12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/1

(1)

A 2494/95/EK rendelet létrehozza a harmonizált fogyasztói árindexek (HICP) összeállításához szükséges statisztikai alapot.

(2)

Az 1708/2005/EK bizottsági rendelet (3) megállapítja a HICP bázisidőszakának meghatározására szolgáló közös szabályokat és az index bázisidőszakát a következőképpen rögzíti: 2005 = 100.

(3)

A HICP-részindexek osztályozásának változásai következtében és azon részindexek hozzáigazítása miatt, amelyeket a bázisidőszak (2005 = 100) bevezetését követően kapcsoltak a HICP-hez, szükség van az index bázisidőszakának módosítására. A HICP összehasonlíthatóságának és helytállóságának biztosítása érdekében ezért indokolt az index bázisidőszakát a következőképpen módosítani: 2015 = 100.

(4)

A 2494/95/EK rendelet 13. cikkének megfelelően e rendelet elfogadása során figyelembe vették a költséghatékonyságot.

(5)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban állnak az Európai Statisztikai Rendszer Bizottságának véleményével,

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/3

(1)

A szavatolótőke-szükségletre vonatkozó standard formula piaci kockázati moduljának és partner-nemteljesítési kockázati moduljának a kiszámítása szempontjából lényegesek azok a jegyzékek, amelyek a 2009/138/EK irányelvnek megfelelően azon regionális kormányzatokat és helyi hatóságokat tartalmazzák, amelyek esetében a velük szembeni kitettségeket mint központi kormányzattal szembeni kitettségeket kell kezelni.

(2)

Adott esetben az e jegyzékben szereplő regionális kormányzatokat és helyi hatóságokat típusonként kategorizálni kell az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) 85. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően.

(3)

A felügyeleti hatóságok rendelkezésre bocsátották a joghatóságukba tartozó regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal összefüggésben a konkrét bevételképző hatáskörökre és a nemzeti jognak megfelelően fennálló intézményi háttérre, valamint az arra vonatkozó releváns információkat, hogy az említett kormányzatok és hatóságok teljesítik-e a 2009/138/EK irányelv 109a. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelményeket.

(4)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(5)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét,

1.

Ausztriában: bármely „Land” vagy „Gemeinde”;

2.

Belgiumban: bármely „communauté” vagy „gemeenschap”, „région” vagy „gewest”, „province” vagy „provincie”, és „commune” vagy „gemeente”;

3.

Dániában: bármely „region” vagy „kommune”;

4.

Finnországban: bármely „kaupunki” vagy „stad”, „kunta” vagy „kommun”, valamint az „Ahvenanmaan maakunta” vagy „Landskapet Åland”;

5.

Franciaországban: bármely „région”, „département” vagy „commune”;

6.

Németországban: bármely „Land”, „Gemeindeverband” vagy „Gemeinde”;

7.

Liechtensteinben: bármely „Gemeinde”;

8.

Litvániában: bármely „savivaldybė”;

9.

Luxemburgban: bármely „commune”;

10.

Hollandiában: bármely „provincie”, „waterschap” vagy „gemeente”;

11.

Lengyelországban: bármely „województwo”, „związek powiatów”, „powiat”, „związek międzygminny”, „gmina”, valamint a „miasto stołeczne Warszawa”;

12.

Portugáliában: „Região Autónoma dos Açores”, valamint „Região Autónoma da Madeira”;

13.

Spanyolországban: bármely „comunidad autónoma” vagy „corporación local”;

14.

Svédországban: bármely „region”, „landsting” vagy „kommun”;

15.

az Egyesült Királyságban: a „Scottish Parliament”, a „National Assembly for Wales” és a„Northern Ireland Assembly”.

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/5

(1)

A 2009/138/EK irányelv lehetőséget biztosít a felügyeleti hatóságoknak arra, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító számára többlettőke-követelményt írjanak elő. Szükséges a többlettőke-követelmények előírására, kiszámítására és megszüntetésére irányuló határozatokkal kapcsolatos eljárások megállapítása.

(2)

Annak érdekében, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító a többlettőke-követelmény előírására vonatkozó határozat meghozatala előtt a többlettőke-követelmény szükségességét esetleg enyhítő vagy megkérdőjelező információkat és indoklást adhasson, a felügyeleti hatóságnak helyénvaló lehetőséget biztosítania a biztosító vagy viszontbiztosító számára a többlettőke-követelmény előírásával szembeni indokok benyújtására.

(3)

A biztosító vagy viszontbiztosító és a felügyeleti hatóság együttműködése elengedhetetlen a többlettőke-követelmény mint felügyeleti intézkedés eredményességének biztosítása szempontjából. Ahhoz, hogy a felügyeleti hatóság a többlettőke-követelményt pontos és naprakész információkra alapozhassa, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a felügyeleti hatóság kérésére ki kell számítania a többlettőke-követelményt.

(4)

Annak érdekében, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító orvosolni tudja a többlettőke-követelmény előírásához vezető hiányosságokat, szükséges részletesen meghatározni a többlettőke-követelmény előírására vonatkozó határozat tartalmát.

(5)

A felügyeleti hatóság és a biztosító vagy viszontbiztosító nem hagyatkozhat kizárólag a többlettőke-követelmény éves felülvizsgálatára, hanem proaktívan nyomon kell követniük a többlettőke-követelmény előírásához vezető körülményeket, hogy meghozhassák a megfelelő intézkedéseket. E célból a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a többlettőke-követelmény előírásához vezető hiányosságok orvoslása terén elért haladásról szóló jelentést kell benyújtania a felügyeleti hatóságnak. Rendelkezni kell továbbá a többlettőke-követelményt előíró határozat felülvizsgálatára vonatkozó eljárásról is, amely akkor válik szükségessé, ha lényeges változás következik be a többlettőke-követelmény előírásához vezető körülményekben.

(6)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(7)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

a többlettőke-követelmény előírásának indokai;

b)

a többlettőke-követelmény kiszámításának módszere és a többlettőke-követelmény összege;

c)

az időpont, amelytől a többlettőke-követelmény alkalmazandó;

d)

adott esetben a határidő, ameddig a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak orvosolnia kell a többlettőke-követelmény előírásához vezető hiányosságokat;

e)

adott esetben az 5. cikknek megfelelően benyújtandó, az elért haladásról szóló jelentések tartalma és gyakorisága.

a)

a biztosító vagy viszontbiztosító által a többlettőke-követelmény előírására és kiszámítására irányuló eljárás során benyújtott információk;

b)

a felügyeleti hatóság által a felügyeleti felülvizsgálati folyamat során és minden azt követő felügyeleti tevékenység során szerzett információ;

c)

az adott esetben a felügyeleti hatóság által az 5. cikknek megfelelően kért, elért haladásról szóló jelentésben szereplő információk;

d)

bármely más releváns információ, amely a többlettőke-követelmény előírásához vezető körülmények lényeges változására utal.

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/9

(1)

A szavatolótőke-szükségletre vonatkozó standard formula egészségbiztosítási kockázati moduljának kiszámítása céljából meg kell határozni a díj- és tartalékkockázat szórását olyan egyedi nemzeti jogszabályi intézkedésekkel kapcsolatosan, amelyek lehetővé teszik az egészségbiztosítási kockázatok tekintetében a kárigény-kifizetések biztosítók és viszontbiztosítók közötti megosztását.

(2)

Ilyen szórást csak a holland egészségbiztosítási törvény (Zorgverzekeringswet) vonatkozásában kell meghatározni, amely kötelező alapvető egészségbiztosítást (basisverzekering) ír elő Hollandiában (a továbbiakban: a hollandiai egészségbiztosítási kockázatkiegyenlítő rendszer). Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság felmérése szerint a hollandiai egészségbiztosítási kockázatkiegyenlítő rendszer az egyetlen ilyen rendszer az Unióban, amely megfelel a 2009/138/EK irányelv 109a. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglalt kritériumoknak.

(3)

Az ebben a rendeletben megállapított szórások meghatározására a De Nederlandsche Bank számításainak figyelembevételével került sor.

(4)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(5)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

2,7 % az NSLT egészségbiztosítási díjkockázat esetében;

b)

5 % az NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázat esetében.

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/11

(1)

A felügyeleti hatóságok közötti esetleges két- vagy többoldalú együttműködés és információcsere más formáinak sérelme nélkül, mindenekelőtt a felügyeleti kollégiumot alkotó felügyeleti hatóságok közötti hatékony és összehangolt információcserét lehetővé tevő eljárásokra és mintadokumentumokra van szükség, mivel a felügyeleti kollégiumnak kell biztosítania a csoportfelügyeleti hatóságok közötti információcsere fő platformját.

(2)

Az említett eljárások és mintadokumentumok a felügyeleti kollégiumot alkotó felügyeleti hatóságokra vonatkoznak, amelyek a koordinációs megállapodás keretében döntenek a felügyeleti kollégium tevékenységéhez szükséges információkról, valamint az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet (2) 357. cikke szerinti információcsere feltételeiről.

(3)

A hatékony és eredményes felügyelethez szükség van arra, hogy a felügyeleti hatóságok közötti információcsere és együttműködés során figyelembe vegyék a csoport jellegét, méretét és összetettségét, az információk rendelkezésre állását és típusát, valamint a legfrissebb és releváns adatokat.

(4)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(5)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét,

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/16

(1)

A külső hitelminősítések megfelelőségének a 2009/138/EK irányelv 44. cikke (4a) bekezdésében említett további értékelése a kockázatkezelési rendszer részeként alapvető és fontos tevékenységet kell, hogy képezzen, mivel csökkenti a biztosítástechnikai tartalékok és a szavatolótőke-szükséglet kiszámításához kapcsolódó kockázatokat.

(2)

A további értékelések eljárási szempontjainak tükröződniük kell a biztosítók vagy viszontbiztosítók 2009/138/EK irányelv 41. cikkének (3) bekezdésében említett, kockázatkezelésre vonatkozó szabályzataiban, mivel a további értékelések a kockázatkezelési rendszer részét képezik.

(3)

Figyelembe kell venni a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységének jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, amikor ezek a biztosítók belefoglalják a további értékelés eljárási szempontjait a kockázatkezelésre vonatkozó szabályzatukba, és dokumentálják a további értékelések eredményeit, valamint az értékelések elvégzésének módját.

(4)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(5)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

a további értékelések hatóköre és gyakorisága;

b)

a további értékelések elvégzésének módja, beleértve az ezek alapjául szolgáló feltevéseket;

c)

a további értékelések rendszeres felülvizsgálatának gyakorisága és a további értékelések eseti felülvizsgálatát szükségessé tevő körülmények.

a)

a további értékelések elvégzésének módját és ezen értékelések eredményeit;

b)

azt, hogy a további értékelések eredményeit milyen mértékben veszi figyelembe a biztosítástechnikai tartalékok és a szavatolótőke-szükséglet kiszámítása során.

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/18

(1)

Annak biztosítása érdekében, hogy az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) 172. cikkében előírtak szerint a részvényindex egy olyan diverzifikált eszközportfólió piaci értékét mérje, amely reprezentatív a biztosító vagy viszontbiztosító által jellemzően tartott eszközök jellege tekintetében, a részvényindexnek a releváns piacokra vonatkozó több meglévő részvényindexből kell állnia. Ahhoz, hogy ezeknek a részvényindexeknek a szintje összehasonlítható legyen, a 2009/138/EK irányelv 106. cikkének (2) bekezdésében említett megfelelő időtartam kezdetén minden egyes index szintjét 100 százalékpontban célszerű megállapítani.

(2)

A részvényindexek értéke a nap során ingadozik. Ezért szükséges tisztázni, hogy mely értéket kell használni egy adott napra vonatkozóan. Mivel a tőzsdéken nincs minden nap kereskedés, szükséges meghatározni azt is, hogy a részvényindexek szintjét mely napok esetében kell kiszámítani. Ezen okból meg kell határozni az „utolsó szint” és a „munkanap” fogalmát.

(3)

A részvényindexnek meg kell felelnie az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 172. cikkében meghatározott követelményeknek.

(4)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(5)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikke által létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét,

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/21

(1)

Az ebben a rendeletben meghatározott kiigazítások figyelembe veszik az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) 188. cikkének (5) bekezdésében rögzített részletes kritériumokat.

(2)

A devizaárfolyam-kockázat tőkeszükségletének kiszámítása során az euróhoz rögzített pénznemek egységes kezelésének biztosítása érdekében kiigazított tényezőket kell meghatározni a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozóan, az euro és az euróhoz rögzített pénznemek közötti átváltási árfolyam, valamint két, az euróhoz rögzített pénznem közötti átváltási árfolyam tekintetében.

(3)

Ez a rendelet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(4)

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

0,39 %, ha a másik pénznem a dán korona (DKK);

b)

1,81 %, ha a másik pénznem a leva (BGN);

c)

2,18 %, ha a másik pénznem a CFA-frank (BCEAO) (XOF);

d)

1,96 %, ha a másik pénznem a CFA-frank (BEAC) (XAF);

e)

2,00 %, ha a másik pénznem a comore-i frank (KMF).

a)

2,24 %, ha a két pénznem a DKK és a BGN;

b)

2,62 %, ha a két pénznem a DKK és az XOF;

c)

2,40 %, ha a két pénznem a DKK és az XAF;

d)

2,44 %, ha a két pénznem a DKK és a KMF;

e)

4,06 %, ha a két pénznem a BGN és az XOF;

f)

3,85 %, ha a két pénznem a BGN és az XAF;

g)

3,89 %, ha a két pénznem a BGN és a KMF;

h)

4,23 %, ha a két pénznem az XOF és az XAF;

i)

4,27 %, ha a két pénznem az XOF és a KMF;

j)

4,04 %, ha a két pénznem az XAF és a KMF.

