Az európai uniós jog közvetlen hatálya
ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:
Az Európai Unió Bíróságának ítélete a Van Gend en Loos kontra holland adóhatóság ügyben – a közvetlen hatály alapelve
MIT ÁLLAPÍT MEG AZ ÍTÉLET?
- Ebben az ítéletben az Európai Unió Bírósága (Bíróság) az Európai Unió (EU) jogának közvetlen hatályát állapítja meg.
- Az ítélet megállapítja, hogy az uniós jog nemcsak kötelezettségeket keletkeztet az uniós tagállamok számára, hanem jogokat is magánszemélyek számára. A magánszemélyek tehát élhetnek e jogokkal és az uniós jogokra közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti és európai bíróságok előtt, függetlenül a nemzeti jogukban meglévő szövegek létezésétől (azaz amennyiben a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség).
FŐBB PONTOK
Horizontális és vertikális közvetlen hatály
A közvetlen hatálynak két aspektusa van: a vertikális hatály és a horizontális hatály.
- A vertikális közvetlen hatály a magánszemélyek és az országok közötti kapcsolatokban játszik szerepet. Ez azt jelenti, hogy magánszemélyek az állammal szemben hivatkozhatnak az uniós jog valamely rendelkezésére.
- A horizontális közvetlen hatály a magánszemélyek egymás közötti kapcsolataiban játszik szerepet. Ez azt jelenti, hogy magánszemélyek egy másik magánszeméllyel kapcsolatban hivatkozhatnak az uniós jog valamely rendelkezésére.
- Az érintett jogi aktus típusa szerint a Bíróság vagy a teljes közvetlen hatályt (vagyis a horizontális közvetlen hatályt és a vertikális közvetlen hatályt) vagy pedig a részleges közvetlen hatályt (a vertikális közvetlen hatályra korlátozódva) fogadta el.
Közvetlen hatály és az elsődleges jog
- Ami az elsődleges jogot illeti, a Bíróság a közvetlen hatály elvét állapította meg a Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben. Mindazonáltal a Bíróság feltételként szabta, hogy a kötelezettségeknek pontosnak, egyértelműnek, feltétel nélkülinek és sem nemzeti, sem európai kiegészítő intézkedést nem igénylőnek kell lenniük.
- A Becker ügyben hozott ítéletben a Bíróság megtagadja a közvetlen hatályt, amennyiben az uniós országok mozgástérrel rendelkeznek az érintett rendelkezés végrehajtásával kapcsolatban, bármilyen csekély mértékű legyen is az a mozgástér. A Kaefer és Procacci kontra francia állam ügyben hozott ítéletben a Bíróság megerősítette, hogy a szóban forgó rendelkezés feltétel nélküli, mivel nem hagy mozgásteret a tagállamoknak, és ezért közvetlen hatállyal bír.
Közvetlen hatály és a másodlagos jog
A közvetlen hatály elve a másodlagos jogot alkotó, vagyis az uniós intézmények által elfogadott, a szerződésekben előírt alapelvekből és célkitűzésekből eredő jogi aktusokra (például rendeletekre, irányelvekre és határozatokra) is vonatkozik. A közvetlen hatály terjedelme azonban a jogi aktus típusától függ.
- A rendeletek közvetlenül alkalmazandók a tagállamokban, amint azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikke előírja, azaz közvetlen hatállyal bírnak. Az általános elvekkel összhangban azonban ez csak azzal a feltétellel érvényesül, hogy a szabályok kellően egyértelműek, pontosak és az érintett peres felek helyzetére vonatkozóak (a Politi kontra Ministero delle finanze ügyben hozott ítéletben egyértelműsített közvetlen hatály).
- Az irányelvek a tagállamoknak címzett jogi aktusok, amelyeket át kell ültetni a nemzeti jogba. A Bíróság mindazonáltal bizonyos esetekben a magánszemélyek jogainak védelme érdekében elismeri az irányelvek közvetlen hatályát. Ennek megfelelően a Bíróság a Van Duyn kontra Home Office ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy az irányelvek is közvetlen hatállyal bírnak abban az esetben, ha rendelkezéseik feltétel nélküliek, megfelelően egyértelműek és pontosak, valamint ha az uniós tagállamok az irányelvet nem ültették át határidőn belül nemzeti jogukba. Egy irányelv közvetlen hatálya azonban kizárólag vertikális lehet; a tagállamok kötelesek végrehajtani az irányelveket, nem hivatkozhatnak azonban azokra valamely magánszeméllyel szemben (lásd a Ratti ügyben hozott ítéletet).
- A határozatoknak akkor lehet közvetlen hatályuk, ha címzettjükként valamely tagállamot jelölik meg. A Bíróság tehát kizárólag a vertikális közvetlen hatályt ismeri el (a Hansa Fleisch kontra Landrat des Kreises Schleswig-Flensburg ügyben hozott ítélet).
- Nemzetközi megállapodások. A Demirel kontra Stadt Schwäbisch Gmünd ügyben hozott ítéletben a Bíróság elismerte, hogy bizonyos nemzetközi megállapodásoknak a Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben meghatározott kritériumok alapján közvetlen hatálya van.
- A vélemények és az ajánlások nem rendelkeznek kötelező jogi erővel. Ennek megfelelően nincsen közvetlen hatályuk.
HÁTTÉR
Az uniós jog elsőbbsége mellett az uniós jog további alapelve a közvetlen hatály.
FŐ DOKUMENTUM
A Bíróság 1963. február 5-i ítélete, NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend & Loos kontra Nederlandse administratie der belastingen, C-26/62. sz. ügy, ECLI:EU:C:1963:1.
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
A Bíróság 1992. november 10-i ítélete, Hansa Fleisch Ernst Mundt GmbH & Co. KG kontra Landrat des Kreises Schleswig-Flensburg,C-156/91. sz. ügy, ECLI:EU:C:1992:423.
A Bíróság 1990. december 12-i ítélete, Peter Kaefer és Andréa Procacci kontra francia állam, C-100/89. és C-101/89. sz. egyesített ügyek, ECLI:EU:C:1990:456.
A Bíróság 1987. szeptember 30-i ítélete, Meryem Demirel kontra Stadt Schwäbisch Gmünd, C-12/86. sz. ügy, ECLI:EU:C:1987:400.
A Bíróság 1982. január 19-i ítélete, Ursula Becker kontra Finanzamt Münster-Innenstadt, C-8/81. sz. ügy, ECLI:EU:C:1982:7.
A Bíróság 1979. április 5-i ítélete, Ügyészség kontra Tullio Ratti, C-148/78. sz. ügy, ECLI:EU:C:1979:110.
A Bíróság 1974. december 4-i ítélete, Yvonne van Duyn kontra Home Office, C-41-74. sz. ügy, ECLI:EU:C:1974:133.
A Bíróság 1971. december 14-i ítélete, Politi s.a.s. kontra Ministero delle Finanze della Repubblica italiana, C-43/71. sz. ügy, ECLI:EU:C:1971:122.
utolsó frissítés 25.11.2022