20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/1

(1)

Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 4. cikkének (7) bekezdése értelmében a strukturális alapok a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzéshez biztosított, a fenntartható városfejlesztéshez kapcsolódó innovatív intézkedésekre (a továbbiakban: „innovatív intézkedések”) elkülönített forrásait a Bizottságnak kell végrehajtania.

(2)

Az 1303/2013/EU rendelet 92. cikkének (8) bekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy hajtsa végre a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 60. cikke szerinti közvetett irányítás keretében az innovatív intézkedések számára elkülönített forrásokat.

(3)

Meg kell határozni az innovatív intézkedéseknek a 966/2012/EU rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatokkal megbízott szerv vagy testület általi irányítására vonatkozó részletes szabályokat.

(4)

Meg kell határozni az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) támogatandó innovatív intézkedések kiválasztására irányadó elvekre vonatkozó részletes szabályokat. Annak biztosítása érdekében, hogy magas színvonalú pályázatok kerüljenek kiválasztásra, az innovatív intézkedések kiválasztásra vonatkozó eljárásokat és kritériumokat úgy kell meghatározni, hogy azok tekintetbe vegyék az Unió városi térségeinek területi sokszínűségét.

(5)

A Bizottságnak meg kell határoznia az innovatív intézkedések kiválasztásához szükséges témákat annak biztosítására, hogy a pályázati felhívások olyan városfejlesztési témákra vonatkozzanak, amelyek az elkövetkező években adott esetben egyre nagyobb jelentőséggel bírnak majd az Unió számára,

a)

a pályázók és a kedvezményezettek számára adott iránymutatás;

b)

a Bizottság által jóváhagyandó éves munkaprogram összeállítása;

c)

az innovatív intézkedések kiválasztását szolgáló pályázati felhívások megszervezése;

d)

a kérelmezők támogathatóságának értékelése;

e)

szakértői testület – a Bizottság egyetértésével történő – felállítása a pályázatok értékelése és rangsorolása érdekében;

f)

az innovatív intézkedések kiválasztása a szakértői testület ajánlása alapján és a Bizottsággal egyetértésben;

g)

arra vonatkozó követelmény, hogy olyan dokumentumot kell a kedvezményezett rendelkezésére bocsátani, amely tartalmazza a támogatás Bizottság által meghatározott feltételeit;

h)

a kedvezményezettek által benyújtott jelentések és a kedvezményezetteknek történő kifizetések ellenőrzése;

i)

az egyes innovatív intézkedések nyomon követése;

j)

kommunikációs rendezvények megszervezése;

k)

az eredmények terjesztése, egyetértésben a Bizottsággal;

l)

az egyes innovatív intézkedések ellenőrzése annak biztosítására, hogy az intézkedések során a támogatás a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően kerül végrehajtásra;

m)

pénzügyi hozzájárulás biztosítása a megbízott szerv irányítási feladatainak támogatására a megbízott szerv működési költségeihez nyújtott átalányösszegű hozzájárulás formájában, amely az érintett szervezetnek nyújtott uniós támogatás összegén alapul.

a)

bármely városi helyhatóság valamely közigazgatási egységen belül, amely az urbanizáció fokának megfelelően nagyvárosnak, városnak vagy városrésznek minősül, és legalább 50 000 lakosa van;

b)

városi hatóságok társulásai és csoportosulásai valamely közigazgatási egységen belül, amely az urbanizáció fokának megfelelően nagyvárosnak, városnak vagy városrésznek minősül, és legalább 50 000 lakosa van; ide tartoznak a határokon átnyúló társulások és csoportosulások, illetőleg a különböző régiókban és/vagy a tagállamokban működő társulások és csoportosulások.

a)

a pályázat innovatív tartalma és a benne rejlő lehetőségek az új megoldások feltérképezésére és vizsgálatára;

b)

a pályázat minősége;

c)

az érintett partnerek bevonása a pályázat előkészítésébe;

d)

mérhető eredmények ismertetésére vonatkozó képesség;

e)

a javasolt megoldások átültethetősége.

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/4

(1)

A szavatoló tőke elemeként elvben nem vehető figyelembe az intézmény kötelezettségeiből származó azon nyereség vagy veszteség, amely a saját hitelképességében beállt változásokra vezethető vissza. Azonban a szigorú hozzáigazításos módszeren (match funding) vagy egyensúlyi elven alapuló üzleti modellekben az említett szabály nem alkalmazandó, feltételezve, hogy egy kötelezettség értékében bekövetkezett csökkenést vagy növekedést teljes mértékben ellentételez az azon eszköz értékében bekövetkező megfelelő csökkenés vagy növekedés, amelyhez a kötelezettség teljes mértékben igazodik.

(2)

Fontos meghatározni azokat a követelményeket, amelyek alapján megállapítható, hogy fennáll-e szoros összefüggés a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 52. cikkének (4) bekezdése szerinti fedezett kötvény révén az intézménynél keletkezett kötelezettségek és az intézmény azon eszközeinek értéke között, amelyek a fedezett kötvények alapjául szolgálnak.

(3)

A szoros összefüggést, amelynek hiányában a saját hitelkockázat változásaiból eredő nyereség vagy veszteség megjelenítése nem lenne prudens, tükrözni kell az említett kötvények és a mögöttes jelzáloghitelek számviteli kezelésében.

(4)

A teljesítési opció lehetővé teszi a hitelfelvevő számára, hogy a piacon visszavásárolja a jelzáloghitelt finanszírozó konkrét fedezett kötvényt és a jelzáloghitel előtörlesztéseként a bank rendelkezésére bocsássa. A hitelfelvevő rendelkezésére álló említett opció következtében a jelzáloghitelek valós értékének mindenkor meg kell egyeznie a szóban forgó jelzáloghiteleket finanszírozó fedezett kötvények valós értékével. Ez azt jelenti, hogy a jelzáloghitel valós értéke meghatározásának magában kell foglalnia a beágyazott teljesítési opció valós értéken történő értékelését a bevett piaci gyakorlatnak megfelelően.

(5)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeten alapul.

(6)

Az EBH nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozási technikai standard tervezetéről, elemezte az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, és kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikke alapján létrehozott Banki Érdekképviseleti Csoport véleményét,

a)

Az intézmény által kibocsátott fedezett kötvények valós értékében bekövetkezett bármely változás mindenkor a fedezett kötvények mögöttes eszközeinek valós értékében bekövetkezett ugyanolyan mértékű változást eredményez. A valós értéket az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 77. pontja szerinti, alkalmazandó számviteli keretnek megfelelően kell meghatározni.

b)

Az intézmény által a hitelek finanszírozása céljából kibocsátott fedezett kötvény alapjául szolgáló jelzáloghitel-kötelezettség a teljesítési opció gyakorlása révén bármikor teljesíthető a fedezett kötvények piaci vagy névértéken történő visszavásárlásával.

c)

Átlátható mechanizmus áll rendelkezésre a jelzáloghitelek és a fedezett kötvények valós értékének meghatározására. A jelzáloghitel-érték meghatározása magában foglalja a teljesítési opció valós értékének kiszámítását.

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/6

(1)

A székhely szerinti és a fogadó tagállamok illetékes hatóságai közötti hatékony együttműködés biztosítása érdekében ezen hatóságok felügyeleti hatáskörének megfelelő kétirányú információcserére van szükség. Ebből adódóan meg kell határozni, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai milyen információkat bocsátanak a fogadó tagállam illetékes hatóságainak rendelkezésére az intézményeket és adott esetben fióktelepeik működését illetően, továbbá a fogadó tagállam illetékes hatóságai milyen információkat bocsátanak a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak rendelkezésére a fióktelepeket illetően.

(2)

A székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságai közötti információcserét a határokon átnyúló tevékenységet folytató bankcsoportok felügyeletének tágabb összefüggésébe kell helyezni, és adott esetben lehetővé kell tenni az összevont szinten történő információszolgáltatást. Különösen abban az esetben, ha az intézmény legfelső szintű anyavállalata a központi irodája helye szerinti tagállamban található és az érintett illetékes hatóság egyúttal az összevont felügyeletet ellátó hatóság, a fióktelepen keresztül működő intézmény szintjén történő információszolgáltatás helyett lehetőséget kell biztosítani az összevont szinten történő információszolgáltatásra. Ebben az esetben azonban az illetékes hatóság köteles értesíteni a fogadó tagállam illetékes hatóságait arról, hogy az információszolgáltatás összevont szinten történik.

(3)

A székhely szerinti és a fogadó tagállamok illetékes hatóságai közötti információcsere nem korlátozódik a 2013/36/EU irányelv 50. cikkében meghatározott információtípusokra, és ebből adódóan az ebben a rendeletben meghatározott információtípusokra. Különösen a 2013/36/EU irányelv 35., 36., 39., 43. és 52. cikke állapít meg külön rendelkezéseket az információcseréről a fióktelepek helyszíni ellenőrzése, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlásáról szóló értesítések, valamint az illetékes hatóságoknak a fióktelepekkel és azok anyavállalataival kapcsolatban hozott intézkedéseik, köztük az óvintézkedések vonatkozásában. Ennek a rendeletnek ezért nem célja meghatározni az e területekre vonatkozó információcsere követelményeit.

(4)

A székhely szerinti és a fogadó tagállamok illetékes hatóságai között megosztandó információkra vonatkozó követelményeket a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok uniós szintű harmonizálása érdekében meg kell határozni. Az információknak ki kell terjedniük a 2013/36/EU irányelv 50. cikkében meghatározott valamennyi területre, nevezetesen az irányításra és a tulajdoni viszonyokra – beleértve az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 317. cikkében említettekhez hasonló üzletágakat –, a likviditásra és a likviditási felügyelethez kapcsolódó megállapításokra, a fizetőképességre, a betétbiztosításra, a nagykockázatra, a rendszerkockázatra, az adminisztratív és számviteli eljárásokra, valamint a belső ellenőrzési mechanizmusokra. Az intézmények felügyeletének megkönnyítése céljából a fogadó és a székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságainak tájékoztatniuk kell egymást a nemzeti vagy uniós jognak való meg nem felelés eseteiről csakúgy, mint az intézményeket érintő felügyeleti intézkedésekről és szankciókról. Emellett a tőkeáttételt és a vészhelyzetekre való felkészülést illetően további információkat kell bevonni a székhely szerinti és a fogadó tagállamok illetékes hatóságai között megosztandó információk körébe, hogy utóbbiak képesek legyenek hatékonyan felügyelni az intézményeket.

(5)

Amennyiben egy intézmény likviditási stressznek van kitéve vagy ez várhatóan bekövetkezik, a fogadó tagállam illetékes hatóságainak tisztán át kell látniuk a helyzetet, hogy képesek legyenek óvintézkedéseket tenni a 2013/36/EU irányelv 43. cikkében előírt feltételeknek megfelelően. Ennek a rendeletnek ezért egyértelmű szabályokat kell meghatároznia a likviditási stressz esetén a hatóságok között megosztandó információk típusairól. A megosztandó információ meghatározása azért is szükséges, mert a hatóságoknak már előre fel kell készülniük a 2013/36/EU irányelv 114. cikkének (1) bekezdésében említettekhez hasonló vészhelyzetekre.

(6)

A fogadó tagállamokban működő fióktelepek közötti méretbeli, összetettségbeli és jelentőségbeli különbségekből adódóan az információcsere során fontos az arányosság elvének alkalmazása. Ennek érdekében kiterjedtebb információcserének kell megvalósulnia a székhely szerinti és a fogadó tagállamok illetékes hatóságai között, amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai a 2013/36/EU irányelv 51. cikkével összhangban jelentősnek minősülő fióktelepért felelősek.

(7)

Annak biztosítása érdekében, hogy a releváns információ cseréje ésszerű korlátok között történjen, és elkerüljék az olyan helyzeteket, mikor a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai kötelesek a fogadó tagállamok valamennyi illetékes hatóságának információt szolgáltatni az intézményről – függetlenül az információ természetétől és jelentőségétől –, bizonyos esetekben csupán az adott fióktelep vonatkozásában releváns információkat kell továbbítani, és kizárólag az adott fióktelep felügyeletét ellátó illetékes hatóságok számára. Hasonló megfontolásból a székhely szerinti és a fogadó tagállamok illetékes hatóságainak bizonyos területeken csak a meg nem felelést alátámasztó információkat kell egymás rendelkezésére bocsátaniuk, tehát amennyiben az intézmény eleget tesz a nemzeti és az uniós jognak, nem kerül sor információcserére.

