A nyugat-balkáni országokkal kötött visszafogadási megállapodások

Az Európai Közösség és a Nyugat-Balkán országai között létrejött megállapodások célja, hogy valamely nyugat-balkáni ország vagy egy európai uniós tagállam megkeresésére az érintett országok vagy tagállamok visszafogadják az előírásokat nem vagy már nem teljesítő állampolgáraikat. A megállapodás a megkeresett állam állampolgáraira, illetve minden olyan személyre is vonatkozik, aki a megkeresett államból érkezve jogellenesen lépett a megkereső állam területére.

JOGI AKTUS

A Tanács 2005/809/EK határozata (2005. november 7.) az Európai Közösség és az Albán Köztársaság közötti, az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről [Hivatalos Lap L 304., 2005.11.23.].

A Tanács 2007/817/EK, 2007/818/EK, 2007/819/EK és 2007/820/EK határozatai (2007. november 8.) az Európai Közösség és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, a Montenegrói Köztársaság, a Szerb Köztársaság és Bosznia és Hercegovina közötti, az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről [Hivatalos Lap L 334., 2007.12.19.].

ÖSSZEFOGLALÓ

A megállapodást aláíró, nem uniós nyugat-balkáni ország (a továbbiakban: partnerország) valamely tagállam megkeresésére visszafogadja minden olyan állampolgárát, aki a megkereső tagállam területére való belépés vagy tartózkodás hatályos feltételeinek nem, illetve már nem felel meg. Az érintett személyt visszafogadja, ha bizonyított vagy megalapozottan vélelmezhető, hogy ez a személy a saját állampolgára.

A partnerország hasonlóképpen visszafogadja olyan harmadik ország valamennyi állampolgárát is, aki a megkereső tagállam területére való belépés vagy tartózkodás hatályos feltételeinek nem, illetve már nem felel meg, feltéve, hogy bizonyított vagy megalapozottan vélelmezhető, hogy ez a személy a tagállam területére közvetlenül azután lépett be jogellenesen, hogy a partnerország területén tartózkodott vagy azon átutazott.

Az Európai Közösség (EK) ugyanilyen kötelezettséget vállal a partnerországgal szemben: valamely tagállam a partnerország hatóságainak megkeresésére visszafogad minden olyan személyt, aki a partnerország területére való belépés vagy tartózkodás feltételeinek nem, illetve már nem felel meg, feltéve hogy bizonyított vagy megalapozottan vélelmezhető, hogy ez a személy az érintett tagállam állampolgára.

A tagállam hasonlóképpen visszafogadja harmadik országok olyan állampolgárait, akik a tagállam által kiállított vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, illetve ha a partnerország területére közvetlenül azután léptek be jogellenesen, hogy a tagállam területén tartózkodtak vagy átutaztak.

Visszafogadási kérelem

A visszafogadandó személy bármilyen átadásának feltétele, hogy a megkereső állam a megkeresett állam illetékes hatóságához ún. visszafogadási kérelmet nyújtson be. Nincs szükség visszafogadási kérelemre, ha az érintett személy érvényes, a megkeresett tagállam által kiállított úti okmánnyal, személyazonosító igazolvánnyal, illetve adott esetben vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezik.

A visszafogadási kérelemnek tartalmaznia kell az érintett nevét, utóneveit, születési dátumát és helyét, legutolsó tartózkodási helyét, az állampolgárságát igazoló dokumentumokat, az érintett személy fényképét, arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy az átadandó személynek segítségre vagy ápolásra lehet szüksége, illetve hogy az átadás esetében szükséges-e védelmi vagy biztonsági intézkedés.

Bizonyító dokumentumok

A partnerország vagy a tagállamok állampolgárainak visszafogadása tekintetében a megállapodás felsorolja azokat a dokumentumokat, amelyek lehetővé teszik a következőket:

• az állampolgárság további vizsgálat nélküli igazolását;
• az állampolgárság bizonyításának megkezdését. Ilyen esetben a tagállamok és a partnerország az állampolgárságot ellenkező bizonyításig megállapítottnak tekinti.

Harmadik országok állampolgárai tekintetében a megállapodás felsorolja azokat a bizonyítási eszközöket, amelyek lehetővé teszik a következőket:

• a visszafogadásra vonatkozó feltételek bizonyítását;
• a visszafogadásra vonatkozó feltételek bizonyításának megkezdését. Ebben az esetben a tagállamok és a partnerország ellenkező bizonyításig megállapítottnak tekintik a visszafogadásra vonatkozó feltételek teljesítését.

Határidők

A visszafogadási kérelmet legkésőbb az attól számított egy éven belül kell benyújtani, hogy a megkereső állam tudomást szerzett a tényekről.

A visszafogadási kérelemre az annak kézhezvételétől számított meghatározott időn belül (például a Bosznia és Hercegovinával kötött megállapodás szerint 10, Montenegró esetében 12, Albánia esetében pedig 14 napon belül) írásban kell választ adni. Egyes megállapodások, például a Szerbiával és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kötött megállapodások esetében a határidő lerövidül, ha az érintett személyt a megkereső állam határterületén tartóztatták le. Ezzel szemben bizonyos feltételek mellett a határidő legfeljebb további 6 nappal meghosszabítható.

Amennyiben a megadott határidőn belül nem érkezik válasz, az átadást elfogadottnak kell tekinteni. A kérelem elutasítása esetén a visszafogadásra nem kerülhet sor. Az elutasításra vonatkozó döntést a megkeresett tagállamnak meg kell indokolnia. Amennyiben a kérelmet elfogadták, a visszafogadás megtörténhet. Az átadást fő szabály szerint a kérelem elfogadásától számított három hónapon belül meg kell szervezni. Ez a határidő meghosszabbítható.

Átadási intézkedések

Egy személy átadását megelőzően a partnerország és az érintett tagállam hatóságai írásban előre rögzítik többek között az átadás időpontját, a belépés helyét és az esetleges kíséretet.

A visszaadás légi vagy földi úton egyaránt lehetséges. A légi úton való szállítás történhet menetrend szerinti, vagy charterjáratokon is.

Költségek

A visszafogadással kapcsolatos valamennyi – a célállam határáig felmerülő – szállítási költséget a megkereső állam viseli.

Vegyes bizottság

Az egyes megállapodások alkalmazásának ellenőrzésére vegyes bizottságokat hoznak létre.

Háttér

Az EU és a nyugat-balkáni országok 2003. június 21-i thesszaloniki csúcstalálkozóját („thesszaloniki menetrend”) követően az uniós intézmények a régió valamennyi országával tárgyalásokat kezdtek visszafogadásról szóló megállapodások megkötése céljából.

A Tanács 2006. november 13-án felhatalmazta a Bizottságot, hogy megkezdje a visszafogadásról szóló megállapodást célzó tárgyalásokat Szerbiával, Bosznia és Hercegovinával, Montenegróval és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal. A tárgyalások eredményeképpen a Tanács 2007. november 8-án határozatot fogadott el a megállapodások megkötéséről.

Albánia esetében a folyamat korábban kezdődött: a Tanács 2002. november 28-án hatalmazta fel a Bizottságot, hogy megkezdje a visszafogadásról szóló megállapodáshoz vezető tárgyalásokat. A tárgyalások eredményeképpen a Tanács határozatot fogadott el e megállapodás megkötéséről.

Utolsó frissítés: 21.02.2008