7.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/1

(1)

Elengedhetetlen, hogy helyreálljon az adórendszerek igazságosságába vetett bizalom, és a kormányok hatékonyan gyakorolhassák adóügyi szuverenitásukat. Ezért a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) konkrét fellépésekre irányuló ajánlásokat fogalmazott meg az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni kezdeményezéssel összefüggésben.

(2)

Az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni 15 fellépéséről szóló végleges jelentéseket 2015. október 5-én tették közzé. Ezt a végeredményt a 2015. december 8-i következtetéseiben a Tanács is üdvözölte. A következtetésekben a Tanács hangsúlyozta annak szükségességét, hogy uniós szinten közös, ugyanakkor rugalmas megoldásokat kell találni, amelyek összhangban vannak az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos következtetéseivel.

(3)

Az igazságosabb adózás iránti igényre reagálva, az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos következtetéseit követő intézkedésként, a Bizottság 2016. január 28-án előterjesztette adókikerülés elleni csomagját. A belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló (EU) 2016/1164 tanácsi irányelvet (3) e csomag keretében fogadták el.

(4)

Az (EU) 2016/1164 irányelv keretrendszert biztosít a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák kezelésére.

(5)

Szabályokat kell megállapítani a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák lehető legátfogóbb módon történő semlegesítésére. Tekintettel arra, hogy az (EU) 2016/1164 irányelv kizárólag azokra a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra terjed ki, amelyek a tagállamok társaságiadó-rendszerei közötti kölcsönhatásból erednek, az ECOFIN Tanács 2016. július 12-én nyilatkozatot tett közzé, melyben felkérte a Bizottságot, hogy – a megállapodás 2016 végéig történő elérése érdekében – 2016 októberéig terjesszen elő javaslatot a harmadik országok bevonásával megvalósított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákról annak érdekében, hogy olyan szabályok kerüljenek kialakításra, amelyek összhangban vannak az OECD-nek a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákkal kapcsolatos jogügyletek hatásainak semlegesítésére irányuló cselekvési tervének 2. fellépéséről szóló, 2015. évi zárójelentésében (a továbbiakban: az OECD 2. fellépésre vonatkozó BEPS jelentése) ajánlott szabályokkal, és azoknál nem kevésbé hatékonyak.

(6)

Az (EU) 2016/1164 irányelv elismeri többek között, hogy igen fontos további erőfeszítéseket tenni az egyéb – mint például az állandó telephelyeket érintő – hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák ügyében. Erre tekintettel elengedhetetlen, hogy az említett irányelv hatálya a hibrid állandó telephelyből adódó diszkrepanciákra is kiterjedjen.

(7)

Egy olyan keretrendszer kialakítása érdekében, amely összhangban van az OECD 2. fellépésre vonatkozó BEPS-jelentésével és nem kevésbé hatékony az abban foglalt szabályoknál, alapvető fontosságú, hogy az (EU) 2016/1164 irányelv a hibrid átruházásokra és az importált diszkrepanciákra vonatkozóan is tartalmazzon szabályokat, valamint kiterjedjen a kettős levonást eredményező módszerek teljes skálájára, annak megakadályozása érdekében, hogy az adózók kihasználják a fennmaradó joghézagokat.

(8)

Az (EU) 2016/1164 irányelv a tagállamok közötti, hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra vonatkozó szabályokat tartalmaz, ezért helyénvaló, hogy kiegészüljön az olyan, harmadik országokat érintő hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra vonatkozó szabályokkal, amelyeknél legalább az egyik érintett fél a társasági adó hatálya alá tartozó adózó vagy – fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák esetén – gazdálkodó szervezet egy uniós tagállamban, valamint az importált diszkrepanciákra vonatkozó szabályokkal is. Következésképpen, a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra és az adóügyi illetőséggel kapcsolatos diszkrepanciákra vonatkozó szabályoknak a valamely tagállamban társasági adó hatálya alá tartozó összes adózóra alkalmazandónak kell lenniük, ideértve a harmadik országokban adóügyi illetőséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek állandó telephelyeit (vagy állandó telephelyként kezelt struktúráit) is. A fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra vonatkozó szabályoknak minden olyan gazdálkodó szervezetre alkalmazandónak kell lennie, amelyet valamely tagállam adózás szempontjából átláthatóként kezel.

(9)

A hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra vonatkozó szabályoknak azokra a diszkrepanciával járó helyzetekre kell vonatkozniuk, amelyek kettős levonásból, a pénzügyi eszközök, a kifizetések vagy a gazdálkodó szervezetek eltérő jogi megítéléséből, illetve a kifizetések allokálásának különbségeiből adódnak. Mivel a hibrid struktúrák kettős levonáshoz vagy beszámítás nélküli levonáshoz vezethetnek, szabályokat kell meghatározni arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállam – az adott esetnek megfelelően – vagy tagadja meg a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség beszámítását, vagy pedig kötelezze az adózót arra, hogy a kifizetést számítsa be az adóalapjába. Mindazonáltal e szabályoknak csupán a levonható kifizetésekre kell vonatkozniuk, és nem befolyásolhatják az adórendszerek általános jellemzőit, függetlenül attól, hogy klasszikus vagy beszámításos rendszerről van-e szó.

(10)

Állandó telephelyből adódó diszkrepanciáról akkor beszélhetünk, ha az állandó telephely szerinti, illetve a székhely szerinti adójogrendszer eltérő szabályokat alkalmaz a bevételek és kiadások ugyanazon szervezet különböző részei közötti felosztására, és ez diszkrepanciához vezet az adófizetési kötelezettség tekintetében. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor az adófizetési kötelezettségbeli diszkrepancia annak következtében merül fel, hogy az állandó telephelyet az állandó telephely szerinti adójogrendszer jogszabályai értelmében nem veszik figyelembe önálló adóalanyként. Ezek az adófizetési kötelezettségbeli diszkrepanciák kettős levonáshoz vagy beszámítás nélküli levonáshoz vezethetnek, ezért ki kell őket küszöbölni. Önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely esetén az adózó illetősége szerinti tagállamnak be kell számítania azt a jövedelmet, amely máskülönben az állandó telephelynél lenne elszámolandó.

(11)

Az ezen irányelv alapján végrehajtandó esetleges kiigazítások elvileg nem befolyásolhatják az adóztatási jog adójogrendszerek közötti megosztását, amennyiben arról kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményben rendelkeztek.

(12)

Az arányosság biztosítása szempontjából fontos, hogy az irányelv csak azokkal az esetekkel foglalkozzon, amelyeknél a hibrid struktúrákból adódó diszkrepancia kihasználásával megvalósuló adóelkerülés jelentős kockázata áll fenn. Ezért azokat a hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciákat kell figyelembe venni, amelyekre a székhely és az állandó telephely közötti, az ugyanazon vállalkozás két vagy több állandó telephelye közötti, az adózó és kapcsolt vállalkozásai közötti, illetve kapcsolt vállalkozások közötti műveletek, vagy az adózó részvételével létrehozott strukturált jogügyletek adnak lehetőséget.

(13)

Azokat az diszkrepanciákat, amelyek mindenekelőtt a gazdálkodó szervezetek hibrid természetéből erednek, csak abban az esetben kell ebben az irányelvben figyelembe venni, ha a kapcsolt vállalkozások egyike (legalább) tényleges ellenőrzést gyakorol a többi kapcsolt vállalkozás fölött. Következésképpen ezekben az esetekben elő kell írni, hogy egy kapcsolt vállalkozás az adózóban vagy egy másik kapcsolt vállalkozásban, illetőleg az adózó vagy egy másik kapcsolt vállalkozás a kapcsolt vállalkozásban szavazati jog, tőkerészesedés vagy nyereségrészesedésre való jogosultság révén 50 %-os vagy annál nagyobb részesedéssel rendelkezzen. Az összehangoltan eljáró személyek tulajdonjogát vagy egyéb jogait e kritérium vizsgálatakor együttesen kell figyelembe venni.

(14)

A „kapcsolt vállalkozás” fogalmának a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra vonatkozó szabályok alkalmazása céljára szolgáló kellőképpen átfogó meghatározása érdekében a meghatározásnak magában kell foglalnia az olyan gazdálkodó szervezeteket, melyek ugyanazon, számviteli szempontból összevont alapon kezelendő vállalatcsoport részét képezik, az olyan vállalkozásokat, amelyek ügyvezetésében az adózónak jelentős befolyása van, vagy fordítva, az olyan vállalkozásokat, amelyeknek jelentős befolyása van az adózó ügyvezetésében.

(15)

Az irányelv hatályának a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák következő négy kategóriájára kell kiterjednie: először is, az olyan hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra, amelyek valamely pénzügyi eszköz alapján teljesített kifizetések kapcsán jelentkeznek; másodszor, az olyan hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra, amelyek a valamely hibrid gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely részére teljesített kifizetések allokálása tekintetében fennálló különbségek következményei (például önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely részére teljesített kifizetésnél jelentkeznek); harmadszor, az olyan hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra, amelyek egy hibrid gazdálkodó szervezet által a tulajdonosa részére teljesített kifizetések, illetve egy székhely és állandó telephely, vagy kettő vagy több állandó telephely közötti névleges kifizetések kapcsán jelentkeznek; végezetül pedig, az olyan, kettős levonást eredményező módszerekre, amelyek alkalmazására hibrid gazdálkodó szervezetek vagy állandó telephelyek által teljesített kifizetések vonatkozásában kerül sor.

