9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/1

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/2

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 325. cikkének (5) bekezdésére,

—

tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – a csalás elleni küzdelem – 2014. évi éves jelentés” című, 2015. július 31-i jelentésére (COM(2015)0386) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2015)0151, SWD(2015)0152, SWD(2015)0153, SWD(2015)0154, SWD(2015)0155 és SWD(2015)0156),

—

tekintettel az OLAF 2014. évi éves jelentésére,

—

tekintettel az OLAF Felügyelő Bizottságának 2014. évi tevékenységi jelentésére,

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt,

—

tekintettel az Európai Unió költségvetésének 2014 végéig megvalósított védelméről szóló, 2015. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2015)0503),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A korrupció elleni küzdelem az EU-ban: az üzleti élet és a civil társadalom szempontjainak figyelembevétele” című, 2015. szeptember 16-i véleményére (CCMI/132),

—

tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, 2014. február 3-i jelentésére (COM(2014)0038),

—

tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló program (Hercule III program) létrehozásáról és a 804/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 250/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2013. július 17-i bizottsági javaslatra (COM(2013)0534),

—

tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet helyébe lépő, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2012. július 11-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0363),

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására (4), az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2010. május 18-i nyilatkozatára (5) és a korrupció elleni uniós küzdelemről szóló, 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

—

tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel a héabevétel-kiesésről szóló, az Európai Bizottság által megrendelt 2015. évi jelentésre,

—

tekintettel az uniós kohéziós kiadások terén fennálló közbeszerzési problémákról szóló számvevőszéki különjelentésre,

—

tekintettel az Európai Bíróság által a C-105/14. számú (Taricco és mások) ügyben hozott ítéletre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottságvéleményére (A8-0026/2016),

A.

mivel a tagállamok és a Bizottság közösen felelősek az uniós költségvetés mintegy 80 %-ának végrehajtásáért; mivel elsődlegesen a tagállamok felelősek a saját források – többek között héa és vámok formájában történő – beszedéséért;

B.

mivel a megfontolt közkiadásoknak és az EU pénzügyi érdekei védelmének központi helyet kell elfoglalniuk az uniós politikában a polgárok bizalmának növelése érdekében, pénzük megfelelő, hatékony és eredményes felhasználásának biztosítása által; mivel ezt a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást össze kell kapcsolni a „minden euró lehető legjobb felhasználása” megközelítéssel;

C.

mivel a jó teljesítmény eléréséhez hozzátartozik, hogy a teljesítmény-ellenőrzéseken keresztül rendszeresen értékeljék a bemeneteket, kimeneteket, eredményeket és hatásokat;

D.

mivel a tagállamok jogi és adminisztratív rendszereinek sokfélesége megnehezíti a szabálytalanságok leküzdését és a csalás elleni küzdelmet, és ezért a Bizottságnak meg kell sokszoroznia az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a csalás és a korrupció elleni küzdelem ténylegesen megvalósuljon, valamint kézzelfoghatóbb és kielégítőbb eredményekre vezessen;

E.

mivel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) feladata az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a csalások, korrupció és más illegális tevékenységek kivizsgálásával; mivel Felügyelő Bizottságát azért hozták létre, hogy vizsgálati feladatai végrehajtásának rendszeres nyomon követése révén megerősítsék és garantálják az OLAF függetlenségét; mivel a Felügyelő Bizottság a főigazgató által a 883/2013/EU, Euratom rendelet 7. cikke (8) bekezdésének megfelelően rendelkezésre bocsátott információk alapján nyomon követi az eljárási garanciák alkalmazásával és a vizsgálatok időtartamával kapcsolatos fejleményeket;

F.

mivel a korrupció minden tagállamban jelen van, és évente mintegy 120 milliárd euróval károsítja meg az EU költségvetését, amint azt a Bizottság az Európai Unió korrupcióellenes politikájáról szóló, 2014 februárjában közzétett első jelentésében megállapítja;

G.

mivel a korrupció segítheti a szervezett bűnözői vagy terrorista hálózatok tevékenységeinek finanszírozását; mivel a korrupció egyúttal megrendíti a polgárok intézményekbe és demokratikus eljárásokba vetett bizalmát;

H.

mivel – azon a civilizációs előfeltevésen túlmenően, hogy a jogállamiság bizonyos etikai elvárásokat is támaszt – a csalás és a korrupció leküzdése hozzájárul az Unió versenyképességéhez a globális gazdaságban;

1.

tudomásul veszi a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – a csalás elleni küzdelem – 2014. évi éves jelentés” című jelentését; kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló éves jelentéseiben hamarabb válaszoljon a Parlament kéréseire;

2.

megjegyzi, hogy a jelentett szabálytalanságok összértéke mintegy 3,24 milliárd eurót tesz ki. hangsúlyozza, hogy a 2014-ben jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok teljes pénzügyi hatása 36 %-kal nagyobb volt mint 2013-ban, míg az ilyen szabálytalanságok száma 48 %-kal nőtt; hangsúlyozza, hogy a kiadásokhoz kapcsolódó 2,27 milliárd eurónyi jelentett szabálytalanság az összes kifizetés 1,8 %-ának felel meg;

3.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak 2014-ben jelentett 16 473 szabálytalanságból 1 649 volt csalárd, amely 538,2 millió euró összeget érintett; megjegyzi, hogy a kiadásokhoz kapcsolódó csalárd szabálytalanságok 362 millió eurót érintettek, ami az összes kifizetés 0,26 %-át teszi ki, a bevételekhez kapcsolódó csalárd szabálytalanságok pedig 176,2 millió eurót érintettek, ami a 2014-ben beszedett hagyományos saját források bruttó összegének 0,88 %-át teszi ki;

4.

hangsúlyozza, hogy a 2014-ben jelentett nem csalárd szabálytalanságok teljes pénzügyi hatása 47 %-kal nagyobb volt mint 2013-ban, míg számuk 5 %-kal csökkent; megjegyzi továbbá, hogy a kiadásokhoz kapcsolódó nem csalárd szabálytalanságok az összes kifizetés 1,54 %-át, a bevételekhez kapcsolódó nem csalárd szabálytalanságok pedig a 2014-ben beszedett hagyományos saját források 3,66 %-át érintették;

5.

sürgeti a Bizottságot, hogy vállaljon teljes felelősséget az uniós költségvetésből jogosulatlanul kifizetett pénzeszközök visszafizettetéséért, valamint a saját források beszedésének javításáért, és a jelentéstétel vonatkozásában dolgozzon ki minden tagállamra nézve egységes elveket annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő, összehasonlítható és pontos adatok gyűjtését;

6.

kiemeli, hogy a nem csalárd szabálytalanságok gyakran állnak összefüggésben a bonyolult szabályok és követelmények ismeretének hiányával; úgy véli, hogy a szabályok és eljárások tagállamok és Bizottság általi egyszerűsítése csökkenteni fogja az ilyen szabálytalanságok számát; úgy ítéli meg, hogy a szabálytalanságok – többek között a csalás – elleni küzdelem tudatosságot igényel minden intézményi testületben európai, nemzeti, regionális és helyi szinten, valamint a nyilvánosság körében; megjegyzi, hogy létfontosságú egy olyan kultúra kialakítása, amelynek köszönhetően megelőzhető és felszámolható a csalás az alapok végrehajtásában érintett valamennyi intézményben és testületben, és felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a bevált gyakorlatok cseréjét;

7.

emlékeztet, hogy a pénzügyek fenntarthatóbb alapokra helyezésére irányuló célkitűzéssel a tagállamok folyamatos költségvetési konszolidációra és megszorításokra kényszerülnek, és határozottan úgy véli, hogy minden rendelkezésre álló forrásra szükség van ahhoz, hogy a tagállamokban beruházásokat lehessen végrehajtani a fenntartható gazdasági növekedés előmozdítása céljával; úgy véli, hogy az összes vonatkozó szakpolitikai eszköz bevetésével – például bűnügyi nyomozással, megbízható elemzési modellek kidolgozásával, és a Bizottság elégtelen politikájával összefüggő fogyatékosságok és kudarcok orvoslásával – minden szükséges lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy a kereskedelempolitika és a kapcsolódó előirányzatok terén megelőzzünk és megakadályozzunk minden csalást; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek még nagyobb erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy az EU költségvetéséből származó pénzösszegek helyes, az európai növekedéshez és foglalkoztatáshoz hozzájáruló módon kerüljenek felhasználásra, és hogy a csalások feltárását követően visszaköveteljék a vámtartozásokat; általánosságban hangsúlyozza, hogy a tiltott kereskedelem és pénzmozgás elleni küzdelem továbbra is határozott prioritás az EU és a tagállamok számára egyaránt;

8.

üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a csalás elleni többéves stratégiát, amely segítséget nyújt az egyes tagállamok által bejelentett szabálytalanságok számát illető jelentős különbségek kiküszöbölésében;

9.

aggodalommal állapítja meg, hogy a hagyományos saját források csalás által érintett összege 191 %-kal magasabb volt 2014-ben, mint 2013-ban, a nem csalárd szabálytalanságok által érintett összeg pedig 146 %-kal magasabb volt 2014-ben, mint az előző évben;

10.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hagyományos saját források 2014. évi tagállamonkénti átlagos – a csalárd és nem csalárd szabálytalanságokat egyaránt tartalmazó – visszafizetési rátája 24 %, ami az eddigi legalacsonyabb arány; sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsabban fizettessék vissza a visszafizetendő összegeket, és különösen sürgeti azokat a tagállamokat, amelyeknek a legnagyobb összegeket kell visszafizettetniük, hogy javítsák ezirányú fellépésüket;

11.

aggódik a héa-hiány és a héa-beszedés kapcsán keletkező becsült adókiesés miatt, amely 168 milliárd eurót tett ki 2013-ban; hangsúlyozza, hogy a becsült átlagos héa-kiesés a 2014-ben megvizsgált 26 tagállam közül 13-ban meghaladta a 15,2 %-ot; rámutat, hogy a Bizottság nem fér hozzá a tagállamok között az úgynevezett körhintacsalások megelőzése és felszámolása érdekében megosztott információkhoz; felhívja valamennyi tagállamot, hogy vegyen részt az EUROFISC hálózatban, annak minden tevékenységi területén, a csalás elleni küzdelem szempontjából hasznos információk cseréjének megkönnyítése érdekében; megismétli, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok által hozott intézkedések ellenőrzésére és felügyeletére; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben éljen végrehajtási hatáskörével mind a tagállamok ellenőrzése, mind támogatása terén a héa-csalás és az adókikerülés elleni küzdelmük során; tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2013 óta a gyorsreagálási mechanizmust alkalmazza a kiterjedt és hirtelen héa-csalás kezelésére;

12.

biztatja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan mechanizmust, amely az adók kikerülése helyett az adók szabályos megfizetésére ösztönzi a vállalkozásokat;

13.

megállapítja, hogy az Eurojust és az Europol egyre több koordinációs központot támogat; üdvözli a Vertigo 2 és 3 határokon átnyúló műveletek eredményeit és a német, lengyel, holland, brit, belga, spanyol, cseh és svájci bűnüldözési és igazságügyi hatóságok közötti hatékony együttműködést, amely hozzávetőlegesen 320 millió euró adó, többek között héa elcsalásáért felelős bűnözői hálózatok semlegesítéséhez vezetett;

14.

aggodalmát fejezi ki a vámellenőrzések és az uniós költségvetés saját forrásának minősülő adók ehhez kapcsolódó behajtása miatt; emlékeztet, hogy a tagállamok vámhatóságai végzik el azokat az ellenőrzéseket, amelyek célja kideríteni, hogy az importőrök betartják-e a vámokra és a behozatalra vonatkozó jogszabályokat, és hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék kimutatta, hogy ezen ellenőrzések minősége tagállamonként eltérő; felhívja a Bizottságot, hogy ismételten frissítse a 2014-ben kiadott Vámellenőrzési útmutatót a Számvevőszék által kimutatott hiányosságok – például a más tagállamokban nem vámkezelt importáruk kezelésével kapcsolatos problémák – megszüntetése érdekében;

15.

aggodalommal állapítja meg, hogy az uniós kiadásokhoz kapcsolódó, csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma 2014-ben csak 4 %-kal csökkent, miután 2013-ban 76 %-kal nőtt; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést a csalárd szabálytalanságok számának csökkentése érdekében, de ne az ellenőrzési szabványok kárára;

16.

aggódik amiatt, hogy a közvetlen kezelésű uniós alapok vonatkozásában jelentett nem csalárd szabálytalanságok száma folyamatosan nő, mind az esetek számát, mind az érintett összegeket illetően; meglepődve tapasztalta, hogy az előző évhez képest megnégyszereződött a 2014-ben jelentett csalárd szabálytalanságok száma, és kéri a Bizottságot, hogy adjon erre részletes magyarázatot, illetve tegye meg a szükséges lépéseket e tendencia megfékezésére;

17.

aggályosnak tartja, hogy 2014-ben a vidékfejlesztési ágazat adta a bejelentett csalárd szabálytalanságok legnagyobb számát, és 2013-hoz képest itt volt a legnagyobb a növekedés; rámutat, hogy a természeti erőforrások (mezőgazdaság, vidékfejlesztés és halászat) tekintetében jelentett összes csalárd szabálytalanság közel 71 %-ának a forrása Magyarország, Lengyelország, Olaszország és Románia;

18.

tudomásul veszi, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) vonatkozásában a tagállamok visszafizettetési aránya az átlagnál alacsonyabb, és a 2009-ben felderített szabálytalanságok kevesebb mint fele került behajtásra 2014 végéig; rámutat, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok között a Közös Agrárpolitika keretében feltárt szabálytalan kifizetések összegeinek visszafizettetési képessége vonatkozásában, és sürgeti Bulgáriát, Franciaországot, Görögországot és Szlovákiát, hogy jelentősen javítsák eredményeiket; elismeri, hogy az elszámolási mechanizmus (50/50 szabály) erőteljesen ösztönzi a tagállamokat arra, hogy mielőbb visszafizettessék a kedvezményezettekkel az EMGA-ból kapott jogosulatlan kifizetéseket; sajnálja, hogy 2014 a harmadik egymást követő év, amelyben nőtt az EMGA-val kapcsolatos csalárd szabálytalanságok száma, és a negyedik egymást követő év, amelyben nőtt a vidékfejlesztés területén jelentett csalárd esetek száma; hangsúlyozza a források gyorsabb visszafizettetésének szükségességét;

19.

tudomásul veszi, hogy a közös halászati politikával kapcsolatos szabálytalanságok szintje 2014-ben visszatért a 2012. évi szinthez, a 2013-ban előforduló egyszeri csúcsérték után; megállapítja, hogy a 2010–2014-es időszak alatt a szabálytalanságok leggyakrabban felderített kategóriája a „Fellépés/projekt nem jogosult a támogatásra”, amelyet a „Közbeszerzési szabályok megsértése” kategória követ;

20.

megjegyzi, hogy a kohéziós politika 2007–2013-as programozási időszakában a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma 2014-ben 2013-hoz képest 5 %-kal nőtt (306 esetet jelentettek); komoly aggodalmát fejezi ki a csalárd szabálytalanságok által érintett összegek 2014-ben bekövetkezett, 2013-hoz képesti több mint 115 millió eurós, 76 %-os növekedése miatt, ami főként a Kohéziós Alap érintett összegei jelentős növekedésének (660 %) tudható be; megállapítja, hogy a kohéziós politika területén 2008 és 2014 között megállapított 74 csalási esetből 61-et (82 %) három tagállam – Németország (42 eset), Lengyelország (11 eset) és Szlovénia (8 eset) – jelentett; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy erre az időszakra a megállapított csalások aránya 14 tagállam esetében 0 %, ami kérdéseket vet fel e tagállamok ellenőrzési rendszereinek hatékonyságával kapcsolatban;

21.

aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy egy adott szabálytalanság elkövetése és feltárása, majd végül a Bizottságnak történő jelentése között eltelt teljes idő a kohéziós területen 3 év és 4 hónapra növekedett; emlékeztet, hogy a szabálytalanságok feltárását további eljárások követik (visszafizettetési felszólítások, OLAF-vizsgálatok stb.); sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt munkálkodjon a feltárás és a jelentéstétel hatékonyságának javításán;

22.

üdvözli, hogy összességében csökkent a bejelentett szabálytalanságok száma az előcsatlakozási támogatás esetében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az előcsatlakozási támogatási eszközhöz (IPA) kapcsolódóan a szabálytalanságok folyamatosan növekvő tendenciát mutatnak 2010 óta, mind az összegek, mind az esetek száma tekintetében, és hogy Törökország járul hozzá legnagyobb mértékben e negatív fejlődéshez, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a helyzet javítása érdekében, különösen az EU és Törökország közötti együttműködés bővítésére irányuló, küszöbön álló erőfeszítésekkel összefüggésben;

23.

aggodalommal állapítja meg, hogy a Parlament valamennyi tagállamban egységes jelentéstételi elvek megállapítására vonatkozó számos felhívása ellenére a helyzet továbbra sem kielégítő, és továbbra is jelentősek a különbségek az egyes tagállamok által jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok számában; úgy véli, hogy e probléma torzítja a jogsértések mértékének és az EU pénzügyi érdekei védelmének tényleges helyzetéről alkotott képet; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket, hogy megoldja a tagállamokban a szabálytalanságok feltárása tekintetében fennálló különböző megközelítések és az uniós jogi keret alkalmazása terén mutatkozó nem egységes értelmezések problémáját;

24.

üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy kétévente uniós korrupció elleni jelentést tesz közzé, és várakozással tekint a következő, 2016 elején megjelenő jelentés elé; kéri a Bizottságot, hogy illesszen be egy fejezetet az uniós intézmények teljesítményéről a korrupció elleni küzdelem terén, valamint hogy az eredendő kritikus tényezők, a veszélyeztetett területek és a korrupcióhoz vezető kockázati tényezők azonosítása érdekében végezzen további elemzést az uniós intézmények szintjén arra vonatkozóan, hogy milyen politikákat hajtanak végre;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy harmonizálja a „csalásgyanús esetek” jelentésének keretét, és állapítson meg szabályokat a tagállamokban az uniós források lehetséges csalárd felhasználásával kapcsolatban végrehajtott valamennyi igazságügyi eljárás jelentése tekintetében, külön feltüntetve a jelentésben az OLAF igazságügyi ajánlásain alapuló igazságügyi eljárásokat;

26.

felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a stockholmi programban meghatározott követelményeken alapuló, szigorú mutatókat és könnyen alkalmazható egységes kritériumokat magában foglaló rendszert a korrupció szintjének mérésére a tagállamokban és a tagállamok korrupció elleni politikájának értékelésére; aggodalmát fejezi ki a tagállamokból származó adatok megbízhatóságát és minőségét illetően; ezért felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosan a tagállamokkal az átfogó, pontos és megbízható adatok garantálása érdekében, szem előtt tartva az egységes ellenőrzési rendszer maradéktalan végrehajtásának célját; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy korrupciós indexet a tagállamok kategóriákba sorolása érdekében;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok által a korrupció elleni küzdelem terén vállalt kötelezettségek fokozatos és folyamatos teljesítésének megkönnyítése érdekében a korrupció elleni küzdelem terén elért eredmények éves értékelése keretében nyújtson pontos útmutatást a tagállamoknak;

28.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb mozdítsa elő a visszaélést bejelentő személyek Európai Unión belüli védelmének minimális szintjére vonatkozó jogszabályokat; felhívja az európai intézményeket személyzeti szabályzataik módosítására annak biztosítása érdekében, hogy azok ne csupán formálisan kötelezzék a tisztviselőket a szabálytalanságok bejelentésére, hanem megfelelő védelmet is szavatoljanak a visszaélést bejelentő személyek számára; felhívja azon európai intézményeket, amelyek még nem tették ezt meg, valamint más szerveket, hogy késedelem nélkül hajtsák végre a személyzeti szabályzatok 22. cikkének c) pontját; határozottan kéri, hogy valamennyi uniós intézmény fogadjon el belső szabályokat a visszaélések alkalmazottak általi jelentésére és az intézmények kötelezettségeire vonatkozóan, a középpontba állítva a visszaéléseket jelentő személyek védelmét; úgy véli, hogy ezeket a szabályokat kifejezetten ki kellene terjeszteni a nemzetközi megállapodásokkal, többek között a kereskedelmi egyezményekkel kapcsolatos csalásokat feltáró informátorokra;

29.

hangsúlyozza az információhoz való hozzáférés és a lobbizás átláthatóságának, valamint annak fontosságát, hogy uniós finanszírozással támogassák az e területen dolgozó független szervezeteket;

30.

úgy véli, hogy növelni lehetne az átláthatóság szintjét az uniós lobbizás jogalkotási alapjainak létrehozásával abból a célból, hogy a lobbitevékenységek önkéntes uniós nyilvántartásba vétele helyett az kötelező alapon történjen minden uniós intézmény vonatkozásában;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy összhangban a vonatkozó jogalappal, tartsa fenn a kifizetések megszakítására és felfüggesztésére vonatkozó szigorú politikáját; üdvözli, hogy a Bizottság új határozatot fogadott el a korai előrejelző rendszerről; várakozással tekint egy átfogó korai felismerési és kizárási rendszer létrehozására vonatkozó bizottsági javaslat elé; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa jobban a tagállamokat és a helyi hatóságokat politikájának végrehajtásáról, szem előtt tartva, hogy politikai megfontolások nem aknázhatják alá ezt a folyamatot;

32.

kéri ezért az EUMSZ 325. cikkének átfogó végrehajtását valamennyi uniós szakpolitikában, és nemcsak a csalásokra való reagálást, hanem azok megelőzését is; sürgeti az EUMSZ 325. cikkének, és különösen az éves jelentésekről szóló (5) bekezdésének betartását, amely jelenleg egyéves késésben van; sürgeti az uniós támogatások felhasználásának egyszerűsítését különösen a kohéziós politika területén; sürgeti az Unió és harmadik országok vagy szervezetek közötti, a csalás ellen regionális és nemzetközi szinten folytatott küzdelemmel kapcsolatos eljárások betartását és az e területen megkötött megállapodások ratifikálását; sürgeti a Parlament „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című 2013. október 23-i állásfoglalásában (7) szereplő, egy cselekvési tervre vonatkozó ajánlások nyomon követését, különös tekintettel a tagállamok által a szervezett csalás és bűnözés elleni küzdelem céljából tett intézkedések láthatóságára vonatkozó 130. sz. ajánlásra és a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás felszámolására irányuló, a 2014–2019-es időszakra vonatkozó általános cselekvési tervről szóló 131. bekezdésre (i–xxi. pont);sürgeti a pénzhamisítás elleni irányelv végrehajtásával kapcsolatos előzetes eredmények ismertetését; szorgalmazza továbbá az OLAF által a korrupció elleni küzdelemben használt eszközökről, valamint a csalás eredményeként kifizetett összegekkel kapcsolatos, tagállamok által végzett behajtási eljárások koordinálásáról való szélesebb körű tájékoztatást;

33.

kéri az EU-t, hogy nyújtson be tagsági kérelmet az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjához (GRECO);

34.

üdvözli azt a tényt, hogy 2014-ben 71 ország között 48 megállapodás volt érvényben a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról, míg további 49 országgal jelenleg folynak tárgyalások, ideértve az olyan nagyobb kereskedelmi partnereket is, mint például az Egyesült Államok és Japán, és kéri, hogy az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztassák e tárgyalások fejleményeiről; hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi érdekeinek védelmében, valamint a csalás hatékony leküzdése érdekében mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy a meglévő jogszabályokat ténylegesen végrehajtsák, és hogy mindegyik fél tiszteletben tartsa nemzetközi megállapodásait, és azok csalásra és a korrupcióra vonatkozó, szankciókat tartalmazó záradékait is; bátorítja a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt más országokkal a csalásellenes intézkedések kapcsán, és hozzon létre új adminisztratív együttműködési megállapodásokat; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is illesszen csalás- és korrupcióellenes záradékokat az EU által kötött valamennyi nemzetközi megállapodásba, ezzel is kikövezve az utat a fokozott együttműködés előtt a szervezett bűnözéssel, a csempészettel és a tiltott és illegális kereskedelem egyéb formáival szemben vívott küzdelemben;

35.

üdvözli, hogy az uniós makroszintű pénzügyi támogatási program (MFA) fontos szerepet játszott a reformok ösztönzésében az EU legszorosabb kereskedelmi partnerei esetében; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is tájékoztassa az Európai Parlamentet és a tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy a források teljes mértékben az alapvető rendelkezéseknek megfelelően, a regionális kohézióval és a regionális stabilitás előmozdításával összeegyeztethető módon kerüljenek felhasználásra, ezzel is csökkentve a visszafizetendő kölcsönök visszaélésszerű felhasználásának kockázatát; kéri annak hosszú távú értékelését, hogy a makroszintű pénzügyi támogatási programok milyen hatást gyakorolnak a korrupció és a csalás leküzdésére a kedvezményezett országokban;

36.

ismételten felhívja a tagállamok számvevőszékeit, hogy tegyék közzé az uniós források elköltésére vonatkozó nemzeti nyilatkozataikat;

37.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját szintjükön fejlesszenek ki egymással összekapcsolt adatbázisokat a kohéziós politika terén felmerülő – többek között a közbeszerzésekből származó – szabálytalanságokról, mivel az ilyen adatbázisok alapot tudnak biztosítani a szabálytalanságok gyakoriságának, súlyosságának és okainak, valamint a csalárd szabálytalanságok esetében érintett összegek érdemi és átfogó elemzéséhez; kiemeli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a Bizottságot megfelelő módon és időben, pontos és összehasonlítható adatokkal lássák el, az adminisztratív terhek aránytalan növelése nélkül;

38.

kiemeli a szabálytalanságok összetett jellegét; véleménye szerint a Bizottságnak és a tagállamoknak határozottan fel kell lépniük a csalárd szabálytalanságokkal szemben; úgy véli, hogy a nem csalárd szabálytalanságokat adminisztratív intézkedésekkel kell kezelni, elsősorban átláthatóbb és egyszerűbb követelményekkel, a Bizottság által a tagállamoknak nyújtott több technikai támogatással, valamint a helyes gyakorlatok és a tanulságok fokozott cseréjével; úgy véli, hogy a hibaarányok kiszámításának módszerét uniós és tagállami szinten harmonizálni kell;

39.

üdvözli, hogy az előzetes és utólagos „közösségi ellenőrzések” egyre több szabálytalanságot tárnak fel, ezért úgy véli, hogy ezeket az ellenőrzéseket még jobban elő kell mozdítani;

40.

felhívja a tagállamok érintett hatóságait, hogy végezzenek jobb ellenőrzéseket, és használjanak fel minden rendelkezésre álló információt az uniós forrásokat érintő hibák és szabálytalan kifizetések elkerülése érdekében;

41.

ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza tovább felügyeleti szerepét audit-, ellenőrzési és vizsgálati tevékenységek, korrekciós cselekvési tervek és korai figyelmeztető levelek révén; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és aknázzák ki potenciáljukat a hibák felderítése és kijavítása érdekében, mielőtt költségtérítés iránti igénnyel fordulnának a Bizottsághoz; e tekintetben hangsúlyozza a megelőző intézkedések különleges értékét a kifizetések megakadályozása terén, mivel alkalmazásuk feleslegessé teszi a jogellenesen felhasznált pénzösszegek visszafizettetését célzó későbbi intézkedéseket;

42.

megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy dolgozzon ki egy rendszert az illetékes hatóságok közötti információcserére a két vagy több tagállam között megvalósuló tranzakciókra vonatkozó számviteli nyilvántartások egyeztetése érdekében, amelynek célja a strukturális és beruházási alapok keretein belül megvalósuló transznacionális csalások megelőzése, és ezáltal horizontális megközelítés kialakítása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén;

43.

üdvözli, hogy 2014-ben a Bizottság valamennyi szervezeti egysége kidolgozta és végrehajtotta csalás elleni stratégiáját; kéri az uniós ügynökségeket, végrehajtó ügynökségeket és közös vállalkozásokat, hogy tegyék ugyanezt; hangsúlyozza a csalásellenes koordinációs szolgálat (AFCOS) szerepét a csalás elleni küzdelemben; üdvözli, hogy Bulgária, Görögország, Horvátország, Málta és Szlovákia nemzeti csalás elleni stratégiát fogadott el, és felhívja az érintett tagállamokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül nyújtsák be csalás elleni nemzeti stratégiáikat; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon e stratégiák végrehajtását;

44.

ezenkívül nyomatékosan szorgalmazza a tagállamok és a Bizottság között a források kezelésével kapcsolatos szorosabb együttműködést; kéri a források kezelésében részt vevő hatóságok személyzetének, és különösen a csalásellenes koordinációs szolgálat (AFCOS) személyzetének átfogó képzését saját nemzeti csalás elleni stratégiáik kialakítása érdekében;

45.

üdvözli a Herkules III program első éves áttekintésének pozitív eredményeit; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az erre előirányzott költségvetés elégtelen lehet; további, teljesítményen alapuló információkat kér, különösen arról, hogy mennyiben járult hozzá az 55 konferencia és képzés a tagállamok által a csalás, a korrupció és az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységek ellen tett intézkedések eredményességéhez;

46.

megismétli, hogy az EUMSZ 325. cikkének (2) bekezdése értelmében a „tagállamok az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek”; véleménye szerint ez a rendelkezés nem teljesül az EU-ban; úgy véli, hogy a Bizottságnak horizontális politikát kellene kidolgoznia a csalás és a korrupció elleni küzdelemről; kiemeli, hogy a Bizottság a pénzeszközök hatékony felhasználásáért is felelős, ezért felhívja a Bizottságot, hogy léptessen életbe a belső teljesítményre vonatkozó követelményeket;

47.

szükségesnek tartja az európai polgárok nagyobb mértékű bevonását a programozásba és az ellenőrzésbe könnyen hozzáférhető tájékoztató eszközök által, főként nagy infrastrukturális projektek finanszírozása esetén; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy részvételi költségvetés kidolgozásának lehetőségét a polgároknak az európai alapok felhasználásának nyomon követésében való részvétele érdekében, valamint arra, hogy hozzon létre egy könnyen hozzáférhető elektronikus ablakot a csalások jelentésére;

48.

megjegyzi, hogy a szabálytalanságok meghatározása, besorolása, felderítése és jelentése továbbra is eltérő a tagállamokon belül és azok között, főleg a szabálytalanságok eltérő meghatározása miatt; véleménye szerint további összehangolásra van szükség, és e tekintetben üdvözli a Bizottság 2015. július 8-i felhatalmazáson alapuló rendeletét a szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstételről, amely kiegészíti a közös rendelkezésekről szóló rendeletet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki koherens stratégiákat a szabálytalanságok kezelésére és a csalás elleni küzdelemre a kohéziós politikában; kiemeli a csalárd szabálytalanságok elkerülésére a Bizottság által hozott megelőző és kiigazító intézkedéseket, beleértve 193 kifizetés megszakítását a kohéziós politika terén;

49.

emlékeztet, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet előírja, hogy az alapokat kezelő hatóságok hatékony és arányos csalás elleni intézkedéseket vezessenek be, amelyeket be kell építeni a nemzeti csalásellenes stratégiákba; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg megelőző fellépését; üdvözli e tekintetben a korai előrejelző rendszer létrehozását, és felszólít különösen az alapokat kezelő hatóságok technikai és adminisztratív kapacitásainak megerősítésére, szilárdabb ellenőrző rendszereket biztosítva, amelyek képesek a csalás kockázatát csökkenteni és növelni a felderítési kapacitást – többek között a kevésbé fejlett régiókban – anélkül, hogy felesleges pénzügyi és adminisztratív terheket okoznának; hangsúlyozza, hogy a megelőzésnek magában kell foglalnia az illetékes hatóságokon belül az alapok kezelésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat ellátó személyzet folyamatos képzését és támogatását, valamint biztosítani kell az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét; emlékeztet a helyi és regionális hatóságok és partnerek döntő fontosságú szerepére a csalás elleni küzdelemben, valamint az átláthatóság biztosítása és az összeférhetetlenség megelőzése terén;

50.

elismerését fejezi ki a Bizottság azon döntése kapcsán, hogy 2018-ban félidős értékelést hajt végre annak megállapítására, hogy a kohéziós politika új szabályozási szerkezete jobban megelőzi-e és csökkenti-e a szabálytalanságok – többek között a csalás – kockázatát, és várakozással tekint az irányítási és kontrollrendszerekre vonatkozó új szabályok hatásairól szóló részletes információk elé, mind a szabálytalanságok és a csalás kockázata, mind a politika általános végrehajtása tekintetében;

51.

felhívja a Bizottságot és az Európai Számvevőszéket, hogy úgy segítsék elő az ellenőrzési adatok átláthatóságát, hogy részletesebb információkat adnak ki a szakpolitikai területenként és ágazatonként a legjobb és a legrosszabb teljesítményt nyújtó tagállamokról, lehetővé téve ezzel a szereplők számára, hogy azonosítsák a leginkább segítségre szoruló területeket és ennek megfelelően alakítsanak ki intézkedéseket;

52.

