25.4.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 115/1

(1)

A kockázati tőke finanszírozást nyújt olyan vállalkozásoknak, amelyek általában nagyon kicsik, vállalati fejlődésük kezdeti szakaszában vannak, valamint jelentős növekedési és terjeszkedési lehetőségeik vannak. A kockázatitőke-alapok emellett értékes szakértelmet és tudást, üzleti kapcsolatokat, márkaértéket (brand equity) adnak és stratégiai tanácsadást nyújtanak a vállalkozásoknak. A kockázatitőke-alapok azáltal, hogy finanszírozást és tanácsadást nyújtanak ezeknek a vállalkozásoknak, serkentik a gazdasági növekedést, hozzájárulnak a munkahelyek létrehozásához és a tőke mobilizációjához, elősegítik az innovatív vállalkozások létrehozását és elterjedését, növelik azok kutatási-fejlesztési befektetéseit, és táplálják a vállalkozói szellemet, az innovációt és a versenyképességet, összhangban az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményben meghatározott Európa 2020 stratégia (Európa 2020) célkitűzéseivel és a tagállamok előtt álló hosszú távú kihívásokkal – mint például az európai stratégiai és politikai elemzési rendszer „Globális trendek 2030-ig: Állampolgárok egy összefonódó és több központú világban” című, 2012. márciusi jelentésében meghatározott kihívásokkal – összefüggésben.

(2)

Közös keretszabályok meghatározására van szükség az „EuVECA” megnevezésnek a minősített kockázatitőke-alapokra való használata, különösen az e megnevezéssel működő alapok portfólió-összetétele, azok finanszírozható befektetési célja, az általuk használható befektetési eszközök, valamint az ilyen alapokba történő befektetés szempontjából az Unióban egységes szabályok szerint elfogadható befektetői csoportok vonatkozásában. Ilyen közös keretrendszer hiányában fennáll annak kockázata, hogy a tagállamok nemzeti szinten olyan eltérő intézkedéseket hoznak, amelyek közvetlen negatív hatást gyakorolnak a belső piacra, és akadályozzák annak megfelelő működését, mivel az egész Unióban működtetni kívánt kockázatitőke-alapokra az egyes tagállamokban különböző szabályok lennének érvényesek. A portfólió-összetételre, a befektetési célokra és a jelentős befektetőkre vonatkozó eltérő minőségi követelmények emellett eltérő befektetővédelmi szinteket eredményezhetnek, továbbá a minősített kockázatitőke-alapok befektetési ügyletei tekintetében zavaros elképzelésekhez vezethetnek. Emellett a befektetőknek össze kell tudniuk hasonlítani a különböző minősített kockázatitőke-alapok befektetési ügyleteit. Fel kell számolni a minősített kockázatitőke-alapok határokon átnyúló forrásbevonási tevékenységét akadályozó jelentős tényezőket, meg kell akadályozni az említett alapok közötti verseny torzulását, és elejét kell venni annak, hogy a jövőben bármely olyan további tényező léphessen fel, amely akadályozhatná az alapok forgalmazását, és jelentős mértékben torzíthatná a versenyt. Következésképpen e rendelet tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke – ahogyan azt az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata értelmezi – a megfelelő jogalap.

(3)

Szükség van egy olyan rendelet elfogadására, amely a minősített kockázatitőke-alapok tekintetében egységes szabályokat állapít meg, és valamennyi tagállamban megfelelő kötelezettségeket ír elő az Unióban az „EuVECA” megnevezés alatt forrásbevonást végrehajtani kívánó kezelőikre vonatkozóan. Ezeknek a követelményeknek biztosítaniuk kell a kockázatitőke-alapokba befektetni kívánó befektetők bizalmát.

(4)

Az „EuVECA” megnevezés használatára vonatkozó minőségi követelmények rendeletben történő megállapítása biztosítja, hogy e követelmények közvetlenül alkalmazandók legyenek az olyan kollektív befektetési vállalkozások kezelőire, amelyek e megnevezés alatt végeznek forrásbővítést. Ezenkívül az irányelvek átültetésének következményeként kialakuló eltérő nemzeti követelmények megelőzésével biztosítja azt is, hogy egységes feltételek vonatkozzanak a megnevezés használatára. A kollektív befektetési vállalkozások e megnevezést használó kezelőinek az Unió egészében azonos szabályokat kell követniük, ami a befektetők bizalmát is növelni fogja. E rendelet csökkenti a szabályozás bonyolultságát és a kezelőknek a kockázatitőke-alapokat szabályozó, gyakran eltérő nemzeti szabályoknak való megfeleléssel járó költségeit, különösen azon kezelők esetében, amelyek határokon átnyúló módon kívánnak forrásbevonást végrehajtani. E rendelet a verseny torzulásának megakadályozásához is hozzájárul.

(5)

Amint a Bizottság 2011. december 7-i, „Cselekvési terv a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására” című közleményében megállapítja, a Bizottság 2012-ben fejezi be a határokon átnyúló kockázatitőke-befektetéseket hátráltató adózási akadályok vizsgálatát annak érdekében, hogy 2013-ban olyan megoldásokat mutasson be, amelyek célja az akadályok megszüntetése, és egyúttal az adókikerülés és az adócsalás megelőzése.

(6)

Lehetővé kell tenni, hogy a minősített kockázatitőke-alapok külső vagy belső kezelésűek legyenek. Amennyiben egy minősített kockázatitőke-alap belső kezelésű, az alap egyben a kezelő is, ezért a kezelőkre vonatkozó, e rendelet szerinti valamennyi követelménynek eleget kell tennie, és azt e rendelettel összhangban nyilvántartásba kell venni. Egy belső kezelésű minősített kockázatitőke-alap számára ugyanakkor nem lehet engedélyezni, hogy más kollektív befektetési vállalkozások vagy átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV-k) külső kezelője legyen.

(7)

Az e rendelet és a kollektív befektetési vállalkozásokra és azok kezelőire vonatkozó más szabályok közötti kapcsolat tisztázása érdekében szükséges megállapítani, hogy ez a rendelet kizárólag olyan, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) hatálya alá tartozó ÁÉKBV-ktől eltérő kollektív befektetési vállalkozások kezelőire alkalmazandó, amelyek az Unióban letelepedettek, és az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (5) összhangban a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága nyilvántartásba vette őket, feltéve, hogy az említett kezelők minősített kockázatitőke-alapok portfólióit kezelik. Ugyanakkor az e rendelet szerint nyilvántartásba vett kockázatitőke-alapok külső kezelői számára is meg kell engedni, hogy ÁÉKBV-kat kezeljenek, amennyiben a 2009/65/EK irányelv szerint engedélyük van rá.

(8)

E rendeletet továbbá kizárólag azon kollektív befektetési vállalkozások kezelőire kell alkalmazni, amelyek kezelt eszközeinek összesített értéke nem haladja meg a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett küszöbértéket. Az e rendelet szerinti küszöbérték kiszámítása azonos a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett küszöbértékével.

(9)

Ugyanakkor azon, e rendelet szerint nyilvántartásba vett kockázatitőkealap-kezelők, amelyek kezelt eszközeinek összesített értéke meghaladja a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott küszöbértéket, és amelyeknek ezért az említett irányelv 6. cikke szerint engedélyt kell kérniük a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaitól, továbbra is használhatják az „EuVECA” megnevezést a minősített kockázatitőke-alapok Unióban történő forgalmazása során, amennyiben megfelelnek az említett irányelvben meghatározott követelményeknek, és továbbra is megfelelnek az „EuVECA” megnevezés használatára vonatkozó, az e rendeletben a minősített kockázatitőke-alapokkal kapcsolatban meghatározott bizonyos követelményeknek. Ez egyaránt vonatkozik a meglévő minősített kockázatitőke-alapokra és a küszöbérték meghaladását követően létrehozott minősített kockázatitőke-alapokra.

(10)

Ez a rendelet nem alkalmazandó, ha a kollektív befektetési vállalkozás kezelője nem kívánja használni az „EuVECA” megnevezést. Ezekben az esetekben továbbra is a meglévő nemzeti és az általános uniós szabályok alkalmazandók.

(11)

E rendeletnek egységes szabályokat kell megállapítania a minősített kockázatitőke-alapok jellegére, különösen az olyan minősített portfólióvállalkozásokra vonatkozóan, amelyekbe a minősített kockázatitőke-alapok jogosultak befektetni, valamint az alkalmazandó befektetési eszközökre vonatkozóan. Ez azért szükséges, hogy a minősített kockázatitőke-alapok fogalma világosan elhatárolódjon az olyan alternatív befektetési alapoktól, amelyek más, kevésbé szakosodott befektetési stratégiát alkalmaznak, mint például a kivásárlások vagy a spekulatív ingatlanbefektetések, amelyeket e rendelet nem kíván ösztönözni.

(12)

Az e rendelettel szabályozandó kollektív befektetési vállalkozások pontos körülírásának céljával összhangban, és annak biztosítása érdekében, hogy e befektetési vállalkozások a vállalati fejlődés kezdeti szakaszában lévő kisvállalkozások tőkeellátását segítsék, azokat az alapokat kell minősített kockázatitőke-alapoknak tekinteni, amelyek az összesített tőke-hozzájárulásaik és le nem hívott tőkéjük legalább 70 %-át ilyen vállalkozásokba kívánják befektetni. A minősített kockázatitőke-alapok számára nem lehet megengedni, hogy összesített tőke-hozzájárulásaiknak és le nem hívott tőkéjüknek több mint 30 %-át minősített befektetésektől eltérő eszközökbe fektessék be. Ez azt jelenti, hogy míg a nem minősített befektetésekre vonatkozó felső határnak mindenkor a 30 %-os küszöbértéknek kell lennie, a minősített befektetésekre vonatkozóan a 70 %-os küszöbértéket kell fenntartani a minősített kockázatitőke-alap teljes fennállása során. E küszöbértékeket a vonatkozó költségek, valamint készpénz és pénzeszköz-egyenértékesek levonása után befektethető összegek alapján kell kiszámítani. E rendeletnek meg kell határoznia a küszöbértékek kiszámításához szükséges részleteket.

(13)

E rendelet célja a kis- és középvállalkozások (kkv-k) növekedésének és innovációjának erősítése az Unióban. A harmadik országokban letelepedett minősített portfólióvállalkozásokba történő befektetés révén nőhet a minősített kockázatitőke-alapok tőkéje, ami az uniós kkv-k hasznára válhat. Azonban e rendelet semmilyen körülmények között nem hozhatja előnyös helyzetbe az olyan harmadik országokban letelepedett portfólióvállalkozásokba történő befektetéseket, amelyek nem kötöttek megfelelő együttműködési megállapodást a minősített kockázatitőke-alap kezelőjének letelepedése szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival és más olyan tagállamokkal, amelyekben a minősített kockázatitőke-alap befektetési jegyeit vagy részvényeit forgalmazni kívánják, vagy adóügyi kérdésekben nincs tényleges információcsere közöttük.

(14)

A minősített kockázatitőke-alapnak első lépésként az Unióban letelepedettnek kell lennie ahhoz, hogy jogosult legyen az e rendelettel létrehozott „EuVECA” megnevezés használatára. A Bizottságnak az e rendelet alkalmazásának kezdő időpontját követő két éven belül felül kell vizsgálnia az „EuVECA” megnevezés Unióban letelepedett alapok esetében történő használatára vonatkozó korlátozásokat, figyelembe véve az azon intézkedésekre vonatkozó bizottsági ajánlás alkalmazásának tapasztalatait, amelyek célja az, hogy harmadik országokat a jó adóügyi igazgatás minimális szabályainak alkalmazására ösztönözzenek.

(15)

A minősített kockázatitőkealap-kezelőknek képesnek kell lenniük arra, hogy az alap életciklusa alatt további tőke-hozzájárulásokat vonzzanak. Az ilyen, a minősített kockázatitőke-alap életciklusa alatt eszközölt további tőke-hozzájárulásokat a következő, nem minősített eszközökbe történő befektetés tervezésekor kell figyelembe venni. További tőkekövetelményeket kell lehetővé tenni a minősített kockázatitőke-alapok alapszabályában, illetve létesítő okiratában meghatározott kritériumoknak és feltételeknek megfelelően.

(16)

A minősített befektetéseket sajáttőke- vagy kvázisajáttőke-eszközök formájában kell eszközölni. A kvázisajáttőke-eszközök olyan típusú, saját tőkét és hitelt kombináló finanszírozási eszközökből állnak, amelyek esetében az eszköz hozamát a minősített portfólióvállalkozás nyereségével vagy veszteségével kapcsolták össze, és az eszköz visszafizetése nemteljesítés esetén nem teljes mértékben biztosított. Ezek az eszközök finanszírozási eszközök széles körét foglalják magukban, így például alárendelt kölcsönöket, csendes részesedéseket, nyereségrészesedésre jogosító hiteleket, nyereségrészesedési jogokat, átváltható kötvényeket és opciós utalványt is tartalmazó kötvényeket. A sajáttőke- vagy kvázisajáttőke-eszközök lehetséges kiegészítéseként – nem helyettesítve azokat – lehetővé kell tenni, hogy a minősített kockázatitőke-alap egy olyan minősített portfólióvállalkozás számára nyújtson biztosított vagy nem biztosított hiteleket, például áthidaló finanszírozást, amelyben a minősített kockázatitőke-alap már rendelkezik minősített befektetésekkel, amennyiben a minősített kockázatitőke-alap összesített tőke-hozzájárulásainak és le nem hívott tőkéjének legfeljebb 30 %-át használja fel ilyen hitelek céljára. Ezenkívül a kockázatitőke-piac meglévő gyakorlatainak figyelembevétele érdekében lehetővé kell tenni a minősített kockázatitőke-alap számára, hogy megvásárolja egy minősített portfólióvállalkozás meglévő részvényeit az adott vállalkozás jelenlegi részvényeseitől. Továbbá a lehető legtágabb forrásbevonási lehetőségek biztosítása érdekében engedélyezni kell a más minősített kockázatitőke-alapokba történő befektetést. Annak megakadályozása érdekében, hogy a minősített portfólióvállalkozásokba történő befektetések felhíguljanak, a minősített kockázatitőke-alapoknak csak akkor szabad engedélyezni a más minősített kockázatitőke-alapokba történő befektetést, amennyiben a minősített kockázatitőke-alap összesített tőke-hozzájárulásainak és le nem hívott tőkéjének legfeljebb 10 %-át fekteti be más minősített kockázatitőke-alapokba.

(17)

A kockázatitőke-alapok legfőbb tevékenysége a kkv-knak elsődleges befektetések révén nyújtott finanszírozás. A kockázatitőke-alapok jellegüknél fogva nem folytathatnak rendszerszintű jelentőségű banki tevékenységeket az általános prudenciális keretszabályozáson kívül (úgynevezett „árnyékbanki tevékenység”), és nem követhetnek olyan, a magántőkére jellemző stratégiákat, mint például a tőkeáttételes kivásárlás.

(18)

Összhangban az Európa 2020-szal, e rendelet célja a valós gazdaságban működő innovatív kkv-kba történő kockázatitőke-befektetések ösztönzése. A hitelintézeteket, befektetési cégeket, biztosítási vállalkozásokat, pénzügyi holdingokat és vegyes tevékenységű társaságokat ezért ki kell zárni a minősített portfólióvállalkozások e rendelet szerinti meghatározásából.

(19)

Olyan szabályokat kell meghatározni, amelyek révén a minősített kockázatitőke-alapok elsősorban közvetlenül kibocsátott eszközökbe fektetnek be, mert így biztosítható, hogy az e rendelet szerinti minősített kockázatitőke-alapok megkülönböztethetőek legyenek a kibocsátott értékpapírokkal a másodlagos piacon kereskedő alternatív befektetési alapok szélesebb körű kategóriájától.

(20)

Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőkealap-kezelők bizonyos fokú rugalmassággal rendelkezzenek minősített kockázatitőke-alapjaik befektetés- és likviditáskezelésében, lehetővé kell tenni a – például a nem minősített portfóliótársaságok részvényeivel vagy részesedéseivel – kereskedést vagy nem minősített befektetések vásárlását az összesített tőkehozzájárulások és a le nem hívott tőke 30 %-át meg nem haladó maximális küszöbértékig.

(21)

Annak érdekében, hogy az „EuVECA” megnevezés az Unió egész területén a befektetők számára megbízható és könnyen azonosítható legyen, a minősített kockázatitőke-alapok Unióban történő forgalmazásakor az „EuVECA” megnevezést kizárólag azok a minősített kockázatitőkealap-kezelők használhatják, amelyek megfelelnek az e rendeletben meghatározott egységes minőségi kritériumoknak.

(22)

Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőke-alapok a céljuknak megfelelő, elkülönült és azonosítható profillal rendelkezzenek, egységes szabályokat kell bevezetni az ilyen alapok portfólió-összetételére és engedélyezett befektetési technikáira vonatkozóan.

(23)

Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőke-alapok ne járuljanak hozzá rendszerszintű kockázatok kialakulásához, valamint hogy az ilyen alapok befektetési tevékenységük során a minősített portfóliótársaságok támogatására összpontosítsanak, meg kell tiltani az alap szintjén a tőkeáttétel alkalmazását. A minősített kockázatitőkealap-kezelők a minősített kockázatitőke-alap szintjén csak azzal a feltétellel vehetnek fel kölcsönt, bocsáthatnak ki hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, vagy vállalhatnak garanciát, ha ezeket a kölcsönöket, garanciákat vagy kitettségeket le nem hívott kötelezettségvállalások fedezik, és így nem emelik az alap kockázatát a lekötött tőkéjének szintjét meghaladóan. A tőkekövetelményeknek teljes mértékben megfelelő minősített kockázatitőke-alapok befektetőinek készpénzelőlegei nem növelik a minősített kockázatitőke-alap kockázatát, ezért engedélyezni kell azokat. Annak érdekében továbbá, hogy az alapok fedezni tudják azokat a rendkívüli likviditási hiányokat, amelyek a lehívható tőkének a befektetőktől történő lehívása és az alap számláján történő tényleges jóváírása között előfordulhatnak, a rövid távú kölcsönfelvételt meg kell engedni, amennyiben az ilyen hitelfelvétel összege nem haladja meg az alap le nem hívott tőkéjét.

