I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

26.11.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 311/6

A BIZOTTSÁG 1136/2009/EK RENDELETE

(2009. november 25.)

az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 1 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)	Az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel (2) elfogadásra kerültek egyes, 2008. október 15-én érvényben lévő nemzetközi standardok és értelmezések.

(2)

2008. november 27-én a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) közzétette az IFRS 1 A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása nemzetközi pénzügyi beszámolási standardot (a továbbiakban: az átdolgozott IFRS 1). Az átdolgozott IFRS 1 a hatályos IFRS 1 helyébe lép annak érdekében, hogy az IFRS 1 standardot a jövőben könnyebben lehessen használni és módosítani. Az átdolgozott IFRS 1 a standardból néhány elavult átmeneti rendelkezést is eltávolít és kisebb szövegezési változtatásokat tartalmaz. A jelenlegi követelmények nem változnak.

(3)

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) Szakértői Munkacsoportjával (TEG) folytatott konzultáció megerősítette, hogy az átstrukturált IFRS 1 megfelel az 1606/2002/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított, az elfogadáshoz szükséges technikai kritériumoknak. Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) véleményeinek objektivitását és semlegességét a Bizottság számára véleményező Standard Tanács Felülvizsgálati Csoport felállításáról szóló 2006. július 14-i 2006/505/EK bizottsági határozattal (3) összhangban a Standard Tanács Felülvizsgálati Csoport megvizsgálta az EFRAG véleményét, és a Bizottságot arról tájékoztatta, hogy az kiegyensúlyozott és objektív.

(4)	Az 1126/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)	Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a számviteli szabályozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1126/2008/EK rendelet mellékletében az IFRS 1 A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása nemzetközi pénzügyi beszámolási standard helyébe az e rendelet mellékletében meghatározott formában a (2008-ban átdolgozott) IFRS 1 A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása nemzetközi pénzügyi beszámolási standard kerül.

2. cikk

Az IFRS 1-et, az e rendelet mellékletében meghatározott formában, minden társaságnak legkésőbb a 2009. december 31. után kezdődő első pénzügyi éve kezdőnapjától alkalmaznia kell.

3. cikk

E rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2009. november 25-én.

a Bizottság részéről

Charlie McCREEVY

a Bizottság tagja

(1) HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(2) HL L 320., 2008.11.29., 1. o.

(3) HL L 199., 2006.7.21., 33. o.

MELLÉKLET

NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK

IFRS 1

A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása

„Sokszorosítása az Európai Gazdasági Térségben megengedett. Az Európai Gazdasági Térségen kívül minden jog fenntartva, kivéve a személyes használat vagy egyéb tisztességes felhasználás céljából történő sokszorosítást. További információ az IASB-től szerezhető be a www.iasb.org címen.”

IFRS 1 NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI BESZÁMOLÁSI STANDARD

A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása

CÉL

A jelen IFRS célja annak biztosítása, hogy egy gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásai és az e pénzügyi kimutatások által lefedett időszak egy részéről készített évközi pénzügyi beszámolók magas színvonalú információkat tartalmazzanak, amelyek:

(a)	a felhasználók számára áttekinthetők és valamennyi bemutatott időszakra összehasonlíthatók;

(b)	megfelelő kiinduló pontot szolgáltatnak a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokkal (IFRS-ekkel) összhangban lévő elszámolásokhoz; és

(c)	olyan költség mellett valósíthatók meg, amely nem haladja meg a hasznokat.

HATÓKÖR

A gazdálkodó egységnek alkalmaznia kell ezt a standardot:

(a)	az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásaira; és

(b)	minden olyan évközi pénzügyi beszámolójára, ha van ilyen, amelyet az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásai által lefedett időszak egy részéről az IAS 34 Évközi pénzügyi beszámolás standarddal összhangban készít.

A gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásai azok az első, éves pénzügyi kimutatások, amelyekben a gazdálkodó egység átveszi az IFRS-eket azzal, hogy kifejezetten és korlátozások nélkül kijelenti e pénzügyi kimutatások IFRS-eknek való megfelelését. Az IFRS-ekkel összhangban lévő pénzügyi kimutatások a gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásainak minősülnek, ha például a gazdálkodó egység:

(a)

a közvetlenül megelőző legfrissebb pénzügyi kimutatásait:

(i)	az IFRS-ekkel nem minden tekintetben konzisztens nemzeti előírásokkal összhangban prezentálta;

(ii)	minden tekintetben az IFRS-ek szerint prezentálta, azt kivéve, hogy a pénzügyi kimutatások nem tartalmaztak kifejezett és korlátozás nélküli kijelentést arról, hogy azok az IFRS-eknek megfeleltek;

(iii)

úgy prezentálta, hogy azok kifejezett kijelentést tartalmaztak néhány, de nem valamennyi IFRS-nek való megfelelésről;

(iv)	az IFRS-ekkel nem konzisztens nemzeti előírásokkal összhangban prezentálta, és emellett azoknak a tételeknek az elszámolásaihoz, amelyekre nemzeti előírások nem léteztek, egyes IFRS-eket alkalmazott; vagy

(v)	a nemzeti előírásokkal összhangban készítette úgy, hogy bizonyos összegeket megfeleltettek az IFRS-ekkel összhangban meghatározott összegeknek;

(b)	az IFRS-ekkel összhangban lévő pénzügyi kimutatásokat csak belső használatra készítette anélkül, hogy hozzáférhetővé tette volna azt a gazdálkodó egység tulajdonosai vagy más külső felhasználók számára;

(c)	konszolidálási célokra, az IFRS-ekkel összhangban, anélkül készített egy beszámolócsomagot, hogy az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standardban meghatározott teljes pénzügyi kimutatásokat elkészítették volna; vagy

(d)	a korábbi időszakokra nem készített pénzügyi kimutatásokat.

A jelen IFRS akkor alkalmazandó, amikor egy gazdálkodó egység először alkalmazza az IFRS-eket. Nem vonatkozik arra, ha például a gazdálkodó egység:

(a)	beszünteti a pénzügyi kimutatások nemzeti előírásokkal összhangban lévő összeállítását, ha korábban azokat egy másik olyan pénzügyi kimutatásokkal együtt prezentálta, amely kifejezett és korlátozás nélküli kijelentést tartalmazott az IFRS-eknek való megfelelésről;

(b)	a megelőző évben a nemzeti előírásokkal összhangban lévő pénzügyi kimutatásokat prezentált, és ezek a pénzügyi kimutatások kifejezett és korlátozás nélküli kijelentést tartalmaztak az IFRS-eknek való megfelelésről; vagy

(c)	a megelőző évben az IFRS-eknek való megfelelésre vonatkozó kifejezett és korlátozás nélküli kijelentést tartalmazó pénzügyi kimutatásokat prezentált; még akkor is, ha a könyvvizsgálók az e pénzügyi kimutatásokra vonatkozó könyvvizsgálói jelentésüket korlátozták.

A jelen IFRS nem vonatkozik a számviteli politika azon változtatásaira, amelyeket olyan gazdálkodó egység hajt végre, amely már alkalmazza az IFRS-eket. Ezekre a változásokra a következők vonatkoznak:

(a)	a számviteli politika változásaira vonatkozó, az IAS 8 Számviteli politika, a számviteli becslések változásai és hibák standardban megfogalmazott előírások; és

(b)	a más IFRS-ekben meghatározott átmeneti intézkedések.

MEGJELENÍTÉS ÉS ÉRTÉKELÉS

A pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatás

6.	Az IFRS-ekre való áttérés időpontjára a gazdálkodó egységnek egy pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatást kell készítenie és prezentálnia. Ez a kiindulópont az IFRS-ekkel összhangban álló elszámolásaihoz.

Számviteli politika

A gazdálkodó egységnek ugyanazt a számviteli politikát kell alkalmaznia a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában és valamennyi, az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásaiban bemutatott időszakra. Ennek a számviteli politikának, a 13-19. bekezdésekben és a B–E Függelékekben meghatározottak kivételével, meg kell felelnie minden egyes, az első, IFRS-ek szerinti beszámolási időszak végén hatályban lévő IFRS-nek.

A gazdálkodó egység nem alkalmazhatja az IFRS-ek korábbi időpontokban hatályban volt, különböző változatait. A gazdálkodó egység akkor alkalmazhat egy új IFRS-t, ami még nem kötelező, ha az megengedi a korábbi alkalmazást.

Példa: az IFRS-ek legutolsó változatának konzisztens alkalmazása

Háttér

Az „A” gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti beszámolási időszakának vége 20X5. december 31. Az „A” gazdálkodó egység úgy dönt, hogy e pénzügyi kimutatásaiban csak egy előző évről közöl összehasonlító információkat (lásd a 21. bekezdést). Ennélfogva az IFRS-ekre való áttérés időpontja az üzleti év kezdete 20X4. január 1-jén (vagy ami ezzel egyenértékű: az üzleti év vége 20X3. december 31-én). Az „A” gazdálkodó egység minden év december 31-ével, ideértve 20X4. december 31-ét is, a rá vonatkozó korábbi számviteli szabályozással összhangban prezentált pénzügyi kimutatásokat.

Az előírások alkalmazása

Az „A” gazdálkodó egységnek azokat az IFRS-eket kell alkalmaznia, amelyek 20X5. december 31-én hatályosak, amikor:

(a)	összeállítja és prezentálja a 20X4. január 1-jei pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatását; és

(b)

összeállítja és prezentálja a 20X5. december 31-i pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatását (ideértve a 20X4-re vonatkozó összehasonlító adatokat is), a 20X5. december 31-ig terjedő évre vonatkozó átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatását, saját tőke változásainak kimutatását és cash flow kimutatását (ideértve a 20X4-re vonatkozó összehasonlító adatokat is), valamint a közzétételeket (ideértve a 20X4-re vonatkozó összehasonlító információkat is).

Ha egy új IFRS még nem kötelező, de a korábbi alkalmazást megengedi, az „A” gazdálkodó egységnek lehetősége, de nem kötelezettsége, hogy ezt az IFRS-t alkalmazza az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásaiban.

9.	A más IFRS-ekben lévő átmeneti rendelkezések a számviteli politika azon változtatásaira vonatkoznak, amelyeket olyan gazdálkodó egység hajt végre, amely már használja az IFRS-eket; azok nem vonatkoznak az első alkalmazó IFRS-ekre való áttérésére, kivéve a B–E Függelékekben leírtakat.

10.

Kivéve a 13-19. bekezdésekben és a B–E Függelékekben írtakat, a gazdálkodó egységnek a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában:

(a)	meg kell jelenítenie minden olyan eszközt és kötelezettséget, amelyek megjelenítését az IFRS-ek előírják;

(b)	nem szabad megjelenítenie eszközként vagy kötelezettségként az olyan tételeket, amelyek megjelenítését az IFRS-ek nem engedélyezik;

(c)	át kell sorolnia azokat a tételeket, amelyeket a korábbi számviteli szabályozással összhangban az eszközök, a kötelezettségek egy csoportjába vagy a saját tőke bizonyos elemébe soroltak, de az IFRS standardokkal összhangban más típusú eszközök, kötelezettségek vagy saját tőke elemek; és

(d)	alkalmaznia kell az IFRS-eket valamennyi megjelenített eszköz és kötelezettség értékelésekor.

11.

Az a számviteli politika, amelyet a gazdálkodó egység a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában alkalmaz, eltérhet attól, amelyet ugyanarra az időpontra, a korábbi számviteli szabályozás alkalmazásával használt. A keletkező kiigazítások az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőző eseményekből és ügyletekből származnak. Ezért a gazdálkodó egységnek az ilyen kiigazításokat közvetlenül a felhalmozott eredménnyel (vagy esetleg más saját tőke elemmel) szemben kell elszámolnia az IFRS-ekre való áttérés időpontjára vonatkozóan.

12.

Ez az IFRS azon elvvel szemben, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásának meg kell felelnie minden egyes IFRS-nek, két kivétel-csoportot állít fel:

(a)	a B Függelék tiltja más IFRS-ek bizonyos szempontjainak visszamenőleges alkalmazását.

(b)	a C-E Függelékek mentességeket adnak más IFRS-ek egyes előírásai alól.

Kivételek más IFRS-ek visszamenőleges alkalmazása alól

13.	A jelen IFRS tiltja más IFRS-ek bizonyos szempontjainak visszamenőleges alkalmazását. Ezeket a kivételeket a 14–17. bekezdések és a B Függelék tartalmazza.

Becslések

14.

A gazdálkodó egység IFRS-ekkel összhangban lévő, az IFRS-ekre való áttérés időpontjában érvényes becsléseinek (az olyan módosítások után, amelyek tükröznek bármely eltérést a számviteli politikákban) konzisztensnek kell lenniük azokkal a becslésekkel, amelyeket ugyanarra az időpontra a korábbi számviteli szabályozással összhangban készített, kivéve, ha nyilvánvaló bizonyíték van arra, hogy azok a becslései hibásak voltak.

15.

A gazdálkodó egység információt kaphat az IFRS-ekre való áttérés időpontja után azokról a becslésekről, amelyeket a korábbi számviteli szabályozás szerint készített. A 14. bekezdéssel összhangban, a gazdálkodó egységnek az ilyen információ megszerzését ugyanúgy kell kezelnie, mint az IAS 10 A beszámolási időszak utáni események standarddal összhangban a beszámolási időszakot követő nem-módosító eseményeket. Tegyük fel például, hogy egy gazdálkodó egység IFRS-ekre való áttérési időpontja 20X4. január 1-je, és egy 20X4. július 15-i új információ megköveteli egy, a korábbi számviteli szabályozással összhangban, 20X3. december 31-én végzett becslés felülvizsgálatát. A gazdálkodó egységnek nem szabad tükröznie ezt az új információt a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában (kivéve, ha a becslések a számviteli politikákban bekövetkezett bármely eltérés miatt igényelnek módosítást, vagy nyilvánvaló bizonyíték van arra, hogy a becslések hibásak voltak). Ehelyett a gazdálkodó egységnek ezt az új információt a 20X4. december 31-ével záruló év eredményében (vagy esetleg az egyéb átfogó jövedelemben) kell tükröznie.

16.

A gazdálkodó egységnek az IFRS-ekre való áttérés időpontjában szükséges lehet olyan, IFRS-ekkel összhangban lévő becsléseket készítenie, amelyeket a korábbi számviteli szabályozás szerint az adott időpontra nem írtak elő. Az IAS 10 standarddal való konzisztencia érdekében ezeknek az IFRS-ekkel összhangban lévő becsléseknek azokat a feltételeket kell tükrözniük, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontjában léteztek. Kiemelten, az IFRS-ekre való áttérés időpontjában a piaci árakra, a kamatokra vagy az átváltási árfolyamokra vonatkozó becsléseknek az adott időpontban meglévő piaci feltételeket kell tükrözniük.

