28.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 178/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 576/2013/EU RENDELETE

(2013. június 12.)

a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásáról és a 998/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére és 168. cikke (4) bekezdése b) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A 998/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) meghatározza a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú, egyik tagállamból a másikba, illetve harmadik országokból valamely tagállamba történő mozgása esetén alkalmazandó állat-egészségügyi követelményeket és az ilyen mozgásra vonatkozó ellenőrzéseket. A rendelet célja, hogy a nem kereskedelmi célú mozgással kapcsolatos köz- és állat-egészségügyi kockázatok tekintetében megfelelő szintű biztonságot garantáljon, valamint az ilyen mozgások elől minden indokolatlan akadályt elmozdítson.

(2)

A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről szóló 998/2003/EK rendelet módosításáról szóló, 2010. május 19-i 438/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelethez (4) csatolt egyik nyilatkozatban a Bizottság vállalta, hogy javaslatot tesz a 998/2003/EK rendelet teljes felülvizsgálatára, különös tekintettel a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok szempontjaira. Ezért az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) hatálybalépése miatt a 998/2003/EK rendelet értelmében a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az EUMSZ 290. és 291. cikkével. Figyelembe véve a 998/2003/EK rendeletben foglalt állat-egészségügyi követelményekben végrehajtandó módosítások számát, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az említett követelmények a polgárok számára kellően egyértelműek és hozzáférhetők legyenek, az említett rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és e rendelettel kell felváltani.

(3)

E rendeletnek meg kell állapítania azon állatfajok jegyzékét, amelyekre harmonizált állat-egészségügyi követelményeknek kell vonatkozniuk, ha az érintett fajokba tartozó állatokat kedvtelésből tartják, és nem kereskedelmi célú mozgással érintettek. A jegyzék összeállításakor figyelembe kell venni az egyes fajok veszettséggel szembeni fogékonyságát, valamint a veszettség terjesztésében játszott szerepüket.

(4)

A 90/425/EGK irányelv A. mellékletének I. pontjában felsorolt külön közösségi szabályokban megállapított állat-egészségügyi követelmények hatálya alá nem tartozó állatok, spermák, petesejtek és embriók Közösségen belüli kereskedelmére és a Közösségbe történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi követelmények megállapításáról szóló, 1992. július 13-i 92/65/EGK tanácsi irányelv (5) meghatározza többek között a – veszettségre fogékony állatfajok közé tartozó – kutyák, macskák és görények kereskedelmére és behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi követelményeket. Mivel e fajokat kedvtelésből is tartják, és az e fajokba tartozó állatok gyakran kísérik tulajdonosukat vagy a megfelelően feljogosított személyt az Unióba irányuló, illetve az Unión belül végzett, nem kereskedelmi célú mozgás során, e rendeletnek meg kell határoznia az e fajok tagállamokba történő, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményeket. E fajokat e rendelet I. mellékletének A. részében kell felsorolni.

(5)

Hasonlóképpen, meg kell állapítani a veszettség által nem érintett vagy a veszettség szempontjából járványügyi jelentőséggel nem bíró olyan állatfajok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelmények jogi kereteit is, amelyek – amennyiben nem kedvtelésből tartott állatok – más uniós jogi aktus hatálya alá tartoznának, ideértve az élelmiszer-termelő állatokra vonatkozó jogszabályokat is. E fajokat e rendelet I. mellékletének B. részében kell felsorolni.

(6)

Az I. melléklet B. részében szereplő jegyzéknek tartalmaznia kell a gerincteleneket, a 92/65/EGK irányelv hatálya alá tartozó méhek és poszméhek, valamint a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről szóló, 2006. október 24-i 2006/88/EK tanácsi irányelv (6) hatálya alá tartozó puhatestűek és rákfélék kivételével. Emellett tartalmaznia kell a 2006/88/EK irányelv hatálya alá nem tartozó, nem kereskedelmi céllal tenyésztett vízi díszállatokat, valamint a kétéltűeket és hüllőket is.

(7)

Emellett az I. melléklet B. részének tartalmaznia kell valamennyi, a baromfi és keltetőtojás Közösségen belüli kereskedelmére és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 2009. november 30-i 2009/158/EK tanácsi irányelv (7) hatálya alá nem tartozó madárfajt, valamint az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) I. mellékletében meghatározott, élelmiszer-termelésre szánt nyúlféléktől eltérő rágcsálókat és nyulakat.

(8)

Ugyanakkor az uniós jogszabályok összhangja érdekében – az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok más tagállamból vagy valamely területről vagy harmadik országból valamely tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó uniós szabályok megállapításáig – lehetővé kell tenni, hogy a tagállami szabályok vonatkozzanak az ilyen mozgásra, amennyiben azok nem szigorúbbak, mint a kereskedelmi célú mozgásra vonatkozó szabályok.

(9)

Mivel az e rendelet I. mellékletének B. részében felsorolt állatfajok közé különleges védelmet igénylő fajok is tartozhatnak, e rendeletet a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet (9) sérelme nélkül kell alkalmazni.

(10)

A 92/65/EGK irányelv állat-egészségügyi követelményeinek hatálya alá tartozó kutyák, macskák és görények nem kereskedelmi célú mozgására, másrészről kereskedelmére, illetve harmadik országokból az Unióba történő behozatalára vonatkozó szabályok egymástól való egyértelmű elkülönítése érdekében e rendeletnek nem csupán a kedvtelésből tartott állatok fogalmát kell meghatároznia, hanem a kedvtelésből tartott állatok olyan nem kereskedelmi célú mozgásának fogalmát is, amelynek során az ilyen kedvtelésből tartott állat a tulajdonosát vagy a megfelelően feljogosított személyt kíséri. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen mozgás során nem mindig lehetséges, hogy a kedvtelésből tartott állat minden pillanatban a tulajdonos vagy a feljogosított személy közvetlen közelében legyen. Kellően indokolt és dokumentált esetekben úgy kell tekinteni, hogy a kedvtelésből tartott állat a tulajdonosát vagy a feljogosított személyt kíséri, még akkor is, ha a kedvtelésből tartott állat nem kereskedelmi célú mozgása a tulajdonosának vagy a feljogosított személy mozgása előtt vagy után legfeljebb öt nappal történik, vagy arra a tulajdonosától vagy a feljogosított személytől fizikailag elkülönülten kerül sor.

(11)

A meglévő szabályok alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy az I. melléklet A. részében felsorolt, kedvtelésből tartott állatfajok kereskedelme, és ezen állatfajoknak harmadik országokból az Unióba való behozatala csalárd módon nem kereskedelmi célú mozgásként is feltüntethető. Az ilyen gyakorlat megelőzése érdekében – mivel az állat-egészségügyi kockázatokkal járhat – e rendeletben korlátozni kell azoknak az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak a számát, amelyek tulajdonosukat vagy a feljogosított személyt kísérhetik. Meghatározott feltételek esetén lehetővé kell azonban tenni e korlátozás túllépését. Egyértelművé kell továbbá tenni, hogy a meghatározott feltételek nem teljesülése esetén, ha az e rendelet I. mellékletének A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok száma túllépi a megszabott felső határt, a kedvtelésből tartott állatokra a 92/65/EGK irányelv vonatkozó rendelkezéseit, valamint a 90/425/EGK irányelv (10), vagy a 91/496/EGK irányelv (11) vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(12)

A 998/2003/EK rendelet előírja, hogy egy átmeneti időszakra az I. mellékletének A. és B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok akkor tekintendők azonosítottnak, ha tisztán olvasható tetoválással, vagy egy elektronikus azonosító rendszerrel (transzponderrel) rendelkeznek. Ennek a rendeletnek ezért meg kell határoznia az e rendelet I. mellékletének A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok megjelölésére az átmeneti időszak 2011. július 3-i lejárta után vonatkozó szabályokat.

(13)

A transzponder beültetése invazív beavatkozás, amelynek elvégzéséhez meghatározott képesítések szükségesek. Transzponderbeültetést ezért csak megfelelő képesítéssel rendelkező személy végezhet. Ha egy tagállam a transzponderbeültetést állatorvosokon kívül másoknak is engedélyezi, szabályoznia kell az ilyen személyekre vonatkozó képesítési alapkövetelményeket.

(14)

A 998/2003/EK rendelet Ia. melléklete tartalmazza a kedvtelésből tartott állatok transzponderrel való azonosítására vonatkozó technikai követelményeket. E technikai követelmények megfelelnek a nemzetközileg elfogadott szabványoknak, és azokat – érdemi módosítás nélkül – e rendelet II. mellékletének tartalmaznia kell.

(15)

A közegészségügy és az I. mellékletben felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok egészségének védelme érdekében e rendeletnek lehetővé kell tennie a veszettségtől eltérő betegségek és fertőzések megelőzésére szolgáló intézkedések elfogadását. Ezen intézkedéseknek érvényesített tudományos információkon kell alapulniuk, és azokat az említett betegségek és fertőzések által veszélyeztetett, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásával kapcsolatos köz- vagy állat-egészségügyi kockázatokkal arányosan kell alkalmazni. Az intézkedéseknek tartalmaznia kell szabályokat a tagállamok vagy azok részeinek besorolására, olyan eljárásokat, amelyek keretében a megelőző egészségügyi intézkedések alkalmazását előíró tagállamoknak az ilyen intézkedések fenntartását folyamatosan indokolniuk kell, feltételeket a megelőző egészségügyi intézkedések alkalmazására és dokumentálására, valamint feltételeket az alkalmazásuktól való esetleges eltérésre vonatkozóan. Az alkalmazandó szabályoknak megfelelően kategorizált tagállamok vagy részeik jegyzékét egy, az e rendelet alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusban kell megállapítani.

(16)

Előfordulhat, hogy az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak három hónapos koruk előtt beadott, veszettség elleni vakcina az anyai antitestek miatt nem vált ki immunitást. Ezért a vakcinagyártók azt javasolják, hogy ennél fiatalabb, kedvtelésből tartott állatokat ne vakcinázzanak. Ezért az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, veszettség ellen nem vakcinázott – vagy vakcinázott, de immunitást még nem szerzett – fiatal, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásának engedélyezése érdekében e rendeletnek bizonyos óvintézkedéseket kell megállapítania, és lehetőséget kell adnia a tagállamoknak arra, hogy engedélyezhessék az ezen óvintézkedéseknek megfelelő, fiatal, kedvtelésből tartott állatok területükre való ilyen célú mozgását.

(17)

Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak a veszettség szempontjából egyformán kedvező besorolású tagállamok közötti, nem kereskedelmi célú mozgásának elősegítése érdekében e rendeletnek lehetővé kell tennie a veszettség elleni vakcinázás követelményétől való eltérést is. E lehetőséget az érdekelt tagállamok által benyújtott közös kérelem alapján kell biztosítani. Az eltérésnek érvényesített tudományos információkon kell alapulnia, és azt a veszettség által veszélyeztetett ilyen állatok nem kereskedelmi célú mozgásával kapcsolatos köz- vagy állat-egészségügyi kockázatokkal arányosan kell alkalmazni. Az ilyen eltérést alkalmazó tagállamokat vagy részeiket egy, az e rendelet alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusban kell felsorolni.

(18)

A 998/2003/EK rendelet II. melléklete B. részének 2. szakaszában felsorolt országok és területek a tagállamok által alkalmazott szabályokkal egyenértékű szabályokat alkalmaznak, míg az említett rendelet II. mellékletének C. részében felsorolt országok és területek teljesítik az említett rendelet 10. cikkében megállapított feltételeket. Az említett jegyzékeket – azok érdemi módosítása nélkül – egy e rendelet alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusba kell foglalni.

(19)

Az e rendeletben megállapított, az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó szabályokkal azonos tartalmú és joghatású szabályokat alkalmazó területek és harmadik országok jegyzékét, egy e rendelet alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusba kell foglalni.

(20)

A 998/2003/EK rendelet bizonyos követelményeket határoz meg a kedvtelésből tartott állatok tagállamokból vagy a rendelet II. melléklete B. részének 2. szakaszában és C. részében felsorolt országokból vagy területekről másik tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozóan. A feltételek között szerepel az is, hogy a kedvtelésből tartott állaton érvényes, veszettség elleni vakcinázást hajtottak végre olyan vakcinákkal, amelyek megfelelnek az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi állatokra vonatkozó diagnosztikai vizsgálatokról és vakcinákról szóló kézikönyvének vonatkozó fejezeteiben előírt minimumkövetelményeknek, illetve amelyek esetében a forgalombahozatali engedélyt vagy a 2001/82/EK irányelvnek (12), vagy a 726/2004/EK rendeletnek (13) megfelelően adták meg. E vakcinák bizonyítottan hatásos védelmet nyújtanak az állatoknak a veszettség ellen, és a 998/2003/EK rendelet Ib. mellékletében foglalt, a veszettség elleni vakcinázásra vonatkozó érvényességi követelmények részét képezik. E követelményeket – érdemi módosítás nélkül – e rendelet III. mellékletének is tartalmaznia kell.

(21)

A 998/2003/EK rendelet szigorúbb állat-egészségügyi követelményeket állapít meg a rendelet II. melléklete C. részében fel nem sorolt országokból vagy területekről a tagállamokba mozgással érintett, kedvtelésből tartott állatokra vonatkozóan. E követelmények közé tartozik a veszettség elleni vakcinázás hatásosságának állatok egyedein való ellenőrzése a veszettség elleni vakcinák hatékonyságát figyelemmel kísérő szerológiai vizsgálatok egységesítéséhez szükséges szempontok megállapításáért felelős különleges intézet kijelöléséről szóló, 2000. március 20-i 2000/258/EK tanácsi határozatnak (14) megfelelően engedélyezett laboratóriumban végzett titrálással. E követelményt ezért fenn kell tartani e rendelet IV. mellékletében, és ki kell egészíteni azzal a feltétellel, hogy a vizsgálatokat az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi állatokra vonatkozó diagnosztikai vizsgálatokról és vakcinákról szóló kézikönyvének megfelelő fejezetében meghatározott módszerek szerint kell elvégezni.

(22)

Az e rendeletnek való megfelelés igazolásához az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, a tagállamokba irányuló, nem kereskedelmi célú mozgással érintett, kedvtelésből tartott állatokat kísérő azonosító okmányok szükségesek. Ennek a rendeletnek ezért meg kell határoznia az azonosító okmányok kiállításának feltételeit, valamint a tartalmukra, érvényességükre, biztonsági jellemzőikre, formátumukra és külső megjelenésükre vonatkozó követelményeket.

(23)

E rendeletnek lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy engedélyezzék az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok területükre történő, nem kereskedelmi célú mozgását, ha az állat a tagállamok által alkalmazott szabályokénak megegyező tartalmú és joghatású szabályokat alkalmazó harmadik ország vagy terület által kiállított azonosító okmánnyal rendelkezik. Emellett azt is lehetővé kell tennie a tagállamoknak, hogy engedélyezzék a valamely tagállamban kiállított azonosító okmánnyal ellátott, kedvtelésből tartott állatok területükre történő, nem kereskedelmi célú mozgását az állatok valamely területen vagy harmadik országban való mozgását követően, amennyiben az érintett területekről vagy harmadik országokból történő visszatérés feltételei már azt megelőzően teljesülnek, hogy a kedvtelésből tartott állat elhagyta volna az Unió területét.

(24)

E rendeletnek lehetővé kell tennie a tagállamok számára azt is, hogy amennyiben a tulajdonosnak sürgősen távoznia kell, például váratlan természeti katasztrófa, politikai zavargások vagy a tulajdonost érintő egyéb vis maior esetén, az I. mellékletben felsorolt fajok közé tartozó, kedvtelésből tartott, az e rendeletben előírt feltételeknek nem megfelelő állat területükre való közvetlen belépését engedélyezzék, amennyiben a mozgás célját jelentő tagállamtól előzetesen erre engedélyt kértek és kaptak, és e rendelet feltételeinek teljesítése érdekében hatósági felügyelet alatt korlátozott idejű elkülönítésre kerül sor. Az e rendeletnek meg nem felelő, kedvtelésből tartott állatok Unióba történő behozatalával összefüggő állat-egészségügyi kockázatok miatt az ilyen engedély a sürgős távozás szükségessége esetén is elengedhetetlen.

(25)	A 90/425/EGK és a 91/496/EGK irányelv nem alkalmazandó a nem kereskedelmi célú mozgás során az utazókkal tartó, kedvtelésből tartott állatokon végzett állat-egészségügyi ellenőrzésekre.

(26)

Ezért annak érdekében, hogy a tagállamok ellenőrizni tudják e rendelet teljesítését, valamint hogy meghozhassák a megfelelő intézkedéseket, e rendeletnek elő kell írnia, hogy a kedvtelésből tartott állatot kísérő személy az állat tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgásakor mutassa be a szükséges azonosító okmányt, továbbá azt is elő kell írnia, hogy megfelelő okmány- és azonosságellenőrzést végezzenek a valamely tagállamból, illetve bizonyos területekről vagy harmadik országokból egy másik tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgás során a tulajdonosukat kísérő, kedvtelésből tartott állatok vonatkozásában.

(27)

A rendeletnek emellett azt is elő kell írnia, hogy kijelölt beléptetési pontokon a tagállamok szisztematikus dokumentum- és azonosságellenőrzést végezzenek a bizonyos területekről vagy harmadik országokból valamely tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgás során a tulajdonosukat kísérő, kedvtelésből tartott állatok vonatkozásában. Ezeknek az ellenőrzéseknek figyelembe kell venniük a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) vonatkozó elveit. Amennyiben egy másik tagállamba történő további mozgás céljából az szükséges, a tagállamokat kötelezni kell arra, hogy az azonosító okmányban rögzítsék az ellenőrzéseket ezen ellenőrzések időpontjának az azonosító okmány érvényességi idejének meghatározásához való felhasználhatósága érdekében.

(28)	Emellett e rendeletnek védintézkedéseket kell előírnia a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásával összefüggő köz- vagy állat-egészségügyi kockázatok kezelése céljából.

(29)

A polgárok egyértelmű és hozzáférhető információkhoz juttatása céljából az I. mellékletben felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok Unióba történő, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó szabályok tekintetében elő kell írni a tagállamok számára, hogy ezeket az információkat – különösen a nemzeti jog releváns rendelkezéseit – tegyék hozzáférhetővé a nyilvánosság számára.

(30)

E rendelet megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében fel a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok megjelölésére vonatkozó fajspecifikus követelmények, valamint a veszettségtől eltérő, az I. mellékletben felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatokat érintő betegségek vagy fertőzések elleni küzdelmet szolgáló, fajspecifikus megelőző egészségügyi intézkedések tekintetében, valamint hogy szabályokat fogadjon el az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, tulajdonosuk kíséretében utazó, kedvtelésből tartott állatok számának a nem kereskedelmi célú mozgásuk során történő korlátozására vonatkozóan, továbbá hogy módosítsa a II–IV. mellékletet. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(31)

Emellett a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy a sürgősségi eljárásnak megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletben felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatokat valószínűsíthetően érintő, a veszettségtől eltérő betegségekkel vagy fertőzésekkel szembeni megelőző egészségügyi intézkedések tekintetében a köz- vagy állat-egészségügyi kockázatok által ezt kellőképpen indokolt esetekben.

(32)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a veszettség szempontjából kedvező besorolású, és a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó bizonyos feltételektől való eltérés céljából kölcsönös megállapodások megkötésére jogosult tagállamok vagy területeik jegyzéke tekintetében a veszettségtől eltérő betegségekkel és fertőzésekkel szembeni megelőző egészségügyi intézkedésekre vonatkozó szabályokkal összhangban besorolt tagállamok jegyzékére, a területeknek és harmadik országoknak a nem kereskedelmi célú mozgás bizonyos feltételeitől való eltérés céljára megállapított jegyzékére, az I. mellékletben felsorolt fajokba tartozó, egyik tagállamból egy másik tagállamba vagy egy területről vagy harmadik országból valamely tagállamba nem kereskedelmi célú mozgással érintett, kedvtelésből tartott állatokat kísérő azonosító okmányok mintáira, az aláírandó nyilatkozatok formátumára, külső megjelenésére és nyelvére vonatkozóan, valamint veszettség vagy más betegség vagy fertőzés előfordulása vagy terjedése esetén védintézkedésekre vonatkozóan. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlameni és tanácsi rendeletnek (16) megfelelően kell gyakorolni.

(33)

A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia a veszettség szempontjából kedvező besorolású, és a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó bizonyos feltételektől való eltérés céljából kölcsönös megállapodások megkötésére jogosult tagállamok vagy területeik jegyzékének és a nem kereskedelmi célú mozgás bizonyos feltételeitől való eltérés érdekében a területek és harmadik országok jegyzékének naprakésszé tételéről, valamint veszettség vagy egyéb betegség vagy fertőzés előfordulásával vagy terjedésével összefüggésben hozandó védintézkedésekről, ha állat- és közegészségüggyel összefüggő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükségesek.

(34)	Megállapítást nyert, hogy egyes tagállamokban a 998/2003/EK rendeletben előírt szabályokat nem minden esetben tartották be. Ennek megfelelően a tagállamoknak szabályokat kell meghatározniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan.

(35)

A kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához való útlevélminta létrehozásáról szóló, 2003. november 26-i 2003/803/EK bizottsági határozat (17) meghatározza a kutya-, macska- és görényfajokhoz tartozó kedvtelésből tartott állatok tagállamok közötti mozgásához használt útlevélmintát a 998/2003/EK rendeletnek megfelelően. Az e szerint az útlevélminta szerint kiállított azonosító okmányoknak bizonyos feltételek mellett a kedvtelésből tartott állat teljes élettartama alatt érvényesnek kell maradniuk a tulajdonosokra nehezedő adminisztratív és pénzügyi teher mérséklése érdekében.

(36)

A kutyák, macskák és görények Unióba történő behozatalára, valamint ötnél több kutya, macska és görény Unióba történő, nem kereskedelmi célú mozgására engedéllyel rendelkező harmadik országok és területek jegyzékének, továbbá az ezen állatok Unióba történő behozatalára és nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó bizonyítványminta megállapításáról szóló, 2011. december 15-i 2011/874/EU bizottsági végrehajtási határozat (18) meghatározza az öt vagy annál kevesebb kutya, macska vagy görény Unióba történő, nem kereskedelmi célú mozgása vonatkozásában a 998/2003/EK rendelet követelményeinek való megfelelést bizonyító állat-egészségügyi bizonyítványmintát. Az e rendeletben foglalt új szabályok alkalmazására való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében az említett bizonyítványminta bizonyos feltételek mellett érvényben maradhat.

(37)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az I. mellékletben felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi szabályok meghatározását az ilyen mozgáshoz kapcsolódó köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése és csökkentése érdekében a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elve szerint. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(38)

E rendelet és a – területeknek és harmadik országoknak a nem kereskedelmi célú mozgásra vonatkozó bizonyos feltételektől való eltérések céljából létrehozott listájára vonatkozó, az egyik tagállamból vagy egy területről vagy harmadik országból egy másik tagállamba nem kereskedelmi célú mozgással érintett, az I. melléklet A. részében felsorolt, kedvtelésből tartott állatokat kísérő azonosító okmányok mintáira vonatkozó, valamint az aláírandó nyilatkozatok formátumára, külső megjelenésére és nyelvére vonatkozó – végrehajtási jogi aktusok egyidőben történő közzététele érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele napján kell hatályba lépnie,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményeket, valamint az ilyen mozgás megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó szabályokat.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt a rendeletet a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú, egyik tagállamból egy másikba, illetve valamely területről vagy harmadik országból valamely tagállamba történő mozgására kell alkalmazni.

(2) Ezt a rendeletet az alábbiak sérelme nélkül kell alkalmazni:

a)	a 338/97/EK rendelet;

b)	a tagállamok által elfogadott, közzétett és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett olyan nemzeti intézkedések, amelyek célja bizonyos fajba vagy fajtába tartozó, kedvtelésből tartott állatok mozgásának nem állat-egészségügyi megfontolások alapján való korlátozása.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a) „nem kereskedelmi célú mozgás”: minden olyan mozgás, amely nem irányul sem a kedvtelésből tartott állat eladására, sem pedig az a feletti tulajdonjog átruházására;

b) „kedvtelésből tartott állat”: az I. mellékletben felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állat, amely tulajdonosát vagy a feljogosított személyt nem kereskedelmi célú mozgás során kíséri, és amelyért ezen nem kereskedelmi célú mozgás során a tulajdonos vagy a feljogosított személy felelős;

c) „tulajdonos”: az a természetes személy, akit az azonosító okmány tulajdonosként feltüntet;

d) „feljogosított személy”: olyan természetes személy, akit a tulajdonos írásban felhatalmaz arra, hogy megbízásából elvégezze a kedvtelésből tartott állat nem kereskedelmi célú mozgását;

e) „transzponder”: egy csak olvasható, passzív, rádiófrekvenciás azonosító eszköz;

f) „azonosító okmány”: olyan, az e rendelet alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott mintának megfelelően készült okmány, amely lehetővé teszi a kedvtelésből tartott állat egyértelmű azonosítását, valamint annak ellenőrzését, hogy állat-egészségügyi státusa megfelel-e az e rendeletben előírtaknak;

g) „engedéllyel rendelkező állatorvos”: minden olyan állatorvos, akinek az illetékes hatóság engedélyt adott arra, hogy e rendelettel vagy az e rendelet alapján elfogadott jogi aktusokkal összhangban meghatározott feladatokat végezzen;

h) „hatósági állatorvos”: az illetékes hatóság által kinevezett állatorvos;

i) „okmányellenőrzés”: a kedvtelésből tartott állatot kísérő azonosító okmány ellenőrzése;

j) „azonosságellenőrzés”: az azonosító okmány és a kedvtelésből tartott állat közötti egyezés, valamint adott esetben a megjelölés jelenlétének és szabályszerűségének ellenőrzés;

k) „beutazási beléptetési pont”: bármely, a 34. cikk (1) bekezdése szerinti ellenőrzések céljára a tagállam által kijelölt terület.

4. cikk

Általános kötelezettségek

A kedvtelésből tartott állatok e rendeletben előírt állat-egészségügyi követelményeknek megfelelő, nem kereskedelmi célú mozgása az e rendelet alkalmazásából fakadó okokon kívüli más okból nem tiltható, nem korlátozható és nem akadályozható meg.

5. cikk

A kedvtelésből tartott állatok maximális száma

(1) Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott azon állatok maximális száma, amelyek egyszeri, nem kereskedelmi célú mozgás során a tulajdonost vagy a feljogosított személyt kísérhetik, nem haladhatja meg az ötöt.

(2) Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok maximális száma az (1) bekezdéstől eltérően, a következő feltételek teljesülése esetén meghaladhatja az ötöt:

a)	a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgása versenyeken, kiállításokon vagy sportrendezvényeken való részvétel, illetve az ilyen rendezvényekre való felkészülés céljából történik;

b)	a tulajdonos vagy a feljogosított személy írásos bizonyítékot nyújt be arról, hogy a kedvtelésből tartott állatokat nyilvántartásba vették egy az a) pontban említett eseményen való részvétel céljából vagy egy olyan egyesületnél, amely ilyen rendezvényeket szervez;

c)	a kedvtelésből tartott állatok 6 hónapnál idősebbek.

(3) A tagállamok szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végezhetnek annak megállapítására, hogy a (2) bekezdés b) pontja szerint előterjesztett információ megfelel-e a valóságnak.

(4) A kedvtelésből tartott állatok (1) bekezdésben említett maximális számának túllépése esetén, ha a (2) bekezdésben említett feltételek nem teljesülnek, ezen kedvtelésből tartott állatoknak meg kell felelniük a 92/65/EGK irányelvben az érintett fajokra vonatkozóan megállapított állat-egészségügyi követelményeknek, a tagállamoknak pedig biztosítaniuk kell, hogy az állatokon elvégezzék a 90/425/EGK, illetve a 91/496/EGK irányelvben előírt állat-egészségügyi ellenőrzéseket.

(5) Annak érdekében, hogy az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok kereskedelmi célú mozgását ne lehessen csalárd módon nem kereskedelmi célú mozgásként feltüntetni, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ezen fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok azon maximális számát rögzítő szabályok megállapítására, amelyek a tulajdonost vagy a feljogosított személyt egy adott nem kereskedelmi célú mozgás során kísérhetik.

(6) A Bizottság 2018. június 29-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére e cikk alkalmazásáról. A Bizottság a jelentése alapján adott esetben módosításokat javasol a rendelethez.

II. FEJEZET

A KEDVTELÉSBŐL TARTOTT ÁLLATOK EGYIK TAGÁLLAMBÓL A MÁSIKBA TÖRTÉNŐ NEM KERESKEDELMI CÉLÚ MOZGÁSÁRA VONATKOZÓ FELTÉTELEK

1. SZAKASZ

Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok

6. cikk

Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó feltételek

Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok egyik tagállamból a másikba való mozgására csak a következő feltételek teljesülése esetén kerülhet sor:

a)	a 17. cikk (1) bekezdésének megfelelően megjelölték őket;

b)	a III. mellékletben megállapított érvényességi követelményeknek megfelelően veszettség ellen vakcinázták őket;

c)	megfelelnek a veszettségtől eltérő betegségekre vagy fertőzésekre a 19. cikk (1) bekezdésének megfelelően elfogadott megelőző egészségügyi intézkedéseknek;

d)	megfelelően kitöltött, a 22. cikknek megfelelően kiállított azonosító okmánnyal rendelkeznek.

7. cikk

Eltérés a veszettség elleni vakcinázás követelményének feltételétől az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott fiatal állatok esetében

(1) A (2) bekezdésre is figyelemmel a tagállamok a 6. cikk b) pontjától eltérve engedélyezhetik az I. melléklet A. részében felsorolt fajtákba tartozó, kedvtelésből tartott olyan állatoknak egy másik tagállamból a területükre való, nem kereskedelmi célú mozgását, amelyek

a)	12 hetesnél fiatalabbak, és amelyeket veszettség ellen nem vakcináztak; vagy

b)	12–16 hetesek, és amelyeket már vakcináztak veszettség ellen, de még nem felelnek meg a III. melléklet 2. pontjának e) alpontjában említett érvényességi követelményeknek.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély csak abban az esetben adható meg, ha:

a)	a tulajdonos vagy a feljogosított személy aláírt nyilatkozatot mutat be arról, hogy a kedvtelésből tartott állatok születésüktől a nem kereskedelmi célú mozgás időpontjáig nem érintkeztek veszettségre fogékony fajba tartozó, vadon élő állatokkal; vagy

a kedvtelésből tartott állat mozgására az anyaállattal együtt kerül sor, melytől továbbra is függ, és az anyaállat azonosító okmányából kiderül, hogy az az érintett állat születését megelőzően a III. mellékletben foglalt érvényességi követelményeknek megfelelő veszettség elleni vakcinázásban részesült.

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján szabályokat fogadhat el az e cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett nyilatkozatok formátumára, külső megjelenésére és nyelvére vonatkozóan. Az említett végrehajtási jogi aktust a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

8. cikk

Eltérés a veszettség elleni vakcinázás követelményének feltételétől az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok esetében

(1) A 6. cikk b) pontjától eltérve az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott, veszettség ellen nem vakcinázott állatoknak tagállamok vagy azok részei közötti, nem kereskedelmi célú, közvetlen mozgása a (2) bekezdésben említett eljárással összhangban és az érintett tagállamok közös kérelme alapján engedélyezhető.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokkal elfogadja azon tagállamok jegyzékét, amelyek kölcsönös megállapodások alapján az e cikk (1) bekezdésével összhangban eltérhetnek a 6. cikk b) pontjától. A jegyzékben meg kell jelölni az adott tagállamok azon részeit, amelyekre az eltérés vonatkozhat.

(3) A (2) bekezdés szerinti jegyzékbe való felvételhez a kölcsönös megállapodást kötni kívánó tagállamok a megállapodástervezet részleteit is tartalmazó közös kérelmet nyújtanak be a Bizottságnak, amelyben – figyelembe véve az Állat-egészségügyi Világszervezetnek (OIE) a szárazföldi állatokra vonatkozó egészségügyi kódexében a valamely ország vagy terület önkéntes veszettségmentesnek nyilvánítására vonatkozó eljárásokat – igazolják, hogy legalább a következő feltételeket teljesítik:

a)	a kérelmező tagállamok megfigyelési és jelentéstételi rendszert alkalmaznak a veszettség tekintetében;

a kérelmező tagállamok, illetve azon területrészeik, amelyekre a kérelem vonatkozik, a közös kérelmet megelőző legalább két évben az a) pontban említett rendszerek adatai alapján mentesek voltak a veszettségtől, és az érintett tagállamok területén vagy egyes részeiken nem jelentettek veszettséget vadon elő állatok esetében;

c)	a kérelmező tagállamok hatékony és eredményes védintézkedéseket alkalmaznak a veszettség területükön való megjelenésének és terjedésének megelőzése érdekében;

a 6. cikk b) pontjától való eltérés alkalmazása indokolt és arányos az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, nem vakcinázott, kedvtelésből tartott állatoknak a kérelmező tagállamok egyikéből a másikba vagy annak területe egy részére történő, nem kereskedelmi célú közvetlen mozgásával összefüggő köz- és állat-egészségügyi kockázatokkal.

A közös kérelemnek megfelelő, megbízható és tudományosan érvényesített információkat kell tartalmaznia.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján törli a (2) bekezdésben említett jegyzékből azon tagállamokat területük egészére vagy annak egy részére nézve, amelyek esetében a (3) bekezdésben meghatározott feltételekben olyan változás történik, amelynek alapján az eltérés alkalmazása már nem indokolt.

(5) A (2) és (4) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6) Köz-vagy állat-egészségügyi kockázatokkal összefüggő, kellően indokolt rendkívül sürgős esetben a Bizottság a 41. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktust fogad el az e cikk (2) bekezdésében említett tagállamok vagy tagállami területek jegyzékének naprakésszé tételéről.

2. SZAKASZ

Az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok

9. cikk

Az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó feltételek

(1) Amennyiben a Bizottság a 19. cikk (1) bekezdése alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el az I. melléklet B. részében felsorolt valamely fajba tartozó, kedvtelésből tartott állatokra vonatkozóan, az e fajba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak az egyik tagállamból egy másik tagállamba történő mozgására csak az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén kerülhet sor.

(2) Az (1) bekezdésben említett fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak az egyik tagállamból egy másik tagállamba történő mozgására csak akkor kerülhet sor, ha az állatok megfelelnek az alábbi feltételeknek:

a)	a 17. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott előírásoknak megfelelően megjelölték őket, vagy azokról az említett bekezdésnek megfelelő leírás készült;

b)	megfelelnek a veszettségtől eltérő betegségekre vagy fertőzésekre a 19. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott megelőző egészségügyi intézkedéseknek;

c)	megfelelően kitöltött, a 29. cikknek megfelelően kiállított azonosító okmánnyal rendelkeznek.

(3) A tagállamok az (1) bekezdésben említett vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásáig nemzeti szabályokat alkalmazhatnak az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak az egyik tagállamból a területükre történő nem kereskedelmi célú mozgására, amennyiben:

a)	e szabályokat az ilyen fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásával összefüggő köz- vagy állat-egészségügyi kockázatokkal arányosan alkalmazzák; valamint

b)	e szabályok nem szigorúbbak, mint a 92/65/EGK vagy a 2006/88/EK irányelvnek megfelelően az érintett fajokba tartozó állatok kereskedelmére vonatkozó szabályok.

III. FEJEZET

KEDVTELÉSBŐL TARTOTT ÁLLATOKNAK EGY TERÜLETRŐL VAGY HARMADIK ORSZÁGBÓL VALAMELY TAGÁLLAMBA VALÓ NEM KERESKEDELMI CÉLÚ MOZGÁSÁRA VONATKOZÓ FELTÉTELEK

1. SZAKASZ

Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok

10. cikk

Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó feltételek

(1) Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak egy területről vagy harmadik országból valamely tagállamba történő mozgására csak a következő feltételek teljesülése esetén kerülhet sor:

a)	a 17. cikk (1) bekezdésének megfelelően megjelölték őket;

b)	a III. mellékletben megállapított érvényességi követelményeknek megfelelően veszettség ellen vakcinázták őket;

c)	a IV. mellékletben megállapított érvényességi követelményeknek megfelelően veszettségre vonatkozó ellenanyag-titrálási vizsgálatot végeztek rajtuk;

d)	megfelelnek a veszettségtől eltérő betegségekre vagy fertőzésekre a 19. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott megelőző egészségügyi intézkedéseknek;

e)	megfelelően kitöltött, a 26. cikknek megfelelően kiállított azonosító okmánnyal rendelkeznek.

(2) A 13. cikk (1) bekezdése alapján létrehozott jegyzékben nem szereplő területekről vagy harmadik országokból érkező, az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak valamely tagállamba való mozgására csak a 34. cikk (3) bekezdésével összhangban jegyzékbe vett beutazási beléptetési pontokon keresztül kerülhet sor.

(3) A (2) bekezdéstől eltérve, a tagállamok engedélyezhetik a nyilvántartásba vett katonai, illetve kereső- és mentőkutyáknak a beutazási beléptetési pontoktól eltérő beléptetési pontokon keresztül történő mozgását, ha, feltéve, hogy:

a)	a tulajdonos vagy a feljogosított személy előzetesen engedélyért folyamodott, a tagállam pedig ezt az engedélyt megadta; és

b)	az illetékes hatóság által e célból meghatározott helyen, a 34. cikk (2) bekezdésével, valamint az a bekezdés a) pontjában említett engedélyben meghatározott szabályokkal összhangban ellenőrzik, hogy a kutyák megfelelnek-e a feltételeknek.

11. cikk

Eltérés a veszettség elleni vakcinázás követelményének feltételétől az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott fiatal állatok esetében

(1) A (2) bekezdésre is figyelemmel a tagállamok a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontjától eltérve engedélyezhetik az I. melléklet A. részében felsorolt fajtákba tartozó, kedvtelésből tartott olyan állatoknak a 13. cikk (1) vagy (2) bekezdése alapján létrehozott jegyzékben szereplő területekről vagy harmadik országokból a területükre való, nem kereskedelmi célú mozgását, amelyek

a)	12 hetesnél fiatalabbak, és amelyeket veszettség ellen nem vakcináztak; vagy

b)	12–16 hetesek, és amelyeket már vakcináztak veszettség ellen, de még nem felelnek meg a III. melléklet 2. e) pontjában említett érvényességi követelményeknek.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély csak abban az esetben adható meg, ha:

a)	a tulajdonos vagy a feljogosított személy aláírt nyilatkozatot mutat be arról, hogy a kedvtelésből tartott állatokat születésüktől a nem kereskedelmi célú mozgás időpontjáig nem érintkeztek veszettségre fogékony fajba tartozó, vadon élő állatokkal; vagy

(3) Tilos az e cikk (1) bekezdésében említett, kedvtelésből tartott állatok másik tagállamba történő, nem kereskedelmi célú további mozgása, kivéve, ha az állatok mozgására a 6. cikkben foglalt feltételeknek megfelelően kerül sor, vagy ha a mozgást a 7. cikkel összhangban engedélyezték, és e cikk (1) bekezdésének megfelelően a rendeltetési tagállam is engedélyezte a területekről és harmadik országokból a területére történő mozgásokat.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján szabályokat fogadhat el az e cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett nyilatkozatok formátumára, külső megjelenésére és nyelvére vonatkozóan. E végrehajtási jogi aktust a 41. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

12. cikk

Eltérés a veszettségre vonatkozó ellenanyag-titrálási vizsgálat követelményének feltételétől az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok esetében

(1) A 10. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérve az ellenanyag-titrálási vizsgálatot nem kell elvégezni az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, azon kedvtelésből tartott állatok esetében, amelyeknek sor kerül a 13. cikk (1), vagy (2) bekezdése alapján létrehozott jegyzékben szereplő valamely területről vagy harmadik országból egy tagállamba történő mozgására:

a)	közvetlenül;

b)	azt követően, hogy az állat kizárólag egy vagy több ilyen területen vagy harmadik országban tartózkodott; vagy

a 13. cikk (1), vagy (2) bekezdése alapján létrehozott jegyzékben nem szereplő területen vagy harmadik országon keresztül történő tranzitot követően, feltéve, hogy a tulajdonos vagy a feljogosított személy aláírt nyilatkozatot mutat be arról, hogy a tranzit során a kedvtelésből tartott állatok nem érintkeztek veszettségre fogékony fajba tartozó állatokkal, és elzárva tartották őket a szállítóeszközben vagy a nemzetközi repülőtér területén.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján szabályokat fogadhat el az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett nyilatkozatok formátumára, külső megjelenésére és nyelvére vonatkozóan. E végrehajtási jogi aktust a 41. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

13. cikk

Területek és harmadik országok jegyzékének létrehozása

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktussal elfogadja azon területek és harmadik országok jegyzékét, amelyek a jegyzékben való feltüntetésükre irányuló kérelmet adtak be, amelyben igazolták, hogy az I. melléklet A. részében felsorolt fajba tartozó, kedvtelésből tartott állatok esetében a II. fejezet 1. szakaszában, e szakaszban és a VI. fejezet 2. szakaszában foglalt szabályokkal, illetve adott esetben az említett szabályok alapján elfogadott szabályokkal azonos tartalmú és joghatású szabályokat alkalmaznak.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktussal elfogadja azon területek és harmadik országok jegyzékét, amelyek a jegyzékben való feltüntetésükre irányuló kérelmet adtak be, amelyben bizonyították, hogy az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok esetében legalább az alábbi kritériumokat teljesítik:

a)	kötelező értesíteni az illetékes hatóságot veszettség eseteiről;

b)	a kérelmet megelőzően legalább két éve hatékony felügyeleti rendszer van érvényben a veszettség tekintetében, amelyre vonatkozóan minimumkövetelmény az olyan állatok kivizsgálását és bejelentését biztosító folyamatos korai előrejelző program, amelyeknél fennáll a veszettség gyanúja;

az állat-egészségügyi és ellenőrzési szolgálatok szerkezete és szervezése, és e szolgálatok hatáskörei, az a felügyelet, amely alá tartoznak, valamint a rendelkezésükre álló eszközök, beleértve a személyzeti és laboratóriumi kapacitást is, elégségesek:

i.	a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó nemzeti jogszabályok eredményesen alkalmazásához és érvényesítéséhez; és

ii.	a 26. cikkben előírt formátumnak megfelelő és a 25. cikkel összhangban kiállított azonosító okmányok érvényességének biztosításához;

a kedvtelésből tartott állatok megfertőződése kockázatának minimalizálása céljából a veszettség megelőzését és az ellene való védekezést szolgáló, hatékonyan végrehajtott szabályok vannak érvényben, ideértve a kedvtelésből tartott állatok más országokból vagy területekről való behozatalára, valamint adott esetben az alábbiakra vonatkozóan:

i.	a kóbor kutyák és macskák populációjának ellenőrzése;

ii.	háziállatok veszettség elleni oltása, különösen ahol a veszettséget vérszívó denevérek is hordozzák; és

iii.	a veszettség elleni védekezés és annak kiirtása a vadon élő állatok körében;

e)	létezik a veszettség elleni vakcinák engedélyezésére és forgalmazására vonatkozóan hatályos szabályozás.

(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A Bizottság a 41. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett területek vagy tagállamok jegyzékének naprakésszé, ha állat- és közegészségüggyel összefüggő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

2. SZAKASZ

Az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok

14. cikk

Az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó feltételek

(1) Amennyiben a Bizottság a 19. cikk (1) bekezdése alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el az I. melléklet B. részében felsorolt valamely fajba tartozó, kedvtelésből tartott állatokra vonatkozóan, az e fajba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak egy területről vagy harmadik országból egy tagállamba való, nem kereskedelmi célú mozgására csak az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén kerülhet sor.

(2) Az (1) bekezdésben említett, kedvtelésből tartott állatoknak egy területről vagy harmadik országból egy tagállam területére való mozgására csak a következő feltételek teljesülése esetén kerülhet sor:

a)	a 17. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott előírásoknak megfelelően megjelölték őket, vagy azokról az említett bekezdésnek megfelelő leírás készült;

b)	megfelelnek a veszettségtől eltérő betegségekre vagy fertőzésekre a 19. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott megelőző egészségügyi intézkedéseknek;

c)	megfelelően kitöltött, a 31. cikknek megfelelően kiállított azonosító okmánnyal rendelkeznek;

d)	amennyiben a 15. cikk alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusban nem felsorolt területről vagy harmadik országból érkeznek, egy beutazási beléptetési ponton keresztül léptek be.

a)	e szabályokat az ilyen fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásával összefüggő köz- vagy állat-egészségügyi kockázatokkal arányosan alkalmazzák; és

b)	e szabályok nem szigorúbbak, mint a 92/65/EGK vagy a 2006/88/EK irányelvnek megfelelően az érintett fajokba tartozó állatok behozatalára vonatkozó szabályok.

15. cikk

A területek és harmadik országok jegyzékének létrehozása

A Bizottság végrehajtási jogi aktussal elfogadhatja azon területek és harmadik országok jegyzékét, amelyek igazolták, hogy az I. melléklet A. részében felsorolt fajba tartozó, kedvtelésből tartott állatok esetében a II. fejezet 2. szakaszában, az e szakaszban és a VI. fejezet 2. szakaszában foglalt szabályokkal, illetve adott esetben az említett szabályok alapján elfogadott szabályokkal azonos tartalmú és joghatású szabályokat alkalmaznak.

3. SZAKASZ

Eltérés a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó feltételektől

16. cikk

Eltérés a kedvtelésből tartott állatok bizonyos országok és területek közötti, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó feltételektől

A 10. és 14. cikktől eltérve a kedvtelésből tartott állatoknak a következő országok és területek közötti, nem kereskedelmi célú mozgására továbbra is az adott ország vagy terület nemzeti szabályozásában foglalt feltételeknek megfelelően kerülhet sor:

a)	San Marino és Olaszország;

b)	a Vatikán és Olaszország;

c)	Monaco és Franciaország;

d)	Andorra és Franciaország;

e)	Andorra és Spanyolország;

f)	Norvégia és Svédország;

g)	a Feröer szigetek és Dánia;

h)	Grönland és Dánia.

IV. FEJEZET

MEGJELÖLÉS ÉS MEGELŐZŐ EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEK

1. SZAKASZ

Megjelölés

17. cikk

A kedvtelésből tartott állatok megjelölése

(1) Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatokat transzponder beültetésével vagy egy 2011. július 3. előtt alkalmazott, tisztán olvasható tetoválással kell megjelölni.

Amennyiben az első albekezdésben említett transzponder nem felel meg a II. mellékletben foglalt technikai követelményeknek, a tulajdonos vagy a feljogosított személy a megjelölésnek a 22. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt ellenőrzésekor, valamint a 26. cikkben, a 33. cikkben és a 34. cikk (1) bekezdésében előírt azonosságellenőrzéskor rendelkezésre bocsátja a transzponder olvasásához szükséges eszközt.

(2) Az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatokat az egyes fajok jellegzetességeit figyelembe véve úgy kell megjelölni vagy leírni, hogy az kapcsolatot biztosítson a kedvtelésből tartott állat és az azonosító okmány között.

Az I. melléklet B. részében felsorolt fajok sokféleségére tekintettel a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelően, a vonatkozó tagállami követelményeket figyelembe véve felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az érintett, kedvtelésből tartott állatok megjelölésére vagy leírására vonatkozó, fajspecifikus követelmények tekintetében.

18. cikk

Transzpondereknek a kedvtelésből tartott állatokba való beültetéséhez szükséges képesítések

Ha egy tagállam a transzponderbeültetést állatorvosokon kívül másoknak is engedélyezi, szabályozza az ilyen személyekre vonatkozó képesítési alapkövetelményeket.

2. SZAKASZ

A veszettségtől eltérő betegségekre vagy fertőzésekre vonatkozó megelőző egészségügyi intézkedések

19. cikk

Megelőző egészségügyi intézkedések és alkalmazásuk feltételei

(1) Ha a közegészségügy vagy a kedvtelésből tartott állatok egészségének védelme érdekében megelőző egészségügyi intézkedések szükségesek azon, a veszettségtől eltérő betegségek vagy fertőzések elleni védekezéshez, amelyek terjedésének lehetősége az érintett, kedvtelésből tartott állatok mozgása következtében fennáll, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ilyen betegségekre vagy fertőzésekre vonatkozó fajspecifikus megelőző állat-egészségügyi intézkedések tekintetében.

Amennyiben a köz- vagy állat-egészségügyi kockázatok esetén a rendkívüli sürgősség úgy kívánja, az e bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 40. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal engedélyezett, fajspecifikus megelőző egészségügyi intézkedéseknek megfelelő, megbízható és érvényesített tudományos adatokon kell alapulniuk, és azokat a kedvtelésből tartott olyan állatok nem kereskedelmi célú mozgásával összefüggő köz-vagy állat-egészségügyi kockázatokkal arányosan kell alkalmazni, amelyekre a veszettségtől eltérő betegségek vagy fertőzések valószínűsíthetően hatással lehetnek.

(3) Az (1) bekezdésben előírt, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban szerepelhetnek a következők:

a)	szabályok a tagállamok vagy részeik besorolására az állat-egészségügyi helyzetük, valamint a veszettségtől eltérő betegségek vagy fertőzések vonatkozásában működtetett felügyeleti és jelentéstételi rendszereik alapján;

b)	a (2) bekezdésben említett megelőző egészségügyi intézkedések alkalmazására való jogosulttá váláshoz a tagállamok által teljesítendő feltételek;

c)	a (2) bekezdésben említett megelőző egészségügyi intézkedéseknek a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgását megelőző alkalmazására és dokumentálására vonatkozó feltételek;

d)	bizonyos meghatározott körülmények között a (2) bekezdésben említett megelőző egészségügyi intézkedések alkalmazásától való eltérés megadásának feltételei.