üdvözli az Európai Bizottság az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2014. évi éves jelentésében (PIF-jelentés) szereplő nyilatkozatát, amely szerint mind a PIF-irányelv, mind az Európai Ügyészségről szóló rendelet „kiegészítené és megerősítené a jogi keretet, és jelentősen megerősítené a csalás elleni küzdelmet”; megismétli véleményét, miszerint mielőbb el kell fogadni a PIF-irányelvet, amelynek hatálya ki kelljen terjedjen a héára, és amely világosan meghatározná a pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményeket, a szabadságvesztéssel járó szankciók maximális szintjére vonatkozó minimumszabályokat és az elévülés minimumszabályait; emlékeztet a Taricco-ügyre, amelynek kapcsán az Európai Unió Bírósága ítéletében felhívja a figyelmet arra, hogy a héacsalás igenis beletartozik az 1995-ös PIF-egyezmény pénzügyi érdekeket sértő csalásra vonatkozó fogalommeghatározásába;

53.

hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészségről szóló rendeletet szintén mielőbb el kell fogadni, és kéri, hogy a Tanács ismertesse a tárgyalások késleltetésének okait;

54.

megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása miatti szabálytalanságok száma továbbra is magas; felhívja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül ültessék át nemzeti jogukba a közbeszerzésről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (8), amely kötelezővé teszi az e-közbeszerzést, valamint nyomon követési és jelentéstételi kötelezettségeket vezet be a közbeszerzési csalások és az egyéb súlyos szabálytalanságok megfékezésére; felhívja a Bizottságot, hogy tegye kötelezővé a kedvezményezettekre és főként az alvállalkozókra vonatkozó teljes dokumentáció közzétételét;

55.

kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza szigorúan a közbeszerzésekkel kapcsolatban a titoktartásra és a kizárásra vonatkozó intézkedéseket, végezzen minden esetben háttérvizsgálatokat, és alkalmazza a kizárási kritériumot, hogy összeférhetetlenség esetén kizárjon vállalatokat a részvételből, mivel ez lényeges az intézmények hitelességének védelméhez;

56.

kiemeli, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása jelentős hibaforrás volt a 2007–2013-as programozási időszakban, beleértve a közbeszerzés megkerülését is a küszöbértékek túllépésének elkerülése érdekében a szerződések kisebb tenderekre való felbontása és nem megfelelő eljárások alkalmazása révén; rámutat arra, hogy az új közbeszerzési irányelveket 2016 áprilisáig kell végrehajtani; kiemeli, hogy a szabálytalanságok előfordulásának csökkentése szükségessé teszi az irányelvek megfelelő tagállami végrehajtását; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az irányelvek megfelelő végrehajtásához; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az irányelvek végrehajtását; véleménye szerint az előzetes feltételek képesek a közbeszerzés javítására; hangsúlyozza az átlátható és hozzáférhető szabályok szükségességét;

57.

aggodalmának ad hangot a nagy infrastruktúraprojektek finanszírozásával kapcsolatos teljes átláthatóság hiánya miatt; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy olyan javaslat benyújtásának lehetőségét, amely kötelezővé tenné a nagy beruházásokra vonatkozó teljes számviteli és tervdokumentáció közzétételét, beleértve az alvállalkozókra vonatkozó dokumentumokat is;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a Lyon–Torino közötti nagy sebességű vasúti projekthez és az annak finanszírozásához kapcsolódó teljes dokumentációt;

59.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan adatbázist, amely a szabálytalanságokkal kapcsolatban alapot biztosít a közbeszerzési hibák gyakoriságáról, súlyosságáról és okairól szóló érdemi és átfogó elemzéshez; felhívja a tagállamok illetékes hatóságait, hogy fejlesszenek ki saját adatbázisokat, amelyek tartalmazzák a szabálytalanságokat – beleértve a közbeszerzés terén felmerülőket is –, és elemezzék azokat, valamint működjenek együtt a Bizottsággal ezen adatoknak a Bizottság munkáját elősegítő formában és időben történő átadása terén;

60.

megkérdőjelezi a közbeszerzési eljárások keretében elkövetett növekvő számú súlyos hiba nem csalárd jellegét, és kéri a Bizottságot, hogy legyen különösen éber e tekintetben, nemcsak oly módon, hogy párbeszédet kezd a tagállamokkal a meglévő és új közbeszerzési irányelvek jobb alkalmazása céljából, hanem oly módon is, hogy az érintett ügyeket további vizsgálat céljából benyújtja az OLAF-nak;

61.

emlékeztet arra, hogy vészhelyzetekben – mint például az alapoknak a menekültek javára történő felhasználásakor – gyakran merülnek fel kivételek a rendes közbeszerzési eljárások alól és kerül sor az alapokhoz való közvetlen hozzáférésre; sajnálja, hogy emiatt gyakran történtek visszaélések; felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyabban kövesse figyelemmel e kivételek alkalmazását és a beszerzések feldarabolásának elterjedt gyakorlatát, amely azt a célt szolgálja, hogy ne lépjék túl azt az értékhatárt, amely fölött kötelező a rendes közbeszerzési eljárások alkalmazása;

62.

megjegyzi, hogy „Az uniós kohéziós kiadások terén nagyobb erőfeszítés lenne szükséges a közbeszerzési problémák kezelésére” című, 10/2015. sz. különjelentésében a Számvevőszék közbeszerzéssel kapcsolatos eljárásokat elemez; megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályoknak való megfelelés elmulasztása hibákhoz vezet, amely késedelmes végrehajtást és pénzügyi korrekciókat eredményezhet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2016 végére biztosítsák az előzetes feltételrendszernek való teljes megfelelést a közbeszerzési jogszabályok tényleges alkalmazása tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a közbeszerzésre vonatkozó 2014-es irányelvcsomag nemzeti jogba történő megfelelő és gyors átültetését;

63.

sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a közbeszerzések során maradéktalanul használják ki az információs technológiai (IT) eszközök által kínált lehetőségeket, beleértve az e-közbeszerzés eszközeit, a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint a megelőző kockázatfelmérést; nagyra értékeli a Bizottság által kifejlesztett ARACHNE internetalapú csalásfelderítési rendszert, amelynek célja a legkockázatosabb projektek azonosítása egy kockázatmutató-együttes alapján, és felhívja a tagállamokat, hogy használják ezt az eszközt;

64.

hangsúlyozza a példamutatás fontosságát, és melegen üdvözli a teljesítményalapú költségvetés-tervezés végrehajtására irányuló intézményközi megközelítést; felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret tervezési, végrehajtási és ellenőrzési szakaszát a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvével összhangban valósítsa meg;

65.

megállapítja a további, folyamatos intézkedések fontosságát a csalárd szabálytalanságok elkerülése érdekében, ugyanakkor megismétli felhívását, hogy vezessenek be a programok formális értékelése helyett a teljesítményt előtérbe állító, új módszertant, összhangban az eredményekre összpontosító uniós költségvetés elvével; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg tevékenységeit a hatékonysági és eredményességi mutatók valamennyi programjában való alkalmazásával kapcsolatban, és hogy ne csak a hibaarányra összpontosítson; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ne csak a 3 fő kategórián – azaz a gazdaságosságon, a hatékonyságon és az eredményességen – munkálkodjon, hanem kezdjen el összpontosítani a három új alapelvre is (ökológia, egyenlőség és etika);

66.

felszólít a környezeti, gazdasági és társadalmi hozzáadott értékről készülő előzetes értékelés kötelező beépítésére az Unión belül és kívül finanszírozandó projektek kiválasztási folyamatába, és arra, hogy az értékelések eredményét, valamint a felhasznált mutatókat tegyék nyilvánossá és teljes mértékben hozzáférhetővé;

67.

megállapítja, hogy a teljesítményre vonatkozó jelentéstétel még mindig gyenge, és hogy szükség van arra, hogy rendszeresen értékeljék a bemeneti paramétereket (a program végrehajtásához szükséges pénzügyi, humán, anyagi, szervezeti és szabályozási eszközök), az outputot (a program eredményeit), az eredményeket (a program közvetlen hatásai) és a hatásokat (a társadalomban végbemenő hosszú távú változások);

68.

üdvözli a tagállami kapcsolattartó pontok hálózatának létrehozását, illetve a korrupcióellenes célkitűzések belefoglalását az európai szemeszter gazdasági kormányzás folyamatába;

69.

sürgeti a Bizottságot, hogy egyrészt haladéktalanul tegye közzé a dohánycégekkel kötött valamennyi megállapodás értékelését annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy azok mennyire hatékonyak az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalások és hamisítások elleni küzdelemben, másrészt értékelje e megállapodások megújításának célszerűségét;

70.

kiemeli az Európai Számvevőszék, a legfőbb ellenőrző intézmények, az Európai Bizottság és az irányító hatóságok szerepét a közkiadások szabályszerűségének és megfelelő teljesítésének ellenőrzésében; felhívja a Számvevőszéket és a Bizottságot, hogy javítsanak a tagállamok legfőbb ellenőrző intézményeivel folytatott együttműködésükön az ellenőrzött alapok és projektek körének és arányának kiterjesztése érdekében;

71.

aggódik az európai ombudsman megállapítása (9) miatt, miszerint a Bizottság – az Egészségügyi Főigazgatóság kivételével – „nem hajtja végre teljes körűen az ENSZ WHO átláthatóságra és dohánylobbira vonatkozó szabályait és iránymutatásait”; ezért úgy véli, hogy a Bizottság hitele és komolysága veszélybe került;

72.

sürgeti valamennyi vonatkozó uniós intézményt, hogy hajtsák végre az Egészségügyi Világszervezet a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezménye 5. cikkének (3) bekezdését, összhangban az annak iránymutatásaiban szereplő ajánlásokkal; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye közzé a dohányipari vállalatokkal kötött megállapodások értékelését és egy hatásvizsgálatot a dohányzás visszaszorításáról szóló WHO-keretegyezmény végrehajtásáról; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a dohányipari vállalatokkal kötött megállapodások és azok lehetséges megújításának teljes átláthatóságát, és sürgeti a tagállamokat, hogy számoljanak be rendszeresen az e megállapodások folytán kapott pénzeszközökből megvalósított kiadásokról;

73.

üdvözli a számos, az OLAF, a tagállamok és több harmadik országbeli szolgálat közreműködésével végrehajtott közös vámügyi művelet sikereit, melyek eredményeként többek között 1,2 millió hamisított árut – parfümöt, autóalkatrészeket, elektronikus eszközöket – és 130 millió cigarettát foglaltak le; rámutat, hogy a magas adótartalmú termékek csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára, és hogy csak a cigarettacsempészet következtében keletkező közvetlen vámbevétel-kiesés becsült összege meghaladja az évi 10 milliárd eurót; rámutat, hogy a hamis áruk kereskedelme bevételkiesést okoz mind az Uniónak és tagállamainak, mind az európai vállalkozásoknak;

74.

rendkívül aggasztja az egyre nagyobb mértékű csempészet, valamint a tiltott kereskedelem és illegális kereskedelem más formái, amelyek nem csak a tagállamok, és ebből következően az EU költségvetése számára elmaradó vámok miatt jelentenek gondot, hanem azért is, mert szorosan összefonódnak a nemzetközi szervezett bűnözéssel, a fogyasztókra nézve veszélyt jelentenek, és negatív hatást gyakorolnak az egységes piac működésére, ami aláássa az egymással versengő vállalkozások, és különösen a kkv-k közötti egyenlő versenyfeltételeket; ezért jobb koordinációra szólít fel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), a vámügyi hatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között, nemcsak e problémák leküzdése érdekében, hanem azért is, hogy vissza lehessen szorítani az olyan áruk kereskedelmét, amelyek sértik a szellemi tulajdonra vonatkozó uniós jogszabályokat;

75.

hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak megfelelő gyógyszergyártás és -kereskedelem folyamatosságának biztosítsa érdekében fontos különbséget tenni a jogszerű generikus gyógyszerek és a csalárd módon hamisított gyógyszerek között, és ismételten felhív minden uniós tagállamot, amely már aláírta, de még nem erősítette meg a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvet, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyen eleget a megerősítésre vonatkozó kötelezettségnek;

76.

tudomásul veszi az OLAF szerepét a különböző közös vámügyi műveletekben, amelyekkel megakadályozzák, hogy az EU költségvetését veszteségek érjék, és kéri az OLAF-ot, hogy jövőbeli éves jelentéseiben szerepeltessen több információt és konkrét számokat az uniós költségvetés bevételi oldalának védelmében való közreműködésére vonatkozóan;

77.

üdvözli a Tanács, a Bizottság, a Parlament, az OLAF és annak Felügyelő Bizottsága közötti éves intézményközi üléseket; ragaszkodik ahhoz, hogy a soros elnökséget felváltva lássa el a három európai intézmény; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa az Európai Parlament kezdeményezését, és sürgeti a Tanácsot, hogy vizsgálja felül elutasító álláspontját ebben a kérdésben;

78.

megismétli az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2013. évi éves jelentésében (10) megfogalmazott felhívását, amelyben az OLAF és Felügyelő Bizottsága közötti még rendezetlen kérdések gyors megoldását szorgalmazza; megismétli, hogy sem az OLAF, sem Felügyelő Bizottsága nem tudja hatékonyan teljesíteni jogi kötelezettségeit korlátozott együttműködésük jelenlegi feltételei mellett; aggodalommal veszi tudomásul, hogy nem történt előrelépés, így elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi helyzetet; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben töltse be szerepét, és dolgozzon aktívan egy hosszú távú megoldás késedelem nélküli megvalósításán;

79.

azon a véleményen van, hogy a Felügyelő Bizottságnak – megbízatásával összhangban – önállóan dolgozó személyzettel kellene rendelkeznie, akik függetlenek az OLAF igazgatásától és pénzügyi autonómiát élveznek; felszólítja az OLAF-ot, hogy biztosítsa a Felügyelő Bizottság számára az általa a megbízatása szerinti feladatainak teljesítéséhez szükségesnek ítélt dokumentumokhoz való hozzáférést; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az OLAF-rendelet ilyen értelmű módosítására;

80.

megjegyzi, hogy eltérések vannak az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által a tagállamokban állami és magánforrásokból gyűjtött információk között a csalás vonatkozásában (az OLAF 2014. évi jelentése), és hogy igen egyenlőtlenek az OLAF által a tagállamoknak a visszafizettetés vonatkozásában tett ajánlásai; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa azon kezdeményezéseket, amelyek célja magasabb visszafizetési ráta elérése a csalás által okozott károk esetében;

81.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegye teljes mértékben átláthatóvá a nemzeti ügyészek minden arra irányuló kérését, hogy függesszék fel az OLAF munkatársainak, köztük az OLAF főigazgatójának mentelmi jogát;

82.

üdvözli, hogy a preferenciális vámtarifák megadhatósága tekintetében az OLAF által kezdeményezett vizsgálat hatékonynak bizonyult, és felhívja a tagállamokat, hogy vonják le a tanulságokat a vizsgálat megállapításaiból, és az EU vámügyi jogszabályaiban foglalt rendelkezésekkel összhangban tegyenek meg minden szükséges és megfelelő intézkedést; annak megelőzése érdekében, hogy a preferenciális kereskedelmi megállapodások keretében preferenciális tarifális elbánásra nem jogosult termékek kerüljenek behozatalra, károsítva ezzel az EU költségvetését, felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is felügyelje, hogy a tagállamok a kölcsönös segítségnyújtási rendszerben történő információközlés alapján javítják-e kockázatkezelési rendszereiket és ellenőrzési stratégiáikat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kísérje nyomon kötelezettségvállalását, amely szerint utólagos értékelést végez a jelentős gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásokkal járó preferenciális kereskedelmi megállapodások tekintetében, többek között a kedvezményezett országok által a preferenciális származás kezelése és ellenőrzése tárgyában rendszeresen benyújtandó jelentések rendszere keretében;

83.

megjegyzi, hogy a bűncselekmények – így a csalás, a korrupció, a pénzmosás, a szervezett bűnözés és más jogellenes tevékenységek, amelyek sértik az EU pénzügyi érdekeit – átfogó büntetőeljárás alá vonása elengedhetetlen feltétele az EU hatékony működésének; kiemeli, hogy rendszeresen nyomon kell követni az OLAF ajánlásait; úgy véli, hogy ezen ajánlások nyomon követése eljárási jogok biztosítását teszi szükségessé az OLAF számára a nemzeti jogszabályokban annak biztosítására, hogy a nemzeti hatóságok tiszteletben tartsák és figyelembe vegyék az ajánlásokat;

84.

felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza annak fő okait, hogy a tagállamok miért nem követik nyomon az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások állítólagos eseteit, amelyeket az OLAF nyújt be számukra;

85.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) és az OLAF Felügyelő Bizottságának.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/15

—

tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel az ENSZ negyedik Nőügyi Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking + 5 (2000), Peking + 10 (2005) és Peking + 15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra, valamint a Peking + 20 konferencia záródokumentumára,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolatáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0182), valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (2016–2020) szóló, 2015. október 26-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére, amely a „társadalmi nem” fogalmát „a valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok”-ként határozza meg,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

—

tekintettel a Bizottság 2010. március 5-i, „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közleményére (COM(2010)0078),

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

—

tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

—

tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) erősségeinek és gyenge pontjainak értékelése” című kutatási jelentésére,

—

tekintettel az Európa Tanács 2014–2017-es nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájára,

