Kártérítés iránti kereset

A kártérítés iránti kereset közvetlen kereset, amelyet az Európai Unió (EU) Törvényszéke előtt indít egy olyan magánszemély vagy jogi személy (többek között egy uniós tagállam), aki vagy amely kártérítést kíván kapni olyan károkért, amelyeket az uniós intézmények vagy szervek, illetve azok alkalmazottai okoztak számára közigazgatási vagy jogalkotási feladataik ellátása során.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 268. cikke megállapítja, hogy az Európai Unió Bírósága kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az EU ellen indított kártérítési vitákban. Ez azt jelenti, hogy az EU a tagállami nemzeti bíróságok vagy a nemzetközi bíróságok előtt nem perelhető.

Az EUMSZ 340. cikkének második és harmadik bekezdése utal arra, hogy az EU az ellene indított kártérítés iránti keresetek keretében felel a jogellenes károkozásért. E bekezdések megállapítják, hogy az EU a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően köteles megtéríteni az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.

Jóllehet a kártérítés iránti kereset célja elvben az okozott kár megtérítése, célja lehet pusztán az is, hogy az EU felelősségét közbenső ítélettel (vagyis ideiglenes ítélettel, amelyet abban a szakaszban hoznak, amikor a kár még nem számszerűsíthető) megállapítsa. Az ilyen kereset független jogorvoslat, különösen a megsemmisítés iránti keresetekkel vagy az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetekkel kapcsolatban. Tehát ha egy megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan, az nem jelenti azt, hogy a kártérítés iránti kereset is az.

A kártérítés iránti keresetet a kárt okozó esemény bekövetkezése után öt éven belül kell benyújtani. Az elévülési idő az alábbi két eset valamelyikében szakítható meg:

• ha keresetlevelet nyújtanak be a Bírósághoz;
• ha a sértett előzetes kérelmet nyújt be az illetékes hivatalhoz.

Az utóbbi esetben a kérelmet két hónapon belül, vagy – amennyiben az intézmény nem válaszol – az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetre vonatkozó feltételek mellett kell benyújtani. Fellebbezés nemzeti bírósághoz való benyújtása nem minősül az elévülési időt megszakító oknak.

Amikor a Bíróság a kereset elfogadhatóságról dönt, az egyik feltétel az, hogy a kár valamely intézménynek legyen tulajdonítható, a másik pedig az, hogy a kárt valamely intézmény vagy annak alkalmazottja okozza feladata teljesítése során.

Az EU szerződésen kívüli felelősségére történő hivatkozáshoz a felperesnek bizonyítania kell az alábbi három tényező együttes fennállását:

• az intézmények vagy alkalmazottaik az uniós jog tükrében jogszerűtlenül jártak el (pozitív cselekvésnek vagy mulasztásnak vagy tartózkodásnak minősülő magatartás);
• tényleges és határozott kár következett be;
• az eljárás és az állítólagos kár között ok-okozati kapcsolat áll fenn.