ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2013.240.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 240

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

56. évfolyam
2013. szeptember 7.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

A Tanács 861/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. szeptember 2.) az Indiából származó rozsdamentes acélhuzalok egyes típusainak behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről

1

 

*

A Bizottság 862/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. szeptember 5.) az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyásáról (Casatella Trevigiana [OEM])

15

 

*

A Bizottság 863/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. szeptember 5.) egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról

17

 

 

A Bizottság 864/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. szeptember 6.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

19

 

 

HATÁROZATOK

 

*

A Tanács 2013/446/KKBP határozata (2013. szeptember 6.) az Európai Unió grúziai megfigyelő missziójáról (EUMM Georgia) szóló 2010/452/KKBP határozat módosításáról

21

 

 

2013/447/EU

 

*

A Bizottság határozata (2013. szeptember 5.) a 2011/278/EU határozat 18. cikkének (2) bekezdése szerinti standard kapacitásfelhasználási tényezőről ( 1 )

23

 

 

2013/448/EU

 

*

A Bizottság határozata (2013. szeptember 5.) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről (az értesítés a C(2013) 5666. számú dokumentummal történt)  ( 1 )

27

 

 

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

 

 

2013/449/EU

 

*

Az ESA–EU Vámegyüttműködési Bizottság 1/2013 sz. határozata (2013. augusztus 7.) az egyrészről a kelet- és dél-afrikai államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteinek létrehozásáról szóló átmeneti megállapodás 1. jegyzőkönyvében megállapított származási szabályoktól a Mauritiuson a konzervált csíkoshasú tonhal vonatkozásában fennálló különleges helyzet figyelembevétele érdekében történő eltérésről

36

 

 

 

*

Az olvasóhoz – Az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus közzétételéről szóló, 2013. március 7-i 216/2013/EU tanácsi rendelet (lásd a hátsó borító belső oldalán)

s3

 

*

Az olvasóhoz – Jogi aktusokra történő hivatkozás módja (lásd a hátsó borító belső oldalán)

s3

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/1


A TANÁCS 861/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. szeptember 2.)

az Indiából származó rozsdamentes acélhuzalok egyes típusainak behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 15. cikkére,

tekintettel a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) által benyújtott javaslatra,

mivel:

1.   AZ ELJÁRÁS

1.1.   Ideiglenes intézkedések

(1)

A Bizottság a 419/2013/EU rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából származó rozsdamentes acélhuzalok egyes típusainak behozatalára.

(2)

A vizsgálatot az Európai Vas- és Acélipari Szövetség (Eurofer, a továbbiakban: panaszos) által 2012. június 28-án, az egyes rozsdamentesacélhuzal-típusok teljes uniós gyártásának több mint 50 %-át kitevő uniós gyártók nevében benyújtott panasz nyomán indították meg.

(3)

A párhuzamosan folytatott dömpingellenes vizsgálat keretében a Bizottság a 418/2013/EU rendelettel (3) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából származó rozsdamentes acélhuzalok egyes típusainak behozatalára.

1.2.   A vizsgálatban érintett felek

(4)

A vizsgálat ideiglenes szakaszában az indiai exportáló gyártók, az uniós gyártók és a független importőrök esetében került sor mintavételre. A mintába felvett importőrök közül azonban két vállalat nem nyújtott be kitöltött kérdőívet, aminek következtében az importőrökre vonatkozó mintavételt nem lehetett elvégezni. Az együttműködő importőrökről rendelkezésre álló valamennyi információt felhasználták a végleges – különösen az uniós érdekre vonatkozó – megállapítások kialakításához.

(5)

Egyedi vizsgálatot hét olyan indiai exportáló gyártó kérelmezett, amelyek nem kerültek be a mintába. Közülük ketten benyújtották a kitöltött kérdőíveket, öt vállalat nem válaszolt a kérdőívre. A két válaszadó gyártóból egy visszavonta az egyedi vizsgálatra irányuló kérelmét. A mintába felvett vállalatokon kívül tehát a Bizottság egy indiai exportáló gyártó kérelmét vizsgálta meg:

KEI Industries Limited, Újdelhi (a továbbiakban: KEI).

(6)

Ettől eltekintve az ideiglenes rendelet (5), (6), (7), (8), (10), (11), (12) és (14) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

1.3.   Vizsgálati időszak és figyelembe vett időszak

(7)

Az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a támogatás és a kár vizsgálata a 2011. április 1-jétől2012. március 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2009. január 1-je és 2012. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

1.4.   Az eljárás további menete

(8)

Több érdekelt fél – nevezetesen két exportáló gyártó, a panaszos és 11 felhasználó – nyújtott be észrevételt az ideiglenes kiegyenlítő intézkedések elrendeléséhez vezető döntés alapjául szolgáló főbb tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal) követően. Minden olyan fél számára biztosítottak meghallgatást, aki azt kérelmezte. A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését, amelyeket a végleges megállapítások kialakításához szükségesnek tartott. A benyújtott észrevételeket megvizsgálták, és adott esetben figyelembe vették.

(9)

Az érdekelt felek tájékoztatást kaptak azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság az Indiából származó rozsdamentes acélhuzalok egyes típusainak behozatalára végleges kiegyenlítő vám kivetését és az ideiglenes vám formájában biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). Ezen túlmenően a felek számára meghatározott időt biztosítottak arra, hogy megtegyék a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiket. A benyújtott észrevételeket megvizsgálták, és adott esetben figyelembe vették.

2.   ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

(10)

Az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében foglalt meghatározásnak megfelelően az érintett termék rozsdamentes acélhuzal, amely:

i.

2,5 vagy annál nagyobb tömegszázalékban nikkelt tartalmaz, a 28 tömegszázalék vagy annál több, de 31 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű nikkelt és 20 tömegszázaléknál több, de maximum 22 tömegszázalék krómot tartalmazó huzal kivételével,

ii.

kevesebb mint 2,5 tömegszázalékban nikkelt tartalmaz, a 13 tömegszázalék vagy annál több, de 25 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű krómot és 3,5 tömegszázalék vagy annál több, de maximum 6 tömegszázalék alumíniumot tartalmazó huzal kivételével,

Indiából származik, és jelenleg a 7223 00 19 és 7223 00 99 KN-kód alá tartozik.

(11)

Néhány felhasználó aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a jelek szerint nem történt meg az érintett termék és a hasonló termék különböző típusainak elkülönítése, mivel minden terméktípust kiterjedt termékösszetétel jellemez. Különösen a tekintetben merültek fel aggályok, hogy a vizsgálat során milyen módon biztosítható az összes típusra kiterjedő tisztességes összehasonlítás. A legtöbb vizsgálathoz hasonlóan az érintett termék meghatározása azonos vagy hasonló alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel rendelkező terméktípusok széles körét foglalja magába. Az, hogy az említett jellemzők terméktípusonként változhatnak, valóban azt eredményezheti egy vizsgálatban, hogy a típusok széles skáláját kell lefedni. A jelenlegi vizsgálatra is igaz ez a megállapítás. A Bizottság figyelembe vette a terméktípusok közötti különbségeket, és gondoskodott a tisztességes összehasonlításról. Az indiai exportáló gyártók által előállított és értékesített, valamint az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített valamennyi terméktípushoz egyedi termékkódot rendeltek. A kódot a termék főbb jellemzői határozták meg, ebben az esetben az acélminőség, a szakítószilárdság, a bevonat, a felszín, az átmérő és az alak. Az Unióba exportált huzaltípusokat tehát a termékkódok alapján, a velük azonos vagy hasonló jellemzőkkel rendelkező, uniós gazdasági ágazat által előállított és értékesített termékekkel hasonlították össze. E típusok mindegyikére kiterjed az eljárás megindításáról szóló értesítésben (4) és az ideiglenes rendeletben szereplő érintett és hasonló termékre vonatkozó meghatározás.

(12)

Az egyik fél ismét jelezte, hogy az úgynevezett „magas műszaki színvonalú” terméktípusok különböznek az érintett termék egyéb típusaitól, és azokkal nem felcserélhetők. Következésképpen e fél úgy érvel, hogy a termékmeghatározásból e típusokat ki kell zárni. Az ítélkezési gyakorlat értelmében annak megállapításához, hogy vajon az egyes termékek a köztük fennálló hasonlóság alapján tekinthetők-e egyazon termék részének, meg kell vizsgálni, hogy azok műszaki és fizikai jellemzői megegyeznek-e, az alapvető végfelhasználási területük azonos-e, és ugyanolyan ár-érték aránnyal rendelkeznek-e. Ezzel összefüggésben azt is fel kell mérni, hogy a termékek egymással felcserélhetők-e, illetve egymással versenyben állnak-e (5). A vizsgálat során bizonyítást nyert, hogy a fél által említett „magas műszaki színvonalú” terméktípusok a vizsgálat tárgyát képező többi termékekkel azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek. E típusok rozsdamentes acélból készült huzalok. Félkész acélterméknek minősülnek (amelyeket a legtöbb esetben továbbalakítanak, hogy a késztermékek széles skáláját állítsák elő), és hasonló a gyártási eljárásuk, hasonló berendezéseket alkalmaznak a gyártásukhoz, így a gyártók a kereslet függvényében egyik termékváltozatról a másikra válthatnak. Annak ellenére tehát, hogy a különböző huzaltípusok közvetlenül nem felcserélhetők és nem állnak közvetlen versenyben egymással, a szerződések, amelyekért a gyártók egymással versenyben állnak, a rozsdamentes acélhuzalok széles skáláját lefedik. Ezenfelül, mind az uniós gazdasági ágazat, mind pedig az indiai exportáló gyártók előállítják és értékesítik a hasonló gyártási eljárással készült kérdéses terméktípusokat. Ezért ez az észrevétel nem fogadható el.

(13)

A végleges nyilvánosságra hozatalra reagálva az egyik fél jelezte, hogy a Bizottság nem végzett kellően alapos elemzést az úgynevezett magas műszaki színvonalú terméktípusok vizsgálatba történő bevonásának megállapításakor. Ezt az érvet elutasítjuk. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a magas műszaki színvonalú terméktípus – a fenti (12) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően – beletartozik a termékmeghatározásba. Téves a fél azon feltételezése, hogy az ítélkezési gyakorlat szerinti valamennyi feltételnek egyszerre kell teljesülnie. Az ítélkezési gyakorlat alapján a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a termékkör meghatározását (6) illetően, és az értékelést az Európai Unió Bírósága által kialakított feltételrendszernek megfelelően végzi. Számos alkalommal, mint például a jelen esetben is, az egyes feltételek más-más irányba mutatnak. Az ilyen helyzetekben a Bizottságnak átfogó felmérést kell végeznie, amelyre a jelen eset kapcsán sor került. Téves tehát az érdekelt fél azon feltevése, mely szerint a terméktípusoknak valamennyi jellemző szempontjából meg kell egyezniük, hogy ugyanazon termékmeghatározás alá tartozzanak.

(14)

Egyes felhasználók szerint az úgynevezett „200-as sorozatba” tartozó rozsdamentes acélból készült huzalokat ki kell vonni a termékkörből. Különösen azt hangsúlyozták, hogy az uniós gazdasági ágazat szinte egyáltalán nem gyártja ezt a terméktípust. Ez az állítás azonban nem megalapozott. Először is, az, hogy az uniós gazdasági ágazat nem gyárt bizonyos terméktípust, önmagában még nem elegendő indok arra, hogy a szóban forgó terméktípust kivonják a vizsgálat hatálya alól, amennyiben a gyártási folyamat jellege amúgy lehetővé tenné az uniós gyártók számára e típus előállítását. Másodszor, csakúgy mint a magas műszaki színvonalú huzalok esetében (lásd a fenti (12) preambulumbekezdést), az érintett termék e típusaival kapcsolatban is megállapítást nyert, hogy alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőik megegyeznek, illetve hasonlóak az uniós gazdasági ágazat által előállított és értékesített hasonló termék egyéb típusainak jellemzőivel. Ezért ez az észrevétel nem fogadható el.

(15)

E felhasználók meglátása szerint a másik lehetőség, hogy az érintett termék meghatározását a huzalalapanyagra is ki kell terjeszteni. A huzalalapanyag az érintett termék gyártásakor alkalmazott nyersanyag, amelyet azonban még más termékek – így például kötőelemek és szegek – előállításához is felhasználnak. Ennek megfelelően nem minősül kész acélterméknek, ellentétben a vizsgált termékkel. Az érintett termék vagy a hasonló termék, több más termék mellett, a huzalalapanyagból állítható elő hidegalakítással. Ennek alapján az alaprendelet értelmében nem lehet kiterjeszteni a termékkört a huzalalapanyagra.

(16)

A fent említettek alapján az ideiglenes rendelet (21)–(24) preambulumbekezdésében szereplő érintett termékre és hasonló termékre vonatkozó termékmeghatározás megerősítést nyer.

3.   A TÁMOGATÁS

3.1.   Bevezetés

(17)

Az ideiglenes rendelet (25) preambulumbekezdésében az alábbi, az állítások szerint kiegyenlítő támogatást biztosító rendszerek szerepelnek:

a)

Duty Entitlement Passbook szabályozás (vámhitel-szabályozás, a továbbiakban: DEPBS);

b)

vám-visszatérítési rendszer (Duty Drawback Scheme, a továbbiakban: DDS);

c)

előzetes engedélyezési rendszer (Advance Authorisation Scheme, a továbbiakban: AAS);

d)

beruházási javak exportösztönzési rendszere (Export Promotion Capital Goods Scheme, a továbbiakban: EPCGS);

e)

exporthitelrendszer (Export Credit Scheme, a továbbiakban: ECS);

f)

a piacra összpontosító rendszer (Focus Market Scheme, a továbbiakban: FMS);

g)

különleges gazdasági övezetek/exportorientált egységek (Special Economic Zones/Export Oriented Units, SEZ/EOU).

(18)

Az uniós gazdasági ágazat állítása szerint a Bizottság több – elsősorban regionális szintű – támogatási rendszert figyelmen kívül hagyott, és emiatt az ágazat úgy vélte, hogy alábecsülték az indiai gyártók számára juttatott támogatásokat. Ez az állítás nem megalapozott. A Bizottság a panaszban szereplő valamennyi nemzeti és helyi szintű támogatási rendszert megvizsgálta. Megállapítást nyert azonban, hogy a vizsgálati időszakban a mintában szereplő exportáló gyártók kizárólag a fenti (14) preambulumbekezdésben felsorolt rendszerek révén részesültek támogatásban.

(19)

Az uniós gazdasági ágazat azt is megjegyezte, hogy mivel a párhuzamosan végzett dömpingellenes vizsgálatkor megbízhatatlannak minősültek a mintába felvett indiai gyártók által szolgáltatott adatok, és alkalmazták az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (7) 18. cikkét, a jelenlegi vizsgálat során hasonló módon alkalmazni kellett volna az alaprendelet megfelelő, vagyis 28. cikkét. Mindazonáltal az alaprendelet 28. cikke kizárólag az abban szereplő feltételek teljesülése esetén alkalmazandó, márpedig a mintába felvett indiai gyártók által szolgáltatott adatok tekintetében ez nem állt fenn. Ezért ez az észrevétel nem fogadható el.

(20)

A vizsgálat feltárta, hogy úgy a DEPBS, mint a DDS és az AAS egyazon támogatási mechanizmus, mégpedig a vám-visszatérítési mechanizmus részét képezik. India e mechanizmus különböző típusait már régóta alkalmazza, gyakran változtatva az egyes almechanizmusokat. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az említett almechanizmusokat indokolt együtt elemezni, mivel az exportőröknek általában választaniuk kell az egymást kölcsönösen kizáró almechanizmusok közül, illetve, ha valamelyik almechanizmus megszűnik, jellemzően egy másik almechanizmushoz fordulnak.

(21)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (25)–(28) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

3.2.   Duty Entitlement Passbook szabályozás (vámhitel-szabályozás, DEPBS)

(22)

A mintába felvett egyik indiai exportáló gyártó érvelése szerint a DEPBS nem tekinthető kiegyenlítő támogatásnak, mivel a rendszer célja a behozatalra kivetett vámok ellensúlyozása. Azt állította továbbá, hogy az érintett termék alapanyagát nem állítják elő belföldön, így ésszerű a feltételezés, mely szerint az összes behozatalt sújtotta az 5 %-os adó, illetve, hogy az indiai kormány által rögzített értékhatár miatt nem alakulhat ki túlkompenzáció. Az ideiglenes rendelet (38) preambulumbekezdésében foglaltak szerint ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési vagy helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek, mivel nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletében (a vámvisszatérítés meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (helyettesítő vámvisszatérítés meghatározása és szabályai) meghatározott szabályoknak. A DEPBS-ből előnyhöz jutó exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen importált termékek tényleges felhasználására a gyártási folyamatban, és a hitel összegének kiszámítása nem a ténylegesen felhasznált alapanyagok értékéhez viszonyítva történik. Végezetül, az exportőr attól függetlenül jogosult a DEPBS-ből származó előnyök igénybevételére, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. Az előnyök megszerzéséhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak.

