4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/3

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/4

(1)

A cukorágazatban a melasz behozatalára vonatkozó végrehajtási rendelkezések megállapításáról és a 785/68/EGK rendelet (2) módosításáról szóló, 1995. június 23-i 1422/95/EK bizottsági rendelet (3) előírja, hogy a melasznak a 785/68/EGK bizottsági rendeletnek megfelelően megállapított CIF-importára „irányadó árnak” minősül. Ezt az árat a 785/68/EGK rendelet 1. cikkében meghatározott szabványminőségre kell megállapítani.

(2)

Az irányadó árak meghatározásakor figyelembe kell venni a 785/68/EGK rendelet 3. cikkében meghatározott minden információt, kivéve az említett rendelet 4. cikkében meghatározott esetekben, valamint adott esetben a rögzítés a 785/68/EGK rendelet 7. cikkében meghatározott módszer alapján történhet.

(3)

A nem szabványminőségre vonatkozó árkiigazítás esetén a kínált melasz minőségétől függően a 785/68/EGK rendelet 6. cikke alapján növelni vagy csökkenteni kell az árakat.

(4)

Amennyiben eltérés van az adott termék küszöbára és irányadó ára között, kiegészítő importvámot kell meghatározni az 1422/95/EK rendelet 3. cikkében meghatározott feltételek szerint. Amennyiben az importvámokat az 1422/95/EK rendelet 5. cikke értelmében felfüggesztik, e vámok egyedi összegét rögzíteni kell.

(5)

Rögzíteni kell az érintett termékek behozatalára vonatkozó irányadó árakat és kiegészítő vámokat, az 1422/95/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésével, valamint 3. cikke (1) bekezdésével összhangban.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/6

(1)

Az 1260/2001/EK rendelet 27. cikke alapján az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a) pontjában említett termékek világpiaci árfolyamai vagy árai és a közösségi árak közötti különbséget export-visszatérítéssel lehet fedezni.

(2)

Az 1260/2001/EK rendelet értelmében a feldolgozás nélkül exportált, nem denaturált fehér cukor és nyerscukor után járó export-visszatérítés rögzítésekor figyelembe kell venni a Közösség és a világ cukorpiacának helyzetét és különösen az említett rendelet 28. cikkében felsorolt ár- és költségtényezőket. A fenti cikk szerint figyelembe kell venni a tervezett kivitelek gazdasági szempontját is.

(3)

A nyerscukorra vonatkozó visszatérítést a szabványminőségre kell megállapítani. E szabványminőséget az 1260/2001/EK rendelet I. mellékletének II. pontja határozza meg. Egyebekben ezt a visszatérítést az 1260/2001/EK rendelet 28. cikke (4) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani. A kandiscukor meghatározását az export-visszatérítések cukorágazatban való alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1995. szeptember 7-i 2135/95/EK bizottsági rendelet (2) állapítja meg. A visszatérítés ilyen módon kiszámított összegét az ízesített vagy színezett cukor esetében e cukrok szacharóztartalmára kell alkalmazni, és azt a szacharóztartalom 1 %-ára vonatkoztatva kell meghatározni.

(4)

Különleges esetekben a visszatérítés összege más jogi aktusok útján is megállapítható.

(5)

A visszatérítéseket kéthetente rögzítik. A visszatérítés a közbenső időszakban módosítható.

(6)

Az 1260/2001/EK rendelet 27. cikke (5) bekezdésének első albekezdése szerint az említett rendelet 1. cikkében felsorolt termékekre nyújtott visszatérítés a rendeltetési hely függvényében változhat, amennyiben ezt a világpiaci helyzet vagy egyes piacok különleges igényei szükségessé teszik.

(7)

A cukor nyugat-balkáni országokból érkező kedvezményes importjának 2001 eleje óta tapasztalható jelentős és gyors megnövekedése, valamint a Közösségnek ezen országokba irányuló cukorexportja erőteljesen mesterséges jellegűnek tűnik.

(8)

A cukorágazat export-visszatérítésben részesült termékeinek a Közösségbe történő újbóli behozatalával kapcsolatos visszaélések elkerülése végett a nyugat-balkáni országok tekintetében az e rendeletben említett termékekre nem állapítandó meg visszatérítés.

(9)

Figyelembe véve e tényezőket, valamint a cukorpiac jelenlegi helyzetét, különösen a cukornak a közösségi és a világpiacon jegyzett árfolyamait és árait, a visszatérítéseket a megfelelő összegekben kell meghatározni.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/8

(1)

A 2004/2005-ös gazdasági évben a fehér cukorra vonatkozó exportlefölözés és/vagy -visszatérítés meghatározására irányuló folyamatos pályázati eljárásról szóló, 2004. július 19-i 1327/2004/EK bizottsági rendelet (2) értelmében e cukor egyes harmadik országokba történő kivitelére vonatkozóan részleges pályázati eljárásokat kell kiírni.

(2)

Az 1327/2004/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően, adott esetben, a szóban forgó részleges pályázati eljárás tekintetében maximális export-visszatérítés állapítandó meg, aminek során különösképpen figyelembe kell venni a Közösség és a világ cukorpiacának jelenlegi helyzetét és várható fejlődését.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/9

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 13. cikkének rendelkezései szerint az ugyanezen rendelet 1. cikkében szereplő termékeknek a világpiaci jegyzései és árai, valamint ugyanezen termékeknek a Közösségen belüli árai közötti különbség export-visszatérítéssel fedezhető.

(2)

A visszatérítéseket azoknak az összetevőknek a figyelembevételével kell rögzíteni, amelyeket az 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (2) egyes szabályait megállapító 1. cikke említ, az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának.

(3)

A liszteket, a búzából vagy rozsból készült darát és durva őrleményt illetően az ezekre a termékekre alkalmazandó visszatérítést a szóban forgó termékek előállításához szükséges gabonamennyiség figyelembevételével kell kiszámítani. Ezek a mennyiségek az 1501/95/EK rendeletben kerültek rögzítésre.

(4)

A világpiaci helyzet vagy egyes piacok sajátos követelményei szükségessé tehetik a visszatérítés differenciálását egyes termékek tekintetében, rendeltetési helyük szerint.

(5)

A visszatérítést havonta egyszer kell rögzíteni. A visszatérítés időszakon belül módosítható.

(6)

Ezeknek a szabályoknak a gabonafélék piacának mindenkori helyzetére és különösen e termékek Közösségen belüli és világpiaci jegyzéseire, illetve áraira való alkalmazása a mellékletben ismertetett összegek szerinti visszatérítés rögzítését eredményezi.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/11

(1)

A mezőgazdasági termékek élelmiszersegélyként való juttatásával kapcsolatban felmerülő kiadások közösségi finanszírozásáról szóló, 1974. október 21-i 2681/74/EGK tanácsi rendelet (3) 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a felmerült ráfordításoknak az a hányada, amely a közösségi szabályokkal összhangban rögzített, kérdéses termékexport-visszatérítésekre vonatkozik, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegét terheli.

(2)

A közösségi élelmiszersegély-akciók költségvetésének megállapítását és kezelését megkönnyítendő, valamint annak érdekében, hogy a tagállamok megismerhessék a közösségi részvétel mértékét a nemzeti élelmiszersegély-akciók finanszírozásában, szükségesnek mutatkozik meghatározni az ilyen akciókra adott visszatérítések szintjét.

(3)

Az 1784/2003/EK rendelet 13. cikkében és a 3072/95/EK rendelet 13. cikkében az export-visszatérítésekre meghatározott általános szabályok és alkalmazási feltételek, a szükséges változtatásokkal, alkalmazandók az előbb említett műveletekre.

(4)

A rizs export-visszatérítésének kiszámításához figyelembe veendő sajátos kritériumok a 3072/95/EK rendelet 13. cikkében kerültek meghatározásra.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/13

(1)

Az 1757/2004/EK bizottsági rendelet (2) pályázatot hirdetett meg árpa exportjára szóló export-visszatérítésekre egyes harmadik országokba irányuló kivitel tekintetében.

(2)

A gabonák export-visszatérítésének odaítéléséről és a gabonapiacon kialakuló zavarok esetén hozandó intézkedésekről szóló 1766/92/EGK (3) tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó bizonyos részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet 7. cikke alapján a Bizottság úgy dönt, hogy – a meghirdetett pályázatok alapján – nem hirdet ki nyertest.

(3)

Figyelembe véve mindenekelőtt az 1501/95/EK rendelet 1. cikkében meghatározott szempontokat, maximális export-visszatérítés rögzítése nem indokolt.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/14

(1)

Az 1565/2004/EK rendelet pályázatot hirdetett meg a Finnországban és Svédországban termelt és a Finnországból és Svédországból – Bulgária, Norvégia, Románia, és Svájc kivételével – valamennyi harmadik országba exportálandó zabra szóló export-visszatérítésekre.

(2)

Figyelembe véve mindenekelőtt az 1501/95/EK rendelet 1. cikkében meghatározott szempontokat, maximális export-visszatérítés rögzítése nem indokolt.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/15

(1)

Az 115/2005/EK bizottsági rendelet (2) pályázatot hirdetett meg közönséges búza exportjáról szóló export-visszatérítésekre valamennyi harmadik országba irányuló kivitel tekintetében.

(2)

Az 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet 7. cikkének megfelelően a Bizottság a gabonafélékkel kapcsolatos export-visszatérítés nyújtására és a gabonafélék piacán bekövetkező zavarok esetén hozandó intézkedésekre vonatkozóan az 1766/92/EGK (3) tanácsi rendelet alkalmazásának egyes részletes szabályainak megállapításáról benyújtott ajánlatok alapján dönthet úgy, hogy meghatározza az export-visszatérítés maximális mértékét, az 1501/95/EK rendelet 1. cikkében említett kritériumok figyelembevételével. Ebben az esetben a pályázat alapján azzal az ajánlattevővel, illetve azokkal az ajánlattevőkkel kerül sor szerződéskötésre, aki(k)nek az ajánlata a maximális visszatérítéssel azonos vagy annál alacsonyabb mértékű.

(3)

A fent említett szabályok alkalmazása a szóban forgó gabonaféle piacainak jelenlegi helyzete szerinti maximális export-visszatérítés rögzítését eredményezi.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/16

(1)

A 2275/2004/EK bizottsági rendelet (2) pályázatot hirdetett meg a cirok harmadik országokból Spanyolországba történő importálásakor igénybe vehető maximális behozatali vámkedvezményre.

(2)

A Bizottság 1839/95/EK rendeletének (3) 7. cikke szerint a Bizottság az 1784/2003/EK rendelet 25. cikkében szabályozott eljárás szerint dönthet úgy, hogy rögzíti a behozatali vámra adható maximális kedvezményt. Az említett vámkedvezmény rögzítésekor különösen az 1839/95/EK rendelet 6. és 7. cikkében foglalt kritériumokat kell figyelembe venni. A pályázat alapján szerződés kötendő valamennyi olyan ajánlattevővel, akinek az ajánlata a maximális vámkedvezménnyel azonos, vagy annál alacsonyabb összegű.

(3)

A fent említett kritériumok alkalmazása a szóban forgó gabonaféle piacainak jelenlegi helyzetére az 1. cikkben ismertetett összeg szerinti maximális behozatali vámkedvezmény rögzítését eredményezi.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/17

(1)

A 2277/2004/EK bizottsági rendelet (2) pályázatot hirdetett meg a kukorica harmadik országokból Spanyolországba történő importálásakor igénybe vehető maximális behozatali vámkedvezményre.

(2)

Az 1839/95/EK bizottsági rendelet (3) 7. cikke szerint a Bizottság az 1784/2003/EK rendelet 25. cikkében szabályozott eljárás szerint dönthet úgy, hogy rögzíti a behozatali vámra adható maximális kedvezményt. Az említett vámkedvezmény rögzítésekor különösen az 1839/95/EK rendelet 6. és 7. cikkében foglalt kritériumokat kell figyelembe venni. A pályázat alapján szerződés kötendő valamennyi olyan ajánlattevővel, akinek az ajánlata a maximális vámkedvezménnyel azonos, vagy annál alacsonyabb összegű.

(3)

A fent említett kritériumok alkalmazása a szóban forgó gabonaféle piacainak jelenlegi helyzetére az 1. cikkben ismertetett összeg szerinti maximális behozatali vámkedvezmény rögzítését eredményezi.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/18

(1)

A 2276/2004/EK bizottsági rendelet (2) pályázatot hirdetett meg a kukorica harmadik országokból Portugáliába történő importálásakor igénybe vehető maximális behozatali vámkedvezményre.

(2)

A bizottsági rendelet (3) 7. cikke szerint a Bizottság az 1784/2003/EK rendelet 25. cikkében szabályozott eljárás szerint dönthet úgy, hogy rögzíti a behozatali vámra adható maximális kedvezményt. Az említett vámkedvezmény rögzítésekor különösen az 1839/95/EK rendelet 6. és 7. cikkében foglalt kritériumokat kell figyelembe venni. A pályázat alapján szerződés kötendő valamennyi olyan ajánlattevővel, akinek az ajánlata a maximális vámkedvezménnyel azonos, vagy annál alacsonyabb összegű.

(3)

A fent említett kritériumok alkalmazása a szóban forgó gabonaféle piacainak jelenlegi helyzetére az 1. cikkben ismertetett összeg szerinti maximális behozatali vámkedvezmény rögzítését eredményezi.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/19

(1)

A 90/434/EGK irányelv (3) a verseny szempontjából semleges közös szabályokat vezetett be az üzleti vállalkozások átalakulására vonatkozóan.

