27.2.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 59/1

(1)

2000. november 27-én a 2604/2000/EK rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából, Indonéziából, Malajziából, a Koreai Köztársaságból, Tajvanból és Thaiföldről (az érintett országok) származó egyes polietilén-tereftalátok (PET) behozatalára. A kivetett intézkedések az alaprendelet 5. cikke szerint kezdeményezett dömpingellenes vizsgálaton (az eredeti vizsgálat) alapultak.

(2)

2004. augusztus 13-án az 1467/2004/EK rendelettel (3) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Ausztráliából és a Kínai Népköztársaságból (KNK) (az érintett országok) származó egyes polietilén-tereftalátok (PET) behozatalára és megszüntette a Pakisztánból származó PET behozatalával kapcsolatos eljárást.

(3)

A 2604/2000/EK rendelet módosítására vagy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése és 11. cikkének (4) bekezdése szerint kezdeményezett felülvizsgálatok, vagy az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott, az árra vonatkozó kötelezettségvállalások eredményeképpen került sor.

(4)

Az intézkedés közelgő megszűnéséről szóló közlemény (4) közzétételét követően a Bizottsághoz 2005. augusztus 30-án kérelem érkezett a hatályos intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálatára (az intézkedés megszűnésének felülvizsgálata), valamint a Tajvanból és három koreai exportáló termelőtől származó behozatalra kivetett intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges felülvizsgálatára (részleges időközi felülvizsgálat) vonatkozóan.

(5)

A kérelmet a polietilén-tereftalát teljes közösségi termelésének túlnyomó többségét – ez esetben több mint 90 %-át – képviselő termelők nevében az Európai Műanyaggyártók Polietilén-tereftalát (PET) Bizottsága nyújtotta be.

(6)

Az intézkedés megszűnésének felülvizsgálata iránti kérelem azon az indokon alapult, hogy az intézkedések megszűnése valószínűsíthetően a dömping és a közösségi iparágnak okozott kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(7)

A Tajvanból és három koreai exportáló termelőtől (Daehan Synthetic Fiber Co. Ltd., SK Chemicals Co. Ltd. and KP Chemical Corp.) származó behozatalra kivetett intézkedések részleges felülvizsgálata iránti kérelem azon az indokon alapult, hogy az intézkedések mértéke nem volt megfelelő a káros dömping kivédéséhez.

(8)

Miután a Tanácsadó Bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a két, az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése, illetve 11. cikkének (3) bekezdése szerinti felülvizsgálat elindításához, a Bizottság 2005. december 1-jén kezdeményezte az említett felülvizsgálatokat (5).

(9)

Az időszaki felülvizsgálat hatókörével kapcsolatos közleményt 2006. június 2-án tették közzé a Hivatalos Lapban (6), egyértelművé téve, hogy a részleges időszaki felülvizsgálat hatóköre valamennyi kapcsolt vállalkozásra is kiterjed.

(10)

2005. december 1-jén a Bizottság a 2026/97/EK tanácsi rendelet (7) 18. cikke szerint az Indiából származó PET behozatalára vonatkozó hatályos kiegyenlítő intézkedések felülvizsgálatát is kezdeményezte.

(11)

A Bizottság hivatalosan értesítette az exportáló termelőket, az exportáló országok képviselőit, importőröket, közösségi termelőket, felhasználókat és a kérelmezőt az intézkedés megszűnésével kapcsolatos felülvizsgálat és a részleges időközi felülvizsgálat megkezdéséről. Az érdekelt feleknek a kezdeményezésről szóló közleményben kitűzött határidőn belül lehetőséget biztosítottak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék és meghallgatást kérjenek. Meghallgatást biztosítottak minden olyan érdekelt fél részére, aki ezt kérelmezte, és bizonyította, hogy meghallgatását sajátos okok indokolják.

(12)

Az intézkedés megszűnésével kapcsolatos felülvizsgálat iránti kérelemben felsorolt indiai, indonéziai, koreai és tajvani exportáló termelők, valamint a közösségi termelők és importőrök, illetve az időszaki felülvizsgálat iránti kérelemben felsorolt tajvani exportáló termelők nagy száma miatt az alaprendelet 17. cikkével összhangban helyénvalónak tartották annak megvizsgálását, hogy alkalmazni kell-e a mintavételt. Annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, hogy szükség van-e mintavételre, és ha igen, kiválassza a mintát, a fent említett feleket az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerint arra kérték, hogy a felülvizsgálat kezdeményezésétől számított 15 napon belül jelentkezzenek és a felülvizsgálat kezdeményezéséről szóló közleményben kért információkat bocsássák a Bizottság rendelkezésére.

(13)

Mivel kevés indiai, indonéziai, koreai köztársaságbeli és tajvani exportáló termelő jelezte együttműködési készségét, a benyújtott információk tanulmányozását követően úgy döntöttek, hogy az említett négy ország exportáló termelői tekintetében nincs szükség mintavételre.

(14)

A közösségi termelők és importőrök által benyújtott információk vizsgálatát követően, valamint figyelembe véve, hogy számuk nem volt túl magas, úgy döntöttek, hogy mindannyian részt vehetnek, és hogy nincs szükség mintavételre.

(15)

Ezért az érintett országok minden ismert exportáló termelőjének, minden ismert importőrnek, beszállítónak, közösségi termelőnek és felhasználónak kérdőívet küldtek.

(16)

A következők válaszoltak a kérdőívre:

Azt is megállapították, hogy egy, az együttműködést megtagadó indonéziai exportáló termelő a hatályos intézkedések közzététele óta megváltoztatta a nevét. A P.T. Bakrie Kasei Corp. termelőről van szó, amelynek új neve: P.T. Mitsubishi Chemical Indonesia.

(17)

A Bizottság megkeresett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a vizsgálathoz szükségesnek ítélt, és ellenőrző látogatást tett a következő vállalatok telephelyein:

(18)

A dömping és a kár folytatódása és/vagy megismétlődése valószínűségének vizsgálata a 2004. október 1-jétől2005. szeptember 30-ig tartó időszakra (felülvizsgálati időszak, FI) terjedt ki. A dömping és a kár folytatódása és/vagy megismétlődése valószínűségének vizsgálatával kapcsolatos tendenciák tanulmányozása a 2002. január 1-jétől az FI végéig tartó időszakra (érintett időszak) terjedt ki. Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti, a Tajvanból és három koreai köztársaságbeli exportáló termelőtől származó behozatalra vonatkozó részleges időszaki felülvizsgálat vizsgálati időszaka megegyezik az intézkedés megszűnésével kapcsolatos felülvizsgálat időszakával.

(19)

Az érintett termék ugyanaz, mint az eredeti vizsgálatban, azaz az 1628-5 ISO szabvány szerint 78 ml/g vagy annál magasabb viszkozitási számú, az érintett országokból származó PET. Ez a termék jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá sorolható be.

(20)

Az eredeti vizsgálathoz és a felülvizsgálathoz hasonlóan megállapítást nyert, hogy az érintett termék, az érintett országokban előállított és az ottani hazai piacokon értékesített PET, illetve a közösségi termelők által előállított és értékesített PET ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik és ugyanazokra a célokra használható. Ezért ezek a termékek az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonló termékeknek tekintendők.

(21)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy folyamatban van-e dömping, és hogy az intézkedések megszűnése valószínűsíthetően a dömping folytatódásával járna-e.

(22)

Az alábbiakban meghatározott általános módszert alkalmazták az érintett országok valamennyi exportáló termelője esetében, és az megegyezik az eredeti vizsgálat során alkalmazottal. A dömpingre vonatkozó megállapítások ismertetése ezért az egyes érintett országoknál az adott exportáló országra jellemző tényekre szorítkozik.

(23)

A rendes érték meghatározásához először minden exportáló termelő esetében megállapították, hogy az érintett termék belföldi értékesítései reprezentatívak voltak-e a Közösségbe történő teljes exportértékesítéshez viszonyítva. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítéseket akkor tekintették reprezentatívnak, ha az egyes exportáló termelők teljes belföldi értékesítésének volumene a Közösségbe történő teljes exportértékesítésének legalább 5 %-át elérte.

(24)

Ezt követően meghatározták az érintett terméknek az átfogóan reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkező exportáló termelők által értékesített típusait, amelyek a Közösségbe történő kivitelre értékesítettekkel azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak.

(25)

Az exportáló termelők által belföldi piacaikon értékesített és a Közösségbe történő kivitelre értékesített PET-típussal közvetlenül összehasonlítható egyes típusok tekintetében megállapították, hogy a belföldi értékesítésük kellően reprezentatív volt-e az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában. Egy adott PET-típus belföldi értékesítését akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha az említett típus belföldi értékesítési volumene az FI során a Közösségbe kivitt összehasonlítható PET-típus teljes értékesítési volumenének legalább 5 %-át képviselte.

(26)

Azt is megvizsgálták, hogy az egyes PET-típusok belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint rendes kereskedelmi forgalomban történtek-e. Ehhez az érintett országok minden egyes exportáló termelője esetében megállapították az érintett termék típusának a vizsgálati időszak során hazai piacon független vásárlók részére történt nyereséges értékesítései arányát.

(27)

Olyan esetekben, amikor rendes értéket kellett kiszámítani, a számítást az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének megfelelően végezték el, azaz az érintett termék gyártási költsége alapján, amelyhez hozzáadták az eladási, általános és adminisztratív (SGA) költségeket és a haszonkulcsot. Az SGA-költségek összegét az exportáló termelőnél a hasonló termék esetében felmerülő költségekkel, a haszonkulcs összegét pedig az exportáló termelő által a hasonló termék rendes kereskedelmi forgalomban történő értékesítésével kapcsolatban elért átlagos haszonnal tekintették azonosnak.

(28)

Minden olyan esetben, amikor az érintett terméket független vásárlók részére exportálták a Közösségbe, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően állapították meg, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján.

(29)

Amennyiben az értékesítés egy kapcsolatban álló importőrön vagy kereskedőn keresztül történt, az exportárat a kapcsolatban álló importőr által a független vásárló felé felszámított újraértékesítési ár alapján képezték. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően ezt kiigazították a behozatal és az importőr általi újraértékesítés között felmerülő valamennyi költség tekintetében, beleértve az SGA-költségeket és egy reális haszonkulcsot. Az ésszerűen elfogadható haszonkulcsot a közösségi piacon működő független együttműködő kereskedők/importőrök által rendelkezésre bocsátott információk alapján állapították meg.

(30)

A rendes értéket és az exportárat rendesen gyártelepi szinten hasonlították össze. Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében kiigazítások formájában megfelelően figyelembe vették az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Megfelelő kiigazítást biztosítottak minden olyan esetben, amikor azt ésszerűnek, pontosnak és bizonyítékkal alátámasztottnak találták.

(31)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a dömpingkülönbözetet minden egyes exportáló termelő esetében a súlyozott átlag rendes értéknek a súlyozott átlag exportárral való összehasonlításával számították ki.

(32)

Azon országok esetében, ahol az együttműködés magas szintű volt (az FI során a Közösségbe importált összes volumen 80 %-át meghaladó), és semmi nem indokolta annak feltételezését, hogy az exportáló termelők bármelyike tartózkodna az együttműködéstől, a maradvány dömpingkülönbözetet a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő exportáló termelő dömpingkülönbözetének szintjén rögzítették, hogy így biztosítsák az intézkedések hatékonyságát.

(33)

Azon országok esetében, ahol az együttműködés alacsony szintű volt (az FI során a Közösségbe importált összes volumen 80 %-ánál kevesebb), a maradvány dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően határozták meg, azaz a rendelkezésre álló tények alapján.

(34)

Az öt ismert exportáló termelő közül három működött együtt a vizsgálatban. Annak a két vállalatnak a termelése, amelyik nem működött együtt, teszi ki India teljes PET-termelésének több mint 80 %-át és a Közösségbe irányuló indiai kivitel körülbelül 25 %-át. Az FI során a Közösségbe irányuló indiai kivitel a közösségi fogyasztáshoz viszonyítva 0,3 %-ot tett ki. A három együttműködő exportőr közül kettőre árra vonatkozó kötelezettségvállalások vonatkoznak a Közösségbe irányuló PET-kivitel tekintetében, amelyeket az eredeti vizsgálat alapján tettek.

(35)

A két együttműködő vállalattal kapcsolatban megállapítást nyert, hogy közösségi exportáraik megfeleltek a kötelezettségvállalásokban meghatározott minimumáraknak. Ezek az árak egyértelműen meghaladták a harmadik országok piacaira történő értékesítésekre vonatkozóan felszámított árakat. Az utóbbi értékesítések mennyisége sokkal nagyobb volt, mint a Közösségbe irányuló kiviteleké. Ez mutatja, hogy a közösségi vásárlók felé felszámított árak nem tükrözik az árra vonatkozó kötelezettségvállalásokkal rendelkező indiai exportőrök szokásos árképzési eljárását.

(36)

A Közösségbe irányuló kivitelekkel kapcsolatban a három együttműködő exportáló termelő dömpingkülönbözetéről megállapítást nyert, hogy 0 és 17 % között váltakozott. Meg kell jegyezni, hogy az az exportáló termelő, amelyik nem dömpingelt, árra vonatkozó kötelezettségvállalást tett, és hogy a harmadik országokba irányuló kiviteleihez viszonyítva nagyon kis mennyiséget (10 %-nál kevesebbet) exportált a Közösségbe. Az eredeti vizsgálat során, beleértve a rákövetkező felülvizsgálatokat is, a dömpingkülönbözet 14,7 % és 51,5 % között mozgott (8). Mivel azonban a kivitt mennyiség valójában nagyon kevés volt, a vizsgálat főleg a dömping megismétlődésének valószínűségére helyezte a hangsúlyt.

(37)

A vizsgálat megállapította, hogy az FI során Indonéziában öt PET-termelő volt. A fenti (16) preambulumbekezdésben említettek szerint három vállalat küldte vissza a kitöltött kérdőívet, de csak ketten vetették alá magukat a telephelyeiken történő ellenőrző látogatásnak. Mivel így nem lehetett ellenőrizni, hogy a harmadik vállalat kérdőíves válaszaiban benyújtott adatok helyesek-e, ez a vállalat az alaprendelet 18. cikke értelmében nem működött megfelelően együtt a vizsgálatban. A vállalatot ennek megfelelően tájékoztatták és lehetőséget biztosítottak számára, hogy a megállapítással kapcsolatban észrevételeket tegyen.

(38)

Az együttműködő vállalatok egyike nagyon kis mennyiséget értékesített az EU piacán, és csak egy bizonyos felhasználó számára az egészségügyi ágazatban. Ezért sem az értékesítések volumen, sem az egységár nem minősült reprezentatívnak. Ettől a rendkívül kis volumentől eltekintve az Eurostat az EU piacán nem regisztrált más, Indonéziából származó értékesítést.

(39)

Mivel a két együttműködő vállalat nem végzett reprezentatív értékesítést az EU piacán az FI során, és az Eurostat importstatisztikája kimutatta, hogy Indonéziából nem érkezett további import, nem lehetett dömpingkülönbözetet megállapítani.

(40)

Két malajziai PET-termelő működött együtt a vizsgálatban. Csak az egyikőjük exportált a Közösségbe, a Közösségbe irányuló teljes malajziai PET-kivitel 100 %-át képviselte. Az érintett termék Malajziából történő teljes behozatala kismértékű volt, azaz a közösségi piac egészéhez viszonyítva 2 000–4 000 tonna között változott.

(41)

Az FI során a Közösségbe exportáló termelő esetében a hasonló termék hazai értékesítése reprezentatív volt. A rendes érték az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően a malajziai független vásárlók által a rendes kereskedelmi forgalomban fizetett vagy fizetendő árakon alapult.

(42)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vállalat túlságosan alacsony gyártási költségeket adott meg, mivel az FI során ténylegesen felmerült általános üzemi költségeket (beleértve az értékcsökkenést, a bérleti költségeket, a béreket és a karbantartást) az értékesítési, általános és igazgatási költségekhez sorolták. A vállalat azzal érvelt, hogy ezt a gyakorlatot a gyártólétesítmények alacsony kapacitáskihasználásának kifejezése érdekében alkalmazták. A felmerült tényleges költségek azonban magukban foglalják az újraosztályozott általános üzemi költségeket is. Az, hogy a vállalat a teljes termelőkapacitásának a töredékével működött, nem jelenti azt, hogy az ilyen létesítményekből származó költségek nem merülnek fel. Valójában ezek a költségek szerepeltek a vállalat számviteli nyilvántartásában, és mivel azok közvetlenül kapcsolódtak a hasonló termék gyártásához, korrigálni kellett a megadott gyártási költségeket.

(43)

Ugyanezen exportáló termelő esetében az exportárakat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően a Közösségben független vásárlók által ténylegesen fizetett árak alapján állapították meg.

(44)

A tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében adott és indokolt esetben számításba vették a szállítási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, valamint a hitelköltségek különbségeit.

(45)

A dömpingkülönbözet kiszámításához a rendes érték súlyozott átlagát összehasonlították az érintett termék Közösségbe irányuló exportárának súlyozott átlagával.

(46)

Az összehasonlítás 5 % körüli dömpinget mutatott ki az egyetlen olyan exportáló termelő tekintetében, amelyik az FI során a Közösségbe exportált. Mivel azonban az importált mennyiség valójában nagyon kevés volt, a vizsgálat főleg a dömping megismétlődésének valószínűségére helyezte a hangsúlyt.

(47)

Emlékeztetni kell arra, hogy az időszaki felülvizsgálat a Daehan Synthetic Fiber Co Ltd.-t, az SK Chemicals Co Ltd.-t és a KP Chemicals Corp.-t érintő dömpingre korlátozódott. Ez a három vállalat teljesen kitöltött kérdőívet küldött vissza.

(48)

Ezenkívül a fent említett exportáló termelők egyikével kapcsolt vállalkozások is jelentkeztek. Ennélfogva a Honam Petrochemicals és a Huvis Corp. exportáló termelők is elküldték a kérdőívre adott válaszaikat.

(49)

A helyszíni vizsgálatot megelőzően a Daehan Synthetic Fiber Co Ltd. tájékoztatta a Bizottságot arról a döntéséről, hogy Koreában beszünteti a PET gyártását. Ennek következtében a vállalat úgy határozott, hogy lemondja a tervezett ellenőrző látogatást. Mivel ilyen módon a vállalat az alaprendelet 18. cikke értelmében nem biztosította az együttműködést, esetében maradvány dömpingkülönbözetet kell meghatározni.

(50)

A kérelem szerint tíz koreai termelő rendelkezik kapacitással a PET gyártásához. A tíz termelő közül öt (többek között a Daehan Synthetic Fiber Co Ltd) jelentkezett a Bizottságnál és nyújtotta be a kérdőívre adott válaszokat. Az együttműködést megtagadó másik öt termelő közül egy az eredeti vizsgálat során együttműködött a Bizottsággal.

(51)

A négy együttműködő exportáló termelő exportvolumene és a Daehan Synthetic Fiber Co Ltd. által exportált ellenőrizetlen mennyiségek az FI során Koreából a Közösségbe irányuló összes koreai kivitel közel 100 %-át tették ki az Eurostat kimutatása szerint.

(52)

Ahogy az a (16) és (17) preambulumbekezdésből kiderül, a következő négy exportáló termelő működött együtt teljes körűen a vizsgálatban:

(53)

Az intézkedések jövőbeni kijátszásának elkerülése érdekében a dömpingkülönbözetet az egész csoportra vonatkozóan számították ki.

(54)

A koreai exportáló termelők által exportált valamennyi PET-típus esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően a hazai piacon független vásárlók által a rendes kereskedelmi forgalomban fizetett vagy fizetendő árak alapján meg lehetett állapítani.

(55)

Két koreai exportáló termelő végzett exportértékesítést a Közösségbe, közvetlenül független vásárlók felé Koreában működő, kapcsolt vállalkozásokon és a Közösségben működő, kapcsolatban álló importőrökön keresztül. Következésképpen az utóbbi esetben a számtanilag képzett exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése szerint állapították meg.

(56)

Indokolt és bizonyítékokkal kellőképpen alátámasztott esetben a szállítási, biztosítási, anyagmozgatási költségek, a jutalékok, hitel-, csomagolási költségek, vámok (vámvisszatérítés) és bankköltségek különbségei tekintetében engedményeket biztosítottak.

(57)

Két koreai exportáló termelő vámvisszatérítésért folyamodott azon az alapon, hogy az importterheket az exportáló országban történő fogyasztásra szánt hasonló termékre vetették ki, ezeket az importterheket azonban visszatérítették, amikor a terméket a Közösségbe történő kivitelre értékesítették. Az igényelt összeget mindegyik esetben magasabbnak találták a hasonló termékre a hazai piacon kivetett vámösszegnél, és ezért ennek megfelelően kiigazították az engedményeket. A jelenlegi vizsgálatban alkalmazott módszer összhangban volt az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételekkel annyiban, amennyiben pontosan tükrözte a hasonló termékre kivetett vám tényleges importmértékét.

(58)

Ezenkívül mindkét exportáló termelő hitelköltségeket igényelt a vásárlók által a koreai hazai piacon alkalmazott, „nyílt számlára” történő szállítás esetére vonatkozó fizetési rendszer szerint alkalmazott tényleges hitelezési időszak alapján. Megállapítást nyert, hogy az említett rendszer alapján az exportáló termelők általában tulajdonképpen nem biztosítanak meghatározott hitelezési időszakokat, és ezenkívül az alkalmazott hitelezési időszakokat nem lehetett pontosan meghatározni, mivel a bevételeket nem lehetett konkrét számlákhoz kapcsolni. Ilyen körülmények között nem lehetett biztosítani ezeket az engedményeket.

(59)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint a Közösségbe kivitt érintett termék minden egyes típusának súlyozott átlag rendes értékét összehasonlították az érintett termék megfelelő típusának súlyozott átlag exportárával.

(60)

Az összehasonlítás jelentéktelen mértékű dömpinget mutatott ki az olyan exportáló termelők tekintetében, amelyek az FI során a Közösségbe exportáltak.

