27.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 372/1

(1)

A kulturális együttműködés és cserék előmozdítása alapvető fontosságú Európa kulturális és nyelvi sokszínűségének tiszteletben tartásához és támogatásához, valamint az európai polgárok Európa más kultúráiról szerzett ismereteinek bővítéséhez, párhuzamosan a saját közös európai kulturális örökség-tudatuk erősítésével. A kulturális és nyelvi együttműködés és sokszínűség támogatása, azáltal hogy ösztönzi az európai polgárok közvetlen részvételét az integráció folyamatában, egyben ahhoz is hozzájárul, hogy az európai polgárság kézzelfogható realitássá váljon.

(2)

Az európai kulturális sokszínűség megőrzését, valamint közös kulturális elemeinek és kulturális örökségének előmozdítását célzó kultúrpolitika hozzájárulhat ahhoz, hogy az Európai Uniót a világban nagyobb figyelem övezze.

(3)

Annak érdekében, hogy a polgárok elkötelezzék magukat az európai integráció mellett, és abban teljes mértékben részt vegyenek, még inkább rá kell világítani közös kulturális értékeikre és gyökereikre, amelyek meghatározó összetevői identitásuknak, valamint a szabadságon, méltányosságon, demokrácián, az emberi méltóság és sérthetetlenség tiszteletben tartásán, tolerancián és szolidaritáson alapuló társadalomhoz való tartozásuknak, teljes mértékben összhangban az Európai Unió alapjogi chartájában foglaltakkal.

(4)

Alapvető fontosságú a kulturális ágazat hozzájárulása és szerepvállalása a szélesebb körű európai politikai fejleményekben. A kulturális ágazat saját jogon működő jelentős munkaadó, továbbá egyértelmű kapcsolat áll fenn a kulturális beruházások és a gazdasági fejlődés között, következésképpen lényeges a kulturális politikák megerősítése regionális, nemzeti és európai szinten is. Ennek megfelelően erősíteni kell a kulturális ágazatok szerepét a lisszaboni stratégia keretében folyó fejleményekben, mivel ezen ágazatok jelentősen, növekvő mértékben járulnak hozzá az európai gazdasághoz.

(5)

Szükség van továbbá az aktív polgárság előmozdítására és a kirekesztés valamennyi formája ellen folytatott küzdelem megerősítésére, beleértve a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelmet is. A kultúra elérhetőségének javítása a lehető legszélesebb rétegek számára a szociális kirekesztés elleni küzdelem egyik formája lehet.

(6)

A Szerződés 3. cikke kimondja, hogy a Közösség az abban a cikkben említett tevékenység folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítására.

(7)

A Kaleidoscope, Ariane és Raphael kulturális programok, majd a Kultúra 2000 program – amelyeket a 719/96/EK (3), a 2085/97/EK (4), a 2228/97/EK (5) és az 508/2000/EK (6) határozatok hoztak létre – a kultúra területén a közösségi tevékenység végrehajtásának ígéretes szakaszait jelentették. Ennélfogva számottevő tapasztalat gyűlt össze, különösen az említett kulturális programok értékelésének köszönhetően. Ezen értékelések és az érdekelt felekkel folytatott konzultáció eredményeire, valamint az európai intézmények munkáira támaszkodva a Közösség kulturális tevékenységét most racionalizálni kell, és meg kell erősíteni. Létre kell hozni tehát egy e célt szolgáló programot.

(8)

Az európai intézmények számos alkalommal nyilatkoztak a Közösség kulturális tevékenységét és a kulturális együttműködés kihívásait érintő témákban: különösen a Tanács az európai kulturális együttműködéssel kapcsolatos új munkatervről szóló, 2002. június 25-i állásfoglalásában (7) és az európai kulturális együttműködéssel kapcsolatos munkaterv végrehajtásáról szóló, 2002. december 19-i állásfoglalásában (8), az Európai Parlament az Európai Unióban a kulturális együttműködésről szóló, 2001. szeptember 5-i állásfoglalásában (9), a Kultúra 2000 program végrehajtásáról szóló, 2002. február 28-i állásfoglalásában (10), a kibővült Európában a színház és az előadóművészetek jelentőségéről és dinamizmusáról szóló, 2002. október 22-i állásfoglalásában (11), a kulturális ágazatokról szóló, 2003. szeptember 4-i állásfoglalásában (12), valamint a Régiók Bizottsága a Kultúra 2000 program meghosszabbításáról szóló, 2003. október 9-i véleményében.

(9)

A Tanács a fenti állásfoglalásaiban hangsúlyozta, hogy a kultúra vonatkozásában közösségi szinten koherensebb megközelítési módot kell alkalmazni, és hogy az európai kulturális együttműködés összefüggésében az európai hozzáadott érték alapvető fontosságú és meghatározó fogalom, valamint a kultúra területén folytatott közösségi tevékenységeknek is általános feltétele.

(10)

Annak érdekében, hogy Európa népeinek közös kulturális térsége valósággá váljon, elő kell mozdítani a kultúra szereplőinek nemzetek közötti mobilitását, a művek és a művészeti, illetve kulturális termékek nemzetek közötti áramlását, valamint ösztönözni kell a párbeszédet és kulturális cseréket.

(11)

A Tanács 2005-2006. évi kulturális munkatervről szóló 2004. november 16-i következtetéseiben, az Európai Parlament kulturális ágazatokról szóló 2003. szeptember 4-i állásfoglalásában, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az európai kulturális iparágakról szóló 2004. január 28-i véleményében kifejezte azon nézetét, miszerint jobban figyelembe kell venni a nem audiovizuális kulturális ágazatok egyedi gazdasági és társadalmi vonásait. Az új program figyelembe veszi a 2002–2004 között támogatott, a kulturális együttműködést előkészítő fellépéseket.

