52005PC0716

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 27.11.2006

COM(2006) 729 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv felülvizsgálatáról

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv felülvizsgálatáról

1. BEVEZETÉS

A betétbiztosítási rendszerek biztonsági hálót nyújtanak a betéteseknek arra az esetre, ha egy hitelintézet fizetésképtelenné válna, bankbetétjeik legalább egy részét vissza tudják szerezni. A 94/19/EK irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy egy vagy több betétbiztosítási rendszert működtessenek területükön, és ez eredményesen biztosít minimális szintű védelmet az Európai Unió betétesei számára. Az irányelvet minden tagállam átvette nemzeti jogrendszerébe[1].

Az irányelv jelentős mozgásteret biztosít a tagállamok számára, hogy a fennálló piaci feltételekhez legjobban igazodó rendszereket hozzanak létre. Ugyanakkor az egyenlő feltételekkel kapcsolatos aggodalmakat olyan rendelkezésekkel oldják fel, amelyek lehetővé teszik az EU-n belüli külföldi bankfiókok számára, hogy a fogadó piac rendszereihez csatlakozzanak, hogy így biztosítsanak a fogadó ország által szabályozott bankokkal megegyező szintű garanciát[2].

Mindazonáltal a nemzeti jogrendbe történő átvétel után tizenegy évvel a Bizottság felülvizsgálja az irányelvet annak érdekében, hogy megállapítsa, a hatályos szabályok a pénzügyi integráció és a hitelintézetek határokon átnyúló egyesülése irányába mutató tendenciák fényében még mindig a célnak megfelelőek-e. A Bizottság konzultációi során különösen a rendszerek finanszírozási módjai közötti különbséget említették, mint a határokon átnyúló összevonás előtt álló akadályt és versenyjogi szempontú igazságtalanságot. Ezen kívül lényeges különbségek vannak a betétesek számára az egyes tagállamok által nyújtott garanciaszintek között, és számos problémát emeltek ki a fedezet mértéke és a rendszerek határokon átnyúló működése közti különbségek terén.

E közlemény célja az, hogy következtetéseket vonjon le a konzultációs folyamatból, hogy választ adjon az érintett felek által kifejtett aggodalmakra, hogy meghatározza az irányelv működése elősegítésének rövid távú és nem jogszabályi módjait, valamint hogy meghatározza a Bizottság betétbiztosítási rendszerekkel kapcsolatos politikáját a következő években.

1.1. A jelenlegi keretek megváltoztatásával kapcsolatos érvek és ellenérvek az érintett felekkel folytatott konzultáció alapján

A konzultációs folyamat eltérő véleményeket tárt fel azzal kapcsolatban, hogy a meglévő betétbiztosítási rendszereket meg kell-e változatni.

Egyes érintett felek úgy érveltek, hogy a meglévő kereteket a következők miatt kell megváltoztatni:

- lényeges különbségek vannak a betétesek számára biztosított fedezettségi szintben (a lettországi mindössze 14 481 € összegtől egészen az olaszországi 103 291 € összeghatárig).

- lényeges különbségek vannak a betéteseknek történő kifizetés finanszírozásában. Vannak ex post finanszírozású rendszerek, amelyek a tagoktól szedik be a hozzájárulást egy bank fizetésképtelenné válása után, és vannak ex ante finanszírozású rendszerek, amelyek az összegeket a rendszer tagjaitól hozzájárulások formájában szedik be – ezen kívül lényeges különbségek vannak az ex ante finanszírozott rendszerek méretében. A vélemények szerint ezek a különbségek kétségeket ébresztenek a rendszerek határon átnyúló válsághelyzeti működőképességével kapcsolatban, versenypiaci torzuláshoz vezet, hogy az alacsonyabb költségű rendszerekben működő bankok tisztességtelen előnyre tesznek szert, és ez akadályt jelent azon bankok számára, amelyek európai részvénytársaság formájában kívánják összevonni tevékenységeiket.

Más érintett felek ezzel szemben a jelenlegi rendszer megváltozatása ellen érveltek, főként az ebből eredő magas költségek miatt (különösen az ex post rendszerekkel rendelkező tagállamok, amelyeknek szembe kell nézniük az ex ante rendszerekre átállás lehetőségével). Ők úgy érvelnek, hogy a rendszer viszonylag gördülékenyen működik a jelenlegi környezetében, felügyeleti szempontból megfelelő, és nem értenek egyet azzal, hogy a meglévő megállapodások a verseny torzuláshoz vezetnek a piacok között. Kifejtették még, hogy a határokon átnyúló konszolidációs problémák csak igen korlátozott számú pénzintézetet érintenek, és ez nem elégséges indok a meglévő megállapodások alapvető módosítására.

1.2. Reakció az érintett felekkel történő konzultációra

A jelenlegi szakaszban a kifejtett vélemények súlyozása a status quo fenntartását támogatja, a megalapozott esettanulmány hiányában elkerülve a meglévő keretek költséges befektetéseket igénylő módosítását.

A Bizottságnak azonban az a véleménye, hogy ha nem tartanak lépést az egyre inkább határokon átnyúló európai pénzügyi integráció fejlődésével, az hosszabb távon igen költséges lehet, főleg ha a szabványosított szabályok hiánya hozzájárul a felügyeleti biztonsági háló nem megfelelő működéséhez egy esetleges határokon átnyúló válsághelyzetben. A gazdaságnak okozott költség és az egységes pénzügyi piacba vetett bizalom megrendülése végül számottevőbb károkat okozhat, mint a páneurópai biztonsági háló kielégítő működésének biztosítására fordított befektetés.

