29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 181/1

(1)

Az 1185/2003/EK tanácsi rendelet (3) általános tilalmat rendel el a cápauszony-leválasztás azon gyakorlatára, amelynek során a cápauszonyt eltávolítják és a cápa egyéb részeit pedig visszadobják a tengerbe.

(2)

Az Elasmobranchii rendszertani egységbe tartozó halakat, amelyek közé a cápák és rájafélék is tartoznak, életciklusuk jellemzői, így a lassú növekedés, a késői ivarérettség és az utódok kis száma miatt a túlhalászás általában erősen veszélyezteti, noha a biológiai produktivitás fajonként eltérő. Az elmúlt években a cápatermékek, különösen a cápauszonyok iránti megnövekedett kereslet következtében drámaian fokozódott egyes cápapopulációkra irányuló halászat, ideértve az uniós lobogó alatt uniós és nem uniós vizeken közlekedő hajók általi halászatot, ami súlyos veszélyt jelent rájuk.

(3)

A cápauszony nem az európai étrend hagyományos alapanyaga, ugyanakkor a cápák az Unió tengeri ökoszisztémájának fontos elemei. Ezért prioritásnak kell tekinteni a cápaállomány kezelését és megóvását, valamint általában véve a fenntarthatóan irányított halászati ágazatnak a környezet és az ágazatban dolgozók javát szolgáló előmozdítását.

(4)

A cápafogási arányok vizsgálatán alapuló jelenlegi tudományos ismeretek általában azt jelzik, hogy számos cápaállomány súlyosan veszélyeztetett, ugyanakkor a helyzet nemcsak fajonként, hanem egyazon fajon belül más tengeri övezetben is eltérő. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a nyílt tengeri cápafajok összességének több mint 25 %-a – amelyek több mint 50 %-a nagyméretű nyílt tengeri óceáni cápafaj – veszélyeztetett. Az elmúlt években egyre több cápafaj fogását, fedélzeten tartását, átrakodását, illetve kirakodását tiltották be uniós jogszabályok értelmében vagy a regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében, köztük az olyan cápákét is, amelyek uszonya kereskedelmi szempontból különösen értékes.

(5)

Az uniós flotta által jelenleg leginkább fogott cápafajok a kék cápa (Priconace glauca) és a lándzsafogú cápa (Isurus oxyrinchus), amelyeket az IUCN a „mérsékelten fenyegetett”, illetve a „sebezhető” kategóriába sorolt; az összes bejelentett kirakodás mintegy 70 %-át a kék cápa teszi ki. Ugyanakkor az uniós és nem uniós vizeken – a halászat gazdasági életképességéhez hozzájárulva – olyan más fajokat is fognak, mint a pörölycápa és a selyemcápa.

(6)

A 1185/2003/EK rendelet jelenleg lehetővé teszi a tagállamok számára olyan különleges halászati engedélyek kiadását, amelyek lehetővé teszik a hajófedélzeten történő, a cápák uszonyának a testről való leválasztását magában foglaló feldolgozást. Az uszonyok és a testek közötti megfelelő tömegarány biztosítása érdekében az uszonyoknak a testekhez viszonyított tömegére vonatkozó arányszámot határoztak meg. Az uszonyok testekhez viszonyított tömegére vonatkozó arányszám alkalmazásával kapcsolatban komoly nehézségek merülnek fel az ellenőrzés és a végrehajtás terén. Az arányszám alkalmazása nem elegendő az érték szerinti szelektálás gyakorlatának megszüntetéséhez, és – az uszonyok levágásának eltérő technikái és a különböző cápafajok uszonyának eltérő mérete és tömege miatt – lehetővé teheti, hogy észrevétlenül sor kerüljön a cápauszony-leválasztásra. A feldolgozást követően az uszonyok és a testek kirakodása eltérő kikötőkben is történhet. Ezek a körülmények gátolják a halászattal kapcsolatos természetvédelmi és gazdálkodási intézkedések alapjául szolgáló tudományos információkat megalapozó adatgyűjtést, többek között a fajmeghatározásról és a populációk struktúrájáról.

(7)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által 1999-ben elfogadott, a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó nemzetközi cselekvési terv fényében az Uniónak minden szükséges intézkedést el kell fogadnia a cápák védelme, valamint a cápafogásokból származó hulladék és a tengerbe visszadobott halmennyiség minimálisra csökkentése érdekében. A Tanács 2009. április 23-i következtetéseiben jóváhagyta a kapcsolódó, a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó európai közösségi cselekvési tervről szóló, 2009. február 5-i bizottsági közleményben rögzített általános uniós megközelítést és konkrét uniós célkitűzéseket. A Tanács arra is bíztatta a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a cápauszony-leválasztás ügyére, és a lehető leghamarabb nyújtson be az 1185/2003/EK rendelet módosítására irányuló javaslatot, különösen a kapcsolódó eltérések és feltételek vonatkozásában.

(8)

A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) elismeri a cápauszony-leválasztás problémáját, annak eltérés nélküli megszüntetésére szólít fel, és azt tanácsolja, hogy minden, az Elasmobranchii rendszertani egységbe tartozó faj kirakodása a testéhez természetesen rögzülő uszonyaival együtt történjen.

(9)

A cápauszony-leválasztással egyre gyakrabban foglalkoznak a regionális halászati gazdálkodási szervezetek. Tudományos testületeik ezenkívül a cápatestnek a természetesen hozzá csatlakozó uszonnyal együtt történő kirakodását részesítik előnyben és megjegyzik, hogy ez a legjobb módszer a cápauszony leválasztásának megakadályozására, illetve ez könnyíti meg az állományfelméréshez szükséges adatgyűjtést. Az ENSZ Közgyűlése által 2007 óta évente kiadott, fenntartható halászatról szóló határozatok, a Természetvédelmi Világszövetség cápauszony-leválasztással szembeni 2008. évi globális politikája és a halállományokról szóló egyezmény felülvizsgálatával foglalkozó konferencia 2010. évi ülése felszólította a nemzeteket, hogy tegyenek intézkedéseket annak előírása érdekében, hogy minden cápát a testéhez természetesen rögzülő uszonyaival együtt rakodjanak ki.

(10)

Az előírt hatásvizsgálat részeként a Bizottság 2010–2011 folyamán nyilvános konzultációt folytatott azzal a céllal, hogy információt gyűjtsön az 1185/2003/EK rendelet módosításának legalkalmasabb módjáról. A Bizottság hatásvizsgálatában megállapította, hogy a cápaállományok megőrzése, mint alapvető cél elérése érdekében az említett rendeletnek elő kell írnia, hogy minden cápatestet a testéhez természetesen rögzülő uszonyaival együtt rakodjanak ki.

(11)

Az 1185/2003/EK rendeletet ezért megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk 3. pontját el kell hagyni.

2.

A 3. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a fedélzeten történő tárolás megkönnyítésére a cápauszonyok részben átmetszhetők, és ráhajlíthatók a testre, de kirakodás előtt nem választhatók le a testről.”

3.

A 4. és 5. cikket el kell hagyni.

4.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Jelentések

(1)   Amennyiben a valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajók cápát fognak, szállítanak a fedélzeten, rakodnak át vagy rakodnak ki, a lobogó szerinti tagállam a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelettel (*) és a 1224/2009/EK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2011. április 8-i 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelettel (**) összhangban minden év május 1-jéig megküldi a Bizottságnak az e rendelet előző évi végrehajtására vonatkozó átfogó jelentést. A jelentésnek tartalmaznia kell, hogy a lobogó szerinti tagállam miként felügyelte a hajói e rendeletnek való megfelelését az uniós és nem uniós vizeken és milyen végrehajtási intézkedéseket alkalmazott a megfelelés elmulasztása esetén. A jelentésben a lobogó szerinti tagállamnak különösen minden következő információt meg kell adnia:

(2)   A tagállamok (1) bekezdés szerinti második éves jelentésének benyújtása után, a Bizottság 2016. január 1-jéig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet működéséről, és az e téren megvalósuló nemzetközi fejleményekről.

(*)  HL L 343., 2009.12.22., 1. o."

(**)  HL L 112., 2011.4.30., 1. o.”"

29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 181/4

(1)

Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és fejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása, és amelyben – különösen a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elve révén – könnyebbé válik az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikkének (1) bekezdése leszögezi, hogy a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésnek a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén kell alapulnia.

(3)

A belső határok nélküli közös igazságszolgáltatási térségben az egyik tagállamban elrendelt védelmi intézkedések egy másik tagállamban való gyors és egyszerű elismerésének és adott esetben végrehajtásának biztosítására irányuló rendelkezések nélkülözhetetlenek annak biztosításához, hogy az egyik tagállamban egy adott természetes személynek nyújtott védelmet abban a tagállamban is fenntartsák, ahová az adott személy utazik vagy költözik. Biztosítani kell, hogy az uniós polgárok tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 21. cikke szerinti jogszerű gyakorlása ne vezessen védelmük elvesztéséhez.

(4)

Az igazságszolgáltatás működése iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom és a védelmi intézkedések Unión belüli érvényesíthetőségének gyorsabbá és kevésbé költségessé tételének célja indokolja azt az elvet, hogy az egyik tagállamban hozott határozatokat automatikusan, bármilyen külön eljárás előírása nélkül minden más tagállamban elismerjék. Ennek eredményeként az egyik tagállamban (a továbbiakban: az eredeti eljárás helye szerinti tagállam) elrendelt védelmi intézkedéseket úgy kell tekinteni, mintha abban a tagállamban (a továbbiakban: a megkeresett tagállam) rendelték volna el, ahol az elismerésüket kérelmezik.

(5)

A védelmi intézkedések szabad mozgására irányuló cél elérése érdekében szükséges és célszerű, hogy a védelmi intézkedések elismerésére és adott esetben végrehajtására vonatkozó szabályokat kötelező és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi eszköz szabályozza.

(6)

Ezt a rendeletet olyan védelemi intézkedésekre kell alkalmazni, amelyeket egy adott személy védelmére rendelnek el olyan esetekben, amikor alapos okkal feltételezhető, hogy az adott személy életét, testi vagy lelki épségét, személyes szabadságát, biztonságát vagy nemi integritását veszély fenyegeti, például a nemi alapú erőszak vagy a szoros kapcsolatban állók közötti erőszak bármely formájának, így a fizikai erőszak, a zaklatás, a szexuális bántalmazás, a követés, a megfélemlítés és a közvetett kényszerítés egyéb formáinak megakadályozása érdekében. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a rendelet valamennyi áldozatra alkalmazandó, függetlenül attól, hogy nemi alapú erőszak áldozata-e.

(7)

A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) biztosítja, hogy a bűncselekmények áldozatai megfelelő tájékoztatásban és támogatásban részesüljenek.

(8)

Ez a rendelet kiegészíti a 2012/29/EU irányelvet. Az a tény, hogy valamely személy tekintetében polgári ügyben védelmi intézkedést rendeltek el, nem zárja ki szükségszerűen azt, hogy az adott személy az említett irányelv alapján áldozatnak minősüljön.

(9)

Ez a rendelet – hatályát tekintve – az EUMSZ 81. cikke értelmében vett polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés körébe tartozik. Ez a rendelet kizárólag a polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedésekre alkalmazandó. A büntetőügyekben elfogadott védelmi intézkedések az európai védelmi határozatról szóló, 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) hatálya alá tartoznak.

(10)

A polgári ügyek fogalmát önállóan, az uniós jog alapelveivel összhangban kell értelmezni. A védelmi intézkedés polgári jellegének megítélésekor nincs jelentősége annak, hogy a védelmi intézkedést polgári, közigazgatási vagy büntető hatóság rendelte-e el.

(11)

Ez a rendelet nem akadályozhatja a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletben (5) (a Brüsszel IIa. rendelet) foglaltak érvényesülését. A Brüsszel IIa. rendelet értelmében hozott határozatokat továbbra is az említett rendelet alapján kell elismerni és végrehajtani.

(12)

Ez a rendelet figyelembe veszi a tagállamok eltérő jogi hagyományait, és nem avatkozik be a védelmi intézkedések elrendelésének nemzeti rendszerébe. Ez a rendelet nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy nemzeti rendszerüket módosítsák annak érdekében, hogy polgári ügyekben védelmi intézkedéseket rendelhessenek el, illetve, hogy e rendelet alkalmazása céljából polgári ügyekben védelmi intézkedéseket vezessenek be.

(13)

Annak figyelembevétele érdekében, hogy a polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedéseket a különböző tagállamokban eltérő típusú hatóságok rendelik el, és eltérve az igazságügyi együttműködés egyéb területeitől, ezt a rendeletet mind az igazságügyi hatóságok, mind a közigazgatási hatóságok határozataira alkalmazni kell, feltéve, hogy ez utóbbi hatóságok garanciát nyújtanak különösen pártatlanságuk, valamint a felek bírósági felülvizsgálathoz való joga tekintetében. A rendőri hatóságok semmilyen esetben nem minősülhetnek az e rendelet értelmében vett kiállító hatóságnak.

(14)

A kölcsönös elismerés elve alapján az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban polgári ügyben elrendelt védelmi intézkedést a megkeresett tagállamban e rendelet értelmében polgári ügyben elrendelt védelmi intézkedésként kell elismerni.