20. cikk

A 19. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett tagállamok és területeik jegyzéke

A Bizottság végrehajtási jogi aktussal elfogadhatja a tagállamok és tagállami területrészek olyan jegyzékeit, amelyek megfelelnek a tagállamok vagy részeik kategorizálására vonatkozó, a 19. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti szabályoknak. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 41. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

V. FEJEZET

AZONOSÍTÓ OKMÁNYOK

1. SZAKASZ

Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok egyik tagállamból a másikba történő, nem kereskedelmi célú mozgásához szükséges azonosító okmányok

21. cikk

A 6. cikk d) pontjában említett azonosító okmányok formátuma és tartalma

(1) A 6. cikk d) pontjában említett azonosító okmány az e cikk (2) bekezdése alapján elfogadandó mintának megfelelő formátumú útlevél, amely a következő információk bejegyzésére szolgáló rovatokat tartalmazza:

a)	a transzponder, illetve tetoválás helye és vagy a transzponder, illetve tetoválás alkalmazásának kezdete vagy a leolvasásának dátuma, valamint a transzponderen vagy tetováláson olvasható alfanumerikus kód;

b)	a kedvtelésből tartott állat neve, faja, fajtája, ivara, színe, a születésnek a tulajdonos által megállapított időpontja és minden jelentős vagy látható vonása vagy jellegzetessége;

c)	a tulajdonos neve és elérhetősége;

d)	az azonosító okmányt kiállító vagy kitöltő, engedéllyel rendelkező állatorvos neve, elérhetősége és aláírása;

e)	a tulajdonos aláírása;

f)	a veszettség elleni vakcinázás adatai;

g)	a veszettségre vonatkozó ellenanyag-titrálási vizsgálathoz vett vérminta levételének időpontja;

h)	a veszettségtől eltérő betegségekre vagy fertőzésekre előírt megelőző egészségügyi intézkedéseknek való megfelelés;

i)	a kedvtelésből tartott állat egészségi állapota szempontjából releváns egyéb információk.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben meghatározza az (1) bekezdésben említett mintát, valamint az említett bekezdésben említett útlevélre vonatkozó nyelvi, megjelenési és biztonsági követelményeket, valamint az ilyen útlevélmintára való áttérésre vonatkozó szabályokat. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 41. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3) Az (1) bekezdésben említett útlevelet sorszámmal kell ellátni, amely a kiállító tagállam ISO-kódjából és egy ezt követő egyedi alfanumerikus kódból áll.

22. cikk

A 6. cikk d) pontjában említett azonosító okmány kiállítása és kitöltése

(1) A 6. cikk d) pontjában említett azonosító okmányt engedéllyel rendelkező állatorvos állítja ki, miután:

a)	ellenőrizte, hogy a kedvtelésből tartott állat a 17. cikk (1) bekezdésének megfelelően megjelölték;

b)	gondosan bevezette az azonosító okmány megfelelő rovataiba a 21. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában szereplő információkat; valamint

c)	a tulajdonos aláírta az azonosító okmányt.

(2) Miután ellenőrizte, hogy a kedvtelésből tartott állatot a 17. cikk (1) bekezdésének megfelelően megjelölték, az engedéllyel rendelkező állatorvos az azonosító okmány releváns rovataiba bejegyzi a 21. cikk (1) bekezdésének d), f), g) és h) pontjában említett információkat, ezzel igazolva a 6. cikk b) és c) pontjában, valamint adott esetben a 27. cikk b) pontjának ii. alpontjában említett követelményeknek való megfelelést.

Az első albekezdéstől eltérően, a 21. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett információkat engedéllyel nem rendelkező állatorvos is bejegyezheti, amennyiben ezt a 19. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus lehetővé teszi.

(3) Az azonosító okmányt kiállító, engedéllyel rendelkező állatorvos a 21. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjaiban és a 21. cikk (3) bekezdésében említett információkat legalább az illetékes hatóság által meghatározandó, 3 évnél nem rövidebb ideig megőrzi.

(4) Szükség esetén az e cikk (2) bekezdésében említett követelményeknek való megfelelés egynél több, a 21. cikk (1) bekezdésében előírt formátumú azonosító okmányban is dokumentálható.

23. cikk

A kitöltetlen azonosító okmányok kiadása

(1) Az illetékes hatóságok gondoskodnak arról, hogy kitöltetlen azonosító okmányokat csak az engedéllyel rendelkező állatorvosok kaphassanak, továbbá hogy a nevüket és elérhetőségüket a 21. cikk (3) bekezdésében említett sorszámra való hivatkozással nyilvántartásba vegyék.

(2) Az (1) bekezdésben említett nyilvántartást legalább az illetékes hatóság által meghatározandó, 3 évnél nem rövidebb ideig meg kell őrizni.

24. cikk

Eltérés az azonosító okmánynak a 21. cikk (1) bekezdésében előírt formátumától

(1) A 21. cikk (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok engedélyezik a 26. cikknek megfelelően kiállított azonosító okmánnyal rendelkező, az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok egyik tagállamból egy másikba történő, nem kereskedelmi célú mozgását.

(2) Szükség esetén a 6. cikk c) pontjában előírt követelményeknek való megfelelést az (1) bekezdésben említett azonosító okmányban a 34. cikk (1) bekezdésében előírt ellenőrzések elvégzését követően dokumentálni kell.

2. SZAKASZ

Az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak egy területről vagy harmadik országból valamely tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgásához szükséges azonosító okmányok

25. cikk

A 10. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett azonosító okmányok formátuma és tartalma

(1) A 10. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett azonosító okmány az e cikk (2) bekezdése alapján elfogadandó mintának megfelelő formátumú állat-egészségügyi bizonyítvány, amely a következő információk bejegyzésére szolgáló rovatokat tartalmazza:

a)	a transzponder, illetve tetoválás helye és vagy a transzponder, illetve tetoválás alkalmazásának kezdete, vagy a leolvasásának dátuma, valamint a transzponderen vagy tetováláson olvasható alfanumerikus kód;

b)	a kedvtelésből tartott állat faja, fajtája, a születésének a tulajdonos által megállapított időpontja, ivara és színe;

c)	az okmány egyedi sorszáma;

d)	a tulajdonos vagy a feljogosított személy neve és elérhetősége;

e)	az azonosító okmányt kiállító tisztviselő vagy engedéllyel rendelkező állatorvos neve, elérhetősége és aláírása;

f)	a veszettség elleni vakcinázás adatai;

g)	a veszettségre vonatkozó ellenanyag-titrálási vizsgálathoz vett vérminta levételének időpontja;

h)	a veszettségtől eltérő betegségekre vagy fertőzésekre előírt megelőző egészségügyi intézkedéseknek való megfelelés;

i)	a hitelesítő illetékes hatóság képviselőjének neve és aláírása;

j)	a 34. cikkben említett ellenőrzéseket elvégző illetékes hatóság képviselőjének neve, elérhetősége és aláírása, valamint e vizsgálatok időpontja;

k)	az állat egészségi állapota szempontjából releváns egyéb információk.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben meghatározza az e cikk (1) bekezdésében említett mintát, valamint az említett bekezdésben említett állat-egészségügyi bizonyítványra vonatkozó nyelvi, megjelenési és érvényességi követelményeket. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 41. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3) A 10. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett azonosító okmánynak részét kell, hogy képezze egy, a tulajdonos vagy feljogosított személy által aláírt nyilatkozat, amely igazolja, hogy a kedvtelésből tartott állat Unióba történő mozgása nem kereskedelmi célú mozgás.

26. cikk

A 10. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett azonosító okmány kiállítása és kitöltése

A 10. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett azonosító okmányt igazoló dokumentumok alapján a feladási hely szerinti terület vagy harmadik ország hatósági állatorvosa vagy egy engedéllyel rendelkező állatorvos állítja ki, és a feladási hely szerinti terület vagy harmadik ország illetékes hatósága hitelesíti, miután a kiállító állatorvos:

a)	ellenőrizte, hogy a kedvtelésből tartott állatot a 17. cikk (1) bekezdésének megfelelően megjelölték; és

b)	gondosan bevezette az azonosító okmány megfelelő rovataiba a 25. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontjában említett információkat, ezzel igazolva a 10. cikk (1) bekezdésének a) és adott esetben b), c) és d) pontjában említett követelményeknek való megfelelést.

27. cikk

Eltérés az azonosító okmánynak a 25. cikk (1) bekezdésében előírt formátumától

A 25. cikk (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok engedélyezhetik a 22. cikknek megfelelően kiállított azonosító okmánnyal rendelkező, az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok egyik tagállamból egy másikba történő, nem kereskedelmi célú mozgását, amennyiben:

a)	az azonosító okmányt a 13. cikk (1) bekezdése szerinti jegyzékben szereplő területek vagy harmadik országok egyikében állították ki, vagy

a kedvtelésből tartott állatok egy másik tagállamból egy területre vagy harmadik országba való mozgást, vagy azon keresztüli tranzitot követően lépnek be egy tagállamba, és az azonosító okmányt engedéllyel rendelkező állatorvos töltötte és állította ki, igazolva, hogy a kedvtelésből tartott állatot az Unió területének elhagyását megelőzően:

i.	a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt veszettség elleni vakcinával vakcinázták; valamint

ii.	alávetették a 10. cikk (1) bekezdésének c) pontjában előírt, veszettségre vonatkozó ellenanyag-titrálási vizsgálatnak, kivéve a 12. cikkben előírt eltérés esetén.

3. SZAKASZ

Az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatok egyik tagállamból a másikba történő, nem kereskedelmi célú mozgásához szükséges azonosító okmányok

28. cikk

A 9. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmányok formátuma és tartalma

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktus révén elfogadhatja a 9. cikk (2) bekezdése c) pontjában említett azonosító okmány mintáját, amely a következő információk bejegyzésére szolgáló rovatokat tartalmazza:

a)	a kedvtelésből tartott állat megjelölésének jellegzetességei vagy leírása a 17. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint;

b)	a kedvtelésből tartott állat faja és – amennyiben releváns – fajtája, a tulajdonos által megadott születési dátuma, ivara és színe;

c)	a tulajdonos neve és elérhetősége;

d)	az azonosító okmányt kiállító vagy kitöltő, engedéllyel rendelkező állatorvos neve, elérhetősége és aláírása;

e)	a tulajdonos aláírása;

f)	a veszettségtől eltérő betegségekre vagy fertőzésekre előírt megelőző egészségügyi intézkedések feltüntetése; valamint

g)	a kedvtelésből tartott állat egészségi állapota szempontjából releváns egyéb információk.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusban meg kell határozni az abban a bekezdésben említett azonosító okmányra vonatkozó nyelvi, megjelenési, érvényességi és biztonsági követelményeket is. Az említett végrehajtási jogi aktust a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

29. cikk

A 9. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmány kiállítása és kitöltése

(1) A 9. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmányt engedéllyel rendelkező állatorvos állítja ki, miután:

a)	ellenőrizte, hogy a kedvtelésből tartott állatot a 17. cikk (2) bekezdésének megfelelően megjelölték vagy arról az említett bekezdésnek megfelelő leírás készült;

b)	gondosan bejegyezte a megfelelő rovatokba a 28. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában szereplő információkat; és

c)	a tulajdonos aláírta az azonosító okmányt.

(2) Miután ellenőrizte, hogy a kedvtelésből tartott állatot a 17. cikk (2) bekezdésének megfelelően megjelölték vagy arról az említett bekezdésnek megfelelő leírás készült, az engedéllyel rendelkező állatorvos a 9. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmány releváns rovataiba bejegyzi a 28. cikk (1) bekezdésének d) és f) pontjában említett információkat, ezzel igazolva adott esetben a 9. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett követelményeknek való megfelelést.

4. SZAKASZ

Az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak egy területről vagy harmadik országból valamely tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgásához szükséges azonosító okmányok

30. cikk

A 14. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmányok formátuma és tartalma

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktus révén elfogadhatja a 14. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmány mintáját, amely a következő információk bejegyzésére szolgáló valamennyi rovatot tartalmazza:

a)	a kedvtelésből tartott állat megjelölésének jellegzetességei vagy leírása a 17. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint;

b)	a kedvtelésből tartott állat faja és – amennyiben releváns – fajtája, a tulajdonos által megadott születési dátuma, ivara és színe;

c)	a tulajdonos vagy a feljogosított személy neve és elérhetősége;

d)	az azonosító okmányt kiállító tisztviselő vagy engedéllyel rendelkező állatorvos neve, elérhetősége és aláírása;

e)	az okmány egyedi sorszáma;

f)	a veszettségtől eltérő betegségekre vagy fertőzésekre előírt megelőző egészségügyi intézkedések feltüntetése;

g)	a hitelesítő illetékes hatóság képviselőjének neve és aláírása;

h)	a 34. cikkben említett ellenőrzéseket elvégző illetékes hatóság képviselőjének neve, elérhetősége és aláírása, valamint e vizsgálatok időpontja;

i)	az állat egészségi állapota szempontjából releváns egyéb információk.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusban meg kell határozni az abban a bekezdésben említett azonosító okmányra vonatkozó nyelvi, megjelenési és érvényességi követelményeket is. Az említett végrehajtási jogi aktust a 41. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3) A 14. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmánynak részét kell, hogy képezze egy, a tulajdonos vagy feljogosított személy által aláírt nyilatkozat, amely igazolja, hogy a kedvtelésből tartott állat Unióba történő mozgása nem kereskedelmi célú mozgás.

31. cikk

A 14. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmány kiállítása és kitöltése

A 14. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmányt igazoló dokumentumok alapján a feladási hely szerinti terület vagy harmadik ország hatósági állatorvosa vagy egy engedéllyel rendelkező állatorvos állítja ki, és a feladási hely szerinti terület vagy harmadik ország illetékes hatósága hitelesíti, miután a kiállító állatorvos:

a)	ellenőrizte, hogy a kedvtelésből tartott állatot a 17. cikk (2) bekezdésének megfelelően megjelölték, vagy arról az említett bekezdésnek megfelelő leírás készült; és

b)	gondosan bejegyezte a 30. cikk (1) bekezdésének a)–f) pontjában említett információkat az azonosító okmány megfelelő rovataiba, ezzel igazolva adott esetben a 14. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett követelményeknek való megfelelést.

VI. FEJEZET

KÖZÖS RENDELKEZÉSEK

1. SZAKASZ

A kedvtelésből tartott állatok tagállamokba történő, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó eltérés

32. cikk

Eltérés a 6., 9., 10. és 14. cikk feltételeitől

(1) A 6., 9., 10. és 14. cikkben előírt feltételektől eltérve a tagállamok kivételes helyzetekben engedélyezhetik az olyan, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgását területükre, amelyek nem felelnek meg az említett cikkekben meghatározott feltételeknek, ha:

a)	a tulajdonos ennek engedélyezését előzetesen kérelmezte és a rendeltetés helye szerinti tagállam az engedélyt megadta;

a kedvtelésből tartott állatokat arra a hat hónapot meg nem haladó időszakra, amely szükséges ahhoz, hogy teljesíteni tudják a feltételeket, hatósági felügyelet mellett elkülönítették:

i.	egy, az illetékes hatóság által jóváhagyott helyen; és

ii.	az engedélyben megjelölt szabályozásnak megfelelően.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett engedély hatálya kiterjedhet egy másik tagállam területén történő tranzit engedélyezésére is, amennyiben a tranzit helye szerinti tagállam előzetes hozzájárulását adta a rendeltetési hely szerinti tagállamnak.

2. SZAKASZ

A megfelelésre vonatkozó általános feltételek

33. cikk

Kedvtelésből tartott állatoknak az egyik tagállamból egy másikba, illetve a 13. cikk (1) bekezdése és a 15. cikk szerinti jegyzékben szereplő területről vagy harmadik országból valamely tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgása esetén elvégzendő okmányellenőrzés és azonosságellenőrzés

(1) A 16. cikk sérelme nélkül és a II. fejezetben foglaltaknak való megfelelés ellenőrzése érdekében a tagállamok a kedvtelésből tartott állatoknak az egyik tagállamból egy másikba, illetve a 13. cikk (1) bekezdése és adott esetben a 15. cikk szerinti jegyzékben szereplő területről vagy harmadik országból valamely tagállamba való, nem kereskedelmi célú mozgásakor hátrányos megkülönböztetéstől mentesen okmány- és azonosságellenőrzést végeznek.

(2) A tulajdonos vagy a feljogosított személy az egyik tagállamból egy másikba, illetve a 13. cikk (1) bekezdése és adott esetben a 15. cikk szerinti jegyzékben szereplő területről vagy harmadik országból valamely tagállamba való nem kereskedelmi célú mozgás esetén az e cikk (1) bekezdésében előírt ellenőrzésekért felelős illetékes hatóság kérésére:

a)	bemutatja a kedvtelésből tartott állat e rendeletben előírt azonosító okmányát, amely bizonyítja az ilyen mozgásra vonatkozó követelményeknek való megfelelést; és

b)	a kedvtelésből tartott állatot az ellenőrzések céljára átadja.

34. cikk

Okmányellenőrzés és azonosságellenőrzés a 13. cikk (1) bekezdése vagy a 15. cikk szerinti jegyzékben nem szereplő területről vagy harmadik országból való, nem kereskedelmi célú mozgás esetén

(1) A III. fejezetben foglalt előírásoknak való megfelelés ellenőrzése érdekében a tagállami illetékes hatóság a 13. cikk (1) bekezdése és adott esetben a 15. cikk szerinti jegyzékben nem szereplő területről vagy harmadik országból az adott tagállamba való nem kereskedelmi célú mozgással érintett, kedvtelésből tartott állatokon, a beutazási beléptetési pontnál okmány- és azonosságellenőrzést végez.

(2) A tulajdonos vagy a feljogosított személy a 13. cikk (1) bekezdése és adott esetben a 15. cikk szerinti jegyzékben nem szereplő területről vagy harmadik országból valamely tagállamba történő belépés időpontjában az (1) bekezdésben említett ellenőrzések céljából megkeresi a beutazási beléptetési ponton található illetékes hatóságot, és:

a)	bemutatja a kedvtelésből tartott állatnak az e rendelet alapján előírt azonosító okmányát, amely igazolja az ilyen mozgásra vonatkozó követelményeknek való megfelelést; és

b)	a kedvtelésből tartott állatot az ellenőrzések céljára átadja.

(3) A tagállamok összeállítják és naprakészen tartják a beutazási beléptetési pontok jegyzékét.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy az általuk az (1) bekezdésben előírt ellenőrzések elvégzésére kijelölt illetékes hatóság:

a)	teljes mértékben ismerje a III. fejezetben meghatározott szabályokat, és az illetékes hatóság tisztviselői megfelelő képzésben részesüljenek ezek végrehajtására;

b)	nyilvántartást vezessen az elvégzett ellenőrzések teljes számáról és az azok során feltárt meg nem felelés eseteiről; valamint

c)	dokumentálja az elvégzett ellenőrzéseket az azonosító okmány megfelelő rovatában, amennyiben ilyen dokumentálásra van szükség a más tagállamba a 24. cikk (1) bekezdésével összhangban történő, nem kereskedelmi célú mozgáshoz.

35. cikk

A 33. és 34. cikkben előírt ellenőrzések során feltárt megfelelési hiányosságok esetén foganatosítandó intézkedések

(1) Ha a 33. és 34. cikkben előírt ellenőrzések azt tárják fel, hogy a kedvtelésből tartott állat nem felel meg a II. vagy a III. fejezetben meghatározott feltételeknek, az illetékes hatóság a hatósági állatorvossal és szükség esetén a tulajdonossal vagy a feljogosított személlyel konzultálva a következőképpen határozhat:

a)	visszaküldi a kedvtelésből tartott állatot a feladás szerinti országba vagy területre, vagy

b)	hatósági felügyelet mellett elkülöníti a kedvtelésből tartott állatot arra az időszakra, amely a II. vagy III. fejezetben meghatározott feltételek teljesüléséhez szükséges, vagy

c)	utolsó lehetőségként – amennyiben a visszaküldés nem lehetséges, elkülönítés pedig gyakorlati okokból nem kivitelezhető – a kedvtelésből tartott állatoknak az életük kioltása során való védelmére vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel összhangban elaltattatja az állatot.

(2) Ha a kedvtelésből tartott állatok Unióba történő, nem kereskedelmi célú mozgását az illetékes hatóság megtagadja, az állatok hatósági felügyelet mellett elkülönítve maradnak mindaddig, amíg:

a)	vissza nem térnek a feladás szerinti országba vagy területre, vagy

b)	az érintett, kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó egyéb adminisztratív döntés meg nem születik.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedéseket a tulajdonos költségére kell megtenni, azok vonatkozásában a tulajdonos és a feljogosított személy pénzbeli kártalanításra nem jogosult.

36. cikk

Védintézkedések

(1) Ha veszettség vagy más betegség vagy fertőzés jelentkezik vagy terjed egy tagállamban, területen vagy harmadik országban, és súlyos fenyegetést jelenthet a köz- vagy állategészségügy szempontjából, a Bizottság saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérelmére végrehajtási jogi aktussal haladéktalanul és a helyzet súlyosságától függően az alábbi intézkedések egyikét fogadhatja el:

a)	az érintett tagállam, terület vagy harmadik ország egésze vagy egy része vonatkozásában a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásának vagy tranzitjának felfüggesztése;

b)	az érintett tagállam, terület vagy harmadik ország egészéből vagy egy részéből érkező, kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó különleges feltételek megállapítása.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 41. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Köz- és állat-egészségügyi kockázat terjedésének megakadályozása vagy kezelése érdekében kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el, a 41. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében.

37. cikk

Tájékoztatási kötelezettségek

(1) A tagállamok egyértelmű és könnyen hozzáférhető információkat nyújtanak a nyilvánosság számára az e rendeletben foglalt, a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről, valamint az ilyen mozgás megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó szabályokról.

(2) A (1) bekezdésben említett információk különösen a következőkre terjednek ki:

a)	a 18. cikkben előírt transzponder beültetését végző személyek számára előírt képzettségek;

b)	a veszettség elleni vakcinázás követelményétől való eltérés engedélyezése az I. melléklet A. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott fiatal állatok esetében, a 7. és 11. cikkben előírtaknak megfelelően;

a kedvtelésből tartott olyan állatoknak az adott tagállam területére történő, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó feltételek,

i.	amelyek nem felelnek meg a 6., 9., 10. vagy 14. cikkben előírtaknak;

ii.	amelyek a 16. cikkben előírtaknak megfelelően bizonyos országokból vagy területekről érkeznek az adott nemzeti szabályozásban megállapított feltételek szerint;

d)	a beutazási beléptetési pontoknak a 34. cikk (3) bekezdése alapján összeállított jegyzéke, beleértve az ellenőrzések végzésére kijelölt illetékes hatóságot, a 34. cikk (4) bekezdésének megfelelően;

e)	az I. melléklet B. részében felsorolt fajokba tartozó, kedvtelésből tartott állatoknak az adott tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó, a 9. cikk (3) bekezdésében és a 14. cikk (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően a nemzeti szabályokban megállapított feltételek;

f)	információk azokról a veszettség elleni vakcinákról, amelyekre vonatkozóan az adott tagállam illetékes hatósága a III. melléklet 1. pontjának b) alpontjában foglaltak szerint forgalombahozatali engedélyt adott ki és különösen a vonatkozó vakcinázási protokollról.

(3) A tagállamok internetes oldalakat hoznak létre az (1) bekezdésben említett információk közzétételére, és közlik a Bizottsággal ezen oldalak címét.

(4) A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak az előírt információk közzétételéhez oly módon, hogy internetes oldalán megjeleníti:

a)	a tagállamok internetes tájékoztató oldalaira mutató linkeket, és

b)	az e cikk (2) bekezdésének b), d) és e) pontjában említett információkat, valamint a 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett, a nyilvánosság számára – adott esetben további nyelveken – hozzáférhetővé tett információk.

3. SZAKASZ

Eljárási rendelkezések

38. cikk

A mellékletek módosítása

A műszaki haladás és a tudományos fejlődés figyelembevétele, valamint a közegészségügy és a kedvtelésből tartott állatok egészségének védelme érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II–IV. mellékletének módosítására vonatkozóan.

39. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak az 5. cikk (5) bekezdésében, a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, a 19. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében és a 38. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. június 28-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (5) bekezdésében, a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, a 19. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében és a 38. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) zA 5. cikk (5) bekezdése, a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, a 19. cikk (1) bekezdésének első albekezdése és a 38. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

40. cikk

Sürgősségi eljárás

(1) Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2) Az Európai Parlament vagy a Tanács a 39. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

41. cikk

A bizottság eljárása

(1) A Bizottságot az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) 58. cikkével létrehozott Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz, vagy a bizottsági tagok egyszerű többsége ezt kéri.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, összefüggésben annak 5. cikkével.

42. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az említett rendelkezésekről és az azokat érintő bármely későbbi módosításról.

VII. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

43. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) A 998/2003/EK rendelet hatályát veszti a II. melléklet B. része 2. szakaszának és a C. részének kivételével, amelyek az e rendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusok hatálybalépéséig hatályban maradnak.

A 13. cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint elfogadott végrehajtási jogi aktusokban szereplő jegyzékre vonatkozó, e rendeletben foglalt hivatkozásokat a 998/2003/EK rendelet II. melléklete B. részének 2. szakaszában és C. részében meghatározott harmadik országok és területek jegyzékére való hivatkozásnak kell tekinteni az említett végrehajtási jogi aktusok hatálybalépéséig.

(2) A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és az V. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

(3) A 998/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezése nem érinti az annak 5. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján elfogadott, a 998/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek kutyák Echinococcus multilocularis fertőzése elleni védekezést célzó megelőző egészségügyi intézkedések tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2011. július 14-i 1152/2011/EU bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet (20) hatályban maradását.

44. cikk

Az azonosító okmányokra vonatkozó átmeneti intézkedések

(1) A 21. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 6. cikk d) pontjában említett azonosító okmányt úgy kell tekinteni, hogy megfelel e rendeletnek, ha:

a)	a 2003/803/EK határozatban szereplő útlevélmintának megfelelően készült; és

b)	2014. december 29. előtt állították ki.

(2) Amennyiben a 10. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett azonosító okmány nem felel meg a 25. cikk (1) bekezdésének és a 27. cikk a) pontjának, úgy kell tekinteni, hogy mindazonáltal megfelel e rendeletnek, ha:

a)	a 2011/874/EU határozat II. mellékletében szereplő bizonyítványmintának, illetve adott esetben a 2003/803/EK határozatban szereplő útlevélmintának megfelelően készült; és

b)	2014. december 29. előtt állították ki.

45. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. december 29-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2013. június 12-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

L. CREIGHTON

(1) HL C 229., 2012.7.31., 119. o.

(2) Az Európai Parlament 2013. május 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. június 10-i határozata.

(3) HL L 146., 2003.6.13., 1. o.

(4) HL L 132., 2010.5.29., 3. o.

(5) HL L 268., 1992.9.14., 54. o.

(6) HL L 328., 2006.11.24., 14. o.

(7) HL L 343., 2009.12.22., 74. o.

(8) HL L 139., 2004.4.30., 55. o.

(9) HL L 61., 1997.3.3., 1. o.

(10) A Tanács 90/425/EGK irányelve (1990. június 26.) az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről (HL L 224., 1990.8.18., 29. o.).

(11) A Tanács 91/496/EGK irányelve (1991. július 15.) a harmadik országokból a Közösségbe behozott állatok állat-egészségügyi ellenőrzésére irányadó elvek megállapításáról (HL L 268., 1991.9.24., 56. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/82/EK irányelve (2001. november 6.) az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 1. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március 31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1. o.).

(14) HL L 79., 2000.3.30., 40. o.

(15) HL L 165., 2004.4.30., 1. o.

(16) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(17) HL L 312., 2003.11.27., 1. o.

(18) HL L 343., 2011.12.23., 65. o.

(19) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(20) HL L 296., 2011.11.15., 6. o.

I. MELLÉKLET

Kedvtelésből tartott állatok fajai

A. RÉSZ

Kutyák (Canis lupus familiaris)

Macskák (Felis silvestris catus)

Görények (Mustela putorius furo)

B. RÉSZ

Gerinctelenek (a 92/65/EGK irányelv 8. cikkének hatálya alá tartozó méhek és poszméhek, valamint a 2006/88/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii., illetve iii. alpontjában meghatározott puhatestűek és rákfélék kivételével)

A 2006/88/EK irányelv 3. cikkének k) pontjában meghatározott vízi díszállatok, amelyek az irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében nem tartoznak az irányelv hatálya alá

Kétéltűek

Hüllők

Madarak: a 2009/158/EK irányelv 2. cikkében említettektől különböző madárfajok egyedei

Emlősök: az élelmezési célra szánt és a 853/2004/EK rendelet I. mellékletében nyúlfélékként meghatározott nyulaktól és rágcsálóktól eltérő nyulak és rágcsálók

II. MELLÉKLET

A transzponderekre vonatkozó technikai követelmények

A transzpondereknek:

a)	meg kell felelniük az ISO 11784 szabványnak, és HDX- vagy FDX-B-technológiát kell alkalmazniuk; és

b)	az ISO 11785 szabványnak megfelelő leolvasó készülékkel leolvashatónak kell lenniük.

III. MELLÉKLET

A veszettség elleni vakcinázásra vonatkozó érvényességi követelmények

A veszettség elleni vakcina

nem lehet módosított, élő kórokozókat tartalmazó oltóanyag, és az alábbi kategóriák valamelyikébe kell tartoznia:

i.	adagonként legalább egy ellenanyagegységet tartalmazó inaktivált vakcina (WHO-ajánlás); vagy

ii.	a veszettségvírus immunizáló glikoproteinjét élő vírusvektorban kifejező, rekombináns vakcina;

amennyiben valamely tagállamban adják be, az alábbiak valamelyike szerint kiadott forgalombahozatali engedéllyel kell rendelkeznie:

i.	a 2001/82/EK irányelv 5. cikke; vagy

ii.	a 726/2004/EK rendelet 3. cikke;

ha egy területen vagy egy harmadik országban adják be, a vakcinát az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia vagy engedélyeznie kell, és annak meg kell felelnie legalább az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi állatokra vonatkozó diagnosztikai vizsgálatokról és vakcinákról szóló kézikönyvének a veszettségről szóló fejezetének vonatkozó részében szereplő követelményeknek.

A veszettség elleni vakcinázásnak eleget kell tennie a következő követelményeknek:

a)	a vakcinát engedéllyel rendelkező állatorvos adja be;

b)	a vakcina beadásának időpontjában az állat legalább tizenkét hetes;

c)	a vakcina beadásának időpontját engedéllyel rendelkező állatorvos vagy hatósági állatorvos bejegyzi az azonosító okmány megfelelő rovatába;

d)	a beadásnak a c) pontban említett időpontja nem előzi meg a transzponder beültetésének vagy a tetoválás elhelyezésének, illetve a transzponder vagy a tetoválás leolvasásának az azonosító okmány megfelelő rovatában feltüntetett időpontját;

a vakcinázás érvényessége az immunitás kialakulásától kezdődik, ami az alapoltás gyártója által előírt vakcinázási protokoll befejezésétől számított legalább 21 nap, és az immunitás befejeződéséig tart, a veszettség elleni vakcinának a tagállamban, területen vagy harmadik országban az 1. pont b) alpontjában említett forgalombahozatali engedélyének vagy az 1. pont c) alpontjában említett jóváhagyásának vagy engedélyének technikai leírásában foglaltaknak megfelelően.

A vakcinázás érvényességi időszakát engedéllyel rendelkező állatorvos vagy hatósági állatorvos bejegyzi az azonosító okmány megfelelő rovatába.

f)	az újraoltást elsődleges vakcinázásnak kell tekinteni, amennyiben nem az előző vakcinázás e) pontban említett érvényességi idején belül hajtották végre.

IV. MELLÉKLET

A veszettségre vonatkozó ellenanyag-titrálási vizsgálat érvényességi követelményei

1.	A veszettségre vonatkozó ellenanyag-titrálási vizsgálat elvégzéséhez szükséges vérminta levételét engedéllyel rendelkező állatorvosnak kell elvégeznie és dokumentálnia az azonosító okmány megfelelő rovatában.

A veszettségre vonatkozó ellenanyag-titrálási vizsgálatot/nak:

a vakcinázást követően legalább 30 nappal levett mintán kell elvégezni és;

legalább három hónappal a következők időpontja előtt:

—	a 13. cikk (1) vagy (2) bekezdésének megfelelően elfogadott végrehajtási jogi aktusokban felsoroltaktól eltérő területről vagy harmadik országból történő, nem kereskedelmi célú mozgás, vagy

—	az ilyen területen vagy harmadik országon keresztül történő tranzit, ha a 12. cikk c) pontjában foglalt feltételek nem teljesülnek; vagy

ii.

azt megelőzően, hogy a kedvtelésből tartott állat elhagyta az Unió területét a 13. cikk (1), vagy (2) bekezdése szerinti jegyzékben nem szereplő területre vagy harmadik országba történő, nem kereskedelmi célú mozgás vagy tranzit céljából; a 21. cikk (1) bekezdésében előírt azonosító okmánynak meg kell erősítenie, hogy a veszettségre vonatkozó ellenanyag-titrálási vizsgálat a mozgás időpontja előtt kedvező eredményt adott;

0,5 NE/ml-rel egyenértékű vagy annál nagyobb, veszettségvírust semlegesítő ellenanyagszintet kell igazolnia, és az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi állatokra vonatkozó diagnosztikai vizsgálatokról és vakcinákról szóló kézikönyvének a veszettségről szóló fejezetének vonatkozó részében előírt módszert kell alkalmaznia;

c)	a 2000/258/EK határozat 3. cikkének megfelelően engedélyezett laboratóriumban kell elvégezni;

d)	a b) pont szerinti kedvező eredmény esetén nem kell megismételni, amennyiben a kedvtelésből tartott állatot az előző vakcinázásnak a III. melléklet 2. pontjának e) alpontjában említett érvényességi időszakán belül újraoltják.

V. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat a 43. cikk (2) bekezdése szerint

A 998/2003/EK rendelet	E rendelet
1. cikk	1. cikk
2. cikk első bekezdés	2. cikk (1) bekezdés
2. cikk második bekezdés	2. cikk (2) bekezdés a) pont
2. cikk harmadik bekezdés	2. cikk (2) bekezdés b) pont
3. cikk a) pont	3. cikk a) és b) pont
3. cikk b) pont	3. cikk f) pont
3. cikk c) pont	2. cikk (1) bekezdés
4. cikk (1) bekezdés első albekezdés
	17. cikk, (1) bekezdés első albekezdés
4. cikk (1) bekezdés második albekezdés	17. cikk, (1) bekezdés második albekezdés
4. cikk (2) bekezdés	—
4. cikk (3) bekezdés	—
4. cikk (4) bekezdés	—
5. cikk (1) bekezdés a) pont	6. cikk a) pont
5. cikk (1) bekezdés b) pont	6. cikk d) pont
5. cikk (1) bekezdés b) pont i. alpont	6. cikk b) pont
5. cikk (1) bekezdés b) pont ii. alpont	6. cikk c) pont
5. cikk (1 bekezdés a) pont második albekezdés	19. cikk
5. cikk (2) bekezdés	7. cikk
6. cikk	–
7. cikk	5. cikk (5) bekezdés, 9., 14. és 28. cikk
8. cikk (1) bekezdés	10. és 12. cikk
8. cikk (2) bekezdés	10. cikk (1) bekezdés e) pont és 27. cikk
8. cikk (3) bekezdés a) pont	13. cikk (1) bekezdés
8. cikk (3) bekezdés b) pont	16. cikk
8. cikk (3) bekezdés c) pont	11. cikk
8. cikk (4) bekezdés	25. cikk (1) és (2) bekezdés
9. cikk	14. cikk és 30. cikk (1) és (2) bekezdés
10. cikk első bekezdés	13. cikk (2) bekezdés
10. cikk második bekezdés	13. cikk (3) bekezdés
11. cikk első mondat	37. cikk (1) bekezdés
11. cikk második mondat	34. cikk (4) bekezdés a) pont
12. cikk első albekezdés a) pont bevezető mondata	10. cikk (2) bekezdés és 34. cikk (1) bekezdés
12. cikk első albekezdés b) pont bevezető mondata	5. cikk (4) bekezdés
12. cikk második bekezdés	3444. cikk (3) bekezdés és 37. cikk (2) bekezdés d) pont
13. cikk	34. cikk (3) bekezdés és 37. cikk (2) bekezdés d) pont
14. cikk első bekezdés	34. cikk (2) bekezdés a) pont
14. cikk második bekezdés	17. cikk (1) bekezdés második albekezdés
14. cikk harmadik bekezdés	35. cikk (1) és (3) bekezdés
14. cikk negyedik bekezdés	35. cikk (2) bekezdés
15. cikk	IV. melléklet 1. pont és 2. pont c) pontja
16. cikk	—
17. cikk első bekezdés	—
17. cikk második bekezdés	21. cikk (1) bekezdés
18. cikk első bekezdés	—
18. cikk második bekezdés	36. cikk
19. cikk	13. cikk (3) bekezdés és 5. cikk (5) bekezdés
19a. cikk (1) és (2) bekezdés	38. cikk
19a. cikk (3) bekezdés	—
19b. cikk (1) bekezdés	39. cikk (2) bekezdés
19b. cikk (2) bekezdés	39. cikk (4) bekezdés
19b. cikk (3) bekezdés	39. cikk (1) bekezdés
19c. cikk (1) és (3) bekezdés	39. cikk (3) bekezdés
19c. cikk (2) bekezdés	—
19d. cikk (1) bekezdés és 19d. cikk (2)	39. cikk (5) bekezdés
19d. cikk (3) bekezdés	—
20–23. cikk	—
24. cikk (1), (2) és (3) bekezdés	41. cikk (1), (2) és (3) bekezdés
24. cikk (4) és (5) bekezdés	—
25. cikk	45. cikk
I. melléklet	I. melléklet
Ia. melléklet	II. melléklet
Ib. melléklet	III. melléklet
II. melléklet A. rész és B. rész 1. szakasz	—
II. melléklet B. rész 2. szakasz	13. cikk (1) bekezdés
II. melléklet C. rész	13. cikk (2) bekezdés

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

A Bizottság az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégia (1) keretében meg fogja vizsgálni a kereskedelmi gyakorlatok által érintett kutyák és macskák jólétét.

Amennyiben a szóban forgó vizsgálatból az derül ki, hogy az említett kereskedelmi gyakorlatok egészségügyi kockázatokkal járnak, a Bizottság mérlegelni fogja az emberi és az állati egészség védelmére létező megfelelő lehetőségeket, ezen belül azt, hogy javasolja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kutyák és a macskák kereskedelmére vonatkozó hatályos uniós jogszabályok megfelelő módosítását, beleértve az összes tagállamban elérhető, egymással kompatibilis nyilvántartási rendszerek bevezetését.

A fentiek fényében a Bizottság értékelni fogja annak megvalósíthatóságát és megfelelő voltát, hogy az említett nyilvántartási rendszereket kiterjesszék a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó uniós jogszabályok szerint megjelölt és azonosított kutyákra és macskákra.

(1) COM(2012) 6 final/2 – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégiáról (2012–2015).

28.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 178/27

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2013/29/EU IRÁNYELVE

(2013. június 12.)

a pirotechnikai termékek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)	A pirotechnikai termékek forgalomba hozataláról szóló, 2007. május 23-i 2007/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelven (3) lényegi módosításokat hajtottak végre (4). Mivel most további módosításokra kerül sor, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)

A termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (EGT-vonatkozású szöveg) (5) előírja a megfelelőségértékelő szervezetek akkreditálásának szabályait, megteremti a harmadik országokból érkező termékek piacfelügyeletének és ellenőrzésének keretét, valamint meghatározza a CE-jelölés általános elveit.

(3)

A termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló, 2008. július 9-i 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6) közös elveket és referenciarendelkezéseket írt elő, amelyeket ágazati jogszabályokban kívánatos alkalmazni annak érdekében, hogy egységes alapot biztosítsanak e jogszabályok felülvizsgálatához és átdolgozásához. A 2007/23/EK irányelvet ennek megfelelően hozzá kell igazítani az említett határozathoz.

(4)	A tagállamokban a pirotechnikai termékek forgalmazására érvényes törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések eltérőek, különösen a biztonsági és a teljesítménybeli jellemzők tekintetében.

(5)

A tagállamok által hozott, az Unión belüli kereskedelmet korlátozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket harmonizálni kell a pirotechnikai termékek belső piacon történő szabad mozgásának biztosítása érdekében, ugyanakkor szavatolni kell az emberi egészség és biztonság magas szintű védelmét, valamint a fogyasztók és a szakmai végfelhasználók védelmét. A védelem ilyen magas szintje magában kell, hogy foglalja a pirotechnikai termékek használóihoz kapcsolódó vonatkozó korhatárok tiszteletben tartását.

(6)	A polgári felhasználású robbanóanyagok forgalomba hozatalára és felügyeletére vonatkozó rendelkezések harmonizációjáról szóló, 1993. április 5-i 93/15/EGK tanácsi irányelv (7) kizárja a pirotechnikai termékeket a hatálya alól.

(7)

A tárolási biztonság területét a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelv (8) szabályozza, amely biztonsági követelményeket határoz meg az olyan létesítményekre ahol robbanóanyagok, ezeken belül pirotechnikai anyagok is jelen vannak.

(8)	A szállítási biztonságot illetően a pirotechnikai termékek szállításának szabályait nemzetközi egyezmények és megállapodások rögzítik, beleértve az Egyesült Nemzetek veszélyes áruk szállítására vonatkozó ajánlásait. Az említett területek ezért nem esnek ezen irányelv hatálya alá.

(9)	Az irányelvet a rendelkezésre bocsátás valamennyi formájára, így a távértékesítésre is alkalmazni kell.

(10)

Ez az irányelv nem alkalmazandó azokra a pirotechnikai termékekre, amelyekre a tengerészeti felszerelésekről szóló, 1996. december 20-i 96/98/EK tanácsi irányelv (9) és az abban említett irányadó nemzetközi egyezmények vonatkoznak. Nem alkalmazandó továbbá a játékok biztonságáról szóló, 2008. június 18-i 2009/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) hatálya alá tartozó, játékokhoz tervezett gyújtókupakokra.

(11)

A gyártó által saját használatra készített olyan tűzijátékok, amelyeket a gyártó székhelye szerinti tagállam kizárólag a saját területén való használat céljából engedélyezett, és amelyek a szóban forgó tagállam területén maradnak, nem minősülnek forgalmazott termékeknek, és ezért azoknak nem kell megfelelniük ezen irányelvnek.

(12)

Az ebben az irányelvben meghatározott követelmények teljesülése esetén a tagállamoknak nem szabad a pirotechnikai termékek szabad mozgását megtiltaniuk, korlátozniuk vagy akadályozniuk. Ezt az irányelvet a gyártók, forgalmazók és importőrök tagállam általi engedélyezésére vonatkozó nemzeti jogszabályok sérelme nélkül kell alkalmazni.

(13)	A pirotechnikai termékeknek magukban kell foglalniuk a tűzijátékokat, a színpadi pirotechnikai termékeket és a műszaki felhasználásra szánt egyéb pirotechnikai termékeket, mint például a légzsákokban és a biztonsági övek előfeszítőiben használt gázfejlesztőket.

(14)	A megfelelően magas szintű biztonság szavatolása érdekében a pirotechnikai termékeket felhasználásuk típusának, céljának vagy zajszintjének kockázati szintje szerint kell osztályozni.

(15)

A pirotechnikai termékek használatában rejlő veszélyek ismeretében helyénvaló korhatár megállapítása személyek részére történő rendelkezésre bocsátásuk esetére, illetve annak biztosítása, hogy az emberi egészség és biztonság, valamint a környezet védelme érdekében a jelölésen a biztonságos használatról elegendő és megfelelő információ szerepeljen. Egyes pirotechnikai termékek esetében gondoskodni kell arról, hogy azokhoz csak a megfelelő tudással, szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező személyek férhessenek hozzá. A járművekhez használt pirotechnikai termékek jelölésével szemben támasztott követelményeknél figyelembe kell venni a jelenlegi gyakorlatot, valamint azt, hogy ezeket a termékeket kivétel nélkül hivatásos felhasználóknak adják el.

(16)

A pirotechnikai termékek, különösképpen a tűzijátékok használata az egyes tagállamokban az eltérő szokások és hagyományok következtében más és más. Így szükséges, hogy a tagállamok nemzeti intézkedéseket hozhassanak a pirotechnikai termékek egyes kategóriái nyilvános forgalmazásának korlátozására többek között közbiztonsági vagy egészségügyi és biztonsági okokból.

(17)

A közérdek, úgymint az egészség és a biztonság, valamint a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása, továbbá az uniós piacon megvalósuló tisztességes verseny garantálása érdekében a gazdasági szereplőknek az ellátási láncban betöltött szerepüktől függően felelősséget kell vállalniuk a pirotechnikai termékek ezen irányelv követelményeinek való megfeleléséért.

(18)

Az ellátási és értékesítési láncba bekapcsolódó valamennyi gazdasági szereplőnek meg kell hoznia a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy csak olyan pirotechnikai termékeket forgalmazzon, amelyek megfelelnek ennek az irányelvnek. Az egyes gazdasági szereplőkhöz rendelt szerepkörhöz tartozó kötelezettségeket egyértelműen és arányosan kell elosztani az ellátási és az értékesítési láncban.

(19)	A gazdasági szereplők, a piacfelügyeleti hatóságok és a fogyasztók közötti kommunikáció elősegítése érdekében a tagállamok ösztönözniük kell a gazdasági szereplőket arra, hogy postai elérhetőségük mellett internetes elérhetőségüket is adják meg.

(20)	Mivel részletes ismerettel rendelkezik a tervezési és gyártási eljárásról, a gyártó van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy elvégezze a megfelelőségértékelési eljárást. A megfelelőségértékelésnek ezért kizárólagosan a gyártó kötelezettségének kell maradnia.

(21)

Gondoskodni kell arról, hogy a harmadik országokból az uniós piacra lépő pirotechnikai termékek megfeleljenek ennek az irányelvnek és különösen arról, hogy a gyártók ezeken a pirotechnikai termékeken a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat elvégezzék. Rendelkezéseket kell ezért hozni az importőrök tekintetében annak biztosítására, hogy az általuk forgalomba hozott pirotechnikai termékek megfeleljenek az ebben az irányelvben előírt követelményeknek, továbbá azért, hogy ne hozzanak forgalomba olyan pirotechnikai termékeket, amelyek ezen követelményeknek nem felelnek meg, vagy kockázatot jelentenek. Rendelkezéseket kell hozni továbbá az importőrök tekintetében annak ellenőrzésére is, hogy a megfelelőségértékelési eljárásokat elvégezték, illetve hogy a pirotechnikai termékek jelölése és a gyártók által elkészített dokumentáció az illetékes nemzeti hatóságok részére ellenőrzés céljából rendelkezésre áll.

(22)	A gyártó vagy az importőr által már forgalomba hozott pirotechnikai terméket a forgalmazó forgalmazza, és megfelelő gondossággal kell eljárnia, hogy a pirotechnikai termékeket olyan módon kezelje, hogy az ne befolyásolja hátrányosan a termék megfelelését.

(23)

Minden olyan gazdasági szereplőt, aki saját neve vagy védjegye alatt hoz forgalomba pirotechnikai terméket, illetve azt olyan módon módosítja, hogy az befolyásolja az ezen irányelvben előírt követelményeknek való megfelelést, gyártónak kell tekinteni, és vállalnia kell a gyártót terhelő kötelezettségeket.

(24)

A forgalmazókat és importőröket, mivel helyileg közel vannak a piachoz, be kell vonni az illetékes nemzeti hatóságok által ellátott piacfelügyeleti feladatokba, és fel kell készíteni az aktív részvételre oly módon, hogy rendelkezésükre bocsátják az adott pirotechnikai termékkel kapcsolatban az összes szükséges információt.

(25)

Az egyéb gazdasági szereplők azonosításához ezen irányelv által előírt információk tárolása esetén nem követelhető meg a gazdasági szereplőtől, hogy ezeket az információkat olyan egyéb gazdasági szereplők tekintetében aktualizálja, amelyek a szóban forgó gazdasági szereplő számára pirotechnikai terméket szállítottak, illetve amelyek számára a szóban forgó gazdasági szereplő pirotechnikai terméket szállított.

(26)	Helyénvaló alapvető biztonsági követelményeket meghatározni a pirotechnikai termékekkel szemben a fogyasztók védelme és a balesetek megelőzése érdekében.

(27)

Egyes pirotechnikai termékek, különösen a járművekhez használt pirotechnikai termékek – mint például a légzsákokban használt gázfejlesztők – kis mennyiségű kereskedelmi robbanóanyagot és katonai robbanószert tartalmaznak. A 2007/23/EK irányelv elfogadását követően nyilvánvalóvá vált, hogy ezeket az anyagokat nem lehet majd helyettesíteni azokban az esetekben, ahol ezen anyagok szigorúan gyúlékony összetételekben az energiaegyensúly fokozására szolgáló adalékként használatosak. Ezért szükség van a kereskedelmi robbanóanyagok és katonai robbanószerek használatát korlátozó alapvető biztonsági követelmény módosítására.

