Jelen kerethatározat célja, hogy közelítse egymáshoz az Európai Unió (EU) tagállamainak törvényeit és rendeleteit az emberkereskedelem elleni küzdelemhez kapcsolódó büntetőügyekben folytatott rendőri és igazságügyi együttműködés terén. Célja továbbá, hogy európai szinten egységes keretrendelkezéseket vezessen be például a büntetendőség, a büntetések és egyéb szankciók, a súlyosbító körülmények, a joghatóság és a kiadatás kérdésének kezelése érdekében.

A Tanács 2002/629/IB kerethatározata (2002. július 19.) az emberkereskedelem elleni küzdelemről.

Mióta a Tanács 1997-ben elfogadta az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelmet célzó közös fellépést, jelentős számú kezdeményezés született mind nemzeti, mind regionális szinten. A bécsi cselekvési terv és a tamperei Európai Tanács olyan további rendelkezések meghozatalára szólított fel, amelyek tovább szabályozzák a büntetőjog és a büntetőeljárás bizonyos aspektusait.

A Bizottság ezzel a kerethatározattal az emberkereskedelem elleni küzdelem már meglévő eszközeit kívánja kiegészíteni, többek között a következőket:

A Bizottság azon az állásponton van, hogy az emberkereskedelem egy személy kizsákmányolásának szándékával elkövetett, személy elleni bűncselekmény.

Az 1. cikk meghatározza a munkára kényszerítés vagy szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelem fogalmát. Az EU-tagállamok kötelesek büntetni az alapvető jogaitól megfosztott személyek toborzásának, szállításának, átadásának, bújtatásának bármilyen formáját. Ezáltal minden olyan bűncselekmény büntetendő, amely visszaél egy személy testi vagy mentális kiszolgáltatottságával. A sértett beleegyezését nem veszik figyelembe, ha az elkövető magatartása a kerethatározat értelmében kizsákmányolásnak minősül, azaz magában foglalja az alábbiakat:

Az emberkereskedelemre való felbujtás, az arra irányuló bűnsegély vagy kísérlet büntetendő.

A nemzeti jogszabályok által előírt szankcióknak „hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek” kell lenniük. A Bizottság azáltal, hogy a büntetés felső határát legalább nyolc év szabadságvesztésben határozta meg, lehetővé teszi más, a rendőri és igazságügyi együttműködés erősítése céljából már elfogadott jogalkotási eszközök alkalmazását, így a pénzmosásról, az elkövetéshez használt eszközökről, valamint a bűncselekményből származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, zárolásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló 98/699/IB együttes fellépést, valamint a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításról szóló 98/733/IB együttes fellépést. Szabadságvesztéssel járó büntetést csak az alábbi körülmények között szabnak ki:

A kerethatározat továbbá a természetes személyek felelősségével párhuzamosan bevezeti a jogi személyek büntető- és polgárjogi felelősségének fogalmát. A jogi személyeket felelősségre vonják azokért a bűncselekményekért, amelyet valamely, akár egyénileg, akár a jogi személy egy szervének részeként eljáró, vagy döntési jogosultsággal rendelkező személy követett el az ő javukra.

A jogi személyekre kiszabott büntetések „hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek,” magukban foglalják a büntetőjogi és nem a büntetőjog területére tartozó, anyagi joghátrányokat, valamint külön szankciókat, így például a kereskedelmi tevékenység gyakorlásától való átmeneti vagy végleges eltiltást, a jogi személy bíróság általi felszámolását vagy az állami juttatásokra, támogatásokra való jogosultságból történő kizárást.

Az emberkereskedelemnek áldozatul eső gyermekek a sértett büntetőeljárásban való jogállásáról szóló 2001/220/IB kerethatározat értelmében külön támogatásra jogosultak.

Annak érdekében, hogy a bűncselekmény joghatósági ütközés miatt ne maradjon büntetlenül, a határozat joghatóságra vonatkozó kritériumokat vezet be. Egy EU-tagállam abban az esetben rendelkezik joghatósággal, ha:

A második kritérium különösen fontos azon országok számára, amelyek nem engedélyezik állampolgáraik kiadatását, mivel ezek az országok kötelesek meghozni a szükséges intézkedéseket, hogy eljárást indítsanak saját állampolgáraik ellen az ország területén kívül elkövetett bűncselekmények ügyében.

Ez a kerethatározat hatályon kívül helyezi a 97/154/IB együttes fellépés emberkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozó részét.

Hivatkozások

Jogi aktus	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
A Tanács 2002/629/IB kerethatározata	2002.8.1.	2004.8.1.	HL L 203., 2002.8.1.

A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2002. július 19-i tanácsi kerethatározat 10. cikke alapján [COM(2006) 187 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak (2005. október 18.) – Az emberkereskedelem elleni küzdelem – integrált megközelítés és cselekvési tervjavaslat [COM(2005) 514 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]. Ennek a közleménynek a célja, hogy megerősítse az Európai Unió emberkereskedelem megakadályozása és leküzdése iránti elkötelezettségét. A Bizottság célja, hogy tovább erősítse az EU és tagállamai elkötelezettségét a szexuális célból vagy munka céljából történő kizsákmányolás érdekében folytatott emberkereskedelem megelőzése és leküzdése, valamint az áldozatok védelme, támogatása és rehabilitációja iránt. A közlemény azon a nézeten alapul, hogy az emberkereskedelem elleni hatékony küzdelmet integrált módon, az emberi jogokat tiszteletben tartva és a probléma globális jellegére tekintettel szükséges megközelíteni. E szemlélet értelmében különösen az alábbi területeken kell összehangolni a szakpolitikai válaszlépéseket: a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, külkapcsolatok, fejlesztési együttműködés, foglalkoztatás, nemek közötti egyenlőség és megkülönböztetésmentesség.