(15)

A kölcsönös elismerés elvének megfelelően az elismerés a védelmi intézkedés időtartamára érvényes. Figyelemmel azonban arra, hogy az egyes tagállamok joga alapján igénybe vehető védelmi intézkedések – különösen időtartamuk tekintetében – sokfélék, valamint arra, hogy ez a rendelet jellemzően sürgős esetekben lenne alkalmazandó, az elismerés e rendelet szerinti joghatását kivételes esetben az e rendeletben meghatározott tanúsítvány kiállításától számított 12 hónapos időtartamra kell korlátozni, függetlenül attól, hogy maga a védelmi intézkedés (akár ideiglenes, akár határozott idejű, akár határozatlan idejű) hosszabb időtartamra szól.

(16)

Amennyiben a védelmi intézkedés időtartama meghaladja a 12 hónapot, az elismerés joghatásának e rendelet szerinti korlátozása nem érintheti a védett személy ahhoz való jogát, hogy más, rendelkezésre álló, elismerést biztosító uniós jogi aktus alapján a védelmi intézkedésre hivatkozzon, vagy hogy a megkeresett tagállamban nemzeti védelmi intézkedésért folyamodjon.

(17)

Az elismerés joghatásának korlátozása e rendelet tárgyának sajátos jellege miatt kivételes jellegű, és nem szolgálhat precedensként más polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó eszközök tekintetében.

(18)

Ez a rendelet kizárólag a védelmi intézkedésekben előírt kötelezettség elismerésére vonatkozhat. Ez a rendelet nem szabályozhatja a védelmi intézkedések átültetésével vagy végrehajtásával kapcsolatos eljárásokat, és nem szabályozhatja az abban az esetben kiszabható szankciókat sem, ha a megkeresett tagállamban megsértik a védelmi intézkedés által elrendelt kötelezettséget. Ez utóbbiak az érintett tagállam jogának hatálya alá tartoznak. Az uniós jog általános elveivel és különösen a kölcsönös elismerés elvével összhangban azonban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a megkeresett tagállamban érvényt lehessen szerezni az e rendelet értelmében elismert védelmi intézkedéseknek.

(19)

Az e rendelet hatálya alá tartozó védelmi intézkedéseknek védelmet kell biztosítaniuk a védett személy számára a lakóhelyén vagy a munkahelyén, vagy olyan egyéb helyen, amelyet rendszeresen látogat, mint például a közeli hozzátartozóinak lakóhelye, vagy a gyermeke által látogatott iskola vagy oktatási intézmény. Függetlenül attól, hogy az adott helyet, vagy a védelmi intézkedés hatálya alá tartozó terület kiterjedését a védelmi intézkedésben egy vagy több olyan konkrét cím, vagy bizonyos körülírt terület megadásával (vagy e két kritériumot ötvözve) határozzák-e meg, amelyet a veszélyeztető személy nem közelíthet meg, illetve ahova nem léphet be, a védelmi intézkedés által előírt kötelezettség elismerése a pontos cím helyett inkább arra vonatkozik, hogy az adott hely a védett személy esetében milyen célt szolgál.

(20)

A fentiekre figyelemmel és feltéve, hogy a védelmi intézkedés jellege és lényegi elemei továbbra is fennállnak, a megkeresett tagállam illetékes hatósága számára lehetőséget kell adni a védelmi intézkedés ténybeli elemeinek kiigazítására, ha ez a kiigazítás a védelmi intézkedés elismerésének a megkeresett tagállamban való alkalmazásához szükséges. Ilyen ténybeli elem a cím, az előfordulási hely vagy az a távolság is, amelynél közelebb a veszélyeztető személy nem tartózkodhat a védett személytől, annak címétől vagy előfordulási helyétől. A kiigazítás nem érintheti azonban a védelmi intézkedés típusát és polgári jellegét.

(21)

A védelmi intézkedés kiigazításának megkönnyítése érdekében a tanúsítványban fel kell tüntetni, hogy a védelmi intézkedésben megjelölt cím a lakóhelyet, a munkahelyet vagy olyan helyet jelöl-e, amelyet a védett személy rendszeresen látogat. Emellett a tanúsítványban indokolt esetben fel kell tüntetni azt a körülírt területet is (az adott cím hozzávetőlegesen meghatározott sugarú körzetét), amelyre a védelmi intézkedéssel a veszélyeztető személlyel szemben előírt kötelezettség vonatkozik.

(22)

A védelmi intézkedések Unión belüli szabad mozgásának megkönnyítése érdekében e rendeletnek egységes tanúsítványmintát kell bevezetnie, és rendelkeznie kell egy e célra alkalmazandó többnyelvű formanyomtatvány létrehozásáról. A védett személy kérelmére a kiállító hatóságnak ki kell állítania a tanúsítványt.

(23)

A tanúsítvány többnyelvű formanyomtatványában amennyire lehet, korlátozni kell a szabadon kitölthető mezők számát, hogy a fordítás vagy átirat a legtöbb esetben a formanyomtatványnak az érintett nyelven történő felhasználásával biztosítható legyen, anélkül, hogy az költségeket róna a védett személyre. A többnyelvű formanyomtatvány szövegén túli szükséges fordítási költségeket, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga szerint kell kiróni.

(24)

Amennyiben a tanúsítvány szabad szöveget tartalmaz, a megkeresett tagállam illetékes hatóságának kell meghatároznia, hogy szükség van-e fordításra vagy átiratra. Ez nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a védett személy vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatósága – saját kezdeményezésre – gondoskodjon a szöveg fordításáról vagy átiratáról.

(25)

A veszélyeztető személy védelemhez való jogának tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, amennyiben a védelmi intézkedés elrendelésére a veszélyeztető személy távollétében került sor, vagy olyan eljárással, amely nem írja elő a veszélyeztető személy előzetes értesítését (ex-parte eljárás), akkor – a tanúsítvány csak akkor állítható ki, ha az említett személynek módjában állt gondoskodni a védelmi intézkedéssel szembeni védekezésről. Annak érdekében azonban, hogy az intézkedés ne legyen megkerülhető, illetve tekintettel a védelmi intézkedést igénylő esetek tipikusan sürgős jellegére, az említett védekezésről való gondoskodásra rendelkezésre álló időnek nem kell lejárnia ahhoz, hogy a tanúsítványt ki lehessen állítani. A tanúsítványt ki kell állítani, amint a védelmi intézkedés az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajthatóvá válik.

(26)

Az egyszerűség és a gyorsaság céljára tekintettel ez a rendelet egyszerű és gyors módszerek alkalmazását írja elő a veszélyeztető személynek az eljárási lépésekről való értesítésére. Ezek a konkrét értesítési módszerek e rendelet tárgyának különleges jellegéből adódóan csak e rendelet céljaira alkalmazandók, és nem szolgálnak precedensként a polgári és kereskedelmi ügyeket érintő más jogi eszközök számára, továbbá nem érintik a tagállamoknak a polgári ügyekben született bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítésével kapcsolatos, az adott tagállam és valamely harmadik ország közötti két- vagy többoldalú egyezményből fakadó kötelezettségeit.

(27)

A veszélyeztető személynek a tanúsítványról való tájékoztatásakor, továbbá a védelmi intézkedés ténybeli elemeinek a megkeresett tagállamban történő kiigazításakor kellő figyelmet kell fordítani a védett személy ahhoz fűződő érdekére, hogy a hollétére vonatkozó információkat vagy egyéb elérhetőségi adatait ne közöljék. Ezeket az adatokat csak abban az esetben lehet a veszélyeztető személy tudomására hozni, ha az a védelmi intézkedés betartásához vagy végrehajtásához szükséges.

(28)

A tanúsítvány kiállításával szemben jogorvoslatnak nem lehet helye.

(29)

Helyesbíteni kell a tanúsítványt, ha az valamely nyilvánvaló hiba vagy pontatlanság (például elírás, átírási vagy másolási hiba) következtében nem felel meg pontosan a védelmi intézkedésnek, vagy vissza kell vonni, ha azt egyértelműen tévesen állították ki, például valamely, e rendelet hatálya alá nem tartozó intézkedés céljára alkalmazták, vagy a kiállításra vonatkozó feltételek sérelmével állították ki.

(30)

Az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatóságának kérelemre segítenie kell a védett személyt a megkeresett tagállam azon hatóságaira vonatkozó információk megszerzésében, amelyek előtt a védelmi intézkedésre hivatkozni kíván, vagy amelyeknél a végrehajtást kezdeményezi.

(31)

Az igazságszolgáltatás harmonikus működése megköveteli annak elkerülését, hogy két tagállamban egymással összeegyeztethetetlen határozatokat hozzanak. Ennek érdekében e rendeletnek rendelkeznie kell a védelmi intézkedés elismerésének vagy végrehajtásának megtagadását megalapozó indokról, amennyiben összeegyeztethetetlenség áll fenn valamely, a megkeresett tagállamban meghozott vagy elismert határozattal.

(32)

Kivételes körülmények fennállása esetén közérdekre vonatkozó megfontolások indokolhatják a megkeresett tagállam bíróságainak azon lehetőségét, hogy megtagadják valamely védelmi intézkedés elismerését vagy végrehajtását, amennyiben annak alkalmazása nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne az adott tagállam közrendjével. A bíróságok nem alkalmazhatják azonban a közrenddel kapcsolatos kivételt valamely védelmi intézkedés elismerésének vagy végrehajtásának megtagadása céljából, ha az ellentétes lenne az Európai Unió Alapjogi Chartájában – és különösen az annak 21. cikkében – foglalt jogokkal.

(33)

A védelmi intézkedésnek az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban való felfüggesztése vagy visszavonása, vagy a tanúsítvány visszavonása esetén a megkeresett tagállam illetékes hatóságának a tanúsítvány benyújtása esetén fel kell függesztenie vagy vissza kell vonnia a védelmi intézkedés elismerésének joghatásait, valamint adott esetben a védelmi intézkedés végrehajtását.

(34)

A védett személynek a többi tagállamban hatékony hozzáféréssel kell rendelkeznie az igazságszolgáltatáshoz. A hatékony hozzáférésnek az e rendelet hatálya alá tartozó eljárásokban való biztosítása érdekében költségmentességet kell biztosítani a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK irányelvvel (6) összhangban.

(35)

E rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy a 2001/470/EK tanácsi határozattal (7) létrehozott, polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében közöljenek bizonyos információkat a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedésekkel kapcsolatos jogszabályaikkal és eljárásaikkal kapcsolatban. A tagállamok által közölt információkat az európai igazságügyi portálon keresztül hozzáférhetővé kell tenni.

(36)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendeletben előírt formanyomtatványok meghatározása, valamint későbbi módosítása céljából. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell gyakorolni.

(37)

Az e rendeletben előírt formanyomtatványok létrehozásáról és azok későbbi módosításáról szóló végrehajtási aktusok elfogadása céljából a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(38)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Törekszik továbbá a védelemhez való jog és a Charta 47. és 48. cikkében lefektetett, tisztességes eljáráshoz való jog biztosítására is. Ezt a rendeletet az említett jogoknak és elveknek megfelelően kell alkalmazni.

(39)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a valamely tagállamban polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések elismerését szolgáló egyszerű és gyors mechanizmus szabályainak megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(40)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban e tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(41)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(42)

Az európai adatvédelmi biztos a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 41. cikkének (2) bekezdése alapján 2011. október 17-én véleményt nyilvánított (10),

a)

az olyan helyre való belépés tilalma vagy szabályozása, ahol a védett személy lakik, dolgozik vagy amelyet rendszeresen látogat, vagy ahol rendszeresen tartózkodik;

b)

a védett személlyel való, bármilyen formában – így telefonon, elektronikus vagy hagyományos levélben, telefaxon vagy egyéb eszközök révén – történő érintkezés tilalma vagy szabályozása;

c)

a védett személy egy előre meghatározott távolságon belüli megközelítésének tilalma vagy szabályozása;

a)

a védelmi intézkedés másolatát, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek;

b)

az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban az 5. cikknek megfelelően kiállított tanúsítványt; valamint

c)

szükség esetén a tanúsítványnak a 16. cikknek megfelelő átiratát és/vagy fordítását.

a)

a kiállító hatóság neve és címe/elérhetőségi adatai;

b)

ügyiratszám;

c)

a tanúsítvány kiállításának időpontja;

d)

a védett személyre vonatkozó adatok: név, születési idő és hely, amennyiben ismert, és az értesítés céljára használandó cím, amely előtt szembetűnő figyelemfelhívás szerepel arra, hogy ez a cím a veszélyeztető személy tudomására hozható;

e)

a veszélyeztető személyre vonatkozó adatok: név, születési idő és hely, amennyiben ismert, és az értesítés céljára használandó cím;

f)

a védelmi intézkedés végrehajtásához szükséges valamennyi információ, ideértve adott esetben az intézkedés típusát és az intézkedés által a veszélyeztető személyre rótt kötelezettséget, továbbá azon hely és/vagy körülírt terület funkciójának meghatározása, amelyet a veszélyeztető személynek tilos megközelítenie, illetve amelybe tilos belépnie;

g)

a védelmi intézkedés időtartama;

h)

az elismerés joghatásának a 4. cikk (4) bekezdése szerinti időtartama;

i)

nyilatkozat a 6. cikkben meghatározott követelmények teljesüléséről;

j)

tájékoztatás a 9. és a 13. cikk alapján biztosított jogokról;

k)

a hivatkozás megkönnyítése érdekében e rendelet teljes címe.

a)

helyesbíteni kell, ha elírás miatt eltérés van a védelmi intézkedés és a tanúsítvány között; vagy

b)

vissza kell vonni, ha azt egyértelműen tévesen bocsátották ki, tekintettel a 6. cikkben meghatározott követelményekre és e rendelet hatályára.

a)

nyilvánvalóan ellentétes a megkeresett tagállam közrendjével; vagy

b)

összeegyeztethetetlen egy, a megkeresett tagállamban hozott vagy elismert bírósági határozattal.

a)

az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékes hatóságok típusa, adott esetben meghatározva a következőket:

b)

azon nyelv vagy nyelvek, amelyeket a 16. cikk (1) bekezdésében említett fordítások esetében elfogadnak.