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) „A nők részvételének elősegítése a politikai döntéshozatalban – a következő lépések” című, 2015-ben közzétett tanulmányára,

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) „A nemi dimenzió iránt érzékeny parlamentek: a helyes gyakorlatok átfogó áttekintése” című, 2011-ben publikált tanulmányának következtetéseire és ajánlásaira,

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című, 2010. február 10-i állásfoglalására (1), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2010” című, 2011. március 8-i állásfoglalására (2), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2011” című, 2012. március 13-i állásfoglalására (3), valamint „A nők és a férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos előrelépés az Európai Unióban – 2013” című, 2015. március 10-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlamenten belüli általános érvényesítéséről szóló 2003. március 13-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2007. január 18-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok és küldöttségek munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2009. április 22-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban, valamint a béke megszilárdítása és az állami intézményrendszer kiépítése terén történő általános érvényesítéséről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „A nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség” című, 2012. március 13-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az Európában a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról szóló 2016. február 3-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak esélyegyenlőségének valamennyi közösségi politikába és tevékenységbe történő beépítése” című, 1996. február 21-i közleményére (COM(1996)0067), melyben elkötelezte magát arra, hogy előmozdítsa a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden tevékenységében és a különböző szintű szakpolitikáiban, hatékonyan megvalósítva a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének alapelvét,

—

tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös stratégia értékelése a pekingi cselekvési platform céljainak eléréshez való hozzájárulás szempontjából” című tanulmányra,

—

tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben” című tanulmányra,

—

tekintettel az Európai Parlament D. Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőségre fordított uniós költségvetés” című tanulmányra,

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért létrehozott ENSZ-szervezet által 2014 májusában közzétett, „Iránymutatás a nemek közötti egyenlőség fejlesztéséről és a nők társadalmi szerepvállalásának növeléséről” című feljegyzésre,

—

tekintettel az Európai Közügyi Tanácsadók Szövetsége által 2014-ben közzétett „Advances in EU Gender Equality: Missing the mark? (A nemek közötti egyenlőség előrehaladása az EU-ban: célt vétett?”) című tanulmányra,

—

tekintettel az Európai Parlament Személyzeti Főigazgatósága által közzétett, az emberi erőforrásokról szóló 2014. évi éves jelentésre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0034/2016),

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke horizontális elvként rögzíti a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke uniós értékként határozza meg a nemek közötti egyenlőség elvét;

B.

mivel az Alapjogi Charta konkrét rendelkezéseket tartalmaz a nemek közötti egyenlőség horizontális elvéről, valamint az EUSZ 6. cikk elismeri, hogy az Alapjogi Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések;

C.

mivel a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú az emberi jogok védelme, a demokrácia működése, a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a gazdasági növekedés, a társadalmi befogadás és a fenntarthatóság szempontjából;

D.

mivel a nemek közötti egyenlőség megvalósításának előrehaladása az EU-ban stagnál és a jelenlegi ütem mellett az még egy ideig nem is valósul meg;

E.

mivel a nemek közötti egyenlőséget célzó stratégiai szerepvállalásról szóló, a 2016–2019-es időszakra vonatkozó dokumentumban a Bizottság vállalta, hogy folytatja a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló tevékenységeit, ideértve a nyomon követési és értékelési munkát is; mivel a Bizottság egy szolgálati munkadokumentumra fokozta le a 2015 utáni stratégiai szerepvállalását a nemek közötti egyenlőségért;

F.

mivel a fenntartható fejlesztési célok közül az ötödik a nemek egyenlőségének 2030-ra történő elérése;

G.

mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a nemi dimenzió integrálását jelenti az uniós szakpolitikák minden aspektusába – szakpolitikák, jogi intézkedések és kiadási programok előkészítése, kidolgozása, végrehajtása, nyomon követése és értékelése folyamatába, –a férfiak és nők közötti egyenlőség elérése céljából (12);

H.

mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének ki kell terjednie az LMBTIQ-személyek és minden nemi identitású személy jogaira, perspektíváira és jólétére;

I.

mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének proaktív és reaktív eszközként kell szolgálnia a nemek közötti egyenlőség elérésére;

J.

mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése nem önmagáért való szakpolitikai cél, hanem a nemek közötti egyenlőség elérésének kulcsfontosságú eszköze, mindig nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló más konkrét intézkedésekkel és politikákkal kombinálva;

K.

mivel az illetékes bizottság hatáskörébe tartozó egyik feladat az, hogy hozzááruljon a nemek közötti esélyegyenlőség alapelvének megvalósításához és továbbfejlesztéséhez minden szakpolitikai területen;

L.

mivel a parlamenti bizottságok többsége általában jelentőséget tulajdonít a nemek egyenlősége érvényesítésének (pl. jogalkotási munkájuk során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal ápolt munkakapcsolataik révén, illetve az egyenlőséggel kapcsolatos cselekvési tervek kidolgozásakor), míg egyes bizottságok részéről kevés, vagy semmilyen érdeklődés sem mutatkozik az ügy iránt;

M.

mivel az előző parlamenti ciklusban az illetékes bizottság kialakított egy olyan gyakorlatot, hogy „a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosításokkal” célzottan hozzájárul a többi bizottság jelentéseihez; mivel egy 2014-ben közzétett tanulmány (13) szerint a 2011. július és 2013. február között előterjesztett, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások 85 %-át belefoglalták az illetékes bizottságok által elfogadott végleges jelentésekbe; mivel a Parlamentben a nemek egyenlőségének érvényesítése körüli helyzet felfrissített értékeléséhez további, 2013. február utáni adatokra van szükség;

N.

mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről szóló, 2003. évi állásfoglalás nyomán minden egyes parlamenti bizottság kinevezi egy tagját, aki a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséért felelős, létrehozva ezzel „a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot”; mivel az e témáról szóló ezt követő állásfoglalások ennek a hálózatnak a folyamatos fejlesztésére, valamint a parlamentközi küldöttségekben egy hasonló hálózat létrehozására hívtak fel; mivel ezt a hálózatot a bizottsági titkárságok személyzeti szintjén létrejött hálózat támogatja;

O.

mivel a hálózat tagjainak kérdőívet töltöttek ki annak érdekében, hogy felmérjék a jelenlegi helyzetet a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén a hozzájuk tartozó egyes szakpolitikai területeken;

P.

mivel a többéves pénzügyi keretet (MFF) együttes nyilatkozat kíséri a három intézmény részéről, amelyek megállapodtak abban, hogy „a 2014–2020-as időszak során alkalmazandó éves költségvetési eljárások adott esetben a nemek közötti egyenlőséget elősegítő olyan elemeket fognak tartalmazni, amelyek vonatkozásában figyelembe veszik, hogy az Unió átfogó pénzügyi kerete milyen módon járul hozzá a nemek közötti fokozottabb egyenlőséghez (, és hogyan biztosítja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését)”; mivel ennek ellenére erősíteni kell a nemek egyenlőségének érvényesítése és a nők érvényesülése támogatásának folytatására irányuló jelenlegi kötelezettségvállalást, minthogy a meglévő szakpolitikákat csak szerény mértékben hajtották végre és a nemi kérdéssel kapcsolatos ügyekre nem különítettek el elég költségvetési forrást;

Q.

mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést (gender budgeting) az európai uniós intézmények egyike sem alkalmazta következetesen;

R.

mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE) azért hozták létre, hogy hozzájáruljon a nemek közötti egyenlőség előmozdításához és azt megerősítse, ideértve beleértve a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését valamennyi uniós politikában és az abból eredő tagállami politikákban; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete kidolgozott egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szószedetet és tezauruszt annak érdekében, hogy támogassák a döntéshozókat, valamint az uniós intézmények és a kormányzati szervek személyzetét abban, hogy a nemi dimenziót beépítsék munkájukba;

S.

mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése egyaránt megköveteli a nemi dimenzió beépítését a különböző politikák tartalmába, valamint a férfiak és a nők, illetve a valamennyi különböző nemi identitású személy képviseletével kapcsolatos kérdés kezelését az adott szakpolitikai területeken; mivel mindkét dimenziót figyelembe kell venni a szakpolitikai döntéshozatali folyamat minden szakaszában;

T.

mivel valamennyi belső és külső uniós politikát úgy kellene kialakítani, hogy a fiúk és a lányok, a férfiak és a nők, valamint az összes többi nemi identitású személy javát is szolgálja;

U.

mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Bizottság által a 2010–2015-ös időszak nemek közötti egyenlőségi stratégiájáról készített értékelésben felsorolt legfőbb gyenge pontok közt szerepel;

V.

mivel egy nemekkel kapcsolatos kérdéseket figyelembe vevő parlamentre kulcsszerep hárul a nemek közötti egyenlőtlenségek orvoslásában, a nők és férfiak egyenlő gazdasági, társadalmi és politikai részvételének előmozdításában, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikai keret kiterjesztésében;

W.

mivel az európai parlamenti képviselők és személyzet részére tartott, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó szakképzések kulcsfontosságúak a nemi dimenzió minden szakpolitikai területen és szakaszban való előmozdításához;

X.

mivel az erre juttatott pénzügyi és emberi erőforrások elégtelenek annak biztosításához, hogy valódi előrelépés történjen Parlament nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló tevékenységeiben;

Y.

mivel a szakpolitikák hatásvizsgálata és megalkotási folyamata során a nemek szerint lebontott adatok és statisztikák szisztematikus és rendszeres gyűjtése elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség terén elért haladás elemzéséhez; mivel több minőségre vonatkozó kutatást kell a Parlamentben végrehajtani annak megállapítására, hogy a nemek egyenlőségének érvényesítésére szolgáló eszközök milyen jelentőséggel bírnak és milyen hatást gyakorolnak a szakpolitikák eredményessége, az állásfoglalások és a jogalkotási szövegek tekintetében;

Z.

mivel politikai és adminisztratív szinten a legfontosabb döntéshozói álláshelyeken, köztük a Parlament képviselőcsoportjaiban továbbra is alacsony a nők képviseleti aránya; mivel jellemző módon a nők inkább az erőforrás-elkülönítéshez és a gazdasági döntéshozatalhoz kevésbé közel álló bizottságok élén állnak; mivel a meghozandó döntések minőségének javítása érdekében gondoskodnunk kell arról, hogy a döntéshozói szereppel járó beosztások férfiak és nők általi betöltése egyenlő arányban történjen; mivel a férfiaknak el kell kötelezniük magukat a nemek egyenlőségének minden területen és minden szinten történő előmozdítására, és a férfi képviselőket bátorítani kell, hogy munkájuk során foglalkozzanak a nemek egyenlőségének általános érvényesítésével;

AA.

mivel a Parlament rendelkezik a nemek egyenlőségének érvényesítését tevékenységeiben előmozdító szervezeti struktúrával, és ezt a struktúrát jobban kell koordinálni, erősíteni és bővíteni, új politikai és adminisztratív szándékkal, hogy elérje a nemi egyenlőség érvényesítésének magasabb fokát;

AB.

mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a nemek egyenlőségének érvényesítése kapcsán nagyobb intézményközi együttműködésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nemi dimenziót a szakpolitikai ciklus bármely szakaszában be lehessen vezetni, ami megkönnyítené a Parlament nemi egyenlőségérvényesítési téren végzett saját munkáját;

AC.

mivel a külső érintettek, például a civil szervezetek, alulról építkező nőjogi és nemi egyenlőségi szervezetek, nemzetközi intézmények, tudományos körök és nemzeti parlamentek részéről érkező hozzájárulás fontos a Parlament nemi egyenlőségérvényesítési folyamatának javításához, valamint a bevált gyakorlatok előmozdítására szolgáló kölcsönös cserék bátorításához;

AD.

mivel a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséről szóló, 2007-ben elfogadott állásfoglalásában a Parlament arra szólított fel, hogy kétévente el kell végezni a Parlament nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkájának értékelését;

1.

úgy véli, hogy a nemi dimenzió szakpolitikai folyamatba való integrálása érdekében két különböző szempontot kell figyelembe venni: a szakpolitika tartalmát és a nemek képviseletét a közigazgatásban és a döntéshozatalban; megjegyzi azt is, hogy a szakpolitika hatásairól szóló világos adatok lényegesek a nemi egyenlőség javításának folytatása szempontjából;

2.

megjegyzi, hogy a Parlament szervezeti struktúráján belül különböző szervek felelősek a nemek közötti esélyegyenlőség általános, mind a politikai élet és a munka szintjére kiterjedő érvényesítésének kidolgozásáért és végrehajtásáért:

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséért felelős e különböző szervek tevékenysége nincs összehangolva vagy integrálva a Parlamenten belül vagy más intézményekkel (nincs a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére irányuló intézményközi együttműködési mechanizmus); vállalja, hogy hatékony együttműködést alakít ki ennek az intézményi keretnek valamennyi szereplője között, meghatározott mechanizmusok, például a nyomon követés és a teljesítményértékelés alapján;

4.

megismétli elkötelezettségét amellett, hogy rendszeres jelleggel elfogad el és végrehajt egy szakpolitikai tervet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére a Parlamenten belül azzal az átfogó céllal, hogy hatékonyan előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget a nemi dimenzió szakpolitikákba és a tevékenységekbe való beépítése révén, a döntéshozatali struktúrákat és az igazgatást is beleértve;

5.

kéri a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat folyamatos fejlesztését, a bizottságok és parlamentközi küldöttségek képviseletében is, valamint annak teljes körű részvételét a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésével kapcsolatos aktuális helyzet rendszeres nyomon követésében valamennyi szakpolitikai területen; megjegyzi, hogy az EP-képviselők nagyobb arányú részvételére van szükség a hálózatban, és kéri, hogy a hálózatba vegyenek fel póttag képviselőket a részvétel növelése érdekében, úgy ahogyan ez a bizottságokkal és küldöttségekkel történik;

6.

hangsúlyozza, hogy a fentebb említett, e témával foglalkozó 2014-ös tanulmány értelmében a nemek közötti egyenlőség szempontjának a szakpolitikai folyamatba való beépítésére a leghatékonyabb eszköz a más bizottságokkal való együttműködést magukban foglaló eljárások alkalmazása; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a többi bizottság támogassa a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkát és azt tevékenységük során megvalósítsák;

7.

felkéri az illetékes szervezeti egységeket, hogy folytassák a munka és a magánélet közötti egyensúlyt előmozdító konkrét intézkedésekkel kapcsolatos munkát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EP tisztviselői körében a nők továbbra is az asszisztensi (AST) besorolási csoportban vannak többségben; éves elemzést kér a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli aktuális állásáról, nemek szerint lebontott adatok alapján, a személyzet és politikai szervek minden szintjén, ideértve a parlamenti asszisztenseket is, kéri továbbá, hogy ezt a jelentést hozzák nyilvánosságra;

8.

a strukturális akadályok felszámolására szólít fel, és olyan környezetet szorgalmaz, amelyben a nők minden szinten részt vehetnek a döntéshozásban, például a munka, illetve a magánélet összeegyeztethetőségét elősegítő és olyan, pozitív intézkedésekre szólít fel, amelyek révén az alulképviselt nemhez tartozók száma növelhető az akár férfi, akár nő munkavállalók által dominált beosztásokban; kéri a politikai pártokat, hogy ismerjék fel felelősségüket a nők szerepvállalásának előmozdítása tekintetében, mivel a jelölteket toborzásának, válogatásának és kinevezésének hatalma az ő kezükben van;

9.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felső- és középvezetői szinten a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó, az elnökség által 2006-ban elfogadott (Kaufmann-jelentés) célkitűzéseket nem érték el a 2009-es határidőig, sem a mai napig; megjegyzi, hogy ezeket a célokat az ezt követő években a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport megerősítette; hatékony, korrekciós és messzeható intézkedéseket sürget e nemi egyenlőséggel kapcsolatos célok minél rövidebb időkereten belüli elérése érdekében;

10.

megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport feladata egy cselekvési terv elfogadása az egyenlőségnek és a sokféleségnek a Parlamenten belüli előmozdítására, valamint e terv végrehajtásának biztosítása; kéri a magas szintű csoportot, hogy az illetékes szolgálatok segítségét igénybe véve nyújtson be egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó ütemtervet, amely jelzi, hogy hogyan növekedjen a nők képviselete a közép- és felsővezetői pozíciókban 2020-ig 40 %-ra; felkéri a Személyzeti Főigazgatóságot és a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy a megüresedett osztályvezetői tisztségek betöltésére egy nőt és egy férfit egyaránt javasoljanak;

11.

ajánlja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó állandó előadó – mihelyt ez a tisztség létrejön – dolgozzon együtt a magas szintű csoporttal annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament titkárságának és személyzetének nemi egyenlőségérvényesítési céljai teljesüljenek;

12.

felkéri a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy a bizottságok és a képviselőcsoportok elnöki tisztségének betöltésére egy nőt és egy férfit egyaránt javasoljanak;

13.

