Hatáskörök elosztása

A Lisszaboni Szerződés egyértelműen meghatározza az Európai Unió (EU) és a tagállamai közötti hatáskörök elosztását.

A szubszidiaritás elve (amikor az EU csak akkor léphet fel, ha a javasolt intézkedést a tagállamok nem tudják megfelelően végrehajtani, de uniós szinten jobban meg lehet valósítani) és az arányosság elve mellett (az uniós fellépés tartalma és hatálya nem lépheti túl a szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket) érvényes az átruházás elve is (az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke). Az átruházás elve értelmében az Unió kizárólag a tagállamok által az EU-Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el.

A hatáskörök elosztását az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikke írja elő, és a 3–6. cikkek részletezik. A hatásköröknek három típusa van.

Kizárólagos (az EUMSZ 3. cikke). Kizárólag az EU léphet fel ezeken a területeken, például a vámunió és a kereskedelempolitika terén.
Az EU és az uniós tagállamok közötti elosztott hatáskörök (az EUMSZ 4. cikke). A tagállamok csak akkor léphetnek fel, ha az EU lemond hatáskörének gyakorlásáról, ilyen például a közlekedés, a kohéziós politika, az energiapolitika és a környezetvédelem. A tagállamok felkérhetik az Európai Bizottságot, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének megfelelőbb érvényesülése érdekében helyezzen hatályon kívül egy megosztott területre vonatkozóan elfogadott jogalkotási aktust (a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 18. nyilatkozat).
Az EU támogathatja, koordinálhatja vagy kiegészítheti a tagállamok intézkedéseit (az EUMSZ 6. cikke), például a kultúra és az idegenforgalom területén. Ezeken a területeken az EU nem fogadhat el olyan kötelező erejű jogi aktusokat, amelyek előírják a tagállamoknak törvényeik és rendeleteik harmonizációját.

Az EU lépéseket tehet annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok uniós szinten koordinálják gazdaságpolitikájukat, szociálpolitikájukat és foglalkoztatási politikájukat (az EUMSZ 5. cikke).

Az EU közös kül- és biztonságpolitikáját sajátos intézményi sajátosságok jellemzik. A politikát az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa határozza meg és hajtja végre. Az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak csak korlátozott szerepe van. Az Európai Tanács elnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője képviselik az EU-t a közös kül- és biztonságpolitikai ügyekben.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Top