Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Kitoloncolási határozatok – az uniós országok általi kölcsönös elismerés

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2001/40/EK irányelv az EU-n kívüli országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv célja valamely európai uniós ország által hozott, egy másik uniós országban tartózkodó, EU-n kívüli ország állampolgárának kiutasítására irányuló határozat tiszteletben tartásának és végrehajtásának biztosítása.

FŐBB PONTOK

  • A kitoloncolási határozat azon nem uniós állampolgárokra vonatkozik, akik
    • a közrend és a közbiztonság vagy a nemzetbiztonság súlyos és tényleges fenyegetését képezik;
    • legalább egy éves szabadságvesztés büntetésével járó bűncselekményt követtek el;
    • tekintetében alapos okkal feltehető, hogy súlyos bűncselekményt követtek el, illetve konkrét jelek utalnak arra, hogy ilyen bűncselekményt szándékoznak elkövetni;
    • megsértik a beutazásra vagy tartózkodásra vonatkozó nemzeti jogszabályokat.
  • Amennyiben az érintett személy érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, a kitoloncolást elrendelő ország köteles konzultálni az engedélyt kiadó országgal.
  • A jogszabályt alkalmazó uniós országok kötelesek:
    • tiszteletben tartani az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;
    • biztosítani az érintett személy fellebbezési lehetőségét a kitoloncolási határozattal szemben;
    • védeni a személyes adatokat és az adatbiztonságot;
    • az együttműködés és az információcsere valamennyi megfelelő formáját felhasználni a jogszabály érvényesítése céljából;
    • egymás között kiegyenlíteni a felmerülő pénzügyi költségeket. A 2004/191/EK tanácsi határozat rendelkezik a vonatkozó szabályokról.
  • A kitoloncolási határozatot kibocsátó ország a végrehajtó ország számára haladéktalanul biztosítja az összes szükséges dokumentumot.
  • A határozatot végrehajtó ország biztosítja, hogy ez ne sértse a vonatkozó nemzetközi vagy nemzeti szabályokat.
  • A jogszabály nem vonatkozik az uniós polgárok családtagjaira.
  • A 2003/110/EK tanácsi irányelv rendelkezik az illegális nem uniós lakosok légi úton, kitoloncolás céljából történő, valamely másik uniós ország általi átszállítására vonatkozó szabályokról.
  • A 2008/115/EK irányelv közös normákat és eljárásokat határoz meg az illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgárok visszatérésével kapcsolatban.
  • A 604/2013/EU rendelet (Dublin III. rendelet) meghatározza azokat a követelményeket és eljárásokat, amelyek alapján megállapítható, hogy mely uniós ország felelős valamely menedékkérelem vizsgálatáért.
  • 2005 szeptemberében az Európa Tanács kiadta a „Kitoloncolásról szóló húsz iránymutatást”.

MIKORTÓL HATÁLYOS EZEN IRÁNYELV?

Az irányelv -án lépett hatályba. Az uniós országoknak -ig kellett átültetni nemzeti jogukba.

HÁTTÉR

Az Egyesült Királyság (1) és Írország – noha nem az útlevél nélküli utazást lehetővé tévő schengeni övezet részében – alkalmazzák a jogszabályt és részt vesznek annak rendelkezéseiben, ahogyan Izland és Norvégia is, Dánia azonban nem.

FŐ DOKUMENTUM

A Tanács 2001/40/EK irányelve () a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről (HL L 149., , 34–36. o.)

utolsó frissítés

(1) Az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, ezért -jétől harmadik országnak (nem uniós országnak) minősül.

Top