12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/1

12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/2

(1)

Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (2) (a továbbiakban: az EGT-megállapodás) II. melléklete és XX. melléklete a műszaki előírásokra, szabványokra, vizsgálatokra és tanúsításra, valamint a környezetre vonatkozó különös rendelkezéseket és szabályokat tartalmaz.

(2)

Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (3) bele kell foglalni az EGT-megállapodásba.

(3)

A 648/2004/EK rendeletnek az 1272/2008/EK rendelethez való hozzáigazítása érdekében történő módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1336/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4) bele kell foglalni az EGT-megállapodásba.

(4)

A 76/768/EGK, a 88/378/EGK, az 1999/13/EK tanácsi irányelvnek és a 2000/53/EK, a 2002/96/EK és 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az 1272/2008/EK rendelethez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról szóló, 2008. december 16-i 2008/112/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5) bele kell foglalni az EGT-megállapodásba.

(5)

A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2010. május 20-i 453/2010/EU bizottsági rendeletet (6) bele kell foglalni az EGT-megállapodásba.

(6)

Az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően az Európai Vegyianyag-ügynökségnek fizetendő díjakról szóló, 2010. május 21-i 440/2010/EU bizottsági rendeletet (7) bele kell foglalni az EGT-megállapodásba.

(7)

Az 1272/2008/EK rendelet 2015. június 1-jével hatályon kívül helyezi a 67/548/EGK tanácsi irányelvet (8) és az 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (9). Az említett irányelveket belefoglalták az EGT-megállapodásba, ezért az EGT-megállapodást – az irányelvek hatályon kívül helyezésére figyelemmel – 2015. június 1-jei hatállyal módosítani kell.

(8)

Az EGT-megállapodás II. és XX. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az Unió által az EGT Vegyes Bizottságban képviselendő álláspontnak a mellékelt határozattervezeten kell alapulnia,

12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/25

(1)

Az uniós vizek vonatkozásában, valamint a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2012. évre történő meghatározásáról szóló, 2012. január 17-i 44/2012/EU tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2012. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2012-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/27

(1)

A nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá nem tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2012. évre történő meghatározásáról szóló, 2012. január 17-i 43/2012/EU tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2012. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2012-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/29

(1)

Az uniós vizek vonatkozásában, valamint a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2012. évre történő meghatározásáról szóló, 2012. január 17-i 44/2012/EU tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2012. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2012-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/31

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/33

(1)

A Bizottság egy 2006. szeptember 5-én benyújtott panaszból értesült az Åland helyi kormánya által az Ålands Industrihus Ab (a továbbiakban: ÅI) ingatlanvállalkozás javára nyújtott többféle intézkedésről. A Bizottság a 2006. október 25-én és 2007. február 14-én kelt levelekben információkat kért a finn hatóságoktól, amelyeket azok a 2007. január 11-i és 2007. április 3-i levelükben adtak meg. A finn hatóságok 2007. május 31-én és 2007. július 12-én további információkat nyújtottak be. A panaszos 2006 novemberében és 2007 májusában nyújtott be további információkat.

(2)

A Bizottság 2008. január 30-i levelében értesítette Finnországot arról a döntéséről, hogy a támogatás tekintetében megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) (2) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat).

(3)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felkérte az érintetteket a támogatással kapcsolatos észrevételeik benyújtására.

(4)

A Bizottsághoz az érdekelt felektől nem érkezett észrevétel.

(5)

Az eljárás megindításáról szóló határozat nyomán Finnország információkat terjesztett be, amelyeket a Bizottságnál 2008. május 6-án, 2010. január 21-én, 2010. február 26-án, 2010. május 21-én, 2010. június 18-án, 2011. április 18-án, 2011. június 27-én és 2011. június 28-én iktattak. A Bizottság szolgálatai, a finn hatóságok és az ÅI képviselőinek találkozójára 2010. június 4-én került sor.

(6)

Az ÅI bejegyzett székhelye Mariehamn városa, amely Ålandnak, a Balti-tengerben, Finnország és Svédország szárazföldi része között húzódó, összesen mintegy 28 000 lakost számláló szigetcsoportnak a fővárosa. Åland Finnország tartománya, de nagyfokú autonómiát élvez. Az ÅI többségi tulajdonosa a helyi kormány (84,43 %) és Mariehamn városa (15,01 %). A fennmaradó részvények Åland más helyi hatóságainak tulajdonában vannak (4).

(7)

Az ÅI tevékenységi köre ipari és kereskedelmi célú ingatlanok építése, tulajdonosi kezelése és bérbeadása. Finnország szerint a vállalkozás tevékenységének célja, hogy az Ålandon működő vállalkozások részére épületeket biztosítson, és ezzel hozzájáruljon a változatos és versenyképes gazdasághoz.

(8)

Az ÅI működése egészen 1999-ig visszafogott léptékű volt (5). Mérlegfőösszege igen lassan vagy egyáltalán nem nőtt (6). Ezzel összefüggésben az ÅI igazgatósága – a bővülés érdekében – úgy döntött, hogy új üzleti lehetőségeket kezd felkutatni. Ezzel egy időben a (jórészt kizárólag kisvállalkozásokból álló) helyi üzleti közösség hangot adott technológiai parkra vonatkozó kívánságának; ez alatt irodaépületek olyan csoportosulását értették, ahol a cégek egy fedél alatt működhetnének, elősegítve ezzel az együttműködést, az új ötletek kidolgozását és általánosságban a vállalkozói készség erősítését. Ez lenne később az „iTiden” irodapark (kvarteret iTiden). A projekt megvalósulásának történetét részletesebben a 2.2. pont fejti ki.

(9)

A helyi üzleti közösség és a helyi kormány között a technológiai park megépítésének lehetőségéről folyó tárgyalások már 1999-ben megindultak. Közös tanulmányutakra is sor került, hasonló svédországi létesítményekbe.

(10)

A projekttel 2000-ben egy munkacsoportot bíztak meg, amely 2000 tavaszán javaslatot terjesztett be a helyi kormányhoz és Mariehamn városához. A projektről és a helyi kormány annak megépítésére és finanszírozására vonatkozó terveiről említést tettek a kormány 2000. évi költségvetésében (8), majd e tervek megerősítést nyertek a 2001. évi költségvetésben, amelyben a kormány forrásokat igényelt az infrastrukturális projektek – köztük az ÅI projektjének – esetleges tőkeemelésére is (hasonló igény szerepelt a 2000. évi költségvetésben is) (9).

(11)

Az ÅI 2001. július 12-én tőkeemelés segítségével telket vásárolt Mariehamn „Västra Klinten” kerületében, ahol az iTiden irodaparkot meg kívánta építeni. E vétellel összefüggésben az ÅI egyben gondoskodott az iTiden projekthez szükséges várostervezési módosításról is.

(12)

A helyi kormány 2002. évi költségvetésében bejelentette, hogy az ÅI 2002-ben megkezdi az iTiden projekt építését, és ez minden valószínűséggel tőkeemelést tesz szükségessé (amelyhez a helyi kormány megkérte a szükséges költségvetési előirányzatokat) (10).

(13)

2002 elején kijelölték az iTiden megépítéséért felelős munkacsoportot, továbbá megbíztak egy építészt is. A potenciális bérlőket megkérdezték, érdekelné-e őket az iTidenben való ingatlanbérlés. A tereprendezési munkálatokat 2003 tavaszán elvégezték, és 2003 nyarán megkezdődött az 1. fázis (a projekt a tervek szerint két egymást követő fázisban került megépítésre) építése. Az első bérlők 2004. december 1-jén költöztek be az iTiden 1. fázisa során elkészült részbe.

(14)

Az iTiden 2. fázisának megépítése 2006 őszén kezdődött és 2007-ben fejeződött be.

(15)

A Bizottság hivatalos vizsgálata a helyi kormány által az ÅI-nak 1997 és 2007 között adott több tőkeinjekcióra (a továbbiakban: tőkeemelés), és bankhitelekhez adott garanciákra (a továbbiakban: hitelgaranciák) terjedt ki. Az intézkedések az alábbi táblázatban láthatók (a tőkeinjekciókat C-I-től C-XI-ig, a garanciákat pedig G-I-től G-III-ig terjedő számozás jelöli).

(16)

Az eljárás megindításáról szóló határozat 7. pontjának táblázatában szereplő intézkedésekkel összehasonlítva itt nem szerepel a 2006. október 26-i dátumú 2 587 500 EUR összegű garancia, mivel ez soha nem valósult meg (a finn bíróságok döntése nyomán). Emellett a 2006. június 12-i dátumú, C-XI jelű tőkeemelés az eljárás megindításáról szóló határozatban 2007. február 15-i dátummal szerepel, mivel a vizsgálat során vált egyértelművé, hogy az intézkedést e későbbi időpontban hajtották végre. A helyi kormánynak az erre a tőkeemelésre vonatkozó határozatát nemrégiben (2011. április 6-án) helyezte hatályon kívül Finnország Közigazgatási Legfelsőbb Bírósága (lásd később a (114) preambulumbekezdést). Mindazonáltal, mivel az ÅI részére a tőkét 2007-ben kifizették és az nem került visszafizetésre, a Bizottság álláspontja szerint a nemzeti bíróság döntése nem vonja ki ezt az intézkedést a bizottsági vizsgálat hatóköréből.

(17)

A finn hatóságok szerint valamennyi tőkeemelést az iTiden projekt finanszírozására nyújtottak, az alábbiak kivételével:

(18)

Finnország közlése szerint az összes hitelgaranciát az iTiden projekt finanszírozására adták. A hitelgaranciákkal részletesebben az alábbi (66)–(86) preambulumbekezdés foglalkozik.

(19)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban az alábbi okok miatt megkérdőjelezte, hogy a tőkeemelések és a hitelgaranciák a belső piaccal összeegyeztethetőek voltak-e.

(20)

Az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás fennállását illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az intézkedések állami forrásokat érintettek, mivel azokat a helyi hatóságok nyújtották, illetve hogy szelektív jellegűek voltak, mivel az ÅI-nek szóltak. Azt a kritériumot illetően, hogy az intézkedések a vállalkozásnak olyan előnyt biztosítottak-e, amelyhez rendes piaci feltételek mellett nem jutott volna hozzá – mivel a hosszú távú eredményesség vezérelte magánbefektető nem adta volna meg ugyanezt a támogatást –, a Bizottság kételkedett abban, hogy egy magánbefektető megadta volna azt a tőkét, amelyet a helyi kormány nyújtott, tekintve az ÅI régóta fennálló veszteségességét, vagy legalábbis igen szerény nyereségét. A Bizottság konkrétan a hitelgaranciákkal kapcsolatban kétségbe vonta, hogy az ÅI képes lett volna a piacokon hasonló finanszírozáshoz hozzájutni, és hogy emiatt azok révén az ÅI előnyhöz jutott. A Bizottság egyben úgy ítélte meg, hogy bármely ilyen előny alkalmas lenne a verseny és a Közösségen belüli kereskedelem torzítására.

