Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom)

Az Euratom-Szerződés, amelynek kezdeti célja az volt, hogy összehangolja a tagállamokban a nukleáris energia békés célú felhasználására indított kutatási programokat, napjainkban a nukleáris energiával kapcsolatos ismeretek, infrastruktúra és finanszírozás összevonását segíti elő. Központi ellenőrzés keretében gondoskodik a nukleárisenergia-ellátás biztonságáról.

A SZERZŐDÉS SZÜLETÉSE

Az 1952 júliusában megalakult Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) létrehozása a nemzetek fölötti Európa megteremtésének első jelentős lépése volt. Ekkor történt meg először, hogy a szervezet hat tagállama – noha csak korlátozott területeken – nemzeti jogai egy részéről lemondott a Közösség javára.

E kezdeti integrációs törekvés az Európai Védelmi Közösség (EVK) 1954-es kudarcával hamar megismerte saját korlátait.

Noha félő volt, hogy az ESZAK által tett erőfeszítés hiábavalónak bizonyul, az 1955-ös messinai konferencia kísérletet tett az európai folyamat újraindítására. A konferencia után számos további, minisztereket vagy szakértőket tömörítő találkozóra került sor. 1956 elején felállítottak egy előkészítő bizottságot, amelynek feladata az volt, hogy jelentést készítsen egy közös európai piac létrehozásáról. A Bizottság Brüsszelben ült össze az akkori belga külügyminiszter, P. H. Spaak elnöki vezetésével. 1956 áprilisában a bizottság két tervezetet nyújtott be, amelyek a tagállamok által választott két lehetőséget ismertették:

A híres „Római Szerződéseket” 1957 márciusában Rómában írták alá.

Az első szerződés létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), a második pedig az Európai Atomenergia-közösséget, ismertebb nevén az Euratomot.

Mivel a ratifikálás a tagállamokban zökkenőmentesen lezajlott, a két szerződés 1958. január 1-jén hatályba lépett.

Ez az összefoglaló kizárólag az Euratom-Szerződést mutatja be.

CÉLKITŰZÉSEK

Az ötvenes évek során a „hagyományos” energia területén bekövetkező általános hiányt ellensúlyozandó, a hat alapító tagállam (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország) a nukleáris energiában kereste az energiafüggetlenség kulcsát. Mivel a nukleáris energiába való beruházás költségei meghaladták az egyes tagállamok lehetőségeit, az alapító országok az Euratom keretein belül fogtak össze.

A Szerződés általános célja, hogy előmozdítsa az európai atomenergia-ipar létrehozását és növekedését, mégpedig úgy, hogy valamennyi tagállam részesülhessen az atomenergia fejlődése által kínált előnyökből, és biztosítani lehessen az energiaellátás biztonságát. Ezzel egyidejűleg a Szerződés garantálja a lakosság fokozott védelmét, és megtiltja a polgári célú felhasználásra szánt nukleáris anyagok katonai célokra történő felhasználását. Fontos megjegyezni, hogy az Euratom hatásköre kizárólag a nukleáris energia polgári és békés célú alkalmazására terjed ki.

A preambulumban az aláíró felek továbbá kijelentik, hogy:

„ - felismerik, hogy az atomenergia olyan elengedhetetlen erőforrás, amely által biztosítható a gazdaság fejlesztése és megújítása, és lehetővé válik a béke ügyének előmozdítása …

- elhatározták, hogy megteremtik egy olyan erőteljes atomenergia-ipar fejlesztésének a feltételeit, amely révén bővül az energiatermelés, korszerűbbé válnak a műszaki eljárások, és amely számos más területen hozzájárul népeik jólétéhez,

- törekednek arra, hogy a lakosság életét és egészségét fenyegető veszélyek kiküszöbölése érdekében megteremtsék a szükséges biztonsági feltételeket,

- az az óhajuk, hogy munkájukat megosszák más országokkal, és együttműködjenek azokkal a nemzetközi szervezetekkel, amelyek az atomenergia békés célú alkalmazásának fejlesztésével foglalkoznak …”.

HATÁLY

Az Euratom-Szerződés célja a tagállamok atomenergia-iparainak egyesítése. Ebben az összefüggésben csak bizonyos érintettekre alkalmazandó (a tagállamokra, természetes személyekre, illetve köz- vagy magánjogi vállalkozásokra vagy intézményekre), akik vagy amelyek teljes egészében vagy részben a szerződéshez kapcsolódó, következő területek valamelyikén tevékenykednek: különleges hasadóanyagok, nyersanyagok és olyan ércek, amelyekből nyersanyagok nyerhetők ki.