(8)

E rendeletnek kezelnie kell a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás formájában végzett tevékenységekre vonatkozó információcsere kérdését is. A határokon átnyúló szolgáltatások természetéből fakadóan a fogadó tagállamok a területükön végzett tevékenységeket illetően információhiánnyal néznek szembe, ezért elengedhetetlen részletesen meghatározni a pénzügyi stabilitás megőrzése és az engedélyezési feltételek nyomon követése és különösen az intézmény által nyújtott szolgáltatások bejelentésekkel való összhangjának nyomon követése érdekében megosztandó információkat. Ez a rendelet az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság – EBH) által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(9)

Az EBH nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

a vezetőtestület és a felső vezetés szerkezete, beleértve a fióktelep felügyeletére vonatkozó felelősség megosztását;

b)

a befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényesek vagy tagok jegyzéke a hitelintézet által a 2013/36/EU irányelv 26. cikkének (1) bekezdésével összhangban nyújtott tájékoztatás alapján.

a)

az intézmény likviditásikockázat-kezelésében fennálló jelentős hiányosságok, amelyek az illetékes hatóságok előtt ismertek és befolyásolhatják a fióktelepeket, az ilyen hiányosságok kapcsán végrehajtott felügyeleti intézkedések, valamint az ezen felügyeleti intézkedéseknek való intézményi megfelelés mértéke;

b)

a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által végzett átfogó értékelés az intézmény kockázati profiljáról és kockázatkezeléséről, különösen a fióktelep vonatkozásában;

c)

az intézményre vonatkozó arányszámok, amelyek likviditási és stabil forrásellátottsági helyzetét mutatják nemzeti vagy uniós szinten az intézmény székhelye szerinti tagállam pénznemében, illetve az intézmény szempontjából jelentős minden egyéb pénznemben;

d)

az intézmény likviditási tartalékainak összetevői;

e)

az intézmények eszközterhelésének mértéke;

f)

az intézmény hitel/betét aránya;

g)

az illetékes hatóságok vagy a kijelölt hatóság által kötelező erejű követelmények, iránymutatások, ajánlások, figyelmeztetések vagy egyebek formájában végrehajtott makroprudenciális politikai intézkedések részeként az intézményre vonatkozó belföldi likviditási arányok, beleértve az ilyen arányok meghatározását;

h)

a 2013/36/EU irányelv 105. cikkével összhangban alkalmazott egyedi likviditási követelmények;

i)

az intézmény fióktelepei számára történő vagy az általuk kezdeményezett készpénz- és biztosítéktranszferek kapcsán felmerülő bármely akadály.

a)

az intézmény likviditási és finanszírozási politikája, beleértve a fióktelepekre vonatkozó finanszírozási megoldások, a csoporton belüli támogatási megállapodások, valamint a központosított számla-összevezetésre vonatkozó eljárások leírását;

b)

az intézmény likviditási és finanszírozási vészhelyzeti tervei, beleértve a feltételezett stresszhelyzeti forgatókönyvekre vonatkozó információkat.

a)

az 575/2013/EU rendelet 92. cikkében előírt szavatolótőke-követelmények, figyelembe véve az említett rendelet 458. cikkével összhangban végrehajtott vagy elismert intézkedéseket, és adott esetben figyelembe véve az említett rendelet tizedik részében meghatározott átmeneti rendelkezéseket;

b)

a 2013/36/EU irányelv 104. cikkével összhangban bevezetett további szavatolótőke-követelmények;

c)

a 2013/36/EU irányelv VII. címének 4. fejezetében előírt tőkepuffer-követelmények.

a)

az intézmény elsődleges alapvetőtőke-megfelelési mutatója az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében;

b)

az intézmény alapvetőtőke-megfelelési mutatója az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében;

c)

az intézmény teljestőke-megfelelési mutatója az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében;

d)

az intézmény teljes kockázati kitettségértéke az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (3) bekezdése értelmében;

e)

a székhely szerinti tagállamban alkalmazandó szavatolótőke-követelmények az 575/2013/EU rendelet 92. cikkével összhangban, figyelembe véve a szóban forgó rendelet 458. cikkével összhangban végrehajtott vagy elismert intézkedéseket, és adott esetben figyelembe véve a szóban forgó rendelet tizedik részében meghatározott átmeneti rendelkezéseket;

f)

az intézmény által a 2013/36/EU irányelv 129. cikkével összhangban tartandó tőkefenntartási puffer szintje;

g)

az intézmény által a 2013/36/EU irányelv 130. cikkével összhangban tartandó intézményspecifikus anticiklikus tőkepuffer szintje;

h)

az intézmény által a 2013/36/EU irányelv 133. cikkével összhangban tartandó rendszerkockázati tőkepuffer szintje;

i)

az intézmény által a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (4) és (5) bekezdésével összhangban tartandó, a rendszerszinten jelentős globális intézményekre vonatkozó tőkepuffer vagy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer szintje;

j)

a 2013/36/EU irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban bevezetett szavatolótőke-követelmények és az intézmény fizetőképességét illetően a szóban forgó cikkel összhangban bevezetett egyéb követelmények szintje.

a)

a betétbiztosítási rendszer egy jogosult betétesre jutó maximális fedezete;

b)

a fedezet mértéke és a fedezett betétek típusa;

c)

a fedezetből való bármilyen kivonás, beleértve a termékeket és a betétesek típusát;

d)

a betétbiztosítási rendszer finanszírozási megoldásai, különös tekintettel a rendszer előzetes vagy utólagos finanszírozására, illetve a rendszer nagyságára;

e)

a rendszer üzemeltetőjének elérhetőségei.

a)

a 2013/36/EU irányelv 64–67. cikke értelmében kiszabott közigazgatási szankciók vagy egyéb alkalmazott közigazgatási intézkedések;

b)

a 2013/36/EU irányelv 104. vagy 105. cikke értelmében bevezetett felügyeleti intézkedések;

c)

az 575/2013/EU rendelet vagy a 2013/36/EU irányelvet átültető nemzeti rendelkezések megsértése nyomán bevezetett büntetőjogi szankciók.

a)

az illetékes hatóságon belül a vészhelyzetek kezeléséért felelős, vészhelyzet esetén értesítendő személyek elérhetősége;

b)

a vészhelyzetben alkalmazandó kommunikációs eljárások.

a)

minden olyan helyzet leírása, amely tekintetében az illetékes hatóságok megállapították, hogy az intézmény nem felelt meg az intézmények prudenciális felügyeletére vagy piaci magatartási felügyeletére vonatkozó nemzeti vagy uniós jogszabályoknak vagy követelményeknek, köztük az 575/2013/EU rendeletben, valamint a 2013/36/EU irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekben előírt követelményeknek, egyúttal a meg nem felelés nyomán bevezetett vagy tervezett felügyeleti intézkedések ismertetése;

b)

azon feltételeknek való bármilyen meg nem felelés leírása, amelyeket a fióktelep fogadó tagállamban végzett tevékenységei során a közjó érdekében be kell tartani;

c)

a fióktelep vagy tevékenységei jelentette bármilyen rendszerszintű kockázat megállapítása a fogadó tagállamban, beleértve a fióktelep tevékenysége felfüggesztésének vagy megszüntetésének várható következményeire vonatkozó hatásvizsgálatot a következők tekintetében:

d)

a fióktelep piaci részesedése, amennyiben az meghaladja a fogadó tagállam teljes piacának 2 %-át, a következő kategóriák egyikében:

e)

a fióktelep számára történő vagy az általa kezdeményezett készpénz- és biztosítéktranszferek kapcsán felmerülő bármely akadály.

a)

minden olyan helyzet, amely tekintetében a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megállapították, hogy az intézmény nem felelt meg az intézmények prudenciális felügyeletére vagy piaci magatartási felügyeletére vonatkozó nemzeti vagy uniós jogszabályoknak vagy követelményeknek, köztük az 575/2013/EU rendeletben, valamint a 2013/36/EU irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekben előírt követelményeknek, egyúttal a meg nem felelés nyomán bevezetett vagy tervezett felügyeleti intézkedések ismertetése;

b)

a fogadó tagállam lakosaitól származó betétek volumene;

c)

a fogadó tagállam lakosainak nyújtott kölcsönök volumene;

d)

a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében felsorolt, az intézmény által bejelentett, a fogadó tagállamban szolgáltatásnyújtás formájában végezni kívánt tevékenységekkel kapcsolatban:

a)

a kialakult helyzet leírása, beleértve a stresszhelyzet kiváltó okát, a likviditási stressz intézményre gyakorolt várható hatását és a csoporton belüli ügyleteket érintő fejleményeket;

b)

az illetékes hatóságok, illetve az intézmény által bevezetett vagy tervezett intézkedések ismertetése, beleértve az illetékes hatóságok által a likviditási stressz enyhítése érdekében az intézmény számára előírt bármilyen követelményeket;

c)

a likviditási stressz rendszerszintű következményeire vonatkozó értékelés eredményei;

d)

a likviditásra vonatkozó, a 4. cikk (1) bekezdésének c)–h) pontjában meghatározott, rendelkezésre álló legfrissebb mennyiségi információ.

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/15

(1)

Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 362. cikke szerint az általános piaci kockázat valamely pénzügyi eszköz árváltozásának kockázata, amely tőzsdén forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy annak származtatott eszköze esetében a kamatszintek változásából, tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum vagy annak származtatott eszköze esetében az egyes értékpapírok sajátos tulajdonságaival kapcsolatban nem lévő, széles részvénypiaci mozgásokból adódik.

(2)

Az általános piaci kockázatnak az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 343. cikkében előírt kiszámítása céljából indokolt abból kiindulni, hogy különböző részvények kerülnek egyazon piacra, ahol ugyanazok az általános piaci kockázatok hatnak rájuk, vagyis az eszköz ármozgása a helyi gazdasági feltételek következménye. Következésképpen e célból a piac fogalmát integrált gazdaságra kell értelmezni, amely jellemzően egy nemzeti joghatóságnak fog megfelelni.

(3)

A fentiek sérelme nélkül a közös valutának az euróövezetben való bevezetése a részvénypiaci szegmentáció lényeges jellemzőit szüntette meg. Például a részt vevő tagállamok szempontjából megszűnt a devizakockázat és lehetővé vált a társaságok eredményeinek ugyanabban a valutában történő nyilvánosságra hozatala. Emellett az euro bevezetése a részt vevő tagállamok tekintetében mélyreható gazdasági és jogi konvergenciát tett szükségessé és alátámasztja a közös szabályok alapján működő integrált piac. Bár az utóbbiak az Unió valamennyi tagállamára jellemzők, azonban a közös valuta a részt vevő tagállamok szorosabb és mélyebb gazdasági integrációját eredményezte, ezáltal indokolt az e rendelet alkalmazásában történő eltérő kezelés. Ennek megfelelően a piac fogalmát az euróövezet esetében az összes euróövezeti részvénypiacra vonatkoztatva, az euróövezeten kívüli részvénypiacok esetében pedig a nemzeti joghatóságok alapján kell meghatározni.

(4)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(5)

Az EBH nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznokat, és kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikke alapján létrehozott Banki Érdekképviseleti Csoport véleményét,

a)

az euróövezet tekintetében az eurót hivatalos fizetőeszközként bevezetett tagállamokban található részvénypiacokon jegyzett valamennyi részvény;

b)

az euróövezeten kívüli tagállamok és harmadik országok tekintetében a nemzeti joghatóságon belül található részvénypiacokon jegyzett valamennyi részvény.

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/17

(1)

A hitelértékelési korrekciós (CVA) kockázatra vonatkozó szavatolótőke- követelmények meghatározására alkalmazott fejlett módszer olyan partnereket érinthet, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre a hitel-nemteljesítési csereügylet (CDS) felára. Ilyenkor az intézménynek az 575/2013/EU rendelet 383. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében olyan felárat kell alkalmaznia, amely a partner minősítése, gazdasági ágazata és régiója alapján megfelelő (a továbbiakban: közelítő felár).