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/23

(1)

Az 513/2013/EU rendelettel (3) az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok (a továbbiakban: modulok) és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) Európai Unióba (a továbbiakban: Unió) irányuló behozatalára.

(2)

Az exportáló gyártók egy csoportja azzal bízta meg a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamarát (továbbiakban: CCCME), hogy a nevükben nyújtson be árra vonatkozó kötelezettségvállalást a Bizottsághoz, mely kérésnek a CCCME eleget is tett. Az árra vonatkozó kötelezettségvállalás feltételeiből egyértelműen kitűnik, hogy az egyes exportáló gyártók árra vonatkozó egyedi kötelezettségvállalásainak összevonásáról van szó, amelyeket az adminisztráció egyszerűsítése miatt a CCCME koordinál.

(3)

A Bizottság a 2013/423/EU határozatával (4) elfogadta ezt az árra vonatkozó kötelezettségvállalást az ideiglenes dömpingellenes vám tekintetében. Az ideiglenes dömpingellenes vámmal kapcsolatos kötelezettségvállalás elfogadása nyomán szükségessé vált technikai jellegű módosítások végrehajtása érdekében a Bizottság a 748/2013/EU rendelettel (5) módosította az 513/2013/EU rendeletet.

(4)

Az 1238/2013/EU végrehajtási rendelettel (6) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó vagy ott feladott modulok és elemek (a továbbiakban: érintett termék) Unióba irányuló behozatalára. Az 1239/2013/EU végrehajtási rendelettel (7) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot is kivetett az érintett termék Unióba irányuló behozatalára.

(5)

Az exportáló gyártók egy csoportja (a továbbiakban: az exportáló gyártók) és a CCCME által az árra vonatkozóan felajánlott kötelezettségvállalás módosított változatával kapcsolatos értesítést követően a Bizottság a 2013/707/EU végrehajtási határozattal (8) megerősítette az árra vonatkozó módosított kötelezettségvállalás (a továbbiakban: kötelezettségvállalás) elfogadását a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében. A határozat melléklete felsorolja azokat az exportáló gyártókat, amelyek tekintetében a kötelezettségvállalást elfogadták. Ezek közé tartoznak a következő vállalkozások is:

(6)

A 2014/657/EU végrehajtási határozattal (9) a Bizottság elfogadta az exportáló gyártók csoportja és a CCCME által a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó érintett termékre, azaz a Kínából származó vagy ott feladott, jelenleg az ex 8541 40 90 (TARIC-kódok: 8541409021, 8541409029, 8541409031 és 8541409039) KN-kód alá tartozó, az exportáló gyártók által előállított modulokra vagy elemekre (a továbbiakban: a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó termék) vonatkozó kötelezettségvállalás végrehajtásához kapcsolódó pontosításokra irányulóan megfogalmazott javaslatot. A (4) preambulumbekezdésben említett dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a kötelezettségvállalással együtt a továbbiakban együttesen: intézkedések.

(7)

Az (EU) 2015/866 végrehajtási rendelettel (10) a Bizottság három exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(8)

Az (EU) 2015/1403 végrehajtási rendelettel (11) a Bizottság egy további exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(9)

Minden egyes vállalat, amely tekintetében elfogadták a kötelezettségvállalást, vállalta, hogy csak a saját maga által gyártott, a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó terméket értékesíti. Más vállalat által gyártott termékek értékesítése nem megengedett.

(10)

Az exportáló gyártók többek között vállalták, hogy a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó terméket az Unióba irányuló behozatal éves mennyiségének a kötelezettségvállalásban meghatározott mértékéig nem értékesítik egy adott minimális importár (a továbbiakban: minimális importár) alatt az első független uniós vevő részére.

(11)

A kötelezettségvállalás – egy nem teljes körű felsorolás formájában – egyértelművé teszi azt is, hogy mi minősül a kötelezettségvállalás megsértésének. A felsorolt elemek között szerepelnek a vevőkkel kötött kompenzációs megállapodások, illetve az érintett termék származására vagy az exportőr kilétére vonatkozó félrevezető nyilatkozatok. Ugyancsak a kötelezettségvállalás megsértésének minősül az olyan kereskedelmi rendszerben való részvétel, amely a megkerülés veszélyét hordozza magában. A felsorolt elemek értelmében a kötelezettségvállalás megsértését jelenti továbbá a kötelezettségvállalásban meghatározott olyan kereskedelmi számla kibocsátása, amely vonatkozásában az alapul szolgáló pénzügyi ügylet nincs összhangban annak névértékével.

(12)

Továbbá az exportáló gyártók vállalták, hogy az általuk előállított vagy forgalmazott, a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó terméken kívül más termékből nem értékesítenek a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó termék értékesítéséből származó összárbevétel egy alacsony százalékos határértékén felül azon vevők részére, akiknek a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó terméket értékesítik (a továbbiakban: a párhuzamos értékesítésre vonatkozó korlát).

(13)

A kötelezettségvállalás emellett arra is kötelezi az exportáló gyártókat, hogy negyedévente és meghatározott határidőkön belül részletesen tájékoztassák a Bizottságot az Unióba irányuló összes exportértékesítésükről és uniós viszonteladásukról (a továbbiakban: negyedéves jelentések). Ennek értelmében a negyedéves jelentésekben közölt adatoknak teljes körűeknek és helytállóknak kell lenniük, és a jelentésekben szerepeltetett ügyleteknek teljes mértékben meg kell felelniük a kötelezettségvállalás feltételeinek. A kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó terméken kívüli más termékek ugyanazon vevőknek történő értékesítését szintén jelenteni kell.

(14)

A kötelezettségvállalás teljesítésének biztosítása érdekében az exportáló gyártók engedélyezték, hogy a Bizottságnak a negyedéves jelentésekben benyújtott adatok pontosságának és teljességének ellenőrzése érdekében telephelyeiken ellenőrző látogatásokat végezzenek, továbbá vállalták, hogy a Bizottság által szükségesnek ítélt valamennyi információt rendelkezésre bocsátják.

(15)

A kötelezettségvállalás rögzíti, hogy a Bizottság a kötelezettségvállalás alkalmazási időszaka alatt bármikor visszavonhatja annak elfogadását, ha annak nyomon követése vagy végrehajtása kivitelezhetetlennek bizonyul.

(16)

A kötelezettségvállalásnak való megfelelés nyomon követése során a Bizottság ellenőrizte az (5) preambulumbekezdésben említett két exportáló gyártó által közölt, a kötelezettségvállalás szempontjából releváns információkat. A Bizottság ellenőrző látogatásokat is tett ezen exportáló gyártók telephelyein. A (17)–(27) preambulumbekezdésben szereplő megállapítások a Chint Solar és a Sunny Energy tekintetében feltárt azon problémákkal foglalkoznak, amelyek miatt e két exportáló gyártó esetében a Bizottságnak vissza kell vonnia a kötelezettségvállalás elfogadását.

(17)

Az (5) preambulumbekezdés a) pontjában említett, a Chint Solarral kapcsolatban álló, unióbeli vállalatok a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó terméket 2013-ban és 2014-ben független uniós vevők részére értékesítették. A Bizottság ezekről az értékesítésekről nem kapott jelentést a kötelezettségvállalásban meghatározott határidőn belül. Mindössze az ellenőrző látogatás kezdetén nyújtottak be számára egy hiányos jelentést. A Bizottság így arra a megállapításra jutott, hogy a Chint Solar megsértette jelentéstételi kötelezettségeit.

(18)

A Chint Solar emellett egy vele kapcsolatban álló, a kötelezettségvállalásban részes félként nem érintett vállalat által gyártott modulokat is értékesített az Unióban. A Bizottság elemezte ezt a gyakorlatot és arra a megállapításra jutott, hogy a Chint Solar megsértette azt a kötelezettséget, miszerint csak azokat a modulokat értékesítheti, amelyeket a kötelezettségvállalásban részes félként érintett vállalat gyártott.

(19)

Emellett egy vele kapcsolatban álló, unióbeli modulgyártó többek között ezeket a termékeket értékesítette egyfelől a Chint Solar egyik vevője, másfelől a Chint Solar vevőjével kapcsolatban álló vevők részére. Ezeknek az értékesítéseknek a jelentős része a minimális importár alatti árakon valósult meg. A Bizottság elemezte ezt az üzleti modellt és arra a megállapításra jutott, hogy a Chint Solar egyik vevője, illetőleg a Chint Solar egyik vevőjével kapcsolatban álló vevő számára történő, a minimális importár alatti árakon megvalósuló értékesítés révén kompenzációs megállapodás jött létre, így a Chint Solar megsértette a kötelezettségvállalás szerinti azon kötelezettségét, miszerint nem köthet kompenzációs megállapodásokat.

(20)

Emellett a Chint Solar részben az eredeti berendezés gyártójával (OEM) kötött megállapodások keretében gyárt modulokat. Az OEM-vevőinek egy csoportjával kötött szerződéses megállapodás lehetővé teszi az Unión belüli és azon kívüli értékesítést e vevőcsoport számára. A Chint Solar nem bocsátotta rendelkezésre a Bizottság által a kötelezettségvállalás nyomon követéséhez szükségesnek ítélt valamennyi információt. OEM-vevőinek egy másik csoportja esetében az ellenőrzés azt állapította meg, hogy legalább egy esetben a modulokat e csoport uniós és nem uniós tagjai számára is szállították.

(21)

Ez az üzleti modell a minimális importár keresztkompenzációja révén a megkerülés veszélyét hordozza magában. Azaz ez a helyzet állna fenn, ha a Chint Solarral kapcsolatban álló olyan vállalaton keresztül értékesítenék a modulokat az OEM-vevőcsoportoknak, amely nem részese a kötelezettségvállalásnak.

(22)

A Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a feltárt kereskedelmi szerkezet kivitelezhetetlenné teszi a Chint Solar kötelezettségvállalásának nyomon követését.

(23)

A Sunny Energy számos olyan, napelemmodulokra vonatkozó kereskedelmi számlát bocsátott ki, amelyek esetében a névérték összhangban volt a minimális importárral. Ugyanakkor a Sunny Energy által a kínai héahatóságoknak benyújtott érintett számlák vizsgálata felfedte, hogy ezek az értékesítési ügyeletek a kötelezettségvállalás hatályán kívül eső termékeket is magukban foglaltak, például a kötelezettségvállalásban „más terméknek” meghatározott invertereket és kábeleket, amelyeket nem jelentettek a Bizottságnak. Emellett az ilyen „más termékek” ugyanazon vevők számára történő értékesítései meghaladták a kötelezettségvállalás által engedélyezett, a párhuzamos értékesítésre vonatkozó korlátot. A fentiek a jelentéstételi kötelezettségek és a „más termékek” ugyanazon vevők számára történő értékesítésére vonatkozó korlát megsértését jelentik.

(24)

Ezenkívül az ellenőrző látogatás megállapította, hogy a napelemmoduloknak a Sunny Energy által a kínai héahatóságoknak benyújtott számlákon szereplő eladási ára alacsonyabb volt a kötelezettségvállalási számlák szerinti árnál. A Bizottság elemezte ezt a gyakorlatot és arra a megállapításra jutott, hogy a Sunny Energy azáltal, hogy olyan kereskedelmi számlákat bocsátott ki, amelyek vonatkozásában az alapul szolgáló pénzügyi ügyletek nem voltak összhangban azok névértékével, megsértette a kötelezettségvállalást.

(25)

A Sunny Energy emellett hosszú ideje „más termékeket” exportál egy uniós vámraktárba. A termékek vámkezelésére akkor kerül sor, amikor a vevő megrendeli ezeket a termékeket. Ezek az értékesítések nem tartoznak a Bizottság által végzett nyomon követés hatálya alá.

(26)

A Bizottság elemezte e kereskedelmi szerkezet lehetséges vonzatait és megállapította, hogy nagy a minimális importár keresztkompenzációjának kockázata abban az esetben, ha a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó és azon kívül eső termékeket a vámraktárból ugyanazon vevők számára értékesítik. A Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a feltárt kereskedelmi szerkezet kivitelezhetetlenné teszi a Sunny Energy kötelezettségvállalásának nyomon követését.

(27)

Ezenkívül az ügyletek nyilvántartásának helyszíni vizsgálata azt mutatta, hogy egy vevő nem a teljes összegét fizette ki az adott értékesítési ügyletnek. A további elemzés megállapította, hogy ez a részleges kifizetés a minimális importárnál alacsonyabb eladási árat eredményezett. A minimális importárnál alacsonyabb eladási áron történő értékesítés a kötelezettségvállalás megsértését jelenti.

(28)

A kötelezettségvállalás megsértésére, illetve annak kivitelezhetetlenségére vonatkozó, a Chint Solar és a Sunny Energy tekintetében megfogalmazott megállapítások a dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (7) és (9) bekezdése, a szubvencióellenes alaprendelet 13. cikkének (7) és (9) bekezdése, valamint a kötelezettségvállalás feltételei alapján indokolttá teszik a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonását az említett két exportáló gyártó tekintetében.

(29)

A kötelezettségvállalás értelmében a kötelezettségvállalásnak valamely exportáló gyártó általi megsértése nem eredményezi automatikusan a kötelezettségvállalás elfogadásának minden exportáló gyártóra kiterjedő visszavonását. Ilyen esetben a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a kötelezettségvállalás konkrét megsértésének a kötelezettségvállalás kivitelezhetőségére gyakorolt hatását az összes exportáló gyártó és a CCCME tekintetében.

(30)

A Bizottság ennek megfelelően megvizsgálta a kötelezettségvállalásnak a Chint Solar és a Sunny Energy általi megsértésének a kötelezettségvállalás kivitelezhetőségére gyakorolt hatását az összes exportáló gyártó és a CCCME tekintetében.