(16)

Pénzügyi eszköz alapján teljesített kifizetések esetében akkor merülhet fel hibrid struktúrából adódó diszkrepancia, ha a pénzügyi eszköz eltérő jogi megítélése vagy az eszköz alapján teljesített kifizetések eltérő jogi megítélése teszi lehetővé az egyik adójogrendszerben való levonást a másik adójogrendszerben való beszámítás nélkül. Ha a kifizetés a jellege alapján a kettős adóztatás alóli mentességet élvez a kedvezményezett adójogrendszerében, például adómentesség, adómérték-csökkentés, illetve adójóváírás vagy adó-visszatérítés formájában, akkor úgy kell tekinteni, hogy hibrid struktúrából adódó diszkrepanciára ad módot olyan mértékben, amennyivel az adott összegre vonatkozó adófizetési kötelezettség csökken. Nem kell azonban úgy tekinteni, hogy a pénzügyi eszköz alapján teljesített kifizetés hibrid struktúrából adódó diszkrepanciára ad módot, amennyiben a kedvezményezett adójogrendszerében kapott adókedvezmény kizárólag a kedvezményezett adózási státuszának vagy annak köszönhető, hogy a pénzügyi eszközzel való rendelkezés valamilyen speciális rendszer feltételeinek megfelelően történik.

(17)

A hibrid pénzügyi eszközökre vonatkozó szabály és a bankok esetében előírt, a veszteségviselő képességre vonatkozó követelmények közötti kölcsönhatás nem szándékolt eredményeinek elkerülése érdekében, valamint az állami támogatásokra vonatkozó szabályok sérelme nélkül, a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kizárják ezen irányelv hatálya alól azokat a vállalatcsoporton belüli eszközöket, amelyek kibocsátására kizárólag abból a célból került sor, hogy teljesüljenek a kibocsátó veszteségviselő képességére vonatkozó követelmények – nem pedig adókikerülés céljából.

(18)

Hibrid gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely részére teljesített kifizetések esetén akkor merülhet fel hibrid struktúrából adódó diszkrepancia, ha az teszi lehetővé a beszámítás nélküli levonást, hogy a két adójogrendszerben eltérő szabályok vonatkoznak a kifizetésnek hibrid gazdálkodó szervezet részére teljesített kifizetés esetén, a hibrid gazdálkodó szervezet és a tulajdonosa közötti, illetve állandó telephely részére teljesített névleges kifizetés esetén a székhely és az állandó telephely közötti, vagy két vagy több állandó telephely közötti felosztására. A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia fogalommeghatározása csak akkor alkalmazható, ha az adófizetési kötelezettségbeli diszkrepancia annak eredménye, hogy a két adójogrendszer jogszabályai értelmében eltérő szabályok vonatkoznak a kifizetések felosztására és a kifizetés nem olyan, hibrid struktúrából adódó diszkrepanciát eredményez, amely egyébként is lehetővé vált volna annak köszönhetően, hogy a kedvezményezett az adójogrendszerének jogszabályai értelmében adómentes státuszt élvez.

(19)

A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia fogalommeghatározásának magában kell foglalnia azokat a helyzeteket is, amikor az önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely részére teljesített kifizetés következtében válik lehetővé a beszámítás nélküli levonás. Az önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely olyan struktúra, amelyet a gazdálkodó szervezet székhelye szerinti adójogrendszer szabályai értelmében úgy vesznek figyelembe, mint amely állandó telephelynek minősíthető, de a másik adójogrendszer szabályai értelmében nem veszik figyelembe állandó telephelyként. A hibrid struktúrából adódó diszkrepanciára vonatkozó szabályt azonban nem kell alkalmazni akkor, ha a diszkrepancia egyébként is lehetővé vált volna annak köszönhetően, hogy a kedvezményezett az adójogrendszerének jogszabályai értelmében adómentes státuszt élvez.

(20)

Hibrid gazdálkodó szervezet által a tulajdonosa részére teljesített kifizetés, illetve a székhely és az állandó telephely, vagy két vagy több állandó telephely közötti névleges kifizetés esetén akkor merülhet fel hibrid struktúrából adódó diszkrepancia, ha a beszámítás nélküli levonást az teszi lehetővé, hogy a névleges kifizetést a kedvezményezett adójogrendszerében nem számolják el. Ebben az esetben – vagyis amikor az adófizetési kötelezettségbeli diszkrepancia a kifizetés vagy a névleges kifizetés fel nem osztásának a következménye – a kedvezményezett adójogrendszere az az adójogrendszer, amelyet a kifizető adójogrendszerének szabályai alapján úgy tekintenek mint amelybe a kifizetés vagy névleges kifizetés beérkezett. Csakúgy mint más, hibrid gazdálkodó szervezet vagy telephely bevonásával járó diszkrepanciák esetén, amikor beszámítás nélküli levonásra van lehetőség, nem beszélhetünk hibrid struktúrából adódó diszkrepanciáról abban az esetben, ha a kedvezményezett az adójogrendszerének jogszabályai értelmében mentesül az adófizetés alól. A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia e kategóriája esetében azonban csak annyiban merülne fel adófizetési kötelezettségbeli diszkrepancia, amilyen mértékben a kifizető adójogrendszere engedélyezi a kifizetéssel vagy névleges kifizetéssel összefüggésben elérhető levonás kétszeresen beszámított jövedelemnek nem tekinthető összeggel szembeni elszámolását. Ha a kifizető adójogrendszere lehetővé teszi a levonás későbbi időszakra történő átvitelét, akkor az ezen irányelv értelmében fennálló kiigazítási kötelezettség elhalasztható arra az adómegállapítási időszakra, amelyben a levonást kétszeresen beszámított jövedelemnek nem tekinthető jövedelemmel szemben ténylegesen elszámolják a kifizető adójogrendszerében.

(21)

A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia fogalommeghatározásának magában kell foglalnia a kétszeres levonást eredményező helyzeteket is, függetlenül attól, hogy a kétszeres levonásra kifizetések következtében, a nemzeti jogszabályok szerint kifizetésnek nem minősülő kiadások következtében, vagy pedig amortizáció vagy értékcsökkenés miatti veszteségek következtében került sor. Mindazonáltal, ugyanúgy mint a hibrid gazdálkodó szervezet általi – a kedvezményezett által nem elszámolt – kifizetések és névleges kifizetések esetében, a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia csak annyiban merülhet fel, amilyen mértékben a kifizető adójogrendszere engedélyezi a levonás kétszeresen beszámított jövedelemnek nem tekinthető összeggel szembeni elszámolását. Ez azt jelenti, hogy ha a kifizető adójogrendszere lehetővé teszi a levonás későbbi adómegállapítási időszakra történő átvitelét, akkor az ezen irányelv értelmében fennálló kiigazítási kötelezettség elhalasztható arra az időszakra, amelyben a levonást kétszeresen beszámított jövedelemnek nem tekinthető jövedelemmel szemben ténylegesen elszámolják a kifizető adójogrendszerében.

(22)

Az adófizetési kötelezettségben jelentkező azon eltéréseknek, amelyek kizárólag a kifizetésnek tulajdonított érték tekintetében mutatkozó eltérések következtében merülnek fel – például transzferárazás alkalmazása miatt –, nem kell a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia fogalmába tartozniuk. Továbbá, mivel az egyes adójogrendszerek különböző adómegállapítási időszakokat alkalmaznak, és különböző szabályokkal rendelkeznek annak meghatározására vonatkozóan, hogy a bevételek vagy kiadások mely időszakból származnak, vagy mely időszakban merültek fel, ezek az ütemezési különbségek nem kezelendők olyan tényezőként mint amelyek diszkrepanciát okoznak az adófizetési kötelezettség tekintetében. Mindazonáltal az olyan, pénzügyi eszköz alapján teljesített, levonható kifizetéseket, amelyeket észszerű időn belül várhatóan nem számítanak be jövedelemként, úgy kell kezelni, mint amelyek hibrid struktúrából adódó diszkrepanciához vezethetnek, amennyiben a pénzügyi eszköz eltérő jogi megítélése vagy az eszköz alapján teljesített kifizetések eltérő jogi megítélése teszi lehetővé a beszámítás nélküli levonást. Úgy kell tekinteni, hogy adófizetési kötelezettségbeli diszkrepancia merülhet fel, ha a pénzügyi eszköz alapján teljesített kifizetést észszerű időn belül nem számítják be jövedelemként. Ezt a kifizetést akkor kell úgy kezelni, mint amely észszerű időn belül jövedelemként beszámításra került, ha azt a kedvezményezett a kifizető adómegállapítási időszakának végét követő 12 hónapon belül beszámítja, illetve ha a szokásos feltételek alapján így tekinthető. A tagállamok megkövetelhetik, hogy egy kifizetés egy adott időszakon belül beszámításra kerüljön, hogy megakadályozzák az adófizetési kötelezettségbeli diszkrepancia fellépését és biztosítsák az adózási kontrollt.