17.

A 14-16. bekezdések a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásra vonatkoznak. Ezek vonatkoznak a gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásaiban prezentált összehasonlító időszakra is, amely esetben az IFRS-ekre való áttérés időpontjára való hivatkozás alatt az adott összehasonlító időszak végét kell érteni.

Mentességek más IFRS-ek alól

18.	A gazdálkodó egység a C–E Függelékekben szereplő mentességek közül egyet vagy többet is választhat. A gazdálkodó egység ezeket a mentességeket nem alkalmazhatja analóg módon más tételekre.

19.

A C–E Függelékekben szereplő mentességek közül egyesek a valós értékre hivatkoznak. A valós értékek jelen IFRS-sel összhangban lévő meghatározásához a gazdálkodó egységnek a valós érték A Függelékbeli definícióját, valamint a más IFRS-ekben, a kérdéses eszköz vagy kötelezettség valós értékének meghatározásához adott esetleges részletesebb útmutatót kell alkalmaznia. Ezeknek a valós értékeknek a meghatározásuk időpontjában létező körülményeket kell tükrözniük.

BEMUTATÁS ÉS KÖZZÉTÉTEL

20.	A jelen IFRS nem ad mentességeket más IFRS-ek bemutatási és közzétételi előírásai alól.

Összehasonlító információk

21.

Az IAS 1 standardnak való megfelelés érdekében, a gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásainak tartalmazniuk kell legalább három, pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatást, két, átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatást, két egyedi, eredménykimutatást (ha prezentálnak ilyent), két cash flow-kra vonatkozó kimutatást és két, saját tőke változásainak kimutatását, valamint a kapcsolódó megjegyzéseket, beleértve az összehasonlító információkat.

Nem IFRS-ek szerinti összehasonlító információk és múltbeli összegzések

22.

Egyes gazdálkodó egységek kiválasztott adatok múltbeli összegzéseit mutatják be azon első időszakot megelőző időszakokra vonatkozóan, amelyre az IFRS-ekkel összhangban, teljes körűen összehasonlító információt mutatnak be. A jelen IFRS nem írja elő az ilyen összegzések esetében, hogy azok megfeleljenek az IFRS-ek megjelenítési és értékelési előírásainak. Sőt, egyes gazdálkodó egységek ugyanúgy bemutatják a korábbi számviteli szabályozással összhangban lévő összehasonlító információkat, mint az IAS 1 által előírt összehasonlító információkat. Bármely olyan pénzügyi kimutatásban, amely a korábbi számviteli szabályozással összhangban lévő múltbeli összegzéseket vagy összehasonlító információkat tartalmaz, a gazdálkodó egységnek:

(a)	úgy kell feltűnően megjelölnie a korábbi számviteli szabályozás szerinti információkat, mint amelyeket nem az IFRS-ekkel összhangban készítettek; és

(b)	közzé kell tennie azon főbb módosítások jellegét, amelyek azt az IFRS-eknek megfelelővé tennék. Ezeket a módosításokat a gazdálkodó egységnek nem szükséges számszerűsítenie.

Az IFRS-ekre való áttérés ismertetése

23.	A gazdálkodó egységnek ismertetnie kell, hogy a korábbi számviteli szabályozásról az IFRS-ekre való áttérés miként hatott a bemutatott pénzügyi helyzetére, pénzügyi teljesítményére és cash flow-ira.

Egyeztetések

24.

A 23. bekezdésnek való megfelelés érdekében a gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásainak tartalmazniuk kell:

(a)

a korábbi számviteli szabályozással összhangban közölt saját tőke és az IFRS-ekkel összhangban lévő saját tőke egyeztetését, mindkét következő időpontra:

(i)	az IFRS-ekre való áttérés időpontjára; és

(ii)	annak a legutóbbi időszaknak a végére, amelyet a gazdálkodó egység legfrissebb, a korábbi számviteli szabályozással összhangban lévő, éves pénzügyi kimutatásaiban szerepeltettek.

(b)

a gazdálkodó egység legfrissebb, éves pénzügyi kimutatásainak legutóbbi időszakára vonatkozóan, az IFRS-ekkel összhangban lévő teljes átfogó jövedelméhez való egyeztetést. Ennek az egyeztetésnek a kiindulópontja az ugyanezen időszakra vonatkozó korábbi számviteli szabályozással összhangban lévő teljes átfogó jövedelem, vagy – ha a gazdálkodó egység ilyen összeget nem közölt – a korábbi számviteli szabályozás szerinti eredmény.

(c)

ha a gazdálkodó egység bármely értékvesztés miatti veszteséget először a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatás készítésekor mutatott ki vagy írt vissza, akkor azokat a közzétételeket, amelyeket az IAS 36 Eszközök értékvesztése standard akkor írna elő, ha a gazdálkodó egység ezeket az értékvesztés miatti veszteségeket vagy visszaírásokat az IFRS-ekre való áttérés időpontjával kezdődő időszakban mutatná ki.

25.

A 24. bekezdés (a) és (b) pontjában előírt egyeztetéseket kielégítő részletességgel kell megadni, hogy képessé tegyék a felhasználókat a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatáshoz és az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatáshoz kapcsolódó lényeges módosítások megértésére. Ha a gazdálkodó egység készített cash flow kimutatást a korábbi számviteli szabályozása szerint, a cash flow kimutatáshoz kapcsolódó lényeges módosításokat is ismertetnie kell.

26.	Ha a gazdálkodó egység tudomást szerez arról, hogy a korábbi számviteli szabályozás szerint hibákat vétett, a 24. bekezdés (a) és (b) pontjaiban előírt egyeztetéseknek el kell különíteniük e hibák javításait a számviteli politikabeli változásoktól.

27.

Az IAS 8 standard nem foglalkozik a számviteli politika azon változásaival, amelyek akkor fordulnak elő, amikor a gazdálkodó egység először alkalmazza az IFRS-eket. Ezért a gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásaiban nem kell alkalmazni az IAS 8 standardnak a számviteli politika azon változásaira vonatkozó közzétételekről szóló előírásait.

28.	Ha a gazdálkodó egység nem készített a korábbi időszakokban pénzügyi kimutatásokat, az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásaiban ezt a tényt közzé kell tennie.

Pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek megjelölése

29.

A gazdálkodó egység számára megengedett, hogy a D19. bekezdéssel összhangban egy korábban megjelenített pénzügyi eszközt vagy pénzügyi kötelezettséget az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközként vagy pénzügyi kötelezettségként vagy egy pénzügyi eszközt értékesíthetőként jelöljön meg. A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie az egyes kategóriákba sorolt pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek valós értékét a megjelölésük időpontjában, valamint a korábbi pénzügyi kimutatásokban szereplő besorolásukat és könyv szerinti értéküket.

A valós érték alkalmazása vélelmezett bekerülési értékként

30.

Ha a gazdálkodó egység a valós értéket alkalmazza a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában vélelmezett bekerülési értékként valamely ingatlan, gép és berendezés tételére, egy befektetési célú ingatlanra vagy egy immateriális eszközre (lásd a D5. és D7. bekezdéseket), a gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásainak a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatás valamennyi tételsoráról közzé kell tenniük:

(a)	e valós értékek összesített összegét; és

(b)	a korábbi számviteli szabályozás szerint közölt könyv szerinti értékekhez kapcsolódó módosítások összesített összegét.

A vélelmezett bekerülési érték használata a leányvállalatokban, közös vezetésű gazdálkodó egységekben és társult vállalkozásokban lévő befektetésekre

31.

Hasonlóképpen, ha egy gazdálkodó egység az egyedi pénzügyi kimutatásaiban a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában vélelmezett bekerülési értéket használ egy leányvállalatban, közös vezetésű gazdálkodó egységben vagy társult vállalkozásban lévő befektetésére (lásd a D15. bekezdést), akkor a gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti egyedi pénzügyi kimutatásaiban közzé kell tenni:

(a)	azoknak a befektetéseknek az összesített vélelmezett bekerülési értékét, amelyeknél a vélelmezett bekerülési érték a korábbi számviteli szabályozás szerinti könyv szerinti érték;

(b)	azoknak a befektetéseknek az összesített vélelmezett bekerülési értékét, amelyeknél a vélelmezett bekerülési érték a valós érték; és

(c)	a korábbi számviteli szabályozás szerint közölt könyv szerinti értékekhez kapcsolódó módosítások összesített összegét.

Évközi pénzügyi beszámolók

32.

Annak érdekében, hogy megfeleljenek a 23. bekezdésnek, ha a gazdálkodó egység évközi pénzügyi beszámolót prezentál az IAS 34 standarddal összhangban annak az időszaknak egy részéről, amelyet az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásai lefednek, a gazdálkodó egységnek az IAS 34 előírásain kívül a következő előírásoknak is eleget kell tennie:

(a)

minden egyes ilyen évközi pénzügyi beszámolónak tartalmaznia kell, ha a gazdálkodó egység a közvetlenül megelőző üzleti év összehasonlítható évközi időszakára is bemutatott évközi pénzügyi beszámolót:

(i)	az adott összehasonlítható évközi időszak végi, a korábbi számviteli szabályozással összhangban lévő saját tőke és az ugyanezen időpontra vonatkozó, IFRS-ek szerinti saját tőke egyeztetését; és

(ii)

az adott összehasonlítható évközi időszakra (jelenlegi és adott időpontig terjedő időszakra) vonatkozóan, az IFRS-ekkel összhangban lévő teljes átfogó jövedelméhez való egyeztetést. Ennek az egyeztetésnek a kiindulópontja az adott időszakra vonatkozó, a korábbi számviteli szabályozással összhangban lévő teljes átfogó jövedelem, vagy – ha a gazdálkodó egység ilyen összeget nem közölt – a korábbi számviteli szabályozás szerinti eredmény.

(b)

az (a) pontban előírt egyeztetéseken kívül a gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásai által lefedett időszak egy részére vonatkozó, első, az IAS 34 standard szerinti évközi pénzügyi beszámolójának tartalmaznia kell a 24. bekezdés (a) és (b) pontjaiban előírt egyeztetéseket (kiegészítve a 25. és a 26. bekezdésekben előírt részletekkel), vagy kereszthivatkozást egy másik, nyilvánosságra hozott olyan dokumentumra, amely ezeket az egyeztetéseket tartalmazza.

33.

Az IAS 34 minimum közzétételeket ír elő arra a feltételezésre alapozva, hogy az évközi pénzügyi beszámoló felhasználóinak van hozzáférésük a legfrissebb, éves pénzügyi kimutatásokhoz is. Azonban az IAS 34 azt is előírja a gazdálkodó egységnek, hogy tegyen közzé „minden olyan eseményt vagy ügyletet is, amely lényeges a jelenlegi évközi időszak megértése szempontjából”. Ezért, ha az első alkalmazó a korábbi számviteli szabályozással összhangban lévő, legfrissebb, éves pénzügyi kimutatásaiban nem tett közzé egy olyan információt, amely lényeges a jelenlegi évközi időszak megértéséhez, akkor az évközi pénzügyi beszámolójának közzé kell tennie az adott információt, vagy kereszthivatkozást kell tartalmaznia egy másik nyilvánosságra hozott, azt tartalmazó dokumentumra.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA

34.	Egy gazdálkodó egységnek alkalmaznia kell a jelen IFRS-t, ha az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásai a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakra vonatkoznak. A korábbi alkalmazás megengedett.

35.

A gazdálkodó egységnek a D1. bekezdés (n) pontja és a D23. bekezdés módosításait a 2009. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha egy gazdálkodó egység a (2007-ben módosított) IAS 23 Hitelfelvételi költségek standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.

36.

A (2008-ban módosított) IFRS 3 Üzleti kombinációk standard módosította a 19., a C1. bekezdéseket és a C4. bekezdés (f) és (g) pontját. Ha egy gazdálkodó egység a (2008-ban módosított) IFRS 3 standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.

37.	A (2008-ban módosított) IAS 27 Konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatások standard módosította a 13. és a B7. bekezdést. Ha egy gazdálkodó egység a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.

38.

A 2008 májusában közzétett A leányvállalatokban, közös vezetésű gazdálkodó egységekben és társult vállalkozásokban lévő befektetés bekerülési értéke (Az IFRS 1 és az IAS 27 standardok módosításai) beiktatták a 31. bekezdést, a D1. bekezdés (g) pontját, a D14. és D15. bekezdéseket. A gazdálkodó egységnek ezeket a bekezdéseket a 2009. július 1-jén, vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a bekezdéseket egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.

39.

A 2008 májusában közzétett IFRS-ek javításai, módosította a B7. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. július 1-jén, vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha egy gazdálkodó egység a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, ezeket a módosításokat is alkalmazni kell erre a korábbi időszakra.

A (2003-BAN KIADOTT) IFRS 1 VISSZAVONÁSA

40.	A jelen IFRS hatályon kívül helyezi a (2003-ban kiadott és 2008 májusában módosított) IFRS 1 standardot.

A. függelék

Meghatározott fogalmak

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi.

az IFRS-ekre való áttérés időpontja

Annak a legkorábbi időszaknak a kezdete, amelyről a gazdálkodó egység teljes körű összehasonlító információt mutat be az IFRS-ek szerint az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásaiban.

vélelmezett bekerülési érték

Egy összeg, amelyet egy adott időpontban a bekerülési vagy az értékcsökkentett bekerülési értéknek a helyettesítőjeként használnak. A későbbi értékcsökkenés vagy amortizáció azt feltételezi, hogy a gazdálkodó egység az adott időpontban mutatta ki eredetileg az eszközt vagy a kötelezettséget, és hogy a bekerülési értéke a vélelmezett bekerülési értékkel volt azonos.

valós érték

Az az összeg, amelyért jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek között szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet keretében egy eszközt el lehet cserélni, vagy egy kötelezettséget rendezni lehet.

első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatások

Az első olyan éves pénzügyi kimutatások, amelyekben a gazdálkodó egység alkalmazza a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokat (IFRS-eket) az IFRS-eknek való megfelelés kifejezett és korlátozás nélküli kijelentésével.

első, IFRS-ek szerinti beszámolási időszak

A gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásai által lefedett legutolsó beszámolási időszak.

első alkalmazó

Olyan gazdálkodó egység, amely az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásait állítja össze.

Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS-ek)

A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által elfogadott standardok és értelmezések. Magukba foglalják:

a)	a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokat;

b)	a Nemzetközi Számviteli Standardokat; és

c)	a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság (IFRIC) vagy a korábbi Értelmezési Állandó Bizottság (SIC) által kidolgozott értelmezéseket.

pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatás

A gazdálkodó egység a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatása az IFRS-ekre való áttérés időpontjában.

korábbi számviteli szabályozás

Az a számviteli rendszer, amelyet az első alkalmazó közvetlenül az IFRS-ek átvétele előtt használt.