(31)

A kötelezettségvállalás megsértéséért kizárólag a szóban forgó exportáló gyártók felelősek; a nyomon követés nem állapította meg azt, hogy jelentős számú exportáló gyártó vagy a CCCME rendszeresen megsértette volna a kötelezettségvállalást.

(32)

A Bizottság ezért arra a megállapításra jutott, hogy a kötelezettségvállalás működése általában véve biztosított, a kötelezettségvállalás elfogadásának az összes exportáló gyártóra és a CCCME-re kiterjedő visszavonása nem indokolt.

(33)

A dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 13. cikkének (9) bekezdése alapján az érdekelt felek számára biztosították a lehetőséget meghallgatásukra és észrevételeik megtételére. A Chint Solar és a Sunny Energy egyaránt megtette észrevételeit, és mindkettőjük meghallgatására sor került. Emellett egy másik érdekelt fél is benyújtotta észrevételeit.

(34)

A meghallgatások alkalmával mind a Chint Solar, mind a Sunny Energy megerősítette, hogy bizonyos esetekben sor került a kötelezettségvállalás megsértésére, de egyfelől elkötelezték magukat az iránt, hogy a jövőben tiszteletben tartják a kötelezettségvállalást, másfelől álláspontjuk szerint a kötelezettségvállalás megsértése kisebb fokú volt.

(35)

A Chint Solar állítása szerint a (18) preambulumbekezdésben említett, kapcsolatban álló gyártót az eredeti vizsgálat során benyújtott válaszai ellenére a Bizottság sem a mintajavaslatban, sem pedig azon együttműködő gyártók jegyzékében nem szerepeltette, amelyekre az eredeti vizsgálat végleges megállapításai vonatkoztak. E mulasztásokból kifolyólag a Chint Solar számára – álláspontja szerint – nem voltak adottak a feltételek ahhoz, hogy felismerje gyártói estében a státusbeli különbséget.

(36)

A Bizottság ezt az érvet elutasítja. Először is: a mintajavaslat független gyártókra és vállalatcsoportokra egyaránt kiterjedt. A szövegezésből, illetve a mintajavaslathoz mellékelt vállalatjegyzékből egyértelmű megállapítható, hogy a jegyzékben vállalatcsoportonként egyetlen vállalatot tüntettek fel. Ami azt illeti, a javasolt mintát alkotó vállalatok nagy része Kínán belül több kapcsolatban álló vállalattal rendelkezett, a mintajavaslatban vállalatcsoportonként viszont csupán egyetlen vállalat szerepelt.

(37)

Másodszor: az érintett termék tekintetében ideiglenes és végleges dömpingellenes, illetve kiegyenlítő vámokat kivető végrehajtási rendeleteknek az együttműködő exportáló gyártókat tartalmazó jegyzéke – a mintajavaslattal ellentétben – a vállalatcsoporthoz tartozó összes vállalatot felsorolja. A Bizottság úgy véli, hogy az eredeti vizsgálatok ideiglenes, valamint végleges szakaszaiban történt nyilvánosságra hozatalt követően a Chint Solar számára elegendő idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy jelezze az együttműködő exportáló gyártók jegyzékében előforduló esetleges hibákat. A Chint Solar nem tett észrevételt.

(38)

A Chint Solar azt állította továbbá, hogy nem volt tudomása az (5) preambulumbekezdés a) pontjában említett, vele kapcsolatban álló, unióbeli vállalatok esetében fennálló jelentéstételi kötelezettségekről, mivel nem értesítették az e kapcsolatban álló vállalatok által felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásáról. A Chint Solar emellett azzal is érvelt, hogy mivel e kapcsolatban álló, unióbeli vállalatok számára nem biztosítottak egyéni hozzáférést a jelentéstételi rendszerhez, negyedéves jelentéseik benyújtása kivitelezhetetlenné vált.

(39)

Tekintettel arra, hogy a Chint Solarnak kötelessége lett volna bejelenteni a független uniós vevőkkel folytatott viszonteladási ügyeteket és ennek nem tett eleget, a Bizottság ezeket az érveket elutasítja. Ezt az alábbiak indokolják:

(40)

A Chint Solar azt állította továbbá, hogy mivel a be nem jelentett ügyletek száma az összes értékesítési ügylethez képest elhanyagolható volt, nincs szó a kötelezettségvállalás jelentős mértékű megsértéséről.

(41)

A Bizottság ezt az érvet nem tudja elfogadni. A kötelezettségvállalás hatálybalépésének kezdete óta a Chint Solar egyetlen negyedéves jelentést sem nyújtott be az (5) preambulumbekezdés a) pontjában említett, vele kapcsolatban álló vállalat viszonteladási ügyleteiről. Ezt semmilyen módon nem befolyásolja a be nem jelentett ügyletek száma. A Bizottság ezért fenntartja következtetését, miszerint a Chint Solar megsértette a kötelezettségvállalás alapján fennálló jelentéstételi kötelezettségét.

(42)

Az alábbiak alapján a Chint Solar a kötelezettségvállalás alapján fennálló azon kötelezettségének megsértését is vitatta, miszerint nem köthet kompenzációs megállapodást:

(43)

A Bizottság ezeket az érveket nem tudja elfogadni. Először is: a Bizottság nem a felvásárlás bejelentésének elmulasztása, hanem a (19) preambulumbekezdésben említett párhuzamos értékesítések miatt fogalmazott meg kritikát a Chint Solarral szemben.

(44)

Másodszor: a Chint Solar a bizottsági szolgálatok – egyébiránt kötelező erővel nem rendelkező – válaszait kontextusból kiragadva idézi. A hivatkozott válaszok a kötelezettség szempontjából, miszerint nem köthetők kompenzációs megállapodások, irrelevánsak.

(45)

Harmadszor: magától értetődő, hogy az uniós gyártó értékesítési tevékenysége nem tartozhat a kötelezettségvállalás hatálya alá. Mindamellett, a Bizottság által feltárt kompenzációs megállapodások hátterében az e kapcsolatban álló, unióbeli gyártónak a Chint Solar egyik vevője, illetve a Chint Solar egyik vevőjével kapcsolatban álló vevők felé teljesített párhuzamos értékesítései állnak. A termékjellemzők tekintetében fennálló különbség irreleváns a keresztkompenzáció szempontjából. Hasonlóképpen az sem bír jelentőséggel, hogy piaci árakon értékesítettek-e, hiszen ezek a minimális importár alatti árak voltak.

(46)

A Bizottság szintén elemezte a Chint Solar pótlólagos kötelezettségvállalásait és arra a következtetésre jutott, hogy azok a kompenzációs megállapodások létrejöttének kockázatát kizárólag egyetlen konkrét vevő tekintetében szüntetnék meg. E vállalásokkal ráadásul a kötelezettségvállalás nyomon követése további feladatokkal, nevezetesen a különjelentések ellenőrzésével egészülne ki.

A Bizottság ezért fenntartja álláspontját, miszerint a Chint Solar megsértette a kötelezettségvállalás alapján fennálló azon kötelezettségét, hogy nem köt kompenzációs megállapodást.

(47)

A Chint Solar beadványában arra is kitért, hogy a (20) preambulumbekezdésben említett OEM-vevőnek egyáltalán nem értékesített modulokat Unión kívüli rendeltetési helyekre. Ezen túlmenően a Chint Solar megismételte azon állítását, miszerint a szóban forgó szerződéses OEM-megállapodással kapcsolatos minden adatot a Bizottság rendelkezésére bocsátott.

(48)

A Chint Solar emellett azt is tisztázta, hogy egy alkalommal tévedésből, illetve különleges körülmények miatt szállított le termékeket a (20) preambulumbekezdésben említett másik OEM-vevőcsoport uniós és nem uniós tagjainak. A Chint Solar kötelezettséget vállalat továbbá arra is, hogy a jövőben ilyen hasonló tévedésekre nem fog sor kerülni.

(49)

A Bizottság elutasítja ezeket az érveket. Először is a Bizottság úgy véli, hogy az ilyen jellegű üzleti modell alkalmazása magában hordozza annak veszélyét, hogy a minimális importár keresztkompenzációjával kijátsszák az intézkedéseket. Önmagában az, hogy nem került sor értékesítésre, még nem csökkenti a keresztkompenzáció veszélyét. A Chint Solar ráadásul nem szolgált részletekkel arra vonatkozóan, hogy milyen módon venné elejét a tévedésből történő jövőbeli értékesítéseknek.

(50)

Beadványában a Chint Solar azt kérte továbbá, hogy kapjon időszerű utasításokat és egyenlő esélyeket ahhoz, hogy a kötelezettségvállalás teljesítése során orvosolhassa a problémákat. Tudomása szerint a Bizottság a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó más vállalatok esetében is feltárt olyan eseteket, amikor elmulasztották a jelentéstételi kötelezettséget, valamint megsértették a kötelezettségvállalást, ezek azonban nem vonták maguk után a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonását.

(51)

Ezt az érvet a Bizottság elutasítja, mivel egyetlen másik vállalat esetében sem a Chint Solaréval azonos okok álltak a kötelezettségvállalás megsértésének hátterében.

(52)

Ennélfogva a Chint Solar ezen állítását a Bizottság elutasítja, mivel az nem volt kellőképpen megalapozott.

(53)

A Chint Solar beadványában azt is jelezte, hogy a kötelezettségvállalás elfogadásának a Chint Solar tekintetében való visszavonásának mérlegelésekor a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a napenergia-hasznosítás uniós piacának változásait, különösen a dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedéseknek a napenergia-hasznosítás uniós piacára gyakorolt állítólagosan kedvezőtlen hatását.

(54)

A Bizottság ezt az érvet elutasítja, mivel az a kötelezettségvállalás Chint Solar általi megsértésének értékelése szempontjából irreleváns.

(55)

A Sunny Energy vitatta jelentéstételi kötelezettségének megsértését, egyfelől mert a Bizottságnak benyújtott negyedéves jelentések egyikében a „más termékekhez” kapcsolódó értékesítések közül legalább néhányat szerepeltetett, másfelől pedig mert legalább egy másik olyan jelentést is elkészített, amelyet nem nyújtott be a Bizottsághoz.

(56)

A Bizottság ezt az érvelést nem tudja elfogadni. A kötelezettségvállalás hatálybalépését követő első negyedévben a Sunny Energy csakugyan benyújtotta a „más termékekről” szóló negyedéves jelentést. A „más termékekre” vonatkozó további negyedéves jelentéseket a Sunny Energy azonban elmulasztotta benyújtani, illetve a kihagyott ügyleteket pótlólagosan a későbbi negyedéves jelentésekben sem szerepeltette.

(57)

A Sunny Energy azt állította továbbá, hogy a legtöbb esetben a kötelezettségvállalás megsértése nem volt jelentős, a „más termékek” értékesítési értéke pedig elhanyagolhatóan csekély összeggel haladta meg a párhuzamos értékesítésre vonatkozó korlátot.

(58)

A Bizottság ezt az érvet elutasítja. A párhuzamos értékesítésre vonatkozó korlát túllépésére nincs kihatással a kérdéses összeg, legyen az bármennyire is elhanyagolhatóan csekély mértékű. A Bizottság ezért fenntartja következtetését, miszerint a Sunny Energy megsértette a kötelezettségvállalás alapján fennálló jelentéstételi kötelezettségét.

(59)

A Sunny Energy beadványa szerint a Sunny Energy vevőinek kiállított kötelezettségvállalási számlák értékei megfelelnek a valóságnak, és a Sunny Energy könyvelésébe az ügyletek ezeken az értékeken kerülnek bevezetésére. Az egyes ügyletekhez kapcsolódó kifizetések alapjául szintén a kötelezettségvállalási számlák szolgálnak. Álláspontja szerint a kötelezettségvállalás feltételeinek teljesítése szempontjából kizárólag a hozzáadottértékadó-számla összértékének van jelentősége, annak pedig, hogy a szóban forgó összérték miként kerül kiszámításra, nincs. Az alapul szolgáló pénzügyi ügyletek ennélfogva összhangban voltak névértékükkel. Ráadásul, a kötelezettségvállalási és a hozzáadottértékadó-számlákon szereplő értékek közötti különbség elhanyagolható mértékű.

(60)

A Bizottság ezt az érvet elutasítja. Először is: a hozzáadottértékadó-számla tartalmazta az érintett termék, valamint azon be nem jelentett „más termékek” árát, amelyek esetében az értékesítési ár különbözött a kötelezettségvállalási számlán feltüntetett áraktól. Másodszor: a különféle pénzügyi és adminisztratív dokumentumok közötti eltérésre vonatkozóan a Sunny Energy nem szolgált meggyőző magyarázattal.

(61)

Beadványában a Sunny Energy arra is kitért, hogy kapcsolatba lépett a (27) preambulumbekezdésben említett vevővel, és az említett számla kifizetését teljes egészében teljesítették részére.

(62)

A Bizottság tudomásul veszi a Sunny Energy e tekintetben megtett lépéseit, amelyekre azonban csak azt követően került sor, hogy a problémára a Bizottság felhívta a figyelmet.

(63)

Beadványában a Sunny Energy azt is kijelentette, hogy a keresztkompenzáció esetleges kockázatának kivédésére kész felhagyni a „más termékek” uniós vámraktárból történő – (25) preambulumbekezdésben említett – értékesítésével.

(64)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy bár e kötelezettségvállalás megoldást jelentene a keresztkompenzáció kockázata szempontjából, egy ilyen jellegű kötelezettségvállalás nyomon követése kivitelezhetetlen lenne. Ezek a kötelezettségvállalások egyébként sem kezelnék a feltárt, hosszú időszakon keresztül fennállt kereskedelmi szerkezetet.