(23)

A hibrid átruházások eltérő adóügyi megítéléseket eredményezhetnek, amennyiben egy adott pénzügyi eszköz átruházását célzó struktúra eredményeképpen az illető eszköz mögöttes hozamát úgy kezelték, mint ami legalább két, a jogügyletben részt vevő féltől származik. Ezekben az esetekben a hibrid átruházás keretében teljesített kifizetés a kifizető számára levonást eredményezhet, míg a kedvezményezett tekintetében a mögöttes eszköz hozamának minősülhet. Az eltérő adóügyi megítélés beszámítás nélküli levonáshoz vagy a mögöttes eszközre vonatkozó forrásadó utáni többlet-adójóváírás létrejöttéhez vezethet. Ezeket a diszkrepanciákat ezért meg kell szüntetni. Levonás nélküli beszámítás esetében ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint amelyeket hibrid pénzügyi eszköz alapján teljesített kifizetésekből adódó diszkrepanciák semlegesítésére kell alkalmazni. A többlet-adójóváírás létrehozására kialakított hibrid átruházások esetében az érintett tagállamnak meg kell akadályoznia, többek között az (EU) 2016/1164 irányelv 6. cikkével összhangban egy visszaélés elleni általános szabály alkalmazásával, hogy a kifizető a többletjóváírást adóelőny megszerzésére használja.

(24)

Olyan szabályt is elő kell írni, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kezeljék az ezen irányelv átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos olyan ellentmondásokat, amelyek hibrid struktúrából adódó diszkrepanciához vezetnek annak ellenére, hogy a tagállamok ezen irányelvvel összhangban járnak el. Ha ilyen helyzet áll fenn, és az irányelvben előírt elsődleges szabály nem alkalmazható, akkor egy másodlagos szabályt kell alkalmazni. Mindazonáltal az elsődleges és a másodlagos szabályok is csak az ezen irányelvben meghatározott, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia esetén alkalmazandók, és nem érinthetik a tagállamok adórendszerének általános jellemzőit.

(25)

Az importált diszkrepanciák a harmadik országbeli illetőséggel rendelkező felek közötti, hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák hatását egy nem hibrid eszköz használatával egy tagállam adójogrendszerébe helyezik át, ezáltal aláásva a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák semlegesítésére irányuló szabályok hatékonyságát. A valamely tagállamban levonható kifizetés felhasználható kiadás finanszírozására egy hibrid struktúrából adódó diszkrepanciával összefüggésben. Ezeknek az importált diszkrepanciáknak az ellensúlyozásához olyan szabályokat kell bevezetni, amelyek nem engedélyezik a kifizetések adóalapból történő levonását, amennyiben az ilyen kifizetésből származó jövedelem közvetlenül vagy közvetetten egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia keretében történő levonással szemben kerül elszámolásra, és ez harmadik országok közötti kettős levonáshoz vagy beszámítás nélküli levonáshoz vezet.

(26)

A kettős adóügyi illetőségen alapuló diszkrepanciák kettős levonáshoz vezethetnek, ha egy kettős adóügyi illetőséggel rendelkező adózó által végrehajtott kifizetés az adózó illetősége szerinti mindkét adójogrendszer jogszabályai szerint levonásra kerül. Mivel a kettős adóügyi illetőségen alapuló diszkrepanciák kettős levonáshoz vezethetnek, ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk. A tagállamoknak meg kell tagadniuk a kettős adóügyi illetőségű vállalkozásokkal kapcsolatban felmerülő második levonást olyan mértékben, amennyiben a kifizetést a másik adójogrendszer jogszabályai alapján jövedelemnek nem tekintett összeggel szemben számolják el.

(27)

Ezen irányelv célja, hogy javítsa a belső piac egészének ellenálló képességét a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákkal szemben. Ezt az egyes tagállamok önállóan nem tudják megfelelően elérni, mivel a nemzeti társaságiadó-rendszerek eltérőek, és az egymástól független tagállami intézkedések csak tovább fokoznák a belső piacnak a közvetlen adózás területén tapasztalható jelenlegi széttagoltságát. Ezáltal a meglévő hiányosságok és torzulások továbbra is fennmaradnának a különböző nemzeti intézkedések közötti kölcsönhatások során. Mindez a koordináció hiányát eredményezné. Ez a célkitűzés – a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák határokon átnyúló jellege miatt, és amiatt, hogy olyan megoldások elfogadására van szükség, amelyek a belső piac egészére érvényesek – az Unió szintjén jobban megvalósítható. Az Unió ezért intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A belső piac tekintetében a védelem kötelező szintjének megállapításával ez az irányelv csupán az unióbeli koordináció alapvető szintjének az elérésére törekszik az említett célkitűzés megvalósítása érdekében.

(28)

Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak – a szemléltetés és az értelmezés elősegítése és a valamennyi tagállamban történő egységes alkalmazás szavatolása érdekében – alkalmazniuk kell az OECD 2. fellépésre vonatkozó BEPS-jelentésében foglalt, vonatkozó magyarázatokat és példákat, amennyiben azok összeegyeztethetők ezen irányelv és az uniós jogszabályok rendelkezéseivel.

(29)

A 9. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt, a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciával kapcsolatos szabályok csak akkor alkalmazandók, ha egy adózót érintő helyzet eredményeképpen ténylegesen megvalósul az adófizetési kötelezettségbeli diszkrepancia. Nem valósul meg adófizetési kötelezettségbeli diszkrepancia akkor, ha az adott struktúra vonatkozásában a 9. cikk (5) bekezdése szerinti vagy a 9a. cikk szerinti kiigazítást végeznek; ezért azon struktúrák tekintetében, amelyekre ezen irányelv említett részei alapján kiigazítás alkalmazandó, nem kell további kiigazítást végrehajtani a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciával kapcsolatos szabályok alapján.

(30)

Amennyiben egy másik irányelv – például a 2011/96/EU tanácsi irányelv (4) – rendelkezései az adófizetési kötelezettséget érintő diszkrepancia semlegesítését eredményezik, nem kell alkalmazni az ebben az irányelvben előírt, a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciára vonatkozó szabályokat.

(31)

A Bizottságnak ezen irányelv hatálybalépése után öt évvel értékelnie kell az irányelv végrehajtását, és jelentést kell tennie arról a Tanácsnak. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot minden olyan információról, amely szükséges a szóban forgó értékeléshez.

(32)

Az (EU) 2016/1164 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Hatály

(1)   Ez az irányelv minden olyan adózóra alkalmazandó, aki vagy amely egy vagy több tagállamban társasági adó alanya, ideértve a valamely harmadik országban adóügyi illetőséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek egy vagy több tagállamban működő állandó telephelyeit.

(2)   A 9a. cikk minden olyan gazdálkodó szervezetre is alkalmazandó, amelyet valamely tagállam adózás szempontjából átláthatóként kezel.”.

2.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

Hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák

(1)   Amennyiben a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia kettős levonást eredményez:

Ugyanakkor az ilyen levonás elszámolható az aktuális vagy későbbi időszakban felmerülő, kétszeresen beszámított jövedelemmel szemben.

(2)   Amennyiben a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli levonást eredményez:

(3)   A tagállamok megtagadják az adózók általi kifizetések levonását, amennyiben az adott kifizetés kapcsolt vállalkozások közötti vagy strukturált jogügylet keretében elvégzett tranzakció vagy tranzakciósorozat útján közvetlenül vagy közvetve olyan levonható kiadást finanszíroz, amely hibrid struktúrából adódó diszkrepanciát eredményez, kivéve, amennyiben a tranzakcióban vagy tranzakciósorozatban érintett adójogrendszerek egyike azonos mértékű kiigazítást alkalmazott a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia tekintetében.

(4)   A tagállamok kizárhatják:

(5)   Amennyiben a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia az önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephelyet érintő, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállamban adómentes jövedelmet eredményez, ez a tagállam előírja az adózó számára, hogy számítsa be saját adóalapjába azt a jövedelmet, amely ellenkező esetben az önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephelynek lenne betudható. Ez alkalmazandó, kivéve, ha a tagállam egy általa valamely harmadik országgal kötött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény értelmében köteles mentesíteni a jövedelmet.

(6)   Amennyiben egy hibrid átruházást úgy alakítottak ki, hogy legalább két érintett félnél forrásadó-kedvezményt eredményezzen egy pénzügyi eszköz átruházásából származó kifizetés esetében, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam az adott kifizetéssel kapcsolatos nettó adóköteles jövedelemmel arányosan korlátozza az ilyen adókedvezmény mértékét.”.

5.