(28)

Az ezen irányelvben előírt alapvető biztonsági követelmények tekintetében végzett megfelelőségértékelés megkönnyítése érdekében azon pirotechnikai termékeket, amelyek megfelelnek az európai szabványosításról, valamint a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2012. október 25-i 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (11) megfelelően elfogadott harmonizált szabványoknak, az ezen követelmények részletes műszaki leírása céljából megfelelőnek kell tekinteni.

(29)	Az 1025/2012/EU rendelet meghatározza az abban az esetben alkalmazandó eljárást, amikor a harmonizált szabványok ellen kifogást emelnek amiatt, hogy azok nem teljes mértékben tesznek eleget az ezen irányelvben előírt követelményeknek.

(30)

Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők igazolni, az illetékes hatóságok pedig biztosítani tudják, hogy a piacon forgalmazott pirotechnikai termékek megfelelnek az alapvető követelményeknek, megfelelőségértékelési eljárásokat kell előírni. A 768/2008/EK határozat a megfelelőségértékelési eljárásokra különböző modulokat határoz meg, melyek köre – az adott kockázat és a szükséges biztonsági szint arányától függően – a leginkább megengedőtől a legszigorúbbig terjed. Az ágazatok közötti koherencia biztosítása és az eseti változatok elkerülése érdekében a megfelelőségértékelési eljárásokat ezen modulok közül kell kiválasztani.

(31)	A gyártóknak EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell készíteniük arra vonatkozóan, hogy megadják az ezen irányelvben előírt információt arról, hogy a pirotechnikai termék megfelel az ebben az irányelvben előírt követelményeknek és az egyéb vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályoknak.

(32)

Az információkhoz piacfelügyeleti célból történő hatékony hozzáférés érdekében az alkalmazandó uniós jogi aktusok meghatározásához szükséges információt egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatban kell rendelkezésre bocsátani. A gazdasági szereplők adminisztratív terhének csökkentése érdekében ezen egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat lehet az egyes vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatokból összeállított dokumentáció.

(33)

A tágabb értelemben vett megfelelőségértékelésre irányuló eljárás egészének látható végeredménye a pirotechnikai termék megfelelőségét igazoló CE-jelölés. A CE-jelölésre irányadó általános elveket a 765/2008/EK rendelet határozza meg. A CE-jelölés feltüntetésére vonatkozó szabályokat ebben az irányelvben kell megállapítani.

(34)	Az ebben az irányelvben előírt megfelelőségértékelési eljárások megfelelőségértékelő szervezetek közreműködését igénylik, amelyeket a tagállamok bejelentenek a Bizottságnak.

(35)

A tapasztalat azt mutatja, hogy a 2007/23/EK irányelvben meghatározott kritériumok, amelyeket a Bizottsághoz való bejelentés céljából a megfelelőségértékelő szervezeteknek teljesíteniük kell, nem elégségesek annak biztosításához, hogy a bejelentett szervezetek az egész Unióban egységesen magas szintű teljesítményt nyújtsanak. Mindazonáltal létfontosságú, hogy valamennyi bejelentett szervezet azonos színvonalon és tisztességes versenyfeltételek mellett lássa el feladatait. Ezért kötelező követelményeket kell megállapítani azokra a megfelelőségértékelő szervezetekre, amelyek megfelelőségértékelési szolgáltatások nyújtása céljából be kívánják jelentetni magukat.

(36)	A megfelelőségértékelés egységes minőségi színvonalának biztosítása érdekében a bejelentő hatóságokra, valamint a bejelentett szervezetek értékelésében, bejelentésében és felügyeletében részt vevő egyéb szervezetekre szintén követelményeket kell előírni.

(37)	Az ebben az irányelvben megállapított rendszert a 765/2008/EK rendeletben meghatározott akkreditálási rendszer egészíti ki. Mivel az akkreditálás alapvető eszközt jelent a megfelelőségértékelő szervezetek felkészültségének ellenőrzéséhez, a bejelentés céljából ezt is alkalmazni kell.

(38)

A nemzeti hatóságoknak előnyben kell részesítenie a 765/2008/EK rendelet szerinti – a megfelelőségi tanúsítványokba vetett bizalom szükséges szintjét biztosító – átlátható akkreditálást, amellyel bizonyítják a megfelelőségértékelő szervezetek műszaki alkalmasságát az egész Unióban. A nemzeti hatóságok ugyanakkor úgy ítélhetik meg, hogy rendelkeznek a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy maguk végezzék el ezt az értékelést. Ebben az esetben az elvégzett értékelések megfelelő szintű hitelességének a többi nemzeti hatóság felé való biztosítása érdekében a Bizottság és a többi tagállam számára be kell nyújtaniuk a szükséges igazoló dokumentumot, amely bizonyítja az adott szabályozási követelmények alapján értékelt megfelelőségértékelő szervezetek megfelelését.

(39)

A megfelelőségértékelő szervezetek gyakran alvállalkozásba adják a megfelelőségértékeléshez kapcsolódó tevékenységeik bizonyos részeit, vagy e célból leányvállalatot vesznek igénybe. Az uniós piacon forgalomba hozandó pirotechnikai termékre előírt védelmi szint megóvása érdekében alapvető fontosságú, hogy a megfelelőségértékelési feladatok ellátását illetően az alvállalkozók és leányvállalatok megfeleljenek ugyanazoknak a követelményeknek, mint a bejelentett szervezetek. Ezért fontos, hogy a bejelentendő szervezetek alkalmasságának és teljesítményének értékelése, valamint a már bejelentett szervezetek ellenőrzése az alvállalkozók és leányvállalatok által végzett tevékenységekre is kiterjedjen.

(40)	Javítani kell a bejelentési eljárás hatékonyságát és átláthatóságát és különösen az online bejelentés lehetővé tétele érdekében hozzá kell igazítani az új technológiákhoz.

(41)

Mivel a bejelentett szervezetek az Unió egészében kínálhatják szolgáltatásaikat, helyénvaló lehetőséget biztosítani a többi tagállamnak és a Bizottságnak arra, hogy egy adott bejelentett szervezettel szemben kifogást emelhessenek. Ezért fontos biztosítani egy olyan időtartamot, amely során tisztázhatók a megfelelőségértékelő szervezetek alkalmasságával kapcsolatos kétségek vagy aggályok, mielőtt még bejelentett szervezetként megkezdenék működésüket.

(42)

A versenyképesség érdekében döntő jelentőségű, hogy a bejelentett szervezetek úgy alkalmazzák a megfelelőségértékelési eljárásokat, hogy közben ne hárítsanak szükségtelen terheket a gazdasági szereplőkre. Ugyanebből az okból és a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a megfelelőségértékelési eljárások technikai alkalmazásában biztosítani kell a következetességet. Ez legjobban a bejelentett szervezetek közötti megfelelő koordinációval és együttműködéssel érhető el.

(43)

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a pirotechnikai termékek csak akkor legyenek forgalomba hozhatók, ha megfelelő tárolás, illetve rendeltetésszerű és ésszerűen előrelátható feltételek mellett történő használat esetén nem veszélyeztetik a személyek egészségét és biztonságát. A pirotechnikai termékeket csak ésszerűen előrelátható használati feltételek esetén – azaz ha a használat törvényes és kiszámítható emberi viselkedés eredménye – kell úgy tekinteni, hogy nem felelnek meg az ezen irányelvben meghatározott alapvető biztonsági követelményeknek.

(44)

A jogbiztonság érdekében egyértelműsíteni kell, hogy a 765/2008/EK rendelet uniós piacfelügyeletre és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésére vonatkozó szabályai a pirotechnikai termékekre is alkalmazandók. Ez az irányelv nem gátolhatja a tagállamokat abban a választásban, hogy mely illetékes hatóságot bízzák meg ezen feladatok ellátásával.

(45)	A bejelentett szervezeteknek termékcsaládként kell értékelnie a pirotechnikai termékek azon csoportjait, amelyek megjelenésüket, funkciójukat vagy működésüket tekintve hasonlóak.

(46)

Védintézkedési eljárásra van szükség annak megengedéséhez, hogy a pirotechnikai termékek megfelelőségét vitatni lehessen. Az átláthatóság javítása és az eljárási idő csökkentése érdekében javítani kell a hatályos védintézkedési eljáráson, azzal a céllal, hogy azt hatékonyabbá tegyék, és igénybe vegyék a tagállamok szakértelmét.

(47)

A jelenlegi rendszert olyan eljárással kell kiegészíteni, amely lehetővé teszi, hogy az érdekelt felek tájékoztatást kapjanak az olyan pirotechnikai termékekre irányuló, tervezett intézkedésekről, amelyek kockázatot jelentenek az emberi egészség vagy biztonság, illetve a közérdek védelmének egyéb szempontjaiból. Lehetővé kell tenni továbbá azt is, hogy a piacfelügyeleti hatóságok a megfelelő gazdasági szereplőkkel együttműködve az ilyen pirotechnikai termékeket illetően már korábbi szakaszban fel tudjanak lépni.

(48)	Amennyiben a tagállamok és a Bizottság egyetértenek az egyik tagállam által hozott intézkedés indokoltságát illetően, nincs szükség a Bizottság további közreműködésére, kivéve az olyan eseteket, ahol a megfelelés hiánya a harmonizált szabvány hiányosságainak tudható be.

(49)

A gyártó és az importőr érdeke, hogy biztonságos pirotechnikai termékeket szolgáltasson, hogy ezzel megelőzze a magánszemélyeket érő vagy magántulajdonban felmerülő kárt okozó hibás termékekért való felelősségéből eredő költségeket. E tekintetben a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelv kiegészíti ezt az irányelvet (12), mivel a 85/374/EGK irányelv szigorú felelősségi rendszert határoz meg a gyártókra és az importőrökre vonatkozóan, és megfelelő szintű védelmet biztosít a fogyasztók számára. Emellett a 85/374/EGK irányelv előírja, hogy a bejelentett szervezeteknek megfelelő biztosítással kell rendelkezniük szakmai tevékenységüket illetően, kivéve, ha a felelősséget a nemzeti jognak megfelelően az állam viseli, vagy ha a tagállam közvetlenül maga felelős a vizsgálatokért.

(50)

Ezen irányelv egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Az említett hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell gyakorolni.

(51)	A bejelentés követelményeinek nem vagy már nem megfelelő bejelentett szervezetek tekintetében a bejelentő tagállamot a szükséges kiigazító intézkedések meghozatalára felszólító végrehajtási jogi aktusok elfogadásakor a tanácsadóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(52)

A pirotechnikai termékek azonosítására szolgáló egységes számozási rendszer és a pirotechnikai termékek nyilvántartási számait tartalmazó nyilvántartásra irányuló gyakorlati intézkedések meghatározására, illetve a pirotechnikai termékekhez fűződő balesetekkel kapcsolatos adatok rendszeres gyűjtésére és naprakésszé tételére vonatkozó végrehajtási aktusok elfogadásakor a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(53)	A vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni az emberi egészségre vagy biztonságra, illetve a közérdek védelmének más szempontjai tekintetében kockázatot jelentő megfelelő pirotechnikai termékekre vonatkozó végrehajtási aktusok elfogadása esetén.

(54)	A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat kell elfogadnia, ha az emberi egészségre és biztonságra kockázatot jelentő megfelelő pirotechnikai termékekkel összefüggésben felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(55)	A kialakult gyakorlatnak megfelelően az ezen irányelv értelmében felállított bizottság hasznos szerepet tölthet be az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos olyan ügyeknek a kivizsgálásában, amelyeket vagy az elnök, vagy egy tagállam képviselője vet fel, az eljárási szabályzatával összhangban.

(56)	A Bizottságnak végrehajtási aktusok révén, és – tekintetbe véve különleges tulajdonságaikat – a 182/2011/EU rendelet alkalmazása nélkül eljárva meghatározza, hogy indokoltak voltak-e a tagállam által a nem megfelelő pirotechnikai termékek tekintetében hozott intézkedések.

(57)	A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(58)

A gyártók és az importőrök számára időt kell hagyni az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazásának kezdete előtt hatályos nemzeti szabályok szerinti jogaik gyakorlására, például arra, hogy értékesítsék a legyártott termékekből álló készleteiket. Ezért ésszerű átmeneti intézkedésekkel kell biztosítani a 2007/23/EK irányelvnek megfelelően az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazására vonatkozó határidőig már forgalomba hozott pirotechnikai termékek forgalmazhatóságát, további termékkövetelménynek való megfelelés szükségessége nélkül. A forgalmazók tehát az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazására vonatkozó határidőig rendelkezésre bocsáthatják a már forgalomba hozott pirotechnikai termékeket, azaz a már az ellátási láncban található készletet,

(59)

A járművekhez használt pirotechnikai termékeket a járművek életciklusához tervezik, ezért esetükben különös átmeneti intézkedésekre van szükség. Az ilyen pirotechnikai terméknek annak a járműnek az élettartama alatt, amelybe beszerelték, meg kell felelnie az első forgalomba hozatal időpontjában hatályos jogszabályi követelményeknek.

(60)	Egyes pirotechnikai termékeknek a különösen a gépjárműiparban történő megszakítás nélküli használata biztosításának érdekében az I. melléklet 4. pontját 2013. július 4-től alkalmazni kell.

(61)

Mivel ezen irányelv célját – nevezetesen annak biztosítását, hogy a forgalomban lévő pirotechnikai termékek teljesítik az egészség, a biztonság és más közérdekek védelmének magas szintjéhez szükséges követelményeket, valamint a belső piac működésének garantálását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az irányelv léptéke és hatása miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(62)	Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a 2007/23/EK irányelvből következik.

(63)	Ez az irányelv nem érinti a IV. melléklet B. részében meghatározott irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

(1) Ez az irányelv meghatározza a pirotechnikai termékek belső piaci szabad mozgásához szükséges szabályokat, és magas szinten biztosítja az emberi egészség és a közbiztonság védelmét, valamint a fogyasztók védelmét és biztonságát, szem előtt tartva a vonatkozó környezetvédelmi szempontokat.

(2) Ez az irányelv meghatározza azokat az alapvető biztonsági követelményeket, amelyeknek a pirotechnikai termékeknek meg kell felelniük a forgalmazás céljából. Ezeket a követelményeket az I. melléklet tartalmazza.

2. cikk

Hatály

(1) Ezen irányelv hatálya a pirotechnikai termékekre terjed ki.

(2) Ezen irányelv hatálya nem terjed ki az alábbiakra:

a)	a nemzeti joggal összhangban a fegyveres erők, a rendőrség vagy a tűzoltóság által történő nem kereskedelmi jellegű felhasználásra szánt pirotechnikai termékek;

b)	a 96/98/EK irányelv hatálya alá tartozó felszerelések;

c)	a repülésben és űrrepülésben való felhasználásra szánt pirotechnikai termékek;

d)	a 2009/48/EK irányelv hatálya alá tartozó, kifejezetten játékokhoz tervezett gyújtókupakok;

e)	a 93/15/EGK irányelv hatálya alá tartozó robbanóanyagok;

lőszerek;

g)	a gyártó által saját használatra készített és a gyártó székhelye szerinti tagállam által kizárólag a saját területén való használat céljából engedélyezett tűzijátékok, amelyek a szóban forgó tagállam területén maradnak.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. „pirotechnikai termék”: bármely olyan, robbanóanyagot vagy pirotechnikai elegyet tartalmazó termék, amely önfenntartó exoterm kémiai reakción keresztül hőt, fényt, hangot, gázt vagy füstöt vagy ezeknek a hatásoknak a kombinációját bocsátja ki;

2. „tűzijáték”: szórakoztató célra szánt pirotechnikai termék;

3. „színpadi pirotechnikai termék”: beltéri vagy kültéri színpadi használatra tervezett pirotechnikai termék, ideértve a filmek és televíziós műsorok gyártását vagy ezekhez hasonló felhasználást is;

4. „járművekhez használt pirotechnikai termék”: járművekben található biztonsági berendezések alkatrésze, amely ezek vagy más berendezések aktiválásához használatos pirotechnikai anyagokat tartalmaz;

5. „lőszer”: kézi lőfegyverekben, egyéb fegyverekben és tüzérségi fegyverekben használt lövedék, lőportöltet, illetve vaktöltény;

6. „szaktudással rendelkező személy”: a tagállam által a területén a F4. osztályba tartozó tűzijáték, T2. osztályba tartozó színpadi pirotechnikai termék és/vagy P2. osztályba tartozó egyéb pirotechnikai termék kezelésére és/vagy használatára feljogosított személy;

7. „forgalmazás”: egy pirotechnikai terméknek kereskedelmi tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása fogyasztás vagy használat céljára az uniós piacon, akár ellenérték fejében, akár ingyenesen;

8. „forgalomba hozatal”: egy pirotechnikai termék első alkalommal történő forgalmazása az uniós piacon;

9. „gyártó”: bármely természetes vagy jogi személy, aki vagy amely pirotechnikai terméket gyárt, illetve terveztet vagy gyártat, és ezt a pirotechnikai terméket saját neve vagy védjegye alatt forgalmazza;

10. „importőr”: az Unióban letelepedett bármely természetes vagy jogi személy, aki vagy amely harmadik országból származó pirotechnikai terméket hoz forgalomba az uniós piacon;

11. „forgalmazó”: bármely, a gyártótól vagy importőrtől különböző természetes vagy jogi személy az ellátási láncban, aki vagy amely a pirotechnikai terméket forgalmazza;

12. „gazdasági szereplő”: a gyártó, az importőr és a forgalmazó;

13. „műszaki leírás”: a pirotechnikai termék által teljesítendő műszaki követelményeket ismertető dokumentum;

14. „harmonizált szabvány”: az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke (1) pontjának c) alpontjában meghatározott harmonizált szabvány;

15. „akkreditálás”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott akkreditálás;

16. „nemzeti akkreditáló testület”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 11. pontjában meghatározott nemzeti akkreditáló testület;

17. „megfelelőségértékelés”: eljárás, amely bizonyítja a pirotechnikai termékkel kapcsolatos, ezen irányelvben foglalt alapvető biztonsági követelmények teljesülését;

18. „megfelelőségértékelő szervezet”: megfelelőségértékelési tevékenységeket – beleértve kalibrálást, vizsgálatot, tanúsítást és ellenőrzést – végző szervezet;

19. „visszahívás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja a végfelhasználók számára hozzáférhető pirotechnikai termék visszavétele;

20. „forgalomból történő kivonás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja, hogy megelőzze a pirotechnikai termék forgalmazását az értékesítési láncban;

21. „uniós harmonizációs jogszabály”: minden, a termékek forgalomba hozatalának feltételeit harmonizáló uniós jogszabály;

22. „CE-jelölés”: olyan jelölés, amely által a gyártó jelzi, hogy a pirotechnikai termék megfelel a jelölés feltüntetéséről rendelkező uniós harmonizációs jogszabályokban rögzített alkalmazandó követelményeknek.

4. cikk

Szabad mozgás

(1) A tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják az ezen irányelv követelményeinek megfelelő pirotechnikai termékek forgalmazását.

(2) Ez az irányelv nem zárja ki azon tagállami intézkedéseket, amelyek közrendi, közbiztonsági, közvédelmi, közegészségügyi vagy környezetvédelmi okokból tiltják vagy korlátozzák a F2. és F3. osztályba sorolt tűzijátékok, valamint a színpadi és egyéb pirotechnikai termékek birtoklását, használatát és/vagy lakossági értékesítését.

(3) Kereskedelmi vásárokon, kiállításokon és pirotechnikai termékek értékesítési célú bemutatóin a tagállam nem akadályozhatja meg az ennek az irányelvnek nem megfelelő pirotechnikai termékek bemutatását és használatát, feltéve, hogy látható módon, egyértelműen feltüntetik a szóban forgó kereskedelmi vásár, kiállítás vagy bemutató nevét és időpontját, illetve azt, hogy a pirotechnikai termékek nem megfelelőek és nem forgalmazhatóak mindaddig, amíg megfelelőségüket nem biztosították. Ilyen rendezvények alkalmával az adott tagállam illetékes hatósága által előírt követelményekkel összhangban megfelelő biztonsági intézkedéseket kell hozni.

(4) A tagállamok nem tilthatják a kutatási, fejlesztési és vizsgálati céllal gyártott, és ezen irányelvnek nem megfelelő pirotechnikai termékek szabad mozgását és használatát, feltéve, hogy látható módon és egyértelműen feltüntetik azt, hogy nem megfelelőek, illetve azt, hogy fejlesztési, vizsgálati, illetve kutatási céloktól eltérő célra nem használhatók fel.

5. cikk

Forgalmazás

A tagállamok megtesznek valamennyi szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy pirotechnikai termékeket csak akkor lehessen forgalmazni, ha ezen irányelv követelményeinek megfelelnek.

6. cikk

A pirotechnikai termékek osztályai

(1) A pirotechnikai termékeket a gyártó felhasználásuk módja vagy céljuk és kockázati szintjük alapján – ideértve a zajszintet is – osztályokba sorolja. A 21. cikkben említett bejelentett szervezetek a 17. cikkben említett megfelelőségértékelési eljárás részeként jóváhagyják az osztályba sorolást.

Az osztályok a következők:

Tűzijátékok:

i.	F1. osztály: alacsony kockázattal és elhanyagolható zajszinttel járó, elkerített területen való használatra szánt tűzijátékok, beleértve a lakóépületek belsejében való használatra szánt tűzijátékokat;

ii.	F2. osztály: alacsony kockázattal és alacsony zajszinttel járó, a szabadban lévő elkerített területen való használatra szánt tűzijátékok;

iii.	F3. osztály: közepes kockázattal járó, a szabadban lévő nagy nyílt területen való használatra szánt tűzijátékok, amelyek zajszintje nem ártalmas az emberi egészségre;

iv.	F4. osztály: nagy kockázattal járó, kizárólag szaktudással rendelkező személyek általi használatra szánt („szakember által használható tűzijáték”-ként ismert) tűzijátékok, amelyek zajszintje nem ártalmas az emberi egészségre.

Színpadi pirotechnikai termékek:

i.	T1. osztály: alacsony kockázattal járó, színpadi használatra szánt pirotechnikai termékek;

ii.	T2. osztály: kizárólag szaktudással rendelkező személyek általi használatra szánt színpadi pirotechnikai termékek.

Egyéb pirotechnikai termékek:

i.	P1. osztály: alacsony kockázattal járó, nem a tűzijátékok és a színpadi pirotechnikai termékek körébe tartozó pirotechnikai termékek;

ii.	P2. osztály: nem a tűzijátékok és a színpadi pirotechnikai termékek körébe tartozó pirotechnikai termékek, amelyeket csak szaktudással rendelkező személyek kezelhetnek vagy használhatnak.

(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról az eljárásokról, amelyek során azonosítják és a használatra feljogosítják a szaktudással rendelkező személyeket.

7. cikk

Korhatárok és egyéb korlátozások

(1) A pirotechnikai termékek nem forgalmazhatók az alábbi korhatárok alatti személyek részére:

tűzijátékok:

i.	F1. osztály: 12 éves kor;

ii.	F2. osztály: 16 éves kor;

iii.	F3. osztály: 18 éves kor;

b)	a T1. osztályba tartozó színpadi pirotechnikai termékek és a P1. osztályba tartozó egyéb pirotechnikai termékek: 18 éves kor.

(2) A tagállamok megemelhetik az (1) bekezdésben megállapított korhatárokat, amennyiben ez közrendi, közegészségügyi vagy közbiztonsági okokból indokolt. A tagállamok csökkenthetik a korhatárt olyan személyek esetében, akik szakmailag képzettek vagy ilyen képzésben vesznek részt.

(3) A gyártók, importőrök és forgalmazók kizárólag szaktudással rendelkező személyek számára forgalmazhatják a következő pirotechnikai termékeket:

a)	az F4. osztályba sorolt tűzijátékok;

b)	a T2. osztályba sorolt színpadi pirotechnikai termékek és a P2. osztályba sorolt egyéb pirotechnikai termékek.

(4) A P1. osztályba tartozó, járművekhez használt egyéb pirotechnikai termékeket, ideértve a légzsák- és a biztonsági övek előfeszítésére szolgáló rendszereket, nem forgalmazzák a lakosság számára, kivéve járműbe vagy levehető járműrészbe beépített formában.

2. FEJEZET

A GAZDASÁGI SZEREPLŐK KÖTELEZETTSÉGEI

8. cikk

A gyártók kötelezettségei

(1) Pirotechnikai termékeik forgalomba hozatalakor a gyártók biztosítják, hogy a pirotechnikai termékek tervezése és gyártása az I. mellékletben előírt alapvető biztonsági követelményekkel összhangban történt.

(2) A gyártók elkészítik a II. mellékletben említett műszaki dokumentációt, és elvégeztetik a 17. cikk szerinti megfelelőségértékelési eljárást.

Amennyiben az eljárás keretében bizonyítást nyer, hogy a pirotechnikai termék megfelel az alkalmazandó követelményeknek, a gyártók elkészítik az EU-megfelelőségi nyilatkozatot, és feltüntetik a terméken a CE-jelölést.

(3) A gyártók a műszaki dokumentációt és az EU-megfelelőségi nyilatkozatot a pirotechnikai termék forgalomba hozatalát követően 10 évig megőrzik.

(4) A gyártó biztosítja a sorozatgyártás ezen irányelvnek való megfelelőségének fenntartását szolgáló eljárások működését. Megfelelően figyelembe kell venni a pirotechnikai termék tervezésének vagy jellemzőinek változásait, valamint azon harmonizált szabványok vagy egyéb műszaki leírások változásait, amelyek alapján a pirotechnikai termék megfelelőségét megállapították.

Ha a pirotechnikai termék jelentette kockázatokra tekintettel indokolt, a gyártók – az illetékes hatóságok kellően alátámasztott kérésére – a fogyasztók egészsége és biztonsága érdekében elvégzik a forgalmazott pirotechnikai termék mintavizsgálatát, kivizsgálják a panaszokat, szükség esetén nyilvántartást vezetnek ezekről, továbbá a nem megfelelő pirotechnikai termékekről és a nem megfelelő pirotechnikai termékek visszahívásáról, valamint folyamatosan tájékoztatják a forgalmazókat minden ilyen nyomonkövetési intézkedésről.

(5) A gyártók biztosítják, hogy az általuk forgalmazott pirotechnikai termékek a 10. vagy a 11. cikknek megfelelően legyenek jelölve.

(6) A gyártók feltüntetik a pirotechnikai terméken, vagy ha ez nem lehetséges, a termék csomagolásán vagy a termék kísérő dokumentációján a nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket és azt a postacímüket, amelyen kapcsolatba lehet lépni velük. Címként egy olyan pontot jelölnek meg, ahol a gyártóval kapcsolatba lehet lépni. Az elérhetőséget a végfelhasználók és a piacfelügyeleti hatóságok számára könnyen érthető nyelven tüntetik fel.

(7) A gyártók gondoskodnak arról, hogy az érintett tagállam által meghatározott módon a pirotechnikai termékhez a fogyasztók és más végfelhasználók által könnyen érthető nyelven mellékeljék a használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót. Az ilyen használati utasításnak és biztonsági tájékoztatónak, illetve a jelölésnek egyértelműnek, érthetőnek és könnyen értelmezhetőnek kell lennie.

(8) Azok a gyártók, amelyek úgy ítélik meg, illetve okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott pirotechnikai termék nem felel meg ennek az irányelvnek, azonnal meghozzák a szóban forgó pirotechnikai termék megfelelőségének biztosításához szükséges kiigazító intézkedéseket, adott esetben kivonják a forgalomból vagy visszahívják. Továbbá, amennyiben a pirotechnikai termék kockázatot jelent, a forgalmazók erről azonnal tájékoztatják azon tagállamok illetékes nemzeti hatóságait, amelyekben a pirotechnikai termékeket forgalmazták, részletes tájékoztatást adva elsősorban a megfelelés hiányáról és valamennyi megtett kiigazító intézkedésről.

(9) A gyártók valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére az adott hatóság számára könnyen érthető nyelven átadják a pirotechnikai termék ezen irányelvnek való megfelelőségének igazolásához szükséges összes nyomtatott vagy elektronikus formátumú információt és dokumentációt. A gyártók az említett hatóság kérésére együttműködnek vele minden olyan intézkedés terén, melyeket az általuk forgalomba hozott pirotechnikai termék jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében hoznak.

9. cikk

Nyomonkövethetőség

(1) Nyomonkövethetőségük fokozása érdekében a pirotechnikai termékeket a gyártók olyan jelöléssel látják el, amelyen feltüntetik a 17. cikk szerinti megfelelőségértékelést végző bejelentett szervezet által a termékekhez rendelt nyilvántartási számot. A számozást a Bizottság által meghatározott egységes rendszerrel összhangban kell végezni.

(2) A gyártók és az importőrök nyilvántartást vezetnek az általuk forgalmazott pirotechnikai termékek nyilvántartási számairól és ezt az információt kérésre az érintett hatóságok számára hozzáférhetővé teszik.

10. cikk

A járművekhez használt pirotechnikai termékektől eltérő pirotechnikai termékek jelölése

(1) A gyártó köteles biztosítani, hogy a járművekhez használt pirotechnikai termékektől eltérő pirotechnikai termékeket látható, olvasható és kitörölhetetlen jelöléssel lássák el, annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén (nyelvein), amelyben a pirotechnikai terméket a fogyasztó számára forgalmazzák. Ennek a címkének világosnak, érthetőnek és könnyen értelmezhetőnek kell lennie.

(2) A pirotechnikai termékek jelölésén a gyártó tekintetében feltüntetik legalább a 8. cikk (6) bekezdésében meghatározott információkat, illetve – ha a gyártó az Unióban nem letelepedett – a gyártó, valamint az importőr tekintetében a 8. cikk (6) bekezdésében, illetve a 12. cikk (3) bekezdésében meghatározott információkat, a pirotechnikai termék megnevezését és típusát, a nyilvántartási számot, a termék-, tétel- vagy sorozatszámát, a 7. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt alsó korhatárokat, a besorolási osztályt és a használati utasítást, az F3. és az F4. osztályba sorolt tűzijátékok esetén a gyártási évet, illetve adott esetben a minimális biztonsági távolságot. A jelölésen feltüntetik a termék nettó robbanóanyag-tartalmát (a továbbiakban: NEC).

(3) A tűzijátékokon továbbá legalább a következő információkat tüntetik fel:

a)	F1. osztály: adott esetben: „kizárólag szabadtéri használatra” és a minimális biztonsági távolság;

b)	F2. osztály: „kizárólag szabadtéri használatra” és adott esetben a minimális biztonsági távolság(ok);

c)	F3. osztály: „kizárólag szabadtéri használatra” és a minimális biztonsági távolság(ok);

d)	F4. osztály: „kizárólag szaktudással rendelkező személy általi használatra” és a minimális biztonsági távolság(ok).

(4) A színpadi pirotechnikai termékeken továbbá legalább a következő információkat tüntetik fel:

a)	T1. osztály: adott esetben: „kizárólag szabadtéri használatra” és a minimális biztonsági távolság(ok);

b)	T2. osztály: „kizárólag szaktudással rendelkező személy általi használatra” és a minimális biztonsági távolság(ok).

(5) Ha a pirotechnikai terméken nincs elegendő hely a (2), (3) és (4) bekezdésben említett jelölési követelmények teljesítéséhez, az információt a legkisebb csomagolási egységen tüntetik fel.

11. cikk

A járművekhez használt pirotechnikai termékek jelölése

(1) A járművekhez használt pirotechnikai termékek jelölésén feltüntetik a gyártó tekintetében a 8. cikk (6) bekezdésében meghatározott információkat, a pirotechnikai termék nevét és típusát, a nyilvántartási számot, a termék-, tétel- vagy sorozatszámát, és – amennyiben szükséges – a biztonsági előírásokat.

(2) Amennyiben a járművekhez használt pirotechnikai terméken nincs elegendő hely az (1) bekezdésben említett jelölési követelmények teljesítéséhez, a szükséges információkat a termék csomagolásán tüntetik fel.

(3) A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) és az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) II. mellékletének megfelelően a járművekhez használt pirotechnikai termékek tekintetében összeállított, és a foglalkozásszerű felhasználók egyedi igényeit figyelembe vevő biztonsági adatlapot az ilyen felhasználók rendelkezésére bocsátják az általuk megjelölt nyelven.

A biztonsági adatlapot nyomtatott vagy elektronikus formátumban is át lehet adni, amennyiben a foglalkozásszerű felhasználó rendelkezik a hozzáféréshez szükséges eszközökkel.

12. cikk

Az importőrök kötelezettségei

(1) Az importőrök kizárólag megfelelő termékeket hozhatnak forgalomba.

(2) Egy adott pirotechnikai termék forgalomba hozatalát megelőzően az importőrök meggyőződnek róla, hogy a gyártó elvégezte a 17. cikkben említett releváns megfelelőségértékelési eljárást. Megbizonyosodnak róla, hogy a gyártó elkészítette a műszaki dokumentációt, a pirotechnikai terméken fel van tüntetve a CE-jelölés, és mellékelték hozzá az előírt dokumentációt, továbbá arról, hogy a gyártó megfelel a 8. cikk (5) és (6) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

Amennyiben az importőr úgy ítéli meg, vagy okkal feltételezi, hogy a pirotechnikai termék nem felel meg az I. mellékletben előírt alapvető biztonsági követelményeknek, a pirotechnikai terméket nem hozza forgalomba, amíg megfelelővé nem tették. Továbbá amennyiben a pirotechnikai termék kockázatot jelent, az importőr tájékoztatja erről a gyártót, valamint a piacfelügyeleti hatóságokat.

(3) Az importőrök a pirotechnikai terméken, vagy ha ez nem lehetséges, a termék csomagolásán vagy a pirotechnikai termék kísérő dokumentációján feltüntetik nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket és postai címüket, amelyen kapcsolatba lehet lépni velük. Az elérhetőséget a végfelhasználók és a piacfelügyeleti hatóságok számára könnyen érthető nyelven tüntetik fel.

(4) Az importőrök gondoskodnak arról, hogy a pirotechnikai termékhez mellékeljék a használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót az adott tagállam által meghatározott, a fogyasztók és más végfelhasználók által könnyen érthető nyelven.

(5) Az importőrök biztosítják, hogy amíg a pirotechnikai termék a felelősségi körükbe tartozik, a tárolás és a szállítás körülményei ne veszélyeztessék az I. mellékletben meghatározott alapvető biztonsági követelményeknek való megfelelését.

(6) Ha a pirotechnikai termékkel járó kockázatokra tekintettel indokolt, az importőrök – az illetékes hatóságok kellően indokolt kérésére – a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme érdekében elvégzik a forgalmazott pirotechnikai termékek mintavizsgálatát, amelynek keretében kivizsgálják a panaszokat, szükség esetén nyilvántartást vezetnek ezekről, továbbá a nem megfelelő pirotechnikai termékekről, és a pirotechnikai termékek visszahívásáról, valamint folyamatosan tájékoztatják a forgalmazókat minden ilyen nyomonkövetési intézkedésről.

(7) Azok az importőrök, amelyek úgy ítélik meg, illetve okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott pirotechnikai termék nem felel meg ezen irányelv követelményeinek, azonnal meghozzák a szükséges kiigazító intézkedéseket a pirotechnikai termék megfelelőségének biztosítására, adott esetben kivonják a forgalomból vagy visszahívják. Továbbá amennyiben a pirotechnikai termék kockázatot jelent, az importőrök erről azonnal tájékoztatják azon tagállamok illetékes nemzeti hatóságait, amelyekben a pirotechnikai terméket forgalmazták, részletes tájékoztatást adva elsősorban a megfelelés hiányáról és valamennyi elfogadott kiigazító intézkedésről.

(8) Az importőrök a pirotechnikai termék forgalomba hozatalát követően a piacfelügyeleti hatóságok számára 10 évig elérhetővé teszik az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát, és biztosítják, hogy a műszaki dokumentáció kérésre e hatóságok rendelkezésére bocsátható legyen.

(9) Az importőrök valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére az adott hatóság számára könnyen érthető nyelven átadják a pirotechnikai termék megfelelőségének igazolásához szükséges összes nyomtatott vagy elektronikus formátumú információt és dokumentációt. Az említett hatóság kérésére az importőrök együttműködnek vele az általuk forgalomba hozott pirotechnikai termékek által képviselt veszélyek kiküszöbölése érdekében tett intézkedések terén.

13. cikk

A forgalmazók kötelezettségei

(1) Pirotechnikai termék forgalmazásakor a forgalmazók az ebben az irányelvben előírt követelményekkel kapcsolatban kellő gondossággal járnak el.

(2) Egy adott pirotechnikai termék forgalmazását megelőzően a forgalmazók ellenőrzik, hogy a pirotechnikai terméken fel van-e tüntetve a CE-jelölés, mellékelték-e hozzá az előírt dokumentációt és a használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót a terméket forgalmazni szándékozó tagállam fogyasztói és végfelhasználói által könnyen érthető nyelven, továbbá hogy a gyártó és importőr megfelelt-e a 8. cikk (5) és (6) bekezdésében, illetve a 12. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

Amennyiben a forgalmazó úgy ítéli meg, vagy okkal feltételezi, hogy a pirotechnikai termék nem felel meg az I. mellékletben előírt alapvető biztonsági követelményeknek, nem forgalmazhatja a pirotechnikai terméket mindaddig, amíg azt megfelelővé nem tették. Továbbá amennyiben a pirotechnikai termék kockázatot jelent, a forgalmazó tájékoztatja erről a gyártót vagy az importőrt, valamint a piacfelügyeleti hatóságokat.

(3) A forgalmazók biztosítják, hogy amíg a pirotechnikai termék a felelősségi körükbe tartozik, a tárolás és a szállítás körülményei ne veszélyeztessék az I. mellékletben meghatározott alapvető biztonsági követelményeknek való megfelelését.

(4) Azok a forgalmazók, amelyek úgy ítélik meg, illetve okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalmazott pirotechnikai termék nem felel meg ezen irányelvnek, gondoskodnak arról, hogy meghozzák a szükséges kiigazító intézkedéseket a pirotechnikai termék megfelelőségének biztosítására, adott esetben kivonják a forgalomból vagy visszahívják. Továbbá amennyiben a pirotechnikai termék kockázatot jelent, a forgalmazók erről azonnal tájékoztatják azon tagállamok illetékes nemzeti hatóságait, amelyekben a pirotechnikai terméket forgalmazták, részletes tájékoztatást adva elsősorban a megfelelés hiányáról és valamennyi elfogadott kiigazító intézkedésről.

(5) A forgalmazók valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére az említett illetékes hatóság rendelkezésére bocsátják a pirotechnikai termék megfelelőségének igazolásához szükséges összes nyomtatott vagy elektronikus formátumú információt és dokumentációt. Az említett hatóság kérésére forgalmazók együttműködnek vele az általuk forgalmazott pirotechnikai termékek által képviselt veszélyek kiküszöbölése érdekében tett intézkedések terén.

14. cikk

Azon esetek, amelyekben gyártói kötelezettségek vonatkoznak az importőrökre és a forgalmazókra

Egy importőrt vagy forgalmazót, amennyiben saját neve vagy védjegye alatt hoz forgalomba egy pirotechnikai terméket, illetve olyan módon módosít egy már forgalomba hozott pirotechnikai terméket, ami befolyásolja a pirotechnikai termék ezen irányelv követelményeinek való megfelelését, ezen irányelv alkalmazásában gyártónak kell tekinteni, és a 8. cikkben a gyártókra előírt kötelezettségek terhelik.

15. cikk

A gazdasági szereplők azonosítása

A gazdasági szereplőknek kérésre azonosítaniuk kell a piacfelügyeleti hatóságok felé a következőket:

a)	minden olyan gazdasági szereplőt, amely pirotechnikai terméket szállított nekik;

b)	minden olyan gazdasági szereplőt, amelynek a pirotechnikai terméket szállítják.

A gazdasági szereplőknek az első bekezdésben említett információkat a pirotechnikai termék hozzájuk történő szállítását, illetve az általuk történő szállítását követően 10 évig be kell tudni mutatniuk.

3. FEJEZET

A PIROTECHNIKAI TERMÉK MEGFELELŐSÉGE

16. cikk

A pirotechnikai termékek megfelelőségének vélelmezése

Azokról a pirotechnikai termékekről, amelyek megfelelnek az olyan harmonizált szabványoknak, illetve azok egyes részeinek, amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vélelmezni kell, hogy megfelelnek az említett szabványok vagy azok részei által meghatározott, az I. mellékletben megállapított alapvető biztonsági követelményeknek.

17. cikk

Megfelelőségértékelési eljárások

A pirotechnikai termékek megfelelőségének értékelése során a gyártó az alábbi, a II. mellékletben említett eljárások valamelyike szerint jár el:

EU-típusvizsgálat, (B. modul) és a gyártó által az alábbiak közül kiválasztott egyik eljárás:

i.	belső gyártásellenőrzésen és véletlenszerű időközönként végzett, felügyelt termékvizsgálaton alapuló típusmegfelelőség (C2. modul);

ii.	a gyártási eljárás minőségbiztosításán alapuló típusmegfelelőség (D. modul);

iii.	a termék minőségbiztosításán alapuló típusmegfelelőség (E. modul);

b)	egyedi termékellenőrzésen alapuló megfelelőség (G. modul);

c)	teljes minőségbiztosításon alapuló megfelelőség (H. modul) az F4. osztályba tartozó tűzijátékok esetében.

18. cikk

EU-megfelelőségi nyilatkozat

(1) Az EU-megfelelőségi nyilatkozat igazolja, hogy az I. mellékletben előírt alapvető biztonsági követelmények teljesültek.

(2) Az EU-megfelelőségi nyilatkozat megfelel a III. melléklet A. részében foglalt mintának, tartalmazza a II. melléklet vonatkozó moduljaiban meghatározott elemeket, és azt folyamatosan aktualizálják. Le kell fordítani azon tagállam által megkívánt nyelvre vagy nyelvekre, amelynek területén a pirotechnikai terméket forgalomba hozzák vagy forgalmazzák.

(3) Amennyiben a pirotechnikai termékre több olyan uniós jogi aktus alkalmazandó, amely EU-megfelelőségi nyilatkozatot ír elő, e uniós jogi aktushoz egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatot állítanak ki. Ez a nyilatkozat tartalmazza az érintett uniós jogi aktusok azonosítását, ideértve közzétételük hivatkozásait is.

(4) Az EU-megfelelőségi nyilatkozat kiállításával a gyártó felelősséget vállal a pirotechnikai termék ezen irányelvben megállapított követelményeknek való megfeleléséért.

19. cikk

A CE-jelölésre vonatkozó általános elvek

A CE-jelölésre a 765/2008/EK rendelet 30. cikkében meghatározott általános elvek vonatkoznak.

20. cikk

A CE-jelölés és más jelölések feltüntetésére vonatkozó szabályok és feltételek

(1) A CE-jelölést a pirotechnikai terméken jól látható, olvasható és kitörölhetetlen módon tüntetik fel. Amennyiben a pirotechnikai termékek jellege miatt ez nem lehetséges vagy nem indokolt, a jelölést a csomagoláson és a kísérő dokumentumokon tüntetik fel.

(2) A CE-jelölést a pirotechnikai termék forgalomba hozatala előtt tüntetik fel.

(3) A CE-jelölést a bejelentett szervezet azonosító száma követi, amennyiben ez a szervezet részt vesz a gyártásellenőrzési szakaszban.

A bejelentett szervezet azonosító számát vagy maga a szervezet, vagy utasításai alapján a gyártó tünteti fel.

(4) A CE-jelölést – és adott esetben a bejelentett szervezet azonosító számát – különleges kockázatokat vagy felhasználást jelölő bármilyen egyéb jelölés követheti.

(5) A tagállamok a meglévő mechanizmusokra támaszkodnak a CE-jelölést szabályozó rendszer megfelelő alkalmazása céljából, és a jelölések nem megfelelő használata esetén meghozzák a szükséges intézkedéseket.

4. FEJEZET

A MEGFELELŐSÉGÉRTÉKELŐ SZERVEZETEK BEJELENTÉSE

21. cikk

Bejelentés

A tagállamok bejelentik a Bizottságnak és a többi tagállamnak azokat a szervezeteket, amelyeket felhatalmaztak az ezen irányelv szerinti, harmadik fél által végzendő megfelelőségértékelési feladatok ellátására.

22. cikk

Bejelentő hatóságok

(1) A tagállamok kijelölnek egy bejelentő hatóságot, amely felelősséget vállal a megfelelőségértékelési szervezetek értékeléséhez és bejelentéséhez szükséges eljárások kialakításáért és végrehajtásáért, valamint a bejelentett szervezetek ellenőrzéséért, ideértve a 27. cikknek való megfelelést is.

(2) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett értékelést és ellenőrzést a 765/2008/EK rendelet szerinti nemzeti akkreditáló testület végzi el azzal összhangban.

23. cikk

A bejelentő hatóságokra vonatkozó követelmények

(1) A bejelentő hatóságot úgy hozzák létre, hogy ne alakuljon ki összeférhetetlenség a megfelelőségértékelő szervezetekkel.

(2) A bejelentő hatóságot úgy szervezik meg és működtetik, hogy biztosítva legyen tevékenységének objektivitása és pártatlansága.

(3) A bejelentő hatóságot úgy szervezik meg, hogy a megfelelőségértékelő szervezet bejelentésével kapcsolatban minden egyes döntést az értékelést végzőktől eltérő illetékes személy hoz meg.

(4) A bejelentő hatóság nem kínál vagy végez olyan tevékenységet, amelyet a megfelelőségértékelő szervezetek végeznek, illetve nem nyújt szaktanácsadási szolgáltatást kereskedelmi vagy piaci alapon.

(5) A bejelentő hatóság biztosítja a hozzá beérkező információ bizalmas jellegét.

(6) A bejelentő hatóság kellő létszámú hozzáértő személyzettel rendelkezik ahhoz, hogy megfelelően ellássa feladatait.

24. cikk

A bejelentő hatóságok tájékoztatási kötelezettségei

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a megfelelőségértékelő szervezetek értékelésére és bejelentésére, valamint a bejelentett szervezetek ellenőrzésére irányuló eljárásaikról, továbbá ezek bármilyen változásáról.

A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi ezeket az információkat.

25. cikk

A bejelentett szervezetre vonatkozó követelmények

(1) A bejelentés érdekében a megfelelőségértékelő szervezet teljesíti a (2)–(11) bekezdésben meghatározott követelményeket.

(2) A megfelelőségértékelő szervezet egy tagállam nemzeti jogszabályai szerint jön létre, és jogi személyiséggel rendelkezik.

(3) A megfelelőségértékelő szervezet olyan harmadik fél, amely független az általa értékelt szervezettől vagy pirotechnikai terméktől.

(4) A megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkavállalója nem lehet pirotechnikai termékek és/vagy robbanóanyagok tervezője, gyártója, szállítója, üzembe helyezője, vásárlója, tulajdonosa, felhasználója vagy karbantartója, illetve ezen felek képviselője. Ez nem zárja ki az olyan pirotechnikai termékek és/vagy robbanóanyagok felhasználását, amelyek a megfelelőségértékelő szervezet működéséhez szükségesek, illetve a pirotechnikai termékek személyes célra történő használatát.

A megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkavállalója nem vehet részt közvetlenül a pirotechnikai termékek és/vagy robbanóanyagok tervezésében, gyártásában vagy kialakításában, forgalomba hozatalában, üzembe helyezésében, használatában vagy karbantartásában, és nem képviselheti az ilyen tevékenységben részt vevő feleket sem. Nem vehet részt olyan tevékenységben, amely veszélyeztetné a bejelentett megfelelőségértékelési tevékenységeikkel kapcsolatos döntéshozói függetlenségét vagy feddhetetlenségét. Ez különösen érvényes a szaktanácsadási szolgáltatásokra.

A megfelelőségértékelő szervezetek biztosítják, hogy leányvállalataik és alvállalkozóik tevékenysége ne befolyásolja megfelelőségértékelési tevékenységeik bizalmas jellegét, objektivitását és pártatlanságát.

(5) A megfelelőségértékelő szervezetek és személyzetük a megfelelőségértékelési tevékenységeket az adott területtel kapcsolatos legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a szükséges műszaki szaktudással végzik el, és függetlenek minden olyan, különösen az ilyen tevékenységek eredményeiben érdekelt személyektől vagy személyek csoportjaitól eredő – főként pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntésüket vagy a megfelelőségértékelési tevékenységeik eredményét.

(6) A megfelelőségértékelő szervezet alkalmas a számára a II. melléklet által elrendelt valamennyi olyan megfelelőségértékelési feladat elvégzésére, amelyek elvégzésére bejelentették, függetlenül attól, hogy ezeket a feladatokat a megfelelőségértékelő szervezet maga végzi el, vagy a nevében és felelősségi körében végzik el.

A megfelelőségértékelő szervezet – mindig, és minden egyes megfelelőségértékelési eljárás, valamint minden olyan pirotechnikai termékfajta vagy -kategória tekintetében, amelyre bejelentették – rendelkezik a következőkkel:

a)	olyan személyzettel, amely műszaki ismeretekkel, valamint elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezik a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséhez;

b)	azon eljárások leírásával, amelyekkel összhangban megfelelőségértékelés zajlik, biztosítva ezen eljárások átláthatóságát és megismételhetőségét. Rendelkezik megfelelő szabályzattal és eljárásokkal a bejelentett szervezetként végzett feladatainak és egyéb tevékenységeinek elkülönítésére;

olyan eljárásokkal, amelyek segítségével tevékenysége végzése során megfelelően figyelembe tudja venni a vállalkozás méretét, azon ágazatot, amelyben tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét.

A megfelelőségértékelő szervezetnek rendelkezik a megfelelőségértékelési tevékenységekkel kapcsolatos műszaki és adminisztrációs feladatok megfelelő ellátásához szükséges eszközökkel, továbbá valamennyi szükséges felszereléssel vagy létesítménnyel.