29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 181/13

(1)

A Mianmari Uniótól az általános tarifális preferenciák ideiglenes megvonásáról szóló, 1997. március 24-i 552/97/EK tanácsi rendelet (2) 1. cikke szerint – amelyet az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől történő alkalmazásáról szóló, 2008. július 22-i 732/2008/EK tanácsi rendelet (3) 28. cikkének (1) bekezdése módosított – Mianmar/Burma hozzáférését a 732/2008/EK rendelettel biztosított vámkedvezményekhez ideiglenesen vissza kell vonni.

(2)

A 732/2008/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a rendeletben meghatározott kedvezményes előírások egy adott kedvezményezett országból származó egyes termékek vagy valamennyi termék esetében ideiglenesen visszavonhatók a rendelet III. mellékletének A. részében felsorolt egyezményekben foglalt alapelvek súlyos és rendszeres megsértése miatt, a megfelelő ellenőrző testületek által levont következtetések alapján.

(3)

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszer- vagy kötelező munkáról szóló egyezménye (29. sz. egyezmény, 1930) szerepel a 732/2008/EK rendelet III. mellékletének A. részében.

(4)

Az 552/97/EK rendelet 2. cikke értelmében a rendelet alkalmazásának véget kell vetni, egy olyan, a mianmari/burmai kényszermunkáról szóló bizottsági jelentés alapján, amelyből kiderül, hogy a 732/2008/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjában hivatkozott gyakorlat többé nem áll fenn.

(5)

A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILC) 2012. június 13-án határozatot fogadott el az „ILO alapokmánya 33. cikkének értelmében Mianmarral kapcsolatosan elfogadott intézkedésekről” (ILC-határozat). Figyelembe véve a normák alkalmazásával foglalkozó ILC bizottság 2012. június 4-én elfogadott következtetéseit, továbbá tekintettel arra, hogy a meglévő intézkedések fenntartása már nem nyújtana segítséget a kívánt eredmény elérésében, az ILC úgy határozott, hogy megszünteti azokat a korlátozásokat, amelyek kizárták, hogy Mianmar/Burma kormánya részesüljön az ILO nyújtotta technikai együttműködésből és segítségnyújtásból. Emellett egy évre felfüggesztették az ILO azon felhívását, hogy tagjai vizsgálják felül kapcsolataikat Mianmar/Burmával annak biztosítása érdekében, hogy e kapcsolatok vonatkozásában ne alkalmazzanak kényszermunkát.

(6)

A Bizottság 2012. szeptember 17-én jelentést tett közzé az 552/97/EK tanácsi rendelet 2. cikke értelmében a Mianmar/Burmában alkalmazott kényszermunkáról (a továbbiakban: a jelentés), amely tartalmazza a Bizottság megállapításait. A jelentés következtetései értelmében Mianmar/Burma fejlődést mutat abban a tekintetben, hogy megfeleljen az ILO ajánlásainak - amit az ILO illetékes ellenőrző testületei is elismertek -, amely azt is jelenti, hogy a 29. ILO-egyezményben meghatározott alapelvek megsértése továbbá nem tekintendő „súlyosnak és rendszeresnek”; a jelentés továbbá javaslatot tesz arra, hogy Mianmar/Burma vonatkozásában állítsák vissza az általános vámkedvezményeket.

(7)

Az ILC-határozat és a jelentés alapján, valamint az 552/97/EK rendelet 2. cikke értelmében a Mianmar/Burmának a 732/2008/EK rendelettel biztosított vámkedvezmények ideiglenes visszavonását az ILC-határozat elfogadásának napjától kezdődően hatályon kívül kell helyezni.

(8)

A Bizottságnak a kényszermunka tekintetében továbbra is figyelemmel kell kísérnie a mianmari/burmai fejleményeket, és azokra a hatályos eljárásokkal összhangban kell reagálnia, amennyiben szükséges, ismételt visszavonásra vonatkozó eljárásokkal,

29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 181/15

(1)

A Tanács a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelemre irányuló átfogó európai tervről szóló, 2008. szeptember 25-i állásfoglalásában az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló, 2003. július 22-i 1383/2003/EK tanácsi rendelet (2) felülvizsgálatát kérte.

(2)

A szellemi tulajdonjogokat sértő áruk forgalomba hozatala jelentős károkat okoz a jogosultaknak, a felhasználóknak és a termelői csoportoknak, valamint a törvénytisztelő gyártóknak és kereskedőknek. Az effajta forgalomba hozatal ezenfelül megtévesztheti a fogyasztókat, és egyes esetekben veszélyeztetheti egészségüket és biztonságukat. Az ilyen áruk uniós piacra jutását a lehetőségekhez mérten meg kell akadályozni, és intézkedéseket kell hozni a tiltott forgalomba hozatal elleni fellépés érdekében, anélkül, hogy ez gátolná a jogszerű kereskedelmet.

(3)

Az 1383/2003/EK rendelet felülvizsgálata rávilágított arra, hogy a gazdasági, kereskedelmi és jogi fejleményekre tekintettel a jogi keretek bizonyos továbbfejlesztése szükséges annak érdekében, hogy a vámhatóságok hatékonyabban tudják érvényesíteni a szellemi tulajdonjogokat, és hogy a megfelelő jogbiztonság biztosítható legyen.

(4)

A vámhatóságok számára biztosítani kell azt a hatáskört, hogy az uniós vámügyi jogszabályok alapján vámfelügyelet vagy vámellenőrzés alá tartozó áruk tekintetében érvényesíteni tudják a szellemi tulajdonjogokat, és ezeket az árukat megfelelő ellenőrzésnek vethessék alá a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályokat sértő cselekmények megakadályozása érdekében. A szellemi tulajdonjogoknak a határon történő érvényesítése – amennyiben az áruk vámfelügyelet vagy vámellenőrzés alatt állnak vagy az alá kellett volna venni őket – gyors és hatékony jogi védelmet biztosít mind a jogosultak, mind a felhasználók és a termelői csoportok számára. Az áruk kiadásának a vámhatóság általi felfüggesztése, illetve a határon történő visszatartása esetére egyetlen jogi eljárást, míg a piacra került, megbontott és a kiskereskedőkhöz szállított árukkal szembeni, ugyanilyen szintű jogérvényesítéshez több külön eljárást kell előírni. Kivételt kell tenni a végfelhasználási rendszer keretében szabad forgalomba bocsátott áruk tekintetében, mivel azok vámfelügyelet alatt maradnak annak ellenére, hogy szabad forgalomba bocsátották őket. E rendelet nem alkalmazandó az utasok által a személyes poggyászukban szállított árukra sem, feltéve, hogy azok az utasok személyes használatára szolgálnak, és nincsenek kereskedelmi forgalomra utaló jelek.

(5)

Az 1383/2003/EK rendelet nem terjed ki bizonyos szellemi tulajdonjogokra, és bizonyos jogsértések nem tartoznak a hatálya alá. A szellemi tulajdonjogok hatékonyabb érvényesítése érdekében a vámhatósági fellépést más típusú, az 1383/2003/EK rendelet hatálya alá nem tartozó jogsértések esetében is lehetővé kell tenni. E rendelet hatályának ezért ki kell terjednie – a már eddig is az 1383/2003/EK rendelet hatálya alá tartozó jogok mellett – a kereskedelmi nevekre, amennyiben azok a nemzeti jog alapján kizárólagos tulajdonként védettek, a félvezető termékek topográfiáira, a használati mintákra, valamint azon eszközökre is, amelyek kialakításának, előállításának vagy átalakításának elsődleges célja műszaki megoldások megkerülésének lehetővé tétele vagy megkönnyítése.

(6)

Az úgynevezett tiltott párhuzamos kereskedelem és az ún. túllépő (overrun)-termékek révén okozott jogsértések nem tartoznak az 1383/2003/EK rendelet hatálya alá. A tiltott párhuzamos kereskedelem tárgyát képező termékek (azaz az olyan termékek, amelyek gyártása a jogosult engedélyével, az Európai Gazdasági Térségben történő első forgalomba hozatala azonban a jogosult engedélye nélkül történt), valamint a túllépő-termékek (amelyek esetében a jogosult engedélyezte a gyártónak az adott termék meghatározott mennyiségben történő gyártását, de a gyártó túllépte ezt a mennyiséget) eredeti termékként gyártják, és ezért nem indokolt, hogy a vámhatóságok e termékek kapcsán eljárjanak. A tiltott párhuzamos kereskedelmet és a túllépő-termékeket ezért szintén ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(7)

E rendelet megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak a Bizottsággal együttműködésben megfelelő képzést kell biztosítaniuk a vámtisztviselők számára.

(8)

E rendelet teljes körű végrehajtása esetén hozzájárul majd egy olyan belső piachoz, amely biztosítja a jogosultak hatékonyabb védelmét, ösztönzi a kreativitást és az innovációt, valamint azt, hogy a fogyasztók megbízható és jó minőségű termékekhez jussanak, ez pedig kedvező hatással lesz a fogyasztók, vállalkozások és kereskedők közötti, határokon átnyúló tranzakciókra.

(9)

A tagállamok erőforrásai a vámigazgatás terén egyre korlátozottabbak. Ezért támogatni kell az új kockázatkezelő technológiák előmozdítását és a vámhatóságok rendelkezésére álló erőforrások maximális kiaknázására irányuló stratégiákat.

(10)

Ez a rendelet kizárólag a vámhatóságokra vonatkozó eljárási szabályokat tartalmaz. Ennek megfelelően ez a rendelet nem határoz meg semmiféle kritériumot a szellemi tulajdonjogok megsértésének megállapításához.

(11)

A WTO dohai miniszteri konferenciáján 2001. november 14-én elfogadott, a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló nyilatkozat értelmében a TRIPS-megállapodást úgy lehet, sőt, kell értelmezni és alkalmazni, hogy az segítse a WTO tagjait a közegészség védelméhez való joguk érvényesítésében, így különösen abban, hogy elősegítse a gyógyszerek mindenki számára elérhetővé tételét. Következésképpen, az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival és fejlesztési együttműködési politikájával összhangban az olyan gyógyszereknek az Európai Unió területén keresztül – átrakással, raktározással, az ömlesztett szállítás megbontásával, illetve a szállítási mód vagy eszköz megváltoztatásával vagy anélkül – történő továbbítása esetén, amikor az áthaladás az Unió területén kívül kezdődő és végződő teljes útnak csak egy részét képezi, a szellemi tulajdonjogok megsértése kockázatának vizsgálatakor a vámhatóságoknak mérlegelniük kell, hogy jelentős-e annak a valószínűsége, hogy ezeket a gyógyszereket eredeti rendeltetési helyüktől eltérően az uniós piacon hozzák forgalomba.

(12)

Ez a rendelet nem érintheti a bíróságok hatáskörére vonatkozó rendelkezéseket, különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) meghatározottakat.

(13)

Az olyan személyek, felhasználók vagy termelői csoportok számára, akik, illetve amelyek saját nevükben bírósági eljárást indíthatnak szellemi tulajdonjog esetleges megsértése miatt, jogosultságot kell biztosítani arra is, hogy kérelmet nyújtsanak be.

(14)

Annak biztosítására, hogy a szellemi tulajdonjogokat az Unió egész területén érvényesíteni lehessen, helyénvaló engedélyezni az Unióra kiterjedő jogok érvényesítését kezdeményező személyek, illetve szervezetek számára, hogy csak egy tagállam vámhatóságánál kelljen kérelmet benyújtaniuk. A kérelmezőknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy e hatóságoktól olyan határozat meghozatalát kérjék, amelynek alapján a szellemi tulajdonjog érvényesítése érdekében ebben a tagállamban és bármelyik másik tagállamban is vámhatósági intézkedésre kerülhessen sor.

(15)

A szellemi tulajdonjogok gyors érvényesítésének biztosítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy ha a vámhatóságok ésszerű indokok alapján azt feltételezik, hogy a felügyeletük alatt álló áruk szellemi tulajdonjogot sértenek, akkor akár saját kezdeményezésükre, akár kérelemre felfüggeszthessék az áruk kiadását, vagy visszatarthassák azokat annak érdekében, hogy a kérelem benyújtására jogosult személy, illetve szervezet eljárást indíthasson annak megállapítása iránt, hogy egy szellemi tulajdonjogot megsértettek-e.

