Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban (Brüsszel IIa.)

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:

2201/2003/EK rendelet a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

MI A RENDELET CÉLJA?

A „Brüsszel IIa rendeletként” ismert 2201/2003/EK rendelet egységes jogi eszköz, amelynek célja, hogy segítse a nemzetközi párokat a válásukkal és a gyermekeik felügyeleti jogával kapcsolatos, több országot érintő jogviták rendezésében.

A rendelet a következőket határozza meg:

• a házassági ügyekre és a szülői felelősségre kiterjedő, több országot érintő viták rendezésében joghatósággal rendelkező bíróság megállapítására vonatkozó szabályok;
• a valamely Európai Uniós (EU) tagállam által kibocsátott határozatoknak más uniós országban történő elismerését és végrehajtását megkönnyítő szabályok;
• a gyermekek egyik tagállamból egy másikba történő jogellenes elvitelére vonatkozó ügyek rendezésére szolgáló eljárás.

A rendelet nem foglalkozik a családjog anyagi jogi szabályainak kérdéseivel. Ezek az egyes tagállamok hatáskörébe tartoznak.

FŐBB PONTOK

A rendelet hatálya a több országot érintő, alábbiakkal kapcsolatos polgári jogi ügyekre terjed ki:

• házasság felbontása;
• különválás;
• a házasság érvénytelenítése;
• a szülői felelősség bármely vonatkozása (úgymint a felügyeleti és a láthatási jog).

A rendelet egyik fő célkitűzése a gyermekek azon jogának biztosítása, hogy kapcsolatot tarthasson mindkét szülőjével, még akkor is, ha azok külön vagy eltérő tagállamban élnek.

A rendelet nem vonatkozik az alábbiakkal kapcsolatos ügyekre:

• a házasság felbontásának jogalapjai, illetve a házasságfelbontási ügyek esetén alkalmazandó jog;
• a házasság felbontásával kapcsolatos kérdések, például a tartási kötelezettség;
• az apaság megállapítása és kétségbevonása;
• az örökbefogadásra vonatkozó határozatok és az örökbefogadást előkészítő intézkedések;
• az örökbefogadás érvénytelenítése, illetve visszavonása;
• a gyermek családi neve és utónevei;
• a gyermek szülőtől vagy gyámtól való függetlenedése;
• a célvagyon (trust) és az öröklés;
• a gyermekek által elkövetett bűncselekmények eredményeként tett intézkedések.

Házassági ügyek

Házassági ügyekben a joghatóság tekintetében nincs általánosan alkalmazandó szabály. Annak megállapítására, hogy egy adott ügyben mely tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, a rendelet a házastársak nemzetisége vagy szokásos tartózkodási helye alapján a joghatóságot megalapozó hét alternatívát határoz meg.

Szülői felelősség

A következőkre terjed ki:

• felügyeleti jog és láthatási jog;
• gyámság, gondnokság és hasonló jogi megállapodások;
• a gyermek személyének, illetve vagyonának gondozásával megbízott olyan személyek vagy szervek kijelölése és feladatai, amelyek képviselik vagy támogatják a gyermeket;
• a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése vagy intézményi gondozásba helyezése;
• a gyermek védelmét célzó intézkedések vagyonának kezelésével, megóvásával vagy használatával kapcsolatban.

Ezek az ügyek általában a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságainak joghatósága alá tartoznak. Amennyiben nem lehetséges meghatározni a gyermek szokásos tartózkodási helyét (ami például menekültek esetén fordul elő), akkor automatikusan az a tagállam vállalja a joghatóságot, amelynek területén a gyermek jelen van.

A gyermek jogellenes elvitele

A rendelet meghatározza a gyermekek jogellenes elvitelével vagy visszatartásával kapcsolatos ügyek rendezésére vonatkozó szabályokat is.

Annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitelt megelőzően szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg egy másik tagállam nem válik a gyermek fő tartózkodási helyévé.

Elismerés

A rendelet értelmében valamennyi tagállam köteles automatikusan elismerni a másik tagállamban a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozóan hozott határozatokat. A határozatok elismerése megtagadható, például a következő esetekben:

• az elismerés nyilvánvalóan ellentétes a közrenddel;
• az alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító iratot megfelelő időben ahhoz, hogy gondoskodhasson a védelméről (abban az esetben, ha a határozathozatalra az alperes távollétében került sor);
• az elismerés összeegyeztethetetlen egy, a felekre vonatkozó másik határozattal.

A szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben hozott határozatok elismerése elutasítható továbbá:

• ha nem biztosítottak lehetőséget a gyermek meghallgatására;
• bármely személy kérelmére, aki azt állítja, hogy a határozat sérti a szülői felelősségét, amennyiben a határozatot úgy hozták meg, hogy e személy meghallgatására nem adtak lehetőséget.

Végrehajtás

A szülői felelősség gyakorlásáról egy adott tagállamban hozott végrehajtható határozat más uniós országban akkor kerülhet végrehajtásra, ha bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatóvá nyilvánították. Nincs szükség végrehajthatóvá nyilvánításra azon láthatási jogot biztosító vagy gyermek visszavitelét elrendelő határozatok esetén, amelyeket az eredetileg eljáró bíróság a rendelettel összhangban igazolt.

Együttműködés a központi hatóságok között a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben

Mindegyik tagállam kijelöl egy (vagy több) központi hatóságot a következő feladatok ellátására:

• segítség nyújtása azon szülőknek, akik a másik szülő által jogellenesen egy másik uniós országba vitt gyermek visszavitelét kérik;
• a nemzeti jogszabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos információcsere elősegítése;
• a bíróságok közötti kapcsolattartás megkönnyítése;
• segítség nyújtása a szülőknek vagy gyámoknak, akik a határozatok elismerését és végrehajtását kérik;
• a szülők vagy gyámok közötti véleménykülönbségek feloldása alternatív eszközökkel, például közvetítés útján.

A központi hatóságok a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat tagjaként rendszeresen találkoznak.

Meglévő megállapodások

A rendelet főszabályként felváltja a fennálló, két vagy több tagállam között, azonos ügyekkel kapcsolatban kötött egyezményeket. A tagállamok közötti kapcsolatokban e rendelet elsőbbséget élvez az alábbi többoldalú egyezményekkel szemben:

• 1961. évi Hágai Egyezmény (a kiskorúak védelme tekintetében alkalmazandó jog)
• 1967. évi Luxembourgi Egyezmény (a házasság érvényességére vonatkozó határozatok elismerése)
• 1970. évi Hágai Egyezmény (a házasság felbontásának elismerése)
• 1980. évi Európai Egyezmény (gyermekek feletti felügyeleti jog)
• 1980. évi Hágai Egyezmény (a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásai).

A szülői felelősségről és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekről szóló, 1996. október 19-én kelt Hágai Egyezményhez való viszonyt illetően ez a rendelet teljes körűen alkalmazandó (lásd az összefoglalót), amennyiben a gyermek valamely uniós ország területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel.

Mentességek és külön szabályok

Dánia nem részese a rendeletnek, ezért a rendelet alkalmazása rá nem vonatkozik.

Külön szabályok vonatkoznak a következőkre:

• Finnország és Svédország Dániával, Izlanddal és Norvégiával való kapcsolatai az 1931. február 6-án Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország között kötött egyezmény alkalmazása tekintetében
• a Szentszék és Portugália, Olaszország, Spanyolország, illetve Málta közötti kapcsolatok.

Hatályon kívül helyezés

A Brüsszel IIa rendeletet az (EU) 2019/1111 rendelettel (Brüsszel IIa átdolgozott rendelet) felülvizsgálták, amely 2022. augusztus 1-jétől alkalmazandó (lásd az összefoglalót).

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ A RENDELET?

A rendelet 2005. március 1. óta hatályos.

HÁTTÉR

További információk:

• Házassági ügyek és a szülői felelősségre vonatkozó eljárások: formanyomtatványok (Európai igazságügyi portál)
• Családjog (Európai Bizottság).
• Családi ügyek és öröklés (weboldal).

FŐ DOKUMENTUM

A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2003.12.23., 1–29. o.).

Az 2201/2003/EK rendelet későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Tanács 2010/405/EU határozata (2010. július 12.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról (HL L 189., 2010.7.22., 12–13. o.).

A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (HL L 343., 2010.12.29., 10–16. o.).

A Bizottság 2012/714/EU határozata (2012. november 21.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén folytatott megerősített együttműködésben Litvánia részvételének megerősítéséről (HL L 323., 2012.11.22., 18–19. o.).

A Bizottság 2014/39/EU határozata (2014. január 27.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén folytatott megerősített együttműködésben Görögország részvételének megerősítéséről (HL L 23., 2014.1.28., 41–42. o.).

utolsó frissítés 03.09.2021