Ezen kívül az említett problémák kezelésének hiánya végső soron a fogyasztókra nézve bizonyulhat károsnak: bár a határokon átnyúló közvetlen betétek szintje még viszonylag alacsony, a legfrissebb kutatások azt jelzik, hogy egyre több EU-polgár veszi fontolóra külföldi pénzügyi termékek beszerzését. Ez magában foglalja a más tagállamokban nyitott bankszámlák iránti emelkedő keresletet.[3]

A Bizottság ezért azt javasolja, hogy a felülvizsgálati folyamatra két külön módon reagáljanak. Először is a Bizottság arra törekszik, hogy pragmatikus és megvalósítható megközelítést dolgozzon ki a meghatározott problémákra, amelyek nem igénylik a meglévő szabályozási keretek megváltoztatását. Második lépésként meg fogja vizsgálni az olyan alapvető változások lehetőségét, amelyek az EU jelenlegi betétbiztosítási rendszereinek átalakítását tehetik szükségessé.

2. PRAGMATIKUS NEM JOGSZABÁLYI MEGOLDÁSOK

A Bizottság úgy véli, hogy az érintett felekkel folytatott konzultációra adott válaszként számos rövid távú fejlesztést lehet elvégezni a meglévő irányelv megváltoztatásának szükségessége nélkül. Az ilyen megoldások kidolgozását és végrehajtását a Bizottságnak a tagállamok képviselőiből álló munkacsoportjával, a Betétbiztosítók Európai Fórumával (EFDI) vagy az EU szintű banki képviseleti szervezetekkel együttműködve lehetne elvégezni. Az alábbiakban található néhány értelmezési iránymutatás és javaslat.

2.1. A betét és a fedezet mértékének meghatározása

A „betét” az 1. cikk (1) bekezdésben található meghatározása általános, és egyetlen érintett fél sem támasztotta alá bizonyítékkel, hogy módosításra lenne szükség az irányelv hatályán esetleg kívül eső termékek bevonása érdekében.

Azonban mivel a tagállamok számára engedélyezett egyéni döntéseket hozni az irányelv I. mellékletében felsorolt kizárásokra vonatkozóan[4], egyes érintett felek a fedezet mértékének áramvonalasítását javasolták annak érdekében, hogy azt az egyéni elbánás korlátozásával következetesebbé tegyék a tagállamok között.

A Bizottság azt javasolja, hogy végezzenek felmérést a jelenleg lefedett megtakarítási termékekre és az esetleges kizárások hatására vonatkozóan. A Bizottság betétbiztosítási munkacsoportja vagy az EFDI támogatásával elvégzett felmérésnek meg kell vizsgálnia azt is, hogy megfelelő ágazatközi (pl. biztosítások[5], befektetések és betétek) lefedettség áll-e fenn, hiányos területek nélkül. Ez különösen hasznos lenne a különböző pénzügyi termékek közti egyre inkább elmosódó különbséget tekintve.

2.2. „Önrészesedés”

Az irányelvben található „önrészesedési" rendelkezések szerint a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a betétesek a betétek elvesztése setén a veszteségek bizonyos hányadát maguk viseljék. Ennek megfelelően egyes tagállamok olyan szabályokat vezettek be, amelyek korlátozzák a betéteseknek banki fizetésképtelenség esetén kifizetett összeget még akkor is, ha az a garancia értékhatárát nem éri el[6].

A dolgok jelenlegi állásában nem lenne elegendő támogatás az önrészesedési szabályok rövid távú módosításához. Általánosságban nincs megegyezés az érintett felek között azt illetően, hogy a morális kockázat alapelve (az a kockázat, amely abból adódik, hogy a betétek bármely esetre történő biztosítása esetén a betétesek a bank kiválasztásakor nem veszik figyelembe annak megbízhatóságát) indokolttá teszik-e az önrészesedés alkalmazását. Egyesek úgy vélik, hogy az önrészesedés elkerülhetetlen a morális kockázat megelőzése érdekében, míg mások, különösen a fogyasztóvédelmi szervezetek úgy érvelnek, hogy a betéteseket nem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy maguknak kelljen megítélni egy hitelintézet megbízhatóságát.

Az eltérő véleményének fényében a Bizottság nincs meggyőződve arról, hogy a jelen helyzetben indokolt az önrészesedési szabályok megváltoztatása. A Bizottság ezt a jövőben felülvizsgálja az irányelv egyéb változtatásainak megfontolásakor (lásd 3. fejezet)[7].

2.3. "De minimis" záradék

A konzultációs folyamat arra is rámutatott, hogy egyes érintett felek egy "de minimis" záradékot illesztenének az irányelvbe, amely szerint az igen kis összegű betéteket nem térítenék vissza, mivel az adminisztratív költségek meghaladnák a visszatérítés mértékét. Ez igen csekély hatással járna a határokon átnyúló tevékenységekre, mivel valószínűtlen, hogy a kérdéses összegek (a Bizottság szolgálatai a konzultációs dokumentumban 20 € összeghatárt javasoltak[8]) lényegesek lennének a betétesek számára. Másrészről a modern informatikai rendszerek hozzájárulnak az adminisztratív költségek csökkentéséhez.

A Bizottság a jelen helyzetben nem tartja időszerűnek egy „de minimis” záradék bevezetését, mivel mind az együttes biztosítás, mind a de minimis szabályok a betétesek védelmének korlátozásához kapcsolódnak, ezért azok együttesen kezelendők.