(2)

A CVA-kockázat közelítő felárának megállapítására vonatkozó szabályoknak elő kell írniuk a minősítés, gazdasági ágazat és régió tág kategóriáinak alkalmazását, továbbá az intézmények számára kellő rugalmasságot kell lehetővé tenniük ahhoz, hogy saját szakértői értékelésük alapján állapítsák meg a legmegfelelőbb közelítő felárat.

(3)

Annak részletesebb meghatározásakor, hogy az egyetlen kibocsátó minősítési, ágazati és regionális jellemzőit az intézmények milyen módon vegyék figyelembe a megfelelő közelítő felárnak a szavatolótőke-követelmények meghatározása céljából történő, az 575/2013/EU rendelet előírásai szerinti becslése során, e feltételek összehangolt alkalmazása érdekében szabályokat kell rögzíteni az említett jellemzőknek az egyes jellemzőkhöz kapcsolódó minimumkategóriákon alapuló mérlegelésére.

(4)

Ezenfelül egyetlen kibocsátó esetében, amikor például egy regionális kormányzat vagy helyi hatóság és az állam közötti kapcsolat áll fenn, lehetővé kell tenni a megfelelő közelítő felár egyetlen kibocsátó hitelkockázati felára alapján történő becslését, amennyiben ez megfelelőbb becslést eredményez.

(5)

A hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény megfelelő kiszámítása érdekében a közelítő felárat likvid piacon megfigyelt adatok alapján kell kiszámítani, ugyanakkor az adatokkal kapcsolatos feltételezéseknek, például az eltérő futamidőre vonatkozó adatok interpolációjának és extrapolációjának szilárd elméleti alapokra kell épülniük.

(6)

Az intézmények gyakorlatának közelítése, valamint a következetlenségek elkerülése érdekében, tekintettel arra, hogy az implikált nemteljesítési valószínűség (PD), a hitel-nemteljesítési csereügylet felára és a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) kétismeretlenes egyenletet alkot, valamint arra, hogy a piaci konvenció szerint rögzített LGD alapján a piaci felárakból vezetik le az implikált PD értékeket, az intézményeknek olyan LGDMKT értéket kell alkalmazniuk, amely összhangban áll azzal a rögzített LGD értékkel, amelyet a piaci szereplők általánosan alkalmaznak az implikált PD értékek azon likvid forgalmú hitelkockázati felárak alapján történő meghatározására, amelyek alapján megállapították az adott partner közelítő hitelkockázati felárát.

(7)

A korlátozott számú kisebb portfólióra alkalmazott fejlett CVA-módszer használatának engedélyezése céljából az intézmények különböző dimenzióinak figyelembevétele érdekében célszerű figyelembe venni a portfóliót mint az 575/2013/EU rendelet 272. cikkének (4) bekezdése szerinti nettósítási halmazt, a belső modell módszeren kívül eső, a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá tartozó ügyletek számát és a belső modell módszeren kívül eső, a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá tartozó nettósítási halmazok méretét, továbbá korlátozni azokat a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá tartozó ügyletek teljes számának, illetve a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény számításában alkalmazott nettósítási halmazok teljes méretének százalékos arányában.

(8)

A fejlett CVA-módszer alkalmazása esetleges megszakításának az elkerülése céljából a fejlett CVA-módszernek a korlátozott számú kisebb portfólióra történő alkalmazása kizárólag akkor szüntethető meg, ha a mennyiségi határértékeket két egymást követő negyedévben átlépték.

(9)

Továbbá annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok hatékonyan el tudják látni felügyeleti feladataikat, elérhetővé kell tenni számukra az arra vonatkozó információt, hogy a korlátozott számú kisebb portfólióra vonatkozó követelmény már nem teljesül, ezért az intézményeknek az ilyen esetekről értesíteniük kell az illetékes hatóságokat.

(10)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(11)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

a közelítő felárat a partner b), c) és d) pontban meghatározott minősítési, ágazati és regionális jellemzőinek maradéktalan figyelembevételével állapították meg;

b)

a minősítési jellemzőt a belső és külső minősítési források előre meghatározott hierarchiájára tekintettel állapították meg. A minősítést az 575/2013/EU rendelet 384. cikkének (2) bekezdésében említett hitelminőségi besorolásokhoz kell rendelni. Ha több külső minősítés áll rendelkezésre, a hitelminőségi besorolásokhoz való hozzárendelésüket az említett rendelet 138. cikkében a több hitelminősítésre vonatkozóan meghatározott módszer szerint kell elvégezni;

c)

az ágazati jellemzőt legalább az alábbi kategóriák figyelembevételével határozták meg:

d)

a regionális jellemzőt legalább az alábbi kategóriák figyelembevételével határozták meg:

e)

a közelítő felár a vonatkozó kategóriák megfelelő kombinációja szerint, a (3) bekezdésben említett adatminőségi kritériumok teljesítésével reprezentatív módon tükrözi a rendelkezésre álló CDS-felárakat és az egyéb likvid forgalmú hitelkockázati instrumentumok felárait;

f)

a közelítő felár megfelelőségét a felár mértéke helyett annak volatilitása alapján állapították meg.

a)

a regionális kormányzat vagy helyi hatóság és az állam minősítése azonos;

b)

a regionális kormányzatra vagy helyi hatóságra vonatkozó minősítés nem áll rendelkezésre.

a)

a belső modell módszeren kívül eső, a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá tartozó ügyletek száma nem haladhatja meg a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá tartozó ügyletek teljes számának 15 %-át;

b)

a belső modell módszeren kívül eső, a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá tartozó nettósítási halmazok mérete egyenként nem haladhatja meg a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá tartozó nettósítási halmazok teljes méretének 1 %-át;

c)

a belső modell módszeren kívül eső, a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá tartozó összes nettósítási halmaz teljes mérete nem haladhatja meg a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény hatálya alá tartozó nettósítási halmazok teljes méretének 10 %-át.

a)

a belső modell módszeren kívül eső ügyletek száma a teljes ügyletszámhoz képest;

b)

a belső modell módszeren kívül eső legnagyobb nettósítási halmaz egyedi mérete az összes nettósítási halmaz teljes méretéhez képest; valamint

c)

a belső modell módszeren kívül eső összes nettósítási halmaz teljes mérete az összes nettósítási halmaz teljes méretéhez képest.

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/21

(1)

Az instrumentumok formájában juttatott változó javadalmazásnak elő kell segítenie a hatékony és eredményes kockázatkezelést, és nem ösztönözhet az intézmény kockázatvállalási képességét meghaladó kockázatok vállalására. Ezért a javadalmazás változó összetevőjébe beszámítható eszközosztályoknak össze kell hangolniuk a munkavállalók érdekeit a részvényesek, hitelezők és egyéb érdekeltek érdekeivel azáltal, hogy a munkavállalókat az intézmény hosszú távú érdekeinek megfelelő magatartása és a túlzott kockázatvállalás kerülésére ösztönzik.

(2)

Az intézmény folyamatos működés melletti hitelminősítési besorolásával való szoros kapcsolat érdekében a javadalmazás változó összetevőjébe beszámítható instrumentumoknak megfelelő veszteségviselést kiváltó eseményeket kell tartalmazniuk a leírásokhoz vagy átváltásokhoz, amelyek az intézmény folyamatos működés melletti hitelminősítési besorolásának romlása esetén csökkentik az instrumentumok értékét. A javadalmazási célú veszteségviselést kiváltó események nem módosíthatják az instrumentumok alárendeltségi szintjét, így nem vezethetnek az egyéb alapvető tőkeinstrumentumoknak vagy járulékos tőkeinstrumentumoknak a szavatolótőke-instrumentumok köréből történő kizárásához.

(3)

Az egyéb alapvető tőkeinstrumentumokra és a járulékos tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételeket az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 52. és 63. cikke határozza meg, míg a 2013/36/EU irányelv 94. cikke (1) bekezdése l) pontjának ii. alpontjában említett, elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra maradéktalanul átváltható, illetve leírható egyéb instrumentumok nem tartoznak a rendelet alapján meghatározott egyedi feltételek hatálya alá, mivel prudenciális okokból nem minősülnek szavatolótőke-instrumentumoknak. A különböző eszközosztályokra vonatkozóan ezért egyedi követelményeket kell meghatározni annak érdekében, hogy az adott instrumentumok azok eltérő jellegét figyelembe véve a javadalmazás változó összetevőjébe beszámíthatók legyenek. Ha az 575/2013/EU rendeletben meghatározott feltételek teljesülnek, egyes instrumentumoknak a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámítása önmagában nem zárhatja ki azt, hogy az instrumentumok az intézmény szavatolótőkéjében elismerhetők legyenek. Az ilyen beszámítás önmagában az instrumentum visszaváltásával kapcsolatos ösztönzőként sem értelmezhető, mivel a halasztási és visszatartási időszakot követően a munkavállalóknak a visszaváltás mellett egyéb lehetőségeik is vannak arra, hogy likvid forráshoz jussanak.

(4)

Az egyéb instrumentumok nem készpénz alapú, hitelviszonyt megtestesítő vagy adóssághoz kötött instrumentumokból állnak, amelyek a szavatolótőkébe nem számíthatók be. Az egyéb instrumentumok köre nem korlátozódik az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 50. pontjában meghatározott pénzügyi instrumentumokra: magában foglalhat egyéb nem készpénz alapú instrumentumokat, amelyek az intézmény és a munkavállalók között létrejött szerződésekbe is belefoglalhatók. Annak érdekében, hogy az instrumentumok tükrözzék az intézmény folyamatos működés melletti hitelminősítési besorolását, olyan megfelelő követelményeket kell meghatározni, amelyek biztosítják, hogy az instrumentumok leírására vagy átváltására ne csak rendezés és szanálás esetén kerüljön sor.

(5)

A javadalmazás változó összetevőjébe beszámított instrumentumok lehívásakor, visszaváltásakor, visszavásárlásakor vagy átváltásakor az ilyen ügyletek általában nem növelhetik a megállapított javadalmazás értékét az instrumentum értékét meghaladó összeg kifizetése vagy az eredetileg juttatott instrumentumokét meghaladó értékű instrumentumra történő átváltás útján. Ennek célja, hogy a javadalmazás ne legyen kifizethető olyan csatornákon keresztül vagy olyan módszerekkel, amelyek megkönnyítik a 2013/36/EU irányelv 94. cikke (1) bekezdésének be nem tartását.

(6)

A változó javadalmazás megállapításakor és a változó javadalmazásba beszámított instrumentumok visszaváltásakor, lehívásakor, visszavásárlásakor vagy átváltásakor az adott ügyleteknek az alkalmazandó számviteli standard szerint meghatározott értékeken kell alapulniuk. Ezért minden ilyen helyzetben elő kell írni az instrumentumok értékelését annak érdekében, hogy a 2013/36/EU irányelv javadalmazásra vonatkozó követelményei ne legyenek megkerülhetők, különösen a rögzített és változó javadalmazási összetevők aránya, valamint a kockázatvállalás összehangolása tekintetében.

(7)

Az 575/2013/EU rendelet 54. cikke meghatározza az egyéb alapvető tőkeinstrumentumok leírási és átváltási mechanizmusait. Ezenkívül a 2013/36/EU irányelv 94. cikke (1) bekezdése (l) pontjának ii. alpontja előírja, hogy az egyéb instrumentumoknak maradéktalanul elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra átválthatónak vagy leírhatónak kell lenniük. Mivel az egyéb instrumentumok átváltásából vagy leírásából származó gazdasági eredmény ugyanaz, mint az egyéb alapvető tőkeinstrumentumok esetében, az egyéb instrumentumok leírási, illetve átváltási mechanizmusainak figyelembe kell venniük az egyéb alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó mechanizmusokat, megfelelően kiigazítva annak figyelembevétele céljából, hogy prudenciális szempontból az egyéb instrumentumok nem minősülnek szavatolótőke-instrumentumoknak. A járulékos tőkeinstrumentumokat az 575/2013/EU rendelet leírásra és átváltásra vonatkozó követelményei nem érintik. Annak érdekében, hogy – a változó javadalmazással összefüggő alkalmazás esetén – az intézmény hitelminősítési besorolásának romlásakor az ilyen instrumentumok értéke csökkenjen, meg kell határozni azokat a helyzeteket, amelyekben az adott instrumentumok leírása vagy átváltása szükséges. Az egységes alkalmazás érdekében meg kell határozni a járulékos és egyéb instrumentumok leírási, felértékelési és átváltási mechanizmusait.

