5.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/1

(1)

E rendelet célja a Közösségben nyilvántartásba vett új személygépkocsik kibocsátási teljesítményére vonatkozó követelmények meghatározása – a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés részeként és biztosítva a belső piac megfelelő működését.

(2)

Az Európai Közösség részéről a 94/69/EK tanácsi határozattal (3) jóváhagyott, az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye értelmében minden félnek olyan nemzeti és – adott esetben – regionális programokat kell kidolgoznia és végrehajtania, amelyek az éghajlatváltozás enyhítését célzó intézkedéseket tartalmaznak. Ezzel összefüggésben a Bizottság 2007 januárjában javaslatot tett arra, hogy az Európai Unió nemzetközi tárgyalások keretében törekedjen elérni, hogy az üvegházhatású gázok fejlett országok által történő kibocsátása (az 1990-es szinthez képest) 30 %-kal csökkenjen 2020-ig, továbbá hogy az Unió tegyen határozott és független kötelezettségvállalást, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását (az 1990-es szinthez képest) legalább 20 %-kal csökkenti 2020-ig, a más fejlett országok által elért csökkentésektől függetlenül. Ez a cél az Európai Parlament és a Tanács támogatását is elnyerte.

(3)

E kötelezettségvállalások egyik következménye a tagállamok számára, hogy jelentősen csökkenteniük kell a személygépkocsikból származó kibocsátást. A kibocsátások szükséges jelentős csökkentése érdekében szakpolitikai célokat és intézkedéseket kell végrehajtani tagállami és közösségi szinten nemcsak az ipari és energiaágazatban, hanem a Közösség gazdaságának minden ágazatában. Az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében a közúti közlekedés az Unió második legjelentősebb ágazata, amelynek kibocsátása folyamatosan emelkedik. Ha a közúti közlekedés által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás továbbra is nő, ez jelentős mértékben aláássa az éghajlatváltozás megfékezésére egyéb területeken tett erőfeszítéseket.

(4)

A gyártók számára az új személygépkocsikkal kapcsolatos közösségi célok nagyobb biztonságot jelentenének a tervezésben és nagyobb rugalmasságot a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos követelmények teljesítésében, mint ha csupán egymástól független nemzeti csökkentési célok léteznének. A kibocsátási követelmények meghatározása során az innováció ösztönzése és az energiafogyasztás csökkentése mellett fontos figyelembe venni a piacokra és a gyártók versenyképességére gyakorolt hatást, a felmerülő közvetlen és közvetett üzleti költségeket, valamint az innováció ösztönzése és az energiafogyasztás csökkenése terén jelentkező előnyöket.

(5)

E rendelet alapját az új személygépkocsik átlagos fajlagos CO2-kibocsátását ellenőrző rendszer kialakításáról szóló, 2000. június 22-i 1753/2000/EK európai parlamenti és a tanácsi határozattal (4) összhangban a Közösségben nyilvántartásba vett járművek CO2-kibocsátására vonatkozó jól bevált mérési és ellenőrzési eljárás képezi. Fontos, hogy a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos követelmények meghatározása továbbra is közösségszerte kiszámíthatóságot és tervezési biztonságot kínáljon a gépjárműgyártók számára az új gépkocsik tekintetében a Közösség egész területén.

(6)

A Bizottság 1995-ben közösségi stratégiát fogadott el a gépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére. E stratégia három elven nyugodott: a gépjárműipar részéről önkéntes kötelezettségvállalás a kibocsátás csökkentésére, a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatása és az üzemanyag-takarékos járművek vásárlásának pénzügyi intézkedések általi ösztönzése volt.

(7)

1998-ban az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége (ACEA) kötelezettségvállalást fogadott el, amelynek értelmében 2008-ig 140 g/km-re csökkenti az eladott új autók átlagos CO2-kibocsátását. 1999-ben a Japán Autógyártók Szövetsége (JAMA) és a Koreai Autógyártók Szövetsége (KAMA) hasonló tartalmú kötelezettségvállalást fogadott el, amelynek értelmében 2009-ig ugyancsak 140 g/km-re csökkentik az eladott új autók átlagos CO2-kibocsátását. Ezeket a kötelezettségvállalásokat a Bizottság is elismerte a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló, 1999. február 5-i 1999/125/EK európai bizottsági ajánlásban (5) (ACEA), a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló, 2000. április 13-i 2000/303/EK bizottsági ajánlásban (6) (KAMA), valamint a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló, 2000. április 13-i 2000/304/EK bizottsági ajánlásban (7) (JAMA).

(8)

2007. február 7-én a Bizottság két párhuzamos közleményt fogadott el: a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégia felülvizsgálatának eredményeiről szóló közleményt, illetve a 21. századi versenyképes autóipari szabályozási keretről („CARS 21”) szóló közleményt. A közlemények hangsúlyozták, hogy jóllehet történt elmozdulás az irányba, hogy 2008/2009-re 140 g/km-re csökkenjen a CO2-kibocsátás, ha nem kerül sor további intézkedések bevezetésére, akkor 2012-re nem sikerül elérni az új gépkocsik esetében 120 g/km-ben meghatározott közösségi célt.

(9)

A közlemények – a 2012-re 120 g/km-ben meghatározott közösségi célérték teljesítése érdekében – integrált megközelítés alkalmazását javasolták és bejelentették, hogy a Bizottság, a közösségi cél teljesítése érdekében, olyan jogi keretszabályozásra fog javaslatot tenni, amely a járművek motortechnológiáinak fejlesztése révén az új gépkocsik átlagos CO2-kibocsátásának 130 g/km-re való kötelező leszorítását irányozza elő. Összhangban a gyártók önkéntes kötelezettségvállalásain alapuló megközelítéssel, ez a keret magában foglalja azokat az elemeket, amelyeket a személygépkocsik CO2-kibocsátásának mérése során a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) értelmében figyelembe vesznek. Más műszaki fejlesztések és a fenntartható bioüzemanyagok használatának fokozása révén további 10 g/km-es – vagy ha műszaki szempontból szükséges, ezzel egyenértékű – CO2-csökkentést kell elérni.

(10)

Az új autók esetében kitűzött átlagos célértéket megvalósító jogszabályi keretnek a verseny szempontjából semleges, társadalmilag méltányos és az európai gépjárműgyártók sokféleségét figyelembe vevő fenntartható csökkentési célértékeket kell kitűznie, elkerülve a köztük lévő verseny indokolatlan torzulását. A jogi keretszabályozásnak igazodnia kell a Közösség kiotói vállalásainak teljesítésére vonatkozó átfogó célhoz, illetve ki kell egészülnie olyan egyéb, elsősorban a felhasználással kapcsolatos eszközökkel, mint a differenciált gépjármű- és energiaadók bevezetése.

(11)

Az Európai Unió általános költségvetésében megfelelő forrásokat kell elkülöníteni a közúti járművek CO2-kibocsátásának radikális csökkentésére szolgáló technológiák fejlesztésének előmozdítására.

(12)

Annak érdekében, hogy a személygépkocsi-piac sokszínűsége megmaradjon, és hogy e piac képes legyen kielégíteni az eltérő fogyasztói igényeket, a személygépkocsik CO2-kibocsátására vonatkozó célértékeket a személygépkocsik rendeltetésének függvényében, lineáris alapon kell meghatározni. A rendeltetés meghatározására alkalmas egyik paraméter a tömeg, amely kapcsolatban áll a jelenlegi kibocsátással és ezáltal reálisabb és a verseny szempontjából semleges célértékeket eredményez. Ezen kívül a tömegre vonatkozó adatok már most rendelkezésre állnak. A rendeletetésen alapuló megközelítés hosszú távú értékelésének megkönnyítése érdekében a rendeltetés leírására szolgáló más paraméterre, például az „alapterületre” (a nyomtáv és a tengelytávolság szorzata) vonatkozóan is szükséges adatokat gyűjteni. A Bizottság 2014-ig felülvizsgálja a rendelkezésre álló adatokat, és szükség esetén javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a rendeltetés leírására szolgáló paraméter kiigazításáról.

(13)

E rendelet célja, hogy megfelelő ösztönzőket teremtsen a járműipar számára az új technológiákba való beruházásra. A rendelet közvetlenül előmozdítja az ökoinnovációt és tekintetbe veszi a jövőbeni technológiai fejlődést. Az innovatív hajtástechnológiák fejlesztését különösen elő kell segíteni, mivel azok a hagyományos személygépjárműveknél jóval alacsonyabb kibocsátást eredményeznek. Mindez elősegíti az európai ipar hosszú távú versenyképességét és minőségi munkahelyeket teremt. A Bizottság mérlegelheti annak lehetőségét, hogy beépítse az ökoinnovációs intézkedéseket a teszteljárásoknak a 715/2007/EK rendelet 14. cikke (3) bekezdése szerinti felülvizsgálatába, figyelembe véve a beépítés technikai és környezeti hatásait.

(14)

Elismerve az e rendelet hatálybalépését követően forgalomba kerülő rendkívül alacsony CO2-kibocsátású járműtechnológiák korai generációinak igen magas kutatási és fejlesztési költségeit, valamint gyártási egységköltségeit, e rendelet ideiglenes alapon fel kívánja gyorsítani és elő kívánja segíteni a rendkívül alacsony CO2-kibocsátású járművek közösségi piacra való bevezetését a forgalomba hozatal kezdeti szakaszában.

(15)

Bizonyos alternatív üzemanyagok teljes életciklusuk alapján a CO2-kibocsátás jelentős csökkentését kínálják. E rendelet ezért bizonyos alternatív üzemanyaggal működő járműveknek a közösségi piacokon történő további terjesztését célzó egyedi rendelkezéseket tartalmaz.

(16)

A CO2-kibocsátásra és a gépkocsikra vonatkozó bizottsági stratégia keretében alkalmazott megközelítéssel való összhang biztosítása érdekében, különösen az autógyártó-szövetségek önkéntes kötelezettségvállalásaival összefüggésben, a célértéket csak azokra az új személygépkocsikra kell alkalmazni, amelyeket a Közösségben vesznek először nyilvántartásba, és amelyeket – a visszaélések elkerülése végett egy behatárolt időtartam kivételével – korábban a Közösségen kívül nem vettek nyilvántartásba.

(17)

A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) egységes keretet kínál, valamint igazgatási rendelkezéseket és általános műszaki követelményeket tartalmaz az új járművek jóváhagyásához. Az e rendelet előírásainak betartásáért felelős szervnek azonosnak kell lennie azzal a szervvel, amely az irányelv értelmében felelős a típus-jóváhagyási eljárás valamennyi mozzanatáért és a gyártás megfelelőségének biztosításáért.

(18)

A típus-jóváhagyás tekintetében a 2007/46/EK irányelv II. melléklete szerinti különleges rendeltetésű járművekre különleges előírások vonatkoznak, ezért ezeket ki kell zárni e rendelet alkalmazási köréből. A fogyatékkal élők segítésére vonatkozó közösségi politikával összhangban ki kell zárni továbbá azokat a járműveket e rendelet hatálya alól, amelyeket e rendelet hatálybalépése előtt M1 kategóriájú járműként hagytak jóvá és kerekesszék járművön belüli használatára gyártottak kereskedelmi célból, és amelyek a 2007/46/EK irányelv II. melléklete szerint megfelelnek különleges rendeltetésű jármű meghatározásának.

(19)

A gyártók számára rugalmasságot kell biztosítani a tekintetben, hogy miként teljesítik az e rendeletben meghatározott célértékeket, illetve lehetővé kell tenni számukra, hogy ne az egyes gépkocsikra vonatkozóan, hanem az új gépkocsik átlagára vonatkozóan érjék el a CO2-kibocsátási célértékeket. Ezért a gyártókra háruló kötelezettség annak biztosítására vonatkozik, hogy az általuk gyártott és a Közösség területén nyilvántartásba vett új gépkocsik átlagos, fajlagos kibocsátása ne haladja meg az ezekre a gépkocsikra meghatározott átlagos kibocsátási célértékeket. Az átmenet megkönnyítése érdekében ezt az előírást 2012 és 2015 között fokozatosan célszerű bevezetni.

(20)

A kibocsátások csökkentésére irányuló célok meghatározása tekintetében nem célszerű ugyanazt a módszert alkalmazni a nagy mennyiségben gyártókra, mint a kis mennyiségben termelőkre, amelyek az e rendeletben rögzített kritériumok alapján függetlennek tekintendők. A kis mennyiségben termelő gyártók számára alternatív kibocsátás-csökkentési célokat kell kitűzni, amelyek összefüggenek az adott gyártó járműveinek a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló műszaki kapacitásával, illetve összeegyeztethetők az érintett piaci szegmens jellemzőivel. Erre az eltérésre vonatkoznia kell az I. mellékletben meghatározott fajlagos kibocsátási célok felülvizsgálatának, amit legkésőbb 2013 elejéig el kell végezni.

(21)

Lehetővé kell tenni, hogy a szakosodott gyártókra a 2007. évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátásuknál 25 %-kal alacsonyabb alternatív célérték vonatkozzon. Ezzel egyenlő célértéket kell rögzíteni abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre információ az adott gyártó 2007. évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátásáról. Erre az eltérésre vonatkoznia kell az I. mellékletben meghatározott fajlagos CO2-kibocsátási célértékek felülvizsgálatának, amit legkésőbb 2013 elejéig el kell végezni.

(22)

A Közösség területén nyilvántartásba vett valamennyi új, a gyártók felelősségi körébe tartozó személygépkocsira vonatkozó átlagos fajlagos CO2-kibocsátás meghatározásakor minden személygépkocsit figyelembe kell venni, függetlenül tömegüktől vagy egyéb jellemzőiktől. Bár a 715/2007/EK rendelet nem terjed ki a 2 610 kg-ot meghaladó referenciatömegű személygépkocsikra, amelyekre a 715/2007/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében nem vonatkozik a típusjóváhagyás, e járművek kibocsátását a 692/2008/EK rendeletben (10) a személygépkocsik számára rögzített mérési eljárással kell mérni. Az így kapott CO2-kibocsátási értékeket fel kell tüntetni a jármű megfelelőségi tanúsítványában annak érdekében, hogy a járművet fel lehessen venni a nyomon követési rendszerbe.

(23)

Annak érdekében, hogy a gyártók számára az e rendeletben előírt célértékeik elérése érdekében kellő rugalmasságot lehessen biztosítani, a gyártók – nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes eljárások keretében – csoportosulásokat hozhatnak létre. A csoportosulás létrehozásáról szóló megállapodás időbeli hatálya nem terjedhet tovább öt évnél, azonban meghosszabbítható. Amennyiben több gyártó csoportosulást hoz létre, és a csoportosulás egészének átlagos kibocsátása nem haladja meg az adott csoportosulás számára előírt kibocsátási célértéket, akkor úgy kell tekinteni, hogy a gyártók teljesítették a célértékeket.

(24)

Az e rendelet szerint meghatározott célértékek teljesülésének biztosítása érdekében megbízható előírás-teljesítési mechanizmusra van szükség.