2.4. „Feltöltési” megállapodások

A „feltöltési” megállapodások értelmében a – saját országánál magasabb lefedettségi szinttel vagy szélesebb lefedettségi körrel rendelkező – másik EU tagállamban vállalkozást alapító bankfiók jogosult a fogadó ország betétbiztosító rendszeréhez csatlakozni. Ez lehetővé teszi számára, hogy a helyi bankokkal megegyező betétbiztosítási szintet nyújtsa.

Széleskörű egyetértés van az érintett felek és a tagállamok között abban, hogy a feltöltési megállapodások a fedezettségi szintek harmonizációjának megvalósulásáig szükségesek, még akkor is, ha a legtöbb érintett fél véleménye szerint azok gyakorlati fontossága a megkötött megállapodások korlátozott száma miatt csekély.

Ebben a tekintetben nem mutatkozik nagy igény az irányelv módosítására, bár lehetőség van nem szabályozási jellegű intézkedésekre a betétbiztosítási rendszerek közötti megállapodások elősegítésére, és a meglévő megállapodásokból adódó lehetséges súrlódások elsimítására. Az EFDI egy opcionális, a feltöltési megállapodásokról szóló „keretmegállapodást” dolgozhatna ki és fogadhatna el az egyes betétbiztosítási rendszerek igényei szerint[9], amit a Bizottság abban az esetben támogatna, ha az megfelelne a közösségi jog előírásainak.

A feltöltési megállapodásokkal kapcsolatban a betétbiztosítási rendszerek minimálisan előírt harmonizációs követelményéből adódóan fellépő akadályok fényében a nyilvános konzultáció során némi támogatottságban részesült a "székhely szerinti országbeli feltöltés" módszere. A székhely szerinti feltöltés módszere esetén a fedezettségi szintek közti eltérést a székhely szerinti ország, nem pedig a befogadó ország betétbiztosítási rendszere kompenzálná. A Bizottság hasznosnak tisztázni, hogy az irányelv szerint a tagállamoknak már most is módjukban áll ilyen megállapodásokat engedélyezni[10].

Ezen kívül a „feltöltéssel” kapcsolatos meglévő rendelkezések csak a fióktelepeken keresztül nyújtott szolgáltatásokra vonatkoznak. A szolgáltatások azonban egyre inkább közvetlenül nyújtják egy másik tagállamban, fióktelepek és leányvállalatok alapítása nélkül. Hosszabb távon hasznos lenne megfontolni a jelenlegi követelmény kiterjesztését a más tagállamokból közvetlenül nyújtott szolgáltatásokra[11]. Mivel az irányelv ténylegesen nem tiltja meg a betétbiztosítási rendszerek számára az így működő hitelintézetek tagságát, a jelen esetben nem minősül prioritásnak a jogszabály módosítása.

2.5. Információcsere-követelmények

A nyilvános konzultáció során a legtöbb érintett fél nem kívánt további rendelkezéseket bevezetni a székhely szerinti és befogadó országbeli betétbiztosítási rendszerek közti információcseréről az irányelvbe a fióktelepek tagsági feltételeinek támogatása érdekében. A betétbiztosítási rendszerek – különösen a feltöltési megállapodások által összekapcsoltak – közötti információáramlást javító, nem szabályozási jellegű megközelítést azonban célszerű lenne megvizsgálni a területre vonatkozó homályos pontok tisztázása érdekében. A Bizottság támogatná az EFDI által a nem kötelező mintamegállapodás kidolgozása érdekében végzett munkát, de hangsúlyozni kívánja, hogy ez a munka nem zavarhatja más fórumok e téren, a válságkezelés szélesebb témakörében végzett munkáját (ami szintén magában foglalja az információcserét és különböző, eltérő megbízással és felelősségi körrel rendelkező hatóságokat bevonását).

2.6. „Kockázatalapú” hozzájárulás a betétbiztosítási rendszerekhez

Egyes betétbiztosítási rendszerek a beszedett hozzájárulást már a hitelintézetek egyéni kockázatától teszik függővé, a G10 pénzügy stabilitási fórum[12] ajánlásával összhangban. A betétbiztosítási rendszereknek fizetett kockázatalapú hozzájárulás bevezetése a meglévő keretek kívánatos továbbfejlesztése lenne, és elősegítené a hozzájárulások rendszerek közötti átruházhatóságát (ez azonban nem vonatkozik az ex-post finanszírozási rendszerre). Az ex ante rendszerek támogató érintett felek nagy része az igazságosság elve alapján a kockázatalapú hozzájárulást támogatja, mivel ez ösztönzi az óvatos irányítást azzal, hogy a kevesebb kockázatot viselő hitelintézetek kisebb mértékű hozzájárulás fizetésére lennének kötelezettek, és fordítva. Egyesek azt hangsúlyozzák, hogy a kockázatalapú rendszerek növelik a betétbiztosítási rendszerek eredményességét a potenciális fizetésképtelenségek kezelésében. Míg a betétbiztosítási rendszerek az irányelv hatálya alatt szabadon vezethetnek be kockázatalapú elemeket, a harmonizáció egyértelműen az irányelv módosítását tenné szükségesség, és ezt komplex jellege miatt nem lehetne rövidtávon megvalósítani. Mindazonáltal a Bizottság támogatja a kockázatalapú elemek bevezetését, és azt javasolja, hogy a "kockázat” meghatározását a már elérhető és harmonizált eszközök alapján végezzék (mint pl. a tőkekövetelményekről szóló irányelv keretein belül meghatározottak[13]). A Bizottság támogatná az EFDI és/vagy a betétbiztosítási rendszerekkel foglalkozó munkacsoport által végzett előkészítő munkát, amelynek eredményét ezt követően önkéntes alapon alkalmaznák. Ez hosszabb távon a harmonizált megközelítés alapját képezheti.