(2)

A 90/434/EGK irányelv célkitűzése az üzleti vállalkozások átszervezéséből származó jövedelem, nyereség és tőkenyereség halasztott adóztatása és a tagállamok adóztatási jogának megőrzése.

(3)

A 90/434/EGK irányelv egyik célja, hogy megszüntesse a belső piac működésének akadályait, mint például a kettős adóztatást. Amennyiben ez a célkitűzés az említett irányelv rendelkezései révén nem valósítható meg teljes mértékben, a tagállamoknak meg kell hozniuk az e célkitűzés megvalósításhoz szükséges intézkedéseket.

(4)

A 90/434/EGK irányelv 1992. januári végrehajtását követően szerzett tapasztalatok kimutatták, hogy az irányelv különböző módokon javítható, illetve hogy mely módon lehetne az 1990-ben elfogadott közös szabályok előnyeit kiterjeszteni.

(5)

2001. október 8-án a Tanács elfogadta az európai részvénytársaság (SE) statútumáról szóló 2157/2001/EK rendeletet (4), valamint az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló 2001/86/EK irányelvet (5). Hasonlóképpen, 2003. július 22-én a Tanács elfogadta az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló 1435/2003/EK rendeletet (6), valamint az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2003/72/EK irányelvet (7). Ezeknek a jogi eszközöknek az egyik legfontosabb eleme, hogy mind az SE, mind pedig az SCE megszűnés és felszámolás nélkül áthelyezheti a létesítő okirat szerinti székhelyét egyik tagállamból a másikba.

(6)

A létesítő okirat szerinti székhely áthelyezése a Szerződés 43. és 48. cikkében meghatározottak szerinti letelepedés szabadságának gyakorlását jelenti. Nem kerül sor eszközátruházásra, és nem származik belőle jövedelem, nyereség vagy tőkenyereség a társaság, valamint annak tagjai (részvényesei) számára. A társaságnak a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezésével történő átszervezésre vonatkozó döntését nem akadályozhatják a közösségi joggal ellentétes diszkriminatív adószabályok vagy a nemzeti adójogszabályokból eredő korlátozások, hátrányok, illetve torzulások. Egy SE vagy SCE létesítő okirat szerinti székhelyének egyik tagállamból a másikba való áthelyezésének nem lehet minden esetben az a következménye, hogy az SE vagy SCE a továbbiakban nem rendelkezik az első tagállamban illetőséggel. Az SE vagy SCE adóügyi illetőségét továbbra is a nemzeti jogszabályok és az adóügyi egyezmények határozzák meg.

(7)

Egy társaság létesítő okirat szerinti székhelyének áthelyezése vagy az áthelyezéssel kapcsolatos olyan esemény, amely az adóügyi illetőséget tekintve változást eredményez, valamilyen formában adóztatást eredményezhet abban a tagállamban, ahonnan a létesítő okirat szerinti székhelyet áthelyezték. Abban az esetben is sor kerülhet adóztatásra, ha a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezése vagy az áthelyezéssel kapcsolatos esemény nem jár az adóügyi illetőség megváltozásával. Ennek az eshetőségnek a megoldására – az SE-t vagy SCE-t illetően – a 90/434/EGK irányelv új szabályokkal egészült ki. Abban az esetben, ha a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezését követően az SE vagy az SCE eszközei ténylegesen kapcsolatban maradnak az SE-hez vagy az SCE-hez tartozó és abban a tagállamban található valamely állandó telephellyel, ahonnan a létesítő okirat szerinti székhelyet áthelyezték, az állandó telephelynek a 90/434/EGK irányelv 4., 5. és 6. cikkében meghatározottakhoz hasonló előnyöket kell biztosítani. Ezek a cikkek az adómentes céltartalékokról és tartalékokról, valamint a veszteségek továbbviteléről szólnak. Továbbá a Szerződés elveivel összhangban ki kell zárni a tagoknak (részvényeseknek) a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezése esetén történő megadóztatását. Tekintettel a tagállamoknak a Szerződés szerinti azon kötelezettségére, hogy meghozzanak minden szükséges intézkedést a kettős adózás eltörlésére, egyelőre nem szükséges az SE vagy az SCE adóügyi illetőségét szabályozó közös szabályokat megállapítani.

(8)

A 90/434/EK irányelv nem foglalkozik az állandó telephely olyan, valamely másik tagállamban keletkező veszteségeivel, amelyeket az SE vagy SCE illetősége szerinti tagállamban mutatnak ki. Különösképpen, ha az SE vagy SCE létesítő okirat szerinti székhelyét áthelyezik valamely másik tagállamba, ez nem akadályozza a korábbi illetőség szerinti tagállamot abban, hogy kellő időben beszámítsa az állandó telephely veszteségeit.

(9)

A 90/434/EGK irányelv nem terjed ki arra a fajta szétválásra, amikor az egyes tevékenységi ágait áthelyező társaság nem szűnik meg. Az irányelv 4. cikkét ezért ki kell terjeszteni az ilyen esetekre is.

(10)

A 90/434/EGK irányelv 3. cikke meghatározza a hatálya alá tartozó társaságokat, az irányelv melléklete pedig felsorolja azokat a társasági formákat, amelyekre az irányelvet alkalmazni kell. Egyes társasági formák azonban nem szerepelnek az említett mellékletben annak ellenére, hogy adózási szempontból valamely tagállamban illetőséggel rendelkeznek, és ott társasági adó fizetésére kötelezettek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez egy indokolatlan hiányosság, és az irányelv hatályát ezért ki kell terjeszteni mindazokra a jogalanyokra, amelyek a Közösségen belül határokon átnyúló tevékenységeket folytathatnak, és megfelelnek minden szükséges követelménynek.

(11)

Mivel az SE részvénytársaság, az SCE pedig szövetkezet, és jellegében mindkettő hasonló a 90/434/EGK irányelv hatálya alá tartozó más társasági formákhoz, az SE-t és az SCE-t is be kell illeszteni a 90/434/EGK irányelv mellékletében szereplő jegyzékbe.

(12)

Az ezen irányelv mellékletébe illesztett többi új társaság az illetősége szerinti tagállamban társaságiadó-alany, de néhányat közülük más tagállamok adózási szempontból átláthatónak tekintenek. A 90/434/EGK irányelv előnyeinek érvényesítése érdekében az egyes tagállamoknak, amelyek az adott tagállamban illetőséggel nem rendelkező társaságiadó-alanyokat adózási szempontból átláthatóként kezelik, biztosítaniuk kell ezek számára az irányelv előnyeit. Mivel azonban a tagállamok ezeket a társaságiadó-alanyokat az adózás szempontjából különbözőképpen kezelik, lehetőséget kell biztosítani a tagállamok számára, hogy úgy dönthessenek, nem alkalmazzák az irányelv vonatkozó rendelkezéseit abban az esetben, amikor ezeknek az adófizetőknek a közvetlen vagy közvetett tagjait (részvényeseit) adóztatják.

(13)

Abban az esetben, ha a 90/434/EGK irányelv által szabályozott ügyletekbe kezdő társaságok tagjait (részvényeseit) adózási szempontból átláthatóként kezelik, a tagokban (részvényesekben) érdekeltséggel rendelkező személyeket nem lehet az átalakulási ügyletek alkalmával megadóztatni.

(14)

Kétségek állnak fenn a 90/434/EGK irányelvnek a fióktelepek leányvállalatokká történő átalakítására való alkalmazásával kapcsolatban. Az ilyen műveletek során a 90/434/EGK irányelv 2. cikkének i) pontja szerint „tevékenységi ágazatot” képező, állandó telephelyhez tartozó eszközöket egy újonnan létrehozott társaságra ruháznak át, amely az átadó társaság leányvállalata lesz, és egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben egy olyan, valamely tagállamban található társaság eszközeinek egy másik tagállamban található társaságnak való átadásáról van szó, amelynek állandó telephelye az utóbbi tagállamban van, az ügylet ezen irányelv hatálya alá tartozik.

(15)

A „részesedéscsere” fogalmának jelenlegi, a 90/434/EK irányelv 2. cikke d) pontjában foglalt meghatározása nem pontosítja, hogy a „részesedés” szó magában foglalja-e a szavazati jogok egyszerű többségét biztosító részesedéseken túli további részesedések megszerzését is. Nem szokatlan a társaságok alapszabályainak és szavazási szabályainak oly módon való megfogalmazása, hogy a vevőnek további részesedést kell szereznie ahhoz, hogy az érintett társaság teljes irányítását megszerezze. Ezért a „részesedéscsere” fogalmát módosítani kell annak megállapítása érdekében, hogy ez a fogalom magában foglal minden további részesedésszerzést is.

(16)

Az egyesülések és szétválások esetén az átvevő társaságnak nyeresége származhat az átvett eszközök és források, valamint azon részvények értékkülönbségéből, amelyekkel az átadó társaságban esetleg rendelkezett, és amelyek az ilyen műveleteket követően megszűnnek. A 90/434/EGK irányelv 7. cikke rendelkezik az ilyen tőkenyereségek adómentességéről, mivel ezek a nyereségek ugyanúgy az átadó társaság felosztott nyereségének formájában is keletkezhetnek, amelyek a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelv (8) értelmében adómentesek lettek volna. A 90/434/EGK és a 90/435/EGK irányelv célkitűzései e konkrét kérdésben megegyeznek, ugyanakkor a szükséges feltételek nem azonosak. Ezért a 90/434/EGK irányelvet módosítani kell annak érdekében, hogy követelményei a 90/435/EGK irányelv követelményeihez igazodjanak, és figyelembe vegyék az ebben az irányelvben foglalt alacsonyabb részesedési küszöbértéket.

(17)

A 90/434/EGK irányelvnek a részleges szétválásra és az SE vagy az SCE létesítő okirat szerinti székhelyének áthelyezésére való kiterjesztése miatt ennek megfelelően módosítani kell az adókijátszás és az adókikerülés megakadályozására vonatkozó rendelkezés hatályát.

(18)

A 90/434/EGK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A cím helyébe a következő lép:

2.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Ezt az irányelvet valamennyi tagállamnak alkalmaznia kell a következőkre:

3.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 3. cikk c) pontjának az Olaszországra vonatkozó nyolcadik francia bekezdése helyébe a következő lép:

5.

A II. cím megnevezése helyébe a következő megnevezés lép:

6.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

(1)   Az egyesülés, szétválás vagy részleges szétválás nem eredményezheti a tőkenyereség olyan megadóztatását, amelyet az átadott eszközök és források valódi értéke és adózási célra szolgáló értéke közötti különbségre vonatkoztatva számították ki.

E cikk alkalmazásában:

(2)   Amennyiben az (1) bekezdést alkalmazni kell és valamely tagállam egy, az adott tagállamban illetőséggel nem rendelkező átadó társaságot adózási szempontból átláthatónak ítél az azon jogból fakadó jogi sajátosságairól alkotott értékelése alapján, amely szerint az adott társaság létrejött, és következésképpen megadóztatja a tagokat (részvényeseket) az átadó társaság nyereségéből való részesedésük után, ahogyan és amikor ezek a nyereségek felmerülnek, akkor az adott tagállam nem adóztathatja az olyan jövedelmet, nyereséget vagy tőkenyereséget, amelynek mértékét az átadott eszközök és források reálértéke és adózási célra szolgáló értéke közötti különbségre vonatkoztatva számították ki.

(3)   Az (1) és (2) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha az átvevő társaság az átadott eszközök és források vonatkozásában bármely új értékcsökkenést, illetve nyereséget vagy veszteséget azon szabályokkal összhangban számítja ki, amelyek az átadó társaságra vagy társaságokra vonatkoztak volna, ha az egyesülés, szétválás vagy részleges szétválás nem történt volna meg.

(4)   Amennyiben az átadó társaság szerint illetékes tagállam joga alapján az átvevő társaság jogosult arra, hogy az átadott eszközök és források vonatkozásában bármely új értékcsökkenést, illetve nyereséget vagy veszteséget a (3) bekezdésben megállapítottaktól eltérő alapon számítsa ki, akkor az (1) bekezdést nem lehet azon eszközökre és a forrásokra alkalmazni, amelyek tekintetében a társaság ilyen választási lehetőséggel élt.”

7.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Ha az 1. cikk a) bekezdésében említett műveletek az átadó társaság szerint illetékes tagállamban lévő társaságok között jöttek létre, akkor abban a mértékben, amelyben az adott tagállam az átvevő társaság számára az átadó társaság adózási célból még ki nem merített veszteségeinek továbbvitelét lehetővé tevő rendelkezéseket alkalmazna, a tagállam e rendelkezéseket kiterjesztheti úgy, hogy azok az ilyen veszteségeknek az átvevő társaság e tagállam területén található állandó telephelye általi továbbvitelére is vonatkozzanak.”

8.

A 7. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A tagállamok eltérhetnek az (1) bekezdésben foglaltaktól, amennyiben az átvevő társaság 20 %-nál kisebb részesedéssel rendelkezik az átadó társaság tőkéjében.

2007. január 1-jétől a részesedés minimális aránya 15 %. 2009. január 1-jétől a részesedés minimális aránya 10 %.”

9.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

(1)   Egyesülés, szétválás vagy részesedéscsere esetén az átvevő vagy a megszerző társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírok átruházása az átadó vagy a megszerzett társaság tagjára (részvényesére) ez utóbbi társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírokért cserében, önmagában nem adhat okot az említett tag (részvényes) jövedelmének, nyereségének vagy tőkenyereségének megadóztatására.

