Biológiai sokféleség

A két szó („biológiai” és „sokféleség”) összevonásával alkotott biológiai sokféleség (biodiverzitás) fogalom általában a földi élet, vagy pedig egy adott ökoszisztéma vagy régió élővilágának sokszínűségére utal. Az összes élőlényt lefedi a baktériumoktól kezdve a növényeken és állatokon át egészen az emberig.

A biológiai sokféleség alapvető szerepet játszik a természet által biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokban. Ide tartoznak a beporzás, az éghajlat-szabályozás, az árvízvédelem, a talaj termékenysége, valamint az élelmiszerek, az üzemanyag, a rostanyagok és a gyógyszerek gyártása.

A 2000-es évek óta az EU számos biodiverzitási cselekvési tervet és stratégiát fogadott el, amelyek közül a legutolsó a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia, és amelynek célja az, hogy 2030-ig visszavezesse Európa biodiverzitását a helyreállítás útjára. Ez – az európai zöld megállapodás részét képező – stratégia célkitűzéseket és kötelezettségvállalásokat tartalmaz azon főbb okok kezelésére, amelyek a biodiverzitás csökkenéséért felelősek:

• a szárazföldi és a tengeri területhasználat változása,
• a biológiai erőforrások túlzott kiaknázása,
• éghajlatváltozás,
• szennyezés,
• idegenhonos inváziós fajok.

Az EU biodiverzitással kapcsolatos jogszabályai közé tartoznak a következők:

• a madárvédelmi irányelv (2009/147/EK irányelv), amely átfogó védelmet biztosít az EU-ban természetes módon előforduló összes vad madárfaj számára;
• az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK irányelv), amely több mint 1 000 állat- és növényfaj, valamint több mint 200 élőhelytípus védelmével segít fenntartani a biodiverzitást;
• a víz-keretirányelv (2000/60/EK irányelv), amely keretet biztosít az uniós fellépés számára a vízpolitika területén;
• a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (2008/56/EK irányelv), amely keretet biztosít az uniós fellépés számára a tengeri környezetvédelmi politika területén;
• idegenhonos inváziós fajok – olyan állatok és növények, amelyeket véletlenül vagy szándékosan vezettek be egy olyan természetes környezetbe, ahol általában nem találhatók meg, ami komoly negatív következményekkel jár új környezetükre nézve (1143/2014/EU rendelet);
• a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmére vonatkozó szabályok (a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény végrehajtásáról szóló 338/97/EK rendelet, valamint az egyezmény követelményein túlmenően a fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009/EK rendelet, továbbá a kíméletes csapdázási szabványokról szóló 3254/91/EGK rendelet).