(65)

Az egyik érdekelt fél beadványában azt állította, hogy a Chint Solar és a Sunny Energy az érintett terméket következetesen a minimális importár alatti áron, illetve egyéb módon kijátszva értékesítette. Az érdekelt fél e vállalatok esetében a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonását szorgalmazta.

(66)

Az érdekelt fél beadványa szerint ráadásul az, hogy a kötelezettségvállalás elfogadását ilyen sok vállalat esetében vissza kell vonni, alátámasztja a piacon tapasztaltakat, vagyis hogy a kötelezettségvállalás megsértése jelentős méreteket öltött.

(67)

A Bizottság hangsúlyozza, hogy az érdekelt fél megalapozatlan feltételezésekkel élt beadványában. A Bizottság által végzett nyomon követés nem állapította meg, hogy jelentős számú exportáló gyártó vagy a CCCME rendszeresen megsértette volna a kötelezettségvállalást.

(68)

A Bizottság fenntartja a Chint Solar és a Sunny Energy vonatkozásában a kötelezettségvállalás megsértése kapcsán tett megállapításait.

(69)

Következésképp a dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (7) és (9) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 13. cikkének (7) és (9) bekezdése alapján, összhangban továbbá a kötelezettségvállalás feltételeivel a Bizottság megállapította, hogy a Chint Solar és a Sunny Energy által felajánlott kötelezettségvállalás elfogadását vissza kell vonni.

(70)

Ennek megfelelően a dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 13. cikkének (9) bekezdése szerint az 1238/2013/EU végrehajtási rendelet 1. cikke alapján kivetett végleges dömpingellenes vám és az 1239/2013/EU végrehajtási rendelet 1. cikke alapján kivetett végleges kiegyenlítő vám e rendelet hatálybalépésének napjától automatikusan alkalmazandó a Chint Solar (TARIC-kiegészítő kód: B810) és a Sunny Energy (TARIC-kiegészítő kód: B825) által gyártott érintett termék Kínából származó vagy ott feladott behozatalaira.

(71)

Tájékoztatási célból az e rendelet mellékletében szereplő táblázat felsorolja azon exportáló gyártókat, amelyek tekintetében a kötelezettségvállalásnak a 2014/657/EU végrehajtási határozat általi elfogadása nem módosul,

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/39

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/42

(1)

Az EUMSZ 235. cikke (4) bekezdésének és 240. cikke (2) bekezdése első albekezdésének értelmében az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsának munkáját egyaránt a Tanács Főtitkársága segíti.

(2)

A 7. jegyzőkönyv 6. cikke első bekezdésének értelmében az Európai Tanács elnöke és a Tanács elnöke állíthat ki útiokmányt (laissez-passer) saját intézményük tagjai, illetve – az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, valamint egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben (1) megállapított feltételekkel összhangban – saját intézményük tisztviselői és egyéb alkalmazottai részére.

(3)

Az 1417/2013/EU tanácsi rendelet (2) meghatározza a laissez-passer formátumát, hatályát és az uniós intézmények tagjai, az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai, valamint az említett rendelet II. mellékletében meghatározott különleges kérelmezők részére történő kibocsátásának feltételeit.

(4)

Az 1417/2013/EU rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a laissez-passer, kizárólag az Unió érdekében, kivételes esetekben, megfelelő indokoltság esetén különleges kérelmezők számára is kibocsátható, az említett rendelet II. mellékletével összhangban.

(5)

Az Európai Tanács elnökének és a Tanács elnökének át kell ruháznia hatáskörét a Tanács főtitkárára.

(6)

A 2005/682/EK, Euratom tanácsi határozatot (3) hatályon kívül kell helyezni,

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/44

(1)

A Libériai Köztársaság kormánya 2007. június 13-án benyújtotta a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakeshi Egyezményhez (a továbbiakban: Marrakeshi Egyezmény) történő csatlakozás iránti kérelmét az említett Egyezmény XII. cikkének megfelelően.

(2)

2007. december 18-án a Libériai Köztársaság és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) valamennyi tagja számára is elfogadható csatlakozási feltételekről való megállapodás érdekében létrehozták a Libériai Köztársaság csatlakozásával foglalkozó munkacsoportot.

(3)

A Bizottság az Unió nevében tárgyalást folytatott azokról a Libériai Köztársaság részéről teljesítendő, a piacnyitásra vonatkozó átfogó kötelezettségvállalásokról, amelyek összhangban állnak a WTO Általános Tanácsának a legkevésbé fejlett országok csatlakozására vonatkozó iránymutatásával és amelyek eleget tesznek az Unió kéréseinek, figyelembe véve a Libériai Köztársasággal az EU–AKCS partnerség keretében fennálló kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat.

(4)

Ezeket a kötelezettségvállalásokat belefoglalták a Libériai Köztársaságnak a WTO-hoz történő csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvbe (a továbbiakban: csatlakozási jegyzőkönyv).

(5)

A Libériai Köztársaság WTO-hoz történő csatlakozása várhatóan kedvezően és tartósan hozzájárul a Libériai Köztársaság gazdasági reformfolyamatához és fenntartható fejlődéséhez.

(6)

A csatlakozási jegyzőkönyvet ezért jóvá kell hagyni.

(7)

A Marrakeshi Egyezmény XII. cikke előírja, hogy a csatlakozás feltételeiről a csatlakozó tagnak és a WTO-nak meg kell állapodnia, és azokat a WTO részéről a WTO minisztereinek konferenciája hagyja jóvá. Az említett Egyezmény IV. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a miniszteri konferencia ülései közötti időszakokban ez utóbbi feladatait a WTO Általános Tanácsa látja el.

(8)

Helyénvaló meghatározni a WTO minisztereinek konferenciáján belül a Libériai Köztársaság WTO-csatlakozásával kapcsolatban az Unió által képviselendő álláspontot,

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/45

(1)

A 178/2002/EK rendelet megállapítja az Unió és az egyes tagállamok szintjén az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó általános elveket és különösen az élelmiszer- és takarmánybiztonságra vonatkozó alapelveket. A rendelet szükségintézkedéseket határoz meg arra az esetre, amikor nyilvánvaló, hogy egy harmadik országból behozott élelmiszer vagy takarmány valószínűleg komoly kockázatot jelent az emberi egészségre, az állatok egészségére vagy a környezetre, és az érintett tagállam(ok) által hozott intézkedésekkel ezt a kockázatot nem lehet eredményesen csökkenteni.

(2)

A 2008/866/EK bizottsági határozatot (2) a hepatitis A vírus embereken való kitörését követően annak okán fogadták el, hogy a megbetegedést Peruból importált, hepatitis A-vírussal (HAV) fertőzött kéthéjú kagylók fogyasztásával hozták összefüggésbe. Ez a határozat eredetileg 2009. március 31-ig volt alkalmazandó, de alkalmazásának időtartamát legutóbb a 2014/874/EU bizottsági végrehajtási határozat (3)2015. november 30-ig kiterjesztette.

(3)

A Bizottság felkérte a perui hatóságokat, hogy nyújtsanak kielégítő garanciát a vírus élő kéthéjú kagylókban való kimutatására szolgáló monitoringrendszerben észlelt hiányosságok kijavítására. A védintézkedések időbeli hatályát ki kell terjeszteni mindaddig, amíg be nem bizonyosodik a perui illetékes hatóságok által hozott korrekciós intézkedések hatékonysága. A monitoringprogram eredményeinek ismeretében a Bizottság mind a mai napig nem látja biztosítottnak, hogy az egyes kéthéjú kagylókra vonatkozóan Peruban felállított ellenőrző- és monitoringrendszer alkalmas lenne az uniós jogszabályok által előírt garanciák biztosítására.

(4)

A 2008/866/EK határozat alkalmazásának határidejét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/47

(1)

Norvégia, Dánia és Svédország (együttesen: az érintett államok) 2012. október végén nem hivatalosan megkeresték a Hatóságot és az Európai Bizottságot (továbbiakban: Bizottság) azzal, hogy részt kívánnak venni a Scandinavian Airlines (a továbbiakban: a SAS vagy a SAS csoport vagy a vállalkozás) javára nyújtandó új rulírozó hiteleszközben. Az érintett államok 2012. november 12-én úgy határoztak, hogy részt vesznek az új rulírozó hiteleszközben, hivatalosan a Hatóságnak azonban nem jelentették be az intézkedést.

(2)

Az European Low Fares Airline Association (Európai Diszkont Légitársaságok Szövetsége, a továbbiakban: ELFAA) 2013. február 5-én kelt levelében panaszt nyújtott be a Hatósághoz az érintett államoknak az új rulírozó hiteleszközben való részvételével kapcsolatban. A Hatóság 2013. február 18-án kelt levelében felkérte a norvég hatóságokat, hogy nyújtsák be észrevételeiket a panasszal és az állítólagos jogellenes állami támogatással kapcsolatban.

(3)

A norvég hatóságok 2013. március 25-én kelt levelükben válaszoltak. A 2013. június 6-i levelükben további információkkal szolgáltak.

(4)

A Hatóság 2013. június 19-i 259/13/COL határozatával hivatalos vizsgálati eljárást indított a SAS-nak az új rulírozó hiteleszköz révén nyújtott esetleges jogellenes állami támogatásáról (a továbbiakban: az eljárást megindító határozat). Az eljárást megindító bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (1). A norvég hatóságok, a SAS csoport és a Foundation Asset Management Sweden AB (a továbbiakban: FAM) (2) észrevételeket nyújtottak be az eljárást megindító határozatra vonatkozóan. 2013. november 6-án a Hatóság a SAS csoporttól és a FAM-tól kapott észrevételeket továbbította a norvég hatóságoknak, amelyeknek lehetőséget adott arra, hogy azokra reagáljanak. A norvég hatóságok 2013. december 6-i levelükben arról tájékoztattak, hogy a SAS csoport és a FAM észrevételeire nem kívánnak reagálni.

(5)

A Hatóság 2014. február 25-én kelt levelében további tájékoztatást kért a norvég hatóságoktól. Ezen információ megküldésére 2014. március 27-én került sor.

(6)

A norvég hatóságok a 2014. március 6-i levelükben a SAS azon döntéséről tájékoztatták a Hatóságot, miszerint a SAS megszünteti az új rulírozó hiteleszközt, és saját tőkéje megerősítésére más lehetőségeket keres. A hiteleszköz 2014. március 4-ével szűnt meg.

(7)

Ezen eljárás keretében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT-megállapodás) 109. cikkének (1) bekezdése, valamint az EFTA-államok között létrejött, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 24. cikke értelmében a Hatóság jogosult értékelni, hogy Norvégia betartotta-e az EGT-megállapodás rendelkezéseit. Másrészről, kizárólag a Bizottság jogosult értékelni azt, hogy Dánia és Svédország az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) rendelkezéseit tiszteletben tartotta-e. Emellett a 109. cikk (2) bekezdése, valamint az EGT-megállapodás 27. jegyzőkönyve alapján – az Európai Gazdasági Térségben történő egységes alkalmazás biztosítása érdekében – az EFTA Felügyeleti Hatóság és a Bizottság együttműködik, információkat cserél és konzultációkat folytat egymással a felügyeleti politika kérdéseiről, valamint az egyedi esetekről.

(8)

A fentiekre tekintettel, valamint mivel a két intézmény ebben az ügyben párhuzamos hatáskörrel rendelkezik, a Hatóság e határozat elfogadását megelőzően együttműködött és konzultált a Bizottsággal.

(9)

A (Dániát, Svédországot, Finnországot és Norvégiát magában foglaló) skandináv légiközlekedési piac 2001 és 2011 között a jelentések szerint a rendelkezésre álló férőhely-kilométer (3) tekintetében 126 %-kal nőtt. A rövid távon közlekedő járatok skandináv piacán tapasztalható növekedés szinte teljes egészében az alacsony költséggel működő légitársaságoknak, különösen a Norwegian Air Shuttle-nek és a Ryanairnek köszönhető. A tárgyalt időszakban bekövetkezett növekedés becslések szerint 90 %-a az alacsony költséggel működő légitársaságoktól származott (4).

(10)

Az alacsony költséggel működő légitársaságok jelentőségének növekedése ellenére a skandináv piacon a legnagyobb szereplő még mindig a SAS, amelynek becsült piaci részesedése 2011-ben 35,6 % volt, ami azonban messze elmarad az egy évtizeddel korábbi 50 %-os részesedéstől. A Norwegian Air Shuttle és a Ryanair piaci részesedése az említett évben 18,7 %, illetve 6,8 % volt.

(11)

A SAS az érintett államok zászlóshajója, amely Skandináviában a legnagyobb, Európában pedig a nyolcadik legnagyobb légitársaság. A SAS a Star Alliance egyik alapító tagja is egyben. A Scandinavian Airlines, a Widerøe (5) és a Blue1 légitársaságokat magában foglaló csoport székhelye Stockholmban található, legfontosabb európai és nemzetközi csomópontja pedig a koppenhágai repülőtér. 2013-ban a SAS mintegy 28 millió utast szállított, bevétele közel 42 milliárd SEK volt.

(12)

A SAS jelenleg 50 %-ban az érintett államok tulajdonában van: 21,4 %-ban Svédország, 14,3 %-ban Dánia, 14,3 %-ban pedig Norvégia a tulajdonos. A SAS legnagyobb magánrészvényese a Knut and Alice Wallenberg's alapítvány (a továbbiakban: KAW, 7,6 %), a további részvényesek pedig 1,5 %-os vagy annál kisebb részesedéssel bírnak.