(24)

Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőke-alapok forgalmazása csak olyan befektetők részére történjen, akik rendelkeznek tudással, tapasztalattal és szakértelemmel ahhoz, hogy meghozzák saját befektetési döntéseiket és megfelelően értékeljék az ilyen alapokhoz kapcsolódó kockázatokat, valamint a minősített kockázatitőke-alapok iránti befektetői bizalom megtartása érdekében bizonyos biztosítékokról kell rendelkezni. A minősített kockázatitőke-alapokat ebből kifolyólag csak szakmai ügyfelek részére, vagy a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) értelmében szakmai ügyfélnek tekinthető befektetők részére szabad forgalmazni. Annak érdekében azonban, hogy a minősített kockázatitőke-alapok befektetőinek köre megfelelően széles legyen, kívánatos, hogy egyes más befektetők, többek között a magas tőkefedezettel rendelkező magánszemélyek is hozzáférhessenek a minősített kockázatitőke-alapokhoz. Ezen egyéb befektetők tekintetében azonban külön biztosítékokat kell megállapítani annak garantálására, hogy a minősített kockázatitőke-alapokat kizárólag olyan befektetők részére forgalmazzák, amelyek az ilyen befektetésekhez megfelelő profillal rendelkeznek. Ezek a biztosítékok kizárják a rendszeres megtakarítási formákon keresztül történő forgalmazást. Továbbá lehetővé kell tenni, hogy a minősített kockázatitőkealap-kezelő ügyvezetői, igazgatói és a vezetésben szerepet vállaló alkalmazottjai befektetéseket hajtsanak végre, amennyiben azok az általuk kezelt minősített kockázatitőke-alapba irányulnak, mivel ezek a személyek kellő ismeretekkel rendelkeznek ahhoz, hogy kockázatitőke-befektetésekben vegyenek részt.

(25)

Annak érdekében, hogy csak azok a minősített kockázatitőkealap-kezelők használhassák az „EuVECA” megnevezést, amelyek piaci viselkedésük tekintetében teljesítik az egységes minőségi kritériumokat, szabályokat kell megállapítani az üzletvitelre, valamint e kezelőknek a befektetőikkel fenntartott kapcsolatára vonatkozóan. Ugyanezen okból egységes feltételeket kell megállapítani az összeférhetetlenség e kezelők általi kezelésére vonatkozóan. E szabályoknak és feltételeknek azt is meg kell követelniük, hogy a kezelők rendelkezzenek az összeférhetetlenség megfelelő kezeléséhez szükséges szervezeti és adminisztratív eszközökkel.

(26)

Amennyiben egy minősített kockázatitőkealap-kezelő harmadik felekre kíván feladatokat ruházni, az ilyen feladatátruházás nem befolyásolhatja a kezelő felelősségét a kockázatitőke-alappal és befektetőivel szemben. A kezelő továbbá nem ruházhat át feladatokat olyan mértékben, hogy lényegileg már ne legyen a minősített kockázatitőke-alap kezelőjének tekinthető, és postafiókcéggé váljon. A kezelő továbbra is felel az átruházott feladatok megfelelő teljesítéséért, valamint e rendelet folyamatos betartásáért. A feladatátruházás nem befolyásolhatja hátrányosan a kezelő felügyeletének hatékonyságát, és nem akadályozhatja azt, hogy a kezelő az alap befektetőinek megfelelő módon fellépjen, vagy hogy az alapot ilyen módon kezeljék.

(27)

Az „EuVECA” megnevezés integritásának biztosítása érdekében minőségi kritériumokat kell megállapítani a minősített kockázatitőkealap-kezelő szervezeti felépítésére vonatkozóan. Ezért egységes és arányos követelményeket kell meghatározni a megfelelő technikai és emberi erőforrások meglétére vonatkozóan.

(28)

A minősített kockázatitőke-alapok megfelelő kezelésének biztosítása érdekében, és azért, hogy a kezelőik kezelni tudják a tevékenységeikből adódó esetleges kockázatokat, egységes és arányos követelményeket kell meghatározni a minősített kockázatitőkealap-kezelők rendelkezésére álló elegendő saját források fenntartására vonatkozóan. Az ilyen saját források összegének elegendőnek kell lennie a folytonosság és a minősített kockázatitőke-alapok megfelelő kezelésének biztosítására.

(29)

A befektetővédelem érdekében gondoskodni kell a minősített kockázatitőke-alap eszközeinek megfelelő értékeléséről. A minősített kockázatitőke-alapok alapszabályának vagy létesítő okiratának ezért előírásokat kell tartalmaznia az eszközértékelésre vonatkozóan. Ezzel biztosítható az értékelés integritása és átláthatósága.

(30)

Annak biztosítása érdekében, hogy az „EuVECA” megnevezést használó minősített kockázatitőkealap-kezelők megfelelően számot adjanak tevékenységükről, egységes szabályokat kell megállapítani az éves beszámolóra vonatkozóan.

(31)

Annak érdekében, hogy a befektetők szemében meg lehessen őrizni az „EuVECA” megnevezés integritását, fontos, hogy ezt a megnevezést csak azok a minősített kockázatitőkealap-kezelők használhassák, amelyek a befektetési politikájuk és befektetési céljaik tekintetében teljes mértékben átláthatóak. Ezért egységes szabályokat kell meghatározni az ilyen kezelőknek a befektetőik felé fennálló nyilvánosságrahozatali kötelezettségeire vonatkozóan. Különösképpen meg kell határozni a minősített alapok befektetési stratégiájával és célkitűzéseivel, az alkalmazott befektetési eszközökkel, a költségekre és a kapcsolódó díjakra vonatkozó információkkal, valamint a minősített alap által ajánlott befektetés kockázat-nyereség profiljával kapcsolatos, a szerződéskötés előtti nyilvánosságrahozatali kötelezettségeket. A nagyfokú átláthatóság érdekében a nyilvánosságrahozatali kötelezettségeknek az arra vonatkozó információkra is ki kell terjedniük, hogy hogyan számítják ki a kezelők díjazását.

(32)

Az e rendeletben foglalt egységes követelményeknek való megfelelés hatékony felügyeletének biztosítása érdekében a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága felügyeli, hogy a minősített kockázatitőkealap-kezelők megfelelnek-e az e rendeletben meghatározott egységes követelményeknek. Ezért azon kezelők, amelyek minősített alapjaikat az „EuVECA” megnevezés alatt kívánják forgalmazni, kötelesek értesíteni e szándékukról a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát. A hatáskörrel rendelkező hatóságnak nyilvántartásba kell vennie az alapkezelőt, amennyiben valamennyi szükséges információ benyújtásra került, és megfelelő intézkedések biztosítják az e rendelet követelményeinek való megfelelést. Az ilyen nyilvántartás az Unió egész területén érvényes.

(33)

A minősített kockázatitőke-alapok hatékony határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítése érdekében a lehető leggyorsabban nyilvántartásba kell venni a kezelőt.

(34)

Jóllehet e rendelet tartalmaz biztosítékokat az alapok megfelelő felhasználásának biztosítása céljából, a felügyeleti hatóságoknak ügyelniük kell arra, hogy ezeket a biztosítékokat be is tartsák.

(35)

Az e rendeletben meghatározott egységes kritériumoknak való megfelelés hatékony felügyeletének biztosítása érdekében szabályokat kell megállapítani arra vonatkozóan, hogy mely körülmények fennállása esetén kell naprakésszé tenni a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához benyújtott adatokat.

(36)

Az e rendeletben meghatározott követelmények hatékony ellenőrzése érdekében ezenkívül eljárást kell megállapítani a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóságok közötti, határokon átnyúló értesítésre vonatkozóan, amelyet a minősített kockázatitőke-alapok kezelőinek a letelepedésük szerinti tagállamban történt nyilvántartásba vétele indít el.

(37)

Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőke-alapok forgalmazásának feltételei az Unió egész területén átláthatók legyenek, az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság [EÉPH]) számára elő kell írni egy olyan központi adatbázis működtetését, amely tartalmazza az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett valamennyi minősített kockázatitőkealap-kezelőt és általuk kezelt minősített kockázatitőke-alapot.

(38)

Amennyiben a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága világos és alátámasztható indokok alapján úgy véli, hogy valamely kockázatitőkealap-kezelő a területén belül sérti e rendeletet, erről azonnal tájékoztatja a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát, amely megteszi a szükséges intézkedéseket.

(39)

Amennyiben valamely kockázatitőkealap-kezelő továbbra is e rendeletet egyértelműen sértő magatartást folytat a letelepedése szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának intézkedései ellenére, vagy mert a letelepedése szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága nem hoz intézkedést ésszerű időkereten belül, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának értesítését követően valamennyi megfelelő intézkedést meghozzon annak érdekében, hogy megvédje a befektetőket, beleértve annak lehetőségét is, hogy a fogadó tagállam területén megtiltja az érintett kezelő számára kockázatitőke-alapja további forgalmazását.

(40)

Az e rendeletben megállapított egységes kritériumoknak való megfelelés hatékony ellenőrzése érdekében e rendelet felsorolja azokat a felügyeleti jogköröket, amelyekkel a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak rendelkezniük kell.

(41)

A megfelelő végrehajtás érdekében e rendelet közigazgatási szankciókat és más intézkedéseket tartalmaz arra az esetre, ha megsértik a rendelet fő előírásait, azaz a portfólió összetételére, az elfogadható befektetők kilétét érintő biztosítékokra, valamint az „EuVECA” megnevezésnek kizárólag az e rendelettel összhangban nyilvántartásba vett minősített kockázatitőkealap-kezelők általi használatára vonatkozó szabályokat. E fő előírások megsértésének adott esetben az „EuVECA” megnevezés használatának megtiltását és az érintett alapkezelő nyilvántartásból való törlését kell maga után vonnia.

(42)

A letelepedés szerinti és a fogadó tagállamnak, valamint az EÉPH-nak információcserét kell folytatnia a felügyeleti információkra vonatkozóan.

(43)

Az e rendeletben meghatározott egységes kritériumoknak való megfelelés felügyeletével megbízott szervek közötti hatékony szabályozói együttműködés megköveteli, hogy magas szintű szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozzon valamennyi érintett nemzeti hatóságra és az EÉPH-ra.

(44)

Az e rendeletben előírt követelmények részletes meghatározása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a minősített kockázatitőkealap-kezelők által kerülendő összeférhetetlenségi helyzetek típusainak meghatározására és az ezzel összefüggésben teendő lépésekre vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(45)

A pénzügyi szolgáltatások terén alkalmazott technikai standardoknak Unió-szerte következetes harmonizációt és magas szintű felügyeletet kell biztosítaniuk. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne az EÉPH-t, mint magas szintű szakértelemmel rendelkező szervet, megbízni olyan – a Bizottsághoz benyújtandó – végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket.

(46)

A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok révén és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el. Az EÉPH-t meg kell bízni az e rendeletben említett értesítés formájára vonatkozó végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával.

(47)

A Bizottságnak az e rendelet alkalmazásának kezdő időpontját követő négy éven belül felül kell vizsgálni e rendeletet a kockázatitőke-piac változásainak értékelése céljából. A felülvizsgálat tartalmazza az e rendeletben előírt szabályok működésének és az alkalmazásuk során szerzett tapasztalatoknak az általános felmérését. A felülvizsgálat eredménye alapján a Bizottságnak jelentést kell benyújtania – szükség esetén jogalkotási javaslatokkal együtt – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(48)

Ezenkívül az e rendelet alkalmazásának kezdő időpontját követő négy éven belül a Bizottságnak meg kell kezdenie az e rendelet és a kollektív befektetési vállalkozásokról és azok kezelőiről szóló egyéb szabályok, különösen a 2011/61/EU irányelv közötti kölcsönhatás vizsgálatát. E felülvizsgálatnak különösen foglalkoznia kell e rendelet hatályával, felmérve, hogy ki kell-e terjeszteni azt, lehetővé téve, hogy a nagyobb alternatív befektetési alapok kezelői is használhassák az „EuVECA” megnevezést. A felülvizsgálat alapján a Bizottságnak jelentést kell benyújtania – szükség esetén a jogalkotási javaslatokkal együtt – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(49)

E felülvizsgálattal összefüggésben a Bizottságnak értékelnie kell az alapok befektetők általi felvételét esetlegesen akadályozó tényezőket, ideértve azt is, hogy milyen hatást gyakorolnak az intézményi befektetőkre a rájuk vonatkozó egyéb prudenciális jellegű szabályok. Ezenkívül a Bizottságnak adatokat kell gyűjtenie az „EuVECA” megnevezés más uniós programokhoz, például a szintén az uniós innovációt támogatni hivatott Horizont 2020-hoz való hozzájárulásának értékelése érdekében.

(50)

A 2010. október 6-i, „Európa 2020 – Az innovatív Unió” című és a 2011. december 7-i„Cselekvési terv a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására” című bizottsági közleményekre tekintettel fontos biztosítani a kockázatitőke-piacok támogatására szolgáló állami rendszerek hatékonyságát az Unión belül, valamint az innovációt előmozdítani kívánó különféle uniós politikák, például a versenypolitika és a kutatási politika közötti koordinációt és kölcsönös koherenciát. Az uniós innovációs és növekedési politikák központjában a zöld technológia áll, tekintettel az Unió arra irányuló célkitűzésére, hogy globális vezető szerepet érjen el az intelligens és fenntartható növekedés, valamint az energia- és erőforrás-hatékonyság terén, beleértve a kkv-k finanszírozásának területét is. A Bizottságnak e rendelet felülvizsgálatakor értékelnie kell e rendeletnek az e célkitűzés felé vezető előrehaladásra gyakorolt hatását.

(51)

Az EÉPH-nak értékelnie kell az e rendelet értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(52)

Az Európai Beruházási Alap (EBA) többek között kockázatitőke-alapokba is befektet szerte az Unióban. E rendelet azon intézkedéseinek, amelyek lehetővé teszik a meghatározott közös jellemzőkkel bíró kockázatitőke-alapok könnyű azonosítását, meg kell könnyíteniük az EBA számára az e rendelet szerinti kockázatitőke-alapok lehetséges befektetési célpontként való azonosítását. Ezért ösztönözni kell az EBA-t a minősített kockázatitőke-alapokba történő befektetésre.

(53)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, beleértve a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (7. cikk) és a vállalkozás szabadságát (16. cikk).

(54)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) az irányadó a személyes adatoknak az e rendelettel összefüggésben a tagállamokban végzett, a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai, különösen a tagállamokban kijelölt független közjogi hatóságok felügyelete alatt történő feldolgozására vonatkozóan. A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) szabályozza a személyes adatok e rendelet szerinti feldolgozását, amelyet az EÉPH az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt végez.

(55)

Ez a rendelet nem érinti az állami támogatási szabályok minősített kockázatitőke-alapokra történő alkalmazását.

(56)

Mivel e rendelet célkitűzéseit, nevezetesen a minősített kockázatitőke-alapok forgalmazása tekintetében egységes követelmények alkalmazásának biztosítását és a minősített kockázatitőkealap-kezelők számára egy egyszerű nyilvántartási rendszer létrehozását, és ezáltal a minősített kockázatitőke-alapok Unió-szerte való forgalmazásának elősegítését – teljes mértékben figyelembe véve az „EuVECA” megnevezés használatához kapcsolódó biztonság és megbízhatóság, illetve a kockázatitőke-piac hatékony működése és a különböző érdekelt felek költségei közötti egyensúly megteremtésének szükségességét – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a rendelet célkitűzéseinek léptéke és hatásai miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

a)

kezelt eszközeik összesített értéke nem haladja meg a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett küszöbértéket;

b)

az Unióban letelepedettek;

c)

a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összhangban a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál nyilvántartás-kötelesek; és

d)

minősített kockázatitőkealap-portfóliókat kezelnek.

a)

megfelelnek a 2011/61/EU irányelvben meghatározott követelményeknek; és

b)

továbbra is megfelelnek e rendelet 3. és 5. cikkének, valamint 13. cikke (1) bekezdése c) és i) pontjának.

—

nem vezettek be a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott szabályozott piacon vagy a 15. pontjában meghatározott multilaterális kereskedési rendszerben való kereskedésre,

—

alkalmazottainak létszáma nem éri el a 250 főt, továbbá

—

az éves árbevétele nem haladja meg az 50 millió EUR-t, vagy az éves mérlegfőösszege összesen nem haladja meg a 43 millió EUR-t;

—

a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 4. cikke 1. pontjának a) alpontjában meghatározott hitelintézet,

—

a 2004/39/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás,

—

a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) (Szolvencia II) 13. cikkének 1. pontjában meghatározott biztosító,

—

a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 19. pontjában meghatározott pénzügyi holdingtársaság, vagy

—

a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 20. pontjában meghatározott vegyes tevékenységű holdingtársaság;

—

nem szerepel a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni pénzügyi munkacsoport nem együttműködő országokat és területeket tartalmazó jegyzékében,

—

annak biztosítására irányuló megállapodást kötött a minősített kockázatitőkealap-kezelő letelepedés szerinti tagállamával és azon további tagállamok mindegyikével, amelyekben a minősített kockázatitőkealap-kezelő befektetési jegyeit vagy részvényeit forgalmazni szándékozzák, hogy a harmadik ország teljes mértékben megfelel az OECD adóügyi modellegyezményének 26. cikkében meghatározott szabályoknak, és biztosítja az adóügyi kérdésekre vonatkozó információk tényleges cseréjét, beleértve a többoldalú adómegállapodásokat;

—

minősített portfólióvállalkozás bocsátott ki, és a minősített kockázatitőke-alap közvetlenül a minősített portfólióvállalkozástól szerzi meg,

—

minősített portfólióvállalkozás bocsátott ki a minősített portfólióvállalkozás által kibocsátott, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír ellenében, vagy

—

olyan vállalkozás bocsátott ki, amelynek a minősített portfólióvállalkozás többségi tulajdonú leányvállalata, és amelyet a minősített kockázatitőke-alap a minősített portfólióvállalkozás által kibocsátott, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír ellenében szerzett meg;

a)

legalább 100 000 EUR befektetésére vállalnak kötelezettséget; és

b)

írásban, a befektetési kötelezettségvállalásról megkötendő szerződéstől különálló dokumentumban kijelentik, hogy tudatában vannak a tervezett kötelezettségvállalással vagy befektetéssel járó kockázatnak.

a)

jóhiszeműen, tisztességesen, kellő szaktudással, gondossággal és figyelemmel jár el tevékenységei gyakorlása során;

b)

megfelelő szabályozási elveket és eljárásokat alkalmaz a befektetők és a jogosult portfólióvállalkozások érdekeit érintő, várhatóan felmerülő jogellenes gyakorlatok megakadályozására;

c)

üzleti tevékenységét úgy végzi, hogy az a lehető legnagyobb mértékben előmozdítsa az általa kezelt minősített kockázatitőke-alapok és az ilyen alapokba befektetők érdekeit, valamint a piac integritását;

d)

a minősített portfólióvállalkozásokba történő befektetések kiválasztása és folyamatos ellenőrzése során nagyfokú gondossággal jár el;

e)

megfelelő szaktudással és ismeretekkel rendelkezik arról a minősített portfólióvállalkozásról, amelybe befektet;

f)

tisztességesen kezeli a befektetőket;

g)

biztosítja, hogy egy befektető se részesüljön preferenciális elbánásban, kivéve, ha ezt a preferenciális elbánást a minősített kockázatitőke-alap alapszabályában vagy létesítő okiratában közzéteszik.