(12)

Ezzel összefüggésben elő kell segíteni a kulturális szereplők fokozott együttműködését olyan többéves együttműködési projektek létrehozására ösztönözve őket, amelyek lehetővé teszik a közös tevékenységek kialakítását, a tényleges európai hozzáadott értékkel bíró, fokozottan célirányos tevékenységek támogatását, a jelképes kulturális események felkarolását, az európai kulturális együttműködési szervezetek támogatását, továbbá az európai érdeklődésre számot tartó témakörökben végzett elemző munkának, az európai kulturális együttműködés területén az információk összegyűjtésének és terjesztésének, a projektek hatásának maximalizálását célzó tevékenységek támogatásának és az európai kultúrpolitika kidolgozásának ösztönzését.

(13)

Az Európa kulturális fővárosa eseménysorozat 2007-2019. évekre szóló közösségi fellépésének megállapításáról szóló, 2006. október 24-i 1622/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (13) alapján az európai polgárok körében nagy érdeklődésre számot tartó és a közös kulturális térséghez való tartozás érzését erősítő eseménysorozatot jelentős összegekkel kell támogatni. Az eseménysorozattal kapcsolatban a hangsúlyt a transzeurópai kulturális együttműködésre kell helyezni.

(14)

A kultúra terén európai szintű tevékenységet folytató szervezeteket támogató közösségi cselekvési program létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 792/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (14) keretében szerzett tapasztalatokra támaszkodva támogatni kell azoknak a szervezeteknek a működését, amelyek az európai kulturális együttműködés érdekében tevékenykednek, és amelyek így az európai kultúra „nagyköveteinek” szerepét töltik be.

(15)

A szólásszabadság elvének tiszteletben tartása mellett a programnak hozzá kell járulnia az Európai Unió azon erőfeszítéseihez, amelyek célja a fenntartható fejlődés támogatása és a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem előmozdítása.

(16)

Az Európai Unió tagjelölt országainak és az EGT-tag EFTA-államoknak lehetőségük van arra, hogy – az ezen országokkal kötött megállapodásoknak megfelelően – részt vegyenek a közösségi programokban.

(17)

A 2003. június 19-2003. június 19-i Európai Tanács elfogadta a „Thesszaloniki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: tovább az európai integráció útján” című dokumentumot, amely előirányozza, hogy a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő országok számára – a Közösség és ezen országok között aláírandó keretmegállapodások alapján – meg kell nyitni a közösségi programokat. Ezen országoknak lehetővé kell tenni – a költségvetési megfontolások vagy politikai prioritások függvényében –, hogy amennyiben kívánják, a programban részt vegyenek, vagy a két fél között megállapítandó kiegészítő előirányzatok és különleges eljárások alapján egy korlátozottabb együttműködési formában részesüljenek.

(18)

A programnak azt is lehetővé kell tennie, hogy más, a Közösséggel kulturális rendelkezéseket tartalmazó megállapodásokat kötött harmadik országokkal – a közösen elfogadandó eljárások szerint – együtt lehessen működni.

(19)

A közösségi tevékenység hozzáadott értékének növelése érdekében a Szerződés 151. cikke (4) bekezdésének figyelembevételével biztosítani kell az e határozat keretében folytatott tevékenységek, valamint más, vonatkozó közösségi politikák, fellépések és eszközök koherenciáját és egymást kiegészítő jellegét. Különös figyelmet kell fordítani a közösségi intézkedések közötti kapcsolatokra a kultúra és az oktatás terén, valamint azon intézkedésekre, amelyek a helyes gyakorlat cseréjét és európai szinten szorosabb együttműködést ösztönöznek.

(20)

A közösségi támogatás végrehajtásával kapcsolatban figyelembe kell venni az európai kulturális ágazat sajátos jellegét, és különösen ügyelni kell arra, hogy a közigazgatási és pénzügyi eljárások a lehető legegyszerűbbek legyenek, és megfeleljenek a kitűzött céloknak, valamint a kulturális ágazat gyakorlatainak és fejlődésének.

(21)

A Bizottság, a tagállamok és a kulturális kapcsolattartó pontok azon munkálkodnak, hogy a kisebb szereplőket a többéves együttműködési projektekben fokozottabb részvételre ösztönözzék, és előmozdítsák a projektek potenciális részeseinek egymásra találását célzó szervezeti tevékenységeket.

(22)

A programnak egyesítenie kell mindazon különleges tulajdonságokat és szakértelmet, melyet a kulturális szereplők Európa-szerte képviselnek. Azon tagállam vagy részt vevő ország esetében, ahol a kulturális szereplők részvételi aránya alacsony, szükség esetén a Bizottság és a tagállamok a részvételt segítő intézkedéseket hozhatnak.

(23)

Ezt a programot a kiigazítások, különösen az intézkedések végrehajtásának prioritásai terén történő kiigazítások érdekében helyénvaló a Bizottságnak és a tagállamoknak együttműködve folyamatosan nyomon követnie és értékelnie. Az értékelés magában foglalja a független és pártatlan szervezetek által végzett külső értékelést is.

(24)

A program nyomon követésével és értékelésével kapcsolatos eljárásoknak konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és időhöz kötött célkitűzéseken és mutatókon kell alapulniuk.

(25)

A szabálytalanságok és csalások megelőzése, az elveszett, jogtalanul kifizetett vagy felhasznált alapok visszaszerzése érdekében megfelelő intézkedéseket kell végrehajtani.

(26)

Helyénvaló létrehozni a kulturális együttműködéshez egy egységes finanszírozási és tervezési eszközt, a Kultúra programot a 2007. január 1-től2013. december 31-ig terjedő időszakra.

(27)

Ez a határozat a program teljes időtartamára meghatároz egy olyan pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (15) 37. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési hatóság számára.