(2)   Részleges szétválás esetén az átvevő társaság tőkéjét megtestesítő értékpapíroknak az átadó társaság tagjára (részvényesére) történő átruházása önmagában nem indokolhatja az említett tag (részvényes) jövedelmének, nyereségének vagy tőkenyereségének megadóztatását.

(3)   Amennyiben egy tagállam egy tagot (részvényest) adózási szempontból átláthatónak ítél az azon jogból fakadó jogi sajátosságairól alkotott értékelése alapján, amely szerint az adott tag (részvényes) létrejött, és következésképpen megadóztatja a tagokban (részvényesekben) érdekeltséggel rendelkező személyeket a tag (részvényes) nyereségéből való részesedésük után, ahogyan és amikor ezek a nyereségek felmerülnek, akkor az adott tagállam nem adóztathatja meg az adott személyeknek az átvevő vagy a megszerző társaság tőkéjét megtestesítő értékpapíroknak a tagra (részvényesre) történő átruházásából származó jövedelmét, nyereségét vagy tőkenyereségét.

(4)   Az (1) és (3) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a tag (részvényes) az átvett értékpapírokhoz nem rendel magasabb adózási célra szolgáló értéket, mint amekkora a kicserélt értékpapírok értéke volt közvetlenül az egyesülés, szétválás vagy csere előtt.

(5)   A (2) és (3) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a tag (részvényes) az átvett és az átadó társaságnál tartott értékpapírok összegéhez nem rendel magasabb adózási célra szolgáló értéket, mint amekkora az átadó társaságnál tartott értékpapírok értéke volt közvetlenül a részleges szétválás előtt.

(6)   Az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazása nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy az átvett értékpapírok későbbi átruházásából származó nyereséget ugyanúgy megadóztassák, mint a megszerzés előtt meglévő értékpapírok átruházásából származó nyereséget.

(7)   E cikk alkalmazásában az „adózási célra szolgáló érték”: az az érték, amelynek alapján bármely nyereséget vagy veszteséget a társaság tagjának (részvényesének) jövedelmére, nyereségére vagy tőkenyereségére vonatkozóan adózás céljára számítanának ki.

(8)   Amennyiben a tag (részvényes) az illetősége szerinti tagállam joga alapján választhat olyan adóeljárást, amely különbözik a (4) és (5) bekezdésben megállapítottaktól, akkor az (1), (2) és (3) bekezdést nem lehet alkalmazni azon értékpapírok tekintetében, amelyekkel kapcsolatban ilyen választási lehetőséggel élt.

(9)   Az (1), (2) és (3) bekezdés nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a tagok (részvényesek) megadóztatásakor számításba vegyenek az egyesüléssel, szétválással, részleges szétválással vagy részvénycserével kapcsolatos bármilyen készpénzfizetést.”

10.

A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikk

(1)   Ha az egyesülés, szétválás, részleges szétválás vagy eszközátruházás során az átadott eszközök magukban foglalják az átadó társaság azon állandó telephelyét, amely nem az átadó társaság szerint illetékes tagállamban helyezkedik el, akkor az átadó társaság szerint illetékes tagállam lemond arról a jogáról, hogy megadóztassa az említett állandó telephelyet.

Az átadó társaság szerint illetékes tagállam visszapótolhatja az említett társaság adóköteles nyereségébe az állandó telephely azon veszteségeit, amelyeket adott esetben korábban beszámíthattak volna az említett államban lévő társaság adóköteles nyereségébe, és amelyeket még nem számítottak be.

Azon tagállam, amelyben az állandó telephely található, valamint az átvevő társaság szerint illetékes tagállam ezen irányelv rendelkezéseit úgy alkalmazza az ilyen átruházásokra, mintha az a tagállam lenne az átadó társaság szerint illetékes tagállam, ahol az állandó telephely található.

Ezeket a rendelkezéseket abban az esetben is alkalmazni kell, ha az állandó telephely ugyanazon tagállamban található, mint amelyben az átvevő társaság illetőséggel rendelkezik.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben az átadó társaság szerint illetékes tagállam a teljes körű adókötelezettség rendszerét alkalmazza, akkor e tagállamnak joga van megadóztatni az állandó telephely egyesülésből, szétválásból, részleges szétválásból vagy eszközátruházásból származó nyereségét vagy tőkenyereségét, feltéve, hogy mentességet ad azon adóra, amelyet ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazása nélkül ezen nyereségekre vagy tőkenyereségekre az állandó telephely elhelyezkedése szerinti tagállamban felszámítottak volna, ugyanolyan módon és ugyanolyan összegben, mint ahogyan és amilyen összegben az adott tagállam a társaságot megadóztatta volna, ha az adót ténylegesen ráterheli és az befizetésre kerül.”

11.

A szöveg a következő címmel egészül ki:

„IVa. CÍM

Az átlátható jogalanyok különleges esete

10a. cikk

(1)   Amennyiben valamely tagállam egy, az adott tagállamban illetőséggel nem rendelkező átadó vagy megszerzett társaságot adózási szempontból átláthatónak ítél az azon jogból fakadó jogi sajátosságairól alkotott értékelése alapján, amely szerint az adott társaság létrejött, joga van nem alkalmazni ezen irányelv rendelkezéseit a társaság közvetlen vagy közvetett tagjának (részvényesének) a társaság jövedelme, nyeresége vagy tőkenyeresége tekintetében történő adóztatásakor.

(2)   Az (1) bekezdésben említett jogot gyakorló tagállam mentességet adhat azon adó tekintetében, amely ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazása nélkül az adózási szempontból átlátható társaságot terhelte volna jövedelme, nyeresége vagy tőkenyeresége tekintetében, ugyanolyan módon és ugyanolyan összegben, mint ahogyan és amilyen összegben az adott tagállam a társaságot megadóztatta volna, ha az adót ténylegesen ráterheli és az befizetésre kerül.

(3)   Amennyiben egy tagállam egy, az adott tagállamban illetőséggel nem rendelkező átvevő vagy megszerző társaságot adózási szempontból átláthatónak ítél az azon jogból fakadó jogi sajátosságairól alkotott értékelése alapján, amely szerint az adott társaság létrejött, joga van nem alkalmazni a 8. cikk (1), (2) és (3) bekezdését.

(4)   Amennyiben egy tagállam egy, az adott tagállamban illetőséggel nem rendelkező átvevő társaságot adózási szempontból átláthatónak ítél az azon jogból fakadó jogi sajátosságairól alkotott értékelése alapján, amely szerint az adott társaság létrejött, akkor az adott tagállam annak bármely közvetlen vagy közvetett tagja (részvényese) tekintetében adózási szempontból ugyanolyan bánásmódot alkalmazhat, mint amilyet akkor alkalmazna, ha az átvevő társaság az adott tagállamban illetőséggel rendelkezne.”

12.

A szöveg a következő címmel egészül ki:

„IVb. CÍM

Az SE vagy az SCE létesítő okirat szerinti székhelyének áthelyezésére alkalmazandó szabályok

10b. cikk

(1)   Amennyiben

akkor a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezése vagy az illetőség megszűnése abban a tagállamban, ahonnan az adott létesítő okirat szerinti székhelyet áthelyezték, nem adhat okot az SE vagy SCE olyan eszközeiből és forrásaiból származó tőkenyereségeinek a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően kiszámított megadóztatására, amelyek ennek következtében továbbra is ténylegesen kapcsolódnak az SE vagy SCE valamely állandó telephelyéhez abban a tagállamban, amelyből a létesítő okirat szerinti székhelyet áthelyezték, és amelyek szerepet játszanak az adózási célra számításba vett nyereségek és veszteségek létrehozásában.

(2)   Az (1) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha az SE vagy SCE az adott állandó telephelyhez továbbra is ténylegesen kapcsolódó eszközök és források vonatkozásában új értékcsökkenést és bármely nyereséget vagy veszteséget úgy számol el, mintha a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezésére nem került volna sor, vagy nem szűnt volna meg az SE vagy SCE eszerinti illetősége az adózás szempontjából.

(3)   Abban az esetben, ha az adott tagállam joga alapján az SE vagy SCE jogosult arra, hogy az adott tagállamban fennmaradó eszközök és források vonatkozásában bármilyen új értékcsökkenést, illetve nyereséget vagy veszteséget a (2) bekezdésben megállapítottaktól eltérő alapon számítson ki, akkor az (1) bekezdést nem lehet azon eszközökre és forrásokra alkalmazni, amelyek vonatkozásában ilyen választási lehetőséggel élt a társaság.

10c. cikk

(1)   Amennyiben

akkor a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az SE vagy SCE által a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezését megelőzően képzett céltartalék és tartalék részben vagy teljes mértékben mentes az adó alól és nem külföldi állandó telephelytől származik, az SE-nek vagy SCE-nek az azon tagállamban elhelyezkedő állandó telephelye, amelyből a létesítő okirat szerinti székhelyet áthelyezték, az ilyen céltartalékot vagy tartalékot ugyanazzal az adómentességgel vihesse át.

(2)   Olyan mértékben, amennyiben egy, a létesítő okirat szerinti székhelyét valamely tagállam területén belül áthelyező társaság továbbvihetné vagy visszakönyvelhetné az olyan veszteségeket, amelyeket adó céljából még nem használtak fel, az adott tagállam engedélyezi a területén elhelyezkedő és a létesítő okirat szerinti székhelyét áthelyező SE vagy SCE állandó telephelye számára az SE vagy SCE azon veszteségeinek továbbvitelét, amelyeket adó céljából még nem használtak fel, feltéve, hogy a veszteségek továbbvitele vagy visszakönyvelése hasonló körülmények között egy olyan társaságnak is módjában állt volna, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye továbbra is az adott tagállamban helyezkedik el, vagy amely továbbra is az adott tagállamban rendelkezik adózási célú illetőséggel.

10d. cikk

(1)   Valamely SE vagy SCE létesítő okirat szerinti székhelyének áthelyezése önmagában nem adhat okot a tagok (részvényesek) jövedelmének, nyereségének vagy tőkenyereségének bármely megadóztatására.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazása nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy megadóztassák a létesítő okirat szerinti székhelyét áthelyező SE vagy SCE tőkéjét megtestesítő értékpapírok későbbi átruházásából származó nyereséget.”

13.

A 11. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok a II., III., IV. és IVb. cím rendelkezéseinek, vagy ezek bármely részének az alkalmazását visszautasíthatják, vagy megvonhatják az azokból származó előnyöket, ha úgy tűnik, hogy valamely SE vagy SCE egyesülésének, szétválásának, részleges szétválásának, eszközátruházásának, részesedéscseréjének vagy létesítő okirat szerinti székhelye áthelyezésének:

14.

A melléklet helyébe az ezen irányelv mellékletének szövege lép.

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/28

(1)

A 2002/60/EK tanácsi határozat (1) rendelkezik a Régiók Bizottsága teljes jogú tagjainak és póttagjainak kinevezéséről.

(2)

G.A.A. VERKERK lemondását követően a Régiók Bizottsága egy teljes jogú tagjának helye betöltetlen maradt, és erről a Tanácsot 2004. október 6-án tájékoztatták,

4.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/29

(1)

Az 1013/97/EK rendelet alapján a Bizottság 1997. augusztus 6-i határozatában (4) mintegy 1,9 milliárd euró szerkezetátalakítási támogatást engedélyezett a spanyol állami hajógyárak számára. Az említett rendelet értelmében a támogatás jóváhagyásának feltétele, hogy szanálás céljából további támogatást ne nyújtsanak.

(2)

A Bizottság a sajtóból értesült arról, hogy 1999-ben és 2000-ben számos, a spanyol állami kereskedelmi célú hajógyárakat érintő ügylet valósult meg. A Bizottság 2000. január 27-én és 2000. március 29-én levélben kért ez ügyben tájékoztatást. Spanyolország egyik levélre sem válaszolt.

(3)

A Bizottság 2000. július 12-i határozatával megindította a Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében megállapított eljárást (a továbbiakban: az eljárás megindítása) azzal az ügylettel kapcsolatban, amellyel a Sociedad Estatal de Participaciones Industriales (a továbbiakban: SEPI) állami holdingtársaság, az Astilleros Españoles SA-tól egyenként megvásárolta a Juliana és a Cádiz hajógyárakat, valamint a Manises motorgyárat. 2000. augusztus 1-jén a Bizottság levélben tájékoztatta a spanyol hatóságokat a határozatról.

(4)

Spanyolország 2001. május 18-án és 2001. szeptember 24-én levélben észrevételezte az eljárás megindítását. Ugyancsak tájékoztatta a Bizottságot, hogy a SEPI 2000 júliusában elhatározta az összes spanyolországi állami hajógyár egy csoportba történő átcsoportosítását.

(5)

2001. november 28-án a Bizottság határozatot hozott a szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárás kiterjesztéséről (a továbbiakban: az első kiterjesztés) az egyrészt a SEPI és a Bazán, másrészt az AESA és a Bazán között végbement további, az IZAR elnevezésű új csoport létrehozását célzó ügyletekre is. 2001. november 28-án a Bizottság levélben tájékoztatta Spanyolországot az eljárás kiterjesztéséről és teljes körű tájékoztatást kért mindarról, ami segítségül szolgálhat az ügyletek támogatástartalmának értékeléséhez. 2002. november 29-én a Bizottság levélben tájékoztatott arról, hogy a megfelelő értékelés elvégzéséhez szüksége van az érintett hajógyárak és az AESA éves elszámolásaira, továbbá a vállalkozásoknak a tulajdonváltás időpontjában becsült értékét tartalmazó bármely további dokumentációra.