Az indiai kormány elmulasztotta kialakítani azt a mechanizmust, amely az importált alapanyagok esetében elengedett vám összegét az exportált termékek előállításához való felhasználásuktól teszi függővé. Maguk a rendszer nyújtotta előnyöket élvező vállalatok sem rendelkeztek olyan mechanizmussal, amellyel igazolhatták volna, hogy nem részesültek túlzott mértékű elengedésben. Ezenfelül, a vállalat elmulasztotta bizonyítékkal alátámasztani, hogy ennek az adott esetnek a kapcsán nem történt túlkompenzáció. Juthatott például előnyhöz más importált termékekre kifizetett kompenzáció, vagy az importált, de az érintett termék előállításában fel nem használt alapanyaghoz kapcsolódó kompenzáció révén is. Meg kell jegyezni továbbá, hogy nem helytálló az a megállapítás, amely szerint nincs belföldi alapanyaggyártás. A vizsgálatba bevont vállalatok közül legalább egy belföldön állította elő, két másik vállalat pedig belföldi gyártótól – nem pedig belföldi importőrtől – szerezte be az alapanyagokat. Éppen ezért a fenti érveket nem lehet elfogadni.

(23)

A DEPBS-engedély értékesítését illetően az egyik fél azt állította, hogy a tényleges eladási ár nem érte el az engedély értékét, és így a kiegyenlítő előny alacsonyabb volt az ideiglenesen megállapított mértéknél. Az ezen rendszerből nyújtott előny kiszámítása azonban az engedély keretében nyújtott hitel összegén alapult, függetlenül attól, hogy az engedélyt a behozatalra kivetett vámok ellensúlyozásához használták, vagy az engedélyt ténylegesen értékesítették-e. Egy engedélynek a névértékénél alacsonyabb áron történő értékesítése tisztán kereskedelmi döntés, mely nem módosítja az e rendszer keretében nyújtott előny mértékét. Éppen ezért az érv nem elfogadható.

(24)

Az indiai kormány azzal érvelt, hogy a DEPBS-t a vizsgálati időszak során hatályon kívül helyezték, és így azt nem kell kiegyenlíteni. Azt állította továbbá, hogy mivel a vámvisszatérítés nem a DEPB utódprogramja, ez utóbbi nem kiegyenlíthető. A DEPBS valóban még a vizsgálati időszakban – 2011. szeptember 30-án – megszűnt, de a támogatás tovább folytatódott. Az exportőrök a DEPBS alternatívájaként az AAS, illetve különösen a DDS keretében jutottak előnyökhöz. Az ideiglenes rendelet (42)–(44) preambulumbekezdésében ismertetettek szerint mind az AAS-t, mind pedig a DDS-t kiigazították annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen a DEPBS-ről történő átállás. A három rendszer keretében juttatott előnyök (vagyis a bevételekről való lemondás vámmentesség biztosítása révén) jellegüket tekintve megegyeznek. A vállalatok így választhattak, hogy a vámok ellensúlyozására melyik rendszert veszik igénybe. Annak ellenére tehát, hogy a DEPBS megszűnt a vizsgálati időszak felénél, az indiai kormány által a vizsgálati időszakban juttatott támogatásokat ki kell egyenlíteni, mivel a támogatások átfogó rendszere továbbra is fennállt, minthogy a fenti (20) preambulumbekezdésben foglalt indokok szerint valamennyi vám-visszatérítési rendszer egyazon, gyakran változó almechanizmusokból álló mechanizmus részét képezi. Ez az érv tehát nem elfogadható.

(25)

A végleges nyilvánosságra hozatal kapcsán benyújtott válaszában az indiai kormány megismételte a DEPBS végleges nyilvánosságra hozatalt követő megszüntetésére vonatkozó érveit. Nem merültek fel azonban olyan új érvek, amelyek alapján szükséges lenne módosítani az azzal kapcsolatban tett megállapítást, hogy a megszűnt DEPBS keretében nyújtott támogatást a kiigazított DDS-támogatás váltotta fel; és így az érvelést nem lehet elfogadni.

(26)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (29)–(47) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(27)

A KEI indiai exportáló gyártó esetében bebizonyosodott, hogy igénybe vette a DEPBS-t a vizsgálati időszakban. A támogatás mértéke 0,50 % volt.

3.3.   Vám-visszatérítési rendszer (DDS)

(28)

Az indiai kormány azzal érvelt, hogy a DDS nem tekinthető kiegyenlítő támogatásnak, mivel a rendszer célja a behozatalra kivetett vámok és az alapanyagok után fizetett jövedéki adók ellensúlyozása. Az ideiglenes rendelet (58)–(60) preambulumbekezdésében foglaltak szerint ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési vagy helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek, mivel nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, a II. mellékletében és a III. mellékletében meghatározott szabályoknak. Nem létezik külön rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy mely alapanyagokat használták fel az exportált termék gyártása során, illetve hogy az alaprendelet I. mellékletének i) pontja, valamint II. és III. mellékletei értelmében történt-e importvám-túlfizetés. Az exportőrök ráadásul attól függetlenül jogosultak a DDS előnyeit igénybe venni, hogy egyáltalán importálnak-e alapanyagot. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül, hogy igazolnia kellene, hogy a nyersanyagok importból származnak. A fentieket a vállalatoknál végzett vizsgálatok eredményei, illetve a vonatkozó jogszabály, nevezetesen az indiai kormány 24/2001. sz., az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében ismertetett körlevele is alátámasztotta. Beadványának 32. pontjában ráadásul az indiai kormány maga is elismerte, hogy a DDS eredményezhet túlzott mértékű elengedést. Éppen ezért az indiai kormány érve nem fogadható el.

(29)

Az indiai kormány azzal érvelt, hogy bár az alapanyagok felhasználásának ellenőrzésére szolgáló rendszer – elsősorban a kedvezményezettek nagy száma és az ellenőrzésükkel járó adminisztrációs terhek következtében – nem volt teljes, a mintavételen alapuló jelenleg alkalmazott ellenőrzési rendszert el kell fogadni. Minthogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjának ii. alpontja, I. melléklete i) pontja, a II. melléklete és a III. melléklete erről nem rendelkezik, az érvelést el kell utasítani.

(30)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (48)–(64) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(31)

A KEI Industries indiai exportáló gyártó esetében bebizonyosodott, hogy igénybe vette a DDS-t a vizsgálati időszakban. A támogatás mértéke 0,29 % volt.

3.4.   Előzetes engedélyezési rendszer (AAS)

(32)

Az egyik mintába felvett indiai exportáló gyártó azt állította, hogy az AAS vám-visszatérítési rendszernek tekintendő, mivel az importált anyagokat exportra gyártott áruk előállítására használják. Az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében ismertetettek szerint az ebben az esetben használt alrendszer nem minősül az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében vett megengedhető vám-visszatérítési vagy helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében, valamint III. mellékletében megállapított szabályoknak. Az indiai kormány nem alkalmazott hatékonyan ellenőrzési rendszert vagy eljárást annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termék gyártásához használták-e fel, és ha igen, milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja; a helyettesítő vám-visszatérítési rendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Az érintett termék szabványos nyersanyag-végtermék normái (Standard Input Output Norms) nem voltak kellő pontosságúak, és azokat nem lehet a tényleges fogyasztás ellenőrzésére szolgáló rendszernek tekinteni. Kialakításuk miatt ezek a szabványos normák nem teszik lehetővé, hogy az indiai kormány kellő pontossággal ellenőrizze az exportra szánt termék gyártása során felhasznált alapanyagok mennyiségét. Ezenkívül, ahogy az az ideiglenes rendelet (73) preambulumbekezdésében is szerepel, az indiai kormány nem folytatott további vizsgálatot a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában, bár hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja). Az alrendszer ezért kiegyenlítő, és az érvet így elutasítjuk.

(33)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (65)–(80) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(34)

A KEI Industries indiai exportáló gyártó esetében bebizonyosodott, hogy nem vette igénybe az AAS-t a vizsgálati időszakban.

3.5.   Beruházási javak exportösztönzési rendszere (EPCGS)

(35)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik indiai exportáló gyártó észrevételében jelezte, hogy számítási hiba történt. Az észrevétel részben indokoltnak bizonyult, és a támogatás összegének kiszámításakor azt figyelembe vették. Mivel a kérdéses vállat esetében a teljes támogatási hozam már a hiba kijavítása előtt sem érte el a de minimis szintet, a korrekció nem módosítja az erre a vállalatra megállapított kiegyenlítő vám végleges mértékét, és nincs hatással a mintába felvett együttműködő vállalatok átlagos támogatási hozamára vagy az országos támogatási hozamra.

(36)

A fentitől eltekintve, az ideiglenes rendelet (81)–(91) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(37)

Megállapítást nyert, hogy az érintett termék tekintetében a KEI Industries indiai exportáló gyártó az EPCGS rendszer révén nem jutott előnyhöz a vizsgálati időszakban.

3.6.   Exporthitelrendszer (ECS)

(38)

Az indiai kormány jelezte, hogy a Bizottság tévesen jelölte meg az ideiglenes rendelet (92) preambulumbekezdésében az ECS jogalapját. Az indiai kormány rámutatott, hogy a Master Circular DBOD No. DIR(Exp.) BC 01/04.02.02/2007-2008 (a továbbiakban: MC 07-08) és a Master Circular DBOD No. DIR(Exp.) BC 09/04.02.02/2008-09 (a továbbiakban: MC 08-09) körrendeletek aktualizált változatai a Master Circular DBOD No. DIR(Exp.) BC 06/04.02.002/2010-11 (a továbbiakban: MC 10-11) és a Master Circular DBOD No. DIR.(Exp.) BC 04/04.02.002/2011-2012 (a továbbiakban: MC 11-12) körrendeletek, és a vizsgálati időszakban ezek képezték az ECS jogalapját. E tekintetben az indiai kormány észrevétele helytálló.

(39)

Az indiai kormány továbbá azt állította, hogy ha a megfelelő aktualizált jogalapot vették volna figyelembe, akkor a Bizottság figyelmét nem kerülte volna el az a tény, hogy a rúpiában nyújtott exporthitelek tekintetében már a vizsgálati időszak előtt megszűnt a maximális kamatláb, amelynek alkalmazását az Indiai Központi Bank korábban előírta a kereskedelmi bankok számára. A rúpiában nyújtott hitelek esetében tehát ez a rendszer már nem tekinthető támogatásnak. A vizsgálat kimutatta, hogy mintába felvett két vállalat a gyakorlatban úgy jutott előnyhöz, hogy magántulajdonban lévő bankoktól kaptak az Indiai Központi Bank által megállapított referencia-kamatlábnál alacsonyabb kamatlábra exporthitelt. A vizsgálat semmilyen kereskedelmi szempontból ésszerű magyarázattal nem tudott szolgálni arra vonatkozóan, hogy vajon miért nyújtanak hitelt magántulajdonban lévő bankok kedvezményes és nyilvánvalóan ráfizetéssel járó kamatlábra. A bankok ilyen jellegű hitelezési gyakorlata arra enged következtetni, hogy továbbra is fennáll a kormányzati beavatkozás. A vizsgálat azonban nem szolgáltatott a WTO-szabályok által előírtak szerint kellő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy továbbra is megbízást vagy utasítást adtak volna a kereskedelmi bankoknak. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy mivel nem áll elegendő bizonyíték rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy az indiai kormány irányítást gyakorolt, vagy pénzügyi hozzájárulást biztosított, ennek az alrendszernek az esetében nem tekinti a kedvezményes kamatlábak révén szerzett előnyöket támogatásnak.

(40)

Végezetül az indiai kormány azzal érvelt, hogy vizsgálati időszak lejárta után két hónappal hatályba lépett Master Circular – DBOD No. DIR(Exp.) BC. 06/04.02.002/2012-13 (a továbbiakban: MC 12-13) körrendelet legfrissebb változata a külföldi pénznemben nyújtott exporthitelek esetében is megszüntette a maximális kamatláb alkalmazását. A szubvencióellenes alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva az indiai kormány azt állítja, hogy ennek következtében az exporthitelrendszer ezen elemét sem kell kiegyenlíteni, mivel véget vetettek a bankok felett gyakorolt kormányzati irányításnak. Igaz ugyan, hogy a benyújtott MC 12-13 körrendelet az indiai kormány állításának megfelelően rendelkezik arról, hogy 2012 májusától a kereskedelmi bankok szabadon dönthetnek az általuk külföldi pénznemben nyújtott exporthitelekre alkalmazott kamatlábak mértékéről; önmagában azonban az, hogy módosult az Indiai Központi Banknak a magántulajdonban lévő bankokra vonatkozó utasítása, nem szolgáltat elegendő indokot a szóban forgó rendszer kizárására, mivel a kormányzati irányítás nem hivatalos keretek között folytatódhat, amelyet további vizsgálat keretében kell felmérni. Tekintettel azonban a rúpiában nyújtott exporthitelek alrendszerével kapcsolatban tett fenti megállapításra, a Bizottság úgy döntött, hogy a jelenlegi szakaszban nem egyenlítik ki a külföldi pénznemben nyújtott exporthitelek alrendszerét.

(41)

Tekintettel a fentiekre, a vámtételek adott esetben kiigazításra kerülnek.

3.7.   A piacra összpontosító rendszer (FMS)

(42)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az indiai kormány észrevételeket nyújtott be az FMS-sel kapcsolatban. Érvelése szerint a rendszer földrajzilag a nem uniós tagállamokhoz kapcsolódik, és ezért az Unió nem egyenlítheti ki azt. Az indiai kormány azonban sem a rendszer gyakorlati végrehajtását nem tudta vitatni, sem pedig azt, hogy az FMS nyújtotta előnyök felhasználhatók az érintett termék esetében, pontosabban, hogy az FMS keretében nyújtott hitelek szabadon átruházhatók, és bármely alapanyag vagy termék (köztük beruházási javak) későbbi importja alkalmával felhasználhatók vámok kifizetésére. Mivel a vizsgálat bebizonyította, hogy az Unióba történő exportáláskor az érintett termék részesülhet, illetve részesül az e rendszer keretében juttatott előnyökből, az észrevételt el kellett utasítani.

(43)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (101)–(111) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(44)

A KEI Industries indiai exportáló gyártó esetében bebizonyosodott, hogy nem vette igénybe az FMS-t a vizsgálati időszakban.

3.8.   Exportorientált egységek rendszere (EOU-rendszer)

(45)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a vizsgálatba bevont, az EOU-rendszert egyedüliként igénybe vevő exportáló gyártó nyújtott be észrevételt ezzel a rendszerrel kapcsolatban. A vállalat meglátása szerint az EOU-rendszerből származó előnyök meghatározására a Bizottságnak más számítási módszert kell alkalmaznia. A vállalat azzal érvelt, hogy az EOU-rendszer egyes előnyeit az alaprendelet II. és III. mellékletének értelmében vett megengedhető vámvisszatérítésként kell kezelni, és így azok nem lehetnek kiegyenlítők.

(46)

Megállapítást nyert azonban, hogy az alkalmazott számítási módszertől függetlenül a szóban forgó rendszerből származó támogatás mértéke nem haladja meg a 0,95 %-ot, vagyis a vállalat teljes támogatási hozama de minimis szint alatt marad. Így szükségtelennek bizonyult az észrevétel jelenlegi vizsgálat szempontjából történő további elemzése.

(47)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (112) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(48)

A KEI Industries indiai exportáló gyártó esetében bebizonyosodott, hogy nem származott előnye az EOU-rendszerből a vizsgálati időszakban.

3.9.   A kiegyenlítő támogatások összege

(49)

Miután döntés született arról, hogy az ESC-ből jutatott előnyök nem tekintendők támogatásnak (a (38)–(41) preambulumbekezdésben foglaltak szerint), és korrigálni kell az egyik vállalat esetében az EPCGS-ből nyújtott előnyökre vonatkozó számításokat (a (35) preambulumbekezdésben ismertettek alapján), adott esetben megtörtént a vámtételek módosítása. Eszerint a kiegyenlítő támogatásoknak az alaprendelet rendelkezéseinek megfelelően megállapított végleges összege értékarányosan kifejezve 0,79–3,72 % között mozog.

Támogatási rendszer

Vállalat

Raajratna

Venus csoport

Viraj

KEI

DEPBS (8)

0,58 %

0,93 %, 1,04 %, 1,32 %, 2,04 %

0,50 %

DDS (8)

0,61 %

1,14 %, 1,77 %, 1,68 %, 1,91 %

0,29 %

AAS (8)

2,43 %

0,15 %, 0 %, 0 %, 0 %

EPCGS (8)

0,09 %

0,02 %, 0 %, 0 %, 0 %

0,03 %

ECS (8)

FMS (8)

0,13 %, 0,71 %, 0,07 %, 0 %

EOU (8)

0,95 %

ÖSSZESEN

3,72 %

3,03 % (9)

0,98 % (10)

0,79 % (10)

(50)

A mintában nem szereplő együttműködő vállalatok újraszámított támogatási hozama 3,41 %.

(51)

Az újraszámított országos támogatási hozam mértéke 3,72 %.