B. függelék

Kivételek más IFRS-ek visszamenőleges alkalmazása alól

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi.

B1.

A gazdálkodó egységnek a következő kivételeket kell alkalmaznia:

(a)	a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek kivezetése (B2. és B3. bekezdések);

(b)	fedezeti elszámolások (B4–B6. bekezdések); valamint

(c)	nem ellenőrző részesedések (B7. bekezdés).

A pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek kivezetése

B2.

A B3. bekezdésben megengedettek kivételével, az első alkalmazónak az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés standard kivezetésre vonatkozó előírásait a jövőre nézve kell alkalmaznia a 2004. január 1-jén vagy azt követően bekövetkező ügyletekre. Más szavakkal, ha az első alkalmazó a nem-származékos pénzügyi eszközeit vagy nem-származékos pénzügyi kötelezettségeit egy 2004. január 1-je előtt bekövetkező ügylet miatt a rá vonatkozó korábbi számviteli szabályozással összhangban kivezette, akkor – az IFRS-ekkel összhangban – ezeket az eszközöket és kötelezettségeket nem kell megjelenítenie (kivéve, ha azok egy későbbi ügylet vagy esemény eredményeként megfelelnek a megjelenítés feltételeinek).

B3.

A B2. bekezdés ellenére, a gazdálkodó egység visszamenőlegesen is alkalmazhatja az IAS 39 standardban foglalt kivezetési előírásokat egy, a gazdálkodó egység által választott időponttól, feltéve, hogy azok az információk, amelyek szükségesek az IAS 39 standardnak a múltbeli ügyletek eredményeként kivezetett eszközökre és kötelezettségekre történő alkalmazásához rendelkezésre álltak ezen ügyletek eredeti elszámolásakor.

Fedezeti elszámolások

B4.

Ahogyan azt az IAS 39 standard előírja, az IFRS-ekre való áttérés időpontjában a gazdálkodó egységnek:

(a)	valós értéken kell értékelnie valamennyi származékos terméket; és

(b)	meg kell szüntetnie a származékos termékekkel kapcsolatban keletkezett minden olyan elhatárolt veszteséget és nyereséget, amit a korábbi számviteli szabályozással összhangban úgy mutatott ki, mintha azok eszközök vagy kötelezettségek lennének.

B5.

A gazdálkodó egység nem vehet figyelembe a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában olyan típusú fedezeti kapcsolatot, amely nem minősül az IAS 39 standarddal összhangban lévő fedezeti elszámolásnak (például: sok fedezeti kapcsolat esetében, ahol a fedezeti instrumentum pénzeszköz vagy kiírt opció; ahol a fedezett tétel egy nettó pozíció; vagy ahol a fedezeti ügylet egy lejáratig tartandó befektetés kamatkockázatát fedezi). Azonban, ha a gazdálkodó egység – a korábbi számviteli szabályozással összhangban – egy nettó pozíciót jelölt meg fedezett tételként, akkor – az IFRS-ekkel összhangban – az adott nettó pozíción belül megjelölhet egy önálló tételt fedezett tételként, feltéve, hogy ezt legkésőbb az IFRS-ekre való áttérés időpontjában teszi.

B6.

Ha az IFRS-ekre való áttérés időpontja előtt a gazdálkodó egység fedezeti ügyletként jelölt meg egy ügyletet, de a fedezeti ügylet nem felel meg az IAS 39 szerinti fedezeti elszámolás feltételeinek, akkor a gazdálkodó egységnek az IAS 39 standard 91. és 101. bekezdéseit kell alkalmaznia a fedezeti elszámolás megszüntetésére. Az IFRS-ekre való áttérés időpontja előtt lefolytatott ügyleteket nem lehet utólagosan fedezeti ügyletként megjelölni.

Nem ellenőrző részesedések

B7.

Az első alkalmazónak a (2008-ban módosított) IAS 27 standard következő előírásait kell a jövőre nézve alkalmaznia, az IFRS-ekre való áttérés időpontjától:

(a)	a 28. bekezdésben foglalt előírást, miszerint a teljes átfogó jövedelmet akkor is hozzá kell rendelni az anyavállalat tulajdonosaihoz és a nem ellenőrző részesedésekhez, ha a nem ellenőrző részesedéseknél ez negatív egyenleget eredményez;

(b)	a 30. és 31. bekezdésekben foglalt előírásokat egy leányvállalatban lévő anyavállalati tulajdoni érdekeltségben bekövetkezett azon változások elszámolásáról, amelyek nem eredményezik az ellenőrzés elvesztését; és

(c)	a 34–37. bekezdésekben foglalt előírásokat egy leányvállalat feletti ellenőrzés elveszítésének elszámolásáról, és az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard 8A. bekezdésének kapcsolódó előírásait.

Azonban, ha egy első alkalmazó úgy dönt, hogy a (2008-ban módosított) IFRS 3 standardot visszamenőlegesen alkalmazza korábbi üzleti kombinációkra, akkor alkalmaznia kell a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot is, a jelen IFRS C1. bekezdésével összhangban.

C. függelék

Üzleti kombinációkra vonatkozó mentességek

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi. A gazdálkodó egységnek a következő előírásokat kell alkalmaznia azokra az üzleti kombinációkra, amelyeket a gazdálkodó egység az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően jelenített meg.

C1.

Az első alkalmazó választhatja, hogy nem alkalmazza visszamenőlegesen a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardot a múltbeli üzleti kombinációkra (azokra az üzleti kombinációkra, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően történtek meg). Azonban, ha egy első alkalmazó bármely üzleti kombinációját újra megállapítja, hogy megfeleljen a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardnak, akkor valamennyi későbbi üzleti kombinációját újra meg kell állapítania, és alkalmaznia kell a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot is ugyanattól az időponttól kezdődően. Például, ha az első alkalmazó azt választja, hogy újra megállapít egy 20X6. június 30-án megtörtént üzleti kombinációt, akkor a 20X6. június 30-a és az IFRS-ekre való áttérés időpontja között megtörtént valamennyi üzleti kombinációt újra meg kell állapítania, és alkalmaznia kell a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot is 20X6. június 30-tól.

C2.

A gazdálkodó egységnek nem kell a (2003-ban módosított) IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standardot visszamenőlegesen alkalmaznia az olyan üzleti kombinációból származó valós érték módosításokra és goodwillre, amelyre az IFRS-ekre való áttérés időpontja került sor. Amennyiben a gazdálkodó egység nem alkalmazza visszamenőlegesen az IAS 21 standardot ezekre a valós érték módosításokra és a goodwillre, akkor a gazdálkodó egység eszközeiként és kötelezettségeiként kell kezelnie azokat és nem a felvásárolt eszközeiként és kötelezettségeiként. Ily módon a goodwill és valós érték módosításokat vagy már kifejezték a gazdálkodó egység funkcionális pénznemében, vagy nem–monetáris, külföldi pénznemben felmerülő tételnek minősülnek, amelyeket a korábbi számviteli szabályozással összhangban alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával közöltek.

C3.

A gazdálkodó egység alkalmazhatja visszamenőlegesen az IAS 21 standardot azokra a valós érték módosításokra és a felmerülő goodwillre, amelyek az alábbiak valamelyikéből származnak:

(a)	minden olyan üzleti kombináció, amely az IFRS-ekre való áttérés időpontja előtt következett be; vagy

(b)	minden olyan üzleti kombináció, amelynél a gazdálkodó egység az újra megállapítást választja, hogy megfeleljen az IFRS 3 standardnak, amint azt a fenti C1. bekezdés megengedi.

C4.

Ha az első alkalmazó nem alkalmazza visszamenőlegesen az IFRS 3 standardot egy múltbeli üzleti kombinációra, ez az alábbi következményekkel jár az adott üzleti kombinációra:

(a)	Az első alkalmazónak meg kell tartania a korábbi számviteli szabályozás szerinti pénzügyi kimutatásaiban alkalmazott minősítést (mint akvizíció a jog szerinti felvásárló által, fordított akvizíció a jog szerinti felvásárolt által, vagy az érdekeltségek egyesítése).

(b)

Az első alkalmazónak az IFRS-ekre való áttérés időpontjában ki kell mutatnia valamennyi olyan eszközét és kötelezettségét, amelyeket egy múltbeli üzleti kombinációban megszerzett vagy átvállalt, kivéve:

(i)	bizonyos pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket, amelyeket a korábbi számviteli szabályozással összhangban kivezetett (lásd a B2. bekezdést); és

(ii)

azokat az eszközöket (ideértve a goodwillt is) és kötelezettségeket, amelyeket nem mutattak ki a felvásárló pénzügyi helyzetre vonatkozó, konszolidált kimutatásában a korábbi számviteli szabályozással összhangban, és amelyek nem felelnének meg az IFRS-ekkel összhangban lévő, a felvásárolt pénzügyi helyzetre vonatkozó, egyedi kimutatásában való megjelenítési kritériumoknak (lásd az alábbi (f)-(i) pontokat).

Az első alkalmazónak a felhalmozott eredmény (vagy esetleg más saját tőke elem) módosításával kell megjelenítenie bármely keletkező változást, kivéve, ha a változás olyan immateriális eszköz megjelenítéséből ered, amelyet korábban a goodwill foglalt magába (lásd az alábbi (g) pont (i) alpontját).

(c)

Az első alkalmazónak el kell távolítania a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásából bármely, a korábbi számviteli szabályozással összhangban megjelenített tételt, amely nem felel meg az IFRS-ek szerint az eszközként vagy kötelezettségként való megjelenítés feltételeinek. A bekövetkező változást az első alkalmazónak a következők szerint kell elszámolnia:

(i)

az első alkalmazó akvizíciónak minősíthetett egy múltbeli üzleti kombinációt, és immateriális eszközként mutathatott ki egy olyan tételt, amely nem felel meg az IAS 38 Immateriális javak standarddal összhangban lévő, eszközként való megjelenítési kritériumoknak. Ezt a tételt (és – ha ilyen van – a kapcsolódó halasztott adót és nem ellenőrző részesedést) át kell minősítenie a goodwill részévé (kivéve, ha a goodwillt – a korábbi számviteli szabályozással összhangban – közvetlenül a saját tőkéből vonta le, lásd az alábbi (g) pont (i) alpontját és az (i) pontot).

(ii)	az első alkalmazónak minden egyéb keletkező változást a felhalmozott eredményben kell megjelenítenie (1).

(d)

Az IFRS-ek egyes eszközök és kötelezettségek későbbi értékelését olyan módszerrel írják elő, amely nem az eredeti bekerülési értéken alapul (ilyen a valós érték). Az első alkalmazónak ezeket az eszközöket és kötelezettségeket ezen módszerrel kell értékelnie a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában akkor is, ha azokat egy múltbeli üzleti kombinációban szerezték meg vagy vállalták át. Bármely, a könyv szerinti értékben keletkező változást a felhalmozott eredmény (vagy esetleg más saját tőke elem), nem pedig a goodwill módosításaként kell megjeleníteni.

(e)

Közvetlenül az üzleti kombináció után, az adott üzleti kombinációban megszerzett eszközök és átvállalt kötelezettségek korábbi számviteli szabályozással összhangban lévő könyv szerinti értéke lesz azoknak az adott időpontra vonatkozó, IFRS-ekkel összhangban lévő vélelmezett bekerülési értéke. Ha az IFRS-ek ezen eszközöknek és kötelezettségeknek a bekerülési érték alapú értékelését írják elő egy későbbi időpontra, ez a vélelmezett bekerülési érték lesz az alapja a bekerülési érték alapú értékcsökkenésnek vagy amortizációnak az üzleti kombináció időpontjától számítva.

(f)

Ha egy múltbeli üzleti kombinációban megszerzett eszközt vagy átvállalt kötelezettséget a korábbi számviteli szabályozással összhangban nem mutattak ki, annak nem nulla lesz a vélelmezett bekerülési értéke a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásban. A felvásárlónak ehelyett azt olyan módszerrel kell megjelenítenie és értékelnie a pénzügyi helyzetre vonatkozó konszolidált kimutatásában, ahogyan azt az IFRS-ek a felvásárolt pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában előírnák. Például: ha a felvásárló a korábbi számviteli szabályozásával összhangban nem aktiválta a múltbeli üzleti kombinációban megszerzett pénzügyi lízingeket, akkor e lízingeket úgy kell aktiválnia a konszolidált pénzügyi kimutatásaiban, mint ahogyan azt az IAS 17 Lízingek standard előírná a felvásárolt pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti kimutatásában. Hasonlóan, ha a felvásárló a korábbi számviteli szabályozásával összhangban nem jelenített meg egy olyan függő kötelezettséget, amely az IFRS-ekre való áttérés időpontjában még fennáll, akkor a felvásárlónak ezt a függő kötelezettséget erre az időpontra ki kell mutatnia, kivéve, ha az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard annak megjelenítését megtiltaná a felvásárolt pénzügyi kimutatásaiban. Viszont, ha egy eszközt vagy kötelezettséget a goodwill foglalt magába a korábbi számviteli szabályozással összhangban, de elkülönítetten kellene megjeleníteni az IFRS 3 standard szerint, akkor ez az eszköz vagy kötelezettség a goodwillben marad, kivéve, ha az IFRS-ek előírnák annak megjelenítését a felvásárolt pénzügyi kimutatásaiban.

(g)

A pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásban a goodwill könyv szerinti értéke annak az IFRS-ekre való áttérés időpontjában a korábbi számviteli szabályozással összhangban lévő könyv szerinti értéke lesz a következő két módosítást követően:

(i)

Ha a fenti (c) pont (i) alpontja előírja, az első alkalmazónak növelnie kell a goodwill könyv szerinti értékét, amikor átsorol egy olyan tételt, amelyet a korábbi számviteli szabályozással összhangban immateriális eszközként mutatott ki. Hasonlóan, ha a fenti (f) pont előírja, hogy az első alkalmazó mutasson ki egy immateriális eszközt, amelyet a korábbi számviteli szabályozással összhangban a goodwill foglalt magába, akkor az első alkalmazónak ennek megfelelően csökkentenie kell a goodwill könyv szerinti értékét (és esetleg módosítania kell a halasztott adót és a nem ellenőrző részesedést).

(ii)

Függetlenül attól, hogy van-e jelzés arra, hogy a goodwill értékvesztett lehet, az első alkalmazónak az IAS 36 standardot alkalmaznia kell az IFRS-ekre való áttérés időpontjában a goodwill értékvesztési vizsgálatánál és bármely keletkező értékvesztési veszteségnek a felhalmozott eredményben (vagy ha az IAS 36 úgy írja elő, az átértékelési többletben) való elszámolásakor. Az értékvesztési vizsgálatnak az IFRS-ekre való áttérés időpontjában meglévő feltételeken kell alapulnia.