(61)

A négy ismert exportáló termelő közül kettő működött együtt a vizsgálattal. A két együttműködő vállalat Tajvan teljes PET-termelésének több mint 80 %-át, a Közösségbe irányuló teljes tajvani kivitelnek pedig 99 %-át tette ki. Az FI-t tekintve a Közösségbe irányuló tajvani export aránya a közösségi fogyasztáshoz viszonyítva 1,2 %-ot tett ki.

(62)

Egy harmadik tajvani exportáló termelő kezdetben benyújtotta a kérdőívre adott választ, de a helyszíni ellenőrzést megelőzően beszüntette a további együttműködést. Az, hogy a vállalat nem engedélyezte a Bizottság tisztviselőnek, hogy a helyszínen ellenőrizzék a kérdőívre adott válaszát, azt jelenti, hogy nem működik együtt a vizsgálattal. Az alaprendelet 18. cikke értelmében e vállalkozás esetében maradvány dömpingkülönbözetet kell meghatározni.

(63)

A tajvani exportáló termelők által exportált valamennyi PET-típus esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően a hazai piacon független vásárlók által a rendes kereskedelmi forgalomban fizetett vagy fizetendő árak alapján meg lehetett állapítani.

(64)

Mindkét tajvani együttműködő exportáló termelő végzett közvetlen exportértékesítést független közösségi vásárlók részére. Az exportárakat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően az e vásárlók által fizetett vagy fizetendő árak alapján meg lehetett állapítani.

(65)

A szállítási, biztosítási, anyagmozgatási, hitel-, csomagolási és bankköltségek különbségeire vonatkozóan engedményeket alkalmaztak.

(66)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint a Közösségbe kivitt érintett termék minden egyes típusának súlyozott átlag rendes értékét összehasonlították az érintett termék megfelelő típusának súlyozott átlag exportárával.

(67)

Az összehasonlítás alapján a Far Eastern Textile esetében megállapított dömpingkülönbözet a minimumkülönbözet alatt maradt. A Shinkong esetében a dömpingkülönbözet 6,5 %-ot tett ki. Ugyanakkor a Far Eastern Textile esetében a vizsgálat kimutatta, hogy a súlyozott átlag rendes értéknek a súlyozott átlag exportárral való összehasonlítása nem tükrözi az alkalmazott dömping teljes mértékét. A vizsgálat csakugyan kimutatta, hogy jelentős volument (a Közösségbe irányuló összes export körülbelül 25 %-át) igen alacsony áron értékesítettek, mégpedig egyetlen vásárló részére. Ezenkívül az FI utolsó négy hónapjában az összes közösségi rendeltetési helyre irányuló kivitelt az első nyolc hónaphoz viszonyítva jelentősen csökkentett áron bonyolították le. Ezért egy másik összehasonlítási módszert kellett alkalmazni. Lényeges eltérést állapítottak meg az átlagértékek, illetve az ügylet ára és az átlagérték összehasonlítása alapján megállapított dömpingkülönbözetek között. Az ügyletek összehasonlítását nem találták megfelelő alternatív összehasonlítási módszernek, mert ez esetben az összehasonlítás elvégzéséhez az egyes ügyletek kiválasztását önkényesnek találták. Ennélfogva az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően az ügylet árán és az átlagértéken alapuló összehasonlítást végezték el. Ilyen módon az exportforgalom vásárlónként és időszakonként egyértelmű eltéréseket mutatott.

(68)

Ennek alapján a dömping folytatódásával kapcsolatos további vizsgálathoz az ügylet ára és az átlagérték összehasonlításából származó dömpingkülönbözetet veszik figyelembe. A Shinkong esetében a két módszer alapján számított dömpingkülönbözetek közötti eltérés nem volt jelentős, és abban nem fedeztek fel semmilyen rendszert. Ezért e vállalat esetében az átlagértékek összehasonlításából származó dömpingkülönbözetet kell figyelembe venni.

(69)

Következésképpen a két együttműködő exportáló termelő esetében a következő dömpingkülönbözeteket állapították meg:

Az egyes termelők esetében ezek a százalékarányos különbözetek a következő konkrét vámtételeknek felelnek meg:

A maradvány vámnak a Tajvan esetében jelenleg alkalmazandó maradvány vámon kell alapulnia, mivel megállapítást nyert, hogy e tekintetben nem történt változás a körülményekben. A maradvány vámtétel 143,4 EUR/t.

(70)

Azon két vállalat tekintetében, amelyek nem működtek együtt a vizsgálattal, az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló információkat kell felhasználni. E két vállalat esetében valóban maradvány vámtételt kell megállapítani.

(71)

Csak egyetlen thai PET-termelő működött együtt a vizsgálatban, amely az FI során nem exportált a Közösségbe. Az Eurostat szerint a Thaiföldről származó importmennyiségek jelentéktelenek voltak az FI során. Ugyanakkor ismeretes, hogy Thaiföldön legalább három másik olyan PET-termelő volt az FI során, amely nem működött együtt a vizsgálatban.

(72)

Mivel az egyetlen együttműködő termelő nem exportált PET-et a Közösségbe, az együttműködő termelő esetében nem lehetett dömpingszámítást végezni.

(73)

Annak megállapítása érdekében, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthető-e a dömping megismétlődése, megvizsgálták a más exportpiacokra exportáló együttműködő termelők árképzési eljárását, valamint termelését, kapacitását és készleteit. A vizsgálat a rendelkezésre álló információkon, azaz az A.4. szakaszban említett együttműködő termelők által a kérdőívre adott válaszban szereplő és ellenőrzött információkon alapult. Az eljárásban érintett országok más exportáló termelőinek árszabása, termelése és termelőkapacitása tekintetében is végeztek egy vizsgálatot. E vizsgálat alapjául a közösségi iparág és az exportáló termelők által megadott, az Eurostat importstatisztikájában és adott esetben az érintett országokból származó exportstatisztikában szereplő piackutatási adatok szolgáltak.

(74)

Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűleg bekövetkező események forgatókönyve a következőkön alapult:

(75)

A közösségi árak általában alacsonyabbak voltak az indiai hazai áraknál. Az exportot valószínűleg a jelenlegi közösségi áraknál legalább kissé alacsonyabb árakon kell végrehajtani. Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthető, hogy – feltételezve, hogy az árszintek nem változnak – a Közösségbe irányuló kivitelekre dömpingelt árakon kerülne sor.

(76)

A harmadik országokra vonatkozó indiai exportárak általában alacsonyabbak voltak az indiai hazai áraknál. Ez az árkülönbség elérte az exportárszint 24 %-át. Ez azt mutatja, hogy a Közösségbe irányuló kiviteleket az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén egyaránt dömpingelt árakon lehetne elvégezni. A megállapított különbözetek valóban magasabbak az EK-ba irányuló, fentebb ismertetett dömping jelenlegi szintjénél. Megjegyezték, hogy (1) az EK-ba irányuló dömping jelenlegi szintjét kis exportvolumenek alapján állapították meg, és (2) hogy e kivitelek közül néhányat árra vonatkozó kötelezettségvállalás feltételei alapján végeztek el, ami módosította az exportárak szintjét. Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén tehát valószínű, hogy a dömpingkülönbözet még nagyobb lenne.

(77)

A harmadik országokra vonatkozó indiai exportárak általában a közösségi árszint alatt maradtak. Emiatt az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínű, hogy az indiai exportőrök nagyobb mennyiségben és az FI során harmadik országok felé felszámítottakhoz közeli árakon exportálnának PET-et a Közösségbe. Következésképpen valószínűnek tűnik, hogy az FI során a Közösségbe irányuló kivitelekkel kapcsolatban megállapított dömping az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén még növekedhet is.

(78)

A szabad kapacitások tekintetében megismételték, hogy a két legnagyobb indiai termelő nem működött együtt a vizsgálattal. Mindazonáltal megállapították, hogy összkapacitásuk a közösségi fogyasztás körülbelül 23 %-át tette ki az FI során. A rendelkezésre álló információk alapján kihasználatlan kapacitásuk jelentős, eléri a 80 000–130 000 tonnát. Ezenkívül a három együttműködő termelő szintén rendelkezik bizonyos kihasználatlan kapacitásokkal. Egyszóval, Indiában jelentős szabad kapacitások állnak rendelkezésre. Az indiai piacot a túlkínálat is jellemzi. Ezzel összefüggésben a termelők dönthetnek úgy, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a többletmennyiségeket folyamatosan növekvő dömpingelt árakon a Közösségbe exportálják.

(79)

Úgy tűnik, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kihasználatlan kapacitásokat valószínűleg a Közösségbe irányítják. Az árak között megállapított kapcsolatok, különösen a közösségi árak és az indiai árak közötti kapcsolat miatt valószínű, hogy a Közösségbe irányuló kivitelekre dömpingelt árakon kerül sor.

(80)

A közösségi árak általában magasabbak voltak a két együttműködő indonéziai exportáló termelő által a hazai piacon elért áraknál. Ez azt sejteti, hogy az indonéziai exportáló termelők számára vonzó lehetőség lenne, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az értékesítéseket a Közösségbe irányítsák.

(81)

A Polypet esetében, amely valamennyi piacon veszteségesen teljesített, a hazai árakat nem lehetett megbízhatónak tekinteni, és ezért a rendes értéket a termelési költség és egy szokásos haszon alapján kellett kiszámítani. A számításokhoz az eredeti vizsgálathoz hasonlóan 7 %-os haszonkulcsot használtak. A számtanilag képzett rendes érték és a harmadik országokra vonatkozó exportárak között 25,0 %-os árkülönbséget állapítottak meg. Az a tény, hogy az exportárak ennyivel alacsonyabbak voltak a rendes értéknél azt sejteti, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a dömping valószínűleg megismétlődik a közösségi piacon.

(82)

A Petnesia az FI során a profitküszöb körül teljesített, és ezért a rendes értéket a hazai értékesítéseket és fentebb a Plypetnél ismertetett módszerrel számtanilag képzett rendes értéket egyaránt felhasználva számították ki. A rendes értékek és a harmadik országokra vonatkozó exportár közötti különbség 5–10 % volt (e módszerek esetében). Az a tény, hogy az exportárak ennyivel alacsonyabbak voltak a rendes értéknél, azt sejteti, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a dömping valószínűleg megismétlődik a közösségi piacon.

(83)

A közösségi termelők esetében az EU-ban történő értékesítéseinek árát 1 058 EUR-ban állapították meg az FI során. Ugyanezen időszakban az indonéziai exportőrök értékesítési ára a harmadik országok piacain 911 EUR volt. Tehát az értékesítési ár az EU piacán 16 %-kal magasabb volt, mint más piacokon. Ez azt sejteti, hogy az indonéziai exportáló termelők számára vonzó lehetőség lenne, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az értékesítéseket a Közösségbe irányítsák.

(84)

A fentebb említettek szerint az FI során öt termelő működött Indonéziában. A piackutatási jelentés szerint Indonéziában 324 000 tonna volt a termelés, az együttműködő termelők ennek körülbelül 47 %-át tették ki. Az együttműködő termelőktől és a piaci értesülésekből származó információk azt jelzik, hogy a kihasználatlan kapacitások az összkapacitás hozzávetőleg 10 %-ának, körülbelül 37 000 tonnának feleltek meg. Ez a közösségi fogyasztás közel 1,5 %-át tette ki.

(85)

Az együttműködő termelőktől származó információk szerint kevés PET-et tároltak.

(86)

A vizsgálat a kihasználatlan kapacitásokkal és készletekkel kapcsolatban kimutatta, hogy jelentős mennyiségű PET bocsátható rendelkezésre a közösségi piacon történő értékesítésre.

(87)

A fent említett tényezőkkel kapcsolatos vizsgálat kimutatta, hogy lényeges különbség volt az indonéziai termelők harmadik országokban alkalmazott árai és a rendes érték között.

(88)

Ezenkívül az együttműködő exportáló termelők által harmadik országok piacain alkalmazott exportárak és az indonéz hazai piac árai lényegesen alacsonyabbak, mint a közösségi iparág értékesítési árai a Közösségben. Ez tehát a rendelkezésre álló szabad kapacitással együtt ösztönzést jelent az indonéziai exportáló termelők számára, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén növeljék a közösségi piacon történő értékesítéseket, és valószínű, hogy ezeket az értékesítéseket dömpingelik.

(89)

Miközben az érintett termék malajziai termelők által előállított és értékesített összmennyiségét körülbelül 120 000 tonnára becsülik, a teljes malajziai PET-fogyasztás csak mintegy 60 000 tonnát tesz ki. Mivel a hazai piac az össztermelésnek és -értékesítésnek csupán körülbelül a felét tudja felhasználni, egyértelmű, hogy az érintett termék malajziai termelői általánosságban az exportpiacoktól függnek a tevékenységek jelenlegi kapacitások melletti folytatása szempontjából.

(90)

A vizsgálat kimutatta, hogy a hazai árak körülbelül 10–20 %-kal alacsonyabbak voltak a közösségi piacon felszámított átlagáraknál. Nincs okunk azt feltételezni, hogy ez az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén megváltozna.

(91)

A fenti (17) preambulumbekezdésben említett két exportáló termelő által szolgáltatott információk azt bizonyították, hogy a harmadik országokba nagy mennyiségű kivitelek irányultak, amelyek az FI során végzett összértékesítés 67 %-át tették ki.

(92)

Egy, a Közösségbe exportáló malajziai exportőr esetében a harmadik országokra vonatkozó súlyozott átlag exportárak alatta maradtak a súlyozott átlag rendes értékeknek, amelyeket a dömping kiszámításához állapítottak meg, és ezenkívül a Közösségre vonatkozó értékesítési áraknál is alacsonyabbnak bizonyultak. Ez azt mutatja, hogy ez a malajziai exportőr a harmadik országok piacaira is valószínűleg dömpingelt árakon adja el a PET-et, és hogy az árkülönbség nagyobb az európai piacon megállapítottnál.

(93)

A másik exportőr esetében, aki az FI során nem exportált a Közösségbe, a vizsgálat kimutatta, hogy a harmadik országokra vonatkozó súlyozott átlag exportárak a termelési költség alatt maradtak, ami szintén azt jelzi, hogy a hasonló terméket a harmadik országok piacán is dömpingelték.

(94)

A fentiek azt sejtetik, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén igen nagy a valószínűsége annak, hogy a Közösségbe irányuló kivitelekkel kapcsolatban megismétlődik a dömping.

(95)

A fenti (17) preambulumbekezdésben említett két exportáló termelő által szolgáltatott információk azt mutatták, hogy a harmadik országokba irányuló kiviteleket a közösségi iparág által a Közösségben felszámított értékesítési áraknál lényegesen alacsonyabb súlyozott átlag exportáron bonyolították le.

(96)

A jellemző árszint alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a Közösség a malajziai exportáló termelők szempontjából vonzó piacnak tekinthető. Ennek alapján vélhető, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése gazdasági ösztönzést jelentene az export harmadik országokból a nyereségesebb közösségi piacra történő áthelyezéséhez. Amennyiben az értékesítések áthelyeződnek a Közösségbe, az is valószínű, hogy azokat dömpingelt árakon bonyolítják le.

(97)

A vizsgálat kimutatta, hogy a két együttműködő termelő kapacitáskihasználása igen rossz volt az FI során, azaz 30–80 % között mozgott. Ennek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy Malajziában jelentős szabad kapacitás áll rendelkezésre. Az intézkedések hatályon kívül helyezése ösztönzést jelentene a malajziai exportáló termelők számára, hogy használják ki ezt a szabad kapacitást, és növeljék az exportértékesítést, főleg a Közösségbe.

(98)

A két együttműködő exportáló termelő esetében megállapították, hogy szokásos készlettel rendelkeznek. Megjegyzik azonban, hogy a készletek nem tekinthetők jelentőségteljes mutatónak, mert a malajziai PET-termelés túlnyomórészt a vásárlók megrendelésein alapul. Tehát a készleteket főleg olyan PET alkotja, amely a már ismert fogyasztókhoz való szállításra vár.

(99)

A vizsgálat bizonyította, hogy az egyik együttműködő termelő a hatályban lévő intézkedések ellenére folytatta a dömping alkalmazását.

(100)

Ezenkívül az együttműködő exportáló termelők által a harmadik országok piacain felszámított, súlyozott átlag export árak és a hazai piacon alkalmazott értékesítési árak is lényegesen alacsonyabbak a Közösségben jellemző árszintnél. Ez a rossz kapacitáskihasználással együtt tehát ösztönzést jelent a malajziai exportáló termelők számára, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az exportot – valószínűleg dömpingelt árakon – a közösségi piacra helyezzék át.

(101)

A (60) preambulumbekezdés kifejtette, hogy a mind a négy együttműködő exportáló termelő esetében megállapított dömpingkülönbözetek a minimumszint alatt maradtak. Emlékeztetni kell arra, hogy ezekre a kivitelekre abban az időszakban került sor, amikor két együttműködő exportőr nulla vámtétel mellett exportálhatott a Közösségbe. Mivel a négy exportáló termelő kivitelei a PET összes behozatalának közel 100 %-át tették ki az FI során (az Eurostat jelentése szerint), úgy tűnik, hogy kicsi annak a kockázata, hogy a vizsgálatban együttműködő exportáló termelők bármelyike megismételné a dömpinget.

(102)

A vizsgálat kimutatta, hogy az együttműködő vállalatok által a koreai hazai piacon felszámított árak magasabbak a közösségi iparág által a közösségi piacon felszámítottaknál. Nincs okunk azt feltételezni, hogy az együttműködő vállalatok esetében megállapított hazai árak nem voltak reprezentatívak, vagy hogy a nem együttműködő exportáló termelők lényegesen alacsonyabb áron értékesítenek a hazai piacon, mint az együttműködő vállalatok. Ezenkívül valószínű, hogy a nem együttműködő vállalatok, amelyek nem végeznek értékesítést az EK felé, alacsony árakon értékesítenének, hogy az EK piacán visszaszerezzék az elvesztett piaci részesedésüket. Ez azt sejteti, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűleg megismétlődne a nem együttműködő vállalatoktól származó dömping. Azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a nem együttműködő vállalatok az eredeti vizsgálat során jelentős mennyiségeket exportáltak a Közösségbe.

(103)

Az együttműködő exportáló termelők esetében a koreai hazai piacon jellemző árszint és a harmadik országokba irányuló export árai között 5 % körüli árkülönbséget állapítottak meg. Mindazonáltal, mivel korlátlan mennyiségű PET-et exportálhattak a Közösségbe nulla vámtétel mellett, elég kicsinek tűnik annak a kockázata, hogy a kereskedelem iránya áthelyeződik a Közösség felé.

(104)

Általánosságban a harmadik országokra vonatkozó exportárak is rendelkezésre álltak, beleértve a nem együttműködő termelők által felszámított árakat is. Az utóbbi árak alacsonyabbak voltak az együttműködő termelők által felszámított hazai áraknál. Ez az árkülönbség is azt mutatja, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a Közösségbe irányuló kivitelek dömpingelt árakon bonyolíthatók le.

(105)

A vizsgálat kimutatta, hogy a koreai exportáló termelők jelentékeny mennyiségeket adtak el harmadik országoknak. Mindazonáltal az SK Chemicals és a KP Chemicals esetében, mivel korlátlan mennyiségű PET-et exportálhattak a Közösségbe nulla vámtétel mellett, elég kicsinek tűnik annak a kockázata, hogy az együttműködő exportáló termelők megváltoztatják a kereskedelem irányát.

(106)

A nem együttműködő exportáló termelők esetében a piackutatási jelentésben szereplő és a koreai statisztikai hivataltól származó információkat használták fel.

(107)

A koreai statisztikai hivatal jelentései alapján a koreai exportáló termelőktől az FI során harmadik országokba irányuló kivitelek összesítve (727 Kt) és az együttműködő exportáló termelők kiviteleit (320 Kt) levonva azt kapjuk, hogy a nem együttműködő exportáló termelők összes kivitele 407 Kt.

(108)

Az egyes rendeltetési helyekre a nem együttműködő exportáló termelők által kivitt mennyiségeket úgy állapították meg, hogy rendeltetési helyenként megnézték az összes kiviteleket és rendeltetési helyenként levonták az együttműködő exportáló termelők kiviteleit. Az az öt rendeltetési hely, ahova a nem együttműködő exportáló termelők feltehetően a legnagyobb mennyiségeket exportálták, a következő: KNK, Ukrajna, Japán, Tunézia és az Iráni Iszlám Köztársaság.

(109)

A koreai statisztikai hivataltól származó exportértékek alapján az azon öt rendeltetési helyre vonatkozó súlyozott átlagárat, ahova a legnagyobb mennyiségű kivitelek irányultak, tonnánként 759 EUR-ban állapították meg. Mivel ez az ár ellenőrizetlen, hozzávetőleges statisztikai adatokon alapul (amelyek részben az együttműködő exportáló termelőktől származó statisztikai értékeket, és esetleg a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó exportárakat, valamint a tengeri fuvardíjat nem tartalmazó árakat is magukban foglalják), az átlagár továbbra is lényegesen alacsonyabb, mint a Közösségre vonatkozó átlag (CIF) importárak (körülbelül 25 %).

(110)

Ennek alapján, azaz mivel a nem együttműködő exportáló termelők nyilvánvalóan jelentős mennyiségeket exportálnak harmadik országokba, és mivel a nem együttműködő exportáló termelők által az öt legnagyobb rendeltetési hely felé felszámított árak lényegesen alacsonyabbak a Közösségre vonatkozó átlagos importárnál, úgy tűnik, hogy jelentős annak a kockázata, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a nem együttműködő exportáló termelők megváltoztatják a kereskedelem irányát. Tekintettel az eredeti vizsgálat során a legnagyobb nem együttműködő exportáló termelő esetében megállapított jelentős dömpingkülönbözetre (55 %), nagy a valószínűsége annak, hogy a nem együttműködő exportáló termelők az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén folytatnák a dömping alkalmazását.

(111)

Mindegyik együttműködő exportáló termelő esetében megállapították, hogy szokásos készlettel rendelkeznek és szinte teljes kapacitáskihasználással működnek. Így ezen az alapon a dömping megismétlődésének kockázata nagyon kicsinek tűnik.

