6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/1

(1)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 47. cikke, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) 6. cikke és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke kimondja a tisztességes eljáráshoz való jogot. A Charta 48. cikkének (2) bekezdése garantálja a védelemhez való jog tiszteletben tartását.

(2)

Az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését. Az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei ülésének elnökségi következtetéseivel, különösen azok 33. pontjával összhangban az ítéletek és az igazságügyi hatóságok egyéb határozatai kölcsönös elismerése elvének az Unióban a polgári és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés sarokkövévé kell válnia, mert a fokozott kölcsönös elismerés és a jogszabályok szükséges közelítése megkönnyítené az illetékes hatóságok közötti együttműködést és az egyének jogainak az igazságügyi eljárások keretében történő védelmét.

(3)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (1) bekezdése alapján az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul.

(4)

A büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesítése előfeltételként szükségessé teszi, hogy a tagállamok megbízzanak egymás büntető igazságszolgáltatási rendszerében. A kölcsönös elismerés foka nagymértékben függ számos tényezőtől, így a gyanúsítottak és a vádlottak jogait garantáló mechanizmusoktól és a kölcsönös elismerés elve alkalmazásának megkönnyítéséhez szükséges közös minimális normáktól.

(5)

Noha mindegyik tagállam részes fele az EJEE-nek és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, a tapasztalatok szerint ez a tény önmagában nem minden esetben nyújt alapot arra, hogy kellő mértékben megbízzanak a többi tagállam büntető igazságszolgáltatási rendszerében.

(6)

A büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése csak olyan bizalmi légkör esetén érvényesülhet ténylegesen, amelyben nemcsak az igazságszolgáltatási hatóságok, hanem a büntetőeljárásban részt vevő valamennyi szereplő a sajátjával egyenértékűnek tekinti más tagállam igazságszolgáltatási hatóságainak határozatait, ami nem csupán a másik tagállam szabályainak helyességébe vetett bizalmat jelenti, hanem az ilyen szabályok helyes alkalmazásába vetett bizalmat is. A kölcsönös bizalom erősítéséhez a Chartából, az EJEE-ből és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából eredő eljárási jogok és garanciák védelmére vonatkozó részletes szabályokra van szükség. Szükséges továbbá a Chartában és az EJEE-ben meghatározott minimális normák Unión belüli továbbfejlesztése, mind ezen irányelv, mind más intézkedések révén.

(7)

Az EUMSZ 82. cikkének (2) bekezdése a tagállamokban alkalmazandó minimumszabályok megállapításáról rendelkezik a határokon átnyúló vonatkozású büntetőügyekben a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének, valamint a rendőrségi és igazságügyi együttműködésnek a megkönnyítése érdekében. Az említett cikk szerint „a személyek jogai a büntetőeljárásban” az egyik olyan terület, amelyen minimumszabályok állapíthatók meg.

(8)

A közös minimumszabályok következtében várhatóan nő az egyes tagállamok büntető igazságszolgáltatási rendszerébe vetett bizalom, aminek pedig hatékonyabb, a kölcsönös bizalom jegyében zajló igazságügyi együttműködést és az alapjogvédelem kultúrájának Unión belüli terjesztését kell eredményeznie. A közös minimumszabályokkal a polgárok szabad áramlásának akadályai is megszüntethetők a tagállamok egész területén. Ilyen közös minimumszabályokat kell megállapítani az ügyvédi segítség büntetőeljárásokban történő igénybevételéhez, a valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogra vonatkozóan.

(9)

A Tanács 2009. november 30-án elfogadta a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló állásfoglalást (3) (a továbbiakban: az ütemterv). A lépésenkénti megközelítést alkalmazva az ütemterv az alábbiak terén hív fel intézkedések elfogadására: a fordításhoz és tolmácsoláshoz való jog (A. intézkedés), a jogokról és a vádakról való tájékoztatáshoz való jog (B. intézkedés), a jogi tanácsadáshoz és költségmentességhez való jog (C. intézkedés), a hozzátartozókkal, a munkaadókkal és a konzuli hatóságokkal való kommunikáció joga (D. intézkedés), valamint a veszélyeztetett gyanúsítottakra vagy vádlottakra vonatkozó különleges biztosítékok (E. intézkedés). Az ütemterv hangsúlyozza, hogy a jogok sorrendje csak tájékoztató jellegű, és így az a prioritásoknak megfelelően módosítható. Az ütemtervet oly módon alakították ki, hogy egészként működjön, és előnyei csak mindegyik összetevőjének végrehajtásával válnak teljes mértékben érzékelhetővé.

(10)

Az Európai Tanács 2009. december 11-én üdvözölte az ütemtervet és „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” (4) részévé tette azt (2.4. pont). Az Európai Tanács hangsúlyozta az ütemterv nem kimerítő jellegét, felkérve a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a vádlottak és a gyanúsítottak minimális eljárási jogainak további elemeit, és mérje fel, hogy egyéb kérdésekkel – például az ártatlanság vélelmével – szükséges-e foglalkozni az e területen való jobb együttműködés elősegítése érdekében.

(11)

Eddig az ütemterv alapján két intézkedés került elfogadásra, nevezetesen a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5), valamint a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6).

(12)

Ez az irányelv minimumszabályokat határoz meg az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (7) szerinti, a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való joggal, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való joggal és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való joggal kapcsolatban. Ennek révén előmozdítja a Charta és különösen annak 4., 6., 7., 47. és 48. cikke alkalmazását, az EJEE-nek az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett 3., 5., 6., és 8. cikkére támaszkodva, amely az ítélkezési gyakorlatában rendszeresen normákat állapít meg az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogra vonatkozóan. Az említett ítélkezési gyakorlat többek között megállapítja, hogy a tisztességes eljárás egyik feltétele az, hogy a gyanúsított vagy a vádlott igénybe vehesse a kifejezetten a jogi segítségnyújtással összefüggő szolgáltatások teljes skáláját. E tekintetben az ügyvédnek képesnek kell lennie arra, hogy a védelem alapvető vonatkozásait korlátozások nélkül biztosítsa.

(13)

A tagállamokra az EJEE alapján a tisztességes eljáráshoz fűződő jogok biztosításával kapcsolatban háruló kötelezettségek sérelme nélkül a kisebb súlyú jogsértésekre vonatkozó, büntetés-végrehajtási intézményben lefolytatott eljárások és a katonai környezetben elkövetett bűncselekményekre vonatkozó, a parancsnok által levezetett eljárások ezen irányelv alkalmazásában nem minősülnek büntetőeljárásnak.

(14)

Ezt az irányelvet a 2012/13/EU irányelv azon rendelkezéseinek figyelembevételével kell végrehajtani, amelyek előírják, hogy a gyanúsítottat vagy a vádlottat haladéktalanul tájékoztatni kell az ügyvédi segítség igénybevételére vonatkozó jogáról, valamint, hogy a gyanúsított vagy a vádlott letartóztatása vagy őrizetbe vétele esetén az adott személynek haladéktalanul át kell adni egy jogokról szóló írott tájékoztatót, amely információt tartalmaz az ügyvédi segítség igénybevételére vonatkozó jogról is.

(15)

Ezen irányelvben az „ügyvéd” fogalma minden olyan személyt jelöl, aki a nemzeti joggal összhangban a gyanúsítottak vagy a vádlottak számára képesítése és jogosultsága alapján (többek között valamely felhatalmazott szerv általi akkreditálás révén) jogi tanácsadást és jogi segítséget nyújthat.

(16)

Egyes tagállamokban a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóságok is határkörrel rendelkeznek viszonylag kisebb súlyú jogsértések esetében a szabadságelvonástól eltérő szankciók kiszabására. Ez lehet a helyzet például a nagy számban elkövetett közlekedési jogszabálysértések esetében, amelyeket közúti ellenőrzést követően állapíthatnak meg. Ilyen helyzetekben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól, hogy biztosítsák az ezen irányelv szerinti valamennyi jogot. Amennyiben valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a kisebb súlyú jogsértésekre vonatkozó szankciókat ilyen hatóság szabja ki, és az ilyen szankció kiszabásával szemben jogorvoslati kérelemmel lehet élni, illetve az ügyet más módon büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság elé lehet terjeszteni, ezt az irányelvet csak a jogorvoslati kérelem révén vagy más módon a büntetőbíróság elé terjesztett ügyekkel kapcsolatban lefolytatott eljárásra kell alkalmazni.

(17)

Egyes tagállamokban bizonyos kisebb súlyú jogsértések, különösen a kisebb súlyú közlekedési jogszabálysértések, az általános önkormányzati rendeletekkel kapcsolatos kisebb súlyú jogsértések és a közrend elleni kisebb súlyú jogszabálysértések bűncselekménynek minősülnek. Ilyen esetben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól, hogy biztosítsák az ezen irányelv szerinti valamennyi jogot. Amennyiben a tagállamok joga a kisebb súlyú jogsértésekre vonatkozóan előírja, hogy szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki, ezen irányelv ilyenkor kizárólag a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtt zajló eljárásokra alkalmazandó.

(18)

Ezen irányelvnek a bizonyos kisebb súlyú jogsértéseket érintő alkalmazási köre nem érintheti azokat a kötelezettségeket, amelyek az EJEE alapján a tisztességes eljáráshoz fűződő jogok – többek között az ügyvéd általi jogi segítségnyújtás – biztosításával kapcsolatban hárulnak a tagállamokra.

(19)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak indokolatlan késedelem nélkül gyakorolhassák az ezen irányelv szerinti, ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogukat. A gyanúsítottak és a vádlottak számára minden esetben biztosítani kell az ügyvédi segítség igénybevételét a büntetőeljárás folyamán, amennyiben nem mondtak le erről a jogukról.

(20)

Ezen irányelv alkalmazásában a kihallgatás nem foglalja magában a rendőrség vagy más bűnüldöző hatóságok általi olyan előzetes kihallgatást, amelynek célja az érintett személy azonosítása, a fegyverbirtoklás ellenőrzése vagy egyéb hasonló biztonsági kérdések, vagy annak eldöntése, hogy szükség van-e nyomozás indítására, például egy közúti ellenőrzés során, illetőleg a rendszeres szúrópróbaszerű ellenőrzések alkalmával, amikor még nem történt meg a gyanúsított vagy a vádlott azonosítása.

(21)

Amennyiben a gyanúsítottól vagy a vádlottól eltérő valamely személy – úgymint egy tanú – gyanúsítottá vagy vádlottá válik, az adott személyt védeni kell az ellen, hogy önmagára nézve terhelő vallomást tegyen, és biztosítani kell számára a hallgatáshoz való jogot, amint azt az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata is megerősítette. Ez az irányelv ezért kifejezett hivatkozást tartalmaz arra a gyakorlatban előforduló helyzetre, amikor a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző vagy igazságszolgáltatási hatóság által valamely büntetőeljárással összefüggésben végzett kihallgatás során az adott személlyel szemben bűncselekmény elkövetésének gyanúja vagy vádja merül fel. Amennyiben egy kihallgatás során a gyanúsítottól vagy a vádlottól eltérő személy gyanúsítottá vagy vádlottá válik, a kihallgatást azonnal fel kell függeszteni. Lehetővé kell tenni azonban a kihallgatás folytatását abban az esetben, ha felhívták az érintett személy figyelmét arra, hogy gyanúsítottá vagy vádlottá vált, valamint, ha teljes körűen élhet az ezen irányelv szerinti jogokkal.