(7) A megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzet a következőkkel rendelkezik:

a)	alapos műszaki és szakképzettség, amely kiterjed az összes olyan megfelelőségértékelési tevékenységre, amelyekre a megfelelőségértékelési szervezetet bejelentették;

b)	megfelelő ismeretek az általuk végzett értékelések követelményeiről és megfelelő hatáskör az ilyen értékelések elvégzésére;

c)	az I. mellékletben meghatározott alapvető követelmények, az alkalmazandó harmonizált szabványok, valamint az uniós harmonizációs jogszabályok és a nemzeti jogszabályok alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelő ismerete és megértése;

d)	az értékelés elvégzését bizonyító tanúsítványok, nyilvántartások és jelentések elkészítéséhez szükséges alkalmasság.

(8) Biztosítani kell a megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkavállalója pártatlanságát.

A megfelelőségértékelő szervezet felső szintű vezetésének és a megfelelőségértékelést végző munkavállalójának javadalmazása nem függhet az elvégzett értékelések számától vagy azok eredményétől.

(9) A megfelelőségértékelő szervezetek felelősségbiztosítást kötnek, kivéve, ha a felelősséget a nemzeti joggal összhangban az állam vállalja át, vagy ha közvetlenül maga a tagállam felel a megfelelőségértékelésért.

(10) A megfelelőségértékelő szervezet személyzete betartja a szakmai titoktartás követelményeit minden olyan információ tekintetében, amely a II. melléklet vagy az azt átültető nemzeti jogszabály rendelkezései alapján ellátott feladataik végrehajtása során jutott birtokukba, kivéve annak a tagállamnak az illetékes hatóságait, ahol a szervezet tevékenységét gyakorolja. A tulajdonjogokat tiszteletben tartják.

(11) A megfelelőségértékelő szervezetek részt vesznek a vonatkozó szabványosítási tevékenységekben, valamint az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabály alapján létrehozott, a bejelentett szervezeteket koordináló csoport tevékenységé, vagy gondoskodnak arról, hogy a megfelelőségértékelést végző munkavállalójuk tájékoztatást kapjon ezekről, továbbá általános útmutatóként alkalmazzák az említett csoport munkája eredményeként létrejött adminisztratív döntéseket és dokumentumokat.

26. cikk

A bejelentett szervezetek megfelelőségének vélelmezése

Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezet igazolja, hogy megfelel az olyan vonatkozó harmonizált szabványokban vagy azok részeiben rögzített kritériumoknak, amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, akkor vélelmezik, hogy megfelel a 25. cikkben meghatározott követelményeknek, amennyiben az alkalmazandó harmonizált szabványok kiterjednek az említett követelményekre.

27. cikk

A bejelentett szervezetek leányvállalatai és alvállalkozói

(1) Amennyiben a bejelentett szervezet bizonyos megfelelőségértékelési feladatokat alvállalkozásba ad, vagy leányvállalatot bíz meg velük, biztosítja, hogy az alvállalkozó vagy leányvállalat megfelel a 25. cikkben meghatározott követelményeknek, és ennek megfelelően tájékoztatja erről a bejelentő hatóságot.

(2) A bejelentett szervezetek teljes felelősséget vállalnak az alvállalkozók vagy leányvállalatok által elvégzett feladatokért, függetlenül attól, hogy azok hol vannak letelepedve.

(3) Tevékenységeket alvállalkozásba adni vagy leányvállalattal elvégeztetni csak az ügyfél beleegyezésével lehet.

(4) A bejelentett szervezetek a bejelentő hatóság számára elérhetővé teszik az alvállalkozó vagy a leányvállalat szakmai képesítésének értékelésére és az általuk a II. melléklet szerint elvégzett munkára vonatkozó dokumentumokat.

28. cikk

Bejelentés iránti kérelem

(1) A megfelelőségértékelő szervezet bejelentés iránti kérelmet nyújt be a székhelye szerinti tagállam bejelentő hatóságához.

(2) A bejelentés iránti kérelemhez mellékelik azon megfelelőségértékelési tevékenység, megfelelőségértékelési modul vagy modulok, és pirotechnikai termék vagy termékek leírását, amelyek tekintetében a szervezet szakmailag alkalmasnak tekinti magát, továbbá – amennyiben van ilyen – a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditációs tanúsítványt, mely tanúsítja, hogy a megfelelőségértékelő szervezet teljesíti a 25. cikkben rögzített követelményeket.

(3) Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezet nem tud akkreditációs tanúsítványt benyújtani, a bejelentő hatóságnak benyújt minden, a 25. cikkben rögzített követelményeknek való megfelelésének igazolásához, elismeréséhez és rendszeres ellenőrzéséhez szükséges igazoló dokumentumot.

29. cikk

Bejelentési eljárás

(1) A bejelentő hatóságok csak a 25. cikkben rögzített követelményeknek megfelelő megfelelőségértékelő szervezeteket jelenthetnek be.

(2) Ezek a hatóságok a Bizottság által kifejlesztett és kezelt elektronikus bejelentési eszközön keresztül értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot.

(3) A bejelentés tartalmazza a megfelelőségértékelési tevékenységekre, a megfelelőségértékelési modulra vagy modulokra és az érintett pirotechnikai termékre vagy termékekre vonatkozó részletes információkat, valamint a szakmai alkalmasság megfelelő igazolását.

(4) Amennyiben a bejelentés nem a 28. cikk (2) bekezdésében említett akkreditációs tanúsítványon alapul, a bejelentő hatóság benyújtja a Bizottságnak és a többi tagállamnak a megfelelőségértékelő szervezet szakmai alkalmasságát és az azokat az intézkedéseket igazoló dokumentumokat, amelyek biztosítják a szervezet rendszeres ellenőrzését és azt, hogy az továbbra is megfeleljen a 25. cikkben megállapított követelményeknek.

(5) Az érintett szervezet csak akkor láthatja el egy bejelentett szervezet tevékenységét, ha a Bizottság és a többi tagállam – akkreditációs tanúsítvány használata esetén a bejelentést követő két héten belül, akkreditálás hiányában a bejelentést követő két hónapon belül – nem emelt kifogást.

Ezen irányelv alkalmazásában csak az ilyen szervezet tekinthető bejelentett szervezetnek.

(6) A bejelentő hatóság értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot a bejelentés bármely későbbi változásáról.

30. cikk

Azonosító számok és a bejelentett szervezetek listája

(1) A Bizottság a bejelentett szervezetet azonosító számmal látja el.

A Bizottság akkor is egyetlen azonosító számot ad ki, ha a szervezetet több uniós jogi aktus szerint is bejelentik.

(2) A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az ezen irányelv szerint bejelentett szervezetek jegyzékét, beleértve a hozzájuk rendelt azonosító számokat és azokat a tevékenységeket is, amelyekre bejelentették őket.

A Bizottság biztosítja, hogy a listát folyamatosan naprakészen tartják.

31. cikk

A bejelentés változásai

(1) Amennyiben a bejelentő hatóság megállapítja vagy tájékoztatják arról, hogy a bejelentett szervezet már nem tesz eleget a 25. cikkben meghatározott követelményeknek, vagy elmulasztja teljesíteni kötelezettségeit, adott esetben korlátozhatja, felfüggesztheti vagy visszavonhatja a bejelentést, attól függően, hogy milyen súlyos mértékű a követelményeknek való meg nem felelés vagy mennyire súlyos mértékben mulasztották el teljesíteni a kötelezettségeket. Erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot.

(2) Amennyiben a bejelentést korlátozzák, felfüggesztik vagy visszavonják, illetve ha a bejelentett szervezet megszüntette tevékenységét, a bejelentő tagállam megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az említett szervezet dokumentációját vagy egy másik bejelentett szervezet dolgozza fel, vagy pedig kérésre az illetékes bejelentő vagy piacfelügyeleti hatóságok számára elérhető legyen.

32. cikk

A bejelentett szervezet szakmai alkalmasságának vitatása

(1) A Bizottság kivizsgál minden olyan esetet, ahol kétség merül fel részéről, vagy mások kétségüket közlik vele a bejelentett szervezet alkalmasságával vagy azzal kapcsolatban, hogy a bejelentett szervezet folyamatosan eleget tesz-e a rá vonatkozó követelményeknek és teljesíti-e kötelezettségeit.

(2) A bejelentő tagállam kérésre a Bizottság rendelkezésére bocsátja az érintett bejelentő szervezet bejelentésének vagy szakmai alkalmassága fenntartásának alapjául szolgáló összes információt.

(3) A Bizottság biztosítja a vizsgálatai során kapott különleges adatok bizalmas kezelését.

(4) Ha a Bizottság megbizonyosodott arról, hogy egy bejelentett szervezet nem vagy már nem tesz eleget a bejelentése alapjául szolgáló követelményeknek, végrehajtási aktust fogad el, amelyben felszólítja a bejelentő tagállamot a szükséges kiigazító intézkedések megtételére, ideértve szükség esetén a bejelentés visszavonását is.

A végrehajtási aktust a 44. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

33. cikk

A bejelentett szervezetek működési kötelezettségei

(1) A bejelentett szervezet a II. mellékletben előírt megfelelőségértékelési eljárásokkal összhangban végzi el a megfelelőségértékelést.

(2) A megfelelőségértékelést az arányosság elvével összhangban, a gazdasági szereplőkre háruló szükségtelen terhek elkerülésével végzik el. A megfelelőségértékelő szervezetek a vállalkozás méretét, azt az ágazatot, amelyben tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét megfelelően figyelembe véve végzik tevékenységüket.

Ennek során ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a pirotechnikai termék ezen irányelv rendelkezéseinek való megfeleléséhez szükséges szigorúság mértékét és a védelem szintjét.

(3) A megfelelőségértékelést végző bejelentett szervezetek nyilvántartási számot rendelnek a pirotechnikai termékekhez, így azonosítják a megfelelőségértékelésen átesett termékeket és gyártóikat, illetve nyilvántartást vezetnek azon pirotechnikai termékek nyilvántartási számairól, amelyek esetében tanúsítványt adtak ki.

(4) Amennyiben a bejelentett szervezet megállapítja, hogy a gyártó nem teljesítette az I. mellékletben, a megfelelő harmonizált szabványokban vagy egyéb műszaki előírásokban megállapított alapvető biztonsági követelményeket, felszólítja a gyártót a megfelelő kiigazító intézkedések megtételére, és nem ad ki megfelelőségi tanúsítványt.

(5) Amennyiben a tanúsítvány kiadása után a megfelelőség ellenőrzése során a bejelentett szervezet megállapítja, hogy egy termék már nem megfelelő, akkor felszólítja a gyártót a megfelelő kiigazító intézkedések megtételére, és szükség esetén felfüggeszti vagy visszavonja a tanúsítványt.

(6) Amennyiben a kiigazító intézkedéseket nem teszik meg, vagy azok nem érik el a kívánt hatást, a bejelentett szervezet adott esetben korlátozhatja, felfüggesztheti vagy visszavonhatja a tanúsítványt.

34. cikk

Fellebbezés a bejelentett szervezetek döntésével szemben

A tagállamoknak biztosítják, hogy a bejelentett szervezet döntése ellen fellebbezési eljárást lehessen kezdeményezni.

35. cikk

A bejelentett szervezetek tájékoztatási kötelezettsége

(1) A bejelentett szervezetek tájékoztatják a bejelentő hatóságot a következőkről:

a)	a tanúsítványok bárminemű elutasítása, korlátozása, felfüggesztése vagy visszavonása;

b)	azokról a körülményekről, amelyek érinthetik a bejelentés hatályát vagy feltételeit;

c)	a piacfelügyeleti hatóságoktól a megfelelőségértékelési tevékenységek kapcsán hozzájuk beérkezett valamennyi információkérés;

d)	kérésre a bejelentésük hatálya alá tartozó megfelelőségértékelési tevékenységek, valamint minden más elvégzett tevékenység, többek között a határon átnyúló tevékenységek és a tevékenységek alvállalkozásba adása.

(2) A bejelentett szervezetek megfelelően tájékoztatják az ezen irányelv szerint bejelentett, ugyanazokra a pirotechnikai termékekre vonatkozó hasonló megfelelőségértékelési tevékenységeket végző más szervezeteket a negatív és – kérésre – a pozitív megfelelőségértékelési eredményekről.

36. cikk

Tapasztalatcsere

A Bizottság rendelkezik a tagállamok bejelentéssel kapcsolatos szakpolitikai intézkedésekért felelős nemzeti hatóságai közötti tapasztalatcsere szervezéséről.

37. cikk

A bejelentett szervezetek koordinálása

A Bizottság biztosítja, hogy megfelelő koordináció és együttműködés jöjjön létre az ezen irányelv szerint bejelentett szervezetek között, és az a bejelentett szervezetek fórumaként megfelelően működjön.

A tagállamok biztosítják, hogy az általuk bejelentett szervezetek közvetlenül vagy kijelölt képviselőkön keresztül részt vegyenek e fórum munkájában.

5. FEJEZET

UNIÓS PIACFELÜGYELET, AZ UNIÓS PIACRA BELÉPŐ PIROTECHNIKAI TERMÉKEK ELLENŐRZÉSE ÉS AZ UNIÓS VÉDINTÉZKEDÉSI ELJÁRÁS

38. cikk

Az uniós piacfelügyelet és az uniós piacra belépő pirotechnikai termékek ellenőrzése

(1) A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a pirotechnikai termékek csak akkor legyenek forgalomba hozhatók, ha megfelelő tárolás és rendeltetésszerű használat esetén nem veszélyeztetik a személyek egészségét és biztonságát.

(2) A pirotechnikai termékekre a 765/2008/EK rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, valamint 16–29. cikke vonatkozik.

(3) A tagállamok piacfelügyeleti tevékenységükről évente tájékoztatják a Bizottságot.

39. cikk

A kockázatot jelentő pirotechnikai termékek kezelésére vonatkozó nemzeti szintű eljárások

(1) Ha egy tagállam piacfelügyeleti hatóságainak elégséges indokuk van azt feltételezni, hogy egy pirotechnikai termék kockázatot jelent a személyek egészségére vagy biztonságára, illetve a közérdek védelmének ezen irányelv hatálya alá tartozó egyéb szempontjaira, akkor elvégzik az érintett pirotechnikai termék értékelését, amely kiterjed az ezen irányelvben meghatározott összes vonatkozó követelményre. Az érintett gazdasági szereplők e célból a szükséges módon együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal.

Amennyiben az első albekezdésben említett értékelés során a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy a pirotechnikai termék nem felel meg az ezen irányelvben megállapított követelményeknek, haladéktalanul felszólítják az érintett gazdasági szereplőt, hogy előírásuknak megfelelően a kockázat jellegével arányosan ésszerű időn belül vagy tegyen megfelelő kiigazító intézkedéseket, hogy, hogy a pirotechnikai termék megfeleljen az említett követelményeknek, vagy vonja ki a pirotechnikai terméket a forgalomból, vagy hívja vissza azt.

A piacfelügyeleti hatóságok ennek megfelelően tájékoztatják az illetékes bejelentett szervezetet.

Az e bekezdés második albekezdésében említett intézkedésekre a 765/2008/EK rendelet 21. cikke alkalmazandó.

(2) Amennyiben a jóváhagyó hatóságok úgy ítélik meg, hogy a meg nem felelés nem korlátozódik országuk területére, akkor tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és azokról az intézkedésekről, amelyek meghozatalára felszólították a gazdasági szereplőt.

(3) A gazdasági szereplő biztosítja, hogy minden megfelelő kiigazító intézkedést meghoz az uniós piacon általa forgalmazott, érintett pirotechnikai termék tekintetében.

(4) Amennyiben az érintett gazdasági szereplő nem hozza meg a megfelelő kiigazító intézkedéseket az (1) bekezdés második albekezdésében említett határidőn belül, a piacfelügyeleti hatóságok minden megfelelő átmeneti intézkedést meghoznak a nemzeti piacukon forgalmazott pirotechnikai termék betiltására vagy korlátozására, piaci forgalomból történő kivonására vagy visszahívására.

A piacfelügyeleti hatóságok ezekről az intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot.

(5) A (4) bekezdés második albekezdésében említett tájékoztatásban megadják az összes rendelkezésre álló adatot, különösen a nem megfelelő pirotechnikai termék azonosításához szükséges adatokat, a pirotechnikai termék származási helyét, a megfelelés feltételezett hiányának és a felmerülő kockázatnak a jellegét, a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát, valamint az érintett gazdasági szereplő által felhozott érveket. A piacfelügyeleti hatóságok külön jelzik, hogy a megfelelés hiánya a következők egyike miatt következett-e be:

a)	a pirotechnikai termék nem felel meg az ezen irányelvben meghatározott, az emberek egészségével és biztonságával, vagy más, a közérdek védelmével kapcsolatos követelményeknek; vagy

b)	a megfelelőség vélelmezését megalapozó, a 16. cikkben említett harmonizált szabványok hiányosságai.

(6) Az eljárást e cikk értelmében kezdeményező tagállamtól eltérő tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az elfogadott intézkedésekről és azokról a további információkról, amelyek az érintett pirotechnikai termék megfelelésének hiányáról a rendelkezésükre állnak, valamint – amennyiben nem értenek egyet az elfogadott nemzeti intézkedéssel – a kifogásaikról.

(7) Amennyiben a (4) bekezdés második albekezdésében említett tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül egyik tagállam és a Bizottság sem emel kifogást az egyik tagállam által hozott átmeneti intézkedéssel szemben, az intézkedés indokoltnak tekintendő.

(8) A tagállamok gondoskodnak az adott pirotechnikai termékkel kapcsolatban a megfelelő korlátozó intézkedések haladéktalan meghozataláról, így például a pirotechnikai termék forgalomból való kivonásáról.

40. cikk

Uniós védintézkedési eljárás

(1) Amennyiben a 39. cikk (3) és (4) bekezdésében rögzített eljárás befejezését követően kifogást emelnek egy tagállam valamelyik intézkedésével szemben, vagy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedések ellentétesek az uniós jogszabályokkal, a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a nemzeti intézkedést. Az értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási aktust fogad el arról, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e.

A Bizottság határozatának címzettje az összes tagállam, és azt haladéktalanul megküldi számukra, valamint a megfelelő gazdasági szereplőnek vagy szereplőknek.

(2) Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak ítélik, valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem megfelelő pirotechnikai terméket kivonja piacáról, és erről tájékoztatja a Bizottságot. Ha a nemzeti intézkedést indokolatlannak ítélik, az érintett tagállam visszavonja azt.

(3) Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak ítélik, és a pirotechnikai termék megfelelőségének hiánya az ezen irányelv 39. cikke (5) bekezdésének b) pontjában említett harmonizált szabványok hiányosságainak eredménye, akkor a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkében előírt eljárást alkalmazza.

41. cikk

Megfelelő pirotechnikai termékek, amelyek kockázatot jelentenek a biztonságra vagy az egészségre

(1) Amennyiben egy tagállam a 39. cikk (1) bekezdése szerinti értékelés elvégzését követően megállapítja, hogy bár a pirotechnikai termék megfelel ennek az irányelvnek, azonban mégis kockázatot jelent a személyek egészségére és biztonságára, vagy a közérdek védelmének valamely más vonatkozására, felszólítja az érintett gazdasági szereplőt, hogy előírásának megfelelően a kockázat jellegével arányosan ésszerű időn belül vagy tegyen megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az érintett pirotechnikai termék a forgalomba hozatalkor többé ne jelentsen kockázatot, vagy vonja ki a pirotechnikai terméket a forgalomból vagy hívja vissza azt.

(2) A gazdasági szereplő az uniós piacon általa forgalmazott valamennyi érintett pirotechnikai termék tekintetében kiigazító intézkedést hoz.

(3) A tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot. A tájékoztatásban megadják az összes rendelkezésre álló adatot, különösen az érintett pirotechnikai termék azonosításához szükséges adatokat, a pirotechnikai termék származási helyét és értékesítési láncát, a felmerülő kockázat jellegét, valamint a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát.

(4) A Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a meghozott nemzeti intézkedéseket. Az értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási aktusok révén határozatot hoz arról, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e, és szükség esetén megfelelő intézkedésekre tesz javaslatot.

Az első albekezdésben említett végrehajtási aktusokat a 44. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A személyek egészségének és biztonságának védelmével kapcsolatos, kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben a Bizottság a 44. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat fogad el.

(5) A Bizottság határozatának címzettje az összes tagállam, és határozatát haladéktalanul megküldi számukra, valamint a megfelelő gazdasági szereplőnek vagy szereplőknek.

42. cikk

Az alaki megfelelés hiánya

(1) A 39. cikk sérelme nélkül, ha egy tagállam a következő megállapítások egyikére jut, felszólítja az érintett gazdasági szereplőt, hogy vessen véget a megfelelés említett hiányának:

a)	a CE-jelölést a 765/2008/EK rendelet 20. cikkét vagy ezen irányelv 19. cikkét megsértve tüntették fel;

b)	a CE-jelölést nem tüntették fel;

c)	a bejelentett szervezet azonosító számát – amennyiben ez a szervezet részt vesz a gyártásellenőrzési szakaszban – a 20. cikket megsértve tüntették fel vagy nem tüntették fel;

d)	az EU-megfelelőségi nyilatkozatot nem készítették el;

e)	az EU-megfelelőségi nyilatkozatot helytelenül készítették el,

f)	a műszaki dokumentáció nem áll rendelkezésre vagy hiányos;

g)	a 8. cikk (6) bekezdésében, illetve a 12. cikk (3) bekezdésében említett információt egyáltalán nem, hamisan vagy hiányosan tüntették fel;

h)	a 8. vagy 12. cikk által előírt bármely egyéb adminisztratív követelmény nem teljesül.

(2) Amennyiben a megfelelés (1) bekezdésben említett hiánya továbbra is fennáll, az érintett tagállam minden megfelelő intézkedést megtesz a forgalmazott pirotechnikai termék korlátozására vagy betiltására, vagy gondoskodik visszahívásáról vagy piaci forgalomból történő kivonásáról.

6. FEJEZET

VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK

43. cikk

Végrehajtási aktusok

A Bizottság végrehajtási aktusok útján meghatározza:

a)	a 9. cikk (1) bekezdésében említett egységes számozási rendszert, valamint a 33. cikk (3) cikkében említett nyilvántartásra vonatkozó gyakorlati intézkedéseket;

b)	a pirotechnikai termékekkel kapcsolatos balesetekre vonatkozó adatok rendszeres gyűjtésére és frissítésére vonatkozó gyakorlati intézkedéseket.

Az említett végrehajtási aktusokat a 44. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

44. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a pirotechnikai termékekkel foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(4) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, összefüggésben annak 5. cikkével.

(5) A Bizottság minden olyan kérdésben konzultál a bizottsággal, amellyel kapcsolatban a 1025/2012/EU rendelet vagy bármely más uniós jogszabály szakértőkkel folytatott konzultációt ír elő.

A bizottság eljárási szabályzatával összhangban minden, az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos olyan kérdést is megvizsgálhat, amelyet akár az elnök, akár egy tagállam képviselője vet fel.

7. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

45. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések gazdasági szereplők általi megsértése esetén alkalmazandó szankciók szabályait, és meghoznak minden szükséges intézkedést, hogy biztosítsák ezek végrehajtását. Ezek a szabályok a súlyos szabálysértések esetén büntetőjogi szankciókat is magukban foglalhatnak.

A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

46. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) A tagállamok nem akadályozzák meg az olyan pirotechnikai termék forgalmazását, amely megfelel a 2007/23/EK irányelvnek, és már 2015. július 1-je előtt forgalomba hozták.

(2) Az F1., F2. és F3. osztályba tartozó tűzijátékokra 2010. július 4-e előtt kiadott nemzeti engedélyek a kibocsátó tagállam területén továbbra is érvényben maradnak a lejárati időpontjukig, illetve 2017. július 4-ig, attól függően, hogy melyik következik be hamarabb.

(3) Az egyéb pirotechnikai termékre, az F4. osztályba tartozó tűzijátékokra és a színpadi pirotechnikai termékekre 2013. július 4-e előtt kiadott nemzeti engedélyek a kibocsátó tagállam területén továbbra is érvényben maradnak a lejárati időpontjukig, illetve 2017. július 4-ig, attól függően, hogy melyik következik be hamarabb.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően a járművekhez használt pirotechnikai termékekre – beleértve a pótalkatrészeket is –2013. július 4-e előtt kiadott nemzeti engedélyek lejáratukig érvényben maradnak.

(5) A 2007/23/EK irányelv értelmében kibocsátott tanúsítványok ezen irányelv értelmében érvényesek.

47. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok legkésőbb 2015. június 30-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek a 3. cikk (7), (12), (13), valamint (15)–(22) pontjának, a 4. cikk (1) bekezdésének, az 5. cikknek, a 7. cikk (4) bekezdésének, a 8. cikk (2)–(9) bekezdésének, a 9. cikknek, a 10. cikk (2) bekezdésének, a 11. cikk (1) és (3) bekezdésének, a 12–16. cikknek, a 18–29. cikknek, a 31–35. cikknek, a 37. cikknek, a 38. cikk (1) és (2) bekezdésének, a 39–42. cikknek, a 45. cikknek, a 46. cikknek, valamint az I., II. és III. mellékletnek. Ezen intézkedések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok 2015. július 1-jétől alkalmazzák.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok legkésőbb 2013. október 3-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek az I. melléklet 4. pontjának. Ezen intézkedések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal. Az említett rendelkezéseket 2013. július 4-től alkalmazzák.

(3) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

(4) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

48. cikk

Hatályon kívül helyezés

A IV. melléklet A. részében felsorolt jogi aktussal módosított 2007/23/EK irányelv 2015. július 1-jén hatályát veszti, a IV. melléklet B. részében meghatározott, az irányelv nemzeti jogba való átültetésére és az irányelv alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

E cikk első bekezdésétől eltérve a 2007/23/EK irányelv I. mellékletének 4. pontja 2013. július 4-én hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a V. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

49. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Az 1. cikk, a 2. cikk, a 3. cikk (1)–(6), (8)–(11) és (14) pontja, a 4. cikk (2), (3) és (4) bekezdése, a 6. cikk, a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdése, a 8. cikk (1) bekezdése, a 10. cikk (1), (3) és (4) bekezdése, a 11. cikk (2) bekezdése, a 17., 30. és 36. cikke a 38. cikk (3) bekezdése, a 43. és –44. cikk, valamint a IV. és a V. melléklet 2015. július 1-jétől alkalmazandó.

50. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2013. június 12-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

L. CREIGHTON

(1) HL C 181., 2012.6.21., 105. o.

(2) Az Európai Parlament 2013. május 22-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. június 10-i határozata.

(3) HL L 154., 2007.6.14., 1. o.

(4) Lásd a IV. melléklet A. részét.

(5) HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

(6) HL L 218., 2008.8.13., 82. o.

(7) HL L 121., 1993.5.15., 20. o.

(8) HL L 10., 1997.1.14., 13. o.

(9) HL L 46., 1997.2.17., 25. o.

(10) HL L 170., 2009.6.30., 1. o.

(11) HL L 316., 2012.11.14., 12. o.

(12) HL L 210., 1985.8.7., 29. o.

(13) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(14) HL L 396., 2006.12.30., 1. o.

I. MELLÉKLET

ALAPVETŐ BIZTONSÁGI KÖVETELMÉNYEK

1. Minden pirotechnikai terméknek meg kell felelnie a gyártó által a bejelentett szervezet felé közölt teljesítményi jellemzőknek a lehető legnagyobb biztonság és megbízhatóság elérése érdekében.

2. Minden pirotechnikai terméket úgy kell megtervezni és előállítani, hogy a megfelelő eljárás alkalmazásával biztonságosan kezelt hulladékként a lehető legkisebb hatást gyakorolja a környezetre.

3. Rendeltetésszerű használat esetén minden pirotechnikai terméknek megfelelően kell működnie.

Minden pirotechnikai terméket valósághű körülmények között kell vizsgálni. Amennyiben ez laboratóriumban nem lehetséges, a vizsgálatot olyan körülmények között kell végrehajtani, amilyenek között a pirotechnikai terméket használni fogják.

A következő információkat és tulajdonságokat kell – adott esetben – figyelembe venni vagy megvizsgálni:

a)	kialakítás, szerkezet és jellemző tulajdonságok, beleértve a részletes kémiai összetételt (felhasznált anyagok tömege és százalékban kifejezett aránya) és a méreteket;

b)	a pirotechnikai termék fizikai és kémiai stabilitása szokásos és előrelátható környezeti feltételek mellett;

c)	szokásos, előrelátható körülmények közötti kezelésre és szállításra való érzékenység;

d)	az alkatrészek összeférhetősége kémiai stabilitásukra tekintettel;

e)	a pirotechnikai termék nedvességgel szembeni ellenálló képessége, amennyiben párás vagy nedves körülmények közötti felhasználásra szánják, és amennyiben biztonságára vagy megbízhatóságára a nedvesség kedvezőtlen hatást gyakorolhat;

alacsony vagy magas hőmérséklettel szembeni ellenálló képesség, amennyiben a pirotechnikai terméket ilyen hőmérsékleti körülmények közötti tárolásra és felhasználásra szánják, és biztonságára vagy megbízhatóságára a pirotechnikai termék egészének vagy egy alkatrészének hűtése vagy hevítése kedvezőtlen hatást gyakorolhat;

g)	biztonsági jellemzők a korai vagy nem szándékolt gyújtás vagy gyulladás megelőzésére;

h)	megfelelő utasítások, és amennyiben szükséges, jelölések a biztonságos kezelésre, tárolásra, felhasználásra (beleértve a biztonsági távolságot is) és megsemmisítésre vonatkozóan;

i)	a pirotechnikai termék, annak csomagolása vagy más alkatrésze minőségromlással szembeni ellenálló képessége szokásos, előrelátható körülmények között történő tárolás során;

j)	a pirotechnikai termék biztonságos működéséhez szükséges valamennyi eszköz és kellék meghatározása, illetve használati utasítás.

Szállítás és szokásos körülmények közötti kezelés során a pirotechnikai terméken fel kell tüntetni a pirotechnikai összetevőket, hacsak a gyártó azokat a használati utasításában nem részletezte.

4. A pirotechnikai termékek nem tartalmazhatnak a fekete lőporon és a villanóelegyen kívül más brizáns robbanóanyagot, kivéve azon P1., P2., T2. osztályba tartozó pirotechnikai termékek és az F4. osztályba tartozó tűzijátékok esetében, amelyek eleget tesznek az alábbi feltételeknek:

a)	a brizáns robbanóanyag nem vonható ki könnyen a pirotechnikai termékből;

b)	a P1. osztály esetében a pirotechnikai termék nem működhet detonatív jelleggel, illetve nem robbanthat fel megtervezett és legyártott állapotában másodlagos robbanóanyagokat;

c)	az F4., T2. és P2. osztály esetében a terméket nem detonatív jellegű működésre tervezték és szánták, vagy ha detonációra tervezték, nem robbanthat fel megtervezett és legyártott állapotában másodlagos robbanóanyagokat.

5. A pirotechnikai termékek különböző csoportjainak meg kell felelniük legalább a következő követelményeknek:

A. Tűzijátékok

A gyártó a tűzijátékokat a 6. cikk szerint nettó robbanóanyag-tartalom, biztonsági távolságok, zajszint és más hasonló szempontok alapján osztályokba sorolja. Az osztályt a címkén jól láthatóan fel kell tüntetni.

Az F2. osztályba tartozó tűzijátékoknak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

i.	a biztonsági távolság legalább 1 m. A biztonsági távolság azonban adott esetben lehet ennél kisebb;

ii.	a maximális zajszint a biztonsági távolságnál nem haladhatja meg a 120 dB-t (A, imp) vagy egy ennek megfelelő, más megfelelő módszerrel mért zajszintet;

iii.	az F1. osztály nem foglalja magában a petárdákat, a petárdatelepeket, a villanós petárdákat és a villanópetárda-telepeket;

iv.	az F1. osztályba tartozó durranó borsók (throwdowns) nem tartalmazhatnak 2,5 mg-nál több ezüst-fulminátot.

Az F2. osztályba tartozó tűzijátékoknak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

i.	a biztonsági távolság legalább 8 m. A biztonsági távolság azonban adott esetben lehet ennél kisebb;

ii.	a maximális zajszint a biztonsági távolságnál nem haladhatja meg a 120 dB-t (A, imp) vagy egy ennek megfelelő, más megfelelő módszerrel mért zajszintet.

Az F3. osztályba tartozó tűzijátékoknak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

i.	a biztonsági távolság legalább 15 m. A biztonsági távolság azonban adott esetben lehet ennél kisebb;

ii.	a maximális zajszint a biztonsági távolságnál nem haladhatja meg a 120 dB-t (A, imp) vagy egy ennek megfelelő, más megfelelő módszerrel mért zajszintet.

2.	A tűzijátékok csak olyan anyagokból készülhetnek, amelyek visszamaradó anyagai az egészségre, a tulajdonra és a környezetre nézve a lehető legkisebb kockázatot jelentik.

3.	A gyújtás módszerének tisztán láthatónak kell lennie, vagy szerepelnie kell a címkén vagy a használati utasításban.

4.	A tűzijáték nem mozdulhat el előre nem látható vagy kiszámíthatatlan módon.

Az F1., F2. és F3. osztályba sorolt tűzijátékokat külön védőcsomagolással, csomagolással, vagy a pirotechnikai termék megfelelő kialakításával védeni kell a nem szándékolt gyújtás ellen. Az F4. osztályba sorolt tűzijátékokat a nem szándékolt gyújtás ellen a gyártó által meghatározott módszerekkel kell megvédeni.

B. Egyéb pirotechnikai termékek

1.	A pirotechnikai termékeket oly módon kell megtervezni, hogy rendeltetésszerű használat esetén az egészségre, tulajdonra és a környezetre a lehető legkisebb kockázatot jelentsék.

2.	A gyújtás módszerének tisztán láthatónak kell lennie, vagy szerepelnie kell a címkén vagy a használati utasításban.

3.	A pirotechnikai terméket oly módon kell megtervezni, hogy nem szándékolt gyújtás esetén a visszamaradó anyagok az egészségre, a tulajdonra és a környezetre a lehető legkisebb kockázatot jelentsék.

4.	Adott esetben a pirotechnikai terméknek a gyártó által feltüntetett szavatossági időpontig rendeltetésszerűen működnie kell.

C. Gyújtószerkezetek

1.	A gyújtószerkezeteknek megbízhatóan kell indulniuk, és szokásos, előrelátható körülmények között használva megfelelő gyújtási képességgel kell rendelkezniük.

2.	A gyújtószerkezeteket szokásos, előrelátható körülmények között történő tárolás és használat során óvni kell az elektrosztatikus kisüléstől.

3.	Az elektromos gyújtószerkezetet szokásos, előrelátható körülmények között történő tárolás és használat során óvni kell az elektromágneses terektől.

4.	A gyújtók burkolatának megfelelő mechanikai szilárdságúnak kell lennie, és a robbanótöltetet megfelelően védenie kell a szokásos, előrelátható mechanikai behatásoktól.

5.	A gyújtók égési idejének paramétereit mellékelni kell a pirotechnikai termékhez.

6.	Az elektromos izzógyújtók elektromos jellemzőit (pl. kóboráram-biztosság, ellenállás stb.) mellékelni kell a pirotechnikai termékhez.

7.	Az elektromos izzógyújtók vezetékeinek a tervezett felhasználást figyelembe véve megfelelően szigeteltnek és megfelelő mechanikai szilárdságúnak kell lenniük, beleértve a gyújtószerkezethez vezető összekötő szilárdságát.

II. MELLÉKLET

A MEGFELELŐSÉG ÉRTÉKELÉSÉRE VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

B MODUL: EU-típusvizsgálat

Az EU-típusvizsgálat a megfelelőségértékelési eljárásnak azon része, amelynek keretében a bejelentett szervezet megvizsgálja a pirotechnikai termék műszaki tervezését, valamint ellenőrzi és tanúsítja, hogy a pirotechnikai termék műszaki tervezése megfelel ezen irányelv rájuk vonatkozó követelményeinek.

Az EU-típusvizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy értékelik a pirotechnikai termék megfelelő műszaki tervezését a műszaki dokumentáció és a 3. pontban említett alátámasztó bizonyítékok vizsgálata, valamint a teljes terméknek (a gyártási típus és a tervezési típus kombinációjának) a tervezett termelést képviselő valamely mintadarabjának vizsgálata révén.

A gyártónak elég az EU-típusvizsgálatra vonatkozó kérelmet egyetlen bejelentett szervezethez benyújtani, amelyet ő választ meg.

A kérelem az alábbiakat tartalmazza:

a)	a gyártó neve és címe;

b)	írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be;

a műszaki dokumentáció. A műszaki dokumentációnak lehetővé kell tennie annak értékelését, hogy a termék megfelel-e ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek, és tartalmaznia kell a kockázat(ok) megfelelő elemzését és értékelését. A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – az értékelés szempontjából szükséges mértékben – ismerteti a pirotechnikai termék tervét, gyártását és működését. A műszaki dokumentáció, amennyiben alkalmazható, legalább az alábbiakat tartalmazza:

i.	a típus általános leírása;

ii.	az alkatrészek, részegységek, áramkörök stb. tervezési és gyártási rajzai és tervei;

iii.	az említett rajzok és vázlatok megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, beleértve a pirotechnikai termék működésének ismertetése;

iv.

a részben vagy egészben alkalmazott olyan harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve azon esetekben, ahol ezeket a harmonizált szabványokat nem alkalmazzák, azoknak a megoldásoknak a leírása, amelyeket ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek teljesítése érdekében alkalmaztak, az egyéb alkalmazott vonatkozó műszaki leírásokat is ideértve. A részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumentációban fel kell tünteti, hogy mely részeket alkalmazták;

v.	az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei;

vi.	a vizsgálati jelentések;

d)	a tervezett termelés tekintetében reprezentatív mintadarabok. A bejelentett szervezet további mintadarabokat is kérhet a vizsgálati program végrehajtásához;

a műszaki tervezésnél alkalmazott megoldás megfelelőségét alátámasztó bizonyíték. Ennek az alátámasztó bizonyítéknak minden alkalmazott dokumentumot fel kell sorolnia, különösen akkor, ha a vonatkozó harmonizált szabványokat nem teljes egészükben alkalmazták. Az alátámasztó bizonyítéknak, amennyiben szükséges, tartalmaznia kell a gyártó megfelelő laboratóriumában vagy a gyártó nevében és felelősségére egy másik vizsgálati laborban az egyéb vonatkozó műszaki előírásokkal összhangban elvégzett vizsgálatok eredményeit.

A bejelentett szervezet köteles:

a pirotechnikai termék esetében:

4.1.	megvizsgálni a műszaki dokumentációt és a műszaki tervezés megfelelőségének értékelésére szolgáló bizonyítékot.

a mintadarab(ok) esetében:

4.2.

ellenőrizni, hogy a mintadarab(ok) gyártása a műszaki dokumentációban leírtak szerint történt-e, továbbá megállapítani, melyek azok az összetevők, amelyeket a vonatkozó harmonizált szabványok alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően terveztek meg, és melyek azok az összetevők, amelyeket az egyéb vonatkozó műszaki előírásokkal összhangban, terveztek meg;

4.3.	elvégzi vagy elvégezteti azokat a megfelelő vizsgálatokat és teszteket, amelyekkel ellenőrzi, hogy ahol a gyártó úgy döntött, hogy alkalmazza a vonatkozó harmonizált szabványok szerinti megoldásokat, azokat megfelelően alkalmazta;

4.4.

elvégzi a megfelelő ellenőrzéseket és vizsgálatokat annak ellenőrzése érdekében, hogy amennyiben nem a vonatkozó harmonizált szabványokban szereplő megoldásokat alkalmazták, a gyártó által elfogadott megoldások – beleértve az alkalmazott egyéb vonatkozó műszaki előírásokban szereplőket is – teljesítik-e ezen irányelv megfelelő alapvető biztonsági követelményeit;

4.5.	megállapodni a gyártóval az ellenőrzések és vizsgálatok elvégzésének helyszínéről.

A bejelentett szervezet elkészíti a 4. ponttal összhangban vállalt tevékenységeket és azok eredményeit rögzítő értékelő jelentést. Bejelentő hatóságokkal szembeni kötelezettségeinek sérelme nélkül a bejelentett szervezet e jelentés – részleges vagy teljes – tartalmát kizárólag a gyártó hozzájárulásával teszi közzé.

Amennyiben a típus megfelel ezen irányelv az érintett pirotechnikai termékre alkalmazandó követelményeinek, a bejelentett szervezet EU-típusvizsgálati tanúsítványt állít ki a gyártó számára. Ez a tanúsítvány tartalmazza a gyártó nevét és címét, a vizsgálat eredményeit, érvényességének (esetleges) feltételeit és a jóváhagyott típus azonosításához szükséges adatokat. Az EU-típusvizsgálati tanúsítványnak egy vagy több melléklete is lehet.

Az EU-típusvizsgálati tanúsítvány és mellékletei minden olyan vonatkozó információt tartalmaznak, amelyek alapján értékelni lehet, hogy a gyártott pirotechnikai termék megfelel-e a vizsgált típusnak, továbbá amelyek lehetővé teszik az üzemelés közbeni ellenőrzést.

Amennyiben a típus nem felel meg ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek, a bejelentett szervezet visszautasítja az EU-típusvizsgálati tanúsítvány kiállítását, és a visszautasítás részletes indoklása mellett tájékoztatja erről a kérelmezőt.

A bejelentett szervezet a tudomány általánosan elismert jelenlegi állásának valamennyi olyan változásáról tájékozódik, amely azt jelzi, hogy a jóváhagyott típus a továbbiakban nem felelhet meg ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek, és meghatározza, hogy ezek a változások további vizsgálatot igényelnek-e. Amennyiben igen, a bejelentett szervezet tájékoztatja erről a gyártót.

A gyártó értesíti az EU-típusvizsgálati tanúsítvánnyal kapcsolatos műszaki dokumentációt őrző bejelentett szervezetet a jóváhagyott típus minden olyan módosításáról, amely befolyásolhatja a pirotechnikai terméknek az ezen irányelvben szereplő alapvető biztonsági követelményeknek való megfelelőségét vagy a tanúsítvány érvényességének feltételeit. Az ilyen módosítások az eredeti EU-típusvizsgálati tanúsítvány kiegészítésének formájában további jóváhagyást igényelnek.

Mindegyik bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait az általa kibocsátott vagy visszavont EU-típusvizsgálati tanúsítványokról és/vagy ezek kiegészítéseiről, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – bejelentő hatóságai rendelkezésére bocsátja az ilyen visszautasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott tanúsítványok és/vagy kiegészítések jegyzékét.

Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet az ilyen, általa visszautasított, visszavont, felfüggesztett vagy más módon korlátozott EU-típusvizsgálati tanúsítványokról és/vagy kiegészítésekről, továbbá kérésre az általa kiadott tanúsítványokról és/vagy kiegészítésekről.

Kérésre a Bizottság, a tagállamok és a többi bejelentett szervezet rendelkezésére bocsátható az EU-típusvizsgálati tanúsítványok és/vagy kiegészítéseik egy példánya. Kérésre a Bizottság és a tagállamok megkaphatják a műszaki dokumentáció és a bejelentett szervezet által végzett vizsgálatok eredményeinek egy példányát. A bejelentett szervezet a tanúsítvány érvényességének végéig megőrzi az EU-típusvizsgálati tanúsítvány, illetve az ilyen tanúsítvány mellékleteinek és kiegészítéseinek másolatát, valamint a gyártó által benyújtott dokumentációt tartalmazó műszaki dokumentációt.

9.	A gyártó a pirotechnikai termék forgalomba hozatalát követő tíz éven keresztül elérhetővé teszi a nemzeti hatóság számára az EU-típusvizsgálati tanúsítványnak a tanúsítvány mellékleteit és kiegészítéseit is tartalmazó példányát, valamint a műszaki dokumentációt.

C2 MODUL: Belső gyártásellenőrzésen és a termékek rendszertelen időközönként végzett, felügyelt vizsgálatain alapuló típusmegfelelőség

1. A belső gyártásellenőrzésen és véletlenszerű időközönként végzett, felügyelt termékvizsgálaton alapuló típusmegfelelőség a megfelelőségértékelési eljárás azon része, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3. és a 4. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá saját felelősségére biztosítja és kijelenti, hogy a szóban forgó pirotechnikai termékek megfelelnek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és eleget tesznek ezen irányelv rájuk vonatkozó követelményeinek.

2. Gyártás

A gyártónak minden szükséges intézkedést meg kell hoznia annak érdekében, hogy a gyártási eljárás és ennek figyelemmel kísérése biztosítsa, hogy a gyártott pirotechnikai termékek megfelelnek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és ezen irányelv követelményeinek.

3. Termékellenőrzés

A gyártó által választott bejelentett szervezet a pirotechnikai termékre irányuló belső termékellenőrzés minőségének ellenőrzése érdekében a szervezet által meghatározott véletlenszerű időközönként termékellenőrzést végez vagy végeztet, figyelembe véve többek között a pirotechnikai termékek technológiai összetettségét és a termelési mennyiséget. A bejelentett szervezet által a forgalomba hozatal előtt a helyszínen a végtermékekből vett megfelelő mintát meg kell vizsgálni, és el kell rajta végezni a harmonizált szabványok vonatkozó részeiben meghatározott megfelelő vizsgálatokat, és/vagy az egyéb vonatkozó műszaki előírásokban meghatározott, ezekkel egyenértékű vizsgálatokat annak ellenőrzése érdekében, hogy a pirotechnikai termék megfelel-e az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. Abban az esetben, ha a minta nem felel meg az elfogadható minőségi szintnek, a szervezet megteszi a szükséges intézkedéseket.

Az alkalmazandó elfogadási mintavételezési eljárás célja annak meghatározása, hogy a pirotechnikai termék gyártási eljárása elvégezhető-e az elfogadható határértékeken belül, a pirotechnikai termék megfelelőségének biztosítása érdekében.

A gyártó a bejelentett szervezet felelőssége mellett a gyártási eljárás során feltünteti a bejelentett szervezet azonosító számát.

4. CE-jelölés és EU-megfelelőségi nyilatkozat

4.1.	A gyártó az ezen irányelvben előírtak szerint minden olyan pirotechnikai terméken feltünteti a CE-jelölést, amely megfelel az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és amely eleget tesz ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek.

4.2.

A gyártó a termék mindegyik modelljére vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és azt a pirotechnikai termék forgalomba hozatala után 10 évig a nemzeti hatóság számára elérhetővé teszi. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a pirotechnikai terméket, amelyre vonatkozóan elkészítették.

Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy másolatát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni.

D MODUL: A gyártás minőségbiztosításán alapuló típusmegfelelőség modulja

1. A gyártás minőségbiztosításán alapuló típusmegfelelőség a megfelelőségértékelési eljárásnak az a része, amellyel a gyártó eleget tesz a 2. és az 5. pontban foglalt kötelezettségeknek, továbbá biztosítja, és saját kizárólagos felelősségére kijelenti, hogy az érintett pirotechnikai termékek megfelelnek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és eleget tesznek ezen irányelv rájuk vonatkozó követelményeinek.

2. Gyártás

A gyártó a 3. pontban meghatározott módon minőségbiztosítási rendszert működtet az érintett pirotechnikai termékek gyártása, végtermék-ellenőrzése és vizsgálata céljából, a gyártót pedig a 4. pontban meghatározott módon felügyelik.

3. Minőségbiztosítási rendszer

3.1.

A gyártó az általa választott bejelentett szervezetnél az érintett pirotechnikai termékekkel kapcsolatban kérelmezi minőségbiztosítási rendszere értékelését.

A kérelem az alábbiakat tartalmazza:

a)	a gyártó neve és címe;

b)	írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be;

c)	a gyártandó pirotechnikai termékosztályra vonatkozó összes lényeges adat;

d)	a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja;

e)	a jóváhagyott típus műszaki dokumentációja és az EU-típusvizsgálati tanúsítvány másolata.

3.2.

A minőségbiztosítási rendszer biztosítja, hogy a pirotechnikai termékek megfelelnek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és ezen irányelv rájuk vonatkozó követelményeinek.

A gyártó által alkalmazott összes elemet, követelményt és rendelkezést rendszerezett és áttekinthető módon írásbeli intézkedések, eljárások és utasítások formájában kell dokumentálni. A minőségbiztosítási rendszer dokumentációja lehetővé teszi a minőségbiztosítási programok, tervek, kézikönyvek és feljegyzések egységes értelmezését.

Különösen a következők pontos leírását tartalmazza:

a)	a minőségügyi célkitűzések, szervezeti felépítés, a vezetőség feladatai és hatásköre a termékminőséget illetően;

b)	az ezeknek megfelelő gyártási, minőség-ellenőrzési és minőségbiztosítási módszerek, eljárások és módszeres intézkedések, amelyeket használni fognak;

c)	a gyártás előtt, alatt és után végzendő vizsgálatok és tesztek, valamint ezek elvégzésének gyakorisága,

d)	a minőségi nyilvántartás, így például ellenőrzési jelentések és a vizsgálatok adatai, kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések stb.; és

e)	a kívánt termékminőség elérésének és a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének megfigyelését szolgáló eszközök.

3.3.

A bejelentett szervezet értékeli a minőségbiztosítási rendszert annak megállapítása érdekében, hogy megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek.

A vonatkozó harmonizált szabvány megfelelő előírásait teljesítő minőségbiztosítási rendszer elemei tekintetében a bejelentett szervezet vélelmezi az ezeknek a követelményeknek való megfelelést.

A minőségirányítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok mellett az értékelést végző csoportban legalább egy olyan tag van, aki tapasztalattal rendelkezik az érintett termékterület és terméktechnológia értékelése terén, és ismeri ezen irányelv alkalmazandó követelményeit. Az ellenőrzés részét képezi a gyártó telephelyén tett értékelő látogatás. Az auditcsoport felülvizsgálja a 3.1.e) pontban említett műszaki dokumentációt annak ellenőrzése érdekében, hogy a gyártó képes-e meghatározni ezen irányelv alkalmazandó követelményeit, és hogy el tudja-e végezni az ahhoz szükséges vizsgálatokat, hogy biztosíthassa a pirotechnikai termék e követelményeknek való megfelelését.

A határozatról értesíteni kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat következtetéseit és az indokolással ellátott értékelési döntést.

3.4.	A gyártó vállalja, hogy teljesíti a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit, továbbá hogy azt úgy tartja fenn, hogy megfelelő és hatékony maradjon.

3.5.

A gyártó folyamatosan tájékoztatja a minőségbiztosítási rendszert jóváhagyó bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszert érintő minden szándékolt változtatásról.

A bejelentett szervezet értékeli a javasolt módosításokat, és eldönti, hogy a módosított minőségbiztosítási rendszer továbbra is megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek, vagy újbóli értékelésre van szükség.

Döntéséről értesíti a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat következtetéseit és az indokolással ellátott értékelési döntést.

4. A kijelölt szerv által gyakorolt felügyelet.

4.1.	A felügyelet célja annak biztosítása, hogy a gyártó megfelelően teljesítse a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeket.

4.2.

A gyártó az értékelés céljából beengedi a bejelentett szervezetet a gyártás, ellenőrzés és vizsgálat, valamint a raktározás helyszíneire, és rendelkezésére bocsát minden szükséges információt, különösen az alábbiakat:

a)	a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja;

b)	a minőségügyi feljegyzések, mint például az ellenőrzési jelentések és vizsgálati adatok, kalibrációs adatok és az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések, stb.

4.3.	A bejelentett szervezet időszakos ellenőrzéseket végez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a gyártó fenntartja és alkalmazza-e a minőségbiztosítási rendszert, továbbá ellenőrzési jelentést juttat el a gyártónak.

4.4.

Emellett a bejelentett szervezet váratlan látogatásokat is tehet a gyártónál. E látogatások alkalmával a bejelentett szervezet szükség esetén termékvizsgálatokat végezhet – vagy végeztethet – a minőségbiztosítási rendszer megfelelő működésének ellenőrzése céljából. A bejelentett szervezet erről a látogatásról jelentést juttat el a gyártónak, és ha vizsgálatokra került sor, vizsgálati jelentést is készít.

5. CE-jelölés és EU-megfelelőségi nyilatkozat

5.1.

A gyártó minden olyan pirotechnikai terméken feltünteti a CE-jelölést és – a 3.1. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely megfelel az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és amely eleget tesz ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek.

5.2.

A gyártó a termék mindegyik modelljére vonatkozóan írásos EU megfelelőségi nyilatkozatot készít, és a pirotechnikai termék forgalomba hozatala után 10 évig a nemzeti hatóság számára elérhetővé teszi. Az EU megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a pirotechnikai terméket, amelyre vonatkozóan elkészítették.

Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy másolatát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni.

6. A gyártó a pirotechnikai termék forgalomba hozatala után tíz éven át a nemzeti hatóságok számára elérhetővé teszi a következőket:

a)	a 3.1. pontban említett dokumentáció;

b)	a 3.5. pontban említett jóváhagyott módosításra vonatkozó információ;

c)	a bejelentett szervezetnek a 3.5., 4.3. és 4.4. említett határozatait és jelentései.

7. Mindegyik bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait a minőségbiztosítási rendszerek kiadott és visszavont jóváhagyásairól, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – elérhetővé teszi bejelentő hatóságai számára a minőségbiztosítási rendszerek visszautasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott jóváhagyásainak jegyzékét.

Mindegyik bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszerek általa visszautasított, felfüggesztett, visszavont vagy más módon korlátozott jóváhagyásáról, valamint – kérésre – a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott jóváhagyásáról.

E MODUL: Termék-minőségbiztosításon alapuló típusmegfelelőségi modul

1. A termék minőségbiztosításán alapuló típusmegfelelőség a megfelelőségértékelési eljárásnak azon része, amellyel a gyártó eleget tesz a 2. és az 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja és saját kizárólagos felelősségére kijelenti, hogy az érintett pirotechnikai termékek megfelelnek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és eleget tesznek ezen irányelv rájuk vonatkozó követelményeinek.

2. Gyártás

A gyártó a 3. pontban meghatározott módon jóváhagyott minőségbiztosítási rendszert működtet az érintett pirotechnikai termékek végtermék-ellenőrzésének és vizsgálatának céljából, a gyártót pedig a 4. pontban meghatározott módon felügyelik.

3. Minőségbiztosítási rendszer

3.1.

A gyártó az általa választott bejelentett szervezetnél az érintett pirotechnikai termékekkel kapcsolatban kérelmezi minőségbiztosítási rendszere értékelését.

A kérelem tartalmazza az alábbi információkat:

a)	a gyártó neve és címe;

b)	írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be;

c)	a tervezett pirotechnikai termékkategóriára vonatkozó összes lényeges információ;

d)	a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja;

e)	a jóváhagyott típus műszaki dokumentációja és az EU-típusvizsgálati tanúsítvány másolata.

3.2.

A minőségbiztosítási rendszer biztosítja, hogy a pirotechnikai termékek megfeleljenek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek.

Különösen a következők pontos leírását tartalmazza:

a)	a minőségügyi célkitűzések, szervezeti felépítés, a vezetőség feladatai és hatásköre a termékminőséget illetően;

b)	a gyártás után elvégzendő vizsgálatok és tesztek;

c)	a minőségügyi feljegyzések, mint például az ellenőrzési jelentések és vizsgálati adatok, kalibrációs adatok, az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések, stb.,

d)	a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének figyelemmel kísérésére szolgáló eszközök.

3.3.

A bejelentett szervezet értékeli a minőségbiztosítási rendszert annak megállapítása érdekében, hogy megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek.

A határozatról értesíteni kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat következtetéseit és az indokolással ellátott értékelési döntést.

3.4.	A gyártó vállalja, hogy teljesíti a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit, továbbá hogy azt úgy tartja fenn, hogy megfelelő és hatékony maradjon.

3.5.

A gyártó folyamatosan tájékoztatja a minőségbiztosítási rendszert jóváhagyó bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszert érintő minden szándékolt változtatásról.

Döntéséről értesíti a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat következtetéseit és az indokolással ellátott értékelési döntést.

4. A bejelentett szervezet feladatkörébe tartozó felügyelet

4.1.	A felügyelet célja annak biztosítása, hogy a gyártó megfelelően teljesítse a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeket.

4.2.

a)	a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja;

b)	a minőségügyi feljegyzések, mint például az ellenőrzési jelentések és vizsgálati adatok, kalibrációs adatok és az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések, stb.

4.3.	A bejelentett szervezet időszakos ellenőrzéseket végez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a gyártó fenntartja és alkalmazza-e a minőségbiztosítási rendszert, továbbá ellenőrzési jelentést juttat el a gyártónak.

4.4.

5. CE-jelölés és EU-megfelelőségi nyilatkozat

5.1.

5.2.

Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy másolatát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni.

6. A gyártó a pirotechnikai termék forgalomba hozatala után tíz éven át a nemzeti hatóságok számára elérhetővé teszi a következőket:

a)	a 3.1. pontban említett dokumentáció;

b)	a 3.5. pontban említett jóváhagyott módosításra vonatkozó információ;

c)	a bejelentett szervezetnek a 3.5., 4.3. és 4.4. említett határozatait és jelentései.

Mindegyik bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszerek általa visszautasított, felfüggesztett vagy visszavont jóváhagyásáról, valamint – kérésre – a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott jóváhagyásáról.

G MODUL: Az egyedi termékellenőrzésen alapuló megfelelőség

1. Az egyedi termékellenőrzésen alapuló megfelelőség az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3. és 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja és saját kizárólagos felelősségére kijelenti, hogy az érintett – a 4. pont rendelkezéseinek hatálya alá tartozó – pirotechnikai termék megfelel ezen irányelv rá alkalmazandó követelményeinek.

2. A műszaki dokumentáció

A gyártó elkészíti a műszaki dokumentációt, és a 4. pontban említett bejelentett szervezet rendelkezésére bocsátja. A dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a pirotechnikai termék megfelel-e a vonatkozó követelményeknek, és tartalmazza a kockázat(ok) megfelelő elemzését és értékelését. A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – az értékelés szempontjából szükséges mértékben – ismerteti a pirotechnikai termék tervét, gyártását és működését. A műszaki dokumentáció, amennyiben alkalmazható, legalább az alábbi elemeket tartalmazza:

a)	a típus általános leírása;

b)	az alkatrészek, részegységek, áramkörök stb. tervezési és gyártási rajzai és tervei,

c)	a pirotechnikai termék ezen rajzainak és terveinek, valamint működésmódjának megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok;

a részben vagy egészben alkalmazott olyan harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve azon esetekben, ahol ezeket a harmonizált szabványokat nem alkalmazzák, azoknak a megoldásoknak a leírása, amelyeket az irányelv alapvető biztonsági követelményeinek teljesítése érdekében alkalmaztak, az egyéb vonatkozó műszaki leírásokat is ideértve. A részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumentációban fel kell tünteti, hogy mely részeket alkalmazták;

e)	az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei;

f)	a vizsgálati jelentések.

A gyártó a műszaki dokumentációt a pirotechnikai termék forgalomba hozatala után tíz évig az illetékes nemzeti hatóságok számára elérhetővé teszi.

3. Gyártás

A gyártó minden szükséges intézkedést meghoz annak érdekében, hogy a gyártási eljárás és ennek figyelemmel kísérése biztosítsa a gyártott pirotechnikai terméknek ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek való megfelelőségét.

4. Ellenőrzés

A gyártó által választott bejelentett szervezet elvégzi vagy elvégezteti a vonatkozó harmonizált szabványokban megállapított megfelelő vizsgálatokat és/vagy az egyéb vonatkozó műszaki előírásokban meghatározott, ezekkel egyenértékű vizsgálatokat annak ellenőrzése érdekében, hogy a pirotechnikai termék megfelel-e ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek. Ilyen harmonizált szabvány hiányában az érintett bejelentett szervezet dönt azokról a megfelelő vizsgálatokról, amelyeket el kell végezni.

A bejelentett szervezet megfelelőségi tanúsítványt állít ki az elvégzett vizsgálatokra és tesztekre vonatkozóan, és a jóváhagyott pirotechnikai terméken feltünteti, illetve saját felelősségére feltüntetteti azonosító számát.

A gyártó a megfelelőségi tanúsítványokat a pirotechnikai termék forgalomba hozatala után tíz évig a nemzeti hatóságok számára elérhetővé teszi.

5. CE-jelölés és EU-megfelelőségi nyilatkozat

5.1.	A gyártó minden olyan pirotechnikai terméken elhelyezi a CE-jelölést és – a 4. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely eleget tesz ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek.

5.2.

A gyártó írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és a pirotechnikai termék forgalomba hozatala után tíz évig a nemzeti hatóság számára elérhetővé teszi. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a pirotechnikai terméket, amelyre vonatkozóan elkészítették.

Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy másolatát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni.

H MODUL: A teljes minőségbiztosításon alapuló megfelelőség

1. A teljes minőségbiztosításon alapuló megfelelőség az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2. és 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és saját kizárólagos felelőssége mellett nyilatkozik arról, hogy az érintett pirotechnikai termékek eleget tesznek ezen irányelv rájuk vonatkozó követelményeinek.

2. Gyártás

A gyártó a 3. pontban meghatározott módon jóváhagyott minőségbiztosítási rendszert működtet az érintett pirotechnikai termékek tervezése, gyártása, végtermék-ellenőrzése és vizsgálata céljából, a gyártót pedig a 4. pontban meghatározott módon felügyelik.

3. Minőségbiztosítási rendszer

3.1.

A gyártó az általa választott bejelentett szervezetnél az érintett pirotechnikai termékekkel kapcsolatban kérelmezi minőségbiztosítási rendszere értékelését.

A kérelem az alábbiakat tartalmazza:

a)	a gyártó neve és címe;

műszaki dokumentáció, a gyártásra szánt pirotechnikai termékek mindegyik kategóriájának egy-egy modelljére vonatkozóan. A műszaki dokumentáció, amennyiben alkalmazható, legalább az alábbi elemeket tartalmazza:

—	a típus általános leírása,

—	az alkatrészek, részegységek, áramkörök stb. tervezési és gyártási rajzai és tervei,

—	a pirotechnikai termék ezen rajzainak és terveinek, valamint működésmódjának megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok,

—

a részben vagy egészben alkalmazott olyan harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve azon esetekben, ahol ezeket a harmonizált szabványokat nem alkalmazzák, azoknak a megoldásoknak a leírása, amelyeket az irányelv alapvető biztonsági követelményeinek teljesítése érdekében alkalmaztak, az egyéb alkalmazott vonatkozó műszaki leírásokat is ideértve. A csak részben alkalmazott harmonizált szabványok esetén a műszaki dokumentációban fel kell tünteti, hogy mely részeket alkalmazták,

—	az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei,

—	a vizsgálati jelentések;

c)	a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja;

d)	írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be.

3.2.

A minőségbiztosítási rendszer biztosítja, hogy a pirotechnikai termékek megfeleljenek ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek.

Különösen a következők pontos leírását tartalmazza:

a)	a minőségügyi célkitűzések, szervezeti felépítés, a vezetőség feladatai és hatásköre a tervezést és a termékminőséget illetően;

b)	a tervezésre vonatkozó műszaki előírások, beleértve az alkalmazandó szabványokat, valamint – amennyiben a vonatkozó harmonizált szabványokat nem alkalmazták teljes egészükben – azokat az eszközöket, amelyeket az alkalmazandó jogalkotási aktus alapvető követelményeinek teljesítésére használnak;

c)	tervezés-ellenőrzési technikák, eljárások és módszeres intézkedések, amelyeket a szabályozott pirotechnikaitermék-kategóriába tartozó pirotechnikai termékek tervezése során használnak;

d)	az ezeknek megfelelő gyártási, minőség-ellenőrzési és minőségbiztosítási módszerek, eljárások és módszeres intézkedések, amelyeket használni fognak;

e)	a gyártás előtt, alatt és után végzendő vizsgálatok és tesztek, valamint ezek elvégzésének gyakorisága,

f)	a minőségügyi feljegyzések, mint például az ellenőrzési jelentések és vizsgálati adatok, kalibrációs adatok, az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések stb.;

g)	az előírt tervezési és termékminőség, valamint a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének figyelemmel kísérésére szolgáló eszközök.

3.3.

A bejelentett szervezet értékeli a minőségbiztosítási rendszert annak megállapítása érdekében, hogy megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek.

A minőségirányítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok mellett az értékelést végző csoportban legalább egy olyan tag van, aki tapasztalattal rendelkezik az érintett termékterület és terméktechnológia értékelése terén, és ismeri ezen irányelv alkalmazandó követelményeit. Az ellenőrzés részét képezi a gyártó telephelyén tett értékelő látogatás. Az auditcsoport felülvizsgálja a 3.1.b) pontban említett műszaki dokumentációt annak ellenőrzése érdekében, hogy a gyártó képes-e meghatározni ezen irányelv alkalmazandó követelményeit, és hogy el tudja-e végezni az ahhoz szükséges vizsgálatokat, hogy biztosíthassa a pirotechnikai termék e követelményeknek való megfelelését.

A döntésről értesíteni kell a gyártót.

Az értesítés tartalmazza a vizsgálat következtetéseit és az indokolással ellátott értékelési döntést.

3.4.	A gyártó vállalja, hogy teljesíti a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit, továbbá hogy azt úgy tartja fenn, hogy megfelelő és hatékony maradjon.

3.5.

A gyártó folyamatosan tájékoztatja a minőségbiztosítási rendszert jóváhagyó bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszert érintő minden szándékolt változtatásról.

Döntéséről értesíti a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat következtetéseit és az indokolással ellátott értékelési döntést.

4. A bejelentett szervezet feladatkörébe tartozó felügyelet

4.1.	A felügyelet célja annak biztosítása, hogy a gyártó megfelelően teljesítse a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeket.

4.2.

a)	a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja;

b)	a minőségbiztosítási rendszer tervezési részében előirányzott minőségi nyilvántartás, így az elemzések, számítások, vizsgálatok stb. eredményei;

c)	a minőségbiztosítási rendszer gyártási részében előirányzott minőségi nyilvántartás, így a vizsgálati jegyzőkönyvek és a vizsgálatok adatai, kalibrálási adatok az érintett személyzet képesítésére vonatkozó jelentések stb.

4.3.	A bejelentett szervezet időszakos ellenőrzéseket végez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a gyártó fenntartja és alkalmazza-e a minőségbiztosítási rendszert, továbbá ellenőrzési jelentést juttat el a gyártónak.

4.4.

5. CE-jelölés és EU-megfelelőségi nyilatkozat

5.1.	A gyártó minden olyan pirotechnikai terméken elhelyezi a CE-jelölést és – a 3.1. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely eleget tesz az ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek.

5.2.

Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy másolatát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni.

6. A gyártó a pirotechnikai termék forgalomba hozatalának időpontjától számított 10 éven keresztül köteles a nemzeti hatóságok részére megőrizni:

a)	a 3.1. pontban említett műszaki dokumentáció;

b)	a minőségbiztosítási rendszernek a 3.1. pontban említett dokumentációja;

c)	a 3.5. pontban említett jóváhagyott módosításra vonatkozó információ;

d)	a bejelentett szervezetnek a 3.5., 4.3. és 4.4. említett határozatait és jelentései.

7. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait a minőségbiztosítási rendszerek kiadott és visszavont jóváhagyásairól, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – elérhetővé teszi bejelentő hatóságai számára a minőségbiztosítási rendszerek visszautasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott jóváhagyásainak jegyzékét.

III. MELLÉKLET

(XXXX. sz.) (1) EU–MEGFELELŐSÉGI NYILATKOZAT

1.	A 9. cikk szerinti regisztrációs szám:

2.	Termék-, tétel- vagy sorozatszám:

3.	A gyártó neve és címe:

4.	Ezt a megfelelőségi nyilatkozatot a gyártó kizárólagos felelőssége mellett adják ki.

5.	A nyilatkozat tárgya (a termék nyomon követhetőségét lehetővé tevő azonosító):

6.	A fent ismertetett nyilatkozat tárgya megfelel a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabálynak:

7.	Az alkalmazott harmonizált szabványokra való hivatkozás vagy az azokra az egyéb műszaki leírásokra való hivatkozás, amelyekkel kapcsolatban megfelelőségi nyilatkozatot tettek.

8.	A … bejelentett szervezet (név, szám) elvégezte a … (a beavatkozás ismertetése, és a következő bizonyítványt adta ki:

További információk:

A nyilatkozatot a nevében és megbízásából írták alá:

(a kiállítás helye és dátuma):

(név, beosztás) (aláírás):

(1) A gyártótól függ, hogy megszámozza-e a megfelelőségi nyilatkozatot.

IV. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és annak módosítása

(hivatkozás a 48. cikkben)

Az Európai Parlament és a Tanács 2007/23/EK irányelve

(HL L 154., 2007.6.14., 1. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendelete

(HL L 316., 2012.11.14., 12. o.)

Csak a 26. cikk (1) bekezdésének h) pontja

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre és az alkalmazásra előírt határidők

(hivatkozás a 48. cikkben)

Irányelv

Az átültetés határideje

Az alkalmazás kezdete

2007/23/EK

2010. január 4.

2010. július 4. (az F 1., F 2. és F 3. osztályba tartozó tűzijátékok)

2013. július 4. (az F 4. osztályba tartozó tűzijátékok, egyéb pirotechnikai termékek és színpadi pirotechnikai termékek)

V. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

2007/23/EK irányelv	Ez az irányelv
1. cikk, (1) bekezdés	1. cikk, (1) bekezdés
1. cikk, (2) bekezdés	1. cikk, (2) bekezdés
1. cikk, (3) bekezdés	2. cikk, (1) bekezdés
1. cikk, (4) bekezdés, a) pont	2. cikk, (2) bekezdés, a) pont
1. cikk, (4) bekezdés, b) pont	2. cikk, (2) bekezdés, b) pont
1. cikk (4) bekezdés c) pont	2. cikk (2) bekezdés c) pont
1. cikk (4) bekezdés d) pont	2. cikk (2) bekezdés d) pont
1. cikk (4) bekezdés e) pont	2. cikk (2) bekezdés e) pont
1. cikk, (4) bekezdés, f) pont	2. cikk, (2) bekezdés, f) pont és 3. cikke (5) bekezdés
2. cikk, (1) bekezdés	3. cikk, (1) bekezdés
2. cikk, (2) bekezdés, első mondat	3. cikk, (8) bekezdés
2. cikk, (2) bekezdés, második mondat	2. cikk, (2) bekezdés, g) pont
2. cikk, (3) bekezdés	3. cikk, (2) bekezdés
2. cikk, (4) bekezdés	3. cikk, (3) bekezdés
2. cikk, (5) bekezdés	3. cikk, (4) bekezdés
2. cikk, (6) bekezdés	3. cikk, (9) bekezdés
2. cikk, (7) bekezdés	3. cikk, (10) bekezdés
2. cikk, (8) bekezdés	3. cikk, (11) bekezdés
2. cikk, (9) bekezdés	3. cikk, (14) bekezdés
2. cikk, (10) bekezdés	3. cikk, (6) bekezdés
—	3. cikk, (7) bekezdés
—	3. cikk, (12) bekezdés
—	3. cikk, (13) bekezdés
—	3. cikk, (15)–(21) bekezdés
3. cikk, (1) bekezdés	6. cikk, (1) bekezdés
3. cikk, (2) bekezdés	6. cikk, (2) bekezdés
4. cikk, (1) bekezdés	8. cikk, (1) bekezdés
4. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés	12. cikk, (1)–(9) bekezdés és 14. cikk
4. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés	14. cikk
4. cikk, (3) bekezdés	13. cikk (1) bekezdés és 13. cikk (2) bekezdés, első albekezdés
—	13. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés
—	13. cikk, (3) bekezdés
—	13. cikk, (4) bekezdés
—	13. cikk, (5) bekezdés
4. cikk, (4) bekezdés, a) pont	8. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés
4. cikk, (4) bekezdés, b) pont	8. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés és 8. cikk (5) bekezdés
—	8. cikk (3), (4) és (6)–(9) bekezdés
—	15. cikk
—	9. cikk
5. cikk, (1) bekezdés	5. cikk
5. cikk, (2) bekezdés	—
6. cikk, (1) bekezdés	4. cikk, (1) bekezdés
6. cikk, (2) bekezdés	4. cikk, (2) bekezdés
6. cikk, (3) bekezdés	4. cikk, (3) bekezdés
6. cikk, (4) bekezdés	4. cikk, (4) bekezdés
7. cikk, (1) bekezdés	7. cikk, (1) bekezdés
7. cikk, (2) bekezdés	7. cikk, (2) bekezdés
7. cikk, (3) bekezdés	7. cikk, (3) bekezdés
—	7. cikk, (4) bekezdés
8. cikk, (1) bekezdés	—
8. cikk, (2) bekezdés	—
8. cikk, (3) bekezdés, első mondat	—
8. cikk, (3) bekezdés, második mondat	16. cikk
8. cikk, (3) bekezdés, harmadik mondat	—
8. cikk, (4) bekezdés	—
9. cikk	17. cikk
—	18. cikk
10. cikk, (1) bekezdés	21. cikk és 30. cikke (1) bekezdés
10. cikk, (2) bekezdés	30. cikk, (2) bekezdés
10. cikk, (3) bekezdés	25. cikk és 26. cikk
10. cikk, (4) bekezdés	31. cikk, (1) bekezdés
10. cikk, (5) bekezdés	31. cikk, (2) bekezdés
10. cikk, (6) bekezdés	—
—	22–24. cikk
—	27–28. cikk
	32–37. cikk
11. cikk, (1) bekezdés	20. cikk, (1) bekezdés
11. cikk, (2) bekezdés	19. cikk
11. cikk, (3) bekezdés	19. cikk
—	20. cikk, (2) bekezdés
	20. cikk, (3) bekezdés
—	20. cikk, (4) bekezdés
—	20. cikk, (5) bekezdés
12. cikk, (1) bekezdés	10. cikk, (1) bekezdés
12. cikk, (2) bekezdés	10. cikk, (2) bekezdés
12. cikk, (3) bekezdés	10. cikk, (3) bekezdés
12. cikk, (4) bekezdés	10. cikk, (4) bekezdés
12. cikk, (5) bekezdés	10. cikk, (5) bekezdés
12. cikk, (6) bekezdés	—
13. cikk, (1) bekezdés	11. cikk, (1) bekezdés
13. cikk, (2) bekezdés	11. cikk, (2) bekezdés
13. cikk, (3) bekezdés	11. cikk, (3) bekezdés
14. cikk, (1) bekezdés	38. cikk, (-1) bekezdés
14. cikk, (2) bekezdés	38. cikk, (2) bekezdés
14. cikk, (3) bekezdés	38. cikk, (2) bekezdés
14. cikk, (4) bekezdés	38. cikk, (2) bekezdés
14. cikk, (5) bekezdés	38. cikk, (3) bekezdés
14. cikk, (6) bekezdés	38. cikk, (2) bekezdés
14. cikk, (7) bekezdés	38. cikk, (2) bekezdés
15. cikk	39. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés
—	39. cikk, (1) bekezdés, második, harmadik és negyedik albekezdés
—	39. cikk, (2)–(8) bekezdés
16. cikk, (1) bekezdés	40. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés
16. cikk, (2) bekezdés	40. cikk, (2) és (3) bekezdés
16. cikk, (3) bekezdés	42. cikk, (1) bekezdés, a) pont
—	40. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés
—	41. cikk
—	42. cikk (1) bekezdés b)–h) pont és 42. cikk (2) bekezdés
17. cikk, (1) bekezdés	38. cikk, (21) bekezdés
17. cikk, (2) bekezdés	38. cikk, (2) bekezdés
18. cikk, (1) bekezdés	—
18. cikk, (2) bekezdés	43. cikk
19. cikk	44. cikk
20. cikk	45. cikk
—	47. cikk, (1) bekezdés
21. cikk, (1) bekezdés	47. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés
21. cikk, (2) bekezdés	47. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés
—	47. cikk, (2) bekezdés
21. cikk, (3) bekezdés	47. cikk, (3) bekezdés
21. cikk, (4) bekezdés	47. cikk, (4) bekezdés
21. cikk, (5) bekezdés	46. cikk, (2) és (3) bekezdés
21. cikk, (6) bekezdés	46. cikk, (4) bekezdés
	46. cikk, (5) bekezdés
—	48. cikk
22. cikk	49. cikk
23. cikk	50. cikk
I. melléklet, 1. pont	I. melléklet, 1. pont
I. melléklet, 2. pont	I. melléklet, 2. pont
I. melléklet, 3. pont	I. melléklet, 3. pont
I. melléklet, 4. pont, a) alpont	I. melléklet, 4. pont
I. melléklet, 4. pont, b) alpont	I. melléklet, 4. pont
I. melléklet, 5. pont	I. melléklet, 5. pont
II. melléklet 1. pont	II. melléklet, B. modul
II. melléklet 2. pont	II. melléklet, C2. modul
II. melléklet 3. pont	II. melléklet, D. modul
II. melléklet 4. pont	II. melléklet, E. modul
II. melléklet 5. pont	II. melléklet, G. modul
II. melléklet 6. pont	II. melléklet, H. modul
III. melléklet	25. cikk
IV. melléklet	19. cikk
—	III. melléklet
—	IV. melléklet
—	V. melléklet

28.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 178/66

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2013/30/EU IRÁNYELVE

(2013. június 12.)

a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikke célkitűzésként határozza meg a környezet minőségének megőrzését, védelmét és javítását, valamint a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítását. Továbbá előírja, hogy minden uniós fellépést magas szintű védelemnek kell támogatnia, amely az elővigyázatosság elvén, továbbá azon további elveken alapul, miszerint megelőző lépések megtétele szükséges, a környezeti károkat elsődlegesen a forrásuknál kell elhárítani, valamint azon, hogy a szennyező fizet.

(2)

Ezen irányelv célja a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kapcsolódó súlyos balesetek előfordulásának csökkentése és következményeik korlátozása, amennyire lehetséges, ezen keresztül pedig a tengeri környezet és a partvidéki gazdaságok szennyezéssel szembeni védelmének javítása, a tengeri olaj- és gázfeltárás és -kitermelés biztonságára vonatkozó minimumfeltételek rögzítése, az Unió belső energiatermelésében előforduló lehetséges zavarok megelőzése, valamint a balesetek esetén alkalmazandó válaszmechanizmusok javítása.

(3)	Az irányelv alkalmazási körét nemcsak a jövőbeli tengeri olaj- és gázipari létesítményekre és tevékenységekre kell kiterjeszteni, hanem – átmeneti rendelkezések révén – a már meglévő létesítményekre is.

(4)	A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kapcsolódó súlyos balesetek rendszerint súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel járnak a tengeri és a part menti környezetre nézve, és a part menti területek gazdaságának is nagy károkat okoznak.

(5)

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kapcsolódó balesetek – különösen a Mexikói-öbölben 2010-ben történt baleset – hatására a közvélemény felfigyelt a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek veszélyeire, valamint megkezdődött e tevékenységek biztonságának szavatolását célzó szakpolitikai intézkedések felülvizsgálata. A Bizottság elindította a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek felülvizsgálatát és kifejtette előzetes álláspontját e tevékenységek biztonságáról „A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről” című, 2010. október 13-i közleményében. Az Európai Parlament 2010. október 7-én és 2011. szeptember 13-án fogadott el állásfoglalást e kérdésben. A tagállamok energiaügyi miniszterei a 2010. december 3-i tanácsi következtetésekben fejtették ki álláspontjukat.

(6)

A súlyos tengeri olaj- és gázipari balesetek előfordulásának kockázata jelentős. Ezen irányelvnek a felségvizek szennyezése kockázatának csökkentésével hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelmének biztosításához és különösen a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) megjelölt egyik célkitűzés, a legkésőbb 2020-ig megvalósítandó jó környezeti állapot eléréséhez, illetve fenntartásához.

(7)

A 2008/56/EK irányelv egyik központi célkitűzése a tengeri környezetet érintő valamennyi tevékenység kumulatív hatásainak kezelése, és az integrált tengerpolitika környezetvédelmi pillérét jelenti. E politika fontos szerepet játszik a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szempontjából, hiszen a benne megfogalmazott elvárások között szerepel az egyes gazdasági ágazatok konkrét aggályainak és az óceánok, tengerek és tengerparti területek mélyreható megértésének mint általános célkitűzésnek az összehangolása azzal a céllal, hogy a tengerekre vonatkozóan létrejöjjön egy koherens megközelítés, amely minden gazdasági, környezeti és társadalmi szempontra kiterjed, és felhasználja a tengeri területrendezés gyakorlatát és a tengerrel kapcsolatos ismereteket.

(8)

A tengeri olaj- és gázipar az Unió számos régiójában képviselteti magát, és a jövőben újabb regionális fejlesztések várhatók a tagállamok felségvizein, tekintettel arra, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően ma már problematikusabb környezetben is lehetséges az olajfúrás. A tengeri olaj- és gáztermelés az Unió energiaellátásának biztonságában is fontos szerepet játszik.

(9)

Az Unióban a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságára vonatkozó, jelen állapotában széttagolt és inkoherens európai szabályozási keret és az ágazati gyakorlatban jelenleg alkalmazott biztonsági intézkedések nem nyújtanak teljesen kielégítő garanciát arra, hogy a tengeri balesetek kockázata Unió-szerte a lehető legkisebb legyen, mint ahogy arra sem, hogy a tagállamok felségvizein bekövetkezett baleseteket követően a leghatékonyabb válaszmechanizmus lépjen működésbe, méghozzá kellő időben. A meglévő felelősségi szabályok értelmében nem lehet minden esetben egyértelműen megállapítani a felelős fél kilétét, és előfordulhat, hogy a felelős nem tudja kifizetni az általa okozott károkért járó kártérítés teljes összegét, vagy nem kötelezhető erre. A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek megkezdése előtt mindig gondoskodni kell arról, hogy a felelős fél egyértelműen meghatározható legyen.

(10)

A szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) értelmében tengeri olaj- és gázipari tevékenységek csak engedély birtokában végezhetők az Unió területén. Ehhez kapcsolódóan a kizárólagos feltárási és termelési engedélyek kiadásakor az engedélyező hatóságnak meg kell vizsgálnia a műszaki és pénzügyi kockázatokat, valamint adott esetben azt, hogy a kérelmező felelősségteljesen végezte-e a korábbi tevékenységét. Szükséges biztosítani, hogy az engedélyes műszaki és pénzügyi alkalmasságának vizsgálatakor az engedélyező hatóság azt is alaposan megvizsgálja, hogy az engedélyes bármilyen előre látható körülmény mellett is képes-e folyamatosan garantálni a tevékenység biztonságos és hatékony végzését. A 94/22/EK irányelv szerinti engedélyért folyamodó vállalkozások műszaki és pénzügyi alkalmasságának felmérése során a tagállamoknak ellenőrizniük kell azt, hogy a vállalkozások megfelelően igazolták-e, hogy a súlyos balesetekkel kapcsolatos kötelezettségek fedezetére vonatkozóan megfelelő céltartalékot képeztek vagy kötelesek képezni.

(11)

Egyértelművé kell tenni, hogy a 94/22/EK irányelv értelmében vett, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzésére vonatkozó engedéllyel rendelkező engedélyesek a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) alkalmazásában felelős „gazdasági szereplőknek” minősülnek, és az ilyen irányú felelősségüket nem ruházhatják át velük szerződött harmadik felekre.

(12)

Jóllehet a 94/22/EK irányelvnek megfelelően kiadott általános engedélyek egy adott engedélyes terület viszonylatában kizárólagos jogot biztosítanak az engedélyesek számára olaj vagy gáz feltárására és termelésére, az érintett területen folyó tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket a tagállamoknak szakértők által végzett, folyamatos szabályozói felügyelet hatálya alá kell vonniuk annak érdekében, hogy hatékony ellenőrzések révén megelőzhetők legyenek a súlyos balesetek, illetve korlátok közé lehessen szorítani a baleseteknek az embereket, a környezetet és az energiaellátás biztonságát érintő hatásait.

(13)

Tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket kizárólag olyan üzemeltetők végezhetnek, melyeket az engedélyesek vagy az engedélyező hatóságok jelölnek ki. Üzemeltető lehet – a kereskedelmi szabályoktól vagy a nemzeti közigazgatási követelményektől függően – valamely harmadik fél, illetve az engedélyes vagy az engedélyesek egyike. Az üzemeltetőnek kell mindig a műveletek biztonságáért elsődlegesen felelős jogalanynak lennie, és mindig hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy e tekintetben eljárjon. Ez a szerep eltérő lehet az engedélyben szabályozott tevékenységek mindenkori szakasza szerint. Az üzemeltető szerepe ezért a feltárás szakaszában a kút üzemeltetése, a termelési szakaszban pedig a termelő létesítmény üzemeltetése. Egy adott engedélyezett terület vonatkozásában lehetővé kell tenni, hogy azonos lehessen a kút üzemeltetője a feltárás szakaszában és a termelő létesítmény üzemeltetője a termelés szakaszában.

(14)

Az üzemeltetőknek az ésszerűen megvalósítható legalacsonyabb szintre kell csökkenteniük a súlyos balesetek kockázatát, amelyen a további kockázatcsökkentés költsége már nagymértékben aránytalan lenne a csökkentés előnyeihez képest. A kockázatcsökkentési intézkedések ésszerű kivitelezhetőségét az új tudományos és technológiai fejlemények fényében folyamatosan felül kell vizsgálni. Annak felmérése során, hogy az idő- és költségráfordítás, valamint az erőfeszítés nagyban aránytalan lenne-e a kockázat további csökkentésének előnyeihez képest, tekintetbe kell venni a végzett tevékenységnek megfelelő, a legjobb gyakorlatokban meghatározott kockázati szinteket.

(15)

Fontos annak biztosítása, hogy a lakosság idejekorán és ténylegesen lehetőséget kapjon az olyan tevékenységekkel kapcsolatos döntéshozatalban való részvételre, amelyek potenciálisan jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre az Unióban. Ez a politika összhangban van az Unió olyan nemzetközi kötelezettségvállalásaival, mint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ/EGB-egyezmény (6) (az Aarhusi Egyezmény). Az Aarhusi Egyezmény 6. cikke előírja az Egyezmény I. mellékletében felsorolt meghatározott tevékenységekre és a mellékletben nem felsorolt, de a környezetre esetleg jelentős hatást gyakorló tevékenységekre vonatkozó határozatok meghozatalában a nyilvánosság részvételét. Az Aarhusi Egyezmény 7. cikke a környezettel kapcsolatos terveket és programokat illetően előírja a nyilvánosság részvételét.

(16)

A tervek és a projektek kidolgozásával kapcsolatban az uniós jogi aktusok – különösen a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7), a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8), az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről szóló, 2012. július 4-i 2012/18/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) – meghatároznak bizonyos követelményeket. Mindazonáltal a nyilvánosság részvételére vonatkozó meglévő uniós jogszabályok nem terjednek ki minden tengeri olaj- és gázipari feltáró tevékenységre. Ez többek között arra a döntéshozatalra is vonatkozik, amelynek a célja vagy esetleges eredménye az, hogy egy nem termelő létesítményből feltáró műveleteket indítanak. Az ilyen feltáró műveletek mindazonáltal bizonyos körülmények között potenciálisan jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre, és ezért a döntéshozatalban lehetővé kell tenni a nyilvánosságnak az Aarhusi Egyezményben előírt részvételét.

(17)

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos tagállami szabályozói gyakorlat tekintetében már vannak követendő példák az Unión belül. Ezen gyakorlatok alkalmazása azonban nem egységes az Unió egészében, és egyetlen tagállam sem építette be az összes legjobb szabályozói gyakorlatot a súlyos balesetek megelőzését és az ezen balesetek által az emberi életre és egészségre, valamint a környezetre gyakorolt hatások mérséklését célzó jogszabályaiba. A bevált szabályozási gyakorlatokra szükség van egy olyan hatékony szabályozás kialakításához, amely biztosítja a legszigorúbb biztonsági normák érvényesülését és a környezet védelmét, és amely – többek között – úgy valósítható meg, hogy az e területhez kapcsolódó hatásköröket egy illetékes hatóság fogja össze, amely egy vagy egyszerre több tagállami szerv erőforrásaira támaszkodik.

(18)

Az ásványi nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről szóló, 1992. november 3-i 92/91/EGK tanácsi irányelvvel (11) (tizenegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) összhangban a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet érintő ügyekben konzultálni kell a munkavállalókkal és/vagy képviselőikkel, és lehetővé kell tenni, hogy részt vehessenek a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet érintő bármilyen kérdésről folyó megbeszéléseken. Ezen túlmenően a legjobb uniós gyakorlatok szerint háromoldalú alapon működő konzultációs mechanizmusokat kell hivatalosan létrehozni a tagállamokban, amelyekben részt vesznek az illetékes hatóság, az üzemeltetők és a tulajdonosok, valamint a munkavállalói képviselők. Az ilyen hivatalos konzultáció példájaként említhető a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1976. évi 144. sz. egyezménye a háromoldalú egyeztetésekről (nemzetközi munkaügyi normák).

(19)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az illetékes hatóság rendelkezzen az ahhoz szükséges jogi felhatalmazással és megfelelő erőforrásokkal, hogy képes legyen hatékony, arányos és átlátható jogérvényesítési intézkedések meghozatalára, ezen belül adott esetben a tevékenységek beszüntetésére, amennyiben az üzemeltető és a tulajdonos biztonsági teljesítménye és környezetvédelmi intézkedései nem megfelelőek.

(20)

Biztosítani kell az illetékes hatóság függetlenségét és pártatlanságát. Ezzel kapcsolatban a súlyos balesetek kapcsán szerzett tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy az egyes tagállamokon belül elkerülhető a közigazgatási hatáskörök közti összeférhetetlenség, amennyiben egyértelműen elkülönítik a tengeri biztonsággal és a környezettel kapcsolatos szabályozói és az ehhez kapcsolódó döntéshozatali hatásköröket a tengeri természeti erőforrások gazdasági fejlesztésével kapcsolatos szabályozói hatásköröktől, beleértve az engedélyezést és a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből befolyó bevételekkel való gazdálkodást. Ezt az összeférhetetlenséget úgy lehet a legjobban megelőzni, ha teljes mértékben különválasztják az illetékes hatóságot a tengeri természeti erőforrások gazdasági fejlesztéséért felelős hatásköröktől.

(21)

Ha azonban valamely tagállamban a tengeri olaj- és gázipari tevékenység nem jelentős, akkor az illetékes hatóságnak a tengeri természeti erőforrások gazdasági fejlesztésétől való teljes szervezeti különválasztása aránytalan lenne. Ilyen esetben az érintett tagállamnak törekednie kell arra, hogy a lehető legjobb alternatív megoldással biztosítsa az illetékes hatóság függetlenségét és pártatlanságát.

(22)

Egyedi jogi szabályozás szükséges a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez – különösen az üzemi folyamatbiztonsághoz, a szénhidrogének szivárgásának megakadályozásához, a szerkezeti integritáshoz, a tűz- és robbanásveszély megelőzéséhez, az evakuáláshoz, a meneküléshez és a mentéshez, valamint a súlyos balesetek környezeti hatásának mérsékléséhez – kapcsolódó súlyos veszélyek kezeléséhez.

(23)

Ezt az irányelvet a munkavállalók munkahelyi egészségvédelmének és biztonságának területén hatályos uniós jogi aktusok, különösen a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (12), valamint a 92/91/EGK irányelv sérelme nélkül kell alkalmazni.

(24)	A tengeri szabályozási rendszernek ki kell terjednie mind a rögzített, mind a mobil létesítményeken végzett tevékenységekre, valamint a feltárási és termelési tevékenységeknek a tervezéstől a leszerelésig, majd a termelésből való végleges kivonásáig tartó teljes időtartamára.

(25)

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel összefüggő súlyos balesetek megelőzése terén a jelenlegi legjobb gyakorlatokat a célkitűzéseket megállapító megközelítés, valamint a kívánt eredmények alapos kockázatértékelés és megbízható irányítási rendszerek alkalmazása révén történő elérése jellemzi.

(26)

Az Unió területén alkalmazott legjobb gyakorlatok szerint az üzemeltetőket és a tulajdonosokat arra ösztönzik, hogy hatékony vállalati biztonsági és környezetvédelmi stratégiát alakítsanak ki és azt teljesítsék egy átfogó biztonság- és környezetirányítási rendszerben és veszélyhelyzet-reagálási tervben. Annak érdekében, hogy a súlyos balesetek megelőzése céljából megfelelő eljárásokat hozzanak létre, az üzemeltetőknek és a tulajdonosoknak módszeresen meg kell határozniuk a súlyos balesetek valamennyi lehetséges forgatókönyvét – ideértve a súlyos balesetek környezeti hatásait is –, amelyek a létesítményben előforduló, veszélyt jelentő tevékenységek kapcsán előfordulhatnak. E legjobb gyakorlatok megkívánják a súlyos balesetek előfordulási valószínűsége, következményei és ennélfogva annak kockázata értékelését, és az azok megelőzéséhez és a veszélyhelyzeti reagáláshoz szükséges intézkedéseket, amennyiben egy súlyos baleset mégis bekövetkezik. A kockázatértékelést és a súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos rendelkezéseket világosan meg kell fogalmazni és össze kell foglalni a súlyos veszélyekről szóló jelentésben. A súlyos veszélyekről szóló jelentésnek ki kell egészítenie a 92/91/EGK irányelv szerinti biztonsági és egészségvédelmi dokumentumot. A súlyos veszélyekről szóló jelentés elkészítésének megfelelő szakaszaiban konzultációt kell folytatni a munkavállalókkal. A súlyos veszélyekről szóló jelentést ezenkívül az illetékes hatóságnak alaposan értékelnie kell és el kell fogadnia.

(27)

A tagállamok felségvizein a súlyos kockázatokat kezelő intézkedések hosszú távú eredményessége érdekében a súlyos veszélyekről szóló jelentést úgy kell elkészíteni és szükség szerint módosítani, hogy kiterjedjen a termelő létesítmény életciklusának valamennyi lényeges aspektusára, ideértve a tervezést, az üzemeltetést, a más létesítményekkel együttesen történő üzemeltetést, az érintett tagállam felségvizein belüli áthelyezést, a létesítményben végrehajtott lényeges változtatásokat, végül pedig a termelésből való végleges kivonást. A súlyos veszélyekről szóló jelentést a nem termelő létesítmények tekintetében is el kell készíteni és azt a létesítményben végrehajtott lényeges változtatások figyelembevételével módosítani kell. A tagállamok felségvizein kizárólag abban az esetben üzemeltethető létesítmény, ha az illetékes hatóság elfogadta az üzemeltető vagy a tulajdonos által benyújtott, a súlyos veszélyekről szóló jelentést. A súlyos veszélyekről szóló jelentésnek az illetékes hatóság általi elfogadása nem vonja maga után azt, hogy a súlyos veszélyek elhárításával kapcsolatos felelősség az üzemeltetőről, vagy a tulajdonosról az illetékes hatóságra hárulna.

(28)	Kútfúrást csak olyan létesítmény végezhet, amely technikailag alkalmas a fúrás helyszínén adott esetben előforduló valamennyi veszély elhárítására, és amelynek vonatkozásában már elfogadták a súlyos veszélyekről szóló jelentést.

(29)

Az üzemeltetőnek a megfelelő létesítmény használatán túlmenően részletes tervezési és működési tervet kell készítenie a kúttal végzett egyes tevékenységek kapcsán felmerülő konkrét körülményekről és kockázatokról. A legjobb uniós gyakorlatokkal összhangban az üzemeltetőnek független szakértői véleményt kell beszereznie a kúttervről. Az üzemeltetőnek értesítést kell küldenie az illetékes hatóságnak a kút üzemeltetésére vonatkozó tervekről, és kellő időt kell hagynia a hatóság számára ahhoz, hogy adott esetben megtehesse a kút tervezett üzemeltetésével kapcsolatban szükséges intézkedéseket. E tekintetben a tagállamok szigorúbb, a kút üzemeltetésének megkezdését megelőzően teljesítendő nemzeti követelményeket vezethetnek be.

(30)

A biztonságos tervezés és a tevékenységek folyamatos és biztonságos végzése érdekében az ágazat köteles figyelemmel kísérni az irányadó előírásokban és útmutatásokban meghatározott legjobb gyakorlatokat. Az irányadó előírásokat és útmutatásokat időről időre frissíteni kell az újonnan szerzett ismeretekkel és innovációkkal a folyamatos fejlesztés érdekében. Az üzemeltetőknek, tulajdonosoknak és az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük, hogy a Deepwater Horizon-fúrótorony balesetének és más súlyos baleseteknek a tapasztalatai alapján meghatározzák az új vagy továbbfejlesztett előírások és útmutatások létrehozásának főbb irányvonalait. A megállapított prioritásokra kellő figyelemmel haladéktalanul megbízást kell adni új és továbbfejlesztett előírások és útmutatások kidolgozására.

(31)

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek összetettségére való tekintettel, ahhoz, hogy az üzemeltetők és tulajdonosok a legjobb gyakorlatokat alkalmazni tudják, független hitelesítési rendszert kell alkalmazni a biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemek tekintetében a létesítmény teljes életciklusa során a termelő létesítmények vonatkozásában a tervezési szakaszt is ideértve.

(32)

Amennyiben a mobil tengeri fúrótornyok felségvizeken haladnak át és hajónak tekintendők, a nemzetközi tengerhajózási egyezmények, különösen a SOLAS és a MARPOL előírásait, illetve a mobil tengeri fúrótornyok építésére és felszerelésére vonatkozó nemzetközi szabályzat (MODU Code) vonatkozó változatának egyenértékű előírásait kell rájuk alkalmazni. A tengeri felségvizeken áthaladó mobil tengeri fúrótornyokra vonatkoznak továbbá a kikötő szerint illetékes állam által végzendő ellenőrzésre vonatkozó uniós jogszabályok és a lobogó szerinti állam előírásainak is meg kell felelnie. Ez az irányelv abban az esetben alkalmazandó ezekre a fúrótornyokra, amikor azok tengeri felségvizeken, nem mozgó helyzetben fúrást, termelést vagy egyéb, tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhezhez kötődő műveleteket végeznek.

(33)

A súlyos veszélyekről szóló jelentésnek többek közöttt figyelembe kell vennie a környezetet érintő kockázatokat, beleértve az éghajlati feltételeknek és az éghajlatváltozásnak a létesítmények hosszú távú ellenálló képességére gyakorolt hatását. Mivel az egyik tagállam területén folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységek jelentős mértékű káros környezeti hatást idézhetnek elő egy másik tagállamban, szükség van az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991. február 25-én, Espoo-ban, Finnországban kötött ENSZ–EGB-egyezményben foglaltaknak megfelelő különös rendelkezések megállapítására és alkalmazására. Azokban a tengerparttal rendelkező tagállamokban, amelyek nem folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységet, kapcsolattartót kell kijelölni az ezzel kapcsolatos hatékony együttműködés megkönnyítése érdekében.