2.7. A betétbiztosítási rendszerekbe fizetett hozzájárulások átruházhatósága és visszatéríthetősége

Egy bankcsoport által a különböző rendszerekbe fizetett hozzájárulások egy rendszerbe történő összevonása során tapasztalt gyakorlati nehézségek fényében az érintett felek véleménye megoszlott az irányelv módosításának tekintetében, és abban, hogy bevezessenek-e szabályokat a betétbiztosítási rendszerekbe fizetett hozzájárulások átruházhatóságával és visszatéríthetőségével kapcsolatban. Néhányan szükségesnek vélték szabályok kialakítását a vállalatok számára egy másik rendszerbe történő belépéskor felmerülő pénzügyi terhek csökkentése érdekében, míg mások kitartottak amellett, hogy a betétbiztosítási rendszerbe fizetett hozzájárulások nem visszatéríthető "biztosítási díjnak" minősülnek, és úgy érveltek, hogy a hozzájárulások visszatérítése meggyengítené a rendszereket. Amennyiben egy bank egy másik tagállamba kívánja áthelyezni székhelyét vagy tevékenységét európai részvénytársaság formájában kívánja összevonni, az irányelv nem akadályozza meg a befizetett hozzájárulások visszatérítését vagy átruházást, és nem minősíti azokat „biztosítási díjnak" sem. Harmonizáció hiányában a tagállamok ezért szabadon, belátásuk szerint szabályozhatják ezt a kérdést. Mindazonáltal a Bizottság azt javasolja, hogy a betétbiztosítási alapokba fizetett hozzájárulások átruházását vagy visszatérítését lehetővé tevő új szabályok nem gyengíthetik meg oly módon az alapot, amely veszélyeztetné annak működését, és nem vezethet a kockázatok nem megengedett felhalmozódásához sem. Bár jelenleg a közösségi jog nem írja elő, hasznos lenne, ha a hitelintézeteket megfelelően tájékoztatnák arról, hogy a nemzeti jog rendelkezik-e vagy sem a részleges vagy teljes visszatérítésről.

2.8. Fogyasztók tájékoztatása és reklám

Fogyasztóvédelmi szervezetek hangsúlyozták, hogy a betétesek nincsenek kielégítően tájékoztatva a betétbiztosítási rendszerekkel kapcsolatban, és igen ritkán vannak tisztában vele, hogy ezek mely betétekre és milyen mértékig terjednek ki. Néhány érintett fél javasolta még a betétvédelmi rendszerekről adott tájékoztatás reklámban való felhasználásának korlátozásáról szóló rendelkezés törlését az irányelvből[14]. Mivel az irányelv más rendelkezései[15] már megkövetelik a „közérthető tájékoztatást” a betétbiztosítási rendszer által ajánlott fedezetről, és ennek határokon átnyúló hatásai nem tűnnek jelentősnek, az irányelvet nem szükséges módosítani. Jelen pillanatban helyénvalóbbnak tűnik az erőforrásokat a nemzeti szintű fogyasztói tájékoztatás javítására összpontosítani. A Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket e téren, és figyelemmel fogja kísérni az említett cikkek megfelelő alkalmazását. A Bizottság javasolja a jelenlegi gyakorlat felmérését egy bizottsági munkacsoport támogatásával.

2.9. A visszatérítés és a betétesekre gyakorolt hatás enyhítésének határideje

Az irányelv 1. cikkének (3) bekezdése és 10. cikke alapján a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a fizetésképtelenségtől számított 21 napon belül kell megállapítaniuk a betétek befagyasztását, amit a betétbiztosítási rendszer számára adott, az érintett betétesek kifizetésére vonatkozó három hónapos további határidő követ. Ezt a határidőt kivételes körülmények esetén kétszer lehet meghosszabbítani (minden alkalommal három hónapig). Az informatika fejlődése lehetővé teszi, hogy a betétbiztosító rendszerek ma könnyebben el tudják végezni a betétesek azonosítását és a kifizetések kiszámítását, mint az irányelv elfogadásakor, ezért meg kell fontolni, hogy a 4 hónapos „rendes” maximális várakozási időszak még mindig megfelelő-e.

Ezt a kérdést nem vetették fel a konzultációk során, és nem áll rendelkezésre adat a kifizetési időszakok hosszáról sem. A Bizottság felmérést kíván készíteni a betétbiztosítási rendszerekről és bátorítani kívánja a rendszerek között a helyes gyakorlat cseréjét a fizetésképtelenség betétesekre gyakorolt hatásának nemzeti jog szerinti enyhítésével kapcsolatban, például előleg fizetésével vagy áthidaló hitel nyújtásával (feltéve, ha ez utóbbi összhangban van az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályaival[16]). A Bizottság megvizsgálja továbbá, hogy milyen különbségek vannak a betétek hozzáférhetővé tétele pontos időpontjának értelmezésével kapcsolatban.