1.táblázat

A SAS AB fő részvényesei 2012. március 31-én  (6)

(13)

A SAS pénzügyi helyzete évek óta gyenge, a vállalat 2008 és 2013 között ismétlődő veszteségekkel küzdött. 2012 novemberében a Standard and Poor's (a továbbiakban: S&P) hitelminősítő a vállalat besorolását „B mínusz”-ról „CCC plusz”-ra rontotta (7). A nehézségeket fokozták a piacon uralkodó magas üzemanyag-költségek és a bizonytalan kereslet.

(14)

A vállalat éves jelentéseiből különösen kitűnik, hogy 2008 és 2012 között a SAS minden egyes évben jelentős veszteségeket és magas összegű nettó pénzügyi adósságot könyvelt el.

2. táblázat

A SAS legfontosabb pénzügyi adatai 2007–2012 között (millió SEK)  (8)

(15)

A SAS az egyre romló pénzügyi helyzete miatt a 2009/2010-es időszakban egy jelentős költségcsökkentő programot („Core SAS”) valósított meg. A program végrehajtásának keretében a SAS-nak a részvényesei számára történő részvénykibocsátás útján sajáttőke-emelést kellett végrehajtania a következők szerint: i. 2009 áprilisában 6 milliárd SEK értékben, és ii. 2010 májusában 5 milliárd SEK értékben (9).

(16)

A SAS pénzügyi nehézségei 2012-ben tetőztek, amikor a vállalat bemutatta a „4 Excellence Next Generation” elnevezésű üzleti tervet (a továbbiakban: 4XNG terv), amelyet a légitársaság vezetősége a SAS-t illetően az „utolsó lehetőség”-nek tekintett (10). Emellett 2012 novemberében a sajtóban megjelent, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy a SAS csődbe megy (11).

(17)

A likviditás minimális szintjének fenntartását a többi légitársasághoz hasonlóan a SAS is külső hiteleszközzel oldotta meg. 2006. december 20-tól egy rulírozó hiteleszközt vett igénybe, amely 2013 júniusában járt volna le (a továbbiakban: a régi rulírozó hiteleszköz). A 366 millió EUR összegű régi rulírozó hiteleszközt kizárólag néhány bank biztosította […]. A hiteleszköz számos pénzügyi kötelezettségvállalást vagy feltételt is tartalmazott, úgymint […].

(18)

A vállalat üzleti teljesítményének romlása miatt a SAS vezetősége 2011 decemberében úgy döntött, hogy a régi rulírozó hiteleszközt teljes mértékben kimeríti. Miután a SAS egyik leányvállalata (nevezetesen a Spanair) 2012 januárjában csődeljárás megindítása iránti kérelmet nyújtott be, a SAS tárgyalásokat kezdett a bankokkal és 2012. március 15-én megállapodás született a kötelezettségvállalások újramegállapításáról. Az újramegállapítás növelte a régi rulírozó hiteleszköz igénybevételének költségét, szigorította a lehívási feltételeket, és előírta a SAS számára, hogy a lehívott összegeket teljes egészében és haladéktalanul fizesse vissza. A SAS-nak ezenkívül feltőkésítési tervet kellett benyújtania a hitelezőknek, amelyet az igazgatóságnak és a fő részvényeseknek, vagyis az érintett államoknak és a KAW-nak el kellett fogadniuk.

(19)

A feltőkésítési terv alapját a 2012 elején már kidolgozás alatt álló ún. 4XNG terv képezte. A 4XNG terv a […] által 2012 májusában a SAS „4 Excellence” („4X terv”) elnevezésű meglévő üzleti tervével kapcsolatban felvetett aggályokkal is foglalkozott. A SAS szerint a 4XNG terv lehetővé teszi a vállalat számára, hogy pénzügyi szempontból önellátó légitársaságként pozícionálja magát. A terv számos olyan pénzügyi célkitűzést határozott meg, amelyet a SAS-nak a 2014/2015-ös pénzügyi évben teljesítenie kellett. Ilyenek például a 8 % feletti kamatfizetés és adózás előtti jövedelem (EBIT-mutató), a 20 % feletti pénzügyi felkészültségi arány és a 35 %-ot meghaladó tőkeerősségi mutató. A 4XNG terv célja, hogy a SAS adózás előtti eredményét éves szinten hozzávetőleg 3 milliárd SEK összeggel növelje, ugyanakkor a terv végrehajtása mintegy 1,5 milliárd SEK összegű szerkezetátalakítási költséget és egyéb egyszeri költségeket igényelt.

(20)

A 4XNG terv további célkitűzése az volt, hogy felkészítse a vállalatot a 2013 novemberétől életbe lépő, nyugdíjra vonatkozó új számviteli szabályok bevezetésére, amelyek előreláthatólag kedvezőtlenül befolyásolják majd a SAS csoport saját tőkéjét. A terv ezenkívül kötelezettségvállalást is tartalmazott egy olyan eszközértékesítési és finanszírozási terv végrehajtására, amely összesen mintegy 3 milliárd SEK összegű nettó készpénzbevételt eredményezhet. Az eszközértékesítés a következőket tartalmazta (12): i. a Widerøe leányvállalat, egy Norvégiában működő regionális légitársaság értékesítése (13), ii. a […]-ben meglévő kisebbségi részesedés értékesítése, iii. repülőtérhez kapcsolódó ingatlanokban meglévő érdekeltségek értékesítése, iv. a földi kiszolgálás kiszervezése (14), v. hajtómű-értékesítés (15), vi. a(z) […]-t érintő visszlízing vagy egyéb finanszírozási ügyletek, vii. irányítási rendszerek és ügyfélszolgálatok kiszervezése (16) és viii. három Q400-as repülőgép értékesítése vagy fedezettel biztosított finanszírozása.

(21)

Norvégia fenntartja, hogy a 4XNG terv önerőből végrehajtható, ami azt jelenti, hogy a SAS az említett műveletekből és a nem alaptevékenységhez kapcsolódó értékesítésekből annyi készpénzbevételt tud realizálni, ami elegendő a 4XNG terv végrehajtásához szükséges induló költségek fedezésére. A SAS ugyanakkor attól tartott, hogy a befektetők a 4XNG végrehajtásához kapcsolódó induló költségek miatt gyengének látják majd a légitársaság likviditási pozícióját. A SAS ezért kérte, hogy az érintett államok és a KAW által biztosított új rulírozó hiteleszköz bevezetése mellett a régi rulírozó hiteleszköz lejáratát is hosszabbítsák meg. A vállalat ugyanakkor azt állította, hogy sem a (meghosszabbított) régi rulírozó hiteleszközt, sem az új rulírozó hiteleszközt nem fogja kimeríteni.

(22)

Az új rulírozó hiteleszközzel kapcsolatos tárgyalások 2012. június 4-én kezdődtek el (17). Eleinte a feltőkésítési tervnek megfelelően (lásd a (18) bekezdést), a régi rulírozó hiteleszközt biztosító bankok megkövetelték, hogy az érintett államok, például a meglévő részvényeseknek történő új részvénykibocsátás révén további tőkét bocsássanak rendelkezésre, mivel az új rulírozó hiteleszközt nem kívánták egyedül biztosítani. Az érintett államok azonban ezt a javaslatot nem fogadták el.

(23)

Némi egyeztetést követően a bankok elfogadták az új rulírozó hiteleszközt, amelyet az érintett államokkal és a KAW-val közösen hoznak létre, és amely a hitelezőknek szigorúan egyenlő feltételeket biztosít, alárendelt hitelek vagy értékpapírokhoz fűződő aránytalan jogok nélkül. Meg kell jegyezni, hogy az új rulírozó hiteleszköz eredetileg [3–6] milliárd SEK összegű lett volna, noha mindössze [1–4] milliárd SEK összegű értékpapír állt rendelkezésre. 2012. október 22-én az új rulírozó hiteleszközt végül 3,5 milliárd SEK (hozzávetőleg 400 millió EUR) összegre csökkentették.

(24)

Az új rulírozó hiteleszközt – az érintett államokkal és a KAW-val közösen – (egy kivételtől eltekintve (18) ugyanazon bankok biztosították, mint amelyek a régi rulírozó hiteleszközt is rendelkezésre bocsátották. Az új rulírozó hiteleszköz 50 %-át részesedésük arányában az érintett államok biztosították, míg a fennmaradó 50 %-ot a bankok és a KAW nyújtotta. Az érintett államok, a KAW és a bankok az új rulírozó hiteleszközben azonos feltételekkel (díjak, kamatok, kötelezettségvállalások) vettek részt.

(25)

Az új rulírozó hiteleszköz legfontosabb jellemzői a következők:

(26)

Az új rulírozó hiteleszköz feltételeiről 2012. október 25-én állapodtak meg. A hiteleszközt azonban többek között minden egyes érintett állam parlamentjének jóvá kellett hagynia, valamint a pilóták és a légiutas-kísérők szakszervezeteivel megállapodást kellett kötni.

(27)

Az érintett államok benyújtottak egy 2012. november 7-i CITI-jelentést (a továbbiakban: CITI-jelentés), amely azt kívánta értékelni, hogy egy, az érintett államokéhoz leginkább hasonló helyzetben lévő magánbefektető hasonló feltételekkel szintén igénybe vette volna-e az új rulírozó hiteleszközt. A CITI azt vette alapesetként, hogy a 4XNG üzleti tervet sikeresen végrehajtják, és megállapította, hogy ennek teljesülése esetén az érintett államok részvétele az új rulírozó hiteleszközben [90–140] %-os belső megtérülési rátát, mintegy [4–9]-szeres megtérülési szorzót és közel [700–1 200] %-os tőkeérték-növekedést fog generálni (2012 novembere és 2015 márciusa között). A CITI-jelentés megállapította, hogy az érintett államok által elvárt megtérülés így legalább olyan mértékű lesz, mint amennyit hasonló helyzetben lévő magánbefektetők elvárnának. A CITI-jelentés ugyanakkor nem értékelte, hogy a SAS a 4XNG tervben foglalt „alapesetet” milyen valószínűséggel teljesíti sikeresen, és nem vizsgálta az „alapeset”-től való eltérés hatásait, például azt, hogy mi történik akkor, ha a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközöket nem sikerül értékesíteni.

(28)

2012. december 19-én a SAS bejelentette, hogy az új rulírozó hiteleszköz hatálybalépéséhez szükséges valamennyi feltételnek eleget tettek (lásd a (26) bekezdést), beleértve az érintett államok parlamentjeinek jóváhagyását is. Ettől az időponttól kezdve 2014. március 3-ig a régi rulírozó hiteleszközt felváltó új rulírozó hiteleszközt igénybe lehetett venni (20).

(29)

Norvégia a 2013. június 6-i levelében kifejtette, hogy a Widerøe részvények 80 %-ának értékesítése miatt (lásd a (20) bekezdést) az érintett államok és a hitelező bankok abban állapodtak meg a SAS-sal, hogy az új rulírozó hiteleszköz feltételeit módosítják, bár a módosításról szóló megállapodást hivatalosan még nem írták alá. A norvég hatóságok a hivatalos vizsgálat során benyújtott észrevételeikben arról tájékoztatták a Hatóságot, hogy az új rulírozó hiteleszköz módosítását valamennyi fél aláírta, és a módosítás akkor lép hatályba, ha a Widerøe-ügylet lezárul, azaz 2013. szeptember 30-án. Az említett módosítások az alábbiakat tartalmazták:

(30)

A Hatóság az eljárás megindításáról szóló határozatában kétségeit fejezte ki a tekintetben, hogy az érintett államok, a KAW és a bankok az új rulírozó hiteleszközben egyenlő feltételekkel vettek részt. Ezt főleg az alábbiakra alapozta:

(31)

A Hatóság emellett megkérdőjelezte, hogy az érintett államok részvétele az új rulírozó hiteleszközben egy részvényes szempontjából ésszerűnek tekinthető-e, és az egyenlő feltételektől eltekintve a piacgazdasági befektetői próbán megfelelne-e. E tekintetben a Hatóság értékelte, hogy a 4XNG üzleti terv kellőképpen szilárd feltételezéseken alapul-e ahhoz, hogy egy magánbefektetőt az új rulírozó hiteleszközben való részvételről meggyőzzön, és vizsgálta, hogy a tervben végrehajtott érzékenységi elemzések nem túlzottan optimisták-e.

(32)

A Hatóság utalt többek között a tervben foglalt optimista számadatokra, például a férőhely-kilométert illető piaci növekedésre, a GDP-növekedésre és a 2015–2017 közötti időszakra számított 0 %-os inflációs rátára. Kétségbe vonta továbbá, hogy a költségcsökkentéssel, valamint az eszközértékesítéssel kapcsolatos valamennyi célkitűzés sikeres végrehajtása az új rulírozó hiteleszköz aláírásakor előre látható volt-e.

(33)

Az új rulírozó hiteleszköz feltételeit, valamint az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvételéből származó várható hozammal kapcsolatos CITI-értékelést illetően a Hatóság kiemelte, hogy a CITI a 4XNG üzleti tervet nem vizsgálta és nem végzett érzékenységi elemzést a pénzügyi modellre vonatkozóan, mindössze felhasználta a kapott információkat. A Hatóság ezenkívül kiemelte, hogy a CITI-jelentés az új rulírozó hiteleszköz biztonságosságát egy piaci magánbefektető szemszögéből nem értékelte, és a hozamok elemzését tekintve a kevésbé kedvező feltételezéseket (például nemteljesítést) tartalmazó esetleges egyéb forgatókönyvek hatását nem mérlegelte. A Hatóság ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a CITI-jelentés a SAS esetében a nemteljesítés valószínűségét az elkövetkező három évre vonatkozóan nullára becsülte, ami a kockázat alulbecslésének tűnik.