(34)

Az üzemeltetőknek haladéktalanul tájékoztatniuk kell a tagállamokat súlyos balesetek előfordulása vagy küszöbön álló lehetséges előfordulása esetén annak érdekében, hogy a tagállamok megkezdhessék a megfelelő reagálási intézkedéseket. Az üzemeltető ennek megfelelően az értesítésben releváns és kellően részletes információkat szolgáltat a ténylegesen bekövetkezett vagy küszöbön álló súlyos baleset helyszínéről, nagyságáról és jellegéről és az általa hozott válaszintézkedésekről, valamint ismerteti a legrosszabb esetben előforduló eszkalálódásra vonatkozó, és a határon átnyúló esetleges következményekre is kiterjedő forgatókönyvet.

(35)

A veszélyhelyzetre való hatékony reagálás érdekében az üzemeltetőknek a súlyos veszélyekről szóló jelentésben feltárt kockázatokon és veszélyhelyzeti forgatókönyveken alapuló és területspecifikus belső veszélyhelyzet-reagálási terveket kell létrehozniuk, azokat az illetékes hatóságnak be kell nyújtaniuk, és rendelkezniük kell a tervek veszélyhelyzetben való azonnali végrehajtásához szükséges erőforrásokkal. Mobil tengeri fúrótornyok esetében az üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy a tulajdonosoknak a létesítményre vonatkozó belső veszélyhelyzet-reagálási terveit szükség szerint úgy módosítják, hogy alkalmazható legyen a kút elhelyezkedése és az üzemeltetésével járó veszélyek sajátosságaihoz igazodva. E módosításokat bele kell foglalni a kút üzemeltetéséről szóló értesítésbe. A veszélyhelyzeti reagáláshoz szükséges erőforrások megfelelő rendelkezésre állását a baleseti helyszínen való bevethetőségük alapján kell értékelni. Az üzemeltetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a veszélyhelyzeti reagáláshoz szükséges erőforrások hatékonyak és bevetésre készek legyenek, és rendszeresen tesztelniük kell őket ebből a szempontból. Kellően indokolt esetben a reagálási intézkedések támaszkodhatnak arra, hogy a reagálási felszerelést – például olajfogó kupolát – és az egyéb erőforrásokat távoli helyre szállítják.

(36)

A világszinten elterjedt legjobb gyakorlatok szerint az engedélyesek, az üzemeltetők és a tulajdonosok vállalják elsődlegesen a felelősséget a tevékenységeik – köztük a nevükben a vállalkozók által végzett tevékenységek – által teremtett kockázatok elhárításáért, és ezért a súlyos balesetek megelőzését célzó vállalati stratégia keretében megfelelő mechanizmusok kialakításával és a stratégia lehető legnagyobb vállalati támogatottságának megteremtésével gondoskodniuk kell arról, hogy a stratégia a szervezet egészében – az Unió területén és külföldön egyaránt – következetesen végrehajtható legyen.

(37)

A felelős üzemeltetőktől és a tulajdonosoktól meg kell követelni azt, hogy tevékenységüket az egész világon a legjobb gyakorlatokkal és szabványokkal összhangban végezzék. Kötelezővé kell tenni az említett legjobb gyakorlatok és normák következetes alkalmazását az Unió területén, és kívánatos lenne, hogy a valamely tagállamban székhellyel rendelkező üzemeltetők és tulajdonosok a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiát a tagállamok tengervizein kívüli működésük során is – az alkalmazandó nemzeti jog által megengedett legnagyobb mértékben – alkalmazzák.

(38)

Felismerve ugyan, hogy a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégia alkalmazásának érvényesítése az Unió területén kívül nem feltétlenül lehetséges, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok az Unió területén kívül végzett tengeri olaj- és gázipari tevékenységeiket is feltüntessék a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiájukban.

(39)

Az Unión kívüli tengeri olaj- és gázműveletek során bekövetkezett súlyos balesetekről kapott információk segíthetnek e balesetek potenciális okainak pontosabb megértésében, a legfontosabb tanulságok leszűrésében és a szabályozási keret továbbfejlesztésében. Ezért minden tagállamnak – ideértve azokat is, amelyek nem rendelkeznektengerparttal, vagy amelyek felségvizein nem zajlik olaj- és gázipari tevékenység, illetve nem folytatnak engedélyezési tevékenységet – jelentést kell kérnie azokról a súlyos balesetekről, amelyek az Unión kívül történnek és amelyekben a területükön székhellyel rendelkező vállalatok érintettek, és ezt az információt uniós szinten meg kell osztaniuk. A jelentéstételi követelmények nem zavarhatják a balesethez kapcsolódó veszélyhelyzeti reagálást és jogi eljárásokat. Ehelyett a jelentésekben a balesetnek az Unióban folyó tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságának továbbfejlesztésével kapcsolatos relevanciáját kell középpontba helyezni.

(40)

A tagállamoknak el kell várniuk az üzemeltetőktől és a tulajdonosoktól, hogy a legjobb gyakorlatok alkalmazása során alakítsanak ki hatékony együttműködést az illetékes hatósággal, támogatva az illetékes hatóság által alkalmazott legjobb szabályozási gyakorlatot, illetve, hogy proaktívan biztosítsák a legmagasabb szintű biztonságot, ideértve adott esetben azt, hogy felfüggesztik a tevékenységüket anélkül, hogy az illetékes hatóságnak be kellene avatkoznia.

(41)

A lényeges biztonsági aggályok elsikkadásának és figyelmen kívül hagyásának elkerülése érdekében fontos megteremteni az azok bizalmas bejelentésére és a bejelentést tevő személy védelmére szolgáló eszközöket, és ösztönözni ezek használatát. Bár a tagállamoknak az Unió területén kívül nincsen módjuk a jogszabályok érvényesítésére, ezek az eszközök lehetővé teszik, hogy az Unión kívül zajló tengeri olaj- és gázipari tevékenységekben részt vevő személyek jelezzék aggályaikat.

(42)

Az összehasonlítható adatok tagállamok közötti cseréjét nehézkessé és megbízhatatlanná teszi a tagállamok körében egységes adatszolgáltatási formátum hiánya. A üzemeltetőktől és tulajdonosoktól a tagállamok felé irányuló jelentéstételre szolgáló egységes adatszolgáltatási formátum átláthatóvá tenné az üzemeltetők és tulajdonosok biztonsági és környezetvédelmi teljesítményét, biztosítaná a nyilvánosság hozzáférését a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságára vonatkozó fontos, uniós szinten összehasonlítható adatokhoz, és elősegítené a súlyos balesetekből és a balesetveszélyes helyzetekből nyert tanulságok megosztását.

(43)

Az információcsere egységes feltételeinek megteremtése és a tengeri olaj- és gázipari ágazat teljesítményének átláthatóbbá tétele érdekében indokolt a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel felruházni a nyilvánosságra hozandó és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teendő információk formátumának és részleteinek meghatározását illetően. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) összhangban kell gyakorolni.

(44)	A végrehajtási jogi aktusok elfogadásakor a tanácsadó bizottsági eljárást kell követni, mivel ezek a végrehajtási aktusok főként csupán gyakorlati jellegűek. Ennélfogva a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása nem lenne indokolt.

(45)

Az egész Unióban folyó tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szabályszerűségébe és integritásába vetett közbizalom megerősítése érdekében a tagállamoknak rendszeresen be kell számolniuk a területüket érintő tevékenységekről és eseményekről a Bizottságnak. A Bizottságnak pedig rendszeresen beszámolókat kell közzétennie az Unióban folyó tengeri olaj- és gázipari tevékenységek mértékéről, valamint a tengeri olaj- és gázágazat biztonsági és környezetvédelmi teljesítményében megfigyelhető tendenciákról. A tagállamoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot és valamennyi olyan tagállamot, amelynek területe vagy felségvize érintett, valamint az érintett nyilvánosságot a súlyos balesetekről.

(46)

A tapasztalatok szerint az illetékes hatóságok, valamint az üzemeltetők és tulajdonosok közötti nyílt kommunikáció fenntartásához biztosítani kell az érzékeny adatok bizalmas kezelését. Ezért az üzemeltetők és tulajdonosok, valamint a tagállamok közti információcserét a környezettel kapcsolatos információkhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzetközi jogi aktusokban és az uniós jogban foglaltak szerint kell folytatni, kivéve, ha ezen rendelkezéseket biztonsági és környezetvédelmi követelmények felülírják.

(47)

Az Északi-tengeri Tengerhatósági Fórum és a szabályozó hatóságok nemzetközi fóruma keretében zajló tevékenységek egyértelműen demonstrálják a tengeri hatóságok közötti együttműködés hozzáadott értékét. Hasonló együttműködés alakult ki Unió-szerte egy szakértői csoport keretében, az európai uniós tengeri olaj- és gázipari hatósági csoportban (14), amelynek feladata a nemzeti képviselők és a Bizottság közötti hatékony együttműködés előmozdítása, ideértve a legjobb gyakorlatok és az operatív információk terjesztését, a normák szigorításával kapcsolatos prioritások megállapítását, valamint a Bizottság számára a szabályozási reformmal kapcsolatosan nyújtott tanácsadást.

(48)

A tagállamok közötti, valamint a tagállamok és az olaj- és gázipari ágazat közötti módszeres és tervezett együttműködés, valamint a több helyen felhasználható eszközök, mint például a szaktudás cseréje fokozza a súlyos balesetek esetén alkalmazandó veszélyhelyzet-reagálási intézkedések és intézkedési tervek hatékonyságát. Adott esetben az ilyen reagálási és tervezés keretében is felhasználhatóak lennének az Unióban máshol már meglévő eszközök és segítségnyújtás, elsősorban az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) közreműködésével és a 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozattal (16) létrehozott uniós polgári védelmi mechanizmus révén. A tagállamok is kérhetnek segítséget az Ügynökségtől az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül.

(49)

Az 1406/2002/EK rendelet szerint az Ügynökség létrehozásának célja a tengeri védelem magas, egységes és hatékony szintjének biztosítása, valamint a hajók által okozott szennyezés megelőzése az Unió területén belül, továbbá az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezésre való reagálás biztosítása.

(50)

Az ezen irányelvben előírt kötelezettségek teljesítése során figyelembe kell venni, hogy a tagállamok felségterületéhez, illetve a joghatóságuk vagy szuverén jogaik hatálya alá tartozó tengervizek a 2008/56/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt négy tengeri régió, nevezetesen a Balti-tenger, az Atlanti-óceán északkeleti térsége, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger szerves részét képezik. Ezen okból kiemelten fontos, hogy az Unió megerősítse az együttműködést az olyan harmadik országokkal, amelyek szintén szuverén jogokkal vagy joghatósággal rendelkeznek az említett tengeri régiók részét képező vizeken, vagy felségterületük ilyen vizekre is kiterjed. Megfelelő együttműködési forma egyebek mellett a 2008/56/EK irányelv 3. cikkének 10. pontjában meghatározott regionális tengeri egyezmény.

(51)

Ami a Földközi-tengert illeti, megtették az ezen irányelvhez kapcsolódó azon lépéseket, amelyek szükségesek az Uniónak a 77/585/EGK tanácsi határozattal (17) kötött, a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének védelméről szóló egyezményhez (barcelonai egyezmény) csatolt, a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék és ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz (A tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv) (18) való csatlakozásához.

(52)

Az északi-sarkvidéki vizek az Unió számára különös jelentőséggel bíró szomszédos tengeri környezetet jelentenek, amely kiemelkedő szerepet játszik az éghajlatváltozás enyhítésében. Az északi-sarkvidéki vizekkel kapcsolatos súlyos környezeti aggályok fokozott figyelmet érdemelnek, hiszen csak így biztosítható az északi-sarkvidéki környezet védelme a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek, többek között a feltárás okozta károkkal szemben, figyelembe véve a súlyos balesetek kockázatát és a hatékony reagálás szükségességét. Arra ösztönzik az Északi-sarkvidéki Tanácsban tagsággal rendelkező tagállamokat, hogy tevékenyen mozdítsák elő, hogy e sebezhető és egyedülálló ökoszisztéma környezeti biztonságát a legszigorúbb előírások védjék, és ennek jegyében mozdítsák elő egy, a sarkvidéki tengeri olajszennyezéssel kapcsolatos felkészültségről és válaszadásról/reagálásról szóló nemzetközi jogi aktus létrehozását, és támaszkodjanak többek között az Északi-sarkvidéki Tanács által létrehozott csoport munkájára és az Északi-sarkvidéki Tanácsnak a tengeri kőolaj- és földgázkitermelésre vonatkozó hatályos irányelveire.

(53)

A tagállami külső veszélyhelyzet-reagálási terveknek kockázatelemzéseken kell alapulniuk, figyelembe véve az érintett tengereken lévő létesítményekkel kapcsolatos súlyos veszélyekről szóló jelentést. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a Bizottság által készített, a katasztrófakezelésre vonatkozó kockázatértékelési és -feltérképezési iránymutatások legfrissebb változatát.

(54)

A megfelelő veszélyhelyzet-reagálási képesség feltétele egyrészt az üzemeltető és a tulajdonos azonnali fellépése, másrészt a tagállami veszélyhelyzet-reagálási szervezetekkel való szoros együttműködés, mivel ezek koordináló szerepüknél fogva további veszélyhelyzet-reagálási erőforrásokat bocsáthatnak rendelkezésre, amennyiben a helyzet súlyosbodása ezt szükségessé teszi. E reagálásnak ki kell terjednie a veszélyhelyzetek alapos kivizsgálására, amelyet az eseményt követően haladéktalanul meg kell kezdeni, hogy a lehető legkevesebb lényeges adat és bizonyíték vesszen el. A veszélyhelyzetet követően a tagállamoknak le kell vonniuk a tanulságokat és meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket.

(55)

Elengedhetetlen, hogy minden vonatkozó információ – ezen belül minden műszaki adat és paraméter – rendelkezésre álljon a későbbi vizsgálathoz. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a tengeri olaj- és gáztevékenységek során összegyűjtsék a vonatkozó adatokat, és hogy baleset esetén a releváns adatok védettek legyenek és az adatgyűjtés intenzitása megfelelő legyen. A tagállamoknak ezzel összefüggésben ösztönözniük kell a megfelelő technikai eszközök alkalmazását az adatok megbízhatóságának és rögzítésének előmozdítására és azok esetleges manipulálása elkerülésének megakadályozása érdekében.

(56)	Az ezen irányelvben foglalt követelmények eredményes végrehajtása érdekében azok megsértése esetére hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell bevezetni.

(57)

Bizonyos mellékletek – a technikai fejlődés következtében esetlegesen szükségessé váló újabb információk beépítését célzó – kiigazítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az ezen irányelv bizonyos mellékleteiben foglalt követelmények módosítása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz történő egyidejű, időben és megfelelő módon történő továbbításáról.

(58)	A vizekben okozott károk fogalmának a 2004/35/EK irányelvben foglalt meghatározását módosítani kell annak érdekében, hogy az engedélyeseknek az irányelvben meghatározott felelőssége vonatkozzon a 2008/56/EK irányelvben meghatározott tagállami tengeri vizekre is.

(59)

Ezen irányelv számos rendelkezése nem releváns a tengerparttal nem rendelkező tagállamok, nevezetesen Ausztria, a Cseh Köztársaság, Luxemburg, Magyarország és Szlovákia szempontjából. Mindazonáltal helyénvaló, hogy e tagállamok is előmozdítsák a harmadik országokkal, illetve a nemzetközi szervezetekkel fennálló kétoldalú kapcsolataikban a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságára vonatkozó uniós jogban szereplő alapelveket és magas szintű normákat.

(60)

A tengeri felségvizekkel rendelkező tagállamok közül nem mindegyik engedélyezi a tengeri olaj- és gázipari műveleteket a joghatósága alá tartozó területen. E tagállamok nem vesznek részt az említett tevékenységek engedélyezésében és a tevékenységekből eredő súlyos balesetek megelőzésében. Ennélfogva aránytalan és szükségtelen kötelezettség lenne az, ha e tagállamoknak is át kellene ültetniük és végre kellene hajtaniuk az ezen irányelvben foglalt rendelkezéseket. A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredő balesetek mindazonáltal e tagállamok partjaira is hatással lehetnek. Ezért e tagállamoknak egyebek mellett készen kell állniuk arra, hogy a súlyos balesetek esetén reagáljanak és vizsgálatot indítsanak, és kapcsolattartókon keresztül együtt kell működniük más érintett tagállamokkal és harmadik országokkal.

(61)

A tengerparttal nem rendelkező tagállamok földrajzi helyzetüknél fogva nem vesznek részt sem a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek engedélyezésében, sem pedig az ezekkel kapcsolatos balesetek megelőzésében, és potenciálisan a más tagállamok felségvizein bekövetkező, ilyen jellegű balesetek sem érintik őket. Ezért az irányelv rendelkezéseinek többségét nem kell átültetniük. Ha azonban valamely vállalat, amelynek székhelye tengerparttal nem rendelkező tagállamban van, saját maga vagy a leányvállalatai révén az Unió területén kívül tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket végez, a székhely szerinti tagállamnak jelentést kell kérnie a vállalat ezen tevékenységével kapcsolatos balesetekről, amely jelentés uniós szinten megosztható annak érdekében, hogy az Unióban valamennyi érintett gazdasági szereplő számára hasznosíthatók legyenek az Unión kívüli tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből bekövetkező balesetekből nyert tapasztalatok.

(62)	A Bizottságnak az ezen irányelvben bevezetett intézkedéseken túlmenően meg kell vizsgálnia, hogy milyen egyéb eszközök léteznek a súlyos balesetek hatékonyabb megelőzésére és következményeinek korlátozására.

(63)

Az üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy elegendő fizikai, emberi és pénzügyi erőforrás álljon rendelkezésükre a nagyobb balesetek megelőzéséhez és következményeik korlátozásához. Tekintve azonban, hogy nem létezik olyan pénzügyi biztosíték és közös kockázatviselési intézkedés, amely lefedné egy nagyobb baleset minden lehetséges következményét, a Bizottságnak továbbra is elemeznie és tanulmányoznia kell, hogy milyen intézkedésekkel lehetne biztosítani egy, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredő károk fedezetére szolgáló megbízható felelősségi rendszer létrehozását, valamint a pénzügyi alkalmasságra, ezen belül a célnak megfelelően kialakított pénzügyi biztosítékokra vagy egyéb megoldásokra vonatkozó követelmények megállapítását. Ez magában foglalhatja egy kölcsönös kártérítési rendszer megvalósíthatóságának vizsgálatát is. A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére a vizsgálata eredményeiről és ahhoz adott esetben javaslatokat kell mellékelnie.

(64)

Fontos, hogy uniós szinten a műszaki előírások egészüljenek ki megfelelő termékbiztonsági jogi kerettel és hogy ezen előírások alkalmazandóak legyenek nemcsak a nem mobil termelő létesítményekre, hanem a tagállamok feségvizein üzemelő valamennyi tengeri ipari létesítményre. Ezért a Bizottságnak folytatnia kell a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre alkalmazandó termékbiztonsági előírások elemzését,

(65)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kötődő nagyobb balesetek megelőzésére vonatkozó minimumfeltételek rögzítését és e balesetek következményeinek korlátozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok léptékük és hatásuk miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) Ez az irányelv minimumkövetelményeket határoz meg a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredő súlyos balesetek megelőzése, illetve az ilyen balesetek következményeinek korlátozása érdekében.

(2) Ezen irányelv rendelkezései a munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét érintő uniós jog, különösen a 89/391/EGK és a 92/91/EGK irányelv sérelme nélkül alkalmazandók.

(3) Ez az irányelv a 94/22/EK, a 2001/42/EK, a 2003/4/EK (19), a 2003/35/EK, a 2010/75/EU (20) és a 2011/92/EU irányelv sérelme nélkül alkalmazandó.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. „súlyos baleset”: a létesítményekkel vagy a kapcsolódó infrastruktúrákkal kapcsolatosan előforduló következő események valamelyike:

Annak meghatározására, hogy egy esemény az a), b), vagy d) pontban foglaltak szerint súlyos balesetnek minősül-e, egy olyan létesítményt, amelyen rendszerint nem tartózkodik senki, úgy kell kezelni, mintha tartózkodnának azon;

2. „tengeri”: a tagállamoknak az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye értelmében vett parti tengerén, kizárólagos gazdasági övezetében vagy kontinentális talapzatán elhelyezkedő;

3. „tengeri olaj- és gázipari tevékenységek”: valamely létesítménnyel vagy kapcsolódó infrastruktúrával kapcsolatos összes tevékenység, ideértve a formatervezést, a tervezést, az építkezést, az üzemeltetést és a leszerelést, az olaj és a gázipari feltárás és a termelés vonatkozásában, kivéve az olaj és a gáz egyik partról a másikra juttatását;

4. „kockázat”: valamely esemény valószínűségének és következményeinek a kombinációja;

5. „üzemeltető”: az engedélyes vagy az engedélyező hatóság által tengeri olaj- és gázipari tevékenységek folytatására felhatalmazott jogalany, beleértve a kútüzemeltetés tervezését és tényleges végzését, vagy a termelő létesítmény irányítását és ellenőrzését;

6. „megfelelő”: valamely adott követelmény vagy helyzet tekintetében – mérlegelve az erőfeszítések és a költségek arányosságát is – helyes és minden szempontból helyénvaló, továbbá objektív bizonyítékokon alapuló, és elemzés, megfelelő szabványokkal való összehasonlítás, vagy hasonló helyzetekben más hatóságok vagy ágazati szereplők által alkalmazott egyéb megoldások által igazolt;

7. „jogalany”: bármely természetes vagy jogi személy vagy ilyen személyek csoportja;

8. „elfogadható”: valamely kockázattal kapcsolatosan a kockázat azon szintje, amelyen a kockázat további csökkentését célzó idő- és költségráfordítás vagy erőfeszítés a csökkentés előnyeihez képest nagymértékben aránytalan lenne. Annak felmérése során, hogy az idő- és költségráfordítás, illetve a kifejtett erőfeszítés nagymértékben aránytalan lenne-e a kockázat további csökkentésének előnyeihez képest, tekintetbe kell venni azt, hogy a legjobb gyakorlatokban meghatározott kockázati szintek összeegyeztethetők-e a vállalkozással;

9. „engedély”: a 94/22/EK irányelv szerinti, tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzésére vonatkozó engedély;

10. „engedélyezett terület”: az a földrajzi terület, amelyre az engedély vonatkozik;

11. „engedélyes”: az engedély birtokosa vagy együttes birtokosai;

12. „vállalkozó”: minden olyan jogalany, amelyet az üzemeltető, illetve a tulajdonos arra szerződtet, hogy a nevében konkrét feladatokat végezzen;

13. „engedélyező hatóság”: hatóság, amelynek feladata a 94/22/EK irányelv szerinti engedélyek megadása, vagy azok felhasználásának ellenőrzése;

14. „illetékes hatóság”: az ezen irányelv szerint kijelölt és az ezen irányelv szerint ráruházott feladatokért felelős hatóság. Az illetékes hatóságot egy vagy több közjogi szerv alkothatja;

15. „feltárás”: fúrás valamely potenciális olaj- vagy gázlelőhelyen, továbbá a termeléshez kapcsolódó tevékenységeket megelőzően szükséges valamennyi kapcsolódó tengeri olaj- és gázipari tevékenység;

16. „termelés”: tengeri olaj- és gázkitermelés az engedélyezett terület felszíne alatti talajrétegekből, ideértve az olaj és a gáz tengeri feldolgozását és a kapcsolódó infrastruktúra segítségével történő továbbítását;

17. „nem termelő létesítmény”: az olaj- vagy gáztermelő létesítményektől eltérő létesítmény;

18. „nyilvánosság”: egy vagy több jogalany, valamint a nemzeti jogszabályokkal, illetve gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei, illetve csoportjai;

19. „létesítmény”: helyhez kötött – rögzített vagy mobil – létesítmény, illetve hidakkal vagy egyéb szerkezetekkel tartósan összekapcsolt létesítményegyüttes, amelyet tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzésére vagy ezzel összefüggésben használnak. Ide tartoznak a tengeri mobil fúrótornyok is, amikor azok nyílt tengeren, nem mozgó helyzetben fúrást, termelést vagy egyéb, tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kötődő műveleteket végeznek;

20. „termelő létesítmény”: termelésre használt létesítmény;

21. „kapcsolódó infrastruktúra”: a tagállam saját döntése alapján a biztonsági övezeten belül vagy egy ahhoz közeli, a létesítménytől nagyobb távolságra lévő övezeten belül:

22. „elfogadás”: a súlyos veszélyekről szóló jelentéshez kapcsolódóan az illetékes hatóság által az üzemeltetőnek vagy a tulajdonosnak küldött írásbeli közlemény arról, hogy amennyiben a jelentést a benne foglaltaknak megfelelően valósítják meg, az megfelel az ezen irányelvben megállapított követelményeknek. Az elfogadás nem jár azzal a következménnyel, hogy a súlyos veszélyek elhárításával kapcsolatos bármely felelősség az illetékes hatóságokra hárul;

23. „súlyos veszély”: olyan helyzet, amely nagy valószínűséggel súlyos balesetet eredményez;

24. „kút üzemeltetése”: a kúttal kapcsolatos minden olyan tevékenység, amely súlyos balesetet okozó anyagok nem szándékos kibocsátásával járhat, beleértve a kútfúrást, a kút javítását vagy módosítását, a kúttevékenység felfüggesztését vagy a kút végleges kivonását a termelésből;

25. „együttes üzemeltetés”: valamely létesítményről más létesítménnyel (létesítményekkel) együtt végzett tevékenység ez utóbbi létesítménnyel (létesítményekkel) kapcsolatos céllal oly módon, amelynek következtében a személyi biztonsági vagy a környezetvédelmi kockázat a létesítmények bármelyikén vagy mindegyikén lényegesen megváltozik;

26. „biztonsági övezet”: a tagállam által meghatározott, a létesítmény bármely részétől 500 méteres távolságon belül lévő terület;

27. „tulajdonos”: a nem termelő létesítmény üzemeltetésének ellenőrzésére jogszerűen felhatalmazott jogalany;

28. „belső veszélyhelyzet-reagálási terv”: az üzemeltető vagy tulajdonos által ezen irányelv követelményeinek megfelelően készített terv azon intézkedésekről, amelyek a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kapcsolódó súlyos balesetek eszkalálódásának megelőzését, illetve következményeinek korlátozását célozzák;

29. „független hitelesítés”: meghatározott írásbeli nyilatkozatok érvényességének értékelése és megerősítése, amelyet az üzemeltető, illetve a tulajdonos egyik olyan szerve vagy szervezeti egysége végez, amely nem tartozik a nyilatkozatot felhasználó szerv vagy szervezeti egység ellenőrzése alá, illetve nem áll annak befolyása alatt;

30. „lényeges változtatás”:

a)	a súlyos veszélyekről szóló jelentések esetében az eredeti jelentés elfogadásának alapját érintő változtatás, ideértve többek között a fizikai módosításokat, az új ismeretek vagy technológia elérhetővé válását és az üzemeltetési igazgatást érintő változásokat;

a kút üzemeltetéséről vagy az együttes üzemelésről szóló értesítés esetében az eredeti értesítés benyújtásának alapját érintő változtatás, ideértve többek között a fizikai módosításokat, az egyik létesítmény másikkal való helyettesítését, az új ismeretek vagy technológia elérhetővé válását és az üzemeltetési igazgatást érintő változásokat;

31. „tevékenység megkezdése”: az az időpont, amikor a létesítmény vagy az összekapcsolt infrastruktúra első ízben vesz részt azon tevékenységekben, amelyek elvégzésére tervezték;

32. „olajszennyezés-elhárítási hatékonyság”: a szennyezéselhárítási rendszereknek az olajszennyezés elhárítása terén tapasztalható hatékonysága, az elhárítást kizáró környezeti feltételek gyakoriságának, időtartamának és előfordulási időpontjának elemzése alapján. Az olajszennyezés-elhárítási hatékonyságot annak az időnek a százalékos arányában kell kifejezni, amikor a fentebb említett feltételek nem állnak fenn, és e hatékonyság értékelésében ismertetni kell azokat az üzemeltetési korlátozásokat, amelyeket az értékelés eredményeképpen vezettek be a létesítményben;

33. „biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemek”: valamely létesítmény azon részei – köztük a számítógépes programok –, amelyek rendeltetése a súlyos balesetek megelőzése vagy azok következményeinek korlátozása, illetve amelyek meghibásodása súlyos balesetet okozhat vagy ahhoz jelentős mértékben hozzájárulhat;

34. „háromoldalú egyeztetés”: az illetékes hatóság, az üzemeltetők és a tulajdonosok, valamint a munkavállalók képviselői közötti párbeszédet és együttműködést lehetővé tévő hivatalos találkozási forma;

35. „iparág”: olyan jogalanyok, amelyek közvetlenül részt vesznek az ezen irányelv hatálya alá tartozó tengeri olaj- és gázipari tevékenységekben, vagy amelyek tevékenysége ezekhez szorosan kapcsolódik;

36. „külső veszélyhelyzet-reagálási terv”: helyi, nemzeti vagy regionális stratégia, amelynek célja a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kapcsolódó súlyos balesetek eszkalálódásának megelőzése, illetve következményeinek korlátozása, mégpedig a releváns belső veszélyhelyzet-reagálási tervben meghatározottak értelmében az üzemeltető rendelkezésére álló minden erőforrás és a tagállamok által esetlegesen rendelkezésre bocsátott minden kiegészítő erőforrás felhasználásával;

37. „súlyos környezeti esemény”: olyan esemény, amelynek a 2004/35/EK irányelvvel összhangban jelentős, ártalmas hatása van a környezetre vagy valószínűsíthetően ilyen hatása lesz.

II. FEJEZET

A TENGERI OLAJ- ÉS GÁZIPARI TEVÉKENYSÉGEKHEZ KAPCSOLÓDÓ SÚLYOS BALESETEK MEGELŐZÉSE

3. cikk

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos kockázatkezelés általános elvei

(1) A tagállamok előírják, hogy az üzemeltetők gondoskodjanak a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredő súlyos balesetek megelőzését célzó valamennyi megfelelő intézkedés meghozataláról.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltetőket ne mentesítse az ezen irányelv alapján rájuk háruló kötelezettségek alól az a tény, hogy a súlyos balesetet okozó vagy annak előidézéséhez hozzájáruló tevékenységet vagy mulasztást a vállalkozók végezték, illetve követték el.

(3) Nagyobb baleset bekövetkezése esetén a tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők minden megfelelő intézkedést meghozzanak annak érdekében, hogy enyhítsék e balesetnek az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásait.

(4) A tagállamok előírják az üzemeltetők számára annak biztosítását, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket rendszeres kockázatkezelés alapján folytassák annak érdekében, hogy a súlyos balesetek maradékkockázata a személyek, a környezet és a tengeri létesítmények tekintetében elfogadható legyen.

4. cikk

Az engedélyekhez kapcsolódó biztonsági és környezetvédelmi megfontolások

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzésére vonatkozó engedélyek megadásáról vagy átruházásáról szóló döntések során figyelembe vegyék az engedély kérelmezőjének képességét az engedély hatálya alá tartozó tevékenységekkel kapcsolatos, a vonatkozó uniós jogban – és különösen ebben az irányelvben – meghatározott követelményeknek való megfelelésre.

(2) Az engedély kérelmezőjének műszaki és pénzügyi alkalmassága értékelésekor különösen a következőket kell kellőképpen figyelembe venni:

a)	az engedélyezett területtel kapcsolatos kockázatok, veszélyek és egyéb releváns információk, többek között – adott esetben – a tengeri környezet állapotromlásának a 2008/56/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett költségvonzata;

b)	a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek mindenkori állása;

a kérelmező pénzügyi kapacitása, ideértve a szóban forgó tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből esetlegesen adódó felelősségvállalás fedezetéül szolgáló pénzügyi biztosítékokat, amely kiterjed az esetleges gazdasági károkkal kapcsolatos felelősségre, amennyiben a nemzeti jog előírja az ilyen felelősségvállalást;

d)	a kérelmező biztonsági és környezeti teljesítményével kapcsolatban rendelkezésre álló információk, többek között nagyobb baleseteket illetően, ahogyan az az engedélykérelem tárgyát képező tevékenységek tekintetében megfelelő lehet.

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó engedély megadását vagy átruházását megelőzően az engedélyező hatóságnak – adott esetben – konzultálnia kell az illetékes hatósággal.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyező hatóság csak abban az esetben adjon engedélyt, ha a kérelmező kielégítő módon igazolta, hogy – a tagállamok által meghatározott szabályoknak megfelelően – megfelelő céltartalékot képezett vagy képez majd a tengeri olaj- és gázipari tevékenységeiből adódó esetleges kötelezettségek fedezésére. E céltartaléknak a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek megkezdésétől ténylegesen rendelkezésre kell állnia. A tagállamok előírják kérelmezők számára, hogy megfelelő módon igazolják technikai és pénzügyi kapacitásukat, és adjanak meg az engedély hatálya alá tartozó területre és a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek mindenkori állására vonatkozóan minden egyéb releváns információt.

Annak megállapítása érdekében, hogy a kérelmező elegendő pénzügyi forrással rendelkezik-e a hatékony veszélyhelyzeti reagáláshoz, az azt követő kárfelszámoláshoz szükséges valamennyi intézkedés azonnali meghozatalához és azok megszakítás nélküli fenntartásához, a tagállamok értékelik az első albekezdésben említett céltartalékok megfelelőségét.

A tagállamok elősegítik olyan fenntartható pénzügyi eszközök és egyéb intézkedések alkalmazását, amelyek elősegítik, hogy a kérelmezők igazolják az első albekezdés szerinti pénzügyi kapacitásukat.

A tagállamok minimmkövetelményként olyan eljárásokat alakítanak ki, amelyek biztosítják a kártérítési keresetek haladéktalan és megfelelő kezelését, ideértve a határokon átnyúló események miatt fizetendő kártérítéseket is.

A tagállamok előírják, hogy az engedélyes kielégítő mértékű kapacitást tartson fenn a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos felelősségéből adódó pénzügyi kötelezettségei teljesítésére.

(4) Az engedélyező hatóságnak vagy az engedélyesnek kell kijelölnie az üzemeltetőt. Amennyiben az üzemeltetőt az engedélyesnek kell kijelölnie, az engedélyező hatóságot erről előre értesítenie kell. Ilyen esetekben az engedélyező hatóság – szükség esetén az illetékes hatósággal konzultálva – kifogást emelhet az üzemeltető kijelölésével kapcsolatban. Amennyiben ilyen kifogás merül fel, a tagállamok előírják, hogy az engedélyes jelöljön ki megfelelő alternatív üzemeltetőt, vagy vállalja az ezen irányelv szerinti üzemeltetői felelősséget.

(5) Egy adott engedélyezett területhez tartozó tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó engedélyezési eljárásokat úgy kell lebonyolítani, hogy egy feltárás eredményeként gyűjtött adatokat a tagállam a termelési tevékenységek megkezdése előtt meg tudja vizsgálni.

(6) A kérelmező műszaki és pénzügyi alkalmasságának értékelésekor különös figyelmet kell szentelni a környezeti szempontból érzékeny tengeri és partvidéki környezetekre, különösen az olyan ökoszisztémákra, amelyek fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésében és az azokhoz való alkalmazkodásban (pl. sós mocsarak és tengeri fűágyak), valamint a tengeri védett területekre, így például a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelv (21) szerinti különleges természetvédelmi területekre, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK irányelv (22) szerinti különleges védett területekre, továbbá az azon nemzetközi, illetve regionális megállapodások szerinti tengeri védett területekre, amelyeknek az Unió vagy az érintett tagállamok részes felei.

5. cikk

A nyilvánosság részvétele a tervezett tengeri olaj- és gázipari feltárási tevékenységeknek a környezetre gyakorolt hatása vonatkozásában

(1) Nem termelő létesítményről kutatófúrás csak abban az esetben kezdhető meg, ha a tagállam megfelelő hatóságai előzőleg biztosították a nyilvánosság korai szakasztól kezdődő és érdemi részvételét a tervezett tengeri olaj- és gázipari tevékenységeknek a környezetre gyakorolt esetleges hatásai vonatkozásában, egyéb uniós jogi aktusoknak – különösen a 2001/42/EK vagy a 2011/92/EU irányelvnek – megfelelően.

(2) Amennyiben nem az (1) bekezdés szerint kerül sor a nyilvánosság részvételére, a tagállamok gondoskodnak az alábbi intézkedések meghozataláról:

a)	a nyilvánosság tájékoztatása közérdekű hirdetmények révén vagy más megfelelő módon – például elektronikus média útján – arról, hogy a tervek szerint hol kerül sor feltárási tevékenységekre;

a nyilvánosság érintett részének beazonosítása, beleértve a nyilvánosság azon részét, amely érintett, vagy feltehetőleg érintett lesz, illetve érdekelt a feltárási tevékenységek engedélyezésére vonatkozó döntésben, többek között a releváns nem kormányzati szervezetek, például a környezetvédelmet ösztönző és egyéb hasonló szervezetek;

c)	az ilyen tervezett tevékenységekkel kapcsolatos releváns információk nyilvánosságra hozatala, beleértve többek között a döntéshozatalban való részvételhez való jogot, valamint az azzal kapcsolatos információkat, hogy hová lehet benyújtani az észrevételeket, illetve a kérdéseket;

d)	a nyilvánosságnak jogában álljon észrevételeket tenni és véleményt nyilvánítani abban a szakaszban, amikor a feltárás engedélyezésére vonatkozó döntések meghozatala előtt még minden opció nyitott;

e)	a d) pontban említett döntések meghozatalakor a nyilvánosság részvétele alapján nyert következtetések kellő figyelembevétele; és

a nyilvánosság által tett észrevételek és kifejezésre juttatott vélemények megvizsgálását követően a tagállam azonnal tájékoztatja a nyilvánosságot a meghozott döntésekről és az ezek alapjául szolgáló indokokról és megfontolásokról, beleértve a nyilvánosság részvételének folyamatáról történő tájékoztatást.

Ésszerű időkeretet kell biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a nyilvánosság részvételét biztosító folyamat minden egyes szakaszához.

(3) Ez a cikk nem alkalmazandó a 2013. július 18-át megelőzően engedélyezett területekre.

6. cikk

Tengeri olaj- és gázipari tevékenységek az engedélyezett területeken

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a termelő létesítményeket és a kapcsolódó infrastruktúrákat kizárólag az engedélyezett területeken, kizárólag a 4. cikk (4) bekezdése szerint erre kijelölt üzemeltetők üzemeltessék.

(2) A tagállamok megkövetelik az engedélyestől annak biztosítását, hogy az üzemeltető rendelkezik az engedély hatálya alá tartozó konkrét tevékenységekre vonatkozó követelmények teljesítéséhez szükséges kapacitással.

(3) A tagállamok megkövetelik az engedélyestől, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végrehajtása során minden ésszerű lépést megtegyen annak biztosítása érdekében, hogy az üzemeltető megfeleljen az ezen irányelv szerinti követelményeknek, elvégezze az ezen irányelv szerinti feladatait és teljesítse az ezen irányelv szerinti kötelezettségeit.

(4) Amennyiben az illetékes hatóság megállapítja, hogy az üzemeltető már nem rendelkezik az ezen irányelv szerinti releváns követelmények teljesítéséhez szükséges kapacitással, értesítenie kell az engedélyező hatóságot. Az engedélyező hatóságnak ezt követően értesítenie kell erről az engedélyest, az engedélyesnek pedig felelősséget kell vállalnia az érintett kötelezettségek végrehajtására, és haladéktalanul javasolnia kell az engedélyező hatóságnak egy új üzemeltetőt.

(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a termelő és nem termelő létesítményekhez kötődő tevékenységek megkezdésére vagy folytatására ne kerüljön sor azelőtt, hogy az illetékes hatóság elfogadta az ezen irányelv szerinti, súlyos veszélyekről szóló jelentést.

(6) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy kút üzemeltetése vagy együttes üzemeltetés nem kezdődik meg vagy nem folytatódik anélkül, hogy az érintett létesítményekre vonatkozóan ezen irányelvnek megfelelően elfogadták a súlyos veszélyekről szóló jelentést. Ezenkívül nem kezdhetők meg vagy nem folytathatók ilyen tevékenységek mindaddig, amíg a 11. cikk (1) bekezdésének h) vagy i) pontja szerinti, a kút üzemeltetésére vagy az együttes üzemeltetésre vonatkozó értesítést benyújtására nem kerül sor, vagy ha az illetékes hatóság az értesítés tartalma ellen kifogást emel.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy a létesítmények körül kialakításra kerüljön egy biztonsági övezet, amelybe hajók nem léphetnek be, illetve amelynek területén hajók nem tartózkodhatnak.

Ez a tilalom azonban nem alkalmazandó, amennyiben a biztonsági övezetbe belépő vagy az ott tartózkodó hajó:

a)	ezt tenger alatti vezetéknek vagy csővezetéknek a biztonsági övezetben vagy annak közelében való lefektetésével, vizsgálatával, tesztelésével, javításával, karbantartásával, módosításával, korszerűsítésével vagy eltávolításával összefüggésben teszi;

b)	a biztonsági övezetben lévő létesítmények számára szolgáltatást nyújt, onnan vagy oda személyeket vagy árut szállít, vagy a tagállam felügyelete alatt a létesítmény vizsgálatát végzi;

c)	a biztonsági övezetben lévő létesítmények és kapcsolódó infrastruktúra ellenőrzését végzi a tagállam felügyelete alatt;

d)	ezt élet vagy tulajdon védelmével, vagy erre való kísérlettel összefüggésben teszi;

e)	ezt az időjárási körülmények miatt teszi,

f)	vészhelyzetben van, vagy

g)	az üzemeltető, a tulajdonos, vagy az a tagállam hozzájárult ehhez, amelynek területén a biztonsági övezet található.

(8) A tagállamok kialakítanak egy olyan mechanizmust, amely biztosítja a súlyos balesetek megelőzését célzó előírások és stratégiák kidolgozása során az illetékes hatóság, az üzemeltetők és a tulajdonosok, valamint a munkavállalói képviselők között folytatandó háromoldalú egyeztetésekben való hatékony részvételt.

7. cikk

Felelősségvállalás a környezeti károkért

A 2004/35/EK irányelv alapján a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében fennálló felelősség hatályának sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy az engedélyes pénzügyi felelősséggel tartozzon az engedélyes vagy az üzemeltető által vagy nevében végzett tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredő, az említett irányelvben meghatározott környezeti károk megelőzéséért és felszámolásáért.

8. cikk

Az illetékes hatóság kijelölése

(1) A tagállamok kijelölik az alábbi szabályozói feladatokért felelős illetékes hatóságot:

a)	a súlyos veszélyekről szóló jelentések értékelése és elfogadása, a létesítménytervek értékelése, továbbá a kút üzemeltetéséről és az együttes üzemeltetésről szóló értesítések, valamint a részére benyújtott egyéb hasonló dokumentumok értékelése;

b)	az üzemeltetők és tulajdonosok ezen irányelvnek való megfelelésének felügyelete, ideértve az ellenőrzéseket, a vizsgálatokat és a végrehajtási intézkedéseket;

c)	tanácsadás egyéb hatóságoknak, illetve szerveknek, beleértve az engedélyező hatóságot is;

d)	a 21. cikknek megfelelően éves tervek készítése;

e)	jelentések készítése;

f)	együttműködés az illetékes hatóságokkal és a más tagállamokban a 27. cikknek megfelelően kijelölt kapcsolattartókkal.

(2) A tagállamok minden esetben biztosítják, hogy az illetékes hatóság függetlenül és objektíven végezze szabályozói feladatait, különösen az (1) bekezdés a), b) és c) pontja tekintetében. Ennek megfelelően meg kell előzni, hogy összeférhetetlenség alakuljon ki egyrészt az illetékes hatóság szabályozói feladatai, másrészt pedig a tengeri természeti erőforrások gazdasági fejlesztésével, a tagállami tengeri olaj- és gázipari tevékenységek engedélyezésével, valamint az e tevékenységekkel kapcsolatos bevételek beszedésével és kezelésével összefüggő szabályozói feladatok között.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott célkitűzések elérése érdekében a tagállamok előírják, hogy az illetékes hatóság szabályozói feladatait olyan hatóság lássa el, amely független a tagállamnak a tengeri természeti erőforrások gazdasági fejlesztésével, a tagállami tengeri olaj- és gázipari tevékenységek engedélyezésével, valamint az e tevékenységekkel kapcsolatos bevételek beszedésével és kezelésével kapcsolatban fennálló összes feladatkörétől.

Mindazonáltal, amennyiben hatnál kevesebb olyan létesítmény van, amelyen rendszeresen tartózkodnak, az érintett tagállam dönthet úgy, hogy nem alkalmazza az első albekezdést. Ez a döntés nem érinti a (2) bekezdés alapján fennálló kötelezettségeit.

(4) A tagállamok a nyilvánosság részére elérhetővé teszik az illetékes hatóság felépítésének leírását, beleértve az illetékes hatóság létrehozási módjának megindokolását és azt, hogy a tagállamok hogyan biztosították az (1) bekezdés szerinti szabályozói feladatok ellátását és a (2) bekezdés szerinti kötelezettségeknek való megfelelést.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal rendelkezzen az ezen irányelv szerinti szabályozói feladatai ellátásához. Ezeknek az erőforrásoknak arányosaknak kell lenniük a tagállamok tengeri olaj- és gázipari tevékenységeivel.

(6) A tagállamok hivatalos megállapodásokat köthetnek uniós ügynökségekkel és egyéb megfelelő szervekkel, ha vannak ilyenek annak érdekében, hogy biztosítsák az illetékes hatóság számára a feladatainak ellátásához szükséges szakismereteket. E bekezdés alkalmazásában nem minősülhet megfelelőnek az a szerv, amelynek összeférhetetlenség miatt megkérdőjelezhető az objektivitása.

(7) A tagállamok létrehozhatnak olyan mechanizmusokat, amelyekkel az engedélyesekkel, az üzemeltetőkkel, illetve a tulajdonosokkal meg lehet téríttetni az illetékes hatóság ezen irányelv szerinti feladatainak ellátása során felmerülő költségeket.

(8) Amennyiben az illetékes hatóság egynél több szervből áll, a tagállamok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szabályozói feladatok terén e szervek között ne legyenek átfedések. A tagállamok e szervek közül kijelölhetnek egy vezető szervet, amely felelős az ezen irányelv szerinti szabályozói feladatok koordinálásáért, és azért, hogy jelentést tegyen a Bizottságnak.

(9) A tagállamok ellenőrzik az illetékes hatóság tevékenységeit, és meghoznak minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az illetékes hatóság hatékonyabban lássa el az (1) bekezdésben meghatározott szabályozói feladatait.

9. cikk

Az illetékes hatóság működése

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság:

a)	az ezen irányelv szerinti feladataihoz nem kapcsolódó szakpolitikáktól, szabályozási döntésektől, illetve egyéb megfontolásoktól függetlenül járjon el;

b)	egyértelműen meghatározza saját, valamint az üzemeltető és a tulajdonos ezen irányelv szerinti felelősségét a súlyos balesetek kockázatának kezelését illetően;

a tagállam joghatósága alá tartozó területen kialakítsa a 11. cikk alapján benyújtandó, súlyos veszélyekről szóló jelentések és értesítések részletes értékelésére, valamint az ezen irányelvnek való megfelelés felügyeletére - beleértve az ellenőrzést, vizsgálatot és érvényre juttatást - szolgáló szakpolitikákat, folyamatokat és eljárásokat;

d)	az üzemeltetők és a tulajdonosok számára elérhetővé tegye a c) pont szerinti stratégiákat, folyamatokat és eljárásokat, a nyilvánosság számára pedig hozzáférhetővé tegye az azokról készült összefoglalót;

e)	szükség esetén koordinált vagy közös eljárásokat dolgozzon ki és hajtson végre a többi tagállami hatósággal az ezen irányelv szerinti feladatainak teljesítése érdekében; valamint

f)	stratégiáját, szervezeti felépítését és működési eljárásait a III. mellékletben meghatározott elvekre alapozza.

10. cikk

Az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség feladatai

(1) Az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) az 1406/2002/EK rendelet alapján fennálló megbízatásával összhangban műszaki és tudományos segítséggel látja el a Bizottságot és a tagállamokat.

(2) Megbízatása keretében az ügynökség:

a)	felkérés esetén segíti a Bizottságot és az érintett tagállamot az olaj- vagy gázszennyezések észlelésében és kiterjedésének nyomon követésében;

b)	felkérés esetén segíti a tagállamokat a külső veszélyhelyzet-reagálási tervek kidolgozásában és végrehajtásában, különösen a tagállami felségvizeken vagy az azokon túl jelentkező, határokon átnyúló hatásokkal kapcsolatban;

c)	a tagállamok külső és belső veszélyhelyzeti tervei alapján a tagállamokkal és az üzemeltetőkkel együtt elkészíti a rendelkezésre álló, veszélyhelyzeti felszerelések és szolgáltatások katalógusát.

(3) Felkérés esetén az ügynökség:

a)	segítséget nyújthat a Bizottságnak a tagállamok külső veszélyhelyzet-reagálási terveinek értékelésében annak ellenőrzése céljából, hogy azok megfelelnek-e ezen irányelvnek;

b)	felülvizsgálhatja a határokon átnyúló, illetve uniós veszélyhelyzet-reagálási mechanizmusok tesztelésére irányuló gyakorlatokat.

