A kölcsönös elismerés elve azt jelenti, hogy a valamely uniós országban jogszerűen értékesített termék másik uniós országban is értékesíthető, még akkor is, ha a termék nem felel meg az összes műszaki szabálynak (kivételt képeznek ez alól egyes szigorúan meghatározott körülmények).

A közlemény a következő problémákat emeli ki:

—	a kölcsönös elismerés elvének az alkalmazásával kapcsolatos megbízható információk hiánya;

—	egyes nemzeti közigazgatásokon belül a nem megfelelő belső szervezés miatt előforduló költségek és késedelmek;

—	tisztviselők azzal kapcsolatos idegenkedése, hogy olyan általuk nem ismert terméket hagyjanak jóvá, amelyhez számukra ismeretlen nyelven íródott tanúsítványt mellékeltek.

Egyes termékeknek, különösen a bonyolultabb termékeknek, egyedi nemzeti egészségügyi, biztonsági és fogyasztóvédelmi előírásoknak kell megfelelniük. Különösen igaz ez az élelmiszeriparban, az elektromos iparágban, a gépjárműágazatban, a nemesfémekkel foglalkozó ágazatban, az építőiparban és a vegyiparban.

Az üzleti kommunikációhoz, az építőiparhoz, a szabadalmakhoz és az értékpapírokhoz hasonló területeken nyújtott szolgáltatásokat gyakran ítélik meg az adott ország „közérdekének” kritériuma mentén.

A közlemény a következő intézkedésekre tesz javaslatot:

—	erőteljesebb nyomon követés kétéves európai bizottsági értékelő jelentésen és az azt kísérő, a kölcsönös elismerés elvének az alkalmazásáról készült gazdasági elemzésen keresztül. Így meghatározhatók lehetnek azok a területek, ahol esetleg teljes körű harmonizációra van szükség;

—	jogi eljárás lehetősége azon uniós kormányokkal szemben, amelyek nem tartják be a kölcsönös elismerés elvét;

—	az elvvel kapcsolatos átfogóbb tájékoztatás nyújtása a nemzeti és regionális közigazgatásokhoz, vállalkozásokhoz, jogászokhoz és szakmai szövetségekhez hasonló főbb szereplők számára;

—	képzés nyújtása a nemzeti hatóságok és a leginkább érintett ágazatokban tevékenykedő szakmai szervezetek képviselői számára nemzeti, regionális és helyi szintű szemináriumok szervezése mellett;

—	hatékonyabb problémakezelés az egyéni panaszok kezelésére fordított idő csökkentése révén.

Az uniós országok fontos szerepet játszanak ezen a téren, mégpedig a következők révén:

—	a kölcsönös elismerés elvének a nemzeti jogszabályokba való beépítése;

—	az elv alkalmazásával kapcsolatos kérelmekre való reagálás indokolatlan késedelem nélkül;

—	a kormányhivatalok közötti együttműködés megerősítése;

—	a nemzeti kapcsolattartó pontok hatékonyabb kihasználása.

A kölcsönös elismerési egyezmények előmozdítják az EU és az Ausztráliához, Kanadához, Izraelhez, Japánhoz, Új-Zélandhoz, valamint az USA-hoz hasonló kulcsfontosságú piacok közötti árukereskedelmet.

A 764/2008/EK rendelet határozza meg azokat a szabályokat és eljárásokat, amelyeket a nemzeti hatóságoknak alkalmazniuk kell olyankor, amikor valamely termék kölcsönös elismerésével kapcsolatos kérelmet el kívánják utasítani, vagy arra különleges feltételeket kívánnak alkalmazni.