(21)

Ha az intézkedések állami támogatásnak minősülnek, a Bizottságnak kétségbe vonta, hogy ezek a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetőek-e.

(22)

Végezetül a Bizottság megkérdőjelezte Finnország azon állítását, hogy az intézkedéseket – amennyiben azok valóban állami támogatásnak minősülnek – azon támogatási programoknak megfelelően hozták meg, amelyek Finnországnak az EU-hoz való csatlakozása idején érvényesültek, és ennélfogva azok jogszerűek lennének.

(23)

Finnország arra az álláspontra helyezkedett, hogy a helyi kormány a piaci befektető elvének megfelelően járt el, azaz az intézkedéseket a kormánynak a befektetése megtérülésére vonatkozó várakozása vezérelte. Finnország azzal érvelt, hogy a befektetési döntéseket a vállalat új beruházási programja – főként az iTiden projekt – motiválta. Az intézkedések célja ezért nem a múltbeli veszteségek fedezése vagy egy veszteséges vállalkozás támogatása volt. A helyi kormány kézzel fogható értéket kapott az ÅI új részvényeibe való befektetéséért, mivel a vállalat értéke a részvényjegyzéssel arányosan emelkedett. Az ÅI ennélfogva nem jutott olyan előnyhöz, amelyet egy magánbefektetőtől nem kaphatott volna meg.

(24)

Finnország minden lehetséges előnytől függetlenül azt az álláspontot is képviselte, hogy az intézkedések nem minősíthetők állami támogatásnak, mivel nincs konkrét bizonyíték arra, hogy Åland ingatlanpiacára jelentős hatást gyakoroltak volna.

(25)

Mindazonáltal, ha az intézkedésekben állami támogatási elemek lennének fellelhetőek, a támogatást – Finnország szerint – jogszerűnek kell minősíteni. Finnország érvelése szerint a tőkeinjekciók és a garanciák egyaránt olyan létező állami támogatási programok hatálya alá tartoztak, amelyeket Finnország uniós tagságát megelőzően vezettek be.

(26)

Amennyiben az intézkedések jogellenes állami támogatásnak minősülnének, azokat ennek ellenére az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjának értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell minősíteni, mivel céljuk a régió fejlesztése és új munkahelyek teremtése volt, főként a régió – túlzott mértékben a hajóiparra hagyatkozó – gazdaságának változatossá tételéhez való hozzájárulás révén.

(27)

Arra az esetre, ha a Bizottság azt állapítaná meg, hogy a támogatás jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást valósít meg, amelyet vissza kell fizetni, Finnország a következő érveket sorakoztatja fel.

(28)

Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (12) 14. cikke (1) bekezdésének értelmében a Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével. Itt ez lenne a helyzet, mivel Finnország jogszerűen várhatta el, hogy a fent említett, csatlakozás előtti programokat a múltban és jelenleg is érvényesnek tekintik, és így az e szabályok alapján nyújtott minden támogatás jogszerű lesz.

(29)

Arra az esetre, ha a Bizottság ennek ellenére úgy ítélné meg, hogy a támogatást vissza kell fizetni, Finnország azzal érvel, hogy a tőkeemelések esetében a támogatási elem nem feltétlenül egyezik meg az állami támogatásnak minősülő tranzakciók teljes névértékével. A garanciák tekintetében a visszafizetendő támogatás nem lehet nagyobb, mint a cégnek a garancia következtében juttatott kamatelőny (a garanciával nem biztosított hitelekhez képest). Hasonlóképpen: a tőkeinjekciókat illetően sem lehet nagyobb a támogatás mértéke annál a költségnél, amely az ÅI-nél egyenértékű tőke piacról való beszerzésekor merült volna fel.

(30)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében „a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(31)

Ahhoz, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősüljön, a következő feltételeknek kell teljesülniük: a) azt egy tagállamnak vagy állami forrásokból kell finanszírozni; b) annak olyan szelektív előnyt kell biztosítania, amely bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását előnyben részesíti; és c) annak a versenyt torzítania kell vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie, és képesnek kell lennie a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Mivel ezek együttes feltételek, azoknak egyszerre kell érvényesülniük ahhoz, hogy egy intézkedést állami támogatásnak lehessen minősíteni.

(32)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban feltüntetett (és Finnország által nem vitatott) okok miatt ez a két kritérium teljesül. Az intézkedéseket a helyi kormány egyedi döntései révén hozták meg az Åland regionális közgyűlése által elfogadott éves költségvetésében számára előirányozott pénzeszközök felhasználásáról. Az intézkedéseket így egyértelműen az állam finanszírozta és azok kifejezetten az ÅI-nek szóltak.

(33)

Finnország érvelése szerint az intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak, mivel azok nem juttatnak az ÅI-nek olyan előnyt, amelyet az a piacon ne tudott volna elérni akár magánrészvényestől, akár magánhitelezőtől.

(34)

Az állami támogatási jog kialakult elve (amelyet rendszerint a piacgazdasági befektető elvének neveznek), hogy a hatóságok részéről vállalkozások tőkéjébe történő befektetés állami támogatásnak minősül, kivéve, ha egy magánbefektető hasonló körülmények fennállása esetén – különösen a megtérülés kilátásait tekintve – ugyanazt a tőkét biztosította volna (13). Hasonlóképpen: az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (14) („a kezességvállalásról szóló közlemény”) 3.1. pontja értelmében a hatóságok által vállalt kezesség állami támogatásnak minősül, kivéve, ha a finanszírozást olyan feltételekkel teszik hozzáférhetővé, amelyek a rendes piacgazdasági feltételek mellett tevékenykedő magánszereplő számára is elfogadhatóak lennének.

(35)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában kétségbe vonta, hogy a tőkeinjekciók és a garanciák tekintetében teljesült volna a piacgazdasági befektető elve, különösen az ÅI-re vonatkozó két megfigyelés alapján:

(36)

Finnország ezt az álláspontot elutasította. Érvelése az alábbiakban külön kerül ismertetésre a tőkeemelésre és a hitelgaranciákra vonatkozóan.

(37)

Finnország mindenekelőtt elutasítja azt az álláspontot, hogy az ÅI-nek likviditási problémái voltak. Valójában a vállalat működése az iTiden projekt előtt korlátozott méretű, működési eredménye és likviditása pedig kielégítő volt és az is maradt a vizsgálattal érintett időszakban. Az intézkedésekre nem a működési költségek fedezése érdekében volt szükség. Az intézkedések szándéka inkább a vállalat bővülésének finanszírozása volt és ennélfogva azokat befektetésnek kell tekinteni. E befektetések feltételeire figyelemmel azok indokoltak voltak a piacgazdasági befektető elve alapján, és ennélfogva nem képeznek állami támogatást.

(38)

Finnország ezzel összefüggésben azzal érvel, hogy a tőkeemelések zömét az iTiden projekt finanszírozására használták fel, miközben a fennmaradó rész az ÅI többi projektjének céljait szolgálta (lásd a fenti (17) preambulumbekezdést).

(39)

A Bizottság az alábbi értékelést fogalmazta meg.

(40)

Kiindulásként a Bizottság hangsúlyozza, hogy egy adott részvényes által valamely cégnek nyújtott tőke lényegét tekintve nincs egy meghatározott célra elkülönítve, hanem a vállalat forgótőkéjének részévé válik. Ezért az a szokás, hogy amennyiben a befektetést általános tőkejuttatás formájában hajtják végre, a befektetés piacgazdasági befektető elvével való összeegyeztethetőségének értékelése a cég egésze eredményességének kilátásai alapján történik. Ez nem zárja ki egy konkrét tervezett befektetés várt megtérülésének értékelését – ha vannak erre vonatkozó adatok –, feltéve természetesen, hogy ezek az információk a befektetési döntés meghozatalakor rendelkezésre álltak.

(41)

Az ÅI általános pénzügyi teljesítményét illetően a Bizottság a vizsgálat során benyújtott bizonyítékok alapján elfogadja, hogy az ÅI működési eredménye rendre fedezte veszteségeit és biztosította likviditását. A rendelkezésre álló bizonyítékok nem teszik lehetővé azon következtetés levonását, hogy a tőkeemeléseket (vagy a garanciák révén kapott hiteleket) az ÅI működési veszteségeinek fedezésére használták fel.

(42)

Mindazonáltal továbbra is igaz, hogy a helyi kormány jelentős többlettőkét bocsátott az ÅI rendelkezésére, amely első látásra nem vagy igen csekély profitot termelt az 1997 és 2006 közötti időszakban. A döntő kérdés ennélfogva az – amint azt maga Finnország is kifejti –, hogy a helyi kormány okkal várhatta-e el a tőke olyan mértékű megtérülését, amely elegendő lett volna ahhoz, hogy egy magánbefektetőt ugyanarra a befektetésre sarkalljon. Ezt az alapján kell értékelni, hogy a tőkeemelések idején milyen információ állt a helyi kormány rendelkezésére.

(43)

Finnország azzal érvelt, hogy a tőkeemelés legnagyobb részét az iTiden projekt 1. és 2. fázisának finanszírozására szánták, míg a tőkeemelés fennmaradó részét különféle más beruházásokra különítették el. Az egyértelműség érdekében az alább ismertetett elemzés először az iTiden projekt finanszírozására felhasznált tőkeemelésekkel foglalkozik.

(44)

Finnország érvelése szerint a C-I, C-II, C-III, C-VIII és C-IX tőkeemelés kivételével valamennyi tőkeemelés célja az iTiden finanszírozása volt, amely vitathatatlanul az ÅI legnagyobb egyszeri projektje volt. Az iTiden projektre szánt legkorábbi tőkeemelésre (C-IV) így 2001-ben került sor.

(45)

A tőkeemelések helyi kormány általi végrehajtásának feltételeire és különösen a döntés idején várt megtérülésre vonatkozóan Finnország az alábbi tájékoztatást adta:

(46)

A helyi kormány a közte és az ÅI képviselői között lezajlott, nem hivatalos találkozókon adott információk alapján döntött az iTidenhez kapcsolódó tőkeemelések végrehajtása mellett. Finnország állítása szerint ezekről a találkozókról jegyzőkönyv nem készült. Finnország ennek ellenére benyújtotta a Bizottsághoz az ezeken a nem hivatalos találkozókon és az ÅI igazgatósági ülésein elhangzott nyilatkozatokat. Ezek az iTiden projekt fő jellemzőinek és az iTiden 1. és 2. fázisára vonatkozó nyereségességi számításoknak a tömör összefoglalását tartalmazták. Ez a bizonyíték lehetővé teszi a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy a helyi kormány milyen megtérülést várt az iTidenhez kapcsolódó tőkeemelés eldöntésekor.