(6)

Spanyolország 2002. január 31-én levélben közölte észrevételeit az eljárás első kiterjesztését illetően. A Bizottság 2002. február 28-án levélben emlékeztette Spanyolországot arra, hogy még nem küldte meg a vállalkozások éves beszámolóit. Spanyolország 2002. július 29-én levélben további tájékoztatással szolgált, azonban nem mellékelte a kért éves beszámolókat.

(7)

Mivel Spanyolország nem adta át az éves beszámolókat, a Bizottság 2002. augusztus 12-én határozatot hozott, amely szerint az EK-Szerződés 93. cikke alkalmazásáról rendelkező 659/1999/EK határozat (5) 10. cikkének (3) bekezdése szerint megkeresést küld Spanyolországnak, amelyben követeli az említett információ közlését. Spanyolországot 2002. augusztus 12-én levélben tájékoztatta. A Bizottság kiemelte, hogy ha nem kapja meg a kért adatokat, a rendelkezésére álló információ alapján hoz végleges döntést. 2002. október 16-án Spanyolország válaszolt a megkeresésre, de nem küldte el a kért éves beszámolókat.

(8)

A Bizottság 2003. május 27-én határozatot hozott az EK-szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárás további kiterjesztéséről (a továbbiakban: a második kiterjesztés) az éppen akkor tudomására jutott és illegálisnak tűnő – a SEPI és az AESA és hajógyáraik közötti ügyletekkel kapcsolatos – állami támogatásra is. A Bizottság 2003. május 27-én levélben tájékoztatta Spanyolországot az eljárás kiterjesztéséről, és megfelelő információt kért a gyanús támogatás értékeléséhez. 2003. július 10-én Spanyolország válaszolt a második kiterjesztésre. A Bizottság 2003. október 16-án és 2003. november 11-én levélben kért további magyarázatot. Spanyolország levélben válaszolt 2003. november 25-én, és további információt küldött 2004. április 14-i levelében.

(9)

Az eljárás megindítása után a Bizottság egy 2000. december 18-án kelt levélben megkapta Dánia észrevételeit, és az első kiterjesztést követően, egy 2002. február 22-én kelt levélben megkapta az Egyesült Királyság észrevételeit. A második kiterjesztés után egy 2003. szeptember 24-én kelt levélben megérkeztek a Royal Van Lent Shipyard, egy ugyanaznap kelt levélben egy névtelenséget kérő fél és egy 2003. október 6-án kelt levélben az IZAR észrevételei. Az észrevételek Spanyolország számára a 2001. február 14-én, 2002. március 6-án és 2003. október 13-án kelt levelek útján megküldésre kerültek. Spanyolország saját észrevételeit a 2001. március 14-én, 2002. április 4-én és 2003. november 10-én kelt leveleiben küldte meg. 2003. november 14-én az IZAR fellebbezést (6) nyújtott be a Bizottság határozata ellen az Elsőfokú Bíróságon, kérve az eljárás második kiterjesztésének semmissé nyilvánítását.

(10)

Az érintett vállalkozások a következők: Astilleros Españoles SA (AESA), E.N. Bazán de Construcciones Navales Militares SA (Bazán), IZAR Construcciones Navales (IZAR), Astilleros de Cádiz SRL (Cádiz), Astilleros de Puerto Real SRL (Puerto Real), Astilleros de Sestao SRL (Sestao), Astilleros de Sevilla SRL (Sevilla), Juliana Constructora Gijonesa SA (Juliana), Fábrica de motores diésel de Manises SA (Manises) és Astilleros y Talleres del Noroeste (Astano, amely később a Fene nevet vette fel).

(11)

1998 óta valamennyi spanyol állami hajógyár a SEPI állami holdingtársaság szervezetébe tartozik. 1998 előtt valamennyi kereskedelmi célú hajógyár – kivéve a már közvetlenül az AESA tulajdonában álló Astanót – független vállalkozás volt a SEPI egyik leányvállalata, az AESA holdingtársaság tulajdonában. Az AESA nem folytatott közvetlen hajóépítési tevékenységet, hanem holdingtársaságként aktívan igazgatta hajógyárait. A SEPI tulajdonában állt még az alapvetően három katonai célú hajógyárból (nem mint független vállalkozásokból) álló vállalkozás, a Bazán. Az alábbi ábra mutatja az állami hajógyártulajdon szerkezetét 1998 elején:

(12)

Az ügyletek első lépéséként (a továbbiakban: az 1. átruházás) 1999. december 28-án, a SEPI 15 300 000 (7) euró áron megvásárolta az AESA-tól a Cádiz és a Juliana hajógyárakat és a Manises motorgyártó vállalkozást. A Barreras és az Astander hajógyárat magánosították, és már nem képezik a jelen vizsgálat tárgyát. Ennek eredményeként az alábbi struktúra jött létre:

(13)

2000 júliusában a SEPI elhatározta az összes állami hajógyár átcsoportosítását egyetlen csoportba. A fúzió két alapvető művelet révén ment végbe. Az első művelet során (a továbbiakban: a 2. átruházás) a SEPI tulajdonában álló katonai célú hajógyárak csoportja, a Bazán 1-1 pesetáért megvásárolta az AESA három maradék hajógyárát (Puerto Real, Sestao és Sevilla).

(14)

A másik ügylettel (a továbbiakban: a 3. átruházás) a Bazán közvetlenül a SEPI-től megvásárolt három hajógyárat (Juliana, Cádiz és Astano) és a Manises motorgyárat, szintén 1-1 pesetás áron. Az összes vállalkozást megszüntették és átcsoportosították a Bazánba, amely nevét IZAR-ra változtatta. Tehát a hajógyárak jelenlegi szerkezete az alábbiak szerint alakul:

(15)

Az eljárás megindításakor a Bizottság kinyilvánította, gyanítja, hogy az 1. átruházás, amelynek során a SEPI a három vállalkozásért – a Julianáért, a Cádizért és a Manisesért –, mint később tudomására jutott, összesen 60 millió eurót fizetett az AESA-nak, állami támogatást képezett.

(16)

Szintén kétséges volt, hogy ez a támogatás összeegyeztethető volt-e a közös piaccal, mivel összeegyeztethetetlennek látszott az állami hajógyárak szerkezetátalakításához nyújtott utolsó támogatási csomag jóváhagyásáról szóló 1997. évi bizottsági határozattal, következésképp az 1540/98/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdése második albekezdésének első francia bekezdése szerint is összeegyeztethetetlen szerkezetátalakítási támogatásnak tekintendő. Ez az álláspont főként az alábbi érveken alapult:

(17)

Először, az „eladás” nem valódi ügyletnek, inkább tőkeapportnak látszott, amely az AESA és a még hozzá tartozó hajógyárak számára (Puerto Real, Sevilla és Sestao) lehetővé tette, hogy átmenetileg folytatni tudják működésüket.

(18)

Másodszor, tekintettel korábbi tevékenységükre és láthatóan gyatra teljesítményükre, valószínűtlennek tűnt, hogy bármely kereskedelmi befektető kész lenne megvásárolni ilyen helyzetben lévő hajógyárakat.

(19)

2001. november 25-én a Bizottság határozott, hogy az eljárást kiterjeszti a spanyol állami hajógyáraknak egy csoportba való átcsoportosítása érdekében megvalósított 2. és 3. átruházásra is. Az eljárás kiterjesztésében a Bizottság megállapította, hogy az 1999. és a 2000. évi ügylet kapcsolatban állt egymással, mert ezek eredményeként jött létre az összes spanyol állami hajógyárat tömörítő egyetlen csoport. Éppen azért kellett az eljárást kiterjeszteni a fúzióhoz vezető összes ügyletre, hogy a kereskedelmi célú hajógyártó vállalkozásoknak a SEPI-csoport különféle ügyletein keresztül nyújtott esetleges állami támogatást teljes egészében és korrekt módon lehessen értékelni.

(20)

Ebben az összefüggésben a Bizottság kiemelte, hogy az állami támogatás kizárása érdekében az állami vállalkozásokba eszközölt tőkeapportot piaci körülmények között kell végrehajtani. Ezért kétségbe vonta, hogy a hajógyáranként és a motorgyárért fizetett 1-1 pesetát piaci árnak lehet-e tekinteni, és felmerül, hogy az említett ügyletek révén nem jutott-e állami támogatásból származó gazdasági előnyhöz az IZAR.

(21)

Mivel az alkalmazandó közösségi rendelkezések nem engedélyezik, hogy a kereskedelmi célú állami hajógyárak megmentése vagy szerkezetátalakítása további támogatásban részesüljön, a Bizottság kétségbe vonta, hogy ezek az ügyletek összeegyeztethetőek lettek volna a közös piaccal.

(22)

A további vizsgálatok során a Bizottság kiderítette, hogy 1999-ben a SEPI 194 400 000 eurót kölcsönzött az általa akkor megvásárolt három vállalkozásnak, a Cádiznak, a Julianának és a Manisesnek. Mivel úgy tűnik, hogy e kölcsönöket válsághelyzetben lévő vállalkozások kapták, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kölcsönök állami támogatásoknak tekinthetők.

(23)

Ezenkívül, a Bizottság megállapította, hogy 2000. július 18-án az AESA 252 400 000 euró állami támogatásnak tekinthető tőkeapportban részesült a SEPI-től. Bebizonyosodott, hogy a Puerto Real, Sestao és Sevilla hajógyárak ezzel csaknem egy időben az AESA-tól hasonló összegű tőkeapportban részesültek. Az AESA tőkeapportja három saját hajógyárába mindössze két nappal előzte meg azok átruházását a Bazánnak.

(24)

Végezetül úgy tűnik, a Bazán kártérítésben részesült azért a 68 200 000 euró veszteségért, amely az Astano, Cádiz, Juliana és Manises hajógyárak megvásárlása miatt érte. A Bizottság ezért felvetette, hogy a SEPI vajon nem a Bazánba való átkerülésük kapcsán juttatta-e ezt az összeget a négy vállalkozásnak.

(25)

Ennek az új ismeretnek birtokában, amely közvetlenül kapcsolódik az IZAR létrejöttét előidéző átruházásokhoz, 2003. május 27-én a Bizottság az eljárás kiterjesztéséről határozott, mivel kétségbe vonta, hogy a kölcsönök és tőkeapportok összhangban állnak a közös piaccal.

(26)

Végezetül megállapítható, hogy az eljárás második kiterjesztésében a Bizottság kiemelte, hogy ha beigazolódik a jelenlegi eljárást megindító határozatban megfogalmazott gyanú a kiegészítő támogatás odaítélésével kapcsolatban, a spanyol állami hajógyárak szerkezetátalakítására 1997-ben engedélyezett támogatás összeegyeztethetetlennek tekintendő és behajtandó.

(27)

Az eljárás megindításakor a Bizottság megkapta Dánia észrevételeit, amelyek véleménye szerint az AESA és a SEPI közötti ügylet az AESA számára 1997-ben megítélt támogatási csomag feltételeit megszegő illegális tőkeapportnak tekintendő. Dánia tehát támogatta a bizottsági határozatot az eljárás megindításáról.

(28)

Dánia továbbá állította, hogy mivel a Bazán 1998-ban azzal a feltétellel kapta meg a támogatást, hogy felhagy a kereskedelmi célra szánt hajók építésével, a különböző kereskedelmi célú hajógyárak felvásárlásával a Bazán nem teljesítette ezt a feltételt. Végezetül, Dánia hozzátette, hogy a dán hajógyárak megszenvedték az állami támogatásban részesült spanyol hajógyárak konkurenciáját.

(29)

A Bizottság észrevételeket kapott az Egyesült Királyságtól az eljárás kiterjesztését illetően. Az Egyesült Királyság osztja a Bizottság kételyeit a spanyolországi állami hajógyárak szerkezetátalakításának a piaci elvekkel való összeegyeztethetőségét illetően. Aláhúzza, hogy kulcsfontosságú kérdés az AESA állami vállalkozás adósságainak kezelése, amelyek az ügylet időpontjában – az Egyesült Királyság állítása szerint – jelentősek voltak. Az Egyesült Királyság úgy ítéli meg, hogy a kereskedelmi és haditengerészeti célú csoportok egyetlen cégbe – az IZAR-ba – való átcsoportosítása jobb lehetőséget kínál az állami támogatásra vonatkozó rendelkezések esetleges megkerülésére.

(30)

Az Egyesült Királyság szerint a brit iparban széles körben osztott vélemény, hogy a spanyol hajógyárak nem saját versenyképességüknek köszönhetően nyerik el a fontos hajóépítési és átalakítási pályázatokat, hanem az őket támogató intézkedések miatt. Állítja, hogy konkrét példáik vannak arra, hogy ezek a hajógyárak pályázatot nyertek – amelyre a brit hajógyárak is benyújtották ajánlatukat – olyan feltételekkel, amelyekre nehezen lehetne magyarázatot találni normális kereskedelmi feltételek között. Továbbá úgy véli, hogy a deficites hajógyárak állandó tulajdonoscseréjét használják mint mechanizmust egy olyan ágazat folyamatos támogatására, amely kikerüli a lényegbevágóan fontos szerkezetátalakítást.

(31)

A Bizottság három személytől kapott észrevételeket. Az egyik, névtelenséget kérő személy együttes észrevételt tett e tárgyban és a C 38/03 állami támogatással kapcsolatos ügyben (8). Megállapítja, hogy az IZAR a pihenés és a kikapcsolódás céljait szolgáló hajók, különösen luxusjachtok építését, javítását, karbantartását és átalakítását végzi, és kiemeli, hogy a vizsgált támogatás súlyos torzulást okozott az ilyen célra szánt hajók piacán, és hogy az IZAR cartegenai és San Fernandó-i katonai célú hajógyárait a fenti célra használja. Az óriásjachtok építésével foglalkozó Royal van Lent Shipyard Royal BV-től is együttes észrevétel érkezett e tárgyban és a C 38/03 ügy tárgyában. Ez a vállalkozás megerősíti, hogy a spanyol kormány által az utóbbi években adott támogatások rendkívül károsnak bizonyultak számos vetélytárs számára ezen a piacon.