(22)

A gyanúsított és a vádlott számára biztosítani kell a jogot, hogy az őt képviselő ügyvéddel négyszemközt találkozhasson. A tagállamok gyakorlati szabályokban rendelkezhetnek az ilyen találkozások időtartamáról és gyakoriságáról, figyelembe véve az egyes büntetőeljárások körülményeit, különösen az ügy összetettségét és az alkalmazandó eljárási cselekményeket. A tagállamok számára biztosítani kell azt is, hogy gyakorlati szabályokat állapíthassanak meg a találkozó helyszínét illetően a védelem és a biztonság – különösen az ügyvéd és a gyanúsított vagy a vádlott tekintetében történő – szavatolása érdekében. E gyakorlati szabályok nem sérthetik a gyanúsított vagy a vádlott ügyvéddel való találkozáshoz való jogának tényleges gyakorlását és lényegét.

(23)

A gyanúsított és a vádlott számára biztosítani kell a jogot, hogy az őt képviselő ügyvéddel kommunikálhasson. E kommunikációra bármikor sor kerülhet, így azt megelőzően is, hogy a gyanúsított vagy a vádlott élt volna az ügyvéddel való találkozás jogával. A tagállamok gyakorlati szabályokban rendelkezhetnek a gyanúsított vagy a vádlott és az ügyvédje közötti kommunikáció időtartamáról, gyakoriságáról és módjáról, többek között az említett kommunikáció lehetővé tétele érdekében videokonferencia és egyéb kommunikációs technológia használatáról is, feltéve, hogy e szabályok nem sértik a gyanúsított vagy a vádlott ügyvéddel történő kommunikációhoz való jogának tényleges gyakorlását és lényegét.

(24)

Ez az irányelv nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy bizonyos kisebb súlyú jogsértések esetében a gyanúsítottnak vagy a vádlottnak az ügyvédhez való jogát telefonon keresztül biztosítsák. A jog effajta korlátozásának azonban azokra az esetekre kellene szorítkoznia, amelyekben gyanúsítottat vagy vádlottat a rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságszolgáltatási hatóság nem hallgatja ki.

(25)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyanúsítottak és vádlottak ahhoz fűződő jogát, hogy a rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságszolgáltatási hatóság általi kihallgatása – ideértve a bírósági meghallgatásokat is – során ügyvédje jelen legyen, és azokon aktívan részt vegyen. A részvételt azon, nemzeti jog szerinti eljárásoknak megfelelően kell gyakorolni, amelyek az ügyvédnek a gyanúsított vagy a vádlott rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságszolgáltatási hatóság általi kihallgatásán – ideértve a bírósági meghallgatásokat is – való részvételét szabályozzák, feltéve, hogy ezen eljárások nem sértik az érintett jog tényleges gyakorlását és lényegét. A gyanúsított vagy a vádlott rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságszolgáltatási hatóság általi kihallgatásán, illetve a bírósági meghallgatáson az ügyvéd egyebek mellett – az említett eljárásokkal összhangban – kérdéseket tehet fel, magyarázatot kérhet és nyilatkozatokat tehet, amelyeket az érintett tagállam jogszabályaival összhangban jegyzőkönyvbe kell venni.

(26)

A gyanúsítottnak és a vádlottnak joga van ahhoz, hogy ügyvédje ezen irányelvnek megfelelően a nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekményeknél jelen legyen, amennyiben azt az érintett nemzeti jog előírja, és amennyiben a gyanúsított vagy a vádlott jelenléte kötelező vagy engedélyezett. Az említett cselekmények legalább az alábbiakat foglalják magukban: felismerésre bemutatás, amikor a gyanúsított vagy a vádlott más személyekkel együtt szerepel az áldozat vagy a tanú általi azonosítás céljából; szembesítés, amikor a gyanúsított vagy a vádlott találkozik egy vagy több tanúval vagy áldozattal, amennyiben fontos tényekkel vagy kérdésekkel kapcsolatban nézetkülönbség van közöttük; valamint a bűncselekménynek a gyanúsított vagy a vádlott jelenlétében történő rekonstruálása, annak érdekében, hogy érthetőbbé váljanak a bűncselekmény elkövetésének körülményei, és hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak konkrét kérdéseket tehessenek fel. A tagállamok gyakorlati szabályokat állapíthatnak meg az ügyvédek nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekményeknél való jelenlétére vonatkozóan. Az ilyen gyakorlati szabályok nem sérthetik az érintett jogok tényleges gyakorlását és lényegét. Ha valamely nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekményre ügyvéd jelenlétében kerül sor, ezt az érintett tagállam jogában meghatározott jegyzőkönyvezési eljárással összhangban rögzíteni kell.

(27)

A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak hozzáférjenek az általános információkhoz – például egy weboldal vagy a rendőrőrsökön hozzáférhető szórólapok útján – annak érdekében, hogy könnyebben találjanak ügyvédet. Ugyanakkor nem szükséges, hogy a tagállamok tevőlegesen eljárjanak annak biztosítása érdekében, hogy a szabadságelvonás alatt nem álló gyanúsítottat vagy vádlottat ügyvéd segítse, ha a gyanúsított vagy a vádlott nem gondoskodott saját maga ügyvédi segítségről. Az érintett gyanúsított vagy vádlott szabadon kapcsolatba léphet egy ügyvéddel, szabadon konzultálhat vele, és igénybe veheti ügyvédi segítségét.

(28)

Gyanúsított vagy a vádlott szabadságának elvonása esetén, a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket, hogy az ilyen személy ténylegesen gyakorolni tudja az ügyvédhez való jogát – többek között az ügyvédi segítség megszervezésével, ha az ilyen személynek nincs ügyvédje –, kivéve, ha erről a jogáról lemondott. Ilyen intézkedés lehet többek között az, hogy az illetékes hatóságok a rendelkezésre álló ügyvédek jegyzéke alapján – amelyből a gyanúsított vagy a vádlott választhat – gondoskodnak az ügyvédi segítségről. Az intézkedések között szerepelhetnek adott esetben költségmentességre vonatkozó intézkedések is.

(29)

A gyanúsítottak vagy vádlottak szabadságelvonása körülményeinek maradéktalanul összeegyeztethetőknek kell lenniük az EJEE-ben, a Chartában, valamint az Európai Unió Bíróságának (a Bíróság) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában meghatározott normákkal. A szabadságelvonással érintett gyanúsított vagy vádlott számára ezen irányelv alapján történő segítségnyújtáskor biztosítani kell, hogy az érintett ügyvéd az illetékes hatóságoknál érdeklődhessen szabadságelvonással érintett személy fogva tartásának körülményeiről.

(30)

Olyan esetekben, amikor a gyanúsított vagy a vádlott nagy földrajzi távolságban – például tengerentúli területeken – található, vagy ha a tagállam a területén kívül katonai műveleteket folytat vagy azokban részt vesz, a tagállamok ideiglenesen eltérhetnek attól a jogtól, hogy a gyanúsított vagy a vádlott a szabadságelvonás megkezdését követően indokolatlan késedelem nélkül igénybe vehessen ügyvédi segítséget. Az ideiglenes eltérés ideje alatt indokolt, hogy az illetékes hatóságok ne hallgathassák ki az érintett személyt, és nem végezhetnek semmilyen, ezen irányelvben meghatározott nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekményt sem. Amennyiben az ügyvédi segítség azonnali igénybevétele a gyanúsított vagy a vádlott földrajzi távolsága miatt nem megoldható, a tagállamoknak biztosítaniuk kell a telefonon vagy videokonferencián keresztül történő kommunikációt, kivéve, ha az kivitelezhetetlen.

(31)

A tagállamok számára engedélyezni kell, hogy ideiglenesen eltérhessenek az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogtól a tárgyalást megelőző szakban, ha erre valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető súlyosan hátrányos következmény elhárítása érdekében van sürgős szükség. Az ilyen indokú ideiglenes eltérés ideje alatt indokolt, hogy az illetékes hatóságok kihallgathassák a gyanúsítottat vagy a vádlottat az ügyvéd távollétében, feltéve, hogy tájékoztatták a hallgatáshoz való jogáról, és e jogával élhet is, továbbá, hogy a kihallgatás nem sérti a védelemhez való jogot, ideértve azt az előjogot is, hogy a gyanúsítottnak vagy a vádlottnak ne kelljen önmagára nézve terhelő vallomást tennie. A kihallgatás kizárólag azt a célt szolgálhatja, illetve arra korlátozódhat, hogy az illetékes hatóságok megszerezzék azokat az információkat, amelyek a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető súlyosan hátrányos következmények elhárítása érdekében feltétlenül szükségesek. Az ezen eltéréssel való visszaélés elviekben helyrehozhatatlanul sértené a védelemhez való jogot.

(32)

A tagállamok számára abban az esetben is engedélyezni kell, hogy ideiglenesen eltérhessenek az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogtól a tárgyalást megelőző szakban, ha a nyomozó hatóságok azonnali intézkedése elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzák a büntetőeljárás érdemi veszélyeztetését, különösen az alapvető bizonyítékok megsemmisítését vagy megváltoztatását, vagy a tanúk befolyásolását. Az ilyen indokú ideiglenes eltérés ideje alatt az illetékes hatóságok kihallgathatják a gyanúsítottat vagy a vádlottat az ügyvéd távollétében, feltéve, hogy tájékoztatták a hallgatáshoz való jogáról, és e jogával élhet is, továbbá, hogy a kihallgatás nem sérti a védelemhez való jogot, ideértve azt az előjogot is, hogy a gyanúsítottnak vagy a vádlottnak ne kelljen önmagára nézve terhelő vallomást tennie. A kihallgatás kizárólag azt a célt szolgálhatja, illetve arra korlátozódhat, hogy az illetékes hatóságok megszerezzék azokat az információkat, amelyek a büntetőeljárás érdemi veszélyeztetésének megakadályozása érdekében feltétlenül szükségesek. Az ezen eltéréssel való visszaélés elviekben helyrehozhatatlanul sértené a védelemhez való jogot.

(33)

A gyanúsított vagy a vádlott és ügyvédje közötti kommunikáció titkossága alapvető fontosságú a védelemhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítása szempontjából, és lényeges részét képezi a tisztességes eljáráshoz való jognak. A tagállamoknak ezért eltérések nélkül tiszteletben kell tartaniuk az ezen irányelv alapján biztosított, ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog gyakorlása során a gyanúsított vagy a vádlott és ügyvédje között tartott találkozók, illetve az egyéb kommunikációs formák titkosságát. Ez az irányelv nem érinti azokat az eljárásokat, amelyek olyan helyzetekre vonatkoznak, amikor objektív és tényszerű körülmények alapján az ügyvéddel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy a gyanúsítottal vagy a vádlottal együtt érintett a bűncselekményben. Az ügyvéd általi bűnelkövetés nem tekinthető a gyanúsítottnak vagy a vádlottnak ezen irányelv keretében nyújtott törvényes segítségnek. A titkosság tiszteletben tartásának kötelezettsége nem csak azt jelenti, hogy a tagállamok nem zavarhatják meg a kommunikációt, illetve nem férhetnek hozzá, hanem azt is, hogy amennyiben a gyanúsított vagy a vádlott szabadságát elvonták, vagy az állam ellenőrzése alatt álló egyéb helyen van, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kommunikáció módozatai megfeleljenek a titkosság követelményének, és védjék azt. Mindez nem érinti a fogvatartási létesítményekben alkalmazott azon mechanizmusokat, amelyek célja megakadályozni – például a levelezés átvilágítása révén – tiltott küldemények eljuttatását a fogvatartottak részére, feltéve, hogy ezek a mechanizmusok nem teszik lehetővé az illetékes hatóságok számára a gyanúsított vagy a vádlott és az ügyvédje közötti közlések elolvasását. Ez az irányelv nem érinti továbbá azokat a nemzeti jog szerinti eljárásokat, amelyek értelmében a levelezés továbbítása megtagadható, ha a feladó nem járul hozzá ahhoz, hogy a levelezést a továbbítást megelőzően egy illetékes bírósághoz benyújtsák.

