A WTO-megállapodás

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:

A Tanács 94/800/EK határozata a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak az EU nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről – az árukereskedelemmel kapcsolatos kérdések

A többoldalú tárgyalások uruguayi fordulója (1986–1994) – a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény

MI A HATÁROZAT ÉS A MEGÁLLAPODÁS CÉLJA?

A határozat az Európai Közösség (ma Európai Unió vagy EU) nevében jóváhagyja a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó megállapodást.

FŐBB PONTOK

A többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója eredményeinek összegzéséről szóló záróokmány

• Ezzel a határozattal az Európai Unió Tanácsa az Európai Közösség nevében elfogadta az uruguayi forduló eredményeit, melyeket a Marokkóban 1994-ben az Európai Közösség és az uniós tagállamok képviselői által aláírt Marrákesi Záróokmány rögzít.
• A Marrákesi Záróokmány tartalmazza azon multilaterális és többoldalú megállapodások, valamint miniszteri határozatok és nyilatkozatok jegyzékét, amelyek kifejtik bizonyos megállapodások szabályait. A multilaterális megállapodások és a kapcsolódó jogi okmányok minden WTO-tagra nézve kötelezőek. Bár a többoldalú (plurilaterális) megállapodások is részét alkotják a WTO-jognak, ezek nem rónak kötelezettségeket azon WTO-tagokra, amelyek nem fogadták el ezeket, illetve nem is ruházzák fel e tagokat a bennük foglalt jogokkal.
• A WTO-t létrehozó egyezménynek részét alkotja több, a WTO-megállapodásokat tartalmazó melléklet.
• Az 1A. melléklet foglalja magában a multilaterális árukereskedelmi megállapodásokat. Célkitűzései a következők:
  • az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT 1994), amely tartalmazta a GATT 1947-et is;
  • megállapodás a mezőgazdaságról;
  • megállapodás az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról;
  • megállapodás a textil- és ruházati termékekről;
  • megállapodás a kereskedelem technikai akadályairól;
  • megállapodás a kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedésekről;
  • megállapodás a dömping elleni intézkedésekről;
  • megállapodás a vámérték-megállapításról;
  • megállapodás az előzetes áruvizsgálatról;
  • megállapodás a származási szabályokról;
  • megállapodás az importengedélyezési eljárásokról;
  • megállapodás a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről;
  • megállapodás a védintézkedésekről;
  • megállapodás a kereskedelem megkönnyítéséről.
• Az 1B. melléklet a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményt tartalmazza (GATS).
• Az 1C. melléklet a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményből áll (TRIPS), amely a hamisított áruk nemzetközi kereskedelmével is foglalkozik.
• A 2. melléklet tartalmazza a vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértést.
• A 3. melléklet a WTO-tagok kereskedelempolitikájának felülvizsgálatát célzó mechanizmusról (TPRM) szól.
• A 4. melléklet a a plurilaterális kereskedelmi megállapodásokkal foglalkozik. Célkitűzései a következők:
  • megállapodás a polgári légi járművek kereskedelméről;
  • megállapodás a közbeszerzésről (2012-ben felülvizsgálták);
  • nemzetközi tejtermék-megállapodás (1997-ben megszüntették);
  • nemzetközi megállapodás a szarvasmarhahúsról (1997-ben megszüntették).

A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény

• Az egyezmény állandó intézményi keretet teremtett meg a fent említett speciális egyezmények számára.
• A WTO állandó szervezet, amely jogi személyiséggel rendelkezik. A GATT tagjai a WTO alapító tagjai lettek 1995. január 1-jével. E dátum óta a csatlakozni kívánó jelöltek követték a WTO-t létrehozó egyezményben rögzített csatlakozási eljárást.
• A WTO tagjai a következő célokat tűzték ki a szervezet számára:
  • az életszínvonal emelését;
  • a teljes foglalkoztatottság, valamint a reáljövedelem és a tényleges kereslet nagy és kitartóan növekvő volumenének biztosítását;
  • az áruk és szolgáltatások előállításának és kereskedelmének növelését;
  • a fenntartható fejlődést és a környezet védelmét;
  • a fejlődő országok igényeinek figyelembevételét.
• A WTO feladatai:
  • a különböző kereskedelmi megállapodások végrehajtásának, igazgatásának és érvényesülésének elősegítése;
  • tárgyalási fórum biztosítása multilaterális kereskedelmi tárgyalások számára;
  • kereskedelmi viták rendezése a Vitarendezési Testület (DSB) révén;
  • tagjai kereskedelempolitikájának felülvizsgálata;
  • együttműködés más nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy a globális gazdaságpolitika alakításában nagyobb összhang valósuljon meg.

