A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés, a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog (Aarhusi Egyezmény)

FŐBB PONTOK

A 2001. október 30-a óta hatályban lévő egyezmény abból az elképzelésből született meg, hogy a polgárok környezettudatosságának erősítése és a környezeti kérdésekben való fokozott részvétele jobb környezetvédelmet eredményez. Célja, hogy hozzájáruljon a jelen és jövő generációkban élő minden egyén azon jogának védelméhez, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen. E cél elérése érdekében az egyezmény három területen javasol fellépést:

• a hatóságok birtokában lévő környezeti információhoz való hozzáférés biztosítása a nyilvánosság számára;
• a nyilvánosság részvételének ösztönzése a környezettel kapcsolatos döntéshozatalban;
• a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatás igénybevételét lehetővé tevő feltételek bővítése.

Az EU-intézmények – a nemzeti vagy a helyi hatóságokkal egyenlő feltételek szerint – a „hatóság” fogalmának az egyezményben foglalt meghatározásának hatálya alá tartoznak.

Az egyezményt aláíró felek elfogadták a felsorolt jogok és kötelezettségek alkalmazását a következők tekintetében:

• meghozni a szükséges jogi, szabályozásbeli és egyéb intézkedéseket;
• biztosítani, hogy a tisztségviselők és a hatóságok segítséget és útbaigazítást nyújthassanak a polgároknak az információhoz való hozzáféréshez, a döntéshozatalban való részvételhez és az igazságszolgáltatás igénybevételéhez;
• támogatni a környezeti oktatást-nevelést és a környezettudatosság növelését a nyilvánosság körében;
• gondoskodni a környezetvédelem célját elősegítő szövetségek, csoportok és szervezetek elismeréséről és támogatásáról.

A nyilvánosság hozzáférése a környezeti információhoz

Az egyezmény a környezeti információhoz való hozzáférés terén konkrét jogokat és kötelezettségeket határoz meg, elsősorban az információk továbbításának határidejére és azon indokokra vonatkozóan, amelyek alapján a hatóság bizonyos típusú információk tekintetében visszautasíthatja a hozzáférést.

Az elutasítás három esetben lehetséges:

• ha a hatóság nem rendelkezik a kért környezeti információval;
• ha a kérés egyértelműen ésszerűtlen, vagy túlságosan általános módon fogalmazták meg;
• ha a kérés olyan anyagra vonatkozik, amely előkészítés alatt áll.

Az információra vonatkozó kérés elutasítását ezenkívül indokolhatja még a hatósági eljárások titkossága, a honvédelem, a közbiztonság, az igazságszolgáltatás zökkenőmentes menetének lehetővé tétele vagy a következők bizalmas jellegének tiszteletben tartása:

• kereskedelmi és ipari információ;
• szellemi tulajdonhoz fűződő jogok;
• személyes adatok; valamint
• olyan harmadik fél érdekei, amely az információt nyilvánosságra hozta.

Mivel az információ nyilvánosságra hozatala közérdeket szolgálhat, az elutasítás felsorolt indokai szűken értelmezendők.

Az elutasító határozatot meg kell indokolni és tájékoztatást kell adni a kérelmezőt megillető jogorvoslati eljárási lehetőségekről.

A hatóságok kötelesek naprakészen tartani a birtokukban lévő információkat, és ennek érdekében nyilvánosan hozzáférhető listákat, nyilvántartásokat vagy aktákat hoznak létre. E tekintetben, ösztönözni kell a környezet állapotáról szóló jelentéseket, a jogszabályokat, a nemzeti terveket vagy politikákat és a nemzetközi egyezményeket tartalmazó elektronikus adatbázisok fokozatos használatát.

2003-ban az uniós országok elfogadták a nyilvánosságnak a környezetvédelmi információkhoz való hozzáféréséről szóló 2003/4/EK irányelvet. 2005. február 14-ig kellett azt átültetniük nemzeti jogukba.

2006-ban az EU elfogadta az 1367/2006/EK rendeletet, amely előírja az EU intézményei és szervei számára, hogy hajtsák végre az Aarhusi Egyezményben foglalt kötelezettségeket.

A nyilvánosság részvétele a környezettel kapcsolatos döntéshozatalban

Az egyezmény második része a nyilvánosság döntéshozatalban történő részvételét tárgyalja. Ezt a részvételt az egyezmény I. mellékletében felsorolt konkrét tevékenységek (elsősorban ipari jellegű tevékenységek) engedélyezési eljárása során kell biztosítani. Az adott tevékenység engedélyezésére vonatkozó végleges döntéskor kellő mértékben figyelembe kell venni a nyilvánosság közreműködésének eredményeit.

A döntéshozatali folyamat korai fázisától kezdve tájékoztatni kell az alábbiakról:

• a döntés tárgyát képező kérdésről;
• a meghozandó döntések természetéről;
• a felelős hatóságról;
• a várható eljárásról, ezen belül a konzultációs eljárás gyakorlati részleteiről;
• a környezeti hatásvizsgálati eljárásról (ha van ilyen).

Az eljárási határidőknek lehetővé kell tenniük a nyilvánosság érdemi közreműködését.

A környezeti tervek és programok kidolgozására vonatkozóan egyszerűsített eljárást hoztak létre.

Az egyezmény ezenfelül felszólítja az aláíró feleket, hogy a környezettel kapcsolatos politikák, valamint a feltehetően jelentős környezeti hatással bíró előírások és jogszabályok kidolgozása során is ösztönözzék a nyilvánosság részvételét.

2003-ban az uniós országok elfogadták a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről szóló 2003/35/EK irányelvet.

2006-ban a 2006/957/EK tanácsi határozat figyelembe vette az egyezmény egyik módosítását, amely fokozza a nyilvánosság részvételét a GMO-k környezetbe történő szándékos kibocsátásával kapcsolatos döntéshozatalban. Uniós szinten ezt a követelményt a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló 2001/18/EK irányelv és a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK rendelet egyes rendelkezései már teljesítik.

Számos egyéb uniós környezettel kapcsolatos irányelv tartalmaz szabályokat a nyilvánosság környezeti döntéshozatalban való részvételével kapcsolatban. Ide tartozik a 2001/42/EK és a vízügyi keretirányelv (2000/60/EK irányelv).

Hozzáférés az igazságszolgáltatáshoz környezeti ügyekben

Amennyiben valamely személy úgy érzi, hogy sérült az információhoz való hozzáférési joga (pl. információigényét figyelmen kívül hagyták, elutasították vagy arra nem kielégítő választ adtak), megfelelő feltételek mellett a nemzeti jog keretein belül bíróság előtt felülvizsgálatot kérhet.

Az érintettek bírósághoz fordulhatnak akkor is, ha az egyezményben előírt részvételi eljárást nem tartják tiszteletben. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés továbbá a magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseihez és mulasztásaihoz kapcsolódó jogviták rendezéséhez is biztosított, amelyek ellentétesek a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseivel.

A 2003/4/EK és a 2003/35/EK irányelv mindegyike tartalmaz rendelkezéseket az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozóan. Egy 2003-as környezetvédelmi igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló irányelve irányuló javaslatot 2014-ben vontak vissza az Európai Bizottságnak az uniós jog célravezetőségi vizsgálata (REFIT) keretében.

2017 áprilisában a Bizottság elfogadott egy iránymutatásokat tartalmazó dokumentumot az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozóan környezeti ügyekben. Ez tisztázza, hogy a magánszemélyek és egyesületek miként támadhatják meg nemzeti bíróságok előtt a hatóságok környezetvédelmi joggal kapcsolatos határozatait, intézkedéseit és mulasztásait.