Választottbírósági kikötés

A választottbíráskodás a vitarendezés olyan formája, amelyben a szerződő felek megállapodnak abban, hogy vitájukat nem peres úton, hanem egy harmadik fél döntése alapján rendezik, és megállapodnak abban, hogy e harmadik fél döntése kötelező érvényű lesz rájuk nézve.

A szerződés meghatározza a felek által választott alkalmazandó jogot vagy jogokat (amelyek elvileg a nemzeti jogszabályok), valamint a keresetindítás feltételeit.

Az uniós jog kontextusában a Bírósághoz vagy a Törvényszékhez olyan választottbírósági kikötés alapján lehet fordulni, amely az EU által vagy nevében kötött olyan szerződésben szerepel, függetlenül attól, hogy az a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozik-e, amely (az általános jog azon szabályaitól eltérve, amelyek szerint az ilyen szerződésekből eredő jogviták az uniós tagállamok bíróságainak joghatósága alá tartoznak) kifejezetten előírja, hogy az Európai Unió Bíróságát alkotó bíróságok valamelyike gyakoroljon joghatóságot.

Így az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 272. cikke értelmében az Európai Unió Bírósága az EU által vagy nevében kötött szerződésben foglalt bármely választottbírósági kikötés alapján ítéletet hozhat, függetlenül attól, hogy az adott szerződésre közjog vagy magánjog irányadó.

Ha a tagállamok között olyan jogvita merül fel, amely az uniós szerződések tárgyköréhez kapcsolódik, és ezt a jogvitát a felek közötti külön megállapodás alapján a Bíróság elé terjesztik, az EUMSZ 273. cikke értelmében a Bíróság rendelkezik joghatósággal.

Az olyan jogviták, amelyeknek az EU is részese, nem zárhatók ki a tagállamok bíróságainak joghatósága alól ezen az alapon, kivéve, ha a Szerződések (az EUMSZ 274. cikke alapján) joghatóságot ruháznak az uniós bíróságokra.

Az EUMSZ 340. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az EU szerződéses felelősségére az adott szerződésre alkalmazandó jog az irányadó.

A választottbírósági kikötésen alapuló eljárás megindítására irányuló kérelemhez, amelyet csak a szerződő felek nyújthatnak be (mivel harmadik személyek ilyen kikötés alapján nem indíthatnak eljárást az uniós bíróságok előtt), csatolni kell a szóban forgó szerződés egy példányát (a Törvényszék eljárási szabályzatának 78. cikke (3) bekezdése).

Ha a választottbírósági kikötés nem ír elő ilyen irányú korlátozást, a megkeresett bíróság, mint szerződéses bíróság, széleskörű hatáskörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy elvégezze a felek által elé terjesztett jogvita minden tényezőjének ténybeli és jogi vizsgálatát, és adott esetben elrendelje az utóbbi által kért valamennyi szükséges intézkedést.

A bíróság:

• a szerződés egyes rendelkezéseit az alkalmazandó jog fényében értelmezheti;
• megkereshető a felek által szerződéses kötelezettségeik megfelelő teljesítése tekintetében, és mint ilyen, kötelezheti őket szerződéses kötelezettségeik teljesítésére, vagy a károsult fél kártalanítására, ha e kötelezettségek nem teljesítése kárt okozott;
• kötelezheti a feleket, hogy fizessenek a szerződésben eredetileg nem szereplő további szolgáltatásokért;
• a szerződés nem teljesítése esetén elrendelheti a szerződés bírósági úton történő megszüntetését a megszüntetés következményeinek meghatározásával.

Az uniós bíróságokat is felkérhetik, hogy döntsenek a szerződés érvényességéről, és ilyen esetben a szerződést érvénytelennek nyilváníthatják.