(8)

Az instrumentumok után járó kifizetéseknek számos formája lehet. Lehetnek változók és rögzítettek, továbbá teljesítésük történhet időszakosan vagy az eszköz lejáratakor egy összegben. Az Európai Bankfelügyeleti Bizottság (3) által a javadalmazási politikára és gyakorlatra vonatkozóan kiadott iránymutatással összhangban a megbízható és eredményes kockázatkezelés érdekében a halasztási időszakok során nem teljesíthető kifizetés a munkavállalók részére. A munkavállalók részére kifizetés csak az adott instrumentumra megszolgálttá válását követő időszakokra teljesíthető. Ezért a javadalmazás változó összetevőjébe csak olyan instrumentumok számíthatók be, amelyek után az instrumentum tulajdonosának járó kifizetéseket időszakosan teljesítik; a kamatszelvény nélküli kötvények vagy az eredményt megtartó instrumentumok nem számíthatók be a javadalmazás jelentős részébe, amelyet a 2013/36/EU irányelv 94. cikke (1) bekezdésének l) pontjával összhangban a különböző instrumentumok egyensúlyban lévő kombinációjának kell alkotnia. Ennek oka, hogy a halasztási időszak alatti értéknövekedés a munkavállalók számára előnyt jelentene, ami a kifizetéssel egyenértékűként értelmezhető.

(9)

A nagy összegű kifizetések gyengíthetik a prudenciális kockázatvállalás hosszú távú ösztönzését, mivel gyakorlatilag a javadalmazás változó részét növelik. Így különösen a kifizetések nem teljesíthetők egy évet meghaladó időközönként, mivel ezáltal a kifizetések gyakorlatilag a halasztási időszak során halmozódnának, és azok teljesítésére egyszerre kerülne sor a változó javadalmazás megszolgálttá válásakor. A kifizetések halmozódásával megkerülhetővé válna a javadalmazás változó és rögzített összetevőjének a 2013/36/EU irányelv 94. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott aránya, valamint az említett cikk m) pontjában foglalt azon elv, hogy a halasztási szabályok szerinti javadalmazás legfeljebb időarányosan válik megszolgálttá. Ezért az instrumentum megszolgálttá válását követő kifizetések nem léphetik túl a piacon elérhető mértéket. Ezt annak előírásával kell biztosítani, hogy a javadalmazás változó összetevőjébe beszámított vagy az ezekhez kapcsolódó instrumentumokat főként más befektetők részére bocsássák ki, vagy pedig az ilyen instrumentumok utáni kifizetések felső határának megállapításával.

(10)

A 2013/36/EU irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerinti változó javadalmazás megállapítására vonatkozó halasztási és visszatartási követelményeket valamennyi érintett időpontban alkalmazni kell, így a javadalmazás változó összetevőjébe beszámított instrumentumok lehívásakor, visszaváltásakor, visszavásárlásakor és átváltásakor is. Ezért ilyenkor az instrumentumokat olyan egyéb alapvető tőkeinstrumentumokra, járulékos tőkeinstrumentumokra vagy egyéb instrumentumokra kell cserélni, amelyek tükrözik az intézmény folyamatos működés melletti hitelminősítési besorolását, az eredetileg juttatott instrumentumokkal egyenértékű jellemzőkkel bírnak, és azokkal a leírt összegek figyelembevételével azonos értékűek. Ha az egyéb alapvető tőkeinstrumentumokon kívüli instrumentumok fix lejáratúak, akkor juttatásukkor minimumkövetelményeket kell meghatározni a hátralévő futamidejükre vonatkozóan annak érdekében, hogy a változó javadalmazás halasztási és visszatartási időszakára vonatkozó követelményeknek megfeleljenek.

(11)

A 2013/36/EU irányelv a javadalmazás változó összetevőjébe beszámítható eszközosztályokat nem korlátozza a pénzügyi instrumentumok meghatározott osztályára. Lehetővé kell tenni a szintetikus instrumentumok, vagy a munkavállalók és az intézmények közötti szerződések alkalmazását, amelyek maradéktalanul átváltható vagy leírható egyéb alapvető tőkeinstrumentumokhoz és járulékos tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódnak. Ez lehetővé teszi az adott instrumentumok feltételei között olyan egyedi feltételek meghatározását, amelyek kizárólag a munkavállalóknak juttatott instrumentumokra alkalmazandók anélkül, hogy e feltételeket más befektetőkkel szemben is érvényesíteni kellene.

(12)

Egy csoport összefüggésében a kibocsátások az anyavállalaton belül központosítottan is kezelhetők. Következésképp az ilyen csoporton belüli intézmények nem minden esetben bocsáthatnak ki a javadalmazás változó összetevőjébe beszámítható instrumentumokat. Az 575/2013/EU rendelet megengedi, hogy a konszolidáció körébe bevont szervezet által kibocsátott egyéb alapvető tőkeinstrumentumokat és járulékos tőkeinstrumentumokat az intézmény bizonyos feltételekkel beszámítsa a saját szavatolótőkéjébe. Ezért lehetővé kell tenni az ilyen instrumentumoknak a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámítását, amennyiben egyértelmű kapcsolat áll fenn az ezen instrumentumokat a javadalmazás változó összetevőjébe beszámító intézmény hitelminősítési besorolása, valamint az instrumentum kibocsátójának hitelminősítési besorolása között. Az ilyen kapcsolat fennállása általában feltételezhető egy anyavállalat és leányvállalata között. Azonos feltételekkel lehetővé kell tenni továbbá az egyéb alapvető tőkeinstrumentumokon és a járulékos tőkeinstrumentumokon kívüli, közvetlenül nem az intézmény által kibocsátott instrumentumoknak a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámítását is. A harmadik országbeli anyavállalatok által kibocsátott referencia-instrumentumhoz kapcsolódó, az egyéb alapvető tőkeinstrumentumokkal vagy a járulékos tőkeinstrumentumokkal egyenértékű instrumentumoknak a javadalmazás változó összetevőjébe beszámíthatónak kell lenniük akkor, ha a veszteségviselést kiváltó esemény az ilyen szintetikus instrumentumot felhasználó intézményhez kapcsolódik.

(13)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság (EBH) által az Európai Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeten alapul.

(14)

Az EBH nyilvános konzultációt folytatott a szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

az egyéb alapvető tőkeinstrumentumok azon osztályai, amelyek teljesítik a (2) bekezdésben és a 2. cikkben említett feltételeket, továbbá megfelelnek az 5. cikk (9) bekezdésének, valamint az 5. cikk (13) bekezdése c) pontjának;

b)

a járulékos tőkeinstrumentumok azon osztályai, amelyek teljesítik a (2) bekezdésben és a 3. cikkben említett feltételeket, továbbá megfelelnek az 5. cikknek;

c)

a 4. cikkben említett esetekben azon eszközosztályok, amelyek instrumentumai maradéktalanul elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká alakíthatók vagy leírhatók, és nem sorolhatók az egyéb alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos tőkeinstrumentumok közé (a továbbiakban: egyéb instrumentumok), ha az ilyen osztályok teljesítik a (2) bekezdésben említett feltételeket, továbbá megfelelnek az 5. cikknek.

a)

az instrumentumok nem fedezhetők, és azokat nem szavatolhatja olyan garancia, amely javítja a tulajdonos követeléseinek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;

b)

ha egy instrumentumra irányadó rendelkezések megengedik az instrumentum átváltását, akkor az instrumentum csak akkor vehető figyelembe változó javadalmazás juttatása céljából, ha az átváltás arányát vagy terjedelmét olyan szinten határozzák meg, hogy azon instrumentum értéke, amelyre az eredetileg juttatott instrumentumot átváltják, nem haladja meg az eredetileg juttatott instrumentumhoz a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámításkor rendelt értéket;

c)

a kizárólag a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámítást szolgáló átváltható instrumentumra irányadó rendelkezéseknek biztosítaniuk kell azt, hogy azon instrumentum értéke, amelyre az eredetileg juttatott instrumentumot átváltják, ne haladja meg az eredetileg juttatott instrumentum adott átváltáskori értékét;

d)

az instrumentumra irányadó rendelkezéseknek elő kell írniuk a kifizetések legalább éves gyakoriságú, kizárólag az instrumentum tulajdonosa részére történő teljesítését;

e)

az egyes instrumentumokat a juttatásukkor hozzájuk rendelt értéken kell árazni az alkalmazandó számviteli standardnak megfelelően. Az értékelésnek figyelembe kell vennie az intézmény hitelminősítési besorolását, és azt független felülvizsgálatnak kell alávetni;

f)

a kizárólag a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámítás céljából kibocsátott instrumentumokra irányadó rendelkezéseknek elő kell írniuk az alkalmazandó számviteli standard szerinti értékelés elvégzését az instrumentum visszaváltása, lehívása, visszavásárlása vagy átváltása esetén.

a)

az instrumentumra irányadó rendelkezéseknek meg kell határozniuk az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdésének n) pontja szerinti veszteségviselést kiváltó eseményt;

b)

az a) pontban említett veszteségviselést kiváltó esemény akkor következik be, ha az instrumentumot kibocsátó intézménynek az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója a következők egyike alá esik:

c)

az alábbi követelmények egyike teljesül:

a)

a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámítás időpontjában az instrumentumok hátralévő futamideje megegyezik az adott instrumentumok juttatásával kapcsolatban a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámításra vonatkozó halasztási időszakok és visszatartási időszakok összegével, vagy azt meghaladja;

b)

instrumentumokra irányadó rendelkezések előírják az instrumentum tőkeösszegének végleges vagy ideiglenes leírását vagy az instrumentumoknak elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká történő átváltását egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkeztekor;

c)

a b) pontban említett veszteségviselést kiváltó esemény akkor következik be, ha az instrumentumot kibocsátó intézménynek az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója a következők egyike alá esik:

d)

a 2. cikk c) pontjában meghatározott követelmények egyike teljesül.

a)

az egyéb instrumentumok teljesítik a (2) bekezdésben említett feltételeket;

b)

az egyéb instrumentumok egyéb alapvető tőkeinstrumentumhoz vagy járulékos tőkeinstrumentumhoz kapcsolódnak, és teljesítik a (3) bekezdésben említett feltételeket;

c)

az egyéb instrumentumok olyan instrumentumhoz kapcsolódnak, amely egyéb alapvető tőkeinstrumentumnak vagy járulékos tőkeinstrumentumnak minősülne, ha azt nem az intézmény anyavállalata bocsátaná ki, amely az 575/2013/EU rendelet első része II. címének 2. fejezete alapján nem tartozik a konszolidáció körébe, és az egyéb instrumentumok teljesítik a (4) bekezdésben említett feltételeket.

a)

az egyéb instrumentumokat az 575/2013/EU rendelet első része II. címének 2. fejezete alapján a csoport konszolidációs körébe tartozó szervezet által vagy közreműködésével kell kibocsátani, feltéve, hogy az instrumentumokat kibocsátó szervezet hitelminősítési besorolásában bekövetkezett változás feltételezhetően hasonló változást idéz elő annak az intézménynek a hitelminősítési besorolásában, amely az egyéb instrumentumokat a javadalmazás változó összetevőjébe beszámítja;

b)

az egyéb instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a nyereség vagy a tőke kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;

c)

a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámítás időpontjában az egyéb instrumentumok hátralévő futamideje megegyezik az adott instrumentumok juttatására vonatkozó halasztási időszakok és visszatartási időszakok összegével, vagy azt meghaladja;

d)

instrumentumokra irányadó rendelkezések előírják az instrumentum tőkeösszegének végleges vagy ideiglenes leírását vagy az instrumentumoknak elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká történő átváltását egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkeztekor;

e)

a d) pontban említett veszteségviselést kiváltó esemény akkor következik be, ha az instrumentumot kibocsátó intézménynek az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója a következők egyike alá esik:

f)

a 2. cikk c) pontjában meghatározott követelmények egyike teljesül.

