Az uniós jog elsőbbsége

Az Európai Unió jogának (az uniós jog) elsőbbsége egy elv, mely szerint amennyiben ellentmondás merül fel az uniós jognak és egy uniós ország jogának (nemzeti jog) valamely aspektusa között, az uniós jog az irányadó. Ha ez az elv nem létezne, a tagállamok egyszerűen megengedhetnék, hogy a nemzeti jogszabályaik elsőbbséget élvezzenek az elsődleges vagy másodlagos uniós jogszabályokkal szemben, és az Unió szakpolitikáit nem lehetne végrehajtani.Az uniós jog elsőbbségének elve az idő múlásával az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával (joggyakorlatával) alakult ki. Az elv nincs az uniós szerződésekbe foglalva, bár vele kapcsolatban egy rövid nyilatkozatot csatoltak a Lisszaboni Szerződéshez.A Van Gend en Loos kontra Nederlandse Administratie der Belastingen ügyben (26/62. sz. ügy) a Bíróság kimondta, hogy az uniós intézmények által elfogadott jogszabályok alkalmasak arra, hogy olyan jogokat hozzanak létre, amelyeket természetes és jogi személyek egyaránt érvényesíthetnek a tagállamok bíróságai előtt. Az uniós jog tehát közvetlen hatállyal bír.

A Costa kontra ENEL ügyben (6/64. sz. ügy), a Bíróság ismét hivatkozott a közvetlen hatály elvére, és megfogalmazta azt az elgondolást, hogy a szerződések céljait ásná alá, ha az uniós jog alárendelhető lenne a nemzeti jognak. Amikor a tagállamok átruháztak bizonyos hatásköröket az Unióra, akkor korlátozták szuverén jogaikat, tehát az uniós normáknak (hatályosságuk biztosítása érdekében) elsőbbséget kell élvezniük a nemzeti jog bármely rendelkezésével szemben, beleértve az alkotmányokat is.További példák olyan ügyekre, amelyekben a Bíróság megerősítette az uniós jog elsőbbségét:

• Internationale Handelsgesellschaft mbH kontra Einfuhr- und Vorratsstelle fur Getreide und Futtermittel ügy (11/70. sz. ügy);
• Amministrazione delle Finanze dello Stato kontra Simmenthal SpA ügy (106/77. sz. ügy);
• Marleasing SA kontra La Comercial Internacional de Alimentacion SA ügy (C-106/89. sz. ügy).

Ezekben az esetekben a Bíróság tisztázta, hogy az uniós jog elsőbbségét minden nemzeti jogi aktusra alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy azokat a kérdéses uniós jogi aktus előtt vagy után fogadták-e el. Az, ha az uniós jog elsőbbséget élvez a vele ellentétes nemzeti joggal szemben, még nem jelenti azt, hogy a nemzeti rendelkezések automatikusan semmissé vagy érvénytelenné válnának. Azonban a nemzeti hatóságok és bíróságok kötelesek megtagadni e nemzeti rendelkezések alkalmazását mindaddig, amíg az irányadó uniós normák hatályban vannak.

A elsőbbség elve tehát annak biztosítására törekszik, hogy az állampolgárokat egy adott uniós jogszabály egységesen oltalmazza az Unió egész területén.Megjegyzendő, hogy az uniós jog elsőbbségének elve csak azokon a területeken alkalmazandó, ahol a tagállamok szuverenitásukat átadták az Uniónak – ilyen terület például az egységes piac, a környezetvédelem, a közlekedés stb. Ugyanakkor nem alkalmazandó olyan területeken, mint például az oktatás, a kultúra vagy az idegenforgalom.