Iránymutatás a kereskedelemre gyakorolt hatás fogalmáról

FŐBB PONTOK

• Az EUMSZ 101. cikk esetében amennyiben a megállapodás egésze befolyásolhatja az uniós országok közötti kereskedelmet, a teljes megállapodásra az uniós jog az irányadó, ideértve a megállapodás olyan részeit is, amelyek külön-külön nincsenek hatással az uniós országok közötti kereskedelemre. Azokban az esetekben, amikor az ugyanazon felek közötti szerződéses viszony több tevékenységet is lefed, e tevékenységeknek – annak érdekében, hogy ugyanazon megállapodás részét képezzék – ugyanazon átfogó üzleti megállapodáshoz kell közvetlenül kapcsolódniuk, és annak elválaszthatatlan részét kell képezniük. Ha ez nem történik meg, az egyes tevékenységek külön megállapodást képeznek.
• Az EUMSZ 102. cikk esetében a visszaélésnek kell befolyásolnia az uniós országok közötti kereskedelmet. Az erőfölénnyel rendelkező vállalkozás által alkalmazott átfogó stratégia részét képező magatartást annak teljes hatása szempontjából kell vizsgálni. Ha egy erőfölénnyel rendelkező vállalkozás ugyanazon cél (például a versenytársak piacról való kizárása) elérése érdekében különféle gyakorlatokat fogad el, annak érdekében, hogy az EUMSZ 102. cikk alkalmazható legyen az ezen átfogó stratégia részét képező valamennyi gyakorlatra, elegendő, ha ezek közül legalább egy gyakorlat képes befolyásolni az uniós országok közötti kereskedelmet.
• Az iránymutatás középpontjában három fő szempont áll:
  • az uniós országok közötti kereskedelem fogalma, mint amely nem korlátozódik a termékek és szolgáltatások hagyományos, határokon átnyúló cseréjére. Ez egy tágabb fogalom, amely valamennyi határokon átnyúló gazdasági tevékenységet lefed, beleértve a letelepedést⁴ is. A fogalom arra utal, hogy legalább két uniós ország (részének) határokon átnyúló gazdasági tevékenységére hatással kell lenni;
  • A „hatással lehet”, illetve „befolyásolhat” kifejezések jelentése, amely meghatározza az uniós országok közötti kereskedelem büntetendő befolyásolásának jellegét. A Bíróság által kidolgozott szabványos vizsgálat szerint objektív jogi vagy ténybeli tényezők alapján elegendő valószínűséggel kell előre jelezni, hogy a megállapodás vagy gyakorlat közvetlenül vagy közvetve, illetve ténylegesen vagy potenciálisan befolyásolhatja az uniós országok közötti kereskedelem szerkezetét. Azokban az esetekben, amikor a megállapodás vagy gyakorlat alkalmas arra, hogy befolyásolja az Unión belüli versenyszerkezetet, uniós joghatóságot kell alkalmazni;
  • Az „érzékelhetőség” fogalma: a kereskedelemre gyakorolt hatás kritériuma tartalmaz egy mennyiségi elemet, amely az Unió joghatóságát olyan megállapodásokra és gyakorlatokra korlátozza, amelyek alkalmasak bizonyos mértékű befolyásolásra. Az érzékelhetőség különösen annak a figyelembevételével vizsgálható, hogy az érintett vállalkozások az érintett termékek piacán milyen pozíciót töltenek be, és mennyire számítanak fontosnak. Ez a vizsgálat az egyes esetek körülményeitől – különösen a megállapodás és a gyakorlat jellegétől, az érintett termékek típusától és az érintett vállalkozások piaci helyzetétől – függ.
• A Bizottság úgy véli, hogy ha az alábbi két feltétel egyidejűleg teljesül, elvben a megállapodások nem képesek érzékelhetően befolyásolni az uniós országok közötti kereskedelmet:
  • a felek összesített piaci részesedése az adott uniós piacon nem haladja meg az 5 %-ot; és
  • horizontális megállapodások esetén a vállalkozásoknak az érintett termékekből befolyt összesített éves árbevétele nem haladja meg a 40 millió eurót. Vertikális megállapodások esetén a beszállítónak az érintett termékekből befolyt összesített árbevétele nem haladja meg a 40 millió eurót.
• Az iránymutatás megállapodások és gyakorlatok különféle formáinak elemzését is tartalmazza, jelezve, hogy a kereskedelemre gyakorolt hatás fogalmát hogyan kell alkalmazni a gyakorlatban.
• A kereskedelemre gyakorolt hatás kritériuma autonóm uniós joghatósági kritérium. Ezt minden esetben külön kell vizsgálni, és különbözik a verseny korlátozásának vizsgálatától.