megjegyzi, hogy minden bizottságban kívánatos a nemek egyenlő képviselete, amilyen mértékben ezt a körülmények lehetővé teszik; felkéri a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy összehangolt módon minden bizottságba az alulképviselt nemből jelöljenek EP-képviselőket; felkéri a képviselőcsoportokat, hogy egyenlő számú férfi és női EP-képviselőt jelöljenek tagként és póttagként a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságba annak érdekében, hogy bátorítsák a férfiak részvételét a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakpolitikában;

14.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások alkalmazásának gyakorlata a véleményeknél hatékonyabbnak bizonyult, mivel ezek tömörebbek, gyorsabban benyújthatók, valamint fontos, konkrét és körülhatárolt kérdésekkel foglalkoznak; ismételten felhívja az illetékes bizottságot, hogy foglalja bele a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások gyakorlatát az eljárási szabályzatba, figyelembe véve azt a különleges szerepet, amelyet Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságához tölt be a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésének horizontális elvében; a bizottságok közötti szorosabb együttműködésre és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat és az illetékes bizottság között mind politikai, mind adminisztratív szinten eredményes koordinálásra hív fel annak érdekében, hogy a jelentésekbe a nemi dimenziót valóban belefoglalják; rámutat a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó képviselők szerepének fontosságára abban, hogy minden illetékes bizottságban elősegítsék a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások és vélemények formájábantörténő hozzájárulást, és felszólít a FEMM bizottság illetékes tagjai, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó összekötő képviselők közötti hatékony koordinációra; ismételten hangsúlyozza, hogy szoros együttműködésre van szükség az illetékes bizottság és a vezető bizottságok titkárságai között a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosításokkal és a véleményekkel kapcsolatban a felelős bizottság véleményéhez való érdemi hozzájárulás optimális ütemezésének és tervezésének biztosítása érdekében;

15.

megjegyzi, hogy a többéves pénzügy kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló intézményközi nyilatkozat ellenére, eddig nem történt intézkedés a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés tekintetében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy szoros figyelemmel kell kísérni, hogy az együttes nyilatkozatban foglalt elveket hogyan hajtották végre éves költségvetési eljárások tekintetében, és kéri, hogy az illetékes bizottság kapjon formális szerepet a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatában;

16.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés – a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a nők jogainak érvényesítését elősegítő tervezés, programozás és költségvetés-tervezés formájában – egyike a politikai döntéshozók által a nemek közötti aránytalanságok kezelésére használt eszközöknek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés során kiderült, hogy a nemi dimenzió még korántsem jelenik meg az összes politikában, minden szinten és a szakpolitika kidolgozásának valamennyi szakaszában; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy különösen elengedhetetlen a házon belüli kapacitásépítés a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel kapcsolatban annak érdekében, hogy ezekben az ügyekben növekedjen az Európai Parlament ellenőrző szerepe; megjegyzi, hogy a kiadásokkal és bevételekkel kapcsolatos döntések következményei rendkívül különböző hatással bírnak a nőkre és a férfiakra nézve, és hangsúlyozza, hogy a parlamenti képviselőknek a költségvetés kialakítása során figyelembe kellene venniük ezeket az eltérő hatásokat; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés a kormányzatok nemek közötti egyenlőség iránti elkötelezettsége tekintetében előmozdítja az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot;

17.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság vállalta, hogy folytatja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését azáltal, hogy a szabályozás javításának elveivel összhangban nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos megfontolásokat épít be a hatásvizsgálatokba és az értékelésekbe, és megfontolja egy jelentés közzétételét a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről a Bizottságban 2017-ben;

18.

megerősíti, hogy elegendő forrást kell elkülöníteni parlamenti szinten is a nemi szempontú hatásvizsgálatok és a nemeken alapuló elemzések fejlesztése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy minden új jogalkotási és szakpolitikai javaslatra vonatkozóan végezzen nemi szempontú hatásvizsgálatot az új jogalkotási javaslatok alapvető jogokra gyakorolt hatására vonatkozó megerősített értékelése alapján és annak garantálása érdekében, hogy az EU a nők jogainak védelme terén minden kritikán felül álljon; hangsúlyozza, hogy az ilyen elemzési és adatgyűjtési módszereknek érzékenynek kell lenniük az LGBTIQ személyek tapasztalataira is; hangsúlyozza, hogy a bizottságokat arra kell bátorítani, hogy használják ki a belső szakértelem előnyeit, akárcsak az állami és a magánszektor a nemek egyenlőségének érvényesítésében élenjáró egyéb intézményének és szervének külső szaktudását is;

19.

felszólítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy rendszeresen tájékoztasson minden bizottságot annak érdekében, hogy a szakpolitikai döntéshozatal minden területén kihangsúlyozzák a nemi dimenziót, illetve hogy – egy szélesebb kapacitásépítési gyakorlat részeként – bocsásson rendelkezésre általa gyűjtött adatokat és általa kidolgozott eszközöket, mint például a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó platformot, a személyzet és parlamenti asszisztensek számára is; felszólítja a Kutatószolgálatot, hogy végezzen rendszeres kvalitatív és kvantitatív kutatásokat a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli érvényesítésének előrehaladásáról, és az ezzel foglalkozó szervezetrendszer működéséről;

20.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) nem állnak rendelkezésére a rábízott valamennyi feladat elvégzéséhez szükséges források, és ezért biztosítani kell, hogy az EIGE költségvetését széles körű megbízatásának megfelelően módosítsák;

21.

megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség parlamenti bizottságokon belüli érvényesítésének állására vonatkozó kérdőívekre adott válaszokban konkrét eszközöket emeltek ki, mint a nemi dimenziónak a bizottságok munkájába való integrálása terén hatékony eszközöket, beleértve a következőket:

és határozottan javasolja ezen eszközök továbbfejlesztését és alkalmazását a Parlament munkájában;

22.

emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos értékelésekhez és programokhoz hatékony nyomon követő intézkedések elvégzése is szükséges az egyes törekvések hatékonyságának és esetleges problémáinak kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség esetén fontos korrekciós intézkedések megtétele és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének fejlesztése, ha a végrehajtást követően nem mutatkozik előrehaladás;

23.

ajánlja a Parlament kommunikáció terén illetékes igazgatósága számára, hogy a Parlament politikai döntéshozatalra vonatkozó beszámolóiban a nemi dimenziókat határozottabban szerepeltesse;

24.

teljes körű támogatásának ad hangot a Parlament sajátos igényei függvényében személyre szabott, megfelelő forrásokkal bíró, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését célzó rendszeres képzések iránt, a szakpolitikai területen dolgozó valamennyi parlamenti titkársági alkalmazott számára, a közép- és felsővezetés, különösen az egységvezetők tekintetében részletesebb képzésről lévén szó; felhív arra, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos képzést tegyék elérhetővé a képviselők, a parlamenti asszisztensek és a képviselőcsoportok személyzete számára; kéri, hogy szervezzenek vezetőképzést a nők számára, és ajánljanak fel vezetői tapasztalatszerzési lehetőségeket a nőknek; ajánlja, hogy a képzések tartalmazzanak információkat a hátrányos megkülönböztetés többrétű és interszekcionális formáiról; rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy valamennyi szervezeti egysége tisztában legyen a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén fennálló kötelezettségeivel, a humán erőforrásokért, a biztonságért és a létesítményekért felelős egységeket is ideértve; javasolja konkrét, a nemek közötti egyenlőség hatékony érvényesítését szolgáló emberi erőforrásokra vonatkozó iránymutatások bevezetését a személyzet munkahelyi jóllétének javítása érdekében, ideértve az LGBTIQ személyeket is;

25.

megismétli arra irányuló felhívását, hogy eleget kell tenni az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó kétévenkénti jelentéstételi kötelezettségvállalásnak; tudatában van annak, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat milyen szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésében az egyes szakpolitikai területeken, és azt javasolja, hogy váljon éves ellenőrzési módszerré a fent említett jelentés alapjául szolgáló kérdőív;

26.

megjegyzi, hogy a kérdőívre adott válaszaikban a hálózat résztvevői általában azt válaszolták, hogy saját konkrét szakpolitikai területükön a nemek szerinti, sajátos igényeket figyelembe vették a különböző tevékenységek, mint például a jelentések, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos módosítások, a tanulmányok, meghallgatások, küldöttségi utak és eszmecserék során;

27.

üdvözli az e területen sok parlamenti bizottság által elfogadott konkrét kezdeményezéseket, sajnálja, hogy a bizottságok túlnyomó többsége nem fogadott el, illetve nem is vitatott meg a munkájára vonatkozóan a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervet; hangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy az illetékes szervek minden bizottsággal és küldöttséggel együttműködjenek a bevált gyakorlatok cseréje érdekében, többek között a nemek egyenlőségének elvét érvényesítő hálózat révén, hogy a nemi egyenlőségi cselekvési terv minden egyes bizottság és küldöttség általi elfogadására egyértelmű eljárást hozzanak létre, amelynek be kell épülnie a Parlament eljárási szabályzatába; javasolja, hogy minden bizottság kétévente tartson meghallgatást a nemek közötti egyenlőségnek a saját szakpolitikai területén való érvényesítéséről úgy, hogy az a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló jelentés szövegezésének idejére essen;

28.

hangsúlyozza, hogy gondosan fel kell mérni a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó hálózat működését, és meg kell határozni a hálózat tagjainak szorosabb bevonását és fokozottabb tudatosságát elősegítő módokat; javasolja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat tagjai és póttagjai legyenek elkötelezettek a nemek közötti egyenlőség iránt, azonban ne feltétlenül a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjai közül kerüljenek ki annak érdekében, hogy a képviselők nagyobb csoportja foglalkozzon a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével; rendszeres kapcsolattartást és információcserét javasol az illetékes bizottság és a hálózat között;

29.

ajánlja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot az illetékes bizottság, illetve a hálózat egy másik tagja vezesse társelnöki minőségben, az utóbbit pedig a különböző bizottságok közül rotációs alapon jelöljék ki, így jelezve azt, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése minden bizottságot érint;

30.

úgy véli, hogy létre kell hozni egy belső ellenőrző testületet az eszközök és fellépések végrehajtásának utólagos nyomon követése és értékelése érdekében; kéri, hogy a bizottságokban a nemek egyenlőségének érvényesítéséért felelős személyzet számára legyen külön munkaköri leírás; felszólítja az illetékes hatóságot, hogy évente kétszer értékelje a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatban a bizottságokban és a küldöttségekben elért előrehaladást,

31.

úgy véli, hogy erősebb intézményközi kapcsolatok az uniós szakpolitikák kidolgozásakor javítani fognak a nemek közötti egyensúlyon; megjegyzi, hogy más intézményi partnerekkel, például a Bizottsággal, a Tanáccsal és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével még nem jött létre strukturált együttműködés a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő keretet a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését illető intézményközi együttműködésre, más e területen érdekelt feleket is bevonva;

32.

felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a nyilvános konzultáció eredményeit, valamint a Parlament és a Tanács álláspontját, haladéktalanul közleményt fogadva el a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai tekintetében a 2015 utáni időszakra vonatkozó új stratégiáról, amely a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket a nemzetközi menetrenddel összhangban kezeli;

33.

javasolja, hogy az európai ombudsman évente szolgáltasson adatokat a Parlament nemek közötti egyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó magas szintű csoportjának a nemek közötti egyenlőséget érintő, a Parlamentben történt hivatali visszásságokkal kapcsolatos panaszokról, teljes mértékben tiszteletben tartva az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló európai parlamenti határozatot;

34.

úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok más szervezetekkel való megosztása fokozni fogja a Parlament kapacitásépítését és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elérését illető hatékonyságot; a bevált gyakorlatok más intézményekkel és szervezetekkel – mint például a UN Women, az Európa Tanács, az uniós intézmények és a nemek közötti egyenlőség előmozdításában érintett felek, például a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó testületek, a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek között – való megosztására szólít fel valamennyi szinten; a más nemzetközi szervezetek speciális kapacitásfejlesztési programjaiban való részvételre ösztönöz és ezek támogatásának megszerzésére testre szabott, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó programok szervezése érdekében;

35.

kéri, hogy a Személyzeti Főigazgatóság járjon el a nemek egyenlősége és a sokféleség terén bevált gyakorlatok cseréje, illetve technikai segítségnyújtás ügyében, például az Egyesült Államok Kongresszusával, és a nemzeti egyenlőségi szervekkel annak érdekében, hogy előmozdítsa az alulképviselt faji és etnikai kisebbségi közösségek részvételét a rövid távú munkaerő-felvételi eljárásokban és EPSO-versenyvizsgákon; kéri, hogy fektessenek hangsúlyt a gyakornokokra, és fejlesszenek ki olyan kezdeményezéseket, illetve programokat, amelyek az alulreprezentált faji és etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó fiatalok, különösen nők gyakornoki képzését mozdítják elő;

36.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentekkel nyílt és folyamatos párbeszédre van szükség a rendszeres eszmecserék megteremtése, az új technikák cseréje és a szakpolitikai hatásvizsgálatokról való beszámolás érdekében egy közös megközelítés előmozdításáért és azért, hogy tovább lehessen fejleszteni a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén bevált gyakorlatokat; ajánlja, hogy szervezzenek rendszeres parlamentközi üléseket a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése témájával;

37.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/25

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. és 78. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

—

tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezményre és 1967. évi jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW) és a nők menekültstátusza, menedéke, nemzetisége és hontalansága nemi alapú vonatkozásai alapján történő nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottság 32. számú, 2014. november 14-i általános ajánlására,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

—

tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5, Peking+10, Peking+15 és Peking+20 különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

—

tekintettel a Bizottság „Európai migrációs stratégia” című, 2015. május 13-i közleményére (COM(2015)0240),

—

tekintettel a Bizottság „A migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervről (2015–2020)” című, 2015. május 27-i közleményére (COM(2015)0285),

—

tekintettel a Tanács migrációról szóló, 2015. október 12-i következtetéseire, és különösen az ezekben a nők és lányok emberi jogai iránti kötelezettségvállalására,

—

tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása és a 2013/32/EU irányelv módosítása céljából a biztonságos származási országok közös uniós jegyzékének létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2015)0452),

—

tekintettel a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

—

tekintettel az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

—

tekintettel a Tanács „A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020)” című, 2015. október 26-i következtetéseire

—

tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az európai szomszédságpolitika végrehajtása 2014-ben” című, 2015. március 25-i közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0076),

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozatára,

—

tekintettel a Frontex kapcsán végzett OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálat tárgyában az európai ombudsman által készített különjelentésről szóló, 2015. december 2-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0024/2016),

A.

mivel a jelenleg zajló konfliktusok, a regionális instabilitás és az emberi jogok megsértése, többek között a nemi alapú és nemi erőszak háborús fegyverként történő felhasználása miatt példátlan és egyre növekvő számú férfi, nő és gyermek kér nemzetközi védelmet az Unióban;

B.

mivel a nemek között nagymértékű egyenlőtlenség tapasztalható a menedékkérők esetében az Európai Unióban; mivel a nők átlagosan a menedékkérők egyharmadát teszik ki; mivel 2015 elejétől november végéig közel 900 000 ember érkezett a Földközi-tengeren átkelve Európába, és mivel e személyek közel 38 %-a nő és gyermek; mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosa arról számolt be, hogy 2016 januárjában az EU-ban menedéket kérvényezni kívánó, Görögországba eljutott emberek 55 %-a nő és gyermek volt; mivel már túl sokan vesztették életüket a reményt jelentő utazások során, és mivel az áldozatok közül sok a nő;

C.

mivel a nők és az LMBT-személyek a nemi alapú üldöztetés speciális formáinak áldozatai, amit sokszor még mindig nem ismernek el a menekültügyi eljárások során;

D.

mivel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának nőkről, békéről és biztonságról szóló 1325. határozata nem érte el a nők védelmére és a politikai és döntéshozatali folyamatokban való részvételük jelentős növelésére vonatkozó fő célkitűzését;

E.

mivel az az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint évente mintegy 20 000 olyan nő és lány keres menedéket uniós tagállamokban, akik származási országában gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása; mivel a menedékjogi kérelmet benyújtó nők jelentős számban a női nemi szervek megcsonkításától való félelem miatt teszik ezt;

F.

mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának becslése szerint a női nemi szervek megcsonkítását gyakorló országokból az Unióban menedéket kérő nők 71 %-a női nemi szervek megcsonkításának túlélői; mivel az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteivel leállította azon lányok kiutasítását, akiket a női nemi szervek megcsonkításának veszélye fenyeget, tekintettel annak kockázatára, hogy fizikai és lelki egészségük helyrehozhatatlan kárt szenvedne;

G.