(34)

A fentiekre tekintettel a Hatóság nem zárhatta ki, hogy az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvétele az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdése értelmében a SAS számára előnyt jelenthetett.

(35)

Végül amennyiben az új rulírozó hiteleszköz az EGT-megállapodás értelmében állami támogatást tartalmazott, a Hatóság kétségbe vonta, hogy az új rulírozó hiteleszközt EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek lehet tekinteni. Ezzel kapcsolatban értékelte, hogy fennáll-e az EGT-megállapodásban foglalt bármely, az összeegyeztethetőséget alátámasztó indok. A Hatóság az intézkedés jellegét és a SAS által tapasztalt nehézségeket figyelembe véve megjegyezte, hogy a belső piaccal való összeegyeztethetőséget alátámasztó egyetlen indok a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló hatósági iránymutatások (22) (a továbbiakban: megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások) alapján – az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése c) pontja szerint – a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatással kapcsolatos feltétel lehet. A Hatóság ugyanakkor arra az előzetes megállapításra jutott, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásokban foglalt, a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásra vonatkozó feltételek vélhetőleg nem teljesülnek.

(36)

Norvégia fenntartja azon álláspontját, hogy az új rulírozó hiteleszközben való részvétele piaci feltételek mellett történt, mivel a hiteleszközben a bankokkal és a KAW-val egyenlő feltételek mellett vett részt, ami kizárja az állami támogatás meglétét.

(37)

Norvégia azzal érvelt, hogy a SAS az új rulírozó hiteleszközzel kapcsolatos tárgyalások idején a régi rulírozó hiteleszközből egyszer sem hívott le hitelt. Felhívja a figyelmet a régi rulírozó hiteleszköz 2012. márciusi módosításaira, amelyek még szigorúbb lehívási feltételeket vezettek be, és azzal érvelt, hogy ezáltal a bankok 2012. június végétől a SAS hitellehívási kérelmeit bármikor elutasíthatták. A rulírozó hiteleszközből lehívott hitel összegét a SAS 2012 márciusában maradéktalanul visszafizette, és a régi rulírozó hiteleszközt attól az időponttól kezdve egyáltalán nem vette igénybe. Emiatt ezeket a bankokat ésszerűen „külső” befektetőknek lehet tekinteni, amelyek az új rulírozó hiteleszközben az érintett államokkal megegyező feltételek mellett vettek részt (23), anélkül, hogy a SAS felé jelentős fedezetlen kitettségeik lettek volna (24).

(38)

A KAW és a bankok új rulírozó hiteleszközben való részvételét illetően a norvég hatóságok azon a véleményen vannak, hogy a KAW korlátozott gazdasági kitettséggel rendelkezett a SEB felé, és ez nem befolyásolhatta azt a döntését, hogy az új rulírozó hiteleszközben részt vesz.

(39)

Ezenkívül Norvégia fenntartja azon álláspontját, miszerint a 4XNG terv megvalósítható, és azt sikeresen végre lehet hajtani. Továbbra is úgy véli, hogy – a 4XNG tervben a 2014–2015 közötti időszakra vonatkozóan meghatározott pénzügyi célkitűzések teljesítése érdekében – a terv minden aspektusát és feltételezését, beleértve a bevételre vonatkozó előrejelzéseket (RASK) (25), a költségcsökkentési intézkedéseket és a tervezett értékesítéseket, körültekintően értékelték. Ezenkívül a 4XNG tervet – az alapjául szolgáló valamennyi feltételezéssel együtt – mind az érintett államok külső pénzügyi tanácsadói (Goldman Sachs), mind pedig a bankok […] tanácsadói szigorúan ellenőrizték, és a tervet a tanácsadók észrevételeinek és ajánlásainak megfelelően kiigazították. Norvégia hangsúlyozza továbbá, hogy az új rulírozó hiteleszközben való részvétellel kapcsolatos döntés meghozatala során a terv sikeres végrehajtására vonatkozó várakozást az a tény is alátámasztotta, hogy az új szakszervezeti megállapodások megkötése az új rulírozó hiteleszköz egyik lehívási feltétele volt. Ezenkívül Norvégia szerint a 2012 decembere és az új rulírozó hiteleszköz 2014. március 4-i megszűnése közötti időszakban történt fejlemények azt bizonyítják, hogy a terv végrehajtása úton volt afelé, hogy meghozza a várt eredményeket (26).

(40)

Az új rulírozó hiteleszköz feltételeivel kapcsolatban Norvégia azt állítja, hogy azok megfeleltek a szokásos piaci feltételeknek, mivel azok közel azonosak voltak a hasonló megállapodások feltételeivel, ráadásul az új rulírozó hiteleszköz magasabb előzetes díjat és szigorúbb lehívási feltételeket tartalmazott, mint a többi vizsgált ügylet. Az értékpapírcsomagot illetően Norvégia azt állítja, hogy a hitelező bankok tényleges pénzügyi kockázata elhanyagolható volt, mivel az értékpapírok becsült értéke egyértelműen meghaladta az „A” eszköz nagyságát. Következésképpen egy esetleges felszámolás esetén valamennyi hitelező bank követelését az értékpapírcsomagból, a SAS egyéb eszközeinek, például a(z) […], a(z) […]-ben meglévő részesedésének stb. az értékesítése révén ki lehetett volna egyenlíteni. A fentieket az is alátámasztja, hogy az „A” eszköz keretében vállalt kötelezettségek jelentős részét 2013 első felében megszüntették. Norvégia szerint ez azt bizonyítja, hogy a bankok kereskedelmi alapon és körültekintően jártak el akkor, amikor úgy döntöttek, hogy az új rulírozó hiteleszközben az érintett államokkal és a KAW-val együtt részt vesznek.

(41)

Végül Norvégia arról számolt be, hogy az új rulírozó hiteleszközben való részvétel a hitelezők számára jelentős hozamot eredményezett anélkül, hogy a SAS-nak a hiteleszközt igénybe kellett volna vennie. Mindez azt támasztja alá, hogy az érintett államok, a KAW és a bankok új rulírozó hiteleszközben való részvétele a piacgazdasági befektető elvének maradéktalanul megfelelt.

(42)

A SAS csoport azzal érvelt, hogy az érintett államok az új rulírozó hiteleszközben nem közigazgatási szervként, hanem részvényesként vettek részt. Ebből a szemszögből vizsgálva egy ilyen eszközben való részvétel előnyösebb volt, mint egy sajáttőke-hozzájárulás, mivel a részvétel a díjak és a részvények értékének jövőbeli növekedése révén a részvényesek/hitelezők számára jelentős bevételt eredményezett.

(43)

Az egyenlő feltételek vizsgálatát illetően a SAS csoport azt állítja, hogy a feltételeknek eleget tettek, mivel a bankok a SAS felé nem rendelkeztek kitettségekkel, ezért a bankokat „külső” befektetőknek kell tekinteni. Ezenkívül az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvétele a bankok magatartását nem befolyásolta, mivel az új rulírozó hiteleszközhöz való csatlakozásra nem a bankok, hanem a SAS kérte a részvényeseket. A SAS csoport emellett fenntartja azon álláspontját, hogy a bankok a kockázat/bevétel elemzésének igen kedvező eredményei alapján döntöttek úgy, hogy az új rulírozó hiteleszközben az érintett államokkal és a KAW-val egyenlő feltételek mellett vesznek részt.

(44)

A SAS csoport alátámasztja Norvégia azon állítását, hogy a 4XNG terv alapjául szolgáló feltevések megalapozottak és a három fő tényezőre, azaz a 2015–2017 közötti időszakra vonatkozó, férőhely-kilométert illető piaci növekedésre, a GDP-növekedésre, valamint a 0 %-os inflációra vonatkozó előrejelzések teljesen reálisak. A terv végrehajtásával kapcsolatos kockázatokat a hitelező bankok szigorúan ellenőrizték, különös tekintettel a vállalat nyereségességét jelző egyik legfontosabb mutatóra, a RASK-ra.

(45)

A SAS csoport ugyanakkor azt állítja, hogy az értékpapírcsomagot megfelelően értékelték, és csökkentették annak a kockázatát, hogy a SAS a 4XNG tervet nem hajtja végre. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy a költségmegtakarítás előfeltétele volt annak, hogy a hitelezők az új rulírozó hiteleszközben részt vegyenek, továbbá a terv sikeres végrehajtásához nélkülözhetetlen volt az új kollektív szerződések 2012. novemberi megkötése.

(46)

A SAS csoport bírálta a Hatóságot azért, mert nem vette figyelembe a csőd lehetőségét, valamint azt a tényt, hogy amennyiben az új rulírozó hiteleszköz nem állt volna rendelkezésre, az érintett államok elveszítették volna az együttes részesedésük értékét. A SAS csoport ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az érintett államok az új rulírozó hiteleszközben fő részvényesekként vettek részt azzal a céllal, hogy a befektetésük után megfelelő hozamhoz jussanak.

(47)

A SAS csoport végül beszámolt arról, hogy a 4XNG terv végrehajtásával 3 milliárd SEK összegű adózás előtti eredményt sikerült elérni, melynek révén a SAS a 2012 novembere és a 2013 júliusa közötti időszakra vonatkozóan pozitív eredményt könyvelhetett el.

(48)

A KAW eszközeit kezelő vállalat, a FAM szerint a KAW azon döntését, miszerint részt vesz az új rulírozó hiteleszközben, nem arra tekintettel hozta meg, hogy az alapítvány érdekeltséggel rendelkezik a SEB-ben, illetve hogy a SEB-nek kitettségei vannak a SAS felé. A FAM azzal érvelt, hogy a KAW nem rendelkezik többségi részesedéssel a SEB-ben, és az sem mondható, hogy irányítaná a SEB-et.

(49)

A FAM vizsgálta a 4XNG tervet, az azzal kapcsolatos pénzügyi kockázatokat, valamint az értékpapírcsomagot, és arra a megállapításra jutott, hogy a KAW-nak érdekében áll részt venni az új rulírozó hiteleszközben. A vizsgálat során összehasonlította a KAW SAS-ban meglévő, hosszú távú befektetéseinek védelmét és a befektetésekből származó esetleges jövőbeli hozamokat, valamint a SAS által az új rulírozó hiteleszköz keretében fizetendő magas díjakat a SAS felszámolásának lehetőségével, amelyet gazdasági szempontból nem tekintett kedvező lehetőségnek.

(50)

A FAM egyetért Norvégiával és a SAS csoporttal abban is, hogy az új rulírozó hiteleszközben valamennyi részvényes egyenlő feltételekkel vett részt, nem voltak alárendelt hitelek, értékpapírokhoz fűződő aránytalan jogok vagy egyéb egyenlőtlen feltételek. Az új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntés a nyereségesség lehetőségének alapos elemzését követően született meg, és a nyereségességet az erős és versenyképes SAS biztosítja majd.

(51)

Végül a FAM osztja Norvégia azon véleményét, hogy a hitelező bankok az új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntésüket kereskedelmi megfontolások alapján hozták meg, mivel a régi rulírozó hiteleszköz keretében fennálló kitettségük csak elméletileg létezett. A FAM azzal érvelt, hogy a bankoknak még kevésbé állt érdekükben, hogy részt vegyenek az új rulírozó hiteleszközben, mint az érintett államoknak és a KAW-nak, mivel az utóbbiak számíthattak arra, hogy a részvényeik árfolyama növekedni fog. A FAM ezért fenntartja azon álláspontját, hogy az egyenlő feltételek melletti részvétel kritériumát teljesítettnek kell tekinteni.

(52)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha e megállapodás másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet.”

(53)

Az állami támogatás fogalma így felöleli valamennyi állami eszközből finanszírozott, közvetlenül vagy közvetetten nyújtott előnyt, amelyet maga az állam, vagy az állam megbízásából egy köztes szerv nyújt.

(54)

Ahhoz, hogy állami támogatásnak minősüljön, az intézkedésnek állami forrásból kell származnia és az államnak tulajdoníthatónak kell lennie. Az állami források elvben a tagállamok és közigazgatási szerveik forrásai, továbbá olyan közvállalkozások forrásai, amelyek felett a közigazgatási szervek közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolhatnak.

(55)

Vitathatatlan, hogy a szóban forgó intézkedés állami forrást tartalmazott, mivel azt állami költségvetési forrásból finanszírozták, és az intézkedés az államnak volt tulajdonítható. Különösen megjegyzendő, hogy Norvégia parlamentje jóváhagyta kormánya részvételét az új rulírozó hiteleszközben (lásd a (28) bekezdést).

(56)

A szóban forgó intézkedés torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget, és alkalmas arra, hogy befolyásolja a Szerződő Felek közötti kereskedelmet.

(57)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben egy tagállam által nyújtott pénzügyi támogatás erősíti valamely vállalkozás Unión belüli kereskedelmi pozícióját a versenytárs vállalkozásokkal szemben, akkor érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet és a versenyt (27). Ezzel kapcsolatban a Hatóságnak az a véleménye, hogy a SAS számára állami forrásból biztosított bármely esetleges gazdasági előny eleget tesz ennek a feltételnek. A SAS versenyben áll az Európai Unióban és az Európai Gazdasági Térségben működő más légitársaságokkal, különösen azóta, hogy a légiközlekedési piac liberalizációjának harmadik szakasza (vagyis a „harmadik csomag”) 1993. január 1-jén hatályba lépett (28). Ezenkívül a viszonylag rövidebb távú, EGT-n belüli utazások tekintetében a légi közlekedés a közúti és a vasúti közlekedéssel is versenyben van, így az intézkedés a közúti és vasúti fuvarozókat is érintheti.

(58)

Az állami támogatás fogalmát illetően az az egyetlen kérdéses feltétel, hogy az intézkedés indokolatlan szelektív gazdasági előnyhöz juttatta-e a SAS-t.