(47)

Az ÅI 2002. január 31-én nem hivatalos találkozót tartott a helyi kormánnyal abból a célból, hogy biztosítsa az iTiden megépítésének 2002. évi (a 2001-ben lezajlott telekvásárlás utáni) megkezdéséhez szükséges jóváhagyást. Az ÅI ezen a találkozón bemutatta nyereségességi számítását, amely abból a feltételezésből indult ki, hogy a projekt az ÅI-nek évi 3 %-os tőkearányos hozamot fog eredményezni.

(48)

2003. március 4-én újabb nem hivatalos találkozóra került sor az ÅI és a helyi kormány között, amelynek célja az ÅI 2003. március 5-i közgyűlésének előkészítése volt. A közgyűlésnek kellett döntenie az iTiden 2002-ben meg nem kezdett 1. fázisának beindításáról. Csatoltak egy frissített nyereségességi számítást is. Az ebben a számításban szereplő becslések szerint az 1. fázis csak 700 EUR többletet hozna, az ÅI részére pedig sajáttőke-hozamot nem eredményezne.

(49)

Az ÅI igazgatósága 2006. január 2-án ült össze megvitatni a 2. fázis építésének megkezdését és az ennek finanszírozását szolgáló tőkeemelési felhívást. Az ülésen bemutatott nyereségességi számítások szerint a projekt nullszaldós lenne 3 %-os tőkearányos jövedelmezőség mellett. Ezt a számítást azonban módosítani kellett annak érdekében, hogy tükrözzék azokat a többletköltségeket, amelyek az épületeknek a bérlők igényeihez való igazítása miatt merültek fel. Így a 2006. január 10-én elkészült, módosított számítás képezte a 2006. június 12-i közgyűlésen elhatározott tőkeemelés alapját (noha a tőkeemelés befizetésére technikai okokból csak 2007. február 15-én került sor [ez a C-XI jelű tőkeemelés]). Ebben a számításban az iTiden 2. fázisára a tőkearányos jövedelmezőséget 1 %-ban állapították meg.

(50)

Finnország benyújtotta ezt a bizonyítékot, és úgy nyilatkozott, hogy ez pontosan tükrözi az akkori megtérülési várakozásokat, amelyek alapján a helyi kormány az iTiden projektre szóló tőkeemelések – azaz az 1. fázisra a C-IV, C-V, C-VI, C-VII és C-X, a 2. fázisra pedig a C-XI jelű tőkeemelés – mellett döntött. Ezek a nyereségességi értékelések az iTidenből származó várható bevételen (azaz a bérleti díjakon) alapulnak. Finnország érvelése szerint a helyi kormány befektetésének megtérülését vizsgálva figyelembe kellene venni a várható tőkenyereséget is, amely az ingatlan értékének idővel történő emelkedéséből származik. Finnország azonban erre vonatkozóan konkrét bizonyítékot nem terjesztett be. Ezek a megfontolások nem képezték a nyereségességi számítások részét, ami arra mutat, hogy azokat a befektetési döntés meghozatalakor nem vették figyelembe. A fenti bizonyítékok alapján a Bizottság megállapítja, hogy magánbefektető ilyen várható megtérülés mellett hasonló befektetést nem hajtott volna végre.

(51)

A bizonyos kockázati elemekkel járó projektbe (mint amilyen a kereskedelmi ingatlanfejlesztés is) pénzt fektető bármely befektető olyan megtérülésre tart igényt, amely megfelelően tükrözi a befektetéssel járó kockázatot. Ezért olyan „kockázati prémiumot” vár el, amely meghaladja az egy másik, kockázatmentes eszközzel ismerten elérhető hozamot („a kockázatmentes kamat”). A kockázatmentes kamat tekintetében általános mérce a rövidebb lejáratú, AAA besorolású államkötvény kamata. Ezen értékelés céljaira a kétéves finn államkötvény kamatát használtuk, mivel ennél rövidebb lejáratú kötvényt a finn állam nem bocsát ki. Ennek megfelelően a kötvény a következő kockázatmentes kamatot nyújtja: 2002-ben 2,7–4,2 %, 2003-ban 2,2–2,7 %, 2006-ban pedig 2,8–3,8 %.

(52)

A Bizottság megállapítja, hogy a helyi kormány által az iTidennel kapcsolatos tőkeemelésekről való döntéskor várható sajáttőke-hozamhoz képest a kormány elérhetett volna ugyanilyen – vagy magasabb – megtérülést, az ingatlanprojektekhez társuló kockázat nélkül. Valójában még a legoptimistább olvasatban is a „kockázati prémium” (azaz a kockázatmentes kamat feletti hozam) legfeljebb 0,3 % lett volna a C-IV és C-V jelű (azaz a 2001-ben és 2002-ben lezajlott) tőkeemelések esetében. Az iTiden 1. fázisa megépítésének megkezdésére vonatkozó 2003. évi döntés eredményeként (és így a 2003. március 4-i nem hivatalos találkozón bemutatott, várható megtérülés alapján, lásd a fenti (48) preambulumbekezdésben) végzett, azaz a C-VI, C-VII és C-X jelű tőkeemelések tekintetében a várható megtérülés nulla volt, ami azt jelenti, hogy a kockázatvállalás nélkül egyértelműen jobb megtérülés lett volna elérhető. A 2. fázis C-XI jelű tőkeemelése vonatkozásában a várható 1 %-os megtérülés szintén lényegesen alatta maradt az akkoriban kockázat nélkül elérhető kamatnak.

(53)

Nyilvánvaló, hogy egyetlen magánbefektető sem lett volna elégedett azzal a negatív vagy marginális kockázati prémiummal, amelyet a helyi kormány kész volt elfogadni a fenti (47)–(49) preambulumbekezdésben említett tőkeemelések tekintetében. Szükség esetén ez a megállapítás az Åland ingatlanpiacán várható megtérülésre vonatkozó empirikus adatokkal is alátámasztható.

(54)

A KPMG 2007. július 10-i – finn hatóságok megbízásából készült és a Bizottsághoz 2007. július 17-én benyújtott – jelentése (17) szerint Åland ingatlanpiacán a magánbefektetők által irodaépület-beruházások esetében várt megtérülés 7 % (ipari ingatlanok esetében pedig 8 %). Noha ez a jelentés később készült, mint ahogy a helyi kormány az e határozatban tárgyalt befektetési döntéseket meghozta, ennek ellenére releváns, mivel a jelentés a múltbeli beruházások megfigyelésén alapul, és semmilyen nyilvánvaló ok nincs annak feltételezésére, hogy az elvárt megtérülés a korábbi években alacsonyabb lett volna. Mindenesetre meggyőzően jelzi, hogy az ÅI által várt megtérülés egy magánbefektető számára nem lett volna elegendő.

(55)

Finnország azzal érvelt, hogy az alacsony vagy nulla várható megtérülés ellenére a befektetés megfelelt a piaci magánbefektető elvének, mivel i. az építés megkezdése előtt az ÅI megkereste a potenciális bérlőket, és bizonyos volt a legalább 80 %-os kihasználtságban, valamint ii. az ÅI (és így elviekben az iTiden projekt) 2004 utáni tényleges pénzügyi teljesítményére és az így felhalmozott potenciális tőkenyereségre figyelemmel a befektetések nyereségesnek bizonyultak.

(56)

E tekintetben – anélkül, hogy szükséges lenne az ÅI későbbi évekbeli pénzügyi teljesítményének érdemi vizsgálata – elegendő azt megismételni, hogy a kérdés nem az, hogy a cég jelenlegi eredményei megfelelőek-e, hanem az, hogy a helyi kormány állami erőforrások ÅI-nek történő rendelkezésére bocsátására (a várható 80 %-os kihasználtságra tekintettel) meghozott döntése idején ismert és feltételezhető információk alapján egy magánbefektető ugyanezt a tőkét a cég rendelkezésére bocsátotta volna-e. A fenti kifejtett okok miatt a Bizottság megállapítja, hogy egy magánbefektető ezt nem tette volna meg.

(57)

Ezért a Bizottság megállapítja, hogy a C-IV, C-V, C-VI, C-VII, C-X és C-XI jelű tőkeemelések az ÅI-nek olyan előnyt nyújtottak, amelyhez piaci feltételek mellett nem juthatott volna hozzá (18).

(58)

A Bizottság most rátér az eljárás megindításáról szóló határozatban szereplő többi tőkeemelés vizsgálatára, amelyeket Finnország szerint nem az iTiden projekt miatt hajtottak végre.

(59)

Az e tőkeinjekció idején hatályos de minimis szabályok értelmében az egy vállalatnak három éven belül nyújtott és 100 000 ECU-t el nem érő támogatások nem minősültek állami támogatásnak (19). Ez a tőkeemelés 84 094,39 EUR összegű volt, azaz jóval a 100 000 ECU de minimis határérték alatt maradt. A 3 éves időtartamon belül az ÅI más intézkedésben nem részesült (20). Ennek alapján az 1997. évi tőkeemelés nyújtásának körülményeire tekintet nélkül, semmi esetre sem képezne állami támogatást.

(60)

Finnország jelezte, hogy ezeknek az intézkedéseknek a célja egy ipari ingatlan Norrbölében történő megépítése, egy Mariehamnban található ingatlan felújítása (C-II), továbbá egy Åland keleti részén fekvő ipari ingatlan megvétele volt (C-III). Így nincs egyértelmű kapcsolat az iTiden projekttel, amely akkoriban még nem öltött egyértelmű formát (erre 2001-ben, a telek megvásárlásakor került sor).

(61)

Noha igaz, hogy az ÅI átfogó eredménye az 1998-2007 közötti időszakban szerény vagy negatív volt, tény, hogy 2000-ben és a két megelőző évben szerény nyereséget produkált, a veszteségek pedig 2001-ben kezdődtek. A vizsgálat igazolta, hogy a vállalat a költségeit fedezte, és a likviditási pozíciója megfelelő volt. Az e két tőkeemelést motiváló befektetések arányosnak tűnnek az ÅI iTiden projekthez kapcsolódó bővülése előtti méretével és „hagyományos” üzleti modelljével. Ezért nincs arra a feltételezésre indító kényszerítő ok, hogy egy magánbefektető nem hajtotta volna végre ugyanazt a tőkeemelést, ezért nincs egyértelmű bizonyíték az ÅI-nek juttatott előnyre.

(62)

Egészen 2000-ig az ÅI üzleti tevékenysége szerény, de kedvező eredményeket hozott (az 1997-2000-es időszakban 9 000–38 000 EUR között). Az ÅI üzleti tevékenysége megfelelt a vállalat akkoriban érvényes terveinek. Ennek megfelelően az ÅI az Åland-szigeteken fekvő raktárak és irodák tulajdonosa és bérbeadója volt. Az ÅI ingatlanportfoliója 2000-ig igen stabil volt, ami megmagyarázza a vállalat állandó pénzügyi teljesítményét. Az ÅI árbevétele 1997–2000 között 95 000–101 000 EUR között mozgott. Ennek megfelelően a viszonylag alacsony árbevétel ellenére az üzleti tevékenységét eredményessé tudta tenni.

