19.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 227/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

19.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 227/3

(1)

A Bizottság kötelezettsége, amely szerint április 15-i határidővel tájékoztatnia kell a költségvetési hatóságot az átvitt, de március 31-ig fel nem használt előirányzatok megszüntetéséről, túlságosan szorosnak bizonyult és a határidő kéthetes, április 30-ra való módosítása javasolt.

(2)

Pontosítani kell, hogy az átmeneti tizenkettedek rendszerének alkalmazásánál a megelőző költségvetési év felosztott előirányzatainak összege alatt a költségvetési év előirányzatai értendők, az abban a költségvetési évben végzett átcsoportosításokkal való korrekció után.

(3)

Egyértelművé kell tenni, hogy a 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (2) 7. és 8. cikkében az euro és egyéb valuták közötti átváltási árfolyamra meghatározott szabályok csak az engedélyezésre jogosult tisztviselők által végzett átváltásokra alkalmazandók, és nem a szerződő felek vagy a kedvezményezettek által végrehajtott átváltásokra, amelyek a szerződések vagy támogatási megállapodások egyedi szabályait követik. Hatékonysági okokból a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjét fel kell hatalmazni arra, hogy elszámolási célokra meghatározza az euro havi elszámolási árfolyamát. Emellett, átláthatósági okokból és a közösségi tisztviselők egyenlő bánásmódja érdekében egyedi szabály kerül bevezetésre az eurótól eltérő pénznemben kifizetett személyzeti költségek átváltási árfolyamára.

(4)

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve tekintetében pontosítani kell az előzetes értékelés tartalmát és jobban meg kell határozni az előzetes, időközi és utólagos értékelés hatókörét, megfelelő módon figyelembe véve az arányosság elvét. Az értékelés fő szempontjait ekképpen újra kell fogalmazni annak érdekében, hogy a gazdaságra és/vagy a polgárokra ható javaslatokra összpontosítson és lefedje a folytatandó kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket is. Emellett, ha a projektek vagy fellépések már értékelés alatt állnak (például ha a feladatok megoszlanak a Bizottság és a tagállamok között), biztosítani kell, hogy az értékelések kiegészítsék egymást.

(5)

A kiadások engedélyezésének előzetes ellenőrzése céljából a fizetésekkel, nyugdíjakkal és a kiküldetési és egészségügyi költségtérítésekkel kapcsolatos rendszeres személyzeti kiadások egymáshoz hasonló külön műveleteinek sorozatát az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő egyetlen műveletnek tekintheti. Ilyen esetben az engedélyezésre jogosult felelős tisztviselőnek – kockázatértékelésével összhangban – megfelelő utólagos vizsgálatot kell végrehajtania.

(6)

A tárgyalásos eljárásról szóló jelentésben csak azokat az eseteket kell felsorolni, amikor a tárgyalásos eljárás alkalmazása kivételt jelent a rendes beszerzési eljáráshoz képest.

(7)

Az eredményelszámolás elvének 2005. január 1-jei bevezetésével és a könyvelési adatoknak az informatikai rendszerben való azonnali megjelenésével logikusabb és gyorsabb, ha a próbamérleg azon a napon készül, amikor a számvitelért felelős tisztviselő megbízatása megszűnik. Ha a megbízatás december 31-én szűnik meg, a próbamérleg ugyanezen a napon elkészíthető, az ideiglenes számlák véglegesítésének megvárása nélkül.

(8)

Annak érdekében, hogy a számvitelért felelős tisztviselő hatékonyan megfeleljen a pénzállomány kezelésévek kapcsolatos felelősségének, fel kell jogosítani arra, hogy bejelentse a banki műveletek aláírására felhatalmazott tisztviselők nevét és aláírásmintáját a pénzügyi intézményeknek, amelyeknél számlát nyitott.

(9)

Az előlegelszámoló tisztviselő által kifizethető maximális összegeket 30 000 euróról 60 000 euróra kell növelni, amennyiben a kifizetés végrehajtása költségvetési eljárás keretében fizikailag lehetetlen vagy kevésbé hatékony.

(10)

Az Európai Közösségek Személyzeti Szabályzatának 21a. cikkét, illetve az egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeket figyelembe véve a felhatalmazás vagy továbbadott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő számára az utasítás megerősítése esetén engedélyezni kell, hogy ne hajtsa végre az utasítást, ha az egyértelműen jogellenes.

(11)

Figyelembe véve az engedélyezésre jogosult tisztviselő és a számvitelért felelős tisztviselő beszámításos beszedési eljárásban betöltött egymást kiegészítő szerepét, indokolt, hogy konzultáljanak a beszámítás előtt.

(12)

Amennyiben az adós valamely nemzeti hatóság vagy annak adminisztratív egysége, a számvitelért felelős tisztviselőnek legalább tíz munkanappal azelőtt értesíteni kell az érintett tagállamot, hogy a beszámítás útján történő beszedés eszközével kívánna élni; ezáltal biztosítható a különböző nemzeti szintű eljárások lefolytatásának lehetősége. A számvitelért felelős tisztviselő azonban az adott tagállammal vagy adminisztratív egységgel egyetértésben e határidő előtt is elindíthatja a beszámítás útján történő beszedést.

(13)

Ha az adósságot a határidő előtt megfizetik, nincs késedelmi kamat („türelmi idő”), és a beszámítás útján történő beszedés e határidőt megelőzően csak akkor engedélyezett, ha a számvitelért felelős tisztviselőnek alapos oka van feltételezni, hogy a Közösségek pénzügyi érdekei forognak kockán.

(14)

A Közösség pénzügyi érdekeinek védelmében a Közösség megfellebbezett pénzbírságoktól függő követeléseit biztosító banki biztosítékoknak a szerződésben megállapított kötelezettségtől függetleneknek kell lenniük.

(15)

A finanszírozási döntés tartalmát tovább kell pontosítani. A támogatások és beszerzések esetében a költségvetési kiadással járó fellépés „lényeges elemeit” részletesebben meg kell határozni. Emellett pontosítani kell, hogy az 1605/2002/EK, Euratom rendelet („költségvetési rendelet”) 110. cikkében említett munkaprogram megtestesíthet finanszírozási döntést, feltéve ha megfelelően részletezett keretrendszerrel rendelkezik.

(16)

Globális költségvetési kötelezettségvállalás esetén nemcsak a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő, hanem bármely engedélyezésre jogosult tisztviselő felelhet a globális kötelezettségvállalást végrehajtó jogi kötelezettségvállalásokért.

(17)

Felül kell vizsgálni azokat a szerződésben vagy támogatási megállapodásban szereplő fizetési határidőket, amelyek egy jelentés vagy igazolás jóváhagyásának függvényei, annak érdekében, hogy a kifizetések biztosan jóváhagyott jelentés vagy igazolás alapján történjenek. Továbbá az értékelés szempontjából rendkívül összetett intézkedésekkel járó támogatási megállapodásokkal kapcsolatos jelentés jóváhagyásának határidejét összhangba kell hozni az összetett szolgáltatási szerződések jelenleg érvényes fizetési határidejével.

(18)

Az érvényben lévő határidők és a kedvezményezettek jogainak sérelme nélkül a felelős engedélyezésre jogosult tisztviselőnek egyszerűsítési célból rendelkeznie kell azzal a döntési lehetőséggel, hogy egységes határidőt alkalmazzon a jelentés vagy igazolás jóváhagyására, illetve a fizetésekre.

(19)

Az alacsony összegű szerződésekre vonatkozó, 1994-ből származó küszöbértéket aktualizálni és emelni kell, 50 000 euróról 60 000 euróra, illetve 13 800 euróról 25 000 euróra. Emellett azt is rögzíteni kell, hogy a legfeljebb 60 000 euro értékű szerződések tárgyalásos eljárás után is odaítélhetők.

(20)

Továbbá, a végrehajtási szabályoknak pontosabban kell meghatározniuk a bizonyos kutatási és fejlesztési szerződéseknél és bizonyos műsorszórásra irányuló – az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) alkalmazási köréből kizárt – szerződéseknél követendő eljárást. Az átláthatóság elvének megfelelően e szerződések odaítélhetők ajánlati felhívás közzétételét követő tárgyalásos eljárással.

(21)

A közbeszerzési eljárások igazgatásának egyszerűsítése érdekében, amennyiben az ajánlatkérő korlátozza a tárgyalásra vagy ajánlattételre meghívott pályázók számát, a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy – a meghívásos eljárás, a versenypályázat vagy az ajánlati felhívás közzétételét követő (nyílt) tárgyalásos eljárás eseteinek kivételével – olyan becsületbeli nyilatkozat alapján vehessenek részt egy eljárásban, amely szerint nincsenek a beszerzési eljárásból való kizárásra okot adó helyzetben. A 2004/18/EK irányelv alapelveivel összhangban azonban, a Közösség pénzügyi érdekeinek jobb védelméért, a 2004/18/EK irányelv hatálya alá tartozó szerződések, valamint a külső fellépésekre vonatkozó nagy értékű szerződések esetében a szerződést elnyerő gazdasági szereplőnek mindamellett bizonyítania kell az eredeti nyilatkozat hitelességét. Végül, ha a pályázónak vagy ajánlattevőnek bizonyítékkal kell szolgálnia, az ajánlatkérő elfogadhatja a pályázó vagy ajánlattevő által az ugyanazon ajánlatkérő másik beszerzési eljárásában adott bizonyítékot, feltéve hogy a dokumentumot egy évnél nem régebben bocsátották ki, és az még mindig érvényes.

(22)

A külső fellépéseknél a tárgyalásos eljárást hatékonyabbá kell tenni; a tárgyalásos eljárás használatát két – keretszerződés sikertelensége esetén egy – sikertelen tárgyalásos eljárás után kell engedélyezni. A műszaki és gazdasági kapacitások bizonyítékaitól való eltekintés az adott szakpolitika területén a szerződések egyes típusaira vonatkozó küszöbértékekig lehetséges. Ebben az esetben is, a felelős engedélyezésre jogosult tisztviselőnek meg kell tudni indokolnia döntését. Az értékelő bizottságnak vagy az ajánlatkérőnek rendelkeznie kell a lehetőséggel, hogy felkérje a pályázókat, illetve ajánlattevőket kiegészítő dokumentumok benyújtására vagy információk pontosítására, amint ez az intézmények által saját számlára odaítélt szerződések esetében is fennáll.

(23)

A külső fellépések területén a beszerzés jogi keretrendszerét is egyszerűsíteni kell a nemzetközi versenytárgyalási felhívásokra vonatkozó előzetes tájékoztató hirdetmény, valamint a teljesítési biztosítékra vonatkozó követelmény tekintetében. Az előzetes tájékoztató hirdetményt a lehető leghamarabb, nem szükségszerűen január 31-e előtt, közzé kell tenni. Ezenkívül teljesítési biztosítékot csak nagy értékű beszerzés esetében kell előírni, és lehetőséget kell adni a számvitelért felelős tisztviselőnek arra, hogy – kockázatértékelésének függvényében – közjogi szervnek nyújtott előfinanszírozás esetében mentesítést adhasson a biztosítéki követelmény alól.

(24)

A támogatások odaítélése tekintetében az igazgatási teher csökkentése érdekében el kell fogadni, hogy a kedvezményezett jogi vagy tényleges monopolhelyzete megindokolható az odaítélésről szóló határozatban.

(25)

A külső ellenőrzésnek a kérelemhez való csatolására vonatkozó előírás intézkedések esetében csak az 500 000 eurót meghaladó, működési támogatások esetében csak a 100 000 eurót meghaladó értékű támogatásokra alkalmazandó.

(26)

Meg kell könnyíteni a kedvezményezettek természetben történő társfinanszírozását, amennyiben ez szóba jöhet vagy szükséges lehet, valamint az általános európai érdeket szolgáló célt képviselő és működési támogatásra jogosult szervek közé fel kell venni a polgárság vagy az innováció előmozdítása területén működő európai szerveket.

(27)

A pályázókat a lehető legkorábbi időpontban tájékoztatni kell pályázatuk elutasításáról.

(28)

Az általános európai érdeket szolgáló célt képviselő szerveknek nyújtott működési támogatás esetében a nonprofitelv végrehajtását az adott működési költségvetéshez történő közösségi hozzájárulással arányos társfinanszírozási hányadra kell korlátozni, tekintettel azon egyéb hozzájárulók jogaira, amelyek szintén kötelesek beszedni az éves profit hozzájárulásukkal arányos részét. A megtérítendő összeg kiszámításának céljából a működési költségvetéshez történő természetbeni hozzájárulások arányát nem kell figyelembe venni.