(16)

Az 1383/2003/EK rendelet lehetővé tette, hogy a tagállamok olyan eljárásról rendelkezzenek, amely lehetővé teszi bizonyos áruk megsemmisítését anélkül, hogy kötelező lenne eljárást indítani a szellemi tulajdonjog megsértésének megállapítása iránt. Amint azt a hamisításnak a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. december 18-i európai parlamenti állásfoglalás (4) is leszögezi, ez az eljárás nagyon hasznosnak bizonyult azokban a tagállamokban, ahol bevezették. Ezért ezt az eljárást kötelezővé kell tenni a szellemi tulajdonjogok megsértésének bármely esete tekintetében, és alkalmazni kell, amennyiben a nyilatkozattevő vagy az áru birtokosa beleegyezik a megsemmisítésbe. Az eljárás keretében lehetővé kell tenni továbbá, hogy a vámhatóságok a megsemmisítésbe való beleegyezésnek tekintsék, ha a nyilatkozattevő vagy az áru birtokosa az előírt határidő lejártáig nem tiltakozott kifejezetten a megsemmisítés ellen.

(17)

Az adminisztratív terhek és költségek minimalizálása érdekében a hamisított és kalózáruk kiscsomagjai vonatkozásában egyedi eljárást kell bevezetni, amely a kérelmező kifejezett beleegyezése nélkül is minden esetben lehetővé teszi az áruk megsemmisítését. A kérelmezőnek azonban a kérelemben kérnie kell ezen eljárás alkalmazását. A vámhatóságok számára továbbá biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a kérelmezőt felszólítsák az eljárás alkalmazásából eredő költségek viselésére.

(18)

A jogbiztonság növelése érdekében indokolt módosítani az 1383/2003/EK rendeletben meghatározott, a feltehetően szellemi tulajdonjogot sértő áruk kiadásának felfüggesztésére, illetve az áruk visszatartására vonatkozó határidőket, valamint az érintett személyek és szervezetek vámhatóság általi, a visszatartott árukkal kapcsolatos tájékoztatásának feltételeit.

(19)

Figyelemmel a vámhatóságok által e rendelet alkalmazásának keretében elfogadott intézkedések ideiglenes és megelőző jellegére, valamint az intézkedések által érintett felek érdekellentéteire, a rendelet gördülékeny alkalmazásának biztosítása érdekében – az érintett felek jogainak tiszteletben tartása mellett – az eljárások bizonyos részeit az adott helyzethez kell igazítani. Ezért, figyelemmel az e rendeletben előírt különféle értesítésekre, a vámhatóságoknak a vámkezelésre vonatkozó dokumentumokból vagy az áruk helyzetéből kiindulva a megfelelő személyt kell értesíteniük. Továbbá, mivel az áruk megsemmisítésére vonatkozó eljárásban a nyilatkozattevő, illetve az áruk birtokosa, valamint a határozat jogosultja párhuzamosan közli a megsemmisítéssel szembeni esetleges kifogásait, gondoskodni kell arról, hogy a határozat jogosultjának lehetősége legyen válaszolni a nyilatkozattevő, illetve az áru birtokosa megsemmisítéssel szembeni esetleges kifogásaira. Biztosítani kell tehát, hogy a nyilatkozattevőt, illetve a határozat birtokosát az áruk kiadásának felfüggesztéséről, illetve azok visszatartásáról a határozat jogosultját megelőzően, vagy vele egy napon tájékoztassák.

(20)

A vámhatóságokat és a Bizottságot arra kell ösztönözni, hogy hatáskörükön belül együttműködjenek a szellemi tulajdoni jogsértések európai megfigyelőközpontjával.

(21)

A szellemi tulajdonjogokat sértő áruk nemzetközi kereskedelmének felszámolása céljából a TRIPS-megállapodás úgy rendelkezik, hogy a WTO-tagoknak elő kell mozdítaniuk az ilyen kereskedelemre vonatkozóan a vámhatóságok közötti információcserét. Ezért lehetővé kell tenni a Bizottság és a tagállami vámhatóságok számára, hogy megosszák harmadik országok vámhatóságaival a szellemi tulajdonjogok feltételezett megsértésére vonatkozó információkat, többek között az olyan árukkal kapcsolatban, amelyek az Unió területén haladnak át, származási vagy rendeltetési helyük pedig az említett harmadik országokban található.

(22)

A hatékonyság érdekében alkalmazni kell a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1997. március 13-i 515/97/EK tanácsi rendelet (5) rendelkezéseit.

(23)

A vámhatóságok felelősségére a tagállami jogszabályok vonatkoznak, azonban egy kérelem vámhatóság általi teljesítése nem jogosíthatja fel a határozat jogosultját arra, hogy kártérítést követeljen, amennyiben a vámhatóság nem észleli a feltehetően szellemi tulajdonjogot sértő árukat, és azokat kiadják, vagy nem történik intézkedés a visszatartásuk érdekében.

(24)

Tekintve, hogy a vámhatóságok kötelesek eljárni a benyújtott kérelem alapján, indokolt előírni, hogy a határozat jogosultja térítse meg a szellemi tulajdonjogainak érvényesítése kapcsán a vámhatóságoknál felmerült valamennyi költséget. Ez azonban nem zárhatja ki a határozat jogosultjának azt a jogát, hogy kártérítést követeljen a jogsértőtől vagy bármely más, az azon tagállam jogszabályai szerint felelősnek tekinthető személytől, amelynek területén az árukat megtalálták. E személyek köre adott esetben a közvetítőket is magában foglalhatja. Ha valamely harmadik fél szellemi tulajdonjog érvényesítésére irányuló kérelme alapján az áruk kiadását felfüggesztik, vagy azok visszatartására kerül sor, és a vámintézkedés következtében a vámhatóságoktól eltérő más személyek részéről költségek és károk merülnek fel, akkor az ezekre az egyes esetekre alkalmazandó egyedi jogszabályokat kell alkalmazni.

(25)

E rendelet bevezeti a vámhatóságok számára azt a lehetőséget, hogy engedélyezzék a megsemmisítendő áruk vámfelügyelet melletti szállítását az Unió vámterületén belül fekvő különböző helyszínek között. A vámhatóságok továbbá dönthetnek úgy, hogy ezeket az árukat szabad forgalomba bocsátják azok újrahasznosítása vagy azok kereskedelmi csatornákból való kivonása érdekében, többek között figyelemfelkeltési, képzési és oktatási célra.

(26)

A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok vámhatósági érvényesítése szükségessé teszi az intézkedés iránti kérelmekkel kapcsolatban hozott határozatokra vonatkozó adatok cseréjét. Az adatok ezen feldolgozása személyes adatokat is érint, az adatfeldolgozás során pedig meg kell felelni az uniós jogszabályoknak, nevezetesen a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (6) és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7).

(27)

A kérelmekre vonatkozó határozatokkal és a vámhatósági intézkedésekkel kapcsolatos adatok cseréjét egy központi adatbázison keresztül kell végezni. Meg kell határozni az adatbázist ellenőrző és működtető szervezetet, valamint az adatbázisban szereplő adatok feldolgozásának biztonságáért felelő szervezeteket. Bármilyen típusú lehetséges interoperabilitás vagy csere bevezetésének mindenekelőtt meg kell felelnie a célhoz kötöttség elvének, azaz az adatokat arra a célra lehet felhasználni, amelyre az adatbázist létrehozták, és e célon túlmenően további adatcsere vagy összekapcsolás nem megengedett.

(28)

Annak biztosítására, hogy a kiscsomagok fogalmának meghatározását ki lehessen igazítani, ha – figyelemmel az eljárás hatékony működése biztosításának szükségességére – a fogalommeghatározás a gyakorlatban nehezen alkalmazható, illetve ha a kiigazításra azért van szükség, hogy megakadályozzák az eljárás megkerülését a szállítmányok összetétele tekintetében, a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni jogi aktusok elfogadására, amelyekkel módosíthatja a kiscsomagok fogalommeghatározásának nem lényegi elemeit, nevezetesen az abban meghatározott mennyiségeket. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(29)

Annak érdekében, hogy egységes feltételek mellett történjen azon rendelkezések alkalmazása, amelyek meghatározzák a harmadik országokkal folytatandó adatcsere gyakorlati szabályait, valamint a vámhatóságok általi intézkedés és a vámhatóságok eljárására vonatkozó határidő meghosszabbítása iránti kérelmek formáját, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az említett gyakorlati szabályok meghatározása és a formanyomtatványok kidolgozása vonatkozásában. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) összhangban kell gyakorolni. Jóllehet e rendelet rendelkezéseinek tárgya a közös kereskedelempolitika körébe tartozik, a formanyomtatványok kidolgozása esetében a végrehajtási jogi aktusok elfogadására – azok természete és hatásai miatt – a tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni, mivel az, hogy a formanyomtatványokban milyen információkat kell feltüntetni, egyenesen következik e rendelet szövegéből. Ezért a végrehajtási jogi aktusok csak a formanyomtatvány formátumát és szerkezetét határozzák meg és azok az Unió közös kereskedelempolitikájára semmilyen egyéb hatást nem gyakorolnak.

(30)

Az 1383/2003/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni,

(31)

A 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztettek az európai adatvédelmi biztossal, aki 2011. október 12-én véleményt (9) adott,

a)

az árut bejelentették szabad forgalomba bocsátásra, kivitelre vagy újrakivitelre;

b)

az árut az Unió vámterületére beléptetik vagy azt elhagyja;

c)

az árut felfüggesztő eljárás alá vonják, vagy vámszabad területre, illetve vámszabad raktárba viszik.

a)

a védjegy;

b)

a formatervezési minta;

c)

a nemzeti vagy az uniós jog által meghatározott szerzői jog vagy kapcsolódó jog;

d)

a földrajzi árujelző;

e)

a nemzeti vagy az uniós jog által meghatározott szabadalom;

f)

a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványáról szóló, 2009. május 6-i 469/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) szerint meghatározott, gyógyszerekre vonatkozó kiegészítő oltalmi tanúsítvány;

g)

a növényvédő szerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről szóló, 1996. július 23-i 1610/96/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) szerint meghatározott, növényvédő szerekre vonatkozó kiegészítő oltalmi tanúsítvány;

h)

a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi rendelet (13) szerint meghatározott közösségi növényfajta-oltalmi jog;

i)

a nemzeti jog által meghatározott növényfajta-oltalmi jog;

j)

a félvezető termékek topográfiája a nemzeti vagy az uniós jog által meghatározottak szerint;

k)

a használati minta, amennyiben a nemzeti vagy az uniós jog szellemi tulajdonjogként védi;

l)

a kereskedelmi név, amennyiben a nemzeti vagy az uniós jog kizárólagos szellemi tulajdonjogként védi;

a)

a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (14) szerint meghatározott közösségi védjegy;

b)

valamely tagállamban, illetve Belgium, Luxemburg és Hollandia esetében a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatalnál lajstromozott védjegy;

c)

nemzetközi megállapodás alapján valamely tagállamra vagy az Unióra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegy;

a)

a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12-i 6/2002/EK tanácsi rendeletben (15) meghatározott közösségi formatervezési minta;

b)

valamely tagállamban, illetve Belgium, Luxemburg és Hollandia esetében a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatalnál lajstromozott formatervezési minta;

c)

nemzetközi megállapodás alapján valamely tagállamra vagy az Unióra kiterjedő hatállyal lajstromozott formatervezési minta;

a)

mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó, oltalom alatt álló földrajzi jelzés vagy eredetmegjelölés, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (16) meghatározottak szerint;

b)

a borra vonatkozó eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés, a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletben („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”) (17) meghatározottak szerint;

c)

az ízesített boralapú italok földrajzi megnevezése, az ízesített bor, ízesített boralapú italok és az ízesített boralapú koktélok meghatározására, megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó általános szabályok meghatározásáról szóló, 1991. június 10-i 1601/91/EGK tanácsi rendeletben (18) meghatározottak szerint;

d)

a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) szerint meghatározott szeszes italokra vonatkozó földrajzi árujelző;

e)

az a)–d) pontban foglaltaktól eltérő termékek földrajzi árujelzői, amennyiben azok a nemzeti vagy az uniós jog alapján kizárólagos szellemi tulajdonjogok;

f)

az Európai Unió és harmadik országok közötti megállapodásokban meghatározott és azokban ekként felsorolt földrajzi árujelzők;

a)

olyan áruk, amelyek abban a tagállamban, ahol találhatók, valamely védjegyhez fűződő jogot sértő cselekmény által érintettek, és amelyek engedély nélkül olyan megjelöléssel vannak ellátva, amely megegyezik az ugyanolyan típusú áruk tekintetében érvényesen lajstromozott védjeggyel, vagy amely lényeges jellemzőit tekintve nem különböztethető meg az ilyen védjegytől;

b)

olyan áruk, amelyek abban a tagállamban, ahol találhatók, valamely földrajzi árujelzőhöz fűződő jogot sértő cselekmény által érintettek, és amelyek e földrajzi árujelző tekintetében oltalom alatt álló nevet vagy kifejezést viselnek, vagy leírásukban ilyen név vagy kifejezés szerepel;

c)

bármely csomagolás, címke, öntapadós címke, tájékoztató füzet, használati utasítás, garancialevél vagy egyéb hasonló tárgy – abban az esetben is, ha külön mellékelik az áruhoz –, amely védjegyhez vagy földrajzi árujelzőhöz fűződő jogot sértő cselekmény által érintett, és amelyen olyan jelzés, név vagy kifejezés szerepel, amely vagy megegyezik valamely érvényesen lajstromozott védjeggyel vagy oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, vagy lényeges jellemzőit tekintve nem különböztethető meg az ilyen védjegytől vagy földrajzi árujelzőtől; és amelyet ugyanolyan típusú árukra lehet használni, mint amelyekre vonatkozóan az említett védjegyet vagy földrajzi árujelzőt lajstromozták;

a)

olyan cselekmények által érintettek, amelyek abban a tagállamban szellemi tulajdonjogot sértenek;

b)

olyan eszközök, termékek vagy alkatrészek, amelyek kialakításának, előállításának, vagy átalakításának elsődleges célja bármely olyan technológia, eszköz vagy alkatrész megkerülésének lehetővé tétele vagy megkönnyítése, amely rendes működése során egy mű vonatkozásában megakadályozza vagy korlátozza a szerzői jog vagy kapcsolódó jog jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket, és amelyek az adott tagállamban szellemi tulajdonjogot sértő cselekményhez kapcsolódnak;

c)

minden olyan öntőforma vagy minta, amelyet kifejezetten szellemi tulajdonjogot sértő áruk gyártásához terveztek vagy alakítottak át, és amelyek az adott tagállamban szellemi tulajdonjogot sértő cselekményhez kapcsolódnak;

a)

amely három vagy kevesebb egységből áll,

vagy

b)

amelynek bruttó súlya kevesebb, mint két kilogramm.