4.   AZ UNIÓS GAZDASÁGI ÁGAZAT

4.1.   Az uniós gazdasági ágazat

(52)

Egyes felhasználók kétségbe vonták az ideiglenes rendelet (116) preambulumbekezdésében az uniós gyártók számára vonatkozóan közölt adatot. Állításuk szerint a gyártók számát tévesen mérték fel, és valójában kevesebb gyártó van jelen a piacon.

(53)

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a fenti állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal, és egyúttal az ideiglenes rendelet (116) preambulumbekezdésében ismertetett információk felülvizsgálata eredményeként megerősíti az adat helyességét, vagyis, hogy a vizsgálati időszakban 27 uniós gyártó foglalkozott az érintett termék előállításával az Unióban. Ez a szám megegyezik a panasz alapján, a megindítást megelőző szakasz és a vizsgálat során megállapított adattal. A Bizottság valamennyi ismert uniós gyártóval felvette a kapcsolatot, és a benyújtott adatokat felhasználta a jelenlegi vizsgálat lefolytatásához.

4.2.   Uniós gyártás; mintavétel az uniós gyártók körében

(54)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (117)–(119) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.   KÁROKOZÁS

5.1.   Uniós felhasználás

(55)

Egyes felhasználók szerint a kárelemzés során figyelmen kívül kellett volna hagyni a 2009. évre vonatkozó adatokat, minthogy az említett évben kibontakozott pénzügyi válság torzító hatása különösen érzékenyen érintette az uniós felhasználást. Azonban a 2009. év elemzésből történő kizárása esetén is növekvő (+ 5 %-os) tendencia tapasztalható a felhasználás terén, ami a piaci helyzet javulására utal. Ezenfelül, az ideiglenes rendelet (120) preambulumbekezdése elismeri a pénzügyi válság kedvezőtlen hatását, de a levont következtetés szerint javult a piaci helyzet. További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (120) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.2.   Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal

(56)

A KEI Industries esetében megállapított támogatási hozam nem éri el az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdése szerinti de minimis küszöbértéket (lásd a fenti (49) preambulumbekezdést). Az említett exportáló gyártónak tehát az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében nem származott előnye a támogatási rendszerekből a vizsgálati időszakban. Ennek megfelelően az általa importált mennyiséggel csökkentették az Indiából származó támogatott behozatal mennyiségét. Az egyik exportáló gyártó – nevezetesen a Venus csoport – jelezte, hogy a számításokban bizonyos ügyletek tévesen kétszer szerepelnek. A Bizottság egyetértett az exportáló gyártóval, és levonta a kérdéses ügyleteket az Indiából származó támogatott behozatal összmennyiségéből. Ezek alapján felülvizsgálta a támogatott behozatal mennyiségét, piaci részesedését és átlagárát.

(57)

A támogatott behozatal mennyisége és piaci részesedése:

 

2009

2010

2011

Vizsgálati időszak

Mennyiség (tonna)

11 620

20 038

25 326

24 415

Index (2009 = 100)

100

172

218

210

Piaci részesedés

8,8 %

10,7 %

12,9 %

12,4 %

Index (2009 = 100)

100

121

146

140

Forrás:

Eurostat és a kérdőívre adott válaszok.

(58)

Minthogy a KEI Industries korlátozott mennyiségben exportált az érintett termékből a vizsgálati időszakban, és a Venus csoport említett ügyletei is korlátozott mennyiséget érintettek, e behozatal mennyiségének levonása az Indiából származó támogatott behozatal összmennyiségéből nem módosítja az ideiglenes rendelet (123) és (124) preambulumbekezdésében ismertetett tendenciákat. Ennek megfelelően az ideiglenes rendelet ezen preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(59)

A támogatott behozatal átlagára:

 

2009

2010

2011

Vizsgálati időszak

Átlagár

(EUR/tonna)

2 419

2 856

3 311

3 259

Index (2009 = 100)

100

118

137

135

Forrás:

Eurostat és a kérdőívre adott válaszok.

(60)

A fent ismertetettek szerint tehát a KEI Industries korlátozott mennyiségben exportált a vizsgálati időszakban, és a Vénusz csoport említett ügyleteinek levonása csupán kis mennyiségeket érintett. Következésképpen a KEI Industries behozatali mennyiségének, valamint a Venus csoport említett ügyleteinek az Indiából származó támogatott behozatal összmennyiségéből történő levonása nem módosítja számottevő mértékben az Indiából származó támogatott behozatal átlagárát vagy az alákínálási számításokat. Az újraszámított alákínálási különbözet mértéke 11,7 %. Az ideiglenes rendelet (128)–(130) preambulumbekezdésében ismertetett megállapítások alapján levont következtetések minden más tekintetben megerősítést nyernek.

(61)

A végleges nyilvánosságra hozatalra reagálva az indiai kormány azt állította, hogy a Bizottság kizárólag az együttműködő exportáló gyártók által importált mennyiségre alkalmazta a támogatott behozatal arányos csökkentését, a KEI-vel kapcsolatos de minimis megállapítások, valamint a Venus csoportnak a számításokban tévesen kétszer szereplő egyes ügyleteinek levonása figyelembevétele érdekében. Ez az állítás egy félreértésből ered. Az arányos csökkentést a Bizottság a teljes importmennyiségre, így a nem együttműködő importőrök esetében is alkalmazta. Ezt az állítást tehát el kell utasítani.

5.3.   Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete

(62)

Néhány fél azt állította, hogy a globális gazdasági válság tükrében az uniós gazdasági ágazat eredményei meglehetősen kedvezőnek tekinthetők, és egyetlen kármutató, nevezetesen a piaci részesedés kivételével az egyéb mutatók egyike sem támasztotta alá a károkozást.

(63)

Az egyik fél megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési átlagára hozzávetőleg 34 %-kal növekedett, jóval nagyobb mértékben, mint az előállítási költségek, amelyek ugyanezen időszakban 13 %-kal emelkedtek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a figyelembe vett időszak kezdetén, vagyis 2009-ben, az uniós gazdasági ágazat az előállítási költségek alatti áron értékesített, és csak a 2011. évtől kezdődően tudott az előállítási költségeknél magasabb áron értékesíteni.

(64)

A vizsgálat rávilágított arra, hogy amíg néhány kármutató javuló tendenciát mutatott (mint például a gyártási volumen és a kapacitáskihasználás), vagy stabil maradt (például a foglalkoztatás), addig az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetéről tanúskodó több mutató (így a jövedelmezőség, a pénzforgalom, a beruházások és a beruházások megtérülése) a figyelembe vett időszakban nem alakult kielégítően. Jóllehet a beruházásokkal kapcsolatos mutató 2010-ben javult, 2011-ben és a vizsgálati időszakban visszaesett a 2009. évi szint alá. Igaz ugyan, hogy a beruházások megtérülése a 2009-től 2011-ig terjedő időszakban 6,7 %-ot elérve javulást mutatott, a vizsgálati időszakban viszont ismét 0,8 %-ra csökkent. A jövedelmezőségi és pénzforgalmi mutatók ugyancsak javultak 2011-ig, ugyanakkor a vizsgálati időszakban romlani kezdtek. Megállapítható tehát, hogy az uniós gazdasági ágazat a 2009. évet követően javuló tendenciát mutatott, amelyet azonban ezt követően lelassított az Indiából származó támogatott behozatal.

(65)

Az egyik érdekelt fél kérésére megerősítjük, hogy a készleteknek az ideiglenes rendelet (153) preambulumbekezdésben megállapított szintjei a mintába felvett uniós vállalatok tevékenységére vonatkoznak.

(66)

Az uniós gazdasági ágazat szerint az ideiglenes szakaszban meghatározott 5 %-os előirányzott haszonkulcs túlságosan alacsony volt. Ezen állítását a fél nem támasztotta alá megfelelő bizonyítékokkal. A haszonkulcs említett mértékének megállapításához vezető okokat az ideiglenes rendelet (148) preambulumbekezdése ismerteti, és a vizsgálat nem tárt fel olyan egyéb tényezőt, amely indokolttá tenné e mérték módosítását. Következésképpen a végleges megállapítások céljából nem módosul az előirányzott haszonkulcs 5 %-os mértéke.

(67)

Az egyik exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat nehézségei alapvetően szerkezeti problémákra vezethetők vissza. Az előirányzott 5 %-os haszonkulcs ezért sem volt reális.

(68)

Meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat (11) alapján az intézményeknek olyan mértékű haszonkulcsot kell megállapítaniuk, amelyet a közösségi gazdasági ágazat a megszokott versenyfeltételek mellett, vagyis támogatott behozatal nélkül reálisan elérhetne. A jelen eset kapcsán a következők okok miatt nem lehetett elvégezni az érintett termék uniós gazdasági ágazatának e tekintetben történő elemzését. Az érintett termékhez kapcsolódó haszonkulcs kiszámításához csak a 2007. évtől áll rendelkezésre elegendő adat. A haszonkulcs 2007-ben 3,7 % volt, 2008-tól pedig a pénzügyi és gazdasági válság következtében negatív előjelű értéket mutatott. A panasz alapján, illetve a vizsgálat során tett megállapítások szerint a 2007. évtől kezdődően jelent meg a támogatott behozatal az uniós piacon, amikor is az importált mennyiség a 2006. évi 17 727 tonnáról 24 811,3 tonnára emelkedett. Az intézmények tehát az előirányzott haszonkulcsot az acélipar más, dömpingelt és támogatott behozatal által nem érintett területeinek tényleges haszna alapján határozták meg (12).

5.4.   A kárra vonatkozó következtetés

(69)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte a vizsgálati időszakban.

6.   OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

6.1.   A támogatott behozatal hatása

(70)

Az egyik exportáló gyártó szerint az ideiglenes rendelet figyelmen kívül hagyta, hogy az uniós gazdasági ágazatnak haszna származott a 2009 óta növekvő felhasználásból, illetve megjegyezte, hogy a Bizottság nem élhet azzal a feltételezéssel, hogy az uniós gazdasági ágazat mindig képes lesz megtartani piaci részesedését.

(71)

Ezen észrevételekre válaszolva meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat rávilágított arra, hogy az Indiából származó támogatott behozatal piaci részesedése az uniós piaci felhasználásnál nagyobb ütemben bővült. Amíg az indiai támogatott behozatal mennyisége 110 %-kal, addig a felhasználás 50 %-kal növekedett ugyanazon időszak alatt. A vizsgálat mindemellett arra is rámutatott, hogy az indiai átlagár folyamatosan az uniós gazdasági ágazat átlagára alatt maradt ugyanazon időszak alatt, és 11,7 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat átlagárának a vizsgálati időszak során. Ennek következtében, bár való igaz, hogy az uniós gazdasági ágazatnak származott bizonyos előnye a megnövekedett felhasználásból, és 40 %-kal növelni tudta az eladott mennyiséget, mégsem volt képes megtartani piaci részesedését, pedig javuló piaci feltételek mellett, illetve tekintettel az uniós gazdasági ágazat szabad kapacitására, ez elvárható lett volna.

6.2.   Egyéb tényezők hatása

6.2.1.   Nem támogatott behozatal

(72)

Egyes érdekelt felek szerint felül kell vizsgálni a nem támogatott behozatal hatását, tekintettel arra, hogy a KEI Industries esetében de minimis támogatási hozamot állapítottak meg, illetve, hogy a Venus csoportnak a számításokban tévesen kétszer szerepelt ügyletei immár nem képezik az elemzés tárgyát. Megjegyezték továbbá, hogy a nem támogatott behozatal árai alacsonyabbak voltak a támogatott behozatal árainál.

(73)

Az alábbi táblázat szemlélteti a nem támogatott exportmennyiség és az árak alakulását a figyelembe vett időszakban. Ez a mennyiség az indiai export mintegy egyharmadát tette ki a vizsgálati időszakban, és a támogatott behozatallal megegyező tendenciát követett.

 

2009

2010

2011

Vizsgálati időszak

Mennyiség (tonna)

5 227

9 015

11 394

10 938

Mennyiség (Index)

100

172

218

210

Átlagár (EUR/t)

2 268

2 678

3 105

3 056

Átlagár (index)

100

118

137

135

Forrás:

A kérdőívre adott válaszok és Eurostat.

(74)

Ezek alapján helytálló a megállapítás, mely szerint a nem támogatott behozatal árai alacsonyabbak voltak a támogatott behozatal árainál. A nem támogatott behozatal mennyisége azonban csupán egyharmadát teszi ki a támogatott behozatal mennyiségének. A nem támogatott behozatal által okozott kár tehát nem szünteti meg az Indiából származó támogatott behozatal és az uniós gazdaság által a vizsgálati időszakban elszenvedett jelentős kár között fennálló ok-okozati összefüggést.

6.2.2.   Harmadik országokból származó behozatal

(75)

Egy indiai exportáló gyártó és az indiai kormány ismét jelezte, hogy a vizsgálatot ki kellett volna terjeszteni a Kínai Népköztársaságra, valamint, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatalnak az uniós piacra és uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását alábecsülték.

(76)

Ahogy az az ideiglenes rendelet (170) preambulumbekezdésében is szerepel, sem a kezdeti szakaszban, sem pedig a végleges szakaszban nem merült fel olyan, a támogatásnyújtást alátámasztó bizonyíték, amely indokolta volna a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra vonatkozó szubvencióellenes vizsgálat megindítását. Ezért az arra vonatkozó érv, hogy a vizsgálat hatályát a Kínai Népköztársaságra is ki kellett volna terjeszteni, nem megalapozott, és azt elutasítjuk.

(77)

Ugyanakkor, a Kínai Népköztársaságból származó behozatal növekvő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszak alatt, és 8,3 %-os piaci részesedésre tett szert a vizsgálati időszakban, ahogy azt az ideiglenes rendelet (168) preambulumbekezdése is megállapítja. Ráadásul, a Kínából származó behozatal átlagára mind az uniós gazdasági ágazat, mind pedig az indiai exportáló gyártók uniós piacon alkalmazott árainál alacsonyabb szinten maradt. Mindezek miatt további vizsgált tárgyát képezte, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatal hozzájárulhatott-e az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárhoz, illetve érinti-e a kár és az indiai támogatott behozatal között fennálló ok-okozati összefüggést.

(78)

Az ideiglenes szakaszban rendelkezésre álló adatok arra utaltak, hogy a kínai behozatal termékösszetétele eltérő volt, illetve, hogy a kínai termékek más piaci szegmensben voltak jelen, mint az uniós gazdasági ágazat által értékesített termékek, vagy éppen az Indiából származó, uniós piacon értékesített termékek.

(79)

Az ideiglenes rendelkezések kihirdetését követően számos észrevételt nyújtottak be a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy lehet, hogy a vizsgálati időszakban Kínából érkezett alacsony árú behozatal megszünteti a dömpingelt indiai behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(80)

A vizsgálat tárgyát képező két KN-kódra vonatkozó importstatisztikák alapján végzett elemzés kimutatta, hogy a Kínából származó behozatal 29 %-a a piac alsó szegmensébe tartozik (7223 00 99 KN-kód). Ez részben magyarázatul szolgál arra, hogy a kínai árak átlagosan miért alacsonyabbak az uniós gazdasági ágazat és az indiai exportáló gyártók árainál. A 7223 00 99 KN-kódra vonatkozó statisztikák alapján az is megállapítást nyert, hogy a kínai gyártók vevői az Egyesült Királyságban összpontosulnak, ahol az uniós gazdasági ágazat lényegében nem képviselteti magát.

Átlagár

(EUR/tonna)

2009

2010

2011

Vizsgálati időszak

72 230 019

2 974

3 286

3 436

2 995

72 230 099

765

1 458

1 472

1 320

Forrás:

Eurostat.

(81)

A termékkódok alapján végzett elemzés a 7223 00 19 KN-kódot illetően rámutatott, hogy mind az uniós gazdasági ágazat, mind pedig az indiai gyártók főként a felső piaci szegmensben versenyeztek, ahol az árak ugyanazon KN-kód esetében akár négyszer magasabbak lehetnek az alsó piaci szegmens árainál (13). A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az árak általában terméktípusonként, illetve a nikkeltartalom függvényében változnak. A vizsgálat alapján az is látható, hogy a fenti KN-kód alá besorolt terméktípusok esetében a kínai exportőrök jellemzően a szerényebb minőségű típusokat értékesítik az uniós piacon. A Kínából származó behozatal értékelése szempontjából tehát a termékösszetétel a leglényegesebb tényező.

(82)

A Kínai Népköztársaságból származó behozatal árszínvonalát illetően hangsúlyozni kell, hogy a kínai import átlagára 2009-től a vizsgálati időszakig az indiai exportáló gyártók által alkalmazott támogatott árak átlaga felett maradt, ahogy az a 7223 00 19 KN-kód alá tartozó, Indiából származó támogatott export átlagárát bemutató alábbi táblázatban is látható.

Átlagár

(EUR/tonna)

2009

2010

2011

Vizsgálati időszak

Vizsgálati időszak + 1 év

73 320 019

2 974

3 286

3 436

2 995

3 093

Forrás:

Eurostat.