(h)

Más módosításokat nem szabad végrehajtani az IFRS-ekre való áttérés időpontjában a goodwill könyv szerinti értékéhez kapcsolódva. Például, az első alkalmazónak nem szabad újra megállapítania a goodwill könyv szerinti értékét azért, hogy:

(i)	kiemelje az üzleti kombinációban megszerzett, folyamatban lévő kutatást és fejlesztést (kivéve, ha a kapcsolódó immateriális eszköz megfelelne a felvásárolt pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában történő, az IAS 38 standarddal összhangban lévő megjelenítési kritériumoknak);

(ii)	módosítsa a goodwill korábbi amortizációját;

(iii)

meg nem történtté tegye azokat a goodwillt érintő módosításokat, amelyeket az IFRS 3 standard nem enged meg, de a korábbi számviteli szabályozással összhangban megtettek az üzleti kombináció időpontja és az IFRS-ekre való áttérés időpontja között az eszközök és a kötelezettségek módosítása miatt.

(i)

Ha az első alkalmazó a korábbi számviteli szabályozással összhangban a saját tőkéből való levonásként mutatott ki goodwillt:

(i)	ezt a goodwillt nem mutathatja ki a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában. Ezenkívül, ezt a goodwillt nem vezetheti át az eredménybe, ha a leányvállalatot elidegeníti, vagy ha a leányvállalatban lévő befektetés értékvesztetté válik.

(ii)	a felhalmozott eredményben kell megjelenítenie azokat a módosításokat, amelyek egy a vételi ellenértékre ható függő esemény későbbi eldőléséből származnak.

(j)

A korábbi számviteli szabályozással összhangban lehet, hogy az első alkalmazó nem konszolidált egy múltbeli üzleti kombinációban megszerzett leányvállalatot (például azért, mert az anyavállalat – a korábbi számviteli szabályozással összhangban – nem tekintette azt leányvállalatnak, vagy nem készített konszolidált pénzügyi kimutatásokat). Az első alkalmazónak módosítania kell a leányvállalat eszközei és kötelezettségei könyv szerinti értékét arra az összegre, amelyet az IFRS-ek a leányvállalat pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában előírnának. Az IFRS-ekre való áttérés időpontjában a goodwill vélelmezett bekerülési értéke egyenlő lesz az alábbiak különbségével:

(i)	az anyavállalat részesedése az ilyen módosított könyv szerinti értékekben; és

(ii)	az anyavállalat egyedi pénzügyi kimutatásaiban szereplő, a leányvállalatban lévő befektetésének a bekerülési értéke.

(k)	A nem ellenőrző részesedések és a halasztott adó értékelése a többi eszköz és kötelezettség értékelését követi. Ennélfogva, a megjelenített eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos fenti módosítások a nem ellenőrző részesedésekre és a halasztott adóra is hatással vannak.

C5.	A múltbeli üzleti kombinációkkal kapcsolatos mentesség a társult vállalkozásokban lévő befektetések és a közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek múltbeli megszerzéseire is vonatkozik. Végezetül, a C1. bekezdéshez választott időpont valamennyi ilyen akvizícióra egyaránt vonatkozik.

(1) Az ilyen változások magukban foglalják az immateriális javakból vagy javakba történő átsorolásokat, ha a goodwillt – a korábbi számviteli szabályozással összhangban – nem jelenítették meg eszközként. Ez akkor merül fel, ha – a korábbi számviteli szabályozással összhangban – a gazdálkodó egység (a) a goodwillt közvetlenül a saját tőkéből vonta le vagy (b) az üzleti kombinációt nem akvizícióként kezelte.

D. függelék

Mentességek más IFRS-ek alól

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi.

D1.

A gazdálkodó egység az alábbi mentességek közül egyet vagy többet is választhat:

(a)	részvény-alapú kifizetési ügyletek (D2. és D3. bekezdések);

(b)	biztosítási szerződések (D4. bekezdés);

(c)	valós érték vagy átértékelés, mint vélelmezett bekerülési érték (D5–D8. bekezdések);

(d)	lízingek (D9. bekezdés);

(e)	munkavállalói juttatások (D10. és D11. bekezdések);

(f)	halmozott átszámítási különbözetek (D12. és D13. bekezdések);

(g)	a leányvállalatokban, közös vezetésű gazdálkodó egységekben és társult vállalkozásokban lévő befektetések (D14. és D15. bekezdések);

(h)	leányvállalatok, társult- és közös vállalkozások eszközei és kötelezettségei (D16. és D17. bekezdések);

(i)	összetett pénzügyi instrumentumok (D18. bekezdés);

(j)	korábban megjelenített pénzügyi instrumentumok megjelölése (D19. bekezdés);

(k)	pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek valós értékének a meghatározása a kezdeti megjelenítéskor (D20. bekezdés)

(l)	az ingatlanok, gépek és berendezések bekerülési értékében szereplő leszerelési kötelezettségek (D21. bekezdés);

(m)	az IFRIC 12 Szolgáltatási koncessziós megállapodások értelmezéssel összhangban elszámolt pénzügyi eszköz vagy immateriális eszköz (D22. bekezdés); és

(n)	hitelfelvételi költségek (D23. bekezdés).

A gazdálkodó egység ezeket a mentességeket nem alkalmazhatja analóg módon más tételekre.

Részvény-alapú kifizetési ügyletek

D2.

Az első alkalmazó számára javasolt, de nem előírás, hogy az IFRS 2 Részvény-alapú kifizetés standardot olyan tőkeinstrumentumokra alkalmazza, amelyek 2002. november 7-én vagy azt megelőzően kerültek nyújtásra. Az első alkalmazó számára szintén javasolt, de nem előírás, hogy az IFRS 2 standardot olyan tőkeinstrumentumokra alkalmazza, amelyek 2002. november 7-e után kerültek nyújtásra, és amelyek (a) az IFRS-ekre való áttérés időpontja, és (b) 2005. január 1-je közül a későbbi időpontig megszolgálttá váltak. Azonban, ha az első alkalmazó úgy dönt, hogy az IFRS 2 standardot alkalmazza az ilyen tőkeinstrumentumokra, ezt csak akkor teheti meg, ha a gazdálkodó egység korábban nyilvánosan közzétette ezen tőkeinstrumentumoknak az IFRS 2 standardban meghatározott értékelési időpontban érvényes valós értékét. Valamennyi tőkeinstrumentum nyújtásra vonatkozóan, amelyre az IFRS 2 standardot nem alkalmazták (pl. a 2002. november 7-én vagy azt megelőzően nyújtott tőkeinstrumentumok), az első alkalmazónak mindazonáltal közzé kell tennie az IFRS 2 standard 44. és 45. bekezdéseiben előírt információkat. Amennyiben az első alkalmazó módosítja azon tőkeinstrumentumok nyújtásának feltételeit, amelyekre az IFRS 2 standardot nem alkalmazta, akkor a gazdálkodó egységnek nem kell az IFRS 2 standard 26-29. bekezdéseit alkalmaznia, amennyiben a módosítás az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően történt.

D3.

Az első alkalmazó számára javasolt, de nem előírás, hogy az IFRS 2 standardot olyan részvény-alapú kifizetési ügyletekből származó kötelezettségekre alkalmazza, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően teljesítésre kerültek. Az első alkalmazó számára szintén javasolt, de nem előírás, hogy az IFRS 2 standardot olyan kötelezettségekre alkalmazza, amelyek 2005. január 1-je előtt rendezésre kerültek. Azon kötelezettségek esetében, amelyekre az IFRS 2 standardot alkalmazzák, az első alkalmazónak nem szükséges az összehasonlító információkat újra megállapítania addig a mértékig, amíg azok az információk egy 2002. november 7-énél korábbi időpontra vagy időszakra vonatkoznak.

Biztosítási szerződések

D4.	Az első alkalmazó alkalmazhatja az IFRS 4 Biztosítási szerződések standard átmeneti rendelkezéseit. Az IFRS 4 standard korlátozza a biztosítási szerződésekre vonatkozó számviteli politika változásait, beleértve az első alkalmazó által végrehajtott változtatásokat is.

Valós érték vagy átértékelés, mint vélelmezett bekerülési érték

D5.	A gazdálkodó egység választhatja azt, hogy az IFRS-ekre való áttérés időpontjában az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételét annak valós értékén értékeli, és az adott időpontra ezt a valós értéket tekinti annak vélelmezett bekerülési értékének.

D6.

Az első alkalmazó választhatja azt, hogy az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételére az IFRS-ekre való áttérés időpontjára vagy azt megelőző időpontra vonatkozó, a korábbi számviteli szabályozás szerinti átértékelést alkalmazza az átértékelés időpontjára vonatkozó vélelmezett bekerülési értékként, ha az átértékelés az átértékelés időpontjában nagyjából megfelelt:

(a)	a valós értéknek; vagy

(b)	az IFRS-ekkel összhangban lévő bekerülési vagy értékcsökkentett bekerülési értéknek, úgy módosítva, hogy az tükrözze például egy általános vagy egy speciális árindex változásait.

D7.

A D5. és D6. bekezdésekben foglalt választások szintén elérhetők:

(a)	befektetési célú ingatlanokra, ha a gazdálkodó egység az IAS 40 Befektetési célú ingatlan standardban szereplő bekerülési érték modell alkalmazását választja; és

(b)

azon immateriális javakra, amelyek megfelelnek:

(i)	az IAS 38 standard megjelenítési feltételeinek (ideértve az eredeti bekerülési érték megbízható értékelését); és

(ii)	az IAS 38 standard átértékeléssel kapcsolatos feltételeinek (ideértve az aktív piac létét).

A gazdálkodó egység nem használhatja ezeket a választásokat más eszközökre vagy kötelezettségekre.

D8.

Az első alkalmazó a korábbi számviteli szabályozással összhangban kialakíthatott vélelmezett bekerülési értéket néhány vagy valamennyi eszközére és kötelezettségére úgy, hogy azokat a valós értékükön értékelte egy meghatározott időpontban egy esemény – mint például privatizáció vagy első nyilvános ajánlattétel – miatt. Az ilyen „esemény által kiváltott” valós értéken történő értékelést alkalmazhatja az adott értékelés időpontjára vonatkozó vélelmezett bekerülési értékként az IFRS-ekhez.

Lízingek

D9.

Az első alkalmazó alkalmazhatja az IFRIC 4 Annak meghatározása, hogy egy megállapodás tartalmaz-e lízinget értelmezés átmeneti rendelkezéseit. Ezért az első alkalmazó azt, hogy egy az IFRS-ekre való áttérés időpontjában létező megállapodás tartalmaz-e lízinget, meghatározhatja az akkor fennálló tények és körülmények alapján.

Munkavállalói juttatások

D10.

Az IAS 19 Munkavállalói juttatások standarddal összhangban a gazdálkodó egység választhatja a „folyosó” megközelítést, amely bizonyos aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket nem mutat ki. E megközelítés visszamenőleges alkalmazása megköveteli a gazdálkodó egységtől, hogy a program kezdetétől az IFRS-ekre való áttérés időpontjáig a halmozott aktuáriusi nyereséget és veszteséget bontsa meg megjelenített részre és meg nem jelenített részre. Mindazonáltal, az első alkalmazó választhatja, hogy valamennyi halmozott aktuáriusi nyereséget és veszteséget megjelenít az IFRS-ekre való áttérés időpontjában akkor is, ha a későbbi aktuáriusi nyereségekre és veszteségekre a folyosó megközelítést alkalmazza. Ha az első alkalmazó ezt választja, akkor valamennyi programra ezt kell alkalmaznia.

D11.	A gazdálkodó egység az IAS 19 standard 120A. bekezdésének (p) pontjában előírt összegeket közzéteheti minden egyes számviteli időszakra vonatkozóan, az IFRS-ekre való áttérés időpontjától a jövőre nézve meghatározott összegekként.

Halmozott átszámítási különbözetek

D12.

Az IAS 21 standard előírja, hogy a gazdálkodó egység:

(a)	bizonyos átszámítási különbözeteket az egyéb átfogó jövedelemben jelenítsen meg, és ezeket a saját tőke elkülönített elemeként halmozza fel; és

(b)	egy külföldi érdekeltség elidegenítésekor az adott külföldi érdekeltséghez tartozó halmozott átszámítási különbözetet (ideértve az esetleges kapcsolódó fedezeti ügyletek nyereségét vagy veszteségét is) vezesse át a saját tőkéből az eredménybe az elidegenítés nyeresége vagy vesztesége részeként.

D13.

Az első alkalmazónak azonban nem kell megfelelnie ezen előírásoknak azokra a halmozott átszámítási különbözetekre vonatkozóan, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontjában léteztek. Ha az első alkalmazó él ezzel a mentességgel, akkor:

(a)	az IFRS-ekre való áttérés időpontjában valamennyi külföldi érdekeltségre a halmozott átszámítási különbözeteket nullának tekintik; és

(b)	bármely külföldi érdekeltség későbbi elidegenítésével kapcsolatos nyereség vagy veszteség nem tartalmazhatja azokat az átszámítási különbözeteket, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontja előtt keletkeztek, és tartalmaznia kell az ezt követő átszámítási különbözeteket.

A leányvállalatokban, közös vezetésű gazdálkodó egységekben és társult vállalkozásokban lévő befektetések

D14.

Amikor egy gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásokat készít, akkor a (2008-ban módosított) IAS 27 standard előírja, hogy a leányvállalatokban, közös vezetésű gazdálkodó egységekben és társult vállalkozásokban lévő befektetéseit:

(a)	bekerülési értéken, vagy

(b)	az IAS 39 standarddal összhangban számolja el.

D15.

Ha az első alkalmazó az ilyen befektetést bekerülési értéken értékeli a D14. bekezdéssel összhangban, akkor ezt a befektetést az egyedi, pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában a következő összegek valamelyikén kell értékelnie:

(a)	az IAS 27 standarddal összhangban megállapított bekerülési értéken; vagy

(b)

vélelmezett bekerülési értéken. Az ilyen befektetés vélelmezett bekerülési értéke:

(i)	annak, a gazdálkodó egység IFRS-ekre való áttérésének időpontjában érvényes (az IAS 39 standarddal összhangban meghatározott) valós értéke az egyedi pénzügyi kimutatásaiban; vagy

(ii)	a korábbi számviteli szabályozás szerinti könyv szerinti értéke.

Az első alkalmazó választhatja a fenti (i) vagy (ii) lehetőséget minden olyan leányvállalatban, közös vezetésű gazdálkodó egységben vagy társult vállalkozásban lévő befektetésének értékelésére, amelynél az értékeléshez a vélelmezett bekerülési érték használatát választotta.

A leányvállalatok, társult és közös vállalkozások eszközei és kötelezettségei

D16.