1.

nemzeti vagy uniós kérelmet:

2.

nemzeti kérelmet:

3.

uniós kérelmet: kettő vagy több tagállam teljes területére kiterjedő kizárólagos felhasználási/hasznosítási engedély jogosultja, akit e tagállamokban a jogosult hivatalosan felhatalmazott, hogy szellemi tulajdonjog megsértésének megállapítása iránt eljárást indítson.

a)

a kérelmet az illetékes vámszervhez az áruk kiadásának felfüggesztése vagy azok visszatartása tárgyában küldött értesítést követő négy munkanapon belül be kell nyújtani;

b)

nemzeti kérelemnek kell lennie;

c)

a kérelemnek tartalmaznia kell a 6. cikk (3) bekezdésében említett adatokat. A kérelmező ugyanakkor eltekinthet az említett bekezdés g), h) vagy i) pontjaiban említett információ feltüntetésétől.

a)

a kérelmező adatai;

b)

a kérelmező 3. cikk szerinti jogállása;

c)

azon iratok, amelyek alapján az illetékes vámszerv megbizonyosodhat arról, hogy a kérelmező jogosult a kérelem benyújtására;

d)

amennyiben a kérelmező képviselő útján nyújt be kérelmet, a képviselő személy adatai és képviseleti jogának igazolása, a kérelem benyújtásának helye szerinti tagállam jogszabályaival összhangban;

e)

az érvényesíteni kívánt szellemi tulajdonjog(ok);

f)

uniós kérelem esetén azok a tagállamok, ahol vámhatósági intézkedést kérnek;

g)

az eredeti áruk pontos leírása és műszaki adatai, beleértve az olyan jelöléseket, mint például a vonalkód, valamint adott esetben képeket;

h)

mindazon információk, amelyek alapján a vámhatóságok képesek könnyen felismerni a szóban forgó árukat;

i)

bármely olyan információ, amely felhasználható a vámhatóságok által az érintett szellemi tulajdonjog(ok) megsértése kockázatának elemzése és értékelése során, mint például a feljogosított forgalmazók;

j)

az, hogy az e bekezdés g), h) és i) pontja alapján szolgáltatott információ a 31. cikk (5) bekezdésével összhangban korlátozott hozzáférésűnek minősítendő-e;

k)

a kérelmező által kijelölt jogi és technikai ügyekben illetékes képviselő adatai;

l)

a kérelmező arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy az illetékes vámszervet a 15. cikkben meghatározott bármely helyzetről értesíti;

m)

a kérelmező arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy továbbít és naprakésszé tesz bármely olyan információt, amely felhasználható a vámhatóságok által az érintett szellemi tulajdonjog(ok) megsértése kockázatának elemzése és értékelése során;

n)

a kérelmező arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy a 28. cikkben meghatározott feltételekkel felelősséget vállal;

o)

a kérelmező arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy a 29. cikkben meghatározott feltételekkel vállalja az említett cikkben meghatározott költségek megtérítését;

p)

a kérelmező hozzájárulása ahhoz, hogy az általa szolgáltatott adatokat a Bizottság és a tagállamok kezelhetik;

q)

az, hogy a kérelmező kéri-e a 26. cikkben említett eljárás alkalmazását, és – amennyiben a vámhatóságok ezt kérik – vállalja-e az áruk ezen eljárás szerinti megsemmisítésével járó költségek fedezését.

a)

abban a tagállamban, ahol a kérelmet benyújtották, a meghozataluk napját követő napon;

b)

minden más tagállamban, ahol a vámhatóságok intézkedését kérelmezik, a vámhatóságoknak a 14. cikk (2) bekezdésével összhangban történő értesítése napját követő napon, feltéve, hogy a határozat jogosultja teljesítette a fordítási költségekkel kapcsolatban a 29. cikk (3) bekezdése szerinti kötelezettségeit.

a)

kérelemnek helyt adó határozatok;

b)

kérelemnek helyt adó határozatok visszavonásáról szóló határozatok;

c)

kérelemnek helyt adó határozatok módosításáról szóló határozatok;

d)

a vámhatóságok általi intézkedésre megállapított határidő meghosszabbításáról szóló határozatok.

a)

kérelemnek helyt adó határozatok;

b)

kérelemnek helyt adó határozatok visszavonásáról szóló határozatok;

c)

kérelemnek helyt adó határozatok módosításáról szóló határozatok;

d)

a vámhatóságok általi intézkedésre megállapított határidő meghosszabbításáról szóló határozatok.

a)

a kérelmében szereplő valamely szellemi tulajdonjog hatálya megszűnik;

b)

a határozat jogosultja valamely más okból már nem jogosult a kérelem benyújtására;

c)

a 6. cikk (3) bekezdésében említett adatok módosítása.

a)

visszavonhatja az általa meghozott, a határozat jogosultja nemzeti kérelemének helyt adó határozatokat és elutasíthatja a vámhatóságok általi intézkedésre megállapított határidő meghosszabbítása iránti kérelmet;

b)

az illetékességi területén felfüggesztheti minden, a határozat jogosultja uniós kérelmének helyt adó határozat végrehajtását a vámhatóságok általi intézkedésre megállapított határidő alatt.

a)

nem teljesíti a 15. cikk szerinti értesítési kötelezettséget;

b)

nem teljesíti a minták visszaszolgáltatásával kapcsolatban a 19. cikk (3) bekezdésében foglalt előírásokat;

c)

nem teljesíti a költségek és a fordítás tekintetében a 29. cikk (1) és (3) bekezdésében előírt kötelezettségeit;

d)

alapos ok nélkül nem indít eljárást a 23. cikk (3) bekezdése vagy a 26. cikk (9) bekezdése szerint.

a)

az áruk kiadásának felfüggesztését vagy azok visszatartását követő egy munkanapon belül nem találnak a szellemi tulajdonjog feltételezett megsértése miatt kérelem benyújtására jogosult személyt vagy szervezetet;

b)

ha nem nyújtottak be az 5. cikk (3) bekezdése szerinti kérelmet, vagy azt a vámhatóság elutasítottak.

a)

eljárás indítása annak megállapítása iránt, hogy megvalósult-e a szellemi tulajdonjog megsértése, illetve az információk ilyen eljárásokban való felhasználása;

b)

szellemi tulajdonjog megsértésével kapcsolatban az áruk fellelésének helye szerinti tagállam hatóságai által folytatott bűnügyi nyomozás esetén;

c)

büntetőeljárás indítása, illetve ilyen eljárás során;

d)

kártérítés követelése a jogsértés elkövetőjétől vagy más személytől;

e)

megállapodás a nyilatkozattevővel vagy az áruk birtokosával arról, hogy az áruk a 23. cikk (1) bekezdése szerint megsemmisítendők;

f)

megállapodás a nyilatkozattevővel vagy az áruk birtokosával a 24. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett biztosíték összegéről.

a)

az áruk jellege és mennyisége;

b)

a feltehetően megsértett szellemi tulajdonjog;

c)

az áruk származási helye, eredete és rendeltetési helye;

d)

a szállítóeszközök mozgására vonatkozó információk, különösen:

e)

a konténerek mozgására vonatkozó információk, különösen:

a)

a határozat jogosultja az áruk kiadásának felfüggesztéséről vagy azok visszatartásáról szóló értesítéstől számított tíz munkanapon belül – romlandó áruk esetében három munkanapon belül – írásban megerősítette a vámhatóságoknak azt, hogy álláspontja szerint megvalósult az érintett szellemi tulajdonjog megsértése;

b)

a határozat jogosultja az áruk kiadásának felfüggesztéséről vagy azok visszatartásáról szóló értesítéstől számított tíz munkanapon belül – romlandó áruk esetében három munkanapon belül – írásban megerősítette a vámhatóságoknak azt, hogy hozzájárul az áruk megsemmisítéséhez;

c)

a nyilatkozattevő vagy az áruk birtokosa az áruk kiadásának felfüggesztéséről vagy azok visszatartásáról szóló értesítéstől számított tíz munkanapon belül – romlandó áruk esetében három munkanapon belül – írásban megerősítette a vámhatóságoknak azt, hogy hozzájárul az áruk megsemmisítéséhez. Amennyiben a nyilatkozattevő vagy az áruk birtokosa e határidőkön belül nem járul hozzá az áruk megsemmisítéséhez, és azzal szemben nem emel kifogást a vámhatóságnál, a vámhatóság úgy tekintheti, hogy a nyilatkozattevő, illetve az áruk birtokosa hozzájárult az áruk megsemmisítéséhez.

a)

a nyilatkozattevő vagy az áruk birtokosa olyan biztosítékot adott, amely elegendő mértékű a határozat jogosultja érdekeinek védelmére;

b)

a szellemi tulajdonjog megsértése tényének megállapítására illetékes hatóság nem alkalmazott ideiglenes intézkedéseket;

c)

elvégezték a teljes vámkezelést.

a)

nem bocsáthatók szabad forgalomba, kivéve, ha a vámhatóságok a határozat jogosultjának egyetértésével úgy döntenek, hogy erre az áruk újrahasznosítása vagy kereskedelmi csatornákból való kivonása érdekében szükség van, többek között figyelemfelkeltési, oktatási és képzési célból. Az áruk szabad forgalomba bocsátásának feltételeit a vámhatóságok határozzák meg;

b)

nem vihetők ki az Unió vámterületéről;

c)

nem exportálhatók;

d)

nem vihetők ki újrakivitel keretében;

e)

nem vonhatók felfüggesztő eljárás alá;

f)

nem léptethetők be vámszabad területre és nem tárolhatók be vámszabad raktárba.

a)

feltehetően hamisított vagy kalózáruk;

b)

nem romlandó áruk;

c)

kérelemnek helyt adó határozat hatálya alatt álló áruk;

d)

a határozat jogosultja kérelmében kérte az e cikkben meghatározott eljárás alkalmazását;

e)

kiscsomagokban szállított áruk.

a)

a vámhatóságnak szándékában áll-e az árukat megsemmisíteni;

b)

a nyilatkozattevőnek vagy az áruk birtokosának a (4), (5) és (6) bekezdés szerinti jogai.

a)

kérelemnek helyt adó határozatok, ideértve a kérelmet és annak mellékleteit;

b)

a vámhatóságok általi intézkedésre megállapított határidőt meghosszabbító határozatok, vagy a kérelemnek helyt adó határozatok visszavonásáról vagy módosításáról szóló határozatok;

c)

a kérelemnek helyt adó határozat felfüggesztése.

a)

a 6. cikket, a 12. cikk (7) bekezdését és a 22. cikk (3) bekezdését, amelyeket 2013. július 19-től kell alkalmazni;

b)

a 31. cikk (1) bekezdését és (3)–(7) bekezdését, valamint a 33. cikket, amelyeket attól az időponttól kezdve kell alkalmazni, hogy a 32. cikkben említett központi adatbázis megkezdi működését. A Bizottság közzéteszi ezt az időpontot.

29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 181/35

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke kimondja, hogy azon intézkedések tekintetében, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése, és amelyek többek között az egészségügyre, a biztonságra és a fogyasztóvédelemre vonatkoznak, a Bizottságnak a védelem magas szintjét kell alapul vennie, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre.

(2)

A biztonságos és megfelelő minőségű élelmiszerek szabad mozgása a belső piac lényeges eleme, amely jelentős mértékben hozzájárul a polgárok egészségéhez és jóllétéhez, valamint szolgálja társadalmi és gazdasági érdekeiket.

(3)

Az élelmiszekre alkalmazandó uniós jogszabályok célja többek között biztosítani, hogy nem biztonságos élelmiszert ne lehessen piaci forgalomba hozni. Ennélfogva az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszer-kategóriák összetételéből ki kell zárni azokat az anyagokat, amelyek károsíthatják az érintett lakosságcsoportok egészségét, vagy nem alkalmasak emberi fogyasztásra.

(4)

A különleges táplálkozási célú élelmiszerekről szóló, 2009. május 6-i 2009/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) meghatározza az olyan élelmiszerek összetételére és elkészítésére vonatkozó általános szabályokat, amelyek különleges előkészületet igényelnek annak érdekében, hogy megfeleljenek azon személyek különleges táplálkozási igényeinek, akiknek ezeket szánják. Az irányelvben szereplő rendelkezések többsége 1977-ből származik, ezért szükséges azok felülvizsgálata.