(83)

A kínai import átlagára a vizsgálati időszak során csökkent először az indiai támogatott behozatal átlagára alá. Megállapítást nyert azonban, hogy ez csak átmeneti jelenség, hiszen a vizsgálati időszakot követő évben emelkedett a kínai árszínvonal, és ismét az indiai áraknál magasabb értéket ért el.

(84)

Ezenfelül, az Indiából és a Kínai Népköztársaságból importált mennyiségek összevetése során bebizonyosodott, hogy a figyelembe vett időszak, illetve különösen a vizsgálati időszak teljes időtartama alatt a Kínai Népköztársaságból származó behozatal mennyisége jóval elmaradt az indiai behozatal mennyiségétől. A Kínai Népköztársaságból importált mennyiség lényegében az Indiából származó összbehozatal felét sem érte el.

(85)

A fentiek alapján megerősítést nyer, hogy a vizsgálati időszak alatt Kínából érkezett import számottevő része eltér az uniós gazdasági ágazat termékösszetételétől, illetve, hogy korlátozott az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített termékekkel folytatott közvetlen verseny.

(86)

Megállapítható tehát, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatal nem gyakorolhatott olyan mértékű hatást az uniós gazdasági ágazat helyzetére, amely megszüntetné az Indiából származó támogatott behozatal és az uniós ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést. Ennélfogva az ideiglenes rendelet (168) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

6.2.3.   Az egyéb uniós gyártókkal folytatott verseny

(87)

Az egyik fél szerint lehetséges, hogy az uniós gyártók gyenge pénzügyi teljesítményének hátterében az olyan egyéb uniós gyártókkal folytatott verseny áll, amelyek nem tartoznak a panaszt tevő vállalatok körébe, vagy az ügy megindításakor nem biztosították támogatásukról a vizsgálatot.

(88)

Az egyéb uniós gyártók piaci részesedése a következőképpen alakult:

 

2009

2010

2011

Vizsgálati időszak

Mennyiség (tonna)

34 926

55 740

55 124

55 124

Index (2009 = 100)

100

160

158

158

Az egyéb uniós gyártók piaci részesedése

26,6 %

29,8 %

28,1 %

27,9 %

Forrás:

A panasz.

(89)

Az ideiglenes rendelet (139) preambulumbekezdésében ismertetett teljes uniós értékesítésnek 44 %-a származott azon uniós gyártóktól, amelyek nem tartoznak a panaszt tevő vállalatok körébe, vagy nem jelezték külön, hogy támogatják a vizsgálatot. Az általuk értékesített mennyiség 58 %-kal, a 2009. évi becsült 34 926 tonnáról 55 124 tonnára nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Az Indiából származó támogatott behozatal bővüléséhez (+ 110 %) képest azonban ez viszonylag szerény mértékű növekedést jelent. Emellett, ezen uniós gyártók piaci részesedése viszonylag állandó maradt a figyelembe vett időszakban, és nem volt arra utaló jel, hogy a mintában szereplő uniós gyártók árainál alacsonyabb árakat alkalmaztak volna. Ezért megállapítást nyert, hogy e gyártók értékesítése nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

6.3.   Az ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetés

(90)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (176)–(179) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

7.   AZ UNIÓS ÉRDEK

7.1.   Általános észrevételek

(91)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (180) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

7.2.   Az uniós gazdasági ágazat érdeke

(92)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (181)–(188) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

7.3.   A felhasználók érdekei

(93)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően hét felhasználó, valamint egy felhasználókat tömörítő szövetség vette fel a kapcsolatot a Bizottsággal, és jelezte, hogy együtt kíván működni a vizsgálatban. Kérésük nyomán 2013 áprilisában a Bizottság kérdőívet küldött számukra. Hiánytalanul kitöltött kérdőívet azonban csupán két felhasználó nyújtott be, és összességében az együttműködő felhasználók a vizsgálati időszak alatt Indiából származó teljes behozatal 12 %-át, az uniós felhasználásnak pedig 2,5 %-át képviselték. A kitöltött kérdőívekben szereplő új információk alapján a Bizottság felülvizsgálta az intézkedések felhasználókra gyakorolt gazdasági hatását, és a két felhasználó esetében helyszíni vizsgálat keretében ellenőrizte a szolgáltatott információkat.

(94)

Az ideiglenes rendelet (191) preambulumbekezdésében megadott 9 %-os jövedelmezőségi szint a felhasználók szerint túl magas, és a felhasználók gazdasági ágazata esetében nem tekinthető reprezentatív értéknek. Az újabb kitöltött kérdőívek kézhezvételét követően a Bizottság újraszámította az együttműködő felhasználók átlagos jövedelmezőségét, amelyet végül az árbevétel 2 %-ában határozott meg.

(95)

Megállapítást nyert továbbá, hogy az együttműködő felhasználók tekintetében az Indiából származó beszerzések az érintett termékre vonatkozó összes beszerzés 44 %-át tették ki átlagban, valamint, hogy két együttműködő felhasználó esetében India képviselte az egyetlen beszerzési forrást. A vizsgálati időszak alatt az érintett terméket tartalmazó termékek forgalma az együttműködő felhasználók forgalmának átlagosan 14 %-át tette ki.

(96)

Az uniós piacra vonatkozó legrosszabb forgatókönyvet feltételezve, azaz amennyiben az esetleges áremelést nem lehet az értékesítési láncra hárítani, és a felhasználók a korábbi mennyiségben folytatják beszerzéseiket Indiából, a vám hatása következtében a felhasználók által az érintett termék felhasználásával vagy beépítésével elért jövedelmezőség mintegy 0,25 százalékponttal, 1,75 %-ra csökkenne.

(97)

A Bizottság elismeri, hogy a kizárólag Indiából importáló felhasználók esetében egyéni szinten jelentősebb lesz a hatás. Ez azonban viszonylag szűk kört, pontosan két együttműködő felhasználót érint. Ugyanakkor az indiai gyártó együttműködése esetén élhetnek a lehetőséggel, hogy kérjék a vámoknak az alaprendelet 21. cikke alapján történő visszatérítését, amennyiben e visszatérítés feltételei maradéktalanul teljesülnek.

(98)

Néhány felhasználó ismét aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az intézkedések egyes Európában nem gyártott huzaltípusokat, mégpedig az ideiglenes rendelet (194) preambulumbekezdésében említett úgynevezett 200-as sorozatba tartozó típusokat is sújtanák. A felhasználók meglátása szerint a korlátozott kereslettel és a gyártási folyamat sajátosságaival magyarázható, hogy az Unióban e terméktípust nem gyártják.

(99)

A vizsgálat azonban bebizonyította, hogy az uniós gazdasági ágazat gyártja a rozsdamentes acélhuzalok e típusait, és ezek csak kis hányadát teszik ki az uniós piacnak. A felhasználók számára továbbá alternatív beszerzési források is rendelkezésre állnak, olyan országok, amelyekkel szemben nincs hatályban dömpingellenes vagy szubvencióellenes intézkedés. Ezenfelül, két indiai exportáló gyártó esetében a megállapított kiegyenlítő vám mértéke 0 %, így tehát a tőlük származó beszerzésekre az intézkedések bevezetése nem fog számottevő hatást gyakorolni. Ráadásul, ugyanarra a célra a rozsdamentes acélhuzalok egyéb terméktípusait is fel lehet használni. Az intézkedések bevezetése tehát nem fog számottevő hatást gyakorolni az uniós piacra, illetve az említett felhasználókra. Ezért ezen állítást elutasítjuk.

(100)

Egyes felhasználók arra hivatkoztak, hogy az uniós gyártók az Indiából származó érintett termék szállítási idejénél hosszabb határidővel szállítják a hasonló terméket. A támogatott behozatal negatív hatásának tényét azonban nem befolyásolja az, hogy a nagykereskedőknek és kereskedőknek lehetőségük van a termékek készletezésére, illetve azok rövid időn belüli rendelkezésre bocsátására. Ezt az érvet tehát el kell utasítani.

(101)

A fentieket figyelembe véve úgy ítéljük meg, hogy még akkor is, ha az Indiából származó behozatallal szembeni intézkedések bizonyos felhasználókat valószínűleg kedvezőtlenebbül érintenek, mint másokat, az uniós piacnak összességében előnye fog származni az intézkedések bevezetéséből. Úgy véljük, ha helyreállnak a tisztességes kereskedelem feltételei az uniós piacon, akkor az uniós gazdasági ágazat számára lehetővé válik, hogy árait összehangolja az előállítási költségekkel, megtartsa a gyártást és az álláshelyeket, visszaszerezze korábban elvesztett piaci részesedését, valamint részesüljön a megnövekedett méretgazdaságosságból adódó előnyökből. Ezáltal az ágazat elfogadható mértékű haszonkulcsot érhet el, amely biztosítaná a hatékony közép- és hosszú távú működését. Ezzel egy időben az ágazat általános pénzügyi helyzete is javulni fog. A vizsgálat továbbá azt is megállapította, hogy az intézkedések felhasználókra és független importőrökre gyakorolt hatása összességében korlátozott mértékű lesz. Ezért megállapítást nyert, hogy az intézkedések előnyei láthatóan jelentősebbek, mint az érintett termék uniós piacon jelen lévő felhasználóira gyakorolt hatásuk.

7.4.   A független importőrök érdeke

(102)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (197)–(199) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

7.5.   Az uniós érdekkel kapcsolatos következtetés

(103)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (200) és (201) preambulumbekezdésében foglalt értékelés megerősítést nyer.

8.   VÉGLEGES KIEGYENLÍTŐ INTÉZKEDÉSEK

8.1.   A kár megszüntetéséhez szükséges szint

(104)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (203)–(206) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

8.2.   A kár megszüntetéséhez szükséges szintre vonatkozó következtetés

(105)

A KEI Industries számára nem állapítottunk meg egyéni kárkülönbözetet, mivel a vállalat végleges támogatási hozama – a fenti (49) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – de minimis szintű.

(106)

Az ideiglenes rendeletben alkalmazott módszertan megerősítést nyer.

8.3.   Végleges intézkedések

(107)

Tekintettel a fentiekre, valamint összhangban az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésével olyan szintű végleges kiegyenlítő vámot kell kivetni, amely elegendő a támogatott behozatal által okozott kár megszüntetéséhez anélkül, hogy túllépné a megállapított támogatási hozam mértékét.

(108)

A kiegyenlítő vámokat ennek megfelelően a kárkülönbözetek és a támogatási hozamok összehasonlításával állapítottuk meg. Ennek alapján a javasolt kiegyenlítő vámok a következőképpen alakulnak:

Vállalat

Támogatási hozam

Kárkülönbözet

Kiegyenlítő vám

Raajratna Metal Industries

3,7 %

17,2 %

3,7 %

Venus csoport

3,0 %

23,4 %

3,0 %

Viraj Profiles Vpl. Ltd

0,9 %

n.a.

0,0 %

KEI Industries Limited

0,7 %

n.a.

0,0 %

A mintában nem szereplő együttműködő vállalatok

3,4 %

19,3 %

3,4 %

Minden más vállalat

3,7 %

23,4 %

3,7 %

(109)

Az egyes vállalatokra vonatkozó, az ebben a munkadokumentumban megállapított kiegyenlítő vámokat a jelen vizsgálat megállapításai alapján határoztuk meg. Ezek az értékek ezért a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. E vámok (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) kizárólag az Indiából származó és az említett konkrét jogalanyok által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Azok az importált termékek, melyeket az e munkadokumentum rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogalanyokat is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(110)

A vállalatspecifikus kiegyenlítő vámtételek alkalmazására irányuló (például a jogalany nevében bekövetkezett változást, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követő) kérelmeket a Bizottsághoz (14) kell benyújtani, és mellékelni kell hozzá minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és az exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például a névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló rendelet az egyéni vámtételek előnyeiből részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosulni fog.

8.4.   Az ideiglenes kiegyenlítő vámok végleges beszedése

(111)

Tekintettel a megállapított támogatási hozamok nagyságára, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, szükségesnek tartjuk, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes kiegyenlítő vám formájában biztosított összegeket a kivetett végleges vámok összegének mértékéig véglegesen beszedjék,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)   Végleges kiegyenlítő vám kerül kivetésre azon rozsdamentes acélhuzalok behozatalára, amelyek:

i.

2,5 vagy annál nagyobb tömegszázalékban nikkelt tartalmaznak, a 28 tömegszázalék vagy annál több, de 31 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű nikkelt és 20 tömegszázaléknál több, de maximum 22 tömegszázalék krómot tartalmazó huzal kivételével;

ii.

kevesebb mint 2,5 tömegszázalékban nikkelt tartalmaznak, a 13 tömegszázalék vagy annál több, de 25 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű krómot és 3,5 tömegszázalék vagy annál több, de maximum 6 tömegszázalék alumíniumot tartalmazó huzal kivételével,

jelenleg a 7223 00 19 és 7223 00 99 KN-kódok alá tartoznak, és Indiából származnak.

(2)   Az alábbi vállalatok által előállított, az (1) bekezdésben meghatározott termék vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított nettó ára alapján alkalmazandó végleges kiegyenlítő vámok a következők:

Vállalat

Vám (%)

Kiegészítő TARIC-kód

Raajratna Metal Industries, Ahmedabad, Gujarat

3,7

B775

Venus Wire Industries Pvt. Ltd, Mumbai, Maharashtra

3,0

B776

Precision Metals, Mumbai, Maharashtra

3,0

B777

Hindustan Inox Ltd, Mumbai, Maharashtra

3,0

B778

Sieves Manufacturer India Pvt. Ltd, Mumbai, Maharashtra

3,0

B779

Viraj Profiles Vpl. Ltd, Thane, Maharashtra

0,0

B780

KEI Industries Limited, Újdelhi

0,0

B925

A mellékletben felsorolt vállalatok

3,4

 

Minden más vállalat

3,7

B999

(3)   Eltérő rendelkezés hiányában a vámtételekre vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

2. cikk

Véglegesen be kell szedni a behozatalokra a 419/2013/EU rendelettel kivetett ideiglenes kiegyenlítő vámokkal biztosított összegeket azon rozsdamentes acélhuzalok tekintetében, amelyek:

i.

2,5 vagy annál nagyobb tömegszázalékban nikkelt tartalmaznak, a 28 tömegszázalék vagy annál több, de 31 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű nikkelt és 20 tömegszázaléknál több, de maximum 22 tömegszázalék krómot tartalmazó huzal kivételével;

ii.

kevesebb mint 2,5 tömegszázalékban nikkelt tartalmaznak, a 13 tömegszázalék vagy annál több, de 25 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű krómot, és 3,5 tömegszázalék vagy annál több, de maximum 6 tömegszázalék alumíniumot tartalmazó huzal kivételével,

jelenleg a 7223 00 19 és 7223 00 99 KN-kódok alá tartoznak, és Indiából származnak.

A biztosított összegeknek a végleges kiegyenlítő vámtételen felüli részét el kell engedni.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 2-án.

a Tanács részéről

az elnök

L. LINKEVIČIUS


(1)  HL L 188., 2009.7.18., 93. o.

(2)  A Bizottság 419/2013/EU rendelete (2013. május 3.) az Indiából származó rozsdamentes acélhuzal egyes típusainak behozatalára vonatkozó ideiglenes kiegyenlítő vám kivetéséről

(HL L 126., 2013.5.8., 19. o.).

(3)  A Bizottság 418/2013/EU rendelete (2013. május 3.) az Indiából származó egyes rozsdamentes acélhuzalok behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről

(HL L 126., 2013.5.8., 1. o.).

(4)  HL C 240., 2012.8.10., 6. o.

(5)  A C-595/11 sz. Steinel ügy (2013., még nem tették közzé) 44. pontja.

(6)  A T-170/94. sz. Shanghai Bicycle ügy (EBHT 1997, II–1383. o.) 64. pontja.

(7)  A Tanács 1225/2009/EK rendelete (2009. november 30.) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről (HL L 343., 2009.12.22., 51. o.).

(8)  A csillaggal jelölt támogatások exporttámogatások.

(9)  Teljes támogatási hozam a Venus csoportra vonatkozó összevont számítások alapján.

(10)  De minimis.

(11)  A T-210/95. sz., European Fertilizer Manufacturer’s Association (EFMA) kontra Tanács ügy (EBHT 1999., II-3291. o.) 60. pontja.

(12)  A Kínai Népköztársaságból származó egyes, ötvözetlen acélból készült elő- és utófeszítő huzalok és huzalsodratok (PSC-huzalok és -sodratok) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az e behozatalokra kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2009. május 5-i 383/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 118., 2009.5.13., 1. o.), a Kínai Népköztársaságból és Thaiföldről származó menetelt temperöntvény csőszerelvények és -illesztések behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2012. november 14-i 1071/2012/EU bizottsági rendelet (HL L 318., 2012.11.15., 10. o.), a Kínai Népköztársaságból származó egyes szerves bevonatú acéltermékek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2012. szeptember 18-i 845/2012/EU bizottsági rendelet (HL L 252., 2012.9.19., 33. o.).