(28)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (16) összhangban kell elfogadni.

(29)

Az e határozat pénzügyi végrehajtásához szükséges intézkedéseket az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel (a továbbiakban: költségvetési rendelet) (17), valamint az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelettel (18) összhangban kell elfogadni.

(30)

A közösségi fellépés a kulturális együttműködés területén folytatott nemzeti vagy regionális tevékenységeket egészíti ki. Mivel e határozat céljait, nevezetesen a közös kulturális örökségünkön alapuló európai kulturális térség erősítését (az európai kulturális szereplők nemzetek közötti mobilitása, a műalkotások és a kulturális, illetve művészeti termékek nemzetek közötti áramlása, valamint a kultúrák közötti párbeszéd) transznacionális jellegüknél fogva a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fellépés léptéke és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(31)

Átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani annak érdekében, hogy egyrészről az 508/2000/EK és a 792/2004/EK határozattal létrehozott programok, másrészről az e határozattal létrehozott program közötti átmenet zökkenőmentes legyen,

a)

a kulturális szereplők nemzetek közötti mobilitásának elősegítése;

b)

a művek és a művészeti, illetve kulturális termékek nemzetek közötti áramlásának ösztönzése;

c)

a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása.

a)

az alábbi kulturális tevékenységek támogatása:

b)

európai szinten működő kulturális szervezetek támogatása;

c)

az európai kulturális együttműködés és az európai kultúrpolitika kidolgozása területén az elemző munkáknak, az információk összegyűjtésének és terjesztésének, valamint a projektek hatását maximalizáló tevékenységeknek a támogatása.

a)

az EGT-tag EFTA-államok, az EGT-megállapodás rendelkezéseinek megfelelően;

b)

az előcsatlakozási stratégiában részt vevő uniós tagjelölt országok, a keretmegállapodásban megállapított általános elvekkel és ezen országok közösségi programokban való részvételére vonatkozó feltételekkel és általános eljárásokkal összhangban;

c)

a nyugat-balkáni országok a közösségi programokban való részvételükről rendelkező keretmegállapodásokban ezen országokkal közösen megállapított eljárások szerint.

a)

az éves munkaprogram, beleértve a prioritásokat, a kiválasztási kritériumokat és eljárásokat is;

b)

az éves költségvetés és a pénzalapok részletes elosztása a program különböző fellépései között;

c)

a program nyomon követésével és értékelésével kapcsolatos eljárások;

d)

a 4. cikk (1) bekezdés a) pont 1. franciabekezdése értelmében a Közösség által nyújtandó pénzügyi támogatás: összegek , időtartam, elosztás és kedvezményezettek.

a)

megfelelő létszámú személyzettel rendelkeznek, amely birtokában van a feladatok ellátásához szükséges szakmai képesítésnek és a nemzetközi együttműködési környezetben végzett munkához szükséges nyelvismeretnek;

b)

megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek, különösen az információs és kommunikációs technológia tekintetében;

c)

olyan igazgatási környezetben működnek, amely lehetővé teszi számukra feladataik megfelelő elvégzését és mindenfajta érdekellentét elkerülését.

a)

előmozdítja a szólásszabadság alapelvének érvényesülését;

b)

ösztönzi a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás jelentőségének tudatosítását;

c)

törekszik a kölcsönös megértés és tolerancia előmozdítására az Európai Unióban;

d)

hozzájárul a megkülönböztetés valamennyi, nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló formájának felszámolásához.

a)

az elért eredményeket, valamint e program végrehajtásának minőségi és mennyiségi vonatkozásait értékelő időközi jelentést legkésőbb 2010. december 31-ig;

b)

e program folytatásáról szóló közleményt legkésőbb 2011. december 31-ig;

c)

egy utólagos értékelő jelentést legkésőbb 2015. december 31-ig.

27.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 372/12

(1)

A szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló, 1993. október 29-i 93/98/EGK tanácsi irányelvet (3) jelentősen módosították (4). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell.

(2)

Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény, valamint az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló Római Egyezmény csak a védelmi idő minimumát írja elő és a szerződő felekre bízza, hogy a szóban forgó jogoknak hosszabb védelmi időt biztosítsanak. Egyes tagállamok éltek ezen lehetőséggel. Egyes tagállamok ugyanakkor még nem csatlakoztak a Római Egyezményhez.

(3)

Ennek következtében olyan különbségek vannak a szerzői jog és a szomszédos jogok védelmi idejét szabályozó nemzeti jogszabályok között, amelyek gátolhatják az áruk és szolgáltatások szabad mozgását, valamint a közös piaci szabad verseny torzulását eredményezhetik. Mivel a belső piac zavartalan működése érdekében harmonizálni kell a tagállamok jogszabályait, hogy a Közösségen belül egységes védelmi idő érvényesüljön.

(4)

A harmonizáció nem szorítkozhat csak magára a védelmi időre, hanem vonatkoznia kell annak egyes részletszabályaira, így például számításának kezdő időpontjára is.

(5)

Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a Berni Egyezmény 14bis. cikke (2) bekezdése b), c) és d) pontjának, valamint (3) bekezdésének tagállamok általi alkalmazását.

(6)

A Berni Egyezményben megállapított, a szerző halálától számított 50 éves legrövidebb védelmi idő azt a célt szolgálta, hogy a szerző és leszármazottainak első két generációja számára biztosítson védelmet. A Közösségben meghosszabbodott átlagos várható életkor miatt ez a védelmi idő már nem elegendő ahhoz, hogy két generációt lefedjen.

(7)

Egyes tagállamok a szerző halálát követő 50 éves védelmi időnél hosszabb védelmet nyújtottak, hogy a két világháború által a művek felhasználására gyakorolt hatásokat ellensúlyozzák.

