A vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

Bizottsági közlemény – A vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás

MI AZ IRÁNYMUTATÁSOK CÉLJA?

• Segítenek a vállalkozások számára annak ellenőrzésében, hogy a vertikális megállapodásaik (a termelés vagy a forgalmazási lánc különböző szintjein működő olyan vállalkozások közötti, szolgáltatások vásárlásáról és eladásáról szóló megállapodások, mint például a gyártók, a nagykereskedők vagy a kiskereskedők) megfeleljenek az uniós versenyszabályoknak, ahogy azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. cikke megállapítja.
• Kiegészítik a 330/2010/EU csoportmentességi rendeletet, mely alkalmazhatatlannak nyilvánítja az EUMSZ. 101. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tilalmat azokra a vertikális megállapodásokra, amelyek teljesítenek bizonyos követelményeket, és ezeknek a megállapodásoknak „védelmet” biztosít.
• Meghatározzák a vertikális korlátozások vizsgálatára vonatkozó általános elveket, és iránymutatást adnak a vertikális korlátozások leggyakoribb típusainak vizsgálatára vonatkozóan:
  • márkakényszer (versenytilalmi kötelezettségek);
  • kizárólagos forgalmazás;
  • kizárólagos ügyfélelosztás;
  • szelektív forgalmazás;
  • franchise;
  • kizárólagos szállítás;
  • előzetes hozzáférési kifizetések;
  • kategóriamenedzsment-megállapodások;
  • árukapcsolás; és
  • viszonteladási árakra vonatkozó korlátozások.
• Részletezik az elemzés általános keretrendszerét és az Európai Bizottság által az egyes esetekben a vertikális megállapodásokra vonatkozóan alkalmazott végrehajtási politikát.

FŐBB PONTOK

EUMSZ 101. cikk

• Az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdése értelmében tilos a vállalkozásoknak olyan megállapodásokat kötni, amelyek hatással lehetnek az uniós tagállamok közötti kereskedelemre, és amelyek célja vagy következménye a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.
• Az EUMSZ 101. cikkének (2) bekezdése szerint az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom alá tartozó vállalkozási társulások által kötött megállapodások, az általuk tanúsított összehangolt magatartás és az általuk hozott határozatok semmisnek minősülnek.
• Ennek ellenére az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdése szerint bizonyos megállapodások mentesülnek a 101. cikk (1) bekezdése szerinti tilalom alól, amennyiben annyi hasznot hoznak, amely ellensúlyozza a versenyellenes hatásokat.

A 101. cikk fő célja annak a biztosítása, hogy a vállalkozások ne köthessenek a fogyasztók kárára versenyt korlátozó megállapodásokat, ideértve a vertikális megállapodásokat.

Vertikális megállapodások, amelyek általánosságban a 101. cikk hatályán kívül esnek

Az iránymutatások szerint a vertikális megállapodások következő típusai a 101. cikk hatályán kívül esnek:

• a KKV-k közötti csekély jelentőségű megállapodások, amelyek érzékelhető módon nem korlátozzák a versenyt a felek kis piaci részesedése miatt;
• ügynöki megállapodások*, a 101. cikk alkalmazásával kapcsolatban az a döntő tényező, hogy az ügynök milyen pénzügyi vagy kereskedelmi kockázatot vállal azon tevékenységek vonatkozásában, amelyekre a megbízótól ügynöki megbízást kapott;
• alvállalkozói megállapodások* amíg a vállalkozó által biztosított technológia vagy felszerelés szükséges ahhoz, hogy az alvállalkozó előállítsa a termékeket. Ennek ellenére, amennyiben a vállalkozó korlátozásokat vezet be az alvállalkozóra, mint például az a kötelezettség, hogy ne folytasson, vagy ne hasznosítson saját kutatás-fejlesztést, vagy hogy általában nem állíthat elő termékeket harmadik fél részére, a 101. cikk hatálya alá tartozhat.