a)

minősített kockázatitőkealap-kezelők, az e kezelők tevékenységét ténylegesen ellátó személyek, e kezelők alkalmazottai vagy az e kezelők felett közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzést gyakorló vagy e kezelők által közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött személyek, valamint az e kezelők által kezelt minősített kockázatitőke-alap, vagy az azokba befektetők;

b)

a minősített kockázatitőke-alap vagy az abba befektetők, valamint valamely egyéb, ugyanazon kezelő által kezelt minősített kockázatitőke-alap, vagy az abba befektetők;

c)

a minősített kockázatitőke-alap vagy annak befektetői, valamint az ugyanazon kezelő által kezelt kollektív befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV, vagy az előbbiek befektetői.

a)

az e cikk (2) bekezdésében említett összeférhetetlenség típusai;

b)

a minősített kockázatitőkealap-kezelők által teendő lépések az összeférhetetlenség felismerésére, megelőzésére, kezelésére, nyomon követésére és nyilvánosságra hozatalára irányuló struktúrák, szervezeti és adminisztratív eljárások tekintetében.

a)

az adott kezelő, valamint a vele a minősített kockázatitőke-alapok kezelésével kapcsolatban szerződésben álló bármely egyéb szolgáltató kiléte, valamint e szereplők feladatainak ismertetése;

b)

az adott kezelő rendelkezésére álló saját források összege, és részletes nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy e kezelő miért ítéli meg úgy, hogy ezen összeg elegendő a minősített kockázatitőke-alapjainak megfelelő kezeléséhez szükséges technikai és emberi erőforrások fenntartásához;

c)

a minősített kockázatitőke-alap befektetési stratégiájának és céljainak leírása, beleértve:

d)

a minősített kockázatitőke-alap kockázati profiljának ismertetése, és minden olyan kockázat leírása, amely azokhoz az eszközökhöz kapcsolódik, amelyekbe az alap befektethet, vagy azokhoz a technikákhoz köthető, amelyeket az alap alkalmazhat;

e)

a minősített kockázatitőke-alap értékelési eljárásának, valamint az eszközértékelés árazási módszerének leírása, beleértve a minősített portfólióvállalkozások értékelésére szolgáló módszereket;

f)

a minősített kockázatitőkealap-kezelőt illető díjazás kiszámítási módszerének ismertetése;

g)

a vonatkozó költségek, valamint ezek legmagasabb összegének meghatározása;

h)

amennyiben rendelkezésre áll, a minősített kockázatitőke-alap korábbi pénzügyi teljesítménye;

i)

a minősített kockázatitőke-alap kezelője által vagy külső feleken keresztül nyújtott olyan üzleti támogatási szolgáltatások és más támogatási tevékenységek, amelyek célja azon minősített portfólióvállalkozások fejlődésének, növekedésének vagy egyéb más vonatkozásban folyamatos működésének elősegítése, amelyekbe a minősített kockázatitőke-alap befektet, illetve, ha nem nyújt ilyen szolgáltatásokat vagy nem végez ilyen tevékenységeket, akkor ennek indoklása;

j)

azoknak az eljárásoknak a leírása, amelyekkel a minősített kockázatitőke-alap megváltoztathatja befektetési stratégiáját, befektetési politikáját, vagy mindkettőt.

a)

a minősített kockázatitőke-alapok kezelését ténylegesen végző személyek megnevezése;

b)

a minősített kockázatitőke-alapok megnevezése, a forgalmazni kívánt befektetési jegyek vagy részvények, valamint az alapok befektetési stratégiája;

c)

a II. fejezet szerinti követelményeknek való megfelelés érdekében tett intézkedésekre vonatkozó információk;

d)

azoknak a tagállamoknak a felsorolása, amelyekben a minősített kockázatitőkealap-kezelő forgalmazni kívánja az egyes minősített kockázatitőke-alapokat;

e)

azoknak a tagállamoknak a felsorolása, amelyekben a minősített kockázatitőkealap-kezelő létrehozott vagy létrehozni kíván minősített kockázatitőke-alapokat.

a)

a minősített kockázatitőke-alapok kezelését ténylegesen végző személyek megfelelő jó hírnévvel rendelkeznek, és megfelelő tapasztalattal bírnak a minősített kockázatitőkealap-kezelő által követett befektetési stratégiákról;

b)

az (1) bekezdésben előírt információk hiánytalanul beérkeztek;

c)

az (1) bekezdés c) pontjával összhangban bejelentett intézkedésekkel biztosítható a II. fejezet követelményeinek való megfelelés;

d)

az e cikk (1) bekezdésének e) pontja szerint közölt felsorolásból kiderül, hogy a minősített kockázatitőke-alapok mindegyikét a 3. cikk b) pontja iii. alpontjának megfelelően hozták létre.

a)

új minősített kockázatitőke-alapot kívánnak forgalmazni; vagy

b)

már létező minősített kockázatitőke-alapot kívánnak forgalmazni a 14. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett felsorolásban nem szereplő tagállamban.

a)

betekintési joguk van minden dokumentumba, függetlenül azok formájától, azokról másolatot kérhetnek vagy készíthetnek;

b)

haladéktalan információközlésre szólíthatják fel a minősített kockázatitőkealap-kezelőt;

c)

bárkitől tájékoztatást kérhetnek a minősített kockázatitőkealap-kezelő vagy a minősített kockázatitőke-alap tevékenységéről;

d)

helyszíni ellenőrzést végezhetnek előzetes bejelentéssel vagy előzetes bejelentés nélkül;

e)

megfelelő intézkedéseket hozhatnak annak biztosítására, hogy a minősített kockázatitőkealap-kezelő folyamatosan megfeleljen e rendeletnek;

f)

felszólíthatják a minősített kockázatitőke-alap kezelőjét az e rendeletnek való megfelelésre, és arra, hogy tartózkodjon minden olyan magatartás megismétlésétől, amely e rendelet megsértését jelentheti.

a)

nem felel meg a portfólió-összetételre vonatkozó követelményeknek, és ezzel megsérti az 5. cikket;

b)

a 6. cikket megsértve nem elfogadható befektetők részére forgalmazza a minősített kockázatitőke-alapot;

c)

használja az „EuVECA” megnevezést, azonban nem került nyilvántartásba vételre a 14. cikkel összhangban;

d)

olyan alapok forgalmazásához használja az „EuVECA” megnevezést, amelyeket nem e rendelet 3. cikke b) pontjának iii. alpontjával összhangban hoztak létre;

e)

a 14. cikket megsértve hamis nyilatkozatok alapján vagy bármely egyéb szabálytalan módon vették nyilvántartásba;

f)

üzleti tevékenysége során a 7. cikk a) pontját megsértve nem jár el jóhiszeműen, tisztességesen, kellő szaktudással, gondossággal és figyelemmel;

g)

a 7. cikk b) pontját megsértve nem alkalmaz megfelelő szabályozási elveket és eljárásokat a jogellenes gyakorlatok megakadályozására;

h)

ismételten nem felel meg a 12. cikk éves beszámolóra vonatkozó követelményeinek;

i)

ismételten nem felel meg a 13. cikk szerinti, a befektetők tájékoztatására vonatkozó kötelezettségnek.

a)

intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy a minősített kockázatitőkealap-kezelő folyamatosan megfeleljen az 5. és a 6. cikknek, a 7. cikk a) és b) pontjának, valamint a 12., 13. és 14. cikknek;

b)

megtiltja az „EuVECA” megnevezés használatát, és törli a minősített kockázatitőkealap-kezelőt a nyilvántartásból.

a)

az, hogy a minősített kockázatitőke-alapok kezelői milyen széles körben használták az „EuVECA” megnevezést a különböző tagállamokban akár a tagállamon belül, akár a határokon átnyúló módon;

b)

a minősített kockázatitőke-alapok által eszközölt befektetések földrajzi és ágazati eloszlása;

c)

a 13. cikk szerinti tájékoztatási követelmények megfelelősége, különösen azt illetően, hogy elegendőek-e ahhoz, hogy a befektetők számára lehetővé tegyék a megalapozott befektetési döntések meghozatalát;

d)

különböző minősített befektetéseknek a minősített kockázatitőkealap-kezelők általi alkalmazása, és különösen, hogy szükség van-e e rendeletben a minősített befektetések kiigazítására;

e)

annak lehetősége, hogy a minősített kockázatitőke-alapok forgalmazását kiterjesszék a lakossági befektetőkre;

f)

a tagállamok által e rendelettel összhangban meghatározott közigazgatási szankciók és más intézkedések hatékonysága, arányossága és alkalmazása;

g)

e rendeletnek a kockázatitőke-piacra gyakorolt hatása;

h)

az „EuVECA” megnevezés harmadik országokban létrehozott kockázatitőke-alapok esetében történő használatának engedélyezésére vonatkozó lehetőség, figyelembe véve azon bizottsági ajánlások alkalmazásának tapasztalatait, amelyek célja az, hogy harmadik országokat a jó adóügyi igazgatás minimális szabályainak alkalmazására ösztönözzék;

i)

az, hogy e rendeletet érdemes-e letétkezelői szabályokkal kiegészíteni;

j)

bármely olyan akadály értékelése, amely megakadályozta az „EuVECA” megnevezést használó alapokba való befektetést, beleértve a prudenciális jellegű egyéb uniós jognak az intézményi befektetőkre gyakorolt hatását is.

a)

az a)–g), i) és j) pont vonatkozásában legkésőbb 2017. július 22-ig kell elvégezni;

b)

a h) pont vonatkozásában legkésőbb 2015. július 22-ig kell elvégezni.

25.4.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 115/18

(1)

A befektetők egyre inkább szociális célokat kívánnak elérni, és nem csupán a pénzügyi megtérülést keresik, kialakulóban van a szociális befektetések piaca az Unióban, amelyet részben a szociális gazdasági társaságokat célzó befektetési alapok alkotnak. Ezek a befektetési alapok olyan szociális gazdasági társaságoknak biztosítanak finanszírozást, amelyek a társadalmi változások mozgatórugóiként működnek azáltal, hogy innovatív megoldásokat biztosítanak a társadalmi problémákra, például segítenek kezelni a pénzügyi válság társadalmi következményeit, és nagymértékben hozzájárulnak az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közlemény célkitűzéseinek eléréséhez.

(2)

Ez a rendelet a Bizottság 2011. október 25-i„Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat, mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című közleményében ismertetett, szociális vállalkozásokért indított kezdeményezés keretébe illeszkedik.

(3)

Közös keretszabályok meghatározására van szükség az „ESZVA” megnevezésnek a minősített szociális vállalkozási alapokra való használata, különösen az e megnevezéssel működő alapok portfólió-összetétele, azok finanszírozható befektetési célja, az általuk használható befektetési eszközök, valamint az ilyen alapokba történő befektetés szempontjából az Európai Unióban egységes szabályok szerint elfogadható befektetői csoportok vonatkozásában. Ilyen közös keretrendszer hiányában fennáll annak kockázata, hogy a tagállamok nemzeti szinten olyan eltérő intézkedéseket hoznak, amelyek közvetlen negatív hatást gyakorolnak a belső piacra és akadályozzák annak megfelelő működését, mivel az egész Unióban működtetni kívánt alapokra az egyes tagállamokban különböző szabályok lennének érvényesek. A portfólió-összetételre, a befektetési célokra és az elfogadható befektetőkre vonatkozó eltérő minőségi követelmények emellett eltérő befektetővédelmi szinteket eredményezhetnek, továbbá a minősített szociális vállalkozási alapok befektetési ügyletei tekintetében zavaros elképzelésekhez vezethetnek. Emellett a befektetőknek össze kell tudniuk hasonlítani a különböző minősített vállalkozási alapok befektetési ajánlatait. Fel kell számolni a minősített szociális vállalkozási alapok határokon átnyúló forrásbevonási tevékenységét akadályozó jelentős tényezőket, meg kell akadályozni az említett alapok közötti verseny torzulását, és elejét kell venni annak, hogy a jövőben bármely olyan további tényező léphessen fel, amely akadályozhatná az alapok forgalmazását, és jelentős mértékben torzíthatná a versenyt. Következésképpen e rendelet tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke – ahogyan azt az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata értelmezi – a megfelelő jogalap.

(4)

Szükség van olyan rendelet elfogadására, amely a minősített szociális vállalkozási alapokra alkalmazandó egységes szabályokat állapít meg, és valamennyi tagállamban ennek megfelelő kötelezettségeket ír elő azokra az alapkezelőkre vonatkozóan, akik az „ESZVA” megnevezés alatt kívánnak forrásbevonást végrehajtani az Unióban. Ezeknek a követelményeknek biztosítaniuk kell azon befektetők bizalmát, amelyek ilyen alapokba kívánnak befektetni. E rendelet nem vonatkozhat azokra a már meglévő nemzeti rendszerekre, amelyek lehetővé teszik a szociális jellegű vállalkozásokba való befektetést, és amelyek nem használják az „ESZVA” megnevezést.

(5)

Az „ESZVA” megnevezés használatára vonatkozó minőségi követelmények rendeletben történő megállapítása biztosítja, hogy a megállapított követelmények közvetlenül alkalmazandók legyenek az olyan kollektív befektetési vállalkozásokra, amelyek e megnevezés alatt végeznek forrásbővítést. Ez a megnevezés használatának egységes feltételeit is biztosítja azáltal, hogy megelőzi a nemzeti követelmények közötti olyan különbségek létrejöttét, amelyeket egy irányelv átültetése eredményezne. E rendelet következtében a szóban forgó megnevezés alatt működő kollektív befektetési vállalkozások vezetői az Unió egészében azonos szabályokat követnének, ami a befektetők bizalmát is növelné. E rendelet csökkenti a szabályozás bonyolultságát és az alapkezelőknek az ilyen alapokat szabályozó, gyakran eltérő nemzeti szabályoknak való megfeleléssel járó költségeit, különösen azon alapkezelők esetében, amelyek határokon átívelő módon kívánnak forrásbevonást végrehajtani. A rendelet hozzájárul a verseny torzulásának megakadályozásához is.

(6)

Biztosítani kell a lehetőséget, hogy a minősített szociális vállalkozási alapokat külső és belső alapkezelők is kezelhessék. Belső kezelésű minősített szociális vállalkozási alap esetén maga az alap a kezelő, ezért meg kell felelnie a szociális vállalkozási alapkezelőkre vonatkozóan e rendeletben előírt valamennyi előírásnak, és e rendelettel összhangban alapkezelőként szerepelnie kell a nyilvántartásban. Belső kezelésű minősített szociális vállalkozási alap ugyanakkor nem lehet egyéb kollektív befektetési vállalkozás vagy átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) külső kezelője.

(7)

Az e rendelet és a kollektív befektetési vállalkozásokra és azok alapkezelőire vonatkozó egyéb szabályok közötti kapcsolat tisztázása végett szükséges megállapítani, hogy ez a rendelet kizárólag az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) hatálya alá eső, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoktól eltérő, olyan kollektív befektetési vállalkozások alapkezelőire alkalmazandó, amelyek az Unióban vannak letelepedve, és az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (5) összhangban a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága nyilvántartásba vette őket, és amelyek minősített szociális vállalkozási alap portfóliókat kezelnek. Azonban az e rendelet szerint nyilvántartásba vett külső szociális vállalkozási alapkezelők számára lehetővé kell tenni, hogy a 2009/65/EK irányelv alapján engedélyköteles ÁÉKBV-t is kezelhessenek.

(8)

A rendeletet továbbá kizárólag olyan kollektív befektetési vállalkozások kezelőire kell alkalmazni, amelyek kezelt összesített eszközértéke nem haladja meg a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti küszöbértéket. A küszöbérték e rendelet céljaira történő kiszámításának módja megegyezik a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti küszöbérték kiszámítási módjával.

(9)

Azonban az e rendelet szerint nyilvántartásba vett kezelők, amelyek kezelt eszközállományának összértéke a későbbiekben meghaladja a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett küszöbértéket, és így az említett irányelv 6. cikke alapján engedélykötelessé válnak a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál, a minősített szociális vállalkozási alapok forgalmazásával összefüggésben az egész Unióban használhatják az „ESZVA” megnevezést, amennyiben megfelelnek az említett irányelvben foglalt követelményeknek, és a minősített szociális vállalkozási alapokkal összefüggésben a továbbiakban is mindvégig megfelelnek az „ESZVA” megnevezés használata vonatkozásában e rendeletben előírt bizonyos követelményeknek. Ez a már meglévő és a küszöbérték meghaladása után létrehozott minősített szociális vállalkozási alapokra egyaránt vonatkozik.

(10)

Ezt a rendeletet nem kell alkalmazni akkor, ha a kollektív befektetési vállalkozás nem kívánja használni az „ESZVA” megnevezést. Ezekben az esetekben továbbra is a meglévő nemzeti és az általános uniós előírások érvényesek.

(11)

E rendelet feladata, hogy megállapítsa a minősített szociális vállalkozási alapok jellegére, különösen az olyan minősített portfólióvállalkozásokra vonatkozó egységes szabályokat, amelyekbe az ilyen alapok jogosultak befektetni, valamint az alkalmazandó befektetési eszközökre vonatkozó egységes előírásokat. Ez azért szükséges, hogy a minősített szociális vállalkozási alap fogalma világosan elhatárolódjon az olyan egyéb alternatív befektetési alapoktól, amelyek más, kevésbé szakosodott befektetési stratégiát, például vállalatfelvásárlást alkalmaznak, és amelyeket e rendelet nem kíván előmozdítani.

(12)

Az egyértelműség és a bizonyosság érdekében e rendeletnek egységes kritériumokat kell meghatároznia arra vonatkozóan is, hogy a szociális gazdasági társaságok mikor tekinthetők minősített portfólióvállalkozásoknak. A szociális vállalkozást úgy kell meghatározni, mint a szociális gazdaság olyan szereplőjét, amelynek elsődleges célkitűzése szociális hatás elérése, nem pedig nyereség termelése a tulajdonosok és a részvényesek számára. Piaci értékesítésre szánt árukat és szolgáltatásokat nyújt, és nyereségét elsősorban szociális célkitűzések elérésére fordítja. Elszámoltatható és átlátható módon irányítják, különösen a munkavállalók, a fogyasztók és a kereskedelmi tevékenységében érintett felek bevonása révén.