(13)  Meg kell azonban jegyezni, hogy az uniós gazdasági ágazat és az indiai exportáló gyártók egyaránt jelen vannak – még ha kisebb mértékben is – a piac alsó szegmensében is.

(14)  European Commission, Directorate-General for Trade, Directorate H, 1049 Brussels, Belgium


MELLÉKLET

A MINTÁBAN NEM SZEREPLŐ INDIAI EGYÜTTMŰKÖDŐ EXPORTÁLÓ GYÁRTÓK

Vállalat neve

Település

TARIC-kiegészítő kód

Bekaert Mukand Wire Industries

Lonand, Tal. Khandala, Satara District, Maharastra

B781

Bhansali Bright Bars Pvt. Ltd

Mumbai, Maharashtra

B781

Bhansali Stainless Wire

Mumbai, Maharashtra

B781

Chandan Steel

Mumbai, Maharashtra

B781

Drawmet Wires

Bhiwadi, Rajastan

B781

Garg Inox Ltd

Bahadurgarh, Haryana

B931

Jyoti Steel Industries Ltd

Mumbai, Maharashtra

B781

Macro Bars and Wires

Mumbai, Maharashtra

B932

Mukand Ltd

Thane

B781

Nevatia Steel & Alloys Pvt. Ltd

Mumbai, Maharashtra

B933

Panchmahal Steel Ltd

Dist. Panchmahals, Gujarat

B781


7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/15


A BIZOTTSÁG 862/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. szeptember 5.)

az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyásáról (Casatella Trevigiana [OEM])

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 52. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

2013. január 3-án hatályba lépett az 1151/2012/EU rendelet. A rendelet hatályon kívül helyezte és felváltotta a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletet (2).

(2)

Az 510/2006/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Olaszország kérelmét, amely a 487/2008/EK bizottsági rendelet (3) alapján bejegyzett „Casatella Trevigiana” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(3)

A szóban forgó módosítás nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság az 510/2006/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján közzétette a módosítás iránti kérelmet az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4). A Bizottsághoz nem érkezett az említett rendelet 7. cikke szerinti kifogás, ezért a módosítást jóvá kell hagyni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az e rendelet mellékletében szereplő elnevezéshez kapcsolódó termékleírásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában közétett módosítása jóváhagyásra kerül.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 5-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Dacian CIOLOȘ

a Bizottság tagja


(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

(3)  HL L 143., 2008.6.3., 12. o.

(4)  HL C 322., 2012.10.24., 4. o.


MELLÉKLET

A Szerződés I. mellékletében felsorolt, emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termékek:

1.3. osztály:   Sajtok

OLASZORSZÁG

Casatella Trevigiana (OEM)


7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/17


A BIZOTTSÁG 863/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. szeptember 5.)

egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

mivel:

(1)

A 2658/87/EGK rendelet mellékletét képező Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében intézkedéseket szükséges elfogadni az e rendelet mellékletében meghatározott áruk besorolásáról.

(2)

A 2658/87/EGK rendelet meghatározza a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére irányadó általános szabályokat. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni bármely más olyan nómenklatúrára vonatkozóan is, amely részben vagy egészben a Kombinált Nómenklatúrán alapul vagy azt bármilyen további albontással kiegészíti, és amelyet az árukereskedelemhez kapcsolódó tarifális és más intézkedések alkalmazása céljából az Unió valamely más rendelkezése hoz létre.

(3)

Az említett általános szabályok értelmében a mellékletben szereplő táblázat 1. oszlopában leírt árukat a 3. oszlopban feltüntetett indokok alapján a táblázat 2. oszlopában megjelölt KN-kód alá kell besorolni.

(4)

Indokolt úgy rendelkezni, hogy a tagállamok vámhatóságai által kibocsátott, e rendelet rendelkezéseitől eltérő tartalmú, az áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolására vonatkozó kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a jogosult – a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (2) 12. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában – három hónapig továbbra is felhasználhatja.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A Kombinált Nómenklatúrában a melléklet táblázatának 1. oszlopában leírt árukat a táblázat 2. oszlopában megjelölt KN-kód alá kell besorolni.

2. cikk

A tagállamok vámhatóságai által kibocsátott, e rendelet rendelkezéseitől eltérő tartalmú kötelező érvényű tarifális felvilágosítás – a 2913/92/EGK rendelet 12. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában – három hónapig továbbra is felhasználható.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 5-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Algirdas ŠEMETA

a Bizottság tagja


(1)  HL L 256., 1987.9.7., 1. o.

(2)  HL L 302., 1992.10.19., 1. o.


MELLÉKLET

Árumegnevezés

Besorolás

(KN-kód)

Indokolás

(1)

(2)

(3)

Fémkereten összeszerelt és műanyag foglalatba ágyazott monolitikus integrált áramkörből és egy kvarckristályból álló termék, (úgynevezett „valósidejű óramodul”), amelynek mérete körülbelül 10 × 7 × 3 mm.

A termék 32,768 kHz rezgésszámmal, valamint 2,7 és 3,6 V közötti tápfeszültséggel működik. Digitális kimenőjellel rendelkezik.

A terméket különböző készülékekben használják időközök meghatározására szolgáló órajel forrásaként.

 (1) Lásd a képet.

9114 90 00

A besorolást a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére szolgáló 1. és 6. általános szabály, a XVI. áruosztályhoz tartozó megjegyzések 1.n) pontja, valamint a 9114 és a 9114 90 00 KN-kód szövegezése határozza meg.

Mivel a termék monolitikus integrált áramkört és kvarckristályt is tartalmaz, nem teljesíti a 85. árucsoporthoz tartozó megjegyzések 8.b) pontjában foglalt feltételeket. Következésképpen a 8542 vtsz. alá történő besorolás kizárt.

A termék órajelet bocsát ki időközök meghatározása céljából, ami a 91. árucsoport szerinti funkció.

A 9110 vtsz. alá történő besorolás szintén kizárt, mivel a termék nem tekinthető nem teljes óraszerkezetnek, mert nem rendelkezik az ahhoz szükséges összes alkotórésszel, és nem szerelt (lásd a 9110 vtsz.-hoz tartozó HR-magyarázat harmadik bekezdését).

Ezért a terméket a 9114 90 00 KN-kód alá, más óraalkatrészként kell besorolni (lásd a 9114 vtsz.-hoz tartozó HR-magyarázat (A) (8) pontját).

Image


(1)  A kép csupán tájékoztató jellegű.


7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/19


A BIZOTTSÁG 864/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. szeptember 6.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2) és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 6-án.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Jerzy PLEWA

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 157., 2011.6.15., 1. o.


MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)

KN-kód

Országkód (1)

Behozatali átalányérték

0702 00 00

MK

29,8

ZZ

29,8

0707 00 05

TR

95,4

ZZ

95,4

0709 93 10

TR

124,0

ZZ

124,0

0805 50 10

AR

109,7

CL

126,2

TR

74,0

UY

120,7

ZA

124,0

ZZ

110,9

0806 10 10

BR

183,4

EG

184,2

IL

162,2

TR

143,0

ZA

168,3

ZZ

168,2

0808 10 80

AR

155,4

BR

103,3

CL

135,2

CN

67,2

NZ

133,1

US

147,8

ZA

115,0

ZZ

122,4

0808 30 90

AR

160,7

CN

84,1

TR

137,4

ZA

138,4

ZZ

130,2

0809 30

TR

129,9

ZZ

129,9

0809 40 05

BA

50,7

MK

50,9

XS

55,5

ZZ

52,4


(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.


HATÁROZATOK

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/21


A TANÁCS 2013/446/KKBP HATÁROZATA

(2013. szeptember 6.)

az Európai Unió grúziai megfigyelő missziójáról (EUMM Georgia) szóló 2010/452/KKBP határozat módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 28. cikkére, 42. cikkének (4) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslatára,

mivel:

(1)

A Tanács 2010. augusztus 12-én elfogadta a 2010/452/KKBP határozatot (1), amellyel meghosszabbította a 2008. szeptember 15-i 2008/736/KKBP együttes fellépéssel (2) létrehozott Európai Unió grúziai megfigyelő missziója (EUMM Georgia) (a továbbiakban: az EUMM Georgia vagy a misszió) megbízatását. A 2010/452/KKBP határozat 2013. szeptember 14-én hatályát veszti.

(2)

Az EUMM Georgia missziót – jelenlegi megbízatása alapján – további tizenöt hónapra meg kell hosszabbítani.

(3)

A misszió végrehajtására olyan helyzetben kerül sor, amely rosszabbodhat és akadályozhatja az Unió külső tevékenysége tekintetében a Szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzések elérését,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2010/452/KKBP határozat a következőképpen módosul:

1.

A 6. cikk a következőképpen módosul

a)

a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   A misszióvezető a misszió képviselője. A misszióvezető – általános felelőssége mellett – átruházhatja a személyzeti és pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos irányítási feladatait a misszió állományának tagjaira.”;

b)

a (4) bekezdését el kell hagyni.

2.

A 8. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A nemzetközi és helyi személyzet alkalmazási feltételeit, valamint jogait és kötelezettségeit az EUMM Georgia és a személyzet adott tagja között megkötendő szerződésben kell meghatározni.”

3.

A következő cikkel egészül ki:

„13a. cikk

Jogi rendelkezések

Az EUMM Georgia az e határozat végrehajtása érdekében szolgáltatásokat és árukat szerezhet be, szerződéseket és igazgatási megállapodásokat köthet, személyzetet alkalmazhat, bankszámlát tarthat fenn, vagyoni eszközöket szerezhet és idegeníthet el, teljesítheti a fizetési kötelezettségeit, valamint eljárhat bíróság előtt.”

4.

Az 14. cikk helyébe a következő szöveg lép

„14. cikk

Pénzügyi rendelkezések

(1)   A misszióval járó kiadások fedezésére szánt pénzügyi referenciaösszeg a 2010. szeptember 15-től2011. szeptember 14-ig terjedő időszakra 26 600 000 EUR.

A misszióval járó kiadások fedezésére szánt pénzügyi referenciaösszeg a 2011. szeptember 15-től2012. szeptember 14-ig terjedő időszakra 23 900 000 EUR.

A misszióval járó kiadások fedezésére szánt pénzügyi referenciaösszeg a 2012. szeptember 15-től2013. szeptember 14-ig terjedő időszakra 20 900 000 EUR.

A misszióval járó kiadások fedezésére szánt pénzügyi referenciaösszeg a 2013. szeptember 15-től2014. december 14-ig terjedő időszakra 26 650 000 EUR.

(2)   Valamennyi kiadást az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó szabályoknak és eljárásoknak megfelelően kell kezelni.

(3)   Harmadik államok, a fogadó állam és a szomszédos országok állampolgárai is pályázhatnak szerződéskötésre. A misszió – a Bizottság jóváhagyására is figyelemmel – technikai megállapodásokat köthet tagállamokkal, részt vevő harmadik államokkal és egyéb nemzetközi szereplőkkel a felszereléseknek, a szolgáltatásoknak és a helyiségeknek az EUMM Georgia számára való beszerzését illetően.

(4)   Az EUMM Georgia felel a misszió költségvetésének végrehajtásáért. A misszió e célból megállapodást ír alá a Bizottsággal.

(5)   2013. szeptember 15-től kezdődően az EUMM Georgia felel a megbízatás végrehajtásából fakadó valamennyi követelésért vagy kötelezettségért, kivéve a misszióvezető súlyos kötelességszegésével kapcsolatos követeléseket, amelyekért őt terheli a felelősség.

(6)   A pénzügyi rendelkezéseknek tiszteletben kell tartaniuk az 5., 6. és 9. cikkben meghatározott parancsnoki láncot, valamint az EUMM Georgia operatív követelményeit, beleértve a felszerelés kompatibilitását és a csapatok interoperabilitását is.

(7)   A kiadások e határozat hatálybalépésének napjától számolhatók el.”

5.

A 18. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a határozat 2014. december 14-én hatályát veszti.”

2. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba. A határozatot 2013. szeptember 15-től kell alkalmazni.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 6-án.

a Tanács részéről

az elnök

L. LINKEVIČIUS


(1)  HL L 213., 2010.8.13., 43. o.

(2)  HL L 248., 2008.9.17., 26. o.


7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/23


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2013. szeptember 5.)

a 2011/278/EU határozat 18. cikkének (2) bekezdése szerinti standard kapacitásfelhasználási tényezőről

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2013/447/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 10a. cikkére,

mivel:

(1)

Annak érdekében, hogy a tagállamok a 2011/278/EU bizottsági határozat (2) 18. cikke (1) és (3) bekezdésének megfelelően meg tudják határozni a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének h) pontja szerinti új kibocsátónak minősülő létesítmények tevékenységi szintjét, a Bizottságnak standard kapacitásfelhasználási tényezőket kell meghatároznia és közzétennie.

(2)

A 2013 és 2020 közötti időszakban ingyenes kiosztásra jogosult, új kibocsátónak minősülő létesítmények számára kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségének kiszámításához a tagállamoknak meg kell határozniuk e létesítmények tevékenységi szintjét. Ehhez szükség van a standard kapacitásfelhasználási tényezőre, hogy meg lehessen határozni a termékhez kapcsolódó tevékenységi szintet azon termékek esetében, amelyekre a 2011/278/EU határozat I. melléklete termék-referenciaértéket határoz meg. Új kibocsátónak minősülő létesítmények esetében – a jelentősen bővített létesítmények kivételével – a tevékenységi szint az adott termék előállításához tartozó, a 2011/278/EU határozat 17. cikke (4) bekezdésének megfelelően meghatározott kezdeti beépített kapacitás és a standard kapacitásfelhasználási tényező szorzata. A jelentős kapacitásbővítésen vagy -csökkentésen átesett létesítmények esetében a tagállamoknak a standard kapacitásfelhasználási tényezőt kell használniuk az adott létesítményrész hozzáadott vagy csökkentett kapacitásának megfelelő, termékhez kapcsolódó tevékenységi szint meghatározásához.

(3)

A standard kapacitásfelhasználási tényező az érintett terméket előállító összes létesítményre meghatározott éves átlagos kapacitásfelhasználás 80 százalékának felel meg. A tagállamok a meglévő létesítményeknél a nemzeti végrehajtási intézkedések meghatározása céljából végzett alapadatgyűjtés keretében éves átlagadatokat gyűjtöttek a termékeknek a 2005–2008 közötti időszakban történő előállítására vonatkozóan. E termelési számadatokat a 2011/278/EU határozat 7. cikkének (3) bekezdésében említett kezdeti beépített kapacitással elosztva a tagállamok meghatározták a területükön működő releváns létesítmények kapacitásfelhasználási tényezőit. A tagállamok ezt követően a nemzeti végrehajtási intézkedéseikkel együtt ezeket az információkat is megküldték a Bizottságnak.

(4)

Miután megkapta minden tagállam nemzeti végrehajtási intézkedéseit, a Bizottság az EGT-tag EFTA-országok nemzeti végrehajtási intézkedéseit is figyelembe véve meghatározta azon létesítmények éves átlagos kapacitásfelhasználási tényezőjének 80 százalékát, amelyek olyan termékeket állítanak elő, amelyekre létezik referenciaérték, figyelembe véve annak szükségességét, hogy az ugyanazon üzemeltető által működtetett létesítményekben, illetve a kiszervezett létesítményekben végzett ipari tevékenységek közötti verseny semleges legyen. A számítások a 2012. december 31-ig bezárólag a Bizottság rendelkezésére álló információkon alapulnak.

(5)

A termék-referenciaértékeknek megfelelő standard kapacitásfelhasználási tényezőket e határozat melléklete határozza meg. E tényezőket a 2013–2020 közötti időszak éveiben kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A tagállamok a 2011/278/EU határozat 18. cikkének megfelelően a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének h) pontja szerinti létesítmények termékhez kapcsolódó tevékenységi szintjének meghatározásához a mellékletben szereplő standard kapacitásfelhasználási tényezőket alkalmazzák.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 5-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(2)  A Bizottság 2011. április 27-i 2011/278/EU határozata a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról (HL L 130., 2011.5.17., 1. o.).