III. FEJEZET

A TENGERI OLAJ- ÉS GÁZIPARI MŰVELETEK ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS VÉGZÉSE

11. cikk

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzéséhez benyújtandó dokumentumok

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltető vagy a tulajdonos benyújtsa az illetékes hatóságnak a következő dokumentumokat:

a)	a 19. cikk (1) és (5) bekezdésének megfelelően a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégia vagy annak megfelelő ismertetése;

b)	a 19. cikk (3) és (5) bekezdésének megfelelően a létesítményre vonatkozó biztonság- és környezetirányítási rendszer, vagy annak megfelelő ismertetése;

c)	tervezett termelő létesítmény esetében az I. melléklet 1. részében foglalt követelményeknek megfelelő létesítményterv;

d)	a 17. cikknek megfelelően a független hitelesítési rendszer ismertetése;

e)	a 12. és a 13. cikknek megfelelően súlyos veszélyekről szóló jelentés;

f)	lényeges változtatás vagy a létesítmény felszámolása esetén a 12. és 13. cikknek megfelelően a súlyos veszélyekről szóló jelentés módosított változata;

g)	a 14. és a 28. cikknek megfelelően belső veszélyhelyzet-reagálási terv vagy annak megfelelő ismertetése;

h)	kút üzemeltetése esetén a 15. cikknek megfelelően a kút üzemeltetéséről szóló értesítés és a kút üzemeltetésével kapcsolatos információk;

i)	együttes üzemeltetés esetén a 16. cikknek megfelelően az együttes üzemeltetésről szóló értesítés;

j)	üzemeltetés céljából új termelési helyszínre áthelyezendő, meglévő termelő létesítmény esetében az I. melléklet 1. részének megfelelően az áttelepítésről szóló értesítés;

k)	az illetékes hatóság által kért bármely más releváns dokumentum.

(2) Az (1) bekezdés a), b), d) és g) pontja alapján benyújtandó dokumentumokat bele kell foglalni az (1) bekezdés e) pontjában előírt súlyos veszélyekről szóló jelentésbe. A kút üzemeltetőjének a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiáját bele kell foglalni, ha benyújtására addig még nem került sor, az (1) bekezdés h) pontja alapján benyújtandó, kút üzemeltetéséről szóló értesítésbe.

(3) Az (1) bekezdés c) pontjában előírt létesítménytervet a tervezett tevékenységekkel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló jelentés tervezett benyújtása előtt, az illetékes hatóság által megállapított határidőn belül benyújtani az illetékes hatóságnak. Az illetékes hatóságnak észrevételeket kell fűznie a létesítménytervhez, amelyeket figyelembe kell venni a súlyos veszélyekről szóló jelentésben.

(4) Amennyiben meglévő termelő létesítmény valamely tagállam tengeri felségvizeire belépni vagy onnan kilépni készül, az üzemeltető a termelő létesítménynek a tagállamok tengeri felségvizeire való belépése vagy az onnan történő kilépése tervezett időpontja előtt köteles írásban értesíteni az illetékes hatóságot.

(5) Az (1) bekezdés j) pontjában előírt áttelepítésről szóló értesítést az illetékes hatósághoz a javasolt fejlesztés megfelelően korai szakaszában kell benyújtani ahhoz, hogy az üzemeltető figyelembe tudjon venni minden olyan kérdést, amelyet az illetékes hatóság a súlyos veszélyekről szóló jelentés elkészítése során felvetett.

(6) A súlyos veszélyekről szóló jelentés benyújtását megelőző, a létesítménytervet vagy az áttelepítésről szóló értesítést érintő lényeges változtatás esetén, e változtatásról a lehető leghamarabb értesíteni kell az illetékes hatóságot.

(7) Az (1) bekezdés e) pontjában előírt súlyos veszélyekről szóló jelentést a tevékenység tervezett megkezdésének időpontja előtt, az illetékes hatóság által megállapított határidőig be kell nyújtani az illetékes hatóságnak.

12. cikk

Jelentés a termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltető a 11. cikk (1) bekezdésének e) pontja alapján benyújtja a termelő létesítménnyel kapcsolatos súlyos veszélyekről szóló jelentést. A jelentés tartalmazza az I. melléklet 2. és 5. részében meghatározott információkat, és azt adott esetben – vagy amennyiben az illetékes hatóság előírja – naprakésszé kell tenni.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló jelentés elkészítésének megfelelő szakaszaiban konzultációt folytassanak a munkavállalók képviselőivel, és ezt az I. melléklet 2. részének 3. pontjának megfelelően igazolják.

(3) Az illetékes hatóság beleegyezése alapján termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló jelentés készíthető a létesítmények egy csoportjára vonatkozóan is.

(4) Amennyiben további információkra van szükség a súlyos veszélyekről szóló jelentés elfogadásához, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltető ezeket az információkat benyújtsa az illetékes hatóság kérésére, és megtegye a benyújtott súlyos veszélyekről szóló jelentéssel kapcsolatban szükséges változtatásokat.

(5) Amennyiben a termelő létesítményben lényeges változtatást eredményező módosításokat kell végrehajtani, vagy valamely helyhez kötött termelő létesítmény felszámolását tervezik, az üzemeltetőnek az illetékes hatóság által megállapított határidőn belül el kell készítenie a 11. cikk (1) bekezdésének f) pontja alapján benyújtandó súlyos veszélyekről szóló jelentésnek az I. melléklet 6. részének megfelelő módosítását.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy a tervezett módosítások nem lépnek életbe, illetve a felszámolás nem kezdődik meg mindaddig, amíg az illetékes hatóság el nem fogadta a termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló módosított jelentést.

(7) A termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló jelentést az üzemeltető rendszeres időközönként – legalább ötévente, vagy korábban, amikor azt az illetékes hatóság előírja –, részletekbe menően felülvizsgálja. A felülvizsgálat eredményéről értesíteni kell az illetékes hatóságot.

13. cikk

Jelentés a nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltető a 11. cikk (1) bekezdésének e) pontja alapján benyújtja a nem termelő létesítménnyel kapcsolatos súlyos veszélyekről szóló jelentést. A jelentés tartalmazza az I. melléklet 3. és 5. részében meghatározott információkat, és azt adott esetben, vagy amennyiben az illetékes hatóság előírja, naprakésszé kell tenni.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló jelentés elkészítésének megfelelő szakaszaiban konzultációt folytassanak a munkavállalók képviselőivel, és ezt az I. melléklet 3. részének 2. pontjának megfelelően igazolják.

(3) Amennyiben egy nem termelő létesítménnyel kapcsolatban további információkra van szükség a súlyos veszélyekről szóló jelentés elfogadásához, a tagállamok előírják, hogy a tulajdonos ezeket az információkat benyújtsa az illetékes hatóság kérésére, és megtegye a benyújtott súlyos veszélyekről szóló jelentéssel kapcsolatban szükséges változtatásokat.

(4) Amennyiben a nem termelő létesítményben lényeges változtatást eredményező módosításokat kell végrehajtani, vagy valamely helyhez kötött nem termelő létesítmény felszámolását tervezik, a tulajdonos az illetékes hatóság által megállapított határidőn belül elkészíti a 11. cikk (1) bekezdésének f) pontja alapján benyújtandó súlyos veszélyekről szóló jelentésnek az I. melléklet 6. része 1., 2. és 3. pontjának megfelelő módosítását.

(5) A helyhez kötött nem termelő létesítménnyel kapcsolatban a tagállamok biztosítják, hogy a tervezett módosítások nem lépnek életbe, illetve adott esetben a felszámolás nem kezdődik meg mindaddig, amíg az illetékes hatóság el nem fogadta a helyhez kötött nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló módosított jelentést.

(6) A mobil nem termelő létesítménnyel kapcsolatban a tagállamok biztosítják, hogy a tervezett módosítások nem lépnek életbe mindaddig, amíg az illetékes hatóság el nem fogadta a mobil nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló módosított jelentést.

(7) A nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló jelentést a tulajdonos rendszeres időközönként – legalább ötévente, vagy korábban, amikor azt az illetékes hatóság előírja –, részletekbe menően felülvizsgálja. A felülvizsgálat eredményéről értesíteni kell az illetékes hatóságot.

14. cikk

Belső veszélyhelyzet-reagálási terv

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltetők, illetve adott esetben a tulajdonosok a 11. cikk (1) bekezdésének g) pontja alapján benyújtandó belső veszélyhelyzet-reagálási terveket készítsenek. A terveket a 28. cikknek megfelelően kell készíteni, a súlyos veszélyekről szóló legutóbbi jelentés idején készült, a súlyos balesetekre vonatkozó kockázatértékelés figyelembevételével. E tervben szerepelnie kell egy, az olajszennyezés elhárításának hatékonyságáról készített elemzésnek.

(2) Amennyiben mobil nem termelő létesítmény hivatott kútfúrást végezni, a létesítmény belső veszélyhelyzet-reagálási tervében figyelembe kell venni a 11. cikk (1) bekezdése h) pontja alapján benyújtandó, kút üzemeltetéséről szóló értesítés elkészítése során elvégzett kockázatértékelést. Amennyiben a belső veszélyhelyzet-reagálási tervet a kút sajátos jellege vagy elhelyezkedése miatt módosítani kell, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kút üzemeltetője benyújtsa az illetékes hatóságnak a kút üzemeltetéséről szóló, vonatkozó értesítés kiegészítése céljából a módosított belső veszélyhelyzet-reagálási tervet, vagy annak megfelelő ismertetése.

(3) Amennyiben valamely nem termelő létesítmény együttes üzemeltetés hivatott végezni, a belső veszélyhelyzet-reagálási tervet módosítani kell annak érdekében, hogy az együttes üzemeltetésre is kiterjedjen, és azt az együttes üzemeltetésről szóló, vonatkozó értesítés kiegészítése céljából be kell nyújtani az illetékes hatóságnak.

15. cikk

Értesítés és információnyújtás kút üzemeltetéséről

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a kút üzemeltetője elkészítse a 11. cikk (1) bekezdésének h) pontja szerint az illetékes hatóságnak benyújtandó értesítést. Az értesítést a kút üzemeltetésének megkezdése előtt, az illetékes hatóság által megállapított határidőn belül kell benyújtani. Az értesítésnek tartalmaznia kell a kút tervével és tervezett üzemeltetésével kapcsolatos, az I. melléklet 4. részének megfelelő információkat. Az értesítésben szerepelnie kell egy, az olajszennyezés elhárításának hatékonyságáról készített elemzésnek is.

(2) Az illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia az értesítést, és – szükség esetén – a kút üzemeltetésének megkezdése előtt megfelelő intézkedéseket kell hoznia, amelyek az üzemeltetés megkezdésének tilalmát is magukban foglalhatják.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kút üzemeltetője bevonja a független hitelesítőt a 17. cikk (4) bekezdésének b) pontja szerinti, a kút üzemeltetéséről szóló értesítést érintő lényeges változtatás megtervezésébe és előkészítésébe, és hogy haladéktalanul értesítse az illetékes hatóságot a kút üzemeltetésére vonatkozóan benyújtott értesítés lényeges változtatásáról. Az illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia ezeket a változtatásokat, és szükség esetén megfelelő intézkedéseket kell hoznia.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a kút üzemeltetője benyújtsa az illetékes hatóságnak a II. melléklet szerinti követelményeknek megfelelő, a kút üzemeltetéséről szóló jelentéseket. A jelentéseket a kútüzemeltetés megkezdésének napjától kezdve heti rendszerességgel, vagy az illetékes hatóság által meghatározott időközönként kell benyújtani.

16. cikk

Értesítés együttes üzemeltetésről

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy együttes üzemeltetésben érintett üzemeltetők és tulajdonosok közösen készítsék el a 11. cikk (1) bekezdésenek i) pontja alapján benyújtandó értesítést. Az értesítésnek tartalmaznia kell az I. melléklet 7. pontja szerinti információkat. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az érintett üzemeltetők vagy tulajdonosok egyike benyújtsa az illetékes hatóságnak az együttes üzemeltetésről szóló értesítést. Az értesítést az együttes üzemeltetés megkezdése előtt, az illetékes hatóság által megállapított határidőn belül kell benyújtani.

(2) Az illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia az értesítést, és – szükség esetén – az együttes üzemeltetés megkezdése előtt megfelelő intézkedéseket kell hoznia, amelyek az üzemeltetés megkezdésének tilalmát is magukban foglalhatják.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az értesítést benyújtó üzemeltető haladéktalanul tájékoztassa az illetékes hatóságot a benyújtott értesítést érintő lényeges változtatásokról. Az illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia ezeket a változtatásokat, és szükség esetén megfelelő intézkedéseket kell hoznia.

17. cikk

Független hitelesítés

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok létrehozzák a független hitelesítésre szolgáló rendszereket és elkészítik e rendszereknek a 11. cikk (1) bekezdésének d) pontja alapján benyújtandó leírását, amely leírást magában foglalja a 11. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján benyújtandó biztonság- és környezetirányítási rendszer. E leírás tartalmazza az I. melléklet 5. részében meghatározott információkat.

(2) A független hitelesítés eredményei nem érintik az üzemeltetőnek vagy a tulajdonosnak a hitelesítés alatt álló felszerelések és rendszerek helyes és biztonságos működésének biztosítására vonatkozó felelősségét.

(3) A független hitelesítő kiválasztásának, valamint a független hitelesítési rendszerekre vonatkozó tervnek meg kell felelnie az V. mellékletben meghatározott kritériumoknak.

(4) A független hitelesítési rendszerek célja a következő:

a létesítményeket illetően független biztosítékot nyújtani arra nézve, hogy a létesítmény kockázatértékelése során beazonosított, a súlyos veszélyekről szóló jelentésben ismertetett, biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemek megfelelőek, valamint hogy a biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemek vizsgálati és ellenőrzési menetrendje megfelelő, naprakész és rendeltetésszerűen működik;

b)	a kút üzemeltetéséről szóló értesítéseket illetően független biztosítékot nyújtani arra nézve, hogy a kútterv és a kútellenőrző rendszerre vonatkozó intézkedések mindenkor megfelelnek a kút feltételezett állapotának.

(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok reagáljanak a független hitelesítő véleményére, és e vélemény alapján megfelelő intézkedéseket hozzanak.

(6) A tagállamok megkövetelik az üzemeltetőktől és a tulajdonosoktól, hogy gondoskodjanak arról, hogy az illetékes hatóság számára elérhető legyen a (4) bekezdés a) pontja alapján a független hitelesítőtől kapott vélemény, valamint az e vélemény alapján hozott intézkedések, továbbá hogy az üzemeltető, illetve a tulajdonos az érintett tengeri olaj- és gázipari tevékenységek befejezését követően hat hónapig megőrizzék azokat.

(7) A tagállamok megkövetelik a kútüzemeltetőktől, hogy gondoskodjanak arról, hogy a független hitelesítőnek az e cikk (4) bekezdés b) pontja szerinti megállapításai és észrevételei, valamint az ezen megállapításokra és észrevételekre való reagálásként hozott intézkedéseik szerepeljenek a kút üzemeltetéséről szóló, 15. cikkel összhangban szerinti értesítésben.

(8) Termelő létesítmény esetében a hitelesítési rendszert a tervezés befejezését megelőzően kell létrehozni. Nem termelő létesítmény esetében a hitelesítési rendszert azt megelőzően kell létrehozni, hogy az üzemeltetést a tagállamok tengervizein megkezdik.

18. cikk

Az illetékes hatóság jogköre a létesítményekben végzett tevékenységek vonatkozásában

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság:

megtiltsa bármely létesítmény vagy kapcsolódó infrastruktúra üzemeltetését vagy üzembe helyezését, amennyiben elégtelennek találja a 11. cikk (1) bekezdésének h) vagy i) pontja alapján benyújtott, súlyos veszélyekről szóló jelentésben a súlyos balesetek megelőzésére, illetve azok hatásainak korlátozására javasolt, valamint a kút üzemeltetéséről szóló értesítésben és az együttes üzemeltetésről szóló értesítésben meghatározott intézkedéseket az ezen irányelvben foglalt követelmények teljesítésére;

b)	kivételes helyzetekben, és abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy a biztonságot és a környezet védelmét nem veszélyezteti, lerövidítse a 11. cikk szerint benyújtandó súlyos veszélyekről szóló jelentés, illetve egyéb dokumentumok benyújtása és a tevékenységek megkezdése közötti időtartamot;

c)	megkövetelje az üzemeltetőtől, hogy hozza meg azokat az arányos intézkedéseket, amelyeket az illetékes hatóság szükségesnek ítél a 3. cikk (1) bekezdésének való megfelelés biztosítása érdekében;

d)	amennyiben a 6. cikk (4) bekezdése alkalmazandó, hozzon megfelelő intézkedéseket az üzemeltetés folyamatos biztonságának szavatolása érdekében;

rendelkezzen felhatalmazással arra, hogy javító intézkedéseket követeljen meg, és szükség esetén megtiltsa a létesítmények vagy létesítményrészek, vagy a kapcsolódó infrastruktúra további üzemeltetését, amennyiben valamely ellenőrzés eredménye, a 6. cikk (4) bekezdése alapján tett megállapítás, a 11. cikk (1) bekezdésének e) pontja alapján benyújtandó, súlyos veszélyekről szóló jelentés vagy a 11. cikk szerinti értesítések módosítása azt igazolja, hogy nem teljesülnek az ezen irányelvben foglalt követelmények, vagy jogos aggályok merülnek fel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek vagy a létesítmények biztonságával kapcsolatban.

IV. FEJEZET

MEGELŐZÉSI STRATÉGIA

19. cikk

A súlyos baleseteknek az üzemeltetők és a tulajdonosok általi megelőzése

(1) A tagállamok megkövetelik az üzemeltetőktől és a tulajdonosoktól, hogy állítsanak össze egy dokumentumot, amelyben ismertetik a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiájukat, és amelyet a 11. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően be kell nyújtaniuk, és gondoskodjanak arról, hogy azt a tengeri olaj- és gázipari tevékenységeik valamennyi területén végrehajtsák, többek között a stratégia hatékonyságát biztosító megfelelő nyomonkövetési intézkedések révén. E dokumentumnak tartalmaznia kell az I. melléklet 8. részében előírt információkat.

(2) A súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiában figyelembe kell venni azt, hogy az üzemeltetők viselik az elsődleges felelősséget többek között azon súlyos balesetek kockázatainak kezeléséért, amelyek tevékenységeikből erednek, valamint e kockázatok kezelésének folyamatos javításáért, ezáltal biztosítva mindenkor a védelem magas szintjét.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok a 11. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján benyújtandó, a biztonság- és környezetirányítási rendszerüket ismertető dokumentumot készítenek. E dokumentum tartalmazza a következők leírását:

a)	a súlyos veszélyek kezelésével kapcsolatos szervezeti intézkedések;

b)	a súlyos veszélyekről szóló jelentések, illetve egyéb dokumentumok ezen irányelv szerinti elkészítésére és benyújtására vonatkozó intézkedések;

c)	valamint a 17. cikk szerint létrehozott független hitelesítési rendszerek.

(4) A tagállamok lehetőséget teremtenek az üzemeltetők és a tulajdonosok számára, hogy hozzájárulhassanak a 6. cikk (8) bekezdése alapján létrehozott, hatékony háromoldalú egyeztetési mechanizmusokhoz. Adott esetben az üzemeltető és a tulajdonos ilyen mechanizmusok iránti elkötelezettsége feltüntethető a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiában.

(5) A súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiát, valamint a biztonság- és környezetirányítási rendszereket az I. melléklet 8. és 9. részével, valamint a IV. melléklettel összhangban kell kidolgozni. A következő feltételeknek kell teljesülniük:

a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiát írásban kell rögzíteni, abban szerepelniük kell a súlyos balesetek kockázatát kezelő intézkedések általános céljainak és szervezési vetületeinek, valamint ezen célok elérésének és az intézkedések vállalati szinten való alkalmazási módjának;

a biztonság- és környezetirányítási rendszernek az üzemeltető, illetve a tulajdonos általános irányítási rendszerének részét kell képeznie, és ki kell terjednie a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégia meghatározásával és végrehajtásával kapcsolatos szervezeti felépítésre, felelősségi körökre, gyakorlatokra, eljárásokra, folyamatokra és erőforrásokra.

(6) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok teljes körű nyilvántartást készítsenek és vezessenek a tengeri olaj- és gázipari tevékenységeikhez kötődő veszélyhelyzet-reagálási felszereléseikről.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok az illetékes hatósággal konzultálva, továbbá alkalmazva a 27. cikk (1) bekezdésében előírt ismeretmegosztást, valamint információ- és tapasztalatcserét, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek teljes tervezési és üzemeltetési ciklusára nézve előírásokat és útmutatást dolgozzanak ki a súlyos veszélyek kezelésének legjobb gyakorlataira vonatkozóan, és felülvizsgálják azokat, továbbá minimumkövetelményként betartsák a VI. mellékletben foglaltakat.

(8) A tagállamok megkövetelik az üzemeltetőktől és a tulajdonosoktól annak biztosítását, hogy az (1) bekezdésben említett, a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiájukban szerepeljenek az Unión kívüli termelő és nem termelő létesítményeik.

(9) Amennyiben valamely üzemeltető vagy tulajdonos által végzett tevékenység közvetlen veszélyt jelent az emberi egészségre vagy jelentős mértékben növeli a súlyos baleset bekövetkezésének kockázatát, a tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltető, illetve a tulajdonos megfelelő intézkedéseket hozzon, ideértve szükség esetén az adott tevékenység felfüggesztését mindaddig, amíg a fennálló veszélyt vagy kockázatot megfelelően el nem hárították. A tagállamok biztosítják, hogy ilyen intézkedések meghozatala esetén az üzemeltető, illetve a tulajdonos haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül értesítse erről az illetékes hatóságot.

(10) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok adott esetben megfelelő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy megfelelő technikai eszközök vagy eljárások alkalmazásával elősegítsék a releváns adatokgyűjtések és -rögzítések megbízhatóságát, és megakadályozzák azok esetleges manipulálását.

20. cikk

Az Unión kívül folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységek

(1) A tagállamok megkövetelik a területükön bejegyzett és az Unión kívül engedélyesként vagy üzemeltetőként – saját maguk vagy leányvállalatokon keresztül – tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket folytató vállalatoktól, hogy kérésre készítsenek jelentést nekik azon súlyos balesetek körülményeiről, amelyekben érintettek voltak.

(2) Az e cikk (1) bekezdése szerinti, jelentéstételre vonatkozó felkérésében az érintett tagállam meghatározza, hogy pontosan minek kell szerepelnie a tájékoztatásban. Ezeket a jelentéseket a 27. cikk (1) bekezdése alapján meg kell osztani. Azok a tagállamok, amelyek sem illetékes hatósággal, sem pedig kapcsolattartóval nem rendelkeznek, a kapott jelentéseket benyújtják a Bizottságnak.

21. cikk

A súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó szabályozási keretnek való megfelelés biztosítása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok betartsák a 11. cikk (1) bekezdésének e), h) és i) pontja alapján benyújtott súlyos veszélyekről szóló jelentésben, valamint a kút üzemeltetéséről szóló értesítésben és az együttes üzemeltetésről szóló értesítésben említett tervekben meghatározott intézkedéseket.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok ésszerű időn belül a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekben érintett létesítményhez vagy hajóhoz szállítsák, illetve a létesítménytől vagy a hajóról elszállítsák az illetékes hatóságok munkatársait vagy az illetékes hatóságok utasítására eljáró bármely más személyt és azok felszereléseit, továbbá szállást, étkezést és a létesítmények meglátogatásához kapcsolódó egyéb más ellátást biztosítanak számukra az illetékes hatóság felügyeleti feladatai ellátásának megkönnyítése céljából, ideértve az ellenőrzéseket, a vizsgálatokat és az ezen irányelvnek való megfelelés betartatását.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok a súlyos veszélyek hatékony – ellenőrző látogatásokat is magában foglaló – felügyeletére vonatkozóan kockázatkezelésen alapuló éves terveket dolgozzanak ki, és abban megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a 11. cikk szerint benyújtott, súlyos veszélyekről szóló jelentéseknek és egyéb dokumentumoknak való megfelelésre. A tervek hatékonyságát rendszeresen felül kell vizsgálni és az illetékes hatóságnak meg kell tennie minden szükséges intézkedést a tervek tökéletesítése érdekében.

22. cikk

Biztonsági aggályok bizalmas bejelentése

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság mechanizmusokat dolgozzon ki az alábbiak vonatkozásában:

a)	tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos biztonsági és környezetvédelmi aggályoknak bármely forrásból származó bizalmas bejelentése; valamint

b)	e bejelentéseknek az érintett egyének névtelenségének megőrzése melletti kivizsgálása.

(2) A tagállamok megkövetelik az üzemeltetőktől és a tulajdonosoktól, hogy részletesen tájékoztassák alkalmazottaikat, valamint a tevékenységekben érintett vállalkozókat és azok alkalmazottait az (1) bekezdésben említett mechanizmus szerinti nemzeti intézkedésekről, és gondoskodjanak arról, hogy a vonatkozó képzések és tájékozatók kitérjenek a bizalmas bejelentés lehetőségére.

V. FEJEZET

ÁTLÁTHATÓSÁG ÉS AZ INFORMÁCIÓK MEGOSZTÁSA

23. cikk

Az információk megosztása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok legalább a IX. mellékletben előírt információkat eljuttassák az illetékes hatóságnak.

(2) A Bizottság végrehajtási aktus útján meghatározza az egységes adatszolgáltatási formátumot és a megosztandó információkra vonatkozó részleteket. A végrehajtási aktust a 37. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó eljárás keretében kell elfogadni.

24. cikk

Átláthatóság

(1) A tagállamok a nyilvánosság számára elérhetővé teszik a IX. mellékletben említett információkat.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján meghatározza az egységes közzétételi formátumot, amely megkönnyíti az adatok határokon átnyúló összehasonlítását. A végrehajtási jogi aktust a 37. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Az egységes közzétételi formátumnak lehetővé kell tennie a nemzeti gyakorlatok e cikk és a 25. cikk szerinti megbízható összehasonlítását.

25. cikk

Jelentés a biztonságról és a környezeti hatásokról

(1) A tagállamok a IX. melléklet 3. pontjában meghatározott információkat tartalmazó éves jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.

(2) A tagállamok kijelölnek egy, a 23. cikk szerinti információcseréért és az információk 24. cikk szerinti közzétételéért felelős hatóságot.

(3) A Bizottság a tagállamok által az (1) bekezdés szerint közölt információk alapján éves jelentést tesz közzé.

26. cikk

Súlyos balesetet követő vizsgálat

(1) A tagállamok kezdeményezik a joghatóságukon belüli súlyos balesetek átfogó kivizsgálását.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapítások összefoglalóját a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani a vizsgálat vagy adott esetben a bírósági eljárás lezárultakor. A tagállamok a nyilvánosság számára közzéteszik a megállapítások nem bizalmas változatát.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés szerinti vizsgálatot követően az illetékes hatóság végrehajtsa a vizsgálat azon ajánlásait, amelyek a hatáskörébe tartoznak.

VI. FEJEZET

EGYÜTTMŰKÖDÉS

27. cikk

A tagállamok közötti együttműködés

(1) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy illetékes hatósága rendszeresen folytasson információ- és tapasztalatcserét más illetékes hatóságokkal (többek között a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekért felelős illetékes uniós hatóságok munkacsoportján [EUOAG] keresztül), illetve azokkal kölcsönösen megossza az ismereteket, valamint hogy egyeztetéseket folytasson az iparággal, más érdekeltekkel és a Bizottsággal a releváns nemzeti és uniós jog alkalmazásáról.

Azon tagállamok esetében, amelyek joghatósága alatt tartozó területen tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket nem folytatnak, az első albekezdésben említett információt a 32. cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt kapcsolattartónak kell megkapnia.

(2) Az (1) bekezdés szerinti ismeret-, információ- és tapasztalatcserének vonatkoznia kell különösen a következőket érintő intézkedések hatásosságára: az Unió területén, valamint adott esetben azon kívül folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos kockázatkezelés, súlyos balesetek megelőzése, megfeleléshitelesítés és veszélyhelyzeti reagálás.

(3) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy illetékes hatósága részt vegyen a szabványok és az útmutatások elkészítésére és naprakésszé tételére irányadó egyértelmű közös prioritások kidolgozásában a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek bevált gyakorlatainak meghatározása és azok végrehajtásának és következetes alkalmazásának elősegítése érdekében.

(4) A Bizottság 2014. július 19-ig jelentést nyújt be a tagállamoknak, amelyben értékeli, hogy a nemzeti szakértői bázis megfelelő-e az ezen irányelv szerinti szabályozói feladatok ellátásához, és amelyben szükség esetén javaslatokat tesz annak biztosítására vonatkozóan, hogy valamennyi tagállam megfelelő szakértői bázissal rendelkezzen.

(5) A tagállamok 2016. július 19-ig tájékoztatják a Bizottságot azokról a nemzeti intézkedéseikről, amelyeket az ismeretekhez, eszközökhöz és szakértői bázishoz – többek között a 8. cikk (6) bekezdése szerinti hivatalos megállapodásokhoz – történő hozzáférésre vonatkozóan hoztak.

VII. FEJEZET

VESZÉLYHELYZETI FELKÉSZÜLTSÉG ÉS REAGÁLÁS

28. cikk

A belső veszélyhelyzet-reagálási tervre vonatkozó követelmények

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltető, illetve a tulajdonos által a 14. cikknek megfelelően készítendő és a 11. cikk (1) bekezdésének g) pontja szerint benyújtandó belső veszélyhelyzet-reagálási terveket:

a)	azonnal átültetik a gyakorlatba bármely súlyos balesetre történő reagálás céljából, illetve olyan helyzetben, amelyben súlyos baleset közvetlen kockázata áll fenn; és

b)	e tervek összhangban vannak a 29. cikkben említett külső veszélyhelyzet-reagálási tervvel.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltető, illetve a tulajdonos a belső veszélyhelyzet-reagálási terv szempontjából fontos berendezéseket és szakismereteket mindenkor hozzáférhetővé tegye, és azokat szükség esetén azon tagállam külső veszélyhelyzet-reagálási terv végrehajtásáért felelős hatóságai rendelkezésére bocsássa, amelynek területén a belső veszélyhelyzet-reagálási terv alkalmazandó.

(3) A belső veszélyhelyzet-reagálási tervet az I. melléklet 10. részének rendelkezéseivel összhangban kell elkészíteni, és a 11. cikk szerint benyújtott súlyos veszélyekről szóló jelentésben vagy értesítésekben végrehajtott minden lényeges változtatást követve frissíteni kell. A frissítéseket a 11. cikk (1) bekezdése g) pontjának megfelelően be kell nyújtani az illetékes hatóságnak, továbbá azokról értesítést kell küldeni az érintett területre vonatkozó külső veszélyhelyzet-reagálási tervek elkészítéséért felelős megfelelő hatóságnak vagy hatóságoknak.

(4) A személyes biztonság megfelelő szintjének és a jó túlélési esélynek a biztosítása érdekében a belső veszélyhelyzet-reagálási tervet egyesíteni kell más olyan intézkedésekkel, amelyek a személyzet védelmére és a veszélyhelyzetben lévő létesítményről való kimentésére vonatkozik.

29. cikk

Külső veszélyhelyzet-reagálási terv és veszélyhelyzeti felkészültség

(1) A tagállamok külső veszélyhelyzet-reagálási terveket készítenek a joghatóságuk alá tartozó valamennyi tengeri olaj- és gázipari létesítmény, illetve az azokhoz kapcsolódó infrastruktúra és potenciálisan érintett terület tekintetében. A tagállamok pontosan meghatározzák az engedélyeseknek és az üzemeltetőknek a külső veszélyhelyzet-reagálási tervben játszott szerepét és a pénzügyi kötelezettségeiket.

(2) A külső veszélyhelyzet-reagálási terveket a tagállamok az érintett üzemeltetőkkel és tulajdonosokkal, valamint adott esetben az engedélyesekkel és az illetékes hatósággal együttműködve készítik el, és azokban figyelembe kell venniük a külső veszélyhelyzet-reagálási terv hatálya alá tartozó területen lévő vagy tervezett létesítmények, illetve kapcsolódó infrastruktúrák belső veszélyhelyzet-reagálási terveinek legfrissebb változatát.

(3) A külső veszélyhelyzet-reagálási terveket a VII. melléklettel összhangban kell elkészíteni, és elérhetővé kell tenni a Bizottság, a potenciálisan érintett többi tagállam és a nyilvánosság számára. Külső veszélyhelyzet-reagálási terveik közzétételekor a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a közzétett információk ne veszélyeztessék a tengeri olaj- és gázipari létesítmények vagy tevékenységek védelmét és biztonságát, valamint ne sértsék a tagállamok gazdasági érdekeit, illetve ne jelentsenek kockázatot a tagállami tisztviselők személyes biztonságára és jóllétére nézve.

(4) A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket a tagállamok veszélyhelyzet-reagálási berendezései és szakismeretei nagyfokú kompatibilitásának és interoperabilitásának megteremtéséért egy adott földrajzi régióban vagy szükség esetén azon kívül is. A tagállamoknak szorgalmazniuk kell, hogy az iparág az adott földrajzi régióban kompatibilis és interoperábilis veszélyhelyzet-reagálási berendezéseket és kiszervezett szolgáltatásokat fejlesszen ki.

(5) A tagállamok a VIII. melléklet 1. pontjának megfelelően nyilvántartást vezetnek a veszélyhelyzet-reagálási berendezésekről és szolgáltatásokról. Ezeknek a nyilvántartásoknak elérhetőknek kell lenniük a potenciálisan érintett többi tagállam és a Bizottság, valamint – kölcsönösségi alapon – a szomszédos harmadik országok számára.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok rendszeresen ellenőrizzék saját felkészültségüket a tekintetben, hogy a súlyos balesetekre a tagállamok megfelelő hatóságaival szorosan együttműködve hatékonyan reagáljanak.

(7) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok és adott esetben a tagállami kapcsolattartók együttműködési forgatókönyveket dolgozzanak ki a veszélyhelyzetekre. E forgatókönyveket rendszeresen ki kell értékelni, szükség esetén pedig frissíteni kell.

30. cikk

Veszélyhelyzeti reagálás

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltető, illetve adott esetben a tulajdonos haladéktalanul értesítse a megfelelő hatóságokat, ha súlyos baleset történt, illetve olyan helyzet esetén, amelyben súlyos baleset közvetlen kockázata áll fenn. Az értesítésnek le kell írnia a körülményeket, ideértve – amennyiben lehetséges – a baleset eredetét, a környezetet érintő lehetséges hatásokat és lehetséges jelentősebb következményeket.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy súlyos baleset esetén az üzemeltető vagy a tulajdonos megtegye a megfelelő intézkedéseket az eszkalálódás megelőzésére és a következmények korlátozására. Az üzemeltetőt, illetve a tulajdonost a tagállamok felelős hatóságai segíthetik, akár további források biztosítása révén.

(3) A veszélyhelyzetre való reagálás során a tagállam összegyűjti a 26. cikk (1) bekezdése szerinti alapos kivizsgáláshoz szükséges információkat.

VIII. FEJEZET

HATÁROKON ÁTNYÚLÓ HATÁSOK

31. cikk

Azon tagállamok határokon átnyúló veszélyhelyzeti felkészültsége és veszélyhelyzeti reagálása, amelyek joghatósága alá tartozó területen tengeri olaj- és gázipari tevékenységet folytatnak

(1) Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy valamely, a joghatósága alá tartozó területen tervezett tengeri olaj- és gázipari tevékenységhez kapcsolódó súlyos veszély valószínűleg jelentősen ki fog hatni a környezetre egy másik tagállamban is, akkor a tevékenység megkezdése előtt megküldi a potenciálisan érintett tagállamnak az érdemi információkat, és azzal közösen kármegelőző intézkedések elfogadására törekszik.

A magukat potenciálisan érintettnek tartó tagállamok kérhetik azt a tagállamot, amelynek a joghatósága alá tartozó területen a tengeri olaj- és gázipari tevékenységet végezni fogják, hogy továbbítsa részére az összes érdemi információt. E tagállamok az érintett tevékenységre joghatósággal rendelkező illetékes hatóság 8. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában foglalt szabályozói feladatai sérelme nélkül közösen értékelhetik az intézkedések eredményességét.

(2) A súlyos balesetekre való közös reagálás hatékonyságának elősegítése érdekében az (1) bekezdésnek megfelelően azonosított súlyos veszélyeket figyelembe kell venni a belső és a külső veszélyhelyzet-reagálási tervekben is.

(3) Amennyiben fennáll a kockázata, hogy súlyos balesetek előreláthatólag határokon átnyúló hatása harmadik országokat is érinthet, a tagállamok – kölcsönösségi alapon – tájékoztatást nyújtanak az érintett harmadik országoknak.

(4) A tagállamok koordinálják egymás között az Unión kívüli területekre vonatkozó intézkedéseket a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből adódó lehetséges kedvezőtlen hatások kialakulásának megelőzése érdekében.

(5) A tagállamok a potenciálisan érintett tagállamokkal, az érintett uniós ügynökségekkel és – kölcsönösségi alapon – a potenciálisan érintett harmadik országokkal együttműködve a balesetekre való hatékony reagálás tekintetében rendszeresen ellenőrzik felkészültségüket. A Bizottság részt vehet a határokon átnyúló veszélyhelyzet-reagálási mechanizmusok ellenőrzésére irányuló gyakorlatokban.

(6) Olyan súlyos baleset bekövetkezése vagy olyan baleset azonnali veszélye esetén, amelynek határokon átnyúló hatása van, vagy ilyen hatása lehet, az a tagállam, amelynek joghatósága alá tartozó területen a helyzet fennáll, késedelem nélkül értesíti a Bizottságot és azokat a tagállamokat és harmadik országokat, amelyeket a helyzet érinthet, valamint folyamatosan rendelkezésükre bocsátja a hatékony veszélyhelyzeti reagálás szempontjából lényeges információkat.

32. cikk

Azon tagállamok határokon átnyúló veszélyhelyzeti felkészültsége és reagálása, amelyek joghatósága alá tartozó területen nem folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységet

(1) Azok a tagállamok, amelyek joghatósága alá tartozó területen nem folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységet, kapcsolattartót jelölnek ki az érintett szomszédos tagállamokkal folytatandó információcsere céljára.

(2) Azok a tagállamok, amelyek joghatósága alá tartozó területen nem folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységet, a 29. cikk (4) és (7) bekezdését alkalmazzák annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő reagálási képességgel rendelkezzenek arra az esetre, ha valamely súlyos baleset kihatással lenne rájuk.

(3) Azok a tagállamok, amelyek joghatósága alá tartozó területen nem folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységet, a szükséges mértékben összehangolják a tengeri környezetre vonatkozó nemzeti készenléti tervezésüket a többi érintett tagállammal, hogy súlyos baleset esetén a lehető leghatékonyabban tudjanak reagálni.

(4) Amennyiben valamely súlyos baleset kihatással van egy olyan tagállamra, amelynek joghatósága alá tartozó területen nem folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységet, e tagállam:

a)	a (3) bekezdésben említett nemzeti készenléti tervezéssel összhangban megtesz minden megfelelő intézkedést;

gondoskodik arról, hogy a 26. cikk szerinti kivizsgálást végző tagállam – kérésére – megkapja mindazokat az információkat, amelyek a súlyos baleset teljes körű kivizsgálása szempontjából lényegesek lehetnek, illetve hozzáférjen azokhoz, amennyiben ezek az információk a birtokában vannak, és a joghatósága alatt rendelkezésre állnak.

33. cikk

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságára vonatkozó, nemzetközi szintű összehangolt megközelítés

(1) A Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben és a vonatkozó nemzetközi megállapodások sérelme nélkül előmozdítja az együttműködést azon harmadik országokkal, amelyek ugyanazokban a tengeri régiókban folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket, mint a tagállamok.

(2) A Bizottság segíti az információcserét a tengeri olaj- és gázipari tevékenységet folytató tagállamok és a hasonló tevékenységet folytató szomszédos harmadik országok között, a megelőző intézkedések és regionális veszélyhelyzet-reagálási tervek előmozdítása érdekében.

(3) A Bizottság a megfelelő globális és regionális fórumokon szigorú biztonsági előírások bevezetését szorgalmazza a nemzetközi szintű tengeri olaj- és gázipari tevékenységek terén, ideértve a sarkvidéki vizeken folytatott tevékenységet is.

IX. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

34. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést meghoznak azok végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok ezekről a rendelkezésekről 2015. július 19-ig, az ezeket érintő későbbi módosításokról pedig késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot.

35. cikk

A Bizottság felhatalmazása

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 36. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I., a II., a VI. és a VII. melléklet módosítása érdekében, hogy a technikai fejlődés következtében esetlegesen szükségessé váló újabb információkkal kiegészíthesse azokat. Az ilyen kiigazítások nem eredményezhetnek lényegi változásokat az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségekre nézve.

36. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 35. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, 2013. július 18-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb négy hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 35. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 35. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

37. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

38. cikk

A 2004/35/EK irányelv módosítása

(1) A 2004/35/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)

vizekben okozott károk, vagyis minden olyan kár, amely jelentősen kedvezőtlen hatást gyakorol:

i.	az érintett vizek ökológiai, kémiai, vagy mennyiségi állapotára, vagy ökológiai potenciáljára a 2000/60/EK irányelvben meghatározottak szerint, kivéve azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyek esetében az említett irányelv 4. cikkének (7) bekezdése alkalmazandó; vagy

ii.	a 2008/56/EK irányelv szerinti, érintett tengervizek környezeti állapotára, amennyiben a tengeri környezet környezeti állapotának bizonyos aspektusaira a 2000/60/EK irányelv nem terjed ki;”.

(2) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az (1) bekezdésnek 2015. július 19-ig megfeleljenek. E rendelkezésekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

39. cikk

Jelentések az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak

(1) A Bizottság 2014. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a pénzügyi biztosítékok rendelkezésre állásáról és a kártérítési igények kezeléséről, amely jelentéssel együtt szükség esetén javaslatokat is benyújthat.

(2) A Bizottság 2015. július 19-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy mennyire volt eredményes az Unióban a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek által okozott károkra vonatkozó felelősségi szabályok alkalmazása. A jelentésben értékelnie kell azt is, hogy indokolt-e a felelősségre vonatkozó rendelkezések kiterjesztése. A jelentéshez szükség szerint javaslatokat kell mellékelni.

(3) A Bizottság megvizsgálja, hogy indokolt-e a súlyos balesethez vezető bizonyos cselekményeket a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) hatálya alá vonni. A Bizottság 2014. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére vizsgálatának eredményéről, és – feltételezve a tagállamok által rendelkezésre bocsátott megfelelő információk meglétét – szükség esetén jogalkotási javaslatokat is benyújt.

40. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

(1) A Bizottság az illetékes hatóságok erőfeszítéseinek és tapasztalatainak megfelelő figyelembevételével 2019. július 19-ig értékeli az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokat.

(2) A Bizottság jelentést nyújt be az értékelés eredményeiről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentésnek az irányelv módosítására irányuló esetleges javaslatokat is tartalmaznia kell.

41. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2015. július 19-ig megfeleljenek.

E rendelkezésekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb intézkedéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(3) Az (1) bekezdés első albekezdésétől eltérve és tekintettel az (5) bekezdésre, a tengeri felségvizekkel rendelkező azon tagállamoknak, amelyek joghatósága alá tartozó területen nem folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket, és amelyek nem is tervezik ilyen tevékenységek engedélyezését, erről tájékoztatniuk kell a Bizottságot, és csak azokat az intézkedéseket kötelesek 2015. július 19-ig hatályba léptetni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 20., a 32. és a 34. cikknek megfeleljenek. E tagállamok mindaddig nem engedélyezhetnek ilyen tevékenységeket, amíg ezen irányelv fennmaradó rendelkezéseit nemzeti jogukba át nem ültették, azokat végre nem hajtották, és a Bizottságot minderről nem tájékoztatták.

(4) Az (1) bekezdés első albekezdésétől eltérve és tekintettel az (5) bekezdésre, a tengerparttal nem rendelkező tagállamok csak azon intézkedéseket kötelesek hatályba léptetni 2015. július 19-ig, amelyek a 20. cikknek való megfeleléshez szükségesek.

(5) Amennyiben 2013. július 18-án a (3) vagy a (4) bekezdés hatálya alá tartozó valamely tagállamban nincs olyan bejegyzett vállalat, amely a 20. cikk szerinti tevékenységet folytat, az adott tagállam a 20. cikknek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket azon időponttól számított 12 hónap múlva köteles hatályba léptetni, hogy egy ilyen vállalatot abban a tagállamban bejegyeztek, vagy 2015. július 19-től attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

42. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) A tulajdonosok, a tervezett termelő létesítmények üzemeltetői és az üzemeltetők tervezett, illetve tényleges kútüzemeltetése tekintetében a tagállamok a 41. cikk alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket 2016. július 19-től alkalmazzák.

(2) A meglévő létesítmények tekintetében a tagállamok a 41. cikk alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket a kockázatértékelési dokumentáció rendszeres felülvizsgálatára beütemezett időponttól kezdődően és legkésőbb 2018. július 19-től alkalmazzák.

43. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

44. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2013. június 12-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

L. CREIGHTON

(1) HL C 143., 2012.5.22., 125. o.

(2) Az Európai Parlament 2013. május 21-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. június 10-i határozata.

(3) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(4) HL L 164., 1994.6.30., 3. o.

(5) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

(6) HL L 124., 2005.5.17., 4. o.

(7) HL L 197., 2001.7.21., 30. o.

(8) HL L 156., 2003.6.25., 17. o.

(9) HL L 26., 2012.1.28., 1. o.

(10) HL L 197., 2012.7.24., 1. o.

(11) HL L 348., 1992.11.28., 9. o.

(12) HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(13) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(14) A Bizottság határozata (2012. január 19.) az európai uniós tengeri olaj- és gázipari hatósági csoport felállításáról (HL C 18., 2012.1.21., 8. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 1406/2002/EK rendelete (2002. június 27.) az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról (HL L 208., 2002.8.5., 1. o.).

(16) HL L 314., 2007.12.1., 9. o.

(17) HL L 240., 1977.9.19., 1. o.

(18) A Tanács határozata (2012. december 17.) az Európai Uniónak a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásáról (HL L 4., 2013.1.9., 13. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

(21) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

(22) HL L 20., 2010.1.26., 7. o.

(23) HL L 328., 2008.12.6., 28. o.

I. MELLÉKLET

Az illetékes hatóságnak a 11. cikk alapján benyújtott dokumentumokban feltüntetendő információk

1. A TERMELŐ LÉTESÍTMÉNY LÉTESÍTMÉNYTERVÉRŐL VAGY ÁTTELEPÍTÉSÉRŐL SZÓLÓ ÉRTESÍTÉSBEN BENYÚJTANDÓ INFORMÁCIÓK

A 11. cikk (1) bekezdése c) és j) pontjának megfelelően benyújtandó létesítménytervnek és áttelepítésről szóló értesítésnek legalább az alábbi információkat kell tartalmazniuk:

1.	a létesítmény üzemeltetőjének neve és címe;

2.	a termelési tevékenységek és rendszerek tervezési folyamatának ismertetése a kezdeti elképzeléstől a benyújtott tervekig vagy egy meglévő létesítmény kiválasztásáig, az alkalmazott szabványok, valamint a folyamat során felmerült tervkoncepciók;

3.	a kiválasztott tervkoncepció ismertetése az adott létesítményt vagy helyszínt érintő súlyos veszélyek forgatókönyveinek viszonylatában, valamint az elsődleges kockázatkezelési módok jellemzése;

4.	annak igazolása, hogy a tervkoncepció hozzájárul a súlyos veszélyek kockázatainak elfogadható szintre csökkentéséhez;

5.	a létesítmény és a tervezett helyszínre jellemző feltételek ismertetése;

a tevékenységek biztonságát korlátozó környezeti, meteorológiai, valamint a tengerfenék állapotával kapcsolatos tényezők, továbbá a tengerfenéki és tengeri veszélyforrások (például csővezetékek és a szomszédos létesítmények horgonyzóhelyei) kockázatainak beazonosítására szolgáló intézkedések leírása;

7.	a súlyos balesetek kockázatát magukban hordozó, végezni kívánt tevékenységek típusainak ismertetése;

8.	a súlyos veszélyek kockázatának kezelésére szolgáló tervezett intézkedések folyamatos hathatósságát biztosító biztonság- és környezetirányítási rendszer általános ismertetése;

9.	a független hitelesítési rendszerek ismertetése, valamint a biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemeket és azok teljesítménykövetelményét tartalmazó kezdeti lista;

10.	amennyiben egy meglévő létesítményt új helyszínre kívánnak áthelyezni eltérő termelési tevékenység ellátása céljából, annak igazolása, hogy a létesítmény alkalmas a javasolt termelési tevékenység ellátására;

11.	amennyiben nem termelő létesítményt termelő létesítménnyé kívánnak átalakítani, az azt alátámasztó indokolás, hogy a létesítmény alkalmas az átalakításra.