2.10. Páneurópai/regionális betétbiztosítási rendszerek

Majdnem minden érintett fél elvetette egy páneurópai betétbiztosítási rendszer kidolgozásának ötletét, ezért jelenleg nem indokolt további munka ezzel a megközelítéssel kapcsolatban. Egyes érintett felek nyitottak voltak a több tagállamot lefedő regionális betétbiztosítási rendszerek felvetésével kapcsolatban. Ez azokban a tagállamokban jöhetne szóba, ahol a rendszerek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek (pl. finanszírozási mechanizmus) és megoldhatná az egyenlő feltételekkel kapcsolatos kérdéseket (pl. fedezettség és együttes biztosítás), ezen kívül lehetővé tenné a befizetések átruházhatóságát is. A Bizottság nem lát jogi akadályt az előtt, hogy a tagállamok a meglévő irányelv hatálya alatt ilyen megállapodásokat kössenek, és ez megoldást jelenthet azon bankok számára is, akik másik tagállamba kívánják áthelyezni székhelyüket, vagy az európai részvénytársaság formát kívánják felvenni.

2.11. Statisztikai kötelezettségek

Mindkét JRC-jelentés feltárta, hogy különösen nehéz hozzájutni a betétek adataihoz, annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítéseket tettek, és az EFDI támogatásával szoros kapcsolatot ápoltak a betétbiztosítási rendszerekkel. Az adatok elérhetőségének javítása céljából az említett erőfeszítésekre építve további munkára van szükség annak érdekében, hogy a jövőbeni szakpolitikai vitákban jobb empirikus bizonyítékok álljanak rendelkezésre. Hosszabb távon meg kell fontolni a betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó egységes statisztikai kötelezettségek bevezetését.

3. KELL-E MÓDOSÍTANI A BETÉTBIZTOSÍTÁSI RENDSZEREKRE VONATKOZÓ JELENLEGI KÖZÖSSÉGI JOGSZABÁLYOKAT?

Pénzügyi stabilitási szempontból alapvető fontosságú, hogy a betétbiztosítási rendszerek hozzájáruljanak a gördülékeny válságkezeléshez, különösen akkor, ha határokon átnyúló jelentős bankcsoportokról van szó. Adott esetben a betétbiztosítási rendszerek között a finanszírozási mechanizmus, a fedezettségi szintek és a betéteseknek történő kifizetés terén meglévő különbségek akadályozhatják a gyors és eredményes válság- és csődkezelést a határokon túlnyúló esetekben. Ezenkívül a betétbiztosítási rendszerek nem kielégítő működésének érzete megrendítheti az EU pénzügyi rendszerébe vetett bizalmat.

Mielőtt azonban megállapítanák, hogy ez-e a helyzet, és jelentős döntéseket hoznának arról, hogy a betétbiztosítási rendszerekkel kapcsolatos jelenlegi EU-szabályokon szükséges-e módosítani, és ha igen, hogyan, tisztázni kell a válsághelyzetben jelentkező felügyeleti felelősséget és pénzügyi kötelezettséget. Ez a tagállamok közti „tehermegosztási” megállapodásokat jelenti. A tehermegosztási megállapodások egyértelmű meghatározása igen fontos a betétbiztosítási rendszerek szempontjából, különösen a következők miatt:

- Egyes betétbiztosítási rendszerek fontos szerepet játszanak a válságkezelésben azáltal, hogy kiegészítő likviditást nyújtanak a hitelintézetek számára – kizárólagosan vagy a központi bank likviditási támogatását kiegészítve (fontos tisztázni, hogy amennyiben ezek a betétbiztosítási rendszerek állami intézmények, akkor azoknak be kell tartaniuk az EU állami támogatásra vonatkozó szabályait[17]).

- Amennyiben úgy döntenek, hogy a bankot sorsára hagyják, és a betéteseket a betétbiztosítási rendszerből fizetik ki, tisztázni kell azt, hogy ki dönt e lehetőségek között, és mivel az utóbbi esetben a határokon túlnyúló helyzetekben különböző betétbiztosítási rendszerek részvétele lehet szükséges, alapvető fontosságú azt tudni, hogy ezek milyen mértékben lesznek képesek kifizetést vállalni.

A szabályozó és felügyeleti hatóságok tudatában vannak e problémáknak, és a pénzügyminisztériumok, az EKB és a központi bankok, más felügyeleti szervek és a Bizottság számos különböző fórumon folytatja a munkát a tehermegosztással kapcsolatban.

A hosszú távú kérdésekkel csak azután lehet foglalkozni, miután tisztázták a tehermegosztási megállapodásokat:

1. Betétbiztosítási rendszerek célkitűzései: tisztázni kell a betétbiztosítási rendszerektől elvárt szerepet, és azt, hogy milyen egyensúlyt kell teremteni a tisztán fogyasztóvédelmi szempontú célok és a betétbiztosítási rendszereknek a pénzügyi rendszer stabilitásához való hozzájárulása között.

2. Betétbiztosítási rendszerek finanszírozási mechanizmusai: A betétbiztosítási rendszereket általában maguk a hitelintézetek finanszírozzák, ex-ante, ex-post, vagy vegyes alapon. A konzultáció során kiderült, hogy az érintettek tiszta többsége egyelőre nem kívánja harmonizálni a pénzügyi mechanizmusokat , mivel úgy vélik, a vonatkozó költségek jóval meghaladnák a várt hasznot. A Bizottság jobb szabályozási megközelítésével összhangban felbecsülték a finanszírozási módszerek megváltoztatásának költségvonzatait.