(29)

A Közösség pénzügyi érdekeinek védelmében az előfinanszírozási biztosítékokra vonatkozó követelményre minden, a támogatás teljes összegének 80 %-át vagy 60 000 eurót meghaladó előfinanszírozás esetében szükség van.

(30)

Amennyiben az előfinanszírozás részekre osztott és a korábbi előfinanszírozások felhasználása nem éri el a 70 %-ot, új előfinanszírozásra van lehetőség, de az új kifizetés összegét a korábbi kifizetés fel nem használt összegével csökkenteni kell.

(31)

A köztestületek esetében rögzíteni kell, hogy a támogatási kérelmekhez és fizetési igénylésekhez csatolandó külső ellenőrzést vagy tanúsítást egy kompetens és független köztisztviselő is elvégezheti.

(32)

Miután a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője 2004 decemberében, a költségvetési rendelet 133. cikke szerint elfogadta a számviteli szabályokat és módszereket és a harmonizált számlatükröt, a beszámoló bemutatásáról és a könyvvezetésről szóló címet a szükségtelen rendelkezések eltávolítása révén aktualizálni kell.

(33)

Az európai hivatalok jegyzékét ki kell egészíteni az Európai Közigazgatási Iskola (4) létrehozásáról szóló, 2005. január 26-i 2005/118/EK európai parlamenti, tanácsi, bizottsági, bírósági, számvevőszéki, európai gazdasági és szociális bizottsági, régiók bizottsági és európai ombudsmani határozat tekintetében, amely szerint az Európai Közigazgatási Iskola jelenleg az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal igazgatása alá tartozik.

(34)

Ezért a 2342/2002/EK, Euratom rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 6. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében „április 15-e” helyébe „április 30-a” lép.

2.

A szöveg a következő 6a. cikkel egészül ki:

„6a. cikk

Átmeneti tizenkettedek

(A költségvetési rendelet 13. cikkének (2) bekezdése)

A megelőző költségvetési év összes felosztott előirányzata és kifizetések alatt a költségvetési rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint az e rendelet 5. cikkében említett költségvetési év előirányzatai értendők, az abban a költségvetési évben végzett átcsoportosításokkal való korrekció után.”

3.

A 7. és 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

Az euro és egyéb valuták közötti átváltási árfolyam

(A költségvetési rendelet 16. cikke)

(1)   A közösségi ágazati szabályok alkalmazásából eredő különös rendelkezések sérelme nélkül, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által az euro és egyéb valuták között végzett átváltásokat az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett napi euro-árfolyam felhasználásával számítják ki.

Amennyiben az euro és egyéb valuták közötti átváltást a szerződő felek vagy a kedvezményezettek hajtják végre, a beszerzési szerződésekben, támogatási megállapodásokban vagy finanszírozási megállapodásokban szereplő egyedi átváltási rendelkezések alkalmazandók.

(2)   Amennyiben az Európai Unió Hivatalos Lapja nem tesz közzé napi euro-árfolyamot a kérdéses valutára vonatkozóan, úgy az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő a (3) bekezdésben említett elszámolási árfolyamot veszi figyelembe.

(3)   A költségvetési rendelet 132–137. cikkében előírt elszámolás alkalmazásában, és e rendelet 213. cikkére is figyelemmel, az euro és egyéb valuták közötti átváltás az euro megfelelő havi elszámolási árfolyamán történik. Az ilyen elszámolási árfolyamot a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője, bármely, általa megbízhatónak ítélt információforrásra támaszkodva, az árfolyam megállapítását megelőző hónap utolsó előtti munkanapján érvényes árfolyam alapján határozza meg.

8. cikk

Az euro és egyéb valuták közötti átváltáshoz használandó árfolyam

(A költségvetési rendelet 16. cikke)

(1)   Az ágazatspecifikus szabályozás alkalmazásából eredő különös rendelkezések vagy adott beszerzési szerződések, támogatási megállapodások és finanszírozási megállapodások sérelme nélkül, amennyiben az átváltást az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő végzi, úgy az euro és egyéb valuták közötti átváltáshoz az azon napra érvényes árfolyam használandó, amikor az engedélyezésre jogosult szervezeti egység a kifizetési utalványt, illetve a beszedési utalványt kiállította.

(2)   Euróban vezetett előlegszámlák esetében az euro és egyéb valuták közötti átváltáshoz használandó árfolyamot a bank által teljesített kifizetés időpontja határozza meg.

(3)   A költségvetési rendelet 16. cikkében említett, nemzeti valutában vezetett előlegszámlák szabályozása érdekében az euro és egyéb valuták közötti átváltáskor az érintett előlegszámlát terhelő kiadás hónapjában érvényes árfolyamot kell használni.

(4)   Az átalánykiadások vagy az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzataiból és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekből (a továbbiakban: Személyzeti Szabályzat) eredő kiadások – amelyek felső határral rendelkeznek és amelyeket eurótól eltérő pénznemben fizetnek ki – megtérítése esetében a jogosultság esedékességekor hatályban levő árfolyamot kell használni.”

4.

A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikk

Értékelés

(A költségvetési rendelet 27. cikke)

(1)   A költségvetés számára kiadást eredményező programokra és tevékenységekre vonatkozó minden javaslatot előzetes értékelésnek kell alávetni, amely a következőkre terjed ki:

(2)   A javaslat meghatározza a felügyeleti, jelentési és értékelési szabályokat, megfelelően figyelembe véve a javasolt program vagy tevékenység végrehajtásában részt vevő minden irányítási szint felelősségeit.

(3)   Valamennyi olyan programot, illetve tevékenységet – beleértve a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket –, amelyek esetében a mobilizált források meghaladják az 5 000 000 eurót, időközi és/vagy utólagos értékelésnek kell alávetni a felhasznált emberi erőforrások és pénzügyi források, valamint az elért eredmények tekintetében, annak ellenőrzésére, hogy megfeleltek-e a megállapított célkitűzéseknek, az alábbiak szerint:

Az első albekezdés a) és b) pontja nem alkalmazandó az e tevékenységek keretében végrehajtott olyan projektekre, illetve intézkedésekre, amelyek tekintetében az intézkedést végrehajtó szervek által küldött záró beszámoló révén eleget lehet tenni e követelménynek.

(4)   Az (1) és (3) bekezdésben említett értékeléseknek arányosaknak kell lenniük a mobilizált erőforrásokkal és az érintett program vagy tevékenység hatásával.”

5.

A 45. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 47. cikk a következőképpen módosul:

7.

Az 54. cikk első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő minden pénzügyi évre vonatkozóan nyilvántartást vezet a 126. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában, a 127. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában, a 242., 244. és 246. cikkben említett tárgyalásos eljárások szerint kötött szerződésekről.”

8.

Az 56. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„56. cikk

A számvitelért felelős tisztviselő megbízatásának megszűnése

(A költségvetési rendelet 61. cikke)

(1)   A számvitelért felelős tisztviselő megbízatásának megszűnése esetén haladéktalanul próbamérleg készül.

(2)   A próbamérleget és az azt kísérő átvételi jelentést megbízatása lejártakor a számvitelért felelős tisztviselő, vagy ha ez nem lehetséges, szervezeti egységének egyik tisztviselője juttatja el az új, számvitelért felelős tisztviselőnek.

Az új, számvitelért felelős tisztviselő legkésőbb az átadástól számított egy hónapon belül köteles aláírásával elfogadni a próbamérleget vagy közölheti fenntartásait.

Az átvételi jelentés tartalmazza a próbamérleg eredményét és az esetleges fenntartásokat.

(3)   Minden intézmény tájékoztatja a költségvetési hatóságot számvitelért felelős tisztviselőjének kinevezéséről, illetve megbízatásának megszűnéséről.”

9.

A 60. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„E célból minden intézmény számvitelért felelős tisztviselője bejelenti személyzete felhatalmazott tagjainak nevét és aláírásmintáját valamennyi olyan pénzügyi intézménynek, amelynél az érintett intézmény számlát nyitott.”

10.

A 64. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 66. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az előlegelszámoló tisztviselő az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő utasításaiban meghatározott részletes keretszabály alapján átmenetileg érvényesítheti és kifizetheti a kiadásokat. Ezek az utasítások közelebbről meghatározzák azokat a szabályokat és feltételeket, amelyek alapján az ideiglenes jóváhagyást és kifizetést végre kell hajtani, és adott esetben a 94. cikk (1) bekezdésének e) pontja értelmében a jogi kötelezettségvállalások aláírásának feltételeit.”

12.

A 67. cikk (2) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben költségvetési eljárás keretében a kifizetési műveleteket fizikailag lehetetlen vagy gazdaságtalan végrehajtani, úgy az előlegelszámoló tisztviselő által kifizethető maximális összeg nem haladhatja meg a 60 000 eurót kiadási tételenként.”

13.

A 68. cikk első és második mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Az előlegelszámoló tisztviselőket a tisztviselők vagy, amennyiben szükséges és kellően indokolt, a személyzet egyéb tagjai közül kell kiválasztani.”

14.

A 70. cikk a következőképpen módosul:

15.

A 73. cikk (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben az utasítást írásban is megerősítik, és a megerősítés időben érkezik, továbbá kellően világos, azaz kifejezetten utal azon pontokra, amelyeket a felhatalmazás vagy továbbadott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő vitat, úgy ő a továbbiakban nem tehető felelőssé; végrehajtja az utasítást, kivéve, ha az egyértelműen illegális vagy biztonsági normákba ütközik.”

16.

A 78. cikk (3) bekezdésének b)–e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

17.

A 81. cikk (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő szöveg lép:

18.

A 83. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„83. cikk

Beszedés beszámítás útján

(A költségvetési rendelet 73. cikke)

(1)   Amennyiben az adós olyan nem vitatott, határozott összegű, esedékes követeléssel rendelkezik a Közösségekkel szemben, amely egy kifizetési utalványban megállapított összeghez kapcsolódik, a számvitelért felelős tisztviselő a 78. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett határidő lejártát követően beszámítás útján szedi be a megállapított esedékessé váló követelés összegét.

Kivételes körülmények között azonban a számvitelért felelős tisztviselő, ha a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmében szükséges és alapos okkal feltételezi, hogy a Bizottság számára járó összeg elveszne, a 78. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett határidő előtt hajtja végre a behajtást beszámítás útján.

(2)   Az (1) bekezdéssel összhangban lévő bármilyen beszedés végrehajtása előtt a számvitelért felelős tisztviselő konzultál az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselővel, és tájékoztatja az érintett adósokat.

Amennyiben az adós valamely nemzeti hatóság vagy annak adminisztratív egysége, a számvitelért felelős tisztviselőnek legalább tíz munkanappal azelőtt értesíteni kell az érintett tagállamot, hogy a beszámítás útján történő beszedés eszközével kívánna élni. A számvitelért felelős tisztviselő azonban az adott tagállammal vagy adminisztratív egységgel egyetértésben e határidő lejártáig elindíthatja a beszámítás útján történő beszedést.

(3)   Az (1) bekezdésben említett beszámítás joghatása megegyezik a fizetésével és mentesíti a Közösségeket az adósság összege, illetve az esetlegesen esedékes kamatok alól.”

19.

A 84. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Amennyiben a terhelési értesítésben szereplő és a 78. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett határidőig nem történik meg a teljes összeg beszedése, úgy a számvitelért felelős tisztviselő a 83. cikk sérelme nélkül értesíti az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőt, és haladéktalanul megindítja a beszedést bármely jogi eljárás alkalmazásával, megfelelő esetben az előzetesen nyújtott biztosítékok érvényesítését is beleértve.”

20.

A 85. cikk első bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

21.

A szöveg a következő 85a. cikkel egészül ki:

„85a. cikk

Pénzbírságok, időszakos és egyéb bírságok beszedése

(A költségvetési rendelet 73. és 74. cikke)

(1)   Amennyiben közösségi bíróság elé kerül egy EK-Szerződés vagy Euratom-Szerződés szerinti pénzbírságot, kényszerítő bírságot vagy egyéb bírságot kiszabó közösségi határozattal kapcsolatos ügy, és amíg valamennyi jogorvoslati lehetőség ki nem merül, a számvitelért felelős tisztviselő ideiglenesen beszedi az adóstól az érintett összeget vagy pénzügyi biztosíték nyújtására kötelezi. Az előírt garanciának függetlennek kell lennie a pénzbírság, kényszerítő bírság vagy egyéb bírság megfizetési kötelezettségétől, és első lehívásra végrehajthatónak kell lennie. E biztosíték az alapkövetelésre és a 86. cikk (5) bekezdésében meghatározott esedékes kamatra nyújt fedezetet.