(25)

Az új személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátását a Közösségben összehangolt alapelvek alapján, a 715/2007/EK rendeletben meghatározott módszer szerint kell mérni. E rendelet adminisztrációs terheinek minimális szintre való csökkentése érdekében a rendszer előírásainak teljesítését a Közösségben nyilvántartásba vett új autókra vonatkozó, a tagállamok által összegyűjtött és a Bizottsághoz eljuttatott adatok alapján kell végezni. A teljesítés értékeléséhez használt adatok egységességének biztosítása érdekében ezen adatok összegyűjtésének és bejelentésének folyamatát a lehető legnagyobb mértékben össze kell hangolni.

(26)

A 2007/46/EK irányelv előírja, hogy a gyártóknak minden új személygépkocsihoz megfelelőségi nyilatkozatot kell kiadniuk, és hogy a tagállamok csak akkor engedélyezhetik egy új személygépkocsi nyilvántartásba vételét, illetve forgalomba helyezését, ha az rendelkezik érvényes megfelelőségi igazolással. A tagállamok által összegyűjtött adatoknak összhangban kell lenniük a gyártó által a személygépkocsihoz kiadott megfelelőségi igazolással, és csak ezen a hivatkozáson alapulhatnak. Ha a tagállamok valamely indokolt okból kifolyólag nem használják a megfelelőségi igazolást az új személygépkocsik nyilvántartásba vétele és forgalomba helyezése során, a nyomon követési eljárásban való pontosság biztosítása érdekében hatályba léptetik a szükséges intézkedéseket. Létre kell hozni egy közösségi adatbázist, amely a megfelelőségi tanúsítvány adatait tartalmazza. Ezt használják kizárólagos hivatkozásként annak érdekében, hogy az új járművek nyilvántartásba vételekor a tagállamok könnyebben megőrizhessék nyilvántartási adataikat.

(27)

Az e rendelet szerinti előírások gyártók általi teljesítését közösségi szinten kell értékelni. Az e rendelet alapján meghatározott átlagos fajlagos CO2-kibocsátási értéket túllépő gyártóknak 2012-től kezdve minden naptári évre vonatkozóan többletkibocsátási díjat kell fizetniük. A díj összege annak arányában változik, hogy az adott gyártó milyen mértékben lépte túl a célértéket. A díj összege az idővel arányosan növekszik. A személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedések ösztönzése érdekében a díjnak tükröznie kell a műszaki költségeket. A többletkibocsátási díjból befolyó összegeket az Európai Unió általános költségvetési bevételének kell tekinteni.

(28)

A tagállamok által a Szerződés 176. cikke értelmében fenntartott vagy bevezetett nemzeti intézkedések – e rendelet céljait és eljárásait figyelembe véve – nem állapíthatnak meg további vagy szigorúbb szankciókat azokra a gyártókra, amelyek nem teljesítik az e rendelet szerinti céljaikat.

(29)

E rendelet nem érinti a közösségi versenyszabályok teljes körű alkalmazását.

(30)

A hosszú távú cél elérése érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia az erre szolgáló új lehetőségeket, különös tekintettel a küszöbértékgörbe meredekségére, a rendeltetés leírására szolgáló paraméterre és többletkibocsátási díj rendszerére.

(31)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (11) összhangban kell elfogadni.

(32)

Különösen azt a hatáskört kell a Bizottságra ráruházni, hogy módosíthassa a nyomon követési és bejelentési követelményeket az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok fényében; megállapíthassa a többletkibocsátási díj beszedésével kapcsolatos módszereket; kidolgozhassa az egyes gyártókra vonatkozó eltérés pontosabb szabályait; és hogy kiigazíthassa az I. mellékletet az alábbiak tekintetében: a Közösségben nyilvántartásba vett új személygépjárművek tömege alakulásának figyelembe vétele és a fajlagos CO2-kibocsátás mérésére vonatkozó szabályozási vizsgálati eljárásban bekövetkező változások tükrözése. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására, valamint a rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(33)

Az 1753/2000/EK határozatot az egyszerűség és a jogi egyértelműség érdekében hatályon kívül kell helyezni.

(34)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a belső piac megfelelő működése, valamint az Uniónak az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére irányuló általános célja érdekében az új személygépkocsikra vonatkozóan CO2-kibocsátási követelmények megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a javasolt intézkedés terjedelme és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

„átlagos fajlagos CO2-kibocsátás”: egy gyártó vonatkozásában az általa gyártott összes új személygépkocsi fajlagos CO2-kibocsátásának átlaga;

b)

„megfelelőségi nyilatkozat”: a 2007/46/EK irányelv 18. cikke szerinti nyilatkozat;

c)

„gyártó”: az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a jóváhagyó hatóságnak felelősséggel tartozik a 2007/46/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárás minden vonatkozásáért és a gyártás megfelelőségének biztosításáért;

d)

„tömeg”: a menetkész állapotú, teljesen felszerelt személygépkocsinak a megfelelőségi nyilatkozatban szereplő, a 2007/46/EK irányelv I. mellékletének 2.6. pontjában meghatározott tömege;

e)

„alapterület”: a nyomtáv szorozva tengelytávval, a megfelelőségi nyilatkozatban foglaltak és a 2007/46/EK irányelv I. mellékletének 2.1. és 2.3. szakaszaiban meghatározottak szerint;

f)

„fajlagos CO2-kibocsátás”: a személygépkocsinak a 715/2007/EK rendelettel összhangban mért és a megfelelőségi nyilatkozatban „CO2-kibocsátás (vegyes)” megjelöléssel feltüntetett CO2-kibocsátása. A 715/2007/EK rendelet szerinti típusjóváhagyással nem rendelkező személygépkocsik esetében fajlagos CO2-kibocsátás a 692/2008/EK rendeletben a személygépkocsikra vonatkozóan megállapított mérési eljárásnak, vagy pedig a Bizottság által az ilyen személygépkocsik CO2-kibocsátásának megállapítása céljára elfogadott eljárásoknak megfelelően mért CO2-kibocsátás;

g)

„fajlagos kibocsátási célérték”: egy gyártó esetében az általa gyártott összes új személygépkocsi I. melléklet szerinti fajlagos CO2-kibocsátásából kiszámított átlag, vagy – amennyiben a gyártó jogosult a 11. cikk szerinti mentesítésre – a mentesítés alapján meghatározott kibocsátási célérték.

a)

olyan vállalkozások, amelyekben a gyártó közvetlenül vagy közvetve:

b)

olyan vállalkozások, amelyek a gyártó tekintetében közvetlenül vagy közvetve az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel rendelkeznek;

c)

olyan vállalkozások, amelyekben a b) pontban említett vállalkozás közvetlenül vagy közvetve az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel rendelkezik;

d)

olyan vállalkozások, amelyekben a gyártó az a), b) vagy c) pontban említett vállalkozások egyikével vagy közülük többel együttesen rendelkezik az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel, valamint az olyan vállalkozások, amelyekben az utóbbi vállalkozások közül kettő vagy több együttesen rendelkezik az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel;

e)

olyan vállalkozások, amelyekben az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel együttesen rendelkezik a gyártó vagy az a)–d) pontban említett egy vagy több kapcsolt vállalkozása, és egy vagy több harmadik személy.

—

2012-ben 65 %,

—

2013-ben 75 %,

—

2014-ben 80 %,

—

2015-től kezdve 100 %.

—

2012-ben 3,5 gépkocsinak,

—

2013-ben 3,5 gépkocsinak,

—

2014-ben 2,5 gépkocsinak,

—

2015-ben 1,5 gépkocsinak,

—

2016-tól kezdve 1 gépkocsinak számítanak.

a)

a csoportosulásban részt vevő gyártók;

b)

csoportosulást vezető gyártót, amely a csoportosulás kapcsolattartója lesz, és amely felelni fog azon többletkibocsátási díj befizetéséért, amelyet a csoportosulásra a 9. cikk értelmében kirónak; és

c)

annak bizonyítékát, hogy a csoportosulás vezetője képes lesz a b) pontban meghatározott kötelezettségek teljesítésére.

a)

a fajlagos CO2-kibocsátás átlaga;

b)

a fajlagos kibocsátási célérték;

c)

az összes nyilvántartásba vett jármű száma.

a)

átlagos fajlagos CO2-kibocsátás az előző naptári évben;

b)

fajlagos kibocsátási célérték az előző naptári évben; és

c)

az előző évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátás és az ugyanazon évi fajlagos kibocsátási célérték közötti különbség.

a)

2012 és 2018 között:

b)

2019-tól kezdve:

(többletkibocsátás × 95 EUR/g CO2/km) × új személygépkocsik száma.

a)

az előző naptári évre vonatkozó fajlagos kibocsátási célérték;

b)

átlagos fajlagos CO2-kibocsátás az előző naptári évben;

c)

az előző évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátás és az ugyanazon évi fajlagos kibocsátási célérték közötti különbség;

d)

az összes új személygépkocsi előző naptári évi fajlagos CO2-kibocsátásának átlaga a Közösségben; és

e)

az összes új személygépkocsi átlagos tömege a Közösségben az előző naptári évben.

a)

nem tagja kapcsolt gyártók csoportjának; vagy

b)

olyan kapcsolt gyártók csoportjának tagja, amely naptári évenként együttesen legfeljebb 10 000 olyan személygépkocsit állít elő, amelyet a Közösségben vesznek nyilvántartásba; vagy

c)

kapcsolt gyártók csoportjának tagja, de saját termelő létesítményt és tervezési központot üzemeltet.

a)

a gyártó neve és kapcsolattartója;

b)

arra vonatkozó bizonyíték, hogy a gyártó jogosult az (1) bekezdés szerinti mentesítés igénylésére;

c)

a szóban forgó gyártó által gyártott személygépkocsik részletes adatai, beleértve a tömegüket és a CO2-kibocsátásukat is; és

d)

a csökkentési lehetőséggel – többek között a fajlagos CO2-kibocsátás gazdasági és technológiai csökkentési lehetőségével – arányos fajlagos kibocsátási célérték, figyelembe véve a gyártott gépkocsi piacának jellegzetességeit.

a)

a (2) bekezdés a) és c) pontjában említett valamennyi adat, beleértve szükség szerint a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó adatokat is;

b)

olyan célérték, amely 25 %-os csökkentést jelent a 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátáshoz képest, vagy ha több kapcsolt vállalkozásra vonatkozóan nyújtanak be egyetlen kérelmet, akkor olyan célérték, amely 25 %-os csökkentést jelent e vállalkozások 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátásának átlagához képest.

a)

a beszállító vagy a gyártó felel az innovatív technológiák használatával elért CO2-csökkentésért;

b)

az innovatív technológiák igazoltan hozzájárulnak a CO2-csökkentéshez;

c)

az innovatív technológiák nem tartozhatnak a CO2-mérés standard vizsgálati ciklusába, nem vonatkoznak rájuk az 1. cikkben említett 10 g CO2/km-es csökkentés teljesítését előirányzó további kiegészítő intézkedések, illetve nem kötelezőek a közösségi jog más rendelkezései értelmében.

—

a hosszú távú 95 g CO2/km-es célérték 2020-ig takarékosan történő elérésére vonatkozó szabályokat, és

—

a célérték megvalósításának vonatkozásait, ideértve a többletkibocsátási díjat is.

5.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/16

(1)

Az európai energiafogyasztás ellenőrzése és a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának növelése, valamint az energiatakarékosság és fokozott energiahatékonyság fontos részét képezi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, illetve az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozásról szóló keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltak, és a további, az üvegházhatású gázok 2012 utáni kibocsátását csökkentő közösségi és nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükséges intézkedéscsomagnak. Ezek a tényezők fontos szerepet játszanak az energiaellátás biztonságának előmozdításában, a műszaki fejlődés és innováció támogatásában, foglalkoztatási lehetőségek biztosításában és a regionális fejlesztésben, különösen a vidéki és elszigetelt területeken.

(2)

Különösen a fokozódó technológiai fejlesztések, a tömegközlekedés bővítésére és használatára irányuló kezdeményezések, az energiahatékonysági technológiák használata és a megújuló energiaforrásból előállított energia közlekedésben való használata tartoznak azon eszközök közé, amelyekkel a Közösség a leghatékonyabban mérsékelheti az ásványolaj-behozataltól való függőségét a közlekedési ágazatban, amelyben a legkritikusabb az ellátásbiztonság problémája, és befolyásolhatja a közlekedési célú üzemanyagok piacát.

(3)

Elismert tény, hogy az innováció és a fenntartható energiapolitika lehetőséget nyújt a gazdasági növekedés megalapozására. A megújuló energiaforrásból előállított energia termelése gyakorta függ helyi vagy regionális kis- és középvállalkozásoktól (kkv-k). Fontosak azok a növekedési és foglalkoztatási lehetőségek, amelyeket a megújuló energiaforrásokból történő regionális és helyi energiatermelésbe való beruházások nyújtanak a tagállamokban és régióikban. Ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak támogatniuk kell a nemzeti és regionális fejlesztési intézkedéseket ezen a területen, ösztönözniük kell a megújuló energiaforrásból előállított energiatermelés bevált gyakorlatainak a helyi és regionális fejlesztési kezdeményezések közötti cseréjét, valamint elő kell mozdítaniuk a strukturális pénzeszközök e területen való felhasználását.

(4)

A megújuló energiaforrások piacának ösztönzése során figyelembe kell venni a regionális és helyi fejlesztési lehetőségekre, az exportlehetőségekre, a társadalmi kohézióra és a foglalkoztatási lehetőségekre kifejtett pozitív hatásait, különös tekintettel a kkv-kra, valamint a független energiatermelőkre.

(5)

Az üvegházhatású gázok Közösségen belüli kibocsátásának és a Közösség energiaimporttól való függésének csökkentése érdekében a megújuló energiaforrásból előállított energia fejlesztésének és az energiahatékonyság fokozásának szorosan össze kell függeniük egymással.

(6)

Célszerű támogatni a decentralizált megújulóenergia-technológiák bemutatási és kereskedelmi forgalombahozatali szakaszát. A decentralizált energiatermelés felé történő elmozdulásnak számos előnye van, ideértve a helyi energiaforrások hasznosítását, a helyi energiaellátás biztonságának fokozását, a rövidebb szállítási távolságokat, valamint a csökkent energiaátviteli veszteségeket. Az ilyen decentralizáció továbbá (például bevételi források biztosításával és helyi munkahelyteremtéssel) elősegíti a közösségi fejlődést, valamint a kohéziót.

(7)

A belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) és a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló, 2003. május 8-i 2003/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) meghatározta a megújuló energiaforrásokból előállított energia különböző fajtáit. A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) megállapította a villamosenergia-ágazatra általában vonatkozó fogalommeghatározásokat. A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében kívánatos, hogy ez az irányelv azonos, vagy hasonló fogalommeghatározásokat alkalmazzon.