A határozat a következő cikkekkel egészül ki:

„9a. cikk

Fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák

(1)   Ha egy valamely tagállamban bejegyzett vagy székhellyel rendelkező hibrid gazdálkodó szervezet szavazati jogaiban, tőkerészesedésében vagy nyereségrészesedési jogaiban egy vagy több, nem az adott tagállambeli adóügyi illetőségű kapcsolt gazdálkodó szervezetnek összesen legalább 50 %-os közvetlen vagy közvetett érdekeltsége van, és ez utóbbi gazdálkodó szervezetek olyan adójogrendszerben vagy adójogrendszerekben találhatók, amelyek a hibrid gazdálkodó szervezetet adóalanynak tekintik, akkor a hibrid gazdálkodó szervezetet e tagállambeli adóügyi illetőségűnek kell tekinteni, és jövedelmét meg kell adóztatni olyan mértékig, amilyen mértékig ezt a jövedelmet nem adóztatják meg a tagállam vagy más adójogrendszer adójogszabályai alapján.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a kollektív befektetési formákra. E cikk alkalmazásában kollektív befektetési formának minősül az a befektetési alap, illetve forma, amelynek tulajdonosi köre széles, amely diverzifikált értékpapír-portfólióval rendelkezik, és amelyre a székhelye szerinti tagállamban befektetővédelmi szabályozás vonatkozik.

9b. cikk

Adóügyi illetőséggel kapcsolatos diszkrepanciák

Amennyiben egy két vagy több adójogrendszerben egyaránt adóügyi illetőséggel rendelkező adózó kifizetése, ráfordítása vagy vesztesége mindkét adójogrendszerben levonható az adóalapból, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam megtagadja a levonást annyiban, amennyiben a másik adójogrendszer engedélyezi a kettős levonás kétszeresen beszámított jövedelemnek nem tekinthető jövedelemmel szembeni elszámolását. Amennyiben mindkét adójogrendszer tagállam, az a tagállam, amelyben a két tagállam közötti, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény értelmében az adózó nem rendelkezik illetőséggel, megtagadja a levonást.”.

6.

A 10. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A Bizottság az első albekezdéstől eltérve 2022. január 1-jéig értékeli a 9. és a 9b. cikk végrehajtását és különösen a 9. cikk (4) bekezdésének b) pontjában foglalt mentesség következményeit, és erről jelentést készít a Tanácsnak.”.

7.

A 11. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5a)   A tagállamok az (1) bekezdéstől eltérve 2019. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 9. cikknek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2020. január 1-től kezdődően alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.”.

7.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/12

(1)

Annak érdekében, hogy az árualapú származtatott termékek, kibocsátási egységek és azok származtatott termékeinek piaca átláthatóbb legyen, az olyan kereskedési helyszínt működtető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak, ahol az említett pénzügyi instrumentumokkal kereskednek, heti jelentést kell nyilvánosságra hozniuk a pozícióbirtokosok összesített számára és az egyes árualapú származtatott termékek, kibocsátási egységek és azok származtatott termékei összes olyan nyitott pozíciójára vonatkozóan, amely meghaladja a pozíciólimitek árualapú származtatott termékekre való alkalmazását meghatározó szabályozástechnikai standardokra vonatkozó (EU) 2017/591 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (2) meghatározott küszöbértékeket, és ezt a jelentést meg kell küldeniük az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak (ESMA).

(2)

Az adott kereskedési helyszínek által előzőleg nyilvánosságra hozott jelentések egyértelműen meghatározott és egységes határidőn belül, kellő időben történő benyújtása megkönnyíti az ESMA számára, hogy az egész Unió területéről beérkező említett jelentéseket hetente központilag közzétegye.

(3)

A következetesség és a pénzügyi piacok zavartalan működése érdekében az e rendeletben megállapított rendelkezéseket és a 2014/65/EU irányelv rendelkezéseit azonos időponttól kell alkalmazni.

(4)

E rendelet alapját az ESMA által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezetek képezik.

(5)

Az ESMA nyilvános konzultációkat folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az ezekkel összefüggésben felmerülő esetleges költségeket és hasznot, és kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikke alapján létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

7.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/14

(1)

Annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a nemzetközi pénzügyi piacok fennakadásait, és meg lehessen akadályozni, hogy az intézmények magasabb szavatolótőke-követelményeknek legyenek kénytelenek megfelelni egy meglévő harmadik országbeli központi szerződő fél elismerési folyamata során, az 575/2013/EU rendelet 497. cikkének (2) bekezdése átmeneti időszakot határoz meg, amely során azok a harmadik országbeli központi szerződő felek, amelyekkel az Unióban letelepedett említett intézmények ügyleteket számolnak el, elfogadott központi szerződő félnek tekinthetők.

(2)

Az 575/2013/EU rendelet az intézmények harmadik országbeli központi szerződő féllel szembeni kitettséghez kapcsolódó szavatolótőke-követelményének kiszámításához szolgáltatott egyes adatok tekintetében módosította a 648/2012/EU rendeletet (2). Ennek megfelelően a 648/2012/EU rendelet 89. cikkének (5a) bekezdése előírja egyes harmadik országbeli központi szerződő felek számára, hogy korlátozott ideig a klíringtagoktól kapott alapletétek egészét tüntessék fel a jelentendő adatok között. Ez az átmeneti időszak megfelel az 575/2013/EU rendelet 497. cikkének (2) bekezdésében rögzítettnek.

(3)

Mindkét átmeneti időszak 2014. június 15-én lejárt volna.

(4)

Az 575/2013/EU rendelet 497. cikkének (3) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy rendkívüli körülmények esetén a szavatolótőke-követelményre vonatkozó átmeneti időszak további hat hónappal való meghosszabbítására vonatkozó végrehajtási jogi aktust fogadjon el. Ez a hosszabbítás a 648/2012/EU rendelet 89. cikkének (5a) bekezdésében rögzített határidőkre is alkalmazandó. Az 591/2014/EU (3), az 1317/2014/EU (4), az (EU) 2015/880 (5), az (EU) 2015/2326 (6), az (EU) 2016/892 (7) és az (EU) 2016/2227 (8) bizottsági végrehajtási rendelet 2017. június 15-ig meghosszabbította a szóban forgó átmeneti időszakokat.

(5)

Az elismerést eddig kérelmező, harmadik országban letelepedett központi szerződő felek közül az Európai Értékpapírpiaci Hatóság már 28 központi szerződő felet elismert. Ezek közül két amerikai egyesült államokbeli központi szerződő felet az (EU) 2016/2227 végrehajtási rendelet elfogadását követően az (EU) 2016/377 (9) bizottsági végrehajtási határozat alapján ismertek el. Továbbá az (EU) 2016/2269 (10), az (EU) 2016/2275 (11), az (EU) 2016/2276 (12), az (EU) 2016/2277 (13) és az (EU) 2016/2278 (14) bizottsági végrehajtási határozat elfogadását követően az ESMA elismert öt újabb központi szerződő felet, nevezetesen India, Japán, Brazília, a Dubai Nemzetközi Pénzügyi Központ és az Egyesült Arab Emírségek központi szerződő feleit. Végül, az (EU) 2016/2269 és az (EU) 2016/2274 (15) bizottsági végrehajtási határozat alapján elismerhetők India és Új-Zéland további központi szerződő felei is. E fejlemények ellenére a többi harmadik országbeli központi szerződő fél elismerése még várat magára, és az elismerési folyamat 2017. június 15-ig nem fog lezárulni. Amennyiben nem kerül sor az átmeneti időszak meghosszabbítására, úgy a fennmaradó harmadik országbeli központi szerződő felekkel szemben kitettséggel rendelkező, az Unióban letelepedett intézményeknek (vagy az Unión kívül letelepedett leányvállalataiknak) e kitettségek tekintetében jelentősen növelniük kell szavatolótőkéjüket. Noha előfordulhat, hogy ez a növelés csupán átmeneti jellegű, mégis ahhoz vezethet, hogy az említett intézmények megszüntetik közvetlen részvételüket az érintett központi szerződő felekben, vagy az említett intézmények ügyfelei – legalábbis átmenetileg – nem férnek hozzá az elszámolási szolgáltatásokhoz, ami komoly fennakadást okoz azokon a piacokon, ahol e központi szerződő felek működnek.

(6)

Ezért az Unión kívüli piacok fennakadásának elkerülésére irányuló igény, amely előzőleg az 575/2013/EU rendelet 497. cikkének (2) bekezdésében rögzített átmeneti időszak meghosszabbításához vezetett, az átmeneti időszak (EU) 2016/2227 végrehajtási rendeletben megállapított meghosszabbításának lejárta után továbbra is fennáll. Az átmeneti időszak további meghosszabbításának lehetővé kell tennie, hogy az Unióban letelepedett intézmények (illetve azok Unión kívül letelepedett leányvállalatai) elkerüljék a szavatolótőke-követelmények jelentős növekedését, amely azért válna szükségessé, mert nem zárul le azon központi szerződő felek elismerési folyamata, amelyek életképes és hozzáférhető módon az Unióban letelepedett intézmények (illetve azok Unión kívül letelepedett leányvállalatai) által igényelt meghatározott típusú elszámolási szolgáltatásokat nyújtanak. Ezért indokolt az átmeneti időszakok további hat hónappal történő meghosszabbítása.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az európai bankbizottság véleményével,

7.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/17

(1)

Az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) létrehozott „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) („Horizont 2020” keretprogram) a 2008/376/EK tanácsi határozat (3) felülvizsgálatára ösztönöz annak érdekében, hogy a Szén- és Acélipari Kutatási Alap Kutatási Programja („RFCS-program”) kiegészítse a „Horizont 2020” keretprogramnak a szén- és acéliparhoz kapcsolódó ágazatok szempontjából releváns intézkedéseit.