A csoportmentességi rendelet alkalmazása

• A legtöbb vertikális korlátozás esetében a versennyel kapcsolatos aggodalmak kizárólag akkor merülnek fel, ha elégtelen a verseny a kereskedelem egy vagy több szintjén. Ez azt jelenti, hogy a szállítónak vagy a vásárlónak vagy mindkettőnek bizonyos mértékű piaci erővel kell rendelkeznie/rendelkezniük.
• Ez a szállító piaci részesedése azon a piacon, amelyen értékesíti a szerződés tárgyát képező árukat vagy szolgáltatásokat, és a vásárló piaci részesedése azon a piacon, amelyen megvásárolja a szerződés tárgyát képező árukat vagy szolgáltatásokat, amelyek meghatározzák a csoportmentesség alkalmazhatóságát. Ahhoz, hogy a csoportmentességet alkalmazni lehessen, a szállító és a vásárló piaci részesedésének külön-külön el kell érnie a maximum 30%-ot (feltéve, hogy a megállapodás nem tartalmaz szigorú korlátozásokat, és az adott záradék nem kizárt korlátozás). Nem kell azonban feltétlenül jogellenességet vélelmezni, ha meghaladja a piaci részesedésre vonatkozó 30%-os küszöbértéket. Ez a küszöbérték csak arra szolgál, hogy elválassza a jogszerűségi vélelmet élvező megállapodásokat azoktól, amelyek egyedi vizsgálatot igényelnek. Az iránymutatás segítséget nyújt a cégeknek az ilyen vizsgálatok lefolytatásában.
• A csoportmentességi rendelet (4. cikk) tartalmazza azoknak a különösen súlyos korlátozásoknak a felsorolását, amelyek a vertikális megállapodás csoportmentességi rendelet hatálya alóli kizárását eredményezik. Ez azt jelenti, hogy egy feltevés szerint a megállapodás az EUMSZ 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá esik, és nem valószínű, hogy teljesíti az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdése szerinti feltételeket.
• A csoportmentességi rendelet (5. cikk) továbbá tartalmazza a kizárt korlátozások listáját is. Ezek a korlátozások nem tartoznak a csoportmentességi rendelet hatálya alá, még akkor sem, ha a piaci részesedésre vonatkozó küszöbértéket nem lépik át. A csoportmentességi rendelet azonban továbbra is alkalmazandó a vertikális megállapodás fennmaradó részére, ha az a rész elválasztható a mentességben nem részesített korlátozástól.

A csoportmentesség visszavonása és a csoportmentességi rendelet alkalmazásának mellőzése

• A csoportmentességi rendelet által biztosított jogszerűségi vélelem visszavonható. Ez akkor történik, ha a vertikális megállapodás – akár elszigetelten, akár pedig versenytárs szállítók vagy vevők által érvényesített hasonló megállapodásokkal összefüggésben értékelve – a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá kerül, és nem teljesíti a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott összes feltételt. Ilyen helyzet állhat elő például akkor, ha egy adott piacon bizonyos szállítók pusztán mennyiségi alapú szelektív forgalmazást folytatnak, míg más szállítók minőségi alapú szelektív forgalmazást alkalmaznak.
• A visszavonási eljárás alkalmazása esetén a Bizottság viseli annak bizonyítási terhét, hogy a megállapodás a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, és a megállapodás nem tesz eleget a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt egy vagy több feltételnek.
• A Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a csoportmentességi rendelet hasznainak visszavonására a versenyt korlátozó vertikális megállapodásokra vonatkozóan egy uniós tagállam területénél nagyobb érintett földrajzi piacon.
• A csoportmentességi rendelet 6. cikke lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy kizárja a csoportmentességi rendelet hatálya alól a párhuzamos hasonló vertikális korlátozásokból álló hálózatokat, amennyiben ezek az érintett piac több mint 50%-át fedik le.

A piac meghatározása és a piaci részesedés kiszámítása

A Bizottságnak a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló közleménye már iránymutatással szolgál a piac meghatározásával kapcsolatos kérdések figyelembevétele során általa alkalmazott szabályokról, kritériumokról és bizonyítékról.

Az iránymutatások egy szakasza a következőkről szól:

• az érintett piac a piaci részesedések 30%-os küszöbértékének kiszámításához a csoportmentességi rendelet értelmében – mind a szállító, mint a vásárló piaci részesedése meghatározó annak eldöntése során, hogy a csoportmentesség alkalmazandó-e;
• A csoportmentességi rendelet szerinti piaci részesedés kiszámítása főszabályként az értékösszegek, és amennyiben ezek nem elérhetőek, megalapozott becslések alapján.

