A szakmai képesítések elismerésének rendszere
ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:
2005/36/EK irányelv a szakmai képesítések elismeréséről
MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?
- Az irányelv egy rendszert hoz létre a szakmai képesítések kölcsönös elismerésére az Európai Unióban (EU), amely bizonyos kiigazításokkal az Európai Gazdasági Térség /az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EGT/EFTA) más országaira és Svájcra is kiterjed.
- Célja, hogy hozzáférést biztosítson a munkaerőpiacokhoz más uniós tagállamok szakemberei számára, továbbá hogy megkönnyítse a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást, és egyszerűsítse a közigazgatási eljárásokat.
- Bevezette a nemzeti szakmai szabályozások kölcsönös értékelését, valamint egy átláthatósági gyakorlatot (azaz az egyes szakmai tevékenységek megkezdésére vonatkozó korlátozások vizsgálatát és szükségességük felmérését).
- Tartalmaz továbbá az átláthatóságra vonatkozó folyamatos kötelezettségeket, amelyek előírják valamennyi tagállam számára, hogy készítsenek jelentést az általuk szabályozott szakmákról, és hogy közöljék az Európai Bizottsággal azon okokat, amelyek miatt úgy vélik, hogy a meglévő vagy új követelmények megfelelnek a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvének.
- Az irányelv az uniós országok, az EGT-tagállamok/EFTA-országok és Svájc minden olyan állampolgárára vonatkozik, aki valamely szabályozott szakmát kívánja folytatni – akár önálló vállalkozóként, akár alkalmazottként – valamely más országban, mint ahol megszerezte szakmai képesítését.
- A Bizottság közzétett egy interaktív térképet az EU-ban szabályozott szakmákról. Ezek azok a szakmák, amelyekhez a hozzáférés – azaz a szakma gyakorlásához való jog – egyedi képesítések függvénye. Idetartoznak továbbá azon szakmák is, amelyek esetében egy bizonyos cím használata védelmet élvez, mint például a „chartered and certified accountant” (mérlegképes könyvelő) esetében Írországban.
- Nem terjed ki az irányelv hatálya a specifikus irányelvek által szabályozott szakmákra, mint amilyen például a jog szerinti könyvvizsgálókról szóló 2006/43/EK irányelv. Az ügyvédekre – bár az ő szakmai képesítéseik a 2005/36/EK irányelv hatálya alá tartoznak – két másik irányelv hatálya is kiterjed (a 77/249/EGK és a 98/5/EK irányelveké), amelyek további módokat vezetnek be a határokon átnyúló ügyvédi szolgáltatások nyújtására, akár átmeneti jelleggel, akár más uniós tagállamokban való állandó letelepedés útján.
FŐBB PONTOK
Átmeneti mobilitás
- A szakemberek szolgáltatásaikat nyújthatják másik uniós tagállamban átmeneti és alkalmi jelleggel, saját országukban lévő letelepedési helyükről.
- A célország kérhet előzetes nyilatkozatot, azonban nem kell átmenniük a képesítéseik elismertetésének folyamatán.
- A fentiek nem vonatkoznak a közegészségügyi és közbiztonsági vonatkozásokkal rendelkező szakmákra, amelyekre az irányelv 7. cikke (4) bekezdése alapján a tagállamok előírhatják a képesítések előzetes elismerését.
Állandó letelepedés
Az irányelv három képesítéselismerési rendszerről rendelkezik:
1.
feltétel nélküli elismerés olyan szakmák esetében, amelyek minimális képzési feltételei – bizonyos mértékig – uniós szinten összehangoltak: orvosok, általános ápolók, fogorvosok, állatorvosok, a szülésznők, gyógyszerészek és az építészmérnökök;
2.
feltétel nélküli elismerés egyes foglalkozások esetén a szakmai tapasztalat alapján: kézművesipari, kereskedelmi és ipari szakmák;
3.
azon fent említett szakmákra vonatkozó általános rendszer, amelyekre nem vonatkozik a feltétel nélküli elismerési rendszer, a képesítések kölcsönös elismerésének elvén alapul.
Az általános rendszer vonatkozik azon más, szabályozott szakmákra is, amelyeket bármely személy gyakorolhat, aki bizonyítani tudja, hogy teljes mértékben képesített hazájában.
Amennyiben azonban a célország hatóságai jelentős eltéréseket találnak a szakember saját országában kapott képzése és az országukban ugyanezen tevékenységre megköveteltek között, akkor felkínálhatják a választást az alkalmazkodási időszak teljesítése és az alkalmassági vizsga letétele között. Ilyen kompenzációs intézkedések elrendelésének, illetve mértékének mérlegelése során figyelembe kell venni a pályázó szakmai tapasztalatát.
Részleges hozzáférés
- Az irányelv bevezette a szakmához való részleges hozzáférés elvét azokban az esetekben, amikor a szabályozott szakma által lefedett tevékenységek országonként eltérőek.
- Ez hasznos lehet a gazdaság egy olyan valódi ágazatában dolgozó szakemberek számára, amely önálló szakmaként nem létezik abban az uniós tagállamban, ahová költözni kívánnak.
Nyelvismeret ellenőrzése
- Az irányelv csak azon szakmák esetében engedélyezi a nyelvismeret szisztematikus ellenőrzését a fogadó országok számára, amelyek hatással vannak a betegbiztonságra.
- A nyelvismeret ellenőrzését csak azután lehet elvégezni, hogy a fogadó ország elismerte a képesítést, azt a fogadó ország egy hivatalos vagy közigazgatási nyelvének ismeretére kell korlátozni, és a folytatandó szakmai tevékenységgel arányosnak kell lennie.