(8)

A szomszédos jogok védelmére egyes tagállamok a jogszerű nyilvánosságra hozataltól vagy a jogszerű nyilvánossághoz közvetítéstől számított 50 éves védelmi időt vezettek be.

(9)

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) égisze alatt 1996 decemberében megtartott diplomáciai konferencia elfogadta az előadásokról és hangfelvételekről szóló WIPO szerződést, amelynek tárgya az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók jogainak védelme. Ez a szerződés fontos lépést jelent a szomszédos jogok nemzetközi védelmének aktualizálása terén.

(10)

A szerzett jogok védelme azon általános jogelvek közé tartozik, amelyeket a Közösség jogrendje véd. Ennélfogva a szerzői jog és a szomszédos jogok közösségi jog által megállapított védelmi ideje nem vezethet azon jogok csorbításához, amelyeket a jogosultak a Közösségben a 93/98/EGK irányelv hatálybalépése előtt élveztek. Annak érdekében, hogy az átmeneti rendelkezések hatásait a lehető legkisebbre lehessen szorítani, valamint a belső piac megfelelő működése érdekében, e védelmi idők hosszú időtartamot kell, hogy magukban foglaljanak.

(11)

A szerzői és szomszédos jogokat magas szintű védelemben kell részesíteni, mivel e jogok a szellemi alkotás alapját képezik. E jogok védelme szintén biztosítja a kreativitás fenntartását és fejlődését a szerzők, a kulturális ipar, a fogyasztók és az egész társadalom javára.

(12)

A magas szintű védelem létrehozása érdekében, amely egyszerre felel meg a belső piac igényeinek, és annak a követelménynek, hogy az irodalmi és művészeti alkotás Közösségen belüli harmonikus fejlődését elősegítő jogi környezet jöjjön létre, a szerzői jog védelmi idejét a következő időtartamok szerint kell harmonizálni: a szerző halálát követő 70 év, illetve a mű jogszerű nyilvánosságra hozatalát követő 70 év, a szomszédos jogok esetében pedig a védelmi idő kezdő időpontjának tekintendő eseménytől számított 50 év.

(13)

A gyűjteményeket a Berni Egyezmény 2. cikkének (5) bekezdése védelemben részesíti, ha azok tartalmuk kiválasztása és elrendezése folytán szellemi alkotásnak minősülnek. Ezek a művek e jellegüknél fogva részesülnek védelemben, a gyűjtemény részét képező egyes művek szerzőit megillető jogok sérelme nélkül. Ennek következtében különleges védelmi idő érvényesülhet a gyűjteményekbe foglalt művek tekintetében.

(14)

Minden esetben, amikor egy vagy több természetes személyt jelölnek meg szerzőként, a védelmi időt a haláluktól kezdődően kell számítani. A teljes művön vagy annak egy részén fennálló szerzőség kérdése olyan ténykérdés, amelyről adott esetben a nemzeti bíróságoknak kell dönteniük.

(15)

A védelmi időt a Berni Egyezménynek és a Római Egyezménynek megfelelően az azt megalapozó eseményt követő év januárjának első napjától kell számítani.

(16)

A fényképek a tagállamokban eltérő védelemben részesülnek. A Berni Egyezmény értelmében a fényképet akkor kell eredetinek tekinteni, ha a szerző saját szellemi alkotása, amely személyiségét tükrözi, és ezen felül a védelem nem függhet egyéb kritériumtól, úgy mint értéktől vagy céltól. Az egyéb fényképek védelmét a nemzeti jogszabályok szabályozhatják.

(17)

A szomszédos jogok védelmi idejére vonatkozó különbségek elkerülése végett a védelmi idő Közösségen belüli számításához a védelmi idő kezdő időpontját egységesen kell meghatározni. A védelmi idő számításánál az előadást, rögzítést, az átvitelt, a jogszerű nyilvánosságra hozatalt és a jogszerű nyilvánossághoz közvetítést, azaz a szomszédos jogok tárgyának személyek részére bármely módon történő hozzáférhetővé tételét kell figyelembe venni, tekintet nélkül arra az országra, ahol a szóban forgó előadás, rögzítés, átvitel, jogszerű nyilvánosságra hozatal vagy jogszerű nyilvánossághoz közvetítés történt.

(18)

A műsorsugárzó szervezetek jogai a műsoraik tekintetében – függetlenül attól, hogy a sugárzás vezetékes úton vagy vezeték nélkül, kábelen keresztül vagy műhold útján történik – nem lehetnek időben korlátlanok. Ennek következtében szükséges, hogy a védelmi időt csak a műsor első közvetítésétől számítsák. E rendelkezés célja az, hogy megakadályozza egy új védelmi idő kezdetét abban az esetben, amikor a sugárzás egy korábbival azonos.

(19)

A tagállamoknak jogukban áll fenntartani vagy bevezetni egyéb szomszédos jogokat, különösen kritikai és tudományos kiadások tekintetében. Az átláthatóság közösségi szintű biztosítása érdekében az új szomszédos jogot bevezető tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot.

(20)

Le kell szögezni, hogy az ezen irányelv nem terjed ki a személyhez fűződő jogokra.

(21)

Azon művek tekintetében, amelyeknek a Berni Egyezmény értelmében vett származási országa harmadik ország, és amelyeknek szerzője nem közösségi állampolgár, a védelmi idők összehasonlítása szükséges, feltéve, hogy a Közösségben biztosított védelmi idő nem haladja meg az ebben az irányelvben rögzített időtartamot.

(22)

Az ezen irányelvben a szomszédos jogokra megállapított védelmi időt olyan jogosultak esetében is alkalmazni kell, akik nem a Közösség valamely tagállamának állampolgárai, de valamely nemzetközi egyezmény értelmében védelmet élveznek. Ugyanakkor az irányelv szerinti védelmi idő nem haladhatja meg a jogosult állampolgársága szerinti országban biztosított védelmi időt.