(2)

Az RFCS-programban és a „Horizont 2020” keretprogramban való részvétel keretszabályainak koherenssé tétele érdekében az RFCS programban való részvétel egyes szabályait hozzá kell igazítani a „Horizont 2020” keretprogram részvételi szabályaihoz.

(3)

A nagyobb átláthatóság, valamint a Bizottság keretei között működő szakértői csoportok munkájával való összhang biztosítása érdekében, továbbá abból a célból, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosított legyen a szak- és az érdekterületek, valamint a két nem kiegyensúlyozott képviselete, felül kell vizsgálni a tanácsadó és a technikai csoportok hatáskörére és összetételére vonatkozó szabályokat, különös tekintettel a Bizottság által kijelölt szakértők típusára.

(4)

Célszerű megfontolni a támogatási szabályok egyszerűsítését annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára könnyebb legyen a részvétel az RFCS-programban, valamint a kkv-tulajdonosok és más, munkabérben nem részesülő természetes személyek támogatható személyi költségeinek meghatározásával összefüggésben lehetővé tenni az „egységköltségek” alkalmazását.

(5)

A 2008/376/EK határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban kell elfogadni (4).

(6)

A 2008/376/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikk

A tanácsadó csoportok feladatai

A szénnel és acéllal kapcsolatos KTF-szempontok tekintetében minden egyes tanácsadó csoport a következő területeken ad tanácsot a Bizottságnak:

2.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

A tanácsadó csoportok összetétele

(1)   Minden egyes tanácsadó csoportot a mellékletben meghatározott táblázatoknak megfelelően kell összeállítani. A tanácsadó csoport tagjai a Bizottság által kijelölt személyek, akik az érdekelt felek közös érdekeit képviselik. Nem egyes érdekelt feleket, hanem a különböző érdekelt szervezetek közös véleményét kell képviselniük.

A tagok megbízatása 42 hónapra szól. Azok a tagok, akik már nem tudnak érdemben hozzájárulni a csoport munkájához, akik lemondanak a tisztségükről vagy akik, akár megbízatásuk lejárta után is, olyan – különösen a vállalkozásokra, az ezek üzleti kapcsolataira vagy költségösszetevőire vonatkozó – információt fednek fel, amely a szakmai titoktartási kötelezettség tárgyát képezi, a tanácsadó csoportok további üléseire nem kaphatnak meghívást, és a megbízatásuk lejártáig terjedő időtartamra más személy jelölhető ki a helyükre.

(2)   A tanácsadó csoportok tagjait olyan, a II. fejezet 3. és 4. szakaszában felsorolt területeken jártas szakértők közül kell kiválasztani, akik benyújtották pályázatukat a nyilvános pályázati felhívásra. E szakértők kijelölhetők a melléklet táblázataiban említett szervezetek vagy a tagállamok által tett javaslatok alapján is.

A tagoknak az érintett területen kell tevékenykedniük, és ismerniük kell az iparági prioritásokat.

(3)   A Bizottság – a tanácsadó csoportok konkrét feladatait, az elvárt szakismereteket és a szakértők kiválasztási eljárásának eredményét figyelembe véve – törekszik arra, hogy minden tanácsadó csoportban garantálja a magas szintű hozzáértést, valamint a szakterületek és az érdekeltségi területek, illetve a lehetőségekhez képest a nemek és a földrajzi hovatartozás kiegyensúlyozott képviseletét.”

3.

A 24. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„24. cikk

A szén- és acélipari technikai csoportok létrehozása és feladatai

(1)   A szén- és acélipari technikai csoportok (a továbbiakban: technikai csoportok) a Bizottságnak a kutatási és kísérleti vagy demonstrációs projektek ellenőrzése terén adnak tanácsokat.

A technikai csoportok tagjait a Bizottság jelöli ki személyes minőségükben.

Azok a tagok, akik már nem tudnak érdemben hozzájárulni a csoport munkájához, akik lemondanak a tisztségükről vagy akik, akár megbízatásuk lejárta után is, olyan – különösen a vállalkozásokra, az ezek üzleti kapcsolataira vagy költségösszetevőire vonatkozó – információt fednek fel, amely szakmai titoktartási kötelezettség tárgyát képezi, a technikai csoportok további üléseire nem kaphatnak meghívást.

(2)   A technikai csoportok tagjait olyan, a II. fejezet 3. és 4. szakaszában felsorolt területeken a kutatási stratégiában, az irányításban vagy a termelésben jártas szakértők közül kell kiválasztani, akik benyújtották pályázatukat a nyilvános pályázati felhívásra.

A tagoknak az érintett területen kell tevékenykedniük, és a kapcsolódó ágazatokban a kutatási stratégiáért, az irányításért vagy a termelésért kell felelniük.

(3)   A Bizottság – a technikai csoportok konkrét feladatait, az elvárt szakismereteket és a szakértők kiválasztási eljárásának eredményét figyelembe véve – törekszik arra, hogy minden technikai csoportban garantálja a magas szintű hozzáértést, valamint a szakterületek, illetve a lehetőségekhez képest a nemek és a földrajzi hovatartozás kiegyensúlyozott képviseletét. A technikai csoportbeli tagság nem zárja ki az értékelési szakértőként folytatott tevékenységre való alkalmasságot.

A Bizottság gondoskodik azon szabályok és eljárások meglétéről, amelyek megfelelően biztosítják az egyes projektek értékelésével megbízott technikai csoportok tagjaival kapcsolatban felmerülő esetleges összeférhetetlenség elkerülését és kezelését. Ezeknek az eljárásoknak emellett a projektek ellenőrzése során mindvégig biztosítaniuk kell az egyenlő bánásmódot és a méltányosságot.

A technikai csoportok üléseit lehetőség szerint olyan helyszíneken kell tartani, ahol a projektek ellenőrzése és az eredmények értékelése a legjobban végrehajtható.”

4.

A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„25. cikk

Pályázati felhívás

(1)   Évente közzé kell tenni pályázati felhívást. A pályázatok benyújtásának kezdő időpontját a (3) bekezdésben említett információs csomagban kell kihirdetni. Eltérő rendelkezés hiányában a pályázatok értékelésre történő benyújtásának határideje minden év szeptember 15-e. Amennyiben szeptember 15. hétvégére, péntekre vagy hétfőre esik, a határidő automatikusan a szeptember 15-ét követő első munkanapra változik. A pályázatok benyújtásának határidejét a (3) bekezdésben említett információs csomagban kell kihirdetni.

(2)   Amennyiben a Bizottság a 41. cikk d) és e) pontjának megfelelően a pályázatok e cikk (1) bekezdésében említett benyújtási határidejének módosításáról vagy célzott pályázati felhívások kiírásáról határoz, az erre vonatkozó információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi.

A célzott pályázati felhívásoknak tartalmazniuk kell a pályázatok benyújtására és a pályázatok értékelésére vonatkozó időpontokat és szabályokat – beleértve azt is, hogy a benyújtás egy vagy két lépésben kerül-e lebonyolításra –, a prioritásokat, szükség esetén a támogatható projektek 14–18. cikk szerinti típusát, valamint a tervezett finanszírozást.

(3)   A Bizottság gondoskodik arról, hogy a pályázati felhívás közzétételekor – különösen a Bizottság honlapjáról elérhető információs csomag formájában – minden lehetséges résztvevőnek elégséges iránymutatás és tájékoztatás álljon rendelkezésére. Külön kérésre a Bizottság az információs csomagot nyomtatott formában is rendelkezésre bocsátja.

Az információs csomagnak tájékoztatást kell nyújtania a részletes részvételi szabályokról, a pályázatok és a projektek kezelési módszereiről, a pályázati űrlapokról, a pályázatok benyújtására vonatkozó szabályokról, a támogatásimegállapodás-mintákról, a támogatható költségekről, az engedélyezett pénzügyi hozzájárulás maximumáról, a kifizetési módokról és a kutatási program elsődleges éves célkitűzéseiről.

A pályázatokat az információs csomagban foglalt szabályokkal összhangban a Bizottságnak kell benyújtani.”

5.

A 27. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság biztosítja, hogy minden lehetséges pályázó rendelkezésére álljon egy, a KTF-tevékenységek értékelését és kiválasztását ismertető kézikönyv.”

6.

A 28. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Bizottság elkészíti az elfogadott pályázatoknak az érdemek alapján rangsorolt jegyzékét.”