(63)

Finnország szerint ezeket a tőkeemeléseket egy ipari ingatlan megvásárlására (C-VIII) és a Mariehamn külterületén lévő Jomala repülőtéren egy hangár építésére (C-IX) használták fel.

(64)

Noha ezeket a befektetéseket az iTiden projekt közvetlenül nem indokolta, ezekre az előzőleg tárgyalt C-II és C-III jelű intézkedéseket befolyásoló körülményektől teljesen eltérő feltételek mellett került sor. A C-VIII jelű tőkeemelést 2004-ben, a C-IX jelűt pedig 2005-ben hajtották végre. Ebben az időpontban az ÅI már 2001 óta veszteségesen működött. Kulcsjelentőségű az is, hogy ezekre a befektetésekre akkor került sor, amikor 2001 óta a helyi kormány már több mint 2,25 millió EUR-t fektetett az ÅI-be, tudva, hogy ezek a befektetések nem fognak olyan megtérülést biztosítani, amely egy piaci befektetőnek megfelelő lenne.

(65)

Az iTiden projekt elégtelen megtérülése nyilvánvalóan kedvezőtlenül hat az ÅI összesített eredményére. A vállalkozás tőkéje valójában nincs valamilyen célra előirányozva, hanem helyettesíthető, és azt a cég átfogó teljesítményéből kell biztosítani. Ezért a helyi kormány számára a C-VIII és C-IX jelű intézkedés meghozatalakor egyértelműnek kellett lennie, hogy az ÅI tőkéjének megemelése belátható időn belül nem fog megfelelő megtérülést biztosítani. Egy piaci befektető akkor lett volna kész e tőkeinjekció végrehajtására, ha a befektetések a cég általános teljesítményére vetítve piaci megtérülést biztosítottak volna számára (azaz olyan hozamot, amely kompenzálta volna a többi tőkeemelés alacsony megtérülését), de itt semmi nem utal arra, hogy ez várható lett volna. Finnország az intézkedésekről nem adott semmiféle olyan konkrét információt, amely ezt a nézetet megváltoztatná. A Bizottság álláspontja ezért az, hogy ilyen körülmények között magánbefektető nem nyújtott volna további tőkét az ÅI-nek. A C-VIII és C-IX jelű tőkeemelés ezért olyan előnyt juttatott az ÅI-nek, amelyet a piacon nem tudott volna elérni.

(66)

A garanciák esetleges államitámogatás-tartalmának értékelésekor a Bizottság a kezességvállalásról szóló közleményben megállapított elveket alkalmazza. A közlemény 3.2. szakasza határozza meg azokat a feltételeket, amelyek rendszerint elegendőek a hatóságok által vállalt kezesség tekintetében az állami támogatás fennállásának kizárásához. Ezek a feltételek azonban nem teljesülnek a G-I, G-II és G-III jelű garancia esetében (elegendő annak megállapítása, hogy ezek a garanciák a mögöttes hitel 100 %-át fedezték, lásd a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. szakaszának c) pontját).

(67)

A Bizottság elsőként megjegyzi, hogy az ÅI pénzügyi helyzete a garancianyújtás idején ahhoz eléggé erős volt, így nem zárható ki az a lehetőség, hogy a cég garanciák nélkül is piaci hitelhez juthatott volna. A cég nem volt a megmentésről és szerkezetátalakításról szóló bizottsági iránymutatás (21) értelmében vett, nehéz helyzetben lévő cég. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet megállapítani, hogy az ÅI olyan cég-e, amely állami támogatás nélkül egyáltalán nem lett volna képes a fennmaradásra. A tőkeemelést megelőző években – azaz az iTiden projekt beindítása előtt – az ÅI pénzügyi teljesítménye stabil volt, és üzleti tevékenysége szerény kedvező eredményt mutatott. A hatóságok 2001-ben megkezdett jelentős tőkeinjekciói nem a cég megmentésére, hanem növekedésének finanszírozására szolgáltak. A tőkeemelés formájában megjelenő támogatás nélkül az ÅI nem ment volna csődbe, hanem egy olyan kisebb cég lett volna, amely továbbra is rendelkezik hozzáféréssel a pénzügyi piacokhoz. A Bizottság ezért nem vonhatja le azt a következtetést, hogy az ÅI a garanciák nélkül nem fért volna hozzá a hitelpiacokhoz. A kérdés ez esetben az, hogy a garanciák előnyhöz juttatták-e a céget azáltal, hogy alacsonyabb hitelköltségei merültek fel annál, amelyet a garancia hiányában a piaci feltételek szerint fizetett volna.

(68)

Ezt követően azt a kérdést kell vizsgálni, hogy a garanciák díja megfelelő volt-e ahhoz képest, amelyet magángarancia nyújtásáért számoltak volna fel. Ebben az esetben a Bizottság nem talált olyan magángaranciát, amely lehetővé tenné a közvetlen összehasonlítást. A Bizottság ilyen körülmények között a kezességvállalással biztosított hitel összes pénzügyi költségét, beleértve a hitelre vonatkozó kamatlábat és a kezességvállalás díját hasonlítja össze egy hasonló, nem biztosított hitel piaci díjával (22).

(69)

A/az […] (23) kereskedelmi bank 2003. október 9-én […] fedezete mellett […] EUR összegű hitelt nyújtott az ÅI-nek. A kamatlábat 2007. január 15-ig évi […] %-ban határozták meg. (24)

(70)

Noha ez a hitel időben egybeesett a G-I jelű garanciával, a Bizottság ezt nem tartja megfelelő összehasonlítási alapnak az intézkedés költsége tekintetében. Az ÅI 2000 júniusa és 2003 márciusa között valójában öt tőkeinjekciót kapott, összesen 2 208 595,01 EUR összegben. Az ilyen nagyságrendű állami támogatás nyilvánvalóan befolyásolta a/az […] hitelkihelyezés előtti kockázatértékelését és jobb hitelfeltételeket eredményezett ahhoz képest, amit a cég a piacon a tőkeemelés állami támogatási elemének hiányában elérhetett volna. Ezért a Bizottság nem feltételezheti, hogy a 2003-as (vagy bármely későbbi), garanciával nem biztosított hitel kamatlába megfelelően tükrözné azokat a hitelfeltételeket, amelyeket az ÅI állami támogatás hiányában elérhetett volna, és ezt nem használhatja hiteles és megbízható mércének a helyi kormány garanciái mellett nyújtott hitelekhez.

(71)

A Bizottság megítélése szerint a piaci feltételek szerinti, összehasonlítható hitelekre vonatkozó más megbízható bizonyíték hiányában a referencia-kamatlábról szóló közlemény (25) nyújt a kedvezményezettől független, megfelelő mércét annak megállapítására, hogy a G-I, G-II és G-III jelű garanciákat piaci feltételekkel vállalták-e. A referencia-kamatlábról szóló közlemény egy helyettesítőt határoz meg a piaci kamatláb és a támogatási intézkedések támogatási elemének kiszámításához. A referencia-kamatláb kiszámításának módszere a következő két tényezőn alapul: az alapkamatláb (ebben az esetben az egyéves EURIBOR), amelyhez hozzáadódik a kamatfelár. Az alapkamatlábhoz hozzáadandó kamatfelár két tényezőtől függ: a hitelt felvevő vállalkozás hitelminősítésétől és a hitelért felkínált fedezet mértékétől. A közlemény a hitelminősítés öt kategóriáját (magas [AAA-A], jó [BBB], kielégítő [BB], gyenge [B] és rossz [CCC és az alatti]), és minden kategórián belül három fedezeti szintet (magas, általános és alacsony) különböztet meg.

(72)

Finnország 2010. június 18-án nyújtotta be a Bizottsághoz a/az […] nevű tanácsadó cég jelentését, amelyben minden év decemberére vonatkozóan szerepel az ÅI hitelminősítése. A hitelminősítés visszamenőlegesen készült, a pénzügyi év végén rendelkezésre álló adatok alapján (azaz a 2002 decemberére adott minősítés a vállalat 2002. évi állapotát visszamenőlegesen vizsgálja). A/az […] által készített hitelminősítési jelentés ismerteti a vállalat általános pénzügyi helyzetét és a vállalat fejlődését a következő értékelési területekre kiterjedően: növekedés, jövedelmezőség, pénzforgalom, likviditás, fizetőképesség és kötelezettségek. Az alkalmazott minősítési rendszer öt hitelminősítési kategóriát tartalmaz: kiváló (A + és A), jó (A- és B+), kielégítő (B és B-), megfelelő (C + és C) és gyenge (C- és D), ami közvetlen összehasonlítást tesz lehetővé a referencia-kamatlábról szóló közlemény minősítési rendszerével.

(73)

A/az […] 2002 és 2003 decemberében C+, 2004 decemberében pedig C minősítést adott, ami alapján a vállalat a „megfelelő” kategóriába kerül. Ez a referencia-kamatlábról szóló közlemény értelmében a „gyenge” kategóriának felel meg. Egy gyenge hitelminősítésű vállalat esetében a hitel alapkamatlábához hozzáadódó kamatfelárak – a felajánlott fedezettől függően – a magas fedezettség esetén érvényesülő 220 bázisponttól az alacsony fedezettségre vonatkozó 650 bázispontig terjednek. A/az […] 2005 decemberére az ÅI-nek B- (kielégítő), minősítést adott, ami megfelel a referencia-kamatlábról szóló közlemény értelmében vett „kielégítő” minősítésnek.

(74)

Finnország 2011. június 27-én további információkat nyújtott be a hitelminősítés és a hitelek fedezettsége tekintetében. A hitelminősítést a/az […] készítette, amely az ÅI-nek a garanciával nem fedezett hiteleket, továbbá a két, garanciával biztosított hitelt nyújtotta. A/az […] hitelminősítése a 2000-2003 közötti időszak értékelésére betűrendszert használt, amelyet egyszavas minősítés egészített ki. A minősítés közvetlenül összehasonlítható a referencia-kamatlábról szóló közlemény minősítéséi skálájával. A 2005 utáni időre vonatkozó hitelminősítést a/az […], a/az […] hasonló tanácsadó cég készítette. A/az […] 2003-ra és 2004-re az ÅI-nek B- (kielégítő) és A (kielégítő) minősítést adott, ami megfelel a referencia-kamatlábról szóló közlemény értelmében vett „kielégítő” minősítésnek. Ez azt jelenti, hogy 2003-ra és 2004-re a/az […] egy kategóriával kedvezőbben minősítette az ÅI-t, mint a/az […]. A 2005. évre a […] az ÅI-nek A (kielégítő) minősítést adott, ami a referencia-kamatról szóló közlemény „kielégítő” minősítésének felel meg, így az ÅI-t ugyanabba a kategóriába sorolja, mint a/az […].