(23)

A védelmi idők összehasonlítására vonatkozó rendelkezések alkalmazása nem vezethet ahhoz, hogy a tagállamok összeütközésbe kerüljenek nemzetközi kötelezettségeikkel.

(24)

A tagállamoknak továbbra is jogában áll a védelem alatt álló művek és egyéb teljesítmények felhasználásáról szóló olyan szerződések értelmezésére, alkalmazására és további végrehajtására vonatkozó rendelkezések elfogadása, amelyeket a védelmi idő ezen irányelvből fakadó meghosszabbítása előtt kötöttek.

(25)

A szerzett jogok és jogos elvárások védelme a Közösség jogrendjének részét képezik. A tagállamok rendelkezhetnek különösen úgy, hogy az ezen irányelv értelmében feléledő szerzői és szomszédos jogok bizonyos feltételek esetén nem kötelezik díjfizetésre azokat, akik a műveket jóhiszeműen hasznosították, amikor azok közkincsnek minősültek.

(26)

Ez az irányelv nem érinti az irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó, az I. melléklet B. részében meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

27.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 372/19

(1)

A felszín alatti vizek értékes természeti erőforrást jelentenek, amelyeket saját jogukon védeni kell az állapotromlással és a kémiai szennyezéssel szemben. Ez különösen fontos a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák számára, valamint az ivóvízellátásban felhasznált felszín alatti vizekre nézve.

(2)

A felszín alatti víz az Európai Unió legérzékenyebb, továbbá legnagyobb édesvízkészlete és különösen, sok régióban a köz ivóvízellátásának egyik fő forrása.

(3)

Az ivóvízkivételre használt vagy a jövőben ilyen célra használni kívánt víztestekben a felszín alatti vizet oly módon kell védeni, hogy az ivóvíz előállítása során szükséges víztisztítási kezelés mértékének lecsökkentése érdekében a víztestek minőségének romlása kiküszöbölhető legyen a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 7. cikke (2) és (3) bekezdésével összhangban.

(4)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) magában foglalja a vizek olyan minőségének elérését, amely nem idéz elő jelentős hatást és kockázatot az emberi egészségre és a környezetre.

(5)

A környezet egészének, és különösen az emberi egészségnek a védelme érdekében el kell kerülni, meg kell előzni, vagy csökkenteni kell a felszín alatti vizekben az ártalmas szennyező anyagok káros koncentrációit.

(6)

A 2000/60/EK irányelv általános rendelkezéseket határoz meg a felszín alatti vizek védelmére és megőrzésére vonatkozóan. Az említett irányelv 17. cikke értelmében a felszín alatti vizek szennyezésének megakadályozására és szabályozására intézkedéseket kell elfogadni, beleértve a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának megítélésére szolgáló kritériumokat, és a jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosítására, valamint a tendencia megfordulási pontjának meghatározására szolgáló kritériumokat.

(7)

A felszín alatti vizek állandó védelmi szintje elérésének szükségességére tekintettel minőségi szabványokat és küszöbértékeket kell meghatározni, valamint közös megközelítésen alapuló módszertant, a felszín alatti víztestek kémiai állapotának megítélésére szolgáló kritériumok megállapítása érdekében.

(8)

A nitrátokra, a növényvédő szerekre és a biocidokra vonatkozó minőségi szabványokat a felszín alatti víztestek kémiai állapotának megítélésére szolgáló közösségi kritériumként kell meghatározni, valamint biztosítani kell a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelvvel (6), a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelvvel (7), illetve a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) való összhangot.

(9)

A felszín alatti vizek védelme egyes területeken a mezőgazdasági vagy erdészeti gyakorlatban változásokat kíván meg, ami a bevételek csökkenéséhez vezethet. A közös mezőgazdasági politika, nevezetesen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (9), rendelkezik a közösségi szabályok betartását végrehajtó intézkedéseket támogató mechanizmusokról. A felszín alatti vizek védelmét szolgáló intézkedések tekintetében a tagállamok felelnek a prioritások és projektek meghatározásáért.

(10)

A felszín alatti vizek kémiai állapotára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók a felszín alatti víztestekben vagy az azokhoz kapcsolódó felszíni víztestekben egyedi hidrogeológiai adottságok miatt természetesen magas koncentrációban előforduló, anyagokra, ionokra vagy azok indikátoraira, amelyekre nem terjed ki a szennyezés fogalma. Ugyanúgy nem vonatkoznak az áramlási irány és a kémiai összetétel átmenetileg térben korlátozott változásaira, amelyek nem tekintendők intrúziónak.

(11)

Kritériumokat kell megállapítani a szennyezőanyag-koncentrációk valamennyi jelentős és tartósan emelkedő tendenciájának azonosítására, valamint a tendencia megfordulási pontjának meghatározására, figyelembe véve a kapcsolódó vízi ökoszisztémákra vagy a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt káros hatások valószínűségét.

(12)

A tagállamok – amennyiben lehetséges – statisztikai kiértékelési módszereket alkalmaznak, feltéve, hogy ezek megfelelnek a nemzetközi előírásoknak, és hosszú távon hozzájárulnak a mintavételek eredményeinek tagállamok közötti összehasonlíthatóságához.

(13)

A 2000/60/EK irányelv 22. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésével összhangban, a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről szóló, 1979. december 17-i 80/68/EGK tanácsi irányelv (10)2013. december 22-ével hatályát veszti. Biztosítani kell, hogy a szennyező anyagok közvetlen vagy közvetett, felszín alatti vizekbe kerülésének megelőzését vagy korlátozását célzó intézkedések tekintetében a 80/68/EGK irányelvben előírt védelem folyamatos legyen.