FELÉPÍTÉS

Az Euratom-Szerződés hat részbe szervezett 234 cikkből áll, amelyeket egy preambulum vezet be. Az Európai Unióról szóló szerződést (EU-Szerződést) és az Európai Közösséget létrehozó szerződést (EK-Szerződést) módosító szerződés 2007. decemberi aláírását követően a cikkek száma 177-re csökkent.

Ezenkívül a Szerződéshez öt melléklet is tartozik, amelyek a Szerződés 4. cikkében említett atomenergiával kapcsolatos kutatási területeket, a Szerződés 41. cikkében említett ipari tevékenységeket, a Szerződés 48. cikke alapján a közös vállalkozásoknak juttatható kedvezményeket, az atomenergia területén a közös piacról szóló IX. fejezet rendelkezéseinek hatálya alá tartozó javak és termékek listáját, valamint a Szerződés 215. cikke szerinti első kutatási és képzési programot ismertetik.

A Szerződéshez végül két jegyzőkönyvet is csatoltak. Ezek az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésnek a Holland Királyság Európán kívüli részeire történő alkalmazásáról szóló Jegyzőkönyv, illetve az Európai Atomenergia-közösség Bíróságának Alapokmányáról szóló Jegyzőkönyv.

FELADATOK

A Szerződés értelmében az Euratomnak a következő konkrét feladatokat kell teljesítenie:

A jogi személyiséggel rendelkező és pénzügyi autonómiát élvező Euratom Ellátási Ügynökség a Bizottság felügyelete alatt áll, amely irányelveket bocsát ki számára, és döntései felett vétójoggal rendelkezik.

A tagállamok évente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a kutatás és kitermelés fejlesztéséről, a várható érckészletekről és a területükön folyamatban lévő vagy tervezett bányászati beruházásokról.

A Bizottság köteles megbizonyosodni arról, hogy a tagállamok területén:

A Bizottság a tagállamok területére ellenőröket küldhet. Az ellenőrök bármely helyiségbe bármikor beléphetnek, minden információhoz hozzáférhetnek, és kérdéseket tehetnek fel minden olyan személynek, aki foglalkozásánál fogva a biztosítéki ellenőrzés alá tartozó anyagokkal, berendezésekkel vagy létesítményekkel foglalkozik.

Az Euratom biztosítéki ellenőrzés a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség – NAÜ (EN) által nyújtott garanciákkal együtt alkalmazandó a tagállamok, a Közösség és a NAÜ között kötött háromoldalú megállapodások keretében.

Ha személyek vagy vállalkozások a rájuk vonatkozó kötelezettségeket megszegik, a Bizottság szankciókat alkalmazhat az érintettekkel szemben. Ezek a szankciók az egyszerű figyelmeztetéstől egészen a nyersanyagok vagy különleges hasadóanyagok teljes vagy részleges megvonásáig terjedhetnek. A kettő közötti további fokozatot jelent az egyes kedvezmények (így például pénzügyi vagy műszaki támogatás) megvonása, illetve a vállalkozás feletti irányítás átadása egy adott személynek vagy testületnek.

A Bizottság a harmadik országokkal folytatott nukleáris együttműködésről szóló szerződésekről tárgyalásokat folytat és azokat megköti. E megállapodásokat ugyanakkor a Tanácsnak minden esetben jóvá kell hagynia. A tagállamok közlik a Bizottsággal a harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával kötendő megállapodások vagy szerződések tervezeteit. Jelenleg számos országgal létezik Euratom-megállapodás; ilyen többek között az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada.

INTÉZMÉNYEK ÉS TAGÁLLAMOK

Az Euratom-Szerződés intézményi rendszere nagy vonalakban megegyezik az EGK-Szerződésével, és alapja ugyanaz (a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament alkotta) „intézményi háromszög”. A Közösségre ruházott feladatok teljesítésében így nem csupán az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács, hanem egyúttal a Bíróság és a Számvevőszék is részt vesz. Minden egyes intézmény a Szerződés értelmében őt megillető hatáskörökön belül jár el. A Tanácsot és a Bizottságot munkájában a tanácsadói szerepben működő Gazdasági és Szociális Bizottság segíti.