(75)

A Bizottság véleménye szerint a/az […] minősítését kell alkalmazni annak értékelésekor, hogy a G-I, G-II és G-III jelű garanciát piaci feltételek mellet vállalták-e. Szem előtt kell tartani, hogy a G-I jelű garancia 2003. októberi vállalása előtt – amikorra az ÅI már öt, összesen 2 208 595,01 EUR összegű tőkeinjekciót kapott – a vállalat 2003-as hitelminősítését már valószínűleg befolyásolta a jelentős mennyiségben juttatott állami támogatás. Ezért a Bizottság a/az […] konzervatívabb értékelésének felhasználását tartja helyesnek. Ennek hatása van a 2004. és 2005. évekre, mivel a/az […] erre a két évre egy kategóriával alacsonyabb minősítést adott az ÅI-nek, mint a/az […]. Megjegyzendő, hogy az ÅI-nek a helyi kormány által garantált hiteleket a/az […] nyújtotta, és ugyanakkor hitelminősítést is készített, ami befolyásolhatta az értékelést. A/az […] a pénzügyi folyamatokon kívül maradt, és így kevésbé valószínű, hogy az általa végzett minősítést közvetlenül befolyásolták volna az állami támogatáshoz kötődő, oda nem illő megfontolások.

(76)

Ezért a Bizottság az referencia-kamatlábról szóló közlemény alkalmazásában a következő hitelminősítéseket alkalmazza az ÅI-re: 2003–2004-re gyenge (B), 2005-re pedig kielégítő (BB).

(77)

A fedezetet illetően az ÅI az iTiden építésének helyéül szolgáló ingatlanon alapított jelzálog formájában fedezetet nyújtott a garanciák névértékére. Finnország nem adta meg a referencia-kamatlábról szóló közlemény 2. lábjegyzete szerinti, a nemteljesítéskori (LGD) veszteséggel kapcsolatos adatokat. Ez az információ segít a fedezettség szintjének és az alapkamathoz hozzáadandó kamatfelár meghatározásában. Ezért a Bizottság információkat kért az alapított jelzálog rangsoráról és az ingatlan értékéről a garancianyújtás idején. Finnország nem rendelkezik olyan értékbecsléssel, amely mutatná az ingatlan garanciaintézkedések idején fennálló értékét. A finn hatóságok érvelése szerint azonban az ingatlan értéke az idők során a projekt előrehaladásával emelkedett. Az ingatlant Finnország szerint 2010-ben […] EUR-ra értékelték.

(78)

A fedezet rangsorát illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a G-I és G-II garancia tekintetében a helyi kormány javára szóló jelzálogjog-bejegyzés az ingatlanra bejegyzett minden más jelzálogjogot megelőzött a kielégítési sorrend tekintetében. A Bizottság megjegyzi, hogy a kereskedelmi bankok adtak az ÅI-nek hitelt garancia nélkül is, és elfogadtak fedezetként az ingatlanra a helyi kormány jelzálogjogánál hátrább soroltként alapított (és így kevésbé jó minőségű fedezetet jelentő) jelzálogjogot is. Ezt figyelembe véve, és jobb bizonyíték híján a Bizottság feltételezi, hogy a garanciák fedezettsége a kezességvállalásról szóló közlemény alkalmazásában „általános” szintű volt.

(79)

A fentiek alapján a referencia-kamatlábat a helyi kormány által az ÅI-nek nyújtott minden garancia tekintetében külön értékeljük.

(80)

A Bizottság megjegyzi, hogy az ÅI-nek nyújtott garanciák esetében a prémiumok két részből tevődtek össze: i. egy ismétlődő prémium, amely évente fizetendő és a hiteltőke-tartozás százalékában van kifejezve; valamint ii. egy egyszeri díj, amelyet a hitelösszeg százalékában fejeznek ki, de csak egyszer, a garancia nyújtásakor kell megfizetni. Az alábbi értékelésben a garanciával fedezett hitelek összes pénzügyi költsége csak az évente fizetendő, ismétlődő prémiumot tartalmazza. A kezességvállalásról szóló közlemény 4.2. pontjának megfelelően kezességvállalás esetében a támogatási elem a kezességvállalás piaci ára és a ténylegesen fizetett ár közötti különbségként számítandó. Az ÅI által ténylegesen megfizetett árnak része az évente fizetendő, ismétlődő prémium és a csak egyszer megfizetett egyszeri prémium. Gyakorlati okokból az egyszeri prémiumot később, a visszakövetelésről szóló 8.2. szakasz tárgyalja, mivel az egyszeri díjat egyszerűbb levonni a visszafizetendő támogatás összegéből. Mindenesetre a támogatás fennállására vonatkozó következtetést az sem változtatná meg, ha a garanciával fedezett hitel összes pénzügyi költségéhez az egyszeri prémium is hozzáadásra kerülne. Az egyszeri prémium kizárólag az ÅI-nek juttatott támogatás összegét érinti.

(81)

A G-I jelű garanciát a helyi kormány 2003. október 9-én vállalta a/az […] által az ÅI-nek nyújtott, […] EUR összegű hitel fedezetére (a hitel nyilvántartási száma: […]). A garancia beváltásából eredő követelések fedezetéül az ÅI ingatlanon alapított jelzálogjog fedezetét nyújtotta. A hitel kamatlába 2007. január 15-ig […] %-ban került rögzítésre. (26) A garancia prémiuma a hitelösszeg évi […] %-a volt (27). Így a garanciával fedezett hitelnek a folyósításkori összes pénzügyi költsége évi […] %-ot tett ki, amelyet az alapkamatláb, illetve az ÅI hitelminősítésétől, valamint a hitel fedezettségi szintjétől függő kamatfelár-érték alapján, a garanciára vonatkozóan kiszámított referencia-kamatlábbal kell összehasonlítani. Az alapkamatláb (az egyéves EURIBOR) 2003. október 9-én 2,235 % volt. Akkoriban az ÅI hitelminősítése a referencia-kamatlábról szóló közlemény értelmében véve „gyenge” volt. A fenti megállapításoknak megfelelően a Bizottság feltételezi, hogy a hitel általános fedezettségű volt, ami annyit jelent, hogy az alapkamatot 400 bázisponttal kell megnövelni. Ezért e hitel esetében a referencia-kamatláb 6,235 %, ami meghaladja a G-I jelű garancia évi […] %-os összes pénzügyi költségét.

(82)

Emellett a helyi kormány 2004. szeptember 6-tól […] %-ra csökkentette a G-I jelű garancia díját. Ennek megfelelően a garanciával fedezett hitel összes pénzügyi költsége […] %-ra csökkent, azaz […] bázisponttal a referencia-kamatláb alá süllyedt, ennek megfelelően előnyhöz juttatva az ÅI-t.

(83)

Az ÅI 2004. november 2-án […] EUR hitelt vett fel a/az […] (a hitel nyilvántartási száma: […]). A hitel biztosítéka a helyi kormány által vállalt garancia volt, amelyért az ÅI ingatlanon alapított zálogjog formájában adott biztosítékot. A kamatláb a/az […] bázispontban került meghatározásra, a garancia díja pedig a hitelösszeg évi […] %-a volt, ezzel a garanciával biztosított hitel összes pénzügyi költsége évi […] %-t tett ki (28).

(84)

A G-II jelű garancia tekintetében a referencia-kamatlábat a 2004. november 2-án érvényes egyéves Euribor (2,314 %) alapján kell kiszámítani. Akkoriban az ÅI hitelminősítése a referencia-kamatlábról szóló közlemény értelmében véve „gyenge” volt. Általános fedezettségi szintet feltételezve az e hitelre vonatkozó referencia-kamatláb évi 6,314 %-ot tesz ki, amely magasabb, mint a G-II jelű garancia évi […] %-os összes pénzügyi költsége. A garanciával fedezett új hitel költségeinek a referencia-kamatlábbal való összehasonlítása azt mutatja, hogy a G-II jelű garanciával fedezett hitel összes pénzügyi költsége legalább […] bázisponttal elmaradt a referencia-kamatlábtól, ezzel pénzügyi előnyhöz juttatva az ÅI-t. A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint a garanciával fedezett hitel kamatlába a folyósítás óta nem változott.

(85)

A helyi kormány 2005. december 13-án újabb garanciát vállalt az ÅI javára. Ennek a garanciának a célja az volt, hogy fedezetet biztosítson a „referenciahitelre” – azaz az eredetileg garanciával nem fedezett, 2003. október 9-i hitelre –, ezért a hitelszerződés feltételeit módosították. A kamatlábat ekkor évi […] %-ra változtatták. A garancia díját a teljes hitelösszeg […] %-ában határozták meg, ezzel az összes pénzügyi költség évi […] %-ra (29) változott (az ettől az időponttól érvényes feltételek megegyeztek a fentebb ismertetett, a G-I jelű garanciával fedezett hitelre vonatkozó feltételekkel, ideértve a kamatláb időbeli változását is).

(86)

A G-III jelű garancia tekintetében a referencia-kamatlábat a 2005. december 13-án érvényes egyéves Euribor (2,769 %) alapján kell kiszámítani. Akkoriban az ÅI hitelminősítése a referencia-kamatlábról szóló közlemény értelmében véve „kielégítő” volt. Figyelembe véve az általános fedezettségi szintet, az e hitelre vonatkozó referencia-kamatláb évi 4,969 %. Ez magasabb, mint a G-III jelű garancia éves […] %-os összes pénzügyi költsége. A helyi kormány tehát legalább évi […] %-nak megfelelő pénzügyi előnyhöz juttatta az ÅI-t.

(87)

A finn hatóságok azt állították, hogy a szóban forgó intézkedések nem befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet, és ennélfogva nem minősülnek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak. Érvelésének alátámasztására Finnország érdemben azt hozta fel, hogy az ÅI csupán egy az ingatlanpiacon működő számos cég közül, és nem is a legnagyobb. Így nincs bizonyíték arra, hogy az intézkedések – amennyiben azokat állami támogatásnak minősítik – a versenytársak hátrányára erősítették volna az ÅI helyzetét.

(88)

A Bizottság ezt az érvelést nem tudja elfogadni. Az a tény, hogy az ÅI olyan pénzügyi előnyhöz jutott, amely versenytársai számára nem volt elérhető (és ahogy azt Finnország is megerősítette, Åland ingatlanpiacán több más gazdasági szereplő is jelen van), azt jelenti, hogy az ÅI a versenytársainál előnyösebb pénzügyi feltételekkel volt képes nagyberuházásokra és terjeszkedésre, (akik – ha az ÅI-nek juttatott előny nem állt volna fenn – esetleg hasonló beruházások mellett döntöttek volna). Nem szükséges azt bizonyítani, hogy az intézkedések lehetővé tették az ÅI számára, hogy valamely adott versenytárs piaci részesedését megszerezze.