a)

az egyéb instrumentumok teljesítik a (2) bekezdés a)–e) pontjában említett feltételeket;

b)

az egyéb instrumentumok olyan egyéb alapvető tőkeinstrumentumhoz vagy járulékos tőkeinstrumentumhoz (a továbbiakban: a referencia-instrumentum) kapcsolódnak, amelyet az 575/2013/EU rendelet első része II. címének 2. fejezete alapján a csoport konszolidációs körébe tartozó szervezet közreműködésével bocsátanak ki;

c)

a referencia-instrumentum az instrumentumnak a javadalmazás változó összetevőjébe történő beszámításakor teljesíti a (2) bekezdés c) és f) pontjában meghatározott feltételeket;

d)

az egyéb instrumentum értéke úgy kapcsolódik a referencia-instrumentumhoz, hogy annak értékét semmikor ne haladja meg;

e)

az egyéb instrumentum megszolgálttá válását követően teljesített kifizetések értéke úgy kapcsolódik a referencia-instrumentumhoz, hogy a teljesített kifizetések értéke semmikor ne haladja meg a referencia-instrumentumok után járó kifizetés értékét;

f)

az egyéb instrumentumokra irányadó rendelkezések előírják, hogy a referencia-instrumentumoknak a halasztási vagy visszatartási időszakon belüli lehívása, átváltása, visszavásárlása vagy visszaváltása esetén az egyéb instrumentumokat olyan egyenértékű referencia-instrumentumhoz kell kapcsolni, amely teljesíti az e cikkben meghatározott feltételeket úgy, hogy az egyéb instrumentumok összértéke nem nő.

a)

az illetékes hatóságok a 2013/36/EU irányelv 127. cikkének alkalmazásában megállapították, hogy az egyéb instrumentumokhoz kapcsolódó instrumentumot kibocsátó intézményt egy harmadik országbeli felügyeleti hatóság olyan összevont felügyelet hatálya alá vonta, amely egyenértékű az említett irányelvben megállapított elveknek és az 575/2013/EU rendelet első része II. címe 2. fejezete követelményeinek megfelelő összevont felügyelettel;

b)

az egyéb instrumentumok teljesítik a (3) bekezdés a) pontjában, valamint c)–f) pontjában említett feltételeket.

a)

az átváltás arányát és az átváltás engedélyezett összegére vonatkozó korlátot;

b)

a tartományt, amelyen belül az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kerülnek átváltásra.

a)

az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása során az instrumentum tulajdonosának követelése;

b)

az instrumentum lehívása vagy visszaváltása esetén fizetendő összeg;

c)

az instrumentumhoz kapcsolódó kifizetések.

a)

az ahhoz szükséges összeg, hogy az intézmény elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatóját teljes mértékben visszaállítsák az instrumentumra irányadó rendelkezésekben a veszteségviselést kiváltó eseményre vonatkozóan meghatározott százalékos arányra;

b)

az instrumentum teljes tőkeösszege.

a)

tájékoztatni azon munkavállalókat, akik javadalmazásának változó összetevőjébe az instrumentumokat beszámították, valamint azon személyeket, akiknek az instrumentumok a tulajdonában maradtak;

b)

leírni az instrumentumok tőkeösszegét, vagy haladéktalanul, de legkésőbb egy hónapon belül elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltani az instrumentumokat, az e cikkben foglalt követelményekkel összhangban.

a)

a felértékelések alapja az azt követően kapott nyereség, hogy az instrumentum kibocsátója a végleges nyereséget megerősítő formális döntést hozott;

b)

az instrumentum felértékelése vagy kamatszelvények csökkentett tőkeösszegen való kifizetése az intézmény kizárólagos hatáskörébe tartozik, figyelemmel a c), d) és e) pontokból eredő megkötésekre, és az intézmény nem köteles arra, hogy egyedi körülmények fennállása esetén a felértékelést alkalmazza vagy felgyorsítsa;

c)

a felértékelést arányosan kell elvégezni a javadalmazás változó összetevőjébe beszámított és leírt egyéb alapvető tőkeinstrumentumok, járulékos tőkeinstrumentumok és egyéb instrumentumok tekintetében;

d)

az járulékos tőkeinstrumentumok és egyéb instrumentumok felértékelésére és a kamatszelvények csökkentett tőkeösszegen való kifizetésére fordítható maximális összeg megegyezik az intézmény nyereségének és az i. pontban meghatározott összeg, valamint a ii. pontban meghatározott összeg hányadosának szorzatával:

e)

a felértékelési összeg és a kamatszelvények csökkentett tőkeösszegen való kifizetésének együttes összegét az elsődleges alapvető tőke csökkenésével járó kifizetésként kell kezelni és – az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok egyéb csökkentéseivel együtt – arra a maximálisan kifizethető összeggel kapcsolatban a 2013/36/EU irányelv 141. cikkének (2) bekezdésében meghatározott korlátozások vonatkoznak.

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/29

(1)

Az 575/2013/EU rendelet azon előírása alapján, amely szerint olyan módszerek körét kell kidolgozni, amelyekkel a delta kockázattól eltérő egyéb kockázatok az intézmény opciókkal és opciós utalványokkal összefüggő tevékenységeinek méretével és összetettségével arányos módon jeleníthetők meg a szavatolótőke-követelményekben, indokolt eltérő komplexitású és kockázatérzékenységű módszereket kialakítani, amelyek különböző profilú intézmények számára lehetnek megfelelőek. Következésképpen helyénvaló előírni a következő három módszer alkalmazását az opciók és opciós utalványok nem delta kockázatainak mérésére (a módszerek összetettség szerinti, növekvő sorrendben szerepelnek): i. az egyszerűsített módszer, ii. a delta-plusz módszer, valamint iii. a forgatókönyvmódszer. Ez a három módszert magában foglaló keret – az 575/2013/EU rendelet figyelembevételéhez szükséges módosításokkal – nagyrészt a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság nem delta kockázatra vonatkozó szabályozási keretét hajtja végre. Ezáltal biztosítható az uniós szabályok és a nemzetközileg elfogadott minimumkövetelmények összhangja, ami további előnyt jelent.

(2)

Mivel a delta-plusz módszert alkalmazó intézmények számára biztosítani kell a nem folytonos opciók kockázatérzékenyebb kezelését, az intézményeknek képeseknek kell lenniük az opciókhoz és opciós utalványokhoz kapcsolódó kockázat értékelésére meghatározott módszerek bizonyos feltételek melletti kombinációjára csoporton és szervezeten belül egyaránt. Ugyanakkor annak érdekében, hogy az intézmények a módszereket a szavatolótőke-követelményük csökkentése céljából ne alkalmazhassák szelektíven, a módszerek egyéni alapon történő kombinációja csak azzal a feltétellel engedhető meg, hogy az intézmények az egyes módszerek alkalmazási körét azok következetes alkalmazása érdekében már az alkalmazás megkezdése előtt meghatározzák.

(3)

Az opciókhoz és opciós utalványokhoz kapcsolódó nem delta kockázatok a teljesség igénye nélkül magukban foglalhatják az instrumentum gammájának változásából eredő kockázatot (gamma kockázat vagy konvexitási kockázat e rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően), az instrumentum vegájának változásából eredő kockázatot (vega kockázat vagy volatilitási kockázat e rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően), a kamatlábak változásából eredő kockázatot (kamatkockázat vagy ró kockázat), a gamma kockázattal nem megragadható nemlineáris jellemzőket, valamint az egy kosárba tartozó opciók és opciós utalványok implikált korrelációjával kapcsolatos kockázatot. A felsorolt kockázatok közül még az összetettebb intézmények esetében is csak a gamma és vega kockázat lényegessége indokolja szavatolótőke-követelmények előírását, így a szavatolótőke-követelmények e rendelet szerinti kiszámításakor kizárólag az említett kockázattípusokat kell figyelembe venni. Az 575/2013/EU rendelet előírja az intézmények számára, hogy a delta belső módszerrel történő kiszámításához előzetesen engedélyt kérjenek az illetékes hatóságtól. Mindazonáltal a nem delta kockázatra vonatkozó módszerek használatát a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (2) az intézmények felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárására vonatkozó rendelkezései alapján nyomon kell követni és értékelni kell. Emellett a forgatókönyvmódszer jelentősebb összetettsége szükségessé teszi az illetékes hatóságok általi szorosabb nyomon követést, így az intézmények általi használatát – mind az első, mind a folyamatos alkalmazás tekintetében – meghatározott alkalmazási feltételekhez kell kötni.

(4)

Mivel az 575/2013/EU rendeletnek a rögzített és változó kamatláb közötti csereügyletet szabályozó 330. cikke kizárólag „a kamatlábkockázat szempontjából” alkalmazható, azt egyes pénzügyi eszközök, például csereügyletre szóló opció (swaption) esetében nem kell figyelembe venni.

(5)

E rendelet rendelkezései szorosan összefüggnek, mivel mindegyikük a különböző alapul szolgáló eszközökhöz kapcsolódó opciók és opciós utalványok nem delta kockázatainak mérésével foglalkozik. Az egyszerre hatályba léptetendő rendelkezések koherenciája, valamint annak elősegítése érdekében, hogy az említett kötelezettségek hatálya alá tartozó személyek átfogó rálátással rendelkezzenek a szóban forgó rendelkezésekre és könnyen hozzáférhessenek azokhoz, az 575/2013/EU rendelet által ezzel kapcsolatban előírt szabályozástechnikai standardokat célszerű egyetlen rendeletbe foglalni.

(6)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozás technikai standardtervezeten alapul.

(7)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

az e rendelet 2. és 3. cikkében meghatározott egyszerűsített módszer;

b)

az e rendelet 4., 5. és 6. cikkében meghatározott delta-plusz módszer;

c)

az e rendelet 7., 8. és 9. cikkében meghatározott forgatókönyvmódszer.

a)

az opciókat vagy opciós utalványokat tartalmazó kosarakat alapvető összetevőikre bontják;

b)

a kamatlábakhoz különböző napokon kapcsolódó felső és alsó határokat, valamint egyéb opciókat különböző időszakokra vonatkozó, független opciók (ún. capletek és floorletek) láncává bontják;

c)

a rögzített és változó kamatláb közötti csereügylethez kapcsolódó opciókat és opciós utalványokat a csereügylet rögzített kamatláb oldalához kapcsolódó opcióként vagy opciós utalványként kezelik;

d)

az 5. cikk (3) bekezdésében felsorolt alapul szolgáló eszközök közül többhöz kapcsolódó opciókat vagy opciós utalványokat olyan opciók vagy opciós utalványok kosaraként kezelik, amelyek mindegyike saját megkülönböztethető alapul szolgáló eszközzel rendelkezik.

a)

a (2)–(5) bekezdésben meghatározott bruttó összeg;

b)

a kockázattal súlyozott delta-ekvivalens összege, amely az alapul szolgáló eszköz piaci értékét a deltával, majd az alábbi megfelelő súlyozások egyikével szorozva számítható ki:

a)

ahol a vevő feltétel nélkül jogosult az alapul szolgáló eszközt a lejárat napján vagy azt megelőzően bármikor, előre meghatározott áron megvásárolni, és az eladó köteles a vevő követelését teljesíteni (egyszerű vételi opciók és opciós utalványok);

b)

ahol a vevő ugyanígy, az a) pontban leírtaknak megfelelően feltétel nélkül jogosult az alapul szolgáló eszköz eladására (egyszerű eladási opciók vagy opciós utalványok),

a)

az opció vagy opciós utalvány az alapul szolgáló eszköz eladására jogosít (hosszú eladás), és az alapul szolgáló eszközben való részesedéssel párosul (hosszú pozíció az alapul szolgáló eszközben);

b)

az opció vagy opciós utalvány az alapul szolgáló eszköz vételére jogosít (hosszú vétel), és az alapul szolgáló eszközben való részesedés eladására szóló ígérettel párosul (rövid pozíció az alapul szolgáló eszközben).

a)

az alapul szolgáló eszköz piaci értéke, valamint az alapul szolgáló eszközre vonatkozó egyedi és általános piaci kockázati szavatolótőke-követelmény szorzata;

b)

az 575/2013/EU rendelet 104. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott piaci áron történő értékelés, illetve modell alapján történő értékelés módszerével megállapított pozícióérték (az opció vagy opciós utalvány piaci értéke).

