Az Európai Unió Bírósága

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés célja az Európai Unió igazságszolgáltatási rendszere működésének javítása az európai jog fejlődéséhez igazítása révén. Az Európai Unió Bírósága ennek megfelelően a bírói hatóságok szerkezetét és elnevezését érintő belső reformon esett át. A Lisszaboni Szerződés növeli a Bíróság bírósági felülvizsgálati szerepét is azáltal, hogy további hatáskörökkel ruházza fel, valamint azáltal, hogy felülvizsgálati jogkörét kiterjeszti az EU más szerveire.

BÍRÓI HATÓSÁGOK

A Lisszaboni Szerződés módosítja az EU hatóságainak elnevezését. Az Európai Unió Bírósága ezentúl az EU igazságszolgáltatási rendszerének azt az együttesét jelenti, amely a következőkből áll:

• a Bíróság;
• a Törvényszék, korábban: „Elsőfokú Bíróság”;
• a különös hatáskörű törvényszékek, korábban: „bírói különtanácsok”.

E névváltoztatások célja az EU igazságszolgáltatási rendszerének egyértelművé tétele az adott bírói hatóságok előjogainak módosítása nélkül.

A Lisszaboni Szerződés az EU igazságszolgáltatási rendszerének rugalmasságát is javítja. A Bíróság alapokmányának módosítása és az új, különös hatáskörű törvényszékek létrehozása így a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá, nem pedig a Tanács egyhangúlag hozott határozatainak hatálya alá tartozik.

A bírák és főtanácsnokok kinevezési eljárása is jelentősen módosult. A Lisszaboni Szerződés a kinevezésükhöz tanácsadó bizottságot hoz létre. A jelenleg 8 főtanácsnok száma ezenkívül 11-re emelkedett.

BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLAT

A Lisszaboni Szerződés kiterjeszti a Bíróság bírósági felülvizsgálati jogkörét az Európai Unió Tanácsának jogi aktusaira. Ezenfelül harmonizálja az EU ügynökségeinek és szerveinek jogi aktusaira vonatkozó rendelkezéseket. Ezek a jogi aktusok a továbbiakban az Európai Unió Bírósága elé terjesztett keresetek tárgyát képezhetik.

A Lisszaboni Szerződés új felperesek számára is biztosít keresetindítási lehetőséget. A nemzeti parlamentek és a Régiók Bizottsága is kérhetik azoknak a jogi aktusoknak a törlését, amelyeket a szubszidiaritás elvével ellentétesnek ítélnek. A Régiók Bizottsága ezenkívül az Európai Unió Bíróságához fordulhat saját előjogainak védelme érdekében is.

A Lisszaboni Szerződés kis kiigazítást hajt végre a magánszemélyek által benyújtott keresetek tekintetében. Ez utóbbiaknak a továbbiakban lehetőségük van arra, hogy keresetet nyújtsanak be a végrehajtási intézkedést nem igénylő szabályozási aktusok ellen. Fennmaradnak viszont azok az elfogadhatósági feltételek, amelyek megkövetelik, hogy a magánszemélyeket közvetlenül és egyénileg érintse a megtámadott jogi aktus.

Végezetül a Lisszaboni Szerződés egyszerűsíti az ítélet végrehajtásának elmulasztása esetén alkalmazandó szankcionálási mechanizmust. A Bizottság ezentúl a Bírósághoz fordulhat, miután előzetesen felszólította a tagállamot az ítélet végrehajtására. A közbenső szakasz, amelyben a Bizottságnak indokolással ellátott véleményt kellett benyújtania, megszűnt.

A Lisszaboni Szerződés a kötelezettségszegés megállapítására irányuló eljárást is egyszerűsíti azokban az esetekben, amikor egy tagállam elmulasztja az átültetést célzó nemzeti intézkedések közlését. Ebben az esetben a Bizottság egy időben nyújthat be kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet és pénzbeli szankció kiszabására irányuló kérelmet, míg korábban két különböző eljárás volt szükséges.

HATÁSKÖRÖK

A Bíróság bírósági felülvizsgálati hatásköre kiterjed a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre. A vízummal, a menedékjoggal és a bevándorlással, valamint a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikákkal kapcsolatos jogi aktusok ezentúl kereset tárgyát képezhetik, ami fontos előrelépést jelent az európai integrációban. A Lisszaboni Szerződés ugyanakkor korlátozásokat is felállít erre az új bírósági felülvizsgálatra vonatkozóan. A Bíróság ugyanis nem hozhat határozatot a tagállami rendőrségi intézkedéseivel, illetve a tagállamok olyan felelősségi köreivel kapcsolatban, amelyek a közrend fenntartására vagy a belbiztonság megőrzésére vonatkoznak.

A közös kül- és biztonságpolitika területén a Bíróság hatásköre elvi szinten továbbra is ki van zárva. A Lisszaboni Szerződés ugyanakkor bevezet két kivételt, amelyek esetében a Bírósághoz lehet fordulni:

• a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozatok (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 275. cikke);
• nemzetközi megállapodások; amennyiben a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a szóban forgó megállapodás nem léphet hatályba annak módosítása vagy a szerződések felülvizsgálata nélkül (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke).

ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT

Utolsó frissítés: 22.01.2010