MELLÉKLET

A 2011/278/EU határozat I. mellékletében szereplő termék-referenciaérték

Standard kapacitásfelhasználási tényező (SCUF)

Koksz

0,960

Szinterezett érc

0,886

Forró fém

0,894

Előre kiégetett anód

0,928

Alumínium

0,964

Szürke cementklinker

0,831

Fehér cementklinker

0,787

Mész

0,813

Dolomitmész

0,748

Szinterezett dolomitmész

0,784

Úsztatott (float) üveg

0,946

Színtelen üvegből készült palackok és tégelyek

0,883

Színes üvegből készült palackok és tégelyek

0,912

Folyamatos szálú üvegszáltermékek

0,892

Burkolótéglák

0,809

Padlóburkolók

0,731

Tetőcserepek

0,836

Porlasztott por

0,802

Kötőanyag

0,801

Szárított szekunder gipsz

0,812

Rövid rostú nátroncellulóz

0,808

Hosszú rostú nátroncellulóz

0,823

Szulfitcellulóz, termomechanikai és mechanikai úton előállított cellulóz

0,862

Cellulóz visszanyert papírból

0,887

Újságpapír

0,919

Nem bevont finompapír

0,872

Bevont finompapír

0,883

Tissue

0,900

Testliner és hullám alappapír

0,889

Nem bevont karton

0,863

Bevont karton

0,868

Salétromsav

0,876

Adipinsav

0,849

Vinil-klorid monomer (VCM)

0,842

Fenol/aceton

0,870

S-PVC

0,873

E-PVC

0,834

Nyersszóda

0,926

Finomítói termékek

0,902

Elektromos ívkemencében előállított szénacél

0,798

Elektromos ívkemencében előállított, erős ötvözetű acél

0,802

Vasöntés

0,772

Ásványgyapot

0,851

Gipszkarton

0,843

Korom

0,865

Ammónia

0,888

Gőzzel végzett krakkolás

0,872

Aromások

0,902

Sztirol

0,879

Hidrogén

0,902

Szintézisgáz

0,902

Etilénoxid/etilénglikolok

0,840


7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/27


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2013. szeptember 5.)

az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről

(az értesítés a C(2013) 5666. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2013/448/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 10a. és 11. cikkére,

mivel:

(1)

2013-tól kezdődően a kibocsátási egységek főszabály szerint árverés útján kerülnek kiosztásra az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) hatálya alá tartozó létesítmények üzemeltetői számára. Az arra jogosult üzemeltetők azonban 2013 és 2020 között továbbra is kapnak ingyenes kibocsátási egységeket. Az egyes ilyen üzemeltetők által kapott kibocsátási egységek mennyisége a 2003/87/EK irányelvben és a 2011/278/EU bizottsági határozatban (2) megállapított, az egész Unióra vonatkozó harmonizált szabályok alapján kerül meghatározásra.

(2)

A tagállamoknak 2011. szeptember 30-ig meg kellett küldeniük a Bizottságnak a nemzeti végrehajtási intézkedéseiket, amelyek egyéb kötelező információk mellett tartalmazzák a területükön működő, a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó létesítmények listáját, valamint a 2013 és 2020 közötti időszakban ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeknek az uniós szintű harmonizált szabályok alapján kiszámított előzetes mennyiségét.

(3)

A Horvát Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés kiigazításáról szóló okmány (3) 18. cikke Horvátország tekintetében átmeneti intézkedések alkalmazását írja elő, amelyeket az okmány V. melléklete tartalmaz. Az említett V. melléklet 10. pontja szerint Horvátországnak biztosítania kell, hogy az üzemeltetők a 2013. év egészében megfeleljenek a 2003/87/EK irányelvnek. Hasonlóképpen, az arra jogosult létesítmények üzemeltetői a 2013. év egészére kapnak ingyenes kibocsátási egységeket annak érdekében, hogy teljes mértékben megfelelhessenek az EU ETS-nek és az EU ETS azon elvének, hogy a kibocsátásokat évente nyomon követik, jelentik és hitelesítik, a kibocsátási egységeket pedig leadják. Ennek megfelelően Horvátország a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével és a 2011/278/EU határozat 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban megküldte nemzeti végrehajtási intézkedéseit a Bizottságnak.

(4)

Annak érdekében, hogy az adatok jó minőségűek és összehasonlíthatók legyenek, a Bizottság elektronikus formanyomtatványt biztosított a nemzeti végrehajtási intézkedések megküldéséhez. Ezt vagy egy hasonló formátumot használva valamennyi tagállam megküldte a létesítmények listáját, egy táblázatot, amely tartalmazza az összes fontos adatot létesítményenként, valamint egy módszertani jelentést, amely leírja a tagállami hatóságok által lefolytatott adatgyűjtési eljárást.

(5)

A benyújtott információk és adatok széles körére tekintettel a Bizottság először azt vizsgálta meg, hogy valamennyi nemzeti végrehajtási intézkedés teljes-e. Ha a Bizottság azt észlelte, hogy a megküldött anyagok hiányosak, további információkat kért az érintett tagállamoktól. E kérésekre reagálva az érintett hatóságok további releváns információkat nyújtottak be, hogy kiegészítsék a benyújtott nemzeti végrehajtási intézkedéseket.

(6)

A 2013 és 2020 között ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves összmennyiségeit is tartalmazó nemzeti végrehajtási intézkedéseket ezután összevetették a 2003/87/EK irányelvben, különösen annak 10a. cikkében, valamint a 2011/278/EU határozatban foglalt kritériumokkal, figyelembe véve a Bizottság tagállamoknak szóló, az Éghajlatváltozási Bizottság által 2011. április 14-én jóváhagyott útmutatóit is. Adott esetben figyelembe vették a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének értelmezésére vonatkozó iránymutatást is.

(7)

A Bizottság minden egyes tagállam esetében alaposan megvizsgálta a nemzeti végrehajtási intézkedések megfelelőségét. Ennek az átfogó vizsgálatnak a részeként a Bizottság elemezte, hogy az adatok összhangban vannak-e egymással és a harmonizált kiosztási szabályokkal. A Bizottság először a létesítmények ingyenes kiosztásra való jogosultságát, a létesítmények létesítményrészekre való felosztását, valamint a létesítményrészek határait vizsgálta meg. Ezután elemezte a helyes referenciaértékeknek az adott létesítményrészekre való alkalmazását. Tekintettel arra, hogy a termék-referenciaérték szerinti létesítményrészekre vonatkozóan a 2011/278/EU határozat elviekben minden termékre egy referenciaértéket határoz meg, a Bizottság különös figyelmet fordított arra, hogy hogyan alkalmazták a referenciaértéket a 2011/278/EU határozat I. mellékletében meghatározott, a termékleírás és rendszerhatárok szerint előállított végtermékre. A kiosztandó mennyiségekre gyakorolt jelentős hatásra figyelemmel a Bizottság részletesen elemezte emellett a létesítmények múltbeli tevékenységi szintjeinek kiszámítását, az olyan eseteket, amelyekben jelentős kapacitásváltozások történtek az alapidőszakban, vagy egy létesítmény az alapidőszakban kezdte meg működését, az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes mennyiségének kiszámítását – figyelembe véve a tüzelőanyag és a villamos energia felcserélhetőségét –, valamint a kibocsátásáthelyezési státust és a magánháztartásokba exportált hőt is. További statisztikai elemzések és hitelességi ellenőrzések – amelyek például olyan mutatókat használtak, mint a múltbeli tevékenységi szintenként javasolt kiosztott mennyiség a referenciaértékekhez képest, illetve a múltbeli tevékenységi szint a termelési kapacitáshoz viszonyítva – segítettek észlelni a harmonizált kiosztási szabályok alkalmazásában előforduló további lehetséges szabálytalanságokat.

(8)

Ennek az értékelésnek az eredményei alapján a Bizottság részletesen megvizsgálta azokat a létesítményeket, amelyek esetében felmerült a harmonizált kiosztási szabályok alkalmazásában történt szabálytalanságok gyanúja, és további magyarázatot kért az érintett tagállam illetékes hatóságaitól.

(9)

Ezen megfelelőségértékelés eredményei fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia és Szlovénia nemzeti végrehajtási intézkedései összhangban vannak a 2003/87/EK irányelvvel és a 2011/278/EU határozattal. Az e tagállamok által a nemzeti végrehajtási intézkedésekben szerepeltetett létesítményekről megállapításra került, hogy jogosultak ingyenes kiosztásra, és nem voltak észlelhetők következetlenségek az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek az említett tagállamok által javasolt, előzetes éves összmennyiségeivel kapcsolatban.

(10)

Az értékelés eredményeinek fényében a Bizottság úgy véli azonban, hogy a Németország és a Cseh Köztársaság által benyújtott nemzeti végrehajtási intézkedések bizonyos vonatkozásai nem egyeztethetők össze a 2003/87/EK irányelvben és a 2011/278/EU határozatban foglalt kritériumokkal, figyelembe véve a Bizottság tagállamoknak szóló, az Éghajlatváltozási Bizottság által 2011. április 14-én jóváhagyott útmutatóit.

(11)

A Bizottság megállapítja, hogy Németország azt javasolta, hogy 7 létesítmény esetében növeljék az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek mennyiségét, mert Németország véleménye szerint így el lehetne kerülni a szükségtelen nehézségeket. A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének és a 2011/278/EU határozatnak megfelelően az ingyenes kiosztás előzetes mennyiségei, amelyeket a nemzeti végrehajtási intézkedések részeként kell megküldeni, uniós szintű harmonizált szabályok alapján kerülnek kiszámításra. A 2011/278/EU határozat nem rendelkezik arról a kiigazításról, amelyet Németország az üvegházhatású gázok kibocsátásának kereskedelméről szóló, 2011. július 28-i törvény (TEHG) 9. cikkének (5) bekezdése alapján tenni kívánna. Míg 2012-ig a kibocsátási egységek ingyenes kiosztását nemzeti szinten szervezték, a 2013-tól kezdődő időszakra a jogalkotó szándékosan teljes mértékben harmonizált szabályokat alkotott a létesítményeknek való ingyenes kiosztásra vonatkozóan annak érdekében, hogy valamennyi létesítményt egyforma módon kezeljék. Az ingyenes kiosztásnak a tagállamok által a 2011/278/EU határozat alapján kiszámított előzetes mennyiségeit érintő minden egyoldalú változtatás aláásná ezt a harmonizált megközelítést. Németország semmivel nem támasztotta alá, hogy a szóban forgó létesítményeknek kiosztott, a 2011/278/EU határozat alapján kiszámított mennyiség nyilvánvalóan aránytalan, tekintettel arra, hogy az elérendő cél a kiosztott mennyiségek teljes harmonizációja. Ha több ingyenes kibocsátási egységet rendelnénk bizonyos létesítményekhez, az torzítaná a versenyt vagy a verseny torzításával fenyegetne, és határokon átnyúló hatásai lennének, mivel a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó minden ágazatban uniós szintű kereskedelem folyik. Annak az elvnek a fényében, hogy az EU ETS keretébe tartozó létesítményeket és a tagállamokat egyenlő bánásmódban kell részesíteni, a Bizottság úgy véli, hogy indokolt kifogást emelni a német nemzeti végrehajtási intézkedésekben foglalt és az I. melléklet A. pontjában felsorolt bizonyos létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes mennyiségei ellen.

(12)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Németország által javasolt nemzeti végrehajtási intézkedések ellentétesek a 2011/278/EU határozattal is, mert a forró fémre vonatkozó termék-referenciaértéknek az e határozat I. mellékletének B. pontjában felsorolt esetekben történő alkalmazása nem összeegyeztethető a vonatkozó szabályokkal. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a német nemzeti végrehajtási intézkedésekben az oxigénbefúvásos konvertert (BOF) használó acélgyártási folyamatok esetében és abban az esetben, ha a nagyolvasztóból származó forró fémet nem ugyanazon létesítményen belül finomítják acéllá, hanem exportálják további feldolgozásra, nem osztanak ki ingyenes kibocsátási egységeket a forró fém előállítására szolgáló nagyolvasztót üzemeltető létesítmény üzemeltetőjének. Az ingyenes kiosztásban ehelyett az a létesítmény részesül, amelyben az acél finomítása történik.

(13)

A Bizottság megjegyzi, hogy a kibocsátási egységek kiosztásának céljára a 2011/278/EU határozat termék-referenciaértékeket állapított meg, figyelembe véve a termékleírásokat és az előállítási folyamatok összetettségét, ez pedig lehetővé teszi a termelési adatok hitelesítését és a termék-referenciaértékek egész Unióban történő egységes alkalmazását. A termék-referenciaértékek alkalmazása céljából a létesítmények létesítményrészekre lettek felosztva, a létesítményrész termék-referenciaértéke a meghatározás szerint olyan, termék előállításához kapcsolódó ráfordítás, teljesítmény és a megfelelő kibocsátás, amelyhez a 2011/278/EU határozat I. mellékletében referenciaértéket határoztak meg. A referenciaértékek tehát termékekre, és nem folyamatokra vonatkozóan kerültek megállapításra. Ennek megfelelően referenciaérték került kidolgozásra a forró fémre vonatkozóan, a termék meghatározása pedig a következő: szénnel telített folyékony vas további feldolgozásra. Az a tény, hogy a 2011/278/EU határozat I. mellékletében a forró fém referenciaértékére vonatkozóan meghatározott rendszerhatárok magukba foglalják az oxigénbefúvásos konvertert, nem jogosíthatja fel a tagállamokat arra, hogy figyelmen kívül hagyják azt, hogy a kiosztásnak egy adott termék előállítására vonatkozóan kell megtörténnie. Ezt a megfontolást alátámasztja az a tény is, hogy a referenciaértékeknek át kell fogniuk a termeléshez kapcsolódó valamennyi közvetlen kibocsátást. A legtöbb kibocsátást azonban a forró fémnek a nagyolvasztóban történő elállítása okozza, az a folyamat pedig, amikor a forró fémet az oxigénbefúvásos konverterben acéllá finomítják, viszonylag alacsony kibocsátással jár. A referenciaérték ennek megfelelően sokkal alacsonyabb lenne, ha magában foglalná azokat a létesítményeket is, amelyek forró fémet importálnak, majd az oxigénbefúvásos konverterben acéllá finomítják azt. Ezenkívül a 2011/278/EU határozat által létrehozott átfogó kiosztási rendszer fényében – különös tekintettel a jelentős kapacitásváltozásra vonatkozó szabályokra – a Németország által javasolt elosztás nem tekinthető következetesnek. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy mivel nincs olyan megfelelő létesítményrész, amely lehetővé tenné a kiosztásnak a 2011/278/EU határozat 10. cikkének megfelelően történő meghatározását, a további feldolgozás céljából forró fémet importáló létesítmények nem tekinthetők jogosultnak arra, hogy a forró fémre vonatkozó referenciaérték alapján ingyenes kiosztásban részesüljenek az importált forró fém mennyisége után. A Bizottság ezért ellenzi az e határozat I. mellékletének B. pontjában felsorolt létesítményekre vonatkozóan javasolt ingyenes kiosztás előzetes éves összmennyiségeit.

(14)

Ami a forró fémre vonatkozó referenciaérték nemzeti végrehajtási intézkedésekben történő, a Cseh Köztársaság javaslatának megfelelő alkalmazását illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a C. pontban CZ-existing-CZ-73-CZ-0134-11/M azonosítóval feltüntetett létesítménynek kiosztott mennyiség nem felel meg a forró fémre vonatkozó referenciaérték és a nemzeti végrehajtási intézkedésekben benyújtott, a termékkel kapcsolatos vonatkozó múltbeli tevékenységi szint szorzatának, és így nem áll összhangban a 2011/278/EU határozat 10. cikke (2) bekezdésének a) pontjával. A Bizottság ezért ellenzi az e létesítménynek kiosztott mennyiséget, kivéve, ha ez a hiba kijavításra kerül. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a C. pontban CZ-existing-CZ-52-CZ-0102-05 azonosítóval feltüntetett létesítménynek kiosztott mennyiség olyan folyamatokat vesz figyelembe, amelyek a forró fémre vonatkozó referenciaértékhez kapcsolódó rendszerhatárok hatálya alá tartoznak. Ez a létesítmény azonban nem állít elő forró fémet, csak importálja azt. Mivel a CZ-existing-CZ-52-CZ-0102-05 azonosítójú létesítményben nem történik forrófém-előállítás, és így nincs olyan megfelelő, termék-referenciaérték szerinti létesítményrész, amely lehetővé tenné a kiosztott mennyiségnek a 2011/278/EU határozat 10. cikkének megfelelően történő meghatározását, a javasolt kiosztott mennyiség nem áll összhangban a kiosztási szabályokkal, és kétszeres beszámítást eredményezhet. A Bizottság ezért ellenzi az e határozat I. mellékletének C. pontjában felsorolt létesítményeknek kiosztott mennyiséget.

(15)

A Bizottság megállapítja, hogy az I. melléklet D. pontjában említett létesítmények egy nagyolvasztóban történő cinkelőállítást és a kapcsolódó folyamatokat végző, technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész alapján részesülnek kiosztott mennyiségben. Ezt illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész hatálya alá tartozó kibocsátásokat már lefedi a forró fémekhez kapcsolódó, termék-referenciaérték szerinti létesítményrész, amelynek alapján az egyik létesítmény szintén részesül kiosztott mennyiségben, és így ezeket a kibocsátásokat kétszeresen számítják be. A forró fémekhez kapcsolódó, termék-referenciaérték szerinti létesítményrész egyértelműen lefedi a forró fém nagyolvasztóban történő előállításához és valamennyi, a 2011/278/EU határozat I. mellékletében meghatározott kapcsolódó folyamathoz, többek között a salakkezeléshez kapcsolódó ráfordítást, teljesítményt és a megfelelő kibocsátást. A Németország által javasolt nemzeti végrehajtási intézkedések ezért ellentétesek a 2011/278/EU határozat 10. cikkének (8) bekezdésével és azzal a kötelezettséggel, hogy el kell kerülni a kibocsátások kétszeres beszámítását, mivel az e létesítményeknek kiosztott mennyiségben kétszer számítottak be bizonyos kibocsátásokat. A Bizottság ezért ellenzi az ezeknek a létesítményeknek a nagyolvasztóban történő cinkelőállítást és a kapcsolódó folyamatokat végző, technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész alapján kiosztott mennyiségeket.