Ha egy leányvállalat az anyavállalatánál később válik első alkalmazóvá, akkor a leányvállalatnak a saját pénzügyi kimutatásaiban az eszközeit és kötelezettségeit – vagylagosan – a következők szerint kell értékelnie:

(a)

azon könyv szerinti értékeken, amelyeket az anyavállalat IFRS-ekre való áttérése időpontját figyelembe véve akkor foglalnának bele az anyavállalat konszolidált pénzügyi kimutatásaiba, ha a konszolidálási eljárásokhoz vagy azon üzleti kombinációk hatására, amelyben az anyavállalat megszerezte a leányvállalatot, módosításokat nem hajtanának végre; vagy

(b)

a jelen IFRS további részeiben előírt könyv szerinti értékeken, a leányvállalat IFRS-ekre való áttérése időpontját figyelembe véve. Ezek a könyv szerinti értékek eltérhetnek azoktól, amelyeket az (a) pont bemutatott, ha:

(i)	a jelen IFRS alóli mentességek olyan értékelést eredményeznek, amely függ az IFRS-ekre való áttérés időpontjától.

(ii)

a leányvállalat pénzügyi kimutatásaiban alkalmazott számviteli politika eltér a konszolidált pénzügyi kimutatásokban alkalmazottól. Például, lehetséges, hogy a leányvállalat a számviteli politikájaként az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standardban található bekerülési érték modellt alkalmazza, miközben a csoport az átértékelési modellt használja.

Hasonló választás lehetséges azon társult és a közös vállalkozások számára is, amelyek később válnak első alkalmazóvá, mint az a gazdálkodó egység, amely jelentős befolyással bír azokban, vagy közös ellenőrzést gyakorol felettük.

D17.

Azonban, ha a gazdálkodó egység a leányvállalatánál (vagy a társult-, vagy a közös vállalkozásánál) később válik első alkalmazóvá, akkor a gazdálkodó egységnek a konszolidált pénzügyi kimutatásaiban a leányvállalat (vagy a társult-, vagy a közös vállalkozás) eszközeit és kötelezettségeit ugyanazon könyv szerinti értéken kell értékelnie, mint ahogy a leányvállalat (vagy a társult-, vagy a közös vállalkozás) pénzügyi kimutatásaiban vannak, módosítva azokat a konszolidálási és tőke módszer miatti korrekciókkal, valamint azon üzleti kombináció hatásaival, amelyben a gazdálkodó egység a leányvállalatot megszerezte. Hasonlóképpen, ha egy anyavállalat az egyedi pénzügyi kimutatásai szempontjából a konszolidált pénzügyi kimutatásainál hamarabb vagy később válik első alkalmazóvá, akkor az eszközeit és a kötelezettségeit – a konszolidálás miatti módosításoktól eltekintve – mindegyik pénzügyi kimutatásaiban azonosan kell, hogy értékelje.

Összetett pénzügyi instrumentumok

D18.

Az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: Bemutatás standard előírja a gazdálkodó egységnek, hogy a bekerüléskor bontsa meg az összetett pénzügyi instrumentumot különálló kötelezettség és saját tőke komponensekre. Ha a kötelezettség komponens a továbbiakban már nem áll fenn, akkor az IAS 32 visszamenőleges alkalmazása a saját tőke két részének elkülönítésével jár. Az első rész a felhalmozott eredményben van, és azt a felhalmozott kamatot képviseli, ami a kötelezettség-komponenssel kapcsolatban gyülemlett fel. A másik rész az eredeti tőkekomponenst képviseli. Azonban, a jelen IFRS-sel összhangban, az első alkalmazónak nem kell elkülönítenie ezt a két részt, ha a kötelezettség-komponens a továbbiakban már nem áll fenn az IFRS-ekre való áttérés időpontjában.

Korábban megjelenített pénzügyi instrumentumok megjelölése

D19.

Az IAS 39 standard megengedi, hogy a kezdeti megjelenítésekor egy pénzügyi eszközt értékesíthetőként, vagy egy pénzügyi instrumentumot (feltéve, hogy az megfelel bizonyos kritériumoknak) eredménnyel szemben valós értéken értékeltként jelöljenek meg. Ezen előírással ellentétben, az alábbi esetekben kivételek alkalmazhatók:

(a)	a gazdálkodó egység számára megengedett, hogy értékesíthető megjelölést alkalmazzon az IFRS-ekre való áttérés időpontjában.

(b)

a gazdálkodó egység számára megengedett, hogy az IFRS-ekre való áttérés időpontjában bármely pénzügyi eszközt vagy pénzügyi kötelezettséget eredménnyel szemben valós értéken értékeltként jelöljön meg, feltéve, hogy az eszköz vagy kötelezettség az adott időpontban teljesíti az IAS 39 standard 9. bekezdése (b) pontjának (i) alpontjában, 9. bekezdése (b) pontjának (ii) alpontjában vagy 11A. bekezdésében foglalt kritériumokat.

A pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek valós értékének meghatározása a kezdeti megjelenítéskor

D20.

A 7. és 9. bekezdések előírásai ellenére, a gazdálkodó egység bármely alábbi módon alkalmazhatja az IAS 39 standard AG76. bekezdése utolsó mondatának és az AG76A. bekezdésnek az előírásait:

(a)	a jövőre nézve a 2002. október 25-e után megkötött ügyletekre vonatkozóan; vagy

(b)	a jövőre nézve a 2004. január 1-je után megkötött ügyletekre vonatkozóan.

Az ingatlanok, gépek és berendezések bekerülési értékében szereplő leszerelési kötelezettségek

D21.

Az IFRIC 1 Változások a meglévő leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségekben értelmezés előírja, hogy egyes meghatározott változások a leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségekben hozzáadásra vagy levonásra kerüljenek azon eszköz bekerülési értékéből, amelyre azok vonatkoznak; az eszköz módosított értékcsökkenthető összegét ezt követően a jövőre nézve annak hasznos élettartama alatt értékcsökkentik. Az első alkalmazónak nem kell megfelelnie ezen előírásoknak az ilyen kötelezettségekben bekövetkező azon változásokra nézve, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően következtek be. Amennyiben egy első alkalmazó él e mentességgel:

(a)	a kötelezettséget az IFRS-ekre való áttérés időpontjában az IAS 37 standarddal összhangban kell értékelnie;

(b)

amennyiben a kötelezettség az IFRIC 1 hatálya alá esik, meg kell becsülnie azt az összeget, amelyet akkor vettek volna figyelembe a kapcsolódó eszköz bekerülési értékében, amikor a kötelezettség először felmerült, úgy, hogy a kötelezettséget visszadiszkontálja erre az időpontra a múltbeli kockázattal módosított azon diszkontrátá(k)ra vonatkozó legjobb becslésének alkalmazásával, amelyeket alkalmaztak volna az adott kötelezettségre a közbeeső időszak során; és

(c)	ki kell számítania az IFRS-ekre való áttérés időpontjára vonatkozóan az ezen összegre vonatkozó halmozott értékcsökkenést az eszköz hasznos élettartamára vonatkozó jelenlegi becslése alapján, a gazdálkodó egység által az IFRS-ekkel összhangban elfogadott értékcsökkenési politika alkalmazásával.

Az IFRIC 12 értelmezéssel összhangban elszámolt pénzügyi eszközök vagy immateriális javak

D22.	Az első alkalmazó alkalmazhatja az IFRIC 12 értelmezés átmeneti rendelkezéseit.

Hitelfelvételi költségek

D23.	Az első alkalmazó alkalmazhatja a 2007-ben módosított IAS 23 standard 27. és 28. bekezdéseiben foglalt átmeneti rendelkezéseket. A hatálybalépés napját, amelyre ezek a bekezdések utalnak, 2009. július 1-je vagy az IFRS-ekre való áttérés időpontja közül a későbbiként kell értelmezni.

E. függelék

Rövid távú mentességek az IFRS-ek alól

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi.

[A függelék jövőbeli, lehetséges, rövid távú mentességekre van fenntartva].

II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező

26.11.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 311/25

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2009. május 13.)

a C 20/07 (korábbi NN 31/07) számú, Spanyolország által a Pickman javára végrehajtott intézkedésekről

(az értesítés a C(2009) 3541. számú dokumentummal történt)

(Csak a spanyol nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2009/849/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 88. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésére,

miután felhívták az érdekelteket, hogy az említett cikknek megfelelően nyújtsák be észrevételeiket (1), és ezen észrevételek figyelembevételével,

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

(1)

Egy versenytárs által a 2006. április 5-én iktatott levele útján tett panaszt követően, mely szerint a spanyol hatóságok állítólagosan állami támogatást nyújtottak a Pickman — La Cartuja de Sevilla S.A. (a továbbiakban: Pickman, illetve a vállalkozás) javára, az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) 2006. április 12-i és 2007. február 12-i levelében információkat kért a spanyol hatóságoktól, amelyre ez utóbbiak a 2006. június 7-én, 2006. augusztus 30-án és 2007. április 18-án iktatott levelükben válaszoltak.

(2)	A Bizottság 2007. június 27-én arról tájékoztatta a spanyol hatóságokat, hogy az eljárás megindításáról határozott; a spanyol hatóságok észrevételeit a 2007. szeptember 15-i és 2007. november 26-i levéllel kapta meg.

(3)

A Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról szóló határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat), amelyben felhívták az érdekelteket észrevételeik megtételére, 2007. október 10-én tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, majd ezt követően a Bizottság a 2007. november 26-án és 2008. április 7-én iktatott levél útján észrevételeket kapott a támogatás kedvezményezettjétől. Ezeket az észrevételeket 2008. február 12-én és 2008. április 11-én továbbították a spanyol hatóságoknak, akik 2008. április 2-án válaszoltak. Harmadik féltől nem érkezett észrevétel.

2. A KEDVEZMÉNYEZETT

(4)

A Pickman 1841-ben Sevillában alapított, kerámia- és porcelánedényeket gyártó vállalkozás. A vállalkozás tevékenysége hagyományosan kézműves termékek nagy választékának gyártására, valamint szállodáknak, éttermeknek és étkeztetési szolgáltató vállalkozásoknak, illetve együttműködő kiskereskedelmi egységeknek történő értékesítésére összpontosult. A közelmúltban a céges ajándékok piacára, valamint a szálloda- és vendéglátóipar szükségleteit kielégítő piacra is kiterjesztette tevékenységét. A Pickman jelenleg mintegy 140 alkalmazottat foglalkoztat, és 2005. évi forgalma 4,28 millió EUR-t tett ki. Ezért középvállalkozásnak kell tekinteni (2).

(5)

A Pickman a porcelánpiacon tevékenykedik; e piac összértékesítése – ami a világ össztermelésének harmadát jelenti – eléri a körülbelül 26 000 millió EUR-t, és 222 000 főt foglalkoztat. Konkrétabban, az „étkészletek és dísztárgyak” szegmense a következő egyedi jellemzőkkel bír: nagyon munkaintenzív, szorosan kapcsolódik a végső fogyasztóhoz, valamint a tervezés és a minőség tekintetében nagy a verseny iránti igény. A piac nyitott a közösségen belüli kereskedelem előtt, amelyben az Egyesült Királyság és Németország a legjelentősebb termelő és fogyasztó ország, Spanyolország részesedése pedig nem éri el az 5 %-ot, továbbá a gyártók között verseny tapasztalható. Spanyolországban nemzeti szinten 11 aktív vállalkozás működik, amely mintegy 3 000 alkalmazottat foglalkoztat, és évente összesen 60 millió darabot értékesít évi 84 millió EUR összértékben (3).

3. INTÉZKEDÉSEK

(6)

Az eljárás megindításáról szóló határozat tárgyát képező intézkedések a következők (4):

—	2. intézkedés: a 2000. április 11-én megkötött, az általános hitelezői megállapodástól eltérő egyedi megállapodás értelmében a társadalombiztosítási pénztár Pickmannal szemben fennálló, 3,29 millió EUR-s követeléseinek elengedése,

—

3–6. intézkedés: összesen 1,87 millió EUR összegű részesedési kölcsönök, valamint összesen 2,59 millió EUR összegű, tárgyi eszközökbe és immateriális javakba történő beruházásra irányuló támogatások, amelyeket a Pickman által az andalúziai regionális kormány (Junta de Andalucía) számára bemutatott szerkezetátalakítási tervben irányoztak elő, amit az andalúziai regionális kormány 2004. március 2-án hagyott jóvá, amint az az eljárás megindításáról szóló határozatban, valamint az (50), (51) és (52) preambulumbekezdésben szerepel,

—

7. intézkedés: az andalúziai innovációs és fejlesztési ügynökség (Agencia de Innovación y Desarrollo de Andalucía, a továbbiakban: IDEA) által nyújtott 1,3 millió EUR összegű – vagyis a Pickman által egy bankkal letárgyalt, és a felek által 2005. december 28-án megkötött 1,65 millió EUR összegű kölcsön 80 %-át fedező – kezességvállalás. A kezességvállalást nem hívták le.

4. AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁHOZ VEZETŐ OKOK

(7)	Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság előzetesen azt állapította meg, hogy a 2–7. intézkedés a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülhet.

(8)

Mivel úgy tűnt, hogy az intézkedések fő célkitűzése egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás megsegítése volt, a Bizottság úgy vélte, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatást (5) (a továbbiakban: a 2004. évi iránymutatás) kell alkalmazni, mivel a 7. intézkedést, amennyiben állami támogatásnak minősült, az említett irányelv hatálybalépését követően fogadták el.

(9)

A Bizottság előzetes értékelése különösen a következőket tartalmazta:

—	az intézkedések – formájukat és időtartamukat figyelembe véve – nem tekinthetők megmentési támogatásnak,

—	a Pickman részesülhetett volna szerkezetátalakítási támogatásban, de szerkezetátalakítási terv hiányában lehetetlen lenne azt értékelni, hogy az intézkedés helyreállítaná-e a vállalkozás hosszú távú életképességét.

(10)	A Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott abból a célból, hogy mind a szóban forgó intézkedések állami támogatási jellege, mind a közös piaccal való összeegyeztethetőségük vonatkozásában eloszlassa aggályait.

5. SPANYOLORSZÁG ÉSZREVÉTELEI

(11)	A spanyol hatóságok, miután értesültek az eljárás megindításáról szóló határozatról, a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatban a következő észrevételeket küldték.