7.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„29a. cikk

A tevékenységek végrehajtása

(1)   A résztvevők a tevékenységeket az e határozatban, a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (*1) és az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (*2), valamint a pályázati felhívásban és a támogatási megállapodásban megállapított valamennyi feltétel betartása és valamennyi kötelezettség teljesítése mellett kötelesek végrehajtani.

(2)   A résztvevők nem vállalhatnak olyan kötelezettségeket, amelyek e határozattal vagy a támogatási megállapodással összeegyeztethetetlenek. Ha valamelyik résztvevő a tevékenység technikai végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, a többi résztvevő mindennemű további uniós finanszírozás folyósítása nélkül köteles teljesíteni kötelezettségeit, hacsak a Bizottság kifejezetten felmentést nem ad e kötelezettségek bármelyike alól. A résztvevők kötelesek gondoskodni arról, hogy a Bizottság kellő időben tájékoztatást kapjon minden olyan eseményről, amely jelentős hatással lehet a tevékenység végzésére vagy az Unió érdekeire.

(3)   A résztvevők kötelesek a tevékenységet végrehajtani, és ennek érdekében minden szükséges és észszerű intézkedést megtenni. A résztvevőknek a szükséges időben és módon rendelkezniük kell a tevékenység végzéséhez szükséges erőforrásokkal. Amennyiben a tevékenység végzéséhez szükséges, a tevékenységek keretében feladatokat bízhatnak harmadik felekre, az alvállalkozókat is ideértve. Az elvégzett munkáért a Bizottsággal, valamint a többi résztvevővel szemben továbbra is a résztvevő tartozik felelősséggel.

(4)   Alvállalkozók a tevékenység egyes elemeinek végrehajtása céljából csak a támogatási megállapodásban megjelölt esetekben vehetők igénybe, valamint olyan, kellően indokolt esetekben, amelyeket a támogatási megállapodás hatálybalépésének időpontjában nem lehetett egyértelműen előre látni.

(5)   Alvállalkozóktól eltérő harmadik felek is végezhetnek el feladatokat a tevékenység keretében a támogatási megállapodás feltételeinek megfelelően. A támogatási megállapodásban meg kell jelölni a kérdéses harmadik felet és az általa elvégzendő feladatot.

E harmadik felek költségei akkor minősülnek támogatható költségnek, ha a harmadik fél a következő feltételek mindegyikének megfelel:

(6)   A résztvevők kötelesek betartani a tevékenység végzésének helye szerinti ország nemzeti jogának törvényi és rendeleti rendelkezéseit és etikai szabályait. A résztvevők a tevékenység megkezdése előtt kötelesek szükség esetén beszerezni az illetékes nemzeti vagy helyi etikai bizottságok jóváhagyását.

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.);"

(*2)  A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).”"

8.

A 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„33. cikk

Személyzeti költségek

A támogatható személyzeti költségek csak azon személyek tényleges munkaidejére terjednek ki, akik közvetlenül a tevékenységhez tartozó munkát végeztek.

A kis- és középvállalkozások tulajdonosainak és a munkabérben nem részesülő más természetes személyek személyzeti költsége egységköltség-alapon számolható el.”

9.

A 39. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„39. cikk

Független és magasan képzett szakértők kijelölése

A 18. cikkben, a 28. cikk (2) bekezdésében és a 38. cikkben említett független és magasan képzett szakértők kijelölésére vonatkozóan az 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*3) 40. cikkének rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács 1290/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a »Horizont 2020« kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 81. o.).”"

10.

Az 41. cikk d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

11.

A 42. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   E bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*4) 5. cikkét kell alkalmazni.

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

7.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/23

(1)

Az európai kutatási térség keretében a petteni nagyfluxusú reaktor (a továbbiakban: nagyfluxusú reaktor) eddig is fontos eszköz volt, és egy ideig még az is marad az elméleti és kísérleti anyagtudományra, a nukleáris orvostudományra, valamint az atomreaktorok biztonságára vonatkozó közösségi kutatásokhoz.

(2)

A nagyfluxusú reaktor üzemeltetését a közelmúltban több egymást követő kiegészítő kutatási program segítette; a legutóbbi ilyen program (1)2015. december 31-én hatályát vesztette.

(3)

A nagyfluxusú reaktor 2016-ban – amíg a finanszírozó tagállamok által megbízott szervezetek közötti tárgyalások zajlottak – kiegészítő kutatási program nélkül működött. Mivel ezek az erőfeszítések megállapodáshoz vezettek két nemzeti szervezet között, egy új kiegészítő kutatási programra van szükség ahhoz, hogy a nagyfluxusú reaktor részére a továbbiakban is pénzügyi támogatást lehessen nyújtani.

(4)

A kiegészítő kutatási programok közötti folytonosság biztosítása érdekében e határozatot 2016. január 1-től kell alkalmazni. Lehetővé kell tenni, hogy a 2016–2019-es időszakra vonatkozó, a nagyfluxusú reaktorral kapcsolatos kiegészítő kutatási program keretében befolyó hozzájárulások egy részét a 2016-as évben felmerült kiadások fedezésére lehessen fordítani.

(5)

Tekintettel arra, hogy az atomreaktorok biztonságára, az egészségügyre (beleértve az orvostudomány területén folytatott kutatásokhoz szükséges orvosi izotópok fejlesztését is), az atommagfúzióra, az alaptudományokra, a szakképzésre, valamint a hulladékgazdálkodásra (beleértve az egyes, Európa számára jelentőséggel bíró uniós reaktorrendszerekben felhasznált nukleáris üzemanyagok viselkedésével összefüggő biztonságot is) vonatkozóan végzett közösségi kutatásokhoz szükség van a nagyfluxusú reaktor által képviselt pótolhatatlan infrastruktúrára, a nagyfluxusú reaktor üzemeltetését a 2016–2019-es időszakra vonatkozó, a nagyfluxusú reaktorral kapcsolatos kiegészítő kutatási program keretében 2019 végéig folytatni kell.

(6)

Tekintettel arra, hogy a Commissariat à l'énergie atomique et aux énergies alternatives (CEA, Atomenergetikai és alternatív energetikai bizottság) mint Franciaország végrehajtó szerve és az NRG: Nuclear Research and consultancy Group V.O.F. (NRG, Nukleáris kutatási és tanácsadási csoport) mint Hollandia végrehajtó szerve számára különleges jelentőséggel bír a nagyfluxusú reaktor besugárzási képessége, az említett szervezetek megállapodtak arról, hogy teljes egészében ők fogják finanszírozni a 2016–2019-es időszakra vonatkozó, a nagyfluxusú reaktorral kapcsolatos kiegészítő kutatási programot oly módon, hogy pénzügyi hozzájárulásukat címzett bevételként az Európai Unió általános költségvetésébe fizetik be.

(7)

Az említett hozzájárulások célja a nagyfluxusú reaktor üzemeltetésének finanszírozása egy olyan kutatási program támogatása érdekében, amelynek előfeltétele a nagyfluxusú reaktor normális működése és rendszeres karbantartása. Amennyiben az üzemeltető NRG hivatalos értesítéssel tájékoztatja a holland nemzeti szabályozó hatóságot a nagyfluxusú reaktornak a biztonságos megőrzési állapot kihirdetése előtti végleges leállításáról, a még teljesítendő befizetéseket és a bizottsági fizetési felhívásokat fel kell függeszteni,

7.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/27

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2016. augusztus 3-án az (EU) 2016/1036 rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Koreai Köztársaságból (a továbbiakban: érintett ország) származó tisztított tereftálsav (a továbbiakban: PTA) és sói Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan. A vizsgálat megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2016. június 20-án a BP Aromatics Limited NV, az Artland PTA SA és az Indorama Ventures Quimica S.L.U. (a továbbiakban: panaszosok) panaszt nyújtottak be. A panaszosok a tisztított tereftálsav és sói teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszik ki. A panasz bizonyítékot tartalmazott a dömpingre, illetve az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, és így elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárások megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszosokat, az egyéb ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a koreai hatóságokat, az ismert importőröket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(4)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(5)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(6)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Koreai Köztársaságban működő összes exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte a Koreai Köztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(7)

Az érintett országban működő öt exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság három exportáló gyártóból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelően meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Nem emeltek kifogást a javasolt mintával kapcsolatban

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy elküldi a kérdőívet az érintett termék mind a hat ismert gyártója részére. A gyártók e kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(9)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(10)

Két független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az importőrök e kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(11)

A Bizottság kérdőívet küldött a mintába felvett három exportáló gyártónak, mind a hat uniós gyártónak, kilenc ismert felhasználónak és két ismert importőrnek.

(12)

A mintába felvett három exportáló gyártó, mind a hat uniós gyártó, tizenkettő felhasználó és két importőr küldött vissza kitöltött kérdőívet.

(13)

A Bizottság a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükségesnek ítélt minden információt bekért és ellenőrzött. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(14)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2015. július 1. és 2016. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2013. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(15)

Az érintett termék a Koreai Köztársaságból származó, jelenleg az ex 2917 36 00 (TARIC-kód: 2917360010) KN-kód alá besorolt, legalább 99,5 tömegszázalékos tisztaságú tereftálsav és sói (a továbbiakban: érintett termék).