(34)

Ez az irányelv nem érintheti a titkosság megsértését, ha az az illetékes hatóságok által végzett jogszerű megfigyelési művelethez kapcsolódik. Ez az irányelv nem érintheti továbbá az olyan, például a nemzeti hírszerző szolgálatok által folytatott tevékenységeket, amelyek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban a nemzetbiztonság védelmét szolgálják, vagy az EUMSZ 72. cikkének hatálya alá tartoznak, amelynek értelmében a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről szóló V. cím nem érintheti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.

(35)

A szabadságelvonással érintett gyanúsítottak vagy vádlottak számára biztosítani kell azt a jogot, hogy legalább egy általuk kiválasztott személyt (például családtagot vagy munkáltatót) indokolatlan késedelem nélkül tájékoztassanak a szabadságelvonásukról, feltéve, hogy az nem sérti az érintett személy ellen indított vagy bármely más büntetőeljárás lefolytatását. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy gyakorlati szabályokat állapíthassanak meg e jog alkalmazására vonatkozóan. E gyakorlati szabályok nem sérthetik az említett jog tényleges gyakorlását és lényegét. Korlátozott, kivételes körülmények esetén mindazonáltal lehetőséget kell biztosítani az e jogtól való ideiglenes eltérésre, amikor azt az eset egyedi körülményeinek fényében az ezen irányelvben meghatározott nyomós ok támasztja alá. Amennyiben az illetékes hatóságok egy konkrét harmadik személy tekintetében ilyen ideiglenes eltérés alkalmazását irányozzák elő, először meg kell vizsgálniuk, hogy lehetséges lenne-e egy, a gyanúsított vagy a vádlott által megnevezett másik harmadik személynek a szabadságelvonásról való tájékoztatása.

(36)

A gyanúsítottak vagy vádlottak számára – szabadságelvonásuk ideje alatt – biztosítani kell azt a jogot, hogy legalább egy általuk megnevezett harmadik személlyel (például hozzátartozóval) indokolatlan késedelem nélkül kommunikálhassanak. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kényszerítő körülmények vagy arányos operatív követelmények esetén korlátozzák vagy késleltessék e jog gyakorlását. Ilyen körülmény vagy követelmény lehet többek között, ha el kell hárítani egy adott személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető súlyosan hátrányos következményeket, meg kell akadályozni valamely büntetőeljárás veszélyeztetését, meg kell akadályozni egy bűncselekményt, ki kell várni a bírósági meghallgatást, vagy védelmet kell biztosítani bűncselekmények áldozatainak. Amennyiben az illetékes hatóságok egy konkrét harmadik személy tekintetében a kommunikációhoz való jog gyakorlásának korlátozását vagy elhalasztását irányozzák elő, előtte meg kell vizsgálniuk, hogy lehetséges lenne-e egy, a gyanúsított vagy a vádlott által megnevezett másik harmadik személlyel való kommunikáció. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy gyakorlati szabályokban rendelkezzenek a harmadik személyekkel való kommunikáció idejéről, módjáról, időtartamáról és gyakoriságáról, figyelemmel arra, hogy fenn kell tartani a rendet és a biztonságot azon a helyen, ahol az illető személy a szabadságelvonását tölti.

(37)

A szabadságelvonással érintett gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak a konzuli segítségnyújtáshoz való jogát a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezmény 36. cikke rögzíti, amelynek értelmében ez a jog az államokra ruházott azon jog, hogy saját állampolgáraikkal érintkezésbe léphessenek. Ez az irányelv a szabadságelvonással érintett gyanúsítottak és vádlottak részére – kívánságuk esetén – ennek megfelelő jogot biztosít. A konzuli védelmet a konzuli hatóságként eljáró diplomáciai hatóságok gyakorolhatják.

(38)

A tagállamoknak a nemzeti jogukban egyértelműen meg kell határozniuk az ezen irányelv alapján biztosított jogok alóli ideiglenes eltérések indokait és az azokra vonatkozó kritériumokat, és ezen eltéréseket csak korlátozott mértékben alkalmazhatják. Az ideiglenes eltéréseknek arányosnak, időben szigorúan korlátozottnak kell lenniük, nem alapulhatnak kizárólag a feltételezett bűncselekmény típusán vagy súlyosságán, és nem sérthetik általában véve az eljárás tisztességes lefolytatását. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ezen irányelv szerinti ideiglenes eltérés bírótól és bíróságtól eltérő igazságügyi hatóság általi engedélyezése esetén az ideiglenes eltérés engedélyezéséről szóló határozatot egy bíróság legkésőbb a tárgyalási szakban elbírálhassa.

(39)

A gyanúsított és a vádlott számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelv értelmében számára biztosított jogról lemondjon, amennyiben egyértelmű és kellő tájékoztatást kapott az érintett jog tartalmáról és az arról való lemondás lehetséges következményeiről. A tájékoztatáskor figyelembe kell venni az érintett gyanúsított vagy vádlott egyedi körülményeit, ideértve az illető életkorát, valamint szellemi és fizikai állapotát is.

(40)

A jogról való lemondást és a lemondás körülményeit az érintett tagállam jogában meghatározott jegyzőkönyvezési eljárással összhangban kell rögzíteni. Ez nem jelenthet a tagállamok számára további, új mechanizmusok bevezetésére vonatkozó kötelezettséget, sem további adminisztratív terheket.

(41)

Amennyiben a gyanúsított vagy vádlott visszavonja a jogról való lemondását, nem szükséges megismételni a kihallgatást vagy azokat az eljárási cselekményeket, amelyekre az érintett jogról való lemondás időszakában került sor.

(42)

Az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban érintett személyek (a továbbiakban: a keresett személyek) számára biztosítani kell a jogot, hogy ügyvédi segítséget vegyenek igénybe a végrehajtó tagállamban annak érdekében, hogy ténylegesen gyakorolhassák a 2002/584/IB kerethatározat alapján őket megillető jogokat. Amennyiben a keresett személy végrehajtó igazságügyi hatóság általi kihallgatásán az ügyvéd részt vesz, akkor az ügyvéd egyebek mellett – a nemzeti jogban előírt eljárásokkal összhangban – kérdéseket tehet fel, magyarázatot kérhet, és nyilatkozatokat tehet. Az ügyvéd kihallgatáson való részvételének tényét az érintett tagállam jogában meghatározott jegyzőkönyvezési eljárással összhangban rögzíteni kell.

(43)

A keresett személy számára biztosítani kell a jogot, hogy a végrehajtó tagállamban őt képviselő ügyvéddel négyszemközt beszélhessen. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy gyakorlati szabályokban rendelkezhessenek e találkozások időtartamáról és gyakoriságáról, figyelembe véve az ügy egyedi körülményeit. A tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy gyakorlati szabályokat állapíthassanak meg továbbá az ügyvéd és a keresett személy közötti találkozó helyszínét illetően a védelem és a biztonság – különösen az ügyvéd és a keresett személy tekintetében történő – szavatolása érdekében. E gyakorlati szabályok nem sérthetik a keresett személy ügyvéddel való találkozáshoz való jogának tényleges gyakorlását és lényegét.

(44)

A keresett személy számára biztosítani kell a jogot, hogy a végrehajtó államban őt képviselő ügyvéddel kommunikálhasson. Lehetővé kell tenni, hogy e kommunikációra bármikor sor kerülhessen, így azt megelőzően is, hogy a keresett személy élt volna az ügyvéddel való találkozás jogával. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy gyakorlati szabályokban rendelkezhessenek a keresett személy és az ügyvédje közötti kommunikáció időtartamáról, gyakoriságáról és módjáról, többek között az említett kommunikáció lehetővé tétele érdekében videokonferencia és egyéb kommunikációs technológia használatáról is. E gyakorlati szabályok nem sérthetik a keresett személy ügyvédjével történő kommunikációhoz való jogának tényleges gyakorlását és lényegét.

(45)

A végrehajtó tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket, hogy a keresett személy ténylegesen gyakorolni tudja az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogát – többek között az ügyvédi segítség megszervezésével, ha a keresett személynek nincs ügyvédje – kivéve, ha erről a jogáról lemondott. Ezekre az intézkedésekre – beleértve adott esetben a költségmentességre vonatkozó intézkedéseket is – a nemzeti jog kell, hogy irányadó legyen. Ilyen intézkedés lehet többek között az, hogy az illetékes hatóságok a rendelkezésre álló ügyvédek jegyzéke alapján – amelyből a keresett személy választhat – gondoskodnak az ügyvédi segítségről.

(46)

Azt követően, hogy a keresett személy tájékoztatta a kibocsátó tagállam illetékes hatóságát arról, hogy az említett tagállamban ügyvédet kíván megbízni, az illetékes hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatást nyújt a keresett személy számára annak érdekében, hogy segítse őt az adott tagállamban egy ügyvéd megbízásában. E tájékoztatás kiterjedhet például a kibocsátó államban tevékenykedő ügyvédek aktuális jegyzékére vagy egy olyan ügyeletes ügyvéd nevére, aki az európai elfogatóparancsot érintő ügyekben tájékoztatással és tanáccsal tud szolgálni. A tagállamok felkérhetik a megfelelő ügyvédi kamarát, hogy állítsa össze az említett jegyzéket.

(47)

Az átadási eljárás kulcsfontosságú a tagállamok között büntetőügyekben folytatott együttműködés szempontjából. Az ilyen együttműködéshez elengedhetetlen, hogy a 2002/584/IB kerethatározatban foglalt határidőket betartsák. Ezért amellett, hogy a keresett személyek számára biztosítani kell, hogy maradéktalanul élhessenek az ezen irányelv szerinti jogaikkal európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban, az említett határidőket be kell tartani.

(48)

A költségmentességre vonatkozóan uniós jogalkotási aktus elfogadásáig a tagállamoknak a nemzeti jogukat kell a költségmentességre alkalmazniuk, amelynek összhangban kell lennie a Chartával, az EJEE-vel, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával.

(49)

Az uniós jog hatékony érvényesülése elvének megfelelően a tagállamoknak megfelelő és hatékony jogorvoslati lehetőségeket kell biztosítaniuk az ezen irányelv által az egyénekre ruházott jogok védelme érdekében.