A közösségi intézmények felelnek a Szerződés végrehajtásáért, valamint két egyedi Euratom-szervért: az Euratom Ellátási Ügynökségért és a Biztosítéki Ellenőrzési Hivatalért (amely fizikai és számviteli ellenőrzéseket végez valamennyi közösségi nukleáris létesítményben).

Annak ellenére, hogy az Euratom-Szerződés egyes területeken nem ruházza fel a Közösséget szigorú és kizárólagos jogokkal, tagjai számára valódi hozzáadott értéket képvisel. A Szerződés alapján a Bizottság több ajánlást és határozatot is elfogadott, amelyek bár jogilag nem kötelező erejűek, európai szabványokat határoznak meg. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy más közösségi politikák, például a környezeti és kutatási politika is jelentős hatást gyakoroltak a nukleáris ágazatra.

Az Euratom és az EU által képviselt hozzáadott érték különösen nyilvánvaló a bővítéssel összefüggésben. Az Euratomnak köszönhetően az EU a nukleáris energia kérdésében a tagjelölt országokra nézve is kötelező, harmonizált közösségi megközelítést követ. Az EU keleti bővítései nyomán egyre nagyobb hangsúlyt kap a nukleáris ágazat, és különösen a nukleáris biztonsággal kapcsolatos kérdések. A nukleáris energia számos kelet-európai országban (tagjelölt vagy új uniós tagállamban) fontos energiaforrás. Ezzel szemben a nukleáris központok biztonságának, illetve a lakosság és a munkavállalók védelmének szintje nem minden esetben kielégítő. Ebben az összefüggésben a Bizottság a helyzet javítása érdekében a PHARE program keretében támogatást nyújt ezeknek az országoknak. A Szovjetunió összeomlását követően számos új független államnak (FÁK) hasonló problémákkal kellett szembenéznie, és a Bizottság ezeket az országokat is támogatásban részesíti.

Az évek során a nukleáris energiával kapcsolatos egyéb kérdések is előtérbe kerültek, úgymint a nukleáris létesítmények üzembiztonsága, a radioaktív hulladék tárolása és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása (nukleáris garanciák). Noha ezeken a területeken alapvetően a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel, nemzetközi szinten – egy sor szerződésnek, egyezménynek és kezdeményezésnek köszönhetően – bizonyos mértékű egységesség tapasztalható. E dokumentumok összessége a nukleáris ágazat egyes központi tevékenységeit szabályozó nemzetközi rendszert alkot (a nukleáris biztonságról szóló egyezmény).

AZ EURATOM-SZERZŐDÉS JÖVŐJE

Az EK-Szerződéstől eltérően az Euratom-Szerződés nem módosult jelentős mértékben, és továbbra is hatályos. Az Európai Atomenergia-közösség nem olvadt egybe az Európai Unióval, így annak ellenére, hogy intézményei az Unióval közösek, megőrizte önálló jogi személyiségét. Az EU- és az EK-Szerződést módosító, 2007 decemberében aláírt szerződés az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó Szerződést módosító 12. jegyzőkönyve révén megváltoztatta az Euratom-Szerződés egyes rendelkezéseit. Ezek a módosítások a módosító szerződés által meghatározott új szabályok elfogadására korlátozódnak, elsősorban intézményi téren és a pénzügyek területén.

2007 márciusában a Bizottság felülvizsgálta és értékelte az Euratom-Szerződéssel kapcsolatos jövőbeli kilátásokat. Az értékelés többnyire pozitív eredménnyel zárult, különösen a kutatás, az egészségvédelem, a nukleáris anyagok békés célú felhasználásának ellenőrzése és a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában. Az energiaellátás biztonsága iránti igény, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmak miatt a nukleáris energiát egyre nagyobb érdeklődés övezi. A jövőben az Euratom-Szerződés alkalmazása során továbbra is a nukleáris anyagok biztonságára és biztonságosságára kell helyezni a hangsúlyt. Az Euratom Közösségnek továbbra is irányt kell mutatnia a nukleáris ágazat fejlődése számára, és gondoskodnia kell a sugárvédelemmel, a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos szigorúbb előírások betartásáról.

Hivatkozások

Jogi aktus

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Hivatalos Lap

Euratom-Szerződés

1957.3.25.

1958.1.1.

See also

Utolsó frissítés: 19.10.2007