2. intézkedés: A társadalombiztosítási pénztárral szembeni tartozások elengedése

(12)

A 2. intézkedés tekintetében a spanyol hatóságok hangsúlyozzák, hogy a társadalombiztosítási pénztár elsőbbségi hitelezőként a hagyományos hitelezőkkel szemben elsőbbséget élvezett, és sorban közvetlenül a kezességvállalással rendelkező hitelezők és a vállalkozás alkalmazottaival szemben fennálló tartozások után következett. Következésképpen az ebből származó előny nem abszolút elsőbbség, hanem a hitelező számára annak lehetőségét tartalmazza, hogy tartózkodjon az általános hitelezői megállapodás aláírásától, és egyedi megállapodást kössön olyan feltételek elérése érdekében, amelyeknek – a hatályos nemzeti szabályozás alapján – kedvezőbbnek kell lenniük, mint az általános hitelezői megállapodásban foglaltak. A spanyol hatóságok továbbá részletesen leírják a két egyedül lehetséges alternatívát, vagyis az egyedi tárgyi eszközök és az immateriális javak lefoglalásának végrehajtását, ami azonban nem élvezett elsőbbséget sem a korábban bejegyzett más jelzálogokkal, sem az alkalmazottaknak fizetendő munkabérrel szemben, és ezért nagy valószínűséggel a Pickman tartozásainak kisebb mértékben való visszafizetését eredményezné.

(13)

A spanyol hatóságok helyesbítik az eljárás megindításáról szóló határozat (16) preambulumbekezdésében foglalt kijelentést, és pontosítják, hogy az általános hitelezői megállapodásnak megfelelően inkább két alternatíva, mintsem két kumulatív lehetőség állt rendelkezésre: vagy a követelések 5 %-ának visszafizettetése 75 napon belül, vagy a követelések 20 %-ának visszafizettetése 17 éven belül kamatmentesen.

(14)

Ezzel szemben a társadalombiztosítási pénztár, kedvező helyzetét kihasználva, tartózkodott az általános hitelezői megállapodás aláírásától, és inkább egy olyan egyedi megállapodást kötött, amely véleménye szerint az általános hitelezői megállapodással szemben jobb lehetőséget nyújtott a visszafizettetésre. Ebből kifolyólag a Pickman, amely 4 millió EUR-val tartozott a társadalombiztosítási pénztárnak, vállalta, hogy nyolc év alatt évi 3,25 %-os kamattal visszafizeti ezen összeg 18 %-át. Az egyedi megállapodás magában foglalt továbbá egy biztosítékot, mely szerint a megállapodás automatikusan érvénytelenné válik, ha egy másik hitelező előnyösebb elbánásban részesülne. Az 595 676,89 EUR összegű munkavállalói hozzájárulás kifizetése után a Pickman 2004. május 27-én ténylegesen 2 012 786,39 EUR-t fizetett vissza.

(15)

Végül a spanyol hatóságok fenntartják, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat (18) preambulumbekezdésében foglalt „általános érdek” a tartozás-visszafizettetési eljárások során megkötött összes megállapodásban használt általános formula részét képezi. A társadalombiztosítási pénztár valójában a lehető legnagyobb összeget próbálta meg visszafizettetni az adóssal, tehát a piaci magánbefektető elvének megfelelően járt el, és tagadja, hogy a lehető legnagyobb összeg visszafizettetésén kívül más lett volna a szándéka.

7. intézkedés: Kölcsönhöz nyújtott állami kezességvállalás

(16)

A spanyol hatóságok szerint az intézkedés az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (6) (a továbbiakban: a kezességvállalásról szóló közlemény) tekintettel nem minősül állami támogatásnak. Először is, a Pickman nem tekinthető nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak, ami feltétele volt annak, hogy állami beavatkozás nélkül kapjon kölcsönt, mivel helyzete 2005-ben jelentősen javult, 2006-ban pedig már kedvező eredményeket ért el, és a bankok bizalmát élvezte, amelyek a szokásos piaci feltételekkel, vagyis 1,25 %-kal növelt Euribor kamatlábbal – ami akkor 2,783 pont volt – nyújtottak számára kölcsönt.

(17)

A spanyol hatóságok megerősítették továbbá, hogy nem volt szó állami támogatásról, mivel a kezességvállalás csak egy meghatározott pénzügyi művelethez, vagyis egy korlátozott futamidejű, 10 éves kölcsön teljes összegének 80 %-a, azaz 1,3 millió EUR fedezéséhez kapcsolódott. Másrészt a spanyol hatóságok kiemelték, hogy a Pickman piaci árat és évi 1,5 %-os díjat fizetett a kezességvállalásért, valamint olyan jelzálogot jegyeztetett be az IDEA javára, ami önmagában az ingatlanok 10 950 000 EUR-s értékének 13 %-át tette ki.

3–6. intézkedés: Részesedési kölcsönök és támogatások

(18)

A spanyol hatóságok nem vitatják a 3–6. intézkedés támogatási jellegét, de azt állítják, hogy azért nem jelentették be az intézkedéseket, mert úgy vélték, hogy azok az andalúziai befektetési, munkahelyteremtési és a kkv-k javára nyújtott támogatási program részét képezték, amely a nehéz helyzetben lévő kkv-k számára biztosított, a Bizottság által már engedélyezett (7) támogatások nyújtásának lehetőségéről is rendelkezett (a továbbiakban: az engedélyezett program).

(19)

Ebben a tekintetben a spanyol hatóságok megerősítik, hogy az engedélyezett programban megállapított valamennyi feltételt teljesítették. Elismerik, hogy nem tartották be pontosan azt a rendelkezést, amely 4 millió EUR-ban állapította meg a kedvezményezettenként engedélyezett teljes maximális támogatási összeget, mivel a 3–6. intézkedés összesen 4,46 millió EUR-t tett ki. Mindazonáltal úgy vélik, hogy a 0,46 millió EUR-s csekély összegű túllépés – vagy akár a támogatás teljes összege – Bizottságnak történő bejelentésének elmulasztása olyan adminisztratív szabálytalanságnak minősülne, amely az engedélyezett program keretein belül nincs hatással az intézkedés lényegi megfelelésére, és ésszerűen ezt a Bizottságnak is el kell ismernie.

(20)

Másrészt a spanyol hatóságok fenntartják, hogy a 3–6. intézkedést az engedélyezett programmal összefüggésben a spanyol hatóságoknak benyújtott szerkezetátalakítási tervben előirányzott egyszeri műveletként kellene értékelni az 1999-ben elfogadott, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (8) (a továbbiakban: az 1999. évi iránymutatás) alapján, mivel a támogatás nyújtásakor kizárólag ez az iránymutatás volt hatályban. Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság által folytatott előzetes értékeléssel szemben a spanyol hatóságok úgy vélik, hogy a 7. intézkedést nem kellene állami támogatásnak tekinteni (lásd a (15) és (16) preambulumbekezdést), mivel a 2004. évi iránymutatás közzététele után nem nyújtottak szerkezetátalakítási támogatást.

(21)

A spanyol hatóságok hangsúlyozzák továbbá, hogy a támogatást mind az 1999. évi, mind a 2004. évi iránymutatás alapján összeegyeztethető szerkezetátalakítási támogatásnak kellene tekinteni. A Pickman 2003-ban 128 alkalmazottat foglalkoztatott és forgalma elérte a 2,35 millió EUR-t, ami alapján kkv-nak, vagyis olyan vállalkozástípusnak minősül, amely esetében a Bizottságnak nem kell engedélyeznie egy adott tervet. Mindenesetre a szerkezetátalakítási terv teljesíti a Bizottság követelményeit, mivel időtartama hat év, a Pickman életképességének helyreállítása érdekében a szükséges minimumra szorítkozik, amint azt a csatolt piacfelmérés mutatja, valamint a Pickman számára jelentős hozzájárulást ír elő az életképesség helyreállítása érdekében. Ebben a tekintetben a spanyol hatóságok egy olyan határozatra utalnak, amelyben a Bizottság egy, a Pickmannal megegyező ágazatban működő másik spanyol kkv, a Porcelanas del Principado (9) előre nem bejelentett szerkezetátalakítási tervét engedélyezte, az 1999. évi iránymutatásban megállapított feltételek lényegi teljesítése, valamint a támogatás által okozott csekély versenytorzulás alapján.

(22)	Végül a spanyol hatóságok kiemelik a Pickman jelentőségét a helyi ipar tekintetében Andalúziában és Spanyolországban, szembeállítva nagy történelmi és kulturális hagyományait azzal a csekély versenytorzulással, amelyet egy alacsony piaci részesedéssel rendelkező kkv javára nyújtott támogatás okoz.

6. HARMADIK FELEK ÉSZREVÉTELEI

(23)	Az eljárás megindításáról szóló határozat Hivatalos Lapban történő közzétételét követően a Bizottság csak a kedvezményezettől, a Pickmantól kapott a szóban forgó különféle intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeket, amelyek a (24)–(32) preambulumbekezdésben találhatóak.

2. intézkedés: A társadalombiztosítási pénztárral szembeni tartozások elengedése

(24)

A Pickman vitatja a Bizottság előzetes értékelését, amely szerint a 2. intézkedés állami támogatásnak minősül, és megerősíti a spanyol hatóságok által előterjesztett érveket, miszerint a társadalombiztosítási pénztárral kötött egyedi megállapodás kedvezményes volt, és a piaci magánbefektető érdekeinek megfelelően a lehető legnagyobb összegű visszafizetést biztosította a lehető legrövidebb időn belül. A kedvezményezett arra is rámutat, hogy a Pickman azóta a társadalombiztosítás felé fennálló összes tartozását visszafizette, és a későbbi hozzájárulásokat rendszeresen befizette.

7. intézkedés: Kölcsönhöz nyújtott állami kezességvállalás

(25)	A 7. intézkedés vonatkozásában a Pickman úgy véli, hogy az nem tekinthető állami támogatásnak, mivel teljesíti a kezességvállalásról szóló közleményben megállapított négy feltételt.

(26)

A Pickman 2005 decemberére túljutott a válság nehezén, mivel veszteségei, amelyek 2004-ben meghaladták a 2 millió EUR-t, 2005-ben hozzávetőlegesen 0,15 millió EUR-ra csökkentek. Emellett a szokásos piaci feltételekkel jutott kölcsönhöz, és 2004-ben – amikor még mindig nehéz helyzetben volt – valóban kapott a Monte de Piedad y Caja de Ahorros de Huelva y Sevillától egy 3,3 millió EUR összegű kölcsönt, amelyet teljes egészében jelzáloggal biztosítottak. Az 1,6 millió EUR-s kölcsönhöz nyújtott szóban forgó állami kezességvállalás a kölcsönnek csak 80 %-át fedezte, időtartamát pedig tíz évre korlátozták. Végül, a Pickman a kölcsönért piaci árat, 1,5 %-os éves díjat fizetett, és a kezességvállalást teljes mértékben az ingatlanai egy része felett az IDEA javára alapított jelzáloggal biztosította.

(27)

A Bizottság azon kérésére adott válaszában, amely a Pickman ingatlanainak az elmúlt 10 évre vonatkozó értékbecsléséről szólt, a Pickman két, egymástól független becslést küldött: az elsőt 2005. május 31-én (10 962 598,56 EUR), a másodikat 2007. október 4-én (12 512 066,27 EUR). 2004. május 20-án az ingatlanokon nem volt jelzálog, míg 2007. május 8-án két jelzálog is be volt jegyezve: az első a Monte de Piedad y Caja de Ahorros de Huelva y Sevilla javára 3 300 000 EUR értékben plusz kamatok és költségek, a második az IDEA javára 1 300 000 EUR értékben plusz 104 000 EUR költség. A Pickman szerint a két jelzálog teljes összege jelentősen az ingatlanok becsült értéke alatt maradt, és a szokásosan fizetendő általános piaci árnak megfelelően nagymértékben fedezte az IDEA által viselt igen csekély kockázatot. Következésképpen a Pickman úgy véli, hogy teljesíti a négy feltételt, és nincs szó állami támogatásról.

3–6. intézkedés: Részesedési kölcsönök és támogatások

(28)

A Pickman nem vitatja a Bizottság előzetes értékelését, miszerint az intézkedések állami támogatásnak minősülnek, de úgy véli, hogy összeegyeztethetőek a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjával, és azon engedélyezett program részei, amely a nehéz helyzetben lévő kkv-k számára megmentési és szerkezetátalakítási támogatás nyújtásának lehetőségéről rendelkezik.

(29)

A Pickman hangsúlyozza, hogy az intézkedések teljesítik az engedélyezett programban megállapított követelményt, és csak 0,46 millió EUR-val lépik túl a 4 millió EUR-s küszöböt, amely jóval a kkv-knak nyújtandó támogatási programokról szóló 1999. évi iránymutatás 68. pontjában található 10 millió EUR-s küszöb alatt van.

(30)

Az engedélyezett program az 1999. évi iránymutatással egyetemben megköveteli, hogy a támogatás a szükséges minimumra szorítkozzon, és a kedvezményezett jelentős mértékben járuljon hozzá a hosszú távú életképesség helyreállítására irányuló tervhez, viszont kompenzációs intézkedésekről nem rendelkezik, mivel a támogatás kedvezményezettjének egyetlen kötelezettsége, hogy ne növelje termelési kapacitását.

(31)

A Pickman szerint a 3–6. intézkedést engedélyező szerkezetátalakítási terv, amelyet 2003 októberében egy független tanácsadó, az Auditoria y Consulta, S.A. dolgozott ki, és a spanyol hatóságok 2004 márciusában hagytak jóvá, teljes mértékben teljesíti e követelményeket az „egyedi támogatás”, a szükségesség, a saját hozzájárulás, a kapacitásnövelés tilalma, valamint az egyes feltételezéseknél a hosszú távú életképességre vonatkozó kilátások tekintetében.

(32)

Végezetül a Pickman kiemeli, hogy az intézkedések nem torzították szükségtelen mértékben a piacot, és egy olyan középvállalkozást részesítettek előnyben, amely a 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti térségben található, az összértékesítéshez képest piaci részesedése igen alacsony, teljes mértékben teljesítette az engedélyezett szerkezetátalakítási terv ütemtervét, valamint 2006 óta eredményesen javította pénzügyi helyzetét, ezért nem volt szükség kompenzációs intézkedések alkalmazására.

(33)

A Pickman észrevételeire vonatkozóan a spanyol hatóságok teljes mértékben támogatják az előterjesztett érveket, valamint azt a következtetést, mely szerint a 2. és a 7. intézkedés nem minősül állami támogatásnak, míg a 3–6. intézkedés meglévő támogatásnak minősül, amely mindenesetre a közös piaccal összeegyeztethető.

7. ÉRTÉKELÉS

(34)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, amenynyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(35)

Kiindulásképpen a Bizottság a 2. intézkedés értékelése után a 7. intézkedést fogja értékelni, és a spanyol hatóságok, valamint a kedvezményezett által benyújtott észrevételek sorrendjét követi. A 7. intézkedés osztályozása következményekkel jár a 3–6. intézkedésre alkalmazandó szabályok összességére nézve, amint azt az eljárás megindításáról szóló határozat előrevetítette és ez a határozat megállapítja.