(2)   Miután valamennyi jogorvoslati lehetőség kimerült, az ideiglenesen beszedett összegeket és a kapott kamatokat be kell vezetni a költségvetésbe vagy vissza kell fizetni az adósnak. Ha pénzügyi garanciáról van szó, azt le kell hívni vagy fel kell szabadítani.”

22.

A 86. cikk a következőképpen módosul:

23.

A 90. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„90. cikk

Finanszírozási döntés

(A költségvetési rendelet 75. cikke)

(1)   A finanszírozási döntés meghatározza a költségvetésből fedezett kiadásokkal járó tevékenység lényeges elemeit.

(2)   Támogatások esetében a költségvetési rendelet 110. cikkében említett munkaprogramot elfogadó határozatot a költségvetési rendelet 75. cikke szerinti finanszírozási döntésnek kell tekinteni, feltéve ha megfelelően részletezett keretrendszerrel rendelkezik.

A beszerzések tekintetében, amennyiben a megfelelő előirányzatok végrehajtásáról megfelelően részletezett keretrendszerrel rendelkező éves munkaprogram gondoskodik, e munkaprogramot is az érintett beszerzési szerződések finanszírozási döntésének kell tekinteni.

(3)   A megfelelően részletezett keretrendszer érdekében a Bizottság által elfogadott munkaprogramnak a következőket kell meghatároznia:

Ha az éves munkaprogram egy vagy több intézkedés esetében nem rendelkezik ezzel a részletezett keretrendszerrel, akkor ennek megfelelően módosítani kell vagy pedig egyedi finanszírozási döntést kell elfogadni, amely tartalmazza az érintett intézkedésekre vonatkozó, az első albekezdés a) és b) pontjában meghatározott információkat.

(4)   A már elfogadott finanszírozási döntés lényeges változtatásához az eredeti döntés elfogadásával azonos eljárást kell követni.”

24.

A 94. cikk (1) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

25.

A 100. cikk a következőképpen módosul:

26.

A 101. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„101. cikk

A »kifizethető« jelzéssel való ellátás lehetséges formái

(A költségvetési rendelet 79. cikke)

Számítógépes rendszeren kívül a »kifizethető« jelzés az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő vagy a személyzet szakmailag illetékes és a 97. cikkel összhangban az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által hivatalosan felhatalmazott tagja aláírásával ellátott bélyegzőlenyomat útján jön létre. Számítógépes rendszer esetén a »kifizethető« jelzés az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő vagy a személyzet szakmailag illetékes és az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által hivatalosan felhatalmazott tagja általi biztonságos elektronikus érvényesítés útján jön létre.”

27.

A 106. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Olyan szerződések és támogatási megállapodások esetében, amelyek értelmében a kifizetés egy jelentés vagy igazolás jóváhagyásának függvénye, az (1) és (2) bekezdésben említett fizetési határidő nem kezdődik meg addig, amíg a kérdéses jelentést vagy igazolást jóvá nem hagyták. A kedvezményezettet haladéktalanul tájékoztatni kell.

A jóváhagyásra biztosított idő nem lépheti túl:

Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő hivatalos iratban tájékoztatja a kedvezményezettet a jelentés vagy igazolás jóváhagyására engedélyezett időszak esetleges felfüggesztéséről.

Az engedélyezésre jogosult tisztviselő dönthet úgy, hogy egységes határidőt alkalmaz a jelentés vagy igazolás jóváhagyására, illetve a fizetésekre. Ez az egységes határidő nem haladhatja meg a jelentések vagy igazolások, illetve kifizetések egyedi maximális jóváhagyási határidejeinek összegét.”

28.

A 114. cikk negyedik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A jelentés és a meghallgatás alapján az intézmény megfelelő indokkal alátámasztott döntést fogad el az eljárás lezárásáról, vagy a Személyzeti Szabályzat 22. és 86. cikkével, valamint IX. mellékletével összhangban. A fegyelmi intézkedésről vagy pénzbüntetésről szóló döntésről értesíteni kell az érdekelt felet, és tájékoztatásul meg kell küldeni a többi intézménynek és a Számvevőszéknek is.”

29.

A 116. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az ingatlanszerződés körébe földterület, meglévő épület és egyéb ingatlan vétele, hosszú lejáratú és egyéb bérlete, haszonélvezete, lízingje és bérlet útján történő vétele tartozik, vételi opcióval vagy anélkül.”

30.

A 118. cikk (3) bekezdésében az első albekezdés második mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A 126. cikkben említett, tárgyalásos eljárás után megkötött szerződések sérelme nélkül az alábbi szerződések esetében kötelező ajánlati felhívás közzététele: olyan szerződés esetén, amelynek becsült értéke eléri, illetve meghaladja a 158. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában megállapított küszöbértéket; a 2004/18/EK irányelv IIA. melléklet 8. kategóriájába sorolt kutatási és fejlesztési szerződések, amelynek becsült értéke eléri, illetve meghaladja a 158. cikk (1) bekezdésének b) pontjában a kutatási és fejlesztési szerződésekre megállapított küszöbértéket.”

31.

A 119. cikk (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

32.

A 126. cikk (1) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ajánlatkérő alkalmazhat tárgyalásos eljárást ajánlati felhívás előzetes közzététele nélkül is, legfeljebb 60 000 euro értékű szerződések esetében.”

33.

A 127. cikk (1) bekezdése a következő f) és g) ponttal egészül ki:

34.

A 128. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A részvételi szándék kifejezésére való felhívás azon pályázók előzetes kiválasztására szolgáló eszköz, akiket a 126. és 127. cikk szerinti 60 000 euro feletti összegű szerződésre vonatkozó meghívásos eljárás során ajánlattételre hívnak fel a jövőben.”

35.

A 129. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„129. cikk

Alacsony összegű szerződések

(A költségvetési rendelet 91. cikke)

(1)   A legalább öt pályázó bevonásával folyó tárgyalásos eljárás a legfeljebb 60 000 euro összegű szerződések esetén alkalmazható.

Ha a pályázókkal való konzultációt követően az ajánlatkérő csupán egyetlen olyan ajánlatot kap, amely igazgatásilag és technikailag érvényes, a szerződést odaítélheti, feltéve hogy teljesülnek az odaítélés szempontjai.

(2)   A legfeljebb 25 000 euro összegű szerződések esetén az (1) bekezdésben említett eljárás alkalmazható, legalább három pályázó bevonásával.

(3)   A legfeljebb 3 500 euro összegű szerződések egyetlen résztvevővel folytatott tárgyalás alapján is odaítélhetők.

(4)   A legfeljebb 200 euro összegű kiadási tételek kifizetése egyszerűen számla ellenében történhet, előzetes ajánlat elfogadása nélkül.”

36.

A 134. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„134. cikk

Bizonyíték

(A költségvetési rendelet 93. és 94. cikke)

(1)   A pályázók és ajánlattevők hűen aláírt és keltezett becsületbeli nyilatkozatot nyújtanak be, amely szerint nincsenek a költségvetési rendelet 93. vagy 94. cikkében említett helyzetek egyikében.

Meghívásos eljárás, versenypályázat vagy ajánlati felhívás közzétételét követő tárgyalásos eljárás esetében azonban, amennyiben az ajánlatkérő korlátozza a tárgyalásra vagy ajánlattételre meghívott pályázók számát, az összes pályázónak be kell nyújtania a (3) bekezdésben meghatározott igazolásokat.

(2)   A szerződést elnyerő ajánlattevő az ajánlatkérő által meghatározott határidőn belül, a szerződés aláírását megelőzően a (3) bekezdésnek megfelelően bizonyítékot szolgáltat az (1) bekezdésben meghatározott igazolás hitelességéről, az alábbi esetben:

Az (a) és (b) pontban hivatkozott küszöbértékeknél kisebb értékű szerződések esetében az ajánlatkérő előírhatja a szerződést elnyerő ajánlattevő számára a (3) bekezdésben meghatározott bizonyíték szolgáltatását, amennyiben kétsége van afelől, hogy az utóbbi a kizárásra okot adó helyzetek valamelyikében van-e.

(3)   Annak kielégítő igazolásaként, hogy a szerződést elnyerő ajánlattevő esetében nem áll fenn a költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdésének a), b) vagy e) pontjában említett helyzet, az ajánlatkérő friss hatósági erkölcsi bizonyítványt, vagy ennek hiányában, egy igazságügyi vagy közigazgatási hatóság által a származási országban frissen kiállított, azzal egyenértékű okmányt fogad el, amely tanúsítja az említett követelmények teljesülését. Annak kielégítő igazolásaként, hogy az ajánlattevő esetében nem áll fenn a költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett helyzet, az ajánlatkérő az érintett állam illetékes hatósága által frissen kibocsátott igazolást fogad el.

Amennyiben az érintett országban nem állítanak ki az első albekezdésben említett dokumentumot vagy igazolást, illetve a költségvetési rendelet 93. cikkében felsorolt többi kizárási ok esetében az igazolás helyettesíthető az érdekelt fél által a származási országban egy igazságügyi vagy közigazgatási hatóság, jegyző vagy illetékes szakmai testület előtt eskü alatt tett nyilatkozattal, vagy ennek hiányában ünnepélyes nyilatkozattal.

(4)   Az ajánlattevő székhely szerinti országának nemzeti jogától függően az (1) és (3) bekezdésben említett dokumentumok jogi és/vagy természetes személyekre vonatkoznak, beleértve – amennyiben az ajánlatkérő szükségesnek ítéli – a vállalatvezetőket és minden olyan személyt, aki a pályázóval vagy ajánlattevővel kapcsolatban képviseleti, döntéshozatali vagy ellenőrzési joggal rendelkezik.

(5)   Amennyiben az ajánlatkérő bizonytalan afelől, hogy a pályázó vagy az ajánlattevő valóban valamely kizárásra okot adó helyzetben van, saját maga is fordulhat a (3) bekezdésében említett illetékes hatóságokhoz annak érdekében, hogy beszerezze az adott helyzettel kapcsolatos, általa szükségesnek vélt információkat.

(6)   Az ajánlatkérő felmentheti a pályázót vagy ajánlattevőt a (3) bekezdésben említett dokumentum benyújtásának kötelezettsége alól, ha egy másik beszerzési eljárásban már benyújtottak számára ilyen bizonyítékot, és amennyiben a dokumentumot egy évnél nem régebben bocsátották ki és még mindig érvényben van.

Ilyen esetben a pályázó vagy ajánlattevő becsületbeli nyilatkozatot tesz, hogy a bizonyítékul szolgáló dokumentumot egy korábbi beszerzésben már benyújtották, és megerősíti, hogy a körülményekben nem történt változás.”

37.

A 135. cikk a következőképpen módosul:

38.

A 138. cikk (1) bekezdésének bevezető szavai helyébe a következő szöveg lép:

„A költségvetési rendelet 94. cikkének sérelme nélkül a szerződés odaítélésére az alábbi két módszer egyike alapján kerül sor:”.

39.

A 145. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a szerződés értéke meghaladja a 129. cikk (1) bekezdésében megállapított küszöbértéket, úgy az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő bizottságot nevez ki az ajánlatok felbontására.”

40.

A 146. cikk (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A bizottságot az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő jelöli ki, hogy szakvéleményt adjon a 129. cikk (1) bekezdésében említett küszöbértéket meghaladó szerződésekkel kapcsolatban.”

41.

A 152. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„152. cikk

Előfinanszírozási garancia

(A költségvetési rendelet 102. cikke)

A 150 000 eurót meghaladó összegű, illetve a 135. cikk (6) bekezdésének második albekezdésében említett előfinanszírozási kifizetések esetében biztosítékra van szükség.

Amennyiben azonban a szerződő fél köztestület, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, kockázatértékelésének függvényében, felmentheti a kötelezettség alól.

A biztosíték felszabadítására akkor kerül sor, amikor az előfinanszírozás összegét levonják a szerződő fél javára a szerződéses feltételekkel összhangban teljesített időközi vagy záró kifizetésekből.”

42.

A 155. cikk címének helyébe a következő szöveg lép:

„155. cikk

Külön szerződések és többtételes szerződések

(A költségvetési rendelet 91. és 105. cikke)”

43.

A 157. cikkben a b) pont helyébe a következők lépnek:

44.