mivel a menedéket kérő nőknek és lányoknak különleges védelmei szükségleteik és a férfiakéitól eltérő problémáik vannak, ami valamennyi menekültpolitikai intézkedésnek és eljárásnak – a menedékjogi kérelmek elbírálását is beleértve – a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételével történő és egyedi végrehajtását teszi szükségessé; mivel az erőszak miatt benyújtott menedékjogi kérelmeket olyan módon kell kezelni, amely megvédi a nőket attól, hogy a menekültügyi folyamat lebonyolításának ideje alatt ismét áldozattá váljanak;

H.

mivel a migráns nők és lányok integrációját és jogait aláássa, ha jogállásuk a házastársuktól függ;

I.

mivel a közös európai menekültügyi rendszert alkotó vonatkozó jogszabályokat a menekültek jogállásáról szóló genfi egyezménynek és más vonatkozó eszköznek megfelelően kell átültetni és végrehajtani;

J.

mivel a menedéket kérő nőkkel és lányokkal szembeni bánásmód terén a tagállamok között óriási különbségek vannak, és még mindig igen jelentős hiányosságok tapasztalhatók;

K.

mivel a menekült és a menedékkérő nők gyakran halmozott megkülönböztetést szenvednek el, és jobban ki vannak szolgáltatva a szexuális és nemi alapú erőszaknak a származási, a tranzit- és a célországokban; mivel különösen kiszolgáltatottak a kísérő nélküli nők és lányok, a női családfők, valamint a várandós, a fogyatékossággal élő és az időskorú nők;

L.

mivel a menekült nőknek nemcsak a személyes biztonságukat érintő fenyegetésekkel kell megküzdeniük (hosszú és veszélyes út a száműzetésbe, üldöztetés, a hivatalos szervek közömbössége, valamint gyakran erőszak és szexuális erőszak még a látszólag biztonságos helyre való eljutást követően is), ami sokszor társadalmi megbélyegzést von maga után, hanem gondoskodniuk kell családtagjaik fizikai biztonságáról, jólétéről és túléléséről is;

M.

mivel az Európába érkező menekültek közül sokan rögtönzött körülmények között élnek a táborokban vagy az utcákon, a nők és lányok helyzete pedig különösen kiszolgáltatott;

N.

mivel a bűnszervezetek hasznot húznak abból, hogy a menedékkérők és menekültek számára nincs biztonságos útvonal az EU-ba, kihasználva a regionális instabilitást, konfliktust és a menekülni próbáló nők és lányok kiszolgáltatottságát azzal a szándékkal, hogy emberkereskedelem, prostitúció és szexuális kizsákmányolás révén visszaéljenek e nők helyzetével;

O.

mivel az erőszak és emberkereskedelem áldozatául esett nők fokozottabban ki vannak téve a szexuális úton terjedő betegségek kockázatának;

P.

mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) menekült nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekményekről és visszaélésekről – köztük nem alapú erőszakról – számolt be, amelyek az út során és többek között a túlzsúfolt, Unión belüli fogadóközpontokban történetek;

Q.

mivel az EU-ban menedéket kérő nők és lányok gyakran olyan rezsimek elől menekülnek, amelyek elnyomják a nőket, nem ismerik el a nők és férfiak közötti egyenlőséget, eltűrik a nőkkel szembeni erőszakot és bántalmazást, a gyermek-, korai és kényszerházasságot;

R.

mivel a menekültszállásokon igen gyakran nincsenek olyan helyiségek, amelyek alkalmasak arra, hogy az anyák gyermekeiket megfelelőképpen ellássák és gondozzák; mivel ráadásul a jogi támogatást nyújtó intézmények nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást és segítséget a családtagok felkutatásához;

S.

mivel az Európai Unió fogadó és tranzit létesítményei nem elégítik ki nemi alapú erőszak megakadályozásának legalapvetőbb feltételeit sem, azaz nincsenek külön fürdőszobák, tusolók és alvóhelyek a nők számára;

T.

mivel a konfliktusok és üldöztetés elől menekülő lányok fokozottabban ki vannak téve a gyermek-, korai és kényszerházasság, valamint az erőszakos közösülés, a szexuális erőszak, a testi sértés és a kényszerprostitúció kockázatának;

U.

mivel a családtagoktól történő elszakadás – a menekülttáborokban való kényszerű tartózkodás alatt is – nagyobb kockázatoknak teszi ki a nőket és a gyermekeket;

V.

mivel a családegyesítést – bár alapvető emberi jog – rendszeresen késleltetik, sőt, megtagadják, és mivel a nők és gyermekek esnek először áldozatul e jog megtagadásának vagy késleltetésének;

W.

mivel a nők gyakran kényszerülnek nem bejelentett és lealacsonyító jellegű munkák elvállalására, hogy az érkezésük szerinti országban maradhassanak;

X.

mivel a Pekingi Cselekvési Platform felhívta a figyelmet annak szükségességére, hogy egyrészt fokozni kell a nők konfliktusrendezésben döntéshozatali szinten való részvételét, másrészt hogy a menekült, otthonuk elhagyására kényszerült és migráns nőket megfelelő módon be kell vonni az őket érintő döntésekbe;

Y.

mivel a fenntartható fejlődés egyik – 5. számú – célja a nemek közötti egyenlőség megvalósítása és a nők életfeltételeinek 2030 előtt történő javítása;

1.

úgy véli, hogy a női menekültek biztonságának javítása érdekében biztonságos és legális útvonalakat kell biztosítani a konfliktusok és üldöztetés elől menekülők számára, és hogy a nemi szempontot figyelembe kell venni; hangsúlyozza különösen, hogy a jelenlegieknél több tagállamnak kell részt vennie az Unió áttelepítési programjában; úgy véli, hogy a szabályozatlan migrációval kapcsolatos jogszabályoknak és politikáknak nem szabad akadályozniuk az uniós menekültügyi eljárásokhoz valló hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a menedékjogot az Európai Unió Alapjogi Chartájának 18. cikke rögzíti;

2.

hangsúlyozza, hogy a csempészhálózatokkal szembeni fellépésként sürgősen meg kell nyitni a menekültek legális és biztonságos útvonalait, továbbá fokozottan lehetővé kell tenni a nők, gyermekek, idősek és fogyatékossággal élők számára, hogy életük kockáztatása nélkül folyamodhassanak menedékért; mélyen aggasztják az EU külső határain bekövetkező halálesetetek, visszafordítások és súlyos emberi jogi jogsértések; úgy véli, hogy a feladatokat, a költségeket és az előnyöket meg kell osztani a 28 tagállam között, a felelősséget nem szabad az érkezés szerinti első országra hárítani; sajnálja, hogy az uniós tagállamok között nincs szolidaritás;

3.

rámutat annak fontosságára, hogy a menekült nőket egyénileg vegyék nyilvántartásba, és megkapják a személyes biztonságukat, szabad mozgásukat és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket szavatoló okmányokat, amint azt az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa is szorgalmazza;

4.

hangsúlyozza, hogy a koordinációs bizottságokban és a menekültek képviseletének egyéb formái esetében – akár városi, akár vidéki térségekben, akár a táborokban, a visszatérítést szolgáló területeket is beleértve – biztosítani kell a nemek közötti egyensúlyt, szavatolva ezáltal a női menekültek és menedékkérők jogainak és szükségleteinek tiszteletben tartását;

5.

ismételten sürgeti az összes tagállamot és az Európai Uniót, hogy írja alá és ratifikálja az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (Isztambuli Egyezmény);

6.

felszólít minden tagállamot, hogy az EU-val együttműködve, az e téren szakképzett és gyakorlott nők közvetlen bevonásával biztosítson tanácsadást és pszichoszociális gondozást a nemi alapú erőszak miatt traumatikus helyzetbe került nők számára, és ezt a lehetőséget tegye hozzáférhetővé a menekültügyi folyamat egésze során;

7.

mély aggodalmát fejezi ki a beszámolók miatt, amelyek szerint nők és gyermekek a túlélés érdekében szexuális szolgáltatásokat kénytelenek nyújtani, hogy az Unióba menedékkérelem céljából vállalt útért fizetni tudjanak az embercsempészeknek; ismételten hangsúlyozza, hogy az Európába vezető biztonságos és legális útvonalak e szomorú tény eredményes megelőzésének kulcsát jelentik;

8.

sürgeti az EU-t, hogy a Frontex alapjogi tisztviselőjének hivatala keretében a panasztételi mechanizmusokba építse be a nemi szempontokat, és kezelje a Frontex, a tagállamok és a harmadik országok tisztviselői által a Frontexszel folytatott együttműködés során elkövetett emberi jogi jogsértéseket, amint arra az Európai Parlament az európai ombudsmannak a Frontex kapcsán végzett, hivatalból indított OI/5/2012/BEH-MHZ számú vizsgálat tárgyában készített különjelentéséről szóló, 2015. december 2-i állásfoglalásában felhívott;

9.

szorgalmazza célzott intézkedések foganatosítását a menekült és menedékkérő nők teljes körű beilleszkedésének biztosítására, kiküszöbölve a kizsákmányolás, visszaélés, erőszak és emberkereskedelem valamennyi formáját;

10.

hangsúlyozza, hogy az EU migrációs és menekültügyi politikáinak és rendelkezéseinek kidolgozása, végrehajtása és értékelése során figyelembe kell venni a nemi szempontot;

11.

nyomatékosan kéri, hogy a migrációs és menekültügyi politika széleskörű reformjának részeként fogadjanak el új, átfogó és az egész Unióra kiterjedő, nemi szempontú iránymutatásokat, amelyek teljes körűen figyelembe veszik az üldöztetés társadalmi, kulturális és politikai dimenzióit, valamint intézkedéseket tartalmaznak a fogadás és az integráció tekintetében;

12.

hangsúlyozza, hogy a nők még a biztonságosnak tekintett országokban is nemi alapú üldöztetésnek lehetnek kitéve, és hogy az LMBTI-személyeket is bántalmazhatják, így jogos igényük van a védelemre; felhív valamennyi tagállamot, hogy fogadjanak el olyan menekültügyi eljárásokat és dolgozzanak ki olyan képzési programokat, amelyek figyelembe veszik a többszörösen is kirekesztett nők – köztük az LMBTI-nők – szükségleteit; sürgeti az összes tagállamot, hogy lépjenek fel az LMBTI-nők magatartásával és tulajdonságaival kapcsolatos káros sztereotípiákkal szemben, valamint hogy menekültügyi kérelmeik tekintetében teljes körűen alkalmazzák az Alapjogi Chartát; hangsúlyozza, hogy minden tagállamban az LMBTI-szükségleteket figyelembe vevő fogadó létesítményekre is szükség van; kiemeli, hogy az LMBTI-személyekkel szembeni erőszak gyakori jelenség a fogadó létesítményekben;

13.

kiemeli, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak és hátrányos megkülönböztetés formái – a teljeség igénye nélkül ezek közé tartozik az erőszakos közösülés és a szexuális erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság, a családon belüli erőszak, és az állam által gyakorolt nemi alapú megkülönböztetés – üldöztetésnek minősülnek, és az EU-ban indokolttá kell tenniük menedékjogi kérelem benyújtását, aminek tükröződnie kell a nemi szempontú új iránymutatásokban;

14.

sürgeti a Bizottságot, hogy gyűjtsön részletes statisztikai adatokat a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozóan több, nemek szerinti bontásban szereplő adatkategória létrehozása érdekében, különös tekintettel a menedékjogi eljárás szakaszaira a kezdeti döntés meghozatalát követően;

15.

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a női nemi szervek megcsonkítására vonatkozó értelmező iránymutatásokat, amelyek teljes körűen figyelembe veszik az UNHCR nemi alapon történő üldöztetésről szóló iránymutatásait és a női nemi szervek megcsonkításáról szóló iránymutató feljegyzést, és amelyek egyértelműen ismertetik a tagállamok kötelességeit, különös hangsúlyt helyezve a kiszolgáltatott menedékkérők azonosítására és a velük folytatott kommunikációra; hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkításának túlélői számára nehézséget okozhat, hogy elmondják a megcsonkítás okozta traumájukat; a tagállamoknak intézkedéseket kell elfogadniuk annak biztosítása érdekében, hogy a nők elleni erőszak valamennyi formája – köztük a női nemi szervek megcsonkítása – az üldöztetés valamely formájának minősülhessen, és ezáltal annak áldozatai a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény által biztosított védelemben részesülhessenek, az Isztambuli Egyezményben 60. cikkével összhangban;

16.

felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a határoknál zajló menekültügyi eljárások megfeleljenek az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága nemzetközi védelemre vonatkozó iránymutatásainak, különösen a nemi alapú üldöztetést illetően, valamint az UNHCR nemi irányultságon és/vagy nemi identitáson alapuló menedékjog iránti kérelmekre vonatkozó iránymutatásainak, amelyek egyértelműen felvázolják a tagállamok kötelezettségeit;

17.

kéri a Bizottságot, hogy a fentiekre való tekintettel vizsgálja felül a Daphne és az Odysseus program finanszírozásának és hatókörének javítását, és mérlegelje a programok oly módon történő kiigazításának lehetőségét, hogy azok igazodjanak a mindenkori helyzethez, és biztosított legyen a menekült nők védelme;

18.

tudomásul veszi a Bizottságnak a biztonságos származási országok közös uniós jegyzékéről szóló javaslatát; szorgalmazza a megfelelő lépések megtételét annak biztosítása érdekében, hogy a megközelítés megfeleljen a visszaküldés tilalmára vonatozó elvnek, és hogy a nők, gyermekek és kiszolgáltatott csoportok jogai ne sérüljenek; szorgalmazza a nemi alapon történő differenciálás alkalmazását; úgy véli, hogy a biztonságos származási országok semmilyen listája sem vezethet kedvezőtlenebb eljárásjogi bánásmódhoz az olyan nőkkel szemben, akik a nemi alapú erőszaktól vagy megkülönböztetéstől való félelem vagy az ilyen erőszak vagy megkülönböztetés elszenvedése miatt nyújtottak be menedékjog iránti kérelmet; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az olyan elhamarkodott döntéseket, amelyek nem tartják kellően szem előtt azt az akár halálos veszélyt, amely a nemi alapú erőszak áldozatává vált nőt fenyegeti, ha elutasítják kérelmét, és a hazájába való visszatérésre kényszerítik;

19.

kéri, hogy a hitelességvizsgálatokkal kapcsolatban minden tagállamban alakítsanak ki objektívabb és a nemek szempontját érvényesítő megközelítéseket, továbbá a döntéshozók számára szervezzenek magasabb színvonalú képzést, amely magában foglalja a nemekkel kapcsolatos szempontokat is; kiemeli, hogy a hitelességvizsgálatok sosem lehetnek teljesek vagy pontosak, ezért azokat nem szabad a menedékjog iránti kérelmet elutasító határozatok egyedüli alapjaként felhasználni; javasolja, hogy a nők menekültügyi kérelmeinek vizsgálatakor vegyenek figyelembe kulturális, társadalmi és pszichológiai szempontokat is, többek között a kulturális hátteret, az oktatást, a traumákat, félelmeket, a szégyenérzetet és/vagy a férfiak és nők közötti kulturális egyenlőtlenségeket;

20.

nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy indokolják meg pozitív menekültügyi határozataikat annak érdekében, hogy a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos megfontolásokra vonatkozóan hasznos adatok álljanak rendelkezésre, és hogy biztosítsák annak átláthatóságát, hogy milyen alapon adták meg – az egyezménnyel összhangban – a menedékjogot;

21.

felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást a nők számára a menekültügyi eljárásról, a menedéket kérő nőket megillető jogokról és egyedi juttatásokról; hangsúlyozza, hogy a nők azon joga, hogy a házastársuktól függetlenül menedékjog iránti kérelmet nyújthatnak be, a női emancipáció kulcsa, valamint kiemeli a visszaküldés tilalmának elvét; felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztassák a nőket azon jogukról, hogy családjuk más tagjainak státuszától függetlenül, önállóan is igényelhetik vagy fenntarthatják a menekült vagy menedékkérő jogállást;

22.

felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet, valamint a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet;

23.