(112)

A nem együttműködő exportáló termelők esetében a kapacitást a koreai exportáló termelők összkapacitásáról rendelkezésre álló piaci információk alapján állapították meg. A készletekről nem áll rendelkezésre információ. Az együttműködő exportáló termelő kapacitását a teljes koreai kapacitásból levonva a nem együttműködő exportáló termelőkre vonatkozóan egy becsült kapacitást számítottak ki. Ezt a kapacitást 550 Kt körülire becsülték, amely a teljes közösségi fogyasztásból való 23 %-os piaci részesedésnek felelne meg.

(113)

A piackutatási alapján a kihasználatlan kapacitást Korea egészére vonatkozóan körülbelül 200 000 tonnára becsülik. Így nem zárható ki annak kockázata, hogy a kihasználatlan kapacitással rendelkező, nem együttműködő exportáló termelők az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén ismét dömpinghez folyamodnának.

(114)

Bár a négy együttműködő vállalat esetében úgy tűnik, hogy nincs nyilvánvaló kockázata annak, hogy a dömping megismétlődik, a vizsgálat kimutatta, hogy a nem együttműködő vállalatok esetében fennáll a dömping megismétlődésének tényleges kockázata. Ezt a koreai hazai piacon jellemző árszintnek a közösségi piac árszintjével, valamint a hazai árszintnek a harmadik országok piacára vonatkozó átlag exportárszinttel való összehasonlítása révén mutatták ki.

(115)

Ezenkívül, összevetve azokat a jelentős PET-mennyiségeket, amelyeket harmadik országok számára a Közösségbe importált PET árainál lényegesen alacsonyabb árakon adnak el, valóban jelentős veszély állapítható meg a kereskedelem iránya megváltoztatásának vonatkozásában. Tekintettel az említett nem együttműködő vállalatok által korábban alkalmazott dömpingre (55 % az eredeti vizsgálat során), nincs okunk azt gondolni, hogy ezek a vállalatok az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén nem folytatnák a dömping alkalmazását.

(116)

Az együttműködő és nem együttműködő exportáló termelők tajvani hazai árai általában alacsonyabbak voltak a közösségi áraknál. Az előbbiek ténylegesen jövedelmezőek voltak. Ez azt jelenti, hogy a tajvani exportáló termelő szempontjából a közösségi árszint is nagyon vonzó. Tekintettel az árak között megállapított kapcsolatra, valószínűsíthető, hogy a tajvani exportárak is lényegesen alacsonyabbak a közösségi iparág által felszámított átlagáraknál.

(117)

Az egyik együttműködő termelő esetében a harmadik országokra vonatkozó árak lényegesen alacsonyabbak voltak a tajvani hazai áraknál. A másik együttműködő termelő esetében, amelyik főleg Japán számára értékesített, a harmadik országokra vonatkozó exportárak magasabbak voltak a hazai értékesítési áraknál. Ennek alapján nem zárható ki, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a Közösségre vonatkozó exportárak követni fogják a más országokra (Japán kivételével) vonatkozó tajvani árak tendenciáját. Ilyen forgatókönyv mellett tehát valószínű, hogy a dömping megismétlődik. Ez a megállapítás az együttműködő termelők által szolgáltatott adatokon alapul, mivel ezzel kapcsolatban más adathoz nem lehetett folyamodni.

(118)

A harmadik országokra vonatkozó tajvani exportárak lényegesen alatta maradtak a közösségi árszintnek. A más országokba irányuló tajvani kivitelekre az FI során nem vonatkoztak dömpingellenes vámok. Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén nem zárható ki, hogy a Közösségre vonatkozó exportárak követnék a többi piacon felszámított árak tendenciáját. Ilyen körülmények között a Közösségbe irányuló jövőbeni kiviteleket dömpingelt árakon bonyolítanák le. Ez a megállapítás is az együttműködő termelők által szolgáltatott adatokon alapul. Mivel azonban nem áll rendelkezésre arra utaló információ, hogy az együttműködő vállalatok esetében megállapított, a harmadik országokra vonatkozó exportárak vagy hazai árak ne lennének reprezentatívak az összes tajvani exportáló termelőre nézve, az a következtetés is levonható, hogy valószínű, hogy a nem együttműködő vállalatok a jövőben dömpingelt árakon bonyolítanák az EK-ba irányuló kiviteleket.

(119)

Míg az egyik együttműködő vállalat az FI során teljesen kihasználta kapacitását, a másik a teljes kapacitásának jelentős mennyiségét nem használta ki. Úgy tűnik, hogy a vizsgálattal nem együttműködő vállalatok 400 000–500 000 tonna kihasználatlan kapacitással rendelkeznek. Ez az FI alatti közösségi fogyasztás körülbelül 20 %-át teszi ki. A közösségi piac vonzó árszintje miatt csakugyan valószínűsíthető, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az ilyen kihasználatlan kapacitásokat a Közösséghez irányítják át.

(120)

Úgy tűnik, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az ilyen kihasználatlan kapacitásokat a Közösséghez irányítják át. Ezenkívül valószínű, hogy Japán kivételével a harmadik országok piacaira irányuló kivitelek alacsony árszintje miatt a közösségi kivitelekre dömpingelt árakon kerül sor. Valószínűsíthető, hogy a közösségi árakat lenyomják, amint nagy mennyiségeket importálnak a közösségi piacra. Valószínű, hogy az árak csökkenő tendenciája fokozza az FI-re vonatkozóan megállapított dömpinget.

(121)

A (71) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint ismeretes, hogy Thaiföldön legalább három másik PET-termelő volt az FI során, amelyek nem működtek együtt a vizsgálatban. A nem együttműködő termelők esetében az Eurostat és más források rendelkezésre álló információit vizsgálták.

(122)

A készletekkel és a harmadik piacok részére történő értékesítésekkel kapcsolatos információk csak az együttműködő exportáló termelőre vonatkoznak. Piaci információk alapján adatokat lehetett szerezni a thaiföldi teljes termelőkapacitásról, valamint felbecsülni az összes thaiföldi exportáló termelő termelési volumenét. Ezzel kapcsolatban úgy vélték, hogy a nem együttműködő vállalatokra vonatkozó megállapítások nem lehetnek kedvezőbbek az együttműködő vállalatokra vonatkozóknál.

(123)

A vizsgálat kimutatta, hogy a hazai árak 10–20 %-kal alacsonyabbak voltak a közösségi piacon felszámított átlagáraknál. Nincs okunk azt feltételezni, hogy ez az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén megváltozna.

(124)

A fenti (17) preambulumbekezdésben említett, a Közösségbe nem exportáló, együttműködő exportáló termelő által szolgáltatott információk bizonyították, hogy harmadik országokba nagy mennyiségű kivitelek irányultak, amelyek az FI alatti teljes értékesítés több mint 80 %-át tették ki. Azt is megállapították, hogy a harmadik országokra vonatkozó átlag exportárak a költségek alatt maradtak, ami azt jelzi, hogy a terméket dömpingelt árakon értékesítették a harmadik országok piacain. Ezenkívül a nem együttműködő vállalatokra vonatkozóan nem áll rendelkezésre arra utaló információ, hogy különböző árszabást alkalmaznának a thai hazai piac, illetve a harmadik országok piacai tekintetében, és ezért feltételezhető, hogy harmadik országok részére is alacsonyabb árakon értékesítenek, mint a hazai piacokon.

(125)

A Közösségbe nem exportáló együttműködő exportőr által szolgáltatott információk azt mutatták, hogy a harmadik országokba irányuló kivitelekre a közösségi iparág által a Közösségben felszámított értékesítési áraknál lényegesen alacsonyabb súlyozott átlag exportáron került sor.

(126)

Feltételezve, hogy a Közösségben jellemző árszint nem változik, azt a következtetést lehet levonni, hogy a Közösség a thaiföldi exportáló termelők szempontjából vonzó piacnak tekinthető. Ennek alapján vélhető, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése gazdasági ösztönzést jelentene az export harmadik országokból a nyereségesebb közösségi piacra történő áthelyezéséhez.

(127)

Thaiföldön jelentős szabad kapacitások állnak rendelkezésre. A vizsgálat kimutatta, hogy az együttműködő exportáló termelő kapacitáskihasználása rossz volt az FI során.

(128)

A piackutatási jelentés szerint a nem együttműködő exportáló termelők kapacitásszintjét 500 000 tonna körülire becsülik, miközben az össztermelést körülbelül 430 000-re. Ezen számadatok alapján a szabad kapacitás hozzávetőleg 70 000 tonnát tenne ki. Ez a szabad kapacitás a teljes közösségi fogyasztás körülbelül 2,9 %-át tenné ki, amennyiben azt a közösségi piacon történő értékesítésekhez irányítanák.

(129)

Összességében a piackutatási adatok arra utalnak, hogy a thaiföldi hazai piac kevesebb mint 94 000 tonnát, a PET hazai termelésének 25 %-át képes felvenni. Ilyen körülmények között az érintett termék thai termelői nagymértékben az exportértékesítésektől függnek a tevékenységek jelenlegi kapacitások melletti folytatása szempontjából. Ilyen helyzetben nagy a valószínűsége annak, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az EK-ba irányuló kivitelek növekednének. Ezért nem lehet kizárni, hogy thai exportáló termelők az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a Közösségre vonatkozó exportárakat más harmadik országbeli piacokra vonatkozó exportárszintre csökkentenék, hogy megpróbálják visszanyerni az elvesztett piacot. Így nem zárható ki annak veszélye, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a nem együttműködő termelők újból dömpinghez folyamodnának.

(130)

Az együttműködő exportáló termelő esetében megállapították, hogy szokásos készlettel rendelkezik. Megjegyzik azonban, hogy a készletek nem tekinthetők jelentőségteljes mutatónak, mert a thaiföldi PET-termelés túlnyomórészt a vásárlók megrendelésein alapul. Tehát a készleteket főleg olyan PET alkotja, amely a már ismert fogyasztókhoz való szállításra vár.

(131)

Mivel az egyetlen együttműködő exportáló termelő nem exportált a Közösségbe, a vizsgálat nem tudott levonni arra vonatkozó következtetést, hogy a hatályban lévő intézkedések ellenére folytatódik-e a dömping.

(132)

Az együttműködő exportáló termelőnek a harmadik országok piacaira vonatkozó, súlyozott átlag exportárai és a hazai piac értékesítési árai azonban lényegesen alacsonyabbak voltak a közösségi iparág által a Közösségben felszámított értékesítési áraknál. Az értékesítési árak a termelési költség alatt maradtak. Ez egy olyan mutatónak tekinthető, amely azt jelzi, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az értékesítésekre valószínűleg dömpingelt árakon kerülne sor. Ezenkívül a Közösség vonzó árszintje ösztönzést jelent a thai exportáló termelők számára, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a közösségi piac részére értékesítsen.

(133)

A nem együttműködő exportáló termelők esetében a hazai keresletet és a harmadik országoknak eladott jelentékeny PET-mennyiségeket összevetve megállapítható, hogy jelentős a kereskedelemeltérítésének veszélye. Emlékeztetni kell arra, hogy – ahogy az a (131) preambulumbekezdésben és azt követően szerepel – a thai termelők nagymértékben függnek a kivitelektől, és hogy hatalmas teljes szabad kapacitás áll rendelkezésre, amely a Közösség felé irányítható. Tekintettel a thai termelők korábbi dömpingjére (az eredeti vizsgálatban 32,5 %), úgy tűnik, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén fennáll a dömping megismétlődésének kockázata.

(134)

A fentiek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínű, hogy a dömping folytatódik és/vagy megismétlődik. Következésképpen azt javasolják, hogy az Indiából, Indonéziából, Malajziából, Tajvanból és Thaiföldről származó PET-behozatalokra alkalmazandó intézkedéseket fenn kell tartani.

(135)

A nem együttműködő exportáló termelőkkel kapcsolatban összegyűjtött információk alapján úgy tűnik, hogy a dömping megismétlődésének jelentős a kockázata. A kockázat főleg azokon az adatokon alapul, amelyek azt mutatják, hogy a nem együttműködő exportáló termelők jelentős termelő- és exportkapacitással rendelkeznek, és – ahogy azt az eredeti vizsgálat során alkalmazott dömping bizonyítja – ez az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén minden valószínűséggel a Közösségbe dömpingelt árakon történő kivitelekben jelenik meg.

(136)

Következésképpen azt javasolják, hogy a Koreából származó PET-behozatalokra alkalmazandó intézkedéseket fenn kell tartani.

(137)

Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének megfelelően azt is megvizsgálták, hogy a dömpinggel kapcsolatos eredeti vizsgálathoz képest megváltozott körülmények ésszerűen tartósnak tekinthetők-e.

(138)

Emlékeztetni kell arra, hogy a Koreai Köztársaság tekintetében az időszaki felülvizsgálat hatóköre a három vállalat, az SK Chemicals Co Ltd., a KP Chemicals Corp. és a Daehan Synthetic Fibres Co. Ltd., valamint a velük kapcsolt vállalkozások dömpingkülönbözeteire korlátozódott.

(139)

Azon együttműködő exportáló termelők esetében, amelyek az FI során PET-et exportáltak a Közösségbe, az időközi felülvizsgálat kimutatta, hogy a dömpingkülönbözet a minimumszinten maradt. Ennek az volt a fő oka, hogy miközben e vállalatok esetében a rendes értékek és a hazai értékesítési árak az eredeti vizsgálat adataihoz képest emelkedtek, ennek megfelelően a közösségi piacon nőttek az értékesítési árak.

(140)

Semmilyen arra utaló jelzést nem találtak, hogy a minimális dömpingkülönbözethez vezető változások ne lennének tartósak, mivel valamennyi együttműködő exportáló termelő esetében megállapították, hogy nagy kapacitáskihasználási aránnyal működik (90 % fölött). Ezenkívül egyikőjük sem tervezte, hogy a Koreai Köztársaságban növelje a termelőkapacitását. Sőt, egyikőjük, az SK Chemicals, a Közösségen belül létesített egy termelőüzemet, és valószínűleg csökkenti a Koreai Köztársaságból származó kiviteleit.

(141)

A Daehan exportáló termelő esetében, amely a fenti (49) preambulumbekezdésben közöltek szerint végül is úgy döntött, hogy nem működik együtt a vizsgálatban, a vállalattal kapcsolatos tényeket nem lehetett ellenőrizni.

(142)

Ilyen formán a vállalattal kapcsolatos következtetést az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényekre kellett alapozni, azaz a panaszban és az ellenőrizetlen kérdőívben szereplő információkra.

(143)

A két együttműködő exportáló termelői csoport, az SK Chemicals és a KP Chemicals esetében azok a körülmények, amelyek között a dömpingkülönbözeteket e vizsgálat során kiszámították, tartósnak tekinthetők.

(144)

A harmadik exportáló termelő, a Daehan Synthetic Fibres esetében emlékeztetni kell arra, hogy ez a vállalat nem működött együtt, és ezért a vizsgálatot a rendelkezésre álló, a dömping folytatódására utaló tényekre kellett alapozni. Ilyen körülmények között e vállalatra vonatkozóan maradványvámot kell meghatározni, ahogy azt az eredeti vizsgálat megállapította és a legutóbbi felülvizsgálat megerősítette.

(145)

A jelenlegi eljárásban csak két tajvani exportáló termelő működött együtt. Ezért a megváltozott körülmények tartós jellegének vizsgálata erre a két vállalatra korlátozódik.

(146)

A Far Eastern Textiles vállalatra a 83/2005/EK tanácsi rendelet (9) elfogadása óta nulla vámtétel vonatkozik. A másik együttműködő exportáló termelő, a Shinkong Synthetic Fibres esetében ugyanez a rendelet 3,1 %-os dömpingkülönbözetet állapított meg.

(147)

Az FI-re vonatkozóan a dömpinggel kapcsolatban elvégzett vizsgálat alapján megállapították, hogy a dömpingkülönbözet a Far Eastern esetében 3,5 %-ra, a Shinkong esetében pedig 6,5 %-ra változott.

(148)

A két együttműködő termelő esetében, amelyek az FI során exportáltak a Közösségbe, nincs okunk feltételezni, hogy a jelenlegi és az előző vizsgálatok között bekövetkezett változások, különösen a Közösségre vonatkozó exportárak és a rendes értékek változásai, amelyek egyaránt a dömpingkülönbözetek módosításához vezettek, nem tartósak. Azon vállalattal kapcsolatban, amely esetében megállapították a dömpingrendszer meglétét, a vizsgálat kimutatta, hogy a vállalat az általános exportárszintjénél lényegesen alacsonyabb áron jelentős mennyiségeket adott el egy új vásárlónak. Mivel a vállalat nem jelentette ki, hogy többé nem ad el ennek a vásárlónak, vagy hogy kiigazítja exportárait, arra lehet következtetni, hogy a rendszer továbbra is fennáll. Ezenkívül ez a vállalat az FI során szinte teljesen kihasználta a kapacitását. Így nem valószínű, hogy a vállalat eladási szerkezetében olyan jelentősebb változások történnének, amelyek kihatással lennének az árszintekre, ami következésképpen a rendes értékekre és az exportárakra is hatást gyakorolna.

(149)

A második együttműködő vállalattal kapcsolatban nem észleltek nagy változásokat, azaz a dömpingkülönbözet 3,1 %-ról 6,5 %-ra történő változása nem az exportárak, hanem a rendes értékek kissé erősebb változásai miatt következett be. Nem valószínű, hogy ez a körülmény megváltozik a jövőben, mert az olajárak, amelyek a PET-termelés legfontosabb költségtényezőjének számítanak, magas szinten stabilizálódnak.

(150)

Következésképpen úgy ítélték, hogy a két vállalat esetében az e vizsgálat során szolgáltatott adatok alapján kiszámított dömpingkülönbözetek megbízhatóak, és hogy a megállapított változások tartósnak tekintendők.

(151)

A Közösségben a következő vállalatok foglalkoznak a PET előállításával:

(152)

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az e vállalatok által együttesen termelt PET alkotja a teljes közösségi termelést.

(153)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az intézkedések megszűnésének felülvizsgálatát kérelmező vagy támogató együttműködő közösségi termelők képviselik-e a PET teljes közösségi termelésének jelentős hányadát. Az említett közösségi termelők a PET teljes közösségi termelésének 88 %-át tették ki. Azokat a közösségi termelőket, amelyek nem működtek együtt teljes körűen, kizárták a közösségi iparág meghatározásából. A Bizottság tehát úgy tekintette, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ezek a teljes körűen együttműködő közösségi termelők alkotják a közösségi iparágat. Az eredeti vizsgálatokban a közösségi iparág a PET akkori teljes közösségi termelésének több mint 85 %-át tette ki.

(154)

A (16) preambulumbekezdésben részben már említett következő tizenkét közösségi termelő alkotja a közösségi iparágat:

Voridian BV (Hollandia), M & G Polimeri Italia Spa (Olaszország), Equipolymers Srl (Olaszország), La Seda de Barcelona SA (Spanyolország), Novapet SA (Spanyolország), Selenis Industria de Polimeros SA (Portugália), Aussapol Spa (Olaszország), Advansa Ltd (Egyesült Királyság), Wellman BV (Hollandia), Boryszew subsidiary Elana Wse (Lengyelország), V.P.I. SA (Görögország), SK Eurochem (Lengyelország).

(155)

A közösségi fogyasztást a közösségi iparág értékesítési mennyiségei, a többi közösségi termelő által a közösségi piacon végzett értékesítések becslései, a panasz szakaszában szolgáltatott adatok, valamint az Eurostatnak a harmadik országokból származó valamennyi közösségi behozatalra vonatkozó adatai alapján.

(156)

2002 és az FI között az érintett termék közösségi fogyasztása folyamatosa nőtt és az FI során összesen 2 400 000 tonnát tett ki. Az időszak során elért teljes növekedés 18 % volt. A növekedés részben az új felhasználások (többek között sör, bor), részben az EU-hoz 2004-ben csatlakozó országokban megnövekedett fogyasztás következménye volt.

1.   táblázat

(157)

Az eredeti vizsgálatban az érintett termék Indiából, Indonéziából, Malajziából, a Koreai Köztársaságból, Tajvanból és Thaiföldről származó behozatalait az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően összesítve értékelték. Megvizsgálták, hogy a jelen vizsgálatban is megfelelő-e az összesített értékelés.

(158)

A két koreai együttműködő vállalat behozatalaival kapcsolatban a vizsgálat sem minimális dömpingkülönbözetet, sem dömpinget nem mutatott ki. Ezért ezeket a behozatalokat az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően nem lehetett összesítve értékelni. Megállapították azonban, hogy az Indiából, Malajziából, és Tajvanból származó behozatalokkal kapcsolatban meghatározott dömpingkülönbözet meghaladta a minimumszintet. Az Indonéziából és Thaiföldről származó behozatalok tekintetében a vizsgálat kimutatta, hogy a behozatalok nem voltak reprezentatívak, és ezért nem lehetett dömpingkülönbözetet meghatározni. Ugyanakkor azt a következtetést is levonták, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthető a dömping megismétlődése. A hat érintett ország mindegyike által exportált mennyiségek tekintetében úgy ítélték, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az egyes érintett országokból származó behozatalok valószínűleg az FI során elért szinteket jelentősen meghaladó szintre emelkednének, és bizonyára túllépnék az elhanyagolhatósági küszöböt. A versenyfeltétel tekintetében a vizsgálat megerősítette, hogy az érintett országokból importált PET-darálék valamennyi alapvető fizikai és műszaki tulajdonsága megegyezett. Ezenkívül ezek a darálékok felcserélhetőek voltak a Közösségben előállítottakkal, és azokat ugyanabban az időszakban, hasonló értékesítési csatornákon és hasonló kereskedelmi feltételek mellett értékesítették a Közösségben. Ezért az importált PET-darálékokat egymással és a Közösségben előállított PET-darálékokkal versengőnek tekintették.

