A bűncselekmények egyéb uniós országban élő sértettjeinek járó kártérítés
ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:
A bűncselekmények sértettjeinek járó kártérítésről szóló 2004/80/EK irányelv
MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?
-
Az irányelv együttműködési rendszert hoz létre a bűncselekmények áldozatai számára a kárenyhítéshez való hozzájutás céljából, függetlenül attól, hogy a bűncselekményt az Európai Unión (EU) belül hol követték el.
-
A rendszer olyan nemzeti kárenyhítési mechanizmusokra épül, amelyeket az uniós országok hoztak létre a területükön szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatai számára.
FŐBB PONTOK
Az irányelv két fő elemből áll.
-
Kötelezi az uniós országokat, hogy nemzeti kárenyhítési mechanizmusokat hozzanak létre a területükön szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatai számára. A mechanizmus szervezése és működtetése tekintetében az uniós országok saját belátásuk szerint járhatnak el.
-
Az irányelv a nemzeti mechanizmusok alapján uniós szintű együttműködési rendszert hoz létre.
A megfelelő kárenyhítés biztosítása
Az áldozatok kárenyhítése sokszor nehézségekbe ütközik, mivel:
-
az elkövető nem rendelkezik a kártérítés teljesítéséhez szükséges pénzeszközökkel, vagy
-
az elkövetőt nem sikerült azonosítani, illetve nem vonható felelősségre (az elkövető által nyújtott kártérítés érvényesítésének lehetőségével a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv rendelkezik).
Az irányelv előírja, hogy az áldozatoknak:
-
kárenyhítésben kell részesülniük, függetlenül az áldozat lakóhelye szerinti országától, illetve attól, hogy a bűncselekményt melyik uniós országban követték el;
-
igazságos és megfelelő kárenyhítésben kell részesülniük – a pontos összeg a bűncselekmény elkövetési helye szerinti uniós ország belátására van bízva.
Együttműködés
Az uniós országoknak legkésőbb 2005. július 1 -ig igazságos és megfelelő kárenyhítést nyújtó nemzeti mechanizmusokat kellett létrehozniuk. Az irányelv olyan, a nemzeti hatóságok együttműködésén alapuló rendszert hoz létre, amely az EU egész területén megkönnyíti a bűncselekmények áldozatai számára a kárenyhítéshez való hozzájutást:
-
Az áldozatok a szokásos lakóhelyüktől eltérő uniós országban elkövetett bűncselekmények esetében a tartózkodási helyüknek megfelelő uniós ország egyik hatóságához (támogató hatóság) fordulva kérhetnek tájékoztatást arról, hogy miként nyújthatnak be kárenyhítési kérelmet.
-
A szokásos lakóhelynek megfelelő uniós ország hatósága közvetlenül továbbítja a kérelmet a bűncselekmény elkövetésének megfelelő uniós országban működő hatóságnak (döntéshozó hatóság), amely a kérelem elbírálásáért és a kárenyhítés kifizetéséért felelős.
-
A felek közötti kommunikációt a döntéshozó ország nyelvén kell folytatni. Az Európai Bizottságformanyomtatványokat vezetett be az áldozatok kárenyhítésével kapcsolatos kérelmek és határozatok továbbítására.
-
Az irányelv központi kapcsolattartó pontokat tömörítő rendszert is létrehoz az egyes uniós országokban a határokon átnyúló tényállások esetében történő együttműködés elősegítésére. A kapcsolattartó pontok képviselői rendszeresen üléseznek. További információk az Európai igazságügyi portál weboldalán találhatók.
MIKORTÓL HATÁLYOS EZEN IRÁNYELV?
Az irányelv 2004. augusztus 26-án lépett hatályba. Az uniós országoknak 2006. január 1 -ig kellett átültetniük nemzeti jogukba.
HÁTTÉR
További információkért lásd:
FŐ DOKUMENTUM
A Tanács 2004/80/EK irányelve (2004. április 29.) a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről (HL L 261., 2004.8.6., 15–18. o.)
KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK
A Bizottság 2006/337/EK határozata (2006. április 19.) a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló 2004/80/EK tanácsi irányelv alapján a kérelmek és határozatok továbbítására használt formanyomtatványok létrehozásáról (HL L 125., 2006.5.12., 25–30. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 315., 2012.11.14., 57–73. o.)
utolsó frissítés 08.12.2015