(8)

A Bizottság 2007. január 10-i„Megújulóenergia-útiterv – Megújuló energiák a XXI. században: egy fenntarthatóbb jövő építése” című közleménye rámutatott, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia összarányára vonatkozó 20 %-os célkitűzés és a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó 10 %-os célkitűzés megfelelő és megvalósítható feladat lenne, és a kötelező célkitűzéseket tartalmazó keretnek biztosítania kell az üzleti világ számára a megújulóenergia-ágazattal kapcsolatos fenntartható befektetésekhez szükséges hosszú távú kiszámíthatóságot, amelyek által csökkenthető a fosszilis üzemanyagok behozatalától való függőség, illetve fokozható az új energetikai technológiák használata. Ezeket a célokat a 2020-ig történő 20 %-os energiahatékonysági fejlesztés keretében a Bizottság „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című közleménye határozza meg, amelyet elfogadott mind a 2007. márciusi Európai Tanács, mind 2008. január 31-i állásfoglalásában az Európai Parlament.

(9)

A 2007 márciusában tartott Európai Tanács újra megerősítette a Közösség elkötelezettségét a megújuló energiaforrásokból előállított energia 2010 utáni, a Közösség egészében való fejlesztése iránt. Jóváhagyta a 20 %-os kötelező célkitűzést a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a Közösség összes energiafogyasztásában való részarányára vonatkozóan, és a minden tagállam által költséghatékony módon bevezetendő és elérendő kötelező minimális célkitűzést a bioüzemanyagoknak a közlekedési benzin- és dízelüzemanyag legalább 10 %-át kitevő részarányára vonatkozóan. Megállapította, hogy a bioüzemanyagokra vonatkozó kötelező jellegű célkitűzés helyes, feltéve, hogy termelésük fenntartható, a második generációs bioüzemanyagok kereskedelmi forgalmazásra alkalmassá válnak, és a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanács irányelvet (7) a megfelelő arányokban való üzemanyag-keverés lehetővé tétele érdekében módosítják. Az Európai Tanács 2008. márciusi ülése megismételte, hogy alapvetően fontos célravezető fenntarthatósági kritériumokat meghatározni és teljesíteni, továbbá biztosítani, hogy a második generációs bioüzemanyagok a kereskedelemben elérhetőek legyenek. Az Európai Tanács 2008. júniusi ülése ismét utalt a fenntarthatósági kritériumokra és a második generációs bioüzemanyagok kifejlesztésére, és hangsúlyozta, hogy fel kell mérni a bioüzemanyagok előállítása által az élelmiszernek szánt mezőgazdasági termékekre gyakorolt lehetséges hatásokat és – szükség esetén – a hiányosságok pótlását célzó intézkedéseket kell hozni. Kijelentette továbbá, hogy további értékelésre van szükség a bioüzemanyagok előállításának és fogyasztásának környezetvédelmi és társadalmi következményei tekintetében.

(10)

A 2007. szeptember 25-i európai megújulóenergia-útitervről szóló állásfoglalásában (8) az Európai Parlament felhívta a Bizottságot, hogy 2007 végéig nyújtson be a megújuló energia jogi keretéről szóló javaslatot, és emlékeztetett a megújuló energiaforrásokból előállított energia közösségi és tagállami szintű részesedését illető célkitűzések meghatározásának fontosságára.

(11)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának kiszámítására és az ilyen források meghatározására átlátható és egyértelmű szabályokat kell megállapítani. Ebben az összefüggésben az óceánokban és más víztestekben a hullámok, tengeri áramlatok, árapály, hőenergia-különbség vagy sókoncentráció-különbség formájában jelen lévő energiát is figyelembe kell venni.

(12)

A mezőgazdasági anyagok, így pl. a trágya, az iszap és egyéb állati vagy szerves hulladék biogáz előállítására történő használata az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás lehetősége fényében a hő és villamos energia előállítása, illetve bioüzemanyagként történő felhasználása szempontjából jelentős környezeti előnyökkel jár. Decentralizált jellegüknél és a regionális befektetési szerkezetnél fogva a biogázgyártó beruházások meghatározó módon hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődéshez a vidéki térségekben és a mezőgazdasági termelők számára új jövedelemszerzési lehetőségeket teremthetnek.

(13)

Az Európai Parlament, a Tanács, és a Bizottság álláspontjának fényében, helyénvaló kötelező nemzeti célkitűzéseket megállapítani a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közösségi energiafogyasztásban 2020-ra elérendő 20 %-os részarányával, a közlekedést illetően pedig 10 %-os részarányával összhangban.

(14)

A kötelező nemzeti célkitűzések fő célja a befektetői kiszámíthatóság biztosítása és a megújuló energiaforrások valamennyi fajtájából energia előállítására alkalmas technológiák folyamatos fejlesztésének ösztönzése. Ezért nem helyénvaló a célkitűzés kötelező jellegéről szóló döntést elhalasztani addig, amíg egy jövőbeni esemény bekövetkezik.

(15)

A tagállamok kiindulópontja, megújulóenergia-adottsága és energiahordozó-összetétele különböző. A 20 %-os átfogó közösségi célkitűzést ezért az egyes tagállamok számára egyedi célkitűzésekké kell átalakítani, kellően ügyelve az elosztás méltányosságára és – az eltérő tagállami kiindulási pontok és adottságok tekintetbevételével – megfelelőségére, a meglévő, megújuló energiaforrásokból előállított energiát és az energiahordozó-összetételt is beleértve. Ennek keretében – a tagállamok által a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatáért a múltban tett erőfeszítések figyelembevételével – helyénvaló megosztani a tagállamok között a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatában megkövetelt összes növekedést úgy, hogy minden egyes tagállam részaránya a GDP szerint súlyozottan, kiindulási pontjaikra tekintettel kiigazítva, és a teljes bruttó energiafogyasztás arányában számítva egyenlő mértékben megemelkedik.

(16)

Ezzel szemben helyes a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energia 10 %-os célkitűzését minden tagállam számára azonos szinten megállapítani, hogy a közlekedési célú üzemanyag műszaki előírásainak és hozzáférhetőségének egységessége biztosítva legyen. Mivel a közlekedési célú üzemanyagok könnyen forgalomba hozhatók, a megfelelő források terén kedvezőtlen adottságokkal bíró tagállamok könnyen beszerezhetik majd máshonnan a bioüzemanyagokat. Habár technikailag lehetséges lenne, hogy a Közösség a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó célkitűzését kizárólag belső termelésből teljesítse, valószínű és kívánatos is, hogy azt ténylegesen a belső termelés és import vegyítésével teljesítse. E célból a Bizottságnak felügyelnie kell a Közösség bioüzemanyag-piacát, és szükség szerint megfelelő intézkedéseket kell javasolnia, hogy a belső termelés és a behozatal között egy kiegyensúlyozott megközelítés szülessen, figyelembe véve, többek között, a többoldalú és kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokat, a környezetvédelmi, a társadalmi és gazdasági megfontolásokat, valamint az energiaellátás biztonságát.

(17)

Az energiahatékonyság javítása a Közösség egyik kulcsfontosságú célkitűzése, amelynek értelmében 2020-ra az energiahatékonyság 20 %-os javulását kívánják elérni. Ez a célkitűzés a meglévő és jövőbeli jogszabályokkal együtt – beleértve az épületek energiateljesítményéről szóló, 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (9), az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről szóló, 2005. július 6-i 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10) és az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (11) – alapvető szerepet játszik annak biztosításában, hogy az éghajlattal és az energiával kapcsolatos célkitűzéseket a legalacsonyabb költséggel valósítsák meg, és egyúttal új lehetőségeket teremthet az EU gazdasága számára. Az energiahatékonysági és energiatakarékossági politikák azon leghatékonyabb módszerek egyikei, amelyekkel egy tagállam növelheti a megújuló energiaforrásokból származó energia százalékos arányát, és ezáltal a tagállamok könnyebben megvalósíthatják az ezen irányelvben a megújuló energiaforrások tekintetében megállapított általános nemzeti és közlekedési célkitűzéseket.

(18)

A tagállamoknak valamennyi ágazatban jelentős mértékben javítaniuk kell az energiahatékonyságot a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó – a teljes bruttó energiafogyasztás százalékában kifejezett – célkitűzések könnyebb megvalósítása érdekében. Különösen fontos az energiahatékonyság megvalósítása a közlekedési ágazatban, mivel a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó kötelező célszázalék egyre nehezebben lesz fenntartható módon teljesíthető, ha a közlekedési ágazat általános energiaigénye tovább nő. A valamennyi tagállam által elérendő 10 %-os kötelező célkitűzést ezért a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztásában a megújuló energiaforrások, nem pedig csak a bioüzemanyagok részarányaként kell meghatározni.

(19)

Kötelező átfogó nemzeti célkitűzéseik megvalósítása érdekében a tagállamoknak a kötelező végső célkitűzéseik megvalósítása irányába mutató ütemterv-előirányzatot kell követniük. El kell készíteniük a megújuló energiára vonatkozó, ágazati célkitűzéseikre vonatkozó információkat is magában foglaló nemzeti cselekvési terveiket, annak szem előtt tartásával, hogy a biomasszának többféle felhasználása van, ezért alapvetően fontos az új biomassza-források mozgósítása. Ezenkívül a tagállamoknak meg kell hozniuk az e célok eléréséhez szükséges intézkedéseket. Minden tagállamnak – a megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervben a várható teljes bruttó energiafelhasználás értékelése során – fel kell mérnie, hogy az energiahatékonyság és az energiatakarékosság milyen mértékben tud hozzájárulni nemzeti célkitűzések megvalósításához. A tagállamoknak figyelembe kell venniük az energiahatékony technológiák optimális kombinációját a megújuló energiaforrásokból előállított energiával.

(20)

Annak érdekében, hogy a műszaki haladásból és a méretgazdaságosságból fakadó előnyöket ki lehessen használni, az ütemterv-előirányzatnak figyelembe kell vennie azt a lehetőséget, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználása a jövőben gyorsuló ütemben fog növekedni. Ilyen módon különös figyelmet lehet fordítani a műszaki haladás és a méretgazdaságosság hiányát aránytalan mértékben elszenvedő és ezért alulfejlett ágazatokra, amelyek mindazonáltal a jövőben jelentősen hozzájárulhatnak a 2020-as célkitűzések eléréséhez.

(21)

Az ütemterv-előirányzatnak 2005-öt kell kiindulópontként megjelölnie, hiszen ez az utolsó év, amelyben a megújuló energiaforrásokból előállított energia nemzeti részarányával kapcsolatban megbízható adatok állnak rendelkezésre.

(22)

Ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges, hogy a Közösség és a tagállamok jelentős mennyiségű pénzügyi forrást fordítsanak a megújuló energia előállítására alkalmazott technológiák kutatására és fejlesztésére. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek különösen kiemelt fontosságot kell tulajdonítania a megújuló energia előállítására alkalmazott technológiák kutatásának és fejlesztésének.

(23)

A tagállamok ösztönözhetik a helyi és regionális hatóságokat a nemzeti célkitűzéseket meghaladó célok meghatározására, valamint bevonhatják a helyi és regionális hatóságokat a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásába és a megújuló energiaforrásokból előállított energia előnyeinek tudatosításába.

(24)

A biomasszában rejlő valamennyi lehetőség kiaknázása érdekében a tagállamoknak és a Közösségnek támogatniuk kell a meglévő faanyagtartalékok erőteljesebb mozgósítását és új erdőgazdálkodási rendszerek kifejlesztését.

(25)

A megújuló energiaforrások terén az egyes tagállamok különböző adottságokkal rendelkeznek, és nemzeti szinten különböző támogatási rendszereket működtetnek a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében. A tagállamok többsége olyan támogatási rendszert alkalmaz, amely kizárólag a saját területén termelt, megújuló energiaforrásokból előállított energiát támogatja. A nemzeti támogatási rendszerek megfelelő működéséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok különböző adottságaiknak megfelelően ellenőrizhessék nemzeti támogatási rendszereik hatásait és költségeit. Az ezen irányelvben megfogalmazott cél elérésének egyik fontos eszköze a 2001/77/EK irányelv szerinti nemzeti támogatási rendszerek megfelelő működtetésének garantálása a befektetői bizalom megtartása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok a célkitűzések teljesítését célzó, hatékony nemzeti intézkedéseket dolgozhassanak ki. Ezen irányelv célja az, hogy a nemzeti támogatási rendszerek sérelme nélkül megkönnyítse a megújuló energiaforrásokból előállított energia határokon átnyúló támogatását. Olyan opcionális, tagállamok közötti együttműködési mechanizmusokat vezet be, amelyek révén lehetőségük nyílik megállapodni arról, hogy az egyik tagállam milyen mértékben támogatja a másik tagállamban folyó energiatermelést, valamint hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiát milyen mértékben kell beszámítani valamelyikük összesített nemzeti célértékébe. A célkitűzések teljesítésére vonatkozó mindkét intézkedés – azaz a nemzeti támogatási rendszerek és az együttműködési mechanizmusok – hatékonyságának biztosítása érdekében lényeges, hogy a tagállamok maguk dönthessék el, hogy nemzeti támogatási rendszerüket kiterjesztik-e a más tagállamokban termelt, megújuló energiaforrásokból előállított energiára, és ha igen, milyen mértékben, és erről az ezen irányelvben előirányzott együttműködési intézkedések alkalmazásával állapodhassanak meg.

(26)

Az energiaáraknak tükrözniük kell az energia előállításának és fogyasztásának külső költségeit, ideértve a megfelelő környezeti, társadalmi és egészségügyi ellátási költségeket is.

(27)

Állami támogatás szükséges ahhoz, hogy a Közösség elérje a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia térnyerésével kapcsolatos célkitűzéseit, különösen addig, amíg a belső piac villamosenergia-árai nem tükrözik a felhasznált energiaforrások teljes környezeti és társadalmi költségeit és hasznát.

(28)

A Közösségnek és a tagállamoknak a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztásának csökkentésére és a közlekedés energiahatékonyságának fokozására kell törekedniük. A közlekedési ágazat energiafelhasználása csökkentésének elsődleges eszközei a közlekedési tervezés, a tömegközlekedés támogatása, az autógyártásban az elektromos autók részarányának növelése, valamint energiahatékonyabb, kisebb méretű és motorteljesítményű autók gyártása.

(29)

A tagállamoknak törekedniük kell a megújuló energiaforrásokból előállított energiák sokféleségére valamennyi közlekedési ágazatban. A Bizottságnak 2015. június 1-jéig jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára, amelyben felvázolja a megújuló energiaforrásokból előállított energia növekvő használatának lehetőségeit az egyes közlekedési ágazatokban.

(30)

Ezen irányelv alkalmazásában a vízenergia és a szélenergia részarányának kiszámításakor az éghajlati változásokból eredő hatásokat a normalizálási szabály alkalmazásával kell kiegyenlíteni. Továbbá, a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamos energia nem tekintendő megújuló energiaforrásból előállított villamos energiának.

(31)

A légtermikus, geotermikus vagy hidrotermikus hő hasznosítható hőmérsékleti szinten való használatát lehetővé tevő hőszivattyúknak a működéshez elektromos áramra, vagy egyéb kiegészítő energiára van szükségük. Ezért a hőszivattyúk működtetéséhez használt energiát le kell vonni a teljes hasznosítható hőenergiából. Csak azok a hőszivattyúk vehetők számításba, amelyek hőtermelése (output) jelentősen meghaladja a működéséhez szükséges primer energia mennyiségét.