(59)

Az új rulírozó hiteleszköz 2014. március 4-i megszűnésére tekintettel a Hatóság azt értékelte, hogy az új rulírozó hiteleszköz 2012. évi létrehozásától 2014. évi megszűnéséig terjedő időszakban szelektív gazdasági előnyhöz juttatta-e a SAS-t.

(60)

Annak eldöntése érdekében, hogy az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdése értelmében a SAS részesült-e állami támogatásban, a Hatóság azt vizsgálta, hogy a vállalkozás részesült-e olyan gazdasági előnyben, amelyben szokásos piaci feltételek mellett nem részesült volna. A kérdés vizsgálatához a Hatóság a piacgazdasági befektetői próbát alkalmazta, amely szerint az intézkedés nem tartalmaz állami támogatást, amennyiben egy piacgazdaságban szokásos piaci feltételek mellett működő, az állami szektor közigazgatási intézményeihez hasonló méretű magánbefektető is megtette volna a kérdéses intézkedést a kedvezményezett javára.

(61)

A piacgazdasági befektetői próbához a Hatóságnak értékelnie kellett, hogy hasonló körülmények között egy magánbefektető részt vett volna-e a vizsgált ügyletben. Egy feltételezett befektető körültekintő finanszírozóként cselekszik, aki nyereségeit maximalizálni szeretné, anélkül azonban, hogy a tőkehozamhoz képest túl nagy kockázatot vállalna (29).

(62)

Elvben az állami forrásból származó hozzájárulás nem minősül állami támogatásnak, amennyiben az egy magánbefektető hasonló körülmények között és hasonló feltételek mellett végrehajtott jelentős tőkebefektetésével egyidejűleg történik (egyenlő feltételek) (30).

(63)

A Hatóság megjegyzi, hogy az új rulírozó hiteleszközben hitelezőként érintett bankok a régi rulírozó hiteleszközben is részt vettek. Azonban míg az érintett államok az új rulírozó hiteleszközben növelték kitettségüket a SAS felé, a bankok a hozzájárulásukat nagyjából felére csökkentették (366 millió EUR összegről hozzávetőleg 200 millió EUR-ra), így a rulírozó hiteleszköz tekintetében a SAS felé meglévő teljes kitettségüket körülbelül 50 %-kal csökkentették. Erre tekintettel a Hatóság az eljárás megindításáról szóló határozatban kétségbe vonta, hogy az egyenlő feltételek elve teljesülne, mivel úgy tűnik, hogy az érintett államok és a bankok nincsenek egymáshoz hasonló helyzetben.

(64)

Norvégia és a SAS csoport a hivatalos vizsgálati eljárás során azzal érveltek, hogy a hitelező bankoknak a régi rulírozó hiteleszköz keretében nem voltak kitettségeik, amikor az új rulírozó hiteleszközben való részvételről tárgyaltak. A bankokat ezért az érintett államokkal és a KAW-val hasonló helyzetben lévő „külső” befektetőknek kell tekinteni.

(65)

A Hatóság megjegyzi, hogy a SAS a régi rulírozó hiteleszközt 2012 januárjában teljes egészében kimerítette (lásd a (18) bekezdést). A régi rulírozó hiteleszköz 2012. márciusi módosításai többek között olyan feltételt is tartalmaztak, miszerint a lehívott összeget maradéktalanul és haladéktalanul vissza kell fizetni. A lehívott összegeket a SAS 2012 márciusában maradéktalanul visszafizette, és a régi rulírozó hiteleszköz ugyanazon hónapban hatályba lépett módosításai különösen megnehezítették a SAS számára, hogy az eszközt ezt követően igénybe vegye (31). A SAS-nak ezenkívül 2012 júniusáig feltőkésítési tervet kellett benyújtania, amelyet az igazgatóságnak és a fő részvényeseknek, vagyis az érintett államoknak és a KAW-nak el kellett fogadniuk. A tervet a bankok kezdetben elutasították. Az érintett államok, majd a bankok a módosított 4XNG körültekintő vizsgálatát követően csak 2012 novembere után döntöttek úgy, hogy részt vesznek az új rulírozó hiteleszközben.

(66)

Erre tekintettel a norvég hatóságok, valamint a SAS csoport a hivatalos vizsgálati eljárás során azt állították, hogy mindez megakadályozta, hogy a SAS a régi rulírozó hiteleszközből hitellehívást kérjen. A helyzet ismeretében a bankoknak el kellett dönteniük, hogy fenntartják a régi rulírozó hiteleszközt annak 2013. júniusi lejáratáig, vagy az érintett államokkal és a KAW-val egyenlő feltételek mellett az új rulírozó hiteleszközben vesznek részt annak ellenére, hogy az érintett államoknak és a KAW-nak – mint részvényeseknek – nagyobb érdekük fűződött a részvételhez, tekintettel arra a lehetőségre, hogy a 4XNG terv végrehajtását követően részvényeik értéke növekedhet.

(67)

Noha a Hatóság lehetségesnek tartja, hogy a bankok – legalábbis azon bankok, amelyeknek nem volt egyéb fedezetlen kitettségük a SAS felé – az új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntés időpontjában a régi rulírozó hiteleszköz tekintetében nem rendelkeztek jelentős kitettségekkel, úgy véli, hogy fennállt a kockázata annak, hogy a SAS még az új rulírozó hiteleszköz hatálybalépése előtt teljesíti a lehívási feltételeket. Az a tény, hogy ez nem történt meg, és hogy a régi rulírozó hiteleszközt a SAS már nem vette igénybe azt követően, hogy a lehívott összeget 2012 márciusában maradéktalanul visszafizette, ebből a szempontból lényegtelen. Úgy tűnik, hogy a bankok a régi rulírozó hiteleszköz tekintetében rendelkeztek olyan kitettségekkel a SAS felé, amelyekkel az érintett államok (és a KAW) nem rendelkeztek. A Hatóság ezért nem tudja elfogadni a norvég hatóságok azon érvelését, hogy a bankok – a régi rulírozó hiteleszköz keretében meglévő kitettségeik ellenére – az új rulírozó hiteleszközben „külső” befektetőként vettek részt.

(68)

A Hatóság ezenkívül nem ért egyet Norvégiával abban, hogy néhány banknak a kétoldalú eszközök formájában meglévő, a régi rulírozó hiteleszközhöz kapcsolódó kitettsége (32) nem jelentett semmiféle pénzügyi kockázatot a bankok számára az új rulírozó hiteleszközre vonatkozó tárgyalások idején, mivel ezeket az eszközöket nem lehetett volna igénybe venni addig, amíg a SAS a régi rulírozó hiteleszközt teljes egészében ki nem merítette. A fentiekben említettek szerint, még ha kétségkívül csekély mértékben is, de fennállt a kockázata annak, hogy a lehívási feltételek teljesülnek annak ellenére, hogy – a 2012. márciusi módosításokat követően és a bevezetett szigorú feltételek mellett – igen csekély volt a valószínűsége annak, hogy a SAS a régi rulírozó hiteleszközt igénybe veszi.

(69)

Ezenkívül úgy tűnik, hogy néhány bank további kitettségekkel is rendelkezett a SAS felé. A régi rulírozó hiteleszközben való részvétel mellett például a(z) […] (2012. szeptember 30-tól) egy [200–600] millió SEK összegű fedezetlen (és igénybe nem vett) kétoldalú kitettséggel, továbbá egy [500–900] millió SEK összegű, hitelkártya formájában meglévő, szintén fedezetlen kitettséggel rendelkezett a SAS felé. Emiatt amennyiben a SAS törölte volna az adott járatait, az ügyfelek kártalanításának költségeit a banknak kellett volna fedeznie. Noha ez a hitelkártya formájában fennálló fedezetlen kitettség a(z) […] mintegy [1 000–3 000] milliárd SEK összegű teljes hitelportfoliójának [0–2] %-át képviselte, mégis pénzügyi kockázatot jelentett, ezért elfogadhatatlan az az érvelés, hogy a(z) […] az új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntés meghozatalakor hasonló helyzetben volt, mint az érintett államok.

(70)

Emellett légijármű-finanszírozási eszközök formájában további három bank is rendelkezett fennálló kitettségekkel (pl. […]). Noha az érintett államok azt állították, hogy a hitelekre a repülőgép fedezetül szolgált, valamint a kitettség a bankok számára nem jelentett pénzügyi kockázatot, mivel a repülőgépet a piacon könnyen értékesíteni lehetett volna, ez ténylegesen nem nyert bizonyítást. Továbbra sem egyértelmű, hogy a repülőgép likvidációs értéken történő eladása esetén a teljes összeget valóban realizálni lehetett volna-e.

(71)

A Hatóság ezenkívül az eljárás megindításáról szóló határozatban felvetette, hogy az érintett államok magatartása befolyásolhatta-e a bankok magatartását, tekintettel arra, hogy az érintett államok a korábbi években folyamatos pénzügyi segítséget biztosítottak a légitársaságnak (például a meglévő részvényeseknek szóló 2009. és 2010. évi új részvénykibocsátások). Emellett – a fenti (21) és (22) bekezdésben foglaltak szerint – a bankok csak akkor voltak hajlandóak részt venni az új rulírozó hiteleszközben, ha abban az érintett államok is részt vesznek.

(72)

A Hatóság elvben úgy tekinti, hogy az egyenlő feltételek kritériuma nem teljesül olyan esetekben, amikor az érintett államok részvétele a magánbefektetők számára szigorú kötelezettséget jelent az ügyletben való részvételre.

(73)

A hivatalos vizsgálat során Norvégia és a SAS csoport azt állították, hogy a bankok az új rulírozó hiteleszközre vonatkozó tárgyalások egyetlen szakaszában sem érezték kényszerhelyzetben magukat az érintett államok korábbi magatartása miatt, illetve amiatt, hogy az érintett államok annak ellenére is hajlandóak voltak folyamatosan támogatni a SAS-t, hogy a bevételeik a 2009. és 2010. évi új részvénykibocsátásokat követően elmaradtak a várakozásoktól.

(74)

A Hatóság nem zárhatja ki azt a lehetőséget, hogy a magánbefektetők egy ilyen korábbi eredménnyel rendelkező és bizonytalan jövőjű vállalkozásba csak az érintett államok részvétele mellett lettek volna hajlandóak beruházni. Ugyanakkor azt sem zárhatja ki, hogy az érintett államok – amelyek nem kívántak újabb saját tőkét rendelkezésre bocsátani és alárendelt hiteleket tartalmazó rulírozó hiteleszközben részt venni – nem voltak hajlandóak a SAS számára további forrásokat biztosítani. A fenti megfontolások ellenére a Hatóság továbbra sincs meggyőződve arról, hogy az érintett államok és a hitelező bankok az új rulírozó hiteleszközben egyenlő feltételek mellett vettek volna részt, tekintettel arra, hogy az érintett államok részvételének eredményeként a bankok a SAS felé fennálló teljes kitettségüket hozzávetőleg 50 %-kal csökkentették, ugyanakkor az érintett államok növelték azt.

(75)

Arra vonatkozóan, hogy a KAW magatartását referenciaként lehet-e tekinteni annak eldöntésére, hogy egy magánbefektető mit tett volna az adott helyzetben, a hivatalos vizsgálat azt támasztotta alá, hogy a KAW-nak a SAS felé a SEB-ben meglévő részesedése révén fennálló kitettsége az eljárás megindításáról szóló határozatban jelzettnél kisebb volt. Tekintettel arra, hogy a KAW csupán kisebbségi részvényes a SEB-ben és a SEB kitettsége a SAS felé igen csekély mértékű volt, azt lehet mondani, hogy a KAW új rulírozó hiteleszközben való részvételét a befektetés nyereségességének lehetősége motiválta.

(76)

A fentieken túlmenően a hivatalos vizsgálat nem tette lehetővé a Hatóság számára, hogy kétséget kizáróan megállapítsa, hogy a szóban forgó ügylet egyenlő feltételek mellett jött létre.

(77)

A Hatóság az egyenlő feltételek értékelésétől függetlenül azt is vizsgálta, hogy az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvétele részvényesi szempontból ésszerűnek tekinthető-e, és az egyenlő feltételektől eltekintve megfelelne-e a piacgazdasági befektetői próbán.

(78)

Azt kell eldönteni, hogy az érintett államokkal – mint a SAS meglévő részvényeseivel – megegyező helyzetben lévő magánbefektető az érintett államok 2012-es helyzetéhez hasonló körülmények között, hasonló feltételek mellett szintén igénybe vette volna-e az új rulírozó hiteleszközt (33).

(79)

A külső pénzügyi tanácsadók (nevezetesen a Goldman Sachs International és a CITI, mint az érintett államok tanácsadói és a(z) […], mint a hitelezők tanácsadója) által az új rulírozó hiteleszközre vonatkozó megállapodás megkötését megelőzően elvégzett független elemzések e tekintetben tanulságosak. Az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Norvégia szerint az érintett államok csak azt követően döntöttek úgy, hogy részt vesznek az új rulírozó hiteleszközben, hogy külső tanácsadóik a 4XNG tervet szigorú vizsgálat alá vetették, valamint hogy az új rulírozó hiteleszköz feltételeit ezt követően módosították.

(80)

A Hatóság az eljárás megindításáról szóló határozatban fenntartásait fejezte ki a CITI-jelentés hatókörét illetően, Norvégia azonban egyértelműen leszögezte, hogy az új rulírozó hiteleszközben való részvételére vonatkozó döntést a pénzügyi tanácsadóik által készített összes elemzés figyelembevételével hozta meg, a CITI-jelentést ezért nem a többi elemzéstől elkülönítve kellene értékelni.