Felépítés

• A WTO legfőbb döntéshozó testülete a Miniszteri Konferencia. Valamennyi tagország képviselőiből áll és kétévente legalább egyszer ülésezik.
• Az ülések közötti időszakokban a többek között a tagok képviselői alkotta Általános Tanács hozza meg a WTO működésével kapcsolatos döntéseket és felügyeli a megállapodásokat és a miniszteri határozatokat is. Az Általános Tanács ezenkívül összeül annak érdekében, hogy ellássa a Vitarendezési Testület és a kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus (KPFM) keretében meghatározott Kereskedelempolitikai Felülvizsgálati Testület (KPFT) feladatait (lásd alább).
• Az Általános Tanácsnak három alárendelt szerve van: az Árukereskedelmi Tanács, a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács és a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásaival Foglalkozó Tanács.
• Ezenkívül az Általános Tanácshoz számos bizottság csatlakozik közvetlenül. Ezek közé tartoznak a kereskedelemmel és fejlesztéssel, a kereskedelemmel és a környezettel, valamint a regionális megállapodásokkal foglalkozó bizottságok. Végül két bizottság felelős a polgári légi járművek kereskedelméről és a közbeszerzésről szóló plurilaterális megállapodásokkal kapcsolatos feladatok ellátásáért.
• A Miniszteri Konferencia nevezi ki a főigazgatót, aki a WTO Titkárságát vezeti.
• Elvileg a WTO konszenzus alapján hozza meg döntéseit. Ha egy döntést nem lehet így meghozni, az ügyet többségi szavazással kell eldönteni, a melynek során a WTO minden egyes tagja egy szavazattal rendelkezik. Az EU mint a WTO teljes jogú tagja annyi szavazattal rendelkezik, ahány uniós tagállam a WTO tagja.
• A WTO minden tagja javaslatokat terjeszthet a Miniszteri Konferencia elé a WTO különböző kereskedelmi megállapodásaiban szereplő rendelkezések módosítására vonatkozóan.

A vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés

• A WTO vitarendezési rendszere a többoldalú kereskedelmi rend fontos eleme. Az 1994. évi GATT XXII. és XXIII. cikkén, valamint a későbbiekben kidolgozott és a WTO-t létrehozó megállapodásba foglalt, a vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértésben meghatározott szabályokon és eljárásokon alapul.
• A vitarendezési rendszer valamennyi többoldalú kereskedelmi megállapodásra kiterjed. Egyaránt alkalmazzák az árukereskedelemre, a szolgáltatások kereskedelmére és a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS-megállapodás) hatálya alá eső szellemi tulajdonjogi kérdésekre. Ezenkívül a közbeszerzésről szóló plurilaterális megállapodást érintő vitákra is alkalmazható. E megállapodások némelyike olyan vitarendezési szabályokat tartalmaz, amelyek csak a szóban forgó megállapodás hatálya alá eső vitákra vonatkoznak, és amelyek kiegészíthetik vagy módosíthatják az egyetértésben szereplő szabályokat.
• A vitarendezési rendszer működtetése a Vitarendezési Testület (DSB) feladata. A WTO minden tagja részt vehet a DSB ülésein. Azonban olyan esetekben, amikor a DSB egy plurilaterális kereskedelmi megállapodás szerinti vitarendezési eljárás szabályait határozza meg, csak az ebben a megállapodásban részt vevő tagok vehetnek részt a DSB-nek az adott vitával kapcsolatos döntésében vagy tevékenységében.
• A vitarendezési eljárás akkor indul meg, ha egy tag konzultáció iránti kérelmet nyújt be egy meghatározott kérdéssel kapcsolatban egy másiknak. Ezeknek a konzultációknak a kérelem benyújtásától számítva 30 napon belül meg kell kezdődniük. Ha a konzultációk során a vitát nem sikerül rendezni, a tag a probléma megoldása érdekében felkérheti a DSB-t egy vizsgálóbizottság létrehozására, amely általában három független szakértőből áll. Emellett a felek önkéntesen egyéb vitarendezési módszerek – például jószolgálat, egyeztetés és közvetítés – igénybevételében is megegyezhetnek.
• A felek meghallgatását követően a vizsgálóbizottság jelentést nyújt be a DSB-nek. A vizsgálóbizottság köteles munkáját hat hónapon, illetve sürgős esetekben három hónapon belül befejezni. A vizsgálóbizottsági jelentés elfogadását a DSB a tagoknak történő megküldés dátuma után húsz nappal mérlegeli. A jelentést a tagoknak történő megküldéstől számított hatvan napon belül elfogadja, kivéve, ha a DSB konszenzus alapján annak elutasítása mellett dönt (elutasító vagy negatív konszenzus), vagy a vitában részt vevő bármelyik fél bejelenti fellebbezésre vonatkozó döntését.
• A WTO vitarendezési eljárása minden fél számára lehetővé teszi a vizsgálóbizottsági jelentéssel szembeni fellebbezést. A fellebbezés azonban a vizsgálóbizottsági jelentés jogi kérdéseire és a vizsgálóbizottság által kidolgozott jogértelmezésre korlátozódik. A fellebbezést az állandó Fellebbezési Testület vizsgálja meg, amely a DSB által négyéves időtartamra kinevezett hét tagból áll. A tagok közül bármely ügyön hárman dolgoznak. A Fellebbezési Testület jelentését a vitában részt vevő feleknek feltétel nélkül el kell fogadniuk, és a DSB-nek is el kell fogadnia, kivéve, ha negatív konszenzus alakul ki, azaz konszenzus alapján döntés születik, mely szerint a jelentést nem fogadják el.
• A DSB felügyeli az elfogadott ajánlások és határozatok végrehajtását, valamint minden folyamatban levő ügyet napirendjén kell tartania mindaddig, amíg megoldás nem születik az adott ügyben. A vizsgálóbizottsági jelentésekben megfogalmazott ajánlások végrehajtására vonatkozóan határidő kijelölésére is sor kerül. Ha egy fél nem képes ezeket az ajánlásokat megfelelő időtartamon belül végrehajtani, tárgyalásokat kell kezdenie a panasztevő féllel egy kölcsönösen elfogadható kompenzáció kialakításának céljából. Ha ezek a tárgyalások sikertelenek maradnak, a DSB felhatalmazást adhat a panasztevő félnek, hogy az érintett taggal szemben felfüggessze az engedmények vagy kötelezettségek alkalmazását. A kompenzáció és az engedmények felfüggesztése azonban csupán átmeneti intézkedés, amely addig alkalmazható, amíg a DSB ajánlásait végre nem hajtja az érintett tag.
• A WTO tagjai minden esetben elfogadják, hogy nem tehetnek a WTO keretében meghatározott kötelezettségek megsértésére vonatkozóan ténymegállapítást, és nem függeszthetnek fel maguk engedményeket. Kötelesek az egyetértésben ismertetett vitarendezési szabályokat és eljárásokat alkalmazni.
• A vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés ezenfelül tekintettel van a WTO tagjai közé tartozó fejlődő országok és legkevésbé fejlett országok különleges helyzetére is. A fejlődő országok kérhetnek gyorsított eljárást, határidő-hosszabbítást vagy kiegészítő jogi segítséget. A WTO arra ösztönzi tagjait, hogy különös figyelmet szenteljenek a fejlődő ország tagok helyzetének.

Kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus

• A KPFM-et átmeneti intézkedésként hozták létre a GATT keretében 1989-ben az uruguayi forduló félidős értékelését követően. Ez a mechanizmus ma már szerves részét alkotja a WTO rendszerének, és kiterjed a WTO-megállapodások által lefedett valamennyi területre (áruk, szolgáltatások és szellemi tulajdont érintő kérdések).
• A KPFM célja mindenekelőtt a WTO-tagok kereskedelempolitikája és gyakorlata jobb átláthatóságának és nagyobb fokú megértésének elérése, annak ösztönzése, hogy a tagok betartsák a multilaterális kereskedelmi rendszerben hatályban levő szabályokat, valamint ezáltal a rendszer zökkenőmentes működésének előmozdítása.
• A KPFM keretében minden WTO-tag felülvizsgálat tárgya. Ezt a felülvizsgálatot kétévenként végzik el a világkereskedelemből legnagyobb mértékben részesedő négy tag esetében (ezek jelenleg az Amerikai Egyesült Államok, az EU, Japán és Kína), négyévenként a következő 16 tag, végül hatévenként az összes többi tag esetében. A legkevésbé fejlett országokra vonatkozóan ennél hosszabb időszak is kijelölhető. A gyakorlatban lehetséges bizonyos fokú rugalmasság a felülvizsgálatok gyakorisága tekintetében (legfeljebb hat hónapnyi eltolódásra van lehetőség). 1996-ban megállapodás született arról, hogy a négy legfontosabb kereskedelmi hatalom minden második felülvizsgálata időközi felülvizsgálat legyen.
• A felülvizsgálatot a KPFT végzi el az érintett tagállam által benyújtott általános politikai nyilatkozat és a WTO Titkársága által elkészített jelentés alapján. A jelentés összeállítása során a Titkárság az érintett tag támogatását kéri ugyan, de teljes mértékben felelős a jelentésben bemutatott állításokért és kifejtett nézetekért. A Titkárság jelentését és a tag nyilatkozatát a felülvizsgálati ülést követően közzéteszik az ülés jegyzőkönyvével és a KPFT elnöke által az ülés végén megfogalmazott záró megjegyzések szövegével együtt.

MIKORTÓL HATÁLYOS A HATÁROZAT ÉS A MEGÁLLAPODÁS?

• A határozat 1994. december 22. óta hatályos.
• A megállapodás 1995. január 1. óta hatályos.

HÁTTÉR

További információk:

• Egyezmény a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi és gyógyszerészeti szabadalmakat érintő vonatkozásairól (összefoglaló)
• Az EU és a WTO (Európai Bizottság).

FŐ DOKUMENTUMOK

A Tanács 94/800/EK határozata (1994. december 22.) a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről (HL L 336., 1994.12.23., 1–2. o.)

A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény (HL L 336., 1994.12.23., 3–10. o.)

A megállapodás későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Értesítés a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrákesi Egyezmény módosításáról szóló jegyzőkönyv hatálybalépéséről (HL L 54., 2017.3.1., 1. o.)

utolsó frissítés 14.07.2023