A 158. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A költségvetési rendelet 105. cikkében hivatkozott határértékek a következők:

45.

A 162. cikk a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

46.

A 164. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   A támogatási megállapodás a 183. cikkel összhangban megállapíthatja a felfüggesztéssel kapcsolatos rendelkezéseket és határidőket is.”

47.

A 165. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3)   Az általános európai érdeket szolgáló célt képviselő szerveknek nyújtott működési támogatás esetében a Bizottság jogosult beszedni az éves profitnak az érintett szervek működési költségvetéséhez adott bizottsági hozzájárulással arányos részét, ha e szerveket olyan hatóságok is támogatják, amelyek maguk is kötelesek beszedni az éves profit hozzájárulásuknak megfelelő arányát. A beszedendő összeg kiszámításának céljából a működési költségvetéshez történő természetbeni hozzájárulások arányát nem veszik figyelembe.”

48.

A 168. cikk (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

49.

A 172. cikk a következőképpen módosul:

50.

A 173. cikk a következőképpen módosul:

51.

A 176. cikk a következőképpen módosul:

52.

A 179. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„179. cikk

A kérelmezők tájékoztatása

(A költségvetési rendelet 116. cikke)

A lehető leghamarabb, de mindenképpen tizenöt naptári napon belül azt követően, hogy a kedvezményezetteknek megküldték a támogatás odaítéléséről szóló döntést, arról valamennyi kérelmező tájékoztatást kap.”

53.

A 180. cikk a következőképpen módosul:

54.

A 182. cikk a következőképpen módosul:

55.

A 195., 196., 197., 198., 200. és 202. cikket el kell hagyni.

56.

A 211. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„211. cikk

Számlaegyeztetés

(A költségvetési rendelet 135. cikke)

(1)   A főkönyvi adatok felvétele, nyilvántartása és tagolása olyan módon történik, amely kellően alátámasztja a próbamérlegben foglalt számlák tartalmát.

(2)   A befektetett eszközök leltározására a 220–227. cikk rendelkezései alkalmazandók.”

57.

A 212. cikket el kell hagyni.

58.

A 213. cikk a következőképpen módosul:

59.

A 222. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„222. cikk

Leltárba vétel

(A költségvetési rendelet 138. cikke)

Valamennyi olyan beszerzési tételt, amelynek amortizációs ideje meghaladja az egy évet, és nem minősül fogyasztási cikknek, beszerzési ára vagy előállítási költsége pedig meghaladja a költségvetési rendelet 133. cikkében szereplő számviteli szabályok szerint előírt értéket, leltárba kell venni, és rögzíteni kell az állóeszközszámlában.”

60.

A 240. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A nemzetközi versenytárgyalási felhívásokra vonatkozó előzetes tájékoztató hirdetményt áru beszerzésére és szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés esetén a lehető leghamarabb, építési beruházásra irányuló szerződés esetén pedig a szerződéses projekt jóváhagyását követően a lehető leghamarabb meg kell küldeni az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatalának.”

61.

A 241. cikk a következőképpen módosul:

62.

A 242. cikk a következőképpen módosul:

63.

A 243. cikk a következőképpen módosul:

64.

A 244. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

65.

A 245. cikk a következőképpen módosul:

66.

A 246. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

67.

A 250. cikk (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A 150 000 eurót meghaladó előfinanszírozás odaítélése biztosítékhoz kötött. Amennyiben azonban a szerződő fél közjogi jogalany, az engedélyezésre jogosult tisztviselő, kockázatértékelésének függvényében, felmentheti a kötelezettség alól.

A biztosíték felszabadítására akkor kerül sor, amikor az előfinanszírozás összegét levonják a szerződő fél javára a szerződéses feltételekkel összhangban teljesített időközi vagy záró kifizetésekből.

(4)   Az ajánlatkérő teljesítési biztosítékot kérhet a versenytárgyalási dokumentációban meghatározott összegre, amely legfeljebb a szerződés összértékének 5 és 10 %-a között lehet. A biztosítékot olyan objektív kritériumok alapján kell meghatározni, mint például a szerződés típusa és értéke.

Az alábbi küszöbértékek túllépése estén azonban teljesítési biztosítékot kell kérni:

E biztosíték legalább a beszerzett áru, illetve a végrehajtott építési beruházás végleges átvételéig marad érvényes. A szerződés nem megfelelő teljesítése esetén a teljes biztosíték visszatartásra kerül.”

68.

A 252. cikk (3) bekezdése a következő második albekezdéssel egészül ki:

„Az értékelő bizottság vagy az ajánlatkérő azonban felkérheti a pályázókat, illetve az ajánlattevőket, hogy – az előbbiek által meghatározott határidőn belül, és az egyenlő bánásmód elvére tekintettel – nyújtsanak be kiegészítő anyagot, vagy tisztázzák a kizárási és kiválasztási szempontokra vonatkozóan benyújtott okmányokban foglaltakat.”

69.

A 257. cikk első bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

70.

A 260. cikk második albekezdését el kell hagyni.

71.

A 262. cikk a következő két bekezdéssel egészül ki:

„A valamennyi cím tekintetében azonos típusú, igazgatási előirányzatokra lekötött költségvetési kötelezettségvállalások, amennyiben ezek kezelése egységes, a költségvetési számviteli rendszerben egységesen is nyilvántarthatók, miután típus szerinti összefoglaló osztályozásukat a 27. cikkben foglaltaknak megfelelően végrehajtották.

A megfelelő kiadásokat az előirányzatokkal megegyező bontásban kell az egyes címek költségvetési sorain elkönyvelni.”

72.

A 264. cikk a következő második albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben azonban harmadik országokban végzett ügyletek esetében ilyen típusú bérleti kauciók alkalmazására nincs mód, az engedélyezésre jogosult tisztviselő elfogadhat más típusokat is, amennyiben az utóbbiak megfelelően biztosítják a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét.”

73.

A 271. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az 54., 67., 119., 126., 128., 129., 130., 135., 151., 152., 164., 172., 173., 180., 181., 182., 226., 241., 243., 245. és 250. cikkben megállapított küszöbértékeket és egyéb összegeket háromévente frissíteni kell a Közösségen belüli fogyasztói árindex mozgása alapján.

(2)   A közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatban a 157. cikk b) pontjában, valamint a 158. cikk (1) bekezdésében említett küszöbértékeket a 2004/18/EK irányelv 78. cikkének (1) bekezdésének megfelelően kétévente módosítani kell.”

19.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 227/22

(1)

A 318/2006/EK rendelet 29. cikkének (4) bekezdése meghatározza, hogy az adott rendelet VI. mellékletében említett államokból származó nádcukorra vonatkozó behozatali vámok alkalmazását fel kell függeszteni azon kiegészítő mennyiség tekintetében, amely szükséges ahhoz, hogy a közösségi finomítóüzemek számára a 2006/2007., 2007/2008. és 2008/2009. gazdasági évben biztosított legyen a megfelelő ellátás.

(2)

E kiegészítő mennyiséget a 2006/2007., a 2007/2008. és a 2008/2009. gazdasági évre a bizonyos vámkontingensek és kedvezményes megállapodások szerinti cukorágazati termékek behozatalára és finomítására vonatkozó részletes alkalmazási szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 28-i 950/2006/EK bizottsági rendelet (2) 19. cikkével összhangban kell kiszámítani egy közösségi nyerscukor-ellátási mérleg-előrejelzés alapján. A mérleg alapján a 2006/2007. gazdasági évre kiegészítő mennyiséget kell a nyerscukorból importálni, hogy a közösségi finomítóüzemek szükségleteit ki lehessen elégíteni.

(3)

Annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi finomítóüzemek elegendő mennyiségű nyerscukorral rendelkezzenek ahhoz, hogy a szokásos ellátási szükségleteiket kielégítsék, a kiegészítő mennyiséget úgy kell elosztani az érintett harmadik országok között, hogy biztosított legyen a teljes mennyiség szállítása. India esetében helyénvalónak tűnik fenntartani a 10 000 tonna éves mennyiséget, amelyet – mivel a 2006/2007. gazdasági év alatt 15 hónapos időszak értendő –12 500 tonnára kell emelni. A fennmaradó ellátási szükséglet tekintetében egy összmennyiséget kell meghatározni az AKCS-országok számára, amelyek közösen vállalják egy, a mennyiség maguk közötti felosztására irányuló eljárás alkalmazását a finomítóüzemek megfelelő ellátásának biztosítása céljából.

(4)

Az e rendeletben előírt rendelkezések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

a)

70 000 tonna, a 318/2006/EK rendelet VI. mellékletében felsorolt államokból származó fehércukor-egyenértékben kifejezett cukor, India kivételével;

b)

12 500 tonna, Indiából származó fehércukor-egyenértékben kifejezett cukor.

19.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 227/23

(1)

Az 1973/2004/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja az 1782/2003/EK tanácsi rendelet IV. és IVa. címében előírt támogatási rendszereket érintő, valamint az említett rendelet III. címében előírt egységes támogatási rendszer keretében és az említett rendelet IV. címének 10. fejezetében előírt szántóföldi növényekre vonatkozó területalapú támogatás keretében a pihentetett terület alapanyag-termelés céljából való felhasználását érintő végrehajtási szabályokat.

(2)

Az 1973/2004/EK rendelet 3. cikke meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal, valamint ezen adatok elküldésének különböző időpontjait. Az 1973/2004/EK rendelet különböző támogatási rendszerekre vonatkozó további adatok küldését is megköveteli. Az egyszerűsítés érdekében helyénvaló tisztázni azon szükséges adatok körét, amelyeket az év során a Bizottságnak továbbítani kell.

(3)

Az 1973/2004/EK rendelet 64. cikke a „területpihentetést” olyan parlagon hagyott területként határozza meg, amely az 1782/2003/EK rendelet 108. cikke alapján területalapú támogatásra jogosult. Helyénvaló a 107. cikk (1) bekezdésének fogalommeghatározását tágabban meghatározni, hogy az magában foglalja az említett rendelet 107. cikkének hatálya alá tartozó valamennyi területpihentetési rendszert.

(4)

Az 1973/2004/EK rendelet 171cj. cikke rendelkezik arról, hogy a támogatás kiszámításának alapjául szolgáló dohány súlyát ki kell igazítani, ha a nedvességtartalma eltér a XXVIII. mellékletben az érintett fajtára előírt értéktől. Ezen értékeket ki kell igazítani, hogy magukban foglalják az érintett tagállamok által megállapított helyes változatot.

(5)

Az 1973/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Közvetlen Kifizetések Irányítóbizottságának véleményével,

1.

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

Tájékoztatások

(1)   A tagállam a következő adatokról tájékoztatja a Bizottságot elektronikus adatátvitellel:

(2)   Az (1) bekezdésben előírt értesítésekben a területeket hektárban kell megadni két tizedesjegy pontossággal, a mennyiségeket tonnában kell megadni három tizedesjegy pontossággal, a kérelmek számánál nem kell tizedesjegyet megadni.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben kért információban változás következik be, különös tekintettel a korábbi számadatok ellenőrzésének, helyesbítésének vagy javításának eredményeként, a frissítésről a változást követő egy hónapon belül tájékoztatni kell a Bizottságot.”

2.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 14. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő lép:

„(1)   A tagállamok legkésőbb szeptember 1-jéig közlik a Bizottsággal a nemzeti fajtajegyzékben nyilvántartott, az 1785/2003/EK tanácsi rendelet (3) I. mellékletének 2. részében meghatározott kritériumok szerint osztályozott fajták listáját.

(2)   Francia Guyana esetében a 3. cikk (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett területeket érintő információkat a 12. cikk (2) bekezdésében említett két vetési ciklusban átlagosan bevetett területek alapján kell közölni.

4.

A 44. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ezen információknak különösen a következőket kell magukban foglalniuk:

5.

A 62. cikkben a bevezető szöveg helyébe a következő lép:

„Az 1782/2003/EK rendelet 102. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok legkésőbb azon év szeptember 1-ig, amelyre a területalapú támogatás vonatkozik, meghatározzák a következőket:”.

6.

A 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„64. cikk

Fogalommeghatározás

Az 1782/2003/EK rendelet 107. cikkének alkalmazásában a »területpihentetés« olyan parlagon hagyott területet jelent, amely az adott rendelet 108. cikke alapján területalapú támogatásra jogosult.”

7.