a)

az alapul szolgáló eszköz árára vonatkozó delta parciális deriváltjához kapcsolódó szavatolótőke-követelmény, amely kötvényre szóló opciók vagy opciós utalványok esetében az alapul szolgáló kötvény lejáratig számított hozamára vonatkozó delta parciális deriváltja, csereügyletre szóló opciók esetében pedig a csereügyletek kamatára vonatkozó delta parciális deriváltja;

b)

az implikált volatilitásra vonatkozóan az opció vagy opciós utalvány értékének első parciális deriváltjához kapcsolódó követelmény.

a)

vásárolt opció vagy opciós utalvány esetén nulla és az alábbi értékek különbözete közül a magasabb érték:

b)

eladott opció vagy opciós utalvány esetén nulla és az alábbi értékek különbözete közül a magasabb érték:

a)

az egyes opciókra vagy opciós utalványokra vonatkozóan gamma hatást kell számítani;

b)

össze kell adni az egyes opciók vagy opciós utalványok gamma hatásai közül azokat, amelyek azonos megkülönböztethető alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódnak;

c)

a gamma kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény a b) lépésben kapott valamennyi negatív érték összegének abszolút értéke. A b) lépésben kapott pozitív értékeket figyelmen kívül kell hagyni.

a)

azonos pénznemben számított kamatlábak esetében az 575/2013/EU rendelet 339. cikkének 2. táblázatában megadott lejárati sávok mindegyike;

b)

részvények és részvényindexek esetében az 575/2013/EU rendelet 341. cikkének (3) bekezdése szerint kidolgozandó szabályok alapján meghatározott piacok mindegyike;

c)

deviza és az arany esetében a devizapárok mindegyike és az arany;

d)

áruk esetében az 575/2013/EU rendelet 357. cikkének (4) bekezdése szerint azonosnak minősülő áruk.

a)

minden egyes opcióra vonatkozóan ki kell számítani a vega értékét;

b)

az egyes opciókra vonatkozóan ki kell számítani az implikált volatilitás plusz/mínusz 25 %-os feltételezett eltolódását, ahol az implikált volatilitást a 4. cikk (2) bekezdése szerint kell értelmezni;

c)

az egyes opciókra vonatkozóan az a) pont alatti lépésben kapott vega értéket meg kell szorozni az implikált volatilitás b) pont alatti lépésben kapott feltételezett eltolódásával;

d)

az alapul szolgáló eszközöknek az 5. cikk (3) bekezdés szerint értelmezett egyes megkülönböztethető típusaira vonatkozóan a c) pont alatti lépésben kapott értékeket össze kell adni;

e)

a vega kockázat teljes szavatolótőke-követelménye a d) pont alatti lépésben kapott abszolút értékek összege.

a)

kockázat-ellenőrzési egységet hoztak létre, amely figyelemmel kíséri az intézmények opcióportfóliójával kapcsolatos kockázatot, és ennek eredményeiről beszámol a vezetőségnek;

b)

értesítették az illetékes hatóságokat azon kitettségek előre meghatározott köréről, amelyekre e módszert a későbbiekben következetesen alkalmazni kívánják;

c)

a forgatókönyvmódszer eredményeit felhasználják a vezetőségnek készített belső jelentésekben.

a)

kamatlábra szóló opciók vagy opciós utalványok esetében az 575/2013/EU rendelet 339. cikkében található 2. táblázat 5. oszlopában megadott becsült kamatlábváltozás pozitív/negatív előjellel;

b)

részvényre és részvényindexre szóló opciók vagy opciós utalványok esetében az 575/2013/EU rendelet 343. cikkében megadott súlyozás pozitív/negatív előjellel;

c)

devizára és aranyra szóló opciók vagy opciós utalványok esetében az 575/2013/EU rendelet 351. cikkében megadott súlyozás pozitív/negatív előjellel, vagy adott esetben az 575/2013/EU rendelet 354. cikkében megadott súlyozás pozitív/negatív előjellel;

d)

árukra szóló opciók vagy opciós utalványok esetében az 575/2013/EU rendelet 360. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megadott súlyozás pozitív/negatív előjellel.

a)

az egyes opciókra és opciós utalványokra vonatkozóan a 8. cikkben említett valamennyi forgatókönyv alkalmazásával ki kell számítani az egyes forgatókönyveknek megfelelő szimulált nettó nyereséget vagy veszteséget. Ezt a szimulációt teljes körű újraértékelési módszerek alkalmazásával kell végrehajtani, vagyis annak az árváltozásokat árazási modellek alapján, azok helyi közelítése nélkül kell szimulálnia;

b)

az alapul szolgáló eszközöknek az 5. cikk (3) bekezdésében említett egyes megkülönböztethető típusaira vonatkozóan az a) pont szerinti számítás eredményeként az egyes forgatókönyvekre kapott értékeket össze kell adni;

c)

az alapul szolgáló eszközöknek az 5. cikk (3) bekezdésében említett egyes megkülönböztethető típusaira vonatkozóan az érintett forgatókönyv az a forgatókönyv, amelynél a b) pont alatti lépésben kapott értékek a legnagyobb veszteséget, vagy ha veszteség nincs, akkor a legkisebb nyereséget eredményezik;

d)

az alapul szolgáló eszközöknek az 5. cikk (3) bekezdésében említett egyes megkülönböztethető típusaira vonatkozóan a szavatolótőke-követelményt a II. mellékletben megadott képlet szerint kell kiszámítani;

e)

az opciók vagy opciós utalványok teljes szavatolótőke-követelménye a nem delta kockázat esetében az alapul szolgáló eszközöknek az 5. cikk (3) bekezdésében említett egyes megkülönböztethető típusaira vonatkozóan a d) pont alatti lépés szerinti számítás eredményeként kapott szavatolótőke-követelmények összege.

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/36

(1)

Az 575/2013/EU rendelet 143. cikkének (3) bekezdése szerint egy minősítési rendszer alkalmazási köre azokat a kitettségtípusokat jelenti, amelyek az adott minősítési rendszerben minősíthetők.

(2)

Az 575/2013/EU rendelet különbséget tesz a belső minősítésen alapuló (IRB) módszeren és a fejlett mérési módszeren végrehajtott, jóváhagyáshoz kötött lényeges kiterjesztések és módosítások, valamint a bejelentéshez kötött egyéb módosítások között. Az utóbbiakra vonatkozóan az 575/2013/EU rendelet nem határozza meg a kiterjesztés vagy módosítás bejelentésének időrendjét, vagyis azt, hogy a módosítást annak végrehajtása előtt vagy után kell bejelenteni. Figyelembe kell venni azt, hogy a kevésbé lényeges kiterjesztésekről vagy módosításokról nem szükséges előzetesen tájékoztatni az illetékes hatóságokat. Ezenkívül az intézmények szempontjából hatékonyabb és kevésbé megterhelő, ha a kevésbé lényeges módosításokra vonatkozó információkat összegyűjtik és rendszeres időszakonként jelentik be az illetékes hatóságoknak. Ez több tagállamban már jelenleg is felügyeleti gyakorlat. Ennek megfelelően a bejelentéshez kötött kiterjesztések és módosítások körén belül meg kell különböztetni azokat, amelyeknek a bejelentése a végrehajtásuk előtt, valamint azokat, amelyeknek a bejelentése a végrehajtásuk után szükséges. Ez azt is biztosítja, hogy az illetékes hatóságok napi feladataik során azon kiterjesztésekre és módosításokra összpontosíthatnak, amelyek lényeges mértékben megváltoztathatják a tőkekövetelményt, vagy a modellek, illetve minősítési rendszerek teljesítményét. Biztosítja továbbá azt is, hogy az intézmények kockázatorientált felügyeleti módszert alkalmazva különbséget tegyenek a lényeges kiterjesztések és módosítások, valamint a kevésbé lényeges kiterjesztések és módosítások között. A végrehajtás előtti, valamint a végrehajtás utáni bejelentéshez kötött kiterjesztések és módosítások megkülönböztetése körültekintő eljárás, mivel a végrehajtás előtti bejelentés lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy megvizsgálják e rendelet helyes alkalmazását. Ez ugyanakkor csökkenti az intézményekre háruló felügyeleti terhet.

(3)

A modelleken végrehajtandó kiterjesztések vagy módosítások lényegessége általában függ a javasolt kiterjesztés vagy módosítás típusától és kategóriájától (ezeknek a minőségi kritériumokban kell megjelenniük), valamint attól, hogy a módosítás megváltoztathatja-e a tőkekövetelményt vagy adott esetben a kockázattal súlyozott kitettségértéket (ennek a mennyiségi kritériumokban kell megjelennie). Ezért a kiterjesztések vagy módosítások lényegességének vizsgálatát szolgáló mennyiségi kritériumokat olyan határértékek formájában kell megadni, amelyek a módosítás előtti és utáni tőkekövetelmény – vagy adott esetben kockázattal súlyozott kitettségérték – százalékos eltérésén alapulnak.

(4)

A mennyiségi határértéket a fejlett mérési módszereken végrehajtott kiterjesztések és módosítások esetében az egyszerűség kedvéért a tőkekövetelmény alapján, míg az IRB-módszerek módosításai esetében a kockázattal súlyozott kitettségérték alapján célszerű kiszámítani annak érdekében, hogy a határértékeket ne befolyásolják feleslegesen azok az eltérő összegben végrehajtott hitelértékelési korrekciók, amelyek a tőkekövetelményt érintik, a kockázattal súlyozott kitettségértéket viszont nem. Ezenfelül olyan mennyiségi határértékeket is meg kell határozni, amelyek egyaránt figyelembe veszik a kiterjesztéseknek vagy módosításoknak a belső módszerrel és sztenderd módszerrel megállapított tőkekövetelményre gyakorolt általános hatását annak kimutatása érdekében, hogy az általános tőkekövetelmény vagy kockázattal súlyozott kitettségérték megállapítása milyen mértékben alapul belső módszereken. Ez mindkét módszer valamennyi határértékére vonatkozik, a 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában az IRB-módszerre vonatkozóan meghatározott második határérték, valamint az IRB-módszerrel kapcsolatos előzetes bejelentésre vonatkozó határérték kivételével, amelyek megállapítása a módosításoknak egy adott modell alkalmazási körébe tartozó kockázattal súlyozott kitettségértékekre gyakorolt hatása alapján történik. Mind az IRB-módszer, mind a fejlett mérési módszer esetében egy adott kiterjesztés vagy módosítás hatásának meghatározását szolgáló számításokat azonos időponthoz viszonyítva kell elvégezni, miután a kitettségek halmaza (az IRB-módszer esetében) és a kockázati profil (a fejlett mérési módszer esetében) időben viszonylag állandó.

(5)

Az illetékes hatóságok a belső módszer használatára vonatkozó engedélyek folyamatos, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 101. cikkében meghatározott felülvizsgálata alapján mindenkor megtehetik a megfelelő felügyeleti intézkedéseket a modelleken végrehajtott, bejelentett kiterjesztésekkel és módosításokkal kapcsolatban. Ennek célja egyrészt az, hogy az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címe 3. fejezetének 6. szakaszában, vagy harmadik része III. címének 4. fejezetében, vagy harmadik része IV. címének 5. fejezetében meghatározott követelmények továbbra is teljesüljenek. Másrészt szabályok szükségesek a belső módszereken végrehajtott kiterjesztésekkel és módosításokkal kapcsolatos jóváhagyást és bejelentést kiváltó események megállapításához. E szabályok nem érinthetik a belső modellekre vonatkozó felügyeleti módszereket, valamint az 575/2013/EU rendelet 20. cikkének (8) bekezdésében meghatározott igazgatási eljárásokat.

(6)

A belső módszerrel kapcsolatos tartós mentesítést, vagy adott esetben a belső módszer szakaszos bevezetését érintő módosításokat az IRB-módszerre vonatkozóan az 575/2013/EU rendelet 148. és 150. cikke, a fejlett mérési módszerre vonatkozóan az 575/2013/EU rendelet 314. cikke szabályozza. A módosítások e típusaira ezért e rendelet hatálya nem terjed ki.

(7)

Az illetékes hatóságok engedélye kiterjed a minősítési rendszerekben alkalmazott módszerek, folyamatok, ellenőrzések, valamint adatgyűjtő és informatikai rendszerek összességére, ezért e rendelet nem szabályozza a modelleknek a jóváhagyott módszerek, folyamatok, ellenőrzések, valamint adatgyűjtő és informatikai rendszerek alapján a számításhoz használt adatokhoz történő rendszeres hozzáigazítását.