2. intézkedés: A társadalombiztosítási pénztárral szembeni tartozások elengedése

(36)	A 2. intézkedés tekintetében a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott aggályok arra utaltak, hogy a társadalombiztosítási pénztár a Pickman tartozásáról folytatott tárgyalás során magánhitelezőként járt-e el.

(37)	Először is, a spanyol jog értelmében a társadalombiztosítási hozzájárulás tekintetében fennálló tartozások kedvezményes elbánásban részesülnek, vagyis a nem kedvezményezett hitelezők számára rendelkezésre álló eljárásban való részvétel helyett lehetőség van egyedi megállapodás megkötésére (10).

(38)

Ebben a tekintetben a spanyol hatóságok által bemutatott, és a két megállapodás másolata által igazolt információk alapján azt lehet megállapítani, hogy a társadalombiztosítási pénztár Pickmannal kötött egyedi megállapodása kedvezőbb volt, mint a vállalkozás általános hitelezőkkel kötött megállapodása. Ez utóbbi megállapodás valóban csak arra adott lehetőséget az általános hitelezőknek, hogy válasszanak követeléseik 5 %-ának 75 nap alatt vagy 20 %-ának 17 év alatt kamatmentesen történő visszafizettetése között; ezzel szemben az állam számára fennállt annak lehetősége, hogy az egyedi megállapodás révén követelése 18 %-át fizettesse vissza 8 év alatt 3,25 %-os éves kamattal, amely követelést az elfogadott ütemterv alapján ténylegesen teljes mértékben visszafizettek.

(39)

A Bizottság azt is elismeri, hogy a Pickman (feltételezett) felszámolása esetén a társadalombiztosítási pénztár számára az egyetlen lehetséges alternatíva az lett volna, hogy meghatározott tárgyi eszközök vagy immateriális javak lefoglalása révén próbálja meg visszafizettetni követeléseit. A spanyol hatóságok azonban kellően bizonyították, hogy ez az alternatíva csak kismértékben térült volna meg: a tárgyi eszközök lefoglalásának a korábban a RUMASA állami szervezet javára bejegyzett jelzálog elsőbbsége miatt nem volt valódi értéke, ezért ésszerű egyetérteni a spanyol hatóságok azon véleményével, mely szerint az immateriális javak lehetséges végrehajtása bizonytalan lett volna, figyelembe véve a potenciális vevők spanyol jog szerinti szükségszerű alárendeltségét, akik számára e javak a vállalkozás nevétől elválasztva csak korlátozott értékkel, vagy semmilyennel sem bírtak volna. Ennek eredményeképpen úgy tűnik, hogy a felszámolás kedvezőtlenebb lett volna, mint a spanyol hatóságok által ténylegesen megfontolt lehetőség, akiknek kiemelt helyzetéről kifejezetten rendelkezett az egyedi megállapodás, amelynek 10. záradéka egyértelműen kimondta, hogy a megállapodás semmis, amennyiben bármilyen más hitelezővel ezt követően kedvezőbb feltételekről állapodnak meg.

(40)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság meggyőződött arról, hogy kellően bizonyították: a társadalombiztosítási pénztár a piaci magánhitelező elvének és a Tubacex-ítéletnek (11) megfelelően járt el, amikor olyan alternatívát keresett, amely ténylegesen a lehető legnagyobb összeg visszafizettetését biztosítja a legeredményesebb feltételek mellett. Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy a Pickman társadalombiztosítási pénztár felé fennálló tartozásainak elengedéséből álló intézkedés a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül állami támogatásnak.

7. intézkedés: Kölcsönhöz nyújtott állami kezességvállalás

(41)	A 7. intézkedés vonatkozásában a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kétségbe vonta, hogy a Pickman az IDEA 1,3 millió EUR-ra vonatkozó kezességvállalása nélkül kaphatott-e volna 1,6 millió EUR összegű kölcsönt a Caja Provincial San Fernando de Sevilla y Jereztől.

(42)

A Bizottság az intézkedést a kezességvállalásról szóló közleménnyel összefüggésben értékelte. Amint azt a 4. szakasz meghatározza, az egyedi kezességvállalások nem minősülnek az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak, ha i. a hitelfelvevő nincsen nehéz pénzügyi helyzetben, ii. a hitelfelvevő elvben képes a piaci feltételek mellett a pénzpiacokon hitelt felvenni az állam bárminemű beavatkozása nélkül, iii. a kezességvállalás egy meghatározott pénzügyi tranzakcióhoz kapcsolódik, meghatározott legnagyobb összegre szól, legfeljebb a kint lévő hitel vagy egyéb pénzügyi kötelezettség (kötvények és hasonló eszközök kivételével) 80 %-át fedezi, és nem határozatlan időre szól, valamint iv. a kezességvállalás piaci értékét kifizetik, ami többek között tükrözi a kezességvállalás tartamát és a hitelfelvevő által nyújtott biztosítékot.

(43)

A kezességvállalásról szóló közlemény és a Bizottság ennek megfelelő gyakorlata alapján a iii. feltétel teljesült, mivel a kezességvállalás, amelyet nem hívtak le, meghatározott kölcsönhöz kapcsolódik, 10 éves időtartamra korlátozódik, és csak a kölcsön 80 %-át, vagyis 1,3 millió EUR-s fix összeget fedez.

(44)

Az i. feltétel tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy amikor a kölcsön és a kezességvállalás 2005. december 28-án életbe lépett, a szerkezetátalakítási időszak még nem zárult le. Mindazonáltal igaz, hogy 2005 decemberében a Pickman pénzügyi helyzete jelentősen javult, a szerkezetátalakítási terv elérte a konszolidációs szakaszt, és a vállalkozás 2006-ban 0,7 millió EUR-s nyereséget könyvelt el. Ezek miatt nem zárható ki, hogy a Pickman a kezességvállalás nyújtásakor már nem volt nehéz helyzetben lévő vállalkozás. Mindazonáltal, mivel a szerkezetátalakítási időszak még nem zárult le, nem zárható ki, hogy a Pickman nem volt nehéz helyzetben. A Bizottság ezért nem zárhatja ki, hogy a kezességvállalást nem a piaci feltételek alapján értékelték.

(45)

A ii. feltétel tekintetében meg kell jegyezni, hogy 2004-ben, amikor a vállalkozás bizonyosan nehéz helyzetben lévőnek számított, a Pickman 3,3 millió EUR-s kölcsönt kapott a Monte de Piedad y Caja de Ahorros de Huelva y Sevillától annak köszönhetően, hogy azt a vállalkozás vagyontárgyainak egy része felett alapított jelzálog révén teljes mértékben garantálni tudta.

(46)

Annál kevésbé jelenthető ki, hogy a Pickman nem tudott volna 2005 végén állami beavatkozás nélkül kölcsönt kapni. Valójában attól eltérően, amikor állami beavatkozás hiányában 2004-ben nem kapott kölcsönt, a szerkezetátalakítási terv első része már befejeződött, és a terv az egészségesebb pénzügyi helyzet alapján konszolidálódott. Továbbá 2004-ben a Pickman az IDEA helyett közvetlenül a bankkal biztosította a kölcsönt. Ezenfelül ezt a következtetést az a tény is megerősíti, hogy a Caja Provincial San Fernando de Sevilla y Jerez beleegyezett abba, hogy piaci feltételekkel nyújtson kölcsönt a Pickman számára, és az e kölcsön 20 %-ához kapcsolódó kockázatot kiegészítő kezességvállalás vagy biztosíték nélkül vállalja.

(47)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság egyrészt nem zárhatja ki, hogy 2005. december 28-án a Pickman még mindig nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősült, másrészt viszont úgy véli, hogy a Pickman elvileg kaphatott volna kölcsönt piaci feltételekkel és állami beavatkozás nélkül oly módon, hogy a támogatás összege nem a kölcsön teljes összegének, hanem inkább az állami kezességvállalásból származó potenciális gazdasági előnynek felel meg.

(48)

Végezetül a iv. feltétel tekintetében a Bizottság elismeri, hogy a kölcsönt 10 éves időtartamra, piaci feltételekkel, vagyis 1,25 %-kal növelt Euribor kamatlábbal (ami akkor 2,783 pont volt) nyújtották, ami összehasonlítható a spanyol piacon akkoriban az egészséges vállalkozásoknak nyújtott kamatlábakkal. Amint azt korábban kiemeltük, a kezességvállalásért fizetett ár tekintetében nem zárható ki, hogy a Pickman nehéz helyzetben volt, ezért ellenőrizni kell, hogy a díj megfelel-e a piaci díjaknak. Ebben az esetben nem zárható ki, hogy – figyelembe véve a vállalkozás helyzetét – ez a díj támogatástartalommal rendelkezett. Ugyanakkor azonban hangsúlyozni kell, hogy az akkori bizottsági gyakorlatra tekintettel a támogatástartalom viszonylag alacsonynak tűnik. Először is, a Bizottság elfogadja, hogy az 1,5 %-os kezességvállalási díj állami támogatástól mentes annak a bizottsági gyakorlatnak megfelelően, miszerint biztosítékkal nem rendelkező, egészséges vállalkozások számára nyújtott kezességvállalási programok esetén 0,5 %-os díjat fogadnak el (12). Ebben az ügyben a díj háromszor magasabb. Másodszor, ebben az ügyben a kezességvállalást olyan, az állam javára bejegyzett jelzáloggal biztosították, amelyet 2005. május 31-én10 962 598,56 EUR-ra, 2007. október 4-én pedig 12 512 066,27 EUR-ra értékeltek.

(49)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság azt állapítja meg, hogy a Pickman a jó minőségű biztosítékoknak és javuló pénzügyi helyzetének köszönhetően állami beavatkozás nélkül is kaphatott volna kölcsönt. A támogatást ezért nem a kölcsön teljes összege alapján kell kiszámítani. A támogatás a fizetett díj és azon díj közötti különbség, amelyet egy hasonló helyzetben lévő vállalkozásnak kellett volna fizetnie, figyelembe véve a megszerzett teljes pénzügyi kezességet. Tekintettel az 1,6 millió EUR-s alacsony kölcsönösszegre, a kezességvállalás jó minőségére és a felszámított 1,5 %-os díjra, a Bizottság úgy véli, hogy a támogatástartalom nem haladja meg a 100 000 EUR-t, az akkor hatályos de minimis küszöbértéket (13).

3–6. intézkedés: Részesedési kölcsönök és támogatások

(50)	A 3–6. intézkedés tekintetében a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban aggályait fejezte ki, hogy ezeket a piaci magánbefektető elve alapján úgy lehetne tekinteni, hogy nem tartalmaznak támogatást.

(51)

Ezeket az aggályokat ez a határozat megerősíti. A támogatások valójában nem visszatéríthetőek voltak, a részesedési kölcsönöket pedig a nem kamatozó nyereség 10 %-a révén évente kellett visszafizetni oly módon, hogy nyilvánvaló: az andalúziai regionális kormány nem piaci magánbefektetőként járt el, mivel nem várta a befektetés megtérülését. Ezenfelül ezeket az intézkedéseket, amelyeket egy, a 2004–2009 közötti időszakra szóló szerkezetátalakítási tervvel összefüggésben nyújtottak, az andalúziai regionális kormány hagyta jóvá, ezért azok az államnak vagy állami hatóságnak tulajdoníthatóak. Ezek az intézkedések egyetlen kedvezményezett, a Pickman javára nyújtottak szelektív előnyt olyan kedvezményes kölcsönök és közvetlen támogatások formájában, amelyek más vállalkozások számára általában nem elérhetőek. A Pickman a kerámia- és porcelánedények piaci szegmensében tevékenykedik. Mivel ezeket a termékeket a közösségen belül értékesítik, a szóban forgó intézkedések azzal fenyegetnek, hogy torzítják a versenyt és érintik a tagállamok közötti kereskedelmet. Spanyolország nem kérdőjelezi meg, hogy ezek az intézkedések állami támogatásnak minősülnek.

(52)

Következésképpen a 3–6. intézkedés a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül, és ebből kifolyólag meg kell vizsgálni összeegyeztethetőségét. A támogatás nyújtásának körülményei, amelyek megsértették a tagállamoknak a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében foglalt előzetes bejelentési kötelezettségét, azt vonják maguk után, hogy jogellenes támogatásról van szó.

(53)

A Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése az említett cikk (1) bekezdésében felsorolt általános összeegyeztethetetlenség alóli kivételekről rendelkezik. A Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a közös piaccal különösen összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését elősegítő támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(54)

Mivel azzal ellentétben, amit az eljárás megindításáról szóló határozat előzetesen tartalmazott, a 7. intézkedés nem minősül állami támogatásnak – lásd a (41)–(50) preambulumbekezdést –, a Bizottság úgy véli, hogy a 3–6. intézkedés összeegyeztethetőségét nem a 2004. iránymutatás alapján kell értékelni.

(55)

A 2004. évi iránymutatás 104. pontja egyértelművé teszi, hogy „minden olyan megmentési célú és/vagy szerkezetátalakítási támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét, amelyet a Szerződés 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével a Bizottság engedélye nélkül nyújtottak, a Bizottság ezen iránymutatás alapján vizsgálja meg, amennyiben a támogatás egy részét, illetve egészét az iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követően nyújtották”.

(56)

Ebben a tekintetben a Bizottság elismeri, hogy a 3–6. intézkedést – egy szerkezetátalakítási terv által előirányzott egyszeri műveletként – a spanyol hatóságok jóváhagyásának időpontjában, 2004. március 2-án nyújtották, és a támogatás egyetlen részét sem nyújtották a 2004. évi iránymutatás közzétételét követően. Ezért az 1999. évi iránymutatásokat kell alkalmazni.

(57)

Az 1999. évi iránymutatás 3.2.2. szakasza meghatározza az 55. pont egyedi rendelkezéseinek tárgyát képező szerkezetátalakítási támogatás engedélyezésének feltételeit: ez a pont a kkv-k esetében megállapítja, hogy a szóban forgó feltételeket kevésbé szigorúan alkalmazzák és különösen, hogy a támogatást rendszerint nem kötik kompenzációs intézkedésekhez. A Bizottság ezt az egyedi értékelést többek között egy ugyancsak a kerámia- és porcelánedények ágazatában tevékenykedő kkv, a Porcelanas del Principado ügyében is lefolytatta (14).

(58)

Először is, a vállalkozás az iránymutatásban meghatározottaknak megfelelően nehéz helyzetben lévőnek minősül. Amint azt a spanyol hatóságok elismerték, a Pickman 2004-ig ilyen helyzetben volt, figyelembe véve negatív sajáttőkéjét és emelkedő veszteségeit, miközben vagyontárgyainak egy részére a RUMASA javára jelzálogot hajtottak végre, ami azzal az eredménnyel járt, hogy rövid távon biztosan fel kellett volna hagynia tevékenységével.