úgy véli, hogy az illegális migráció útján – ahol semmilyen jogukat sem érvényesíthetik – a testi és a lelki erőszaknak különösen kitett csoportok, például a nők vagy a gyermekek számára azonnal humanitárius segítséget kell nyújtani minden esetben, ha fennáll a nemi erőszak gyanúja;

24.

hangsúlyozza, hogy a nők és a lányok különösen ki vannak téve az embercsempészek általi kizsákmányolásnak; ezért felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a rendőrségi és igazságszolgáltatási együttműködésüket többek között az Europollal, a Frontexszel, az Eurojusttal és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal (EASO) a migránscsempészet és -kereskedelem elleni hatékony küzdelem érdekében;

25.

hangsúlyozza annak kiemelt fontosságát, hogy a szűrés és a menekültügyi elbeszélgetések alatt biztosított legyen a gyermekek és a gondozásra szoruló személyek ellátása, tisztességes lehetőséget adva számukra a menedékjog iránti kérelem benyújtására;

26.

sürgeti a tagállamokat, hogy megfelelően tájékoztassák a menedékkérő nőket a jogaikról, különösen a női ügyintéző és tolmács kérvényezésével kapcsolatos jogukról, és hogy joguk van bármely harmadik fél jelenléte nélkül lebonyolított, személyes beszélgetést igényelni; sürgeti a tagállamokat, hogy tartsanak átfogó és kötelező képzést az ügyintézők és tolmácsok számára a nemi alapú erőszakkal, traumával és emlékezettel kapcsolatban; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák e jogok tiszteletben tartását; sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv 15. cikkének (3) bekezdését;

27.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a menekültkérelmek ügyintézői közül sokan nem ismerik kellőképpen a női nemi szervek megcsonkításának kérdését; felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti szinten, menekültügyi hatóságaikkal közösen dolgozzanak jobb eljárások létrehozásán, hogy segítséget és támogatást nyújtsanak a női nemi szervek megcsonkítását elszenvedő vagy annak veszélyének kitett nőknek és lányoknak;

28.

sürgeti valamennyi tagállamot, hogy nyújtsanak naprakész és elérhető információkat a menedéket kérő nőket érintő menekültügyi eljárásról, jogokról és jogosultságokról;

29.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szexuális és reproduktív egészséghez való jogok – többek között a biztonságos abortuszhoz való jog – maradéktalan érvényesülését, és sürgősen különítsenek el további forrásokat az egészségügyi ellátásra;

30.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a védelmet és a segítségnyújtást a nőknek a menekülttáborokban való tartózkodásuk alatt, a határellenőrzéseknél és természetesen az EU-ba való belépés után is;

31.

sürgeti valamennyi tagállamot, hogy írják alá és erősítsék meg az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményét, és alkalmazzák annak 59. cikkét, amely egyértelműen kimondja, hogy a részes feleknek meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a kitoloncolási eljárások felfüggesztése érdekében és/vagy a házasság felbontása esetén önálló tartózkodási engedélyt kell adniuk azon migráns nők számára, akiknek tartózkodási jogállása a házastársuktól függ;

32.

sürgeti a női menedékkérők és migránsok házastársuktól független jogállásának biztosítását a kizsákmányolás elkerülése, a kiszolgáltatottság csökkentése és az egyenlőség növelése érdekében;

33.

hangsúlyozza, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nők és gyermekek számára teljes mértékben biztosítani kell alapvető jogaikat, és ki kell alakítani a legális bevándorlás csatornáit;

34.

hangsúlyozza, hogy a családegyesítési eljárásoknak egyedi jogokat kell biztosítaniuk a nők és lányok számára, hogy csatlakozhassanak az EU-ban lévő családjukhoz, annak érdekében, hogy ne kelljen a férfi családtaghoz fűződő, adott esetben visszaélésszerű kapcsolattól függeniük az egészségügyhöz, oktatáshoz vagy munkához való hozzáférés terén;

35.

határozottan elítéli a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a konfliktusok során bántalmazott migráns nőkre és lányokra, orvosi és pszichológiai támogatást nyújtva számukra;

36.

üdvözli, hogy az EASO új képzési modult dolgozott ki a nemekről, a nemi identitásról és a szexuális orientációról; kéri, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést teljes körűen építsék be az EASO munkájába, mégpedig a nemi kérdésekkel foglalkozó kapcsolattartó pontokon és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) folytatott hivatalos kapcsolattartáson keresztül; információkat kér a származási országból, amelyek magukban foglalják a nők jogi és tényleges helyzetét, beleértve a nem állami szereplők általi üldöztetést vagy annak veszélyét;

37.

bátorítja valamennyi tagállamot, hogy teljes körűen alkalmazzák a Dublin-rendeletet annak biztosítása érdekében, hogy a családok együtt lehessenek, és menekültügyi kérelmüket ugyanazok a hatóságok dolgozzák fel;

38.

sürgeti, hogy az Unióban vessenek véget a gyermekek bárminemű őrizetének, valamint, hogy a szülők megfelelően kialakított létesítményekben együtt élhessenek gyermekeikkel, míg elbírálják menedékkérelmüket;

39.

hangsúlyozza, hogy a menedékkérők őrizetét el kell kerülni, és az csak akkor alkalmazható, ha annak célja jogos, továbbá ha azt szükségesnek és arányosnak ítélték meg az egyes esetekben, valamint hogy az gyermekek (minden 18 év alatti) esetében sohasem lehet indokolt; úgy véli, hogy a menedékhez való jog tiszteletben tartása azzal jár, hogy a menedékkérők nyílt és humánus fogadási körülményekben – többek között biztonságos, méltóságteljes és az emberi jogokkal összeegyeztethető bánásmódban – részesülnek; hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani a zárt központokban való elhelyezés alternatíváit, beleértve az olyan szerepvállalásra összpontosító megközelítéseket is, amelyek eleget tesznek a kiszolgáltatott csoportok szükségleteinek;

40.

rámutat arra, hogy sok női menedékkérő és menekült rendkívüli erőszaknak volt kitéve, és hogy a zárt központokban való elhelyezésük súlyosbíthatja traumájukat; rámutat arra, hogy a menedékkérők pusztán adminisztratív kényelmi okokból való fogva tartása sérti a szabadsághoz való jogot, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. cikke rögzít; szorgalmazza, hogy valamennyi tagállam vessen véget a gyermekek, a várandós és szoptató nők, valamint a nemi alapú és nemi erőszak és az emberkereskedelem áldozataivá vált nők fogva tartásának, valamint nyújtson számukra megfelelő pszichológiai támogatást;

41.

sürgeti az összes tagállamot, hogy a kitoloncolást megelőző fogva tartási időszak maximális időtartamát csökkentsék a visszatérési irányelvben foglalt korlátozott időszak alá; úgy véli, hogy a hosszan tartó őrizet aránytalanul sérti a kiszolgáltatott csoportokat;

42.

nyomatékosan kéri, hogy a szexuális erőszakot elszenvedett menedékkérő nők részesüljenek megfelelő orvosi és egyéb tanácsadásban, azokat az eseteket is ideértve, amikor teherbe esnek, és biztosítani kell számukra a szükséges fizikai és mentális egészségügyi ellátást, támogatást és jogsegélyt; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok hozzanak azonnali intézkedéseket a fogadási, tranzit- és fogva tartási körülmények biztonságának és megfelelő mivoltának biztosítására külön szállás- és tisztálkodási létesítményekkel nők és családok számára; hangsúlyozza, hogy a támogatási programokban szabványos gyakorlattá kell tenni a megfelelő alapvető higiéniai cikkek biztosítását valamennyi nő és lány számára;

43.

rámutat, hogy a méltányos elosztást biztosítja, ha a szállásokon lakó felnőtt menekült nőket közvetlenül és közvetett módon bevonják az élelmiszerek és a használati cikkek elosztásának intézésébe és felügyeletébe;

44.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a menekültek és a menedékkérők fogadására szolgáló központokban alakítsanak ki megfelelő helyiségeket a gyermekek gondozására és ellátására;

45.

kéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre vagy erősítsék meg az Unió területén felállított, túlzsúfolt és adott esetben a nemi erőszak megelőzéséhez szükséges alapvető feltételek biztosítására sem képes fogadóközpontok ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat, annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni, hogy a nőket és a gyermekeket érő zaklatások az érkezési országban is tovább folytatódjanak;

46.

hangsúlyozza, hogy a fogadási eljárásokban elsőbbséget kell adni a kiszolgáltatott embereknek, például az erőszak női áldozatainak és a lányoknak, különösen a kísérő nélküli lányoknak;

47.

hangsúlyozza, hogy a fogadóközpontokban megfelelő jogi támogatást kell biztosítani a nők számára, hatékony tájékoztatást és segítséget adva családtagjaik felkutatásához;

48.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a kényszerházasságok megakadályozására, amelyekre a nőket és a leánygyermekeket a menekültstátuszuk megszerzését követően abban a reményben kényszerítik a férfiak, hogy ezáltal számukra is biztos legyen a hozzáférés a menekült státuszhoz, máskülönben ugyanis arra nem lennének jogosultak;

49.

sürgeti a határokon felállított idegenrendészeti fogdákban történt bántalmazásokkal – közöttük szexuális visszaélésekkel és nemi alapú erőszakkal – kapcsolatos valamennyi állítás független kivizsgálását, valamint az újságírók és a megfelelő civil társadalmi szervezetek belépésének biztosítását e helyekre;

50.

úgy véli, hogy a női menedékkérők őrizete során létesítményi és tárgyi infrastruktúrára van szükség a nők sajátos higiéniás szükségleteinek kielégítése érdekében, gyarapítani kell a női őrök és büntetés-végrehajtási dolgozók számát, és a női fogvatartottakkal dolgozó személyzetnek képzést kell kapnia a nők sajátos nemi szükségleteiről és emberi jogairól;

51.

véleménye szerint azon őrizet alatt tartott női menedékkérők számára, akik visszaélést jelentenek be, azonnali védelmet, támogatást és tanácsadást kell biztosítani, panaszaikat az illetékes független hatóságoknak ki kell vizsgálniuk, teljes körűen tiszteletben tartva a titoktartás elvét, az olyan esetekben is, amikor a nőket férjükkel/partnerükkel/más rokonaikkal együtt tartják zárt központokban; úgy véli, hogy a védelmi intézkedéseknek különösen figyelembe kell venniük a megtorlás kockázatát;

52.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy működjenek együtt a civil társadalmi és emberi jogi szervezetekkel, enyhítve a rossz körülményeket átélt menekültek helyzetét, különös tekintettel a kiszolgáltatott nőkre és lányokra;

53.

kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és léptessenek életbe a női menekültek és menedékkérők munkaerő-piaci részvételének megkönnyítését célzó intézkedéseket, beleértve a nyelvtanfolyamokat, az egész életen át tartó tanulást és a képzést; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy garantálják a menekült lányok számára a kötelező oktatáshoz való hozzáférés jogát; kiemeli az informális és nem formális oktatás és a kulturális csere fontosságát a fiatal nők és lányok integrációjában és emancipációjában; hangsúlyozza a felsőoktatásban való részvétel női menekültek számára történő kibővítésének fontosságát; jól működő és átlátható eljárásokat sürget a külföldön szerzett képesítések elismerésére;

54.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bocsássanak azon civil társadalmi és emberi jogi szervezetek rendelkezésére finanszírozást és egyéb erőforrásokat, amelyek támogatást nyújtanak, előmozdítják a beilleszkedést, és nyomon követik a menekültek és menedékkérők helyzetét az EU-ban, különös tekintettel a nők és lányok által tapasztalt akadályok és kiszolgáltatottság kezelésére;

55.

kéri a tagállamokat és a Bizottságot annak garantálására, hogy a menekült női vezetők, akiket származási országukban üldöznek, biztonságban végezhessék politikai és társadalmi tevékenységüket az EU-n belül a nők jogainak érvényre juttatásáért és a nemek közötti egyenlőségért;

56.

felhívja a figyelmet az elérhető és minőségi gyermekgondozás és a gondozásra szoruló személyek számára biztosított gondozás alapvető fontosságára a női menekültek gazdasági és társadalmi szerepvállalásának lehetővé tétele érdekében;

57.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap mellett vegyék igénybe a strukturális és beruházási alapokat is a menekültek munkaerő-piaci integrációjának előmozdítása érdekében, külön hangsúlyt helyezve a gyermekgondozásra;

58.

gyorsabb és hatékonyabb családegyesítési eljárásokat szorgalmaz és sürgeti a családegyesítésekkel kapcsolatos döntésekre vonatkozó, nemek szerinti bontásban közölt adatok összegyűjtését; hangsúlyozza a jogsegély rendelkezésre állásának fontosságát a családegyesítési ügyekben;

59.

úgy véli, hogy a pozitív menekültügyi határozatok kölcsönös elismerése jobb munka-, integrációs és családegyesítési lehetőségeket biztosítana;

60.

hangsúlyozza, hogy a fogadó országoknak garantálniuk kell a menekült nők és lányok szükségleteinek megfelelő ingyenes, magas minőségű közoktatást, egészségügyi ellátást, különösen a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat illetően, a lakhatást (a menekült nők igényeihez és képességeihez igazodva), valamint a lakhatást; hangsúlyozza, hogy a jóléti politikák az integráció kulcsát jelentik;

61.

kéri átfogó és megfelelő erőforrásokkal ellátott programokat lefolytatására a női menekültek nem kielégített rövid és hosszú távú szükségleteinek kezelésére, beleértve a pszichoszociális és traumákkal kapcsolatos tanácsadást is;

62.

hangsúlyozza azt a fontos pozitív szerepet, amelyet a szociális vállalkozások és alternatív üzleti modellek, például a kölcsönös befektetési alapok és szövetkezetek játszhatnak a női menekültek gazdasági emancipációjában, valamint munkaerő-piaci, társadalmi és kulturális integrációjukban;

63.

ösztönzi a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását a közösségi alapon létrejövő szervezetek bevonása és a menekültek közvetlen részvétele tekintetében, ekképpen közvetítve a menedékkérő nők nézeteit a politikai döntéshozók;

64.

úgy véli, hogy a regionális és helyi hatóságok alapvető szerepet játszanak a női menekültek és menedékkérők beilleszkedésében, különös tekintettel munkaerő-piaci beilleszkedésükre; ösztönzi továbbá ezen önkormányzatokat a menekült nők és a helyi születésű nők közötti párbeszéd és véleménycsere előmozdítására;

65.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a UNHCR-nak.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/35

—

tekintettel a Philip Morris International (PMI) és társai, valamint az Unió és tagállamai közötti 2004. július 9-i, csempészés és hamisítás elleni megállapodásra,

—

tekintettel a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményére (WHO FCTC) és a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvre, melyet a dohányzás visszaszorításáról szóló WHO FCTC felei konferenciájának 5. ülésén az FCTC/COP5(1) határozattal 2012. november 12-én fogadtak el,

—

tekintettel az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés III. része V. címének hatálya alá tartozó rendelkezései tekintetében az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló, 2015. május 4-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0193),

—

tekintettel „A Philip Morris International és társai, valamint az Unió és tagállamai közötti 2004. július 9-i csempészés és hamisítás elleni megállapodás tapasztalatainak Bizottság általi technikai értékelése” című (‘Technical assessment of the experience made with the Anti-Contraband and Anti-Counterfeit Agreement and General Release of 9 July 2004 among Philip Morris International and affiliates, the Union and its Member States’) 2016. február 24-i bizottság munkadokumentumra (SWD(2016)0044),

—

tekintettel 2007. október 11-i állásfoglalására a Közösség, a tagállamok és a Philip Morris között létrejött, a csalás és cigarettacsempészet elleni küzdelem fokozásáról szóló megállapodás következményeiről, valamint a Parlament közösségi árutovábbítási rendszer vizsgálatára felállított vizsgálóbizottsága által tett ajánlások végrehajtása terén elért eredményekről (2),

—

tekintettel a dohánytermékekre vonatkozó megállapodással (PMI-megállapodás) kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000010/2016 – B8-0109/2016),

—

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az Unió pénzügyi érdekeinek védelme egyike a Bizottság legfőbb prioritásainak, és mivel a dohánytermékek illegális kereskedelme, és különösen a csempészett és hamisított cigaretták kereskedelme – óvatos becslések szerint – évente több mint 10 milliárd eurós bevételkiesést okoz az EU-nak és tagállamainak;

B.

mivel a tiltott kereskedelem komoly bűncselekmény, amely hozzájárul a nemzetközi szervezett bűnözés más tevékenységeinek finanszírozásához, beleértve az ember-, kábítószer- és fegyverkereskedelmet, esetenként pedig a terrorista csoportokat is;

C.

mivel a PMI-megállapodás fő célja a hamisított PMI-termékek szinte egyeduralmának visszaszorítása az illegális uniós dohánypiacon;

D.

mivel a PMI-megállapodás 2016. július 9-én lejár;

E.

mivel a PMI-megállapodás Bizottság általi technikai értékelése szerint az valóban elérte fő célját, azonban megkérdőjelezi ezen eredmény ok-okozati összefüggéseit, és hangsúlyozza, hogy a csempészett PMI-termékek mennyiségének csökkenése nem vezetett az illegális termékek teljes mennyiségének csökkenéséhez az uniós piacon;

F.

mivel a PMI-megállapodás évente közel 1 milliárd dollár évenkénti befizetésből és 62,2 millió euró lefoglalt áruval kapcsolatos befizetésből származó költségvetési bevételt eredményezett, amely megoszlott a Bizottság (kb. 10 %) és a tagállamok között (kb. 90 %); mivel semmilyen adat nincs arra nézve, hogy a tagállamok hogyan költötték el az ilyen megállapodások keretében kapott pénzösszegeket;

G.

mivel az illegális dohánykereskedelem jogszabályi kerete és piaci környezete egyaránt jelentősen megváltozott a jelenlegi PMI-megállapodás aláírása óta, különös tekintettel a gyakran csak „olcsó fehérnek” nevezett márkátlan cigaretták elterjedésére és az elektromos cigarettákba való folyékony nikotin új piacának fejlődésére;

H.

mivel a 2014/40/EU irányelvet megtámadó C-358/14. sz. Lengyelország kontra Európai Parlament és Tanács, C-477/14. sz. Pillbox 38 (UK) Limited és C-547/14. sz. Philip Morris Brands SARL és mások ügyek jelenleg a Bíróság előtt vannak, és azokat az említett dohánygyártóknak a lehető leghamarabb vissza kellene vonniuk;

I.

mivel a Bizottság azért kötelezte el magát a WHO FCTC dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvének ratifikálása mellett, hogy felvegye a küzdelmet a dohánytermékek illegális kereskedelme ellen, ami fontos lépés e küzdelem jogi keretének megerősítése felé; mivel a Bizottság vállalta, hogy harmadik országokat is felkér a jegyzőkönyv ratifikálására;

J.

mivel a dohánycsempészet aláássa az EU közegészségügyi politikáit, és azzal jár, hogy a tiltott dohánytermékeket számos helyen jelentős illegális árkedvezménnyel vásárolhatják meg többek között a fiatalok is; mivel a hamisított cigarettákat nemcsak illegálisan állítják elő és importálják, hanem ismeretlen a összetevőket is tartalmaznak, komoly egészségügyi kockázatokat okozva ezzel;

1.