(8)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok megvizsgálhassák azt, hogy az intézmények helyesen alkalmazták-e a kiterjesztések és módosítások lényegességének értékelésével kapcsolatos szabályokat, az intézményeknek megfelelő dokumentációt kell benyújtaniuk az illetékes hatóságokhoz. Az intézményekre háruló felügyeleti teher mérséklése, valamint az illetékes hatóságok által alkalmazott eljárások eredményességének és hatékonyságának e tekintetben történő javítása érdekében szabályokat kell rögzíteni, amelyek meghatározzák a kiterjesztések és módosítások jóváhagyására irányuló kérelemmel, illetve azok bejelentésével együtt benyújtandó dokumentációra vonatkozó követelményeket.

(9)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeten alapul.

(10)

E rendelet rendelkezései szorosan összefüggenek, mivel a hitel- és működési kockázattal kapcsolatos tőkekövetelmény meghatározásához alkalmazott fejlett mérési módszer és IRB-módszer kiterjesztéseit és/vagy módosításait szabályozzák, továbbá mivel a belső módszerek e két típusára hasonló felügyeleti szempontok és eljárások vonatkoznak. A rendelkezések koherenciája, valamint annak elősegítése érdekében, hogy a vonatkozó kötelezettségek hatálya alá tartozó személyek a szóban forgó rendelkezésekre átfogó rálátással rendelkezzenek és azokhoz könnyen, összehangoltan hozzáférhessenek, célszerű a rendelkezéseket egyszerre hatályba léptetni, és az 575/2013/EU rendelet által előírt, a hitel- és működési kockázat belső modelljein végrehajtott kiterjesztésekre és módosításokra vonatkozó szabályozástechnikai standardokat egyetlen rendeletbe foglalni. Mivel azonban a 312. cikk (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja eltérő tárgyú, e rendelet kizárólag a b) és c) pontot érinti.

(11)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

lényeges kiterjesztések és módosítások, amelyekre vonatkozóan az 575/2013/EU rendelet 143. cikkének (3) bekezdése és 312. cikkének (2) bekezdése alapján az illetékes hatóságok engedélye szükséges;

b)

egyéb kiterjesztések és módosítások, amelyeket be kell jelenteni az illetékes hatóságoknak.

a)

a végrehajtásuk előtti bejelentéshez kötött kiterjesztések és módosítások;

b)

a végrehajtásuk utáni bejelentéshez kötött kiterjesztések és módosítások.

a)

a mennyiségi hatás értékeléséhez az intézmények a legfrissebb rendelkezésre álló adatokat használják fel;

b)

ha a mennyiségi hatás pontos értékelése nem lehetséges, az intézmények a hatást reprezentatív minta alapján vagy egyéb megbízható származtatási módszerrel értékelik;

c)

a közvetlen mennyiségi hatással nem járó módosítások esetében az IRB-módszer esetében a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja, a fejlett mérési módszer esetében a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti mennyiségi hatás számítására nem kerül sor.

a)

egy minősítési rendszer alkalmazási körét vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszer alkalmazási körét érintő, az I. melléklet I. részének 1. szakaszában felsorolt módosítások közé tartoznak;

b)

egy minősítési rendszert vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszert érintő, az I. melléklet II. részének 1. szakaszában felsorolt módosítások közé tartoznak;

c)

az alábbiak valamelyikét eredményezik:

a)

a számlálóban: a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső minősítési rendszer vagy belső modellen alapuló módszer alkalmazási körével összefüggő, hitel- vagy felhígulási kockázatra vonatkozó, kockázattal súlyozott, a módosítás előtti és utáni kitettségértékek különbözete az EU-szintű anyaintézmény konszolidált szintjén vagy a sem anyaintézménynek, sem leányvállalatnak nem minősülő intézmény szintjén;

b)

a nevezőben: a hitel- vagy felhígulási kockázatra vonatkozó, kockázattal súlyozott, a módosítás előtti teljes kitettségérték az EU-szintű anyaintézmény konszolidált szintjén, illetve a sem anyaintézménynek, sem leányvállalatnak nem minősülő intézmény szintjén.

a)

a számlálóban: a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső minősítési rendszer vagy belső modellen alapuló módszer alkalmazási körével összefüggő, hitel- vagy felhígulási kockázatra vonatkozó, kockázattal súlyozott, a módosítás előtti és utáni kitettségértékek különbözete;

b)

a nevezőben: a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó minősítési rendszer vagy belső modellen alapuló módszer alkalmazási körével összefüggő, hitel- vagy felhígulási kockázatra vonatkozó, kockázattal súlyozott kitettségértékek a módosítás előtt.

a)

az alábbi feltételek bármelyikét teljesítő módosításokat legalább két hónappal a végrehajtásuk előtt be kell jelenteni az illetékes hatóságoknak:

b)

valamennyi egyéb módosítást annak végrehajtása után, legalább éves gyakorisággal kell bejelenteni az illetékes hatóságoknak.

a)

a számlálóban: a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső minősítési rendszer vagy belső modellen alapuló módszer alkalmazási körével összefüggő, hitel- vagy felhígulási kockázatra vonatkozó, kockázattal súlyozott, a módosítás előtti és utáni kitettségértékek különbözete;

b)

a nevezőben: a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó minősítési rendszer vagy belső modellen alapuló módszer alkalmazási körével összefüggő, hitel- vagy felhígulási kockázatra vonatkozó, kockázattal súlyozott kitettségértékek a módosítás előtt.

a)

a II. melléklet I. részének 1. szakaszában felsorolt kiterjesztések közé tartoznak;

b)

a II. melléklet II. részének 1. szakaszában felsorolt módosítások közé tartoznak;

c)

az alábbiak valamelyikét eredményezik:

a)

a számlálóban: a fejlett mérési módszerre épülő modell alkalmazási körével összefüggő, működési kockázatra vonatkozó, a kiterjesztés vagy módosítás előtti és utáni tőkekövetelmény különbözete az EU-szintű anyaintézmény konszolidált szintjén vagy a sem anyaintézménynek, sem leányvállalatnak nem minősülő intézmény szintjén;

b)

a nevezőben: a működési kockázatra vonatkozó, a kiterjesztés vagy módosítás előtti és utáni általános tőkekövetelmény különbözete az EU-szintű anyaintézmény konszolidált szintjén, illetve a sem anyaintézménynek, sem leányvállalatnak nem minősülő intézmény szintjén.

a)

a számlálóban: a fejlett mérési módszerre épülő modell alkalmazási körével összefüggő, működési kockázatra vonatkozó, a kiterjesztés vagy módosítás előtti és utáni tőkekövetelmény különbözete az EU-szintű anyaintézménynek nem minősülő anyaintézmény konszolidált szintjén, vagy az olyan leányvállalat szintjén, amelynek anyaintézménye nem kapott engedélyt a fejlett mérési módszer alkalmazására;

b)

a nevezőben: a működési kockázatra vonatkozó, a kiterjesztés vagy módosítás előtti tőkekövetelmény az EU-szintű anyaintézménynek nem minősülő anyaintézmény konszolidált szintjén, illetve az olyan leányvállalat szintjén, amelynek anyaintézménye nem kapott engedélyt a fejlett mérési módszer alkalmazására.

a)

a II. melléklet I. részének 2. szakaszában, valamint II. részének 2. szakaszában szereplő kiterjesztéseket és módosításokat legalább két hónappal a végrehajtásuk előtt be kell jelenteni az illetékes hatóságoknak;

b)

valamennyi egyéb kiterjesztést és módosítást annak végrehajtása után, legalább éves gyakorisággal kell bejelenteni az illetékes hatóságoknak.

a)

a kiterjesztés vagy módosítás ismertetése, indokolása és célja;

b)

a végrehajtás dátuma;

c)

a modell kiterjesztése vagy módosítása által érintett alkalmazási kör, mennyiségi jellemzőkkel;

d)

technikai és eljárási dokumentumok;

e)

az intézmények független felülvizsgálatáról vagy validálásáról készített jelentések;

f)

igazolás arról, hogy a kiterjesztést vagy módosítást az intézmény jóváhagyási eljárásai keretében az illetékes szervek jóváhagyták, a jóváhagyás dátumával;

g)

adott esetben a kiterjesztés vagy módosítás mennyiségi hatása a kockázattal súlyozott kitettségértékekre vagy a tőkekövetelményre;

h)

feljegyzés az intézmény jóváhagyáshoz kötött belső modelljeinek jelenlegi és előző verziószámáról.

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/50

(1)

A 2013/36/EU irányelv 77. cikkének (3) bekezdése kizárólag a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokra utal, ezért a kereskedési könyvbe bevezetett, tulajdonviszonyt megtestesítő eszközöket nem kell bevonni az egyedi kockázat lényegességének értékelésébe.

(2)

Az egyedi kockázatoknak való kitettség abszolút értelemben vett lényegességét a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nettó pozícióinak kiszámítására vonatkozó egységesített szabályok alkalmazásával kell mérni. Az említett értékelésnek figyelembe kell vennie az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 327. cikkének (1) bekezdése szerint számított hosszú és rövid nettó pozíciókat egyaránt, a hitelderivatívákkal biztosított fedezeteknek az 575/2013/EU rendelet 346. és 347. cikkével összhangban történő beszámításával.

(3)

A 2013/36/EU irányelv 77. cikke (3) bekezdésének a kereskedési könyvi egyedi kockázatokra kiterjedő első albekezdése a különböző kibocsátók hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaiban lévő, nagyszámú jelentős pozíciót említ. E rendelet előírásai ezért a 2013/36/EU irányelv 77. cikke (4) bekezdésének megfelelően meghatározzák a különböző kibocsátók hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaiban lévő jelentős pozíciók nagy számára vonatkozó lényegességi küszöbértéket.

(4)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(5)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, és kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikke alapján létrehozott Banki Érdekképviseleti Csoport véleményét,

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/52

(1)

A 211/2011/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a polgári kezdeményezés aláírói számának a tagállamok legalább egynegyedében meg kell felelniük az Európai Parlament képviselői tagállamonként megválasztott száma 750-szeresének. E minimumszámokat a rendelet I. melléklete rögzíti.

(2)

2013. június 28-án az Európai Tanács elfogadta az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló 2013/312/EU európai tanácsi határozatot (2). Ez a 2013. június 30-án életbe lépett határozat meghatározza az egyes tagállamokban megválasztott európai parlamenti képviselők számát a 2014–2019-es parlamenti ciklusban. A 2014–2019-es parlamenti ciklus 2014. július 1-jén kezdődik.

(3)

A 211/2011/EU rendelet I. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell,

20.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/54

(1)

A 223/2014/EU rendelet (1) lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a nem lényegi elemeit kiegészítő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap tekintetében.

(2)

A 223/2014/EU rendelet alapján az irányító hatóságnak ki kell alakítana az egyes műveletekre vonatkozó, a monitoring, az értékelés, a pénzügyi irányítás, az ellenőrzés és az audit céljából szükséges, és a leginkább rászoruló személyek társadalmi beilleszkedését célzó operatív programok (OP II) tekintetében az egyéni résztvevőkre vonatkozó információkat is tartalmazó adatok számítógépes formában történő rögzítésére és tárolására szolgáló rendszerét. Ezért meg kell határozni az említett rendszerben rögzítendő és tárolandó adatok listáját.

(3)

Egyes adatok csak a műveletek meghatározott típusai vagy az operatív programok egyik típusa tekintetében lényegesek; következésképp pontosítani kell az adatszolgáltatási követelményeket. A 223/2014/EU rendelet meghatározza az OP II által támogatott műveletek egyéni résztvevőire vonatkozó adatok rögzítésének és tárolásának egyedi követelményeit, amelyeket figyelembe kell venni.