(16)

A PTA-t a nyers tereftálsav tisztításával nyerik; a nyers tereftálsavat pedig paraxilénből állítják elő oldószerrel és katalizátoroldattal való reagáltatás útján.

(17)

Az érintett terméket elsősorban nyersanyagként használják például poliészter textilszálak és poli(etilén-tereftalát) (PET) palackok gyártása során használt polimerek szintetizálásához.

(18)

A vizsgálat kimutatta, hogy az alábbi termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(19)

A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az említett termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(20)

A fenti (15) preambulumbekezdésben meghatározott termékkör a PTA változatait tartalmazza, amelyek a PTA legtisztább változata (a továbbiakban: a legtisztább PTA) mellett magukban foglalják az úgynevezett minősített tereftálsavat (a továbbiakban: QTA) és a közepes minőségű tereftálsavat (a továbbiakban: MTA). Az egyes változatokat alapvetően a tisztaság szintje alapján lehet megkülönböztetni. Az MTA és a QTA magasabb szennyeződési szintet mutatnak, mint a legtisztább PTA. E változatok mindegyikében a szennyeződési szintek mindenesetre nem haladják meg a 0,5 %-ot, és ezért mind a (15) preambulumbekezdésben foglalt termékmeghatározás alá tartoznak.

(21)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a QTA-t ki kell zárni a vizsgált termék köréből. E felek szerint a QTA fizikai és kémiai jellemzői eltérnek a legtisztább PTA jellemzőitől, és e különbségek eltérő felhasználást eredményeznek. Továbbá azt állították, hogy a QTA előállítási eljárásai és felhasználása eltérnek a legtisztább PTA-étól, továbbá a QTA előállítási költsége és értékesítési ára alacsonyabb, mint a legtisztább PTA esetében.

(22)

Míg a legtisztább PTA szennyeződési szintje legfeljebb 0,01 %-os, a QTA akár 0,2 %-os szennyeződési szinttel is rendelkezhet, és különbség tapasztalható a szennyeződés típusában is. A szennyeződésben mutatkozó különbségtől függetlenül azonban a PTA valamennyi variánsának kémiai képlete megegyezik. A Bizottság ennélfogva úgy ítélte, hogy a szennyeződési szintben mutatkozó viszonylag kis különbség nem módosítja azt a tényt, hogy a PTA valamennyi variánsának alapvető kémiai és fizikai jellemzői megegyeznek, következésképp ez önmagában nem indokolja a QTA vizsgált termékkörből való kizárását.

(23)

Ugyanezen érdekelt felek továbbá azt állították, hogy a QTA és a legtisztább PTA felhasználása eltérő. A Bizottság szerint a különbségek nem voltak elég számottevőek ahhoz, hogy a QTA-t kizárják a vizsgált termékkörből.

(24)

Ugyanezen érdekelt felek továbbá azt állították, hogy a QTA-t és a legtisztább PTA-t eltérő előállítási eljárással állítják elő, nevezetesen, hogy a legtisztább PTA előállítása elsősorban az oxidációs reakciókra, finomításra és redukciós reakcióra összpontosít, amely egy kétlépéses gyártási technika, míg a QTA gyártási technikája elsősorban a precíz oxidációs reakcióra és a finomításra összpontosít, amely egy egylépéses gyártási technika. A Bizottság szerint mindkét előállítási eljárás ugyanazon nyersanyagokat használja fel és ugyanazon eljárásokat alkalmazza, valamint részeik többsége tekintetében hasonlóak egymáshoz.

(25)

Ugyanazon érdekelt felek végül azt állították, ahogy a fent említett egylépéses és kétlépéses technikák közötti különbségek miatt a QTA előállítási költsége 18 és 36 EUR/t között alakul, ami alacsonyabb, mint a legtisztább PTA esetében. A vizsgálatból kiderült, hogy az előállítási költségben tapasztalt különbség nem volt számottevő. Az előállítási költségekben mutatkozó különbségek mindenesetre önmagukban nem relevánsak a termékkör meghatározása tekintetében, mely során inkább a hasonló műszaki, kémiai és fizikai jellemzőket és alapvető felhasználási területeket veszik figyelembe. Ezt az állítást ezért elutasították.

(26)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél megismételte felvetését, miszerint a QTA-t a szennyeződések összetétele és tartalma, a előállítási eljárásban fennálló különbségek, valamint az előállítási költség és felhasználás miatt ki kellene zárni a vizsgált termékkörből. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy e különbségek viszonylag kis mértékűek és nem változtatják meg azt a következtetést, miszerint a QTA és a legtisztább PTA műszaki, kémiai és fizikai jellemzői és alapvető felhasználási területei lényegében megegyeznek. Ezt az állítást ezért elutasították.

(27)

A fenti okokból a QTA termékkörből való kizárására vonatkozó állításokat a Bizottság elutasította.

(28)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése alapján a Bizottság először megvizsgálta, hogy a mintába felvett exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a belföldi értékesítés összmennyisége. A belföldi értékesítés akkor minősül reprezentatívnak, ha a hasonló termék független vevők részére hazai piacon történő belföldi értékesítésének összmennyisége az egyes exportáló gyártók esetében elérte az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítési összmennyiségének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi piacon bonyolított összértékesítése a mintába felvett exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív volt.

(29)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a mintába felvett exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív volt-e a belföldi piacaikon lebonyolított értékesítés. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha a vizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítés teljes volumene eléri az Unióba irányuló kivitel keretében történt értékesítések teljes volumenének legalább 5 %-át. A Bizottság megállapította, hogy a mintába felvett exportáló gyártók mindegyike esetében a teljes belföldi értékesítés volumene az Unióba irányuló teljes exportértékesítések volumenének legalább 5 %-át képviselte.

(30)

A Bizottság ezt követően meghatározta a független vevőknek a belföldi piacon történt nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(31)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – a tényleges belföldi ár alapján kell meghatározni, amennyiben:

(32)

Ebben az esetben a rendes érték a vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítés során felszámított árak súlyozott átlaga.

(33)

Egy exportáló gyártó esetében teljesültek a (31) preambulumbekezdésben említett feltételek, és a hasonló termék nyereséges értékesítéseinek volumene a hasonló termék teljes belföldi értékesítési volumenének több mint 80 %-át tette ki. Ezen exportáló gyártó esetében a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján számították ki, az összes belföldi értékesítés súlyozott átlagát véve alapul.

(34)

A rendes értéket akkor kell kizárólag a nyereséges belföldi, vizsgálati időszak alatti értékesítés tényleges belföldi ára alapján meghatározni, amennyiben:

(35)

Két exportáló gyártó esetében a belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy az összes belföldi értékesítés kevesebb mint 80 %-a volt nyereséges. Ennek megfelelően e két exportáló gyártó esetében a rendes értéket kizárólag a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként számították ki.

(36)

Egy fél azt állította, hogy a PTA-t gyártó részlege egyetlen gazdasági egységet képez a kapcsolatban álló legfontosabb nyersanyag-beszállítójával. A kapcsolatban álló beszállító osztalékot fizet a mintába felvett PTA-gyártónak. A Bizottságnak ezért a dömpingszámítás céljából le kellene vonnia a kapcsolatban álló beszállító által a mintába felvett PTA-gyártónak a PTA előállításához értékesített nyersanyagon realizált nyereségét. A vállalat a levonandó nyereséget úgy számította ki, hogy az a vételár és a nyersanyag előállítási összköltsége közötti különbség.

(37)

A Bizottság a következő okokból elutasította azt az állítást, miszerint a mintába felvett PTA-gyártó egyetlen gazdasági egységet képez a kapcsolatban álló nyersanyag-beszállítójával: A vizsgálat először is megerősítette, hogy a mintába felvett PTA-gyártó nem rendelkezik többségi részesedéssel a kapcsolatban álló beszállítónál, ami azt jelenti, hogy nem rendelkezik kizárólagos döntéshozatali jogkörrel a kapcsolatban álló beszállító felett. Másrészt mivel a nyersanyag értékesítése a kapcsolatban álló nyersanyag-beszállító összértékesítésének csupán kis részét tette ki a vizsgálati időszak alatt, így nem áll fenn közvetlen kapcsolat a nyersanyagra vonatkozó haszonkulcs és a kapott osztalékok között.

(38)

Harmadrészt a kapcsolatban álló beszállító nem kizárólag a mintába felvett PTA-gyártónak, hanem más ügyfeleknek is értékesíti a nyersanyagot. Ezenfelül számos egyéb terméket is értékesít más ügyfeleknek. Így nem áll fenn közvetlen kapcsolat a kapcsolatban álló beszállító által a mintába felvett PTA-gyártónak lebonyolított nyersanyag-értékesítés és az általa a mintába felvett PTA-gyártónak fizetett osztalékok között.

(39)

Negyedrészt a mintába felvett PTA-gyártó a kapcsolatban álló beszállítótól a nyereséget tartalmazó árakon veszi a nyersanyagot. Ezen árak összhangban állnak azokkal az árakkal, amelyen a PTA-gyártó a többi független beszállítótól vásárolja ugyanazt a nyersanyagot.