(32)

A Bizottság megkapta az IZAR észrevételeit is, amelyek elsősorban azt állítják, hogy a SEPI által rendelkezésre bocsátott eszközöket nem szabad állami forrásnak tekinteni. Az AESA által a SEPI rendelkezésére bocsátott 194 400 000 eurós kölcsönt illetően az IZAR megerősíti, hogy nem új kölcsönről volt szó, hanem csak arról, hogy a SEPI átvállalta az IZAR hajógyárainak az AESA-tól kapott kölcsönét. A SEPI által az AESA-ba apportált 252 400 000 eurós tőkével kapcsolatban az IZAR azt állítja, hogy erre 2000 szeptemberében egy olyan időpontban került sor, amikor az AESA nem rendelkezett egyetlen hajógyárral sem, következésképpen az apport nem tekinthető hajógyártó vállalkozásnak nyújtott támogatásnak. Azt illetően, hogy a SEPI megtérítette volna az IZAR 68 200 000 eurós veszteségét, az IZAR állítja, hogy – ahogy éves beszámolójából is kitűnik – erre soha nem került sor, és végezetül hozzáteszi, hogy helytelen jogalapot használtak, és bármely 1997-ben a spanyol állami hajógyáraknak odaítélt támogatás visszakövetelése értelmetlen.

(33)

Az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeiben Spanyolország tisztázta, hogy a SEPI sokkal alacsonyabb összeget fizetett az AESA-nak a két hajógyárért és a motorgyárért, mint az eljárás megindításában említett összeg. A három vállalkozásért fizetett ár ténylegesen 15 300 000 euró volt (és nem az eljárás megindításában említett 60 millió), amely az alábbiak szerint oszlott meg: 8 054 000 a Cádizért; 5 235 000 a Julianáért; és 2 013 000 a Manisesért.

(34)

Spanyolország továbbá a Bizottság előtt érvelt azt illetően, hogy véleménye szerint az 1. átruházás miért nem jelentett állami támogatást. Fő érve abban állt, hogy az átruházások célja a három vállalkozás felkészítése volt a magánosításra. Mivel a SEPI szakterülete a magánosítás, a három vállalkozást szükségszerűen át kellett adni a SEPI-nek. Azonban nagyon hamar kiderült, hogy nincsenek érdeklődő vásárlók. Ezért kellett a későbbiekben a vállalkozásokat a Bazánnak átadni.

(35)

Mivel az átruházások feltételezett célja a három vállalkozás privatizációra való felkészítése volt, Spanyolország úgy ítéli meg, hogy a vállalkozások megvásárlásakor a SEPI-nek nem kellett piaci szereplőként fellépnie, mindössze egy ésszerű árat kellett fizetnie, és az adott körülmények között a könyv szerinti érték tűnt az optimális megoldásnak.

(36)

Az eljárás első kiterjesztése után Spanyolország az alábbi érveket juttatta el a Bizottsághoz azt illetően, hogy miért nem valósult meg állami támogatás a 2. és 3. átruházásokkal, vagyis, hogy miért volt megfelelő a vállalkozásonkénti 1 pesetás ár.

(37)

Spanyolország szerint a SEPI az összes érintett vállalkozás 100 %-os részvényese volt, és mint ilyen, piaci szereplőként viselkedett, amikor elhatározta, hogy a teljes hajóépítés egy csoportba tömörítésével szinergiára tesz szert. A nagy megrendelésállomány és a szektorban várható növekedés miatt a katonai célú termelési kapacitást is növelni kellett.

(38)

Spanyolország ugyancsak kiemelte, hogy semmilyen kapcsolat nem létezett az ügyletek első csoportja – amelyben az AESA és a SEPI vett részt – és a második csoport – amelynek nyomán létrejött az IZAR – között. Az első csoportba tartozó ügyletek a három vállalkozás magánosítását célozták, míg a második csoport ügyletei egy nagy spanyol hajóépítési csoport létrehozása érdekében mentek végbe.

(39)

Spanyolország állítása szerint az a tény, hogy ugyanezen vállalkozások (Cádiz, Juliana és Manises) ára rövid időn belül 15 300 000 euróról 3 pesetára változott, csak azt mutatja, hogy a két ügylet céljai különbözőek voltak.

(40)

Az, hogy a hajógyárak – összes aktíváikkal és kötelezettségeikkel együtt – a Bazán tulajdonába kerültek, egyik hajógyár számára sem jár semmiféle előnnyel. Spanyolország továbbá állítja, hogy az ügyleteknél nem használtak fel állami pénzeszközöket.

(41)

Spanyolország továbbá úgy érvel, hogy még ha bizonyítást nyerne is, hogy a 2. átruházás bizonyos előnyöket jelentett a Bazán számára, a Bazán katonai jellege megkérdőjelezi, hogy tekintettel az EK-Szerződés 296. cikkében meghatározott kivételre, alkalmazható-e rá a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése.

(42)

További állítása szerint az egy csoporton belül lefolytatott ügyletben használt árnak nem kell szükségszerűen a piaci áron alapulnia. Ráadásul Spanyolország megerősíti, hogy a kérdéses ügyleteknél a használt árak (1 peseta) tökéletesen ésszerűek voltak és tükrözték az érintett hajógyárak értékét. Egy piaci befektető sem fizetett volna többet, és ebben a helyzetben a könyv szerinti értéknek megfelelő ár használata nem lett volna helyes.

(43)

Spanyolország azt az alapelvet vallja, hogy a tevékenységek átszervezése egy adott csoporton belül nem érinti sem a frissen létrehozott új vállalkozás, sem a benne integrálódott vállalkozások versenyhelyzetét. E ponttal kapcsolatban, Spanyolország hivatkozik az Európai Bíróság joggyakorlatára a 61/79 sz. Denkavit Italiana ügyben (9), a C-387/92 sz. Banco Exterior de España ügyben (10) és a C-200/97 sz. Ecotrade kontra Altiformi ügyben (11) hozott ítéleteiben.

(44)

Kiegészítésként, ha a Bizottság az árat túl alacsonynak találná és ezért ezt egy, az IZAR által a Bazánnak nyújtott támogatásnak tekinti, Spanyolország hivatkozik az 1994. július 27-i bizottsági határozatra (12), amely kijelenti, hogy bár egy autógyárnak a Treuhand két vállalata közötti átruházásáért kifizetett ár valószínűleg túl alacsony volt, a Bizottság ezt nem ítéli relevánsnak, mivel csak a Treuhand belső ügyletét érintette.

(45)

Spanyolország továbbá kinyilvánította, hogy ésszerű piaci ár nem létezett, és ezért a Bizottság nem tudta meghatározni a vitatott állami támogatást, amint azt a 659/1999/EK rendelet, a joggyakorlat és magának a Bizottságnak a gyakorlata is megköveteli.

(46)

Spanyolország továbbá tájékoztatással szolgált az érintett hajógyárak könyv szerinti értékét és az egyes gyárakra számított gazdasági kockázatokat illetően. Három különböző kockázattípust vettek figyelembe: az érvényes szerződések kockázatai, a kapacitás kihasználatlanságának gazdasági kockázata és más gazdasági kockázatok (kereskedelmi, munkaügyi és pénzügyi kockázatok). Spanyolország állította, hogy a könyv szerinti értéket referenciának véve és ebből a számított kockázatokat levonva, a vállalkozásonkénti 1 peseta ár a tényleges értéket képviseli, következésképp semmilyen előnyt nem jelent a vásárló Bazán/IZAR számára (lásd az 1. táblázatot).

1. táblázat:

Könyv szerinti értékek és az egyes ügyletekhez kapcsolódó kockázatok 2000 júliusában

(47)

A dán észrevételek kapcsán Spanyolország úgy ítélte meg, hogy a Bazánnak nyújtott támogatásra vonatkozó észrevételek nem érintik ezt az eljárást, és ezért nem is tartoznak az ügyhöz. Spanyolország továbbá tagadta azon állításokat, melyek szerint az AESA és a SEPI közötti ügyletek támogatásnak tekinthetők, mivel nem jártak semmilyen jogosulatlan pénzáramlással. Végezetül Spanyolország kijelenti, hogy a dán hajógyárak előtt álló problémák nem a spanyol hajógyárak konkurenciájából, hanem a tisztességtelen koreai versenyből származnak.

(48)

Az Egyesült Királyságtól kapott észrevételek tekintetében Spanyolország meglepetésének ad hangot azon állítások kapcsán, hogy kereszttámogatások mennének végbe a katonai és a kereskedelmi célú termelés között, mivel állítja, hogy az Egyesült Királyság nagyon sok vegyes termelésű – kereskedelmi és katonai célú – hajógyárral rendelkezik. Ugyancsak tagadja, hogy a spanyol hajógyárak bármely, az Európai Bizottság által nem engedélyezett intézkedést saját javukra fordítottak volna.

(49)

Az eljárás második kiterjesztése után Spanyolország azokról az okokról terjesztette az alábbi érveket a Bizottság elé, amelyek – véleménye szerint – alátámasztják, hogy a Bizottság által elemzett kölcsönök és tőkeapportok nem tartalmaztak állami támogatást.

(50)

Először is, Spanyolország állítja, hogy a SEPI magánbefektetőként járt el egy nagyobb haszonra áhító piacgazdaságban, és hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a SEPI pénzeszközei az államtól származnak vagy neki tulajdoníthatók.

(51)

A SEPI által a Cádiznak, a Julianának és a Manisesnek adott kölcsönöket illetően Spanyolország kijelenti, hogy amikor 1999. december 22-én a SEPI átvette a három vállalkozást, ezek az alábbi adósságokkal rendelkeztek az AESA felé: 120 800 000 euró (Cádiz), 47 200 000 euró (Juliana) és 24 100 000 euró (Manises). A SEPI csak átvállalta az AESA hiteleit. Ezt nem lehet újabb hajógyári támogatásnak tekinteni. Továbbá, a piaci kamatlábnak megfelelő kamatlábakat alkalmaztak (MIBOR plusz 8 pont).

(52)

Ami a SEPI 252 400 000 eurós tőkeapportját illeti az AESA-ba, Spanyolország kijelenti, hogy először is, a tőkeapport nem 2000. július 18-án történt, ahogy az eljárás megindításában szerepel, hanem az adott év szeptemberében. Abban az időpontban az AESA nem tevékenykedett, mivel maradék hajógyárait eladta a Bazánnak. Következésképpen az apport nem okozhatott semmilyen torzulást a verseny területén, rendeltetése pedig az AESA rendezett bezárásának biztosítása volt. Spanyolország ezt illetően hivatkozik a Bíróságnak a C-303/88 sz. Eni kontra Lanerossi ügyben hozott ítéletére (14).

(53)

Az Astanónak, a Cádiznak, a Julianának és a Manisesnek juttatott gyanús tőkeapportokra vonatkozóan, Spanyolország közli, hogy az IZAR 2000. évi beszámolójában szerepel a szóban forgó négy hajógyár megvételéből származó 68 200 000 eurós veszteség. Spanyolország szerint a SEPI semmilyen támogatásban nem részesítette a hajógyárakat, mielőtt azokat átadta a Bazánnak.

(54)

Spanyolország továbbá bőséges érvekkel szolgál annak lehetőségével szemben, hogy az 1997-ben engedélyezett támogatás egy része összeegyeztethetetlenné válna abban az esetben, ha a Bizottság kijelentené, hogy a spanyol állami hajógyárak további illegális támogatásban részesültek.

(55)

A harmadik személyek által tett észrevételekre válaszolva, Spanyolország teljes mértékben egyetért az IZAR valamennyi kijelentésével. A luxusjachtok két másik fél által említett gyártását illetően Spanyolország állítja, először hogy ezek a hajók nem tartoznak az 1540/98/EK rendelet hatálya alá, és ezért az észrevételeket nem szabad figyelembe venni. Továbbá, az IZAR ezeknek a luxusjachtoknak építéséhez semmilyen állami támogatást nem vesz igénybe, és ezen a piacon az IZAR minimális világpiaci részesedéssel rendelkezik (kevesebb mint […] %). Azt is tagadja, hogy a San Fernando és a Cartagena hajógyárak esetében a feltételezett befektetések egy része valóban megtörtént volna.

(56)

Az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A Bíróság ismételt joggyakorlatának megfelelően teljesül a kereskedelem érintettségének kritériuma, ha a kedvezményezett vállalkozás olyan gazdasági tevékenységet folytat, amelynek területén tagállamok között kereskedelem folyik.

(57)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (3) bekezdése e) pontjának értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők a támogatás olyan egyéb fajtái, amelyeket a Tanács a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel hozott határozatával határoz meg. Ezen az alapon fogadta el a Tanács 1998. június 29-én az 1540/98/EK rendeletet, amely 1999. január 1-jétől 2003. december 31-ig volt érvényben, és az illegális állami támogatások értékelésére alkalmazandó rendelkezések meghatározásáról szóló tanácsi közlemény (15) értelmében valamennyi ez alatt az időszak alatt nyújtott illegális támogatásra alkalmazandó.

(58)

A hajóépítés olyan gazdasági tevékenység, amely a tagországok közötti kereskedelmet feltételezi. Következésképpen, a hajóépítésnek nyújtott támogatás az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének alkalmazási területéhez tartozik.