(14)

Különbséget kell tenni azon veszélyes anyagok között, amelyek felszín alatti vizekbe kerülését meg kell előzni, valamint az egyéb szennyező anyagok között, amelyek bekerülését korlátozni kell. A 2000/60/EK irányelvnek a vízi környezet fő szennyező anyagait felsoroló VIII. mellékletét kell felhasználni a létező vagy lehetséges szennyezési kockázatot jelentő veszélyes és nem veszélyes anyagok meghatározása során.

(15)

A szennyezőanyagoknak az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz kivételére használt vagy a jövőben használni kívánt felszín alatti víztestekbe történő kerülésének megakadályozását vagy korlátozását célzó, a 2000/60/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében említett intézkedéseknek – azon irányelv 7. cikke (2) bekezdésével összhangban – magukba kellene foglalniuk az annak biztosításához szükséges intézkedéseket is, hogy az alkalmazott vízkezelési módszer figyelembevételével, és a közösségi joganyagnak megfelelően, a keletkező víz megfeleljen az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelv (11) követelményeinek. Ezen intézkedések magukba foglalhatják továbbá, a 2000/60/EK irányelv 7. cikke (3) bekezdésével összhangban, a védőövezetek kialakítását is, az illetékes nemzeti testületek által az ivóvízkészletek védelméhez szükségesnek ítélt kiterjedésű területen. Az ilyen védőövezetek a tagállam egész területét is lefedhetik.

(16)

A felszín alatti vizek összehangolt védelmének biztosítása érdekében a közös felszín alatti víztestekkel rendelkező tagállamoknak össze kell hangolniuk a mintavétel, a küszöbértékek megállapítása és a vonatkozó veszélyes anyagok meghatározása terén végzett tevékenységeiket.

(17)

A felszín alatti víz megfigyelésére vonatkozó megbízható és összehasonlítható módszerek fontos eszközei a felszín alatti vizek minősége értékelésének és a leginkább megfelelő intézkedések kiválasztásának. A 2000/60/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése és 20. cikke rendelkezik a víz minőségének elemzéséről és megfigyeléséről, és ahol szükséges, a nyomon követést magába foglaló végrehajtási iránymutatásokról.

(18)

Bizonyos körülmények között lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy mentességet biztosítsanak a szennyező anyagok felszín alatti vízbe kerülésének megelőzését vagy korlátozását célzó intézkedések alól. Minden mentességnek átlátható kritériumokon kell alapulnia, és azt részletezni kell a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben.

(19)

Elemezni kell a tagállamok által a felszín alatti vizekre megállapítandó különböző küszöbértékeknek a környezetvédelmi szintre és a belső piac működésére gyakorolt hatását.

(20)

Kutatómunkára van szükség a felszín alatti vizek ökoszisztémájának minőségét és védelmét biztosító jobb kritériumok megállapítása érdekében. Amennyiben szükséges, az így nyert ismereteket figyelembe kell venni ezen irányelv átültetése, illetve felülvizsgálata során. Az ilyen kutatómunkát, csakúgy mint az ismeretek, a tapasztalat és a kutatási eredmények terjesztését ösztönözni és pénzügyileg támogatni kell.

(21)

Átmeneti intézkedésekről kell gondoskodni az ezen irányelv végrehajtásának időpontja és a 80/68/EGK irányelv hatályvesztésének időpontja közötti időtartamra vonatkozóan.

(22)

A 2000/60/EK irányelv rendelkezik az irányítás követelményeiről, beleértve a felszín alatti víztestek mesterséges utánpótlásának vagy dúsításának előzetes engedélyezésének követelményét is, feltéve, hogy a forrás használata nem veszélyezteti a forrás, illetve a pótlandó vagy dúsítandó felszín alatti víztestek számára meghatározott környezetvédelmi célok elérését.

(23)

A 2000/60/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében és az intézkedési programról szóló VI.B. mellékletében a következő kiegészítő intézkedések nem taxatív listája található, amelyet a tagállamok elfogadhatnak egy intézkedési program keretében, többek között:

(24)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (12) összhangban kell elfogadni.

(25)

Különösen szükséges az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazása az olyan általános hatályú intézkedések esetében, amelyek ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve néhány ilyen elem törlését vagy az irányelv új, nem alapvető fontosságú elemek beillesztésével történő kiegészítését is,

a)

a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának megítélésére szolgáló kritériumok; és

b)

a jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosítására és megfordítására, valamint megfordulási pontjuk meghatározására szolgáló kritériumok.

1.

„a felszín alatti vizekre vonatkozó minőségi előírás”: egy bizonyos szennyező anyag vagy szennyező anyagok egy csoportjának, illetve szennyezési indikátornak a felszín alatti vízben lévő koncentrációjával kifejezett minőségi előírás, amelyet az emberi egészség és a környezet védelme érdekében nem szabad meghaladni;

2.

„küszöbérték”: a felszín alatti vizek minőségére vonatkozó, a tagállamok által a 3. cikkel összhangban meghatározott előírás;

3.

„jelentős és tartósan emelkedő tendencia”: szennyező anyagnak, szennyező anyagok egy csoportjának vagy szennyezési indikátornak statisztikailag és környezeti szempontból jelentős koncentrációemelkedése a felszín alatti vízben, amelyre vonatkozóan a tendencia megfordítását az 5. cikkel összhangban szükségesnek állapították meg;

4.

„szennyező anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetése”: szennyező anyagoknak a felszín alatti vizekbe történő közvetett vagy közvetlen bevezetése emberi tevékenység eredményeként;

5.

„háttérkoncentráció”: egy anyagnak a felszín alatti víztestben való azon koncentrációja, illetve egy indikátor azon értéke, mely az ember által nem, vagy csak csekély mértékben megváltoztatott, zavaró hatásoktól mentes körülmények fennállása esetén áll elő;

6.

