Egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékei

ÖSSZEFOGLALÓ A KÖVETKEZŐ DOKUMENTUMRÓL:

2001/81/EK irányelv az egyes légköri szennyezők nemzetközi kibocsátási határértékeiről

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

4 szennyező anyaggal kapcsolatban nemzeti kibocsátási határértékeket szab meg – kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illékony szerves vegyületek és ammónia.

Ezek a következőket okozhatják:

savasodás (pl. a tenger kémiai összetétele savasodik),
víz- és talajszennyezés (eutrofizáció) és
talajközeli ózon kialakulása (ózon, ami a négy szennyező anyag hővel és napfénnyel történő reakciójával keletkezik).

Az uniós intézkedések továbbra is fontosak a szennyező anyagok tartós határokon átívelő jellege miatt. A korlátok az ambiciózusabb hosszú távú célkitűzések felé vezető út egy állomása.

FŐBB PONTOK

Az uniós országoknak biztosítaniuk kellett, hogy 2010-ig a 4 szennyező anyag kibocsátása a jogszabályokban meghatározott felső határok alá csökkenjen és az alatt is maradjon az elkövetkező években.
Az egyes országoknak 2002. október 1-jéig nemzeti programot kellett összeállítaniuk arról, hogy e célértékeket hogyan kívánják elérni. Ebben a programban politikákat és meghozandó intézkedéseket kellett megfogalmazni, és ismertetni kellett azok valószínűsíthető hatásait. Szükség esetén felülvizsgálatukat 2006-ra irányozták elő.
A programokat a lakosság, a környezetvédelmi és más szervezetek tudomására kellett és kell hozni ma is.
A nemzeti hatóságoknak éves kibocsátási jegyzéket és előrejelzéseket kell készíteniük, amelyeket minden év végéig be kell nyújtaniuk a Bizottsághoz és az Európai Környezetvédelmi Ügynökséghez.
A Bizottságnak értékelnie kellett az előrelépést, és arról 2012-ben jelentést kellett tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
A jogszabály nem terjed ki a nemzetközi tengeri és légi járművek általi kibocsátásra, továbbá a Kanári-szigetek, a francia tengerentúli megyék, Madeira vagy az Azori-szigetek kibocsátására.

HÁTTÉR

Mivel a levegőszennyezés nemzeti határokon átterjedő nemzetközi probléma, az EU 2003 júniusában csatlakozott a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló jegyzőkönyvhöz (lásd a kapcsolódó összefoglalót)

2013-ban a Bizottság elismerte, hogy a levegő minősége Európában jelentősen javult, de a kitűzött célértékeket még mindig nem sikerült elérni. „A Tiszta levegőt Európának program” című közleményében foglalt értékelést az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásairól szóló 2016/2284/EU irányelv elfogadása kísérte.

Ez az irányelv a nemzeti kibocsátási határértékek 2020-ig történő kiterjesztése, valamint 2025-re újak megállapítása céljából hatályon kívül helyezi a 2001/81/EK irányelvet.

További információk:

A nemzeti kibocsátások csökkentése (Európai Bizottság).

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001. október 23.) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről (HL L 309., 2001.11.27., 22–30. o.)

A 2001/81/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat csak tájékoztatási jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1–31. o.)

A Tanács 2003/507/EK határozata (2003. június 13.) az Európai Közösségnek a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló jegyzőkönyvhöz való csatlakozásáról (HL L 179., 2003.7.17., 1–2. o.)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A Tiszta levegőt Európának program (COM(2013) 918 final, 2013.12.18.).

utolsó frissítés 29.08.2019