(5)

A 2009/39/EK irányelv megadja a „különleges táplálkozási célú élelmiszerek” fogalmának általános meghatározását, és általános címkézési követelményeket állapít meg, beleértve, hogy az ilyen élelmiszereken fel kell tüntetni, hogy alkalmasak az általuk megjelölt táplálkozási célok elérésére.

(6)

Az összetételre és a címkézésre vonatkozóan a 2009/39/EK irányelvben meghatározott általános követelményeket számos uniós, meghatározott élelmiszer-kategóriára alkalmazandó, nem jogalkotási jellegű aktus egészíti ki. E tekintetben harmonizált szabályokat ír elő a testtömegcsökkentésre szolgáló, csökkentett energiatartalmú étrendben történő felhasználásra szánt élelmiszerekről szóló, 1996. február 26-i 96/8/EK bizottsági irányelv (4) és a speciális gyógyászati célokra szánt diétás élelmiszerekről szóló, 1999. március 25-i 1999/21/EK bizottsági irányelv (5). Hasonlóképpen, bizonyos harmonizált szabályokat határoz meg a 2006/125/EK bizottsági irányelv (6) a csecsemők és a kisgyermekek számára készült feldolgozott gabonaalapú élelmiszerekre és bébiételekre vonatkozóan. A 2006/141/EK bizottsági irányelv (7) az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerekre vonatkozóan, a 41/2009/EK bizottsági rendelet (8) pedig a gluténérzékenyeknek szánt élelmiszerek összetételével és címkézésével kapcsolatban határoz meg harmonizált szabályokat.

(7)

Ezenfelül harmonizált szabályokat állapít meg a harmadik országokba való kivitelre szánt anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerekről szóló, 1992. június 18-i 92/52/EGK tanácsi irányelv (9), valamint a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekhez adható tápértéknövelő anyagokról szóló, 2009. október 13-i 953/2009/EK bizottsági rendelet (10).

(8)

A 2009/39/EK irányelv azokra az élelmiszerekre vonatkozóan, amelyeket az élelmiszer-ipari vállalkozók úgy jelenítenek meg, hogy azok beletartoznak a „különleges táplálkozási célú élelmiszerek” fogalmába, és amelyek tekintetében nem fogadtak el különös uniós rendelkezéseket, az Unión belüli forgalomba hozatalt megelőző általános bejelentési eljárást tesz kötelezővé nemzeti szinten, hogy megkönnyítse az ilyen élelmiszerek hatékony tagállami ellenőrzését.

(9)

A Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, a bejelentési eljárás végrehajtásáról szóló 2008. június 27-i jelentése rámutatott arra, hogy nehézségek adódhatnak a „különleges táplálkozási célú élelmiszerek” fogalommeghatározásából, amely a jelek szerint a nemzeti hatóságok részéről eltérő értelmezéseket tett lehetővé. A jelentés ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós jogi aktusok hatékonyabb és harmonizált végrehajtása érdekében szükséges a 2009/39/EK irányelv felülvizsgálata.

(10)

A 2009/39/EK irányelv felülvizsgálatáról az Agra CEAS Consulting által készített, 2009. április 29-i vizsgálati jelentés megerősítette a bejelentési eljárás végrehajtásáról szóló 2008. június 27-i bizottsági jelentés megállapításait, és jelezte, hogy az említett irányelvben foglalt tág fogalommeghatározás nyomán napjainkban egyre több élelmiszert forgalmaznak és jelölnek meg különleges táplálkozási célra alkalmas élelmiszerként. A vizsgálati jelentés ezenfelül hangsúlyozta, hogy az említett irányelvvel szabályozott élelmiszerek jelentősen különböznek az egyes tagállamokban; előfordulhat, hogy hasonló élelmiszereket egyidejűleg valamely tagállamban különleges táplálkozási célú élelmiszerként, más tagállamokban pedig a lakosság egészének vagy egyes meghatározott alcsoportjainak – például várandós nőknek, változókorban lévő nőknek, időseknek, növésben lévő gyermekeknek, serdülőknek, különböző intenzitású tevékenységet végzőknek és más személyeknek – rendes fogyasztásra szánt élelmiszerként értékesítik, az étrend-kiegészítőket is ideértve. Ez a helyzet aláássa a belső piac működését, jogbizonytalanságot teremt az illetékes hatóságok, az élelmiszer-ipari vállalkozók – különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) – és a fogyasztók számára, miközben a forgalmazással kapcsolatos visszaélések és a verseny torzulása sem zárható ki. Ennélfogva a szabályozási környezet egyszerűsítése révén fel kell számolni az értelmezésbeli különbségeket.

(11)

A jelek szerint a közelmúltban elfogadott egyéb uniós jogi aktusok a 2009/39/EK irányelvnél jobban alkalmazkodnak a fejlődő és innovatív élelmiszerpiachoz. E tekintetben különösen relevánsak és nagy jelentőséggel bírnak a következők: az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10-i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11), az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12), valamint a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló, 2006. december 20-i 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13). Ezen túlmenően az említett uniós jogi aktusok rendelkezései a 2009/39/EK irányelv hatálya alá tartozó számos élelmiszer-kategória szabályozására is alkalmasak lennének, méghozzá kisebb adminisztratív terhek, valamint a hatály és a célok egyértelműbb meghatározása mellett.

(12)

Továbbá a tapasztalatok azt mutatják, hogy a 2009/39/EK irányelvben foglalt vagy annak értelmében elfogadott bizonyos szabályok már nem képesek biztosítani a belső piac működését.

(13)

Ennélfogva a „különleges táplálkozási célú élelmiszerek” fogalmát meg kell szüntetni, és a 2009/39/EK irányelvet ezzel a jogi aktussal kell felváltani. E jogi aktus egyszerűbb és valamennyi tagállamban következetes alkalmazása érdekében e jogi aktus rendelet formáját kell, hogy öltse.

(14)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) egységes alapelveket és fogalommeghatározásokat rögzít az uniós élelmiszerjogra vonatkozóan. A 178/2002/EK rendeletben foglalt egyes fogalommeghatározásokat e rendelet összefüggésében is alkalmazni kellene.

(15)

Bizonyos lakosságcsoportoknál az élelmiszer-kategóriák szűk köre képezi részben a táplálékforrást, vagy az egyedüli táplálékforrást. Az ilyen élelmiszer-kategóriák nélkülözhetetlenek bizonyos állapotok esetén, és/vagy elengedhetetlenek a lakosság egyes jól meghatározott, veszélyeztetett csoportjainál a táplálkozási igény kielégítéséhez. Ezekbe az élelmiszer-kategóriákba beletartoznak az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek, a feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek és bébiételek, valamint a speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek. A tapasztalatok szerint az 1999/21/EK, a 2006/125/EK és a 2006/141/EK irányelvben foglalt rendelkezések kielégítő módon biztosítják az ilyen élelmiszerek szabad mozgását, egyúttal pedig biztosítják a közegészség magas szintű védelmét. Ennek ismeretében helyénvaló, hogy ez a rendelet az ezen élelmiszer-kategóriákkal kapcsolatos általános összetételi és tájékoztatási követelményekre összpontosítson, az 1999/21/EK, a 2006/125/EK és a 2006/141/EK irányelvre is figyelemmel.

(16)

Emellett – tekintettel a túlsúllyal és az elhízással kapcsolatos problémákkal küszködő személyek növekvő arányára – egyre több, a testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, a teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszer kerül forgalomba. A kereskedelmi forgalomban jelenleg az ilyen élelmiszerek két csoportja különböztethető meg: az alacsony energiatartalmú étrendek céljára szánt – vagyis a 3 360 kJ (800 kcal) és 5 040 kJ (1 200 kcal) közötti energiatartalmú – élelmiszerek és a nagyon alacsony energiatartalmú étrendek céljára szánt – vagyis 3 360 kJ (800 kcal) alatti energiatartalmú – élelmiszerek csoportja. A szóban forgó élelmiszerek természetéből eredően helyénvaló bizonyos különös rendelkezéseket hozni ezekre vonatkozóan. A tapasztalatok szerint a 96/8/EK irányelvben megállapított vonatkozó rendelkezések kielégítő módon biztosítják a testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszerek szabad mozgását, egyúttal biztosítják a közegészség magas szintű védelmét. Ezért helyénvaló, hogy ez a rendelet a teljes napi étrend helyettesítésére szolgáló élelmiszerek, köztük a nagyon alacsony energiatartalmú élelmiszerek általános összetételi és tájékoztatási követelményeire összpontosítson, figyelembe véve a 96/8/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseit is.

(17)

Ebben a rendeletben meg kell határozni többek között az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek, a feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek és bébiételek, a speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek, valamint a testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszerek fogalmát, figyelembe véve a 96/8/EK, az 1999/21/EK, a 2006/125/EK és a 2006/141/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseit is.

(18)

A 178/2002/EK rendelet megállapítja az élelmiszerekhez kapcsolódó kockázatelemzés alapelveit, és meghatározza az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) által végzett tudományos és műszaki értékelések alapjául szolgáló struktúrákat és mechanizmusokat. E rendelet alkalmazásában minden olyan kérdésben egyeztetni kell a Hatósággal, amely feltehetően közegészségügyi következményekkel jár.

(19)

Fontos, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek gyártásában használt összetevők alkalmasak legyenek azon személyek táplálkozási igényeinek kielégítésére és megfelelőek legyenek azok számára, akiknek ezeket az élelmiszereket szánják, valamint, hogy táplálkozásra való alkalmasságuk általánosan elfogadott tudományos adatokon alapuljon. Az ilyen alkalmasságot a rendelkezésre álló tudományos adatok szisztematikus felülvizsgálatával kell igazolni.

(20)

A vonatkozó uniós jogszabályokban – különösen a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (15) – meghatározott megengedett növényvédőszermaradék-határértékeket az ebben a rendeletben foglalt különös rendelkezések és az ezen rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok sérelme nélkül kell alkalmazni.

(21)

A növényvédő szerek használatának következtében előfordulhat, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek növényvédőszer-maradékokat tartalmaznak. Ennélfogva az ilyen felhasználást a lehető legteljesebb mértékben korlátozni kell a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) követelményeinek figyelembevételével. A felhasználás korlátozása vagy tilalma azonban nem garantálná szükségszerűen, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek – beleértve a csecsemők és a kisgyermekek részére szánt élelmiszereket is – mentesek legyenek a növényvédő szerektől, mivel néhány növényvédő szer szennyezi a környezetet, így maradékai bekerülhetnek ezen élelmiszerekbe. Ezért az ilyen élelmiszerekre vonatkozó megengedett maradék-határértékeket a lehető legalacsonyabb szinten kell meghatározni a lakosság veszélyeztetett csoportjainak védelme érdekében, figyelembe véve a bevált mezőgazdasági gyakorlatokat és más szennyezési forrásokat is, például a környezetszennyezést.

(22)

Az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban figyelembe kell venni a bizonyos növényvédő szerek használatát korlátozó vagy tiltó olyan rendelkezéseket, mint amelyeket jelenleg a 2006/125/EK és a 2006/141/EK irányelv melléklete tartalmaz. E korlátozásokat, illetve tilalmakat rendszeresen aktualizálni kell, kiemelt figyelmet fordítva az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) szerinti mutagén anyagok 1A vagy 1B kategóriájába, a rákkeltő anyagok 1A vagy 1B kategóriájába, a reprodukciót károsító anyagok 1A vagy 1B kategóriájába tartozó hatóanyagokat, ellenanyagokat vagy kölcsönhatás-fokozókat tartalmazó növényvédő szerekre, vagy amelyek az endokrin rendszert esetlegesen károsító tulajdonságú, az emberi szervezetre nézve potenciálisan káros anyagnak tekinthetők.

(23)

Az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló, 1997. január 27-i 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) hatálya alá tartozó anyagok nem adhatók hozzá az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerekhez, hacsak ezek az anyagok az e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott jogi aktusok értelmében meghatározott feltételeken túl nem felelnek meg a 258/97/EK rendelet szerinti forgalombahozatali követelményeknek is. Amennyiben valamely, e rendeletnek megfelelően felhasznált anyag esetében jelentős változás következik be az előállítás módjában vagy – például nanotechnológia révén – a részecskeméretben, az adott anyagot az e rendelettel összhangban felhasználttól eltérőnek kell tekinteni, és a 258/97/EK rendelet, azt követően pedig e rendelet szerint újból meg kell vizsgálni.

(24)

Az általános jelölési előírásokat a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) állapítja meg. Alapvetően ezeket az általános címkézési követelményeket kell alkalmazni az e rendelet alkalmazási körébe tartozó élelmiszer-kategóriákra is. Ebben a rendeletben azonban, e rendelet különös céljainak elérése érdekében, szükség esetén az 1169/2011/EU rendeletet kiegészítő további követelményeket vagy az azoktól való eltéréseket is elő kell írni.

(25)

Az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek címkézése, kiszerelése és reklámozása nem tulajdoníthat e termékeknek emberi betegségek megelőzésére, kezelésére vagy gyógyítására vonatkozó tulajdonságokat, és ilyen tulajdonságokra nem is utalhat. A speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek azonban olyan betegek diétás ellátására szolgálnak, akiknél valamely konkrét betegség, rendellenesség vagy egészségi állapot következtében korlátozott, csökkent vagy zavart például a szokásos élelmiszerek fogyasztása. Az azon betegségek, rendellenességek vagy egészségi állapotok étrendi ellátására történő utalás, amelyre az élelmiszer szolgál, nem tekintendő úgy, mintha az e terméknek emberi betegségek megelőzésére, kezelésére vagy gyógyítására vonatkozó tulajdonságokat tulajdonítana.