„alapszint”: az az átlagos érték, amelyet a 2000/60/EK irányelv 8. cikke szerint létrehozott ellenőrző programok alapján legalább a 2007-es és 2008-as referenciaévben, vagy az ezen referenciaéveket követően meghatározott anyagok esetében az első olyan időszakban mérnek, amikor rendelkezésre áll az ellenőrzési adatok reprezentatív időszaka.

a)

a felszín alatti vizekre vonatkozó minőségi előírások az I. mellékletben említettek szerint;

b)

a tagállamok által – a II. melléklet A. részében foglalt eljárással összhangban – olyan szennyező anyagokra, szennyezőanyag-csoportokra és szennyezési indikátorokra meghatározott küszöbértékek, amely anyagokról megállapították, hogy – a tagállam területén belül – hozzájárulnak a felszín alatti víztestek vagy víztest-csoportok helyzetének veszélyeztetettként való jellemzéséhez, figyelembe véve legalább a II. melléklet B. részében található felsorolásokat.

a)

megfelelő figyelemmel kísérés igazolja, hogy a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 2.3.2. táblázatában foglalt követelményeket teljesülnek-e; vagy

b)

a felszín alatti vizek minőségi előírásainak I. mellékletben felsorolt értékeit, valamint a 3. cikkel és a II. melléklettel összhangban meghatározott vonatkozó küszöbértékeket az adott felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztest-csoport egyetlen mintavételi ponton sem lépték túl; vagy

c)

a felszín alatti vizek valamely minőségi előírásának értékét vagy küszöbértékét egy vagy több mintavételi ponton túllépték, de a III. melléklettel összhangban lefolytatott megfelelő vizsgálattal bizonyítható, hogy:

a)

annak módja, ahogyan a felszín alatti víztesten vagy víztest-csoporton belül az egyes mintavételi pontok mérésein alapuló tendencia-értékelés hozzájárult annak – az említett irányelv V. mellékletének 2.5. szakasza szerinti – meghatározásához, hogy az adott víztestekben valamely szennyezőanyag-koncentráció jelentős és tartós emelkedésének tendenciája vagy a tendencia megfordulása érvényesül; és

b)

a (3) bekezdés szerint meghatározott megfordulási pontok indoklása.

a)

valamennyi olyan szükséges intézkedés, amelynek célja a veszélyes anyagok felszín alatti vizekbe való bevezetésének a megakadályozása, a (2) és (3) bekezdés sérelme nélkül. Az ilyen anyagok meghatározásakor a tagállamoknak különösen a 2000/60/EK irányelv VIII. mellékletének 1–6. pontjában említett szennyezőanyag-családokhoz vagy - csoportokhoz tartozó veszélyes anyagokat, valamint – amennyiben azok veszélyesnek tekintendők – a 7–9. pontban említett szennyezőanyag-családokhoz vagy -csoportokhoz tartozó anyagokat kell figyelembe venniük;

b)

a 2000/60/EK irányelv VIII. mellékletében felsorolt olyan szennyező anyagok tekintetében, amelyek nem tekintendők veszélyesnek, valamint az említett mellékletben nem felsorolt minden olyan, nem veszélyes anyag tekintetében, amelyről a tagállamok úgy vélik, hogy az tényleges vagy lehetséges szennyezési veszélyt jelent, valamennyi olyan intézkedés, amely szükséges azok felszín alatti vizekbe való bevezetésének korlátozásához annak érdekében, hogy az ilyen bevezetések ne okozzák a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának romlását és ne idézzék elő a szennyezőanyag-koncentrációk jelentős és tartós emelkedésének tendenciáját a felszín alatti vizekben,. Az ilyen intézkedéseknek legalább a kialakult legjobban bevált gyakorlatot kell figyelembe venniük, beleértve a vonatkozó közösségi joganyagban meghatározott legjobb környezeti gyakorlatot és az elérhető legjobb technikát.

a)

a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének j) pontjával összhangban engedélyezett közvetlen bevezetés eredménye;

b)

az illetékes hatóságok által alacsonynak ítélt mennyisége és koncentrációja révén sem jelenleg, sem a jövőben nem okozza a befogadó felszín alatti vizek minőségének romlását;

c)

olyan baleset, illetve rendkívüli természeti körülmény következménye, amely ésszerűen előre nem látható, el nem kerülhető vagy nem mérsékelhető;

d)

a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének f) pontjával összhangban engedélyezett mesterséges vízutánpótlás vagy dúsítás eredménye; illetve

e)

az illetékes hatóságok megítélése szerint műszakilag nem megelőzhető vagy korlátozható az alábbiak alkalmazása nélkül:

f)

a felszíni vizekben – többek között – az árvizek és aszályok hatásának mérséklése céljából, valamint a vizekkel és vízi utakkal való gazdálkodás érdekében történt beavatkozások eredménye, beleértve a nemzetközi szintű beavatkozást is. Az ilyen tevékenységeket – beleértve a felszíni vizek üledékének vágását, kotrását, áttelepítését és elvezetését is – a tagállamok által e célból kidolgozott általánosan kötelező szabályokkal, valamint – adott esetben – az e szabályok alapján kiadott engedélyekkel és felhatalmazásokkal összhangban kell végezni, feltéve, hogy az ilyen bevezetések nem veszélyeztetik a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjával összhangban az érintett víztestekre meghatározott környezetvédelmi célkitűzések elérését.

27.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 372/32

(1)

A 2002 júliusában rendelkezésre álló információ alapján az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) keretében egy veszélyértékelés készült. Ezen értékelés következtetései alapján a perfluoroktán-szulfonátok (a továbbiakban: PFOS) a környezetben tartósan megmaradó, biológiailag felhalmozódó és az emlős fajokra mérgező anyagok, ezért aggodalomra adnak okot.