(81)

A pénzügyi tanácsadókat többek között a 4XNG terv és az új rulírozó hiteleszköz kritikai elemzésével, valamint az ezzel kapcsolatos érzékenységi és sebezhetőségi vizsgálatok elvégzésével bízták meg. Az említett elemzés során egymást követő jelentéseket vizsgáltak, amelyekben a SAS korábbi teljesítményére és az iparág egyéb referenciaértékeire hivatkoztak. Az elemzők számos ajánlást fogalmaztak meg arra vonatkozóan, hogy a 4XNG terv és az új rulírozó hiteleszköz tekintetében milyen kockázatcsökkentési stratégiákat kellene alkalmazni. Az érintett államok az ajánlások alapján kérték, hogy a 4XNG terv számos feltételét (a költségmegtakarítási intézkedések végrehajtásának felgyorsítása és további kezdeményezések tervbe foglalásának lehetővé tétele érdekében) módosítsák, továbbá az új rulírozó hiteleszköz egyes feltételeit a hitellehívás valószínűségének csökkentése érdekében szintén változtassák meg.

(82)

A külső tanácsadók a 4XNG terv elemzése során megállapították, hogy melyek azok a legfontosabb területek, amelyek kockázatnak lehetnek kitéve, és ezekre a területekre, többek között a költségmegtakarítási célkitűzésekre, az értékesítésekre és a rendelkezésre álló férőhely-kilométerre jutó bevétellel összefüggő nyomásra különös figyelmet fordítottak. A kockázatértékelés alapján a tanácsadók többek között az alábbi megállapításokat tették:

(83)

A Hatóság által az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott azon kétségeket illetően, miszerint a 4XNG tervben foglalt fő tényezők (például a 2015–2017 közötti időszakra vonatkozó, férőhely-kilométert illető piaci növekedésre és GDP-növekedésre, valamint a 0 %-os inflációra vonatkozó előrejelzések) túlzottan optimisták, a Norvégia és a SAS csoport által a hivatalos vizsgálat során rendelkezésre bocsátott információk azt jelzik, hogy az említett becslések megállapításakor különösen azokat a fő piacokat vették figyelembe, ahol a SAS aktívan működik. Ezek alapján elmondható, hogy a vállalat inkább az észak-európai, mint a dél-európai térségben, továbbá az Egyesült Államok és Ázsia piacain van jelen. A beadványokból ezenkívül az derül ki, hogy a 2015–2017 közötti időszakra becsült évi 0 %-os költséginfláció az alapul szolgáló (az EU-ra vonatkozóan becsült inflációs szinttel összhangban lévő) évi 2 %-os inflációs ráta nettó hatása, és hogy a feltevés szerint ezt az új költségmegtakarítási intézkedések révén semlegesíteni lehet.

(84)

Azzal kapcsolatban, hogy a CITI-jelentésben foglalt, belső megtérülési rátára vonatkozó elemzés nem tartalmazott érzékenységi vizsgálatot (lásd a fenti (33) bekezdést), és a kevésbé kedvező forgatókönyvek lehetséges hatásaival összefüggésben a Hatóság által kezdetben megfogalmazott kételyeket illetően Norvégia az eljárás megindításáról szóló határozatra reagálva elküldött beadványában az elvégzett érzékenységi elemzés hatókörére vonatkozóan további információkat bocsátott a Hatóság rendelkezésére. E tekintetben a Goldman Sachs a 4XNG terv kidolgozása során a 2012 júniusától szeptemberéig tartó időszakban számos érzékenységi vizsgálatot végzett. A 2012. szeptemberi felülvizsgált elemzésből az derült ki, hogy a SAS-nak a bemutatott kevésbé kedvező forgatókönyvek szerint sem fogyna el a pénze, vagyis a SAS likviditási pozíciója valamennyi vizsgált esetben a rulírozó hiteleszköz tekintetében meghatározott tartomány alsó határa felett marad. A piac bizalmának fenntartásához ugyanakkor úgy vélték, hogy likviditási óvintézkedésre van szükség, és erre a legésszerűbb lehetőségnek a rulírozó hiteleszköz tűnt.

(85)

A Hatóság megjegyzi, hogy a 4XNG tervet pénzügyi szempontból egymást követően többször is felülvizsgálták (többek között kiterjedt elemzést és vizsgálatot végeztek a terv különböző változatait illetően). A Hatóság ezenkívül felhívja a figyelmet arra, hogy az érintett államok erre tekintettel kérték, hogy csökkentsék a végrehajtási kockázatokat, és a szerkezetátalakítási tervet foglalják egységes szerkezetbe, mielőtt az új rulírozó hiteleszközt felvennék. Úgy tűnik, hogy ezek olyan intézkedések, amelyeket egy körültekintő piaci magánbefektető tenne. Mindemellett meg kell fontolni, hogy az új rulírozó hiteleszköz feltételei olyanok voltak-e, amelyeket egy, az érintett államokkal, vagyis mint a vállalat részvényeseivel megegyező helyzetben lévő piaci magánbefektető elfogadott volna.

(86)

Norvégia és a SAS csoport kifejtette, hogy a légiközlekedési ágazat egyik jellemzője az, hogy magas szintű pénzügyi felkészültség fenntartása szükséges ahhoz, hogy megőrizzék az ügyfelek és a részvényesek bizalmát a tekintetben, hogy a vállalkozás a működését folytatni tudja. Azokra a pénzügyi nehézségekre tekintettel, amelyekkel a SAS-nak 2012-ben szembe kellett néznie, és az abban az időszakban fennálló likviditási pozíciót figyelembe véve valószínűleg az motiválta az érintett államokat – mint a SAS részvényeseit – az új rulírozó hiteleszközben való részvételre, hogy egy, a vállalattal szemben elinduló esetleges felszámolási hullám esetén elkerüljék a nagyobb veszteséget vagy a csődöt.

(87)

E tekintetben úgy tűnik, hogy az érintett államok az új rulírozó hiteleszköz feltételeinek véglegesítése során elsősorban a független pénzügyi tanácsadók ajánlásaira támaszkodtak. Valóban úgy tűnik, hogy az új rulírozó hiteleszköz valamennyi feltétele arra irányult, hogy a megállapított legfontosabb kereskedelmi kockázatokat mérsékeljék. Például a fenti (82) bekezdésben említettek szerint az új rulírozó hiteleszköz végrehajtásának egyik lehívási feltétele az volt, hogy a hajózó személyzettel megkössék az új kollektív szerződéseket. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a „B” eszköz esetében alkalmazandó lehívási feltételek igen valószínűtlenné tették, hogy a vállalat az említett eszközt 2015 márciusa előtt igénybe vegye (35). Az új rulírozó hiteleszközhöz kapcsolódó pénzügyi kötelezettségvállalásokat is úgy állapították meg, hogy a SAS a rulírozó hiteleszközhöz csak abban az esetben férhessen hozzá, ha a 4XNG tervben foglalt legfontosabb pénzügyi célkitűzéseket teljesíteni tudja; ellenkező esetben a rulírozó hiteleszközből lehívott összegeket azonnal vissza kell fizetni (36).

(88)

A fenti észrevételeken túlmenően a Hatóság további tájékoztatást kapott az új rulírozó hiteleszköz mögöttes biztosítékának megfelelőségét illetően. Egy 2012. májusi jelentésben a(z) […] független értékelést végzett a Widerøe vállalatra és egyes tárgyi eszközökre (többek között tartalék hajtóművekre, a nagyobb repülőgépekre, számos kisebb vagyontárgyra és néhány berendezésre) vonatkozóan, amelyeket később az új rulírozó hiteleszköz fedezeteként használtak. Míg az értékelés során a Widerøe vállalatra – mint az értékpapírcsomag legfontosabb elemére – összpontosítottak és a többi eszköz értékelését kevesebb információ alapján végezték el, a teljes értékelésből az derült ki, hogy az eszközök összértéke mintegy [1–4]–[3–6] milliárd SEK volt. A fedezetül szolgáló eszközök becsült összértéke tehát meghaladta az „A” eszköz nagyságát. Norvégia szerint ezt az új rulírozó hiteleszköz hitelezői megfelelő biztosítéknak tekintették, mivel – a fent említettek szerint – elhanyagolható volt annak a valószínűsége, hogy a SAS a „B” eszközt valaha igénybe veszi.

(89)

Az új rulírozó hiteleszközzel kapcsolatos tényleges pénzügyi kockázatokat a kötelező előtörlesztésre és/vagy az új rulírozó hiteleszköz alapján fennálló kötelezettségvállalások törlésére vonatkozó rendelkezésekkel tovább csökkentették, amelyeket abban az esetben alkalmaztak, ha a SAS bizonyos eszközöket értékesített vagy egyéb finanszírozási lehetőségekkel élt. Az előtörlesztésre és a kötelezettségvállalások törlésére vonatkozó rendelkezések az idővel bekövetkező esetleges veszteségeket mérsékelték. A Widerøe részvények értékesítésének eredményeként és az értékesítés nyomán 2013 szeptemberében hatályba lépő megállapodás szerint (lásd a fenti (29) bekezdést) az új rulírozó hiteleszköz nagyságát 3,5 milliárd SEK összegről 2 milliárd SEK összegre csökkentették.

(90)

Úgy tűnik tehát, hogy átfogó és következetes intézkedéseket hajtottak végre annak biztosítása érdekében, hogy a SAS a 2012–2015 közötti időszakban folyamatosan életképes tudjon maradni, valamint csökkentsék az új rulírozó hiteleszközzel kapcsolatos legfontosabb pénzügyi kockázatokat.

(91)

A Hatóság emellett szükségesnek vélte annak mérlegelését, hogy egy, az érintett államokhoz (vagyis mint a SAS részvényeseihez) hasonló piaci befektető hasonló piaci viszonyok között szintén úgy döntött volna-e, hogy a kedvezményezett javára megteszi a szóban forgó intézkedést. Ilyenkor célszerű olyan esetleges kontrafaktuális helyzeteket is vizsgálni, amelyek akkor adódhattak volna, ha az említett intézkedés elmarad.

(92)

Ezzel kapcsolatban Norvégia és a SAS csoport az eljárás megindításáról szóló határozatra reagáló beadványaiban azt állította, hogy amennyiben az új rulírozó hiteleszköz 2012-ben nem állt volna rendelkezésre, a SAS valószínűleg csődbe ment volna. Norvégia szerint ez az érintett államok számára összesen 1 044,6 millió SEK összegű veszteséget jelentett volna, ami a részesedésük összértékének felel meg. Egy további mérlegelendő lehetőség azzal függött össze, hogy a 4XNG terv sikeres végrehajtása esetén az érintett államok mekkora jövőbeli tőkenyereségről mondtak volna le. Összehasonlításként Norvégia a beadványában úgy becsülte, hogy amennyiben a SAS az új rulírozó hiteleszköz feltételeit nem teljesítette volna, a veszteség az érintett államok együttes részesedését, valamint a rulírozó hiteleszközhöz való hozzájárulásukat tekintve a legszélsőségesebb esetben összesen mintegy [1 000–3 000] millió SEK lehetett volna (37).

(93)

Következésképpen a SAS csődje esetén az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvételéhez kapcsolódó további veszteség (azaz – Norvégia szemléltető példája alapján – hozzávetőleg 447,5 millió SEK) az érintett államok részvényei tekintetében egyébként felmerülő veszteséggel összevetve viszonylag mérsékeltnek tűnik. Az érintett államok legkedvezőtlenebb esetet (csőd) alapul vevő forgatókönyve szerint bekövetkező viszonylag csekély változás és a 4XNG terv sikeres végrehajtása esetén az érintett államok szempontjából létrejöhető legkedvezőbb eset összehasonlítása még inkább alátámasztani látszik az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntését. A CITI-jelentés a legoptimistább „alapesetben” úgy becsülte, hogy az érintett államok tőkenyeresége összesen [7 000–12 000] millió SEK lehet. Míg a Hatóság az eljárás megindításáról szóló határozatában fenntartásait fejezte ki az ilyen mértékű növekedésre vonatkozó előrejelzések túlzottan optimista jellegét illetően, elismeri, hogy a lehetséges tőkenyereség a legkedvezőbb esetben még a visszafogottabb forgatókönyvek szerint is jelentősen meghaladta volna a legkedvezőtlenebb esetben felmerülő veszteséget.

(94)

A Hatóság ezért figyelembe veszi a fent említett kockázat/nyereségértékeléseket, a 4XNG terv alapos áttekintését és vizsgálatát, a mögöttes biztosítékok tekintetében elvégzett kiegészítő ellenőrzéseket (38), valamint a kötelezettségvállalások törlésére és az előtörlesztésre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek mérsékelték az idővel bekövetkező esetleges veszteségeket (39), továbbá az új rulírozó hiteleszköz feltételei közé felvett különböző egyéb kockázatcsökkentő intézkedéseket (40). A fentiekre tekintettel úgy tűnik, hogy az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntése megfelelt egy olyan magánszektorbeli gazdasági szereplő magatartásának, aki – a vállalat adott helyzetét figyelembe véve – szokásos piaci hozamot elvárva jár el.

(95)

A fentieken túl a Hatóság megállapította, hogy az érintett államokat – a SAS részvényeseiként – ésszerű és reális jövedelmezőségi szempontok vezérelték, amikor úgy döntöttek, hogy a KAW-val és a hitelező bankokkal együtt 2012 decembere és 2014 márciusa között részt vesznek az új rulírozó hiteleszközben. Ez a részvétel tehát az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdése értelmében a SAS számára semmiféle előnyt nem jelentett.

(96)

A Hatóság a fentiekre tekintettel megállapítja, hogy Norvégia részvétele az új rulírozó hiteleszközben az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdése értelmében nem minősül állami támogatásnak.

12.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/63