Végrehajtási politika az egyes esetekben

• A következő általános szabályok akkor alkalmazandók, amikor a vertikális korlátozásokat olyan szituációkban értékelik, ahol a csoportmentességi rendelet nem alkalmazható:
  • ha a Bizottság egyedi vizsgálatot folytat le, akkor rá hárul a bizonyítási teher arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó megállapodás sérti az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdését. Az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt kedvezményt igénybe venni kívánó vállalkozások feladata bizonyítani a szükséges feltételek teljesülését;
  • annak értékelése, hogy valamely vertikális megállapodásnak van-e versenykorlátozó hatása, úgy történik, hogy a Bizottság összehasonlítja az érintett piac érvényben lévő vertikális korlátozások melletti aktuális, illetve valószínűsíthető jövőbeli helyzetét azzal a helyzettel, amely jellemző lenne, ha nem léteznének a megállapodásban foglalt hasonló vertikális korlátozások;
  • érzékelhető versenyellenes hatások akkor fordulhatnak elő nagy valószínűséggel, ha legalább a felek egyike rendelkezik bizonyos fokú piaci erővel, illetve ilyet szerez, és a megállapodás hozzájárul az adott piaci erő létrehozásához, fenntartásához vagy megerősítéséhez, illetve lehetővé teszi a felek számára, hogy kihasználják az ilyen piaci erőt.
• A vertikális korlátozásokból eredő, az EU versenyjoga által megelőzni kívánt negatív hatások többek között az alábbiak:
  • más szállítókra vagy más vevőkre vonatkozó versenyellenes piaclezárás*;
  • a szállító és versenytársai közötti verseny enyhülése és az összejátszás megkönnyítése;
  • a verseny enyhülése a vásárló és versenytársai között és/vagy az összejátszás elősegítése e versenytársak között;
  • akadályok állítása a piaci integráció elé.
• Egy olyan piacon, ahol az egyes forgalmazók csak egyetlen szállító márkáját (márkáit) forgalmazzák, az ugyanazon márka forgalmazói közötti verseny korlátozása e forgalmazók között a márkán belüli verseny csökkenéséhez vezethet. Azonban amennyiben éles a márkák közötti verseny, nem valószínű, hogy a márkán belüli verseny csökkenésének negatív hatásai lesznek a fogyasztókra.
• A kizárólagos megállapodások általában versenyellenesebbek, mint a nem kizárólagos megállapodások. Versenytilalmi kötelezettség esetén például a vevő csak egyetlen márkát vásárolhat. Ezzel szemben minimális vásárlási követelmény kikötése esetén marad bizonyos mozgástere a vevőnek arra, hogy versengő árukat vásároljon, és így a kizárás mértéke alacsonyabb lehet.
• A nem márkás árukra vonatkozó vertikális korlátozások általában kevésbé károsak, mint a márkás termékek forgalmazását érintő korlátozások. A márkás és nem márkás termékek közötti különbségtétel gyakran egybeesik a közbenső termékek, illetve a végtermékek közötti megkülönböztetéssel.
• Fontos elismerni, hogy a vertikális korlátozásoknak lehetnek pozitív hatásaik, különösen azáltal, hogy előmozdítják a nem ár jellegű versenyt és a szolgáltatások minőségének javítását. Általában ez a hatékonysági érv leginkább azon korlátozott időtartamú vertikális megállapodások esetében jellemző, amelyek új összetett termékek bevezetését segítik, vagy kapcsolatfüggő beruházásokat védenek, illetve a gyakorlati szakmai ismeretek átadását segítik elő.

HÁTTÉR

További információk:

• Áttekintés: a piacok működésének javítása (Európai Bizottság).

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Bizottsági közlemény – A vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás (SEC(2010) 411 végleges, 2010.5.10.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Harmadik rész – Az Unió belső politikái és tevékenységei – VII. cím – A versenyre, az adózásra és a jogszabályok közelítésére vonatkozó közös szabályok – 1. fejezet – Versenyszabályok – 1. szakasz – Vállalkozásokra vonatkozó szabályok 101. cikk (az EKSz. korábbi 81. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 88–89. o.)

A Bizottság közleménye az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (1) bekezdése szerint a versenyt érzékelhetően nem korlátozó, csekély jelentőségű (de minimis) megállapodásokról szóló közlemény (HL C 291., 2014.8.30., 1–4. o.)

A Bizottság 330/2010/EU rendelete (2010. április 20.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 102., 2010.4.23., 1–7. o.)

A Bizottság közleménye a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról (HL C 372., 1997.12.9., 5–13. o.)

utolsó frissítés 28.03.2019