(50)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell a védelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartásáról, amikor mérlegelik a gyanúsított vagy a vádlott által az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogának megsértésével – illetve az ezen irányelvnek megfelelően e jogtól engedélyezett eltérés esetében – tett vallomásokat vagy az így szerzett bizonyítékokat. Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a védelemhez való jog elviekben helyrehozhatatlanul sérül, ha az ügyvédi segítség igénybevételét mellőzve lefolytatott rendőrségi kihallgatás során tett beismerő vallomást felhasználják az ítélet alátámasztására. Mindez nem érintheti a vallomásoknak a nemzeti jog által engedélyezett egyéb célokra történő felhasználását. Ilyen például a sürgős nyomozási cselekmények végrehajtásának szükségessége egyéb bűncselekmények elkövetésének, illetve bárki számára súlyosan hátrányos következményeknek az elhárítása céljából, vagy ha a büntetőeljárás érdemi veszélyeztetését sürgősen meg kell akadályozni abban az esetben, ha az ügyvéd igénybevételének lehetővé tétele vagy a nyomozás késleltetése visszavonhatatlanul veszélyeztetne egy súlyos bűncselekménnyel kapcsolatos, folyamatban lévő nyomozást. Továbbá nem érintheti a bizonyítékok elfogadhatóságára vonatkozó nemzeti szabályokat vagy rendszereket, és nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy olyan rendszert tartsanak fenn, amelyben a bíróságokon vagy a bírák előtt valamennyi meglévő bizonyítékra hivatkozni lehet anélkül, hogy külön vagy előzetesen értékelnék az adott bizonyíték elfogadhatóságát.

(51)

A tisztességes igazságszolgáltatáshoz hozzátartozik a gondossági kötelezettség a gyanúsítottakkal vagy vádlottakkal kapcsolatban, akik potenciálisan kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az ügyészségnek, a bűnüldöző szerveknek és az igazságügyi hatóságoknak ezért elő kell segíteniük, hogy az ilyen személyek ténylegesen gyakorolhassák az ezen irányelvben biztosított jogaikat, például bármely olyan potenciális kiszolgáltatottság figyelembevételével, amely befolyásolja az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog és a valamely harmadik személynek a szabadságelvonásról való tájékoztatásához való jog gyakorlására irányuló képességüket, továbbá az említett jogok szavatolását szolgáló megfelelő intézkedések megtételével.

(52)

Ez az irányelv védi a Charta által elismert alapjogokat és elveket, köztük a kínzás, az embertelen és megalázó bánásmód tilalmát, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyi sérthetetlenséghez való jogot, a gyermekek jogait, a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedését, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét, valamint a védelemhez való jogot. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(53)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ennek az irányelvnek a rendelkezéseit – amennyiben azok megfelelnek az EJEE által garantált jogoknak – az EJEE rendelkezéseivel és az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összhangban hajtsák végre.

(54)

Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy magasabb szintű védelem biztosítása érdekében kiterjeszthessék az ezen irányelvben meghatározott jogokat. A védelem magasabb szintje nem akadályozhatja a bírósági határozatok kölcsönös elismerését, amelynek a megkönnyítése e minimumszabályok célja. A védelem szintje soha nem lehet alacsonyabb a Charta és az EJEE által meghatározott, a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának értelmezése szerinti normáknál.

(55)

Ez az irányelv előmozdítja a gyermekek jogait, valamint figyelembe veszi az Európa Tanács gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásait, különösen annak a gyermekeknek nyújtandó tájékoztatásra és tanácsadásra vonatkozó rendelkezéseit. Ez az irányelv biztosítja, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak, beleértve a gyermekeket is, megfelelő információt kapjanak ahhoz, hogy megértsék az ezen irányelv értelmében őket megillető jogról való lemondás következményeit, továbbá azt, hogy a lemondást önszántukból és egyértelműen kell megtenni. Ha a gyanúsított vagy vádlott gyermek, a szülői felügyelet gyakorló személyt a gyermek szabadságának elvonását követően a lehető leghamarabb értesíteni kell, annak indoklásával együtt. Amennyiben a gyermek mindenek felett álló érdekével ellentétes, hogy ezt az információt a szülői felügyeletet gyakorló személlyel közöljék, úgy más alkalmas felnőtt személyt, például egy rokont kell értesíteni. Ez nem sértheti a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek előírják, hogy az erre szakosodott – különösen a gyermekvédelmi vagy gyermekjóléti – hatóságokat, intézményeket és egyéneket szintén tájékoztatni kell a gyermek szabadságának elvonásáról. A tagállamok nem korlátozhatják vagy késleltethetik a harmadik személlyel való kommunikációhoz való jog gyakorlását szabadságelvonással érintett, gyanúsított vagy vádlott gyermekek tekintetében, hacsak kivételesen rendkívüli körülmények nem indokolják azt. Késleltetés alkalmazása esetén sem tartható a gyermek teljes elkülönítésben, hanem lehetővé kell tenni számára a kommunikációt például egy gyermekvédelmi vagy gyermekjóléti intézménnyel vagy ilyen feladatokat ellátó egyénnel.

(56)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (8) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(57)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogra, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonásról történő tájékoztatásához való jogra és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogra vonatkozó közös minimumszabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az irányelv léptéke és hatása miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(58)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, ezek a tagállamok nem vesznek részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(59)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

amelyek esetében a tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a szankciót egy, a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóság szabja ki, és az ilyen szankció kiszabásával szemben az említett típusú bírósághoz lehet fellebbezni vagy azt az elé lehet terjeszteni; vagy

b)

amelyek esetében szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki,

a)

a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatásának megkezdését megelőzően;

b)

a (3) bekezdés c) pontjával összhangban bármely nyomozó vagy más illetékes hatóság által bármely nyomozási vagy más bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatásakor;

c)

a szabadságelvonás megkezdését követően indokolatlan késedelem nélkül;

d)

amennyiben büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságra idézték be, az említett bíróság előtti megjelenés előtt kellő időben.

a)

a tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak joga legyen az őt képviselő ügyvéddel négyszemközt beszélni és kommunikálni, adott esetben a rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatás megkezdését megelőzően is;

b)

a tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak joga legyen ahhoz, hogy ügyvédje jelen legyen, és hatékonyan részt vegyen a kihallgatás során. Az ügyvéd részvételére a nemzeti jog szerinti eljárásokkal összhangban kerülhet sor, feltéve, hogy ezen eljárások nem sértik az érintett jogok tényleges gyakorlását és lényegét. Amennyiben a kihallgatáson részt vesz ügyvéd, a részvétel tényét az érintett tagállam jogában meghatározott jegyzőkönyvezési eljárással összhangban rögzíteni kell;

c)

a tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak joga legyen ahhoz, hogy ügyvédje legalább a következő nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekményeknél jelen legyen, amennyiben azokat a nemzeti jog előírja, és amennyiben a gyanúsítottnak vagy a vádlottnak jelen kell lennie vagy jelen lehet:

a)

sürgősen meg kell akadályozni a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények bekövetkeztét;

b)

a nyomozó hatóságok azonnali intézkedése elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzák a büntetőeljárás érdemi veszélyeztetését.

a)

ha sürgősen meg kell akadályozni a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények bekövetkeztét;

b)

ha sürgősen meg kell előzni egy olyan helyzetet, amely a büntetőeljárást érdemben veszélyeztethetné.

a)

arányos, és nem terjed túl a szükséges mértéken;

b)

időben szigorúan korlátozott;

c)

nem alapul kizárólag a feltételezett bűncselekmény típusán vagy súlyosságán; és

d)

nem sérti általában véve az eljárás tisztességes lefolytatását.

a)

a gyanúsított vagy a vádlott egyszerű és közérthető nyelven – akár írásban, akár szóban – egyértelmű és kellő tájékoztatást kapjon az érintett jog tartalmáról és az arról való lemondás lehetséges következményeiről; valamint hogy

b)

a jogról való lemondás önkéntes és egyértelmű legyen.

a)

az ügyvédi segítség olyan időpontban és módon való igénybevételéhez való jog, amely lehetővé teszi a keresett személy számára jogainak tényleges – és minden esetben a szabadságelvonás megkezdését követően indokolatlan késedelem nélküli – gyakorlását;

b)

az őt képviselő ügyvéddel való találkozáshoz és kommunikációhoz való jog;

c)

az ahhoz való jog, hogy az ügyvédje jelen legyen a keresett személy végrehajtó igazságügyi hatóság általi kihallgatása során, valamint hogy azon a nemzeti jog szerinti eljárásokkal összhangban részt vegyen. Amennyiben a kihallgatáson az ügyvéd részt vesz, ezt az érintett tagállam jogában meghatározott jegyzőkönyvezési eljárással összhangban rögzíteni kell.

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/13

(1)

A 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 33. cikke szerint a Bizottságnak jelentést kellett tennie az irányelv működéséről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és ebben ki kellett térnie egyrészt arra, hogy helyénvaló-e a meglévő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra adott mentesség megszüntetése az irányelv 30. cikkének (4) bekezdésében meghatározott 10 éves időszakot követően, másrészt az említett irányelv működésének az európai pénzügyi piacokra gyakorolt potenciális hatására.

(2)

2010. május 27-én a Bizottság jelentést fogadott el a 2004/109/EK irányelv működéséről, amelyben azonosította azokat a területeket, ahol a szóban forgó irányelv által létrehozott rendszert javítani lehetne. A Bizottság a jelentésben rámutat, hogy bizonyos kibocsátói kötelezettségeket egyszerűsíteni kell annak érdekében, hogy a szabályozott piacok vonzóbbá váljanak az Unióban tőkét bevonó kis- és középméretű kibocsátók számára. Ezen túlmenően javítani kell a meglévő átláthatósági rendszer hatékonyságát, különösen a vállalati tulajdonosi struktúra közzététele tekintetében.

(3)

Ezenkívül az „Egységes piaci intézkedéscsomag: Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – »Együtt egy újfajta növekedésért«” című, 2011. április 13-i közleményében a Bizottság kimondta, hogy a 2004/109/EK irányelvet felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a tőzsdén jegyzett kis- és középvállalkozásokra vonatkozó kötelezettségeket – azonos szintű befektetői védelem biztosítása mellett – arányosabbá tegyék.

(4)

A bizottsági jelentés és a bizottsági közlemény szerint a szabályozott piacra történő bevezetéshez kapcsolódó kötelezettségekkel összefüggő adminisztratív terhet a kis- és középméretű kibocsátók esetében korlátozni kell annak érdekében, hogy ezen kibocsátók tőkéhez jutása javuljon. Az időközi vezetőségi beszámolók vagy negyedéves pénzügyi beszámolók közzétételének kötelezettsége jelentős terhet ró számos olyan kis- és középméretű kibocsátóra, amelyek értékpapírjait bevezették szabályozott piacokra, ugyanakkor a közzétételre nincs szükség a befektetők védelme érdekében. Ezek a kötelezettségek a rövid távú teljesítményt ösztönzik, a hosszú távú befektetéseket ellenben visszafogják. A fenntartható értékteremtés és a hosszú távú befektetési stratégia elősegítése érdekében lényeges a kibocsátókra nehezedő rövid távú nyomás csökkentése, valamint a befektetők ösztönzése arra, hogy hosszabb távon gondolkozzanak. Ezért meg kell szüntetni az időközi vezetőségi beszámolók közzétételének követelményét.

(5)

A tagállamok számára nem lehet engedélyezni, hogy nemzeti jogszabályaikban az időszakos pénzügyi információknak az éves pénzügyi beszámolóknál és a féléves pénzügyi beszámolóknál gyakoribb közzétételét írják elő. A tagállamok számára ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy kiegészítő időszakos pénzügyi információk közzétételét írják elő a kibocsátók számára, amennyiben ez a követelmény nem jelent számottevő pénzügyi terhet, és amennyiben az előírt kiegészítő információ arányban áll azon tényezőkkel, amelyek hozzájárulnak a befektetési döntésekhez. Ez az irányelv nem érinti az uniós ágazati jogszabályok által előírt kiegészítő információkat és különösen azt, hogy a tagállamok a pénzügyi vállalkozások számára előírhatják kiegészítő időszakos pénzügyi információk közzétételét. Ezen túlmenően egy szabályozott piac kiegészítő időszakos pénzügyi információk közzétételét írhatja elő az említett piac valamennyi vagy néhány szegmensében azon kibocsátók számára, amelyeknek értékpapírjait az adott szabályozott piacra bevezették.

