Nemzetközi Delfinvédelmi Program

FŐBB PONTOK

A Nemzetközi Delfinvédelmi Programról szóló megállapodás célja a tonhalhalászat során előforduló delfinpusztulás korlátozása a Csendes-óceán keleti részén.

Céljai különösen a következők:

• a Csendes-óceán keleti részén fokozatosan a nullát megközelítő szintre csökkenteni az erszényes kerítőhálóval¹ végzett tonhalhalászat során véletlenszerűen előforduló delfinhalálozást, éves határértékek megállapításával;
• kutatás ösztönzése ökológiailag megfelelő eszközök keresésére, hogy a nagy sárgaúszójú tonhalat ne delfinekkel együtt fogják ki;
• a tonhalállományok hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása a tonhalivadékok járulékos fogásának² és visszaengedésének elkerülésével.

Intézkedések

A megállapodás részes felei kötelesek a tonhalhalászat során előforduló teljes járulékos delfinpusztulási arányt legfeljebb évi 5000-re korlátozni (2015-ben a tényleges pusztulási arány 533 delfin volt). Ennek elérése céljából a következőkben állapodtak meg:

• olyan rendszer kialakítása, amely a hajók kapitányait arra ösztönzi, hogy tovább csökkentsék a járulékos delfinpusztulást, továbbá egy technikai képzési és tanúsítványrendszer létrehozása a kapitányok számára;
• a halászfelszerelések, berendezések és a halászati technikák javítását célzó kutatások ösztönzése;
• méltányos rendszer kialakítása a delfinhalálozási határérték (DHH) meghatározására a megállapodás szabályaival összhangban;
• a hajókra vonatkozó bizonyos működési követelmények meghatározása (delfinbiztonsági felszerelésekkel és berendezésekkel, valamint a delfinek szabadon engedésével stb. kapcsolatban);
• egy rendszer kialakítása a delfinek pusztulása vagy súlyos sérülése nélkül vagy azzal együtt halászott tonhalak nyomon követésére és ellenőrzésére;
• tudományos kutatási adatok cseréje.

Hosszú távú fenntarthatóság

A tengeri élet hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása céljából a szerződő felek kötelesek:

• olyan programokat kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a tonhalivadékok és a nem célfajok járulékos fogásának felmérését, ellenőrzését és minimalizálását;
• a szelektív halászfelszerelések és technikák alkalmazását kialakítani és megkövetelni;
• a járulékosan kifogott tengeri teknősök és más fenyegetett fajok élve történő szabadon engedését megkövetelni a hajóktól.

Az aláíró felek ezen egyedi kötelezettségek mellett a tonhal- és a tengeri élővilág egyéb állományai hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében kötelesek a következő kötelezettségeket is teljesíteni:

• védelmi és kezelési intézkedések elfogadása;
• a sárgaúszójú tonhalivadékok és a tonhalhalászat által érintett, élő tengeri erőforrások egyéb állományai fogásának és járulékos fogásának felbecslése.

Megfigyelő program

Minden szerződő félnek be kell vezetnie egy fedélzeti megfigyelő programot a 363 metrikus tonnát meghaladó szállítókapacitású hajók tekintetében. A fedélzeti megfigyelőknek speciális képzésen kell részt venniük, valamint szert kell tenniük a számukra kijelölt hajó halászati műveleteivel kapcsolatos valamennyi információra.

A szerződő feleknek a következők révén kell teljesíteniük e meghatározott követelményeket, illetve a működési követelményeket:

• a hajókra vonatkozó éves minősítési és vizsgálati program;
• a jogsértések esetén alkalmazandó szankciók;
• ösztönzők.

Felülvizsgálat és felmérés

• Minden fél létrehoz egy nemzeti tudományos tanácsadó bizottságot a tudományos vizsgálatok és felmérések elvégzése, a saját kormánya részére szóló ajánlások kidolgozása és a felek közötti adatok rendszeres cseréjének biztosítása céljából. A gyakorlatban ezt a szerepet az IATTC tudományos személyzete és az IATTC tudományos tanácsadó bizottsága tölti be.
• Létrehozásra kerül egy Nemzetközi Vizsgálóbizottság, amelyet az aláíró felek, a nem kormányzati szervezetek és a tonhalágazat képviselői alkotják. Ez a bizottság felügyeleti és elemzési feladatokat végez. A megállapodásban szereplő célkitűzések elérése céljából továbbá vonatkozó intézkedéseket ajánl a szerződő felek üléseire.