(13)

Mivel a szociális gazdasági társaságok elsődleges célja nem nyereségük növelése, hanem pozitív szociális hatás elérése, e rendeletnek csak olyan minősített portfólióvállalkozásoknak kell támogatást nyújtania, amelyek tevékenységének középpontjában az áll, hogy mérhető és pozitív szociális hatást érjenek el. A mérhető és pozitív szociális hatás kiterjedhet olyan bevándorlóknak nyújtott szolgáltatásokra, akik ezek híján kirekesztéssel szembesülnek, illetve a marginalizálódott csoportok foglalkoztatás, képzés vagy egyéb támogatás révén történő munkaerő-piaci reintegrálására. A vállalkozások a nyereségüket elsődleges célkitűzésük elérésére használják fel, továbbá irányításuk elszámoltatható és átlátható módon történik. Ha kivételes esetben egy fel kívánja osztani nyereségét részvényesei és tulajdonosai között, arra előre meghatározott eljárásokkal és szabályokkal kell rendelkeznie. Ezeknek a szabályoknak elő kell írniuk, hogy a nyereség felosztása nem eredményezheti a minősített szociális portfólióvállalkozás elsődleges szociális céljának csorbulását.

(14)

A szociális gazdasági társaságok között számos olyan, különböző formákban működő vállalkozás található, amely szociális szolgáltatásokat vagy árukat kínál kiszolgáltatott, marginalizálódott, hátrányos helyzetű és kirekesztett embereknek. Ilyen szolgáltatás például a lakáshoz, egészségügyi ellátáshoz juttatás, az idős vagy fogyatékos személyek gondozása, a gyermekmegőrzés, a foglalkoztatási és képzési szolgáltatások, valamint az önállóságvesztés kezelése. A szociális gazdasági társaságok között olyan vállalkozások is találhatók, amelyek árutermelési vagy szolgáltatásnyújtási módja megfelel szociális célkitűzéseiknek, de tevékenységük nem szociális jellegű javakra vagy szolgáltatásokra is kiterjed. E tevékenységek közé tartozik a különösen hiányos képzettségük vagy kirekesztődést és marginalizálódást eredményező szociális vagy szakmai nehézségeik miatt hátrányos helyzetű személyek foglalkoztatás útján történő társadalmi és szakmai integrációja. E tevékenységek kiterjedhetnek a társadalmi hatásokkal járó környezetvédelemre is, például a kibocsátáscsökkentésre, az újrahasznosításra és a megújuló energiára.

(15)

Az e rendelet szerinti kollektív befektetési vállalkozások pontos körülírásának céljával összhangban, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a szociális gazdasági társaságok számára történő tőkenyújtáson legyen a hangsúly, azokat az alapokat kell minősített szociális vállalkozási alapnak tekinteni, amelyek összesített tőke-hozzájárulásaik és le nem hívott tőkéjük legalább 70 %-át ilyen gazdasági társaságokba kívánják befektetni. Nem szabad megengedni, hogy a minősített szociális vállalkozási alapok összesített tőke-hozzájárulásaik és le nem hívott tőkéjük 30 %-ánál többet fordítsanak minősített befektetésektől eltérő eszközökbe. Ez azt jelenti, hogy mivel mindvégig legfeljebb 30 % lehet a nem minősített befektetések maximális küszöbértéke, a minősített szociális vállalkozási alap teljes fennállása alatt 70 %-ot kell elkülöníteni a minősített befektetésekre. A fent említett küszöbértékek kiszámítása az összes vonatkozó költség, a készpénz és pénzeszköz-egyenértékesek állományának levonása után befektethető összeg alapján történik. Az említett befektetési küszöbértékek kiszámításához szükséges részleteket e rendeletben kell rögzíteni.

(16)

E rendelet célja támogatni az Unió szociális gazdasági társaságainak növekedését. A harmadik országokban létesített minősített portfólióvállalkozásokba történő befektetések több tőkét vonzhatnak a minősített szociális vállalkozási alapokba, ezért az Unió szociális gazdasági társaságai számára is előnyösek lehetnek. Azonban e rendelet semmilyen körülmények között nem hozhatja előnyös helyzetbe az olyan harmadik országokban bejegyzett portfólióvállalkozásokba történő befektetéseket, amelyek nem kötöttek megfelelő együttműködési megállapodást a szociális vállalkozási alap kezelőjének letelepedése szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival és más olyan tagállamokkal, amelyekben a minősített szociális vállalkozási alap egységeit vagy részvényeit forgalmazni kívánják, vagy amelyekkel adóügyi kérdésekben nincs tényleges információcsere.

(17)

A minősített szociális vállalkozási alapoknak az EU-ban letelepedettnek kell lenniük ahhoz, hogy jogosultak legyenek az e rendeletben meghatározott „ESZVA” megnevezés használatára. A Bizottság legkésőbb két évvel e rendelet alkalmazásának dátumát követően áttekinti az „ESZVA” megnevezés Unióban letelepedett alapok esetében történő használatára vonatkozó korlátozásokat, figyelembe véve azon bizottsági ajánlás alkalmazásának tapasztalatait, amely célja az, hogy harmadik országokat a jó adóügyi igazgatás minimális szabályainak alkalmazására buzdítsák.

(18)

A szociális vállalkozási alapkezelőknek képesnek kell lenniük arra, hogy az alapok fennállása folyamán kiegészítő tőke-kötelezettségvállalásokat vonzzanak. A minősített szociális vállalkozási alap fennállása folyamán szerzett ilyen kiegészítő tőke-kötelezettségvállalásokat tekintetbe kell venni a nem minősített eszközökbe történő soron következő befektetés tervezésekor. A kiegészítő tőke-kötelezettségvállalások a minősített szociális vállalkozási alap alapszabályában vagy létesítő okiratában rögzített kritériumok és feltételek mellett engedélyezhetők.

(19)

Tekintettel a szociális gazdasági társaságok specifikus finanszírozási igényeire, világosan meg kell határozni azokat az eszköztípusokat, amelyeket a minősített szociális vállalkozási alapok a finanszírozásukhoz felhasználhatnak. Ezért e rendelet egységes szabályokat állapít meg a minősített szociális vállalkozási alapok számára az általuk felhasználható, elfogadható befektetési eszközökre vonatkozóan, beleértve a sajáttőke- vagy kvázisajáttőke-eszközöket, a hitelviszonyt megtestesítő eszközöket – például a saját váltókat és a takarékjegyeket–, a más minősített szociális vállalkozási alapokba történő befektetéseket, valamint a biztosíték mellett vagy anélkül nyújtott hiteleket és az adományokat. A minősített portfólióvállalkozásokba történő befektetések felhígulásának megakadályozása érdekében a minősített szociális vállalkozási alapok számára csak abban az esetben szabad engedélyezni a más minősített szociális vállalkozási alapokba történő befektetéseket, ha ez utóbbi minősített szociális vállalkozási alapok összesített tőke-hozzájárulásaik és le nem hívott tőkéjük legfeljebb 10 %-át fektették más szociális vállalkozási alapokba.

(20)

A minősített szociális vállalkozási alapok elsődleges tevékenysége a szociális gazdasági társaságok elsődleges befektetéseken keresztül történő finanszírozása. A minősített szociális vállalkozási alapok nem folytatnak rendszerszintű jelentőségű banki tevékenységeket az általános prudenciális keretszabályozáson kívül (úgynevezett „árnyékbanki tevékenység”), és nem követhetnek a magántőkére jellemző stratégiákat sem, például nem végezhetnek hitelből történő vállalatfelvásárlást.

(21)

A befektetési portfólió szükséges rugalmasságának fenntartása érdekében a minősített szociális vállalkozási alapok befektethetnek a minősített befektetésektől eltérő eszközökbe, de e befektetések értéke nem haladhatja meg a nem minősített befektetésekre meghatározott 30 %-os küszöbértéket. A pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek állományát nem kell figyelembe venni e küszöbérték kiszámításánál, mivel ezen állományok nem minősülnek befektetéseknek. A minősített szociális vállalkozási alapok olyan befektetéseket eszközölnek, amelyek összhangban állnak etikus befektetési stratégiájukkal, nem eszközölhetnek például olyan befektetéseket – pl. a fegyveriparban –, amelyek esetében fennáll az emberi jogok megsértésének veszélye, vagy amelyek elektronikus hulladékdömpinggel járhatnak.

(22)

Annak érdekében, hogy az „ESZVA” megnevezés az Unió egész területén a befektetők számára megbízható és könnyen azonosítható legyen, a minősített szociális vállalkozási alapok Unióban történő forgalmazása során ezt a megnevezést kizárólag azok a minősített szociális vállalkozási alapkezelők használhatják, amelyek megfelelnek az e rendeletben megállapított egységes minőségi kritériumoknak.

(23)

Annak érdekében, hogy a minősített szociális vállalkozási alapok a céljuknak megfelelő, elkülönült és azonosítható profillal rendelkezzenek, egységes szabályokat kell bevezetni az ilyen alapok portfólió-összetételére és engedélyezett befektetési technikáira vonatkozóan.

(24)

Annak érdekében, hogy a minősített szociális vállalkozási alapok ne járuljanak hozzá rendszerszintű kockázatok kialakulásához, valamint, hogy az ilyen alapok befektetési tevékenységük során a minősített portfólióvállalkozások támogatására összpontosítsanak, a tőkeáttétel alkalmazását meg kell tiltani az alap számára. A minősített szociális vállalkozási alapkezelő a minősített szociális vállalkozási alap szintjén csak abban az esetben vehet fel kölcsönt, bocsáthat ki adóskötelezvényt és vállalhat garanciát, ha e kölcsönöket, adóskötelezvényeket és garanciákat le nem hívott kötelezettségvállalások fedezik, és így az alap kitettségét nem növelik a lehívható tőke szintjét meghaladóan. A minősített szociális vállalkozási alap befektetőitől kapott, ugyanezen befektetők tőke-kötelezettségvállalásai által teljes mértékben fedezett készpénzelőlegek nem növelik a minősített szociális vállalkozási alap kitettségét, ezért megengedhetők. Annak érdekében azonban, hogy az alapok fedezni tudják azokat a rendkívüli likviditási hiányokat, amelyek a lehívható tőkének a befektetőktől történő lehívása és az alap számláján történő tényleges jóváírása között előfordulhatnak, a rövid távú kölcsönfelvételt meg kell engedni, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg az alap le nem hívott tőkéjét.

(25)

Annak érdekében, hogy a minősített szociális vállalkozási alapok forgalmazása olyan befektetők részére történjen, akik rendelkeznek a saját befektetési döntéseik meghozásához és az ilyen alapok által hordozott kockázatok megfelelő felméréséhez szükséges tapasztalattal, tudással és szakértelemmel, valamint a minősített szociális vállalkozási alapok iránti befektetői bizalom megtartása érdekében bizonyos biztosítékokról kell rendelkezni. A minősített szociális vállalkozási alapokat ebből kifolyólag csak szakmai ügyfelek részére, vagy a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) értelmében szakmai ügyfélnek tekinthető befektetők részére szabad forgalmazni. Annak érdekében azonban, hogy a minősített szociális vállalkozási alapok befektetőinek köre megfelelően széles legyen, kívánatos, hogy egyes más befektetők, többek között a magas tőkefedezettel rendelkező magánszemélyek is hozzáférhessenek az ilyen alapokhoz. Ezen egyéb befektetők tekintetében külön biztosítékokat kell megállapítani annak biztosítása érdekében, hogy a minősített szociális vállalkozási alapokat kizárólag olyan befektetők részére forgalmazzák, amelyek az ilyen befektetésekhez megfelelő profillal rendelkeznek. Ezek a biztosítékok kizárják a rendszeres megtakarítási formákon keresztül történő forgalmazást. Ezenkívül a minősített szociális vállalkozási alap kezelő vezetésében részt vevő ügyvezetők, igazgatók vagy alkalmazottak által eszközölt befektetéseket is lehetővé kell tenni abban az esetben, ha a befektetés az általuk kezelt minősített szociális vállalkozási alapba irányul, hiszen az ilyen személyek kellően jártasak az ilyen befektetésekben való részvételhez.

(26)

Annak érdekében, hogy csak azok a minősített szociális vállalkozási alapkezelők használhassák az „ESZVA” megnevezést, amelyek piaci viselkedésük tekintetében teljesítik az egységes minőségi kritériumokat, a rendeletben szabályokat kell megállapítani az üzletvitelre, valamint a kezelőknek a befektetőivel fenntartott kapcsolatára vonatkozóan. Ugyanebből az okból kifolyólag a rendeletben meg kell határozni az összeférhetetlenség alapkezelők általi kezelésére vonatkozó egységes feltételeket is. A szabályoknak azt is meg kell követelniük, hogy az alapkezelő rendelkezzen az összeférhetetlenség megfelelő kezeléséhez szükséges szervezeti és adminisztratív eszközökkel.

(27)

Ha valamely minősített szociális vállalkozási alapkezelő harmadik félre kíván feladatokat átruházni, az alapkezelőnek a minősített szociális vállalkozási alappal és annak befektetőivel szemben fennálló felelősségét a harmadik félre való feladatátruházás ténye nem befolyásolhatja. Ezenkívül az alapkezelő nem ruházhat át feladatokat olyan mértékben, hogy már lényegében nem tekinthető minősített szociális vállalkozási alapnak, hanem postafiókcéggé vált. Továbbra is az alapkezelő felel az átruházott feladatok megfelelő teljesítéséért, valamint e rendelet betartásáért. A feladatok átruházása nem veszélyeztetheti az alapkezelő felügyeletének hatékonyságát, és különösen nem akadályozhatja meg, hogy az alapkezelő befektetőinek legjobb érdeke szerint járjon el, illetve, hogy az alap kezelése a befektetők legjobb érdeke szerint történjen.

(28)

A szociális gazdasági társaságokat célzó befektetési alapok egyik alapvető jellemzője, hogy a befektetők számára biztosított pénzügyi megtérülés mellett pozitív szociális hatást is kiváltanak, és ez megkülönbözteti őket más befektetési alapoktól. Ezért a rendeletnek elő kell írnia, hogy a minősített szociális vállalkozási alapkezelőnek megfelelő eljárásokkal kell rendelkeznie a minősített portfólióvállalkozásokba irányuló befektetések által elérendő pozitív szociális hatások nyomon követésére.

(29)

A társadalmi eredményeket vagy hatásokat célzó alapok jellemzően összegyűjtik és értékelik az információkat azzal kapcsolatosan, hogy a szociális gazdasági társaságok milyen mértékben képesek elérni a kívánt eredményt és hatásokat. Igen széles azon társadalmi eredmények és hatások spektruma, amelyre a szociális gazdasági társaságok törekedhetnek. Ennek megfelelően sokféle módszert kifejlesztettek a szociális eredmények és hatások azonosítására és mérésére. A hátrányos helyzetűeket alkalmazni szándékozó vállalatok például jelentést tehetnek a foglalkoztatottak számáról, akik egyébként nem tudnának dolgozni, a börtönlakók beilleszkedését elősegíteni szándékozó vállalatok pedig értékelhetik a teljesítményt a visszaesők arányának vizsgálata révén. Az alapok segítik a szociális vállalkozásokat a céljaikkal és eredményeikkel kapcsolatos információk összegyűjtése és rendelkezésre bocsátása tekintetében, valamint összegzik azokat a befektetők számára. Miközben a szociális eredményekkel és hatásokkal kapcsolatos információ igen fontos a befektetők számára, nehéz összehasonlítani a különféle szociális gazdasági társaságokat és a különféle alapokat, mivel eltérőek a kitűzött szociális eredmények és hatások, és mivel különböznek a megközelítések is. Az ilyen információk lehető legnagyobb hosszú távú következetességének és összehasonlíthatóságának, illetve az információ megszerzésére irányuló eljárások lehető legnagyobb hatékonyságának ösztönzése érdekében célszerű felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kidolgozni e kérdéskörre vonatkozóan. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak egyszersmind világosabb helyzetet kell eredményezniük a felügyeleti hatóságok, a minősített szociális vállalkozási alapok és a szociális gazdasági társaságok számára.

(30)

Az „ESZVA” megnevezés integritásának biztosítása érdekében elő kell írni a minősített szociális vállalkozási alapkezelő szervezeti felépítésére vonatkozó minőségi kritériumokat. Ebből kifolyólag a rendelkezni kell a megfelelő technikai és emberi erőforrások meglétére vonatkozó egységes és arányos követelményekről.

(31)

A minősített szociális vállalkozási alapok megfelelő kezelésének, illetve annak biztosítása érdekében, hogy a kezelő képes fedezni a tevékenységekből eredő potenciális kockázatokat, egységes és arányos követelményeket kell rögzíteni a minősített szociális vállalkozási alapkezelő által fenntartandó saját forrásokra vonatkozóan. A saját forrás összegének elegendőnek kell lennie a minősített szociális vállalkozási alapok folyamatos és megfelelő kezelésének biztosítására.

(32)

A befektetővédelem céljából biztosítani kell a minősített szociális vállalkozási alap eszközeinek megfelelő értékelését. Ezért a minősített szociális vállalkozási alapok alapszabályában vagy létesítő okiratában meg kell határozni az eszközértékelési előírásokat. Ezzel biztosítható az értékelés integritása és átláthatósága.

(33)

Annak érdekében, hogy az „ESZVA” megnevezést használó minősített szociális vállalkozási alapkezelők megfelelően számot adjanak tevékenységükről, egységes szabályokat kell megállapítani az éves beszámolóra vonatkozóan.

(34)

E rendelet ugyan tartalmaz biztosítékokat az alapok megfelelő felhasználásának biztosítása céljából, a felügyeleti hatóságoknak mégis ügyelniük kell arra, hogy ezeket a biztosítékokat be is tartsák.

(35)

Annak érdekében, hogy a befektetők szemében meg lehessen őrizni az „ESZVA” megnevezés integritását, fontos, hogy ezt a megnevezést csak azok az alapkezelők használhassák, amelyek a befektetési politikájuk és befektetési céljaik tekintetében teljes mértékben átláthatóak. Ezért egységes szabályokat kell megállapítani a minősített szociális vállalkozási alapkezelőknek a befektetőik felé fennálló tájékoztatási kötelezettségeire vonatkozóan. E követelmények kifejezetten a szociális gazdasági társaságokba irányuló befektetésekre jellemző elemeket is tartalmazhatnak, hogy a tájékoztatás tartalma következetesebb és összehasonlíthatóbb legyen. Ide tartoznak a minősített portfólióvállalkozások befektetési célként való kiválasztása során figyelembe vett kritériumokkal és eljárásokkal kapcsolatos információk. Ezen információk részét képezi a befektetési politika révén elérni kívánt pozitív szociális hatásra, illetve annak nyomon követésére és értékelésére vonatkozó tájékoztatás is. Ezen túlmenően a befektetők ilyen befektetésekbe vetett bizalmának fenntartása érdekében adatokat kell szolgáltatni a minősített szociális vállalkozási alap által nem minősített portfólióvállalkozásokba eszközölt befektetésekről, és e vállalkozások kiválasztási módjáról is.