A 69. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„69. cikk

Tájékoztatás

Amennyiben az 59. és 60. cikkben említett területeket túllépik, az adott tagállam legkésőbb a tárgyév november 15-ig azonnal meghatározza a túllépés pontos mértékét, illetve arról legkésőbb a tárgyév december 1-jéig tájékoztatja a Bizottságot. A bázisterület-túllépés mértékének kiszámításához használt adatot a VI. mellékletben meghatározott formanyomtatvány felhasználásával kell továbbítani.”

8.

A 76. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„76. cikk

Értesítés

A tagállamok legkésőbb minden év október 31-ig értesítik a Bizottságot az 1782/2003/EK rendelet 114. cikkének (2) bekezdésében és e rendelet 73. cikkében említett vándorlegeltetésre használt földrajzi területek listáját érintő bármilyen változásról.”

9.

A 84. cikk a következőképpen módosul:

10.

A 106. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„106. cikk

Értesítés

(1)   A tagállamok minden év január 1-jéig értesítik a Bizottságot:

(2)   A XVIII. melléklet 3. részében meghatározott táblázat felhasználásával a tagállamok minden naptári évre vonatkozóan legkésőbb július 31-ig értesítik a Bizottságot:

11.

A 131. cikk a következőképpen módosul:

12.

A 169. cikk a következőképpen módosul:

13.

A 171ai. cikk (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok a tárgyév január 31-ig értesítik a gyapottermelőket:”.

14.

A 171bd. cikket el kell hagyni.

15.

A III. melléklet helyébe e rendelet I. mellékletének szövege lép.

16.

A VI. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

17.

A IX. melléklet helyébe e rendelet III. mellékletének szövege lép.

18.

A XI. és a XII. melléklet helyébe az e rendelet IV. mellékletének szövege lép.

19.

A XIV. mellékletet el kell hagyni.

20.

A XVIII. melléklet helyébe az e rendelet V. mellékletének szövege lép.

21.

A XXVIII. melléklet helyébe e rendelet VI. mellékletének szövege lép.

19.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 227/38

(1)

A fehér cukor, a nyerscukor és egyes szirupok irányadó árát, valamint a behozatalukra vonatkozó kiegészítő vám összegét a 2006/2007-es gazdasági évre az 1002/2006/EK bizottsági rendelet (3) rögzítette. Ezen árakat és vámokat legutóbb az 1236/2006/EK bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A jelenleg a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján az említett összegeket a 951/2006/EK rendeletben foglalt általános és részletes rögzítési szabályoknak megfelelően módosítani kell,

19.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 227/40

(1)

A 796/2006/EK rendelet az 1255/1999/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban megindította a vaj pályázati eljárás keretében történő felvásárlását a 2006. augusztus 31-ig tartó időszakban.

(2)

A Lettország és a Cseh Köztársaság által szolgáltatott legújabb információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a vaj piaci ára két egymást követő héten keresztül az intervenciós ár 92 %-a alatt volt. Ezért ezekben a tagállamokban meg kell indítani a pályázati eljárás keretében történő intervenciós felvásárlást. Következésképpen ezeket a tagországokat fel kell venni a 796/2006/EK rendeletben megállapított jegyzékbe.

(3)

Ezért a 796/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

19.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 227/41

(1)

A 2247/2003/EK rendelet 1. cikke lehetővé teszi behozatali engedélyek kiadását a marhahúságazathoz tartozó, Botswanából, Kenyából, Madagaszkárról, Szváziföldről, Zimbabwéból és Namíbiából származó termékekre. Ugyanakkor a behozatal nem haladhatja meg az exportáló harmadik országokra meghatározott mennyiségi korlátokat.

(2)

A 2006. augusztus 1. és 10. között beadott behozatali engedély iránti kérelmek, a 2247/2003/EK rendelet értelmében kicsontozott húsban kifejezve, a Botswanából, Kenyából, Madagaszkárról, Szváziföldről, Zimbabwéból és Namíbiából származó termékek esetében nem haladják meg az ezen államok viszonylatában rendelkezésre álló mennyiségeket. Erre tekintettel a behozatali engedélyek kiadhatók a kért mennyiségekre.

(3)

Rögzítendők azok a mennyiségek, amelyekre 2006. szeptember 1-jétől az engedélyeket kérelmezni lehet, 52 100 t összmennyiségen belül.

(4)

Kívánatos emlékeztetni arra, hogy ez a rendelet nem érinti az egészségügyi és állat-egészségügyi ellenőrzések szarvasmarha-, juh-, kecske- és sertésfélék, valamint friss hús és húsalapú termékek harmadik országokból történő importja esetén felmerülő problémáiról szóló, 1972. december 12-i 72/462/EGK tanácsi irányelv (4) alkalmazását,

Németország:

Egyesült Királyság:

19.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 227/43

(1)

A 97/24/EK irányelv a 2002/24/EK irányelvben meghatározott EK-típus-jóváhagyási eljárásra vonatkozó külön irányelv.

(2)

A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok szennyezőanyag-kibocsátásának csökkentéséről és a 97/24/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. július 19-i 2002/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) új, két szakaszban megvalósítandó kibocsátási határértékeket írt elő a motorkerékpárok számára.

(3)

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ/EGB) „Mérési eljárás a külső vagy sűrítéses gyújtású motorkerékpárokra, tekintettel a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra, a szén-dioxid-kibocsátásra és üzemanyag-fogyasztásra” címet viselő, 2. számú világszintű műszaki szabályozását (GTR) a motorkerékpárok globális piacának létrehozása céljából elfogadták. A szabályzat célja, hogy világszinten összehangolja a motorkerékpárok típusjóváhagyásához használt kibocsátásvizsgálati eljárásokat. A szabályzatot emellett a műszaki fejlődés legújabb alakulásához igazítják, figyelembe véve a motorkerékpárok egyéni jellemzőit.

(4)

A 2002/51/EK irányelv 8. cikke (5) bekezdésével összhangban a 2. számú GTR vizsgálati eljárását új határérték-sorozattal együtt be kell vezetni. Az említett vizsgálati eljárást a 2002/51/EK irányelv második, kötelező érvényű szakaszára vonatkozóan alternatív, a gyártó által választható típus-jóváhagyási eljárásként kell bevezetni. Az új határértékeket a 2002/51/EK irányelv második, kötelező érvényű szakaszával összhangban kell megállapítani. Ezért a motorkerékpárok szennyezőanyag-kibocsátására vonatkozó követelmények szigorúságán nem enyhítenek.

(5)

A 97/24/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az ezen irányelvben megállapított intézkedések összhangban vannak a 70/156/EGK tanácsi irányelv (4) által létrehozott, a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítással foglalkozó bizottság véleményével,

19.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 227/46

(1)

2001. január 31-én kelt levelében jelentett be Németország a Bizottságnak egy intézkedést a bajor gépkörök javára. További információk szerepeltek a 2001. május 11-i, 2001. május 16-án beérkezett levélben és a 2001. október 9-i, 2001. október 11-én beérkezett levélben.

(2)

2001. október 9-i levelében Németország közölte, hogy az intézkedést már az 1970. évtől kezdődően alkalmazzák, és eddig bejelentésére nem került sor. A támogatást ezért a nem bejelentett támogatások nyilvántartásába bejegyezték.

(3)

2003. február 7-i levelében tudatta a Bizottság Németországgal azt a határozatát, hogy ezen intézkedés kapcsán megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást. A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság utalt arra, hogy nincsenek ellenvetései az intézkedés egyik része (a gazdaságoknak nyújtott szociális támogatás) ellen, mivel ez a része összhangban van az agrárágazatnak nyújtott állami támogatások keretszabályának (2) (a továbbiakban: „Keretszabály”) 14. szakaszával, és ezáltal az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében az egységes piaccal összeegyeztethető.

(4)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozata az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3) került közzétételre. A Bizottság felkérte az érdekelteket, hogy nyilvánítsanak véleményt a vonatkozó támogatásról.

(5)

A Bizottság 2003. április 29-i, 2003. május 2-án beérkezett, 2003. május 5-i, 2003. május 6-án beérkezett, 2003. május 26-i, 2003. május 28-án beérkezett levelekben, valamint 2003. február 12-i, 2003. február 14-én iktatott e-mailben kapott állásfoglalásokat az érdekeltekről.

(6)

Németország 2003. április 4-i, 2003. április 8-án beérkezett levelében juttatta el állásfoglalását a Bizottsághoz. Ezen túlmenően Németország 2003. augusztus 29-i, 2003. szeptember 3-án beérkezett levelében adta meg állásfoglalását az érdekeltek véleménynyilvánításaival kapcsolatban.

(7)

2004. május 19-én az eljárás megosztásra került, és a Bizottság végleges határozatot hozott (4), amellyel a bejelentett, Németország által a 2001–2005 időszakra nyújtani tervezett támogatást a jövőre vonatkozóan engedélyezte.

(8)

2004. szeptember 14-i, 2004. szeptember 16-án beérkezett levelében Németország – ahogyan azt a Bizottság 2004. május 24-i levelében kérte – további információkat adott meg az intézkedés nem bejelentett részére vonatkozóan.

(9)

A mostani határozat kizárólag azokra a támogatásokra vonatkozik, amelyeket Németország a bajor gépköröknek 2001 előtt, jogellenesen nyújtott (ami alól kivételt képeznek a gazdaságoknak nyújtott szociális támogatások).

(10)

Az intézkedés célja, hogy megkönnyítse a gazdaságok közötti együttműködést Bajorországban a mező- és az erdőgazdaságban, azáltal, hogy szubvencionálja az úgynevezett „gép- és gazdaságsegítő köröket”. Megvalósítása az 1974. augusztus 8-i, a mezőgazdaság támogatásáról szóló bajor törvény (LwFÖG) alapján történik.

(11)

Az intézkedés kedvezményezettjei a bajor gépkörök és a Bajor Gép- és Gazdaságsegítő Körök Kuratóriuma – Kuratorium Bayerischer Maschinen- und Betriebshilferinge e.V. – (KBM).

(12)

A gépkörök a gazdák önsegélyező testületei, helyi, illetve regionális szinten. Az LwFÖG 9. cikkének megfelelően ezek a testületek csak a következő területeken tevékenykedhetnek:

(13)

A gépkörök alkalmanként közvetítő szerepet is játszanak. A tulajdonképpeni szolgáltatásokat – amilyen a gépek és a munkaerő használata – olyan gazdák nyújtják, akik azért attól a vállalkozástól, amely a szolgáltatásokat igénybe veszi (= gazda), a piaci árnak megfelelő díjazást kapnak. A gépkörök által nyújtott szolgáltatások ellenszolgáltatásaként a gazdák tagsági hozzájárulást, valamint a vonatkozó szolgáltatásért díjazást fizetnek.

(14)

A gazdakörök nem minden tevékenységét szubvencionálja az állam. Így különösen az idegenforgalmi szálláshelyek koordinálása az, amely a támogatásból ki van zárva, és a mérleg szempontjából elkülönítve kezelendő.

(15)

A törvény a gépkörök tevékenységét a (12) preambulumbekezdésben megnevezett alapfeladatokra korlátozza (5), amelyek (korlátozott kivételektől eltekintve) szubvencionálásban részesülnek. Amikor azonban a gépkörök jogi szempontból független leányvállalatokat hoznak létre, ezek más tevékenységeket is folytathatnak (az LwFÖG 10. cikkének c) pontja), amennyiben az alapfeladatok elvégzése ezáltal nem kerül veszélybe. A „nem alaptevékenységek” közé, amelyek a mérleg szempontjából elkülönítve kezelendők (LwFÖG, 12. cikk), számítanak a következők:

(16)

A KBM a bajor gépköröket átfogó szervezet. Az 1994 és 2000 közötti időszakban a KBM-hez 83–90 gépkör tartozott, amelyek mintegy 100 000 mező- és erdőgazdasági üzemből álltak össze. A KBM a következő feladatok teljesítéséért részesült befizetésekben:

(17)

Németország közli, hogy a KBM-nek és a gépköröknek nyújtott támogatásokat 1974 óta fizetik. Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (6) 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság hatásköre a támogatások visszatérítésével kapcsolatban tíz évi időtartamra érvényes. A Bizottság vizsgálati eljárása 2001-ben indult, ami azt jelenti, hogy a tízéves időszak a hivatkozott rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében 1991-ig nyúlik vissza. Ezért az ezt az időszakot megelőzően kifizetett támogatások további vizsgálat tárgyát nem képezik.