(32)

A passzív energiarendszerek az épületszerkezetet használják fel az energia munkába állítására. Ez energiamegtakarításnak felel meg. A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében az így hasznosított energia ezért ezen irányelv alkalmazásában nem vehető figyelembe.

(33)

Néhány tagállam teljes bruttó energiafogyasztásában nagy arányban szerepel a légi közlekedés. Tekintettel a jelenlegi technológiai és szabályozási akadályokra, amelyek nem teszik lehetővé bioüzemanyagok használatát a légi közlekedésben, helyénvaló részleges mentesítést adni ezeknek a tagállamoknak azáltal, hogy a nemzeti légi közlekedésben teljes bruttó energiafogyasztásuk felmérésénél figyelmen kívül hagyják azt a mennyiséget, amellyel túllépik az Eurostat által a légi közlekedésben felmért teljes bruttó energiafogyasztás 2005-ös közösségi átlagának másfélszeresét, azaz 6,18 %-ot. Ciprus és Málta, elszigetelt és peremterületeken lévő tagállamokként a légi közlekedésre, mint polgáraik és gazdaságuk számára létfontosságú közlekedési eszközre támaszkodnak. Ennek eredményeképpen a nemzeti légi közlekedésben mért teljes bruttó energiafogyasztásuk aránytalanul magas – a 2005-ös közösségi átlag több mint háromszorosa –, ezért aránytalanul érintettek a jelenlegi technológiai és szabályozási kötelezettségek által. E tagállamok számára ezért biztosítható, hogy ez a mentesítés kiterjedjen arra a mennyiségre, amellyel túllépik az Eurostat által a légi közlekedésben felmért teljes bruttó energiafogyasztás 2005-ös közösségi átlagát, vagyis 4,12 %-ot.

(34)

Egy, a megújuló energiát támogató energiamodell elérése érdekében ösztönözni kell a tagállamok közötti stratégiai együttműködést, adott esetben a régiók és a helyi hatóságok bevonásával.

(35)

Az ezen irányelvben foglalt rendelkezések kellő figyelembevétele mellett a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az ezen irányelvben meghatározott célkitűzésekkel kapcsolatban az együttműködés minden megfelelő formáját használják ki. Az együttműködés folyhat valamennyi szinten, két- vagy többoldalúan. A kizárólag ezen irányelvben előírt – a célkitűzés kiszámítására és a célkitűzésnek való megfelelésre kiható – mechanizmusokon, nevezetesen a tagállamok közötti statisztikai átruházásokon, közös projekteken, a közös támogatási rendszereken és az átláthatósági platformon kívül az együttműködés megvalósulhat például az információ és a legjobb gyakorlatok cseréjével is, különösen az ezen irányelvben meghatározott átláthatósági platformon, valamint a támogatási rendszerek valamennyi típusának egyéb önkéntes összehangolása formájában is.

(36)

Annak érdekében, hogy lehetőség legyen az ezen irányelvben megállapított célkitűzések teljesítésének költségeit csökkenteni, helyénvaló a tagállamokban a megújuló energiaforrásokból más tagállamban előállított energia fogyasztását mind előmozdítani, mind lehetővé tenni, hogy a tagállamok a más tagállamokban felhasznált, megújuló energiaforrásokból származó energiát saját nemzeti célkitűzéseikbe beszámítsák. Ezért rugalmassági intézkedések szükségesek, amelyek azonban a tagállamok ellenőrzése alatt maradnak annak érdekében, hogy ne akadályozzák őket céljaik elérésében. Ezek a rugalmassági intézkedések statisztikai átruházások, valamint a tagállamok közötti közös projektek és/vagy közös támogatási rendszerek formájában valósulnak meg.

(37)

Lehetővé kell tenni a megújuló energiaforrásokból a Közösségen kívül előállított importált villamos energia beszámítását a tagállami célkitűzésekbe. Mindazonáltal annak elkerülésére, hogy a meglévő megújuló energiaforrásokból előállított energia eltérítése és hagyományos energiaforrásokkal való részleges vagy teljes helyettesítése miatt az üvegházhatású gázok nettó kibocsátása megnőjön, csak az olyan villamos energia jogosult a beszámításra, amelyet az irányelv hatálybalépése után működésbe helyezett létesítményben, vagy az említett időpontot követően felújított, megnövelt kapacitású létesítményben termeltek. Annak garantálása érdekében, hogy a Közösségben és a harmadik országokban ténylegesen megújuló energiaforrásból előállított energia lépjen a hagyományos energia helyébe, célszerű biztosítani az ilyen behozatal megbízható nyomon követhetőségét és beszámíthatóságát. Mérlegelni kell harmadik országokkal a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kereskedelmének szervezésére vonatkozó megállapodások megkötését. Amennyiben az Energiaközösségről szóló szerződés (12) alapján hozott ilyen értelmű határozat következtében ezen irányelv vonatkozó rendelkezései az említett szerződés szerződő feleire nézve kötelezővé válnak, a tagállamok közötti együttműködést szolgáló, ezen irányelvben előírt intézkedések rájuk nézve is alkalmazandók lesznek.

(38)

Amikor a tagállamok a villamos energia megújuló energiaforrásokból való termelésével kapcsolatos közös projekteket hajtanak végre egy vagy több harmadik országgal, célszerű, hogy ezek a projektek kizárólag újonnan épített létesítményeket vagy újonnan megnövelt kapacitású létesítményeket érintsenek. Ez segít biztosítani azt, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának az adott harmadik ország teljes energiafogyasztásában képviselt aránya ne csökkenjen a megújuló energia közösségi importja következtében. Ezenkívül az érintett tagállamoknak lehetővé kell tenniük az adott harmadik országban vagy országokban a közös projektben érintett létesítményben zajló termelés egy részének belföldi felhasználását. A közös projektekben részt vevő harmadik országokat a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell továbbá arra, hogy a megújuló energiával kapcsolatos, ambiciózus célkitűzéseket tartalmazó politikát dolgozzanak ki.

(39)

Megjegyezve, hogy a harmadik országokban folytatott magas európai érdekeltségű projekteknek – mint például a földközi-tengeri napenergiaterv – hosszú időbe telhet, amíg teljesen összekapcsolódnak a Közösség területével, ezért helyénvaló elősegíteni fejlesztésüket azáltal, hogy a tagállamok számára lehetővé teszik, hogy a nemzeti célkitűzéseikben korlátozott mennyiségben figyelembe vegyék az ilyen projektek által az összekapcsolódás létrehozása során termelt energiát.

(40)

A megújuló energiaforrást hasznosító erőművek jóváhagyását, minősítését és engedélyezését felügyelő közigazgatási szervezet által alkalmazott eljárásnak a szabályok egyes projektekre történő alkalmazása során objektívnek, átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lennie. Különösen helyénvaló a felesleges akadályok kiküszöbölése, amelyek abból erednek, hogy a megújuló energiával kapcsolatos projekteket a jelentős egészségügyi kockázatot képviselő létesítmények közé sorolják.

(41)

Az átlátható szabályok és a különböző engedélyezési hatóságok közötti együttműködés hiánya bizonyítottan gátolja a megújuló energiaforrásokból előállított energia elterjedését. Ezért a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak figyelembe kell venniük a megújulóenergia-ágazat sajátos szerkezetét, a villamos energiát, a fűtő- és hűtőenergiát, illetve a közlekedési üzemanyagokat a megújuló energiaforrásokból előállító üzemek és a hozzájuk kapcsolódó szállítási és elosztási hálózati infrastruktúrák építésére és működésére vonatkozó közigazgatási engedélyezési eljárásaik felülvizsgálata során. A közigazgatási jóváhagyási eljárásokat tehát egyszerűsíteni kell a megújuló energiaforrásokból előállított energiát felhasználó létesítmények számára megállapított átlátható menetrendekkel. A tervezési szabályokat és útmutatókat módosítani kell, hogy azok tekintetbe vegyék a költséghatékony és környezetre kedvező hatású, megújuló energiaforrásokon alapuló fűtő-, hűtő- és villamosenergia-berendezéseket.

(42)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia gyors elterjedése érdekében és annak általánosan magas fenntarthatósági és jótékony környezetvédelmi tulajdonsága tekintetében a tagállamoknak a szennyezettség csökkentését és az ipartelepek ellenőrzését, a légszennyezettség elleni harcot, illetve a veszélyes anyagok környezetbe való kibocsátásának megelőzését vagy csökkentését folytató létesítmények engedélyezéséhez szükséges igazgatási szabályok, tervezési struktúrák és jogszabályok alkalmazása során figyelembe kell venniük a megújuló energiaforrásoknak a környezetvédelmi és éghajlat-változási célkitűzések teljesítéséhez való hozzájárulását, különösen a nem megújuló energia előállítására szolgáló létesítményekhez képest.

(43)

Az ebben az irányelvben meghatározott célkitűzésekhez az egyes állampolgárok részéről való hozzájárulás ösztönzése érdekében az érintett hatóságok mérlegelhetik annak lehetőségét, hogy a megújuló energiát előállító kisméretű, decentralizált egyedi eszközök telepítése tekintetében az illetékes szerv egyszerű értesítése lépjen az engedélyezés helyébe.

(44)

Biztosítani kell az ezen irányelv célkitűzései és a Közösség környezetvédelmi jogszabályai közötti koherenciát. A tagállamoknak – különösen a megújuló energia előállítására szolgáló létesítmények értékelésével, tervezésével vagy engedélyezésével kapcsolatos eljárások során – figyelembe kell venniük a közösségi környezetvédelmi jogszabályokat és a megújuló energiaforrásoknak a környezetvédelmi és éghajlat-változási célkitűzések teljesítéséhez való hozzájárulását, különösen a nem megújuló energia előállítására szolgáló létesítményekhez képest.

(45)

A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (13) hatálya alá tartozó, többek között a minőségi szintekkel, tesztelési módszerekkel és használati feltételekkel kapcsolatos nemzeti műszaki előírások és egyéb követelmények nem akadályozhatják a megújuló energián alapuló berendezések és rendszerek kereskedelmét. A megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatási rendszerei ezért nem írhatnak elő olyan nemzeti műszaki előírásokat, amelyek a hatályos közösségi szabványoktól eltérnek, vagy megkövetelik a támogatásban részesített berendezések vagy rendszerek egy meghatározott helyen, illetve egy meghatározott testület által való minősítését, illetve tesztelését.

(46)

Célszerű, hogy a tagállamok fontolóra vegyék a megújuló energiaforrásból előállított energiát használó távfűtés és távhűtés támogatására szolgáló mechanizmusokat.

(47)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának minimumkövetelményeit az új és felújított épületek vonatkozásában megállapító szabályok és kötelezettségek nemzeti és regionális szinten a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának jelentős emelkedéséhez vezettek. Ezeket az intézkedéseket, az energiahatékonyabb megújuló energiaforrásból előállított energia alkalmazásait előmozdító építési előírások és szabályzatok kialakításával együtt bátorítani kell a szélesebb közösségi környezetben.

(48)

A megújuló energiaforrásból előállított energia épületekben való minimálisan felhasználandó szintje előírásának elősegítése és gyorsítása érdekében helyénvaló lehet a tagállamokban előírni, hogy ezek a szintek úgy valósíthatók meg, hogy a 2002/91/EK irányelv által előírt minimális energiateljesítmény elérésében figyelembe veszik a megújuló energiaforrásokból előállított energiák tényezőjét, amely épületenként a szénkibocsátás költséghatékony csökkentését eredményezi.

(49)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia elterjedésének bátorítása érdekében orvosolni kell a tájékoztatási és képzési hiányosságokat, különösen a fűtés és a hűtés ágazatában.

(50)

Amennyiben az üzembe helyezői szakma gyakorlásának megkezdése, illetve gyakorlása a szabályozott szakmák körébe tartozik, a szakmai képesítések elismerésének feltételeit a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) tartalmazza. Ennélfogva ezen irányelv alkalmazása nem érinti a 2005/36/EK irányelvet.

(51)

Habár a 2005/36/EK irányelv megállapítja a szakmai képesítések kölcsönös elismerésére vonatkozó követelményeket, beleértve az építészekét is, további biztosítékokra van szükség annak érdekében, hogy az építészek és tervezők a tervezés és kivitelezés során megfelelően tekintetbe vegyék a megújuló energiaforrások és a magas hatékonyságú technológiák optimális kombinációjának alkalmazását. A tagállamoknak e tekintetben világos iránymutatást kell adniuk. Ezt a 2005/36/EK irányelv és különösen annak 46. és 49. cikkének sérelme nélkül kell megtenniük.

(52)

Az ezen irányelv alkalmazása céljából kiadott származási garancia kizárólagos rendeltetése, hogy a végső fogyasztó felé bizonyítsa, hogy az energia egy meghatározott arányát vagy mennyiségét megújuló energiaforrásokból állították elő. A származási garanciát annak birtokosa átruházhatja másra, függetlenül attól az energiától, amelyre vonatkozik. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy egy adott, megújuló energiaforrásokból előállított energiával előállított villamosenergia-egységet csak egyszer lehessen egy fogyasztónak juttatni, el kell kerülni a kétszeres beszámítást és a származási garanciák kétszeres kiadását: a megújuló energiaforrásból előállított olyan energia, amelynek származási garanciáját a termelő elkülönítve értékesítette, nem juttatható vagy értékesíthető a végső fogyasztónak megújuló energiaforrásból előállított energiaként. Fontos különbséget tenni a támogatási rendszerek vonatkozásában kiadott zöld bizonyítványok és a származási garancia között.

(53)

Helyénvaló lehetővé tenni, hogy a zöld villamos energia felemelkedő fogyasztói piaca hozzájáruljon a megújuló energiaforrásból előállított energia előállítását szolgáló új létesítmények építéséhez. A tagállamok ezért a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban előírhatják az energiahordozóikat a végső fogyasztók rendelkezésére bocsátó villamosenergia-szolgáltatók számára, hogy a származási garanciák minimális százalékban megújuló energiaforrásokból előállított energia előállítására szolgáló, újonnan épített létesítményekből származzanak.

(54)

A 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésével összhangban fontos tájékoztatást nyújtani a végső fogyasztók számára arról, hogy a támogatott villamos energia hogyan oszlik meg. Ezen fogyasztói információ minőségének javítása érdekében – különösen az új létesítmények által megújuló energiaforrásokból termelt energia tekintetében – a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a tagállami intézkedések hatékonyságát.

(55)

A hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló, 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelő erőművek által termelt villamos energia eredetét bizonyító származási garanciákról rendelkezik. Ezeket a származási garanciákat nem lehet felhasználni a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdése szerinti, a megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásáról szóló tájékoztatás során, mivel ez kétszeres beszámításhoz és kétszeres tájékoztatáshoz vezetne.

(56)

A származási garanciák önmagukban nem jogosítanak fel a nemzeti támogatási rendszerek igénybevételére.

(57)

A szakaszos integrált megújulóenergia-termelés érdekében a megújuló energiaforrásokból előállított energia szállítási és elosztási hálózatba való bekapcsolásához, valamint a közbülső energiatároló rendszerek használatához támogatásra van szükség.

