Schengeni Megállapodás és Schengeni Végrehajtási Egyezmény

Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország a Schengeni Megállapodás 1985. június 14-i aláírásával megállapodott a belső határaikon gyakorolt ellenőrzés fokozatos eltörléséről. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény kiegészíti a megállapodást, és meghatározza a belső határellenőrzés nélküli térség létrehozására vonatkozó rendelkezéseket és biztosítékokat. A fent említett öt európai uniós (EU) tagállam 1990. június 19-én írta alá az egyezményt, amely 1995-ben lépett hatályba. A megállapodás, az egyezmény, valamint a kapcsolódó megállapodások és szabályok együttesen alkotják a schengeni vívmányokat, amelyeket 1999-ben illesztettek be az uniós jogi keretbe, aminek révén uniós jogszabállyá váltak. A Lisszaboni Szerződés uniós célkitűzéssé tette a „belső határok nélküli térséget, amelyben (...) biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”.

Ma 30 európai ország – köztük a 27 uniós tagállamból 26, valamint az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) négy tagállama (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) – tagja a schengeni térségnek.

Ciprus az uniós csatlakozási folyamat részeként elfogadta a schengeni vívmányokat, és maga is schengeni állam. Ez azt jelenti, hogy részt vesz a schengeni szorosabb együttműködésben. Az Európai Unió Tanácsa azonban még nem törölte el a Ciprussal közös határellenőrzést, és Ciprus teljes körű integrációja jelenleg is folyamatban van.

Írország számára viszont egyedülálló módon megengedett, hogy a Schengeni Jegyzőkönyv értelmében ne alkalmazza a schengeni szabályokat. Írország ezért fenntartja saját vízum- és határpolitikáját. Tekintettel azonban a schengeni együttműködés előnyeire, Írország kérte, hogy a schengeni vívmányok egyes területeiben, többek között a Schengeni Információs Rendszerben, valamint az igazságügyi és rendőrségi együttműködésben részt vehessen.

Az EU bővítési folyamatának részeként az uniós tagjelölt országoknak el kell fogadniuk a schengeni igazgatási rendszert. Ehhez a nemzeti szabályokat össze kell hangolni az összes schengeni követelménnyel, és erős nemzeti rendszereket kell kiépíteni azok hatékony alkalmazására.

Amint egy ország csatlakozik az EU-hoz, schengeni állammá válik. Csatlakozáskor valamennyi schengeni szabály kötelező érvényű lesz, bár néhány csak később alkalmazandó. Ezek közé tartozik az összes információs rendszerhez való teljes körű hozzáférés, a schengeni vízumok kiadásához való jog és a belső határellenőrzések eltörlése. A teljes szabályrendszer alkalmazásához és a belső határellenőrzések megszüntetéséhez az új schengeni államot egy értékelési eljárásnak kell alávetni. Ezt az eljárást az Európai Bizottság koordinálja a tagállamokkal szoros együttműködésben a schengeni értékelési mechanizmus keretében.

Amint az értékelés megerősíti, hogy a schengeni állam készen áll arra, hogy teljes mértékben csatlakozzon a schengeni térséghez és eltörölje a belső határellenőrzéseket, a Tanácsnak határozatban kell engedélyeznie ezt az utolsó lépést.