(6)

A rugalmasság növelése és ezáltal az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a féléves pénzügyi beszámolók közzétételének határidejét meg kell hosszabbítani úgy, hogy a beszámolót a beszámolási időszakot követő három hónapig kelljen elkészíteni. Azáltal, hogy a féléves pénzügyi beszámolók közzétételének határideje kitolódik, a piaci szereplők várhatóan nagyobb figyelemben részesítik a kis- és középméretű kibocsátók beszámolóit, és ezáltal e kibocsátók láthatóbbá válnak.

(7)

A kormányoknak fizetett összegek átláthatóságának fokozása érdekében azon kibocsátóknak, amelyeknek értékpapírjait szabályozott piacra bevezették és nyersanyag-kitermelő iparágakban, illetve természetes erdők fakitermelésében tevékenykednek, évente külön beszámolóban kell közzétenniük a működésük helye szerinti országok kormányainak fizetett összegeket. A beszámolónak tartalmaznia kell a fizetett összegek azon fajtáit, amelyek hasonlóak az a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben (EITI) részt vevő vállalkozások által feltüntetendő összegekhez. A kormányoknak fizetett összegek közzétételével olyan információkat kell nyújtani a civil társadalom és a befektetők számára, amelyek alapján a nyersanyagban gazdag országok kormányait elszámoltathatják a természeti erőforrások hasznosításából származó bevételeikkel. A kezdeményezés kiegészíti az erdészeti jogszabályok végrehajtására, irányításra és kereskedelemre vonatkozó uniós cselekvési tervet (EU FLEGT), valamint a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5), amely előírja a fatermék-kereskedők számára, hogy kellő gondossággal járjanak el az illegális faanyagok uniós piacra való bejutásának megakadályozása érdekében. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a vállalkozás felelős testületeinek tagjai a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörükben eljárva vállaljanak felelősséget annak biztosításáért, hogy legjobb tudásuk és képességeik alapján a kormányok részére fizetett összegekről szóló beszámoló az ezen irányelvben foglalt követelményeknek megfelelően készüljön el. A részletes követelményeket a meghatározott jogi formájú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, konszolidált pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 10. fejezete határozza meg.

(8)

Az átláthatóság és a befektetők védelme érdekében a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy az alábbi elveket alkalmazzák a kormányoknak fizetett összegekről szóló beszámolókban a 2013/34/EU irányelv 10. fejezetével összhangban: jelentőség (beszámolóban nem kell figyelembe venni az egy üzleti év alatt 100 000 EUR-t meg nem haladó fizetett összegeket, tekintet nélkül arra, hogy egyetlen összegről vagy több hasonló célú összegről van szó); kormányonkénti és projektenkénti beszámolás (a kormányoknak fizetett összegekről kormányonkénti és projektenkénti bontásban kell adatot szolgáltatni); egyetemesség (nem biztosítható – még olyan országok számára sem, amelyekben a kibocsátók aktívak – olyan mentesség, amely torzító hatással bír és lehetővé teszi a kibocsátók számára a gyenge átláthatósági követelmények kihasználását); átfogó jelleg (a 2013/34/EU irányelv 10. fejezetével és a vonatkozó preambulumbekezdésekkel összhangban a kormányok részére teljesített valamennyi releváns kifizetésről be kell számolni).

(9)

A pénzügyi innováció nyomán létrejöttek olyan új típusú pénzügyi eszközök, amelyek a befektetők gazdasági kitettségét eredményezik gazdasági társaságokkal szemben, ugyanakkor közzétételüket a 2004/109/EK irányelv nem írja elő. Ezen eszközök révén észrevétlenül részesedés szerezhető gazdasági társaságokban, ami piaci visszaéléshez vezethet, továbbá hamis és félrevezető képet adhat a tőzsdén jegyzett társaságok tulajdonosi köréről. Annak érdekében, hogy a kibocsátók és a befektetők teljes körűen ismerhessék a társaságok tulajdonosi szerkezetét, a pénzügyi eszközöknek az említett irányelvben szereplő fogalommeghatározásának minden olyan instrumentumra ki kell terjednie, amelynek gazdasági hatása a részvények birtoklásához és részvényszerzési jogokhoz hasonló.

(10)

A részvények birtoklásához és a részvényszerzési jogokhoz hasonló gazdasági hatással bíró, készpénzes elszámolást előíró pénzügyi eszközök értékét a deltatényezővel korrigálva kell kiszámítani, az alapul szolgáló részvények elvi főösszegét megszorozva az eszköz deltájával. A deltatényező azt jelzi, hogy a pénzügyi eszköz elméleti értéke mennyivel változna az alapul szolgáló eszköz árának változása esetén, továbbá pontos képet nyújt az eszköz birtokosának az alapul szolgáló eszközzel szembeni kitettségéről. E megközelítés célja annak biztosítása, hogy a befektető által gyakorolható összes szavazati jogra vonatkozó információ a lehető legpontosabb legyen.

(11)

Ezen túlmenően a jelentős részesedések megfelelő átláthatóságának biztosítása érdekében, ha a pénzügyi eszközök birtokosa él részvényszerzési jogával, és az alapul szolgáló részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok teljes mennyisége meghaladja a bejelentési küszöbértéket anélkül, hogy érintené a korábban bejelentett részesedés teljes százalékos arányát, ismételt bejelentést kell előírni a részesedés jellegében bekövetkezett változás közzétételére.

(12)

A jelentős arányú szavazati jog bejelentésére – különösen a részvény- és pénzügyieszköz-állományok összesítésére – vonatkozó harmonizált rendszernek javítania kell a jogbiztonságot, fokoznia kell az átláthatóságot, és csökkentenie kell a határokon átnyúló befektetők adminisztratív terheit. A tagállamok számára ezért nem szabad engedélyezni, hogy a 2004/109/EK irányelvben a bejelentési küszöbérték számítására, a részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok és a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó szavazati jogok összesítésére, valamint a bejelentési kötelezettség alóli mentességekre vonatkozóan meghatározottaknál szigorúbb szabályokat fogadhassanak el. Figyelembe véve azonban a tulajdonosi koncentrációt illetően az Unióban fennálló különbségeket, valamint a társasági jogban az Unióban tapasztalható eltéréseket, amelyek egyes kibocsátók esetében a részvények teljes számának és a szavazati jogok teljes számának eltérését eredményezik, a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a szavazati jogokra vonatkozóan alacsonyabb és kiegészítő bejelentési küszöbértékeket egyaránt meghatározhassanak, és a tőkerészesedésen alapuló küszöbértékek tekintetében egyenértékű bejelentési kötelezettséget írjanak elő. Ezen túlmenően továbbra is lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a 2004/109/EK irányelvben a bejelentés tartalmára (mint például a részvényesek szándékának közzététele), folyamatára és idejére vonatkozóan megállapítottaknál szigorúbb kötelezettségeket írhassanak elő, valamint a jelentős részesedéseket illetően a 2004/109/EK irányelvben elő nem írt, kiegészítő információkat kérhessenek. Ezen belül a tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy továbbra is alkalmazhassák a nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 4. cikke értelmében a tagállamok által kijelölt hatóságok által felügyelt nyilvános vételi ajánlatokkal, összefonódásokkal és a társaságok tulajdonjogát vagy irányítását befolyásoló más ügyletekkel kapcsolatban elfogadott azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek a 2004/109/EK irányelvben meghatározottaknál szigorúbb közzétételi követelményeket írnak elő.

(13)

A jelentős részesedésre vonatkozó bejelentési rendszer következetes összehangolását, valamint az átláthatóság megfelelő szintjét technikai standardoknak kell biztosítaniuk. Hatékony és helyénvaló lenne az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Értékpapír-piaci Hatóság, EÉPH) megbízni szakpolitikai döntéssel nem járó szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyeket a Bizottság elé kell terjeszteni. A Bizottságnak kell elfogadnia az EÉPH által kidolgozott, a jelentős arányú szavazati jogra vonatkozó bejelentési kötelezettségek alóli jelenlegi kivételek alkalmazásának feltételeit meghatározó szabályozástechnikai standardokat. Szaktudását felhasználva az EÉPH-nak ezen belül meg kell határoznia a kivételeket, figyelembe véve a kivételekkel való olyan lehetséges visszaéléseket is, amelyek a bejelentési kötelezettség megkerülését célozzák.

(14)

A technikai fejlődés figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a jelentős pénzügyieszköz-állományokról szóló bejelentés tartalmának megállapítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(15)

A határokon átnyúló befektetések elősegítése érdekében a befektetőknek könnyen el kell tudniuk érni az Unióban működő, tőzsdén jegyzett összes társaságokra vonatkozó szabályozott információkat. A szabályozott információ központi tárolását szolgáló, hivatalosan kijelölt nemzeti mechanizmusok jelenlegi hálózata azonban nem biztosítja a szóban forgó információ könnyű kereshetőségét az Unióban. Az információhoz való határokon átnyúló hozzáférés biztosítása, valamint a pénzügyi piacokon és a kommunikációs technológiákban mutatkozó technikai fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a szabályozott információ terjesztésére, a szabályozott információhoz való uniós szintű hozzáférésre és a szabályozott információ központi tárolását szolgáló mechanizmusra vonatkozó minimumszabályok megállapítása céljából. A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia továbbá arra, hogy az EÉPH segítségével intézkedéseket hozzon a hivatalosan kijelölt nemzeti tárolási mechanizmusok hálózata működésének javítására, és dolgozza ki a szabályozott információhoz való uniós szintű hozzáférés technikai kritériumait, különösen a szabályozott információk uniós szintű kereséséhez létrehozandó központi hozzáférési pont működtetésével kapcsolatosan. Az EÉPH-nak ki kell alakítania és működtetnie kell az európai elektronikus hozzáférési pontként szolgáló internetes portált (a továbbiakban: a hozzáférési pont).