(36)

Az e rendeletben foglalt egységes követelményeknek való megfelelés hatékony felügyeletének biztosítása érdekében a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága felügyeli, hogy a minősített szociális vállalkozási alapkezelők megfelelnek-e az e rendeletben meghatározott egységes követelményeknek. Ezért azok a kezelők, akik az alapjaikat az „ESZVA” megnevezés alatt kívánják forgalmazni, kötelesek értesíteni szándékukról a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát. A hatáskörrel rendelkező hatóságnak nyilvántartásba kell vennie az alapkezelőt, ha valamennyi szükséges információ benyújtásra került, és megfelelő intézkedések biztosítják az e rendelet követelményeinek való megfelelést. Az engedély az Unió egész területén érvényes.

(37)

A minősített szociális vállalkozási alap határokon átnyúló hatékony forgalmazásának elősegítése érdekében az alapkezelőt a lehető leggyorsabban nyilvántartásba kell venni.

(38)

Az e rendeletben megállapított egységes kritériumoknak való megfelelés hatékony felügyeletének biztosítása érdekében meg kell állapítani annak szabályait, hogy mely körülmények fennállása esetén kell frissíteni a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához benyújtott adatokat.

(39)

Az e rendeletben foglalt követelmények hatékony felügyelete érdekében létre kell hozni a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóságok közötti, határokon átívelő értesítési eljárást, amelyet a minősített szociális vállalkozási alapkezelőnek a letelepedése szerinti tagállamban történő nyilvántartásba vétele indít el.

(40)

Annak érdekében, hogy a minősített szociális vállalkozási alapok forgalmazásának feltételei az Unió egész területén átláthatók legyenek, az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság, EÉPH) számára elő kell írni egy olyan központi adatbázis működtetését, amely tartalmazza az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett valamennyi minősített szociális vállalkozási alapkezelőt és az általuk kezelt valamennyi minősített szociális vállalkozási alapot.

(41)

Amennyiben a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága világos és alátámasztható indokokkal rendelkezik arra, hogy úgy vélje, hogy a minősített szociális vállalkozási alapkezelő a tagállam területén belül megsérti e rendeletet, erről haladéktalanul tájékoztatnia kell a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát, amelynek meg kell tennie a szükséges intézkedéseket.

(42)

Ha a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának intézkedései ellenére, vagy azok ésszerű időn belüli hiányában a minősített szociális vállalkozási alapkezelő kitart a rendelettel nyilvánvalóan ellentétes gyakorlata mellett, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának értesítését követően maga is megtehet minden szükséges intézkedést a befektetők védelmére, ideértve adott esetben az adott fogadó tagállamban a minősített szociális vállalkozási alapok érintett alapkezelő általi további forgalmazásának megakadályozását.

(43)

A megállapított egységes kritériumok hatékony felügyeletének biztosítása végett a rendeletnek tartalmaznia kell azoknak a felügyeleti jogköröknek a felsorolását, amelyekkel a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak rendelkezniük kell.

(44)

A megfelelő végrehajtás érdekében a rendeletben közigazgatási szankciókat és egyéb intézkedéseket kell előírni arra az esetre, ha megsértik a rendelet fő előírásait, azaz a portfólió összetételére, az elfogadható befektetők személyazonosságát érintő biztosítékokra, valamint az „ESZVA” megnevezésnek az e rendelettel összhangban nyilvántartásba vett minősített szociális vállalkozási alapkezelők általi kizárólagos használatára vonatkozó szabályokat. E fő előírások megsértése a megnevezés használatának megtiltását, és – adott esetben – az alapkezelőnek a nyilvántartásból való törlését kell maga után vonja.

(45)

A letelepedés szerinti és a fogadó tagállamnak, valamint az EÉPH-nak információcserét kell folytatnia a felügyeleti információkra vonatkozóan.

(46)

Az e rendeletben szabályozott egységes kritériumoknak való megfelelés felügyeletével megbízott szervek közötti hatékony szabályozói együttműködés megköveteli, hogy valamennyi érintett nemzeti hatóságra és az EÉPH-ra vonatkozóan magas szintű szakmai titoktartási kötelezettség legyen érvényben.

(47)

Az, hogy a minősített szociális vállalkozási alapok milyen mértékben fognak hozzájárulni a szociális befektetések európai piacának növekedéséhez, attól függ majd, hogy az alapkezelők alkalmazzák-e majd az „ESZVA” megnevezést, a befektetők elismerik-e majd azt, valamint, hogy létrejön-e majd a szociális gazdasági társaságok egész Unióra kiterjedő életerős rendszere, amely segíti e társaságokat a kínált finanszírozási lehetőségek igénybevételében. Ennek érdekében valamennyi érdekelt félnek, ideértve a piac működtetőit, a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságait, a Bizottságot és az Unión belüli egyéb érintett intézményeket, arra kell törekednie, hogy biztosítsa az e rendelet kínálta lehetőségek közismertségét.

(48)

Az e rendeletben meghatározott követelmények pontosítása érdekében az EUMSZ 290. cikke szerinti, jogi aktusok elfogadására irányuló hatáskört kell a Bizottságra ruházni a szociális célkitűzést szolgáló áru- és szolgáltatástípusok, illetve árutermelési és szolgáltatásnyújtási módok és a nyereség tulajdonosok és befektetők közötti esetleges felosztása körülményeinek, a minősített szociális vállalkozási alapkezelők által kerülendő összeférhetetlenségi helyzetek fajtáinak és az ezzel összefüggésben szükséges lépések pontosítása, a minősített portfólióvállalkozások által elérendő pozitív szociális hatások mérésére szolgáló eljárások, valamint a befektetők számára nyújtandó tájékoztatás tartalma és eljárása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten és tekintetbe véve az önszabályozási kezdeményezéseket és a magatartási kódexeket – megfelelő konzultációkat folytasson. A minősített portfólióvállalkozások által elérendő pozitív szociális hatások mérésére szolgáló eljárások részleteiről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat érintő előkészítő munkához kapcsolódó konzultációkat a Bizottságnak az érintett szereplők és az EÉPH bevonásával kell lefolytatnia. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítania kell a megfelelő dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(49)

A pénzügyi szolgáltatások terén alkalmazott technikai standardoknak Unió-szerte következetes harmonizációt és magas szintű felügyeletet kell biztosítaniuk. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne az EÉPH-t, mint magas szintű szakértelemmel rendelkező szervet, megbízni olyan – a Bizottsághoz benyújtandó – végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket.

(50)

A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az EUMSZ 291. cikke alapján és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban végrehajtási aktusok útján végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el. Az EÉPH-t meg kell bízni az e rendeletben említett bejelentési eljárás formájára vonatkozó végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával.

(51)

E rendeletet alkalmazásának napját követően négy éven belül a Bizottságnak a szociális vállalkozási alapok piacán bekövetkező változások értékelése céljából felül kell vizsgálnia e rendeletet. A felülvizsgálat tartalmazza a rendeletben előírt szabályok működésének és az alkalmazásuk során szerzett tapasztalatoknak az általános felmérését. A felülvizsgálat eredménye alapján a Bizottság jelentést nyújt be – szükség esetén a megfelelő jogalkotási javaslatok kíséretében – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(52)

Ezenkívül e rendelet alkalmazásának napját követően négy éven belül a Bizottságnak meg kell kezdenie az e rendelet és a kollektív befektetési vállalkozásokról és azok kezelőiről szóló egyéb szabályok, különösen a 2011/61/EU irányelv közötti kölcsönhatás vizsgálatát. E vizsgálatnak kiemelten kell foglalkoznia e rendelet hatályával, értékelve azt, hogy ki kell-e terjeszteni a hatályt annak lehetővé tétele érdekében, hogy a jelentősebb alternatív befektetési alapok használhassák az „ESZVA” megnevezést. A felülvizsgálat eredménye alapján a Bizottság jelentést nyújt be – szükség esetén a megfelelő jogalkotási javaslatok kíséretében – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(53)

E felülvizsgálattal összefüggésben a Bizottságnak értékelnie kell az alapok befektetők általi felvételét esetlegesen akadályozó tényezőket, ideértve azt is, hogy milyen hatást gyakorolnak az intézményi befektetőkre a rájuk vonatkozó egyéb prudenciális jellegű szabályok. A Bizottságnak adatokat kell gyűjtenie továbbá annak értékelése céljából, hogy az „ESZVA” megnevezés miként járulna hozzá egyéb uniós programokhoz, például a Horizont 2020-hoz, amely az uniós innováció támogatására is szolgálnak.

(54)

A „Cselekvési terv a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására” című, 2011. december 7-i bizottsági közleménynek megfelelően a kockázatitőke-alapok határokon átnyúló befektetéseit gátló adóügyi akadályok Bizottság általi vizsgálatával összefüggésben, valamint e rendelet felülvizsgálatához kapcsolódóan a Bizottságnak meg kellene fontolnia, hogy ugyanilyen módon vizsgálja meg a szociális gazdasági társaságok adóügyi akadályait, továbbá értékelje azokat a lehetséges adóügyi ösztönzőket, amelyek révén támogathatók a szociális vállalkozások az Unióban.

(55)

Az EÉPH értékeli az e rendelet értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(56)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, beleértve a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (7. cikk) és a vállalkozás szabadságát (16. cikk).

(57)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) az irányadó a személyes adatoknak az e rendelettel összefüggésben a tagállamokban végzett, a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai, különösen a tagállamokban kijelölt független közjogi hatóságok felügyelete alatt történő feldolgozására vonatkozóan. A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) szabályozza a személyes adatok e rendelet szerinti feldolgozását, amelyet az EÉPH az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt végez.

(58)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen azt, hogy a minősített szociális vállalkozási alapok Unió-szerte való forgalmazásának elősegítése érdekében létrehozza a minősített szociális vállalkozási alapok belső piacát a minősített szociális vállalkozási alapkezelőkre vonatkozó engedélyezés keretének meghatározása révén, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, ezért amennyiben a rendelet léptéke és hatása miatt az – uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

kezelt összesített eszközértékük nem haladja meg a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti küszöbértéket;

b)

az Unióban letelepedettek;

c)

a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összhangban a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál nyilvántartás-kötelesek; és

d)

minősített szociális vállalkozási alap portfóliókat kezelnek.

a)

folyamatosan megfelelnek a 2011/61/EU irányelvben foglalt követelményeknek; és

b)

a továbbiakban is folyamatosan megfelelnek e rendelet 3., 5. és 10. cikkének, 13. cikke (2) bekezdésének, valamint 14. cikke (1) bekezdése d), e) és f) pontjának.

—

szolgáltatásokat vagy árukat kínál kiszolgáltatott, marginalizálódott, hátrányos helyzetű vagy kirekesztett embereknek,

—

árutermelési vagy szolgáltatásnyújtási módja a szociális célkitűzését szolgálja, vagy

—

kizárólag az első két francia bekezdésben meghatározott szociális gazdasági társaságoknak nyújt pénzügyi támogatást;

—

nem szerepel a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni pénzügyi munkacsoportnak a nem együttműködő országokat és területeket tartalmazó jegyzékében,

—

olyan megállapodást kötött a minősített szociális vállalkozási alap kezelőjének letelepedése szerinti tagállammal és minden egyéb olyan tagállammal, ahol a minősített szociális vállalkozási alap befektetési jegyeit vagy részvényeit forgalmazni szándékoznak, amely biztosítja, hogy a harmadik ország teljes mértékben megfeleljen az OECD adóügyi modellegyezménye 26. cikkében meghatározott normáknak, és biztosítja az adóügyi információk tényleges cseréjét, beleértve a többoldalú adómegállapodásokat is;

—

minősített portfólióvállalkozás bocsátott ki, és a minősített szociális vállalkozási alap közvetlenül a minősített portfólióvállalkozástól szerzi meg,

—

minősített portfólióvállalkozás bocsátott ki a minősített portfólióvállalkozás által kibocsátott, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírért cserébe, vagy

—

olyan vállalkozás bocsátott ki, amelynek a minősített portfólióvállalkozás többségi tulajdonú leányvállalata, és amelyet a minősített szociális vállalkozási alap a minősített portfólióvállalkozás által kibocsátott, sajáttőke-eszközért cserébe szerzett meg;

a)

legalább 100 000 EUR befektetésére vállalnak kötelezettséget; valamint

b)

írásban, a befektetési kötelezettségvállalásról megkötött szerződéstől független dokumentumban kijelentik, hogy tudatában vannak a tervezett kötelezettségvállalással járó kockázatnak.

a)

jóhiszeműen, tisztességesen, kellő szaktudással, gondossággal és figyelemmel jár el tevékenységei gyakorlása során;

b)

megfelelő szabályozási elveket és eljárásokat alkalmaz a befektetők és a minősített portfólióvállalkozások érdekeit érintő, várhatóan felmerülő jogellenes gyakorlatok megakadályozására;

c)

üzleti tevékenységét úgy végzi, hogy azzal előmozdítsa azon minősített portfólióvállalkozások pozitív szociális hatását, amelyekbe befektetett, és a lehető legnagyobb mértékben szolgálja az általa kezelt minősített szociális vállalkozási alapok és azok befektetőinek érdekeit, valamint a piac integritását;

d)

a minősített portfólióvállalkozásokba történő befektetések kiválasztása és e befektetések, valamint e vállalkozások pozitív szociális hatása folyamatos ellenőrzése során nagyfokú gondossággal jár el;

e)

megfelelő szaktudással és ismeretekkel rendelkezik arról a minősített portfólióvállalkozásról, amelybe befektet;

f)

méltányosan kezeli a befektetőket;

g)

biztosítja, hogy egyetlen befektető se részesüljön megkülönböztetett bánásmódban, kivéve, ha ezt az adott minősített szociális vállalkozási alap alapszabályában vagy létesítő okiratában közzéteszik.

a)

a minősített szociális vállalkozási alapkezelők, az alapkezelők üzleti tevékenységét ténylegesen végző személyek, az alapkezelő alkalmazottai, az alapkezelő felett közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzést gyakorló vagy általa közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött bármely személy, valamint az alapkezelő által kezelt minősített szociális vállalkozási alap vagy befektetői;

b)

a minősített szociális vállalkozási alap vagy befektetői, valamint valamely egyéb, ugyanazon minősített szociális vállalkozási alapkezelő által kezelt minősített szociális vállalkozási alap, vagy az előbbiek befektetői;

c)

a minősített szociális vállalkozási alap vagy az abba befektetők és az ugyanazon minősített szociális vállalkozási alapkezelő által kezelt kollektív befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV vagy e kollektív befektetési vállalkozásba vagy ÁÉKBV-be befektetők.

a)

az e cikk (2) bekezdésében említett összeférhetetlenség típusai;

b)

a minősített szociális vállalkozási alapkezelők által az összeférhetetlenség felismerésére, megelőzésére, kezelésére, nyomon követésére és nyilvánosságra hozatalára irányuló struktúrák, szervezeti és adminisztratív eljárások tekintetében megtett lépések.

a)

foglalkoztatás és munkaerőpiacok;

b)

a munkahelyek minőségével összefüggő előírások és jogok;

c)

társadalmi befogadás és egyes konkrét csoportok védelme;

d)

egyenlő bánásmód, esélyegyenlőség és megkülönböztetésmentesség;

e)

közegészség és közbiztonság;

f)

a szociális védelemhez, az egészségügyi és oktatási rendszerekhez való hozzáférés és az ezekre gyakorolt hatások.

a)

a befektetési politika révén elért általános szociális eredmények megfelelő részletezése, és az ezen eredmények mérésére alkalmazott módszer;

b)

a minősített portfólióvállalkozásokat érintő elidegenítésekről szóló nyilatkozat;

c)

annak ismertetése, hogy a minősített szociális vállalkozási alap egyéb, nem minősített portfólióvállalkozásokba irányuló befektetési eszközeit érintő elidegenítésekre a 14. cikk (1) bekezdésének f) pontjában leírt feltételek szerint került-e sor;

d)

a minősített szociális vállalkozási alapkezelő által a minősített portfólióvállalkozások kapcsán vállalt tevékenységek összefoglalása a 14. cikk (1) bekezdésének l) pontja szerint;

e)

tájékoztatás az 5. cikk (1) bekezdésében említett, a minősített portfólióbefektetésektől eltérő eszközökbe történő befektetések jellegéről és céljáról.

a)

az alapkezelő, valamint a vele szociális vállalkozási alapok kezelésével kapcsolatban szerződésben álló bármely egyéb szolgáltató kiléte, valamint e szereplők feladatai;

b)

az alapkezelő rendelkezésére álló saját forrás mennyisége részletes nyilatkozattal, amelyben az alapkezelő vázolja, hogy miért tartja elegendőnek e saját forrásokat a kezelésében lévő minősített szociális vállalkozási alapok megfelelő kezeléséhez szükséges emberi és technikai erőforrások fenntartásához;

c)

a minősített szociális vállalkozási alap befektetési stratégiája és céljai, beleértve:

d)

a minősített szociális vállalkozási alap befektetési politikája révén formálódó pozitív szociális hatás, szükség szerint ideértve az ilyen eredményekkel kapcsolatos ésszerű előrejelzéseket és a múltbeli teljesítményre vonatkozó információkat;

e)

a szociális hatások mérésére alkalmazandó módszertan;

f)

a minősített portfólióvállalkozásoktól eltérő eszközök – kivéve a készpénzben vagy pénzeszköz-egyenértékesben fennálló eszközöket – és a kiválasztásukra szolgáló folyamatok, illetve kritériumok;

g)

a minősített szociális vállalkozási alap kockázati profilja, és minden olyan kockázat, amely azokhoz az eszközökhöz kapcsolódik, amelyekbe az alap befektethet, vagy azokhoz a technikákhoz köthető, amelyeket az alap alkalmazhat;

h)

a minősített szociális vállalkozási alap értékelési eljárása és az eszközértékelés árazási módszere, beleértve a minősített portfólióvállalkozások értékelésére szolgáló módszereket;

i)

annak ismertetése, hogy milyen módon történik a minősített szociális vállalkozási alapkezelő díjazásának kiszámítása;

j)

valamennyi vonatkozó költség, valamint ezek legmagasabb összegének meghatározása;

k)

amennyiben rendelkezésre áll, a minősített szociális vállalkozási alap korábbi pénzügyi teljesítménye;

l)

a minősített szociális vállalkozási alapkezelő által önállóan vagy külső feleken keresztül nyújtott olyan üzleti támogatási szolgáltatások és más támogatási tevékenységek, amelyek célja azon minősített portfólióvállalkozások fejlődésének, növekedésének vagy egyéb más vonatkozásban folyamatos működésének elősegítése, amelyekbe a minősített szociális vállalkozási alap befektet, illetve, ha nem nyújt ilyen szolgáltatásokat vagy nem végez ilyen tevékenységeket, akkor ennek indoklása;

m)

azon eljárások, amelyekkel a minősített szociális vállalkozási alap megváltoztathatja befektetési stratégiáját, befektetési politikáját, vagy mindkettőt.