3. A JRC által készített időközi jelentést már kiadták[18], rövid összefoglalója a III. mellékletben található. Az eredmények azt mutatják, hogy a finanszírozási mechanizmusok további harmonizációja 10 év alatt összesen 2,5 milliárd és 4,3 milliárd € közti pénzügyi terhet[19] róna a hat, jelenleg ex post rendszerű betétbiztosítási rendszert működtető tagállam banki ágazatára. A jobban szabványosított ex ante finanszírozású betétbiztosítási rendszerek várható hasznait nem becsülték fel, mivel azokat nehezebb számszerűsíteni – a pénzügyi stabilitás szempontjából pedig csak akkor lennének érzékelhetőek, ha az EU bankrendszerét határokon átnyúló mértékű válság sújtaná. Üzleti szempontból az előnyök a hatékony és egyenlő feltételek mentén működő piac előmozdításában rejlenek. Jelen pillanatban a Bizottság úgy véli, hogy nem áll még rendelkezésre üzleti esettanulmány, bár a tehermegosztással és válságkezeléssel kapcsolatos további folyamatban levő vizsgálatok alátámaszthatják a hosszabb távú változtatás lehetőségét.

4. Kockázatalapú hozzájárulások: mint fent említettük (2.6), a Bizottság támogatja a kockázatalapú módszereket. Amennyiben előrehaladást érnek el a finanszírozási mechanizmusokkal kapcsolatban, a hozzájárulások módjának harmonizációja következhet.

5. Minimális fedezettségi szint: az e területen végzett hatásvizsgálat arra utal, hogy a tagállamokban a betétek átlagos összege közötti eltéréseket tekintve a valóban harmonizált betétvédelmi feltételeket nem lehet egyszerűen úgy elérni, hogy a nagy gazdasági különbségeket figyelmen kívül hagyó, közös betétbiztosítási szintet határoznak meg. A minimális fedezettségi szint lehetséges változtatását csak jóval hosszabb távon lehet fontolóra venni;

6. A betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek felhasználása: további megfontolás tárgyává kell tenni azt a lehetőséget, hogy a betétbiztosítási rendszerek eszközeit bankok számára történő likviditási segítségnyújtás céljára használják fel, de ez a válságkezelés terén végzett tágabb értelemben vett tevékenységek előrehaladásától függ;

7. A betétbiztosítási rendszerek, felügyeleti szervek, központi bankok és kormányok közötti együttműködés: a pénzügyi stabilitás és a felügyeleti tevékenység fejlesztésére irányuló tágabb értelemben vett tevékenységeket a szorosabb együttműködést előíró jogszabályi előírások követhetik;

8. Hitelintézetek reorganizációja és felszámolása: A Bizottság szolgálatai a közeljövőben felülvizsgálják a 2001/24/EK irányelvet[20]. A felülvizsgálati folyamat során figyelembe vesznek legalább kettő olyan kérdést, amely az egynél több tagállam betétbiztosítási rendszerét érintő fizetésképtelenség esetén fontos:

9. a betétbiztosítási rendszereknek – a fizetésképtelenség után – a felügyeleti hatóságokkal megegyező jogosultságot kell adni az információkhoz történő hozzáférésre vonatkozóan, hogy képesek legyenek igényeiket érvényesíteni; és

10. gondoskodni kell a betétbiztosítási rendszerek egyenlő bánásmódjáról, különösen a kötelezettségek kielégítési sorrendjét tekintve.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

Az irányelv felülvizsgálata számos olyan területet tárt fel, ahol hiányosság tapasztalható a betétbiztosítási rendszerek EU szintű szabályozásában.

A Bizottság úgy véli, hogy a betétbiztosítási alapok fejlesztése rövid távon a meglévő irányelv módosítása nélkül is megvalósítható, és e kérdések haladéktalan megoldását javasolja., Ezek a kérdések a 2. fejezetben találhatók, a javasolt cselekvések összefoglalását a II. A. melléklet tartalmazza.

Meg kell győződni arról, hogy hosszabb távon alapvetően meg kell-e változtatni a meglévő szabályozási kereteket, és hogy ezeknek a változtatásoknak a várható haszna meghaladja e azok költségeit. A Bizottság felismeri, hogy a biztonsági háló tágabb értelemben vett kérdéseivel kapcsolatban jelenleg nincs jelentős és olyan mértékű előrelépés, hogy megvalósítható legyen az irányelv módosítása az egyes speciális és alapvető hiányosságainak kijavítása érdekében. E hiányosságok kijavítása jelentős jogalkotási erőfeszítéseket igényelne a nemzeti rendszerek finanszírozásának harmonizációja miatt, ami jelentős pénzügy következményekkel, de ezzel szemben csak néhány közvetlen előnnyel járna egyes tagállamok bankszektora számára. A további jogszabályi változások a többi kapcsolódó területen végzett munkától (lásd II.B melléklet), valamint a tagállamok és érintett felek által nyújtott megfelelő támogatástól függnek, és azokat megfelelő hatásvizsgálat fogja megelőzni. Különösen tisztázni kell a felügyeleti felelősség felosztását, és szükség szerint nagyobb fokú következetességet kell kialakítani egy esetleges határokon átnyúló uniós bankválság során alkalmazott „tehermegosztási” (azaz ki fizeti a számlát) megközelítésekben.

ANNEX I

Procedural issues and consultation of interested parties

This Communication is based on the following elements of the Commission's "better regulation" policy[21]:

Member States' finance ministries have been consulted in the European Banking Committee (EBC) and its predecessor, the Banking Advisory Committee (BAC). At its July 2006 meeting, the EBC endorsed a policy paper that contained most of the elements of this Communication. Member States' supervisory authorities in the Committee of European Banking Supervisors (CEBS) have provided technical advice on specific aspects of DGS and the European Central Bank (ECB) has also carried out important background work. Member States have additionally been consulted in writing and at two technical meetings of the working group on DGS in 2005 and 2006.

