Szociálpolitika

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés megerősíti az Európai Unió (EU) szociális dimenzióját. Az alapító szerződésekben is elismeri az Unió szociális értékeit, és új célkitűzéseket határoz meg a szociális területen.

Ezzel szemben az Unió hatáskörei nem változnak számottevően ebben a vonatkozásban. A Lisszaboni Szerződés bevezet néhány újítást, de a szociálpolitikák kidolgozása és végrehajtása elsősorban a tagállamok hatáskörében marad.

A SZOCIÁLIS ELVEK ÉS JOGOK ELISMERÉSE

Nem csupán jelképes értéke van annak, hogy az alapító szerződések teljes körűen elismerik a szociális célkitűzéseket: ez biztosítja azt is, hogy az összes európai politika kidolgozása és végrehajtása során is fokozottan figyelembe vegyék a szociális kérdéseket.

Ezen túlmenően az Unió szociális célkitűzéseinek tisztázása és hangsúlyozása érdekében a Lisszaboni Szerződés három ponton módosítja az alapító szerződések cikkeit:

• az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke az Unió célkitűzései között immár említést tesz a teljes foglalkoztatottságról, a társadalmi haladásról, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemről és a társadalmi védelemről is;
• az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikke kimondja, hogy politikái meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó követelményeket;
• az Európai Unió működéséről szóló szerződés 152. cikke kimondja a szociális partnerek uniós szintű szerepvállalását, valamint elismeri, hogy a növekedésről és foglalkoztatásról szóló háromoldalú szociális csúcs, amely a Tanács, a Bizottság és a szociális partnerek képviselőit tömöríti, hozzájárul a szociális párbeszéd folytatásához.

A Lisszaboni Szerződés emellett elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának jogi kötőerejét. A Charta immár kötelező erővel bír, és hivatkozni lehet rá a bíróságok előtt. A Charta elismerése előrelépést jelent a szociális területen, mivel a következő szociális jogokat garantálja az Unió területén lakóhellyel rendelkező személyeknek:

• a munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz (a Charta 27. cikke);
• a tárgyaláshoz és sztrájkhoz való jog (a Charta 28. cikke);
• a munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog (a Charta 29. cikke);
• az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez való jog (a Charta 30. cikke);
• a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jog (a Charta 31. cikke);
• a gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme (a Charta 32. cikke);
• a család és a munka összeegyeztetése (a Charta 33. cikke);
• a szociális biztonság (a Charta 34. cikke);
• az egészségvédelem (a Charta 35. cikke).

A SZOCIÁLPOLITIKA EURÓPAI SZINTŰ VÉGREHAJTÁSA

A szociálpolitika az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök egyike. A szociálpolitikát mindamellett tagállami szinten hatékonyabban lehet végrehajtani, mint európai szinten. Ezért a szubszidiaritás elvével összhangban az Unió szerepe ezen a területen a tagállamok intézkedéseinek támogatására és kiegészítésére korlátozódik.

A Lisszaboni Szerződés megőrzi a hatáskörök ilyen elosztását. Ezenkívül a legtöbb szociálpolitikai vonatkozású intézkedés esetében fenntartja az aktusok rendes jogalkotási eljárás keretében történő elfogadását.

Ezzel szemben bizonyos intézkedések továbbra is a Tanács egyhangú határozatához és a Parlamenttel folytatott konzultációhoz kötöttek, és a Lisszaboni Szerződés megújítja a Nizzai Szerződésben bevezetett különleges áthidaló klauzulát (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke). Emlékeztetőül: ez az áthidaló klauzula lehetővé teszi a Tanács számára, hogy egyhangú szavazással úgy határozzon, hogy a rendes jogalkotási eljárást alkalmazza az alábbi területekre:

• a munkavállalók védelme munkaviszonyuk megszüntetése esetén;
• a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kollektív védelme;
• az Unió területén jogszerűen tartózkodó külföldi állampolgárok foglalkoztatásának feltételei.

Végezetül a Lisszaboni Szerződés két újítást vezet be:

• a minősített többségi szavazást kiterjeszti a migráns munkavállalók számára biztosított szociális biztonsági juttatásokra (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 48. cikke);
• intézményesíti a nyitott koordinációs módszert annak elismerésével, hogy a Bizottság kezdeményezéseket tehet a szociális területen folytatott, tagállamok közötti együttműködés előmozdítása és szükség esetén tevékenységük összehangolásának támogatása érdekében. Ezek a kezdeményezések ölthetik többek között tanulmányok vagy vélemények formáját, amelyek célja iránymutatások és mutatók megállapítása, valamint a bevált gyakorlatok cseréjének és az időszakonkénti kiértékelésnek a megszervezése (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 156. cikke).

Utolsó frissítés: 14.04.2010