Európai szakmai kártya
- A 2013/55/EU irányelvvel módosított irányelv rendelkezik az európai szakmai kártya (EPC) létrehozásáról egyes kiválasztott szakmák esetében. Ez lehetővé teszi a szakemberek számára, hogy képesítéseiket egyszerűbben és gyorsabban elismertethessék egy egységesített elektronikus eljárás útján. A kártya a belső piaci információs rendszer használatán alapul és egy elektronikus igazolás formájában kerül kibocsátásra.
- Az európai szakmai kártya már az első hullámban bevezetésre került az általános ápolói, gyógytornászi, gyógyszerészi, hegyi vezetői és ingatlanközvetítői szakmákra vonatkozóan.
Hozzáférés online információkhoz és eljárásokhoz
- A tagállamoknak az egyablakos ügyintézési pontokon keresztül hozzáférhetővé kell tenniük az összes szabályozott szakmára vonatkozóan a képesítések elismerésével kapcsolatos összes információt.
- A szakembereknek képesnek kell lenniük az irányelv által lefedett eljárások és alaki követelmények online teljesítésére az egyablakos ügyintézési ponton vagy a szakmáért felelős illetékes hatóságokon keresztül.
- Az egyes tagállamokban működő segítségnyújtó központoknak egyedi esetekben tanácsot és segítséget kell nyújtaniuk.
Végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
2015-ben a Bizottság elfogadta az (EU) 2015/983 végrehajtási rendeletet, amely megállapítja a következőkre vonatkozó eljárást:
- EPC kibocsátása; és
- a 2005/36/EK irányelv által bevezetett riasztási mechanizmus alkalmazása, amely biztosítja, hogy az uniós betegek és fogyasztók megfelelő védelemben részesüljenek azon szakemberekkel szemben, akiket egy országban eltiltottak a szakmájuk gyakorlásától, vagy akik esetében korlátozták szakmájuk gyakorlását, illetve akik hamis diplomát használtak fel képesítésük elismertetéséhez.
2020-ban a Bizottság elfogadta az (EU) 2015/983 rendeletet helyesbítő (EU) 2020/1190 végrehajtási rendeletet, amely azt is tisztázza, hogy a saját tagállam illetékes hatósága dönt arról, hogy meghosszabbítja-e a 7. cikk (4) bekezdése szerinti képesítések előzetes ellenőrzése után kiállított ideiglenes EPC-t.
A Bizottság elfogadott továbbá olyan felhatalmazáson alapuló határozatokat, amelyek módosítják a 2005/36/EK irányelv V. mellékletét, és frissítik a feltétel nélkül elismert formális képesítések és tanfolyamok elvégzését tanúsító okiratok jegyzékét.
A síoktatók közös képzési vizsgája létrehozásáról szóló (EU)2019/907 felhatalmazáson alapuló rendelet 2019-ben létrehozta a síoktatók esetében a feltétel nélküli elismerés kiegészítő és önkéntes rendszerét az egész EU-ban. A síoktatók közös képzési vizsgája hatálya alá nem tartozó síoktatók továbbra is részesülnek az irányelvben meghatározott képesítések kölcsönös elismerése általános rendszerének előnyeiből.
Covid19-világjárvány
A Covid19-világjárvány kitörését és a válság hatásainak kezelését szolgáló intézkedések bevezetését követően a Bizottság közleményt fogadott el, amely a Covid19-válsággal kapcsolatos, a határokon átnyúló egészségügyi együttműködésre irányuló uniós sürgősségi segítségnyújtásról szóló iránymutatásokat tartalmaz.
MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ AZ IRÁNYELV?
- A 2005/36/EK irányelvet 2007. október 20-ig kellett átültetni a nemzeti jogba.
- Az 2013/55/EU irányelvet 2016. január 18-ig kellett átültetni a nemzeti jogba.
HÁTTÉR
Mivel a munkaképes korú népesség száma számos tagállamban csökken, valószínűleg növekedni fog a magasan képzett szakemberek iránti kereslet, így képesítésüket gyorsan, egyszerűen és megbízhatóan kell elismerni az egész Unióban.
További információk:
FŐ DOKUMENTUM
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről (HL L 255., 2005.9.30., 22–42. o.).
A 2005/36/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
A Bizottság (EU) 2015/983 végrehajtási rendelete (2015. június 24.) a 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az európai szakmai kártya kibocsátási eljárásáról és a riasztási mechanizmus alkalmazásáról (HL L 159., 2015.6.25., 27–42. o.)
Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.
A Bizottság (EU) 2020/1190 végrehajtási rendelete (2020. augusztus 11.) a 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az európai szakmai kártya kibocsátási eljárásáról és a riasztási mechanizmus alkalmazásáról szóló (EU)201 5/983 bizottsági végrehajtási rendelet helyesbítéséről (HL L 262., 2020.8.12., 4–5. o.)
A Bizottság közleménye – Iránymutatások a COVID-19-válság összefüggésében folytatott határokon átnyúló egészségügyi együttműködésre irányuló uniós sürgősségi segítségnyújtásról (HL C 111 I., 2020.4.3., 1–5. o.)
A Bizottság (EU) 2019/907 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. március 14.) a szakmai képzések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv 49b. cikke alapján a síoktatók közös képzési vizsgája létrehozásáról (HL L 145., 2019.6.4., 7–18. o.)
Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.
A Bizottság 2007/172/EK határozata (2007. március 19.) a szakmai képesítések elismerésével foglalkozó koordinátorcsoport felállításáról (HL L 79., 2007.3.20., 38–39. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 98/5/EK irányelve (1998. február 16.) az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről (HL L 77., 1998.3.14., 36–43. o.)
Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.
A Tanács 77/249/EGK irányelve (1977. március 22.) az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről (HL L 78., 1977.3.26., 17–18. o.)
Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.
utolsó frissítés 10.08.2022