Határokon átnyúló együttműködés, 2007–2013

Az Európai Unió (EU) szomszédos országaival folytatott határon átnyúló együttműködés célja a regionális fejlesztés összefüggő és integrált megközelítésének terjesztése, a közös kihívásokkal való megbirkózás, a külső határokon végzett munka hatékonyságának és a külső határok biztonságának garantálása, valamint a helyi együttműködés ösztönzése. A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó stratégiai dokumentum és a 2007–2010 közötti időszakra vonatkozó regionális indikatív program (RIP) részletezi az ezek megvalósítását célzó lépéseket (a programokat, a kedvezményezetteket és a rendelkezésre bocsátott pénzügyi forrásokat).

JOGI AKTUS

Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz – A határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó stratégiai dokumentum, 2007–2013 és indikatív program, 2007–2010 (DE) (EN) (FR).

ÖSSZEFOGLALÓ

A határokon átnyúló együttműködés az európai szomszédságpolitika (DE) (EN) (FR) és az Oroszországgal folytatott stratégiai partnerség egyik kiemelt területe. Az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből (ENPI-ből) részesülő tagállamokra és országokra összpontosít. Mind a szárazföldi, mind a tengeri határokra kiterjed, bár a támogathatóság földrajzi feltételeit az ENPI határozza meg.

A határokon átnyúló együttműködés Kelet-Európában, a Dél-Kaukázusban és a Földközi-tenger déli partján fekvő országokat érinti, konkrétan Algériát, Azerbajdzsánt, Belaruszt, Egyiptomot, Grúziát, Izraelt, Jordániát, Libanont, Líbiát, Marokkót, Moldovát, Oroszországot, Örményországot, a Palesztin Hatóságot, Szíriát, Tunéziát és Ukrajnát.

Célkitűzések és programok

Különbségeik és társadalmi-gazdasági eltéréseik ellenére a határrégióknak számos közös kihívással kell szembenézniük. Ezek alkotják a határokon átnyúló együttműködés prioritásait és legfontosabb célkitűzéseit, nevezetesen:

• a harmonikus gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása a közös határok mindkét oldalán fekvő régiókban. Különös figyelmet kell szentelni a helyi kereskedelemnek és befektetéseknek, a vegyesvállalatok ösztönzésének, a turizmusnak, a helyi infrastruktúrához kapcsolódó beruházásoknak, valamint az energia-, a közlekedési és a kommunikációs ágazat területén folyó együttműködésnek;
• a közös problémák megoldása olyan területeken, mint a környezet, a közegészségügy, valamint a szervezett bűnözés megelőzése és az ellene folytatott küzdelem. A fellépések között említhetők a közös tervezési és megfigyelési tevékenységek, valamint a természeti és halászati erőforrások, illetve a hulladék jobb kezelése. A vízszennyezés problémája rendkívül fontos a közös tengermedencék, tehát a Balti-, a Fekete- és a Földközi-tenger kapcsán. A fellépések közé tartoznak továbbá olyan intézkedések, amelyek ösztönzik a fertőző betegségek megfigyelése és kezelése terén folytatott együttműködést, illetve a korrupció, az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelem terén folytatott együttműködés erősítését;
• biztonságos és hatékonyan működő határok biztosítása a határőrizeti tevékenységek és eljárások fejlesztése, a nemzetközi logisztikai lánc biztonságának javítása, vagy akár a határok infrastruktúrájának és felszereltségének javítása révén;
• a népek közötti, határon átnyúló helyi tevékenységek előmozdítása a civil társadalmi kapcsolatok javítása révén. Az oktatási, társadalmi és kulturális együttműködés kulcsfontosságú szerepet játszhat a demokráciának és az EU értékeinek az előmozdításában.

A határokon átnyúló együttműködés kétféle programra terjed ki, mégpedig:

• a szárazföldi határokat és a fontos szárazföldi vagy tengeri határok mentén elterülő régiókhoz kötődő tengeri hajózási útvonalakat érintő programokra. Ezekben a programokban két vagy több ország vehet részt. Eddig kilenc program készült a szárazföldi határokra vonatkozóan, amelyek a következő területeket érintik: Kolarctic program/Oroszország, Karélia/Oroszország, Délkelet-Finnország/Oroszország, Észtország/Lettország/Oroszország, Litvánia/Lengyelország/Oroszország, Magyarország/Szlovákia/Románia/Ukrajna. Három program készült tengeri hajózási útvonalakra vonatkozóan: a Spanyolország/Marokkó és az Olaszország/Tunézia, valamint az Atlanti határokon átnyúló együttműködés program;
• az EU külső határain elterülő régiókhoz kötődő tengermedencéket (a Balti-, a Fekete- és a Földközi-tengert) érintő programokra.