A public stakeholder consultation was launched in July 2005. A synthesis of the more than 40 contributions is available on the web page of the Directorate-General Internal Market and Services.[22]

The Commission has conducted two quantitative studies. Firstly, work on a possible change to the minimum coverage level was carried out with the Commission's Joint Research Centre (JRC)[23], and further JRC work has subsequently been undertaken on the cost implications of changes to the funding mechanisms of DGS (the JRC's interim report is attached in Annex III).

ANNEX II

A. List of short-term non-regulatory actions proposed in the Communication

Survey on savings products covered under national DGS, | Commission Working Group on DGS or EFDI |

Development of a non-binding 'master agreement' on topping up arrangements | EFDI |

Development of a non-binding model agreement on exchange of information between DGS | EFDI |

Development of common voluntary approaches to inclusion of risk based elements for DGS. | Commission Working Group on DGS or EFDI |

Improvement of comprehensible information about DGS' coverage to consumers; identification of deficiencies and agreement and promotion of best practices | Commission Working Group on DGS with consultation of the banking industry |

Improvement of payment delays to depositors; survey among DGS on delays and best practices | Commission working with EFDI |

B. Timetable of wider Commission initiatives with implications for Deposit Guarantee Schemes

Publication of Communication on DGS | Commission | Autumn 2006 |

Report to EBC on progress of ECB and Basel Committee liquidity projects and Commission services work | Commission services | November 2006 |

Impact assessment on costs of introduction of common ex ante financed schemes by MS (final report) | Commission services | End 2006 |

Report to EBC on crisis management cooperation with 3rd countries and bail out rules | Commission services | March/April 2007 |

Report to EBC on lender of last resort arrangements | Commission services | June/July 2007 |

Report to EBC on further work on evolution of supervision | Commission services | October/November 2007 |

Report to EBC on review of re-organisation and winding up Directive | Commission services | October/November 2007 |

Publication of study on Insurance Guarantee Schemes in the EU analysing problems and evaluating options and their feasibility | Commission services/ external consultants | End 2007 |

Report to EBC on completion of Commission services liquidity work | Commission services | End 2007 |

Decision about follow-up to study on Insurance Guarantee Schemes | Commission | 2008 |

Commission report to Council and EP on supervisory arrangements (under 20006/48/EC Art. 156 para 3) on the effectiveness of supervisory arrangements put in place in the CRD and any proposals for change | Commission | 2012 |

ANNEX III

Further work carried out by the JRC on the effects of changing the funding mechanisms of EU Deposit Guarantee Schemes[24]

DGS are usually funded by contributions from credit institutions themselves: either on a regular basis ('ex-ante'), on a case by case basis after a failure ('ex-post') or comprising both ex-ante and ex-post elements ('mixed'). Changing funding mechanisms would entail differing costs for participants. For instance, the cost for a full ex-post mechanism is close to zero (administration fees entail the only cost as long as no failure happens), while annual fees are paid in ex-ante schemes destined for the creation of a float ready to be used in the event of a crisis. At present, 19 Member States have ex-ante funded schemes while 6 Member States have ex-post schemes[25].

The public consultation has revealed that a clear majority does not wish to harmonise financing mechanisms now, on the grounds that this would create more costs than benefits. Those in favour of harmonisation (mainly Nordic stakeholders) believed that only harmonisation could solve the current distortion of competition where a branch competing with domestic credit institutions has to pay different DGS fees.

For this reason, the Commission has requested the JRC to conduct research into the cost impact of changing the funding mechanisms of EU DGS. The enclosed interim report provides a quantitative evaluation of the costs associated with harmonising the existing funding mechanisms of DGS. It looks at four scenarios ranging from ex-post funding to a "high" ex-ante funded coverage ratio of 0.84% of covered deposits[26].

The key finding of the report is that many Member States already require equal or higher contributions than those necessary to reach the coverage ratios defined in the scenarios. In order to reach the lowest ex-ante funded scenario (0.16% coverage ratio), only 9 Member States would need to increase contributions. To achieve the highest coverage ratio under the scenarios (0.84%), 14 Member States would need to increase contributions[27]. The costs for those Member States which currently operate ex post schemes (see table) of building up a low ex-ante funded scheme based on scenario 3 (0.16% coverage ratio) would range from € 2.5 bln to € 4.3 bln[28] depending on the level of risk associated with the members of the scheme cumulatively over a period of 10 years.

Low coverage, low risk adjusted fund | Low coverage, medium risk adjusted fund | Low coverage, high risk adjusted fund |

IT | 512 640 000 | 683 520 000 | 854 390 000 |

LU | 1 670 000 | 22 300 000 | 27 880 000 |

NL | 268 580 000 | 358 110 000 | 447 640 000 |

AT | 90 820 000 | 268 580 000 | 121 100 000 |

SI | 8 620 000 | 11 500 000 | 14 370 000 |

UK | 170 3930 000 | 2 271 910 000 | 2 839 880 000 |

Total | 2 586 260 000 | 3 615 920 000 | 4 305 260 000 |

The Commission recognises that this study does not paint a complete picture of the costs and benefits of changing the funding mechanisms. On the one hand, it does not consider the opportunity cost of the capital tied up in funds which cannot be used by banks for other purposes.

On the other hand, the study has not attempted to assess the cost impact of non-harmonisation of funding mechanisms, i.e. maintaining the status quo . These costs should not be neglected; the current distortion of competition whereby a branch competing with domestic banks has to pay different DGS fees would continue. The issue of compensation of contributions to DGS when credit institutions change their subsidiaries into branches would be more easily resolved if financing bases were similar across Member States.