(159)

A fentiek figyelembevételével úgy ítélték, hogy az Indiából, Malajziából, Thaiföldről, Indonéziából, Tajvanból származó behozatalok, valamint a Koreából származó dömpingelt behozatalok tekintetében az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott valamennyi kritérium teljesült. Ezért a hat érintett országból származó behozatalokat – a két koreai együttműködő exportáló termelőtől származó, nem dömpingelt behozatalok kivételével – összesítve vizsgálták.

(160)

A hat érintett ország esetében az importvolumenek, piaci részesedések és átlagárak az alábbiakban közöltek szerint alakultak. Az adatok az Eurostat statisztikáján alapulnak. Ezekből a számadatokból elvileg ki kellene venni a nem dömpingelt koreai behozatalokat. Az információk bizalmas kezelése miatt azonban ezeket szándékosan beszámították. A tendencia azonban lényegében ugyanúgy alakulna, ha a nem dömpingelt koreai behozatalokkal kapcsolatos adatokat kivették volna.

(161)

2002 és az FI között az érintett országokból származó behozatalok 13 %-kal csökkentek, azaz a 2002-es 192 000 tonnáról 167 000 tonnára az FI során. 2002-höz viszonyítva 2003-ban változatlanok maradtak, majd 2004-ben 3 %-kal, az FI során pedig további 10 %-kal csökkentek.

2.   táblázat

(162)

A felülvizsgálat kezdetén a közösségi termelők esetében mintavételt írtak elő, de tekintettel arra, hogy számuk nem volt túl magas, úgy döntöttek, hogy mindegyikőjüket beveszik a felülvizsgálatba, és következésképpen a kárral kapcsolatos tényezőket a teljes közösségi iparág szintjén összegyűjtött információk alapján vizsgálták meg.

(163)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerint a Bizottság a közösségi iparág helyzetével kapcsolatos valamennyi releváns gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált.

(164)

A közösségi iparág termelése 2002 és az FI között 20 %-kal nőtt, azaz a 2002-es 1 465 000 tonnáról az FI során 1 760 000 tonnára. Az éves növekedés 2003-ban 4,8 %, 2004-ben pedig 4,6 % volt. Az FI során további növekedés következett be, amikor is a termelés 150 000 tonnával, azaz 10,8 %-kal nőtt. Ez annak a szerkezetátalakítási folyamatnak volt köszönhető, amelyet az iparág abból a célból hajtott végre, hogy jobban kézben tartsa a termelési költségeket, és ezáltal kihasználja a közösségi piacon tapasztalható növekvő fogyasztásban – amely a fentebb említettek szerint 2002 és az FI között 19 %-kal nőtt (a 2002-es 2 millió tonnáról az FI során 2,4 millió tonnára) – rejlő lehetőséget.

3.   táblázat

(165)

A termelőkapacitás 2002 és az FI között 22 %-kal nőtt, azaz a 2002-es 1 760 000 tonnáról az FI során 2 156 000 tonnára. A növekedés főleg az FI során ment végbe, amikor is a termelőkapacitás a 2004-es évhez viszonyítva 300 000 tonnával, azaz 16,7 %-kal nőtt. A termelőkapacitás jelentős növekedése párhuzamosan ment végbe a termelés ugyanezen időszakban bekövetkezett növekedésével (lásd a fenti (164) preambulumbekezdést). A termelőkapacitás növekedése a növekvő piac előnyeinek kihasználása céljára tervezett termelési ágakkal kapcsolatos további befektetések következménye volt. A kapacitáskihasználás 2003-ban 4 százalékponttal nőtt, 2004-ben változatlan maradt, majd az FI során 5 százalékponttal, 82 %-ra csökkent. A 2004 és az FI közötti csökkenés a termelőkapacitás ezen időszakban végbement jelentős növekedésből következett. Következésképpen az FI során 2004-hez képest elért nagyobb termelési volumen alacsonyabb kapacitáskihasználási aránnyal esett egybe.

4.   táblázat

(166)

A közösségi iparág által a közösségi piacon eladott mennyiség 2002 és az FI között 21 %-kal nőtt. A 2003-as 2 %-os növekedést 2004-ben és az FI során 8, illetve 11 százalékpontos növekedés követte. Az értékesítéseknek a nagyobb fogyasztásnak tulajdonítható növekedése ellenére a közösségi iparág piaci részesedése 2003-ban 4 százalékponttal csökkent, hogy aztán fokozatosan, 2004-ben 5 százalékponttal, az FI során pedig 1 százalékponttal nőjön.

5.   táblázat

(167)

Összességében meg kell jegyezni, hogy a közösségi iparág piaci részesedése 2 %-kal növekedett a vizsgált időszakban, ami azt mutatja, hogy növekedése nem tudott lépést tartani a teljes piac fogyasztásának növekedésével.

(168)

A közösségi iparág foglalkoztatási szintje 18 %-kal nőtt a vizsgált időszakban. A legjelentősebb növekedésre 2003-ban (11 százalékpont) és 2004-ben (további 6 százalékpont) került sor. Bár ez a növekedési tendencia folytatódott az FI során, a növekedés csak 2 százalékpontot tett ki. Az egész időszak során bekövetkezett 18 %-os növekedés a termelési szinthez kapcsolódik, amely 20 %-kal nőtt.

6.   táblázat

(169)

A közösségi iparág termelékenysége, amelyet az egy alkalmazottra jutó éves, tonnában megadott termelésben mérnek, a vizsgált időszak során összességében növekedést ért el. A termelékenység kezdetben, 2003-ban 2002-höz képest 6 %-kal csökkent, majd 2004-ben változatlan maradt, de aztán az FI során jelentősen, 2004-hez képest több mint 8 %-kal nőtt.

7.   táblázat

(170)

Meg kell jegyezni, hogy a PET-darálék termelés tőkeigényes iparág, és hogy ezért a bérköltségeknek csekély hatása van a termék összköltségére. Az időszak során a bérek a termelési összköltség 20 %-os növekedésével összehasonlítva 12 %-kal nőttek. Egy másik jelentős mutatónak számít az előállított tonnánkénti bérköltség-ráfordítás. Az időszak során ez a költség 6 %-kal csökkent.

8.   táblázat

(171)

A tényleges dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi iparágra gyakorolt hatása – az érintett országokból származó behozatalok mennyisége és árai miatt – nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(172)

Az értékesítési egységárak a 2002-es 924 EUR/tonnáról 1 058 EUR/tonnára emelkedtek az FI során. Összességében növekvő tendencia (az egész időszakban 15 %-os növekedés) volt megfigyelhető. Ez a növekedés túlnyomórészt a nyersanyagárak olajár-emelkedés miatti emelkedésének következménye. Bár a közösségi iparág emelte az árakat, nem volt olyan helyzetben, hogy az áremelkedést a feldolgozó ágazatra hárítsa, és hogy a nyersanyagárak emelkedését teljes mértékben beépítse az értékesítési árakba. Ez főként annak tulajdonítható, hogy a nyersanyagárak nagyobb mértékben emelkedtek, mint a PET árai. Ezenkívül a közösségi iparágnak szembe kellett néznie a behozatalok okozta nyomással. Piaci részesedésének megtartása érdekében a közösségi iparág csak mérsékelt áremelést tudott végrehajtani, és így árleszorításra kényszerült.

9.   táblázat

(173)

Szem előtt tartva, hogy 1 tonna PET előállításához körülbelül 850 kg finomított tereftálsav (PTA) és 350 kg monoetilén-glikol (MEG) (a fő nyersanyagok) szükségesek, a nyersanyagok (PTA és MEG) költsége jelentősen, 67 %-kal, illetve 31 %-kal nőtt 2002 és az FI között, míg elérte 770 EUR/tonna (PTA), illetve a 721 EUR/tonna (MEG) szintet (az FI átlaga). Bár 2005 harmadik negyedévében a PTA árának enyhe csökkenése volt megfigyelhető, amikor is az árak 700 EUR/tonnára csökkentek, a MEG árai pedig alapjában véve változatlanok voltak, rá kell mutatni arra, hogy a nyersanyagokat hosszú távú szerződések alapján előre beszerzik. Ennek eredményeképpen a vizsgált időszakban a közösségi iparág a PTA árainak az FI végén bekövetkező kismértékű csökkenése ellenére még mindig viseli a jelentősen megnövekedett költségek következményeit. Ezenkívül az olaj világpiaci helyzete miatt a PET előállításához szükséges nyersanyagok árai kiszámíthatatlan változásokra hajlamosak, de valószínűleg továbbra is magasak lesznek. Mindezen tényezők hozzájárulnak a közösségi PET-termelők fokozott kiszolgáltatottságához.

10.   táblázat

(174)

Viszonyításként a közösségi iparág által előállított PET-darálékok tonnánkénti átlagos egységára a következőképpen alakult:

11.   táblázat

(175)

A vizsgált időszak során, ahogy azt a 10. és 11. táblázat mutatja, a fő nyersanyagok költsége folyamatosan növekedett (a PTA esetében 67 %-kal, a MEG esetében 31 %-kal), miközben a termelési összköltség csak 21 %-kal nőtt. Ugyanakkor, ahogy az a 9. táblázatból kiderül, az árak csak 15 %-kal emelkedtek amiatt, hogy a közösségi iparág nem volt olyan helyzetben, hogy az áremelkedést a feldolgozó ágazatra hárítsa, és hogy a nyersanyagárak emelkedését teljes mértékben beépítse az értékesítési árakba.

(176)

A készletek a vizsgált időszak egészében, azaz 2002 és az FI között 10 %-kal csökkentek. A készletek azonban az eredeti vizsgálatokhoz hasonlóan nem tekinthetők jelentőségteljes mutatónak a közösségi iparág által előállított PET vonatkozásában, mert a PET piaca egész évben idényjellegű. A termeléshez képest a készletek körülbelül 5/6 %-ot tesznek ki.

12.   táblázat

(177)

Az értékesítések nyereségessége az érintett terméknek a Közösségben történő értékesítései során keletkező hasznot jelöli. Az össztőke hozama és a készpénzforgalom az alaprendelet 3. cikkének (8) bekezdése szerint csak a hasonló terméket tartalmazó legszűkebb termékcsoport szintjén mérhető. Ezenkívül kiszámították a befektetések megtérülését az össztőke hozama alapján, mivel a tendenciák elemzésében az össztőke hozamát lényegesebbnek tekintik.

13.   táblázat

(178)

A 2002-ben kezdődő árleszorítást követően, amely egybeesett az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal határozott növekedésével, a közösségi iparág pénzügyi helyzete romlott és 2003-ban veszteségessé vált. A KNK-ra és Ausztráliára kivetett intézkedéseknek köszönhetően 2004-ben tapasztalható csekély javulást követően, az FI során –3,2 %-ra nőttek a veszteségek. Ezért megállapították, hogy egyértelműen csökkenő tendencia figyelhető meg.

(179)

Az össztőke hozama és a készpénzforgalom hasonló tendenciát követett, azaz 2002-ben viszonylag jó volt a helyzet, 2003-ban romlás, 2004-ben pedig kis javulás következett be, majd az FI során további romlás volt tapasztalható.

(180)

A beruházások részben a kapacitásnövelésre, részben a termelési folyamat fejlesztésére szolgáltak. A ráfordítások zömére 2004-ben és az FI során került sor, ami egybeesett a kapacitásnövekedéssel és azzal a törekvéssel, hogy a megnövekedett fogyasztásra tekintettel megtartható legyen a piaci részesedés. Mindazonáltal a közösségi iparág jelenlegi helyzete, valamint a PET közösségi és világpiacának alakulása, amelyet a nyereségesség hiánya jellemez, nem ösztönöztek túlzott beruházások elvégzésére. Bár bizonyos körülmények között a közösségi termelők képesek voltak tőkebevonásra (főleg a kapcsolt vállalkozásoktól), a PET nyereségességének hiánya nem segítette elő a beruházásokat, és bizonyos esetekben elhalasztották a döntést.

(181)

Részben az új felhasználások (többek között sör, bor), részben az EU-hoz 2004-ben csatlakozó országokban megnövekedett fogyasztás következtében állandóan növekvő fogyasztás miatt a közösségi iparág kénytelen volt növelni a kapacitást és a termelést annak érdekében, hogy ne veszítsen piaci részesedéséből. Ennek során 2004-ben és az FI során jelentős szerkezetátalakítási folyamat ment végbe, amely a különböző termelők tulajdonjogának gyakori változásával járt együtt. Ezzel párhuzamosan általánosságban számos termelési ágat fejlesztettek a fogyasztás növekedésének követése és ugyanakkor a méretgazdaságosság elérése érdekében. Így bizonyos gazdasági mutatók, pl. fogyasztás, termelőkapacitás, termelés, EU-értékesítések, foglalkoztatás, valóban pozitív tendenciát követtek.

(182)

A fentiekben ismertetett szerkezetátalakítási erőfeszítések azonban nem tudták ellensúlyozni a nyersanyagáraknak a vizsgált időszakban megfigyelhető állandó és erőteljes növekedése hatását. A magasabb nyersanyagköltségeket nem lehetett olyan mértékben a feldolgozó ágazatra továbbhárítani, mint amilyen mértékben bizonyos nyereségességi szint fenntartásához szükséges lett volna. Ez egybeesett az érintett országokból származó behozatalok alacsony árszintjével, ami nyilvánvalóan jelentős csökkentő hatást gyakorolt a közösségi iparág árára. Ilyen formán, a termeléssel, értékesítésekkel és értékesítési árral kapcsolatos nyilvánvaló pozitív fejlemények ellenére, a közösségi iparág általános pénzügyi helyzete romlott, és ez tükröződött azokban a negatív fejleményekben, amelyek a nyereségességgel (2,7 %-os haszon 2002-ben, 3,2 % veszteség az FI során), exportértékesítésekkel, termelési költséggel, a beruházások megtérülésével és a készpénzforgalommal kapcsolatosak.

(183)

Következésképpen a kárral kapcsolatos mutatók által igazolt, bizonyos kézzelfogható pozitív tendenciák ellenére a közösségi iparág helyzete még mindig távol van attól a szinttől, amely abban az esetben várható el, ha teljesen helyre állt volna az eredeti vizsgálatokban megállapított kár után.

(184)

Ezért azt a következtetést vonták le, hogy a közösségi iparág helyzete az intézkedések kivetését megelőző időszakhoz képest kissé javult, de még mindig nagyon törékeny és gyenge. Ezenkívül a behozatalok árcsökkentő hatása nem tette lehetővé, hogy a közösségi iparág teljes mértékben beépítse a nyersanyagár-emelkedést az értékesítési árakba.

(185)

Ahogy az a (2) preambulumbekezdésben már szerepel, emlékeztetni kell arra, hogy 2004 augusztusában az Ausztráliából és a KNK-ból származó PET behozatalára vonatkozóan is végleges dömpingellenes intézkedések léptek hatályba.

(186)

A vizsgált időszak során az ezen országokból származó behozatalok teljes volumene 12 %-kal nőtt (65 000 tonnáról 73 000 tonnára). Bár 2003-ban jelentősen nőtt a piaci részesedés (4 százalékponttal), ez a növekvő tendencia 2004-ben megfordult, amikor is a behozatalok piaci részesedése 2,4 %-os szintre csökkent. Az FI során csekély 0,6 %-os, a kínai behozatalokból származó növekedést jegyeztek fel. A végleges dömpingellenes vámok hatása 2004-től figyelhető meg. Míg az Ausztráliából származó behozatalok teljesen abbamaradtak, a Kínából származó behozatalok volumene 2003-ban tartósan, 130 %-kal nőtt, 2004-ben az intézkedésekkel párhuzamosan csökkent, majd az FI során ismét növekedett 47 %-kal. Az ausztrál árak 2003-ban 7 %-kal csökkentek, majd 2004-ben újabb 6 %-kal. A kínai árak 2003-ban és 2004-ben lassan, az FI során pedig 24 %-kal, azaz 827-ről 1 022 EUR/tonnára növekedtek. Végezetül megjegyezték, hogy ebből a két országból a közösségi áraknál állandóan alacsonyabb árakon került sor behozatalokra, ami ilyen formán hozzájárult a közösségi iparág által elszenvedett kárhoz.

15.   táblázat

(187)

Ezeknek a számadatoknak elvileg tartalmazniuk kellene a nem dömpingelt koreai behozatalokat. Az információk bizalmas kezelése miatt azonban ezeket szándékosan kivették. A tendencia azonban lényegében ugyanúgy alakulna, ha a nem dömpingelt koreai behozatalokat is tartalmaznák.

(188)

2002 és az FI között az egyéb országokból származó PET összes behozatalai 136 %-kal, 174 000 tonnára növekedtek. Piaci részesedésük az EU-ban 3,6-ról 7,1 %-ra nőtt a vizsgált időszakban. Az alábbi táblázat szemlélteti ezeket a tendenciákat.

16.   táblázat

(189)

A Pakisztánból származó behozatalok 157 %-kal nőttek a vizsgált időszak során, és különösen a velük szemben kezdeményezett eljárás 2004-es megszüntetését követően. Az Egyesült Államokból származó behozatalok jelentősen, azaz 144 %-kal nőttek, elérték az 50 000 tonnát az FI során. A Mexikóból származó behozatalok a 2002-es 1 500 tonnáról 20 000 tonnára nőttek az FI során, ami 1 390 %-os növekedésnek felel meg. Ami Törökországot illeti, a behozatalok 2002 és 2004 között lényeges növekedést (244 %) értek el, majd ezt követően az FI során 36 %-kal csökkentek. Az árakkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ennek ellenére az Egyesült Államokból, Mexikóból és Törökországból származó behozatalok árai nőttek és magasabbak voltak a többi behozatalok és a közösségi iparág árainál. Ezenkívül az Egyesült Államokból a PET egy különleges fajtáját, a Pet G-t, importálják, amely nagyobb viszkozitású, és amelyből átlagosan 50 %-kal többet értékesítenek, mint a szokásos PET-ből. A pakisztáni importárak alacsonyabbak voltak, mint a közösségi iparág átlagárai 2002 és 2004 között. A pakisztáni importárak az FI során a közösségi iparág szintjére emelkedtek. Ezért úgy ítélik, hogy ezek a behozatalok nem befolyásolhatták a közösségi piac helyzetét.

(190)

A közösségi iparág exporttevékenysége csökkenő tendenciát mutatott a vizsgált időszak során, azaz a közösségi iparág összes értékesítéseinek 7,9 %-áról 4,9 %-ára csökkent. A közösségi iparág exportteljesítménye csak 2003-ban ért el lényeges növekedést, valószínűleg az EU alacsony értékesítési árai miatt. Mindamellett az FI során az összes értékesítésnek kevesebb mint 5 %-át teszi ki. Meg kell jegyezni, hogy az exportárak folyamatosan magasabbak voltak az EK értékesítési áraknál.

17.   táblázat

(191)

Ahogy arra már korábban következtettünk, az indiai, indonéziai, thaiföldi, a koreai köztársaságbeli, tajvani és malajziai exportáló termelők rendelkeznek azzal a potenciállal, hogy növeljék a közösségi piacra irányuló exportmennyiségeiket.

(192)

Az Indiából, Thaiföldről és Malajziából származó PET CIF-exportárai magasabbak voltak a közösségi iparág árainál. A különbség azonban nem volt jelentős, ami arra enged következtetni, hogy dömpingellenes vámok nélkül ezek az országok még erőteljesebben nyomást gyakorolnának a közösségi iparág áraira. Ezenkívül a Közösségbe irányuló koreai, tajvani és indonéziai behozatalok árai alacsonyabbak voltak a közösségi árnál. Korea és Tajvan esetében csekély volt a különbség (3–4 %), Indonézia esetében pedig jelentős (27 %-ot tett ki). Tehát ez világosan jelzi a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét.

(193)

A fent említettek szerint a közösségi iparág helyzetét a KNK-ból származó behozatalok is lényegesen befolyásolták. Ezeknek a behozataloknak az árai alacsonyabbak voltak a közösségi árnál (1 022 EUR/tonna a közösségi 1 058 EUR/tonnával szemben). Emellett a KNK-ból származó behozatalok mennyisége 73 000 tonnát tett ki, ami 3 %-os piaci részesedést jelent az FI során.

(194)

Továbbá, az érintett országokból származó behozatalok mennyisége tekintetében az a következtetés vonható le, hogy fennáll annak a valószínűsége, hogy ezek a mennyiségek jelentősen növekednek az érintett országokban rendelkezésre álló teljes termelőkapacitásnak és szabad kapacitásnak köszönhetően, aminek a további részletezése a (199) preambulumbekezdésben található.

(195)

Az előzőkben említettek alapján arra következtettek, hogy az importárak a dömpingellenes intézkedések hiányában nagy valószínűséggel alacsonyabbak lennének a közösségi piacon, mivel ezen országok termelői valószínűleg megpróbálnák visszaszerezni az elvesztett piaci részesedést, vagy növelni jelenlegi piaci részesedésüket. Az ilyen árképzési eljárás, valamint az, hogy ezen országok exportáló termelői képesek jelentős mennyiségű PET-et értékesíteni a közösségi piacon, minden valószínűséggel erősítené az árleszorítást, ami várhatóan további negatív hatást gyakorolna a közösségi iparágra.

(196)

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy mind a hat érintett országban jelentős szabad termelőkapacitás jött létre, amely a malajziai 37 000 tonna és a tajvani 400 000 tonna között mozgott és összesen körülbelül 1 millió tonnát tett ki, azaz a közösségi iparág termelőkapacitásának 45 %-át. Ezenfelül a vizsgált időszak során a mindenkori importárak ingadoztak, vagy kissé meghaladták a közösségi árakat, vagy kicsivel azok alatt maradtak. A Tajvanból származó behozatalok árai, ahol például messze a legnagyobb a szabad termelőkapacitás, azon időszak során, amikor dömpingellenes intézkedések voltak hatályban, a közösségi árak szintje alá estek. Továbbá, a Közösségben jellemző árszint vonzó piaccá teszi az EU-t. Ennélfogva arra lehet következtetni, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése komoly ösztönzést jelentene az érintett országok termelői számára, hogy alacsony árakon az EU piacára irányítsák át értékesítéseiket.