(59)

Másodszor, a támogatás nyújtása egy olyan szerkezetátalakítási terv végrehajtásától függ, amely időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie, és ésszerű időn belül helyre kell állítania a vállalkozás hosszú távú életképességét a jövőbeni működési körülményekre vonatkozó reális feltételezések alapján. A Bizottság gyakorlata alapján a kkv-k tekintetében, az 55. pont rendelkezését úgy kell értelmezni, mint amely kizárja annak szükségességét, hogy a kkv-kre alkalmazandó támogatási programok esetében maga a Bizottság engedélyezze a tervet.

(60)

Amint azt a spanyol hatóságok megjegyezték, a Pickman az Auditoría y Consulta S.A. független szakértői által kidolgozott szerkezetátalakítási tervet küldött a spanyol hatóságoknak, amely a következőket tartalmazta:

—

a vállalkozás nehéz helyzetét okozó körülmények bemutatása: bizonytalan és nem megfelelő tulajdonviszonyok és irányítás, a túlméretezés és a munkaerő-eloszlás egyenetlensége által okozott motiválatlanság, a versenytársakhoz képest magas hibaarány és magas egységköltség, készletfelesleg, alacsony kihasználtság, az értékesítési politika közép-, illetve hosszú távú stratégiájának hiánya,

—

a Pickman gazdasági és pénzügyi helyzetének elemzése a 2000–2003 közötti időszak adatai alapján: negatív saját tőke, meghatározott vagyontárgyak lefoglalása, magas adósságarány és súlyos likviditási problémák, csökkenő jövedelmezőség és eladási érték, a személyzeti költség hatásának ebből következő relatív emelkedésével együtt,

—	a Pickman versenyhelyzetének meghatározása az érintett piacon: a versenytársakhoz képest igen csekély piaci részesedés, kiemelve a gyengeségeket és az erősségeket is, mindenekelőtt a spanyol hagyományok szempontjából kiemelkedő hírnevét és történelmi értékét.

(61)

A szerkezetátalakítási tervet továbbá két külön szakaszra bontották: az első szakasz az intervenciós intézkedések nagy részét irányozta elő 2004-re, a második pedig a Pickman általános helyzetének 2005–2009 közötti fokozatos konszolidációjából állt (lásd a 2. táblázatot). A vállalkozás szerkezeti hiányosságainak pótlására és hosszú távú életképességének biztosítására irányuló intézkedések a következőkre vonatkoztak: új irányítás kialakítása, a gyártási folyamatnak megfelelő szervezeti ábra megtervezése, a munkaerő csökkentése és újraelosztása, új kollektív megállapodás letárgyalása, optimalizálás céljával az üzemek tevékenységének újraszervezése, jelentős műszaki és számítástechnikai korszerűsítés, a személyzet és a marketingkampányok tekintetében a kereskedelmi osztályba történő befektetés, új elosztási csatornák létrehozása, a saját tőke és a jegyzett tőke újbóli kiegyensúlyozása, valamint az adósságarány kiigazítása és minimális likviditás elérése.

(62)

A tervben az említett intézkedések különböző feltevésekre vonatkoznak: egy legoptimistább, egy kevésbé optimista és egy köztes feltevést, a 75 %-os termelékenységi szintű köztes feltevés elfogadását, valamint a vállalkozás 2002-es értékesítésén alapuló értékesítési szinteket tükröznek, és úgy tűnik, hogy realista pénzügyi előrejelzéseket dolgoztak ki, melyeknek fő adatait az 1. táblázat tartalmazza, és amelyeket eddig eredményesen teljesítettek.

1. táblázat

(millió EUR)
	2004	2005	2006	2007	2008	2009
Forgalom	2,7	4,4	6,5	7,5	9,3	10,6
Saját tőke	–7,1	–7,9	–7,2	–5,8	–2,9	0,9
Működési költségek	–5,5	–5,4	–5,5	–5,2	–5,3	–5,6
Személyzeti költségek	–3,2	–3,2	–3,2	–3,1	–3,2	–3,3
Pénzügyi eszközök	0,4	0,01	0,1	0,07	0,1	0,2
Működési eredmény	–1,9	–0,2	1,4	2,0	3,5	4,6

(63)

Harmadszor, a verseny mindennemű indokolatlan torzulását el kell kerülni. Mivel „a kis- és középkategóriákba tartozó vállalkozásoknak nyújtott támogatások általában kevésbé befolyásolják a kereskedelmi feltételeket, mint a nagy vállalkozásoknak nyújtott támogatások”, „a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott szerkezetátalakítási támogatást rendszerint nem kötik kompenzációs intézkedésekhez” (az 1999. évi iránymutatás 55. pontja). Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Pickman egy 137 főt foglalkoztató középvállalkozás, amelynek forgalma 2003-ban elérte a 2 millió EUR-t és piaci részesedése közösségi szinten csekély. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Porcelanas del Principado ügyben, ahol egy ugyanebben az ágazatban működő középvállalkozásról volt szó, a Bizottság nem írt elő kompenzációs intézkedéseket. Ugyanezen gyakorlat alapján, a Pickmannak nyújtott támogatásból esetlegesen származó csekély versenytorzulás miatt nincs szükség kompenzációs intézkedések elfogadására.

(64)

Továbbá a Pickman-ügyben úgy tűnik, hogy i. a szerkezetátalakítási terv következményeként nem várható kapacitásnövekedés, ii. a vállalkozásnál foglalkoztatott munkaerőt átszervezik, egyes üzemeknél csökkentik a létszámot, és beruházásokat hajtanak végre a kereskedelmi és informatikai területen, iii. a Pickman kis méretének köszönhetően támogatásokban részesülhet, iv. a vállalkozás potenciális piaci jelenléte korlátozott, és versenytársaihoz képest még inkább az volt 2003-ban (lásd a korábban említett piacfelmérést), végül v. a 2000–2006 közötti időszakra szóló spanyolországi regionális támogatási térkép (15) szerint Andalúzia NUTS II térségnek minősült és – a közösségi átlag 60 %-át el nem érő, egy főre jutó GDP/PPS alapján – az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében támogatásra jogosult volt.

(65)

Tekintettel ezen érvekre és különösen a Pickman arra vonatkozó kötelezettségvállalására, hogy nem növeli kapacitásait, valamint arra, hogy a kedvezményezett megfelel a kkv-meghatározásnak, korlátozott versenypozícióval rendelkezik és támogatott területen található, a Bizottság szokásos gyakorlatának megfelelően úgy véli, hogy a harmadik feltétel teljesül, mivel az intézkedések által okozott versenytorzulás csekély, és bizonyosan nem a közösségi érdekkel ellentétes mértékű.

(66)

Negyedszer, a támogatás összegét és intenzitását szigorúan a minimumra kell korlátozni annak érdekében, hogy a vállalkozás pénzügyi forrásainak megfelelően a szerkezetátalakítást végre lehessen hajtani. A támogatás kedvezményezettjétől elvárják, hogy saját forrásaiból jelentős mértékben hozzájáruljon a szerkezetátalakítási tervhez, mivel ez annak jele, hogy a piacok bíznak az életképesség helyreállításának elérésében.

(67)

Másrészt a spanyol hatóságok által a Pickman javára nyújtott támogatás összege elérte az összesen 4,46 millió EUR-t. A támogatás nagy részét arra kellett felhasználni, hogy kifizessék a rövid lejáratú hiteleket nyújtó hitelezőket (Inversiones Jara S.A. és Faïencerie de Bouskoura), míg a támogatásokat a munkaerő-költségekre és mindenekfelett olyan beruházásokra fordították, amelyek megvalósítása évekig tartott, amint azt a 2. táblázat részletezi.

2. táblázat

[millió EUR]
	2004	2005	2006	2007	2008	2009
Tárgyi és immateriális beruházások (16)	1,3	0,06	0,06	0,06	0,06	0,06

(68)

Másrészt maga a Pickman 6,24 millió EUR értékben járult hozzá életképességének helyreállításához, amely összeg az új tulajdonos által piaci feltételekkel és mindenféle állami segítség nélkül kapott magánkölcsönökből származott. Ez az összeg a teljes finanszírozás 58,3 %-át teszi ki; a Pickman tehát „jelentős hozzájárulást” tett, amivel teljes mértékben megfelelt az 1999. évi iránymutatás rendelkezéseinek. Ezenfelül a vállalkozás 1. táblázatban látható pénzügyi eszközei egyértelműen azt mutatják, hogy a terv nem eredményez majd túlzott likviditást. Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy az életképesség helyreállítása érdekében a támogatás a szükséges minimumra korlátozódik.

(69)

Összefoglalva, a Bizottság azon a véleményen van, hogy – figyelembe véve a fenti észrevételeket – a Pickman szerkezetátalakítási tervében előirányzott 3–6. intézkedés teljesíti a kkv-k számára az 1999. évi iránymutatásban meghatározott feltételeket, ezért az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni.

8. KÖVETKEZTETÉS

(70)

A fenti észrevételek alapján a Bizottság a következőket állapítja meg:

a)	a 2. intézkedés nem minősül állami támogatásnak, mivel a társadalombiztosítási pénztár egy feltételezett piacgazdasági hitelezőtől elvárt gondossággal járt el;

b)	a 3–6. intézkedés az 1999. évi iránymutatással összhangban a közös piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősül;

c)	a 7. intézkedés állami támogatástartalommal bír, ami a támogatás nyújtásának időpontjában az alkalmazandó de minimis küszöbérték alatt volt,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Spanyolország által a 2. intézkedés keretében nyújtott támogatás, amely az általános hitelezői megállapodástól eltérő egyedi megállapodás révén a társadalombiztosítással szemben fennálló tartozások elengedését foglalja magában, nem minősül az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak, mivel tiszteletben tartja a piacgazdasági magánhitelező elvét.

A Spanyolország által a 3., 4., 5. és 6. intézkedés keretében nyújtott támogatás, amely intézkedések az andalúziai regionális kormány által egy kizárólag nemzeti szinten bemutatott szerkezetátalakítási tervvel összefüggésben nyújtott részesedési kölcsönökre és támogatásokra vonatkoznak, olyan jogellenes állami támogatásnak minősül, amely az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a közös piaccal összeegyeztethető.

A Spanyolország által a 7. intézkedés keretében nyújtott támogatás, amely az andalúziai regionális kormány által egy 1,6 millió EUR-s kölcsönhöz biztosított 1,3 millió EUR-s kezességvállalást tartalmaz, de minimis támogatásnak minősül, amely az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésének hatályán kívül esik.

2. cikk

Ennek a határozatnak a Spanyol Királyság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2009. május 13-án.

a Bizottság részéről

Neelie KROES

a Bizottság tagja

(1) HL C 239., 2007.10.11., 12. o.

(2) A mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i bizottsági ajánlás (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.) szerint.

(3) Az Európai Porcelán Ipar www.cerameunie.eu és az Eurostat adatai http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid=1073,46587259&_dad=portal&_schema=PORTAL&p_product_code=KS-BW-07-001.

(4) Az egyértelműség érdekében e határozatban is az eljárás megindításáról szóló határozatban alkalmazott számozást használjuk.

(5) HL C 244., 2004.10.1., 2. o.

(6) HL C 71., 2000.3.11., 14. o.

(7) N 507/2000 sz. befektetési, befektetéshez kötött foglalkoztatási és a kkv-knak nyújtott regionális támogatási program.

(8) HL C 288., 1999.10.9., 2. o.

(9) A Bizottság 2004/32/EK határozata (HL L 11., 2004.1.16., 1. o.).

(10) Lásd az 1994. június 20-i 1/1994. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott, a szociális biztonságról szóló általános törvény (Ley General de la Seguridad Social) konszolidált szövegét, amely a polgári törvénykönyv (Código Civil) 1924. cikkének (1) bekezdésére, valamint a kereskedelmi törvénykönyv (Código de Comercio) 913. cikke (1) bekezdésének D. pontjára utal.

(11) Az Európai Közösségek Bíróságának 1999. április 29-én a C-342/96. sz. Spanyolország kontra Bizottság (Tubacex) ügyben hozott ítélete (EBHT 1996., I-2459. o.).

(12) Lásd például az N 512/07. sz. ügyet (HL C 12., 2009.1.17., 1. o.).

(13) A Bizottság 69/2001/EK rendelete (2001. január 12.) az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 10., 2001.1.13., 30. o.).

(14) Lásd a Bizottság 2004/32/EK határozatát (HL L 11., 2004.1.16., 1. o.).

(15) Lásd az N 773/1999. sz., A 2000–2006 közötti időszakra vonatkozó regionális támogatási térkép ügyben hozott bizottsági határozatot (HL C 184., 2000.7.1., 22. o.).

(16) A beruházások a következő költségeket tartalmazzák: informatikai berendezések és szoftver (45 %), építés (1,5 %), műszaki berendezések (12 %) és egyéb berendezések (3 %).

		ISSN 1725-5090 doi:10.3000/17255090.L_2009.311.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 311

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	52. évfolyam 2009. november 26.

Tartalom		I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező	Oldal
		RENDELETEK
		A Bizottság 1134/2009/EK rendelete (2009. november 25.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	1
	*	A Bizottság 1135/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a Kínából származó vagy onnan szállított egyes termékek behozatalára vonatkozó különleges feltételek megállapításáról és a 2008/798/EK határozat hatályon kívül helyezéséről ( 1 )	3
	*	A Bizottság 1136/2009/EK rendelete (2009. november 25.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 1 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról ( 1 )	6
	*	A Bizottság 1137/2009/EK rendelete (2009. november 25.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Insalata di Lusia [OFJ])	21
	*	A Bizottság 1138/2009/EK rendelete (2009. november 25.) az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítások jóváhagyásáról (Bitto [OEM])	23

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	33,9
	MK	37,7
	TR	61,4
	ZZ	44,3
0707 00 05	MA	52,9
	TR	77,9
	ZZ	65,4
0709 90 70	MA	42,1
	TR	117,5
	ZZ	79,8
0805 20 10	MA	65,9
0805 20 10	ZZ	65,9
0805 20 30, 0805 20 50, 0805 20 70, 0805 20 90	CN	48,6
	HR	68,1
	MA	68,9
	TR	72,2
	ZZ	64,5
0805 50 10	AR	64,7
	TR	72,5
	ZA	61,6
	ZZ	66,3
0808 10 80	AU	177,7
	CN	90,7
	MK	20,3
	US	97,5
	XS	24,5
	ZA	111,4
	ZZ	87,0
0808 20 50	CN	50,4
	TR	85,0
	US	131,0
	ZZ	88,8

	II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
	HATÁROZATOK
	Bizottság
	2009/849/EK
*	A Bizottság határozata (2009. május 13.) a C 20/07 (korábbi NN 31/07) számú, Spanyolország által a Pickman javára végrehajtott intézkedésekről (az értesítés a C(2009) 3541. számú dokumentummal történt) ( 1 )	25