(16)

A 2004/109/EK irányelvben foglalt követelményeknek való jobb megfelelés érdekében, és „A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről” című, 2010. december 9-i bizottsági közlemény nyomán meg kell erősíteni a szankciók kiszabására vonatkozó hatásköröket, és e hatásköröknek meg kell felelniük bizonyos alapvető követelményeknek a címzetteket, a közigazgatási szankció vagy intézkedés alkalmazásakor figyelembe veendő kritériumokat, a szankciók kiszabására vonatkozó fő hatásköröket és a közigazgatási pénzbírságok szintjeit illetően. A szankciók kiszabására vonatkozó ezen hatásköröket legalább a 2004/109/EK irányelv fő rendelkezéseinek megsértése esetén biztosítani kell. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy más esetekben is gyakorolják e hatásköröket. A tagállamoknak különösen arról kell gondoskodniuk, hogy az igénybe vehető közigazgatási szankciók és intézkedések keretében ki lehessen szabni olyan pénzbírságokat, amelyek kellően magasak ahhoz, hogy visszatartó erejűek legyenek. Jogi személyek által elkövetett jogsértések esetén a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szankciók alkalmazásáról rendelkezzenek az érintett jogi személy adminisztratív, ügyvezető vagy felügyeleti szervének tagjaival, vagy e jogsértések elkövetéséért a nemzeti jogban meghatározott feltételek mellett felelősségre vonható egyéb személyekkel szemben is. A tagállamok számára továbbá lehetővé kell tenni, hogy azon részvénytulajdonosok vagy pénzügyieszköz-tulajdonosok szavazati jogának felfüggesztéséről vagy felfüggesztésének lehetőségéről rendelkezzenek, akik nem tesznek eleget a bejelentési követelményeknek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy a szavazati jogok felfüggesztése csak a legsúlyosabb jogsértések esetén legyen alkalmazandó. A 2004/109/EK irányelvnek a közigazgatási szankciókra és intézkedésekre egyaránt hivatkoznia kell annak érdekében, hogy az irányelv be nem tartásának valamennyi esetére kiterjedjen, függetlenül attól, hogy az a nemzeti jogban szankciót vagy intézkedést von maga után, továbbá a tagállamok jogában foglalt, büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos rendelkezések sérelme nélkül.

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy további szankciókat és intézkedéseket, valamint a 2004/109/EK irányelvben előírtaknál magasabb közigazgatási pénzbírságokat írjanak elő, tekintettel arra, hogy a tiszta és átlátható piacok támogatása érdekében kellőképpen visszatartó erejű szankciókra van szükség. A szankciókra vonatkozó rendelkezések és a közigazgatási szankciók közzétételére vonatkozó rendelkezések más uniós jogszabályokat és különösen a súlyosabb jogsértéseket illetően nem teremtenek precedenst.

(17)

A közigazgatási intézkedéseket vagy szankciókat elrendelő határozatokat rendszerint közzé kell tenni annak érdekében, hogy visszatartó erővel hassanak a nyilvánosságra. A határozatok közzététele egyben fontos eszköze annak, hogy a piaci szereplők értesüljenek arról, hogy mely magatartás tekintendő a 2004/109/EK irányelv megsértésének, továbbá elősegíti a helyes magatartás előmozdítását a piaci szereplők körében. Amennyiben azonban valamely határozat közzététele súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi rendszer stabilitását vagy egy folyamatban lévő hivatalos vizsgálatot, vagy – amennyiben felmérhető – aránytalan és súlyos kárt okozna az érintett intézményeknek vagy személyeknek, vagy, amennyiben a szankciót természetes személyre rótták ki, a személyes adatok közzététele a kötelezően elvégzendő előzetes vizsgálat alapján aránytalannak bizonyul, az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy a közzététel elhalasztása, vagy az információ név nélkül való közzététele mellett döntsön.

(18)

A szabályozott piacra bevezetett letéti igazolás által képviselt, tőzsdén nem jegyzett értékpapírokra vonatkozó szabályok egyértelműbbé tétele, valamint az átláthatóság hiányosságainak elkerülése érdekében a „kibocsátó” fogalmát pontosabban meg kell határozni, és a szabályozott piacra bevezetett letéti igazolás által képviselt, tőzsdén nem jegyzett értékpapírok kibocsátóira is ki kell terjeszteni. Helyénvaló továbbá a „kibocsátó” fogalommeghatározásának módosítása annak figyelembevétele érdekében is, hogy egyes tagállamokban a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátói természetes személyek is lehetnek.

(19)

A 2004/109/EK irányelv szerint részvények vagy az 1 000 EUR-nál kisebb egységnyi címletértékű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok harmadik országbeli kibocsátója esetében a székhely szerinti tagállam a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 2. cikke (1) bekezdése m) pontjának iii. alpontjában említett tagállam. Az ilyen harmadik országbeli kibocsátók székhely szerinti tagállamának egyszerűbb és egyértelműbb meghatározása érdekében e fogalommeghatározást módosítani kell úgy, hogy a székhely szerinti tagállam az a tagállam legyen, amelyet a kibocsátó választ meg azon tagállamok közül, amelyekben értékpapírjait szabályozott piacra bevezették.

(20)

Minden olyan kibocsátónak, amelynek értékpapírjait az Unión belül szabályozott piacra bevezették, valamely tagállam illetékes hatóságának felügyelete alá kell tartoznia, így biztosítandó, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Azok a kibocsátók, amelyeknek a 2004/109/EK irányelv szerint meg kell választaniuk székhely szerinti tagállamukat, ezt azonban nem teszik meg, elkerülhetik, hogy az Unióban illetékes hatóság felügyelje tevékenységüket. A 2004/109/EK irányelvet ezért módosítani kell annak érdekében, hogy azon kibocsátók esetében is sor kerüljön székhely szerinti tagállam meghatározására, amelyek három hónapon belül nem jelentették be az általuk választott székhely szerinti tagállamot az illetékes hatóságoknak. Ilyen esetben a székhely szerinti tagállam az a tagállam, amelyben valamely szabályozott piacra be vannak vezetve a kibocsátó értékpapírjai. Amennyiben az értékpapírokat egynél több tagállamban is be vannak vezetve szabályozott piacra, valamennyi ilyen tagállam székhely szerinti tagállam lesz mindaddig, amíg a kibocsátó megválasztja és közzéteszi egyetlen székhely szerinti tagállamát. Ez arra ösztönözné az ilyen kibocsátókat, hogy válasszák meg és tegyék közzé az illetékes hatóságok részére a székhely szerinti tagállamukat, az illetékes hatóságok pedig addig is rendelkeznének a fellépéshez szükséges hatáskörrel, amíg a kibocsátó közzé nem tette az általa választott székhely szerinti tagállamot.

(21)

A 2004/109/EK irányelv szerint az 1 000 EUR vagy annál nagyobb egységnyi címletértékű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátója esetében a székhely szerinti állam megválasztása három évig marad érvényben. Ha azonban a kibocsátó értékpapírjaival a kibocsátó székhely szerinti tagállamának szabályozott piacán már nem, viszont egy vagy több fogadó tagállamban továbbra is kereskednek, a kibocsátó már nem áll kapcsolatban az eredetileg választott székhely szerinti tagállammal, amennyiben nem ott van a kibocsátó alapító okirat szerinti székhelye. Az ilyen kibocsátó számára lehetővé kell tenni, hogy a hároméves időszak lejárta előtt új székhely szerinti tagállamának válassza az egyik fogadó tagállamát, vagy azt a tagállamot, amelyben alapító okirat szerinti székhelye van. Az új székhely szerinti tagállam választásának lehetőségével a részvények vagy az 1 000 EUR-nál kisebb egységnyi címletértékű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok harmadik országbeli kibocsátója is élhetne, amennyiben értékpapírjaival székhely szerinti tagállamának szabályozott piacán már nem, egy vagy több fogadó tagállamban viszont továbbra is kereskednek.

(22)

A székhely szerinti tagállam fogalommeghatározását illetően összhangot kell teremteni a 2004/109/EK és a 2003/71/EK irányelv között. Ezzel összefüggésben annak érdekében, hogy a felügyeletet a legmegfelelőbb tagállam lássa el, a 2003/71/EK irányelvet módosítani kell, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítson azokban a helyzetekben, amelyekben egy harmadik országban bejegyzett kibocsátó értékpapírjaival a székhely szerinti tagállamában már nem, egy vagy több másik tagállamban viszont kereskednek.

(23)

A 2007/14/EK bizottsági irányelv (10) elsősorban a kibocsátó által választott székhely szerinti tagállam bejelentésére vonatkozó szabályokat tartalmaz. Az említett szabályokat bele kell foglalni a 2004/109/EK irányelvbe. Annak biztosítása érdekében, hogy a fogadó tagállamnak vagy tagállamoknak, valamint annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben a kibocsátó alapító okirat szerinti székhelye van – amennyiben ez a tagállam nem fogadó és nem székhely szerinti tagállam – értesítést kapjanak a kibocsátó által választott székhely szerinti tagállamról, minden kibocsátónak tájékoztatást kell küldenie az általa választott székhely szerinti tagállamról a székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságának, az összes fogadó tagállam illetékes hatóságainak, valamint azon tagállam illetékes hatóságának, amelyben a kibocsátó alapító okirat szerinti székhelye van, amennyiben ez utóbbi eltér a székhely szerinti tagállamtól. A választott székhely szerinti tagállam bejelentésére vonatkozó szabályokat ennek megfelelően módosítani kell.

(24)

A 2004/109/EK irányelv szerinti, az új hitelek közzétételével kapcsolatos követelmény a gyakorlatban számos végrehajtási problémát eredményezett, alkalmazása pedig bonyolultnak tűnik. Ezen túlmenően ez a követelmény részben egybeesik a 2003/71/EK irányelvben és a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározott követelményekkel, és nem sok kiegészítő információt nyújt a piacnak. Emiatt és a kibocsátók szükségtelen adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ezt a követelményt meg kell szüntetni.

(25)

Az a követelmény, amely szerint a kibocsátó létesítő okiratának vagy alapszabályának bármilyen módosítását be kell jelenteni a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainál, átfedésben van a tőzsdén jegyzett társaságokban az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról szóló, 2007. július 11-i 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) szerinti hasonló követelménnyel, és az illetékes hatóság szerepét illetően zavart okozhat. Emiatt és a kibocsátók szükségtelen adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ezt a követelményt meg kell szüntetni.

(26)

Egy harmonizált elektronikus beszámolási formátum igen hasznos lenne a kibocsátók, a befektetők és az illetékes hatóságok számára, mivel megkönnyítené a beszámolást és az éves pénzügyi beszámolók elemzését, javítaná azok hozzáférhetőségét és összehasonlíthatóságát. Ezért 2020. január 1-jétől kötelezővé kell tenni az éves pénzügyi beszámolók egységes elektronikus beszámolási formátumban történő elkészítését, amennyiben az EÉPH elvégezte a költség-haszon elemzést. Az EÉPH-nak a Bizottság által elfogadandó szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben – kellően figyelembe véve a kiterjeszthető üzleti beszámolási nyelvhez (az XBRL-hez) hasonló meglévő és jövőbeni technológiai lehetőségeket – meghatározza a jelentéstétel elektronikus formáját. Az EÉPH-nak a szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során nyilvános konzultációkat kell folytatnia minden érdekelttel, alaposan meg kell vizsgálnia a különböző technológiai alternatívák alkalmazásából adódó potenciális hatásokat, és megfelelő teszteket kell végeznie a tagállamokban, amelyekről a szabályozástechnikai standardtervezetek benyújtásakor tájékoztatnia kell a Bizottságot. A bankokra, pénzügyi közvetítőkre és biztosítótársaságokra alkalmazandó formátumokra vonatkozó szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásakor az EÉPH-nak rendszeresen és szorosan együtt kell működnie az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság) és az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) ezen ágazatok sajátosságainak figyelembevétele, a munka ágazatközi koherenciájának biztosítása és közös álláspontok kialakítása érdekében. Az Európai Parlament és a Tanács számára lehetővé kell tenni, hogy az 1095/2010/EU rendelet 13. cikkének (3) bekezdése alapján kifogást emeljen a szabályozástechnikai standardtervezetek ellen, amely esetben e standardok nem léphetnek hatályba.

(27)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok ezen irányelv keretében történő feldolgozására.