2. A TERMELŐ LÉTESÍTMÉNYEK ÜZEMELTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS, SÚLYOS VESZÉLYEKRŐL SZÓLÓ JELENTÉSBEN BENYÚJTANDÓ INFORMÁCIÓK

A termelő létesítményekkel kapcsolatos súlyos veszélyekről szóló, a 12. cikknek megfelelően készítendő és a 11. cikk (1) bekezdésének e) pontja alapján benyújtandó jelentésnek legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:

1.	a létesítménytervről szóló értesítésre adott hatósági visszajelzés figyelembevételének ismertetése;

2.	a létesítmény üzemeltetőjének neve és címe;

3.	összefoglaló a súlyos veszélyekről szóló jelentés elkészítésében való munkavállalói részvételről;

4.	a létesítmény leírása, megnevezve más létesítményekkel vagy kapcsolódó infrastruktúrával – ezen belül kutakkal – fennálló minden összeköttetést;

annak igazolása, hogy az összes súlyos veszélyt beazonosították, előfordulásuk valószínűségét és lehetséges következményeiket felmérték – ezen belül a tevékenységek biztonságát korlátozó környezeti, meteorológiai, valamint a tengerfenék állapotával kapcsolatos tényezőket –, és hogy a kezelésükre szolgáló intézkedések – ezen belül a biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus kapcsolódó elemek – megfelelőek a súlyos balesetek kockázatának elfogadható szintre való csökkentésére; ennek az igazolásnak tartalmaznia kell egy, az olajszennyezés-elhárítási hatékonyságról készített értékelést;

6.	a súlyos veszélyek előfordulásának lehetőségét magukban hordozó tevékenységek típusainak leírása, azt is megadva, hogy egyszerre legfeljebb hány személy tartózkodhat a létesítmény területén;

a kútellenőrzést, a folyamatbiztonságot, a veszélyes anyagok zárt rendszerben tartását, a tüzek és robbanások megelőzését, a munkavállalók veszélyes anyagokkal szembeni védelmét, valamint a környezetnek az esetlegesen fellépő súlyos balesetekkel szembeni védelmét biztosító felszerelések és szabályozás leírása;

a létesítményen dolgozóknak a súlyos veszélyektől való védelmét, valamint biztonságos menekülését, evakuálását és kimentését biztosító intézkedések, továbbá a teljes személyzet evakuálása esetén a létesítmény és a környezet károsodását megakadályozó ellenőrző rendszerek működésének fenntartását szolgáló intézkedések leírása;

9.	a létesítmény felépítésekor és üzembe állításakor alkalmazott kódok, szabványok és útmutatók;

10.	az üzemeltető által alkalmazott biztonság- és környezetirányítási rendszerre vonatkozó, a termelő létesítmény szempontjából releváns információk;

11.	a belső veszélyhelyzet-reagálási terv vagy annak megfelelő ismertetése;

12.	a független hitelesítési rendszer leírása;

13.	bármely egyéb releváns információ, például arról, ha két vagy több létesítmény olyan módon működik egymással összekapcsoltan, hogy az befolyásolja a súlyos veszélyek előfordulásának lehetőségét valamelyik vagy az összes létesítmény esetében;

14.	a 92/91/EGK irányelvben a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozóan meghatározott követelmények alapján gyűjtött, az ezen irányelv szerinti egyéb követelmények tekintetében releváns információk;

15.	a létesítményről végzendő tevékenységeket illetően, az ezen irányelv szerinti egyéb követelmények szempontjából releváns, a 2011/92/EU irányelv szerint szerzett minden olyan információ, amely a környezet jelentős vagy súlyos károsodását előidéző súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos;

16.

a súlyos baleset következtében a szennyező anyagoknak a tárolók meghibásodásából eredő kijutása okozta beazonosított potenciális környezeti hatások értékelése és az e hatások megelőzésére, csökkentésére vagy ellensúlyozására előirányzott műszaki és egyéb intézkedések ismertetése, a nyomon követést is beleértve.

3. A NEM TERMELŐ LÉTESÍTMÉNYEKKEL KAPCSOLATOS, SÚLYOS VESZÉLYEKRŐL SZÓLÓ JELENTÉSBEN BENYÚJTANDÓ INFORMÁCIÓK

A nem termelő létesítményekkel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló, a 13. cikknek megfelelően készítendő és 11. cikk (1) bekezdésének e) pontja alapján benyújtandó jelentéseknek legalább az alábbi információkat kell tartalmazniuk:

1.	a tulajdonos neve és címe;

2.	összefoglaló a súlyos veszélyekről szóló jelentés elkészítésében való munkavállalói részvételről;

3.	a létesítmény bemutatása, illetve – mobil létesítmény esetében – a létesítménynek a különböző helyszínek közötti közlekedését biztosító eszközöknek és a létesítmény pozíciómegtartási rendszerének leírása;

4.	a súlyos veszélyek előfordulásának lehetőségét magában hordozó összes olyan tevékenységtípus leírása, amelynek elvégzésére a létesítmény képes, és a létesítmény területén egy időben tartózkodó személyek maximális létszáma;

annak igazolása, hogy az összes súlyos veszély beazonosításra került, felmérték előfordulásuk valószínűségét és lehetséges következményeiket – ezen belül a tevékenységek biztonságát korlátozó környezeti, meteorológiai, valamint a tengerfenék állapotával kapcsolatos tényezőket –, és hogy a kezelésükre szolgáló intézkedések – ezen belül a biztonsági és környezeti szempontból kritikus, kapcsolódó elemek – megfelelőek a súlyos balesetek kockázatának elfogadható szintre való csökkentésére; ennek az igazolásnak tartalmaznia kell egy, az olajszennyezés-elhárítási hatékonyságról készített értékelést;

a kútellenőrzést, a folyamatbiztonságot, a veszélyes anyagok zárt rendszerben tartását, a tüzek és a robbanások megelőzését, a munkavállalók veszélyes anyagokkal szembeni védelmét, valamint a környezetnek az esetlegesen fellépő súlyos balesetekkel szembeni védelmét biztosító létesítményelemek és szabályozás leírása;

8.	a létesítmény felépítésekor és üzembe állításakor alkalmazott kódok, szabványok és útmutatók;

9.	annak igazolása, hogy minden olyan tevékenységgel kapcsolatban, amelyet a létesítmény képes végrehajtani, az összes súlyos veszélyt beazonosították, továbbá a súlyos balesetek kockázata elfogadható szintre csökkent;

10.

11.	a biztonság- és környezetirányítási rendszerre vonatkozó, a nem termelő létesítmény szempontjából releváns információk;

12.	a belső veszélyhelyzet-reagálási terv vagy annak megfelelő ismertetése;

13.	a független hitelesítési rendszer leírása;

14.	bármely egyéb releváns információ, például arról, ha két vagy több létesítmény olyan módon működik egymással összekapcsoltan, hogy az befolyásolja a súlyos veszélyek előfordulásának lehetőségét valamelyik vagy az összes létesítmény esetében;

15.	a létesítményről végzendő tevékenységeket illetően, az ezen irányelv szerinti egyéb követelmények szempontjából releváns, a 2011/92/EU irányelv szerint szerzett minden olyan információ, amely a környezet jelentős vagy súlyos károsodását előidéző súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos;

16.

4. A KÚT ÜZEMELTETÉSÉRŐL SZÓLÓ ÉRTESÍTÉSBEN BENYÚJTANDÓ INFORMÁCIÓK

A kút üzemeltetésével kapcsolatban a 15. cikknek megfelelően készítendő és a 11. cikk (1) bekezédésnek h) pontja alapján benyújtandó értesítésnek legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:

1.	a kút üzemeltetőjének neve és címe;

2.	a használni kívánt létesítmény elnevezése, valamint a tulajdonos vagy termelő létesítmény esetén a fúrást végző vállalkozó neve és címe;

3.	a kút azonosításához szükséges adatok, feltüntetve a létesítményekkel és a kapcsolódó infrastruktúrákkal fennálló minden kapcsolatot;

a kút fúrási munkatervére vonatkozó információk, ezen belül az üzemeltetés időszakának megadása, a kútellenőrző rendszer védőelemeire vonatkozó részletes adatok és azok hitelesítése (berendezések, fúróiszap és -cement stb.), a furat lefutását ellenőrző ferdeségmérésnek, valamint a kockázatkezeléshez igazodó biztonságos üzemeltetés korlátainak az ismertetése;

5.	meglévő kút esetében az előtörténettel és az állapottal kapcsolatos információk;

6.	a létesítménnyel kapcsolatos súlyos veszélyekről szóló aktuális jelentésében nem ismertetett, üzembe állítandó biztonsági felszerelések részletes ismertetése;

az alábbiak leírását tartalmazó kockázatértékelés:

a)	a kút üzemeltetésével összefüggő sajátos veszélyek, ezen belül a tevékenységek biztonságát korlátozó környezeti, meteorológiai, valamint a tengerfenék állapotával kapcsolatos tényezők;

b)	veszélyforrások a felszín alatti közegben;

c)	a súlyos veszélyhelyzetek egyidejű előfordulásának lehetőségét magukban hordozó felszíni vagy tenger alatti tevékenységek;

d)	megfelelő ellenőrző intézkedések;

8.	a kútkiképzésre vonatkozó részletes adatok leírása a tevékenységek beszüntetését (azaz a kút termelésből való végleges vagy ideiglenes kivonását) követően, és hogy jövőbeli használat céljából termeléshez való felszereléssel látták-e el a kutat;

9.	a kút üzemeltetéséről szóló, korábban benyújtott értesítés módosítása esetén az értesítés teljes körű naprakésszé tételéhez szükséges elegendő adat;

10.

amennyiben a kutat nem termelő létesítmény keretében építik ki, módosítják vagy tartják fenn, az alábbi kiegészítő információk:

b)	a létesítmény belső veszélyhelyzet-reagálási tervében figyelembe vett környezeti feltételek leírása;

c)	a veszélyhelyzet-reagálási rendelkezések leírása a súlyos veszélyekről szóló jelentésben nem említett környezeti balesetek esetére is kitérve; valamint

d)	annak az ismertetése, hogy a kút üzemeltetője, illetve tulajdonosa által alkalmazott irányítási rendszereket miképpen kell összehangolni ahhoz, hogy a súlyos veszélyek mindenkori hathatós ellenőrzése biztosított legyen;

11.

a független kútvizsgálat eredményeiről készített jelentés, amely tartalmazza a független hitelesítő által végzett független kútvizsgálat eredményeiről szóló jelentés mérlegelését követően tett kútüzemeltetői nyilatkozatot is arról, hogy a kút kiviteli tervével kapcsolatos kockázatkezelés és a kútellenőrző rendszer védőelemei minden előre látható feltétel mellett és körülmény esetén megfelelőek;

12.	a 92/91/EGK irányelvben a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozóan meghatározott követelmények alapján gyűjtött, ezen irányelv tekintetében releváns információk;

13.	a kút üzemeltetését illetően, az ezen irányelv alapján fennálló egyéb követelmények tekintetében releváns, a 2011/92/EU irányelv szerint gyűjtött minden olyan információ, amely a környezet jelentős vagy komoly károsodását előidéző súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos.

5. A HITELESÍTÉSI RENDSZERREL KAPCSOLATBAN BENYÚJTANDÓ INFORMÁCIÓK

A 17. cikk (1) bekezdése alapján kialakítandó független hitelesítési rendszerekkel kapcsolatban a 11. cikk (1) bekezdésének d) pontja alapján benyújtandó leírásoknak tartalmazniuk kell az alábbiakat:

a)	a független hitelesítő jelentésének mérlegelését követően az üzemeltető, illetve a tulajdonos nyilatkozata arról, hogy a súlyos veszélyekről szóló jelentésben meghatározott, biztonsági szempontból kritikus elemeknek és azok karbantartási rendszerének az adatai megfelelőek vagy megfelelőek lesznek;

a hitelesítési rendszernek, és azon belül a független hitelesítők kiválasztási eljárásának, valamint azon hitelesítési módszernek az ismertetése, amellyel meg lehet bizonyosodni a rendszer biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemeinek, illetve bármely meghatározott üzemének a folyamatos karbantartottságáról és jó állapotáról;

a b) pontban említett hitelesítési módszer ismertetése, amelyben szerepelnie kell azon elvek részletezésének, amelyeket a rendszer keretében szükséges feladatok ellátására, valamint a rendszernek a létesítmény teljes életciklusa során való folyamatos felülvizsgálatára kell alkalmazni, beleértve a következőket:

i.	biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemek független és arra hatáskörrel rendelkező hitelesítők általi vizsgálata és tesztelése;

ii.	terv, szabvány, tanúsítvány vagy a biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemek megfelelőségét igazoló egyéb rendszer hitelesítése;

iii.	a folyamatban lévő munka vizsgálata;

iv.	a követelményeknek való meg nem felelés jelentése;

v.	az üzemeltető vagy tulajdonos által végrehajtott korrekciós intézkedések.

6. LÉTESÍTMÉNYEKKEL KAPCSOLATOS LÉNYEGES VÁLTOZTATÁS, ÍGY PÉLDÁUL RÖGZÍTETT LÉTESÍTMÉNYEK ELTÁVOLÍTÁSA ESETÉN BENYÚJTANDÓ INFORMÁCIÓK

Amennyiben valamely létesítménnyel kapcsolatban a 12. cikk (5) bekezdésében és a 13. cikk (4) bekezdésében említett lényeges változtatások végrehajtására van szükség, a 11. cikk (1) bekezdésének f) pontja alapján benyújtandó, a súlyos veszélyekről szóló, a lényeges változtatásokat magában foglaló, módosított jelentésnek legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

1.	az üzemeltetőnek, illetve tulajdonosnak a neve és címe;

2.	összefoglaló a súlyos veszélyekről szóló felülvizsgált jelentés elkészítésében való munkavállalói részvételről;

3.	elegendő adat a létesítményre vonatkozó, súlyos veszélyekről szóló korábbi jelentés és a hozzá kapcsolódó belső veszélyhelyzet-reagálási terv teljes körű naprakésszé tételéhez, valamint annak igazolásához, hogy a súlyos veszélyek kockázata elfogadható szintre csökkent;

rögzített termelő létesítmény használaton kívül helyezése esetén:

a)	az összes veszélyes anyag elkülönítésének módja, valamint – ha a létesítményhez kutak kapcsolódnak – a kutaknak a létesítménytől és a környezettől való végleges elszigetelésének módja;

b)	a létesítmény leszereléséhez kapcsolódó, a munkavállalókat és a környezetet érintő súlyos veszélyek kockázatainak, a teljes érintett lakosságnak és a kockázatkezelési intézkedéseknek az ismertetése;

c)	a személyzet biztonságos evakuálását és kimentését biztosító, valamint súlyos környezeti baleset megelőzésére szolgáló ellenőrzési rendszerek folyamatos működését célzó veszélyhelyzet-reagálási intézkedések.

7. AZ EGYÜTTES ÜZEMELTETÉSRŐL SZÓLÓ ÉRTESÍTÉSBEN FELTÜNTETENDŐ INFORMÁCIÓK

A 16. cikknek megfelelően készített és a 11. cikk (1) bekezdésének i) pontja alapján benyújtandó együttes üzemeltetésről szóló értesítésnek legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:

1.	az értesítést benyújtó üzemeltető neve és címe;

2.	amennyiben más üzemeltetők és tulajdonosok is részt vesznek az együttes üzemeltetésben, nevük és címük, beleértve annak megerősítését, hogy egyetértenek az értesítés tartalmával;

a dokumentum valamennyi részes fele által engedélyezett áthidaló dokumentum formájában annak ismertetése, hogy az együttes üzemeltetésben érintett létesítmények irányítási rendszereit hogyan hangolják össze annak érdekében, hogy a súlyos balesetekből eredő kockázatokat elfogadható szintre csökkentsék;

4.	az együttes üzemeltetéssel összefüggésben használt minden olyan felszerelés leírása, amely nem szerepel az együttes üzemeltetésben érintett valamelyik létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyekről szóló aktuális jelentésben;

az együttes üzemeltetésben részt vevő valamennyi üzemeltető és tulajdonos által elvégzett kockázatértékelés összefoglalása, amelynek a következőket kell tartalmaznia:

a)	az együttes üzemeltetés során végrehajtott azon tevékenységek ismertetése, amelyek valamely létesítményen belül vagy azzal kapcsolatban súlyos balesetek előfordulásának kockázatával járó veszélyeket hordozhatnak magukban;

b)	a kockázatértékelés nyomán bevezetett kockázatkezelési intézkedések ismertetése;

6.	az együttes üzemeltetés és a munkaprogram ismertetése.

8. A SÚLYOS BALESETEK MEGELŐZÉSÉRE VONATKOZÓ VÁLLALATI STRATÉGIÁVAL KAPCSOLATBAN BENYÚJTANDÓ INFORMÁCIÓK

A 19. cikk (1) bekezdésének megfelelően készített és a 11. cikk (1) bekezdése a) pontja alapján benyújtandó, a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégiának – nem kizárólagos jelleggel – a következőket kell startalmaznia:

1.	a vállalat vezetőtestülete szintjén annak folyamatos jelleggel történő biztosítására vonatkozó felelősség, hogy a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégia megfelelő legyen, azt végrehajtsák és a célnak megfelelően működjön;

2.	erős biztonsági kultúra kiépítését és fenntartását célzó intézkedések, amelyek nagy valószínűséggel biztosítják a folyamatos és biztonságos üzemeltetést;

3.	a folyamatauditálás mélysége és gyakorisága;

4.	a kívánatos magatartásformák jutalmazását és elismerését célzó intézkedések;

5.	a vállalat képességeinek és céljainak értékelése;

6.	a biztonságra és a környezetvédelemre vonatkozó normák mint vállalati alapértékek fenntartását célzó intézkedések;

7.	hivatalos irányítási és ellenőrzési rendszerek a vállalat vezetőtestülete és felső vezetése tagjainak részvételével;

8.	a kompetencia megközelítése a vállalat minden szintjén;

9.	a vállalkozás által az Unió területén kívül folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre milyen mértékben vonatkoznak az 1–8. pontban szereplő információk.

9. A BIZTONSÁG- ÉS KÖRNYEZETIRÁNYÍTÁSI RENDSZERREL KAPCSOLATBAN BENYÚJTANDÓ INFORMÁCIÓK

A 19. cikk (3) bekezdésének megfelelően készített és a 11. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján benyújtandó biztonság- és környezetirányítási rendszernek – nem kizárólagos jelleggel – a következőket kell tartalmaznia:

1.	szervezeti felépítés, a személyzet tagjainak szerepe és feladatköre;

2.	a súlyos veszélyeknek, valamint azok előfordulási valószínűségének és lehetséges következményeinek a beazonosítása és értékelése;

3.	a környezeti hatás beépítése a súlyos veszélyekről szóló jelentésben szereplő, súlyos balesetekre vonatkozó kockázatértékelésekbe;

4.	a szokványos üzemelés során jelentkező súlyos veszélyek kezelésére szolgáló rendszerek;

5.	a változások kezelése;

6.	veszélyhelyzeti tervezés és reagálás;

7.	a környezetkárosodás korlátozása;

8.	a teljesítmény nyomon követése;

9.	ellenőrzési és felülvizsgálati intézkedések; valamint

10.	a háromoldalú egyeztetéseken való részvételre, valamint az ezek alapján születő tevékenységek végrehajtásának módjára vonatkozó hatályos intézkedések.

10. A BELSŐ VESZÉLYHELYZET-REAGÁLÁSI TERVBEN FELTÜNTETENDŐ INFORMÁCIÓK

A 14. cikknek megfelelően készített és a 11. cikk (1) bekezdésének g) pontja alapján benyújtandó belső veszélyhelyzet-reagálási terveknek – nem kizárólagos jelleggel – az alábbiakat kell tartalmazniuk:

1.	a veszélyhelyzeti eljárások kezdeményezésére jogosult személyek, valamint a belső veszélyhelyzeti reagálást irányító személy neve és tisztsége;

2.	a külső veszélyhelyzet-reagálási tervért felelős hatósággal vagy hatóságokkal való kapcsolattartásért felelős személy neve vagy tisztsége;

3.	a tervet csatolmányként tartalmazó, a súlyos veszélyekről szóló jelentésben szereplő összes olyan előre látható körülmény vagy esemény ismertetése, amely súlyos balesethez vezethet;

4.	azon körülmények vagy események kezelése, amelyek súlyos baleseteket okozhatnak, valamint hatásaik korlátozása érdekében meghozandó intézkedések ismertetése;

5.	a rendelkezésre álló – ezen belül az esetleges szivárgások elfojtását szolgáló – felszerelések és források ismertetése;

6.	a létesítmény területén tartózkodó személyeket és a környezetet érintő kockázatok korlátozására irányuló intézkedések, beleértve a figyelmeztetések módját és a figyelmeztetett személyektől elvárt magatartást;

7.	együttes üzemeltetés esetén az érintett létesítmények között a menekülésre, az evakuálásra és a mentésre vonatkozó intézkedések koordinálását szolgáló intézkedések, amelyek súlyos baleset bekövetkezésekor jó túlélési esélyeket biztosítanak a létesítmények területén tartózkodó személyeknek;

az olajszennyezés-elhárítási hatékonyságra vonatkozó becslés. Az ilyen elhárítás elemzéséhez egyebek közt az alábbi környezeti feltételeket kell figyelembe venni:

i.	időjárás, ezen belül szél, látási viszonyok, csapadék és hőmérséklet;

ii.	a tenger állapota, ár–apály viszonyok és áramlások;

iii.	jég és törmelék jelenléte;

iv.	a napsütéses órák száma, valamint

v.	egyéb ismert környezeti feltételek, amelyek befolyásolhatják az elhárításra szolgáló felszerelés hatékonyságát vagy az elhárítási erőfeszítések általános eredményességét;

a külső veszélyhelyzet-reagálási terv aktiválásáért felelős hatóságnak vagy hatóságoknak a súlyos balesetre való korai figyelmeztetésére vonatkozó intézkedések, azon tájékoztatás jellege, amelyet az első figyelmeztetésnek tartalmaznia kell, valamint a további információk ismertté válásakor nyújtandó részletesebb tájékoztatás szabályai;

10.	a személyzet számára a várhatóan elvégzendő feladatoknak megfelelő képzést biztosító intézkedések, és – adott esetben – ennek összehangolása a külső veszélyhelyzeti reagálásért felelős szolgálatokkal;

11.	a belső és a külső veszélyhelyzeti reagálást összehangoló intézkedések;

12.	a diszpergáló szerként használt vegyi anyagok előzetes értékelésének igazolása, amely értékelést a közegészségügyi következmények és a további környezeti károk minimálizálása érdekében végeztek el.

II. MELLÉKLET

A 15. cikk (4) bekezdése alapján benyújtandó kútüzemeltetési jelentések

A 15. cikk (4) bekezdése alapján benyújtandó jelentésnek legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

1.	a kút üzemeltetőjének neve és címe;

2.	a létesítmény elnevezése, valamint az üzemeltető vagy tulajdonos neve és címe;

3.	a kút azonosításához szükséges adatok, feltüntetve a létesítményekkel vagy kapcsolódó infrastruktúrával fennálló minden összeköttetést;

4.	összefoglaló a tevékenység megkezdése vagy az előző jelentés óta végzett tevékenységekről;

a következők átmérője, valamint valós vertikális és mért mélysége:

a)	minden furat; valamint

b)	minden telepített béléscső;

6.	a fúróiszap sűrűsége a jelentés készítésekor; valamint

7.	meglévő kút üzemeltetése esetén a kút aktuális működési állapota.

III. MELLÉKLET

Az illetékes hatóságnak a 8., illetve a 9. cikk szerinti kijelöléséhez és feladataihoz kapcsolódó rendelkezések

1. A TAGÁLLAMOKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

A 8. cikkben előírt feladatokat ellátó illetékes hatóság kijelölése céljából a tagállamok legalább a következőket vállalják:

a)	az ezen irányelvben az illetékes hatóság számára kijelölt feladatok eredményes teljesítését lehetővé tevő szervezeti intézkedések megtétele, beleértve a biztonság és a környezetvédelem méltányos szabályozásához szükséges intézkedéseket is;

b)	szakpolitikai nyilatkozat a felügyelet és a végrehajtás céljairól, valamint az illetékes hatóság arra vonatkozó kötelezettségeiről, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szabályozásában átláthatóságot, következetességet, arányosságot és tárgyilagosságot biztosítson.

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket az 1. pontban szereplő intézkedések életbe léptetése érdekében, többek között az alábbiak tekintetében:

az illetékes hatóságnál vagy hivatalos megállapodások révén harmadik feleknél, illetve mindkét módon rendelkezésre álló elegendő szaktudás finanszírozása annak érdekében, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse és kivizsgálhassa a tevékenységeket, végrehajtási intézkedést hozzon és kezelje a súlyos veszélyekről szóló jelentéseket és az értesítéseket;

külső forrásokból biztosított szaktudás igénybevétele esetén elegendő írásbeli útmutatás elkészítésének a finanszírozása, továbbá a szemlélet következetességének fenntartását és annak biztosítását célzó felügyelet, hogy a jogszerűen kijelölt illetékes hatóság viselje az ezen irányelvből fakadó teljes körű felelősséget;

c)	az alapvető képzés, a kommunikáció, a technológiákhoz való hozzáférés, az illetékes hatóság személyzetének a feladatai ellátásához szükséges utazási és tartózkodási költségeinek, valamint annak a finanszírozása, hogy könnyebbé váljon az illetékes hatóságok között a 27. cikk szerinti együttműködés;

d)	adott esetben annak előírása, hogy az üzemeltetők, illetve a tulajdonosok megtérítsék az illetékes hatóságnak az ezen irányelvből fakadó feladatai ellátásával járó költségeket;

e)	az illetékes hatóságnak az ezen irányelvből fakadó feladatai ellátásához szükséges kutatások finanszírozása és ösztönzése;

f)	az illetékes hatóság által készített jelentések finanszírozása.

2. AZ ILLETÉKES HATÓSÁG FELADATAIVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

Az illetékes hatóságnak a 9. cikk szerinti feladatai hatékony ellátása érdekében az alábbiakat kell elkészítenie:

a)	írásos stratégia, amely ismerteti az illetékes hatóság feladatait, kiemelt cselekvési területeit (például a létesítmények kialakítása és üzemeltetése, az igazgatás integritása, valamint a veszélyhelyzeti felkészültség és a veszélyhelyzeti reagálás terén), illetve ezek megszervezésének módját;

működési eljárások, amelyek ismertetik, hogy az illetékes hatóság hogyan fogja ellenőrizni és betartatni az üzemeltetőknek, illetve a tulajdonosoknak az ezen irányelvből fakadó kötelezettségei végrehajtását, így például, hogy hogyan fogja kezelni, értékelni és jóváhagyni a súlyos veszélyekről szóló jelentéseket, hogyan fogja kezelni a kutak üzemeltetéséről szóló értesítéseket, valamint hogy hogyan kell meghatározni valamely létesítmény vagy tevékenység vonatkozásában a súlyos (akár környezetkárosító) veszélyek kockázatának kezelésére irányuló intézkedések ellenőrzésének gyakoriságát;

c)	az illetékes hatóság feladatainak ellátására vonatkozó eljárások, a hatóság olyan egyéb feladatainak sérelme nélkül, mint például a szárazföldi olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos feladatok, továbbá a 92/91/EGK irányelvben említett intézkedések;

amennyiben az illetékes hatóság egynél több szervből áll, az illetékes hatóság szervei együttes működésének szabályozásához szükséges mechanizmusokat rögzítő hivatalos megállapodás, amelyben többek között a következők szerepelnek: a felső vezetés által gyakorolt felügyelet, monitoring és felülvizsgálat, együttes tervezés és ellenőrzés, a súlyos veszélyekről szóló jelentések kezelésével kapcsolatos feladatok megosztása, közös tényfeltárás, belső kommunikáció és együttesen, külső csatornákon keresztül közzéteendő jelentések.

A súlyos veszélyekről szóló jelentések értékelésének részletes eljárásait illetően elő kell írni, hogy az üzemeltető, illetve a tulajdonos megadjon az ezen irányelv alapján előírt minden tényszerű információt és egyéb adatot. Az illetékes hatóságnak legalább arról kell gondoskodnia, hogy az alábbiakkal kapcsolatos információk benyújtásra kerüljenek, és hogy az ezekkel kapcsolatos követelményeket egyértelműen meghatározzák az üzemeltetőknek és a tulajdonosoknak szánt iránymutatásban:

a)	környezeti balesetet is magában foglaló, súlyos baleset előfordulásának lehetőségét magában hordozó valamennyi előrelátható veszély, a kockázatuk értékelése és a kockázatok mérséklésére irányuló intézkedések meghatározása, ideértve a veszélyhelyzeti reagálásra vonatkozó intézkedéseket is;

b)	a biztonság- és környezetirányítási rendszer megfelelő ismertetése az ezen irányelvnek való megfelelés igazolására;

c)	megfelelő intézkedések megjelölése a független hitelesítés és az üzemeltető vagy a tulajdonos által végzett ellenőrzés tekintetében.

A súlyos veszélyekről szóló jelentések alapos értékelésekor az illetékes hatóságnak biztosítania kell a következőket:

a)	valamennyi szükséges tényszerű adat átadásra kerüljön;

az üzemeltető, illetve a tulajdonos meghatározza az összes ésszerűen előre látható, a létesítménnyel és annak működésével kapcsolatos súlyos baleseti veszélyt, a lehetséges kiváltó eseményekkel együtt, továbbá érthetően kifejtse a súlyos balesetek kockázatának kezelése tekintetében elfogadott módszereket és értékelési kritériumokat, így például az elemzésben szereplő bizonytalansági tényezőket;

a kockázatkezeléskor figyelembe vegyék a létesítmény életciklusának valamennyi releváns szakaszát, és mérlegeljék az összes előrelátható helyzetet, ideértve a következőket:

i.	a létesítménytervről szóló értesítésben említett tervezési döntések során hogyan vették figyelembe a kockázatkezelést a vonatkozó biztonsági és környezetvédelmi elvek érvényesítése érdekében;

ii.	hogyan kell irányítani az üzemelő létesítményből a kút üzemeltetését;

iii.	hogyan kell üzemeltetni a kutat, és a kút üzemeltetését hogyan kell ideiglenesen felfüggeszteni a termelésnek valamely termelő létesítményről való megkezdése előtt;

iv.	hogyan kell végrehajtani az együttes üzemeltetést másik létesítménnyel;

v.	hogyan zajlik majd a létesítmény leszerelése;

d)	hogyan tervezik végrehajtani a kockázatkezelés keretében meghatározott kockázatcsökkentési intézkedéseket, amennyiben a kockázatokat elfogadható szintre kell csökkenteni;

az elfogadható kockázati szint eléréséhez szükséges intézkedések meghatározása során az üzemeltető vagy a tulajdonos egyértelműen igazolta-e, hogy hogyan vette figyelembe a megbízható műszaki ismereteken, a legjobb irányítási gyakorlatokon, valamint az emberi és szervezeti tényezőkkel kapcsolatos elveken alapuló releváns bevált gyakorlatokat;

f)	a veszélyhelyzet észlelésére, valamint az arra való gyors és hatékony reagálásra irányuló intézkedéseket és rendelkezéseket egyértelműen meghatározták és indokolták-e;

a menekülési, evakuálási és mentési rendelkezéseket és a vészhelyzet eszkalálódásának mérséklését és a környezeti hatás csökkentését célzó intézkedéseket hogyan integrálták logikus és szisztematikus módon, figyelembe véve azokat a valószínűsíthető veszélyhelyzeti körülményeket, amelyek között azok végrehajtására majd sor kerül;

h)	hogyan integrálták a követelményeket a belső veszélyhelyzet-reagálási tervekbe, és benyújtották-e az illetékes hatóságnak a belső veszélyhelyzet-reagálási terv egy példányát vagy megfelelő ismertetését;

a súlyos veszélyekről szóló jelentésben ismertetett biztonság- és környezetirányítási rendszer megfelelő-e arra, hogy a létesítmény életciklusának minden egyes szakaszában biztosítsa a súlyos veszélyek kockázatának kezelését és az összes vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek való megfelelést, és hogy tartalmaz-e ajánlásokat az ellenőrzésre és az ellenőrzés végrehajtására vonatkozóan;

j)	a független hitelesítési rendszert egyértelműen kifejtették-e.

IV. MELLÉKLET

Az üzemeltetők és a tulajdonosok 19. cikk szerinti rendelkezései súlyos balesetek megelőzésére

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltetők, illetve a tulajdonosok:

a)	különös figyelmet fordítsanak a biztonsági és környezeti szempontból kritikus valamennyi rendszer megbízhatósági és integritási követelményeinek értékelésére, és hogy ellenőrzési és karbantartási rendszereiket a biztonsági és környezeti integritás előírt szintjének elérésére alapozzák;

megfelelő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy az ésszerű kivitelezhetőség keretein belül biztosítsák, hogy a csővezetékekből, a vízi járművekből és a biztonságos elkülönítésre szolgáló rendszerekből ne távozzanak véletlenszerűen káros anyagok. Ezen túlmenően az üzemeltetőknek és tulajdonosoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a védőelemek semmilyen meghibásodása ne vezethessen súlyos balesethez;

leltárt készítsenek a rendelkezésre álló berendezésekről, azok tulajdonosairól, helyéről, a létesítménybe való szállításuk és telepítésük módjáról, valamint a belső veszélyhelyzet-reagálási terv végrehajtásában érintett valamennyi jogalanyról. A leltárban meg kell nevezni azokat a hatályos intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a berendezések és az eljárások üzemképes állapotban maradjanak;

biztosítsák, hogy megfelelő keretekkel rendelkezzenek az összes releváns jogszabályi rendelkezésnek való megfelelés nyomon követéséhez oly módon, hogy a súlyos veszélyek kezelésével és a környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeiket beépítik szabványos működési eljárásaikba, valamint

külön figyelmet fordítsanak arra, hogy szilárd biztonsági kultúrát építsenek ki és tartsanak fenn, amely nagy valószínűséggel biztosítja a folyamatos és biztonságos üzemeltetést, beleértve a munkavállalók közötti együttműködés biztosítását, többek között az alábbiak révén:

i.	látható kötelezettségvállalás a háromoldalú megbeszélésekre és az azokból eredő lépések;

ii.	balesetek és balesetveszélyes helyzetek jelentésének ösztönzése és jutalmazása;

iii.	hatékony együttműködés a választott biztonsági képviselőkkel;

iv.	a bejelentést tevő személy védelme.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az iparág együttműködjön az illetékes hatóságokkal egy szabványok, útmutatók és szabályok kidolgozását célzó prioritásterv meghatározásában és végrehajtásában, amely érvényesíti majd a súlyos balesetek megelőzésére, azok bekövetkezése esetén pedig következményeik korlátozására vonatkozó bevált gyakorlatokat.

V. MELLÉKLET

A 17. cikk (3) bekezdése szerinti független hitelesítő kiválasztásával és a független hitelesítési rendszerek kialakításával kapcsolatos információk

A tagállamok megkövetelik az üzemeltetőtől, illetve a tulajdonostól, hogy biztosítsa a hitelesítőnek az üzemeltetőtől, illetve a tulajdonostól való függetlensége tekintetében az alábbi követelményeknek való megfelelést:

a független hitelesítő feladatai nem követelhetik meg, hogy bármilyen aspektusból megvizsgáljon olyan biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemeket, illetve létesítmény bármely részét, kutat, vagy kúttervet, amelyekben a hitelesítő ellenőrzési tevékenységet megelőzően maga is érintett volt, illetve amelyek esetében tárgyilagosságához kétség férhet;

b)	a független hitelesítő annak biztosítása érdekében, hogy rendszerbeli feladatait objektív módon végezze el, kellő mértékben független azon irányítási rendszertől, amely a független hitelesítési vagy kútvizsgálati rendszer elemeinek bármely aspektusáért bármilyen mértékben felel vagy felelt.

A tagállamok megkövetelik, hogy az üzemeltető, illetve a tulajdonos, biztosítsa, hogy a létesítményhez, illetve a kúthoz kapcsolódó független hitelesítési rendszer kapcsán teljesülnek az alábbi követelmények:

a)	a független hitelesítő megfelelő műszaki szaktudással rendelkezik, beleértve - amennyiben szükséges - a megfelelően képzett és tapasztalt, kellő számú és személyzet meglétét, amely megfelel az e melléklet 1. pontjában szereplő követelményeknek;

b)	a független hitelesítési rendszerben a feladatokat megfelelő módon osztják ki az elvégzésükre alkalmas személyzetnek;

c)	megfelelő rendszerrel rendelkezik az üzemeltető vagy a tulajdonos és a független hitelesítő közötti információáramláshoz;

d)	a független hitelesítőt elegendő hatáskörrel ruházzák fel a feladatainak hatékony végrehajtásához.

3.	A független hitelesítőt a független hitelesítési rendszerrel összhangban történő további hitelesítés elvégzése érdekében tájékoztatni kell minden lényeges változtatásról, a további hitelesítés eredményeit pedig – erre irányuló felkérés esetén – közölni kell az illetékes hatósággal.

VI. MELLÉKLET

Az üzemeltetők, a tulajdonosok és az illetékes hatóságok közötti, a 19. cikk (7) bekezdése szerinti együttműködésre vonatkozó prioritásokhoz kapcsolódó információk

Azoknak a kérdéseknek, amelyeket a normák és iránymutatások kidolgozására vonatkozó prioritások megállapításakor kell megvizsgálni, gyakorlati hatást kell elérniük a súlyos balesetek megelőzése és azok következményeinek korlátozása terén. Ezeknek a kérdéseknek többek között az alábbiakra kell kiterjedniük:

a)	a kút integritása, a kút ellenőrzését biztosító berendezések és védőelemek fejlesztése, továbbá hatékonyságuk figyelemmel kísérése;

b)	az elsődleges elzárás javítása;

c)	kezdődő súlyos baleset – beleértve a kútkitörés – eszkalálódását korlátozó másodlagos elzárás javítása;

d)	megbízható döntéshozatal;

e)	súlyos veszélyekkel járó tevékenységek irányítása és felügyelete;

f)	a fő tisztségviselők szakmai rátermettsége;

g)	hatékony kockázatkezelés;

h)	a biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus rendszerek megbízhatóságának értékelése;

i)	fő teljesítménymutatók;

j)	a biztonság- és környezetirányítási rendszerek hatékony integrálása az üzemeltetők és tulajdonosok, valamint a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekben érintett egyéb jogalanyok között.

VII. MELLÉKLET

A 29. cikk szerinti külső veszélyhelyzet-reagálási tervekben feltüntetendő információk

A 29. cikk szerinti külső veszélyhelyzet-reagálási terveknek – nem kizárólagos jelleggel – az alábbiakat kell tartalmazniuk:

a)	a veszélyhelyzeti eljárások kezdeményezésére, valamint a külső veszélyhelyzeti reagálás irányítására jogosult személyek neve és tisztsége;

b)	a súlyos balesetekkel kapcsolatos korai figyelmeztetés fogadására vonatkozó intézkedések, valamint az ehhez kapcsolódó riasztásra és veszélyhelyzeti reagálásra vonatkozó eljárások;

c)	a külső veszélyhelyzet-reagálási terv végrehajtásához szükséges erőforrások koordinálására vonatkozó intézkedések;

d)	a belső veszélyhelyzeti reagálás támogatására vonatkozó intézkedések;

e)	a külső veszélyhelyzet-reagálási intézkedések részletes ismertetése;

f)	a súlyos balesetekben valószínűsíthetően érintett személyek és szervezetek megfelelő tájékoztatását és baleseti tanácsokkal való ellátását biztosító intézkedések;

g)	más tagállamok sürgősségi segélyszolgálatainak és a Bizottságnak a tájékoztatását biztosító intézkedések olyan súlyos balesetek kapcsán, amelyek következményei több tagállamot is érinthetnek;

h)	mind a szárazföldi, mind pedig a tengeri vadon élő állatokra és növényekre gyakorolt kedvezőtlen hatások enyhítésére szolgáló intézkedések, többek között azokban az esetekben is, amikor az olajjal szennyezett állatok előbb érnek partot, mint maga az olajszennyezés.

VIII. MELLÉKLET

A 29. cikk szerinti külső veszélyhelyzet-reagálási tervek elkészítésekor figyelembe veendő információk

A veszélyhelyzeti reagálás koordinálásáért felelős hatóságnak vagy hatóságoknak az alábbiakat kell rendelkezésre bocsátania/bocsátaniuk:

a)	leltár a rendelkezésre álló berendezésekről, azok tulajdonosairól, helyéről, a súlyos baleset helyszínére való szállításuk és telepítésük módjáról;

b)	azon hatályos intézkedések ismertetése, amelyek biztosítják, hogy a berendezések és az eljárások üzemképes állapotban maradjanak;

c)	leltár a veszélyhelyzet esetén elérhető, iparági tulajdonban lévő berendezésekről;

d)	a súlyos balesetekre való reagálásra érvényes általános szabályok ismertetése, beleértve az összes részt vevő fél, valamint az ezen szabályok érvényesítéséért felelős szervek hatáskörét és feladatait is;

e)	olyan intézkedések, amelyek biztosítják, hogy a berendezések, a személyzet és az eljárások mindenkor rendelkezésre álljanak és naprakészek legyenek, valamint állandóan elegendő számú szakképzett személyzet álljon rendelkezésre;

f)	diszpergáló szerként használni tervezett vegyi anyagok előzetes környezeti és egészségi értékelésének igazolása.

A külső veszélyhelyzet-reagálási tervekben egyértelműen meg kell jelölni a hatóságok, a veszélyhelyzeti reagálásért felelős szolgálatok, a koordinátorok és a veszélyhelyzeti reagálásban tevékenyen részt vevő egyéb érintettek szerepét annak érdekében, hogy biztosított legyen az együttműködés a súlyos balesetekre való reagálásban.

A szabályoknak az olyan súlyos balesetekre való reagálásra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazniuk kell, amelyek vélhetőleg meghaladják az érintett tagállam képességeit vagy átlépik annak országhatárait, nevezetesen az alábbiak tekintetében:

a)	a külső veszélyhelyzet-reagálási tervek megosztása a szomszédos tagállamokkal és a Bizottsággal;

b)	határokon átnyúló szintű leltár összeállítása az iparági, illetve az állami tulajdonban lévő reagálási eszközökről, valamint a szomszédos országok és tagállamok berendezéseinek és eljárásainak kompatibilitását biztosító összes szükséges végrehajtandó változtatásról;

c)	az uniós polgári védelmi mechanizmus igénybevételére vonatkozó eljárások;

d)	határokon átnyúló külső veszélyhelyzet-reagálási gyakorlatok szervezése.

IX. MELLÉKLET

Információcsere és átláthatóság

1.	A súlyos veszélyt jelző mutatók közlésére szolgáló egységes adatszolgáltatási formátumnak lehetővé kell tennie az illetékes hatóságoktól származó, valamint az egyes üzemeltetőktől és a tulajdonosoktól származó információk összehasonlítását.

Az illetékes hatóság és az üzemeltetők és a tulajdonosok között megosztandó információk között szerepelniük kell az alábbiakhoz kapcsolódó adatoknak:

a)	kőolaj, földgáz vagy más veszélyes anyagok nem szándékolt kibocsátása, függetlenül attól, hogy égő állapotban vannak-e vagy sem;

b)	a kútellenőrzés megszűnése, amely szükségessé teszi a kútellenőrző berendezés működésbe hozatalát, illetve a védőelem cserét vagy javítást igénylő meghibásodása;

c)	valamely biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elem meghibásodása;

d)	a szerkezeti integritás jelentős sérülése, a tűz- és robbanásvédelem megszűnése, illetve mobil létesítmény esetében a stabil helyzetből való elmozdulás;

e)	tengeri létesítmények felé ütközési pályán haladó vízi járművek, továbbá vízi járművek tényleges ütközései tengeri létesítménnyel;

f)	helikopterbalesetek tengeri létesítményeken vagy azok közelében;

g)	minden halálos kimenetelű baleset;

h)	minden 5 vagy több személyt érintő súlyos sérülés egyazon baleset során;

i)	a személyzet evakuálása;

j)	súlyos környezeti esemény.

A tagállamok által a 25. cikk alapján benyújtandó éves jelentéseknek legalább a következő információkat kell tartalmazniuk:

a)	a létesítmények száma, kora és helye;

b)	az elvégzett ellenőrzések és vizsgálatok száma és típusa, esetleges végrehajtási intézkedések és büntető ítéletek;

c)	az eseményekre vonatkozó, a 23. cikkben előírt egységes adatszolgáltatási rendszer szerinti adatok;

d)	a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szabályozási keretét illetően végrehajtott minden lényeges változtatás;

e)	a súlyos balesetek megelőzésével és az előforduló súlyos balesetek következményeinek korlátozásával összefüggésben folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységek.

A 2. pontban említett információk között az olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos tényszerű információknak és elemzési adatoknak egyaránt szerepelniük kell, és ezeknek egyértelműeknek kell lenniük. A benyújtott információknak és adatoknak lehetővé kell tenniük az egyes üzemeltetők és tulajdonosok teljesítményének saját tagállamukon belüli, és az iparág egésze teljesítményének tagállamok közötti összehasonlítását.

A 2. pontban említett, összegyűjtött és egységes szerkezetbe foglalt információknak lehetővé kell tenniük a tagállamok számára, hogy előzetes figyelmeztetést lehessen kiadni a biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus védőelemek állapotának lehetséges romlásáról, és lehetővé kell tenniük számukra megelőző intézkedések meghozatalát. Az információknak igazolniuk kell továbbá az egyes üzemeltetők, a tulajdonosok és az iparág egésze által végrehajtott intézkedések és ellenőrzések általános hatékonyságát, különösen a súlyos balesetek megelőzése és a környezeti kockázatok minimalizálása tekintetében.

A 24. cikkben foglalt követelmények teljesítése érdekében egyszerűsített, a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhető és az adatok országhatárokon átnyúló összehasonlítását megkönnyítő formátumot kell kidolgozni az e melléklet 2. pontja szerinti releváns adatok közzétételének megkönnyítésére és a 25. cikk szerinti jelentések elkészítéséhez.

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

1.	A Bizottság sajnálja, hogy a 41. cikk (3) és (5) bekezdése értelmében egyes tagállamok részlegesen mentesülnek az irányelv átültetésének kötelezettsége alól, és úgy véli, hogy e mentesülések nem teremthetnek precedenst, mert ez a feltétele annak, hogy ne sérüljön az uniós jog integritása.

A Bizottság megállapítja, hogy a tagállamok mellőzhetik az irányelv 20. cikkének átültetését és alkalmazását arra hivatkozva, hogy joghatóságuk alatt jelenleg nincs bejegyezve olyan társaság, amely az Unió területén kívül tengeri olaj- és gázipari tevékenységet folytat.

Az irányelv hatékony végrehajtása érdekében a Bizottság hangsúlyozza, hogy a szóban forgó tagállamok feladata gondoskodni arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó, már bejegyzett társaságok – tevékenységi körüket a tengeri olaj- és gázipari tevékenységgel bővítve, ugyanakkor e bővítésnek az illetékes nemzeti hatóságnál történő bejelentését mellőzve – ne kerülhessék meg az irányelv céljait, s hogy ez utóbbi hatóságok így minden lépést megtehessenek a 20. cikk maradéktalan alkalmazása érdekében.

A Bizottság minden szükséges intézkedéssel fel fog lépni az esetlegesen tudomására jutó jogmegkerülések ellen.

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2013.178.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 178

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	56. évfolyam 2013. június 28.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 576/2013/EU rendelete (2013. június 12.) a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásáról és a 998/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről ( 1 )	1
		IRÁNYELVEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2013/29/EU irányelve (2013. június 12.) a pirotechnikai termékek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) ( 1 )	27
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2013/30/EU irányelve (2013. június 12.) a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról ( 1 )	66
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2013/31/EU irányelve (2013. június 12.) a 92/65/EGK tanácsi irányelvnek a kutyák, macskák és görények Unión belüli kereskedelmére és Unióba való behozatalára irányadó állat-egészségügyi követelmények tekintetében történő módosításáról ( 1 )	107

	II Nem jogalkotási aktusok
	RENDELETEK
*	A Bizottság 577/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) a 576/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti, a kutyák, macskák és görények nem kereskedelmi célú mozgásához szükséges azonosító okmányok mintájáról, területek és harmadik országok jegyzékének, valamint bizonyos feltételeknek való megfelelést igazoló nyilatkozatok formátumának, külső megjelenésének és nyelvének megállapításáról ( 1 )	109

ISO-kód	Terület vagy harmadik ország	Ide tartozó területek
AC	Ascension
AE	Egyesült Arab Emírségek
AG	Antigua és Barbuda
AR	Argentína
AU	Ausztrália
AW	Aruba
BA	Bosznia-Hercegovina
BB	Barbados
BH	Bahrein
BM	Bermuda
BQ	Bonaire, Sint Eustatius és Saba (BES-szigetek)
BY	Belarusz
CA	Kanada
CL	Chile
CW	Curaçao
FJ	Fidzsi
FK	Falkland-szigetek
HK	Hongkong
JM	Jamaica
JP	Japán
KN	Saint Kitts és Nevis
KY	Kajmán-szigetek
LC	Saint Lucia
MS	Montserrat
MU	Mauritius
MX	Mexikó
MY	Malajzia
NC	Új-Kaledónia
NZ	Új-Zéland
PF	Francia Polinézia
PM	Saint-Pierre és Miquelon
RU	Oroszország
SG	Szingapúr
SH	Szent Ilona
SX	Sint Maarten
TT	Trinidad és Tobago
TW	Tajvan
US	Amerikai Egyesült Államok	AS – Amerikai Szamoa GU – Guam MP – Északi-Mariana-szigetek PR – Puerto Rico VI – Amerikai Virgin-szigetek
VC	Saint Vincent és Grenadine-szigetek
VG	Brit Virgin-szigetek
VU	Vanuatu
WF	Wallis és Futuna
YT (2)	Mayotte

ISO-kód	Terület vagy harmadik ország
AD	Andorra
CH	Svájc
FO	Feröer szigetek
GI	Gibraltár
GL	Grönland
HR (1)	Horvátország
IS	Izland
LI	Liechtenstein
MC	Monaco
NO	Norvégia
SM	San Marino
VA	Vatikánváros