(26)

A veszélyeztetett fogyasztói csoportok védelmének biztosítása érdekében a címkézésre vonatkozó követelményeknek biztosítaniuk kell, hogy a termék pontosan azonosítható legyen a fogyasztók számára. Az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek esetében valamennyi írásbeli és képes tájékozatónak lehetővé kell tennie a különböző tápszerek közötti egyértelmű különbségtételt. A címkén található, csecsemőt ábrázoló képen nehéz a csecsemő pontos életkorát beazonosítani, ezért az megtévesztheti a fogyasztót, és így akadályozhatja a termék azonosítását. E kockázatot a címkézésre vonatkozó megfelelő korlátozások révén kell elkerülni. Továbbá, tekintettel arra, hogy az anyatej-helyettesítő tápszer olyan élelmiszer, amely önmagában kielégíti a csecsemők táplálkozási igényeit a születéstől a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetéséig, a pontos termékazonosítás létfontosságú a fogyasztóvédelem szempontjából. Ezért megfelelő korlátozásokat kell bevezetni az anyatej-helyettesítő tápszer kiszerelésére és reklámjára vonatkozóan.

(27)

Ebben a rendeletben meg kell határozni az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek, a feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek és bébiételek, a speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek, valamint a testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszerek különös összetételi és tájékoztatási követelményeinek kidolgozásására vonatkozó feltételeket, figyelembe véve a 96/8/EK, az 1999/21/EK, a 2006/125/EK és a 2006/141/EK irányelvet is.

(28)

Az 1924/2006/EK rendelet meghatározza az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazásának szabályait és feltételeit. Alapvetően ezeket a szabályokat kell alkalmazni az e rendelet alkalmazási körébe tartozó élelmiszer-kategóriákra, e rendelet vagy az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eltérő rendelkezésének hiányában.

(29)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint a kis súllyal született csecsemőket anyatejjel kell táplálni. Mindazonáltal a kis súllyal született és a koraszülött csecsemők esetében fennállhatnak olyan különleges táplálkozási igények, amelyeket az anyatej vagy a normál anyatej-helyettesítő tápszer nem tud kielégíteni. A kis súllyal született, illetve koraszülött csecsemő táplálkozási igénye valójában a csecsemő egészségi állapotától, különösen az egészséges csecsemők súlyához viszonyított súlyától, és attól függ, hogy az elvártnál hány héttel korábban született. Az esettől függően kell eldönteni, hogy a csecsemő állapota megkívánja-e a csecsemők táplálkozási igényeinek kielégítésére szolgáló, és az adott csecsemő konkrét állapota által megkívánt táplálkozási igényeihez igazított speciális gyógyászati célra szánt élelmiszer (tápszer orvosi felügyelet mellett történő fogyasztását.

(30)

Az 1999/21/EK irányelv előírja, hogy egyes, a 2006/141/EK irányelvben az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek összetételére vonatkozóan meghatározott követelményeket a csecsemők számára készült, speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerekre is alkalmazzanak a csecsemők életkorától függően. Azonban a 2006/141/EK irányelvben foglalt egyes – többek között a címkézésre, a kiszerelésre, a reklámozásra, valamint a promóciós és kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó – rendelkezések jelenleg nem alkalmazandók ezen élelmiszerekre. A piaci fejlemények, valamint az ilyen élelmiszerek kínálatának jelentős bővülése miatt szükségessé vált az anyatej-helyettesítő tápszerekkel kapcsolatos egyes követelmények – például a növényvédő szereknek az ilyen tápszerek előállítása során felhasznált termékekben történő alkalmazására, a növényvédőszer-maradékokra, a címkézésre, a kiszerelésre, a reklámozásra, valamint a promóciós és kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó követelmények – felülvizsgálata, és ezeknek adott esetben a speciális gyógyászati célra szánt, a csecsemő táplálkozási igényeinek kielégítésére szolgáló készült élelmiszerekre is vonatkozniuk kellene.

(31)

Az uniós piacon egyre több olyan tejalapú ital és hasonló termék van forgalomban, amelyet úgy reklámoznak, mint amely különösen alkalmas kisgyermekek számára. E termékeket, amelyek egyaránt származhatnak állati vagy növényi eredetű fehérjékből, úgymint tehén- vagy kecsketejből, szójából vagy rizsből, gyakran „növekedést serkentő tej”, „junior tejital” vagy hasonló megnevezéssel forgalmazzák. Miközben ezek a termékek jelenleg különböző uniós jogi aktusok – mint a 178/2002/EK rendelet, az 1924/2006/EK rendelet, az 1925/2006/EK rendelet és a 2009/39/EK irányelv – hatálya alá tartoznak, nem terjednek ki rájuk a csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerekre alkalmazandó hatályos, különös intézkedések. Eltérő nézetek élnek azzal kapcsolatban, hogy e termékek kielégítik-e lakossági célcsoportjuk különleges táplálkozási igényeit. A Bizottságnak ezért – a Hatósággal folytatott konzultációt követően – jelentést kell készítenie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy szükséges-e különös rendelkezéseket kidolgozni e termékek összetételére, címkézésére és adott esetben egyéb típusú követelményeire vonatkozóan. A jelentésben meg kell vizsgálni többek között a kisgyermekek táplálkozási igényeit és ezen termékek szerepét az étrendjükben, figyelembe véve a kisgyermekek fogyasztási szokásait, tápanyagbevitelét, valamint a szennyező anyagoknak és növényvédő szereknek való kitettségük mértékét. A jelentésben ki kell térni továbbá e termékek összetételére, és arra, hogy a gyermekek elválasztásának időszakában járnak-e valamilyen táplálkozási előnnyel a normál étrendhez képest. A Bizottság jogalkotási javaslatot is csatolhat a jelentéshez.

(32)

A 2009/39/EK irányelv értelmében a különleges táplálkozási célú élelmiszerek fogalmába tartozó két kategória tekintetében különleges rendelkezések fogadhatók el; ezek a kategóriák a „nagy izomerő kifejtését elősegítő, elsősorban sportolóknak szánt élelmiszerek” és a „szénhidrátanyagcsere-zavarban (diabétesz) szenvedő személyeknek szánt élelmiszerek”. A szénhidrátanyagcsere-zavarban (diabétesz) szenvedő személyeknek szánt élelmiszereket illetően az Európai Parlament és a Tanács részére készített, a szénhidrátanyagcsere-zavarban (diabétesz) szenvedő személyeknek szánt élelmiszerekről szóló, 2008. június 26-i bizottsági jelentés megállapította, hogy nem állnak rendelkezésre tudományos adatok a különleges összetételi előírások kidolgozására. A nagy izomerő kifejtését elősegítő, különösen sportolóknak szánt élelmiszerek tekintetében – a tagállamoknak és az érdekelteknek az adott jogszabály hatályával, a bevonandó élelmiszer-alkategóriák számával, az összetételre vonatkozó követelmények megállapításának kritériumaival és a termékfejlesztés során az innovációra gyakorolt lehetséges hatással kapcsolatos eltérő véleménye miatt – nem sikerült megállapodásra jutni különleges rendelkezések kidolgozásáról. Ezért egyelőre nem időszerű konkrét rendelkezéseket kidolgozni. Időközben az élelmiszer-ipari vállalkozók által benyújtott kérelmek alapján megfontolásra került a releváns állítások engedélyezése az 1924/2006/EK rendeletnek megfelelően.

(33)

Különböző nézetek léteznek azonban azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e további szabályokra a sportolóknak szánt, más néven nagy izomerő kifejtését elősegítő élelmiszerek fogyasztóinak megfelelő védelme érdekében. Ezért fel kell kérni a Bizottságot, hogy a Hatósággal folytatott konzultációt követően nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy szükséges-e különös rendelkezéseket hozni a sportolóknak szánt élelmiszerekre vonatkozóan. A Hatósággal folytatott konzultációnak figyelembe kell vennie az élelmiszerügyi tudományos bizottságnak a nagy izomerő kifejtését elősegítő, elsősorban sportolóknak szánt élelmiszerek összetételéről és meghatározásáról szóló 2001. február 28-i jelentését is. Jelentésében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia különösen azt, hogy szükség van-e rendelkezésekre a fogyasztók védelmének biztosítása érdekében.

(34)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy technikai iránymutatásokat fogadjon el abból a célból, hogy segítse az élelmiszer-ipari vállalkozókat, különösen a kkv-kat az e rendeletnek való megfelelésben.

(35)

Tekintettel a piac jelenlegi helyzetére, a 2006/125/EK és a 2006/141/EK irányelvre, valamint a 953/2009/EK rendeletre, indokolt létrehozni és e rendelet mellékletébe foglalni azon anyagok uniós jegyzékét, amelyek a következő anyagkategóriákba tartoznak: vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak, karnitin és taurin, nukleotidok, kolin és inozit. Az e kategóriákba tartozó anyagok közül csak azokat lehet hozzáadni az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszer-kategóriákhoz, amelyek szerepelnek az uniós jegyzékben. Az egyes anyagoknak az uniós jegyzékbe történő felvételekor meg kell határozni, hogy azokat az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek mely kategóriájához lehet hozzáadni.

(36)

Az egyes anyagoknak az uniós jegyzékbe történő felvétele nem jelentheti azt, hogy szükséges vagy kívánatos hozzáadásuk az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek egy vagy több kategóriájához. Az uniós jegyzék kizárólag arra szolgál, hogy tükrözze, az egyes anyagkategóriákon belül mely anyagok hozzáadása engedélyezett az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek egy vagy több kategóriájához, míg az összetételre vonatkozó különös követelmények az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek minden kategóriájának esetében azok összetételének meghatározására szolgálnak.

(37)

Az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerekhez hozzáadható számos anyag technológiai célból kerülhet hozzáadásra élelmiszer-adalékanyagként, színezékként vagy ízesítőként, vagy más, ezekhez hasonló felhasználás céljából, beleértve a vonatkozó uniós jogi aktusokban foglalt, engedélyezett borászati gyakorlatokat és eljárásokat is. Az ezzel összefüggő előírásokat ezen anyagokra uniós szinten kell elfogadni. Az említett előírásokat – amennyiben e rendelet másképpen nem rendelkezik – az élelmiszerekben történő felhasználásuktól függetlenül kell az anyagokra alkalmazni.

(38)

Az uniós jegyzékben foglalt azon anyagokra, amelyekkel kapcsolatban uniós szinten tisztasági követelmények elfogadására még nem került sor, továbbá a közegészség magas szintű védelme érdekében, az egyes nemzetközi szervezetek és ügynökségek, többek között az élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó közös FAO/WHO szakértői bizottság (JECFA) és az Európai Gyógyszerkönyv által ajánlott általánosan elfogadható tisztasági követelményeket kell alkalmazni. A tagállamoknak engedélyezni kell, hogy az ennél szigorúbb tisztasági követelményeket meghatározó nemzeti szabályaikat fenntartsák az EUMSZ-ben rögzített szabályok sérelme nélkül.

(39)

Az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszer-kategóriákkal kapcsolatos követelmények meghatározása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet hatálya alá tartozó élelmiszer-kategóriák különös összetételi és tájékoztatási követelményeinek – többek között az 1169/2011/EU rendelet rendelkezéseit kiegészítő címkézési követelmények vagy az azoktól való eltérések, illetve a tápanyag-összetételre és az egészségre vonatkozó állítások engedélyezésével kapcsolatos követelmények – meghatározása érdekében. Annak érdekében továbbá, hogy a fogyasztók mielőbb élvezhessék a műszaki és tudományos fejlődés eredményeit, különösen az innovatív termékekkel kapcsolatban, és ezáltal az innováció ösztönzést kapjon, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra is, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen különös követelmények rendszeres aktualizálára vonatkozóan, figyelembe véve minden vonatkozó adatot, köztük az érdekelt felek által szolgáltatott adatokat. Továbbá, a műszaki és tudományos fejlődés, valamint a fogyasztók egészségének figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra is, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el további, táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagkategóriáknak az uniós jegyzékbe való felvételéről, illetve az uniós jegyzékben szereplő anyagkategóriák valamelyikének törléséről. Ugyanebből a célból, és az e rendeletben foglalt további követelményekre is figyelemmel, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra is, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az uniós jegyzék módosítására valamely új anyag hozzáadása vagy valamely anyag törlése révén, illetve az uniós jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos elemek hozzáadása, törlése vagy módosítása révén. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(40)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak eldöntésére, hogy egy adott élelmiszer e rendelet hatálya alá tartozik-e, és hogy melyik élelmiszer-kategóriába tartozik. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (20) megfelelően kell gyakorolni.