(18)

A Németország által benyújtott és a következő táblázatban megadott, a költségvetésre vonatkozó adatok csak az 1992 és 2000 közötti időszakban a KBM-nek és a gépköröknek történt kifizetéseket tartalmazzák.

(19)

Az intézkedést a bajor tartomány eszközeiből finanszírozták. A támogatást a gépköröket átfogó szervezetnek, a KBM-nek juttatott közvetlen adományok formájában biztosították. A KBM az eszközök egy részét kifizetések és szolgáltatások formájában a hozzá kapcsolódó gépköröknek továbbította. A gépköröknek adott támogatások kiszámítása olyan formában történt, hogy kiszámították az alapfeladatok ellátásához szükséges kiadások százalékos részesedését az összes kiadásokban.

(20)

Az előzetes ellenőrzés után nem volt világos, hogy a közpénzekből a KBM-nek történt kifizetések a KBM által a gépköröknek nyújtott szolgáltatásokért fizetett díjazást jelentettek-e, anélkül, hogy az ilyen szolgáltatások piaci árait meghaladták volna, vagy ezek a kifizetések a piaci árakat meghaladták, és ezáltal a KBM működési költségeinek szubvencionálását jelentették. Nem volt világos, hogy ezek a feltételezett állami támogatások nem tartoznak-e az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a „de minimis” támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK bizottsági rendelet (7) alkalmazási körébe. A Bizottságnak arról sem voltak információi, hogy az ilyen jellegű támogatások beruházásokhoz vagy más támogatható feladatokhoz kapcsolódtak-e, vagy az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 70/2001/EK bizottsági rendelet (8) alá tartoznak. Ezért ezeket a támogatásokat esetleg működési támogatásokként is be lehetett volna sorolni, amelyek az egységes piaccal nem egyeztethetőek össze (9).

(21)

Hasonló volt a helyzet, értelemszerűen, a gépkörök javára történt kifizetéseknél. Mindenekelőtt az nem volt világos, hogy a hatóságok által a KBM-en keresztül a gépköröknek juttatott közpénzeket kizárólag arra használták-e fel, hogy a gazdák számára a szolgáltatások költségeit csökkentsék, vagyis abból lehet-e kiindulni, hogy mindössze a gazdáknak adott támogatásról van szó, vagy pedig a gépkörök, mint vállalkozások, végső kedvezményezettként a pénzeszközökből egy részt – és ezáltal támogatást – maguk is kaptak.

(22)

Ebből adódóan az intézkedés előzetes vizsgálata azt mutatta, hogy a támogatás legalábbis részben a mező- és erdőgazdasági vállalkozások javára szolgált. A Bizottságnak komoly kétségei voltak afelől, hogy a gazdaságoknak adott gazdálkodási jellegű támogatások és a gépek gazdaságok közötti használata a keretszabály 14. szakasza alapján engedélyezhető-e, vagy itt sokkal inkább a mezőgazdasági termelők javát szolgáló támogatásokról van szó.

(23)

Továbbá tisztázni kellett, hogy a gépkörök eltérő tevékenységi területei egymástól világosan elkülöníthetők-e, és a gépköröknek adott állami támogatások nem vezetnek-e a verseny torzulásaihoz más gazdasági ágazatokban (vagyis a hivatalos alaptevékenységen kívül eső tevékenységi területeken).

(24)

A Bizottsághoz egy sor panasz érkezett be. A panasztevők azt állítják, hogy a gépkörök nem csak a (12) preambulumbekezdésben jelzett alaptevékenységekkel foglalkoznak, hanem amellett más szolgáltatásokat is kínálnak, amilyenek a kommunális szolgáltatások (pl. hóeltakarítás, útépítés/útfenntartás, szennyvíztisztító megépítése), a kert- és tájgondozás, sport- és golfpályák építése, versenyben más, díjazás ellenében dolgozó vállalkozásokkal.

(25)

A panasztevők nézete szerint a gépkörök és leányvállalataik személyes és térbeli közelsége, illetve egysége, valamint a gépkörök tulajdonképpeni alaptevékenységei és más gazdálkodási tevékenységei közötti elégtelen elhatárolás miatt nem lehetséges valós elkülönítés az állami eszközökből támogatott és a nem támogatott tevékenységi területek között. A panasztevők azt a véleményt képviselték, hogy a támogatások felhasználhatók a többi gazdálkodási tevékenység kereszttámogatásához, ezáltal pedig az agrárszektoron kívül is torzítják a versenyt.

(26)

A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás során négy állásfoglalást kapott. Az érdekeltek nem adnak hangot ellenvetésnek a gépkörök alapfeladatainak szubvencionálásával, vagyis a gazdaságoknak nyújtott szociális és gazdasági támogatásokkal és a gazdaságok közötti géphasználattal kapcsolatban.

(27)

Az állásfoglalások tárgyát azok a „nem alaptevékenységek” képezik, amelyeket a gépkörök a leányvállalataikon keresztül végeznek, például a hóeltakarítás télen, vagy a kert- és tájgondozás külső vállalkozások megbízásából. Egyes esetekben ezek a leányvállalatok nem különböztethetők meg a gépköröktől, mivel ugyanazon név alatt szerepelnek és ugyanazt a személyzetet foglalkoztatják. Az érdekeltek által megadott információk egyértelműen arra utalnak, hogy a gépkörök bizonyos szolgáltatások (pl. üzemeltetési eszközök eladása) tekintetében önállóan is fellépnek a piacon. Az egyik állásfoglalásban részletes információkat mutattak be, amelyek azt mutatják, hogy egy gépkör növényvédő szert kínált, olyan árakon, amelyek valószínűleg a gyártó értékesítési ára, de mindenképpen a piacon szokásos ár alatt voltak. Más esetekben az érdekeltek kijelentése szerint üzleti leányvállalkozások szerepeltek ugyan ajánlattevőként, pl. a nyilvános ajánlati felhívásoknál, a szolgáltatások elvégzését azonban alvállalkozókra – többek között a gépkörökre – bízták. Ebből következően az érdekeltek véleménye szerint lehetetlen egyértelműen különbséget tenni a gépkörök alapfeladatai és egyéb üzleti tevékenységei között.

(28)

A gépkörök ill. a KBM és leányvállalataik személyes és térbeli egysége miatt nem lehet megakadályozni az üzleti tevékenységeknek a (25) preambulumbekezdésben megnevezett kereszttámogatását. Ebből következően az egyik érdekelt azon a véleményen van, hogy a gépkörök piaci erőfölényükkel az EK-Szerződés 82. cikke értelmében visszaélnek, és az EK-Szerződés 81. cikke értelmében vett versenykorlátozó megállapodásokat és magatartást tanúsítanak.

(29)

Figyelemre méltó, hogy az érdekeltek által feltételezéseikhez bemutatott bizonylatok nem vonatkoztak kifejezetten a 2001 előtti időszakra, amely a mostani határozat tárgyát képezi. A Bizottság véleménye az, hogy ezek a bizonylatok ennek ellenére fontosak, amikor annak megítéléséről van szó, hogy a 2001 előtti időszakban is fennállt-e annak lehetősége, hogy kereszttámogatásokat valósítsanak meg és a versenyt az agrárágazaton kívül torzítsák.

(30)

2003. április 4-i levelében Németország azt a véleményt képviselte, hogy sem a KBM, sem a gépkörök támogatásjogi értelemben nem vállalkozások. A KBM esetében nem kínálnak árukat vagy szolgáltatásokat egy megadott piacon, a gépkörök esetében pedig azok tevékenysége az államilag támogatott területeken (alapfeladatok) nem sorolhatók be gazdálkodó tevékenységekként, mivel azok nem nyereségszerzésre irányulnak.

(31)

2004. szeptember 14-i levelében átadott további tájékoztatásaiban Németország azt a véleményt képviselte, hogy az a tényállás, miszerint a gépkörök jog szerint nem folytathatnak gazdasági tevékenységet, elegendő bizonyíték arra, hogy a támogatások kizárólag a gazdák javát szolgálhatták, amire emiatt további bizonyítás nem szükséges. Németország számokat mutatott be, amelyekből az következik, hogy annak a pénzügyi hozzájárulásnak, amelyet a gépkörökön keresztül a gazdáknak eljuttatnak, igen nagy része a gazdaságoknak nyújtott szociális támogatás. Németország arra az eredményre jut, hogy abból lehetne kiindulni, hogy a Bajorország tartomány által a KBM-nek és a gépköröknek kifizetett összeget teljes egészében a gazdáknak továbbították, mint egyedüli kedvezményezetteknek.

(32)

2003. április 4-én kelt levelében Németország előadja, hogy a gazdáknak a gépkörökön keresztül juttatott támogatások a keretszabály 14. szakaszának értelmében a csekély mértékű támogatás meghatározásának megfelelnek, és ugyanazon 14. szám rendelkezéseit betartják. A támogatás ezáltal az egységes piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető.

(33)

2003. április 4-i levelében Németország idézi az Európai Bíróság 2003. július 24-i ítéletét a C-280/00 ügyben (Altmark Trans GmbH és Regierungspräsidium Magdeburg) (10), amely azt mondja ki, hogy az állami költségtérítések, amennyiben azok közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséért adott ellentételezést jelentenek, bizonyos feltételek esetén nem tartoznak a támogatás fogalma alá. Németország azt a véleményt képviseli, hogy ezek a feltételek az adott esetben meglévőnek tekinthetők.

(34)

Ami az érdekelteknek az intézkedés által a gépkörök bizonyos, nem mezőgazdasági tevékenységeire gyakorolt hatással és a más gazdasági ágazatoknak adott kereszttámogatás témájával kapcsolatos megfontolását illeti, Németország a következőt közölte:

(35)

2004. szeptember 14-i levelében Németország kifejti, hogy az 1994-től 2000-ig terjedő időszakban tizenhárom olyan független leányvállalat volt, amely berendezkedett a (15) preambulumbekezdésben megnevezett tevékenységek végzésére.

(36)

A KBM, a gépkörök és minden egyes leányvállalat az LwFÖG 12. cikkének 5. mondata szerint állandó jelleggel kötelezettek arra, hogy elkülönült könyvelést vezessenek. A bajor hatóságok ennek a kötelezettségnek a betartását rendszeresen ellenőrizték.

(37)

Mivel a KBM és a gépkörök csak az alapszabályaikban megnevezett tevékenységeket folytathatják, ellenben az üzleti jellegű leányvállalatok csak a törvényben megnevezett öt „nem alaptevékenységet” folytathatják, Németország nem tekinti szükségesnek, hogy a munkaidőről feljegyzést vezessenek.

(38)

Németország kijelenti, hogy átfogó intézkedéseket és ellenőrző mechanizmust vezettek be, amelyek révén gondoskodtak arról, hogy a támogatást kizárólag a gépkörök három alapfeladatához használják fel, úgyhogy a nem mezőgazdasági területek kereszttámogatásának veszélye kizárt, nevezetesen:

(39)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint tiltott minden olyan állami – vagy állami eszközökből juttatott – támogatás, amely bizonyos vállalkozások vagy termelési ágazatok kedvezményezése révén a versenyt meghamisítja vagy meghamisíthatja, amennyiben a tagállamok közötti kereskedelemre hatással van.

(40)

Ezek a feltételek, amint az alábbiakban bemutatásra kerül, teljesültek.

(41)

A szóban forgó támogatási intézkedés finanszírozása állami eszközökből történik.

(42)

A KBM tevékenységei nem vonatkoznak az EK-Szerződés I. mellékletében szereplő termékek gyártására, feldolgozására és forgalmazására.

(43)

Németország bemutatott egy listát a KBM által végzett tevékenységekről (lásd a (16) preambulumbekezdést). Egyes esetekben nem gazdasági tevékenységekről van szó. Különösen a KBM-nek azok a tevékenységei nem minősíthetők egy adott piacon teljesített szolgáltatásoknak, amelyeket központi kapcsolattartóként végez a bajor mezőgazdasági és erdészeti államminisztériummal szemben, a szolgálati és szakmai felügyelet során a gépkörök üzleti vezetőivel szemben és a gépkörök javát szolgáló közpénzek kezelésében. Ezeket ezáltal nem lehet gazdasági tevékenységekként besorolni. A KBM ezáltal ezeknek a tevékenységeknek a vonatkozásában nem minősül vállalkozásnak az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(44)

A KBM igazgatási költségeinek fedezését szolgáló kifizetések nem felelnek meg az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében szereplő kritériumoknak. Következésképpen nem a megnevezett cikk értelmében vett állami támogatásokról van szó.