(197)

Ezenkívül a nyilvánosság számára elérhető legfrissebb információk azt mutatják, hogy bulgáriai és romániai gazdasági szereplők szokatlan mennyiségben vásároltak PET-darálékot a felülvizsgálat alá tartozó ázsiai országokból. A szállítások 2006 novemberében és decemberében voltak esedékesek. Ez az információ a közösségi iparágnak okozott kár megismétlődésének valószínűségét jelzi, mivel egyértelműen bizonyítja, hogy dömpingellenes intézkedések hiányában az érintett országokból lényegesen több behozatal kerülne a közösségi piacra.

(198)

Ahogy az a fentiekből kiderül, jóllehet a közösségi iparág helyzete a dömpingellenes intézkedések kivetése előtti helyzethez képest kissé javult, továbbra is gyenge és törékeny. Valószínű, hogy ha a közösségi iparág az érintett országokból származó, nagyobb mennyiségű dömpingelt áru behozatalnak lenne kitéve, ez a pénzügyi helyzetének romlásához és nagy valószínűséggel a nyereségesség további csökkenéséhez vezetne. Ennek alapján tehát arra következtettek, hogy az Indiával, Indonéziával, Thaifölddel, Koreai Köztársasággal, Tajvannal és Malajziával szembeni intézkedések hatályon kívül helyezése minden valószínűséggel a közösségi iparágnak okozott kár megismétlődését idézné elő.

(199)

Az alaprendelet 21. cikke szerint megvizsgálták, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétben állna-e a Közösség egészének érdekével. A közösségi érdek meghatározása a különböző érdekek értékelésén alapult. A jelenlegi vizsgálat egy olyan helyzetet elemez, ahol már bevezettek dömpingellenes intézkedéseket, és lehetővé teszi bármilyen, a jelenlegi dömpingellenes intézkedések miatt az érintett felekre gyakorolt túlzott negatív hatás értékelését.

(200)

Ennek alapján megvizsgálták, hogy – a káros dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségével kapcsolatos következtetések ellenére – fennállnak-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engednének következtetni, hogy ebben a konkrét esetben az intézkedések fenntartása nem áll a Közösség érdekében.

(201)

A fentebb ismertetettek szerint az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén egyértelműen valószínűsíthető a káros dömping megismétlődése. Kettő kivételével valamennyi közösségi termelő együttműködött és jelezte, hogy támogatja a folyamatban lévő intézkedéseket. Az egyik koreai exportőrrel kapcsolatban álló közösségi termelő is kifejezte, hogy támogatja az intézkedéseket. Tekintetbe kell venni azonban, hogy az anyavállalata 0 %-os vámtétel mellett exportál.

(202)

Az érintett országokból származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes intézkedések folytatása növelné a közösségi iparág lehetőségét, hogy ésszerű nyereségességi szintet érjen el. Ennél is fontosabb, hogy ezzel elkerülhető, hogy a közösségi iparág kiszoruljon a piacról. Valóban nagy a valószínűsége a nagy mennyiségű káros dömpingnek, amit a közösségi iparág nem tudna elviselni. Tehát a közösségi iparágnak továbbra is hasznára válna a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartása, különösen mivel most már az Ausztráliából és a KNK-ból származó behozatalokkal szemben is intézkedések vannak érvényben.

(203)

A Bizottság az érintett termék 18 importőrének/kereskedőjének küldött kérdőívet. Az együttműködés nagyon alacsony szintű volt azonban azon importőrök/kereskedők részéről, amelyek főleg az érintett országokból vásárolnak, és amelyek az EU fogyasztásának körülbelül 5 %-át teszik ki. Csak egy importőr/kereskedő szolgáltatott adatokat, és a beszerzéseinek zöme a közösségi iparágtól származott. Az érintett országokból, illetve más exportáló országokból is csak jelentéktelen mennyiségek származtak. Ez az importőr/kereskedő inkább olyan piacot részesítene előnyben, ahol nulla vámtételek vannak, jóllehet jelenleg is kedvező pénzügyi eredményeket tudnak felmutatni. Szem előtt tartva, hogy a hatályos intézkedések lényegesen nem befolyásolták az importőröket, azt a következtetést vonták le, hogy az Indiából, Indonéziából, Thaiföldről, Malajziából, Koreai Köztársaságból és Tajvanból származó behozatalokkal szembeni, meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása nem gyakorolna jelentős negatív hatást a közösségi importőrök helyzetére.

(204)

A Bizottság 47 ismert feldolgozónak/felhasználónak küldött kérdőívet. Csupán tíz feldolgozó/felhasználó válaszolt a kérdőívre, ami összességében kevéssé reprezentatívnak tekinthető.

(205)

A kérdőívre adott válaszaikban a beszerzésekkel kapcsolatban közölt információk szerint az FI során együttműködő feldolgozók/felhasználók a teljes közösségi PET-termelés körülbelül 20 %-át képviselik. Az FI során a PET 95 %-át közösségi termelőktől szerezték be, a fennmaradó részt pedig a felülvizsgálatok alá tartozóktól eltérő országokból származó behozatalokból. A vámkivetés ellen számos érvet hoztak fel.

(206)

Öt feldolgozó (amelyek előformált PET-darálékot palackká alakítanak, és amelyek a fogyasztás 10 %-át képviselik) válaszolt a kérdőívre. A PET-darálékok a végtermék 55 %-át teszik ki (főleg az előformák). Megállapították, hogy az érintett országokból és más harmadik országokból elhanyagolható mennyiségeket importálnak. Mindazonáltal ellenzik a vámok kivetését, azt állítják, hogy az intézkedések meghosszabbítása mesterséges áremelkedést idézhet elő Európában.

(207)

Öt felhasználó, amelyek a fogyasztás körülbelül 10 %-át teszik ki, elég hiányos adatokat szolgáltattak. Az, hogy a nagyfelhasználók részéről ilyen csekély volt az együttműködés, valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a KNK-ból, Ausztráliából és Pakisztánból származó behozatalokkal kapcsolatos utolsó vizsgálatot még csak két évvel ezelőtt folytatták le. A PET költségei az összköltség hozzávetőleg 6/7 %-át teszik ki, ami elég kevés. Bár úgy nyilatkoztak, hogy – a feldolgozókhoz hasonlóan – nem importáltak az érintett országokból, mégis ellenzik a vámok kivetését, azt állítják, hogy az intézkedések meghosszabbítása mesterséges áremelkedést idézhet elő Európában.

(208)

Tekintettel arra, hogy a közösségi iparággal ellentétben a feldolgozóipar meglehetősen jó pénzügyi helyzetben van, egyetlen feldolgozó/felhasználó sem hozta fel azt az érvet, hogy a jelenlegi vámok fenntartása munkahelyek elvesztéséhez vagy gyártólétesítmények külföldre helyezéséhez vezethet.

(209)

Továbbá, a teljesítmény tekintetében a közösségi iparág mérete átalakult, hogy megfeleljen a növekvő fogyasztásnak, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a közösségi iparág kihasználatlan kapacitása teljes mértékben le tudja fedni a behozatalok mennyiségét.

(210)

Szem előtt tartva, hogy továbbra is vannak alternatív ellátási források, amelyekre nem vonatkoznak dömpingellenes intézkedések, pl. Mexikó, Törökország, Amerikai Egyesült Államok, Brazília, Pakisztán, Irán, Szaúd-Arábia, a közösségi felhasználók az érintett termék más különböző beszállítóira is tudnak támaszkodni (illetve váltani tudnak feléjük).

(211)

A felhasználóipar teljesítménye tekintetében a vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgált időszak során az együttműködő felhasználók növelték forgalmukat, a foglalkoztatás változatlan maradt, nyereségességük pedig összességében inkább javult. Ezért megállapítást nyert, hogy a dömpingellenes intézkedések nem érintették kedvezőtlenül őket.

(212)

A fentiek alapján azt a következtetést vonták le, hogy az Indiából, Indonéziából, Thaiföldről, Malajziából, Koreai Köztársaságból és Tajvanból származó behozatalokkal szembeni, meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása nem gyakorolna jelentős negatív hatást a közösségi felhasználók helyzetére.

(213)

A nyersanyag-beszállítók (monoetilén-glikol (MEG) és finomított tereftálsav (PTA), DMT és izoftálsav (IPA), valamennyi petrolkémiai termék, benzinszármazék), egyértelműen támogatták az intézkedéseket. Előnyükre szolgálna az, ha a közösségi iparág nagy valószínűséggel ki tudná heverni a dömping hatásait és ilyen módon javítani tudna a teljesítményén.

(214)

Valamennyi fent említett tényezőt figyelembe véve arra a következtetésre jutottak, hogy nem állnak fenn kényszerítő okok a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartásával szemben.

(215)

Egy exportáló ország, nevezetesen India esetében a kiegyenlítő intézkedések lejártával kapcsolatosan párhuzamos vizsgálatot folytattak (lásd a (10) preambulumbekezdést). Az a vizsgálat megerősítette, hogy az ilyen intézkedések alkalmazását változatlan szinten folytatni kell. A jelenlegi vizsgálat is arra a következtetésre jutott, hogy az Indiából származó kivitelekre vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket változatlan szinten hatályban kell tartani. E tekintetben utalás történt a 2604/2000/EK rendelet (125) preambulumbekezdésére. Mivel az Indiából származó PET-kivitelek tekintetében jelenleg javasolt intézkedések nem változnak, teljesül a dömpingellenes alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése és a 2026/97/EK rendelet 24. cikkének (1) bekezdése.

(216)

Minden felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság javasolni kívánja a meglévő intézkedések fenntartását, illetve indokolt esetben azok mértékének módosítását. A felek számára időt biztosítottak ahhoz, hogy a tájékoztatást követően észrevételeket és állításokat terjesszenek elő. Egy indiai exportőr azt a véleményét fejezte ki, hogy intézkedések hiányában nem valószínű, hogy India eladásokat irányítana át a Közösségbe. Azzal érvelt, hogy az újonnan kirajzolódó piacok vonzóbbak, mint a Közösség, hogy az indiai kereslet gyorsan növekszik, és hogy ennek következtében nem áll rendelkezésre szabad kapacitás. Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy az indiai piacon megfigyelhető keresletnövekedés ellenére a vizsgálat a vállalat szintjén e keresletnövekedésen felüli szabad kapacitást mutatott ki, és ezt a (74) preambulumbekezdésben említett piackutatási jelentés is megerősítette. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen észrevétel sem volt kielégítő ahhoz, hogy megváltoztassa az e rendeletben foglalt következtetéseket.

(217)

A fentiekből következik, hogy a dömpingellenes vámok fennmaradnak, illetve mértékük indokolt esetben módosul,

27.2.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 59/34

(1)

2000. november 30-án a 2603/2000/EK rendelettel (3) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából, Malajziából és Thaiföldről (a továbbiakban: az érintett országok) származó egyes polietilén-tereftalátok (PET) behozatalára (a továbbiakban: az eredeti vizsgálat). A bevezetett intézkedések az alaprendelet 10. cikke szerint kezdeményezett, a kiegyenlítő intézkedések szükségességét feltáró vizsgálaton alapultak. Ezzel egyidejűleg a Tanács a 2604/2000/EK rendelettel (4) végleges dömpingellenes vámot vetett ki ugyanennek a terméknek ugyanezen országokból származó behozatalára. A bevezetett intézkedések a 384/96/EK rendelet 5. cikke szerint kezdeményezett dömpingellenes vizsgálaton alapultak.

(2)

A 2604/2000/EK rendelet módosításai a 384/96/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (3) és (4) bekezdése szerint kezdeményezett felülvizsgálatok, valamint annak 8. cikke (1) bekezdése szerint elfogadott, árra vonatkozó kötelezettségvállalások eredményei.

(3)

Ezenkívül a Tanács az 1467/2004/EK rendelettel (5) végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Ausztráliából és a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) származó egyes PET-ek behozatalára, valamint megszüntette a Pakisztánból származó PET behozatalával kapcsolatos eljárást.

(4)

2005. október 11-én a Tanács módosította az Indiából származó PET behozatala tekintetében hatályban lévő kiegyenlítő intézkedéseket (6). A módosításokat az alaprendelet 20. cikke alapján kezdeményezett gyorsított felülvizsgálat eredményeképpen fogadták el.

(5)

Az intézkedések küszöbön álló hatályvesztéséről szóló értesítés közzétételét követően a Bizottság 2005. augusztus 30-án a hatályos intézkedések felülvizsgálatára irányuló kérelmet kapott az alaprendelet 18. cikke alapján (a továbbiakban: hatályvesztés felülvizsgálata).

(6)

A 2005. augusztus 30-án benyújtott kérelmet a PET teljes közösségi termelésének fő hányadát, ebben az esetben több mint 90 %-át képviselő termelők nevében a Plastics Europe Polietilén-Tereftalát (PET) Bizottsága (a továbbiakban: a kérelmező) nyújtotta be.

(7)

A hatályvesztés felülvizsgálatára irányuló érelem azon alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a támogatás és ezáltal a közösségi iparágnak okozott kár folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne.

(8)

Miután a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapították, hogy elégséges bizonyíték áll rendelkezésre a vizsgálat kezdeményezéséhez, illetve az alaprendelet 18. cikke alapján, a Bizottság 2005. december 1-jén megkezdte ezeket a felülvizsgálatokat (7).

(9)

Meg kell jegyezni, hogy a lejárati felülvizsgálat kezdeményezése előtt, valamint az alaprendelet 22. cikkének (1) bekezdésével és 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban a Bizottság értesítette az indiai kormányt (a továbbiakban: IK), hogy megfelelően dokumentált felülvizsgálati kérelmet kapott, és konzultációra kérte fel az IK-t annak érdekében, hogy a panasz tartalma tekintetében tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadott megoldást találjanak. Azonban a konzultációs felkéréssel kapcsolatban a Bizottság nem kapott választ az IK-tól.

(10)

2005. december 1-jén a Bizottság a 384/96/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján felülvizsgálatot indított az Indiából, Indonéziából, Malajziából, a Koreai Köztársaságból, Thaiföldről és Tajvanból származó PET behozatalára vonatkozó hatályos dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatban is (8). Ugyanebben az időpontban ugyanezen termék Koreai Köztársaságból és Tajvanból származó behozatalával kapcsolatban a 384/96/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerint részleges időközi felülvizsgálatot kezdeményeztek, csak a dömpingre vonatkozóan (8).

(11)

A felülvizsgálati időszak (FI) a 2004. október 1-jétől2005. szeptember 30-ig tartó időszakra terjedt ki. Az okozott kár összefüggésében 2002. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig vizsgálták meg a tendenciákat (a továbbiakban: a vizsgált időszak).

(12)

A Bizottság hivatalosan értesítette az exportáló termelőket, az exportáló ország képviselőit, az importőröket, a közösségi termelőket, a felhasználókat és a kérelmezőt a hatályvesztés felülvizsgálatának kezdeményezéséről. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben meghatározott határidőig meghallgatást kérjenek. Meghallgatást biztosítottak minden olyan érdekelt félnek, aki ezt kérte, és bizonyította, hogy meghallgatása különösen indokolt.

(13)

Figyelembe véve az indiai exportőrök, valamint a hatályvesztés felülvizsgálatára irányuló kérelemben felsorolt közösségi termelők és importőrök nagy számát, megfelelőnek ítélték meg, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban megvizsgálják a mintavétel lehetőségét. Annak érdekében, hogy a Bizottság dönteni tudjon a mintavétel szükségességéről, és ha ez szükséges, ki tudja választani a mintát, a fent említett feleket felkérték, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban nevezzék meg magukat a vizsgálat kezdeményezésétől számított 15 napon belül, és nyújtsák be a Bizottságnak az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben kért információkat.

(14)

A benyújtott információk megvizsgálását követően – mivel az indiai exportáló termelők közül kevés jelezte együttműködési készségét – úgy határoztak, hogy az indiai exportáló termelők tekintetében nincs szükség mintavételre.

(15)

Miután megvizsgálták a közösségi termelők és az importőrök által benyújtott információkat, és mivel viszonylag kis számú válasz érkezett, úgy ítélték meg, hogy az egyik említett kategóriában sem lenne indokolt a mintavétel.

(16)

Ezért kérdőívet küldtek az érintett ország összes ismert exportáló termelőjének, az összes ismert importőrnek, beszállítónak, közösségi termelőnek és felhasználónak.

(17)

Három indiai termelő, tizenkét közösségi termelő, egy importőr, egy beszállító és tíz feldolgozó/felhasználó válaszolt a kérdőívekre.

(18)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet elemzése céljából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatást tett a következő vállalatok üzemeiben:

(19)

Az érintett termék megegyezik az eredeti vizsgálat érintett termékével, azaz az érintett országból származó, az ISO 1628-5 szabvány szerinti, 78 ml/g vagy magasabb viszkozitási együtthatóval rendelkező PET. A terméket jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá sorolják.

(20)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan megállapították, hogy az érintett termék, az érintett ország hazai piacán gyártott és értékesített PET és a közösségi termelők által gyártott és értékesített PET ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal és felhasználási lehetőségekkel rendelkezik. Ezért azt a következtetést vonták le, hogy 78 ml/g vagy magasabb viszkozitási együtthatóval rendelkező PET valamennyi típusa az alaprendelet 1. cikkének (5) bekezdése értelmében hasonló terméknek tekintendő.

(21)

A felülvizsgálati kérelemben szereplő információk és a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján a következő rendszereket vizsgálták meg, amelyek állítólag támogatást foglaltak magukban.

a)

Vámjogosultság Betétkönyv Rendszerek (DEPBS)

b)

Jövedelemadó-mentességi Rendszer (ITES)

c)

Exporttámogatási Beruházási Javak Rendszere (EPCGS)

d)

Exportfeldolgozási Övezetek (EPZ)/Különleges Gazdasági Övezetek (SEZ)/Exportorientált Egységek (EOU)

e)

Előzetes Engedélyezési Rendszer (ALS)

f)

Exporthitelrendszer (szállítás előtt és után) (ECS)

g)

Gujarat Értékesítési Adókedvezmény Rendszer (GSTIS)

h)

Gujarat Villamosenergia-adó Mentességi Rendszer (GEDES)

i)

Nyugat-bengáliai Ösztönző Rendszer (WBIS)

j)

A maharashtrai kormány ösztönzőcsomag-rendszere (PSI)

(22)

A fentiekben megadott a) és c)–e) rendszerek a külkereskedelemről (fejlesztésről és szabályozásról) szóló 1992. évi (1992/22. sz.) törvényen alapulnak, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény felhatalmazza az IK-t, hogy az export- és importpolitikával kapcsolatban értesítéseket adjon ki. Ezeket „export- és importpolitikai” dokumentumok foglalják össze, amelyet 2004. szeptember 1-je óta „külkereskedelmi szabályzatnak” neveznek, és amelyet a Kereskedelmi Minisztérium ötévente tesz közzé és rendszeresen frissít. Ebben az esetben felülvizsgálati időszak szempontjából egy export- és importpolitikai dokumentum bír jelentőséggel: a 2004. szeptember 1-je és 2009. március 31-e közötti időszakra vonatkozó ötéves terv (a továbbiakban: a 2004–2009. közötti EXIM-politika). Ezenkívül az IK egy „Eljárási kézikönyv – 2004. szeptember 1-jétől2009. március 31-ig, I. kötet” című dokumentumban is (a továbbiakban: HOP I. 2004–2009) meghatározza a 2004–2009 közötti EXIM-politikára irányadó eljárásokat. Az eljárási kézikönyvet (HOP) is rendszeresen frissítik.

(23)

A b) pont szerinti rendszer a jövedelemadóról szóló, 1961. évi törvényen alapul, amelyet a költségvetési törvénnyel évente módosítanak.

(24)

Az f) pont szerinti rendszer a banki tevékenységek szabályozásáról szóló, 1949. évi törvény 21. és 35A. szakaszán alapul, amely lehetővé teszi az Indiai Központi Bank (a továbbiakban: IKB) számára, hogy az exporthitelek területén utasításokat adjon a kereskedelmi bankoknak.

(25)

A g) pont szerinti rendszert Gujarat szövetségi állam kormánya kezeli, és az e szövetségi állam iparösztönző politikáján alapul; a h) pont szerinti rendszer a Mumbai villamosenergia-adóról szóló 1958. évi törvényén alapul.

(26)

A j) pont szerinti rendszert Maharashtra állam irányítja, és a rendszer Maharashtra kormányának Ipari, Energiaügyi és Munkaügyi Igazgatósága által elfogadott határozatokon alapul.

(27)

Az i) pont szerinti rendszert Nyugat-Bengália kormánya hozta létre a Kereskedelmi és Ipari Igazgatóság 1999. június 22-i 588-CI/H sz. értesítésével (WBIS 1999), amelynek helyébe legutóbb a 2004. március 24-i 134-CI/O/Incentive/17/03/I sz. értesítés lépett (WBIS 2004).

(28)

Az állítólagos támogatásra vonatkozó megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően India kormánya megismétli számos, a rendszerek kiegyenlíthetőségével és a támogatási összegekkel kapcsolatos kétségét. Emellett megismétli érveit, melyek szerint a jelen esetben nem valószínű a támogatás folytatódása. Ezért meg kell jegyezni, hogy ez az észrevétel nem tartalmaz olyan új érveket, amelyek megváltoztathatnák az e rendeletben megfogalmazott következtetéseket.

(29)

A DEPBS részletes leírását a 2004 és 2009 közötti EXIM-politika 4.3. szakasza és a HOP I. 2004–2009 4.3–4.4. szakasza tartalmazza.

(30)

Megállapították, hogy egyik együttműködő exportáló termelő sem részesült kiegyenlítendő támogatásban a DEPBS alapján. Ezért úgy ítélték meg, hogy ezen vizsgálat alkalmazásában nem szükséges tovább elemezni ezt a rendszert.

(31)

Megállapították, hogy egyik együttműködő exportáló termelő sem részesült kiegyenlítendő támogatásban az ITES alapján. Ezért úgy ítélték meg, hogy ezen vizsgálat alkalmazásában nem szükséges tovább elemezni ezt a rendszert.

