Adópolitika az EU-ban

Az EU nem rendelkezik hatáskörökkel adók kivetésére és beszedésére, amely tevékenységek az uniós országok saját hatáskörébe tartoznak. Az uniós adópolitika középpontjában az egységes piac zökkenőmentes működése áll, azaz annak biztosítása, hogy a határokon átnyúló gazdasági tevékenységeket ne akadályozzák adókorlátok, valamint elkerüljék a versenytorzulást. Az uniós adópolitika célja annak biztosítása, hogy a polgárok és a vállalkozások ne tapasztaljanak nehézségeket a következők tekintetében: kettős adóztatás, versenytorzulás, adó-visszatérítések igénylése és a más uniós országok adózási rendelkezéseivel kapcsolatos tájékoztatás.

Az uniós harmonizációs erőfeszítések a jövedelem- és nyereségadók (közvetlen adók) helyett túlnyomórészt az árukra és szolgáltatásokra kivetett adókra vonatkozó jogszabályokra összpontosítanak (közvetett adók, például a hozzáadottérték-adó - héa, valamint az energiahordozókra, villamos energiára, alkoholra és dohánytermékekre kivetett jövedéki adók). Előrehaladás történt azonban a megtakarításokkal és az adóhatóságok közötti kölcsönös segítségnyújtással kapcsolatos adóelkerülésekre irányuló intézkedések tekintetében is.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 110. és 113. cikkében határozták meg az adózással kapcsolatos egyedi rendelkezéseket. Az adózásra vonatkozó harmonizált jogszabályok elfogadásához a Tanácsban lévő összes tagállam egyhangú megegyezése szükséges, amely feltétel egyre inkább megfékezi a közös szabályok elfogadásának folyamatát. Ennek következtében a közelmúltban egy 11 tagállamból álló csoportnak engedélyezték az egymás közötti fokozott együttműködést a pénzügyi tranzakciós adó területén, emellett pedig az adózás területén belüli együttműködés elérésének eszközeként – az ajánlásokhoz hasonló – nem kötelező erejű megközelítések fokozottabb alkalmazására is hangsúlyt fektetnek.