(58)

Fel kell gyorsítani a megújuló energiával kapcsolatos projektek – többek között a transzerurópai energiahálózatokra vonatkozó (TEN-E) program keretében „a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos európai érdekű projektek” – kifejlesztését. E célból a Bizottságnak elemeznie kell az ilyen projektek finanszírozásának javítására szolgáló módszereket. Különös figyelmet kell fordítani a megújuló energiával kapcsolatos azon projektekre, amelyek hozzá fognak járulni a Közösség és a szomszédos országok energiaellátása biztonságának jelentős növeléséhez.

(59)

Az országok közötti rendszer-összeköttetés megkönnyíti a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia bekapcsolását a hálózatba. Az ingadozás kiegyenlítése mellett, a rendszer-összeköttetés csökkentheti a kiegyenlítés költségeit, előmozdítja az árak csökkentését eredményező valódi versenyt, és elősegíti a hálózatok fejlődését. A szállítási kapacitások megosztása és optimális használata elkerülhetővé teheti az új építésű vezetékek iránti túlzott igényt.

(60)

A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára biztosított elsőbbségi hozzáférés és garantált hozzáférés fontos a megújuló energiaforrásoknak a villamos energia belső piacába való integrációja szempontjából, összhangban a 2003/54/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével, továbbfejlesztve 11. cikkének (3) bekezdését. A távvezeték-hálózat megbízhatósága és biztonsága fenntartásához és a teherelosztáshoz kapcsolódó követelmények tagállamonként változhatnak a nemzeti távvezeték-hálózat sajátosságaitól és biztonságos működésétől függően. A távvezeték-hálózathoz csatlakozott, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát előállító bekapcsolt termelők számára a hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés biztosítékot nyújt arra, hogy a megújuló energiaforrásból előállított villamos energiát a csatlakozási szabályokkal összhangban a forrás rendelkezésre állásakor mindenkor képesek lesznek eladni és továbbítani. Abban az esetben, ha a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia integrálódott az azonnali ügyleteket bonyolító piacokba, a garantált hozzáférés biztosítja, hogy az eladott és támogatott villamos energia teljes mennyisége hozzáfér a távvezeték-hálózathoz, és ezáltal a hálózatra kapcsolt létesítmények által termelt, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiából a lehető legnagyobb mennyiség használható fel. Mindez ugyanakkor nem jelent semmilyen kötelezettséget a tagállamok számára arra nézve, hogy a megújuló energiát támogassák vagy azzal kapcsolatos vásárlási kötelezettséget írjanak elő. Más rendszerek szabott árat határoznak meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia tekintetében, amihez általában a rendszerüzemeltető vásárlási kötelezettsége párosul. Ebben az esetben az elsőbbségi hozzáférés eleve biztosított.

(61)

Bizonyos körülmények között nem lehetséges a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállítását és elosztását teljes mértékben biztosítani a távvezeték-rendszer megbízhatóságának vagy biztonságának veszélyeztetése nélkül. Ilyen körülmények között helyénvaló lehet, ha az érintett termelők részére pénzügyi kompenzációt nyújtanak. Ezen irányelv célkitűzései mindazonáltal megkövetelik, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállítása és elosztása a távvezeték-rendszer megbízhatóságának vagy biztonságának veszélyeztetése nélkül, folyamatosan növekedjen. E célból a tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia nagyobb mértékben áramoljon, többek között a változó források és a ma még nem tárolható források sajátosságainak figyelembevételével. Az irányelv célkitűzései által megkövetelt mértékig a megújuló energiát előállító új létesítményekhez történő csatlakozást a lehető leghamarabb engedélyezni kell. A hálózati csatlakozási eljárások meggyorsítására a tagállamok elsődleges, illetve fenntartott csatlakozási kapacitást biztosíthatnak a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát termelő új létesítmények számára.

(62)

A megújuló energiaforrást hasznosító új villamosenergia- és gáztermelőknek a villamosenergia- és gázhálózatba való bekapcsolási költségeit objektíven, átláthatóan és megkülönböztetésmentesen kell megállapítani, továbbá megfelelően figyelembe kell venni azt a hasznot, amelyet a hálózatba bekapcsolt megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-termelők és a helyi, megújuló energiaforrásokból előállított gázt termelők jelentenek a villamosenergia- és gázhálózat számára.

(63)

Azon villamosenergia-termelők részére, akik a közösségi peremterületek, különösen a szigetek vagy alacsony népsűrűségű régiók megújuló energiaforrásokból előállított energiapotenciálját használják ki – amikor csak megvalósítható – ésszerű bekapcsolási költségeket kell biztosítani azért, hogy ne kerüljenek tisztességtelen hátrányba azokkal a termelőkkel szemben, akik központibb, jobban iparosodott és sűrűbben lakott területeken működnek.

(64)

A 2001/77/EK irányelv megállapította azt a keretet, amely a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának a vezetékhálózatba történő bekapcsolását szabályozza. Mindazonáltal a bekapcsolás tényleges mértékét illetően jelentős eltérés alakult ki a tagállamok között. Ezért meg kell erősíteni a keretet, és időszakonként felül kell vizsgálni tagállami szintű alkalmazását.

(65)

A bioüzemanyagok előállításának fenntarthatónak kell lennie. Az ezen irányelvben meghatározott célkitűzéseknek való megfelelés céljára használt, illetve a nemzeti támogatási rendszerek által támogatott bioüzemanyagokkal kapcsolatban meg kell követelni a fenntarthatósági kritériumok betartását.

(66)

Ezen irányelv keretében a Közösségnek megfelelő lépéseket kell tennie, ideértve a bioüzemanyagok fenntarthatósági feltételeinek, valamint a második és harmadik generációs bioüzemanyagok kifejlesztésének előmozdítását a Közösségben és a világ minden táján, valamint a mezőgazdaság terén folytatott kutatások fokozását.

(67)

A bioüzemanyagokra alkalmazott fenntarthatósági kritériumok bevezetése a célját nem fogja elérni, ha ezek a termékek nem felelnek meg a kritériumoknak, és bioüzemanyag helyett folyékony bio-energiahordozóként kerülnek felhasználásra a fűtés vagy a villamos energia ágazatában. Ezért a fenntarthatósági kritériumokat általában a folyékony bio-energiahordozókra is alkalmazni kell.

(68)

A 2007. márciusi Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, valamennyi megújuló energiaforrás felhasználásáról szóló átfogó irányelvre, amely a bioenergia fenntartható termelését és felhasználását biztosító kritériumokat és rendelkezéseket tartalmazna. Ezek a fenntarthatósági kritériumok egy szélesebb, egységes keret részét alkothatják, amely nemcsak a bioüzemanyagokra, hanem minden folyékony bio-energiahordozókra is vonatkozik. Ennek az irányelvnek ezért tartalmaznia kell ilyen fenntarthatósági kritériumokat. Alapvető fontosságú, hogy ugyanazok a fenntarthatósági kritériumok legyenek alkalmazandók egyrészt ezen irányelv, másrészt a 98/70/EK irányelv alkalmazásában, az energiaügyi és környezeti szakpolitikák közötti koherens megközelítés biztosítása, valamint az üzleti vállalkozásokra háruló többletköltségek és olyan ellentmondásos környezetvédelmi szabályok elkerülése érdekében, amelyek nem eredményeznének egy egységes megközelítést. Ugyanezen okból ezen a téren kerülendő a kettős jelentéstétel. A Bizottság és az illetékes nemzeti hatóságok továbbá összehangolják tevékenységüket egy fenntarthatósági szempontokért felelős külön bizottság keretében. Ezenkívül a Bizottságnak 2009-ben felül kell vizsgálnia a biomassza egyéb alkalmazásai bevonásának lehetőségét, valamint ennek módozatait.

(69)

Az ezen irányelvben a bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio-energiahordozók iránti kereslet, illetve az ezek használatára vonatkozó ösztönzők világméretű növekedése nem járhat a biológiai sokféleséggel rendelkező földterületek elpusztításával. Ezeket a számos nemzetközi egyezményben az egész emberiség közkincsének elismert véges erőforrásokat meg kell őrizni. A közösségi fogyasztók ráadásul erkölcsileg megengedhetetlennek tartanák, hogy a megnövekedett bioüzemanyag- és egyéb folyékony bioenergiahordozó-fogyasztásuk a biológiai sokféleséggel rendelkező földterületek elpusztítását eredményezheti. Ezért szükséges olyan fenntarthatósági kritériumokról rendelkezni, amelyek biztosítják, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók csak akkor jogosultak ösztönző eszközökre, ha garantálni lehet, hogy nem biológiai sokféleséggel rendelkező területekről származnak, illetve a természetvédelmi célokra kijelölt területek vagy a ritka, illetve veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt területek esetében az érintett illetékes hatóság kimutatja, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes ezekkel a célokkal. A választott fenntarthatósági kritériumok szerint egy erdő biológiai sokféleséggel rendelkezik, ha az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a globális erdészeti erőforrások felmérésében használt meghatározása szerint – amelyet az egyes országok világszerte az elsődleges erdők kiterjedésére vonatkozó jelentéseikben használnak – elsődleges erdőnek minősül, vagy ha természetvédelmi célú nemzeti törvények védik. Azok a területek is idetartoznak, amelyeken nem faeredetű erdészeti termékek begyűjtésére kerül sor, feltéve, hogy az emberi hatás nem jelentős. A FAO által meghatározott egyéb erdőfajták, mint például az átalakított természetes erdők, a féltermészetes erdők és ültetvények nem tekintendők elsődleges erdőnek. Továbbá tekintettel bizonyos mérsékelt övi és trópusi gyepterületek – többek között a magas fokú biológiai sokféleséget képviselő szavannák, sztyeppék, bozótosok és prérik – magas fokú biológiai sokféleséget képviselő jellegére, helyénvaló, hogy az ilyen területekről származó nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok ne legyenek jogosultak az ezen irányelvben meghatározott ösztönző eszközökre. A Bizottságnak meg kell állapítania a megfelelő kritériumokat és földrajzi térségeket az ilyen magas fokú biológiai sokféleséget képviselő gyepterület meghatározásához, a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteknek és a vonatkozó nemzetközi szabályoknak megfelelően.

(70)

Ha olyan földterületeket fordítanak bioüzemanyagok vagy egyéb, folyékony bio-energiahordozók nyersanyagainak termesztésére, amelyek talajában vagy növényzetében jelentős szénkészletek vannak, az ott tárolt szén egy része általában kiszabadul az atmoszférába, és szén-dioxiddá válik. Az ebből eredően az üvegházhatású gázokra gyakorolt negatív hatás – néhány esetben igen nagy különbözettel – semlegesítheti a bioüzemanyagok, illetve a folyékony bio-energiahordozók által az üvegházhatású gázokra gyakorolt pozitív hatást. A művelési ág megváltoztatásának tehát a szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt teljes hatását be kell számítani az egyes bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio-energiahordozók üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarításába. Ez szükséges ahhoz, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás kiszámítása során a bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio-energiahordozók használatának a szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt hatásainak összességét figyelembe vegyék.

(71)

A földterületek művelési ága megváltoztatásának az üvegházhatású gázokra gyakorolt hatásának számításakor a gazdasági szereplőknek a földhasználathoz és a művelési ág megváltoztatása utáni földhasználathoz kapcsolódó szénkészletek tényleges értékeit kell használniuk. Ezen kívül szabványértékeket is használniuk kell. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport munkája e szabványértékek megállapításához jó alapot szolgáltat. Ez a munka azonban még nem hozzáférhető a gazdasági szereplők által közvetlenül alkalmazható formában. Éppen ezért a Bizottságnak e munkával kapcsolatban iránymutatást kell adnia, amely ezen irányelv alkalmazásában alapul szolgálhat a szénkészletek megváltozásának kiszámításához, beleértve a 10 és 30 % közötti lombkorona-fedettségű erdőterületeket, szavannákat, bozótosokat és prériket.

(72)

Helyénvaló, hogy a Bizottság módszertanokat dolgozzon ki a tőzeges ősláp lecsapolásának az üvegházhatású gázkibocsátásra kifejtett hatásának vizsgálatára.

(73)

Nem fordíthatók bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio-energiahordozók termelésére a földterületeknek azok a típusai, amelyek művelési ágának megváltoztatásakor a szénkészletveszteséget a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók termeléséből származó üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítással nem lehet – a éghajlatváltozás elleni küzdelem sürgősségére tekintettel – ésszerű időn belül ellensúlyozni, hogy ezáltal elkerülhető legyen a gazdasági szereplők szükségtelenül nagy terhelése a kutatás terén, és hogy az olyan, nagy szénkészletekkel rendelkező földterületek művelési ágának megváltoztatására ne kerüljön sor, amelyek visszatekintve nem lettek volna jogosultak a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók termelésére. A világ szén-dioxid-készleteinek felmérései azt mutatják, hogy a vizes élőhelyeket és az összefüggő, 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel rendelkező erdőterületeket ebbe a kategóriába kell sorolni. A 10 és 30 % közötti lombkorona-fedettséggel rendelkező erdőterületeket is ide kell sorolni, kivéve, ha bizonyított, hogy szénkészletük elég alacsony ahhoz, hogy sor kerülhessen a művelési ág ezen irányelvben meghatározott szabályok szerinti megváltoztatására. A vizes élőhelyekre való utaláskor a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről szóló, 1971. február 2-án Ramszariban elfogadott egyezmény fogalommeghatározását kell figyelembe venni.

(74)

Az ebben az irányelvben meghatározott ösztönző eszközök elősegítik a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fokozott mértékű előállítását világszerte. A Közösségben termesztett nyersanyagból előállított bioüzemanyagoknak és a folyékony bio-energiahordozóknak meg kell felelniük a Közösség agrár-környezetvédelmi követelményeinek is, beleértve a felszín alatti és a felszíni vizek minőségének védelmére vonatkozó követelményeket, valamint a társadalmi követelményeknek. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítása során egyes harmadik országokban esetleg nem tartják be a minimális környezetvédelmi és szociális követelményeket. Ezért helyénvaló ösztönözni olyan két- és többoldalú megállapodások, valamint önkéntes alapú nemzetközi és nemzeti rendszerek kidolgozását, amelyek lefedik a legfontosabb környezetvédelmi és szociális megfontolásokat annak érdekében, hogy ezáltal világszerte elősegítsék a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntartható előállítását. Ilyen megállapodások vagy rendszerek hiányában a tagállamok előírhatják gazdasági szereplőik számára, hogy e kérdésekről jelentésben számoljanak be.

(75)

A Bizottságnak 2009-ben elemeznie kell a biomasszának a bioüzemanyagoktól és a folyékony bio-energiahordozóktól eltérő, energiacélú felhasználására vonatkozó fenntarthatósági rendszer követelményeit, tekintetbe véve annak szükségességét, hogy a biomasszaforrásokkal való gazdálkodás fenntartható legyen.