a)

az e cikk (1) bekezdésének c)–f) és l) pontjában említett információk tartalma;

b)

az e cikk (1) bekezdésének c)–f) és l) pontjában említett információk egységes bemutatási módja a lehető legnagyobb fokú összehasonlíthatóság biztosítása érdekében.

a)

a minősített szociális vállalkozási alapok kezelését ténylegesen végző személyek adatai;

b)

azoknak a minősített szociális vállalkozási alapoknak a megnevezése, amelyek befektetési jegyeit vagy részvényeit forgalmazni kívánják, valamint az alapok befektetési stratégiája;

c)

információk a II. fejezet szerinti követelményeknek való megfelelés érdekében tett intézkedésekről;

d)

azon tagállamok felsorolása, amelyekben a minősített szociális vállalkozási alapkezelő forgalmazni kívánja az egyes minősített szociális vállalkozási alapokat;

e)

azon tagállamok felsorolása, amelyekben a minősített szociális vállalkozási alapkezelő minősített szociális vállalkozási alapokat létesített, vagy kíván létesíteni.

a)

a minősített szociális vállalkozási alap üzleti tevékenységét irányító személyek üzleti jó hírneve elfogadható, és ezek a személyek a minősített szociális vállalkozási alapkezelő által követett befektetési stratégiák tekintetében elégséges szakmai tapasztalattal rendelkeznek;

b)

az (1) bekezdésben előírt adatok hiánytalanok;

c)

az (1) bekezdés c) pontjával összhangban bejelentett intézkedésekkel biztosítható a II. fejezet követelményeinek való megfelelés;

d)

az (1) bekezdés e) pontja szerint benyújtott listából kiderül, hogy valamennyi minősített szociális vállalkozási alapot e rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjával összhangban hozták létre.

a)

új minősített szociális vállalkozási alapot kíván forgalmazni;

b)

már létező minősített szociális vállalkozási alapot kíván forgalmazni a 15. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett felsorolásban nem szereplő tagállamban.

a)

betekintési joguk van minden dokumentumba, függetlenül azok formájától, azokról másolatot kérhetnek vagy készíthetnek;

b)

haladéktalan adatközlésre szólíthatják fel a minősített szociális vállalkozási alapkezelőt;

c)

bárkitől tájékoztatást kérhetnek a minősített szociális vállalkozási alapkezelő vagy a minősített szociális vállalkozási alap tevékenységéről;

d)

helyszíni ellenőrzést végezhetnek előzetes bejelentéssel vagy előzetes bejelentés nélkül;

e)

megfelelő intézkedéseket hozhatnak annak biztosítására, hogy a minősített szociális vállalkozási alapkezelő folyamatosan megfeleljen az e rendeletben előírt követelményeknek;

f)

felszólíthatják a minősített szociális vállalkozási alapkezelőt e rendelet betartására, és arra, hogy tartózkodjon minden olyan magatartás megismétlésétől, amely e rendelet előírásainak megszegését jelentheti.

a)

nem tesz eleget a portfólió-összetételre vonatkozó követelményeknek, és ezzel megszegi az 5. cikkben foglaltakat;

b)

a 6. cikket sértve valamely minősített szociális vállalkozási alap befektetési jegyeit és részvényeit nem elfogadható befektetők részére forgalmazza;

c)

anélkül használja az „ESZVA” megnevezést, hogy a 15. cikkben foglaltak szerint nyilvántartásba lenne véve;

d)

olyan pénzeszközök forgalmazására használja az „ESZVA” megnevezést, amelyeket nem a 3. cikk (1) bekezdése b) pontjának iii. pontjával összhangban hoztak létre;

e)

a nyilvántartásba vételt hamis nyilatkozatok vagy más szabálytalan, a 15. cikket sértő eszközök révén érte el;

f)

nem jóhiszeműen, tisztességesen, kellő szaktudással, gondossággal és figyelemmel jár el tevékenységei gyakorlása során, és ezzel megsérti a 7. cikk a) pontját;

g)

nem alkalmaz megfelelő szabályozási elveket és eljárásokat a jogellenes gyakorlatok megakadályozására, és ezzel sérti a 7. cikk b) pontját;

h)

ismételten nem tesz eleget a 13. cikkben foglalt, az éves beszámolóra vonatkozó követelményeknek;

i)

ismételten nem tesz eleget a befektetők tájékoztatására vonatkozó, 14. cikk szerinti kötelezettségének.

a)

intézkedik arról, hogy a minősített szociális vállalkozási alapkezelő megfeleljen az 5. és 6. cikknek, a 7. cikk a) és b) pontjának, valamint a 13., 14. és 15. cikknek;

b)

megtiltja az „ESZVA” megnevezés használatát, és törli a minősített szociális vállalkozási alapkezelőt a nyilvántartásból.

a)

milyen széles körben használták a minősített szociális vállalkozási alapkezelők az „ESZVA” megnevezést a különböző tagállamokban akár a tagállamon belül, akár a határokon átívelő módon;

b)

a minősített szociális vállalkozási alapok által kihelyezett befektetések földrajzi és ágazati megoszlása;

c)

a 14. cikk szerinti tájékoztatási kötelezettségek megfelelősége, különösen azt illetően, hogy elegendőek-e ahhoz, hogy a befektetők számára lehetővé tegyék a megalapozott befektetési döntések meghozatalát;

d)

a minősített szociális vállalkozási alapok különféle minősített befektetései, illetve ezek hatása a szociális gazdasági társaságok fejlődésére az Unióban;

e)

a „szociális vállalkozás” európai címke létrehozásának szükségessége;

f)

annak lehetősége, hogy harmadik országokban létrehozott szociális vállalkozási alapok számára engedélyezzék az „ESZVA” megnevezés használatát, figyelembe véve azon bizottsági ajánlás alkalmazásának tapasztalatait, amely célja az, hogy harmadik országokat a jó adóügyi igazgatás minimális szabályainak alkalmazására buzdítsa;

g)

a minősített portfólióvállalkozások meghatározására szolgáló kritériumok gyakorlati alkalmazása és ennek hatása a szociális gazdasági társaságok fejlődésére az Unióban, valamint azok pozitív szociális hatása;

h)

a minősített szociális vállalkozási alapkezelők által a 10. cikkben említett minősített portfólióvállalkozások által kifejtett pozitív szociális hatások mérésére bevezetett eljárások elemzése, valamint annak felmérése, hogy bevezethetők-e harmonizált standardok az uniós szintű szociális hatásnak az Unió szociális politikájával összhangban történő mérésére;

i)

a minősített szociális vállalkozási alapok forgalmazásának lakossági befektetőkre történő kiterjesztésének lehetősége;

j)

az, hogy a minősített szociális vállalkozási alapokat a 2009/65/EK irányelv szerinti elfogadható eszközöknek kell-e minősíteni;

k)

e rendelet letétkezelői szabályokkal történő kiegészítésének szükségessége;

l)

a szociális vállalkozási alapok előtt álló esetleges adóakadályok vizsgálata, és a szociális vállalkozási tevékenység Unión belüli népszerűsítését célzó lehetséges adóösztönzők értékelése;

m)

az „ESZVA” megnevezést használó alapokba való befektetést esetlegesen akadályozó tényezők felmérése, ideértve a más, prudenciális jellegű uniós jogszabályok intézményi befektetőkre gyakorolt hatását.

a)

az a–e), valamint a g)–m) pontok tekintetében 2017. július 22-ig; valamint

b)

a f) pont tekintetében 2015. július 22-ig.

25.4.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 115/39

(1)

2010. március 26-án az Európai Tanács elfogadta a Bizottság javaslatát az új Európa 2020 stratégia elindításáról. Az Európa 2020 stratégia egyik prioritása a fenntartható növekedés elérése egy erőforrás-hatékonyabb, fenntarthatóbb és versenyképesebb gazdaság előmozdítása révén. A stratégia az „Erőforrás-hatékony Európa” elnevezésű kiemelt kezdeményezés részeként előtérbe helyezte az energia-infrastruktúrát, hangsúlyozva, hogy az európai hálózatokat kontinensszintű összekapcsolással és különösen a megújuló energiaforrások bevonásával sürgősen korszerűsíteni kell.

(2)

Még nem teljesült a 2002. márciusi barcelonai Európai Tanács által elfogadott azon cél, hogy a villamosenergia-összekapcsolási szint valamennyi tagállamban elérje beépített termelési kapacitásuk legalább 10 %-át.

(3)

Az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve” című bizottsági közlemény, majd később a Tanács 2011. február 28-i következtetései és az Európai Parlament állásfoglalása (4) az európai szintű hálózatfejlesztés 2020-ig és az azt követő időszakra kiterjedő optimalizálása érdekében új uniós energiainfrastruktúra-politikát szorgalmazott, hogy lehetővé tegye az Unió alapvető, versenyképességgel, fenntarthatósággal és az ellátás biztonságával kapcsolatos energiapolitikai céljainak elérését.

(4)

Az Európai Tanács a 2011. február 4-i ülésén hangsúlyozta, hogy Európa energia-infrastruktúráját modernizálni és bővíteni kell, és szükség van a hálózatok határokon átnyúló összekapcsolására ahhoz, hogy a tagállamok közötti szolidaritás a gyakorlatban megvalósulhasson, hogy alternatív ellátási és tranzitútvonalakat és energiaforrásokat lehessen biztosítani, és hogy olyan megújuló energiaforrásokat lehessen kifejleszteni, amelyek felvehetik a versenyt a hagyományos energiaforrásokkal. Kiállt amellett, hogy 2015 után egyetlen tagállam sem szigetelődhet el az európai földgáz- és villamosenergia-hálózatoktól, illetve energiaellátásuk biztonságát nem veszélyeztetheti a megfelelő összeköttetések hiánya.

(5)

Az Európai Parlament és a Tanács 1364/2006/EK határozata (5) megállapítja a transzeurópai energiahálózatokra (TEN-E) vonatkozó iránymutatásokat. Ezen iránymutatások célja, hogy megteremtsék a belső uniós energiapiacot és ezzel egyidejűleg elősegítsék az energiaforrások ésszerű termelését, szállítását, elosztását és felhasználását, csökkentsék a hátrányos helyzetű és szigeti régiók elszigeteltségét, többek között harmadik országokkal folytatott együttműködés keretében biztosítsák és diverzifikálják az Unió energiaellátását, energiaforrásait és ellátási útvonalait, valamint hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez és a környezet védelméhez.

(6)

A jelenlegi TEN-E keretrendszer értékelése egyértelműen rávilágított arra, hogy míg e keretrendszer kedvezően járult hozzá a kiválasztott projektek megvalósításához azáltal, hogy politikai szempontból ismertséget biztosított számukra, hiányzik belőle a feltárt infrastrukturális hiányosságok orvosolását lehetővé tevő jövőkép, célzottság és rugalmasság. Az Uniónak ezért fokoznia kell erőfeszítéseit az e téren a jövőben jelentkező kihívások leküzdése érdekében, és megfelelő figyelmet kell fordítania az energiaigény és az energiaellátás között a jövőben potenciálisan kialakuló megfelelési problémák feltárására.

(7)

A meglévő energiaipari infrastruktúrák felújításának és az új infrastruktúrák bevezetésének felgyorsítása elengedhetetlen az uniós energia- és éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez, amelyek a belső energiapiac kiteljesítése, az ellátás, különösen a földgáz- és kőolajellátás biztonságának szavatolása, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátások 20 %-os csökkentése (30 %-os, ha a feltételek adottak), a megújuló energia végső energiafogyasztáson belüli részesedésének 20 %-ra történő növelése (6) és az energiahatékonyság 20 %-os javítása 2020-ig, aminek révén az energiahatékonyságból adódó energiatöbblet hozzájárulhat az új infrastruktúra-építési igények csökkenéséhez. Ezzel egyidejűleg az Uniónak fel kell készítenie saját infrastruktúráját az energiarendszer további, 2050-ig várható dekarbonizálására is. E rendeletnek ezért alkalmasnak kell lennie arra, hogy figyelembe vegye az Unió jövőbeli lehetséges energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseit is.

(8)

Annak ellenére, hogy a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) és a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) előírja a belső energiapiac létrehozását, ez a piac a nemzeti energiahálózatok közötti megfelelő kapcsolatok hiánya és a meglevő energiaipari infrastruktúra optimálistól elmaradó kihasználása miatt továbbra is széttagolt. Azonban az Unió egész területére kiterjedő hálózatok és az intelligens hálózati infrastruktúra kiépítése nélkülözhetetlenek a versenyképes és megfelelően működő integrált belső piac megteremtéséhez, a meglevő energiaipari infrastruktúrák optimális kihasználásának megoldásához, a fokozottabb energiahatékonysághoz és a hálózatra termelt megújuló energiaforrások integrációjához, valamint a növekedés, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődés előmozdításához.

(9)

Az uniós energia-infrastruktúrát korszerűsíteni kell, hogy meg lehessen előzni a műszaki meghibásodásokat, illetve hogy növelni lehessen az infrastruktúra e meghibásodásokkal, továbbá a természeti vagy ember okozta katasztrófákkal, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival, valamint a biztonságot fenyegető veszélyekkel szembeni tűrőképességét, különösen az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelvben (9) meghatározott európai kritikus infrastruktúrák esetében.

(10)

A kőolaj vízi út helyett szárazföldi csővezetékeken történő szállítása jelentősen hozzájárulhat a kőolajszállítással összefüggő környezeti kockázatok csökkentéséhez.

(11)

A Bizottság „Intelligens hálózatok: az innovációtól a megvalósításig” című, 2011. április 12-i közleménye elismerte, hogy az intelligens hálózatok jelentős szerepet töltenek be az Unió energiapolitikai céljainak elérésében.

(12)

Az energiatárolók, valamint a cseppfolyósított földgázhoz (LNG) vagy sűrített földgázhoz (CNG) használt átvételi, tároló- és újragázosító vagy dekompressziós létesítmények egyre nagyobb szerepet töltenek be az európai energetikai infrastruktúrában. Az ilyen energiaipari létesítmények elterjedése jelentős összetevője a jól működő hálózati infrastruktúrának.

(13)

A Bizottság „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című, 2011. szeptember 7-i közleménye kiemelte, hogy az Unió külkapcsolataiban érvényesíteni kell az energia-infrastruktúra továbbfejlesztésének kérdését, hogy ezáltal támogatni lehessen a társadalmi-gazdasági fejlődést az Unió határain kívül. Az Uniónak elő kell mozdítania az uniós energiahálózatot harmadik országok, különösen a szomszédos vagy olyan országok hálózataival összekapcsoló infrastrukturális projekteket, amelyekkel az Unió egyedi energiaügyi együttműködést alakított ki.

(14)

A feszültség- és frekvenciastabilitás biztosítása érdekében különös figyelmet kell fordítani az európai villamosenergia-hálózat stabilitására, a változékony természetű megújuló energiák növekvő mértékű betáplálása által előidézett ingadozó körülmények között.

(15)

A 2020-ig szükséges, európai érdekű villamosenergia-átviteli és földgázszállítási infrastruktúrára irányuló beruházások becsült összege körülbelül 200 milliárd EUR. A beruházási volumeneknek a korábbi trendekhez viszonyított jelentős emelkedése és az energiainfrastruktúra-prioritások végrehajtásának sürgőssége új megközelítést kíván az energia-infrastruktúrák, különösen a határokon átnyúló jellegű infrastruktúrák szabályozása és finanszírozása terén.

(16)

A 2011. június 10-i Tanácshoz benyújtott, „Energiainfrastruktúra-beruházási igények és hiányosságok” című bizottsági szolgálati munkadokumentum hangsúlyozta, hogy a 2020-ig tartó évtizedben szükséges összes beruházás körülbelül felénél fennáll a kockázata annak, hogy engedélyezéssel, szabályozási kérdésekkel és finanszírozással kapcsolatos akadályok miatt nem vagy nem határidőre hajtják végre őket.

(17)

Ez a rendelet szabályokat állapít meg a transzeurópai energiahálózatok időben történő kiépítésére és kölcsönös átjárhatóságára vonatkozóan az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) foglalt energiapolitikai célok elérése érdekében azzal a céllal, hogy biztosítsa a belső piac működését, az Unió energiaellátásának biztonságát, előmozdítsa az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot, valamint új és megújuló energiaforrások fejlesztését, és elősegítse az energiahálózatok összekapcsolását. E célkitűzések támogatásával e rendelet hozzájárul az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez, és a versenyképesség, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén előnyöket biztosít az Unió egésze számára.

(18)

A transzeurópai hálózatok fejlesztése és tényleges kölcsönös átjárhatósága érdekében alapvetően fontos a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők közötti operatív együttműködés biztosítása. Annak biztosítása érdekében, hogy a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásához e tekintetben egységes feltételek álljanak rendelkezésre, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (11) megfelelően kell gyakorolni. Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti, uniós szintű operatív együttműködés végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni, mivel ezen iránymutatásoknak valamennyi átvitelirendszer-üzemeltetőre egyformán alkalmazandónak kell lenniük.

(19)

A 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12) létrehozott Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségre (a továbbiakban: az Ügynökség) e rendelet jelentős további feladatokat ruház, és ezek közül némelyek tekintetében jogosultságot kell kapnia díj szedésére.

(20)

A tagállamokkal és az érdekelt felekkel folytatott szoros konzultációt követően a Bizottság 12, a transzeurópai energia-infrastruktúra szempontjából stratégiai jelentőségű prioritást határozott meg, amelyek 2020-ig történő végrehajtása létfontosságú az uniós energia- és éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez. Ezek a prioritások különböző földrajzi régiókat vagy tematikus területeket foglalnak magukban a villamosenergia-átviteli és -tárolási, a földgázszállítási, -tárolási, illetve a cseppfolyósított- vagy sűrítettföldgáz-infrastruktúra, intelligens hálózat, villamosenergia-autópálya, valamint a szén-dioxid-szállítási és olajipari infrastruktúra tekintetében.