(28)

Ez az irányelv tiszteletben tartja a Szerződésben foglalt és az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapvető jogokat és elveket, és ezt az irányelvet e jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(29)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak mértéke vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(30)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (17) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(31)

A 2004/109/EK, a 2003/71/EK és a 2007/14/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 5. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A részvények vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátójának az adott időszak végét követően mielőbb, de legkésőbb három hónapon belül a pénzügyi év első hat hónapjára vonatkozóan féléves pénzügyi beszámolót kell közzétennie. A kibocsátónak gondoskodnia kell arról, hogy a féléves pénzügyi beszámoló legalább 10 évig nyilvánosan hozzáférhető maradjon.”

5.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Beszámolás a kormányoknak fizetett összegekről

A tagállamok kötelezik a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) 41. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti, nyersanyag-kitermelő iparágakban, illetve természetes erdők fakitermelésében tevékenykedő kibocsátókat, hogy az említett irányelv 10. fejezetével összhangban évente készítsenek beszámolót a kormányoknak fizetett összegekről. A beszámolót a pénzügyi év végét követő hat hónapon belül közzé kell tenni, és annak legalább tíz évig nyilvánosan hozzáférhetőnek kell maradnia. A kormányoknak fizetett összegeket összevont (konszolidált) alapon kell feltüntetni a beszámolóban.

6.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

7.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 12. cikk (2) bekezdésének bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A kibocsátót haladéktalanul, de legkésőbb az attól a naptól számított négy kereskedési napon belül tájékoztatni kell, amelyen a részvényesnek vagy 10. cikkben említett természetes vagy jogi személyeknek,”.

9.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

10.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„13a. cikk

Összesítés

(1)   A 9., 10. és 13. cikkben megállapított bejelentési követelmények abban az esetben is alkalmazandók a természetes vagy jogi személyre, amennyiben a szóban forgó személy által a 9. és 10. cikk értelmében közvetlenül vagy közvetve birtokolt szavazati jogok száma a 13. cikk értelmében közvetlenül vagy közvetve birtokolt pénzügyi eszközökhöz fűződő szavazati jogok számával összesítve eléri vagy meghaladja a 9. cikk (1) bekezdésében megállapított küszöbértékeket, vagy azok alá csökken.

Az e bekezdés első albekezdésében előírt bejelentésben meg kell adni a 9. és 10. cikk szerint birtokolt részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok számát, valamint a 13. cikk szerinti pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó szavazati jogok számát is.

(2)   A pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, a 13. cikk szerint már bejelentett szavazati jogokat ismét be kell jelenteni, amennyiben a természetes vagy jogi személy megszerezte az alapul szolgáló részvényeket, és a tulajdonszerzés eredményeként az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok teljes száma eléri vagy meghaladja a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt küszöbértékeket.”

11.

A 16. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.

12.

A 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését el kell hagyni.

13.

A 21. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén intézkedéseket fogadjon el az alábbiak megállapítására vonatkozóan:

A Bizottság meghatározhatja és aktualizálhatja az információk nyilvánosság részére történő terjesztésére szolgáló médiumok jegyzékét is.”

14.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„21a. cikk

Európai elektronikus hozzáférési pont

(1)   2018. január 1-jéig létre kell hozni egy internetes portált, amely európai elektronikus hozzáférési pontként (a továbbiakban: a hozzáférési pont) szolgál. Az EÉPH fejleszti ki és üzemelteti a hozzáférési pontot.

(2)   A hivatalosan kijelölt mechanizmusok összekapcsolására szolgáló rendszer a következőkből áll:

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hozzáférési ponton keresztül hozzá lehessen férni központi tároló mechanizmusaikhoz.”

15.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

A szabályozott információkhoz való uniós szintű hozzáférés

(1)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyben rögzíti a szabályozott információkhoz való uniós szintű hozzáférésre vonatkozó technikai követelményeket az alábbiak meghatározása érdekében:

(2)   A szabályozástechnikai standardtervezetekek kidolgozása során az EÉPH figyelembe veszi azokat a technikai követelményeket, amelyek a 2012/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) által létrehozott cégnyilvántartások összekapcsolási rendszerére vonatkoznak.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. november 27-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

16.

A 23. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A harmadik országban meghatározott követelmények által előírt információkat a 19. cikkel összhangban kell irattározni, illetve a 20. és a 21. cikkel összhangban kell közzétenni.”

17.

A 24. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(4a)   A (4) bekezdés sérelme nélkül, az illetékes hatóságokat fel kell ruházni mindenolyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. E hatáskört a nemzeti joggal összhangban kell gyakorolni.

(4b)   Az illetékes hatóságok ezen irányelvvel és a nemzeti joggal összhangban, az alábbi módok valamelyikén gyakorolják szankciók kiszabására vonatkozó hatásköreiket:

18.

A 25. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az illetékes hatóságok a szankciók kiszabására vonatkozó hatáskörük és vizsgálati hatáskörük gyakorlása során együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók vagy intézkedések elérjék a kívánt hatást, és több tagállamra kiterjedő esetek kezelése során intézkedéseiket koordinálják.”

19.

A 27b. cikk után a szöveg a következő címmel egészül ki:

„VIA.   FEJEZET

SZANKCIÓK ÉS INTÉZKEDÉSEK”.

20.

A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„28. cikk

Közigazgatási intézkedések és szankciók

(1)   Az illetékes hatóságok 24. cikk szerinti hatásköreinek, valamint a tagállamok büntetőjogi szankciók előírására és alkalmazására vonatkozó jogának a sérelme nélkül, a tagállamok megállapítják azokat a szabályokat, amelyek az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási intézkedésekre és szankciókra vonatkoznak, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtása érdekében. Az említett közigazgatási intézkedéseknek és szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)   A 7. cikk sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kötelezettségek jogi személyekre vonatkoznak, jogsértések esetén – a nemzeti jogban megállapított feltételek mellett – szankciók legyenek alkalmazhatók az érintett jogi személy adminisztratív, ügyvezető vagy felügyeleti szervének tagjaival, illetve az e jogsértések elkövetéséért a nemzeti jog szerint felelős egyéb személyekkel szemben.”

21.

A szöveg az alábbi cikkekkel egészül ki:

„28a. cikk

Jogsértések

A 28b. cikk legalább az alábbi jogsértésekre alkalmazandó:

28b. cikk

Szankciók kiszabására vonatkozó hatáskör

(1)   A 28a. cikkben említett jogsértések esetén az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük legalább az alábbi közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazására:

Azokban a tagállamokban, amelyeknek nem az euro a hivatalos pénzneme, az eurónak a nemzeti pénznemben kifejezett értékét a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2004/109/EK irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására irányadó részletes szabályok megállapításáról szóló 2007/14/EK bizottsági irányelv módosításáról szóló, 2013. október 22-i 2013/50/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) hatálybalépésének időpontjában érvényes hivatalos árfolyam figyelembevételével kell kiszámítani.

(2)   Az illetékes hatóságok 24. cikk szerinti hatásköreinek, valamint a tagállamok büntetőjogi szankciók alkalmazására vonatkozó jogának a sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseik a 28a. cikk b) pontjában említett jogsértések esetében lehetővé tegyék a részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztését. A tagállamok előírhatják, hogy a szavazati jogok felfüggesztése csak a legsúlyosabb jogsértések esetén legyen alkalmazandó.

(3)   A tagállamok az ezen irányelvben előírtakon túlmenően további szankciókat és intézkedéseket, illetve nagyobb összegű közigazgatási pénzbírságokat is előírhatnak.

28c. cikk

A szankciók kiszabására vonatkozó hatáskör gyakorlása

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és szintjének a meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek minden lényeges körülményt, többek között adott esetben:

(2)   Az ezen irányelv szerinti felügyeleti és vizsgálati hatáskörök gyakorlására vagy gyakorlása során gyűjtött személyes adatokat adott esetben a 95/46/EK irányelvvel és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kell feldolgozni.

22.

A szöveg a 29. cikk előtt a következő címmel egészül ki:

„VIB.   FEJEZET

A HATÁROZATOK KÖZZÉTÉTELE”.

23.

A 29. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„29. cikk

A határozatok közzététele

(1)   A tagállamok előírják, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelv megsértése esetén alkalmazott szankciókra és intézkedésekre vonatkozó mindenhatározatot indokolatlan késedelem nélkül tegyenek közzé, beleértve legalább a jogsértés típusára és jellegére és a felelős természetes vagy jogi személyek kilétére vonatkozó információkat.

Az illetékes hatóságok azonban a nemzeti jog rendelkezéseinek megfelelő módon elhalaszthatják a határozat közzétételét, vagy közzétehetik azt név nélkül, amennyiben:

(2)   Amennyiben az (1) bekezdés szerint közzétett határozattal szemben jogorvoslattal élnek, az illetékes hatóság ezt a közzététel időpontjában köteles feltüntetni a közzétett információban, vagy – amennyiben a határozat közzétételét követően élnek jogorvoslattal – köteles módosítani a közzétett információt.”

24.

A 31. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Amikor a tagállamok elfogadják a 3. cikk (1) bekezdése, a 8. cikk (2) vagy (3) bekezdése vagy a 30. cikk szerinti intézkedéseket, ezeket haladéktalanul közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal.”

„iii.

a ii. alpontban nem említett, harmadik országban bejegyzett minden értékpapír-kibocsátó esetében az a tagállam, ahol a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2004/109/EK irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására irányadó részletes szabályok megállapításáról szóló 2007/14/EK bizottsági irányelv módosításáról szóló, 2013. október 22-i 2013/50/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) hatálybalépését követően az értékpapírokat első alkalommal kívánják a nyilvánosságnak felajánlani, vagy ahová a szabályozott piacra történő bevezetésre az első kérelmet benyújtották, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérelmező személy választása szerint, kivéve, ha a harmadik országban bejegyzett kibocsátó később más tagállamot választ az alábbi esetekben:

1.

A 2. cikket el kell hagyni.

2.

A 11. cikk (1) és (2) bekezdését el kell hagyni.

3.

A 16. cikket el kell hagyni.

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/28

(1)

A 638/2004/EK rendelet megállapítja a tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó közösségi statisztika rendszeres előállításának közös keretét.

(2)

A technikai és gazdasági fejlődés következtében a beérkezések meghatározott minimális lefedettségi arányát ki lehetne igazítani a hatályos minőségi mutatóknak és szabványoknak megfelelő statisztikák fenntartásával. Az egyszerűsítés lehetővé teszi a statisztikai adatszolgáltatásra kötelezettekre, különösen a kis- és középvállalkozásokra nehezedő válaszadási teher csökkentését. A beérkezések lefedettségi arányát ennélfogva 95 %-ról 93 %-ra kell csökkenteni.

(3)

A tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló 638/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint az 1901/2000/EK és a 3590/92/EGK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. november 18-i 1982/2004/EK bizottsági rendelet (2) az Intrastat-adatok gyűjtésére vonatkozó rendelkezéseket határoz meg. A tagállamoknak havi eredményeiket statisztikai érték szerinti bontásban kell megküldeniük az Eurosat felé, korlátozva vannak azonban az adatok gyűjtésére vonatkozó gyakorlati rendelkezések tekintetében. Az Intrastat-adatok gyűjtéséhez átfogó, koherens megközelítést kell biztosítani, és egyszerűsíteni kell a statisztikai érték gyűjtésére vonatkozó rendelkezéseket.