(4)

Az adatok listájának összeállításakor figyelembe kell venni a 223/2014/EU rendeletben meghatározott jelentéstételi követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi irányításhoz és monitoringhoz szükséges adatok – többek között a kifizetési kérelmek, az elszámolások és a végrehajtási jelentések elkészítéséhez szükséges adatok – valamennyi művelet tekintetében könnyen összesíthető és összeegyeztethető formában álljanak rendelkezésre. A lista összeállításakor figyelembe kell venni, hogy a számítógépes nyilvántartásban szereplő, műveletekkel kapcsolatos egyes alapadatok a műveletek eredményes pénzügyi irányításához és a műveletekkel kapcsolatos alapvető információk közzétételére vonatkozó követelmény teljesítéséhez szükségesek. Bizonyos további adatokra az ellenőrzések és az auditok hatékony megtervezéséhez és végrehajtásához van szükség.

(5)

A rögzítendő és tárolandó adatok listája nem érintheti az irányító hatóságok által kialakított számítógépes rendszerek technikai jellemzőit vagy struktúráját, és nem szabhatja meg előre a rögzített és tárolt adatok formátumát, kivéve, ha erről e rendelet külön rendelkezik. Nem érintheti továbbá az adatok bevitelére vagy rendszeren belüli előállítására alkalmazott eszközöket; egyes esetekben a listában szereplő adatokra vonatkozóan több értéket kell bevinni. Mindazonáltal szabályokat kell megállapítani ezen adatok jellegére vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az irányító hatóság teljesíthesse a monitoring, az értékelés, a pénzügyi irányítás, az ellenőrzés és az audit tekintetében ellátandó feladatait, ideértve azt az esetet, amikor ehhez az egyéni résztvevőkre vonatkozó adatok feldolgozására van szükség.

(6)

Az operatív programok kiadásainak ellenőrzése és auditja érdekében meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett az auditnyomvonal kielégítőnek tekinthető.

(7)

A 223/2014/EU rendelet értelmében végzett auditmunkához kapcsolódóan biztosítani kell, hogy a Bizottság és a tagállamok megelőzzék a személyes adatok jogosulatlan nyilvánosságra hozatalát és a személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférést, valamint meghatározzák, hogy a Bizottság és a tagállamok milyen célokból dolgozhatják fel ezeket az adatokat.

(8)

Az audithatóság felelős a műveletek auditálásáért. Annak érdekében, hogy ezen auditok hatóköre és hatékonysága megfelelő legyen, továbbá, hogy valamennyi tagállamban azonos szabványok szerint végezzék el azokat, meg kell szabni a rájuk vonatkozó feltételeket.

(9)

Részletesen meg kell állapítani az audit tárgyát képező műveletekre vonatkozó mintavétel alapját, amelyet az audithatóságnak szem előtt kell tartania a mintavételi módszer meghatározása és jóváhagyása során, ideértve a mintavételi egység, a mintára vonatkozóan alkalmazott egyes technikai feltételek, és adott esetben a további mintavétel során figyelembe veendő tényezők meghatározását.

(10)

Az audithatóságnak el kell készítenie a 223/2014/EU rendeletben említett elszámolásokra vonatkozó auditvéleményt. Annak érdekében, hogy az elszámolások auditjának hatóköre és tartalma megfelelő legyen, továbbá, hogy valamennyi tagállamban azonos szabványok szerint végezzék el azokat, meg kell szabni a rájuk vonatkozó feltételeket.

(11)

A pénzügyi korrekciók végrehajtása során – az arányosság elvével összhangban – a jogbiztonság és a valamennyi tagállammal szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében meg kell állapítani az irányítási és kontrollrendszerek eredményes működését érintő súlyos hiányosságok meghatározására szolgáló kritériumokat, meg kell határozni e súlyos hiányosságok főbb típusait, valamint az alkalmazandó pénzügyi korrekció mértékének megállapítására szolgáló kritériumokat és az átalányok vagy extrapolált pénzügyi korrekciók alkalmazásának kritériumait.

(12)

Az e rendeletben meghatározott intézkedések mielőbbi alkalmazásának lehetővé tétele érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie,

a)

az irányító hatóság által kialakított monitoringrendszerben számítógépes formában rögzítendő és tárolandó adatokkal összefüggő információkat meghatározó szabályok;

b)

az auditnyomvonalra vonatkozó részletes minimumkövetelmények a vezetendő számviteli nyilvántartások, valamint az igazoló hatóság, az irányító hatóság, a közreműködő szervezetek és a kedvezményezettek szintjén megőrizendő igazoló dokumentumok tekintetében;

c)

a műveletek auditjának és az elszámolások auditjának hatóköre és tartalma, valamint a műveletek mintájának kiválasztási módszertana;

d)

a Bizottság tisztviselői vagy a Bizottság arra jogosult képviselői által elvégzett auditok során gyűjtött adatok felhasználására vonatkozó részletes szabályok;

e)

az irányítási és kontrollrendszerek eredményes működését érintő súlyos hiányosságok meghatározására szolgáló kritériumok, ideértve e súlyos hiányosságok főbb típusait, továbbá az alkalmazandó pénzügyi korrekció mértékének megállapítását szolgáló kritériumok és az átalányok vagy extrapolált pénzügyi korrekciók alkalmazásának kritériumai.

a)

az auditnyomvonal lehetővé teszi élelmiszert és/vagy alapvető anyagi támogatást biztosító operatív program (OP I) vagy a monitoringbizottság által az OP II operatív programokra vonatkozóan meghatározott kiválasztási kritériumok alkalmazásának ellenőrzését;

b)

a 223/2014/EU rendelet 25. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti vissza nem térítendő támogatások tekintetében az auditnyomvonal lehetővé teszi a Bizottság felé igazolt összesített összegeknek az igazoló hatóság, az irányító hatóság, a közreműködő szervezetek és a kedvezményezettek által az operatív program keretében társfinanszírozott műveletekre vonatkozóan őrzött részletes számviteli nyilvántartásokkal és igazoló dokumentumokkal való összeegyeztetését;

c)

a 223/2014/EU rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti vissza nem térítendő támogatások tekintetében az auditnyomvonal lehetővé teszi a Bizottság felé igazolt összesített összegeknek az igazoló hatóság, az irányító hatóság, a közreműködő szervezetek és a kedvezményezettek által az operatív program keretében társfinanszírozott műveleteket érintően tárolt, a teljesítményekre vagy eredményekre vonatkozó részletes adatokkal és általuk őrzött igazoló dokumentumokkal – adott esetben többek között a standard egységköltségek és az egyösszegű kifizetések meghatározásáról szóló dokumentumokkal – való összeegyeztetését;

d)

a 223/2014/EU rendelet 25. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint meghatározott költségek tekintetében az auditnyomvonal szemlélteti és indokolja – adott esetben – a kiszámítás módját és azt, hogy mi alapján állapították meg az átalányokat, valamint az átalányelszámolású támogatható közvetlen költségeket vagy más kiválasztott kategóriákban bejelentett, átalányelszámolású költségeket;

e)

a 223/2014/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdésének b), c) és e) pontjával,a valamint 26. cikke (3) bekezdésének második része szerint meghatározott költségek tekintetében az auditnyomvonal lehetővé teszi az átalányelszámolású támogatható közvetlen költségek vagy más költségkategóriákban bejelentett, átalányelszámolású költségek alátámasztását;

f)

az auditnyomvonal lehető teszi a közpénzből való hozzájárulás kedvezményezett részére történő kifizetésének ellenőrzését;

g)

minden egyes művelet esetében az auditnyomvonal adott esetben tartalmazza a technikai leírást és finanszírozási tervet, a vissza nem térítendő támogatás odaítélésre vonatkozó dokumentumokat, a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó dokumentumokat, a kedvezményezettek jelentéseit, valamint az elvégzett ellenőrzésekről és auditokról készült jelentéseket;

h)

az auditnyomvonal tartalmazza az irányítási ellenőrzéssel és a műveletre vonatkozóan elvégzett auditokkal kapcsolatos információkat;

i)

az auditnyomvonal lehetővé teszi a művelet kimeneti mutatóival kapcsolatos adatoknak a programra vonatkozóan jelentett adatokkal és eredményekkel, valamint adott esetben a program céljaival való összeegyeztetését.

a)

a műveletet az operatív programra érvényes kiválasztási kritériumokkal összhangban választott ák ki, a művelet fizikailag nem volt befejezett vagy teljes mértékben végrehajtott az operatív programból történő finanszírozás iránti pályázatnak a kedvezményezett általi benyújtását megelőzően, a műveletet a jóváhagyó határozattal összhangban hajtották végre és a művelet az audit időpontjában a funkcionalitása, felhasználása és a kitűzött célok elérése tekintetében valamennyi rá vonatkozó feltételnek eleget tett;

b)

a Bizottságnak bejelentett kiadások megegyeznek a számviteli nyilvántartások adataival, és a szükséges igazoló dokumentumok az e rendelet 3. cikkében foglalt előírásoknak megfelelő auditnyomvonalat biztosítanak;

c)

a 25. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjával összhangban meghatározott, Bizottságnak bejelentett kiadások tekintetében a kedvezményezettnek történt kifizetéseket alátámasztó teljesítmények és eredmények megvalósultak; adott esetben a résztvevők adatai vagy a teljesítményekhez és eredményekhez kapcsolódó más nyilvántartások megegyeznek a Bizottságnak bejelentett információkkal, és a szükséges igazoló dokumentumok az e rendelet 3. cikkében foglalt előírásoknak megfelelő auditnyomvonalat biztosítanak.

i.

a minta elemeinek véletlenszerű kiválasztása;

ii.

a valószínűségelmélet alkalmazása a mintavétel eredményeinek értékeléséhez, ideértve a mintavételi kockázatnak, valamint a pontosság tervezett és megvalósult mértékének mérését és kontrollját.

a)

A 223/2014/EU rendelet 49. cikkének (1) bekezdésével összhangban bejelentett támogatható közkiadások teljes összege megegyezik-e a Bizottság számára az érintett számviteli év tekintetében benyújtott kifizetési kérelmekben feltüntetett kiadásoknak és az ezeknek megfelelő állami hozzájárulásnak az összegével; eltérés esetén pedig arról, hogy az elszámolásokban megfelelő magyarázattal szolgáltak-e az összeegyeztetett összegekre;

b)

az elszámolásokban kimutatott, a számviteli év során visszavont és visszafizettetett összegek, a számviteli év végén visszavonandó összegek és a behajthatatlan összegek egyeznek-e az igazoló hatóság számviteli rendszereibe bevitt összegekkel, és az illetékes irányító hatóság vagy igazoló hatóság által hozott döntéseken alapulnak-e;

c)

adott esetben a 223/2014/EU rendelet 49. cikkének (2) bekezdésével összhangban adott kiadásokat nem vettek-e figyelembe az elszámolásokban, és hogy valamennyi előírt korrekciót feltüntettek-e az érintett számviteli évre vonatkozó elszámolásokban.

a)

a súlyos hiányosság vagy súlyos hiányosságok relatív fontossága az irányítási és kontrollrendszer egészére nézve;

b)

a súlyos hiányosság vagy súlyos hiányosságok gyakorisága és kiterjedtsége;

c)

az uniós költségvetést érő veszteség kockázatának mértéke.

a)

amennyiben az irányítási és kontrollrendszert érintő súlyos hiányosságok annyira alapvetőek, gyakoriak vagy kiterjedtek, hogy a rendszert teljesen ellehetetlenítve az összes érintett kiadás jogszerűségét és szabályszerűségét kockáztatják, 100 %-os átalányt kell alkalmazni;

b)

amennyiben az irányítási és kontrollrendszert érintő súlyos hiányosságok annyira gyakoriak vagy kiterjedtek, hogy a rendszert érintő rendkívül súlyos hibát eredményezve az érintett kiadások nagyon nagy arányának jogszerűségét és szabályszerűségét kockáztatják, 25 %-os átalányt kell alkalmazni;

c)

amennyiben az irányítási és kontrollrendszert érintő súlyos hiányosságok a nem teljesen működő rendszernek, vagy az annyira rosszul vagy ritkán működő rendszernek tudhatók be, hogy az az érintett kiadások nagy arányának jogszerűségét és szabályszerűségét kockáztatja, 10 %-os átalányt kell alkalmazni;

d)

amennyiben az irányítási és kontrollrendszert érintő súlyos hiányosságok a nem következetesen működő rendszernek tudhatók be, amely az érintett kiadások jelentős részének jogszerűségét és szabályszerűségét kockáztatja, 5 %-os átalányt kell alkalmazni.