Likviditásfedezeti követelmények a hitelintézetek számára

FŐBB PONTOK

A hitelintézeteknek fenn kell tartaniuk a legalább 100%-os likviditásfedezeti rátát. Ez a náluk lévő likviditási puffer² és a nettó likviditáskiáramlás³ viszonyszáma 30 napra vonatkoztatva.

Egy hitelintézetnél stressz⁴ a következő helyzetekben lép fel (a lista nem kimerítő):

• lakossági betéteiből jelentős összeg áramlott ki;
• fedezetlen bankközi finanszírozási kapacitását vagy rövid lejáratú finanszírozását részben vagy teljesen elveszítette;
• a hitelminősítés romlása miatt további likviditáskiáramlás következett be;
• a fedezet értékére a megemelkedett piaci volatilitás hatást gyakorolt;
• likviditási és hitelkereteinek felhasználása nem a tervek szerint történt;
• kötelezettsége merülhet fel adósság visszavásárlására vagy szerződésen kívüli kötelezettségek teljesítésére.

Likvid eszközök a következők lehetnek:

• a hitelintézet tulajdonát képező, meg nem terhelt ingatlan, jog, jogosultság vagy részesedés, amely 30 napon belül pénzbevételt biztosíthat;
• ezeket nem bocsáthatja ki maga a hitelintézet vagy más olyan szervezet, mint a befektetési vállalkozások, a biztosítók vagy a pénzügyi holdingtársaságok;
• értéküket könnyen hozzáférhető piaci árak alapján meg kell tudni határozni;
• elismert tőzsdén jegyzett papírok, vagy közvetlen eladással értékesíthető egyszerű visszavásárlási szerződés⁵ révén értékesíthetők;

A likvid eszközöket különféle kategóriákra bontják fel:

• 1. szint (a leglikvidebb), mint például a pénzérmék és a bankjegyek, vagy az Európai Központi Bank, nemzeti bankok vagy regionális kormányzatok és helyi önkormányzatok által garantált eszközök;
• 2A. szint, mint például a regionális kormányzatok, helyi önkormányzatok vagy közszektorbeli intézmények az EU-ban, amelyek súlyozott kockázata 20%;
• 2B. szint, mint például az eszközfedezetű értékpapírok, vállalati adósságpapírok, részvények – feltéve, hogy azok megfelelnek bizonyos követelményeknek – és bizonyos értékpapírosítások⁶, amelyeknek meg kell felelniük egy sor szigorú feltételnek ahhoz, hogy 2B. szintű eszközként elfogadhatók legyenek.

A hitelintézeteknek gondoskodniuk kell arról, hogy

• a likviditási pufferükben szereplő eszközök mindig kellően diverzifikáltak, bármikor hozzáférhetőek, és 30 napon belül készpénzre válthatóak legyenek;
• ezek adják az 1. szintbe tartozó eszközök pufferének legalább 60%-át és a 2B. szintű eszközök legfeljebb 15%-át;
• a 30 napon belüli időszakban ezeket – ha már nem teljesítik a kritériumokat – többé nem kezelik likvid eszközökként.

A részletes szabályokat és számításokat arra használják, hogy a likviditáskiáramlásokat és -beáramlásokat, valamint az alkalmazandó eljárásokat meghatározzák és mérjék.

A Bizottság (EU) 2018/1620 felhatalmazáson alapuló rendelete bizonyos módosításokat hajtott végre a 2015. évi jogszabályban, gyakorlati alkalmazásának javítása céljából. A legfontosabbak:

• a visszavásárlási szerződésekkel kapcsolatos várható likviditáskiáramlások és -beáramlások kiszámításának teljes összehangolása, fordított visszavásárlási szerződések⁷ és biztosítéki csereügyletek⁸ a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság nemzetközi likviditási standardja szerint;
• a központi bankoknál elhelyezett tartalékok kezelésének pontosítása leányvállalatok vagy fióktelepek esetében;
• a minimális kibocsátási volumenre vonatkozó mentesség kiigazítása bizonyos nem uniós országok eszközei esetében;
• a kifutási mechanizmus⁹ javítása a likvid puffer kiszámításához;
• az értékpapírosítás új, egyszerű, átlátható és szabványosított kritériumainak beépítése.

A Bizottság (EU) 2018/1620 felhatalmazáson alapuló rendelete 2020. április 30-án lép hatályba.