(45)

A KBM azonban más gazdálkodó tevékenységeket is végez:

(46)

Mivel ezeket az árukat és szolgáltatásokat egy bizonyos piacon kínálják és ennek során gazdálkodó tevékenységekről van szó, a KBM-et az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése (11) értelmében vállalkozásként kell besorolni.

(47)

Ami a KBM által biztosított tanácsadási szolgáltatásokat, valamint képzési és továbbképzési intézkedéseket illeti, ezek a szolgáltatások mindenekelőtt a gépköröknek és azok leányvállalatainak válnak hasznára, mivel ezeket a szolgáltatásokat ingyenesen vagy a piaci áraknál alacsonyabb szintű költségtérítés ellenében bocsátják rendelkezésükre. Németország mindazonáltal nem mutatott be információkat arról, hogy a KBM-nek évente kifizetett összegek azoknak a költségeknek megfelelnek-e, amelyek a KBM-nél tevékenységeinek végzése során ténylegesen felmerülnek, és azáltal a piaci áraknak megfelelő kárpótlásnak tekinthetők-e azokért a szolgáltatásokért, amelyeket a KBM a bajor tartomány megbízásából a gépkörök számára biztosít, vagy ezek az összegek a költségeket esetleg meg is haladják. Idetartozik, hogy a közpénzek juttatása a KBM-nek nem kapcsolódik kifejezetten egy olyan feltételhez, hogy minden abban szereplő támogatási elemet teljes mértékben a gépköröknek vagy azok leányvállalatainak továbbítaniuk kell. Ezért a rendelkezésre álló információk alapján nem zárható ki, hogy a szóban forgó intézkedés tartalmaz támogatási elemet a KBM javára.

(48)

Az sem állapítható meg, hogy ez a támogatás esetleg olyan csekély-e, hogy a 69/2001/EK rendelet alapján nem minősül állami támogatásnak, mivel az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében szereplő összes kritérium teljesül.

(49)

Abból kell kiindulnunk, hogy a KBM gazdálkodó tevékenységének javát szolgáló intézkedés kihatással van a tagállamok közötti kereskedelemre. Az Európai Bíróságnak az Altmark Trans GmbH és Regierungspräsidium Magdeburg  (12) ügyben hozott ítélete szerint nincs olyan küszöb vagy százalékos arány, amelyig terjedően azt mondhatjuk, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre nincs kihatás. Sem a támogatás viszonylag csekély mértéke, sem a kedvezményezett vállalkozás viszonylag kis mérete nem zárja ki ugyanis eleve azt a lehetőséget, hogy lesz kihatása a tagállamok közötti kereskedelemre.

(50)

Ezért a KBM-nek juttatott pénzösszeget az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásként kell besorolni.

(51)

A gépkörök gazdálkodó tevékenységet folytatnak, amelynek során szolgáltatásokat nyújtanak (a gépek rendelkezésre bocsátásának koordinálása, a munkaerő cseréje stb.) tényleges vagy potenciális piacon, díjazás ellenében. A gépköröket ezáltal az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vállalkozásként kell besorolni.

(52)

A gépkörök nem tulajdonosai a gépeknek. A kiközvetített munkaerőt nem saját maguk alkalmazzák. Alaptevékenységük ezáltal tisztán közvetítői tevékenység, egy ingatlanügynök vagy egy munkaközvetítő ügynökség tevékenységéhez hasonlóan, amelynek során a kínálati és keresleti oldalt hozzák össze. A gépkörök nem tevékenykednek az EK-Szerződés I. mellékletében szereplő termékek gyártásának, feldolgozásának és forgalmazásának területén.

(53)

A gépkörök „alaptevékenységeinek” végzése során jellemzően üzemeltetési és személyi költségek merülnek fel, mint például a személyzet fizetése, az irodabérlet és egyéb irodai ráfordítások. Ha nem juttatnának állami támogatásokat, akkor ezeket a ráfordításokat a tagok hozzájárulásaiból és a gazdák alkalmi, a munkaerő és/vagy a gépek biztosításáért történő befizetéseiből kellene fedezni. Az, hogy állami támogatásokat juttatnak a gépköröknek, alapjában véve csökkenti a tagsági hozzájárulásokat és az alkalmi befizetéseket. Abból indulhatunk ki, hogy a gépköröknek fizetett támogatásokat legalább részben továbbadják a gépkörökben tagsággal rendelkező gazdáknak, a rendelkezésre álló bizonylatokból pedig az derül ki, hogy a KBM által a gépköröknek történt kifizetéseknek nagy része valóban továbbításra került a gazdák számára.

(54)

Németország azonban nem mutatott be egyértelmű bizonyítékokat arra, hogy nem maradt-e mégis egy támogatási elem a gépköröknél, mivel a gépkörök törvényileg nem voltak kötelezve arra, hogy a kapott támogatási összeget teljes egészében, mérsékelt áron nyújtott szolgáltatások formájában a gazdáknak továbbadják.

(55)

A gépkörök és azok leányvállalatai a KBM által tanácsadás, valamint gépkörök személyzetének nyújtott képzés és továbbképzés formájában biztosított szolgáltatásokon keresztül gazdasági hasznokra is szert tettek, mivel ezeket a szolgáltatásokat vagy ingyenesen, vagy a piaci ár alatti díjazás fejében kapták.

(56)

Németország nem mutatott be a Bizottságnak olyan információkat, amelyek azt olyan helyzetbe hoznák, hogy a gépköröknek ilyen formában nyújtott támogatás összegét kideríthesse.

(57)

Ezért nem állapítható meg, hogy az a támogatás, amelyeket a gépkörök esetleg a KBM részéről kifizetések és szolgáltatások formájában kaptak, olyan csekély mértékű-e, hogy a 69/2001/EK rendelet szerinti, elhanyagolható mértékű támogatásként történő besorolásukat lehetővé váljon.

(58)

A rendelkezésre álló információk alapján ezért abból kell kiindulni, hogy az intézkedés bizonyos vállalkozásokat (a gépköröket) kedvezményezett Bajorországban.

(59)

Ezenkívül abból kell kiindulni, hogy a gépkörök javát szolgáló intézkedés alkalmas arra, hogy a versenyt meghamisítsa és a tagállamok közötti kereskedelemre kihatással legyen, mivel egyes, a gépkörök által biztosított szolgáltatások közül néhány határokon átnyúló módon is felkínálható. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nincs olyan küszöb vagy százalékos arány, amelyig terjedően azt mondhatjuk, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre nincs kihatás. Sem egy támogatás viszonylag csekély mértéke, sem a kedvezményezett vállalkozás viszonylag kis mérete nem zárja ki ugyanis eleve azt a lehetőséget, hogy lesz kihatása a tagállamok közötti kereskedelemre (13).

(60)

Ezért ennél az intézkedésnél az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásról van szó, a gépkörök javára.

(61)

A tagállamokon belüli versenyjogi és adójogi problémák, valamint az ezzel összefüggésben a gazdasági szereplők által benyújtott panaszok kivizsgálása alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartozik. A szóban forgó esetben azonban a Németország által juttatott támogatás meghamisíthatja a versenyt. Ezért a Bizottság azt ebből a szemszögből vizsgálta.

(62)

Az érdekeltek által benyújtott állásfoglalások arra utalnak, hogy a gépköröknek és a KBM-nek juttatott támogatások esetleg a gépkörök leányvállalatai által végzett „nem alaptevékenységek” kereszttámogatásához vezethettek.

(63)

Amennyiben nem bizonyítható meggyőzően, hogy az anyavállalat (a gépkör) és annak leányvállalatának tevékenységei között világos, tényleges és jogi elkülönülés áll fenn, nem zárható ki, hogy az anyavállalatnak juttatott közpénzek egy része esetleg a leányvállalatokhoz folyt be.

(64)

Ezért szükséges az 1994-től 2000-ig tartó időszak tényleges és jogi helyzetét megvizsgálni azoknak a kötelezettségvállalásoknak és óvintézkedéseknek a vonatkozásában, amelyeket Németország azért foganatosított, hogy a gépkörök leányvállalatainak kereszttámogatását megakadályozza.

(65)

Németország azt állítja állásfoglalásában, hogy a gépkörök és leányvállalataik között teljes mértékű mérlegbeli, térbeli, személyi és tárgyi elkülönülés volt. A rendelkezésre álló bizonylatokból azonban másfajta kép adódik.

(66)

Az LwFÖG 12. cikkének 1. mondata úgy rendelkezik, hogy a gépkörök és leányvállalataik között könyvviteli és mérlegkészítési elkülönítést kell megvalósítani. Ezt a kötelezettséget a jelek szerint Bajorország teljesítette és ellenőrizte.

(67)

Logisztikai szempontból a gépkörök azonban leányvállalataikhoz nyilvánvalóan nagyon közel állnak. Sok esetben nyilvánvalóan ugyanazokat a helyiségeket használják. Így például a KBM, az MR Bayern GmbH és a „meinhof.de AG” leányvállalat postacíme és telefonszáma ugyanaz; ugyanazokat az irodahelyiségeket is használták.

(68)

A személyi elhatárolást az LwFÖG nem írta elő. Valójában a KBM, a gépkörök és azok leányvállalatai rendszerint ugyanazzal a személyzettel dolgoznak. Főként pedig a gépkörök személyzete többnyire a leányvállalatoknál volt alkalmazásban. Így a KBM elnökségének elnöke egyidejűleg a „meinhof.de AG” felügyelőbizottságának elnöke volt, az MR Bayern GmbH ügyvezetője pedig a „meinhof.de AG” ügyvezetője is volt.

(69)

Úgy tűnik, hogy Németország a gépkörök és azok leányvállalatai közötti közelségről tudomással bírt. A bajor mezőgazdasági és erdészeti minisztérium (Bayerisches Staatsministerium für Landwirtschaft under Forsten) egyik 1997-es dokumentumban meghatározza azokat az alapelveket, amelyek szerint a gépköröknél a könyvvizsgálatot végezni kell. A dokumentum kifejezetten leszögezi, hogy azokat a munkákat, amelyeket a gépkörök személyzete az üzleti jellegű leányvállalatok nevében végez el, piaci árakon kell a számlába beállítani, és hogy a gépkörök által nyújtott szolgáltatásokért kapott ezen díjazások levonandóak azokból a „szükséges költségekből”, amelyeket a gépkörök az állami támogatások számítási alapjához összeállítanak.

(70)

Mivel azonban nem állnak rendelkezésre részletes munkaidő-feljegyzések, amelyekből megállapítható lenne, hány órát dolgoztak a munkatársak a gépkörök, illetve azok leányvállalatai számára, és mivel ugyanazokat a helyiségeket használhatták, lehetetlen lenne pontosan ellenőrizni, hogy a gépkörök hány munkatársa dolgozott a leányvállalatok számára.

(71)

Az a tény, hogy az állami támogatás automatikusan 10 %-kal csökkent, ha a gépkör leányvállalatán keresztül nem alaptevékenységet végzett, szintén arra utal, hogy a tevékenységek elkülönítése nem lehetett teljes körű, mert egy valóban elkülönült üzleti leányvállalat azokra a „szükséges költségekre”, amelyeket a gépköröknek fedezniük kellett ahhoz, hogy alaptevékenységüket végezhessék, semmiféle hatással nem lehetett volna.

(72)

Ehhez hozzájárul, hogy Németország 2001-ben bevezette a részletes munkaidő-feljegyzés rendszerét, amely szerint minden gépkörnek hathavonta fel kellett jegyeznie, hány órát dolgozott a személyzet a gépkörnek („alaptevékenységek”), illetve az üzleti jellegű leányvállalatoknak („nem alaptevékenységek”). A rendszert azért vezették be, hogy megállapítsák, mennyi az a munkaidő, amelyet a gépkörök munkatársai a „nem alaptevékenységekkel” töltenek el. Egy ilyen rendszer bevezetése azonban közvetve arra is utal, hogy helytálló a Bizottság feltételezése, miszerint 2001 előtt nem volt teljes körű személyi és tárgyi elkülönülés.

(73)

A sajtóban és a weblapokon a reklámozás szintén együttesen történt, és a rendelkezésre álló bizonylatokból az derül ki, hogy az üzleti jellegű leányvállalatok nagyvonalúan alkalmazták a gépkörök emblémáját. Így például a „meinhof.de AG” leányvállalat az „MR” emblémát – vagyis a gépkörök emblémáját – alkalmazta megrendelőlapokon, tagsággal kapcsolatos tájékoztatókon és internetes weboldalán. A helyi sajtóban megjelent hirdetésekben az olvasók nem tudnak különbséget tenni a gépkörök és azok leányvállalatai között. Az sem világos, hogy a reklám költségeit hogyan osztották meg a gépkörök és a leányvállalatok között.

