Következő lépések az uniós határigazgatás terén

A Bizottság új eszközöket javasol az integrált határigazgatás európai stratégiája keretein belül: a harmadik országok jóhiszemű utazói javára szolgáló intézkedések, az Európai Unió területére való be- és kilépéseket rögzítő regisztrációs rendszer, automatikus ellenőrző kapuk beüzemelése az utazók biometrikus azonosítóinak a határátkelőkön történő automatikus ellenőrzésére, illetve elektronikus utazási engedélyezési rendszer kialakítása a harmadik országok nem vízumköteles állampolgárai számára.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2008. február 13.) az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – „Az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről” [COM(2008) 69 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A Bizottság új generációs határőrizeti eszközöket irányoz elő, amelyek harmadik országbeli állampolgároknak a schengeni együttműködésben részt vevő tagállamokba és az együttműködéshez társult harmadik országokba való belépésekor alkalmazandók.

Az integrált határigazgatás alkalmazásának jelenlegi kereti között tapasztalt nehézségek *

A Bizottság egy sor problémát felvet:

• ugyan a 2004. április 29-i, a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről szóló irányelv előírásainak megfelelően a célország határőrizeti szervei kérésére továbbítják az úti okmányokban található adatokat, de ez nem teszi lehetővé annak a megakadályozását, hogy egy adott személy az érintett állam határátkelőhelyéhez érkezzen;
• az Európai Unió (EU) vízumokkal kapcsolatos konzuli hozzáállása binárisnak mondható: egy adott harmadik ország állampolgárai közül vagy mindenki vagy senki sem vízumköteles. A nem vízumkötelesek személyek semmilyen ellenőrzésen nem esnek át a rendeltetési hely szerinti tagállamba való érkezésük előtt;
• a kishatárforgalmi rendelet hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok kivételével a közösségi jogszabályok nem teszik lehetővé azt, hogy a schengeni övezetbe gyakran utazó állampolgárok az övezetbe való belépésükkor mindössze egy egyszerűsített ellenőrzésen essenek át, és ez a többszöri belépésre jogosító vízummal rendelkezőkre is vonatkozik;
• mivel a harmadik országok állampolgárai külső határátlépései időpontjáról nincs nyilvántartás, nem lehetséges rendszeres jelleggel kiszűrni azokat a személyeket, akiknek a tartózkodási ideje meghaladja az engedélyzettet;
• a gyakorlati nehézségek, mint például a sokszor olvashatatlan pecsétek miatt a határőrizeti szervek sem tudják minden esetben megállapítani, hogy az illető mennyi ideig tartózkodott a térségben. Ráadásul arra sincs mód, hogy az egyes tagállamok illetékes szervei megosszák egymással az esetlegesen összegyűjtött adataikat.

Egy új integrált határigazgatási stratégia kidolgozásának keretében a Bizottság négy alapvető kérdéskör átgondolását javasolja.

A jóhiszemű utazók számára kidolgozott egyedi rendszer

A csekély veszélyt jelentő harmadik országok állampolgárai (a „jóhiszemű utazók”) „regisztrált utazói” státuszt kaphatnának. Ezt a státuszt önkéntes igénylésre, előzetes, valamely konzulátuson vagy jövőbeni közös vízumigénylési központban történő ellenőrzés után lehetne megszerezni, és ennek birtokában az utazók egyszerűsített ellenőrzésen esnének át az úti céljukul választott tagállamba való érkezésükkor. Ezt a státuszt valamennyi tagállamra egységes ellenőrzési kritériumok alapján lehetne megszerezni (az engedélyezett tartózkodási idő betartása a korábbiakban, elegendő anyagi fedezet bizonyítéka, biometrikus útlevél).

Automatikus ellenőrző kapuk

A jóhiszemű utazók és az e-útlevéllel rendelkező EU-állampolgárok automatizált személyazonosság-ellenőrzésen eshetnének át a határátkelőknél. Ez egy olyan rendszer segítségével zajlana, amelyek az úti okmányok biometrikus adatait vagy adatbázisban található adatokat hasonlítanának össze az utazók biometrikus adataival.

Harmadik országok állampolgárai esetében ugyanazokat a biometrikus azonosítókat kellene alkalmazni, mint a vízumköteles (és vízummal rendelkező) állampolgárok esetén (arckép és ujjlenyomatok).

A biometrikus útlevelek általános elterjedésééig az uniós állampolgárok abban az esetben élvezhetnék a könnyített belépési ellenőrzést, ha ehhez a tagállamuk kialakította a megfelelő nemzeti rendszerét. Ebben a tekintetben a Bizottság egyértelművé teszi, hogy a tagállamok feladata az egyes nemzeti rendszerek megvalósítása ebben az átmeneti időszakban. A nemzeti rendszerek interoperabilitásának megteremtése érdekében a tagállamok igénybe vehetik a Külső Határok Alap pénzügyi támogatását.

Be- és kilépést rögzítő rendszer

Egy rendszer automatikusan rögzítené a határátkelőhelyeken rövid tartózkodásra beutazó harmadik országbéli állampolgárok be- és kilépésének idejét és helyét, függetlenül attól, hogy vízumkötelesek-e vagy sem. Ez a rendszer ugyanarra a technikai platformra épülne, mint a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és a Vízuminformációs Rendszer (VIS). Nemcsak a megengedettnél tovább tartózkodókat azonosítaná, de adatokkal szolgálna a migrációs áramlatokról is. Annak érdekében, hogy a VIS által begyűjtött információkat felhasználva működhessen, a rendszert a VIS elindításával egy időben indítanák. A nem vízumköteles harmadik országbeli állampolgárok bármely EU-tagállamba való első belépésükkor lennének kötelesek regisztráltatni a biometrikus adataikat.

Elektronikus utazási engedélyezési rendszer (ESTA)

Ez a rendszer még a tagállamba való utazása megkezdését megelőzően lehetővé tenné annak ellenőrzését, hogy a nem vízumköteles harmadik országbéli állampolgár teljesíti-e a belépési feltételeket. Az ESTA az érintett állampolgárok elektronikusan benyújtott kérelmében feltüntetett adatait használná. Ezek az adatok lehetővé tennék az utazó azonosítását és az utazásra vonatkozó, illetve az útlevélben szereplő adatok meghatározását. A Bizottság tervei szerint 2008-ban elkészíti a rendszer megvalósíthatósági tanulmányát, melyről 2009-ben jelentést fog készíteni az Európai Parlament és a Tanács számára.

Háttér

Ez a közlemény a Tanács által 2002. június 13-án elfogadott, az EU külső határaira vonatkozó határigazgatási terv nyomán született, amely maga is a Bizottság 2002. május 7-i közleményén alapul.

Utolsó frissítés: 18.03.2008