(89)

Az ÅI-nek nyújtott támogatás szintén képes volt a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Igaz, hogy Åland piaca kicsi, csak tengeri vagy légi úton megközelíthető szigetcsoporton helyezkedik el, és a letelepedési jogot illetően – Finnország uniós csatlakozási szerződésének értelmében – sajátos korlátozások hatálya alatt áll. Mindazonáltal továbbra is tény, hogy a külföldi vállalkozások Ålandon történő működése előtt abszolút akadály nem áll, és e vállalkozások helyi ingatlanpiaci befektetéseit természetesen semmi sem korlátozza. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy Finnország nem vitatta az eljárás megindításáról szóló határozat azon állítását, hogy az Ålandon a múltban más tagállambeli vállalkozások is szereztek ingatlantulajdont. Az intézkedésekkel az ÅI-nek juttatott előny ezért legalábbis potenciálisan befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet azzal, hogy indokolatlanul erősíti az ÅI helyzetét a potenciális külföldi versenytársakkal vagy befektetőkkel szemben.

(90)

A fenti okok miatt a Bizottság megállapítja, hogy valamennyi tőkeemelés (a C-I, C-II és C-III jelű kivételével) és hitelre vállalt, G-I, G-II és G-III jelű garancia az EUMSZ 107. cikke értelmében vett állami támogatásnak minősül.

(91)

Finnország úgy érvelt, hogy a tőkeinjekciók és a garanciák – ha állami támogatásnak minősülnek – jogszerűek azon támogatási programok alapján, amelyeket Finnország Unióhoz való csatlakozása előtt vezettek be, és amelyeket az Unióhoz való csatlakozás előtt, 93-074 (tőkeemelések) és 93-079 (garanciák) hivatkozási számmal megfelelően bejelentettek az EFTA Felügyeleti Hatósághoz.

(92)

Ezt az érvet a 659/1999/EK rendelet rendelkezéseivel összefüggésben kell vizsgálni. Az 1. cikk d) pontja értelmében a „ »Támogatási program«: olyan jogi aktus, amely alapján – anélkül, hogy további végrehajtási intézkedésre volna szükség – egyedi támogatásokat lehet megítélni azon vállalkozások számára, amelyeket a jogi aktusban általános vagy elvont módon jelöltek meg, illetve olyan jogi aktus, amelynek alapján a meghatározott projekthez nem kapcsolódó támogatást egy vagy több vállalkozásnak lehet megítélni határozatlan időre és/vagy meghatározatlan összegben”. Továbbá a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének b) pontja értelmében: „ »létező támogatás«: i. Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának 144. és 172. cikke sérelme nélkül, minden támogatás, amely a Szerződésnek az érintett tagállamokban történő hatálybalépését megelőzően már létezett, vagyis az olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Szerződés hatálybalépése előtt vezettek be és azt követően is alkalmazhatók”.

(93)

Finnország 1995. január 1-jén csatlakozott az Európai Közösséghez. Ezen túlmenően az Ausztria, Finnország és Svédország csatalakozásáról szóló szerződés 172. cikkének (5) bekezdése szerint „[…] az olyan állami támogatások, amelyeket az új tagállamok az 1994. év során folyósítottak, de amelyeket az EGT-megállapodás, illetve az annak keretében kötött megegyezések ellenére nem jelentettek be az EFTA Felügyeleti Hatóságnak, vagy bejelentettek ugyan, de már az EFTA Felügyeleti Hatóság határozatának meghozatala előtt megadtak, ezen okok miatt az EK-Szerződés 93. cikke (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem minősülnek létező állami támogatásnak […]”.

(94)

Ezen túlmenően a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének c) pontja szerint: „ »új támogatás«: olyan támogatás, azaz támogatási program és egyedi támogatás, amely nem létező támogatás, beleértve a létező támogatások módosítását is” (30).

(95)

Végezetül az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (31) 4. cikkének (1) bekezdése a létező támogatás módosítását így határozza meg: ez „alatt – a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosítások kivételével – minden olyan változtatás értendő, amely nem befolyásolhatja a támogatási intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését. A létező támogatási program eredeti költségvetésének legfeljebb 20 %-os emelése azonban nem tekinthető a létező támogatási program módosításának.”

(96)

A fentiekből az következik, hogy a csatlakozás előtti és állami támogatási programot alkotó intézkedésről két feltétel teljesülése esetén mondható el, hogy létező támogatás. Az első, hogy a programot az EK-Szerződés hatálybalépése előtt vezették be, a második pedig, hogy annak lényegét azóta jelentősen nem változtatták meg.

(97)

A Bizottság a két állítólagos program tekintetében külön értékeli a jogszerűségre vonatkozó finn érvelést.

(98)

A Bizottság elsőként azt értékeli, hogy az intézkedések a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének (b) pontja értelmében vett támogatási programot képeznek-e.

(99)

A garanciaprogram nemzeti jogi jogalapja az 1966-ban elfogadott, és az ÅFS 1979:84, 1982:37, 1988:53, 1992:9, 1994:29, 1996:56 és 2002:23 törvényekkel módosított, az ipari és egyes más vállalkozási ágazatoknak szóló tartományi garanciákról szóló tartományi törvény (az ÅFS 1966:14) (32). A költségvetést vagy a pénzügyi keretet illetően a Finnország EK-hoz való csatlakozásakor hatályban lévő, 1966. évi tartományi törvény előírja, hogy „a fennálló garanciák vagy hitelek összege (33) egy időpontban sem haladhatja meg a 20 000 000 FIM-t”. Másfelől a szóban forgó rendelkezés alkalmazásának időbeli hatálya nem korlátozott.

(100)

A fentieket és a nemzeti jogszabály rendelkezéseit figyelembe véve az intézkedések első látásra megfelelnek a támogatási program meghatározásának, mivel a törvény alapján a meghatározott projekthez nem kapcsolódó támogatást egy vagy több vállalkozásnak lehet megítélni határozatlan időre. A szóban forgó állítólagos programot 1982. szeptember 1-jén, azaz jóval 1994. január 1. előtt vezették be, és bejelentették az EFTA Felügyeleti Hatóságnak. Tehát a létező támogatás első feltétele teljesülni látszik, mivel az eredeti programot a Szerződés Finnország tekintetében történő hatálybalépése, illetve még 1994. január 1-je előtt bevezették, ami annyit jelent, hogy ebben az esetben Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási szerződése 172. cikkének (5) bekezdése nem alkalmazandó.

(101)

A Bizottságnak azonban értékelnie kell azt is, hogy az intézkedések 1994. január 1-je óta átestek-e valamely lényeges módosításon.

(102)

A regionális hatóságok 1994. január 1. után, és a 2003. augusztus 14-i első garancia nyújtását megelőzően a garanciaprogram legalább három módosítását fogadtak el (az 1994:29, 1996:56 és 2002:23 tartományi törvénnyel). Ezek a módosítások jelentős emelést írtak elő a program költségvetésében (mégpedig az egyidejűleg vállalható garancia teljes összegének emelését). Mivel ezen ügy tárgya hitelgarancia nyújtása, értékelni kell, hogy a program jegyzőkönyvének költségvetését érintő, a tárgyalt intézkedéseket megelőzően bevezetett módosítások a létező programtól lényegesen különbözőnek és elválaszthatónak tekintendők-e.

(103)

Amint az fentebb kifejtésre került, a 794/2004/EK rendelet 4. cikke szerint a 20 %-ot meghaladó költségvetés-emelések a létező támogatási program módosításának minősülnek. A fent említett módosítások közül kettő (34) az eredeti költségvetést 50 %-kal, illetve 150 %-kal emelte. Ezek a költségvetés-emelések a program olyan módosításait képviselik, amelyeket a Bizottsághoz soha nem jelentettek be.

(104)

E jelentős módosítások hatását nem lehet az állítólagos programtól elválaszthatónak tekinteni, mivel ezeknek az a folyománya, hogy a program teljes egészében új támogatássá válik. Az eredeti támogatási program valójában korlátozott volt az egyidejűleg vállalható garanciák teljes összegét illetően. E konkrét konstrukció esetében a költségvetés igen jelentős emelése (a program egyéb módosítása nélkül is) a meglévő szabályok lényegét érinti.

(105)

A Bizottság ezen túlmenően megjegyzi, hogy a Finnország által benyújtott, garanciára vonatkozó dokumentumokból nem tűnik ki, hogy e garanciák jogalapja az állítólagos garanciaprogram lett volna.

(106)

Következésképpen az e határozatban tárgyalt garanciákat új támogatásnak kell tekinteni. Tekintve, hogy a támogatást a Bizottság előzetes, az EUMSZ 108. cikkében előírt jóváhagyása nélkül valósították meg, az jogellenes.

(107)

Az állítólagos programra vonatkozó nemzeti szabályokat részvényjegyzéshez kapcsolódó támogatási intézkedésként jelentették be az EFTA Felügyeleti Hatósághoz. Az akkoriban benyújtott dokumentumokból úgy tűnik, hogy nemzeti jogalapként „Åland éves költségvetése” került megjelölésre. Az „a támogatás egy projektre elérhető legnagyobb megengedett intenzitása” rovatban Finnország 30 %-ot adott meg. Ezen túlmenően a „Költségvetés/kiadások” rovatban Finnország megadta az 1992-1994 évekre szóló költségvetést, de üresen hagyta „A program teljes tervezési időszakára vonatkozó, teljes becsült költségvetés” rovatot.

(108)

A vizsgálat során Finnország kifejtette, hogy az állítólagos program hivatalos jogalapja az Åland autonómiájáról szóló, 1991-ben elfogadott 1144/1991. sz. törvény. A 18. szakasz (22) bekezdése szerint Åland helyi hatóságai általános jogkörrel rendelkeznek az Åland gazdaságának előmozdítását szolgáló intézkedések elfogadására. Ezt a jogkört (pl. hitelek, tőkeinjekciók és garanciák révén) a helyi kormány éves általános költségvetésének rendelkezései révén kell végrehajtani.

(109)

A Bizottság a következőket jegyzi meg:

(110)

Függetlenül attól, hogy Finnország nevezheti programnak a helyhatóságok ilyen tőkeinjekciók (az autonómiáról szóló törvényben adott általános felhatalmazás keretében történő) végrehajtására vonatkozó jogkörét, a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a nemzeti jogszabály e jogköröket megállapító rendelkezései megfelelnek-e a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének d) pontjában a „program”-ra vonatkozó fogalommeghatározásnak. E tekintetben úgy tűnik, hogy a jogalap (a 1144/1991 törvény 18. szakaszának (22) bekezdése) olyan szabályokból tevődik össze, amely a finn jogrendszeren belül a különféle hatóságok közötti hatáskörmegosztást szabályozzák, és nem teljesítik a támogatási programra vonatkozó követelményeket (amely meghatározása szerint többek között „olyan jogi aktus, amely alapján – anélkül, hogy további végrehajtási intézkedésre volna szükség – egyedi támogatásokat lehet megítélni”). Az egyes kedvezményezetteknek nyújtott tőkejuttatáshoz így először a helyi kormány éves költségvetésében előirányzatra van szükség (amelyet Åland regionális közgyűlése szabad belátása szerint szavaz meg), majd pedig végre kell hajtani a helyi kormány határozatait. Úgy tűnik tehát, hogy az e jogkörök alapján megadott tőkeinjekciókat egyedi határozatok sorozatának, semmint támogatási programnak kell tekinteni.