(59)

A Bizottság megállapítja, hogy az 1540/98/EK rendeletet értelmében „hajóépítés” a nyílt tengeri önmeghajtó kereskedelmi hajók építése. A Bizottság továbbá megállapítja, hogy az említett rendelet 2. cikke kijelenti, hogy a hajóépítéshez, a hajók javításához és átalakításához nyújtott támogatás csak akkor lehet összeegyeztethető a közös piaccal, ha megfelel a rendelet rendelkezéseinek. Ez nemcsak a fenti tevékenységet folytató vállalkozásoknak, hanem a kapcsolódó vállalatoknak nyújtott támogatásokra is értendő.

(60)

1997 augusztusában, az 1013/97/EK rendelettel összhangban, a Bizottság kivételes jelleggel jóváhagyott a spanyol állami polgári célú hajógyárak számára egy szerkezetátalakítási támogatási csomagot a célból, hogy 1998 végére ezek újból életképesekké váljanak. A korábban jóváhagyott támogatásokkal együtt a csomag összesen 318 milliárd pesetát (1,9 milliárd eurót) tett ki.

(61)

A Bizottság, jóváhagyását megadva, kiemelte a támogatási csomag egyszeri és végleges jellegét. A spanyol kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a hajógyárak szerkezetátalakítás, mentés, veszteségkompenzáció vagy privatizáció céljaira semmilyen egyéb támogatásban nem részesülnek. Ez megfogalmazódott a támogatást jóváhagyó bizottsági határozatban és megerősítést nyert az 1540/98/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése második albekezdésének első francia bekezdésében, amely meghatározza, hogy nem szabad semmilyen mentési vagy szerkezetátalakítási támogatásban részesíteni egy olyan vállalkozást, amely az 1013/97/EK rendelet alapján ilyen támogatásban részesült.

(62)

Következésképp, bármely támogatás, amely a Bizottság eredeti határozata által 1997 augusztusában engedélyezett támogatásnál nagyobb, összeegyeztethetetlen a közös piaccal, kivéve ha másik jogalap által jóváhagyást nyer.

(63)

A Bizottság megállapítja, hogy a Sestao, Puerto Real, Sevilla, Cádiz és Juliana hajógyárak ez időben hajógyártással vagy javítással foglalkoztak, és ezért a fenti vállalkozások tevékenysége a rendelet alkalmazási területébe tartozott. A Manises és a Fene (a korábbi Astano) egymással kapcsolatban álló vállalatoknak tekinthetők. A Bizottság továbbá megállapítja, hogy az AESA és az IZAR számos hajógyár mátrixvállalataiként vagy tulajdonosaiként, az 1540/98/EK rendelet 1. cikkének alkalmazási területéhez tartoznak. Ez megfelel a Bizottság által a spanyol állami hajógyárakra vonatkozó – különösen az 1997-ben és az 1999-ben nyújtandó támogatásokat jóváhagyó (16) – korábbi határozataiban követett irányvonalnak, amelynek értelmében összeférhetetlennek nyilvánítja az AESA SEPI általi támogatását.

(64)

A fentiekben jelzettek szerint, ez az eset a vállalkozásoknak különféle holdingtársaságok közötti három különböző átruházására és az átruházásokhoz kapcsolódó potenciális támogatásra vonatkozik. Az értékelés a három átruházás egyes aspektusainak értékelésével történik. Ezért az eljárás megindításában és a két kiterjesztésben megfogalmazott kérdéseket nem lehet külön-külön kezelni.

(65)

Az eljárás megindításában és a kiterjesztésekben a Bizottság feltételezte, hogy a SEPI az Állam nevében járt el, azaz, a különböző átruházások során általa tanúsított magatartás az államnak volt tulajdonítható. Spanyolország visszautasította e megállapítást, azt állítva, hogy a SEPI függetlenül működött, ezért magatartása nem tulajdonítható az államnak. Akárhogyan is, Spanyolország véleménye szerint a SEPI piaci befektetőként viselkedett, következésképp a SEPI által biztosított forrásokat ez esetben nem lehet állami támogatásnak tekinteni.

(66)

A Bizottság megállapítja, hogy a SEPI közvetlenül a Pénzügyminisztériumnak alárendelt állami holdingtársaság, ennek következtében a 80/723/EGK bizottsági irányelv (17) módosításáról szóló 2000/52/EK bizottsági irányelv (18) alkalmazásában állami vállalkozásnak tekintendő, mivel tulajdonviszonyai vagy pénzügyi részesedései miatt a hatóságok közvetlen vagy közvetett módon meghatározó befolyást gyakorolhatnak rá.

(67)

A Bíróság meghatározta, hogy a forrásokat mikor kell állami eszközöknek tekinteni, és úgy nyilatkozott, hogy még akkor is, ha a kérdéses intézkedéshez tartozó pénzösszegeket a Kincstár nem vállalja állandó jelleggel magára, az a tény, hogy ezek folyamatos állami ellenőrzés alatt, és így az illetékes országos hatóságok rendelkezésére is állnak, elegendő ahhoz, hogy ezeket állami pénzeszköznek tekintsék (a Bíróságnak a C-83/98 sz. P. France kontra Ladbroke Racing és a Bizottság ügyben hozott ítélete (19)). Ez egyértelműen alkalmazható a SEPI által benyújtott fellebbezésekre.

(68)

A Bíróság a C-482/99 sz. Stardust Marine ügyben hozott ítéletében (20) összefoglalta azon kritériumokat, amelyek alapján egy állami vállalat által foganatosított intézkedés az államnak felróható. A Bíróság szerint e következtetést az eset körülményeiből és az intézkedés foganatosításának összefüggéseiből származó ráutaló jelek alapján lehet levonni.

(69)

A Bíróság által említett jelekre példa: az állami vállalkozás beilleszkedése a közigazgatási struktúrákba, az általa folytatott tevékenységek jellege és ezek gyakorlása a piacon a piac magánrésztvevőivel való verseny normális körülményei között, a vállalkozás jogi személye (a közjog, illetve a szokásos társasági jog hatálya alá tartozása), irányításának erőteljes hatósági felügyelete, vagy bármely egyéb jel, amely az adott esetben a közhatalmaknak egy intézkedés meghozatalában való részvételére vagy részvételük valószínűtlenségére utal, tekintetbe véve az intézkedési területet, az intézkedés tartalmát és feltételeit is.

(70)

A SEPI sajátos társasági szerződéssel rendelkezik, mivel éves beszámolói nem tekinthetők meg a spanyol központi nyilvántartásban. A vállalkozás igazgatótanácsát főként államtitkárok és más, a kormánnyal közvetlen kapcsolatban álló személyek alkotják. Az általa folytatott tevékenységtípusok között megtalálható az állami vállalkozások magánosítása – amely a köz ügyeihez szorosan kapcsolódó tevékenység. Továbbá a SEPI a múltban az állam által szokásos módon járt el a hajógyárak kapcsán, például 1997-ben az engedélyezett szerkezetátalakítási támogatás egy részét, 1998-ban pedig az illegális támogatást kiutalta (21). Megfigyelhető, hogy a SEPI más területeken is nyújt állami támogatást, például a szénbányászat területén (22).

(71)

A fenti (66) és (67) bevezető hivatkozásokból következően a SEPI pénzeszközei állami források. Továbbá, a (68)–(70) bevezető hivatkozásban magyarázatot nyer, hogy azért kell állami támogatásnak tekinteni a hajóépítő vállalkozásoknak juttatott forrásokat, mert a juttatás feltételei nem voltak összeegyeztethetőek a piacgazdaság elveivel.

(72)

Az állam és az állami vállalkozások közötti pénzügyi ügyleteknél a piacgazdasági befektető általános elve alkalmazandó. Mivel a SEPI forrásai állami pénzeszközök, lényeges, hogy hajógyártással foglalkozó leányvállalataival (amelyek lehetnek gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások vagy az ezeket összefogó holdingtársaságok) folytatott gazdasági ügyleteinél a SEPI minden tekintetben a piacgazdasági befektető elvének megfelelően járjon el.

(73)

A piacgazdasági befektető elve részletes magyarázatot nyer a Bizottságnak a tagállamokhoz címzett közleményében a Szerződés 92. és 93. cikkének és a 80/723/EGK bizottsági irányelv 5. cikkének a gyártási szektor állami vállalkozásaira történő alkalmazásáró (23). A Bíróság ugyancsak kijelentette például a 40/85 sz. Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (Boch) (24), hogy a megfelelő mód annak eldöntésére, hogy az intézkedés állami támogatásnak számít-e, azon kritérium alkalmazása, hogy mennyire lett volna képes a vállalkozás az adott összegek megszerzésére a magántőkepiacokon ugyanolyan feltételekkel és főként, hogy hasonló körülmények között magánrészvényes jegyezte volna-e a kérdéses tőkét, figyelembe véve a haszon realizálásának lehetőségét és figyelmen kívül hagyva bármely társadalompolitikai, regionális, illetve szektoriális politikai elemet.

(74)

A Bizottság nem zárja ki, hogy a SEPI által biztosított források nem tartalmaznak támogatást, feltéve hogy a SEPI tartja magát a piaci befektető elvéhez. Ezért minden egyes értékelt ügylet esetében a Bizottság értékelni fogja, hogy a SEPI a piaci befektető elvének megfelelően járt-e el.

(75)

Spanyolország állítja továbbá, hogy a SEPI-csoporton belüli ügyleteknek nem kell összhangban lenniük a piaci feltételekkel, és hivatkozik esetekre, amelyekre nézve a Bizottság nem követelte meg, hogy a csoporton belüli ügyletek piaci feltételek között menjenek végbe.

(76)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy bár bizonyos, nagyon egyedi esetekben elfogadható, ha egy állami csoporton belül a vállalkozásokat nem kereskedelmi feltételek mellett adják át, ez nem elfogadható akkor, amikor állami forrásokat apportálnak olyan vállalkozásokba, amelyek más vállalkozásokkal versenyeznek a közös piacon.

(77)

1999. december 28-án a SEPI három vállalkozást vásárolt az AESA-tól, a Julianát, a Cádizt és a Manisest. Két elem értékelése szükséges annak megállapításához, hogy ez az átruházás tartalmaz-e állami támogatást. Az egyik, hogy a SEPI által az AESA-nak fizetett vételi ár piaci ár-e, és a másik, hogy a SEPI által a megvásárolt vállalkozásoknak nyújtott kölcsönök tiszteletben tartották-e a piaci befektető elvét.

(78)

Először, megállapítható, hogy Spanyolország tájékoztatta a Bizottságot, hogy a három vállalkozásért kifizetett ár 15 302 000, és nem 60 millió euró volt, amint az az eljárás megindításában szerepelt. Spanyolország korábban megerősítette, hogy a SEPI által a három vállalkozásért kifizetett 15 302 000 euró az ügylet pillanatában megfelelt a könyv szerinti értéknek, azonban a vizsgálat utolsó szakaszában úgy tájékoztatott, hogy ez volt a könyv szerinti érték egy korábbi, pontosan meg nem határozott, de mindenképpen 1999. évi időpontban.

(79)

Spanyolország állítja továbbá, hogy a SEPI-nek nem kellett piaci árat fizetnie, mert a három hajógyárat magánosítás céljából vásárolta. Egy intézkedés állami támogatásként való minősítése azonban nem az intézkedés céljától, hanem annak hatásától függ. Az a tény, hogy a hajógyárakat egy feltételezett cél (magánosítás) érdekében vásárolták meg, nem zárja ki az ügylet állami támogatás jellegét. Továbbá, tekintettel arra, hogy a SEPI állami holdingtársaság, ismételten meg kell erősíteni, hogy a SEPI és a közös piacon versenyző vállalkozások közötti pénzügyi ügyleteket mindenkor a piaci elvek alapján kell lefolytatni. Következésképp, ha a SEPI egy vállalkozásért a piaci árnál magasabb összeget fizetett, állami támogatásban részesítette az eladót, ebben az esetben az AESA-t.

(80)

A Bizottság megállapítja, hogy a SEPI nem tudta privatizálni a három vállalkozást. Ehelyett 2000 júliusában, hét hónappal a vételi ügylet után, eladásra kerültek a SEPI leányvállalatának, a Bazánnak, gyáranként 1 pesetáért.

(81)

Az érintett vállalkozások éves beszámolói azt mutatják, hogy 1999 végén, három nappal az eladás után, mind a három vállalkozás könyv szerinti értéke deficites volt, összesen –40 646 000 euró hiánnyal, amely az alábbiakból tevődött össze: Cádiz –13 745 000 euró; Juliana –18 679 000 euró; Manises –8 222 000 euró).

(82)

Továbbá, a fenti magyarázat szerint, Spanyolország felmérte a három vállalkozás piaci értékét 2000 júliusában, amikor sor került apportálásukra a Bazánba. Spanyolország állítja, hogy a piaci értéket akkor a könyv szerinti érték mínusz a vállalatok mérlegében nem szereplő számított kockázatok tették ki. Kockázatot jelentettek például, az építés alatt álló hajók veszteségei és a szokásosnál kevesebb tevékenységből eredő költségek. Bár ezek a tényezők módosulhatnak az idővel, ésszerű elismerni, hogy hét hónap alatt érezhetően nem változhattak. Spanyolország számítása szerint 2000 júliusában a szóban forgó három vállalkozás kockázatai összesen 25 300 000 eurót tettek ki.