(16)

A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a német nemzeti végrehajtási intézkedésekben nem teljes a létesítmények listája, ez pedig ellentétes a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével. A lista nem tartalmazza a polimereket, különösen S-PVC-t és E-PVC-t, valamint vinilklorid monomert (VCM) előállító létesítményeket és azt, hogy mennyi kibocsátási egységet terveznek kiosztani az egyes ilyen, Németország területén elhelyezkedő létesítményeknek, amelyekre alkalmazandó az említett irányelv, és amelyeket megemlít a Bizottságnak a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének értelmezésére vonatkozó, az Éghajlatváltozási Bizottság által 2010. március 18-án jóváhagyott útmutatójának 5.1. szakasza is. Ezzel kapcsolatban a Bizottság tudomással bír a Németország által előadott azon véleményről, hogy a polimerek, különösen az S-PVC és az E-PVC, valamint a VCM előállítása nem tartozik a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá. A Bizottság úgy véli, hogy a polimerek, köztük az S-PVC és az E-PVC, valamint a VCM megfelelnek az adott tevékenységnek (ömlesztett szerves vegyszerek előállítása) a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében szereplő meghatározásának. Ennek megfelelően a tagállamokkal és az érintett ipari ágazatokkal szoros együttműködésben megfelelő termék-referenciaértékek kerültek kidolgozásra az S-PVC-re, az E-PVC-re és a VCM-re vonatkozóan, ahogyan a 2011/278/EU határozat I. mellékletében látható.

(17)

A Bizottság megállapítja, hogy az, hogy a létesítmények Németország által benyújtott listája nem teljes, nemkívánatos hatásokat gyakorol a hő-referenciaérték szerinti létesítményrész alapján történő kiosztásra az e határozat I. mellékletének E. pontjában felsorolt, ömlesztett szerves vegyszereket előállító létesítményekbe hőt exportáló létesítmények esetében. Bár csak a 2003/87/EK irányelv hatálya alá nem tartozó létesítmény vagy más entitás számára történő hőexport alapoz meg ingyenes kiosztást a hő-referenciaérték szerinti létesítményrész alapján, a német nemzeti végrehajtási intézkedésekben az e határozat I. mellékletének E. pontjában felsorolt létesítményeknek kiosztott mennyiségek kapcsán figyelembe veszik a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó tevékenységeket végző létesítmények számára exportált hőt is. Ebből következően az I. melléklet E. pontjában felsorolt létesítményekre vonatkozóan javasolt kiosztott mennyiségek nem felelnek meg a kiosztási szabályoknak. A Bizottság ezért ellenzi az e határozat I. mellékletének E. pontjában felsorolt létesítményeknek kiosztott mennyiségeket.

(18)

A 2003/87/EK irányelv 9. és 9a. cikkével összhangban a Bizottság a 2010/634/EU határozat (4) útján közzétette a kibocsátási egységek uniós szintű abszolút mennyiségét a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan. E tekintetben a 2003/87/EK irányelv 9. cikke alapján figyelembe vett mennyiség azon kibocsátási egységek teljes éves mennyiségén alapul, amelyeket a tagállamok a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervükről szóló bizottsági határozattal összhangban kiadtak. A 2008-tól 2012-ig tartó kereskedelmi időszak végét követően azonban további információk és pontosabb adatok álltak a Bizottság rendelkezésére, különösen a tagállamok új belépők részére fenntartott tartalékaiból az új belépők számára kiadott kibocsátási egységeket és a tagállamoknak a 2006/780/EK bizottsági határozat (5) 3. cikke alapján létrehozott, közös végrehajtású projektek céljára szolgáló tartalékában lévő kibocsátási egységek felhasználását illetően. A kibocsátási egységek uniós szintű mennyiségének a 2003/87/EK irányelv 9a. cikke és különösen annak (1) és (4) bekezdése szerinti kiigazításával kapcsolatban emellett figyelembe kell venni az üvegházhatású gázok globális felmelegedési potenciáljához kapcsolódó legújabb tudományos adatokat, az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek az Olaszország és az Egyesült Királyság általi, további üvegházhatású gázokra és tevékenységekre történő, a 2003/87/EK irányelv 24. cikke alapján történő egyoldalú kiterjesztését elfogadó C(2011) 3798 és C(2012) 497 bizottsági határozatot, valamint az alacsony kibocsátású létesítmények EU ETS-ből való, Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Spanyolország, Szlovénia és Olaszország általi, a 2003/87/EK irányelv 27. cikke alapján történő kizárását is.

(19)

A kibocsátási egységek uniós szintű abszolút mennyiségének figyelembe kell vennie ezenkívül Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozását, valamint az EU ETS-nek az EGT-tag EFTA-államokra történt kiterjesztését is. A Horvát Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés kiigazításáról szóló okmány III. mellékletének 8. pontja alapján a 2003/87/EK irányelv 9. cikke szerint figyelembe vett mennyiség Horvátország csatlakozása következtében a Horvátország által a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdése alapján árverésre bocsátott kibocsátásiegység-mennyiséggel nő. Az, hogy az EGT Vegyes Bizottság 152/2012 határozatával (6) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásba belefoglalták a 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (7) és a 2011/745/EU bizottsági határozattal (8) módosított 2011/278/EU határozatot, azzal jár, hogy összességében növekszik az EU ETS körébe tartozó, a 2003/87/EK irányelv 9. és 9a. cikke szerinti teljes kibocsátásiegység-mennyiség. Ezért figyelembe kell venni az EGT-tag EFTA-államok által az említett irányelv függelékének A. részében megadott, az EGT-megállapodásban szereplő releváns számadatokat.

(20)

A 2010/634/EU határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(21)

A 2013. évre vonatkozóan a 2003/87/EK irányelv 9. és 9a. cikke alapján meghatározott teljes kibocsátásiegység-mennyiség 2014-ben és minden azt követő évben a 2010. évi mennyiség 1,74 %-át kitevő linerális tényezővel, azaz 38 264 246 kibocsátási tényezővel csökken.

(22)

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdése korlátozza az irányelv 10a. cikke (3) bekezdésének hatálya alá nem tartozó létesítmények részére ingyenesen kiosztandó kibocsátásiegység-mennyiség kiszámításának alapját képező éves maximális kibocsátásiegység-mennyiséget. Ez a korlát a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontjában említett két elemből áll, a Bizottság mindkettőt a 2003/87/EK irányelv 9. és 9a. cikkének megfelelően meghatározott mennyiségek, az uniós nyilvántartásban rendelkezésre álló nyilvános adatok, valamint a tagállamok által szolgáltatott információk – különösen a villamosenergia-termelők és a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (3) bekezdésében említett, ingyenes kiosztásra nem jogosult egyéb létesítmények kibocsátásainak aránya, valamint az EU ETS-be csak 2013-tól felvett létesítmények 2005 és 2007 közötti hitelesített kibocsátásaira vonatkozó információk, ha rendelkezésre állnak ilyenek – alapján állapította meg, figyelembe véve az üvegházhatású gázok globális felmelegedési potenciáljára vonatkozó legújabb tudományos adatokat is.

(23)

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében meghatározott korlát nem léphető túl, ezt egy éves, ágazatközi korrekciós tényező alkalmazása biztosítja, amely szükség esetén egységes módon csökkenti valamennyi, ingyenes kiosztásra jogosult létesítmény ingyenes kibocsátási egységeinek számát. A tagállamoknak figyelembe kell venniük ezt a tényezőt, amikor az előzetes kiosztások és e határozat alapján meghatározzák a létesítményeknek kiosztott végleges éves mennyiségeket. A 2011/278/EU határozat 15. cikkének (3) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy meg kell határoznia az ágazatközi korrekciós tényezőt; ez úgy történik, hogy a Bizottság az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek tagállamok által benyújtott, előzetes éves összmennyiségeinek összegét a 2011/278/EU határozat 15. cikkének (3) bekezdésében szereplő módon összeveti a 10a. cikk (5) bekezdésében meghatározott korláttal.

(24)

Azt követően, hogy az EGT Vegyes Bizottság 152/2012 határozatával a 2009/29/EK irányelvet belefoglalták az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásba, a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében meghatározott korlátot, a harmonizált kiosztási szabályokat és az ágazatközi korrekciós tényezőt alkalmazni kell az EGT-tag EFTA-országokban is. Figyelembe kell tehát venni a 2013 és 2020 közötti időszakban ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek az EFTA Felügyeleti Hatóság 2013. július 10-i, Izland, Norvégia és Liechtenstein nemzeti végrehajtási intézkedéseiről szóló határozataiban meghatározott, előzetes éves mennyiségét.

(25)

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében meghatározott korlát 2013-ban 809 315 756 kibocsátási egység. Ennek a korlátnak a meghatározásához a Bizottság először információkat gyűjtött a tagállamoktól és az EGT-tag EFTA-országoktól arra vonatkozóan, hogy a létesítmények villamosenergia-termelőnek vagy a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó más létesítménynek minősülnek-e. A Bizottság ezt követően meghatározta, hogy az említett előírás hatálya alá nem tartozó, de 2008 és 2012 között az EU ETS keretébe tartozó létesítmények a 2005 és 2007 közötti időszakban milyen arányban részesedtek a kibocsátásokból. A Bizottság ezután ezt a 34,78289436 % arányt alkalmazta a 2003/87/EK irányelv 9. cikke alapján meghatározott mennyiségre (1 976 784 044 kibocsátási egység). Ennek a számításnak az eredményéhez a Bizottság ezután hozzáadott 121 733 050 kibocsátási egységet a releváns létesítmények 2005 és 2007 közötti hitelesített éves átlagkibocsátásai alapján, figyelemmel az EU ETS 2013-tól felülvizsgált alkalmazási körére is. A Bizottság ehhez a tagállamok és az EGT-tag EFTA-országok által a kvóta kiigazítása céljából megadott információkat használta. Azokban az esetekben, amelyekben nem álltak rendelkezésre a 2005 és 2007 közötti időszak hitelesített éves kibocsátásai, a Bizottság – a lehetséges mértékben – a későbbi évek hitelesített kibocsátásainak releváns számadatait extrapolálta az 1,74 %-os tényező fordított irányban történő alkalmazásával. A Bizottság konzultált a tagállami hatóságokkal, és megerősítést kapott azoktól az ezzel kapcsolatban felhasznált információkra és adatokra vonatkozóan. A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében meghatározott korlátnak és az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségei összegének a 2011/278/EU határozat VI. mellékletében említett tényezők alkalmazása nélküli összevetése adja meg az e határozat II. mellékletében meghatározott éves ágazatközi korrekciós tényezőt.

(26)

Mivel e határozat következtében jobban át lehet tekinteni az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek számát, a Bizottság képes pontosabban megbecsülni azoknak a kibocsátási egységeknek a mennyiségét, amelyek a 2003/87/EK irányelv 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően árverésre kerülnek. Tekintettel a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében meghatározott korlátra, az alábbi táblázatban foglalt, a hőtermelés tekintetében alkalmazott, a 10a. cikk (4) bekezdésének megfelelő éves kiosztásra, valamint az új belépők részére fenntartott tartalék méretére, a 2013 és 2020 közötti időszakban árverésre kerülő kibocsátási egységek mennyisége a Bizottság becslése szerint 8 176 193 157 lesz.

(27)

A következő táblázat a hőtermelés tekintetében a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (4) bekezdése szerint alkalmazott éves kiosztást tartalmazza.

Év

Ingyenes kiosztás a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (4) bekezdésének megfelelően

2013

104 326 872

2014

93 819 860

2015

84 216 053

2016

75 513 746

2017

67 735 206

2018

60 673 411

2019

54 076 655

2020

47 798 754

(28)

A tagállamoknak a nemzeti végrehajtási intézkedések, az ágazatközi korrekciós tényező és a lineáris tényező alapján meg kell kezdeniük az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek végleges éves mennyiségének meghatározását a 2013 és 2020 közötti időszak minden egyes évére vonatkozóan. Az ingyenes kibocsátási egységek végleges éves mennyiségét a tagállamoknak ezzel a határozattal, a 2003/87/EK irányelvvel, a 2011/278/EU határozattal és az uniós jog más vonatkozó előírásaival összhangban kell meghatározniuk. Hasonlóképpen, az EGT-tag EFTA-országoknak meg kell kezdeniük a területükön működő létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek végleges éves mennyiségének a 2013 és 2020 közötti időszak minden egyes évére vonatkozó meghatározását a 2011/278/EU határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban, a nemzeti végrehajtási intézkedéseik, az ágazatközi korrekciós tényező és a lineáris tényező alapján.

(29)

A Bizottság úgy véli, hogy a kibocsátási egységeknek az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmények számára, uniós szintű harmonizált szabályok alapján történő ingyenes kiosztása nem nyújt olyan szelektív gazdasági előnyt egyes vállalkozásoknak, amely torzíthatja a versenyt, és érintheti az Unión belüli kereskedelmet. Az uniós jogszabályok értelmében a tagállamok kötelesek ingyenesen kiosztani kibocsátási egységeket, nem dönthetnek úgy, hogy ehelyett árverésre bocsátják az adott mennyiséget. A tagállamoknak a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásával kapcsolatban hozott döntései ezért nem tekinthetők úgy, hogy az EUMSZ 107. és 108. cikke értelmében állami támogatást tartalmaznak,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

I.   FEJEZET

NEMZETI VÉGREHAJTÁSI INTÉZKEDÉSEK

1. cikk

(1)   A Bizottság elutasítja az e határozat I. mellékletében felsorolt létesítményeknek a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó létesítmények – a Bizottság számára a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján megküldött – listáiba való felvételét, valamint az e létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek megfelelő előzetes éves összmennyiségeit.

(2)   A Bizottság nem emel kifogást, amennyiben egy tagállam módosítja a kibocsátási egységeknek a területén működő, az (1) bekezdésben említett listákban szereplő, az e határozat I. mellékletének A. pontjában felsorolt létesítményekre vonatkozóan benyújtott előzetes éves összmennyiségét azt megelőzően, hogy a 2011/278/EU határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban meghatározná a 2013 és 2020 közötti egyes évekre vonatkozó végleges éves összmennyiséget, amennyiben a módosítás a kiosztott mennyiségek említett határozat által lehetővé nem tett növekedésének kizárását jelenti.

A Bizottság nem emel kifogást, amennyiben egy tagállam módosítja a területén működő, az (1) bekezdésben említett listákban szereplő, az e határozat I. mellékletének B. pontjában felsorolt létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves összmennyiségét azt megelőzően, hogy a 2011/278/EU határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban meghatározná a 2013 és 2020 közötti egyes évekre vonatkozó végleges éves összmennyiséget, amennyiben a módosítás a forró fémre vonatkozó referenciaérték alapján a 2011/278/EU határozat I. mellékletének meghatározása szerinti forró fémet importáló létesítményeknek kiosztott mennyiség kizárását jelenti. Amennyiben ez egy forró fémet előállító és azt az e határozat I. mellékletének B. pontjában felsorolt létesítménybe exportáló létesítmény kibocsátási egységei előzetes éves összmennyiségének növekedését eredményezi, a Bizottság nem emel kifogást, ha az érintett tagállam ennek megfelelően módosítja az adott, forró fémet előállító és exportáló létesítményre vonatkozó előzetes éves összmennyiséget.

A Bizottság nem emel kifogást, amennyiben egy tagállam módosítja a területén működő, az (1) bekezdésben említett listákban szereplő, az e határozat I. mellékletének C. pontjában felsorolt létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves összmennyiségét azt megelőzően, hogy a 2011/278/EU határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban meghatározná a 2013 és 2020 közötti egyes évekre vonatkozó végleges éves összmennyiséget, amennyiben a módosítás a kiosztott mennyiségnek a 2011/278/EU határozat 10. cikke (2) bekezdésének a) pontjával való összhangba hozását és a forró fémre vonatkozó, a 2011/278/EU határozat I. mellékletében meghatározott referenciaértékhez kapcsolódó rendszerhatárok hatálya alá tartozó folyamatok kapcsán egy forró fémet elő nem állító, hanem importáló létesítménynek kiosztott, egyébként kétszeres beszámítást eredményező mennyiség kizárását jelenti.

A Bizottság nem emel kifogást, amennyiben egy tagállam módosítja a területén működő, az (1) bekezdésben említett listában szereplő, az e határozat I. mellékletének D. pontjában felsorolt létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves összmennyiségét azt megelőzően, hogy a 2011/278/EU határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban meghatározná a 2013 és 2020 közötti egyes évekre vonatkozó végleges éves összmennyiséget, amennyiben a módosítás nagyolvasztóban történő cinkelőállítást és a kapcsolódó folyamatokat végző, technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész alapján kiosztott mennyiségek kizárását jelenti. Amennyiben ez a hő-referenciaérték vagy tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész alapján kiosztott előzetes mennyiség növekedését eredményezi egy nagyolvasztóval rendelkező, e határozat I. mellékletének D. pontjában felsorolt létesítményben, a Bizottság nem emel kifogást, ha az érintett tagállam ennek megfelelően módosítja az adott létesítményre vonatkozó előzetes éves összmennyiséget.