(111)

A Bizottság mindenesetre megjegyzi azt is, hogy az állítólagos program csak az 1992–1994-es időszakra vonatkozott, mivel további információkat a „Költségvetés/kiadások” rovatban nem adtak meg, noha a jogalap „Åland éves költségvetése volt”.

(112)

Végezetül a Bizottság megjegyzi, hogy Finnország jelezte, miszerint az „a támogatás egy projektre elérhető legnagyobb megengedett intenzitása” 30 % lehet. Ez mindenesetre csak úgy értelmezhető, hogy az állítólagos programból érkező tőkeinjekciót jelentős (legalább 70 %-os) magán-hozzájárulásokkal kívánták alkalmazni az állítólagos program célkitűzéseinek előmozdítását szolgáló „projektek” esetében; e célkitűzést „Idegenforgalom, ipar és K + F” elnevezéssel jelölték. Az ebben a határozatban tárgyalt tőkeemelések ennek az alaki feltételnek nem felelnek meg, és ezért nem tartozhatnak az EFTA Felügyeleti Hatósághoz benyújtott nemzeti rendelkezések hatálya alá, függetlenül attól, hogy szabályos támogatási programot alkotnak-e, és amennyiben igen, az 1994. után alkalmazandó volt-e.

(113)

Következésképpen az ÅI-nek tőkeemelés formájában nyújtott állami támogatás új támogatásnak minősül. Mivel a támogatást a Bizottság előzetes, az EUMSZ 108. cikkében előírt jóváhagyása nélkül valósították meg, az jogellenes.

(114)

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a helyi kormány által az ÅI javára hozott két intézkedést a finn nemzeti bíróság nemrégiben hatályon kívül helyezte. Ezek az intézkedések a következők: i. az ÅI-nek 2007-ben fizetett, C-XI jelű tőkeemelés (lásd a fenti (16) preambulumbekezdést) és ii. egy végre nem hajtott, 2006-os hitelgarancia. A Közigazgatási Legfelsőbb Bíróság 2011. április 6-i határozatával arról döntött, hogy a helyi kormány a határozatait a vonatkozó közigazgatási szabályoknak megfelelően hozta-e meg. A bíróság eközben azonban azt is értékelte, hogy kellően jelezték-e azt, hogy az intézkedések állami támogatásnak minősülnek, aminek következtében a helyhatóságoknak azokat – a hatálybalépés előtt – a Bizottsághoz be kellett volna jelenteniük. A bíróság megállapította, hogy első látásra teljesült az állami támogatás valamennyi kritériuma. A bíróság egyben elemezte Finnország azon állítását is, hogy az intézkedések – amennyiben valóban állami támogatásnak minősülnek – a csatlakozás előtt alkalmazandó nemzeti szabályok hatálya alá tartoznak, és ezért „létező támogatásnak” minősülnek. Ennek során a bíróság mélyrehatóan elemezte a nemzeti szabályokat, és megállapította, hogy attól függetlenül, hogy ezek a szabályok valódi támogatási programot alkottak-e vagy sem, a helyi hatóságok határozatai nem felelnek meg a nemzeti szabályokban támasztott alaki követelményeknek, főként a fentebb a Bizottság által is kifejtett okokból. Ezért a nemzeti Közigazgatási Legfelsőbb Bíróság következtetése egybecseng a Bizottságéval, miszerint a vizsgált C-XI jelű tőkeinjekció új állami támogatást képez. A Legfelsőbb Bíróság ugyanerre a következtetésre jutott a 2006. évi hitelgarancia tekintetében is. Mivel a garancianyújtás sohasem valósult meg, a határozat erre nem tér ki.

(115)

Finnország általánosságban azzal érvelt, hogy ha az intézkedéseket új állami támogatásnak is minősítik, azok ennek ellenére összeegyeztethetőek a belső piaccal, mivel az ÅI támogatásból finanszírozott tevékenységeinek célja a régió fejlesztése és új munkahelyek teremtése.

(116)

Noha az állami támogatás elvben tiltott, mégis a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősül, ha az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében említett körülmények teljesülnek, illetőleg összeegyeztethetőnek tekinthető, ha azt a 107. cikk (3) bekezdésében említett célkitűzések elérésére használják. Az összeegyeztethetőség ebben az ügyben számba jöhető egyetlen esete az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja – amely engedélyezi a gazdaságfejlesztési célú támogatást azokon a területeken, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy ahol jelentős az munkanélküliség –, illetőleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja, amely úgy rendelkezik, hogy állami támogatás engedélyezhető egyes gazdasági területek fejlődésének előmozdítására.

(117)

A Finnországra akkoriba alkalmazandó regionális támogatási szabályok (a 2000-2006-os, illetve a 2007–2013-as regionális támogatási térkép) alapján, Mariehamn városa, ahol az iTiden található, ilyen támogatásra semmi esetre nem volt jogosult. Ennek következtében, még ha elmondható is lenne, hogy a támogatást az említett projektre különítették el, az nem minősülhetne összeegyeztethetőnek. Ezen túlmenően a Bizottság megjegyzi, hogy Finnország nem igazolta, hogy a regionális támogatási szabályok szerinti összeegyeztethetőség bármely (pl. a támogatás formájára, az elszámolható költségekre vagy a támogatás legnagyobb intenzitására vonatkozó) feltétele teljesült volna.

(118)

A támogatás nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek a Bizottság által az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alkalmazása tekintetében elfogadott egyéb iránymutatás vagy közlemény értelmében, illetve közvetlenül az említett cikk alapján sem. A finn hatóságok nem szolgáltak olyan konkrét érvvel vagy bizonyítékkal, amely a Bizottság számára lehetővé tenné, hogy az intézkedéseket az EUMSZ bármely rendelkezése alapján jóváhagyja.

(119)

A 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére […]”. A Bizottság nem követeli meg a támogatás visszafizetését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével. Ebből tehát természetesen következik, hogy az ÅI javára szóló, jogellenes állami támogatásnak minősülő intézkedéseket vissza kell fizetni.

(120)

Finnország azonban azzal érvelt, hogy a Bizottságnak ebben az ügyben mellőznie kellene a visszafizetés elrendelésétől, mivel Finnország jogosan várhatta el, hogy a támogatás az állítólagos, csatlakozás előtti programok alapján jogszerűnek minősül, és hogy a visszakövetelés a közösségi jog elvébe ütközne. A Bizottság megjegyzi, hogy Finnország alakszerűen csak a helyi kormányt illetően hivatkozott a jogos elvárások kitételre. A kedvezményezettek jogos elvárásaira vonatkozó érv kifejezetten nem hangzott el.

(121)

A Bizottság a fenti érvelést semmi esetre sem tudja elfogadni.

(122)

A tőkeemeléseket illetően a Bizottság a fentiekben bizonyította, hogy – függetlenül attól, hogy az ÅI vagy bárki más ésszerűen feltételezhette az állítólagos részvényjegyzési program állami támogatási szabályok szerinti jogszerűségét –, azok még az állítólagos program alaki szabályainak sem feleltek meg az EFTA Felügyeleti Hatóságnak bejelentett formában. Tehát nem lehet azzal érvelni, hogy az ÅI-nek jogos elvárásai lehettek a tőkeemelések jogszerűségét illetően, mivel ezek nem tartozhattak azon nemzeti szabályok körébe, amelyekkel kapcsolatban Finnország a jogos elvárások meglétét állította.

(123)

A hitelgaranciákat illetően a Bizottság bizonyította, hogy a garanciaprogram még azt megelőzően lényeges módosításon esett át, hogy az e határozat tárgyát képező garanciák nyújtására sor került volna. Ezeket az ålandi hatóságok által végrehajtott módosításokat a Bizottságnak nem jelentették be. Ennek következtében az eredeti programot létrehozó nemzeti szabályok alapján vállalt minden garanciát új támogatásnak kell tekinteni. Kialakult nézet, hogy egy kedvezményezettnek sem lehet jogos elvárása egy olyan támogatás jogszerűségével kapcsolatban, amelyet az EUMSZ 108. cikke értelmében a Bizottságnak be kellett volna jelenteni, de erre nem került sor (35).

(124)

Összefoglalva, a garanciák és a tőkeemelések egyaránt olyan új állami támogatásnak minősülnek, amelyet a végrehajtás előtt a Bizottságnak be kellett volna jelenteni.

(125)

Kialakult ítélkezési gyakorlat (36), hogy az a tagállam, amelynek hatóságai az EUMSZ 108. cikkének eljárási szabályaiba ütközően nyújtottak támogatást, nem hivatkozhat a támogatás kedvezményezettjének jogos elvárásaira annak indokolására, hogy miért nem tett eleget a Bizottság támogatás visszafizetésére vonatkozó határozatának végrehajtásához szükséges lépések megtételére vonatkozó kötelezettségének. Ha a nemzeti hatóságok hivatkozhatnának saját jogszerűtlen magatartásukra, teljesen értelmetlenné tennék az EUMSZ 107. és 108. cikkét, és érvénytelenné tennék a Bizottság e rendelkezések értelmében hozott határozatait.

(126)

Szükségszerűen ugyanennek az elvnek kell érvényesülnie akkor is, amikor a nemzeti hatóságok azzal érvelnek, hogy jogos elvárásaik voltak az intézkedések jogszerűségével kapcsolatban, de nem jelentették be azokat a Bizottságnak, noha az intézkedések új támogatásnak minősültek (37).

(127)

Hasonlóképpen – amennyiben az ÅI jogos elvárásai relevánsak – a Bizottság megjegyzi, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint, illetve az állami támogatások Bizottság általi felülvizsgálatának az EUMSZ 108. cikke értelmében fennálló kötelező jellegére tekintettel, azon vállalkozások, amelyek támogatásban részesültek, nem fűzhetnek jogos elvárásokat ahhoz, hogy a támogatásnyújtás jogszerűen történik, kivéve, ha azt az említett cikkben foglalt eljárásnak megfelelően nyújtották. A gondos üzletembernek rendszerint képesnek kell lennie annak meghatározására, hogy az említett eljárást betartották-e (38).

(128)

A Bizottság rámutat, hogy az ÅI-nél egyetlen cég sem volt jobb helyzetben arra, hogy betekintsen a helyi kormány állítólagos támogatási programokkal kapcsolatos lépéseibe, mivel a kormány a cég többségi részvényese, és az ÅI igazgatóságában olyan magánszemélyek képviselik, akik egyben a helyi kormány vezető testületeinek is tagjai. Ezt az érvet megerősíti az a tény, amely fentebb a tőkeemelésekkel kapcsolatban igazolást nyert, hogy az ÅI és a helyi kormány között rendszeres információcsere áll fenn. Ezért – noha a finn hatóságok kifejezetten nem érveltek a támogatás kedvezményezettjének jogos elvárásaival – a Bizottságnak meggyőződése, hogy az ÅI ebben az ügyben jogos elvárásokra nem hivatkozhat.