(32)

Az EPCGS részletes leírását a 2004 és 2009 közötti EXIM-politika 5. fejezete és a HOP I. 2004–2009 5. fejezete tartalmazza.

(33)

A támogató gyártókhoz és szolgáltatókhoz „kapcsolt” gyártó exportőrök és exportáló kereskedők támogathatók a rendszer alapján.

(34)

Exportkötelezettség feltétele mellett a vállalatok csökkentett vagy zéró vámtétellel importálhatnak beruházási javakat (új és – 2003 áprilisa óta – használt, legfeljebb 10 éves beruházási javak). E célból az IK – kérelem benyújtása és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat egy meghatározott időszakon keresztül bizonyos mennyiségű importáru gyártására kell felhasználni.

(35)

Az EPCGS-engedély jogosultja belföldről is beszerezheti a beruházási javakat. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi gyártója igénybe veheti az ilyen beruházási javak gyártásához szükséges alkatrészek vámmentes behozatalára nyújtott kedvezményt. Másik lehetőségként a belföldi gyártó a beruházási javaknak az EPCGS-engedély jogosultja számára történő szállítása tekintetében igényelheti az exportnak tekintett tranzakciónak nyújtott kedvezményeket.

(36)

Az EPCG az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikke (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A vámcsökkentés az IK részéről pénzügyi hozzájárulás, mivel ez az engedmény csökkenti az IK egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel az import vonatkozásában megtakarított vám javítja a vállalat likviditását.

(37)

Az EPCG továbbá az exportteljesítmény függvényében történő, jogszabályi támogatás, mivel exportkötelezettség vállalása nélkül az nem nyerhető el. Ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül.

(38)

Következésképpen ez a rendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i. pontja meghatározza, mivel azokat nem használják el az exportált termékek előállítása során.

(39)

Egyik együttműködő exportáló termelő sem vásárolt beruházási javakat a vizsgálati időszakban. Egy vállalat azonban az eredeti vizsgálatban megállapított összegben továbbra is igénybe vette a vizsgálati időszak előtt beszerzett beruházási javakra nyújtott vámmentességet. A felülvizsgálati időszak alatt kapott támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámoknak az exportáló termelő ilyen beruházási javainak szokásos amortizációját tükröző időre való kivetítésével számították ki. A bevett gyakorlattal összhangban az így kiszámított összeghez, amely a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, hozzáadták az ezen időszak során esedékes kamatot az idők során juttatott kedvezmény teljes értékének tükrözése érdekében. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat levonták ebből az összegből, hogy megkapják a támogatás összegét mint a számlálót. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban e támogatási összeget osztották el a felülvizsgálati időszak alatti exportforgalomra – amely megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották. A rendszert továbbra is igénybe vevő vállalat által szerzett támogatás 0,38 % volt.

(40)

A rendszert az Indiai Központi Bank (IKB) a „Master Circular IECD No. 5/04.02.01/2002–03” (Külföldi valutában nyújtott exporthitel) és a „Master Circular IECD No. 10/04.02.01/2003–04” (Rúpiában nyújtott exporthitel) című körrendeletében ismerteti részletesen, amelynek valamennyi indiai kereskedelmi bank a címzettje.

(41)

Ezt a rendszert a gyártó exportőrök és az exportáló kereskedők jogosultak igénybe venni. Megállapították, hogy az eljárásban együttműködő exportáló termelők közül egy vette igénybe az ECS szerinti támogatásokat.

(42)

E rendszer keretében a kereskedelmi bankok által az exportőröknek adható exporthitelek vonatkozásában az IKB kötelező maximális kamatlábat állapít meg indiai rúpiában és devizában egyaránt, „annak érdekében, hogy az exportőrök nemzetközileg is versenyképes kamatterhek mellett vehessenek igénybe hiteleket”. Az ECS két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből („csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből, amely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. Az IKB továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhiteleik meghatározott részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(43)

Az IKB említett körrendeleteinek eredményeként az exportőrök kedvezményes kamatláb mellett részesülhetnek exporthitelekben a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest, amelyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg.

(44)

Először is, az ECS-hitelnek az IKB körrendeletében rögzített kedvezményes kamatlábai a pusztán piaci feltételek szerint meghatározott hitelköltségekhez képest képesek csökkenteni az exportőr hitelköltségeit, így az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében előnyhöz juttatják az ilyen exportőrt. Csak azoknál az együttműködő exportőröknél következtettek arra, hogy előnyhöz jutottak, amelyeknél ilyen kamatláb-különbséget állapítottak meg. Az IKB körrendelete szerint nyújtott hitelek és a kereskedelmi bankok „készpénzhitelei” kamatlábainak különbsége nem magyarázható a kereskedelmi bankok tisztán piaci magatartásával.

(45)

Másrészt annak ellenére, hogy az ECS keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének iv. pontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Az IKB államháztartási szerv, és ezért az alaprendelet 1. cikkének (3) bekezdésében rögzített fogalommeghatározás értelmében „kormányzati szervnek” minősül. Az IKB 100 %-ban kormányzati tulajdonban van, közpolitikai célokat követ, pl. monetáris politika, vezetőségét pedig az IK nevezi ki. Az IKB utasítja a kereskedelmi bankokat, mivel a kereskedelmi bankokat feltételek kötik, többek között az IKB körrendeletében rögzített maximális kamatlábak és az IKB azon rendelkezései, hogy a kereskedelmi bankoknak nettó bankhiteleik meghatározott részét exportfinanszírozásra kell fordítaniuk. Ez az utasítás arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett funkciókat lássanak el, ebben az esetben arra, hogy kedvezményes exportfinanszírozás formájában hitelt nyújtsanak. Az ilyen, bizonyos feltételek mellett nyújtott hitel formájában történő közvetlen finanszírozás rendes körülmények között a kormány feladata, és a gyakorlatban valójában nem különbözik a kormányok által követett gyakorlattól (az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja. Ez a támogatás egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok csak exportfinanszírozás céljára vehetők igénybe, és ezért az exportteljesítmény függvényei az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében.

(46)

A támogatás összegének kiszámítására annak a különbségnek az alapján került sor, amely a felülvizsgálati időszak során igénybe vett exporthitelek után fizetendő kamat és azon kamatösszeg között jelentkezik, amelyet az adott vállalatnak abban az esetben kellett volna megfizetnie, ha a kamatláb megegyezett volna a szokásos kereskedelmi hitelek esetében alkalmazott kamatlábbal. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a megfelelő nevezőre, azaz a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált. Az ECS szerinti kedvezményt igénybe vevő vállalat 0,1 %-os támogatásban részesült.

(47)

Megállapították, hogy a SEZ rendszere szerint egyik exportáló termelő sem szerzett kiegyenlítendő előnyt. Azonban két indiai vállalat EOU-jogállással rendelkezett, és kiegyenlítendő támogatást kapott a felülvizsgálati időszakban. Az alábbi ismertetés és értékelés ezért csak az EOU-kra vonatkozik.

(48)

Az EOU-rendszer részletes leírását a 2004 és 2009 közötti EXIM-politika és a HOP I 2004–2009 6. fejezete tartalmazza.

(49)

A kizárólag kereskedelemmel foglalkozó vállalatok kivételével valamennyi olyan vállalat megalapítható az EOU-rendszerek alatt, amely elvileg vállalja, hogy teljes árutermelését, illetve szolgáltatásnyújtását exportra végzi. Az ipari szektor vállalatainak ahhoz, hogy jogosultak legyenek az EOU-rendszerre, a befektetett eszközök tekintetében teljesíteniük kell a minimális befektetési küszöbértéket (10 millió indiai rúpia).

(50)

Ahogy azt az eredeti vizsgálat is megállapította, az EOU-k bárhol lehetnek és bárhol megalapíthatók Indiában.

(51)

Az EOU-jogállás iránti kérelemnek részletes adatokat kell tartalmaznia a következő öt évre, többek között a tervezett termelési mennyiségekről, az export előrevetített értékéről, az importszükségletekről és a belföldi követelményekről. Ha a hatóságok elfogadják a vállalat kérelmét, közlik a vállalattal ezen elfogadás feltételeit. Az EOU alapján működő vállalatként történő elismerésről szóló megállapodás öt évig érvényes. A megállapodás újabb időtartamokra megújítható.

(52)

A 2004 és 2009 közötti EXIM-politika szerint az EOU alapvető kötelezettsége nettó valutabevétel (a továbbiakban: NFE) elérése, azaz a referencia-időszakban (5 év) az export összértékének meg kell haladnia az importált javak összértékét.

(53)

Az EOU-egységek a következő engedményekre jogosultak:

(54)

Az e rendszerekbe tartozó egységek vámszabad egységek, amelyek működését a vámtörvény 65. szakaszának megfelelően vámtisztviselők felügyelik.

(55)

A törvény értelmében kötelesek teljes behozatalukról, az importált anyagok fogyasztásáról és felhasználásáról, valamint kivitelükről a HOP 2004–2009 6.11.1. szakaszával összhangban megfelelő elszámolást vezetni. Ezeket a dokumentumokat az előrelépésekről készített negyedéves és éves beszámolókban rendszeresen be kell nyújtaniuk az illetékes hatóságoknak.

(56)

Azonban „egyáltalán nem kötelesek (valamely EOU-egység) összekapcsolni valamennyi importszállítmányukat annak exportmegfelelőjével, más egységeknek történő engedményezésekkel, belföldi területre történő eladásokkal vagy készletekkel”, ahogy azt a HOP I 2004–2009 6.11.2. szakasz előírja.

(57)

A belföldi értékesítések feladása és nyilvántartása önbevallási alapon történik. Az EOU exportszállítmányainak feladását egy olyan vám- vagy jövedéki tisztviselő felügyeli, aki állandóan az EOU-ban teljesít szolgálatot.

(58)

A jelenlegi esetben az EOU-rendszert két együttműködő exportőr vette igénybe. Ezek az együttműködő termelők a nyersanyagok és beruházási javak vámmentes behozatalára, az áruk jövedéki adó mentes belföldi beszerzésére, forgalmiadó-visszatérítésre, valamint arra használták a rendszert, hogy termelésük egy részét a hazai piacon értékesítsék. Az egyik exportáló vállalat arra is használta a rendszert, hogy részleges visszatérítést kapjon a hazai olajtársaságoktól beszerzett üzemanyag után fizetett jövedéki adóból. Így igénybe vették az (53) preambulumbekezdés i–v. pontjában ismertetett összes kedvezményt. A vizsgálat rámutatott, hogy az érintett exportőrök nem vették igénybe az EOU-rendszer jövedelemadó-mentességgel kapcsolatos rendelkezései által nyújtott kedvezményeket.

(59)

Az EOU kétféle behozatali vám („alapvám” és „különleges kiegészítő vám”) alóli mentessége, valamint a központi forgalmi adó visszatérítése az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében az IK pénzügyi hozzájárulásának minősül. A rendszer hiányában egyébként esedékes kormányzati bevételek kiesnek, így emellett az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti kedvezményt is biztosítja az EOU-nak, mivel hozzájárul likviditásához azáltal, hogy az egyébként esedékes vámokat nem kell megfizetnie.

(60)

A jövedéki adó és az importvám („kiegészítő vám”) alóli mentesség egyenértéke azonban nem minősül az egyébként esedékes bevétel kiesésének. A befizetett jövedéki adó és a kiegészítő vám hitelként felhasználható a jövőbeli adókötelezettségek fedezésére (az úgynevezett „CENVAT-mechanizmus”). Így ezek az adók nem véglegesek. A „CENVAT-hitellel” csak a hozzáadott értékre kell végeleges adót fizetni, a felhasznált anyagokra nem.

(61)

Így csak az alapvám és a különleges kiegészítő vám megfizetése alóli mentesség, a hazai olajtársaságoktól beszerzett üzemanyag után fizetett jövedéki adó részleges visszatérítése és a központi forgalmi adó visszatérítése minősül támogatásnak az alaprendelet 2. cikke értelmében. Ezek az exportteljesítmény függvényében történő, jogszabályi támogatások, és ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyediek és kiegyenlíthetőek. Az EOU 2004 és 2009 közötti EXIM-politika 6.1. szakaszában meghatározott exportcélkitűzése elengedhetetlen feltétele az ösztönzők elnyerésének.

(62)

Az együttműködő exportőrök egyike azt állította, hogy a Bizottság eltért az eredeti vizsgálatban alkalmazott okfejtéstől a nyersanyagok vámmentességének felmérése tekintetében, illetve hogy kizárólag az esetleges többletvisszatérítéseket kell kiegyenlíteni. Erre válaszolva azonban meg kell jegyezni, hogy az eredeti vizsgálat idején a kiegyenlíthető összeg felmérésekor azt a kérdést, hogy vajon engedélyezhető vám-visszatérítési rendszernek tekinthető-e az EOU, „annak a kérdésnek a sérelme nélkül” válaszolták meg, „hogy a rendszer az alaprendelet rendelkezéseinek értelmében visszatérítő rendszernek tekinthető-e  (9)”. (E felülvizsgálat keretében az egész rendszert, az ellenőrző rendszerrel együtt, alapos vizsgálatnak vetették alá.)

(63)

A vizsgálat során feltárták, hogy ezek a támogatások nem tekinthetők megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében. Nem teljesítik az alaprendelet I. mellékletében (h) és i) pont), II. mellékletében (a visszatérítés meghatározása és szabályai) és III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) meghatározott szigorú szabályokat. Amennyiben a forgalmiadó-visszatérítésre és az importvámmentességre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazzák a beruházási javak beszerzése céljából, akkor ezek már nincsenek összhangban a megengedhető vám-visszatérítési rendszer szabályaival, mivel a beruházási javakat nem használják el a gyártási folyamatban, ahogy azt az I. melléklet h) pontja (forgalmi adó visszatérítése) és i) pontja (importvámok elengedése) megköveteli.

(64)

Ezenkívül nem állapították meg, hogy az IK hatékony ellenőrzési rendszerrel vagy eljárással rendelkezik annak igazolására, hogy a vámmentesen és forgalmiadó-mentesen beszerzett alapanyagokat az exportált termékhez használták-e fel, és ha igen, milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja és a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Az alkalmazott ellenőrzési rendszer nettó valutabevétellel kapcsolatos kötelezettség felügyeletére irányul, nem pedig arra, hogy a behozatalt az exportált áruk gyártására használják-e fel.

(65)

Egy EOU termelésének jelentős részét, éves forgalmának egészen 50 %-át értékesítheti a hazai piacon. Következésképpen nincs olyan jogi kötelezettsége, hogy a gyártott keletkező termék teljes mennyiségét exportálnia kell. Ezenkívül ezeket a belföldi tranzakciókat a kormányzati tisztviselő felügyelete és ellenőrzése nélkül bonyolítják le, és önbevallási eljárás vonatkozik rájuk. Így az EOU vámszabad üzemei legalábbis részben az indiai hatóságok fizikai ellenőrzésén kívül esnek. E körülmények miatt egy vám-visszatérítési ellenőrző rendszer céljából nagyobb jelentőséget kapnak a további ellenőrzési szempontok, azaz a vámmentes alapanyagok és a keletkező exporttermék közötti kapcsolat ellenőrzése.

(66)

A további megtett ellenőrzési lépésekkel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy egy EOU de jure sohasem kötelezhető arra, hogy mindegyik importszállítmányt hozzárendelje a megfelelő keletkező termékhez. Az indiai hatóságok csak akkor tudnának kellő információt kapni az alapanyagok végleges rendeltetéséről, ha ilyen ellenőrzéseket végeznének, és csak így tudnák hatékonyan ellenőrizni, hagy a vám- és forgalmiadó-mentesség nem haladja meg az exporttermelés alapanyagainak értékét. Nem elégséges az ellenőrzéshez a belföldi értékesítés után önbevalláson alapuló havi adóbevallás, amelyet az indiai hatóságok csak időközönként értékelnek. Ezenkívül a havi adóbevallás célja a jövedéki adó nyomon követése, nem pedig az alapanyagok útjának ellenőrzése. A vállalat belső ellenőrzési rendszerek, amelyeket jogi kötelezettség nélkül vezetnek, nem elégségesek, mivel a vám-visszatérítési ellenőrzési rendszert a kormánynak kell kialakítania és végrehajtania, és az nem hagyható az egyes érintett vállalatok vezetőségének mérlegelési jogkörében. Következésképpen a vizsgálat megállapította, hogy az indiai export- és importpolitika kifejezetten nem követeli meg az EOU-tól, hogy vezessen nyilvántartást az alapanyagok és a késztermékek közötti kapcsolatról, és az IK nem hozott létre hatékony ellenőrzési mechanizmust annak meghatározása érdekében, hogy milyen alapanyagokat és milyen mennyiségben használtak fel az exporttermelésben.

(67)

Az IK nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen felhasznált alapanyagok vonatkozásában, noha hatékony ellenőrző rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja). Továbbá az IK azt sem bizonyította, hogy nem történt többlet vámelengedés.

(68)

A fentieket figyelembe véve el kell utasítani a vállalat állítását, mely szerint a Bizottság eltért az eredeti vizsgálatban alkalmazott okfejtéstől a nyersanyagok vámmentességének felmérése tekintetében, illetve hogy kizárólag az esetleges többetvisszatérítéseket kell kiegyenlíteni.

(69)

Ennek megfelelően megengedhető vám-visszatérítési rendszer vagy helyettesítő vámkedvezményrendszer hiányában a kiegyenlíthető kedvezmény a felülvizsgálati időszak alatt az importra egyébként esedékes, elengedett behozatali vámok (az alapvám és a különleges kiegészítő vám) összege, valamint a hazai olajtársaságoktól beszerzett üzemanyag után fizetett jövedéki adó visszatérítése és a visszatérített forgalmi adó.

(70)

Az EOU-nak minősülő exportőrök tekintetében a támogatás összegét a felülvizsgálati időszak egésze alatt az EOU számára importált összes anyag után fizetendő, kieső importvámok (alapvám és különleges kiegészítő vám), visszatérített forgalmi adó és a belföldön beszerzett üzemanyag után fizetett jövedéki adó visszatérítése alapján számították ki. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat levonták ebből az összegből, hogy megkapják a támogatás összegét mint a számlálót. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban e támogatási összeget osztották el a felülvizsgálati időszak alatti exportforgalomra – ami megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották. Az így kapott támogatási kulcs a két vállalat tekintetében 0,9, illetve 5,8 % volt.

(71)

A beruházási javakat fizikailag nem építik be a késztermékbe. Az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a vizsgált vállalatoknak nyújtott kedvezményt az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámoknak a vizsgált vállalatoknál az ilyen beruházási javak szokásos amortizációját tükröző időre való kivetítésével számították ki. A szokásos amortizációs idő meghatározása érdekében referencia-időszakként a két érintett együttműködő exportőr által ténylegesen használt amortizációs időt, azaz 18 évet vettek alapul. Az így kiszámított összeghez, amely a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, hozzáadták az ezen időszak során esedékes kamatot az idők során juttatott kedvezmény teljes értékének tükrözése érdekében, és hogy ezzel megállapítsák a rendszer által a kedvezményezettnek biztosított összes előnyt. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban e támogatási összeget osztották el a felülvizsgálati időszak alatti exportforgalomra – ami megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották. Az így kapott támogatási kulcs a két vállalat tekintetében 1,8, illetve 0,4 % volt.

(72)

Ennek megfelelően az EOU-rendszer szerint az érintett vállalatoknak nyújtott támogatás kulcsa 2,7 %, illetve 6,2 %.

(73)

A rendszer részletes leírását a 2004 és 2009 közötti EXIM-politika 4.1–4.1.14. szakasza és a HOP I 2004–2009 4.1–4.30. fejezete tartalmazza.

(74)

Az ALS az alábbiakban részletesen bemutatott hat alrendszerből áll. Ezen alrendszerek többek között a jogosultság hatókörében is eltérőek. A támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és exportáló kereskedők jogosultak a tényleges exportra szóló ALS-re és az éves igényre szóló ALS-re. A végső exportőrt támogató gyártó exportőrök jogosultak ALS-re köztes beszerzéseik vonatkozásában. A fő szerződők, amelyek a 2004 és 2009 közötti EXIM-politika 8.2. szakaszában említett kváziexport-kategóriák, mint például exportorientált egységek (a továbbiakban: EOU) szállítói, jogosultak a kváziexport ALS-re. Végül a gyártó exportőrök közbenső szállítói jogosultak az előzetes felszabadítási megbízás (ARO) alrendszer alapján a kváziexport-kedvezményekre, valamint a fedezett belföldi akkreditívre.

(75)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

(76)

Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt egy együttműködő exportőr csak három alrendszer szerint részesült engedményekben az érintett termékkel kapcsolatban, ezek pedig az i. tényleges export szerinti ALS, v. ARO szerinti engedmény, és iv. kváziexport ALS. Ezért nem kell meghatározni az ii. éves igények, az iii. közbenső szállítások és a vi. fedezett belföldi akkreditív szerinti ALS kiegyenlíthetőségét.

(77)

Az indiai hatóságok általi ellenőrzés céljaira az engedély jogosultjának jogszabályi kötelezettsége az „importált termékek engedély alapján történő elhasználásának és felhasználásának valós és teljes körű”, egy megadott formában történő nyilvántartása (a HOP I 2004–2009 4.30. fejezete és 23. függeléke), amelyet fogyasztási nyilvántartásnak is neveznek (a továbbiakban: 23. függelék szerinti nyilvántartás). 2005 májusától a 23. függelék szerinti nyilvántartást nem csak a vállalatnál kell megőrizni, hanem azt egy okleveles könyvvizsgáló ellenjegyzésével meg kell küldeni az indiai hatóságoknak. A 23. függelék szerinti nyilvántartás benyújtásának kötelezettsége az új szabályok 2005. májusi hatálybalépése után kiállított engedélyek tekintetében alkalmazandó. Ezen új rendszer gyakorlati végrehajtása ezért nem volt ellenőrizhető, mivel ezekkel az engedélyekkel kapcsolatban a vizsgálat időpontjában nem volt jelentéstételi kötelezettség.