(83)

Ezért a Bizottság megállapítja, hogy 1999. december 28-án a SEPI 15 302 000 eurót fizetett három vállalkozásért, amelyek könyv szerint értéke három nappal később negatív, mínusz 40 646 000 euró volt, plusz a hét hónappal később számított 25 300 000 euró kockázat. Tehát le lehet vonni a következtetést, hogy a SEPI a piaci árnál többet fizetett a vállalkozásokért. A piaci árat meghaladó bármely összeg az eladónak, az AESA-nak nyújtott állami támogatás.

(84)

A 2002. júliusi információkérésében, a Bizottság megkérte mindazon dokumentumok másolatát, amelyek segítenének a vállalkozásoknak a tulajdon átruházásakor volt értékét felmérni. Spanyolország nem bocsátotta rendelkezésre az erre az átruházásra vonatkozó információt, ezért a Bizottság csak a rendelkezésre álló adatok alapján tudja az értéket kiszámítani.

(85)

A piaci érték ebben az esetben a könyv szerinti érték mínusz a pénzügyi kockázatok. Információhiány miatt a Bizottság nem tudja a pénzügyi kockázatok pontos értékét kiszámítani. A kockázatok túlbecslésének elkerülése érdekében körültekintő álláspontra helyezkedve feltételezi, hogy a pénzügyi kockázat nulla. Ezért a jelen körülmények között a piaci érték körültekintő becsléséhez a könyv szerinti értéket legjobban megközelítő becslést kell használni.

(86)

Az ügylet időpontjának, azaz az 1999. december 28-ának megfelelő könyv szerinti értéket legjobban megközelítő, rendelkezésre álló érték az 1999. december 31-i könyv szerinti érték, amely negatív: mínusz 40 646 000 euró. Ezt a számot alapul véve, a három vállalkozás piaci értéke sem haladja meg ezt az értéket.

(87)

A rendelkezésre álló dokumentumok alapján tehát le lehet vonni a következtetést, hogy az AESA 15 302 000 euróért eladott a SEPI-nek három vállalkozást, amelyek értéke legfeljebb mínusz 40 646 000 euró volt, ami az AESA-nak legalább 55 948 000 euró hasznot jelent.

(88)

Végül, nem lehet úgy tekinteni, hogy a SEPI által a három vállalkozásért, a Cádizért, a Julianáért és a Manisesért kifizetett 15 302 000 euró összhangban állt a piaci befektető elvével. Következésképp, az AESA által realizált 55 948 000 eurós nyereség állami támogatásnak tekintendő. Az eladás után az AESA-nak még birtokában maradt három kereskedelmi célú hajóépítő gyár. Ez az állami támogatás illegális volt, mert nem jelentették a Bizottságnak, és mivel sem a szerkezetátalakításhoz nyújtandó, sem semmilyen más típusú támogatásként nem engedélyezhető, nem összeegyeztethető a közös piaccal.

(89)

Az AESA és a tulajdonában álló vállalkozások 1998 és 1999-es éves beszámolói igazolják, hogy a teljes üzemeltetés folytatása a megfelelő részvényestől – tehát a SEPI-től az AESA és az AESA-tól a hajógyárak számára – érkező pénzügyi támogatástól függött. Ezen információ alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy ebben az ügyletben a SEPI által az AESA-nak nyújtott támogatás az akkor még az AESA tulajdonában álló három vállalkozásnak (Sestao, Sevilla és Puerto Real) került átadásra. A SEPI által az AESA-nak 1998-ban nyújtott illegális állami támogatásról szóló bizottsági határozatban (25), amelyet a későbbiekben a Bíróság C-36/00 Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (26) megerősített, a Bizottság már arra a következtetésre jutott, hogy az AESA-nak nyújtott állami támogatással az általa folytatott hajóépítési tevékenység jutott állami támogatáshoz.

(90)

Az eljárás második kiterjesztésében, a Bizottság megállapította, hogy a SEPI a három vállalkozásnak, a Julianának, a Cádiznak és a Manisesnek az 1999. év folyamán 194 400 000 euró kölcsönt nyújtott. A Bizottság gyanította, hogy a vállalatoknak nyújtott állami támogatásról van szó.

(91)

A tények szempontjából a helyzet az alábbiak szerint írható le: ez a három hajógyár (Juliana, Cádiz és Manises) 192 100 000 euró adósságot halmozott fel az AESA-val szemben. Amikor a SEPI átvette a három vállalkozást, 192 100 000 eurós előleget nyújtott számukra (Cádiz: 120,8 millió; Juliana 47,2 millió; Manises 24,1 millió), amelyből ezek visszafizették az AESA-tól kapott kölcsöneiket. A kölcsönöket MIBOR plusz 8 pontos kamatláb mellett vették fel. Ugyanakkor a SEPI átvállalta az AESA 192 100 000 eurós hitelét. A különbség a 192 100 000 euró és az eljárás második kiterjesztésekor bejelentett 194 400 000 euró között (2 100 000 euró) a SEPI által a hajógyáraknak már korábban nyújtott kisebb kölcsönökből adódott.

(92)

Az állami támogatás szempontjából az értékelést arra az ügyletre kell összpontosítani, amely által állami forrásokat ruháztak át az államtól a kedvezményezettekhez, azaz, a SEPI 192 100 000 eurós kölcsönére a három vállalkozásnak: a Julianának, a Cádiznak és a Manisesnek. Az e között az összeg és az eljárás második kiterjesztésében bejelentett 194 400 000 közötti különbség, 2 100 000 euró a feltételezés szerint nem állami támogatás, mert nem lehetett megállapítani, hogy mikor és hogyan biztosították ezt az összeget.

(93)

Értékelni kell – ahogy a Bíróság a 40/85 (Boch) ügyben megállapította –, hogy hasonló körülmények között magánrészvényes adna-e hasonló kölcsönöket, figyelembe véve a haszon realizálásának lehetőségét és figyelmen kívül hagyva bármely társadalompolitikai, regionális, illetve szektoriális politikai elemet. Következésképp, a kérdés az, hogy egy normális piacgazdaságban egy magánbefektető – még akkor is, ha egy csoport nevében dönt – a befektetett tőke után elvárna-e egy elfogadható jövedelmezőséget. A Bíróság ugyancsak kimondta, hogy a megfelelő módszer annak megállapítására, hogy egy kölcsön állami támogatás-e, azon kritérium alkalmazása, amelynek értelmében meghatározandó, mely mértékben lenne képes a vállalkozás a magántőkepiacokon beszerezni a szükséges összegeket – ezt a módszert nevezik magánbefektetői tesztnek (27).

(94)

A Juliana, a Cádiz és a Manises éves beszámolói világosan tükrözik, hogy a három vállalkozás válságban volt. Valamennyi negatív könyv szerinti értéket mutatott 1998 végén és veszteségeket regisztrált 1999-ben. A könyvvizsgáló mind az 1998., mind az 1999. évi éves beszámolókban kinyilvánította, hogy a vállalatoknak részvényeseik támogatására van szükségük ahhoz, hogy továbbra is működésképesek maradjanak. Továbbá, nem voltak arra utaló jelek, hogy a hajógyárak nehéz pénzügyi helyzete javulóban lett volna.

(95)

Mindezért kijelenthető, hogy a magántőkepiacokon a három vállalkozás nem lett volna képes kölcsönhöz jutni. Vagyis ezek a kölcsönök nem állnák ki a magánbefektetői teszt próbáját. Ugyanazon okok miatt a SEPI nem várhatta, hogy kölcsöneit, kamataikkal együtt, számára visszafizetik. Következésképp, e forrásoknak a hajógyárak rendelkezésére bocsátása a SEPI által figyelmen kívül hagyta a magánbefektető elvét, és így a kölcsönök a három vállalkozásnak juttatott állami támogatást testesítenek meg. Ez az állami támogatás illegális volt, mert nem jelentették a Bizottságnak, és mivel sem a szerkezetátalakításhoz nyújtandó, sem semmilyen más típusú támogatásként nem engedélyezhető, nem összeegyeztethető a közös piaccal.

(96)

Spanyolország szerint a 192 100 000 eurós kölcsönt az IZAR – amely abban az időben vette át a Julianát, a Cádizt és a Manisest, és a vállalkozásokat fel is oszlatta – kamatokkal együtt 2000. szeptember 12-én visszafizette a SEPI-nek. Tehát ez az illegális támogatás megtérült. Azonban a Bizottság szándékában áll ezt az információt egy másik, a C 38/03 állami támogatást érintő ügy vizsgálatában felhasználni, amelynek tárgya, hogy milyen mértékben kedveztek a SEPI tőkeapportjai az IZAR-ba a kereskedelmi célú hajógyártásnak.

(97)

2000. július 20-án az AESA eladta a Bazánnak három maradék hajógyárát: a Puerto Realt, a Sestaót és a Sevillát (28).

(98)

Az eljárás kiterjesztéséről szóló határozatok két kérdést vetettek fel, mint amelyek értékelése szükséges az állami támogatás meglétének megállapításához. Az egyik, hogy az IZAR által az AESA-nak fizetett vételi ár piaci ár-e, és a másik, hogy a SEPI 252 425 000 eurós apportja az AESA-ba tiszteletben tartotta-e a piaci befektető elvét.

(99)

2000. július 18-án – két nappal azelőtt, hogy az AESA eladta hajógyárait (Sestao, Sevilla és Puerto Real) a Bazánnak – a SEPI elhatározta, hogy 252 425 000 euró tőkét apportál az AESA-ba. Ez a tőke 2000 szeptemberében került kifizetésre. Spanyolország megerősíti, hogy mivel a tőkét csak 2000 szeptemberében adták át, amikorra az AESA már eladta hajógyárait, nem torzíthatta a hajóépítés területén folyó versenyt.

(100)

A 2000. évi éves beszámolója szerint az AESA 309 millió eurót apportált három hajógyárába, mielőtt azokat eladta a Bazán/IZAR-nak. A hajógyárak éves beszámolójából kiderül, hogy a tőkeapport adósságtörlés révén ment végbe. Spanyolország megerősítette, hogy az AESA „rendezte” a hajógyárak adósságait, mielőtt eladta azokat a Bazánnak, „hogy a hajógyárak értékét jobban lehessen érvényesíteni”, de nem szolgált semmilyen számadattal.

(101)

Az adósság rendezése után, az AESA 1-1 pesetáért eladta a vállalkozásokat a Bazánnak. Az eladási ügylet 198 millió euró könyv szerinti veszteséget okozott az AESA-nak. Egyéb, a hajóépítési tevékenységből eredő veszteségekkel együtt, az AESA összes vesztesége 2000-ben 271 millió euróra rúgott. A SEPI tőkeapportja nélkül, az AESA 2000 végére 259 millió eurós negatív saját tőkével rendelkezett volna, és a társasági törvény értelmében felszámolásra került volna.

(102)

Az értékelendő kérdés, a fentiekben megállapítottak szerint, abban áll, hogy hasonló körülmények között egy magán-részvénytulajdonos apportálta volna-e a tőkét, és a befektetett tőke után elvárhatott volna-e egy elfogadható jövedelmezőségi százalékot.

(103)

Először, nyilvánvaló, hogy az AESA az apportált tőkével nem tudott volna elfogadható nyereséget előállítani, hiszen a forrást a hajógyárai adósságainak rendezésével kapcsolatos költségek és a hajógyáraknak a Bazánnak való eladásából következő veszteségek fedezésére fordította. Sőt, az AESA vállalatcsoport, amely semmilyen más típusú tevékenységet nem folytat, ezért nem is képes saját haszonra szert tenni. Azt is ki lehet zárni, hogy az intézkedések végső kedvezményezettjei, a Bazán/IZAR tulajdonában álló hajógyárak – utolsó eredményeik miatt, és szerkezetátalakítási intézkedések híján – képesek elfogadható teljesítményt produkálni. Ezt igazolják az IZAR utolsó éves beszámolói is, amelyek megállapítják, hogy kereskedelmi célú hajógyárai veszteségesek voltak 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben.

(104)

Ezért következtetni lehet arra, hogy a SEPI tőkeapportja az AESA-ba nem tartotta tiszteletben a piaci befektető elvét, és állami támogatást valósít meg.

(105)

Erre vonatkozóan ki kell emelni, hogy az AESA, amikor 309 millió euróért rendezte hajógyárai adósságát, ugyanekkora összeggel javította azok pénzügyi helyzetét. Megállapítható, hogy mivel az AESA adósságának rendezése nem járt semmilyen készpénzes kifizetéssel, a SEPI 2000. július 18-i döntése 252 425 000 euró apportjáról az AESA-ba, bár az összeg csak 2000 szeptemberében került kifizetésre, lehetővé tette az AESA számára az adósságok azonnali törlését és a csődbejelentés elkerülését.

(106)

Az állami támogatás szempontjából, a támogatás odaítélése megtörtént a SEPI 2000. július 18-i döntésével a tőkeapportról, hiszen ez a döntés előzetes feltételét képezte annak, hogy az AESA könnyíthessen a hajógyárak adósságain. A támogatás végső kedvezményezettjei a hajógyárak voltak, mivel a művelet eredményeként a hajógyárak törölhették adósságaikat az AESA-val.

(107)

Az AESA adósságainak törlése 309 millió euróval könnyítette az érintett hajógyárak pénzügyi helyzetét. A Bizottság azonban csak a SEPI tőkeapportját értékeli, amely ennél az ügyletnél 252 425 000 euró. Ez a támogatás illegális volt, mivel nem jelentették a Bizottságnak, és mivel nem összeegyeztethető a közös piaccal, mert sem a szerkezetátalakításhoz nyújtandó, sem semmilyen más típusú támogatásként nem engedélyezhető.