(129)

Végezetül a Bizottság sohasem adott olyan konkrét megerősítést sem Finnországnak, sem a támogatás kedvezményezettjének azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó intézkedések ne képeznének állami támogatást, illetve jogszerű állami támogatások lennének, amely ilyen elvárásokra adhatna alapot (39).

(130)

Finnország továbbá azzal érvelt, hogy a tőkeemeléseken keresztül nyújtott állami támogatás visszakövetelése esetén a támogatási elem nem szükségszerűen a teljes tőkejuttatás, hanem (a garanciák támogatási eleme kiszámításának analógiájára) az ÅI-nél a megfelelő helyettesítő befektetés piacon való megszerzésével kapcsolatban felmerülő költség. Finnország e tekintetben azt javasolta, hogy az ilyen helyettesítő finanszírozás költségét a KPMG jelentésében az irodahelyiségek tekintetében megállapított, 7 %-os elvárt megtérülésre hivatkozással lehetne megállapítani.

(131)

A Bizottság ezt az álláspontot nem tudja elfogadni.

(132)

Mindenképpen helytálló általános tételként, hogy egy adott ügyben az állami támogatást a cég által az állami forrásokból (finanszírozás formájában) már ténylegesen megkapott előny és a tőkepiacon számára elérhető összeg különbsége adja. Ezért „a támogatás visszafizetésével a kedvezményezett elveszíti azokat az előnyöket, amelyeket a piaci versenytársaival szemben élvezett, és visszaáll a támogatás kifizetését megelőző helyzet” (40).

(133)

A befektető – akár hitelnyújtásról vagy vállalkozásban történő részesedésszerzésről van szó – befektetésére a kockázatokkal arányban álló megtérülés elérésére fog törekedni.

(134)

Amennyiben a támogatást a piaci költségek alatti költségű hitel formájában nyújtják (ami a garanciával fedezett hitelek esetében áll fenn, amelyeknél az összes pénzügyi költség kevesebb, mint a piaci hitelekre felszámított kamat) egy olyan cégnek, amely a hitelpiacról nem szorult ki, és ezért a támogatás helyett képes lett volna piaci kamatozású hitel felvételére, egyértelmű, hogy a visszakövetelés konkrét helyreállító célja azzal érhető el, hogy a céggel vissza kell fizettetni a különbözetet (kamatokkal), ezzel visszaállítva a versenytársaival azonos helyzetét.

(135)

Más a helyzet a tőkebefektetések esetében. A megtérülés itt nem a cég fizetési hajlandóságán múlik (mint egy hitelnél), hanem teljes egészében a cég üzleti modelljével járó jövedelmezőség függvénye. Ha a magánbefektető nincs meggyőződve arról, hogy az üzlet megfelelően díjazza a felvállalt kockázatokat, nem fektet be, hanem pénzét inkább másra fordítja. Másként megfogalmazva, a Bizottság nem tudja elfogadni, hogy a vállalat tőkeemelése érdekében ugyanahhoz az összeghez hozzá tudott volna jutni a tőkepiacról magasabb hozamot kínálva, mivel várható teljesítménye nem tette lehetővé, hogy a tőkebefektetők számára ilyen magasabb hozamot ajánljon fel. A visszaköveteléssel visszaállítandó vagy megvalósítandó alternatív forgatókönyv – azaz a támogatás nélküli helyzet –, tehát az feltételezi, mintha a tőkebefektetésre egyáltalán nem került volna sor. A visszafizetendő támogatás így a tőkeemelések teljes összege.

(136)

A Bizottság tehát nem tudja elfogadni Finnország álláspontját a tőkeemelés támogatási elemét illetően.

(137)

Ezért a Bizottság által jogellenesnek és összeegyeztethetetlennek talált és Finnország által az ÅI-től visszakövetelendő támogatás a következő:

(138)

Tőkeemelések:

(139)

Hitelgaranciák: Az összes garancia támogatási elemét egyfelől az ÅI-hez hasonló pénzügyi erejű vállalat kezességvállalás nélküli hitelköltségeire mérceként alkalmazott referencia-kamatláb, illetve az állami kezességvállalással az összes megfizetett prémium figyelembevétel kapott kamatláb különbségeként kell számítani, a kezességvállalásról szóló közlemény 4.2. szakasza szerint (a (66)–(80) preambulumbekezdésben részletesen kifejtettek szerint).

(140)

A pontos teljes visszafizetendő összeget a behajtási eljárás keretében, a fenti (138) és (139) preambulumbekezdésben ismertetett módszer szerint a finn hatóságok fogják meghatározni a Bizottsággal együttműködésben. A meghatározandó támogatási összeget kamat terheli attól a naptól kezdődően, amikor a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, a visszafizetés napjáig. A Bizottság felkéri a finn hatóságokat, hogy a jóhiszemű együttműködés kötelezettségével összhangban működjenek együtt a Bizottsággal a visszafizetendő támogatás pontos összegének meghatározásában,

a)

a kedvezményezett által visszafizetendő teljes összeg (tőkeösszeg és visszakövetelési kamat);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

c)

azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.

12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/51

(1)

A 2004/68/EK irányelv megállapítja az I. mellékletében felsorolt élő patás állatok Unióba történő behozatalára, valamint az Unión történő átszállítására vonatkozó állat-egészségügyi követelményeket.

(2)

Az említett irányelv értelmében az élő patás állatok Unióba történő behozatala, valamint az Unión történő átszállítása csak olyan harmadik országokból engedélyezhető, amelyek az irányelvben leírt eljárással összhangban összeállított vagy módosított listán vagy listákon szerepelnek.

(3)

Az élő patás állatok Unióba történő behozatala csak akkor engedélyezhető, ha az engedélyezett harmadik ország garantálni tudja, hogy az állatok betegségtől mentes területről származnak, a 2004/68/EK irányelv II. mellékletében felsorolt alapvető általános kritériumoknak megfelelően, és amelybe nem hozhatók be olyan állatok, amelyeket az említett mellékletben felsorolt betegségek ellen beoltottak.

(4)

A kéknyelv-betegség szerepel a 2004/68/EK irányelv II. mellékletében. Az említett melléklet szerint minden, a Suidae családoktól különböző állatfaj esetére a következő vonatkozik: ahhoz, hogy egy területet kéknyelv-betegségtől mentesnek lehessen tekinteni, a következő feltételeknek kell megfelelnie: a Culicoides populáció megfelelő ellenőrzése mellett a betegség megjelenésének egyetlen esetéről sem történt bejelentés, és nem történt vakcinázás sem az elmúlt 12 hónapban.

(5)

A technológiai újítások eredményeképpen az utóbbi években olyan, a kéknyelv-betegség elleni „inaktivált vakcinák” is elérhetővé váltak, amelyek nem járnak azzal a kockázattal, hogy a vírus helyileg a vakcinázott állatok környezetében lévő nem vakcinázott szarvasmarhákra, juhokra és kecskékre is átterjed. Ma már általánosan elfogadott, hogy az Unióban az ilyen állatoknál a kéknyelv-betegség leküzdésére és a klinikai betegségek megelőzésére a legelőnyösebb megoldás az inaktivált vakcinák használata.

(6)

Ennek megfelelően a kéknyelv-betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról szóló, 2000. november 20-i 2000/75/EK tanácsi irányelvet (2) a 2012/5/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (3) nemrégiben módosították, hogy az EU egész területére előírják az inaktivált vakcinák használatát.

(7)

A kéknyelv-betegség esetében kialakulóban lévő járványügyi helyzet eredményeképpen, valamint az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) szabványainak való megfelelés érdekében, a kéknyelv-betegségre fogékony fajokhoz tartozó egyes állatok szállításának ellenőrzése, megfigyelése, felügyelete és korlátozása tekintetében a 2000/75/EK tanácsi irányelv végrehajtási szabályairól szóló, 2007. október 26-i 1266/2007/EK bizottsági rendeletet (4) a közelmúltban módosították. Következésképpen, az uniós szabványok szerint csak akkor tekinthető kéknyelv-betegségtől mentesnek egy terület, ha legalább két évig nem terjed rajta a vírus. A 2004/68/EK irányelv II. mellékletében említett tizenkét hónapos időszakot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

A kéknyelv-betegségre fogékony fajokhoz tartozó élő patás állatok Unión belüli mozgására a 2000/75/EK irányelv és az 1266/2007/EK rendelet vonatkozik. Helyénvaló, hogy a 2004/68/EK irányelv II. mellékletében meghatározott alapvető általános kritériumok, amelyek alapján egy harmadik ország területe kéknyelv-betegségtől mentesnek tekinthető, az Unióban alkalmazott követelményekkel összhangban legyenek.

(9)

A 2004/68/EK irányelv II. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/53

(1)

A biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében említett 10 éves munkaprogram második szakaszáról szóló, 2007. december 4-i 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK irányelv I., IA., illetőleg IB. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából meg kell vizsgálni. Abban a jegyzékben szerepel a diklórfosz.

(2)

Az 1451/2007/EK rendelet alapján és a 98/8/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban megtörtént a diklórfosz (CAS-szám: 62-73-7, EK-szám: 200-547-7) értékelése az említett irányelv V. melléklete szerinti 18. terméktípusban, azaz a rovarölő, atkaölő és más ízeltlábúak elleni szerekben történő felhasználás vonatkozásában.

(3)

A tárgyban Olaszországot jelölték ki referens tagállamnak, az pedig az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2007. november 20-án benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság jelentését és egy kapcsolódó ajánlást.

(4)

A tagállamok és a Bizottság megvizsgálták az illetékes hatóság jelentését. Az 1451/2007/EK rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2011. december 9-én értékelő jelentésben foglalta össze a vizsgálat eredményeit.

(5)

Az értékelés azt bizonyítja, hogy a rovarölő, atkaölő és más ízeltlábúak elleni szerként felhasznált, diklórfoszt tartalmazó biocid termékek ésszerűen nem felelhetnek meg a 98/8/EK irányelv 5. cikkében megállapított követelményeknek. Az emberi egészségkockázat, illetve a környezeti kockázat értékelése keretében felmerült forgatókönyvek elfogadhatatlan potenciális kockázatot mutattak ki. Ezért a 18. terméktípusban történő felhasználás vonatkozásában a diklórfoszt nem helyénvaló felvenni a 98/8/EK irányelv I., IA. vagy IB. mellékletébe.

(6)

A jogbiztonság érdekében meg kell határozni azt az időpontot, amelytől kezdve a 18. terméktípusokba tartozó, diklórfoszt tartalmazó biocid termékek – figyelemmel e termékek elfogadhatatlan hatásaira és gyártóik jogos elvárásaira – nem hozhatók forgalomba.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

12.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 125/54