Neither has the study given consideration to the potential benefits of changing the existing systems. The extent to which a more standardised ex ante funded system of DGS might be able to better withstand a banking crisis with cross-border implications have not been assessed and indeed are more difficult to quantify.

The results of this research show that harmonisation of funding is not impossible in financial terms, although the costs for industry would be significant in certain Member States. The key question is whether the advantages of ex-ante funded systems outweigh the costs incurred. At this point the Commission is not convinced that this is the case. Further analysis will be required on this issue.[pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] Az irányelv által meghatározott 20 000 € minimális fedezettségi szint elérésére vonatkozóan átmeneti megállapodásokat kötöttek.

[2] Ezek az úgynevezett „feltöltési” megállapodások.

[3] SEC (2005) 927,11. o.

[4] A tagállamok kizárhatják pl. a nem EU fizetőeszközben denominált betéteket vagy egyes betéteseket, mint pl. a bank vezetőit vagy bizonyos méretű vállalatokat.

[5] Megbízást fognak adni egy, az EU biztosítási garanciarendszereinek megvalósíthatóságára vonatkozó tanulmány elkészítésére.

[6] A 7. cikk (4) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára a garancia korlátozását az összevont betétek 90%-ára, ameddig a biztosítás alapján kifizetendő összeg nem éri el a 20 000 € összeget. (lásd 7. lábjegyzet).

[7] Az együttes biztosítással kapcsolatban egy, a konzultáció során felmerült észrevétel azonban tisztázásra szorul. Ez arra vonatkozik, hogy az irányelv lehetővé teszi-e vagy sem az együttes biztosítás alkalmazását már a 20 000 € minimális előírt fedezeti szintnél is. A 7. cikk (4) bekezdésének helyes értelmezése az, hogy a minimális előírt fedezeti szintet a betétek meghatározott százalékára lehet korlátozni, de a biztosított százaléknak azonban egyenlőnek kell lennie vagy meg kell haladnia az összevont betétek 90 %-át, ha a biztosítás alapján kifizetendő összeg nem éri el a 20 000 € minimálisan előírt fedezeti szintet: a minimális fedezeti szint semmilyen körülmények között nem lehet kisebb mint ez az összeg. Az irányelv indokolása tisztázza, hogy a minimális fedezettségre az együttes biztosítás alkalmazása nem lehet hatással. Egy 10%-os együttes biztosítási százalékot alkalmazó tagállam esetében ez azt jelenti, hogy a minimális fedezettségi szintet 22 222 € összegben kell meghatározni. A Bizottság gondoskodik a 7. cikk (4) bekezdésének a tagállamok általi megfelelő alkalmazásáról.

[8] http://ec.europa.eu/internal_market/bank/docs/guarantee/consultationpaper_en.pdf.

[9] Lásd az irányelv II. mellékletét; a további feladatok kiterjedhetnek azokra a területekre, melyeken nehézségek merültek fel a megállapodások megtárgyalásakor, mint például a különböző beszámítási rendszerek és a székhely szerinti országbeli és befogadó országbeli betétbiztosítási rendszerek felszámolási eljárás során követett eltérő teljesítési sorrendje a bank székhelye szerinti országban.

[10] Bár a „székhely szerinti országbeli feltöltés” módszere a belföldi és külföldi betétesekkel szembeni eltérő bánásmódot eredményezhet, mivel az előbbiek alacsonyabb szintű fedezettségben részesülnek, mint az utóbbiak, a belföldi befektetőkkel szembeni ilyen diszkrimináció nem sérti a közösségi jogot.

[11] Jogi szempontból a jelenlegi rendelkezések nem értelmezhetők úgy, hogy a befogadó állam betétbiztosítási rendszereinek kötelező lenne lehetővé tenni egy másik tagállamból közvetlenül szolgáltató hitelintézet tagságát.

[12] http://www.fsforum.org/publications/Guidance_deposit01.pdf.

[13] 2006/48/EK irányelv, HL L 177., 2006.06.30., 1. o. és a 2006/49/EK irányelv, HL L 177., 2006.06.30., 201. o.

[14] 9. cikk (3) bekezdés.

[15] pl. a 6. cikk (2) bekezdése és a 9. cikk (1) bekezdése.

[16] Lásd COM 2004/C 244/02.

[17] u.o.

[18] http://ec.europa.eu/internal_market/bank/guarantee/index_en.htm.

[19] Lásd a III. mellékletet és a JRC jelentést (10. táblázat) a fedezett betétek alapján fizetendő díjakkal kapcsolatban (amelyek részben becslésen alapulnak); a megfelelő betétek (lásd 9. táblázat) alapján fizetendő díjak magasabbak lehetnek.

[20] 2001/24/EK irányelv, HL L 125., 2001.5.5., 15. o.

[21] COM(2002) 275 final.

[22] http://ec.europa.eu/internal_market/bank/guarantee/index_en.htm

[23] Ibid.

[24] http://ec.europa.eu/internal_market/bank/guarantee/index_en.htm

[25] At this time Austria, Italy, Luxembourg, the Netherlands, Slovenia and the United Kingdom have ex-post funded DGS.

[26] For the definition of 'covered deposits' see the report.

[27] Note that, due to a lack of comprehensive data from one Member State, results can be compared only among 24 Member States.

[28] See Annex II, p. 35 (table 10) showing premiums payable based on covered deposits (which are partly based on estimates); premiums based on eligible deposits (see table 9) may be higher.