(76)

A fenntarthatósági kritériumok csak akkor lesznek hatékonyak, ha a piaci szereplők magatartásának megváltozásához vezetnek. A piaci szereplők csak akkor fogják magatartásukat megváltoztatni, ha az e kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók felárra tarthatnak igényt. A megfelelőség ellenőrzésére szolgáló tömegmérleg-módszer szerint a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítása és a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók Közösségen belüli fogyasztása között fizikai kapcsolat áll fenn, amely megfelelő egyensúlyt hoz létre a kereslet és kínálat között, és nagyobb felárat biztosít, mint ami az ilyen kapcsolattal nem rendelkező rendszerekben elérhető. Annak érdekében, hogy a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat magasabb áron lehessen értékesíteni, a rendszer integritásának fenntartása, ugyanakkor az ipar ésszerűtlenül nagy terhelésének elkerülése mellett ezért a tömegmérleg-rendszert kell a megfelelőség ellenőrzésére használni. Ugyanakkor egyéb ellenőrzési módszereket is mérlegelni kell.

(77)

Szükség esetén a Bizottságnak megfelelően figyelembe kell vennie a millenniumi ökoszisztéma-értékelést, amely hasznos adatokkal szolgál legalább azon területek megőrzéséhez, amelyek kritikus helyzetben alap-ökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem és az eróziógátlás).

(78)

Indokolt figyelemmel kísérni a biomassza-előállítás hatását, amely például a földhasználat megváltozásából – többek között az áttelepítésből – vagy az invazív idegen fajok megjelenéséből ered, továbbá figyelemmel kell kísérni a biológiai sokféleségre gyakorolt egyéb hatásokat, valamint az élelmiszer-termelésre és a helyi jólétre gyakorolt hatásokat. A Bizottságnak figyelembe kell vennie minden vonatkozó információforrást, beleértve a FAO éhségtérképét. A bioüzemanyagokat oly módon kell támogatni, hogy az ösztönözze a mezőgazdasági termelékenység fokozását és a degradálódott földterületek használatát.

(79)

A Közösségnek érdekében áll, hogy előmozdítsa a többoldalú és kétoldalú megállapodásokat és a fenntartható bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítására vonatkozó normákat megállapító és azok betartását igazoló önkéntes nemzetközi és nemzeti rendszereket. Ezért rendelkezni kell az ilyen megállapodások és rendszerek megbízható bizonyítékot és adatokat szolgáltató voltával kapcsolatos határozat hozataláról, feltéve, hogy a megbízhatóság, átláthatóság és független audit megfelelő követelményeit teljesítik.

(80)

Egyértelmű szabályokat kell megállapítani a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók és azok fosszilis üzemanyag komparátorai által okozott üvegházhatású gázkibocsátás kiszámításához.

(81)

Az üzemanyagok előállításából és felhasználásából származó üvegházhatású gázkibocsátások kiszámításánál a társtermékeket is számításba kell venni. Szakpolitikai célra a behelyettesítési módszer megfelelő, de az egyes gazdasági szereplőket és közlekedési üzemanyag szállítmányokat illető szabályozási célra nem. Ezekben az esetekben az energiaelosztásos módszer használata a legmegfelelőbb, mert könnyű alkalmazni, időben kiszámítható, a lehető legnagyobb mértékben ellensúlyozza az ellentétes hatású ösztönzőket, és eredményei általában összehasonlíthatók a behelyettesítési módszer által szolgáltatott eredmények sorával. A szakpolitikai elemzés céljaira a Bizottságnak jelentéseiben be kell számolnia a behelyettesítési módszer eredményeiről is.

(82)

Az aránytalanul nagy közigazgatási terhek elkerülése érdekében az általános bioüzemanyag-előállítási módokhoz meg kell határozni az alapértelmezett értékek jegyzékét, és ezt a későbbi megbízható adatok rendelkezésre állásakor frissíteni és bővíteni kell. A gazdasági szereplők mindig jogosultak a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók általi üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítások jóváírására, a jegyzékben megállapított szint szerint. Ha egy előállítási módra megállapított üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás alapértelmezett értéke alacsonyabb, mint az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítások megkövetelt minimális szintje, a minimumszintnek való megfelelésüket igazolni kívánó termelőknek bizonyítaniuk kell, hogy az előállítási folyamatukból eredő tényleges kibocsátások alacsonyabbak az alapértelmezett értékek kiszámításakor feltételezett értékeknél.

(83)

Az ezen alapértelmezett értékek kiszámításához használt adatokat célszerű független tudományos szakértői forrásokból begyűjteni, és azokat a források munkájából származó újabb eredményeknek megfelelően naprakésszé tenni. A Bizottságnak ösztönöznie kell e forrásokat, hogy munkájuk naprakésszé tétele során foglalkozzanak az üvegházhatású gázok növénytermesztésből származó kibocsátásával, a regionális és éghajlati feltételek hatásával, a fenntartható mezőgazdasági és biogazdálkodási módszereket alkalmazó növénytermesztés hatásával, valamint a termelők – a Közösségen belül és harmadik országokban egyaránt – és a civil társadalom tudományos hozzájárulásával.

(84)

Annak érdekében, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítására használt nyersanyagok termesztését ne bátorítsák olyan területeken, ahol ez magas üvegházhatásúgáz-kibocsátásokhoz vezetne, az alapértelmezett értékek használatát olyan térségekre kell korlátozni, ahol az ilyen hatásokat megbízhatóan ki lehet zárni. Az aránytalanul nagy adminisztratív terhek elkerülése érdekében ugyanakkor indokolt, hogy a tagállamok nemzeti és regionális átlagokat határozzanak meg a növénytermesztésből – beleértve a műtrágyák használatából – eredő kibocsátások tekintetében.

(85)

Világszerte nő a mezőgazdasági nyersanyagok iránti kereslet. E növekvő kereslet kielégítésére részben a mezőgazdasági földterületek számának növelésével fog sor kerülni. A súlyosan degradálódott vagy erősen szennyezett, és mezőgazdasági célra jelenlegi állapotukban ennélfogva nem használható földterületek helyreállítása az egyik eszköz a termelésre alkalmas földek számának növelésére. Mivel a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatának ösztönzése hozzájárul a mezőgazdasági nyersanyagok iránti kereslet növekedéséhez, a fenntarthatósági rendszernek elő kell mozdítania a helyreállított degradálódott földterületek használatát. A bioüzemanyagok előtérbe helyezése következtében a termesztett növények iránt megnövekedett nettó kereslet még abban az esetben is a növénytermesztésre használt földterület nettó növekedéséhez vezethet, ha a bioüzemanyagok előállításához már szántóföldi használatban lévő földterületen termelt nyersanyagokat használnak. Ez olyan földterületeket is érinthet, amelyek talajában jelentős szén-dioxid-készletek vannak megkötve, amelyek művelés esetén kárt okozva felszabadulnának. E veszély enyhítése érdekében célszerű olyan kiegészítő intézkedéseket bevezetni, amelyek célja a már növénytermesztésre használt földterületeken a termelékenységi szint növelése, a degradálódott földterületek használata, valamint a – közösségi bioüzemanyag-fogyasztásról szóló irányelv, valamint a bioüzemanyag-fogyasztással foglalkozó egyéb jogi eszközök által megállapítottakhoz hasonló – fenntarthatósági kritériumok elfogadása. A Bizottságnak a földhasználat közvetett megváltoztatásából eredő üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére konkrét módszertant kell kidolgoznia. E célból a Bizottságnak elemeznie kell különösen a rendelkezésére álló legmegbízhatóbb tudományos bizonyítékok alapján, többek között egy, a földhasználat közvetett változását jelző tényező beépítését az üvegházhatású gázkibocsátás számításakor, illetve annak szükségességét, hogy ösztönözzék azokat a fenntartható bioüzemanyagokat, amelyek minimálisra csökkentik a földhasználat megváltoztatásának hatását és javítják a bioüzemanyag fenntarthatóságát a közvetett földhasználat megváltoztatása tekintetében. E módszertan kidolgozásakor a Bizottság foglalkozik különösen a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagoknak a földhasználat közvetett megváltoztatására gyakorolt esetleges hatásával.

(86)

A megfelelő piaci bioüzemanyag-részarány elérésének lehetővé tétele érdekében szükséges az EN590/2004 szabványnál biodízelt nagyobb arányban tartalmazó dízelolaj forgalomba hozatalának biztosítása.

(87)

A felhasznált alapanyagok választékát bővítő bioüzemanyagokat a nemzeti bioüzemanyag-kötelezettségekben nagyobb arányban kell szerepeltetni annak biztosítása érdekében, hogy kereskedelmi szempontból életképessé váljanak.

(88)

Rendszeres jelentéstételre van szükség ahhoz, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia fejlesztése folyamatosan a figyelem középpontjában maradjon nemzeti és közösségi szinten. Célszerű előírni a tagállamok által benyújtandó nemzeti cselekvési tervek harmonizált formátumának használatát. E cselekvési tervek tartalmazhatják az előirányzott intézkedések becsült költségeit és hasznát, a meglévő hálózati infrastruktúra szükséges bővítéséhez és/vagy megerősítéséhez kapcsolódó intézkedéseket, az előzetes ütemtervben meghatározott szintet meghaladó megújuló energiaforrásokból előállított energia előállításának becsült költségeit és hasznát, a nemzeti támogatási rendszerekre vonatkozó információkat és a megújuló energiának az új vagy felújított épületekben való felhasználására vonatkozó információkat.

(89)

Támogatási rendszereik megtervezése során a tagállamok elősegíthetik a járulékos előnyöket nyújtó bioüzemanyagok használatát, beleértve a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból, a lignocellulóz-tartalmú anyagokból, algákból, valamint az elsivatagosodás elleni küzdelem érdekében száraz területeken termelt, öntözést nem igénylő növényekből előállított bioüzemanyagokat, kellően tekintetbe véve egyrészt a hagyományos bioüzemanyagokból történő energiatermelés és másrészt a járulékos előnyöket szolgáltató energiatermelés eltérő költségeit. A tagállamok ösztönözhetik az ilyen és más megújuló energiatechnológiák kutatásába és fejlesztésébe történő beruházást, amelyek versenyképessé válásához időre van szükség.

(90)

Ezen irányelv végrehajtásának adott esetben tükröznie kell a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény rendelkezéseit, különösen ahogy ezeket a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) végrehajtja.

(91)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (17) összhangban kell elfogadni.

(92)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy kiigazítsa a bioüzemanyagokkal és a folyékony bio-energiahordozókkal kapcsolatos fenntarthatósági kritériumok teljesítésének értékeléséhez szükséges módszertani elveket és értékeket, illetve hogy a tudományos és műszaki fejlődéshez igazítsa a közlekedési célú üzemanyagok energiatartalmát, hogy megállapítsa a magas biodiverzitású gyepterületek minősítéséhez szükséges feltételeket és földrajzi kiterjedést, valamint hogy részletes fogalommeghatározásokat állapítson meg a súlyosan degradálódott vagy fertőzött földekre. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek a módszertani elvek és értékek kiigazításával történő módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(93)

A 2001/77/EK és 2003/30/EK irányelvnek az ezen irányelv rendelkezéseit átfedő rendelkezéseit ezen irányelv átültetésének lehető legkésőbbi időpontjától kell elhagyni a szövegből. Azok a rendelkezések, amelyek a 2010-es célkitűzésekre és a jelentéstételre vonatkoznak, 2011 végéig hatályban maradnak. Ezért szükséges a 2001/77/EK és 2003/30/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani.

(94)

Mivel a 17–19. cikk rendelkezései a belső piac működésére is hatással vannak azáltal, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatósági feltételeit az ezen irányelv szerinti elszámolási célkitűzések érdekében harmonizálják és ezáltal a 17. cikk (8) bekezdésével összhangban megkönnyítik az e feltételeket teljesítő bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók tagállamok közötti kereskedelmét, jogalapjuk az EK-Szerződés 95. cikke.

(95)

A fenntarthatósági program nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy nemzeti fenntarthatósági programjaikban figyelembe vegyék azon bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók magasabb termelési költségeit, amelyek haszna meghaladja a fenntarthatósági programban meghatározott minimumszintet.

(96)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a Közösség teljes bruttó energiafogyasztásában a megújuló energiaforrásból előállított energiák 20 %-os részarányának és az egyes tagállamok közlekedési ágazataiban a megújuló energiaforrásból előállított energiák 10 %-os részarányának 2020-ra való elérését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fellépés terjedelme miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(97)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (18) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

a)

„megújuló energiaforrásból előállított energia”: a nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia: szél-, nap-, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, valamint az óceánból nyert energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája;

b)

„légtermikus energia”: hő formájában a környezeti levegőben tárolt energia;

c)

„geotermikus energia”: a szilárd talaj felszíne alatt hő formájában található energia;

d)

„hidrotermikus energia”: a felszíni vizekben hő formájában tárolt energia;

e)

„biomassza”: a mezőgazdaságból (a növényi és állati eredetű anyagokat is beleértve), erdőgazdálkodásból és a kapcsolódó iparágakból – többek között a halászatból és az akvakultúrából – származó, biológiai eredetű termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható része, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része;

f)

„teljes bruttó energiafogyasztás”: az ipar, a közlekedés, a háztartások, a közszolgáltatásokat is magukban foglaló szolgáltatások, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és halászat részére energetikai célokra szolgáltatott energiatermékek, beleértve az energiaágazat villamosenergia- és hőtermelésre fordított villamosenergia- és hőfogyasztását, valamint a villamos energia és a hő elosztásából és szállításából származó veszteségeket;

g)

„távfűtés” vagy „távhűtés”: gőz, melegvíz vagy hűtött folyadékok formájában egy központi termelési egységből hálózaton keresztül több épület vagy telephely számára szolgáltatott, helyiségek vagy folyamatok fűtésére vagy hűtésére használt hőenergia;

h)

„folyékony bio-energiahordozók”: biomasszából előállított, a közlekedéstől eltérő célokra energiaforrásként használt folyékony üzemanyag, ideértve a villamos energiát, a fűtést és a hűtést is;

i)

„bioüzemanyagok”: a biomasszából előállított folyékony vagy gáz halmazállapotú, a közlekedésben használt üzemanyagok;

j)

„származási garancia”: elektronikus dokumentum, amelynek kizárólagos rendeltetése a végső fogyasztó felé annak bizonyítása a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően, hogy az energia egy meghatározott részét vagy mennyiségét megújuló energiaforrásokból állították elő;

k)

„támogatási rendszer”: egy tagállam vagy tagállamok egy csoportja által alkalmazott olyan eszköz, rendszer vagy mechanizmus, amely a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználására ösztönöz ezen energia költségének csökkentésével, az eladási ár emelésével, vagy a megújuló energiaforrásokból előállított energia megvásárolt mennyiségének – a megújuló energiával kapcsolatos kötelezettség bevezetése révén vagy egyéb módon való – növelésével. Magában foglalja a beruházási támogatásokat, az adómentességet vagy adókedvezményeket, az adó-visszatérítést, a megújuló energiával kapcsolatos kötelezettséghez kapcsolódó – többek között zöld bizonyítványokat alkalmazó – támogatási rendszereket, valamint a közvetlen ártámogatás rendszerét, beleértve a betáplálási tarifát és a támogatások kifizetését, de nem korlátozódik az említettekre;

l)