(2)

A PFOS egészségi és környezeti kockázatait a létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló, 1993. március 23-i 793/93/EGK tanácsi rendelet (3) alapelveivel összhangban értékelték. A kockázatértékelés megállapította, hogy a PFOS egészségi és környezeti kockázatait csökkenteni szükséges.

(3)

Sor került az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottságával (a továbbiakban: az EKKTB) folytatott konzultációra. Az EKKTB arra a megállapításra jutott, hogy a PFOS-ok megfelelnek mindazon kritériumoknak, melyek az igen tartósan megmaradó, biológiailag nagymértékben felhalmozódó, mérgező anyagokat jellemzik. A PFOS-ok képesek a környezetben nagy távolságra szétterjedni és káros hatásokat előidézni, ennélfogva megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján a Stockholmi Egyezmény (4) értelmében környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagnak (POP) minősülnek. Az EKKTB felismerte a PFOS további tudományos kockázatértékelésének szükségességét, valamint egyetértett azzal is, hogy a korábbi felhasználások ismételt előfordulásának elkerülése érdekében kockázatcsökkentési intézkedésekre lehet szükség. Az EKKTB véleménye alapján az anyagnak a repülőgépiparban, a félvezető-gyártó iparban és a fényképészeti iparban történő jelenlegi kulcsfontosságú felhasználásai nem jelentenek releváns kockázatot a környezetre vagy az emberi egészségre, amennyiben a környezetbe való kibocsátás vagy az anyagnak való munkahelyi expozíció mértéke minimálisra korlátozódik. A tűzoltó habok tekintetében az EKKTB egyetért azzal, hogy a helyettesítő anyagok egészségügyi és környezeti kockázatait értékelni kell a végső döntés előtt. Az EKKTB egyetért azzal is, hogy korlátozni kell a PFOS felhasználását a galvanizáló iparban, amennyiben más alkalmazható intézkedések nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a fémbevonással járó kibocsátás jóval alacsonyabb szintre csökkenjen.

(4)

Az egészség és a környezet védelme érdekében ezért szükségesnek tűnik a PFOS forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozása. Ezen irányelv az expozícióval kapcsolatos kockázatok veszélyének nagy részét szabályozni kívánja. A PFOS kisebb mértékű egyéb felhasználásai nem tűnnek kockázatosnak, ezért ezek jelenleg kivételt képeznek. Mindazonáltal külön figyelmet kell fordítani a PFOS-t felhasználó galvanizáló folyamatokra, az ezek során történő kibocsátás ennélfogva minimalizálandó az elérhető legjobb technikák (a továbbiakban: a BAT) révén, figyelembe véve – a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv (5) (IPPC irányelv) alapján kidolgozott – a felhasználásra kifejlesztett fémek és műanyagok felületkezelése tekintetében az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentumban található valamennyi vonatkozó információt. Ezen túlmenően a tagállamoknak el kell készíteniük az említett felhasználások nyilvántartását annak érdekében, hogy a ténylegesen felhasznált mennyiségek és kibocsátások vonatkozásában megfelelő információkkal rendelkezzenek.

(5)

A PFOS-tartalmú félkész termékeket és árucikkeket a környezet védelme érdekében szintén korlátozni kell. A korlátozásnak ki kell terjednie valamennyi olyan termékre és árucikkre, amelyekhez a PFOS-t szándékosan adják hozzá, figyelembe véve azt, hogy előfordul, hogy a PFOS-felhasználásra kizárólag bizonyos termékek és árucikkek – így például textilek – egyes különálló részei vagy bevonata tekintetében került sor. Ezen irányelv csak az új termékeket korlátozza, és nem alkalmazandó a már használatban lévő vagy használtáru-piaci termékekre. A PFOS-tartalmú meglévő tűzoltóhab-készleteket azonban be kell azonosítani, és használatukat továbbra is engedélyezni kell, de csak korlátozott ideig, az ezen termékek használatából esetlegesen adódó további kibocsátások megakadályozása érdekében.

(6)

A PFOS-alkalmazások fokozatos megszüntetésének biztosítása érdekében szükséges, hogy a Bizottság felülvizsgáljon minden eltérést ezen irányelv értelmében, amikor az alkalmazásra vonatkozó új információk és kifejlesztett biztonságosabb alternatívák erre alapot adnak. Az eltérés kizárólag alapvető felhasználások érdekében tartható fenn, feltéve hogy – technikailag és gazdaságilag elérhető – biztonságosabb anyagok vagy technológiák nem léteznek, és a BAT-ot alkalmazzák a PFOS-kibocsátások minimalizálása érdekében.

(7)

A perfluor-oktánsav (PFOA) és sói vonatkozásában feltételezhető, hogy a kockázati profil hasonló, mint a PFOS tekintetében, következésképpen a folyamatban lévő kockázatbecslési tevékenységeket és a biztonságosabb alternatívák rendelkezésre állását folyamatosan felül kell vizsgálni, és meg kell határozni, hogy milyen kockázatcsökkentési intézkedések alkalmazandók adott esetben az Európai Unión belül, a forgalomba hozatal és a felhasználás korlátozásait is beleértve.

(8)

A 76/769/EGK irányelvet (6) ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Ezen irányelv célja, hogy a PFOS tekintetében összehangolt szabályozást vezessen be a belső piac védelme érdekében, biztosítva eközben az emberi egészség és a környezet magas fokú védelmét a Szerződés 95. cikkében előírtaknak megfelelően.

(10)

Ezen irányelv nem érinti a munkavállalók védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket meghatározó közösségi jogszabályokat, így a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvet (7), valamint az ezen alapuló egyedi irányelveket, különösen a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (hatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) szóló, 2004. április 29-i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (8) és a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről (tizennegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) szóló, 1998. április 7-i 98/24/EK tanácsi irányelvet (9),