A kezdeményezések már meglévő infrastruktúrákon is alapulhatnak – ilyenek például a kormányközi határon átnyúló együttműködési bizottságok (Finnország és Oroszország, illetve Lengyelország és Ukrajna is rendszeresen szervez ilyen értekezleteket), a kormányközi regionális együttműködési testületek (a Balti-tengeri Államok Tanácsa (EN), a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet (EN) stb.), illetve egyéb, a regionális és a határok menti együttműködést szolgáló szövetségek és hálózatok (Eurocities (EN), euregio (EN) stb.).

Lebonyolítás

A partnerek közös programokat dolgoznak ki helyi, regionális és nemzeti szinten, amelyeket a Bizottságnak terjesztenek elő. Nemcsak a részletes tervezés elkészítéséért felelnek, hanem a programok igazgatásáért és végrehajtásáért is. A célkitűzések elérésére és felvállalására való politikai és intézményi hajlandóság ezért rendkívül fontos a határokon átnyúló együttműködés hatékonyságának garantálásához. Szintén alapvető fontosságú a civil társadalom bevonása és a programokban való részvétele.

A finanszírozást a kedvezményezett országok számára az ENPI, a tagállamok számára pedig az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) biztosítja. A 2007–2010 közötti időszakra rendelkezésre álló finanszírozás 583,28 millió euró (ENPI–ERFA). A 2011–2013 közötti időszakra a finanszírozás összege 535,15 millió euró lesz. A 2010-re tervezett félidős értékelés során szükség esetén lehetőség nyílik a források kiigazítására és átértékelésére.

Várakozások szerint az alábbi három típusú eredmény érhető el:

• a program egészéből származó eredmények, például a célkitűzések elérése, a koordináció javításának módszerei, a hozzájárulások hatékonysága;
• a fő célkitűzések megvalósításával összefüggő eredmények, például a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés, a közigazgatási gyakorlat fejlesztése, a kihívások azonosítása, valamint az utóbbiakra adott megfelelő és hatékony válasz;
• a partnerek által megtervezett programok egyedi eredményei, például hosszú távú együttműködési kapcsolatok, hálózatok megerősítése és a szerepvállalás bővülése.

A hatások mérése céljából a partnerek mutatókat jelölnek ki a programok tervezésekor. A mutatók az adott programra jellemzőek, és az egyes célkitűzésekhez kapcsolódnak, azaz a regionális kereskedelemhez, a társadalmi fejlődéshez, a statisztikához, a határellenőrzéshez, illetve a létrejött együttműködési lehetőségekhez. Vannak bizonyos általános mutatók is, például a partnerek száma, a határokon átnyúló együttműködést érintő sikeresen megvalósított projektek száma stb.

Háttér

A határokon átnyúló együttműködés olyan hasonló célú programok folytatása, amelyek korábbi programok (Tacis, MEDA, Phare, Interreg) keretében indultak. Az említett programok kapcsán megfogalmazódott tanulságokból kiindulva az ENPI keretében megvalósuló határokon átnyúló együttműködés több felelősséget ruház az érintett szereplőkre azáltal, hogy decentralizálja a programok tervezését, az igazgatást és a végrehajtást. Így a határokon átnyúló együttműködés a kétoldalú kapcsolatok szintjén kiegészíti az európai szomszédságpolitika célkitűzéseinek elérését.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság 951/2007/EK rendelete (2007. augusztus 9.) az európai szomszédsági és partnerségi támogatási eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet keretében finanszírozott, határokon átnyúló együttműködési programok végrehajtási szabályainak megállapításáról [Hivatalos Lap L 210., 2007.8.10.]. A rendelet a határokon átnyúló együttműködési programok alkalmazási körével, tartalmával, szerkezetével, pénzügyi igazgatásával, valamint értékelésével kapcsolatban tartalmaz részletes rendelkezéseket.

Utolsó frissítés: 21.12.2007