(74)

Ezért a Bizottság úgy véli, hogy Németország nem rendelkezett egy olyan rendszerrel, amely képes lett volna arra, hogy a gépkörök és azok leányvállalatai között a kereszttámogatást eleve hatékonyan kizárja. Következésképpen nem zárható ki, hogy a gépkörök vagy a KBM által kapott állami támogatások egy része – például a leányvállalat által ingyenesen vagy a piaci árnál alacsonyabb áron biztosított személyzet vagy szolgáltatások formájában – a leányvállalatokhoz folyt be.

(75)

A rendelkezésre álló információk alapján nem állapítható meg, hogy egy ilyen, a leányvállalat javát szolgáló támogatási elem esetleg olyan csekély mértékű-e, ami lehetővé teszi, hogy a 69/2001/EK rendelet alapján azt állami támogatásként ne sorolják be.

(76)

Ami a Németország által állásfoglalásában ismertetett fenntartást illeti, miszerint a szóban forgó intézkedés az Európai Bíróságnak az Altmark Trans GmbH és a Regierungspräsidium Magdeburg ügyben (14) hozott ítélete alapján nem tartozhat a támogatás fogalmába, a Bizottság rámutat arra, hogy első pillantásra láthatóan itt nem minden, az Altmark-ítéletben megnevezett feltétel teljesül. Először is a gépek és a munkaerő közvetítése a gazdák között – az ismertetés szerint – szokásos gazdálkodási tevékenységet jelent, nem pedig pontosan meghatározott közszolgáltatási kötelezettséghez kapcsolódó szolgáltatást, általános gazdasági érdekből. Másodszor, azokat a paramétereket, amelyek alapján a kárpótlási kifizetés mértékének meghatározása történik, nem határozták meg előre. Harmadszor, Németország nem bizonyította be, hogy a kárpótlási kifizetés mértéke nem haladja-e meg azt az összeget, amely a vonatkozó bevételek és egy méltányos nyereség figyelembevételével az általános gazdasági érdekből nyújtott szolgáltatás elvégzéséhez szükséges, a felmerülő költségek teljes vagy részleges fedezésére.

(77)

Az intézkedésen keresztül a mezőgazdasági cégek is kedvezményben részesültek. Hasznot húzhattak a gépkörök tartományi szintű hálózatából, amelyek gépeket és munkaerőt közvetítettek ki, amelyért cserébe tagsági hozzájárulást kellett fizetniük, amely nem a teljes költségnek felelt meg, illetve közvetítői díjazást, amely nem a teljes költségnek megfelelő mértékű volt.

(78)

Németország közölte, hogy a gépköröknek juttatott támogatások intenzitása a vonatkozó időszakban a „szükséges költségek” mintegy 50 %-át tette ki. A támogatás teljes összegét (mintegy évi 5 M EUR) és azoknak a gazdának a számát tekintve, akik tagként azok szolgáltatásait igénybe vehették (kb. 100 000), megállapítható, hogy még akkor is, ha a támogatást teljes mértékben továbbadták volna a gazdáknak, a gazdáknak egyenként jutó összeg átlagban évente nem lett volna több 50 EUR-nál.

(79)

A Bizottság által ezen a területen gyűjtött tapasztalatokra alapozva, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkeinek az agrár- és a halászati ágazatban a „de minimis” támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2004. október 6-i 1860/2004/EK bizottsági rendelet (15) 3. cikke rögzíti, hogy azokat a nagyon alacsony támogatási összegeket, amelyeket az agrárágazatban juttatnak, bizonyos feltételek esetén olyan intézkedéseknek kell tekinteni, amelyek nem felelnek meg az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében foglalt összes feltételnek. A Bizottság kifejezetten leszögezte, hogy egy olyan támogatás, amely összességében nem haladja meg a 3 000 EUR-t egy hároméves időszak folyamán, nem hamisítja vagy hamisíthatja meg a versenyt, és ezáltal nem tartozik az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alá – feltéve, hogy az agrárágazatban működő vállalkozásoknak a három évi időszak során juttatott teljes összeg nem haladja meg az éves agrártermelés értékének 0,3 %-át (amelynek kapcsán a támogatások teljes összege az agrárágazatban Németország esetében a 2001. évben 133 470 000 EUR volt).

(80)

Az 1860/2004/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése leszögezi, hogy ez a rendelet azokra a támogatásokra is érvényes, amelyeket a hatálybalépését megelőzően adtak meg, amennyiben a támogatások a rendeletben megnevezett feltételeknek megfelelnek. A szóban forgó esetben a Bizottság úgy véli, hogy ezek a feltételek teljesülnek, mert egyenként a kifizetett támogatási összeg nagyon csekély volt, a Németország által kifizetett teljes összeg csak mintegy 5 M EUR-t tett ki évente, a támogatás nem érintett exporttal kapcsolatos tevékenységeket, nem volt függvénye hazai termékek alkalmazásának importáruk kárára és nem a forgalmazott termékek árától vagy mennyiségétől függött. A rendeletben előírt gazdasági elemzést a Bizottság az N 145/04 támogatással kapcsolatos határozattal (16) összefüggésben már elvégezte.

(81)

Figyelembe kell venni, hogy a Bizottság határozatában, amely szerint engedélyezi a gazdáknak a jövőben adandó ilyen támogatásokat (17), ugyanezt az intézkedést már megvizsgálta a keretszabály 14. szakaszával való összeegyeztethetőség szempontjából, és arra az eredményre jutott, hogy a támogatási intézkedés sajátos adottságait figyelembe véve az EK-Szerződéssel összeegyeztethető. Az itt megvizsgálandó esetben azonban az 1860/2004/EK rendeletben kifejtett alapelvek alkalmazásából az következik, hogy felesleges a keretszabály 14. szakasza szerinti vizsgálat.

(82)

Az a támogatás, amelyet a gazdáknak a gépkörök alacsonyabb árakon biztosított szolgáltatásainak formájában juttattak, ezáltal nem állami támogatás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(83)

Mindezekből az okokból a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó intézkedés az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében a KBM, az egyes gépkörök, valamint leányvállalataik javára adott támogatás. Nem a gazdáknak adott támogatásról van szó.

(84)

Ezért azt kell megvizsgálni, hogy alkalmazható-e az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti, a támogatások általános tilalma alóli kivételek vagy mentességek valamelyike. A konkrét intézkedés esetében sem az EK-Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti szociális jellegű támogatásról, sem az EK-Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti, a természeti katasztrófák vagy más rendkívüli események következtében fellépett károk felszámolásához adott támogatásokról, sem pedig az EK-Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti, Németország felosztásával kapcsolatos támogatásról nincs szó. Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a), b), d) vagy e) pontjaiban szereplő sajátos tényállások sem alkalmazhatóak. Németország sem hivatkozott ezen rendelkezések egyikére sem. Az egyetlen esetleg alkalmazható, kivételt képező tényállást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja tartalmazza.

(85)

Ahogyan azt a (42)–(50) preambulumbekezdések ismertetik, nem egyértelmű, hogy a KBM-nek adott támogatások a 69/2001/EK rendelet alkalmazási körébe tartoznak-e. A rendelkezésre álló információk szerint a juttatott támogatások nem kapcsolódnak beruházásokhoz és nem tartoznak a 70/2001/EK rendelet hatálya alá sem. Más támogatható tényállásokat sem vetettek fel.

(86)

Ezért a KBM-nek juttatott finanszírozási összeget az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egységes piaccal nem összeegyeztethető működési támogatásként (18) kell besorolni, mivel az eszközöket nem adták tovább a gépköröknek, és túllépték a 69/2001/EK rendelet által megszabott maximált összegeket.

(87)

Ahogyan azt a (42)–(60) preambulumbekezdésekben ismertetésre került, a gépkörök és leányvállalataik előnyökhöz jutottak azoknak a szolgáltatásoknak a révén, amelyeket a KBM tanácsadás, valamint a személyzet képzése és továbbképzése formájában számukra biztosított. Az ilyen intézkedéseket az EK-Szerződés 87. és 88. cikkeinek a képzési támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 68/2001/EK bizottsági rendelet (19) szerint képzési és továbbképzési támogatásokként kell besorolni. A tanácsadási szolgáltatások tekintetében a 70/2001/EK rendelet alkalmazható lehet. Azok az információk azonban, amelyeket Németország a Bizottságnak átadott, nem elegendőek annak értékeléséhez, hogy ezeknek a rendeleteknek a rendelkezéseit betartották-e.

(88)

Azokkal a finanszírozási hozzájárulásokkal kapcsolatban, amelyeket a KBM a gépköröknek közvetlenül továbbadott, a (85) és a (86) preambulumbekezdésben kifejtett megfontolások érvényesek, a szükséges változtatásokkal. Nem zárható ki, hogy a támogatás egy részét a gépkörök és leányvállalataik közötti elégtelen elhatárolás miatt a gépkörök megtartották, és esetleg leányvállalataiknak továbbadták.

(89)

Másfelől Németország olyan számokat mutatott be, amelyek azt jelzik, hogy a támogatás nagy részét valóban továbbadták a gazdáknak. A Bizottság úgy véli, hogy abból lehet kiindulni, hogy azokat a kifizetéseket, amelyeket Bajorország a KBM-en keresztül a gépköröknek teljesített, a gazdáknak továbbadták, amennyiben azok a Németország által rendelkezésre bocsátott adatok szerint a szolgáltatások átlagos költségeinek megfelelnek.

(90)

Ebből következik, hogy azokat a kifizetéseket, amelyek meghaladják a vonatkozó szolgáltatás átlagos költségei szerinti, bizonyíthatóan a gazdáknak továbbadott összegeket, és amelyek a 69/2001/EK rendeletben kedvezményezettenként, három évi időszak során, 100 000 EUR-ban meghatározott felső határt meghaladják, az egységes piaccal nem összeegyeztethető működési támogatásokként kell besorolni.

(91)

A bajor Landwirtschaftsförderungsgesetz (a mezőgazdasági támogatásokról szóló törvény) előírja, hogy csak egyetlen ilyen jellegű szervezet támogatható Bajorországban. A KBM elismerésére már 1972-ben sor került. Németország állásfoglalásaiban közölte, hogy a bajor gazdák önsegélyező egyesületéről van szó, amely bizonyos értelemben sajátos helyzetű, mivel nincsenek vele összehasonlítható létesítmények, amelyekkel versenyben állhatna.

(92)

A KBM kiválasztása ezért első pillantásra nem tűnik ellentétesnek a közszolgálati megbízások megadásával kapcsolatos eljárás koordinálására vonatkozó a közösségi rendelkezésekkel. A Bizottság mindazonáltal szükségesnek tartja az intézkedés további elemzését, kifejezetten a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog szempontjából.

(93)

A Bizottság arra az eredményre jutott, hogy Németország a jelen határozat tárgyát képező intézkedést jogszerűtlenül alkalmazta, és ezáltal vétett az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése ellen. A megnevezett okokból a Bizottság a következő véleményt képviseli:

(94)

Az a támogatás, amelyet a gazdáknak gépek és munkaerő közvetítésének formájában juttattak, nem állami támogatás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(95)

A KBM-nek adott támogatás, amennyiben azt a gépköröknek nem adták tovább, nem egyeztethető össze az egységes piaccal. Németországot fel kell szólítani arra, hogy az egységes piaccal a 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében nem összeegyeztethető támogatásokat követelje vissza, amennyiben a támogatások nem tartoznak a 69/2001/EK rendelet alkalmazási területébe.

(96)

A gépköröknek és a leányvállalataiknak adott támogatások, amennyiben azt a gazdáknak nem adták tovább, nem egyeztethetőek össze az egységes piaccal. Németország feladata annak bebizonyítása, hogy a támogatásokat milyen mértékben adták tovább a gazdáknak. A számítások alapjául a gépkörök által üzleti jellegű leányvállalataik nélkül biztosított szolgáltatások átlagos költségeit kell felhasználni, annak elkerülésére, hogy azok az összegek, amelyek esetleg a leányvállalatok javára szolgáltak, a számításba bekerüljenek.

(97)

Németországot fel kell szólítani arra, hogy az egységes piaccal a 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében nem összeegyeztethető támogatásokat követelje vissza, amennyiben a támogatások nem tartoznak a 69/2001/EK rendelet alkalmazási területébe,