(40)

Ötödrészt a mintába felvett PTA-gyártó éves pénzügyi kimutatásai nem kerültek összevonásra a kapcsolatban álló beszállító pénzügyi kimutatásaival.

(41)

A fentiek alapján a Bizottság elutasította azt az állítást, miszerint a mintába felvett PTA-gyártó egyetlen gazdasági egységet képez a kapcsolatban álló nyersanyag-beszállítóval. Következésképpen a kapcsolatban álló beszállító által a mintába felvett PTA-gyártónak felszámított nyereség százalékos aránya nem került levonásra a vételárból.

(42)

A nyilvánosságra hozatalt követően két érdekelt fél megkérdőjelezte, hogy a Bizottság a rendes érték megállapítása során miért nem alkalmazott célul kitűzött nyereségszintet a belföldi piacon megvalósult nyereséges értékesítések részarányának meghatározásához. Az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban a nyereséges ügyletek releváns referenciaértéke a termelési egységköltség (fix és változó) és az értékesítési, általános és igazgatási költségek összege. A célul kitűzött nyereségszint fogalma ebben a kontextusban nem releváns, ezt az állítást ezért elutasították.

(43)

Ugyanezen felek azt is megkérdőjelezték, hogy a Bizottság miért nem végezte el havonta a nyereséges értékesítések részarányának elemzését. A vizsgálat nem állapított meg olyan okokat, amiért a nyereséges értékesítések elemzése vagy a rendes érték megállapítása eltérne a szabványos módszertantól, vagyis a teljes vizsgálati időszak során lebonyolított ügyleteken alapuló rendes érték súlyozott átlagának alkalmazásától. Ezt az állítást ezért elutasították.

(44)

A mintába felvett exportáló gyártók vagy közvetlenül független vevőknek, vagy az Unión kívüli független vagy kapcsolatban álló kereskedelmi vállalatokon keresztül végeztek kivitelt az Unióba.

(45)

Abban az esetben, ha az exportáló gyártók az érintett terméket közvetlenül az uniós független vevőknek exportálták, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített érintett termékért ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő ár volt.

(46)

Azokban az esetekben, amikor az érintett terméket az exportáló gyártók kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportálták az Unióba, az exportárat – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – az importált termék független vevők részére történt első unióbeli viszonteladásakor alkalmazott ára alapján állapították meg.

(47)

Azokban az esetekben, amikor az érintett terméket az exportáló gyártók Unión kívüli, független kereskedelmi vállalatokon keresztül exportálták az Unióba, először megállapították, hogy a független kereskedelmi vállalatokra irányuló értékesítések az Unióba történő kivitelre szánt értékesítések. Ebben az esetben az exportár is az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termékért az Unióba történő kivitelre való értékesítéskor ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(48)

A Bizottság a rendes értéket és a mintába felvett exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(49)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végeztek a szállítás, a biztosítás, a kezelés, a rakodás, a csomagolás, a banki díjak, a hitelköltségek és a jutalékok tekintetében.

(50)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintába bevont exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(51)

Ez alapján dömpingkülönbözetek a súlyozott átlagai a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(52)

Az Eurostat adatai szerint a (7) preambulumbekezdésben említett öt együttműködő exportáló gyártó képviselte a Koreai Köztársaságból származó, az Unióba irányuló kivitel egészét a vizsgálati időszak alatt. A mintába felvett három exportáló gyártó az Unióba irányuló összkivitel több mint 75 %-át tette ki a vizsgálati időszak alatt.

(53)

A Bizottság figyelembe vette az együttműködés magas szintjét, a fenti (52) preambulumbekezdésben említett minta reprezentativitásának magas szintjét és azt a tényt, hogy a mintába felvett exportőrök közül csak egy esetében haladta meg a dömpingkülönbözet az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében említett csekély mértékű (de minimis) szintet. Ezért annak felmérésére, hogy a mintába fel nem vett exportáló gyártókra vonatkozó dömpingkülönbözet a de minimis szint alatt volt-e, megállapították az országos dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Megállapításra került, hogy e különbözet a de minimis szint alatti, 0,8 %.

(54)

A nyilvánosságra hozatalt követően két érdekelt fél megkérdőjelezte, hogy miért nem alkalmazták a Hanwha tekintetében megállapított dömpingkülönbözetet (3,5 %) a két együttműködő, de a mintába fel nem vett exportáló gyártó vonatkozásában. A fenti (53) preambulumbekezdésben a Bizottság figyelembe vette az együttműködés magas szintjét, a minta reprezentativitásának magas szintjét és azt a tényt, hogy a mintába felvett exportőrök közül csak egy esetében haladta meg a dömpingkülönbözet a csekély mértékű (de minimis) szintet. Ennek fényében a Bizottság mérlegelte, hogy az együttműködő, de a mintába fel nem vett exportáló gyártókat illetően a dömpingkülönbözetre és az országos dömpingkülönbözetre vonatkozó legészszerűbb becslést úgy kell megállapítani, hogy összehasonlítják a súlyozott átlaggal számított rendes értéket a mintába felvett exportáló gyártók esetében alkalmazott exportár súlyozott átlagával, a fentiekben ismertetettek szerint. Emlékeztetni kell arra, hogy korábban egy hasonló ügyben ugyanezt a módszert alkalmazták (3). Ezt az állítást ezért elutasították.

(55)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy a koreai kiviteli statisztika és az Eurostat behozatali statisztikája között különbségek mutatkoztak. Ezen túlmenően e fél ennek alapján megkérdőjelezte az exportáló gyártók által benyújtott és a Bizottság által a dömpingkülönbözet megállapítása céljából használt adatok megbízhatóságát is. A Bizottság megerősítette, hogy a kialakult gyakorlatot követve és az (52) preambulumbekezdésben említettek szerint a Koreai Köztársaságból származó, az Unióba irányuló kivitelek a vizsgálati időszak alatt az Eurostat adatain alapultak. Emlékeztetni kell arra is, hogy a fenti (13) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság a dömping megállapításához szükségesnek ítélt minden információt bekért és ellenőrzött, valamint hogy az exportáló gyártók által benyújtott adatokat a kialakult gyakorlattal összhangban megfelelően ellenőrizték. Ezt az állítást ezért elutasították.

(56)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél a rendes érték és az exportár közötti kapcsolatot illetően különféle hipotézisekkel és alternatív forgatókönyvekkel állt elő, és megkérdőjelezte, hogy az e forgatókönyvek alapján képzett exportár és rendes érték alkalmazása különböző dömpingkülönbözetet eredményezett volna-e. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömpingszámítások ténylegesen ellenőrzött ügyletek adatain alapultak, és hogy azokat az alaprendelet 2. cikkében meghatározott módszertan alkalmazásával kell megállapítani. A szóban forgó érdekelt fél által bemutatott alternatív forgatókönyvek nem álltak összhangban az alaprendelettel és ezért azokat a Bizottság elutasította.

(57)

Tekintettel az országos de minimis dömpingkülönbözetre, nem kell kivetni intézkedéseket a Koreai Köztársaságból származó PTA-behozatalokra.

(58)

A dömpingre vonatkozó fenti megállapítások tekintetében nem szükséges semmilyen, a kárról, az okozati összefüggésről és az uniós érdekről szóló elemzést benyújtani.

(59)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél megkérdőjelezte a Koreai Köztársaságból származó, az Unióba irányuló kivitel 2012-től kezdődő növekedésének okát. A dömpingre vonatkozó fenti megállapítások fényében nem tekintették szükségesnek semmilyen, a kárról szóló elemzés benyújtását. Ezért ezt a kérést elutasították.

(60)

Az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésével összhangban az eljárást ezért meg kell szüntetni, mivel a Koreai Köztársaságra meghatározott dömpingkülönbözet nem éri el a 2 %-ot. Az érdekelt feleket a Bizottság ennek megfelelően tájékoztatta, és lehetőséget biztosított számukra észrevételeik megtételére.

(61)

A fentiekre tekintettel a Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a Koreai Köztársaságból származó tisztított tereftálsavnak és sóinak az Unióba irányuló behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárást dömpingellenes intézkedések elrendelése nélkül meg kell szüntetni.

(62)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,

7.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/35

(1)

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Chilei Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: megállapodás) III. melléklete III. címének 12. cikke megállapítja, hogy a kedvezményes elbánás csak a III. melléklet követelményeit kielégítő, a Chilei Köztársaság (a továbbiakban: Chile) és az Európai Unió között közvetlenül szállított termékekre vonatkozik.

(2)

A megállapodás hatálybalépése óta Chile és az Európai Unió számos kereskedelmi tartalmú megállapodást kötött, amelyek lehetővé tették a gazdasági szereplők számára, hogy kiigazítsák exportstratégiájukat, ezzel költségeket takarítsanak meg, és jobban eleget tegyenek a piaci keresletnek.

(3)

Chile és az Európai Unió megállapodtak abban, hogy módosítják a megállapodás III. melléklete III. címének 12. cikkét, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a gazdasági szereplők számára,

7.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/37