A Bizottság nem emel kifogást, amennyiben egy tagállam módosítja a területén működő, az (1) bekezdésben említett listában szereplő, az e határozat I. mellékletének E. pontjában felsorolt létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves összmennyiségét azt megelőzően, hogy a 2011/278/EU határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban meghatározná a 2013 és 2020 közötti egyes évekre vonatkozó végleges éves összmennyiséget, amennyiben a módosítás a polimereket – például S-PVC-t és E-PVC-t – vagy VCM-et gyártó létesítményekbe exportált hő kapcsán kiosztott mennyiség kizárását jelenti.

(3)   A (2) bekezdésben említett módosításokat a lehető leghamarabb be kell jelenteni a Bizottságnak, és a tagállamok nem kezdhetik meg a 2013 és 2020 közötti egyes évekre vonatkozó végleges éves összmennyiség 2011/278/EU határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban történő meghatározását, ameddig elfogadható módosításokat nem hajtottak végre.

2. cikk

Az 1. cikk sérelme nélkül a Bizottság nem emel kifogást a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó létesítményeknek a tagállamok által a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján megküldött listájával, valamint az e létesítményeknek ingyenesen kiosztott megfelelő kibocsátási egységek előzetes éves összmennyiségeivel kapcsolatban.

II.   FEJEZET

A KIBOCSÁTÁSI EGYSÉGEK ÖSSZMENNYISÉGE

3. cikk

A 2010/634/EU határozat 1. cikkének helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

A 2003/87/EK irányelv 9. és 9a. cikke alapján a 2013-tól kezdődően kiadott és a 2003/87/EK irányelv 9. cikkének megfelelően évente lineáris módon csökkentett kibocsátásiegység-mennyiség 2 084 301 856 kibocsátási egység.”

III.   FEJEZET

ÁGAZATKÖZI KORREKCIÓS TÉNYEZŐ

4. cikk

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében említett és a 2011/278/EU határozat 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban meghatározott egységes ágazatközi korrekciós tényezőt e határozat II. melléklete határozza meg.

5. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 5-én.

a Bizottság részéről

Connie HEDEGAARD

a Bizottság tagja


(1)  HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(2)  A Bizottság 2011/278/EU határozata (2011. április 27.) a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról (HL L 130., 2011.5.17., 1. o.).

(3)  HL L 112., 2012.4.24., 21. o.

(4)  A Bizottság 2010/634/EU határozata (2010. október 22.) az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének keretében a 2013. évben kiadható kibocsátási egységek uniós szintű mennyiségének kiigazításáról, valamint a 2010/384/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 279., 2010.10.23., 34. o.).

(5)  A Bizottság 2006/780/EK határozata (2006. november 13.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően a kiotói jegyzőkönyvben meghatározott projekttevékenységek esetében a kibocsátási egységek Közösségen belüli kereskedelmi rendszere szerint történő üvegházhatást okozó gázkibocsátás-csökkentések kétszeres elszámolásának elkerüléséről (HL L 316., 2006.11.16., 12. o.).

(6)  Az EGT Vegyes Bizottság 152/2012 határozata (2012. július 26.) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás XX. mellékletének (Környezet) módosításáról (HL L 309., 2012.11.8., 38. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/29/EK irányelve (2009. április 23.) a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról (HL L 140., 2009.6.5., 63. o.).

(8)  A Bizottság 2011/745/EU határozata (2011. november 11.) a 2010/2/EU és a 2011/278/EU határozatnak a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listája tekintetében történő módosításáról (HL L 299., 2011.11.17., 9. o.).


I. MELLÉKLET

A.   PONT

A nemzeti végrehajtási intézkedésekben benyújtott létesítmény-azonosító

DE000000000000010

DE000000000000563

DE000000000000978

DE000000000001320

DE000000000001425

DE-new-14220-0045

DE-new-14310-1474

B.   PONT

A nemzeti végrehajtási intézkedésekben benyújtott létesítmény-azonosító

DE000000000000044

DE000000000000053

DE000000000000056

DE000000000000059

DE000000000000069

C.   PONT

A nemzeti végrehajtási intézkedésekben benyújtott létesítmény-azonosító

CZ-existing-CZ-73-CZ-0134-11/M

CZ-existing-CZ-52-CZ-0102-05

D.   PONT

A nemzeti végrehajtási intézkedésekben benyújtott létesítmény-azonosító

DE-new-14220-0045

DE000000000001320

E.   PONT

A nemzeti végrehajtási intézkedésekben benyújtott létesítmény-azonosító

DE000000000000005

DE000000000000762

DE000000000001050

DE000000000001537

DE000000000002198


II. MELLÉKLET

Év

Ágazatközi korrekciós tényező

2013

94,272151 %

2014

92,634731 %

2015

90,978052 %

2016

89,304105 %

2017

87,612124 %

2018

85,903685 %

2019

84,173950 %

2020

82,438204 %


NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/36


AZ ESA–EU VÁMEGYÜTTMŰKÖDÉSI BIZOTTSÁG 1/2013 SZ. HATÁROZATA

(2013. augusztus 7.)

az egyrészről a kelet- és dél-afrikai államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteinek létrehozásáról szóló átmeneti megállapodás 1. jegyzőkönyvében megállapított származási szabályoktól a Mauritiuson a konzervált csíkoshasú tonhal vonatkozásában fennálló különleges helyzet figyelembevétele érdekében történő eltérésről

(2013/449/EU)

A VÁMEGYÜTTMŰKÖDÉSI BIZOTTSÁG,

tekintettel az egyrészről a kelet- és dél-afrikai államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteinek létrehozásáról szóló átmeneti megállapodásra és különösen annak 1. jegyzőkönyve 41. cikkének (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az Unió, a Madagaszkári Köztársaság, a Mauritiusi Köztársaság, a Seychelle Köztársaság és a Zimbabwei Köztársaság 2012. május 14-től kezdődően ideiglenesen alkalmazza az egyrészről a kelet- és dél-afrikai államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteinek létrehozásáról szóló átmeneti megállapodást (1) (a továbbiakban: az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás).

(2)

Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásnak a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló 1. jegyzőkönyve tartalmazza a kelet- és dél-afrikai államokból (ESA-államokból) származó termékek Unióba történő behozatala tekintetében alkalmazandó származási szabályokat.

(3)

Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás 1. jegyzőkönyve 42. cikkének (1) bekezdése szerint a származási szabályoktól eltérések engedélyezhetők, ha a meglévő ágazatok fejlődése az ESA-államokban azt indokolja.

(4)

A 42. cikk (5) bekezdése szerint ha az eltérés iránti kérelem egy szigeten elhelyezkedő államot érint, a vizsgálatot kedvező hozzáállással kell elvégezni, különös tekintettel a meghozandó döntés gazdasági és társadalmi hatására, elsősorban a foglalkoztatás szempontjából, valamint annak szükségességére, hogy az eltérés alkalmazási időtartamának megállapítása során figyelembe vegyék az érintett szigeten elhelyezkedő állam sajátos helyzetét és nehézségeit.

(5)

November 29-én az ESA–EU Vámegyüttműködési Bizottság az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás 1. jegyzőkönyve 42. cikkének (8) bekezdése szerint automatikus eltérést (2) engedélyezett a kedvezményezett ESA-államoknak (Mauritius, Seychelle-szigetek és Madagaszkár) 8 000 tonna konzervált tonhal és 2 000 tonna tonhalfilé tekintetében.

(6)

Az említett automatikus eltérésen túlmenően Mauritius eltérést kért 6 000 tonna, Katsuwonus pelamis (csíkoshasú tonhal), Thunnus alalunga (germon), Thunnus albacares (sárgaúszójú tonhal) és Thunnus obesus (nagyszemű tonhal) tonhalfajból készült konzervált tonhalra (KN-kód: 1604 14 11, 1604 14 18 és 1604 20 70), amelyet 2013. április 1. és 2013. december 31. között hoznának be az Unióba az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás 1. jegyzőkönyve 42. cikkének (1) bekezdése szerint.

(7)

A mauritiusi tonhalfeldolgozóknak nagy szükségük van arra a származó tonhalra, amelyet az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás értelmében az uniós erszényes kerítőhálós hajók szállítanak. Az elmúlt időszakban csökkent a Indiai-óceánból kifogott származó csíkoshasú tonhal (Katsuwonus pelamis) mennyisége, és ez új kihívások elé állította a mauritiusi feldolgozókat, akik egyre nagyobb kereslettel szembesülnek a csíkoshasú tonhal alapú termékek iránt az Unióból. A sárgaúszójú tonhalból (Thunus albacares) készült termékek esetében nem indokolt az eltérést engedélyezni, mivel az Indiai-óceánból kifogott származó sárgaúszójú tonhal mennyisége növekedett. Ezért az eltérést csak a csíkoshasú tonhal esetében kell engedélyezni.

(8)

Az elmúlt öt évben a Mauritiusról az Unióba irányuló tonhalkonzervexport folyamatosan növekszik.

(9)

A valamennyi kedvezményezett ESA-államnak (Mauritius, Seychelle-szigetek és Madagaszkár) engedélyezett automatikus eltérésben biztosított globális kontingens Mauritiusra is vonatkozik. Amennyiben a többi kedvezményezett ESA-állam a kontingensét csak részben használja fel, ezeknek az államoknak a fel nem használt mennyiségeit éves szinten szintén át lehet csoportosítani Mauritiushoz. Mivel az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás alkalmazása ideiglenes jellegű, eddig nem volt mód megfelelően nyomon követni az automatikus eltérés kihasználtsági arányát, így nem lehetett megállapítani, milyen minta szerint csoportosítják át a kedvezményezett ESA-államok egymás között a fel nem használt mennyiségeket.

(10)

Mauritius az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás 1. jegyzőkönyvének 4. és 5. cikke szerint az Indiai-óceánon kívülről is beszerezheti a származó nyers tonhalat.

(11)

A közeljövőben a származó tonhal beszerzésére alternatív beszállítási lehetőségeket biztosíthatnak azok a gazdasági partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások, amelyeket az Európai Unió jelenleg folytat olyan további AKCS-államokkal, ahonnan Mauritius beszerezheti a feldolgozóiparában szükséges származó nyers tonhalat.

(12)

Mauritius számára tehát indokolt eltérést engedélyezni 2 000 tonna konzervált csíkoshasú tonhal vonatkozásában, annak érdekében, hogy a működő ágazat folytathassa az Unióba irányuló kivitelt.

(13)

Az eltérés engedélyezésének ideiglenes jellegét a fel nem használt mennyiségeknek a kedvezményezett ESA-államok közötti potenciális átcsoportosítása és az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásban előírt kumuláció indokolja. A piaci szereplők jogbiztonsága érdekében az eltérést 2013. április 1-jétől egyéves időszakra kell biztosítani.

(14)

Az eltérés alkalmazásában a konzervált csíkoshasú tonhal (KN-kód: 1604 14 11, 1604 14 18 és 1604 20 70) előállításához felhasznált nem származó anyagoknak a HR 0303 vámtarifaszáma alá tartozó fagyasztott csíkoshasú tonhalnak (Katsuwonus pelamis) kell lenniük.

(15)

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (3) szabályokat állapít meg a vámkontingensek kezelésére vonatkozóan. Annak érdekében, hogy a vámkontingensek kezelését a kelet- és dél-afrikai államok hatóságai, az uniós vámhatóságok és a Bizottság egymással szorosan együttműködve, hatékonyan végezhessék, indokolt ezeket a szabályokat az e rendeletben engedélyezett eltérés keretében importált mennyiségekre is értelemszerűen alkalmazni.

(16)

Az eltérési lehetőség igénybevételének hatékony ellenőrzése érdekében indokolt megkövetelni a kelet- és dél-afrikai államok hatóságaitól, hogy rendszeres jelleggel részletes adatokat szolgáltassanak a Bizottságnak a kibocsátott EUR.1 szállítási bizonyítványokról,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás 1. jegyzőkönyvétől eltérve és az említett jegyzőkönyv 42. cikke (1) és (5) bekezdésének megfelelően a Harmonizált Rendszer 0303 vámtarifaszáma alá tartozó nem származó csíkoshasú tonhalból (Katsuwonus pelamis) előállított, a Harmonizált Rendszer 1604 vámtarifaszáma alá tartozó konzervált csíkoshasú tonhalat az e határozat 2–5. cikkében meghatározott feltételekkel összhangban Mauritiusról származónak kell tekinteni.

2. cikk

Az 1. cikkben előírt eltérés egy éven keresztül, a 2013. április 1-jétől2014. március 31-ig tartó időszakban alkalmazandó az e határozat mellékletében meghatározott, Mauritiusról kivitt és az Unión belüli szabad forgalomba bocsátás céljából bejelentett termékre, az ugyancsak e határozat mellékletében meghatározott mennyiség erejéig.

3. cikk

A mellékletben meghatározott mennyiségeket a 2454/93/EGK rendelet 308a., 308b. és 308c. cikkének megfelelően kell kezelni.

4. cikk

Mauritius vámhatóságai kötelesek mennyiségi ellenőrzéseket végezni az 1. cikkben meghatározott termékek kivitelére vonatkozóan.

Az e határozatra történő hivatkozásnak az 1. cikkben említett termékek tekintetében általuk kiállított valamennyi EUR.1 szállítási bizonyítványon szerepelnie kell.

Mauritius vámhatóságai az egyes negyedéveket követő hónap vége előtt kötelesek a Vámegyüttműködési Bizottság Titkárságán keresztül eljuttatni a Bizottsághoz egy kimutatást azon mennyiségekről, amelyekre vonatkozóan e határozat alapján EUR.1 szállítási bizonyítványt állítottak ki, valamint ezeknek a bizonyítványoknak a sorszámáról.

5. cikk

Az e határozat értelmében kiállított EUR.1 szállítási bizonyítványok 7. rovatában szerepelnie kell a következő bejegyzések valamelyikének:

„Derogation – Decision No 1/2013 of the ESA-EU Customs Cooperation Committee of 7 August 2013”;

„Dérogation – Décision no 1/2013 du Comité de Coopération Douanière AfOA-UE du 7 août 2013”.

6. cikk

(1)   Mauritius és az Unió egyaránt meghozzák az e határozat végrehajtásához részükről szükséges intézkedéseket.

(2)   Amennyiben az Unió objektív információk alapján szabálytalanságok vagy csalás tényét, illetve a 4. cikkben meghatározott kötelezettségek teljesítésének ismételt elmulasztását állapítja meg, az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás 22. cikkének (5) és (6) bekezdésében előírt eljárás alapján kezdeményezheti az 1. cikkben említett eltérés ideiglenes felfüggesztését.

7. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.

Ezt a határozatot 2013. április 1-jétől kell alkalmazni.

Kelt Brüsszelben, 2013. augusztus 7-én.

az ESA–EU Vámegyüttműködési Bizottság részéről

a közös elnökök

Vivianne FOCK TAVE

Péter KOVÁCS


(1)  HL L 111., 2012.4.24., 2. o.

(2)  HL L 347., 2012.12.15., 38. o.

(3)  HL L 253., 1993.10.11., 1. o.


MELLÉKLET

Tételszám

KN-kód

Árumegnevezés

Időszak

Mennyiségek

(tonna)

09.1620

ex 1604 14 11, ex 1604 14 18, ex 1604 20 70

Konzervált csíkoshasú tonhal (Katsuwonus pelamis)  (1)

2013.4.1.–2014.3.31.

2 000


(1)  Bármely olyan csomagolástípusban, amelyben a termék a HR 1604 vámtarifaszáma értelmében konzerváltnak minősül.


7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/s3


AZ OLVASÓHOZ

Az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus közzétételéről szóló, 2013. március 7-i 216/2013/EU tanácsi rendelet

Az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus közzétételéről szóló, 2013. március 7-i 216/2013/EU tanácsi rendelet (HL L 69., 2013.3.13., 1. o.) értelmében 2013. július 1-jétől kizárólag a Hivatalos Lap elektronikus kiadása tekinthető hitelesnek és vált ki joghatást.

Amikor előre nem látható vagy kivételes körülmények miatt a Hivatalos Lap elektronikus kiadásának közzététele nem lehetséges, a nyomtatott kiadás hiteles és vált ki joghatást a 216/2013/EU rendelet 3. cikkében meghatározott feltételek szerint.


7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/s3


AZ OLVASÓHOZ – JOGI AKTUSOKRA TÖRTÉNŐ HIVATKOZÁS MÓDJA

2013. július 1-jétől megváltozott a jogi aktusokra történő hivatkozás módja.

Az átmeneti időszak alatt az új módszer együtt él a régivel.