Járulékos fogások és a visszadobás gyakorlata

A Bizottság elkötelezte magát egy olyan hosszú távú politika kialakítása mellett, amellyel előmozdítható az európai vizeken folytatott halászat során előforduló járulékos fogások csökkentése és a visszadobás gyakorlatának megszüntetése. Fontos irányváltásról van szó, amelynek célja kivitelezhető és a gyakorlatban megvalósítható megoldások, gyakorlatok, technológiák és eszközök meghatározása a kívánt eredmények elérése érdekében.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2007. március 28.) – A nemkívánatos járulékos fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére irányuló politika az európai vizeken folytatott halászat vonatkozásában [COM(2007) 136 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A járulékos fogások * és a visszadobás gyakorlata * az európai vizeken folytatott halászat jelentős problémáját képezik. Két fő indokot kell megemlíteni a tengeri élőlények visszadobása kapcsán.

Az első gazdasági természetű. A halakat méretüktől, minőségüktől, valamint fajuktól függően igen változatos áron értékesítik. Ezért jelentős gazdasági ösztönzők állnak a visszadobás gyakorlata mögött, mivel a hajók fedélzetének tárolóhelyiségét a magas piaci értékű élőlények számára tartják fent.

A második ok a halászati ágazatban alkalmazandó bizonyos szabályokhoz kapcsolódik. Ez a helyzet a legkisebb kirakodható méret alkalmazásával vagy a teljes kifogható mennyiségekkel (TAC).

A visszadobás gyakorlatának nagyságrendje

A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) szerint a 2003 és 2005 közötti időszakban a járulékos fogások visszadobásának mértéke a tengertől, az ágazattal és az alkalmazott technikától függően a fogások tömegének 20 és 60%-a között mozgott.

A visszadobás gyakorlatának következményei

A járulékos fogások és az ezekhez kapcsolódó visszadobások olyan súlyos következményekkel járnak, mint:

• a társadalmi források kárba veszése;
• a fiatal egyedek fogása esetében a jövőbeli fogási lehetőségek visszaszorulása;
• a kifejlett egyedek fogása tekintetében az ívásra képes biomassza azonnali csökkenése;
• a tengeri ökoszisztémára és biológiai sokféleségre gyakorolt negatív következmények.

A legtöbb halfaj és rákféle a kifogás és a visszadobás során elpusztul, vagy csak minimális esélye van a túlélésre.

Eszközök és intézkedések

A járulékos fogások csökkentése és a visszadobás gyakorlatának fokozatos megszüntetése olyan eszközök és intézkedések együttes alkalmazását igényli, amelyeket minden esetben hozzá kell igazítani az egyes halászati ágazatokhoz. A visszadobási tilalom bevezetése felelősséget ró a halászokra azáltal, hogy inkább az eredmények elérésére összpontosít. Mindehhez figyelembe kell venni ezenfelül a halászati ágazatok gyakorlati és gazdasági feltételeit. Ezen új politika a következő eszközökből áll:

• a szelektív halászeszközök használatának előmozdítása;
• a „kockázatnak kitett” területek valós idejű lezárása a járulékos fogások esetében;
• a kvóták rugalmassága;
• a nemkívánatos járulékos fogásokra kivetendő díjak bevezetése és a nemkívánatos járulékos fogások kisajátítása;
• a halászathoz kedvező hozzáférést biztosító preferenciális státus bevezetése, amennyiben a járulékos fogások mértéke alacsony;
• információs rendszer bevezetése, amelynek segítségével a hajók értesíthetők a nemkívánatos járulékos fogások tekintetében csekély kockázatú területekről.

Ezzel párhuzamosan a regionális halászati irányítószervezetek alapvető szerepet játszanak a visszadobás gyakorlatának megszüntetését célzó kiegészítő intézkedések kialakításában. Egyes intézkedések részesülhetnének az Európai Halászati Alap támogatásában.

Ellenőrzés

A visszadobási tilalom betartatásának és a jogellenes visszadobások felszámolásának nyilvánvaló nehézsége ellenére alapvető fontosságú, hogy a Bizottság a hatékony végrehajtás érdekében érvényre juttassa a szabályokat.

Ezért jelentős szerepük van a megfigyelői programoknak, amelyeknek egy általános, a következő elemeket magában foglaló rendszer részét kell képezniük:

• a fogásra és a kirakodásokra vonatkozó részletes és számszerűsített elemzés;
• elektronikus hajónapló használata, amely lehetővé teszi, hogy a fogások összetételéről valós idejű jelentést készítsenek;
• a halászeszközök felügyelete és ellenőrzése;
• az érintett felek részvétele és együttműködése.

Ezenfelül a halászhajók tekintetében nem engedélyezett haszonszerzés megakadályozása érdekében a kirakodott fogások nem értékesíthető részét szigorúan ellenőrizni kell. Valamennyi halászhajó adatait összesíteni és elemezni kell, hogy a szabályok be nem tartása esetén meghozhassák a szükséges intézkedéseket.

Gazdasági és társadalmi következmények

E politika végrehajtása rövid távon általában a költségek határozott emelkedésével és a bevételek csökkenésével járhat. További következményekkel párosulhat a halászati területek lezárása, hiszen a hajók a halászati helyük megváltoztatására, illetve arra kényszerülnek, hogy hosszabb utat tegyenek meg a halászterület elérése érdekében.

Hosszabb távon ugyanakkor számos gazdasági előnnyel lehet számolni, amelyek a nagyobb és egészségesebb állományok kialakulásával függnek össze.

Háttér

E közlemény elsődleges problémaként a visszadobás gyakorlatával foglalkozik, és nagy vonalakban felvázolja a megvalósítandó fellépést a járulékos fogások csökkentése és a visszadobás gyakorlatának megszüntetése érdekében. 2008-tól kezdve rendeleteket dolgoznak ki a közösségi halászat valamennyi területének lefedése érdekében.

Utolsó frissítés: 18.10.2011