(78)

A fent említett i., iv. és v. alrendszer tekintetében az IK nagyságrendben és értékben is meghatározza mind az importtámogatást, mind az exportkötelezettséget (beleértve a kváziexportot is), és azt az engedélyre felvezeti. Ezenfelül az import és export lebonyolításakor az indiai tisztviselőknek fel kell vezetniük az engedélyre a megfelelő tranzakciókat. Az e rendszer alapján engedélyezett behozatal nagyságrendjét India kormánya határozza meg a szabványos nyersanyag-végtermék normák (a továbbiakban: SION-ok) alapján. A SION-ok a legtöbb termék vonatkozásában léteznek, beleértve az érintett terméket, és azokat a HOP II 2004–2009-ben közzétették.

(79)

Az importált alapanyagok nem engedményezhetők, és azokat az exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállítástól számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 18 hónap, ami két alkalommal meghosszabbítható, egyenként hat hónapra).

(80)

Az előzetes engedély jogosultjának, aki közvetlen import helyett belföldi forrásból kíván alapanyagot beszerezni, lehetősége van azoknak az előzetes felszabadítási megbízások (ARO-k) terhére történő beszerzésére. Ilyen esetekben az előzetes engedélyeket ARO-ként érvényesítik, és az abban meghatározott áruk szállításakor azokat a szállítóra forgatják.

(81)

A felülvizsgálat során megállapították, hogy az együttműködő exportőr által a különböző alrendszerek alapján a SION-ok szerint importtámogatással vámmentesen behozott alapanyagok mennyisége meghaladta az exporttermék referenciamennyiségének gyártásához szükséges mennyiséget. Így az érintett termékre vonatkozó SION-ok nem voltak pontosak.

(82)

Az importvámmentesség az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, azaz az IK pénzügyi hozzájárulása, amely a vizsgált exportőröknek kedvezményt juttatott.

(83)

Ezenkívül a „tényleges exportra” szóló ALS exportteljesítmény függvényében történő, jogszabályi támogatás, ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető. Exportkötelezettség nélkül a vállalatok e rendszerek alapján nem juthatnak hozzá a kedvezményekhez.

(84)

A „kváziexportra” szóló ALS de facto az exportteljesítmény függvénye. Ezt csak egyetlen vállalat vette igénybe kis mértékben, és csak akkor, amikor EOU-knak vagy SEZ-ben lévő egységeknek szállított; mindkét kategóriát a 2002 és 2007 közötti EXIM-politika 8.2.b) bekezdése említi. E vállalat azt állította, hogy ügyfelei végül exportálták az érintett terméket. Az EOU/SEZ célja az exporttevékenység a 2002 és 2007 közötti EXIM-politika 6.1. bekezdésében meghatározottak szerint. Így a belföldi szállítók kedvezményben részesülnek a kváziexportra szóló ALS szerint, mert az IK exportbevételt vár, amelyet ezt követően egy EOU/SEZ-ben lévő exportőr kap. Az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint a támogatások akkor tekintendők ténylegesen exportteljesítmény függvényében nyújtott támogatásnak, ha a tények igazolják, hogy a támogatás megítélését – bár azok jogilag nem az exportteljesítménytől függenek – lényegében exportbevételekhez kötik.

(85)

Ebben az esetben az együttműködő vállalat nem vette igénybe az előzetes engedélyt a vámmentes import céljából. Ehelyett a vállalat azáltal szerzett kedvezményt, hogy az engedély ARO-vá való átalakításával belföldi szállítótól szerzett be nyersanyagokat. E rendszer szerint az adó- és vámmentességi jogosultság a szállítóra száll, nem pedig a végső exportőrre a vámok visszatartása/visszatérítése formájában. Az adó- és vámmentesség a belföldi alapanyagokra és az importált alapanyagokra is rendelkezésre áll. A vizsgálat jelentős árkülönbözetet mutatott ki a független belföldi szállító által az ARO-rendszer alkalmazásával beszerzett nyersanyag és a belföldi szállító által az engedély használata nélkül beszerzett nyersanyag között. Az adó- és vámmentesség által biztosított kedvezmény az alacsony áraknak köszönhetően a szállítóról a nyersanyagot felhasználó és az ebben a vizsgálatban érintett vállalatra szállt át. A vállalat egyértelműen különbséget tudott tenni az engedély alkalmazásával vásárolt nyersanyag beszerzései ára és az ugyanezen nyersanyagért engedély használata nélkül fizetett ár között. A vállalat az így szerzett kedvezményt az ARO szerint beszerzett szállítások és az ilyen engedély nélkül beszerzett szállítások árkülönbözeteként határozta meg.

(86)

Az ebben az esetben használt három alrendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében. Azok nem felelnek meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletben (a visszatérítés fogalommeghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezményrendszer fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Bár az IK említette, hogy a rendszer 2005 májusa óta megváltozott, világosan kell látni, hogy ezek a változások a felülvizsgálati időszak alatt nem gyakoroltak hatást a rendszerre, mivel az új ellenőrzési rendszert még nem hajtották végre teljesen. Az ellenőrzési rendszer IK általi lehetséges módosítása ellenére a felülvizsgálati időszakban a vizsgálat kimutatta, hogy az IK nem alkalmazta hatékonyan ellenőrzési rendszerét. Eljárásokat sem végzett annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termékhez használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja és a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Az érintett termék vonatkozásában a SION-ok nem voltak megfelelően pontosak, és túlértékelték a nyersanyagfogyasztást. A vizsgálat kimutatta, hogy a SION-okat módosítják annak érdekében, hogy jobban tükröződjön bennük a nyersanyagfogyasztás, azonban ezek a SION-ok a felülvizsgálati időszak során még nem voltak érvényesek. Így megerősítették, hogy a SION-ok önmagukban nem tekinthetők a tényleges fogyasztás ellenőrzési rendszerének, mert e túlzottan nagyvonalú szabványos normák nem teszik lehetővé India kormánya számára annak kellő pontossággal történő ellenőrzését, hogy milyen mennyiségű nyersanyag fogyott az exporttermelésben. Továbbá a felülvizsgálati időszakban használt engedélyek tekintetében nem történt meg az IK általi hatékony ellenőrzés a pontosan vezetett fogyasztási nyilvántartás alapján sem („23. függelék szerinti nyilvántartás”, korábban 18. függelék szerinti nyilvántartás). Ezenkívül az IK nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen felhasznált alapanyagok vonatkozásában, noha hatékony ellenőrző rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja), továbbá azt sem bizonyította, hogy nem történt többlet vámelengedés.

(87)

E három alrendszer ezért kiegyenlíthető.

(88)

Megengedhető vám-visszatérítési rendszer vagy helyettesítő vámkedvezményrendszer hiányában a támogatás összegét a vállalat által bemutatottak szerint ugyanazon nyersanyag engedéllyel és engedély nélkül történő beszerzése közötti árkülönbözet alapján állapították meg.

(89)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével a támogatási összeget elosztották a teljes exportforgalomra – ami megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(90)

A felülvizsgálati időszakban egy vállalat részesült kedvezményben e rendszer alapján, és 20,9 %-os támogatást kapott.

(91)

Megállapították, hogy egyik együttműködő exportáló termelő sem részesült kiegyenlítendő támogatásban Gujarat Értékesítési Adókedvezmény Rendszer (GSTIS) és a Gujarat Villamosenergia-adó Mentességi Rendszer (GEDES) alapján. Ezért úgy ítélték meg, hogy ezen vizsgálat alkalmazásában nem szükséges tovább elemezni ezt a rendszert.

(92)

A WBIS részletes ismertetését Nyugat-Bengália kormánya Kereskedelmi és Ipari Igazgatóságának 1999. június 22-i 588-CI/H sz. értesítése tartalmazza (WBIS 1999), amelynek helyébe legutóbb a 2004. március 24-i 134-CI/O/Incentive/17/03/I sz. értesítés lépett (WBIS 2004). A rendszer számos előnyt biztosított a kedvezményezettnek, mint például a forgalmi adó halasztott befizetése, támogatás a beruházási javak telepítésére, fejlesztési támogatások. A vizsgálat megállapította, hogy korábban egy vállalat részesült kedvezményben e rendszer szerint. Azonban e kedvezmények hatása a felülvizsgálati időszakban elhanyagolható volt. Ezért úgy ítélték meg, hogy ezen vizsgálat alkalmazásában nem szükséges tovább elemezni ezt a rendszert.

(93)

Az MK 1964 óta ösztönzőket biztosított az iparnak az állam fejletlenebb területeire történő elterjesztése érdekében az állam fejlődő régióiban újonnan terjeszkedő egységek alapításához. A rendszert bevezetése óta számos alkalommal módosították, és a „2001-es rendszer”2001. április 1-jétől2006. március 31-ig működött, majd egy évvel, 2007. március 31-ig meghosszabbították. Az MK PSI-je több alrendszerből áll, amelyek közül a legfontosabbak: i. a helyi adó visszatérítése; ii. mentesség a villamosenergia-adó alól; iii. helyi forgalmiadó-mentesség, amely 2004.10.24-én lejárt. A vizsgálat megállapította, hogy az egyik együttműködő exportáló termelő csak a helyi forgalmiadó-mentesség rendszerét vette igénybe.

(94)

A jogosultság megszerzéséhez a vállalatoknak a kevéssé fejlett területeken kell befektetniük, új ipari létesítmény alapításával vagy meglévő ipari létesítmény bővítésébe vagy diverzifikációjába történő nagymértékű tőkebefektetéssel. E területeket gazdasági fejlettségüktől függően különböző kategóriákba sorolták be (például alacsony fejlettségű fejlett terület, kevésbé fejlett terület, legkevésbé fejlett terület). Az ösztönzők kialakításához a fő szempont a befektetés nagysága mellett az a terület, amelyen a vállalkozás található vagy létrejön.

(95)

A 2004 októberében lejárt helyi forgalmiadó-mentesség rendszere alapján a kijelölt egységeknek értékesítési ügyleteik vonatkozásában egyáltalán nem kell forgalmi adót beszedniük. Hasonlóképpen, a kijelölt egységek mentesülnek a helyi forgalmi adó alól az olyan szállítótól eszközölt árubeszerzéseikre, aki maga is jogosult a rendszerre. Míg az értékesítési tranzakció nem biztosít kedvezményt a kijelölt értékesítő egységnek, a vételi tranzakció mentessége kedvezményt juttat a kijelölt beszerző egységnek. A vizsgálat megállapította, hogy az érintett vállalat 2006. október 24-ig részesült forgalmiadó-mentességben.

(96)

Az MK PSI-je az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A megvizsgált alrendszer az MK részéről pénzügyi hozzájárulást képez, mivel az engedmény csökkenti az MK egyébként esedékes bevételét. Ezen túlmenően a mentesség/visszatérítés a vállalatnak kedvezményt juttat, mivel javítja a vállalat likviditását.

(97)

A rendszer csak azon vállalatok számára elérhető, amelyek Maharashtra állam joghatósága alatt egy kijelölt földrajzi területen fektettek be. Nem elérhető az e területeken kívül található vállalatok számára. A kedvezmény szintje az érintett területtől függően különböző. A rendszer egyedi, és ennélfogva kiegyenlíthető az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdése a) pontjával és 3. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(98)

A forgalmiadó-mentesség vonatkozásában a támogatás összegének kiszámítása a felülvizsgálati időszak alatt egyébként megfizetendő azon forgalmi adó összege alapján történt, amelyet a rendszer alapján nem fizettek meg. Mivel a forgalmiadó-mentesség 2004.10.24-én lejárt, csak a 2004.10.1. és2004.10.24. közötti időszakban be nem fizetett adót vették figyelembe, mivel csak ez az időszak esett egybe a felülvizsgálati időszakkal. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban e támogatási összegeket (számláló) vetítették ki a megfelelő nevezőre, azaz a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra, mivel a támogatás nem exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották. A felülvizsgálati időszak alatt egy vállalat kapott kedvezményt az alrendszer alapján, azonban a kapott támogatási összeg 0,1 %, azaz elhanyagolható volt.

(99)

A kiegyenlíthető támogatások összege az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban értékarányosan kifejezve a vizsgált exportáló termelők tekintetében 2,7 % és 20,9 % között változott.

(100)

Bár a Közösségbe irányuló kivitel arányához viszonyítva magas fokú volt az együttműködés, meg kell jegyezni, hogy több exportáló termelő nem működött együtt az eljárásban, többek között az eredeti vizsgálatban a legnagyobb támogatási kulccsal rendelkező exportáló termelő. A nem együttműködő indiai termelők kapacitása és termelése jelentős, és az is valószínű, hogy ezek az exportáló termelők továbbra is igénybe fogják venni a vizsgált támogatási rendszerek kedvezményeit, mégpedig legalább az eredeti vizsgálatban megállapított mértékben.

(101)

Az alaprendelet 18. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy a hatályos intézkedések megszűnése a támogatás folytatásához vagy megismétlődéséhez vezethet-e.

(102)

A fenti (21)–(100) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az érintett termék indiai exportőrei továbbra is előnyre tettek szert az indiai hatóságok kiegyenlíthető támogatásai következtében. Valójában a felülvizsgálat során megállapított támogatási kulcsok magasabbak az eredeti vizsgálatban megállapítottaknál, kivéve egy exportáló termelőt. Az érintett támogatási rendszerek rendszeresen ismétlődő kedvezményt biztosítanak, és nincs jele annak, hogy ezeket a programokat belátható időn belül megszüntetik. Mivel nem áll rendelkezésre információ arról, hogy a gyakorlatban miképpen hajtják végre az ALS ellenőrzési rendszerét, e változások lehetséges hatásairól nem lehet következtetéseket levonni. A feltételek mellett a szóban forgó termék exportőrei továbbra is kiegyenlíthető támogatásban részesülnek. Mindegyik exportőr több támogatási programra jogosult. E körülmények között ésszerű következtetés, hogy a támogatás a jövőben valószínűleg folytatódni fog.

(103)

Mivel bebizonyították, hogy a felülvizsgálat alatt a támogatás folytatódott, és a jövőben valószínűleg folytatódni fog, a támogatás megismétlődésének kérdése immár nem lényeges.

(104)

A Közösségben a következő vállalatok gyártják a PET-et:

(105)

Az e vállalatok által gyártott PET képezi a teljes közösségi termelést az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(106)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a lejárati felülvizsgálatot kérelmező vagy támogató együttműködő közösségi termelők a teljes közösségi PET-termelés fő hányadát képviselték-e. Ezek a közösségi termelők a teljes közösségi PET-termelés 88 %-át képviselték. Azokat a közösségi termelőket, akik nem működtek együtt teljes mértékben, kizárták a közösségi iparág fogalommeghatározásából. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a tizenkét, teljes mértékben együttműködő közösségi termelő képviseli a közösségi iparágat az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (8) bekezdése értelmében. Az eredeti vizsgálatban a közösségi iparág a teljes közösségi PET-termelés több mint 85 %-át képviselte abban az időben.

(107)

A következő tizenkét vállalat képviseli a közösségi iparágat.

(108)

A közösségi fogyasztást a közösségi iparág értékesítési volumene, a más közösségi termelők közösségi piaci értékesítésére irányuló és a panasz benyújtásakor megadott adatokon alapuló becslések, valamint az Eurostat harmadik országokból érkező teljes közösségi behozatalra vonatkozó adatai alapján állapították meg.

(109)

2002 és a felülvizsgálati időszak között az érintett termék közösségi fogyasztása folyamatosan növekedett, és a felülvizsgálati időszakban összesen 2 400 000 tonnát ért el. A teljes növekedés 18 % volt. A növekedés részben az új alkalmazásoknak volt betudható (többek között sörös és boros üvegek), részben pedig a csatlakozó országok fogyasztásnövekedésének.

1.   táblázat

(110)

2002 és a felülvizsgálati időszak között az Indiából származó teljes behozatal 13 %-kal növekedett. Míg 2002–2003-ban a behozatal 17 %-kal csökkent, 2004-ben 100 százalékponttal növekedett, majd a felülvizsgálati időszak alatt ismét 6 800 tonnával, azaz mintegy 70 százalékponttal csökkent. Az importárak 5 százalékponttal emelkedtek 2003-ban, majd további 3 és 7 százalékponttal 2004-ben és a felülvizsgálati időszak alatt. Ez az ártrend csak részben tükrözi a nyersanyagköltségek erőteljes növekedését. Az indiai behozatal piaci részesedése viszonylag alacsony maradt a vizsgált időszakban, azaz 2002-ben 0,3 %, 2003-ban 0,2 %, 2004-ben 0,5 %, a felülvizsgálati időszak alatt pedig 0,3 % volt.

2.   táblázat

(111)

A más harmadik országokból származó behozatal 25 százalékponttal növekedett a vizsgált időszak alatt. A legnagyobb növekedést 2003-ban figyelték meg, amikor az import 41 százalékponttal emelkedett. A kínai behozatalra 2004-ben bevezetett dömpingellenes intézkedéseket követően az import 14 százalékponttal esett vissza 2004-ben, és további 2 százalékponttal a felülvizsgálati időszakban. A piaci részesedést hasonló trend jellemezte, amely a 2002-es 15,9 %-ról 2003-ban 20,6 %-ra nőtt, 2004-ben 18,5 %-ra csökkent, a felülvizsgálati időszakban pedig tovább csökkent 16,9 %-ra. Abszolút értékben a behozatalok piaci részesedése kisebb volt, mint a behozatalok növekedése, mivel erőteljesebb volt a fogyasztás. Az importárak átlagosan állandóan alacsonyabbak voltak az EU-áraknál 2002 és 2004 között. Csupán a felülvizsgálati időszakban voltak valamennyivel a közösségi iparág árai felett.

3.   táblázat

(112)

A felülvizsgálat kezdetén mérlegelték, hogy a közösségi termelőket mintavétellel vizsgálják, azonban figyelembe véve nem túl nagy számukat, úgy döntöttek, hogy mindegyiküket bevonják a vizsgálatba, és a kárt okozó tényezőket a teljes közösségi iparág szintjén gyűjtött információk alapján értékelték.

(113)

Az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján a megvizsgált minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót, amelyek hatást gyakoroltak a közösségi iparág helyzetére.

(114)

A közösségi iparág termelése 20 %-kal növekedett 2002 és az FI között, azaz a 2002-es 1 465 000 tonnáról az FI alatti 1 760 000 tonnára. Az éves növekedési ráta 2003-ban 4,8 %, 2004-ben pedig 4,6 % volt. További növekedés volt az FI alatt, amikor a termelés 150 000 tonnával, azaz 10,8 %-kal ugrott meg. Ez az iparág által végrehajtott szerkezetátalakítási folyamatnak volt betudható, amelyet azzal a céllal végeztek, hogy jobban ellenőrizzék a termelési költségeket, és ezáltal előnyükre fordítsák a növekvő közösségi piaci fogyasztást, amely – a fentiekben már említettek szerint – 19 %-kal növekedett 2002 és az FI között (a 2002-es 2 millió tonnáról 2,4 millió tonnára az FI-ben).

4.   táblázat

(115)

A termelőkapacitás 22 %-kal növekedett 2002 és az FI között, azaz a 2002-es 1 760 000 tonnáról az FI alatti 2 156 000 tonnára. A növekedés elsősorban az FI alatt történt, amikor is a termelőkapacitás a 2004-es évhez képest 300 000 tonnával, azaz 16,7 %-kal emelkedett. E jelentős termelőkapacitás-növekedés az ugyanebben az időszakban végbemenő termelésnövekedéssel párhuzamosan történt (lásd a (114) preambulumbekezdést). A termelőkapacitás növekedése a gyártósorokra irányuló további befektetések eredménye volt, amelyeket azzal a céllal hajtották végre, hogy kihasználják a növekvő piacot. A kapacitáskihasználás 4 százalékponttal nőtt 2003-ban, 2004-ben ezen a szinten maradt, majd az FI alatt 5 százalékponttal 82 %-ra csökkent. A 2004 és az FI közötti visszaesés az ebben az időszakban végbemenő termelőkapacitás-növekedésre vezethető vissza. Következésképpen az FI alatti nagyobb termelési volumen 2004-hez képest alacsonyabb kapacitáskihasználási rátával esett egybe.

5.   táblázat

(116)

A közösségi iparág közösségi piaci értékesítési volumene 21 %-kal nőtt 2002 és az FI között. A 2003-as 2 %-os növekedést 2004-ben 8 %-os, az FI alatt pedig 11 %-os növekedés követte. Az értékesítés növekedése ellenére a magasabb fogyasztás miatt a közösségi iparág piaci részesedése 4 százalékponttal csökkent 2003-ban, majd fokozatosan emelkedni kezdett, 2004-ben és az FI alatt 5, illetve 1 százalékponttal.

6.   táblázat

(117)

Összességében meg kell jegyezni, hogy a közösségi iparág piaci részesedése 2 %-kal nőtt a vizsgált időszakban, ami jelzi, hogy növekedése a piac egészét nézve elmaradt a fogyasztás növekedésének ütemétől.

(118)

A közösségi iparág foglalkoztatási szintje 18 %-kal nőtt a vizsgát időszakban. A legnagyobb növekedésre 2003-ban (11 százalékpont) és 2004-ben (további 6 százalékpont) került sor. Bár ez az emelkedő tendencia az FI alatt is folytatódott, a növekedés csak 2 százalékpontnyi volt. A teljes időszak alatti 18 %-os növekedés a termelés 20 %-os növekedésével van kapcsolatban.

7.   táblázat

(119)

A közösségi iparág termelékenysége, amelyet a tonnában kifejezett, egy foglalkoztatottra egy évben eső termelési mennyiségben mérnek, összességében növekedett a vizsgált időszakban. A kezdeti 2003-as 6 %-os visszaesés után (2002-höz képest) 2004-ben ezen a szinten maradt, majd az FI alatt jelentősen, 2004-hez képest több mint 8 %-kal nőtt; ebben az időszakban a termelés is jelentősen nőtt.