(21)

A közös érdekű projekteknek közös, átlátható és objektív kritériumoknak kell megfelelniük, figyelemmel az energiapolitikai célkitűzésekhez való hozzájárulásukra. A villamos energia és a gáz esetében a projekteknek – hogy alkalmasak legyen arra, hogy felvegyék őket a második és a további uniós listákra – a legújabb tízéves hálózatfejlesztési terv részét kell képezniük. A tervnek pedig figyelembe kell vennie különösen az Európai Tanács 2011. február 4-i ülésének a peremterületek energiapiacai integrálásának szükségességével kapcsolatos következtetéseit.

(22)

A közös érdekű projektek regionális listáinak meghatározása érdekében regionális csoportokat kell létrehozni a közös érdekű projektekre vonatkozó javaslattétel, illetve ezek felülvizsgálata céljából. A széles körű egyetértés biztosítása érdekében a regionális csoportoknak gondoskodniuk kell a tagállamok, a nemzeti szabályozó hatóságok, a projektgazdák és az érdekelt felek közötti szoros együttműködésről. Az együttműködésnek – amennyire csak lehetséges – a nemzeti szabályozó hatóságok, valamint az átvitelirendszer-üzemeltetők meglévő regionális együttműködési struktúráira, valamint a tagállamok és a Bizottság által létrehozott egyéb struktúrákra kell támaszkodnia. Az együttműködés keretében a nemzeti szabályozó hatóságoknak szükség esetén tanácsadással kell segíteniük a regionális csoportokat, többek között a javasolt projektekkel összefüggő szabályozási kérdések megoldhatóságával, továbbá a hatósági jóváhagyás javasolt ütemezésének kivihetőségével kapcsolatban.

(23)

Annak biztosítása érdekében, hogy a közös érdekű projektek uniós szintű listája (a továbbiakban: uniós lista) azokra a projektekre korlátozódjon, amelyek a leginkább elősegítik a stratégiai jelentőségű, energiainfrastruktúra-prioritásnak minősülő folyosók és területek megvalósítását, az uniós lista elfogadására és felülvizsgálatára vonatkozó hatáskört a Bizottságra kell ruházni, az EUMSZ 290. cikkének megfelelően, egyidejűleg azonban tiszteletben kell tartania a tagállamoknak a területüket érintő közös érdekű projektekre vonatkozó jóváhagyási jogát. Az e rendeletet eredményező javaslatot kísérő hatásvizsgálatban szereplő elemzés szerint a villamos energia esetében mintegy 100, a földgáz esetében pedig mintegy 50 ilyen projektre lehet számítani. E becslés alapján és a rendelet hatásosságának biztosítása érdekében a közös érdekű projektek összes mennyiségének kezelhetőnek kell maradnia, a számuk ezért nem haladhatja meg jelentősen a 220-at. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során haladéktalanul, időben és megfelelő módon továbbítania kell a megfelelő dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(24)

Minden második évben új uniós listát kell összeállítani. A listára nem kerülhetnek fel azok a közös érdekű projektek, amelyek befejeződtek vagy már nem tesznek eleget az e rendeletben meghatározott vonatkozó kritériumoknak és követelményeknek. Ezért a következő uniós listára felvehető, már meglevő közös érdekű projekteknek ugyanazon, a regionális listák, illetve az uniós lista összeállítását célzó kiválasztási folyamatban kell részt venniük, mint a javasolt projekteknek; ugyanakkor törekedni kell az ebből eredő adminisztratív terhek lehetőség szerinti minimalizálására, például a már benyújtott információk minél szélesebb körű újrafelhasználásával és a projektgazdák éves jelentéseinek figyelembevételével.

(25)

A közös érdekű projekteket a lehető legrövidebb időn belül végre kell hajtani, ezt követően szigorúan nyomon kell követni és értékelni kell őket, miközben a projektgazdákra háruló igazgatási terheket minimálisra kell csökkenteni. A Bizottság a különös nehézségekkel járó projektekhez európai koordinátort jelölhet ki.

(26)

Az engedélyezési eljárások nem eredményezhetnek a projekt méretéhez és összetett jellegéhez képest aránytalan igazgatási terheket, illetve nem gördíthetnek akadályt a transzeurópai hálózatok kiépítése és a piaci hozzáférés biztosítása elé. A Tanács 2009. február 19-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy a beruházások előtt álló akadályokat – többek között a tervezési és konzultációs eljárások ésszerűsítése révén – azonosítani kell és fel kell számolni. Ezeket a következtetéseket az Európai Tanács megerősítette 2011. február 4-i következtetéseiben, amelyekben ismét hangsúlyozta, hogy a nemzeti hatásköröket tiszteletben tartva ésszerűsíteni és fejleszteni kell az engedélyezési eljárásokat.

(27)

Össze kell hangolni az energia, a közlekedés és a távközlési infrastruktúra terén megvalósuló uniós közös érdekű projektek tervezését és végrehajtását, hogy szinergiák jöhessenek létre ott, ahol ez gazdasági, technikai és környezeti vagy területrendezési szempontból megéri, kellően figyelembe véve a releváns biztonsági vonatkozásokat. Így a különböző európai hálózatok tervezése során kiemelten lehet kezelni a közlekedési hálózatok, a kommunikációs hálózatok, valamint az energiahálózatok integrációját a lehető legjobb területkihasználás érdekében, továbbá – lehetőség szerint – biztosítani kell a meglévő vagy használaton kívüli nyomvonalak további hasznosítását a társadalmi-gazdasági, környezeti és pénzügyi hatások minimálisra csökkentése érdekében.

(28)

A közös érdekű projekteket nemzeti szinten „elsőbbségi státussal” kell felruházni, és ezáltal gyorsított igazgatási elbánást kell biztosítani számukra. Helyénvaló, hogy az illetékes hatóságok a közös érdekű projekteket közérdekűnek tekintsék. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (13) és a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) szerinti összes feltétel teljesülése esetén a környezetre káros hatást kifejtő projekteket is engedélyezni kell, ha ezt magasabb rendű közérdek indokolja.

(29)

A valamennyi engedélyezési eljárást összefogó vagy koordináló, hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok létrehozása („egyablakos rendszer”) várhatóan egyszerűsíti az eljárást, növeli a hatékonyságot és az átláthatóságot, valamint hozzájárul a tagállamok közötti szorosabb együttműködés kialakításához. A hatáskörrel rendelkező hatóságnak kijelölése után minél hamarabb meg kell kezdenie működését.

(30)

Annak ellenére, hogy a lakosság környezetvédelmi döntéshozatali eljárásokban való részvételére jól ismert előírások vonatkoznak, további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a közös érdekű projektekkel kapcsolatos engedélyezési eljárások átláthatóságára és az abban való lakossági részvételre vonatkozóan – valamennyi releváns kérdésben – a lehető legmagasabb szintű követelmények legyenek érvényben.

(31)

Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (15), adott esetben a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16), az Aarhusban, 1998. június 25-én aláírt, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (17) (az „Aarhusi Egyezmény”) és az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espooi egyezmény (az „Espooi Egyezmény”) megfelelő és összehangolt végrehajtásának biztosítania kell a környezeti hatásvizsgálat főbb elveinek harmonizációját, határokon átnyúlóan is. A tagállamoknak össze kell hangolniuk a közös érdekű projektekkel kapcsolatos vizsgálataikat, és ahol erre lehetőség van, közös vizsgálatot kell végezniük. A tagállamokat az engedélyezési eljárásokra vonatkozóan ösztönözni kell a bevált gyakorlatok cseréjére és az igazgatási kapacitásépítésre.

(32)

Fontos az engedélyezési eljárások ésszerűsítése és fejlesztése, miközben – a lehetséges mértékben és a szubszidiaritás elvének kellő figyelembevételével – tiszteletben kell tartani az új infrastruktúrák építésére vonatkozó nemzeti hatásköröket és eljárásokat. Tekintettel az energia-infrastruktúrák kiépítésének sürgető jellegére, az engedélyezési eljárás egyszerűsítése mellett egyértelműen meg kell határozni azt a határidőt, ameddig az egyes hatóságoknak meg kell hozniuk a projekt építésével kapcsolatos határozatot. E határidő, melynek célja, hogy az eljárások hatékonyabb kialakítására és lebonyolítására ösztönözzön, semmiféleképpen nem korlátozhatja a környezetvédelemre és a lakossági részvételre vonatkozó szigorú előírásokat. Az e rendeletben meghatározott maximális határidők tekintetében azonban a tagállamok törekedhetnek e határidők további rövidítésére. A hatáskörrel rendelkező hatóságok gondoskodnak a határidők betartásáról, a tagállamok pedig törekednek annak biztosítására, hogy az átfogó határozat érdemi vagy eljárásbeli jogszerűségét vitató fellebbezéseket a lehető leghatékonyabb módon kezeljék.

(33)

Amennyiben a tagállamok helyénvalónak ítélik, átfogó határozatukba beépíthetik a következőkkel összefüggésben hozott határozataikat: egyéni földtulajdonosokkal a területükhöz való hozzáférésre, tulajdonjogukra vagy használati jogra vonatkozóan folytatott tárgyalások; egy meghatározott régió általános területfelhasználását megállapító területrendezés, mely olyan fejlesztésekre terjed ki, mint főutak, vasútvonalak, építmények, természetvédelmi területek stb., és nem kapcsolódik a tervezett projekt egyedi céljához; üzemeltetési engedélyek odaítélése. Az engedélyezési eljárásokkal összefüggésben a közös érdekű projekt kiterjedhet a vonatkozó infrastruktúrára, amennyiben az a projekt építéséhez vagy működéséhez alapvetően fontos.

(34)

E rendelet és különösen az engedélyezésre, a lakossági részvételre és a közös érdekű projektek végrehajtására vonatkozó rendelkezések alkalmazása nem sértheti a nemzetközi és az uniós jogot, ideértve a környezeti és emberi egészség védelmével kapcsolatos rendelkezéseket, valamint a közös halászati és tengerpolitika keretében elfogadott rendelkezéseket.

(35)

A közös érdekű projektek fejlesztési, építési, üzemeltetési és fenntartási költségeit főszabályként teljes mértékben az infrastruktúra használóinak kell megfizetniük. A közös érdekű projektek akkor részesülhetnek határokon átnyúló költségmegosztásban, ha a piaci kereslet vagy a díjszabás várható hatásainak értékelése azt mutatja, hogy az infrastruktúra használói által fizetett díjak révén nem várható a költségek megtérülése.

(36)

A költségek megfelelő megosztásáról folyó egyeztetéseket egy olyan elemzésre kell alapozni, amely a tízéves hálózatfejlesztési terv részeként egy harmonizált, az adott infrastruktúra-projekt költségének és hasznának az energiarendszer egészére kiterjedő elemzését szolgáló módszertanra épül, és amelyet az átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózata készített a 714/2009/EK rendelet és a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló, 2009. július 13-i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) értelmében, illetve az Ügynökség vizsgált felül. Ezen elemzés a fajlagos beruházási költségek összehasonlítása céljából figyelembe vehet mutatószámokat és megfelelő referenciaértékeket.

(37)

Az egyre integráltabbá váló belső energiapiacon a határokon átnyúló költségmegosztás egyértelmű és átlátható szabályai elengedhetetlenek a határokon átnyúló infrastruktúrára irányuló beruházások felgyorsításához. Az Európai Tanács 2011. február 4-i ülésén emlékeztetett arra, hogy fontos a hálózati beruházások számára vonzó, a finanszírozási igényekkel arányos díjakkal és a határokon átnyúló beruházásokra vonatkozó megfelelő költségmegosztással jellemzett díjszabást tartalmazó szabályozási keret bevezetésének támogatása, amely egyúttal fokozza a versenyt és a versenyképességet, és figyelembe veszi a fogyasztókra gyakorolt hatást. A határokon átnyúló költségmegosztásról való döntés meghozatalakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzeti díjszabásokra gyakorolt hatás ne eredményezzen aránytalanul nagy terhet a fogyasztók számára. A nemzeti szabályozó hatóságoknak ki kell küszöbölniük annak kockázatát is, hogy a projektek a valóságos vagy becsült kiadások és bevételek figyelembevétele révén kettős támogatásban részesüljenek. E kiadásokat és bevételeket csak annyiban lehet figyelembe venni, amennyiben célzottan a szóban forgó költségek fedezésével kapcsolatosak, és minél szorosabban a projekthez vagy projektekhez kell kapcsolódniuk. Amennyiben valamely beruházási kérelem az érintett tagállamok határain túlról származó bevételeket is tartalmaz, a nemzeti szabályozó hatóságok projektspecifikus költség-haszon elemzés elvégzését kérik az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőktől.

(38)

A meglévő belső energiapiaci jogszabályok előírják, hogy a gáz- és villamosenergia-hálózatokhoz való hozzáférés díjainak megfelelő beruházási ösztönzőket kell tartalmazniuk. A belső energiapiaci jog alkalmazásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak gondoskodniuk kell a közös érdekű projektek szilárd és kiszámítható, ösztönzőket is tartalmazó – a hosszú távú ösztönzőket is ideértve – szabályozási keretéről, a projekt sajátos kockázati szintjével arányban. Különösen érvényes ez a villamos energia esetében az innovatív átviteli technológiákra, mert ezzel lehetővé válik a megújuló energia, a hálózatra termelt energia és a keresletoldali válaszintézkedések széles körű integrációja az összekapcsolt hálózatokba, a gáz esetében pedig a piac számára nagyobb kapacitást vagy további rugalmasságot biztosító szállítási infrastruktúrákra, melyek révén lehetőség nyílik a rövid távú kereskedelemre vagy – ellátási zavarok esetén – a tartalékellátásra.

(39)

Ez a rendelet kizárólag az annak értelmében vett közös érdekű projektek engedélyezésére, az azokban való lakossági részvételre és azok szabályozási aspektusára alkalmazandó. Ugyanakkor a tagállamok saját nemzeti joguk alapján ugyanezen vagy hasonló szabályokat alkalmazhatnak olyan projektekre is, amelyek e rendelet értelmezésében nem minősülnek közös érdekű projekteknek. A szabályozási ösztönzők tekintetében a tagállamok saját nemzeti joguk alapján ugyanezen vagy hasonló szabályokat alkalmazhatnak az energiatárolási kategóriába eső közös érdekű projektekre is.

(40)

Azon tagállamoknak, amelyek az engedélyezési eljárások során az energiaipari infrastrukturális projektek esetében odaítélhető, a kiemelt nemzeti jelentőségű jogi státuszt jelenleg nem szabályozzák, fontolóra kell venniük ilyen státusz bevezetését, különös figyelemmel arra, hogy ez az engedélyezési eljárás felgyorsítását eredményezné-e.

(41)

A 663/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet által létrehozott, európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (19) jól szemléltette, milyen hozzáadott értéket képvisel, ha az európai jelentőségű projektek végrehajtása érdekében a magánfinanszírozáshoz jelentős uniós pénzügyi támogatást nyújtanak. Az Európai Tanács 2011. február 4-i ülésén elismerte, hogy egyes energiainfrastruktúra-projekteknek korlátozott állami finanszírozásra lehet szüksége a magánfinanszírozás mobilizálásához. A gazdasági és pénzügyi válság, valamint a költségvetési megszorítások fényében a következő többéves pénzügyi kereten belül célzott, támogatásokat és pénzügyi eszközöket egyaránt magában foglaló segítségnyújtást kell kidolgozni, amely új beruházókat vonz az energiainfrastruktúra-prioritásnak minősülő folyosókhoz és területekhez, miközben az uniós költségvetés hozzájárulását a lehető legalacsonyabb szinten tartja. Az e célt szolgáló intézkedéseknek támaszkodniuk kell az infrastrukturális projektek finanszírozására szolgáló projektkötvények kísérleti szakasza során szerzett tapasztalatokra.

(42)

A villamos energiával, a földgázzal, az olajjal és a szén-dioxiddal kapcsolatos közös érdekű projekteknek jogosultnak kell lenniük tanulmányokhoz, illetve bizonyos feltételek mellett az európai összekapcsolódási eszközről szóló rendeletben foglalt kivitelezési munkákhoz – akár támogatás, akár innovatív pénzügyi eszközök formájában – nyújtott uniós pénzügyi támogatásra, amint ilyen finanszírozásra lehetőség nyílik. Ez biztosítja, hogy azok a közös érdekű projektek, amelyek a meglévő szabályozási keret és piaci feltételek mellett nem életképesek, sajátos szükségleteikhez igazított támogatásban részesüljenek. Fontos elkerülni a versenytorzulásokat, különösen az azonos, kiemelt jelentőségű uniós folyosók megvalósításához hozzájáruló projektek között. A szóban forgó pénzügyi támogatás hivatott biztosítani a szükséges szinergiákat a strukturális alapokkal, amelyek helyi vagy regionális jelentőségű intelligens energiaelosztó hálózatokat fognak finanszírozni. A közös érdekű projektekbe történő beruházások tekintetében háromlépéses logika érvényesül: először is, a piacnak elsőbbsége van a beruházás tekintetében. Másodszor, ha a piac nem vállalkozik a beruházásra, akkor szabályozási megoldásokat kell keresni – szükség esetén a vonatkozó szabályozási keret kiigazításával –, és gondoskodni kell a vonatkozó szabályozási keret alkalmazásáról. Harmadszor, ha az első két lépésben nem sikerült a szükséges beruházásokat biztosítani a közös érdekű projektek számára, akkor a közös érdekű projekt számára uniós pénzügyi támogatást kell biztosítani, amennyiben a projekt teljesíti az alkalmazandó támogathatósági feltételeket.