(108)

És bár levonható a következtetés, hogy nem tartották tiszteletben a piacgazdasági befektető elvét, Spanyolország is hivatkozik a rendezett bezárást biztosító tőkeapport végrehajtásának jogára, a Lanerossi ítéletben (29) megfogalmazottak szerint. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy Spanyolország érvelése az alábbi okok miatt nem fogadható el:

(109)

Elsősorban, a Lanerossi ítélet nem vág össze ezzel az esettel, mivel az adósság elengedésének köszönhetően a tőkeapport által kedvezményezett három hajógyár most is működik, és a legkevésbé sem tervezték bezárásukat a támogatás odaítélésének időpontjában sem.

(110)

Továbbá, ha a spanyol érvelést az AESA, és nem a három utolsó hajógyárának bezárásának szempontjából vesszük figyelembe, megállapítható, hogy az AESA bezárásának eljárása csak 2002 közepén indult meg. Továbbá, a Bíróság a Lanerossi ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy ha egy állami befektető tőkeinjekciói előtt még hosszú távon sincsenek jövedelmező kilátások, akkor a tőkeapport támogatásnak tekintendő. Ebben az esetben erről van szó, hiszen nem várható, hogy a SEPI valaha is ellenszolgáltatást kap az után a tőke után, amelyet az AESA-n keresztül biztosított a kereskedelmi célú hajóépítő vállalkozások számára. Végezetül rá kell mutatni, hogy az AESA bezárásának költségei, Spanyolország állítása szerint, a kereskedelmi célú hajógyárak 1994–1998 közötti szerkezetátalakításához kapcsolódó szociális kiadásokból tevődnek össze. E kiadások fedezését szolgáló bármely más támogatás a szerkezetátalakításhoz nyújtott támogatás engedélyezéséről szóló 1997. évi bizottsági határozat megszegését jelentené.

(111)

A kérdést, hogy vajon a vételi ár az IZAR-nak nyújtott állami támogatás volt-e, az eljárás első, 2001. november 28-i kiterjesztése vetette fel. Azért lehetett ilyen módon állami támogatást nyújtani, mert miután az AESA eladta a hajógyárait a Bazánnak, kiürült és gyakorlatilag semmilyen tevékenységet nem folytatott. Ezért a spanyol hatóságok szemében csábítónak tűnhetett a lehetőség, hogy minél több működőtőkét apportáljanak az AESA-ból ennek hajógyáraiba, és ebből következően abba a vállalkozásba, amely át fogja venni a kereskedelmi célú hajógyárakat – tehát a Bazánba. Szintén nyilvánvalónak tűnik, hogy nagyon csekély a valószínűsége, hogy e három hajógyár piaci értéke egyenként pontosan ugyanannyi, 1 peseta lenne.

(112)

Az eljárás alatt Spanyolország adatokkal szolgált, amelyek értelmében a vállalatok könyv szerinti értéke az alábbiak szerint alakult: 91 100 000 euró (Sestao); 37 800 000 euró (Sevilla) és 68 800 000 euró (Puerto Real), összesen 197 700 000 euró. Továbbá Spanyolország szerint a három hajógyár piaci értéke az alábbi lehetett: egyenként […], […] illetve […] euró, ami összesen […] eurót tenne ki.

(113)

Az előbbiekben kifejtettek szerint, a hajógyárankénti 1 pesetás ár nem volt éppen piaci ár, és elméletben, amennyiben a spanyol becsült piaci érték helyes, […] nettó nyereséget hozott a Bazán/IZAR-nak.

(114)

Ennek ellenére, mivel nem került megállapításra, hogy a Bazán/IZAR nyeresége közvetlenül tartalmazta volna a SEPI forrásait vagy állami forrást, a Bizottság nem úgy ítéli meg, hogy a hajógyárankénti 1 pesetás árat fel lehet használni a vásárlónak, a Bazán/IZAR-nak nyújtott állami támogatás meglétének megállapítására.

(115)

A négy vállalkozást (Astano, Cádiz, Juliana és Manises) a SEPI 2000. július 20-án egyenként 1 pesetáért eladta a Bazánnak. Az eljárás első kiterjesztésében a Bizottság kétségeknek adott hangot azt illetően, hogy ez piaci ár lenne, ezért lehet, hogy a Bazán/IZAR számára nyújtott állami támogatásról volt szó. Az eljárás második kiterjesztésében a Bizottság megállapította, hogy e vállalkozások összesített könyv szerinti értéke negatív volt: mínusz 68 200 000 euró. Mivel a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy ez az összeg szerepelt-e veszteségként a Bazán/IZAR éves beszámolójában, a Bizottságnak kétségei voltak azt illetően, hogy a SEPI apportálta-e azt az összeget a négy vállalkozásba a Bazánnak történő átadás céljából.

(116)

A könyv szerinti értékek tekintetében Spanyolország tájékoztatta a Bizottságot, hogy az átruházott vállalkozások összesített könyv szerinti értéke az átruházás pillanatában negatív volt: mínusz 68 200 000 euró. Úgy tűnik azonban, hogy ez az összeg a Bazán/IZAR 2000. évi éves beszámolójában veszteségként szerepel, szemben az eljárás második kiterjesztésében állítottakkal (30).

(117)

Az ár tekintetében, Spanyolország hihető információt adott, amely szerint a négy vállalkozás mindegyike negatív piaci árral rendelkezett. Ezért levonható a következtetés, hogy mivel az ár nem volt túl alacsony, nem képviselt állami támogatást a Bazán/IZAR számára.

(118)

Mivel igazolódtak a kételyek az állami hajógyáraknak nyújtott újabb állami támogatások tekintetében, a Bizottságnak értékelnie kell, hogy az eljárás második kiterjesztésében megállapítottaknak megfelelően, az 1997-ben megítélt szerkezetátalakítási támogatás részben összeegyeztethetetlen és visszakövetelendő.

(119)

Ezzel kapcsolatban, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy tekintetbe véve Spanyolország és az IZAR észrevételeit a jelen eljárás keretében, nincsenek olyan érvek, amelyek alapján az 1997-ben engedélyezett támogatást részben összeegyeztethetetlennek lehetne ítélni. Ennek oka, hogy a támogatást engedélyező határozatnak (31) megfelelően, a Bizottság azon joga, hogy az 1997-ben engedélyezett támogatás visszafizetését kérje, az utolsó, 1999. október 13-i, ellenőrző jelentéssel (32) megszűnt. Ezért az 1997-ben jóváhagyott támogatás az ellenőrzési időszak lejártával tényleges támogatássá változott.

(120)

A hajógyárak, amelyek a fentiekben megállapított illegális támogatásban részesültek, jelenleg az IZAR tulajdonát képezik, ezért az illegális támogatást az IZAR-nak kellene visszafizetnie. A hajógyárak tulajdonának átruházása – az AESA-tól, illetve a SEPI-től az IZAR-nak – nem jelenti azt, hogy a támogatás visszafizetése az érintett hajógyárak előző tulajdonosát terheli. Ennek oka, hogy a vállalkozások nem piaci feltételek mellett, és nem nyílt és átlátható pályázatok útján jutottak az IZAR birtokába, hanem egy csoporton belül, a SEPI-ben végrehajtott vállalkozásátszervezés formájában, és szimbolikus ár használatával. A Bíróság a közelmúltban két olyan ítéletet hozott (33), amelyekben, amennyiben a vállalkozások megvételére megkülönböztetéstől mentes versenyfeltételek mellett és a piaci áron kerül sor (azaz, azon a legmagasabb áron, amelyet a magánbefektető kész lenne megadni a vállalatért az adott helyzetben és normális piaci körülmények között), különösen, ha előzőleg állami támogatásban részesültek, a támogatást piaci áron értékelte és azt beszámította a piaci árba. Csak ilyen körülmények között lehetséges, hogy a pályázatokon nyertes vállalkozásokra ne kelljen úgy tekinteni, mint amelyek a többi piaci szereplővel szemben előnyben részesültek. Következésképp nem lehet tőlük azt kérni, hogy még egyszer fizessenek a kérdéses támogatásért. A szóban forgó eset tényeinek leírásából nyilvánvaló, hogy e feltételek itt nem teljesülnek. Továbbá, a C-328/99 és C-399/00 Italia és SIM 2 Multimedia SpA kontra Bizottság összevont ügyekben (34) hozott ítéletének 38. bekezdésében, a Bíróság hangsúlyozta, hogy egy illegális támogatásokban részesülő vállalat üzletrészeinek egyik részvényese által egy harmadik személy számára történt eladása nem esik a támogatások visszafizetését előíró rendelkezés hatálya alá. Jelen esetben a SEPI állami csoport tulajdonában álló Bazán/IZAR üzletrészeket vásárolt olyan vállalkozásokban, amelyek szintén a SEPI-csoport tagjai voltak, és ezek jogi személyiségét megszüntette. A korábban (részvénytársaságként) jogi függetlenséget élvező hajógyárak jogutódjaként, az IZAR kedvezményezetté vált, és vissza kell térítenie a hajógyáraknak nyújtott támogatásokat.

(121)

Abban az esetben, ha a hajógyárakba juttatott tőkeapport a Bazánnak nyújtott támogatásnak tekintendő, Spanyolország kijelenti, hogy e támogatásra a 296. cikkből következően került sor, és így nem tartozik az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok alkalmazási területéhez, mivel a hajógyárak megvételének időpontjában a Bazán katonai célú vállalkozás volt.

(122)

A 296. cikk (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy: „A tagállamok megtehetik az alapvető biztonsági érdekeik védelme érdekében általuk szükségesnek tartott, fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedéseket; ezek az intézkedések nem befolyásolhatják hátrányosan a közös piacon belüli versenyfeltételeket a nem kifejezetten katonai célra szánt termékek tekintetében.” A Bizottság már a KSG szerkezetátalakításához nyújtandó támogatásról szóló határozatában (35) kijelentette, hogy „Éppen ellenkezőleg, amikor a 87. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásként meghatározható valamely intézkedés érinti mind a katonai célú termelést mind a kereskedelmi vagy kettős célú termelést, akkor ez teljességében nem indokolható a 296. cikk alapján. A Bizottság nem osztja a holland és a spanyol hatóságok nézőpontját abban az értelemben, hogy katonai aspektusai miatt a 296. cikk a teljes intézkedést lefedi, még akkor is, ha nyilvánvalóan befolyásolja a nem katonai szektorokban folyó versenyt. Ez az értelmezés jól látható ellentmondásban van a cikk megfogalmazásával.”

(123)

A határozat továbbá megerősíti: „Világos tehát, hogy az intézkedések ténylegesen befolyásolták a kereskedelmi célra szánt termékek értékesítésének feltételeit. Ezért az intézkedések értékelésekor a Bizottságnak, a szokásos gyakorlatnak megfelelően, olyan mértékben kell figyelembe vennie az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályokat, amennyire az intézkedések a 296. cikkben nem említett termékek piacain torzítják a versenyt, vagy azzal fenyegetnek.”

(124)

A Bizottság megállapítja, hogy a jelenleg IZAR néven működő Bazán most katonai és kereskedelmi célú hajóépítő tevékenységet folytat. A Bazán által felvásárolt hajógyáraknak nyújtott támogatás közvetlenül és kizárólag a kereskedelmi célra szánt hajók előállításához kapcsolódott. Utalva a mostani esetben elért eredményeire és a KSG-ről szóló határozatra, a Bizottság megállapítja továbbá, hogy a kereskedelmi célú hajógyártásra a Szerződés 87. cikke vonatkozik, és nem kaphat a 296. cikk alapján felmentést csak azért, mert a hajógyárakat megvásárló vállalkozás, a Bazán, a vétel időpontjában kizárólag katonai célú termelést folytatott.

(125)

A C 38/03 (ex NN 10/03) ügyben megindítandó eljárásról szóló határozat (44) és további bekezdéseiben számos követelményt sorol fel, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a EK-Szerződés 296. cikkét alkalmazni lehessen. Bár a spanyol hatóságok jól ismerik e követelményeket, semmilyen bizonyítékot nem nyújtottak be a Bizottságnak arról, hogy a fent leírt intézkedések célja a katonai felszerelések gyártásának előmozdítása volt.

(126)

Komoly érvekkel alátámasztva nem lehet kétségbe vonni, hogy a kereskedelmi célú hajógyárak fennmaradásához hatalmas tőkeinjekciók váltak szükségessé. Annak puszta ténye, hogy a hajógyárakat eladták egy hadihajó-építő vállalkozásnak, nem változtat ezek típusán, és az a tény, hogy haditengerészettel kapcsolatos tevékenységet is folytató vállalkozás tulajdonában állnak, nem ad nekik katonai jelleget. Továbbá, Spanyolország elemi érdekei nem sérülnének, ha tájékoztatással szolgálna e hajógyárakról. Jelen esetben Spanyolország egyszerűen nem adott semmiféle hihető magyarázatot arra, hogy hogyan sérülnének alapvető biztonsági érdekei, és semmilyen lényegi információval nem szolgált.

1.

A SEPI az AESA-tól 1999. december 28-án megvásárolja a Cádiz, Juliana és Manises három vállalkozást a piaci árnál 55 948 000 euróval magasabb áron, és ezzel végső soron az AESA maradék hajógyárainak, a Sestaónak, a Sevillának és a Puerto Realnak kedvez.

2.

A SEPI 1999. december 28-án 192 100 000 euró összeget kölcsönöz három válságban lévő vállalkozásnak: a Cádiznak, a Julianának és a Manisesnek.

3.

A SEPI 2000 szeptemberében 252 425 000 eurót apportál az AESA-ba, és ezzel végső soron a három vállalkozásnak, a Sestaónak, a Sevillának és a Puerto Realnak kedvez.