Az elővigyázatosság elve

Az elővigyázatosság elve olyan kockázatkezelési megközelítés, amely, amennyiben valamely adott politika vagy fellépés esetlegesen ártalmas a közérdekre vagy a környezetre nézve, illetve a kérdést illetően nem született még tudományos konszenzus, lehetővé teszi a szóban forgó politika vagy fellépés végrehajtásának mellőzését. A politika vagy fellépés azonban felülvizsgálható, amikor további tudományos információ válik elérhetővé. Az elvet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikke írja elő.

Az elővigyázatosság elvének fogalmát először egy 2000 februárjában elfogadott európai bizottsági közlemény határozta meg, amelyben a Bizottság – a fogalom meghatározása mellett – előirányozta annak alkalmazási módját.

Az elővigyázatosság elve kizárólag valamely kockázat lehetséges fennállása esetén érvényesíthető, és nem használható önkényes döntések jogalapjaként.

Az EU többek között a vegyi anyagok kezelésének keretszabályozása (1907/2006/EK rendelet vagy REACH) és az élelmiszerjogra vonatkozó általános szabályozás (178/2002/EK rendelet) kapcsán alkalmazta az elővigyázatosság elvét.

LÁSD MÉG

• Fogyasztóvédelem
• Környezetvédelmi politika az EU-ban
• Európai Bizottság
• Élelmiszer-biztonság
• Géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k)
• Közegészségügy
• Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) – az EU vegyi anyagokra vonatkozó rendelete (összefoglaló)
• Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) – Élelmiszer- és takarmánybiztonság az EU-ban (összefoglaló)
• Az elővigyázatosság elve (összefoglaló)
• Az elővigyázatosság elve: döntéshozás bizonytalanság esetén – publikáció (Európai Bizottság)
• Növényvédő szerek (Európai Bizottság).