(43)

Mivel e rendelet célkitűzését, nevezetesen a transzeurópai energiahálózatok kiépítését és kölcsönös átjárhatóságát, valamint az e hálózatokhoz való csatlakozást tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és ezért uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvvel összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(44)

A 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(45)

Az 1364/2006/EK határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni,

a)

előirányozza a prioritásnak minősülő folyosók és területek megvalósításához szükséges és a II. melléklet szerinti villamosenergia-, gáz-, olaj- és szén-dioxid-infrastruktúrák kategóriáiba (a továbbiakban: energiainfrastruktúra-kategóriák) tartozó közös érdekű projektek azonosítását;

b)

ésszerűsítés, szorosabb koordináció, az engedélyezés felgyorsítása és a lakossági részvétel kiterjesztése révén előmozdítja a közös érdekű projektek időben történő végrehajtását;

c)

szabályokat és iránymutatásokat ír elő a közös érdekű projektek költségeinek és a kockázatalapú ösztönzőknek a határokon átnyúló megosztására vonatkozóan;

d)

meghatározza a közös érdekű projektek uniós pénzügyi támogatásra való jogosultságának feltételeit.

a)

közös érdekű projektet végrehajtó átvitelirendszer-üzemeltető, elosztórendszer-üzemeltető vagy egyéb üzemeltető vagy beruházó; vagy

b)

több átvitelirendszer-üzemeltető vagy elosztórendszer-üzemeltető, egyéb üzemeltető, beruházó vagy ezek bármely csoportja esetében az alkalmazandó nemzeti jog értelmében jogi személyiséggel rendelkező jogi személy, amelyet az említett üzemeltetők vagy beruházók között létrejött szerződéses megállapodás jelöl ki, és amely jogképességgel rendelkezik arra, hogy a szerződéses megállapodás felei nevében jogi kötelezettséget és pénzügyi felelősséget vállaljon;

a)

minden egyes közös érdekű projektjavaslathoz kérik azon tagállamok jóváhagyását, amelyek területét a projekt érinti; ha a tagállam úgy határoz, hogy nem adja meg jóváhagyását, ennek megalapozott indokait közli az érintett csoporttal;

b)

figyelembe veszik a Bizottság tanácsát, mely szerint a közös érdekű projektek száma ne haladja meg a kezelhető mennyiséget.

a)

gondoskodik róla, hogy kizárólag azon projektek kerüljenek fel a listára, amelyek teljesítik a 4. cikkben említett kritériumokat;

b)

gondoskodik a régióközi összhangról, a III. melléklet 2.12. pontjának megfelelően figyelembe véve az Ügynökség véleményét;

c)

a III. melléklet 2. 9. pontjának megfelelően figyelembe veszi a tagállamok véleményét; és

d)

törekszik az uniós listán szereplő közös érdekű projektek kezelhető számának elérésére.

a)

a projekt szükséges legalább egy energiainfrastruktúra-prioritásnak minősülő folyosóhoz és területhez;

b)

a projektnek a (2) bekezdésben meghatározott egyedi kritériumok szerint értékelt lehetséges átfogó előnyei meghaladják – hosszú távon is – a projekt költségeit; és

c)

a projekt megfelel a következő kritériumoknak:

a)

a II. melléklet 1. a)–d) pontjában említett energiainfrastruktúra-kategóriákba tartozó villamosenergia-átviteli és -tárolási projekteket illetően a projekt az alábbi egyedi kritériumok közül legalább egyhez jelentősen hozzájárul:

b)

a II. melléklet 2. pontjában említett energiainfrastruktúra-kategóriákba tartozó gázprojekteket illetően a projekt az alábbi egyedi kritériumok közül legalább egyhez jelentősen hozzájárul:

c)

a II. melléklet 1. e) pontjában említett energiainfrastruktúra-kategóriába tartozó intelligens villamosenergia-hálózati projekteket illetően a projekt jelentősen hozzájárul valamennyi alábbi egyedi kritériumhoz:

d)

a II. melléklet 3. pontjában említett energiainfrastruktúra-kategóriákba tartozó olajszállítási projekteket illetően a projekt jelentősen hozzájárul valamennyi alábbi egyedi kritériumhoz:

e)

a II. melléklet 4. pontjában említett energiainfrastruktúra-kategóriákba tartozó szén-dioxid-szállítási projekteket illetően a projekt jelentősen hozzájárul valamennyi alábbi egyedi kritériumhoz:

a)

a projektek mennyire sürgősek az Unió piaci integrációval kapcsolatos energiapolitikai céljainak– egyebek mellett legalább egy tagállam elszigeteltségének megszüntetése révén történő – elérése szempontjából, valamint a versennyel, a fenntarthatósággal és az ellátás biztonságával kapcsolatos energiapolitikai céljainak elérése szempontjából;

b)

az egyes projektek hány tagállamot érintenek, biztosítva, hogy a peremhelyzetű tagállamokra kiterjedő projektek egyenlő bánásmódban részesüljenek;

c)

az egyes projektek mennyiben járulnak hozzá a területi kohézióhoz; és

d)

a projektek mennyire hatékonyan egészítik ki a többi projektjavaslatot.

a)

megvalósíthatósági és tervezési tanulmányok;

b)

a nemzeti szabályozó hatóság vagy más érintett hatóság általi jóváhagyás;

c)

kivitelezés és üzembe helyezés;

d)

a 10. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett engedélyezési ütemterv.

a)

a projekt fejlesztése, kivitelezése és az üzembe helyezés terén elért haladást, különös tekintettel az engedélyezési és konzultációs eljárásokra;

b)

adott esetben a végrehajtási tervhez viszonyított késéseket, a késések okait és más felmerült nehézségek részleteit;

c)

adott esetben felülvizsgált tervet a késések leküzdésére.

a)

amennyire a 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelv 22. cikke (7) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában említett intézkedések a vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében alkalmazhatók, a nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják a beruházás végrehajtását;

b)

ha a nemzeti szabályozó hatóságoknak az a) pont szerinti intézkedései nem alkalmazhatók, a projektgazda kiválaszt egy harmadik felet a projekt vagy annak egy része finanszírozására vagy kivitelezésére. A projektgazda még azelőtt köteles a fentiek szerint eljárni, hogy a végrehajtási tervben meghatározott üzembe helyezési időponthoz viszonyított késés meghaladja a két évet;

c)

ha nem választják ki a harmadik felet a b) pont szerint, a tagállam vagy a rendelkezése szerinti nemzeti szabályozó hatóság a b) pontban említett határidő lejártát követő két hónapon belül kijelölhet egy harmadik felet a projekt finanszírozására vagy kivitelezésére, akit a projektgazda köteles elfogadni;

d)

ha a végrehajtási tervben meghatározott üzembe helyezési időponthoz viszonyított késés meghaladja a két év két hónapot, a Bizottság – az érintett tagállamok jóváhagyásával és maradéktalan együttműködésével – bármely harmadik fél mint alkalmas projektgazda számára nyitva álló pályázati felhívást tehet közzé a projekt egy megállapodott ütemterv szerinti megépítésére;

e)

a c) vagy d) pont alkalmazása esetén a beruházás helye szerinti rendszerüzemeltető biztosítja a megvalósítást végző üzemeltetők, beruházók vagy harmadik fél számára a beruházás befejezéséhez szükséges információkat, az új eszközöket hozzákapcsolja az átviteli hálózathoz, és általánosságban minden tőle telhetőt megtesz a beruházás végrehajtásának, valamint a közös érdekű projekt biztonságos, megbízható és hatékony üzemeltetésének és karbantartásának megkönnyítésére.

a)

előmozdítja azon projekteket, amelyekhez európai koordinátorként kijelölték, valamint a projektgazdák és valamennyi érdekelt fél közötti határokon átnyúló párbeszédet;

b)

igény szerint valamennyi félnek segítséget nyújt az érdekelt felekkel folytatott egyeztetésben és a projektekre vonatkozó szükséges engedélyek megszerzésében;

c)

adott esetben tanácsokkal látja el a projektgazdákat a projekt finanszírozásával kapcsolatban;

d)

biztosítja, hogy az érintett tagállamok megfelelő támogatást és stratégiai iránymutatást nyújtsanak a projektek előkészítéséhez és végrehajtásához;

e)

évente – illetve adott esetben megbízatása lejártakor – jelentést nyújt be a Bizottsághoz a projektekben elért haladásról és minden olyan nehézségről és akadályról, amelyek várhatóan jelentősen késleltetik a projektek üzembe helyezésének időpontját. A Bizottság a jelentéseket eljuttatja az Európai Parlamenthez és az érintett csoportokhoz.

a)

a hatáskörrel rendelkező hatóság erről értesíti a Bizottságot, és az információt az illetékes hatóság vagy a projektgazda közzéteszi a 9. cikk (7) bekezdésében említett honlapon;

b)

egy-egy közös érdekű projekt esetében csak egyetlen hatóság viseli a felelősséget, a projektgazda számára e hatóság az egyetlen kapcsolattartó az adott közös érdekű projektre vonatkozó átfogó határozathoz vezető folyamat során, és e hatóság hangolja össze valamennyi vonatkozó dokumentum és információ benyújtását.

a)

A kérelem benyújtását megelőző eljárásra, amely az engedélyezési eljárás kezdete és a benyújtott kérelem hatáskörrel rendelkező hatóság általi elfogadása közötti időszakot foglalja magában, amelynek irányadó időtartama két év.

Ezen eljárás magában foglalja a projektgazda vagy projektgazdák által elkészítendő környezeti jelentések elkészítését is.

Az engedélyezési eljárás kezdetének meghatározása érdekében a projektgazdák írásban értesítik a projektről az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságát, mellékelve a projekt kellő mértékben részletes leírását. A hatáskörrel rendelkező hatóság legkésőbb az értesítés kézhezvételének napjától számított három hónapon belül írásban – a többi érintett hatóság nevében is – tudomásul veszi vagy, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a projekt állapota alapján az engedélyezési eljárás még nem indítható el, elutasítja az értesítést. Elutasítás esetén a hatáskörrel rendelkező hatóság – a többi érintett hatóság nevében is – megindokolja döntését. Az engedélyezési eljárás kezdete az a nap, amikor a hatáskörrel rendelkező hatóság tudomásul veszi az értesítést. Két vagy több érintett tagállam esetében az engedélyezési eljárás kezdete az a nap, amikor az utolsó hatáskörrel rendelkező hatóság is elfogadja az értesítést.

b)

A jogszabályban előírt engedélyezési eljárás, azaz a benyújtott kérelem elfogadásának napja és az átfogó határozat meghozatala közötti időszak nem haladhatja meg az egy év és hat hónapot. A tagállamok indokolt esetben rövidebb időtartamot is megállapíthatnak.

a)

Az értesítésnek az (1) bekezdés a) pontja szerinti tudomásulvétele után a hatáskörrel rendelkező hatóság a többi érintett hatósággal szoros együttműködésben – és adott esetben a projektgazda javaslata alapján – meghatározza a projektgazda által az átfogó határozat kérelmezésekor a kérelem részeként benyújtandó információk tárgyát és részletességét. Ehhez a VI. melléklet 1. e) pontjában szereplő ellenőrző lista szolgál alapul.

b)

A hatáskörrel rendelkező hatóság a projektgazdával és más érintett hatóságokkal szoros együttműködésben, valamint az a) pont értelmében elvégzett tevékenységek eredményeire is figyelemmel, továbbá a VI. melléklet 2. pontjában meghatározott iránymutatásokkal összhangban kidolgozza az engedélyezési eljárás részletes ütemtervét.

A két vagy több tagállam határain átnyúló projektek esetében az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai közös ütemtervet állítanak össze, amelyben törekednek menetrendjük összehangolására.

c)

A hatáskörrel rendelkező hatóság – a többi érintett hatóság nevében is – szükség esetén a kérelem tervezetének beérkezése után kérheti a projektgazdától a hiányzó információk pótlását, ezek azonban kizárólag az a) pontban meghatározott kérdésekhez kapcsolódhatnak. A hiányzó információk benyújtását követő három hónapon belül a hatáskörrel rendelkező hatóság írásban elfogadja megvizsgálásra a kérelmet. További információk csak akkor kérhetők, ha ezt újonnan felmerült körülmények indokolják.

a)

a 11. cikknek megfelelően kidolgozott módszertannal összhangban levő projektspecifikus költség-haszon elemzés, mely figyelembe veszi az érintett tagállam határain túl jelentkező haszonelemeket is;

b)

a projekt pénzügyi megvalósíthatóságát értékelő üzleti terv, amely tartalmazza a választott finanszírozási megoldást, illetve a II. melléklet 2. pontjában említett kategóriába tartozó közös érdekű projekt esetében a piaci vizsgálat eredményeit is; és

c)

ha a projektgazdák egyetértenek, megalapozott javaslat a határokon átnyúló költségmegosztásra.

—

túlterhelési és egyéb díjak,

—

a 714/2009/EK rendelet 13. cikke értelmében létrehozott, átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezési mechanizmusból származó bevételek.

a)

az egyes érintett tagállamokra gyakorolt meghatározott hatások, egyebek között a hálózati tarifákat érintő hatások értékelése;

b)

a (3) bekezdés b) pontjában említett üzleti terv értékelése;

c)

a projekt eredményeképpen várható regionális vagy uniós szintű pozitív externáliák;

d)

az érintett projektgazdákkal folytatott konzultáció eredménye.

a)

a 2009/73/EK irányelv 36. cikke értelmében mentességet élveznek az említett irányelv 32., 33. és 34. cikke, valamint 41. cikkének (6), (8) és (10) bekezdése alól; vagy

b)

a 714/2009/EK rendelet 17. cikke értelmében mentességet élveznek a 714/2009/EK rendelet 16. cikkének (6) bekezdése, vagy a 2009/72/EK irányelv 32. cikke, valamint 37. cikkének (6) és (10) bekezdése alól;

c)

a 2003/55/EK irányelv (20) 22. cikke szerinti mentességet élveznek; vagy

d)

az 1228/2003/EK rendelet (21) 7. cikke szerinti mentességet élveznek.

a)

a 2009/73/EK irányelv 36. cikke értelmében mentességet élvez az említett irányelv 32., 33. és 34. cikke, valamint 41. cikkének (6), (8) és (10) bekezdése alól;

b)

a 714/2009/EK rendelet 17. cikke értelmében mentességet élvez a 714/2009/EK rendelet 16. cikkének (6) bekezdése, vagy a 2009/72/EK irányelv 32. cikke, valamint 37. cikkének (6) és (10) bekezdése alól;

c)

a 2003/55/EK irányelv 22. cikke szerinti mentességet élvez; vagy

d)

az 1228/2003/EK rendelet 7. cikke szerinti mentességet élvez.

a)

az előzetes beruházásra vonatkozó szabályokat; vagy

b)

a projekt üzembe helyezése előtt ténylegesen felmerülő költségek elismerésére vonatkozó szabályokat; vagy

c)

a projekthez köthető tőkeberuházás további megtérülésének biztosítására vonatkozó szabályokat; vagy

d)

valamennyi egyéb, szükségesnek és helyénvalónak tekinthető intézkedést.

a)

az (1) bekezdésben említett ösztönzők, a nemzeti szabályozó hatóságok bevált gyakorlatokról készített összehasonlítása alapján;

b)

a villamosenergia- és gázinfrastruktúrákkal kapcsolatos projektekre irányuló beruházásokkal járó magasabb kockázatok értékelésére szolgáló közös módszertan.

a)

a projektre vonatkozó, a 12. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti költség-haszon elemzés olyan jelentős pozitív externáliák meglétét támasztja alá, mint az ellátás biztonsága, a szolidaritás vagy az innováció;

b)

a 12. cikk értelmében határokon átnyúló költségmegosztásról szóló határozatot hoztak a projekttel kapcsolatban; vagy a II. melléklet 1. c) pontjában foglalt kategóriába tartozó közös érdekű projektek esetében azonban, amelyekkel kapcsolatban értelemszerűen nem hoztak határokon átnyúló költségmegosztásról szóló határozatot, a projekt célja a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás, a technológiai innováció megvalósítása és a határokon átívelő hálózat biztonságos működésének biztosítása;

c)

a projekt az üzleti terv és más, elsősorban a potenciális befektetők vagy hitelezők, vagy a nemzeti szabályozó hatóság által végzett értékelések szerint gazdaságilag nem életképes. A projekt gazdasági életképességének vizsgálatakor figyelembe veszik az ösztönzőkre vonatkozó határozatot és annak a 13. cikk (2) bekezdésében említett indokolását.

a)

a 3. cikk értelmében kiválasztott közös érdekű projektek tervezése, fejlesztése, kivitelezése és üzembe helyezése terén elért haladás, valamint adott esetben a végrehajtási késedelmek és más felmerült nehézségek;

b)

az Unió által a közös érdekű projektekre lekötött és kifizetett pénzeszközöknek a támogatott közös érdekű projektek összértékéhez viszonyított aránya;

c)

a villamosenergia- és gázszektorban a tagállamok közötti összekapcsolódás szintjének alakulása és az energiaárak ehhez kapcsolódó változásai, valamint a hálózati rendszerhibák előfordulásának számat, azok okai és gazdasági költségei;

d)

az engedélyezés és a lakosság bevonása, különösen:

e)

a szabályozással kapcsolatban:

f)

e rendelet hatékonysága a tekintetben, hogy mennyiben járult hozzá a 2014–2015-ig végrehajtandó piaci integrációhoz kapcsolódó célok, valamint a 2020-ig kitűzött éghajlati és energetikai célok eléréséhez, és – hosszú távon – mennyiben segítette elő az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való 2050-ig elérendő áttérés irányába való elmozdulást.

a)

az egyes közös érdekű projektekre vonatkozó általános, naprakész információk, többek között földrajzi adatok;

b)

az egyes közös érdekű projektekre vonatkozó, az 5. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási tervek;

c)

a 11. cikk értelmében kidolgozott módszertan alkalmazásával készített költség-haszon elemzés főbb eredményei az érintett közös érdekű projektekkel kapcsolatban, az üzleti szempontból érzékeny adatok kivételével;

d)

az uniós lista;

e)

az Unió által az egyes közös érdekű projektek számára elkülönített és kifizetett források.

1.

a 8. cikk a következőképpen módosul:

2.

a 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Költségek

A villamosenergia-piaci ENTSO-nál az e rendelet 4–12. cikkében, valamint a 347/2013/EU rendelet 11. cikkében említett tevékenységek elvégzésével összefüggésben felmerülő költségeket az átvitelirendszer-üzemeltetők viselik, és ezeket a költségeket a tarifák kiszámítása során figyelembe kell venni. Ezeket a költségeket a szabályozó hatóságok csak abban az esetben hagyják jóvá, ha azok ésszerűek és megfelelőek.”;

3.

a 18. cikk a következő új bekezdéssel egészül ki:

„(4a)   A Bizottság iránymutatásokat fogadhat el az az üzemeltetés átvitelirendszer-üzelemtetők közötti, uniós szintű összehangolásának végrehajtásához. Ezen iránymutatások következetesek és az e rendelet 6. cikkében említett üzemi és kereskedelmi szabályzatokra, valamint az Ügynökség által elfogadott – e rendelet 8. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett – információkra és véleményre épülnek. A Bizottság az iránymutatások elfogadása során figyelembe veszi az eltérő regionális és nemzeti operatív követelményeket.

Az iránymutatásokat a 23. cikk (3) bekezdésében foglalt vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.”;

4.

a 23. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) 5. cikkét kell alkalmazni.

1.

a 8. cikk (10) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

a 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Költségek

A földgázpiaci ENTSO-nál az e rendelet 4–12. cikkében, valamint a 347/2013/EU rendelet 11. cikkében említett tevékenységek elvégzésével összefüggésben felmerülő költségeket az átvitelirendszer-üzemeltetők viselik, és ezeket a költségeket a tarifák kiszámítása során figyelembe kell venni. Ezeket a költségeket a szabályozó hatóságok csak abban az esetben hagyják jóvá, ha azok ésszerűek és megfelelőek.”