„megújulóenergia-kötelezettség”: a nemzeti támogatási rendszer által felállított követelmény, amely kötelezi a termelőket, ellátókat vagy fogyasztókat, hogy a termelésben, az ellátásban vagy a fogyasztásban felhasznált energia egy meghatározott részét megújuló energiaforrásokból előállított energiából fedezzék. Idetartoznak az olyan rendszerek is, amelyek lehetővé teszik az említett követelmények zöld bizonyítványok útján történő teljesítését;

m)

„tényleges érték”: az üvegházhatású gázok kibocsátásának egy adott bioüzemanyag-előállítási folyamat egyes vagy összes lépéséből eredő csökkenése, amelyet az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően számítanak ki;

n)

„jellemző érték”: az üvegházhatású gázok jellemző kibocsátásának becsült csökkenése egy adott bioüzemanyag-előállítási mód esetében;

o)

„alapértelmezett érték”: a jellemző értékből előre meghatározott tényezők alkalmazásával származtatott érték, amely az ebben az irányelvben megállapított feltételek mellett a tényleges érték helyett alkalmazható.

a)

támogatási rendszerek;

b)

az együttműködés különböző formái a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok között az 5–11. cikknek megfelelő összesített nemzeti célértékek teljesítése céljából.

a)

az első albekezdés alkalmazásában a nevező, vagyis a közlekedésben felhasznált energia teljes mennyiségének kiszámításánál kizárólag a közúti és vasúti közlekedésben felhasznált benzint, dízelolajat, bioüzemanyagokat és villamos energiát lehet beszámítani;

b)

az első albekezdés alkalmazásában a számláló kiszámításánál, vagyis a közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia mennyiségének kiszámításánál a közlekedés valamennyi formájában felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia minden típusát be kell számítani;

c)

az a) és b) pont alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított és bármilyen típusú elektromos közúti jármű által fogyasztott villamos energia hozzájárulásának kiszámításánál a tagállamok használhatják a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányának a szóban forgó évnél két évvel korábbi közösségi vagy saját országbeli átlagát. Ezenkívül az elektromos közúti járművek által fogyasztott megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kiszámításakor a fogyasztás a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-input energiatartalma 2,5-szeresének tekintendő.

a)

a 2020-ig terjedő időszak vonatkozásában a tagállamnak a 6–11. cikkel összhangban más tagállamokra átruházható, megújuló energiaforrásokból előállított energia-többlettermelésének becsült mértéke az ütemterv-előirányzathoz képest, valamint a közös projektekkel kapcsolatos becsült potenciálja; és

b)

a 2020-ig terjedő időszak vonatkozásában a tagállam megújuló energiaforrásokból előállított energiaszükséglete azon arányának becsült értéke, amelyet a hazai termelés nem tud kielégíteni.

a)

a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztása;

b)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia fűtési és hűtési célú teljes bruttó fogyasztása; és

c)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes felhasználása a közlekedésben.

a)

le kell vonni a megújuló energiaforrásból előállított energia azon mennyiségéből, amelyet az átruházást végrehajtó tagállamnak a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek; és

b)

hozzá kell adni a megújuló energiaforrásból előállított energia azon mennyiségéhez, amelyet az átruházást fogadó tagállamnak a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek.

a)

leírja a javasolt létesítményt vagy azonosítja a felújított létesítményt;

b)

meghatározza a létesítményben termelt villamos energia, illetve fűtő- vagy hűtőenergia azon részarányát vagy mennyiségét, amelyet egy másik tagállam összesített nemzeti célértékébe kell beszámítani;

c)

megnevezi azt a tagállamot, amelynek javára a bejelentést teszik; és

d)

megadja azt az – egész naptári években kifejezett – időtartamot, amely alatt a létesítményben megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetve fűtő- vagy hűtőenergia úgy tekintendő, hogy a másik tagállam összesített nemzeti célértékébe számít be.

a)

a 7. cikk szerinti bejelentés tárgyát képező létesítmény által az adott évben megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia teljes mennyisége; és

b)

az adott létesítmény által az adott évben, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyisége, amelyet a bejelentés feltételei szerint egy másik tagállam összesített nemzeti célértékébe kell beszámítani.

a)

le kell vonni a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia, fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségéből, amelyet az (1) bekezdés szerinti értesítő levelet kibocsátó tagállam követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek; és

b)

hozzá kell adni a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia, fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségéhez, amelyet a (2) bekezdés szerinti értesítő levelet fogadó tagállam követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek.

a)

a villamos energiát a Közösségben használják fel, amely feltétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha:

b)

a villamos energiát 2009. június 25.-át/-ét követően üzembe helyezett, újonnan épült létesítmény vagy ezen időpontot követően felújított, megnövelt kapacitású létesítmény termeli az (1) bekezdésben említett közös projekt keretében; és

c)

a termelt és exportált villamosenergia-mennyiség a létesítményre adott beruházási támogatáson kívül nem részesült támogatásban valamely harmadik ország támogatási rendszere keretében.

a)

a rendszerösszekötő építése 2016. december 31. előtt megkezdődött;

b)

a rendszerösszekötőt nem lehetséges 2020. december 31-ig üzembe állítani;

c)

a rendszerösszekötőt nem lehetséges 2022. december 31-ig üzembe állítani;

d)

üzembe helyezés után a rendszerösszekötő a (2) bekezdésnek megfelelően megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia Közösségbe történő exportjára szolgál;

e)

az alkalmazás egy, a (2) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott kritériumoknak megfelelő és a rendszerösszekötőt annak üzembe helyezését követően használó közös projektre, valamint a rendszerösszekötő üzembe helyezése után a Közösségbe exportált villamos energia mennyiségénél nem nagyobb mennyiségű villamos energiára vonatkozik.

a)

leírja a javasolt létesítményt vagy meghatározza a felújított létesítményt;

b)

meghatározza a létesítmény által termelt villamos energia azon részarányát vagy mennyiségét, amelyet valamely tagállam nemzeti célkitűzésébe be kell számítani, valamint – a titoktartási követelmények függvényében – a kapcsolódó pénzügyi rendelkezéseket;

c)

megadja azt az – egész naptári években kifejezett – időtartamot, amely alatt a villamos energiát a tagállam összesített nemzeti célkitűzésébe beszámítandónak kell tekinteni; és

d)

tartalmazza a b) és c) pontban foglaltak, valamint a létesítmény által termelt villamos energia belföldi felhasználásra kerülő arányának vagy mennyiségének azon harmadik ország általi írásos elismerését, amelynek területén a létesítményt üzembe fogják helyezni.

a)

a 9. cikk szerinti bejelentés tárgyát képező létesítmény által az adott évben megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes mennyisége;

b)

az adott létesítmény által az adott évben, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia azon mennyisége, amelyet a 9. cikk szerinti bejelentés feltételei szerint átfogó nemzeti célkitűzésébe kell beszámítani; és

c)

a 9. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesítésének igazolása.

a)

a megújuló energiaforrásból előállított energia egy meghatározott mennyiségét statisztikai átruházás keretében egy másik tagállamra ruházza a 6. cikkel összhangban; vagy

b)

a részt vevő tagállamok beleegyezésével olyan elosztási szabályt állapít meg, amely alapján az érintett tagállamok között elosztható a megújuló energiaforrásokból előállított energiamennyiség. A Bizottságot e szabályról legkésőbb a hatálybalépése első évének végét követő három hónappal tájékoztatni kell.

a)

a tagállamok között a közigazgatási struktúra és szervezet terén fennálló különbségekre is figyelemmel, a jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos eljárások vonatkozásában a nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szervek felelősségi köre világosan koordinált és meghatározott legyen, a területrendezést is beleértve, továbbá a tervezési és építési kérelmekről való döntésre átlátható ütemtervek vonatkozzanak;

b)

a megfelelő szinten álljanak rendelkezésre a megújuló energia előállítására szolgáló létesítményekre vonatkozó kérelmek jóváhagyásának, minősítésének és engedélyezésének folyamatával, valamint a kérelmezők részére nyújtott segítséggel kapcsolatos információk;

c)

a közigazgatási eljárások korszerűsítése és gyors ügyintézés a közigazgatás megfelelő szintjén;

d)

a jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos szabályok objektívek, átláthatóak, arányosak legyenek, ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést a jelentkezőkkel szemben, valamint teljes mértékben vegyék figyelembe a megújuló energia előállítására alkalmazott egyes technológiák sajátosságait;

e)

a fogyasztók, tervezők, építészek, építőipari szakemberek, a berendezések és rendszerek üzembe helyezői és a szolgáltatók által fizetett közigazgatási díjak átláthatók és a költségarányosak; valamint

f)

a kisebb projektek és a decentralizált, megújuló energiaforrásból származó energiát előállító eszközök számára szükség szerint egyszerűsített és könnyített engedélyezési eljárás kidolgozása, beleértve az egyszerű értesítést, amennyiben erre az alkalmazandó szabályozási keret lehetőséget ad.

a)

az energia előállítására felhasznált energiaforrás és az előállítás kezdetének és befejezésének dátuma;

b)

a származási garancia a következők közül melyikre vonatkozik:

c)

az energiát előállító létesítmény neve, helye, típusa és kapacitása;

d)

a létesítmény részesült-e beruházási támogatásban, és ha igen, milyen mértékben, az energiaegység részesült-e bármilyen más formában valamilyen nemzeti támogatási rendszerből, és ha igen, milyen mértékben, valamint a támogatási rendszer típusa;

e)

a létesítmény üzembe helyezésének dátuma; és

f)

a kiállítás dátuma és országa és az egyedi azonosító szám.

a)

a tagállamok biztosítják, hogy a szállítási rendszer és az elosztórendszer üzemeltetői saját ellátási területükön szavatolják a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállítását és elosztását;

b)

a tagállamok rendelkeznek továbbá arról, hogy a távvezeték-hálózathoz való hozzáférésnél a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia vagy elsőbbséget élvezzen, vagy garantált hozzáféréssel rendelkezzen;

c)

a tagállamok biztosítják, hogy a szállításirendszer-üzemeltetők a villamosenergia-termelő létesítményektől érkező hálózati terhelés elosztása során átlátható, megkülönböztetésmentes kritériumok alapján előnyben részesítsék a megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia-termelő létesítményeket, amennyiben ezt a nemzeti villamosenergia-rendszer biztonságos működése lehetővé teszi. A tagállamok biztosítják, hogy a távvezeték-hálózattal és a piaccal kapcsolatos megfelelő operatív intézkedésekre kerüljön sor a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-mennyiség csökkenésének minimalizálása érdekében. Ha jelentős intézkedések születnek a megújuló energiaforrások korlátozására a nemzeti villamosenergia-rendszer és az energiaellátás biztonságának garantálására, a tagállamok biztosítják, hogy az érintett rendszerüzemeltetők jelentést készítsenek az illetékes szabályozó hatóság részére ezekről az intézkedésekről, és jelezzék, hogy milyen korrekciós intézkedéseket szándékoznak hozni a nem megfelelő korlátozások megakadályozására.

a)

átfogó, részletes becslés a csatlakozással kapcsolatos költségekről;

b)

a távvezeték-hálózathoz való csatlakozás iránti kérelem fogadásának és feldolgozásának ésszerű és pontos menetrendje;

c)

a távvezeték-hálózathoz való javasolt csatlakozás ésszerű, előirányzott menetrendje;

a)

az ezen irányelvben a nemzeti célkitűzések tekintetében meghatározott követelmények teljesítésének mérése;

b)

a megújuló energiák tekintetében fennálló kötelezettségek teljesítésének mérése;

c)

a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fogyasztásáért adható pénzügyi támogatásra való jogosultság megállapítása.

a)

elsődleges erdő és egyéb erdős terület, azaz őshonos fajokból álló erdő és egyéb erdős terület, ahol nem láthatók emberi tevékenység egyértelmű jelei, és az ökológiai folyamatokat nem zavarták meg jelentős mértékben;

b)

kijelölt területek:

hacsak nem bizonyítható, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes az említett környezetvédelmi célokkal;

c)

nagy biodiverzitású gyepterület:

a)

vizes élőhelyek, azaz tartósan vagy az év jelentős részében vízzel borított vagy vízzel átitatott földterület;

b)

összefüggő erdőterület, azaz több mint egy hektárra kiterjedő, öt méternél magasabb fákkal és 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal borított terület;

c)

egy hektárnál nagyobb kiterjedésű földterület öt méternél magasabb fákkal és 10–30 % közötti lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal, kivéve, ha bizonyítják, hogy a terület szénkészlete a művelési ág megváltoztatása előtt és után olyan, hogy az V. melléklet C. részében megállapított módszertan alkalmazásakor teljesülnének az e cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek.

—

egyezmény a kényszer- vagy kötelező munkáról (29. sz.),

—

egyezmény az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről (87. sz.),

—

egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról (98. sz.),

—

egyezmény a férfi és női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról (100. sz.),

—

egyezmény a kényszermunka felszámolásáról (105. sz.),

—

egyezmény a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről (111. sz.),

—

egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról (138. sz.),

—

egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről (182. sz.).

—

a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv;

—

a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény.

a)

megengedi az eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező nyersanyagszállítmányok vagy bioüzemanyagok összekeverését;

b)

előírja, hogy a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információk és az a) pontban említett szállítmányok mérete a keverékhez rendelve megmaradjon; és

c)

biztosítja, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leírásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege.

a)

a fenntarthatósági kritériumokkal kapcsolatos adatszolgáltatási rendszer hatékonysága; és

b)

annak kérdése, hogy – a legújabb tudományos eredmények és a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek figyelembevételével – megvalósítható és célszerű-e kötelező jellegű levegő-, talaj- és vízvédelmi előírások bevezetése.

a)

ahol az előállítási módra vonatkozó üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás alapértelmezett értéke az V. melléklet A. vagy B. részében került meghatározásra, és ahol az e bioüzemanyagokra vagy bio-energiahordozókra az V. melléklet C. része 7. pontjával összhangban számított el értéke nulla vagy annál kevesebb, ennek az alapértelmezett értéknek az alkalmazásával;

b)

az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges érték alkalmazásával; vagy

c)

az V. melléklet C. részének 1. pontjában említett képlet tényezőinek összegeként kiszámított érték alkalmazásával, amennyiben egyes tényezők esetében az V. melléklet D. vagy E. részében szereplő, részekre bontott alapértelmezett értékek, az összes többi tényező esetében pedig az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges értékek alkalmazhatók.

a)

a Közösségen kívül termelték;

b)

a Közösségnek a (2) bekezdésben említett listákban szereplő területein termelték; vagy

c)

hulladékból vagy a mezőgazdasági, akvakultúrából származó vagy halászati maradványoktól eltérő maradványból nyerték.