8.   táblázat

(120)

Meg kell jegyezni, hogy a PET-forgács gyártása tőkeigényes iparág, ezért a munkaerőköltségnek korlátozott hatása van a termék összköltségére. Az időszak alatt a bérek 12 %-kal növekedtek, összehasonlítva a termelés összköltségének 20 %-os növekedésével. A másik fontos tényező az egy gyártott tonnára fordított bérköltség. Az időszak alatt ez a költség 6 %-kal csökkent.

9.   táblázat

(121)

Az értékesítési egységár a 2002-es 924 EUR/tonna összegről az FI alatti 1 058 EUR/tonna összegre nőtt, azaz növekvő tendenciát mutatott (15 % az egész időszakban). E növekedés nagymértékben a nyersanyagárak magasabb olajárak miatti emelkedésének tudható be. Bár a közösségi iparág emelte árait, nem volt abban a helyzetben, hogy az áremelkedést a feldolgozó ágazatra hárítsa, és a nyersanyagárak emelkedését teljes mértékben beépítse az értékesítési áraiba. Ez lényegében annak tudható be, hogy a nyersanyagárak növekedése meghaladta a PET-árak növekedését. Piaci részesedésének fenntartása érdekében a közösségi iparág csak mérsékelten tudta emelni árait, és így árleszorítással szembesült.

10.   táblázat

(122)

Figyelembe véve, hogy 1 tonna PET gyártásához 850 kg tisztított tereftálsav (PTA) és 350 kg monoetilén-glikol (MEG) (fő nyersanyagok) szükséges, a nyersanyagok (PTA és MEG) költsége jelentősen, 67 %-kal, illetve 31 %-kal nőtt 2002 és az FI között, amikor elérte a 770 EUR/tonnás (PTA) és a 721 EUR/tonnás (MEG) szintet (az FI átlaga). Bár 2005 harmadik negyedévében a PTA árának enyhe csökkenését figyelték meg, amikor az árak 700 EUR/tonnára estek vissza, a MEG tekintetében pedig elég állandó árat figyeltek meg, rá kell mutatni arra, hogy a nyersanyagokat előre, hosszú futamidejű szerződések alapján szerzik be. Ennek eredményeképpen a vizsgált időszak tekintetében a PTA árának FI végén történő enyhe csökkenése ellenére a közösségi iparág még mindig az erőteljesen megemelkedett költségek következményeit viseli. Ezenkívül az olaj világpiaci helyzete miatt a PET-termelés nyersanyagárai érzékenyek az előre nem látható változásokkal szemben, azonban a leginkább az valószínű, hogy magas szinten maradnak. Mindezek a tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy a közösségi PET-termelők egyre nagyobb mértékben veszélyeztetettek. Meg kell jegyezni azonban, hogy a fő nyersanyagok olyan termékek, amelyekkel globális szinten kereskednek, és ezért ugyanilyen mértékben kell érinteniük az indiai exportáló termelőket is.

11.   táblázat

(123)

A közösségi iparág által gyártott PET-forgács egy tonnára jutó átlagos egységköltsége a következőképpen alakult:

12.   táblázat

(124)

A vizsgált időszakban a 11. és 12. táblázatban bemutatottak szerint a fő nyersanyagok költsége folyamatosan emelkedett (a PTA 67 %-kal, a MEG 31 %-kal), miközben a termelés összköltsége csak 21 %-kal nőtt. Azonban a 10. táblázatban bemutatottak szerint az árak csak 15 %-kal nőttek amiatt, hogy a közösségi iparág nem volt abban a helyzetben, hogy a növekedést a feldolgozó ágazatra hárítsa át, és a nyersanyagárak emelkedését teljes mértékben beépítse az értékesítési áraiba.

(125)

A készletek az egész vizsgált időszakban, azaz 2002 és az FI között, 10 %-kal csökkentek. Azonban az eredeti vizsgálathoz hasonlóan, a készletek nem tekinthetők ésszerű tényezőnek a közösségi iparág által gyártott PET tekintetében, mivel a PET-piacot az év során szezonális ingadozás jellemzi. A termeléssel összehasonlítva a készletek a termelési mennyiség 5/6 %-t teszik ki.

13.   táblázat

(126)

Az értékesítés nyereségessége az érintett termék közösségi értékesítése által termelt nyereséget képviseli. Az összes eszközarányos megtérülés és a cash flow csak a termékek egy szűk körén volt mérhető, amelybe az alaprendelet 8. cikkének (8) bekezdése szerint beletartozik a hasonló termék is. Ezenkívül a befektetések megtérülését az összes eszközarányos megtérülés alapján számították ki, mivel az összes eszközarányos megtérülést tekintették a legmérvadóbbnak a trend elemzése céljából.

14.   táblázat

(127)

A 2002-ben kezdődő árleszorítás miatt, amely egybeesett a KNK-ból, Tajvanból, Malajziából, Koreából és Ausztráliából származó dömpingelt behozatal növekedésével (2004-ig) és az Indiából származó támogatott behozatal növekedésével, a közösségi ipar pénzügyi helyzete romlott, és 2003-ban veszteségessé vált. A KNK-val és Ausztráliával szemben bevezetett dömpingellenes intézkedések következtében kis mértékben javult a helyzet 2004-ben, ezt követően viszont a veszteség – 3,2 %-ra nőtt az FI alatt. Egyértelmű csökkenő trend figyelhető tehát meg.

(128)

Az összes eszközarányos megtérülésre és a cash flow-ra vonatkozó trendek hasonlóképpen alakultak, azaz a 2002-es viszonylag jó helyzet után 2003-ban erőteljes romlás következett be, ezt pedig 2004-ben kis javulás, majd az FI alatt további romlás követte.

(129)

A befektetéseket részben a kapacitás növelésére, részben pedig a gyártási folyamat javítására szánták. A kiadástömeg 2004-re és az FI-re esett, ami egybeesett a kapacitás növekedésével, amelynek célja az volt, hogy a megnövekedett fogyasztás tekintetében fenntartsa piaci részesedését. Mindazonáltal a közösségi iparág jelenlegi helyzete és a PET közösségi és világpiacának alakulása, amelyek elmaradt nyereségességet jeleztek, nem ösztönözték a túlzott mértékű befektetéseket. Bár bizonyos körülmények között a közösségi termelők képesek voltak tőkeemelésre (különösen a kapcsolt vállalkozásoktól), a PET nyereségességének hiánya nem ösztönözte a befektetéseket, és bizonyos esetekben elhalasztották a befektetési döntéseket.

(130)

Ami az indiai behozatal tényleges támogatási kulcsának mértéke által a közösségi iparágra gyakorolt hatását illeti, mivel e termék piaca árérzékeny, e hatás nem tekinthető elhanyagolhatónak. Meg kell jegyezni, hogy e mutató még fontosabb a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó elemzés összefüggésében. Amennyiben az intézkedések hatályukat vesztenék, a támogatott behozatalok valószínűleg olyan mennyiségben és olyan áron jelennének meg ismét, hogy a támogatási kulcs mértékének hatása jelentős lenne.

(131)

Miközben a fent vizsgált mutatók a közösségi iparág egyes gazdasági mutatóinak javulását mutatják, ami a végeleges kiegyenlítő intézkedések 2001-es bevezetésének tudható be, ezek azt is bizonyítják, hogy a közösségi iparág még mindig sérülékeny és veszélyeztetett.

(132)

A fogyasztásnak részben az új alkalmazások miatti állandó növekedése (többek között sörös- és borosüvegek) és részben a csatlakozó országok növekvő fogyasztása arra kényszerítette a közösségi iparágat, hogy a piaci részesedés elvesztésének elkerülése érdekében növelje kapacitását és termelését. Ennek érdekében 2004-ben és az FI alatt fontos szerkezetátalakítási folyamatra került sor, ami a különböző termelők gyakori tulajdonosváltásával járt együtt. Ezzel párhuzamosan összességében növelték a gyártósorok számát, hogy kövessék a fogyasztás növekedését és egyben méretgazdaságosságot érjenek el. Így egyes gazdasági mutatók, pl. fogyasztás, termelőkapacitás, termelés, EU-értékesítés és foglalkoztatás, valóban pozitív trendet mutattak. Ráadásul a vizsgált időszakban az értékesítési ár is emelkedett. Azonban mindezek a szerkezetátalakítási erőfeszítések nem tudták ellensúlyozni a nyersanyagárak állandó és masszív emelkedését a vizsgált időszakban. A magasabb nyersanyagköltségeket nem lehetett áthárítani a feldolgozó ágazatra olyan mértékben, ami bizonyos nyereségességi szint fenntartásához lett volna szükséges. Ez a nyereségességek súlyos romlásához vezetett, amely a 2002-es + 2,7 %-ról az FI alatti – 3,2 %-ra csökkent. Hasonló negatív trend jellemezte a befektetések megtérülését és a cash flow-t.

(133)

Ez egybeesett az érintett országból érkező behozatal alacsony árszintjével, amely egyértelműen hozzájárult a közösségi iparág áraira nehezedő árleszorító hatáshoz. Mivel azonban e lejárati felülvizsgálat keretében vizsgált, támogatott behozatalok volumene kicsi, a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó elemzésre összpontosítottak. Így annak ellenére, hogy pozitív fejlemények tapasztalhatók a termeléssel, értékesítéssel és értékesítési árakkal kapcsolatban, a közösségi iparág általános pénzügyi helyzete romlott, ami a nyereségesség (2,7 % nyereség 2002-ben, 3,2 % veszteség az FI alatt), az export értékesítés, a termelési költségek, a befektetések megtérülésének és a cash flow negatív alakulásában tükröződik.

(134)

A fenti trendeket az ideiglenes és végleges kiegyenlítő intézkedéseket bevezető rendeletekben leírt trendekkel összevetve az értékelés ismét vegyes képet mutat. A piaci részesdés tekintetében a közösségi iparág egy százalékpontot vesztett 2002 és az FI között, míg öt százalékpontnyit nyert a végleges kiegyenlítő intézkedések bevezetését megelőző négy évben. Másrészt a közösségi iparág FI alatti nyereségessége sokkal negatívabb, mint a kiegyenlítő intézkedések bevezetése előtt. Következésképpen a kármutatók által jelzett egyes pozitív trendek ellenére a közösségi iparág helyzete még messze elmarad attól a szinttől, mint ami akkor várható, ha felépül az eredeti vizsgálatban megállapított kár hatása alól.

(135)

Ezért azt a következtetést vonták le, hogy a közösségi iparág helyzete az intézkedések bevezetése előtti időszakkal összevetve kis mértékben javult, azonban még mindig sérülékeny és veszélyeztetett. Ezenkívül az érintett ország behozatalának árleszorító hatása miatt a közösségi iparág nem tudta teljes mértékben beépíteni értékesítési áraiba a nyersanyagárak növekedését.

(136)

Megállapították, hogy a nem EU-országokba irányuló indiai értékesítés átlagos exportára lényegesen alacsonyabb volt a közösségi átlagos exportárnál és a hazai piacon alkalmazott árnál. Az indiai exportőrök jelentős mennyiségekben értékesítettek nem EU-országokban, amely a teljes export értékesítés 95 %-át tette ki. Ezért úgy ítélik meg, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése arra ösztönözné az indiai exportőröket, hogy jelentős exportmennyiségeket irányítsanak át más harmadik országokból a jóval vonzóbb közösségi piacra, mégpedig olyan árszinten, amely még megemelve is jóval a Közösségbe irányuló export jelenlegi árszintje alatt van.

(137)

A (140) preambulumbekezdésben jelzettek szerint az indiai exportáló termelők képesek növelni a közösségi piacra irányuló export volumenét. India termelőkapacitása jelentősen növekedett, a 2003-as 330 000 tonnáról a 2005-ös 600 000 tonnára. A piaci előrejelzések szerint 2008-ban további 220 000 tonnás növekedés várható. 2005-ben a belföldi értékesítés 220 000 tonna, az export pedig 290 000 tonna volt (beleértve a 6 831 tonnányi, EU-ba irányuló exportot is). A rendelkezésre álló adatok alapján a jelenlegi tartalékkapacitásnak átlagosan 90 000 tonnának kell lennie, ami jelentősnek tekintendő, mivel a jelenlegi közösségi fogyasztásnak mintegy 4 %-át teszi ki. Ezt a becslést megerősítik az együttműködő indiai termelők eredményei, akik jelentős tartalékkapacitással rendelkeznek.

(138)

A készletek tekintetében a vizsgálat megállapította, hogy az együttműködő indiai termelők készletei nem voltak jelentősek. Azonban meg kell jegyezni, hogy ez nem mérvadó tényező, mivel a PET-piacot ciklikusság jellemzi.

(139)

Következésképpen az EU-ba irányuló behozatal ugyan alacsony volt, fennáll a kockázata, hogy jelentős volumenű exportot irányíthatnak át az EU-ba.

(140)

Az érintett ország termelői ezért képesek növelni és/vagy átirányítani a közösségi piacra irányuló export volumenét. A vizsgálat rámutatott, hogy az együttműködő exportáló termelők alacsonyabb áron értékesítették az érintett terméket, mint a közösségi iparág. Az a legvalószínűbb, hogy továbbra is ezeket az árakat alkalmazzák, vagy akár még a világ többi részen alkalmazott árakkal összhangban csökkentik is azokat, a (137) preambulumbekezdésben említettek szerint, azzal a céllal is, hogy visszaszerezzék az intézkedések bevezetése előtti piaci részesedésüket. Ez az árképzés, amihez az is társul, hogy az érintett ország exportőrei jelentős mennyiségben tudják szállítani az érintett terméket a közösségi piacra, minden valószínűség szerint azzal a hatással jár, hogy a piacon megerősödik az árleszorító trend, ami várhatóan negatívan hat a közösségi iparág gazdasági helyzetére.

(141)

A fentiekben bemutatottak szerint a közösségi iparág helyzete továbbra is sérülékeny és veszélyeztetett. Valószínű, hogy ha a közösségi iparág ki lenne téve az érintett országból támogatott áron érkező behozatal megnövekedett mennyiségének, az értékesítésének, piaci részesedésének visszaeséséhez, és következésképpen pénzügyi helyzetének romlásához vezetne, mégpedig az eredeti vizsgálatban megállapított mértékben. Ennek alapján azt a következtetést vonják le, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése minden valószínűség szerint a már amúgy is sérülékeny helyzet romlásához és a közösségi iparágnak okozott kár még súlyosabb mértékű megismétlődéséhez vezet.

(142)

A fentiek alapján azt a következtetést vonják le, hogy a szubvencióellenes intézkedések hiányában az importárak valószínűleg még alacsonyabbak lennének a közösségi piacon, mivel az indiai termelők valószínűleg megpróbálnák növelni piaci részesedésüket. Ez az árképzés, amihez az is társul, hogy az indiai exportáló termelők jelentős mennyiségben tudják értékesíteni a PET-et a közösségi piacra, minden valószínűség szerint azzal a hatással jár, hogy megerősödik az árleszorító trend, ami várhatóan negatívan hat a közösségi iparág helyzetére.

(143)

Az alaprendelet 31. cikkével összhangban megvizsgálták, hogy a jelenlegi szubvencióellenes intézkedések fenntartása ellentétes-e a Közösség egészének érdekével. A közösségi érdek meghatározása az összes különböző érintett érdek értékelésén alapult. A jelenlegi vizsgálat olyan helyzetet elemez, ahol a szubvencióellenes intézkedések már érvényben vannak, és lehetővé teszi a jelenlegi szubvencióellenes intézkedések által az érintett felekre gyakorolt jogtalan negatív hatások értékelését.

(144)

Ennek alapján megvizsgálták, hogy a káros támogatás valószínű folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó következtetések ellenére létezik-e olyan kényszerítő erejű indok, ami arra engedne következtetni, hogy ebben az esetben az intézkedések fenntartása nem áll a Közösség érdekében.

(145)

A fentiekben bemutatottak szerint nagyon valószínű, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén megismétlődik a káros támogatás. Minden közösségi termelő együttműködött, kettő pedig teljes mértékben együttműködött, és mindannyian jelezték támogatásukat a folyamatban lévő intézkedésekkel kapcsolatban.

(146)

Az Indiából származó behozatallal szembeni szubvencióellenes intézkedések fenntartása javítaná a közösségi iparág lehetőségeit egy ésszerű szintű nyereségesség elérésére, mivel valószínű, hogy rövid és középtávon képes lenne növelni értékesítési mennyiségét, és ezáltal kihasználná a méretgazdaságosságot, ugyanakkor pedig képes lenne mérsékelten növelni értékesítési árait és egy ésszerű nyereséget elérni. Még ha az FI alatt az Indiából származó támogatott behozatal volumene alacsony is volt, és ezért nem okozhatott komoly kárt, ezek valószínűleg negatív hatást gyakorolnának a közösségi iparág helyzetére, ha a szubvencióellenes intézkedéseket hatályon kívül helyeznék. Ezek az intézkedések ezért alapvető fontosságúak a közösségi iparág PET-forgács üzletága életképességének biztosításában, amely több éven át szembesült az Indiából származó támogatott behozatal által támasztott versennyel.

(147)

Az importőrök/kereskedők alacsony fokú együttműködést tanúsítottak, és az együttműködő importőrök közül egyik sem vásárolt Indiából. Azonban az együttműködő importőrök/kereskedők reprezentatívnak tekinthetők, mivel értékesítési volumenük az EU fogyasztásának 5 %-át tette ki. Ők a nulla vámtételt részesítenék előnyben még akkor is, ha egyébként jó pénzügyi eredményeik vannak.

(148)

A vizsgálat kimutatta, hogy még mindig vannak olyan helyettesítő ellátási források, ahol nincsenek szubvenció- vagy dömpingellenes intézkedések, pl. Mexikó, Brazília, USA, Törökország, Pakisztán, Irán, Szaúd-Arábia. Az importőrök/kereskedők így jelentős helyettesítő ellátási forrásokra hagyatkozhatnak (vagy válthatnak át).

(149)

Figyelembe véve, hogy a hatályos intézkedések nem gyakorolnak jelentős hatást az importőrökre, azt a következtetést vonták le, hogy az Indiából származó behozatallal szemben meglévő kiegyenlítő intézkedések fenntartása továbbra sem gyakorolna jelentős negatív hatást az importőrök helyzetére a Közösségben.

(150)

A Bizottság 47 ismert feldolgozónak/felhasználónak küldött kérdőíveket. Csak tíz, összességében alacsony reprezentativitású feldolgozó/felhasználó válaszolt a kérdőívre. A kérdőívre adott válaszukban az ellátással kapcsolatban nyújtott információk szerint az együttműködő feldolgozók/felhasználók a VI alatt a PET közösségi fogyasztásának mintegy 20 %-át képviselték. A VI alatt a PET 95 %-át a közösségi termelőktől vásárolták, a maradék mennyiséget pedig olyan országokból származó behozatalból fedezték, amelyek nem a felülvizsgálat tárgyát képező országok. Számos érvet terjesztettek elő a vámok kivetésével szemben.

(151)

Öt feldolgozó (akik PET-forgácsot alakítanak át előformákká és üvegminőséggé, és a fogyasztás 10 %-át képviselik) válaszolt a kérdőívre. A PET-forgács költsége a késztermék (főleg előforma) költségének 55 %-át teszi ki. Megállapították, hogy elhanyagolható mennyiségben importálnak Indiából és más harmadik országból. Mindazonáltal ellenzik a vámok fenntartását, azt állítva, hogy az intézkedések mesterségesen megemelhetik az árakat Európában.

(152)

Öt, a fogyasztás megközelítőleg 10 %-át képviselő felhasználó elég hiányos adatokat nyújtott be. A nagy felhasználók alacsony fokú együttműködése valószínűleg annak tudható be, hogy a KNK-ból, Ausztráliából és Pakisztánból származó PET behozatalával kapcsolatos legutóbbi vizsgálat csak két éve történt. A PET költsége az összköltségnek mintegy 6/7 %-a, így elég csekélyek. Ugyan nem jelentettek Indiából származó behozatalt, a feldolgozókhoz hasonlóan ellenezték a vámok fenntartását, azt állítva, hogy az intézkedések mesterségesen megemelhetik az árakat Európában.

(153)

Figyelembe véve a feldolgozó iparág elég jó pénzügyi helyzetét – szemben a közösségi iparágéval – egyik feldolgozó/felhasználó sem terjesztett elő olyan érvet, hogy a jelenlegi vámok fenntartása munkahelyek elvesztését vagy a gyártólétesítmények külföldre helyezését eredményezné.

(154)

Ezenkívül a közösségi iparág a termelési mennyiség tekintetében hozzáigazította méretét a megnövekedett fogyasztáshoz, ezért nagyon valószínű, hogy a közösségi iparág kihasználatlan kapacitása teljes mértékben helyettesítené az import mennyiségét.

(155)

Figyelembe véve, hogy még mindig vannak helyettesítő olyan ellátási források, ahol nincsenek szubvenció- vagy dömpingellenes intézkedések, pl. Mexikó, Brazília, USA, Törökország, Pakisztán, Irán, Szaúd-Arábia, a közösségi felhasználók továbbra is az érintett termék diverzifikált ellátási forrásaira hagyatkozhatnak (vagy válthatnak át).

(156)

A felhasználó iparág teljesítményét illetően a vizsgálat megállapította, hogy a vizsgált időszakban az együttműködő felhasználók növelték forgalmukat, állandó szinten tartották foglalkoztatásukat, és összességében inkább növelték nyereségességüket. Ezért megállapították, hogy a szubvencióellenes intézkedések nem érintették negatívan őket.

(157)

A fentiek alapján azt a következtetést vonták le, hogy az Indiából származó behozatallal szemben meglévő szubvencióellenes intézkedések fenntartása nem gyakorolna jelentős negatív hatást a felhasználók helyzetére a Közösségben.

(158)

A nyersanyagok (tisztított tereftálsav (PTA) és monoetilén-glikol (MEG)), a DMT és az IPA, valamint a benzin származékos petrolkémiai termékeinek beszállítói egyértelműen jelezték, hogy támogatják az intézkedéseket, és jó együttműködést tanúsítottak. Az intézkedések fenntartásából előnyük származna, mivel a közösségi iparág ezáltal valószínűleg fel tudna épülni, és ezáltal ők javíthatnák teljesítményüket.