(41)

Jelenleg a „gluténmentes” és „nagyon alacsony gluténtartalmú” állítások használatára vonatkozó szabályokat a 41/2009/EK rendelet határozza meg. E rendelet a fogyasztóknak az élelmiszerek gluténmentességére vagy csökkentett gluténtartalmára vonatkozóan nyújtott tájékoztatást harmonizálja, és egyedi szabályokat határoz meg azon élelmiszerek tekintetében, amelyeket kifejezetten úgy gyártanak, készítenek el és/vagy dolgoznak fel, hogy a glutént tartalmazó egy vagy több összetevőjének gluténtartalmát lecsökkentsék, vagy az ilyen glutént tartalmazó összetevőket helyettesítsék, valamint olyan egyéb élelmiszerek tekintetében, amelyek kizárólag eleve gluténmentes összetevőkből készülnek. Az 1169/2011/EU rendelet minden élelmiszerre – a nem előre csomagolt élelmiszereket is beleértve – vonatkozóan szabályozza az olyan élelmiszer-összetevők jelenlétére vonatkozó tájékoztatást, mint például a gluténtartalmú összetevők, amelyek tudományosan igazoltan allergiát vagy intoleranciát okozhatnak, hogy ezáltal a fogyasztók – különösen az élelmiszer-allergiában vagy -intoleranciában szenvedők, így például a lisztérzékenyek – a megfelelő információk birtokában választhassák ki a számukra biztonságos élelmiszereket. Az egyértelműség és a következetesség érdekében az 1169/2011/EU rendeletben szabályozni kell a „gluténmentes” és a „nagyon alacsony gluténtartalmú” állítások használatára vonatkozó szabályokat is. Az 1169/2011/EU rendelet alapján elfogadandó jogi aktusoknak, amelyek a „gluténmentes” és a „nagyon alacsony gluténtartalmú” állítások használatára vonatkozó, a 41/2009/EK rendeletben foglalt szabályokat helyezik át, legalább azzal megegyező szintű védelmet kell biztosítaniuk a gluténintoleranciában szenvedők számára, mint amilyet jelenleg a 41/2009/EK rendelet biztosít. A szabályok áthelyezésének e rendelet alkalmazását megelőzően be kell fejeződnie. A Bizottságnak továbbá fontolóra kell vennie, hogyan biztosítsa, hogy a gluténintoleranciában szenvedők megfelelő tájékoztatásban részesüljenek arra vonatkozóan, hogy különbség van az olyan élelmiszerek, amelyeket kifejezetten úgy gyártanak, készítenek el és/vagy dolgoznak fel, hogy a glutént tartalmazó egy vagy több összetevőjének gluténtartalmát lecsökkentsék, valamint az olyan egyéb élelmiszerek között, amelyek kizárólag eleve gluténmentes összetevőkből készültek.

(42)

Az élelmiszerek laktózmentességére vagy csökkentett laktóztartalmára vonatkozó címkézési és összetételi szabályok jelenleg uniós szinten nem harmonizáltak. Ezek a megjelölések ugyanakkor nagyon fontosak a laktózintoleranciában szenvedők számára. Az 1169/2011/EU rendelet szabályozza a tudományosan igazoltan allergiát vagy intoleranciát okozó anyagokról történő tájékoztatás nyújtását, hogy ezáltal a fogyasztók – így például a laktózintoleranciában szenvedők – a megfelelő információk birtokában választhassák ki a számukra biztonságos élelmiszereket. Az egyértelműség és a következetesség érdekében az 1169/2011/EU rendeletben kell szabályozni a laktózmentességet és a csökkentett laktóztartalmat jelző állítások használatára vonatkozó szabályokat, figyelembe véve a Hatóság 2010. szeptember 10-i tudományos szakvéleményét a laktózintoleranciára és galaktozémiára vonatkozó laktózhatárértékekről.

(43)

A „testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, a napi étrend egy részét helyettesítő élelmiszerek” különleges táplálkozási célú élelmiszernek minősülnek, és jelenleg a 96/8/EK irányelv egyedi szabályai vonatkoznak rájuk. Ugyanakkor egyre több olyan, az átlagfogyasztónak szánt élelmiszer jelenik meg a piacon, amelyeken hasonló állításokat tüntetnek fel, testtömeg-szabályozásra utaló, egészségre vonatkozó állításként. A testtömeg-szabályozás céljából forgalomba hozott élelmiszerek e csoportján belüli lehetséges zűrzavar kiküszöbölése, valamint a jogbiztonság és az uniós jogi aktusok koherenciája érdekében ezeket az állításokat kizárólag az 1924/2006/EK rendelettel kell szabályozni, és azoknak az abban foglalt követelményeknek kell megfelelniük. Az 1924/2006/EK rendelet alapján a testtömegcsökkentésre utaló, egészségre vonatkozó állításokkal kapcsolatos technikai jellegű kiigazítások elvégzését, valamint az olyan, technikai kiigazítások elvégzését, amelyek a „testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, a napi étrend egy részét helyettesítő élelmiszerként” feltüntetett élelmiszerekre vonatkozó állításokkal kapcsolatosak, illetve ezen állításoknak a 96/8/EK irányelv által szabályozott használatának feltételeivel kapcsolatosak, még e rendelet alkalmazását megelőzően el kell végezni.

(44)

Ez a rendelet nem érinti az alapvető jogok és jogelvek – beleértve a véleménynyilvánítás szabadságát – tiszteletben tartásának az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikkével összefüggésben értelmezett 11. cikkében és az egyéb vonatkozó rendelkezésekben foglalt kötelezettségét.

(45)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a bizonyos élelmiszer-kategóriákkal kapcsolatos, az összetételre és tájékoztatásra vonatkozó követelmények meghatározását, a bizonyos élelmiszer-kategóriákhoz adható anyagok uniós jegyzékének összeállítását és a jegyzék naprakésszé tételével kapcsolatos szabályok megalkotását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért léptékük miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(46)

A 92/52/EGK irányelv előírja, hogy az Unióból kivitt vagy újrakivitt anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszereknek meg kell felelniük az uniós jognak, kivéve, ha az importáló ország által elfogadott rendelkezések ettől eltérően rendelkeznek. Az élelmiszerekre vonatkozóan a 178/2002/EK rendelet már meghatározta ezt az alapelvet. A jogszabályok egyszerűsítése és a jogbiztonság érdekében ezért a 92/52/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

(47)

A 96/8/EK, az 1999/21/EK, a 2006/125/EK, a 2006/141/EK és a 2009/39/EK irányelvet, valamint a 41/2009/EK és a 953/2009/EK rendeletet szintén hatályon kívül kell helyezni.

(48)

Megfelelő átmeneti intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók képesek legyenek alkalmazkodni e rendelet követelményeihez,

a)

anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek;

b)

feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek és bébiételek;

c)

speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek;

d)

testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszerek.

a)

„élelmiszer”, „élelmiszer-ipari vállalkozó”, „kiskereskedelem” és „forgalomba hozatal”: a 178/2002/EK rendelet 2. cikkében, illetve 3. cikkének 3., 7. és 8. pontjában meghatározott élelmiszer, élelmiszer-ipari vállalkozó, kiskereskedelem és forgalomba hozatal;

b)

„előrecsomagolt élelmiszer”, „jelölés” és „mesterséges nanoanyag”: az 1169/2011/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének e), j), illetve t) pontjában meghatározott előrecsomagolt élelmiszer, jelölés és mesterséges nanoanyag;

c)

„tápanyag-összetételre vonatkozó állítás” és „egészségre vonatkozó állítás”: az 1924/2006/EK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 4., illetve 5. pontjában meghatározott állítás.

i.

az elválasztás időszakában lévő egészséges csecsemők és az egészséges kisgyermekek sajátos igényeinek megfelelő élelmiszerek, étrendjük kiegészítéseként, és/vagy a normál élelmiszerek fogyasztására történő fokozatos átállás céljából készülnek; és

ii.

az alábbi kategóriák egyikébe sorolhatók:

i.

feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek; és

ii.

kisgyermekeknek szánt tejalapú italok és hasonló termékek;

a)

egy adott élelmiszer e rendelet hatálya alá tartozik-e;

b)

egy adott élelmiszer az 1. cikk (1) bekezdésében említett élelmiszer-kategóriák közül melyikbe tartozik.

a)

az 1. cikk (1) bekezdésében említett élelmiszerek összetételére vonatkozó különös követelmények, a mellékletben foglalt követelmények kivételével;

b)

a növényvédő szereknek az 1. cikk (1) bekezdésében említett élelmiszerek előállítására szánt termékekben történő alkalmazására és az ilyen élelmiszerekben található növényvédőszer-maradékokra vonatkozó különös követelmények. Az 1. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett élelmiszer-kategóriákra, valamint a csecsemők és kisgyermekek táplálkozási igényeinek kielégítésére szolgáló, speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerekre vonatkozó ezen különös követelményeket rendszeresen naprakésszé kell tenni, és tartalmazniuk kell – többek között – a növényvédő szerek felhasználását a lehető legnagyobb mértékben korlátozó rendelkezéseket;

c)

az 1. cikk (1) bekezdésében említett élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó különös követelmények, ideértve az azokkal kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások engedélyezését;

d)

az 1. cikk (1) bekezdésében említett élelmiszerek forgalomba hozatalára vonatkozó, az ilyen élelmiszerek hatékony hatósági ellenőrzését elősegíteni hivatott bejelentési követelmények, amelynek alapján az élelmiszer-ipari vállalkozók értesítik azon tagállamok illetékes hatóságait, ahol az élelmiszert forgalomba hozzák;

e)

az anyatej-helyettesítő tápszerekkel kapcsolatos promóciós és kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó követelmények;

f)

a csecsemők és kisgyermekek táplálásával kapcsolatos információkra vonatkozó követelmények, amelyek a megfelelő táplálási gyakorlattal kapcsolatos pontos tájékoztatást hivatottak biztosítani;

g)

a csecsemők táplálkozási igényeinek kielégítésére szolgáló, speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerekkel kapcsolatos különös követelmények, többek között az összetételre, illetve adott esetben a növényvédő szereknek az ilyen élelmiszerek előállítására szánt termékekben történő alkalmazására és a növényvédőszer-maradékokra, valamint a címkézésre, a kiszerelésre és a promóciós és kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó követelmények.

a)

vitaminok;

b)

ásványi anyagok;

c)

aminosavak;

d)

karnitin és taurin;

e)

nukleotidok;

f)

kolin és inozit.

a)

az 1. cikk (1) bekezdésében említett élelmiszer-kategória, amelybe tartozó élelmiszerekhez az (1) bekezdésben felsorolt anyagkategóriákba tartozó anyagokat hozzá lehet adni;

b)

az anyag neve, leírása és adott esetben formájának a meghatározása;

c)

adott esetben az anyag használatának feltételei;

d)

adott esetben az anyagra alkalmazandó tisztasági követelmények.

a)

valamely anyagkategória törlése a jegyzékből;

b)

táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagkategória felvétele a jegyzékbe.

a)

anyagok felvétele az uniós jegyzékbe;

b)

valamely anyag törlése az uniós jegyzékből;

c)

a 15. cikk (3) bekezdésében említett elemek hozzáadása, törlése vagy módosítása.

—

a 11., 16., 18. és 19. cikke 2013. július 19-től alkalmazandó,

—

e rendelet 15. cikke és melléklete, amely a 11. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásának napjától alkalmazandó.

29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 181/57

(1)

Az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 2. cikkének (1) és (2) bekezdése a 2009–2014-es parlamenti ciklus végén hatályát veszti.

(2)

A Horvát Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés kiigazításáról szóló okmány 19. cikkének (1) bekezdése a 2009–2014-es parlamenti ciklus végén hatályát veszti.

(3)

Szükséges késlekedés nélkül eleget tenni a 36. jegyzőkönyv 2. cikke (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, vagyis elfogadni az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt határozatot, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy kellő időben meghozzák a szükséges hazai intézkedéseket az Európai Parlament 2014–2019-es ciklusára vonatkozó választások megtartására.

(4)

Az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikke (2) bekezdésének első albekezdése meghatározza az Európai Parlament összetételének feltételeit, miszerint az Unió polgárait képviselők összlétszáma nem haladhatja meg a hétszázötven képviselőt, az elnököt nem számolva, e képviseletnek továbbá meg kell felelnie a csökkenő arányosság elvének, tagállamonként legalább hat képviselői hely biztosítása mellett, de egyetlen tagállam sem juthat kilencvenhatnál több képviselői helyhez.

(5)

Az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikke többek között úgy rendelkezik, hogy az Unió működése a képviseleti demokrácián alapul, amelyben a polgárok közvetlen képviselete az Unió szintjén az Európai Parlamentben valósul meg, a tagállamok képviseletét pedig a kormányuk látja el a Tanácsban, amelyek maguk vagy nemzeti parlamentjüknek, vagy a polgáraiknak tartoznak demokratikus felelősséggel. Ezért az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (2) bekezdése az Európai Parlament összetételének feltételeiről a Szerződésekben meghatározott szélesebb intézményi rendelkezések összefüggésében alkalmazandó, amely magába foglalja a Tanácsban folyó döntéshozatallal kapcsolatos rendelkezéseket is,

—

az európai parlamenti helyek számszerű elosztásának teljes mértékben fel kell használnia az Európai Unióról szóló szerződésben meghatározott alsó és felső határértékeket annak érdekében, hogy a lehető legjobban tükrözze az egyes tagállamok népességének számát,

—

az egyes tagállamok népessége és képviselői helyeinek száma közötti arány az egész számra kerekítés előtt az adott tagállam népessége tekintetében annak függvényében változik, hogy egy népesebb tagállam parlamenti képviselője több polgárt képvisel mint egy kevésbé népes tagállam képviselője, és fordítva, minél népesebb egy tagállam, annál nagyobb a jogosultsága a képviselői helyek nagy számára.