(4)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a tagállamok közötti termékfogalomra vonatkozó statisztikával foglalkozó bizottság véleményével,

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/30

(1)

A 39/2013/EU tanácsi rendelet IIC. mellékletének I. táblázata meghatározza azon napok maximális számát, amelyeket a legalább 10 méter teljes hosszúságú, fedélzetükön legalább 80 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálókat vagy a legfeljebb 220 mm szembőségű rögzített hálókat – beleértve a kopoltyúhálókat, tükörhálókat és nyaklóhálókat – szállító, illetve ilyet használó uniós halászhajók a 2013. február 1-jétől2014. január 31-ig tartó időszakban az ICES VIIe körzetben tölthetnek.

(2)

Az említett melléklet 7.5. pontja lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a 2004. január 1. óta történt végleges tevékenységbeszüntetések alapján ezen a területen többletnapokat osszon ki olyan hajók számára, amelyek ilyen merevítőrudas vonóhálót vagy rögzített hálót szállítanak vagy használnak.

(3)

Figyelembe véve a Franciaország által a halászflottából kivont, merevítőrudas vonóhálót használó hajók vonatkozásában a IIC. melléklet 7.1. és 7.4. pontjának megfelelően benyújtott adatokat, továbbá az említett melléklet 7.2. pontjában előírt számítási módszert alkalmazva Franciaország számára 11 többletnapot kell rendelkezésre bocsátani a 2013. február 1. és 2014. január 31. közötti időszakban a szóban forgó merevítőrudas vonóhálókat szállító vagy használó hajóknak.

(4)

Figyelembe véve a Franciaország által a halászflottából kivont, rögzített hálókat használó hajók vonatkozásában a IIC. melléklet 7.1. és 7.4. pontjának megfelelően benyújtott adatokat, továbbá az említett melléklet 7.2. pontjában előírt számítási módszert alkalmazva Franciaország számára 14 többletnapot kell rendelkezésre bocsátani a 2013. február 1. és 2014. január 31. közötti időszakban a rögzített hálókat szállító vagy használó hajóknak.

(5)

Figyelembe véve az Egyesült Királyság által a halászflottából kivont, merevítőrudas vonóhálót használó hajók vonatkozásában a IIC. melléklet 7.1. és 7.4. pontjának megfelelően benyújtott adatokat, továbbá az említett melléklet 7.2. pontjában előírt számítási módszert alkalmazva az Egyesült Királyság számára 43 többletnapot kell rendelkezésre bocsátani a 2013. február 1. és 2014. január 31. közötti időszakban a merevítőrudas vonóhálókat szállító vagy használó hajóknak.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság véleményével,

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/32

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet hatályon kívül helyezte és felváltotta a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletet (2).

(2)

Az 510/2006/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Spanyolország kérelmét, amely a 205/2005/EK bizottsági rendelet (3) alapján bejegyzett „Sierra de Cádiz” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(3)

A szóban forgó módosítás nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság az 510/2006/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján a módosítás iránti kérelmet közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4). A Bizottsághoz nem érkezett az említett rendelet 7. cikke szerinti kifogás, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/34

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette Franciaország kérelmét (2) a „Poulet des Cévennes” / „Chapon des Cévennes” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti kifogás, ezért a „Poulet des Cévennes” / „Chapon des Cévennes” elnevezést be kell jegyezni,

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/36

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet hatályon kívül helyezte és felváltotta a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletet (2).

(2)

Az 510/2006/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Franciaország kérelmét, amely az 1576/98/EK bizottsági rendelet (3) alapján bejegyzett „Lentilles vertes du Berry” oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(3)

A szóban forgó módosítás nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság az 510/2006/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján a módosítás iránti kérelmet közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4). A Bizottsághoz nem érkezett az említett rendelet 7. cikke szerinti kifogás, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/38

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2) Franciaország kérelmét a „Gâche vendéenne” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalás, ezért a „Gâche vendéenne” elnevezést be kell jegyezni,

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/40

(1)

A Bizottság által az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára előterjesztett „A második egységes piaci intézkedéscsomag – Együtt egy újfajta növekedésért” című közlemény (2) 2. kulcsintézkedése felszólít a tengeri szállítás valóban egységes piacának azáltal történő megteremtésére, hogy az uniós tengeri kikötők között szállított uniós áruknak a továbbiakban nem kell megfelelniük a tengerentúli kikötőkből érkező árukra vonatkozó adminisztratív és vámelőírásoknak.

(2)

E célból a Bizottság vállalta, hogy előterjeszti a „kék övezet” elnevezésű, jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseket is magában foglaló csomagot, amelynek célja, hogy az EU-n belüli tengeri szállítást végző gazdasági szereplők adminisztratív terhei a többi (légi, vasúti, közúti) szállítási módot érintő terhek szintjével összevethető szintre csökkenjenek.

(3)

Ez a rendelet a „kék övezet” csomag részét képezi.

(4)

A 2454/93/EGK bizottsági rendelet (3) 313. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint a 2913/92/EGK rendelet 37. cikkének megfelelően a Közösség vámterületére behozott áru nem tekinthető közösségi árunak, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy az áru közösségi vámjogi helyzetű.

(5)

A 2454/93/EGK bizottsági rendelet 313. cikke (3) bekezdésének b) pontja előírja, hogy ha az árut engedélyezett menetrend szerinti hajójárat igénybevételével a Közösség vámterületén található kikötők között szállították, akkor az árut közösségi árunak kell tekinteni, kivéve, ha megállapítást nyert ennek ellenkezője. A menetrend szerinti hajójáratok nem közösségi árukat is szállíthatnak, feltéve, hogy azokat közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vonták. A menetrend szerinti hajójáratok nem közösségi áruk szállítására való felhasználása továbbá nem érinti a más célú, többek között az állat-, köz-, illetve növény-egészségügyi kockázatokhoz kapcsolódó ellenőrzések alkalmazását.

(6)

A menetrend szerinti hajójáratra vonatkozó engedély kibocsátása előtt az engedélyező vámhatóságnak konzultálnia kell az adott járat által érintett másik tagállam vámhatóságaival. Amennyiben az engedély kibocsátását követően az engedély jogosultja (a továbbiakban: a jogosult) a későbbiekben a szolgáltatást más tagállamokra is ki szeretné terjeszteni, további konzultációra van szükség az érintett tagállamok vámhatóságaival. Ahhoz, hogy a lehető legkisebb mértékben legyen szükség az engedély kiadását követő további konzultációra, biztosítani kell, hogy az engedélyt kérelmező hajózási társaságok a szolgáltatás által ténylegesen érintett tagállamok felsorolása mellett megjelölhessék azokat a tagállamokat is, amelyek esetleg érintettek lehetnek, amelyekre vonatkozóan kijelentik, hogy a jövőben szolgáltatás nyújtását tervezik.

(7)

2010 óta 45 nap áll rendelkezésre a más tagállamok vámhatóságaival folytatott konzultációra. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ez az időszak szükségtelenül hosszú és csökkenteni kell.

(8)

Az elektronikus információs és kommunikációs rendszer alkalmazása miatt a 2454/93/EGK rendelet 42A. melléklete feleslegessé vált.

(9)

A jogosult kérésére felül kell vizsgálni az e rendelet hatálybalépése előtt meglévő, menetrend szerinti hajójáratra vonatkozó engedélyeket, figyelembe véve azokat a tagállamokat, amelyek esetleg érintettek lehetnek, amelyekre vonatkozóan a jogosult kijelenti, hogy a jövőben szolgáltatás nyújtását tervezi.

(10)

A adatok tárolására és a menetrend szerinti hajójáratra kiadott engedélyek vonatkozásában más tagállamok vámhatóságainak értesítésére jelenleg használt elektronikus információs és kommunikációs rendszer nem azonos a 2454/93/EGK rendelet 14x. cikkében említett rendszerrel. Az e rendszerre való hivatkozásokat helyesbíteni kell.

(11)

Ezért a 2454/93/EGK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

A más tagállamok vámhatóságaival folytatott konzultáció céljából rendelkezésre álló időtartam módosulása és a kérelemben megjelölhető tagállamok számának megváltozása szükségessé teszi a menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó elektronikus információs és kommunikációs rendszer megváltoztatását és e rendelet megfelelő rendelkezései alkalmazásának elhalasztását.

(13)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

1.

A 313b. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 313c. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében a „14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszeren” szövegrész helyébe a „menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó, a 313b. cikk (2a) bekezdése szerinti elektronikus információs és kommunikációs rendszeren” szövegrész lép;

3.

A 313d. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében a „14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszerben” szövegrész helyébe a „menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó, a 313b. cikk (2a) bekezdése szerinti elektronikus információs és kommunikációs rendszerben” szövegrész lép;

4.

A 313f. cikk (2) bekezdésében a „14x. cikkben említett elektronikus információs és kommunikációs rendszeren” szövegrész helyébe a „menetrend szerinti hajójáratokra vonatkozó, a 313b. cikk (2a) bekezdése szerinti elektronikus információs és kommunikációs rendszeren szövegrész lép.”;

5.

A 42A. mellékletet el kell hagyni.

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/42

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/44

(1)

A T-2 és a HT-2 toxin különböző Fusarium fajok által előállított mikotoxinok. A T-2 toxin az anyagcsere során rövid idő alatt nagyszámú metabolittá alakul, amelyek közül a HT-2 toxin az egyik legfontosabb.

(2)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) keretei között működő Contam Panel (az élelmiszerláncba bekerülő szennyező anyagok tudományos testülete) a Bizottság felkérésére szakvéleményt fogadott el (1) a T-2 és a HT-2 toxin élelmiszerekben és takarmányokban való jelenléte okozta állat- és közegészségügyi kockázatokról.

(3)

Az állat-egészségügyi kockázatok tekintetében a Contam Panel azt állapította meg, hogy a kérődzők, a nyulak és a halak esetében a T-2 és a HT-2 toxinnak való kitettség jelenlegi becsült értékei valószínűleg nem vetnek fel állat-egészségügyi aggályt. A sertések, a baromfik, a lovak és a kutyák esetében a T-2 és a HT-2 toxinnak való kitettség becsült értékei esetében a káros egészségi hatások kockázata alacsony. A macskák azonban a legérzékenyebb állatfajok közé tartoznak. A kevés adat és a már alacsony dózisok mellett is jelentkező súlyos káros egészségi hatások miatt nem állapítható meg a NOAEL (megfigyelhető káros hatást nem okozó szint) és a LOAEL (megfigyelhető káros hatást okozó legkisebb szint) értéke.

(4)

A szakvélemény következtetéseit figyelembe véve vizsgálatokat kell végezni annak felderítése érdekében, hogy mely tényezők eredményezik a T-2 és a HT-2 toxinnak a gabonafélékben és a gabonatermékekben való viszonylag nagy arányú jelenlétét, valamint ezt hogyan befolyásolja a takarmányok és az élelmiszerek feldolgozása. A 2013/165/EU bizottsági ajánlás (2) ezért javasolta a szükséges vizsgálatok elvégzését.

(5)

A T-2 és a HT-2 toxin macskákra gyakorolt káros hatására figyelemmel szükséges ezenfelül megállapítani a macskáknak szánt takarmányokban előforduló T-2 és HT-2 toxinra vonatkozó irányértéket, amely alapján megítélhető, hogy egy macskaeledel megfelelő-e a T-2 és HT-2 toxinok jelenléte szempontjából. A 2006/576/EK bizottsági ajánlást (3) ezért módosítani kell,