—

a hulladék és a maradványok számításba vételének módszere,

—

a társtermékek számításba vételének módszere,

—

a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés számításba vételének módszere, és

—

a mezőgazdasági gabonamaradványok társtermékként való elismerése.

a)

ha egy tényezőnek a teljes kibocsátáshoz való hozzájárulása kicsi, vagy ha a változás csekély, illetve ha tényleges értékek megállapítása túlságosan költséges volna vagy nehézségekkel járna, az alapértelmezett értékek a normál termelési eljárásokra jellemző alapértelmezett értékek;

b)

minden más esetben az alapértelmezett értékeket nagy óvatossággal kell megállapítani a normál termelési eljárásokhoz képest.

a)

a megújuló energiaforrásból előállított energia ágazati (villamos energia, fűtés és hűtés, és közlekedés) és teljes részaránya a megelőző két naptári évben és a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának növelése érdekében nemzeti szinten megvalósított vagy tervezett intézkedések, figyelembe véve az I. melléklet B. részében szereplő ütemterv-előirányzatot, az 5. cikknek megfelelően;

b)

a megújuló energiaforrásból előállított energia előmozdítását szolgáló támogatási rendszerek és egyéb intézkedések bevezetése és működése, és a tagállam nemzeti cselekvési tervében meghatározott intézkedésekhez képest az alkalmazott intézkedésekben bekövetkezett változások, valamint tájékoztatás arról, hogy a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában a támogatott energia hogyan oszlik meg a végső felhasználók között;

c)

adott esetben a tagállam milyen módon strukturálta támogatási rendszerét, hogy abban figyelembe lehessen venni a megújuló energia olyan alkalmazásait, amelyek a többi hasonló alkalmazáshoz viszonyítva ugyan járulékos előnyökkel rendelkeznek, de költségük is magasabb, beleértve a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagokat;

d)

a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia és a fűtő- és hűtőenergia esetében alkalmazott származási garanciák rendszerének működése és a rendszer megbízhatóságának és csalás elleni védelmének biztosítása érdekében tett lépések;

e)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia fejlődését akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátok megszüntetését célzó közigazgatási eljárások értékelése és javítása terén elért előrehaladás;

f)

a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállításának és elosztásának biztosítása érdekében és a 16. cikk (3) bekezdésében említett költségek viselésével és megosztásával kapcsolatos keret vagy szabályok javítása érdekében tett intézkedések;

g)

az energia célú biomasszaforrások rendelkezésre állásának és használatának terén elért fejlődés;

h)

a tagállamban a biomassza és a megújuló energiaforrásból előállított energia egyéb formáinak fokozott használatából eredően az árutőzsdei árak és a földhasználat tekintetében bekövetkezett változások;

i)

a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagok fejlődése és részaránya;

j)

a bioüzemanyag és a folyékony bio-energiahordozók termelésének várható hatása a biológiai sokféleségre, a vízkészletekre, a vízminőségre és a talajminőségre a tagállamon belül;

k)

a megújuló energiaforrásból előállított energia használatának betudható várható nettó üvegházhatású gázmegtakarítás;

l)

a 2020-ig terjedő időszakban a tagállam más tagállamokra átruházható megújuló energiaforrásokból előállított energia többlettermelésének becsült mértéke az indikatív ütemtervéhez képest, valamint a közös projektekben rejlő becsült lehetőségek;

m)

a 2020-ig terjedő időszak vonatkozásában a tagállam megújuló energiaforrásokból előállított energiaszükséglete azon részének becsült értéke, amelyet a hazai termelés nem tud kielégíteni; és

n)

tájékoztatás az energia-előállításra használt hulladékokon belüli, biológiailag lebomló hulladékok arányának becsléséről, illetve az ezen becslések pontosítására és ellenőrzésére irányuló intézkedésekről.

a)

a megújuló energiát előállító létesítmények jóváhagyásával, minősítésével és engedélyezésével kapcsolatos kérelmek kezeléséért felelős és a kérelmezők számára segítséget nyújtó egységes közigazgatási szerv létrehozása;

b)

a megújuló energiát előállító létesítmények vonatkozásában benyújtott terv- és engedélykérelmek automatikus jóváhagyása, amennyiben az engedélyezésért felelős szerv a kiszabott határidőn belül nem válaszol; vagy

c)

a megújuló energiaforrásból előállított energia kiaknázására alkalmas földrajzi területek feltüntetése a földhasználat-tervezés során és a távfűtés és távhűtés kiépítése céljából.

a)

melyek a különböző bioüzemanyagok relatív környezeti előnyei és költségei, milyen hatást gyakorol ezekre a Közösség importpolitikája, milyen ellátásbiztonsági vonatkozások merülnek fel és a hazai termelés és az import közötti kiegyensúlyozott megközelítés milyen módon érhető el;

b)

milyen hatással van a bioüzemanyag iránti fokozott kereslet a fenntarthatóságra a Közösségben és a harmadik országokban, figyelembe véve a gazdasági és környezeti hatásokat, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat is beleértve;

c)

a 17. cikk (3) bekezdésének hatálya alá nem tartozó, a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő földrajzi területek tudományosan objektív módon történő azonosításának lehetőségei;

d)

a biomassza iránti fokozott kereslet milyen hatást gyakorol a biomasszát felhasználó ágazatokra;

e)

a hulladékból, maradékanyagokból, nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagok hozzáférhetősége;

f)

a földhasználat közvetett megváltoztatása valamennyi előállítási mód esetében.

a)

a strukturális alapok és keretprogramok jobb felhasználása;

b)

az Európai Beruházási Banktól és más, állami tulajdonban lévő pénzintézetektől származó finanszírozás jobb és fokozottabb felhasználása;

c)

jobb hozzáférés kockázati tőkéhez, mindenekelőtt a megújuló energiaforrásokból származó energiába való beruházásokkal kapcsolatos közösségi – a harmadik országokra irányuló globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alap kezdeményezéshez hasonló – kockázatmegosztási mechanizmus megvalósíthatóságának elemzése révén;

d)

a közösségi és nemzeti finanszírozás, valamint egyéb támogatási formák jobb összehangolása;

e)

az olyan megújuló energiaforrásokra vonatkozó kezdeményezések jobb összehangolása, amelyek sikere több tagállamban működő szereplők tevékenységén múlik.

a)

a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett időponttól kezdődően elérendő üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás minimális küszöbértékének felülvizsgálata, különösen a technológiai fejlődést, a rendelkezésre álló technológiákat és a jelentős üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást lehetővé tevő első és második generációs bioüzemanyagok elérhetőségét figyelembe vevő hatásvizsgálat alapján;

b)

a 3. cikk (4) bekezdésében említett célkitűzéssel kapcsolatban az alábbiak felülvizsgálata:

c)

ezen irányelv megvalósításának különösen az együttműködési mechanizmusok tekintetében történő értékelése annak érdekében, hogy biztosítva legyen – a 3. cikk (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok által igénybe vett nemzeti támogatási rendszerek további használatának lehetősége mellett –, hogy e mechanizmusok révén a tagállamok a legjobb költség-haszon arány mellett érhessék el az I. mellékletben meghatározott nemzeti célértékeket, a technológiai változások értékelése, valamint megújuló energiaforrásból származó energia arányának európai szinten 20 %-ra történő növelésére vonatkozó célkitűzés elérése érdekében levonandó következtetések.

—

az a) pontban említett tényezővel kapcsolatban: az ebben a pontban említett minimális üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás módosítása; és

—

a c) pontban említett tényezővel kapcsolatban: az ezen irányelvben előirányzott együttműködési intézkedések megfelelő kiigazítása, hatékonyságuknak a 20 %-os célkitűzés eléréséhez szükséges javítása érdekében. Ez a javaslat nem érinti sem a 20 %-os célkitűzést, sem a tagállamok ellenőrzését a nemzeti támogatási rendszerek és együttműködési intézkedések felett.

a)

az előrejelzések és a nemzeti cselekvési tervek készítésének folyamata;

b)

az együttműködési mechanizmusok hatékonysága;

c)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia terén bekövetkező technológiai fejlődés, beleértve a bioüzemanyagok használatának fejlődését a kereskedelmi légi közlekedésben;

d)

a nemzeti támogatási rendszerek hatékonysága; és

e)

a Bizottság a (8) és (9) bekezdésben említett jelentésének következtetései.

a)

a tagállamok megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervei;

b)

a 4. cikk (3) bekezdésében említett tagállami előrejelzési dokumentumok, amelyeket a lehető leghamarabb kiegészítenek a Bizottság többlettermelésről és becsült importkeresletről készült összegzésével;

c)

az érintett tagállam kérésére a tagállamoknak a statisztikai átruházásban vagy közös projektekben való együttműködéssel kapcsolatos ajánlatai;

d)

a 6. cikk (2) bekezdésében említett információ a tagállamok közötti statisztikai átruházások vonatkozásában;

e)

a 7. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint a 9. cikk (4) és (5) bekezdésében említett információ a közös projektek vonatkozásában;

f)

a 22. cikkben említett tagállami nemzeti jelentések;

g)

a Bizottságnak a 23. cikk (3) bekezdésében említett jelentései.

5.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/63

(1)

A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) az üvegházhatású gázkibocsátás költséghatékony és gazdaságos módon történő csökkentésének előmozdítása érdekében létrehozta az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét (közösségi rendszer).

(2)

Az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményének (UNFCCC) – amelyet az Európai Közösség részéről a 94/69/EK tanácsi határozattal (5) hagytak jóvá – alapvető célkitűzése az üvegházhatású gáz légköri koncentrációjának olyan szinten való stabilizálása, amely megakadályozza az éghajlati rendszer veszélyes, embertől eredő befolyásolását. E célkitűzés elérése érdekében az általános globális éves felszíni középhőmérséklet-emelkedés mértéke legfeljebb 2 °C-kal haladhatja meg az iparosodás előtti hőmérsékleti szintet. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) legfrissebb értékelő jelentése szerint a fenti cél elérése érdekében az üvegházhatású gázok globális kibocsátása 2020 után nem növekedhet tovább. Ehhez a Közösség növekvő erőfeszítéseire, a fejlett országoknak a kibocsátás csökkentésére irányuló folyamatba való gyors bevonására, és a fejlődő országok részvételének ösztönzésére van szükség.

(3)

A 2007. márciusi Európai Tanács határozottan elkötelezte magát amellett, hogy 2020-ra a Közösség legalább 20 %-kal, illetve – amennyiben más fejlett országok is vállalják a kibocsátások hasonló csökkentését, valamint a gazdaságilag fejlettebb fejlődő országok kötelezettségeikhez és lehetőségeikhez mérten szintén megfelelően hozzájárulnak a folyamathoz – 30 %-kal az 1990. évi szint alá csökkenti az üvegházhatású gázok teljes kibocsátását. 2050-re az üvegházhatású gázok globális kibocsátását legalább 50 %-kal az 1990. évi szint alá kell csökkenteni. Minden gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia az említett kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez, ideértve a nemzetközi tengerhajózást és a légi közlekedést is. A légi közlekedés e csökkentésekhez a közösségi rendszerhez való csatlakozás révén járul hozzá. Abban az esetben, ha 2011. december 31-ig a tagállamok nem fogadnak el olyan, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belüli nemzetközi megállapodást, amelynek csökkentési célkitűzései között szerepelnek a nemzetközi tengeri kibocsátások, vagy a Közösség nem fogad el ilyen jellegű megállapodást az UNFCCC-n keresztül, a Bizottságnak 2013-as hatálybalépési célkitűzéssel javaslatot kell tennie arra, hogy a nemzetközi tengeri kibocsátások a harmonizált módszerekkel összhangban bekerüljenek a Közösség csökkentési kötelezettségvállalásai közé. A javaslatnak a minimálisra kell csökkentenie a Közösség versenyképességét érintő hatásokat, figyelembe véve a lehetséges környezeti előnyöket.

(4)

Az Európai Parlament az éghajlatváltozásról tartott bali konferencia (COP 13 és COP/MOP 3) eredményéről szóló, 2008. január 31-i állásfoglalásában (6) emlékeztetett azon álláspontjára, miszerint az iparosodott országoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy üvegházhatású gázaik kibocsátását 2020-ra legalább 30 %-kal, 2050-re pedig legalább 60–80 %-kal csökkentik az 1990-es szinthez képest. Mivel várható, hogy a 2009-ben Koppenhágában tartandó COP 15 tárgyalások kimenetele pozitív lesz, az Európai Uniónak el kell kezdenie szigorúbb kibocsátáscsökkentési célokat kitűzni 2020-ra és az azt követő időszakra, illetve annak biztosítására kell törekednie, hogy 2013 után a közösségi rendszer szükség esetén lehetővé tegyen szigorúbb kibocsátási korlátozásokat az Unió az éghajlatváltozásról szóló jövőbeni nemzetközi megállapodáshoz (a továbbiakban: az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás) való hozzájárulásának részeként.

(5)

Az említett hosszú távú célkitűzések elérése érdekében célszerű meghatározni azt a kiszámítható menetrendet, amely szerint a közösségi rendszer hatálya alá tartozó létesítmények kibocsátását csökkenteni kell. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 %-kal az 1990. évi szint alá történő csökkentésére irányuló, a Közösség által vállalt kötelezettség költséghatékony teljesítéséhez az említett létesítményeknek kiosztott kibocsátási egységek számának 2020-ra 21 %-kal ezen intézmények 2005. évi kibocsátási szintje alá kell csökkennie.

(6)

A közösségi rendszer biztonságosságának és kiszámíthatóságának fokozása érdekében a 20 %-ot meghaladó teljes kibocsátáscsökkentés eléréséhez rendelkezéseket kell elfogadni a közösségi rendszer hozzájárulása mértékének növelésére, különös tekintettel az Európai Tanács által 2020-ra meghatározott 30 %-os csökkentési célkitűzésre, amelyet a veszélyes éghajlatváltozás megakadályozásához tudományos szempontból szükségesnek tartanak.

(7)

Amint a Közösség és harmadik országok megkötnek egy éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodást, amellyel összhangban 2012 után megfelelő globális intézkedéseket valósítanak meg, jelentős támogatást kell biztosítani az ezen országokban elért kibocsátáscsökkentés jóváírásához. E megállapodás megkötése előtt is fokozott mértékű biztonságot kell nyújtani a Közösségen kívülről származó keretek további felhasználhatósága tekintetében.

(8)

Míg az első kereskedelmi időszakban gyűjtött tapasztalatok feltárják a közösségi rendszer lehetőségeit, a második kereskedelmi időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervek véglegesítése pedig 2012-re jelentős kibocsátáscsökkenést eredményez majd, a 2007-ben végzett felülvizsgálat megerősítette, hogy a kibocsátáskereskedelemből származó előnyök jobb kiaknázása, a belső piac torzulásának megakadályozása és a kibocsátáskereskedelmi rendszerek összekapcsolásának megkönnyítése érdekében feltétlenül szükség van egy összehangoltabb kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozására. Továbbá jobb tervezhetőséget kell biztosítani, valamint új ágazatok és gázok bevonásával bővíteni kell a rendszer hatókörét a szükséges befektetések ösztönzéséhez elengedhetetlen szén-dioxidár-jelzés megerősítése, valamint újabb kibocsátáscsökkentési lehetőségek felkínálása céljából, ami a kibocsátáscsökkentés összköltségének mérséklését és a rendszer nagyobb hatékonyságát eredményezi.

(9)

Az üvegházhatású gázok fogalmának meghatározását hozzá kell igazítani az UNFCCC legfrissebb jelentésében szereplő fogalommeghatározáshoz, és egyes üvegházhatású gázok esetében világosabbá kell tenni a globális felmelegedési potenciál megállapításának és frissítésének módját.