üdvözli a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló WHO-jegyzőkönyvet, és kéri a ratifikálási eljárás mihamarabbi véghezvitelét;

2.

üdvözli a Bizottságnak a jegyzőkönyv ratifikálására vonatkozó javaslatát, és azon kötelezettségvállalását, hogy erre kéri a tagállamokat és harmadik országokat is; megjegyzi, hogy eddig 15 ország ratifikálta a jegyzőkönyvet, beleértve öt uniós tagállamot is, és hogy az EU most készül ratifikálására;

3.

sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsan raifikálja a jegyzőkönyvet; úgy véli azonban, hogy a megállapodás megújítása azt a káros és az elérni kívánt hatással éppen ellentétes üzenetet hordozná a harmadik országok számára, hogy az Unió helytelen kapcsolatot ápol a dohányiparral, noha a jegyzőkönyv az ilyen kapcsolatokat egyértelműen tiltja;

4.

úgy véli, hogy a PMI-megállapodás megújítása nem feltétlenül egyeztethető össze az EU-nak a WHO FCTC 5. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettségével, ami ronthatja az EU megítélését a dohányzás elleni globális küzdelem vezetőjeként;

5.

hangsúlyozza, hogy az WHO FCTC 5. cikke (3) bekezdésének végrehajtására vonatkozó iránymutatások kimondják, hogy alapvető és kibékíthetetlen ellentét áll fenn a dohányipar és a közegészségügyi politika érdekei között;

6.

üdvözli a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a dohánytermék-irányelv) elfogadását; hangsúlyozza, hogy a dohánytermékekről szóló irányelv is kötelezi jogilag a dohánycégeket, hogy nyomonkövetési rendszereket alakítsanak ki és tartsanak fenn, amelyeknek a cigaretták és a sodort dohánytermékek esetében 2019. május 20-ra, az összes többi dohánytermék esetében pedig 2024. május 20-ra működésre késznek kell lenniük;

7.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak azonnal lépéseket kell tennie a dohánytermék-irányelv valamennyi tagállamban történő teljes körű átültetése érdekében; megjegyzi, hogy számos tagállam informálisan tájékoztatta a Bizottságot, hogy az irányelv átültetési folyamatát lezárta; felhívja a Bizottságot, hogy a 2016. május 20-i határidő lejárta után adjon teljes körű tájékoztatást az átültetés állásáról;

8.

emlékeztet rá, hogy a Bizottság 2015 májusában ígéretet tett arra, hogy mihamarabb közzéteszi a PMI-vel kötött megállapodásra vonatkozó értékelését; hangsúlyozza, hogy a Bizottság több ízben is elhalasztotta az értékelés közzétételét, amelyre végül 2016. február 24-én – egy nappal a kérdéssel kapcsolatos parlamenti plenáris vitát megelőzően – került sor; határozottan úgy véli, hogy az értékelés ily kései időpontban való közzétételével a Bizottság súlyos mulasztást követett el a Parlament és a polgárok iránti átláthatósági kötelezettségei tekintetében, veszélyeztetve a Parlament azon képességét, hogy időben kifejthesse véleményét e bonyolult és kényes kérdésről;

9.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság értékelése szerint a PMI-megállapodás elérte célját, hogy csökkenjen a PMI-termékek szinte egyeduralma az illegális uniós dohánypiacon, amint azt a tagállamok által lefoglalt eredeti PMI-cigaretták mennyiségének 2006 és 2014 közötti közel 85 %-os csökkenése is mutatja; megjegyzi azonban, hogy a Bizottság megkérdőjelezi ezen eredmény ok-okozati összefüggéseit, továbbá kiemeli, hogy a PMI-termékek csempészetének csökkenése nem vezetett az illegális termékek mennyiségének általános csökkenéséhez az uniós piacon; megjegyzi, hogy a nagy gyártók hamisított termékeinek csempészetét egyre inkább más, többek között jellemzően harmadik országokban gyártott, márkátlan („olcsó fehér”) cigaretták csempészete váltotta fel;

10.

súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) költségvetésének finanszírozása – a dohányipari megállapodásokban említettek szerint – részben a dohányipar éves befizetéseiből valósul meg, ami bizonyos fokú összeférhetetlenséghez vezethet;

11.

kiemeli, hogy a PMI-megállapodás 2004-ben, első megkötésekor innovatív eszköz volt az illegális dohánykereskedelem kezelése terén, de hangsúlyozza, hogy a piac és a szabályozási környezet azóta jelentősen megváltozott; hangsúlyozza, hogy a megállapodás nem számol a dohánytermékek tiltott kereskedelmének mára kialakult egyes lényeges jellemzőivel, köztük különösen azzal, hogy az illegális kereskedelem nagy részét ma az „olcsó fehér” cigaretták kereskedelme teszi ki; ezért úgy véli, hogy a dohánytermék-irányelvből és a WHO FCTC jegyzőkönyvéből új jogi keret már ki fog terjedni a PMI-vel kötött megállapodás valamennyi elemére;

12.

arra a következtetésre jut, hogy a PMI-vel kötött megállapodást nem szabad megújítani, meghosszabbítani vagy újratárgyalni; felkéri a Bizottságot, hogy a PMI-megállapodás lejártát követően tartózkodjon annak megújításától, meghosszabbításától vagy újratárgyalásától;

13.

sürgeti a Bizottságot, hogy még a hozzon PMI-megállapodás lejárta előtt uniós szinten hozzon meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy nyomon lehessen követni a PMI dohánytermékeket, továbbá tegyen jogi lépéseket a gyártó termékeinek bármiféle jogellenes elkobzásához kapcsolódóan mindaddig, amíg a dohánytermékekről szóló irányelv teljes körűen nem érvényesíthető, annak érdekében, hogy ne legyen szabályozási hézag a PMI-megállapodás lejárta, illetve a a dohánytermékekről szóló irányelv és az FCTC hatálybalépése között;

14.

felszólítja a PMI-t, hogy a megállapodás meghosszabbításától függetlenül továbbra is alkalmazza a hatályos megállapodásban a nyomon követésre és a kellő gondosságra vonatkozó („Ismerd az ügyfeledet”) rendelkezéseket;

15.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a dohánygyártókkal kötött négy megállapodás nem foglakozik az „olcsó fehérek” kérdésével; felhívja ezért a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet az e probléma sürgős kezelését célzó új intézkedésekkel;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy a csempészet és a hamisított termékek elleni küzdelem kiegészítő eszközeként terjesszen elő egy további új rendeletet abból a célból, hogy a dohányipar által használt nyersdohányra, szűrőkre és papírokra is kiterjedjenek a független nyomon követésre és a kellő gondosságra vonatkozó („Ismerd az ügyfeledet”) rendelkezések;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egészségügyi Világszervezet dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezménnyel foglalkozó titkárságának.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/38

—

tekintettel a Kazahsztánról szóló korábbi, többek között 2013. április 18-i (1) és 2012. március 15-i (2) állásfoglalásaira, továbbá 2012. november 22-i állásfoglalására, amely a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett európai parlamenti ajánlásokat fogalmaz meg az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz (3), a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia végrehajtásának állapotáról szóló 2011. december 15-i állásfoglalására (4), valamint Jevgenyij Zsovtisz kazahsztáni ügyéről szóló 2009. szeptember 17-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini által az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás 2015. december 21-i aláírását követően tett észrevételekre,

—

tekintettel az EU–Kazahsztán emberi jogi párbeszéd 2015. november 26-án Asztanában tartott hetedik éves fordulójára,

—

tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról szóló 2015. június 22-i tanácsi következtetésekre;

—

tekintettel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó, 2007-ben elfogadott stratégiája végrehajtásában elért eredményekről szóló 2015. január 13-i negyedik jelentésére,

—

tekintettel a békés gyülekezéshez és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Maina Kiai jelentésére, melyet kazahsztáni kiküldetését követően, 2015. június 16-án terjesztett elő;

—

tekintettel a 2015. december 21-én aláírt megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásra,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkére,

—

tekintettel az Emberi Jogok 1948-ban elfogadott Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel a kazahsztáni alkotmány 20. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel 2015. december 21-én az Európai Unió és Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást írt alá, melynek célja, hogy átfogó keretet biztosítson a politikai párbeszéd és együttműködés számára a bel- és igazságügy területén, valamint és számos egyéb területen; mivel ez a megállapodás határozott hangsúlyt fektet a demokráciára és a jogállamiságra, az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra, a fenntartható fejlődésre, valamint a civil társadalommal folytatott együttműködésre;

B.

mivel Kazahsztán fontos nemzetközi szereplő, és fontos szerepet játszik az egész régió politikai és társadalmi-gazdasági fejlődésében, valamint biztonsági helyzetében; mivel a határos országokkal való jószomszédi viszony kialakítására, a regionális együttműködés újraindítására és a bilaterális kérdések békés rendezésére irányuló erőfeszítései révén Kazahsztán kedvező szerepet játszott Közép-Ázsiában; mivel az Uniónak alapvető érdeke, hogy egy erős, nyitott és stratégiai jelentőségű EU–Kazahsztán kapcsolat révén megerősítse a politikai, gazdasági és biztonsági együttműködést Közép-Ázsiával;

C.

mivel a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást mind a 28 tagállamnak, valamint az Európai Parlamentnek is ratifikálnia kell; mivel azon kívül, hogy ez a megállapodás erősíti az Unió és Kazahsztán közötti politikai párbeszédet, és szolgálja a kölcsönös kereskedelem és beruházások előmozdítását, határozott hangsúlyt fektet a nemzetközi kötelezettségekre is; mivel el kell ismerni, hogy a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalások során előrelépés volt tapasztalható a civil társadalom bevonása tekintetében, ugyanis intézkedések születtek a civil társadalom közpolitikai döntéshozatalba történő bevonására;

D.

mivel az elmúlt években romlott a véleménynyilvánítás szabadságának általános helyzete; mivel 2015 decemberében a kazah hatóságok „hamis információk szándékos közzétételének” vádjával letartóztatták Guzal Bajdalinova újságírót, a Nakanune.kz internetes hírportál tulajdonosát; mivel Guzal Bajdalinova letartóztatását követően aggályok merültek fel a kazahsztáni független média zaklatása kapcsán; mivel 2016. február 29-én egy bíróság felmentette Julia Kozlovát, aki a Nakanune.kz hírportálnak ír cikkeket;

E.

mivel jelenleg bűnügyi nyomozás folyik Szejtkazi Matajev, a Nemzeti Sajtóklub és az újságírók szakszervezete vezetője ellen, akit több millió kazah tenge közpénz elsikkasztásával vádolnak; mivel 2016. február 22-én a vádakat tagadó Szejtkazi Matajevet, valamint fiát, Aszet Matajevet, a KazTag független hírügynökség igazgatóját letartóztatták; mivel Aszet Matajevet a kihallgatást követően szabadon bocsátották;

F.

mivel 2016. január 22-én egy bíróság elítélte Jermek Narimbajev és Szerikzsan Mambetalin bloggereket, akiket 2015 októberében tartóztattak le „nemzeti széthúzásra való felbujtás” vádjával, és három, illetve két év börtönre ítélték őket; mivel Bolatbek Bljalov bloggert korlátozott házi őrizetre ítélték;

G.

mivel a kazah hatóságok független és ellenzéki médiaorgánumokat zártak le, többek között az Assandi Times, a Pravdivaja, az ADAM bol és az ADAM újságokat; mivel 2012 végén a kazah hatóságok pert indítottak egyes független és ellenzéki médiaorgánumok, konkrétan a Golosz Republiki és a Vzgljad újságok, valamint a hozzájuk kapcsolódó újságok és honlapok ellen, illetve a K+ és a Stan.TV internetes televíziós portálok ellen;

H.

mivel 2014 októberében egy almati bíróság 34 millió kazah tenge bírságra kötelezte a Havas Worldwide Kazakhstant;

I.

mivel az Emberi Jogok Európai Eszköze (EIDHR) a finanszírozás fontos eszköze, melynek célja a civil társadalmi szervezetek és a demokratizálódás támogatása az országban és a régióban egyaránt;

J.

mivel a Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Interszexuális Szövetség szerint Kazahsztánban az LMBTI-személyek jogi kihívásokkal és olyan hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek, amilyet a nem LMBTI-lakosság nem tapasztal meg; mivel Kazahsztánban mind a férfiak, mind a nők tekintetében legális az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, ugyanakkor az azonos nemű párok, illetve az azonos nemű párok vezette háztartások nem jogosultak az ellenkező nemű párokat megillető jogi védelemre;

K.

mivel 2016. március 20-án Kazahsztán előrehozott parlamenti választásokat tart, melyeket – ahhoz, hogy szabadnak és tisztességesnek lehessen tekinteni őket – a társadalmi véleménynyilvánítás szabadságával, valamint a politikai pártok átlátható nyilvántartásba vételével kapcsolatos garanciáknak kellene megelőznie; mivel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) választási megfigyelő küldöttségének 2012. április 3-i zárójelentése szerint a 2012. évi választások tisztaságát „jelentős szabálytalanságok” árnyékolták be (6);

L.

mivel 2015. január 1-jén új büntető törvénykönyv, új közigazgatási szabálysértési törvény és új büntetőeljárási törvény lépett hatályba;

M.

mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadsággal kapcsolatos 2015. évi rangsorában Kazahsztán 180 ország közül a 160. helyen áll;

N.

mivel az EU következetesen együtt dolgozott Kazahsztánnal a WTO-csatlakozáshoz vezető úton, amelynek eredményeként lezárultak az ország WTO-csatlakozására irányuló tárgyalások; mivel fontos, hogy Kazahsztán megfeleljen a jogállamiság elveinek, betartsa nemzetközi kötelezettségeit, és befektetéseik védelme mellett garantálja a jogbiztonságot az országban működő nemzetközi vállalatok számára;

O.

mivel a Kazahsztánnal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjában a regionális és helyi kormányzatok kapacitásainak erősítése, az igazságügyi ágazat reformjának támogatása, valamint a közszféra társadalmi és gazdasági reformok bevezetésére való képességének javítása áll;

1.

hangsúlyozza az EU és Kazahsztán közötti kapcsolatok fontosságát, valamint azt, hogy valamennyi területen meg kell erősíteni a két fél gazdasági és politikai együttműködését; rámutat, hogy az EU-nak jelentős érdeke fűződik a Kazahsztánnal fenntartott jó kapcsolatokhoz, mind a politikai, mind a gazdasági együttműködést illetően;

2.

aggodalmát fejezi ki a médiát és a szólásszabadságot Kazahsztánban övező légkör miatt; rendkívül aggasztónak tartja a független médiaorgánumokra nehezedő nyomást és a civil társadalmi szervezetek finanszírozására vonatkozó új jogszabálytervezet lehetséges negatív következményeit; rámutat arra, hogy a független média, a bloggerek és az egyes polgárok szólásszabadsága egyetemes érték, amely nem képezheti alku tárgyát;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy válogatás nélkül letiltják a hírportálokat, a közösségi médiát és egyéb honlapokat azon az alapon, hogy azok jogellenes tartalmakat mutatnak be, és felhívja a kazah hatóságokat annak biztosítására, hogy az internetes forrásokhoz való hozzáférés bármilyen korlátozása jogszerű alapokon nyugodjon; aggodalmát fejezi ki a hírközlési törvény 2014-ben elfogadott módosításai miatt;

4.

mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kazahsztáni börtönrendszerben nem tisztelik és megsértik a foglyok jogait; aggodalmának ad hangot a politikai okokból elítélt és börtönbe vetett Vlagyimir Kozlov, Vagyim Kuramsin (a nemzetközi Ludovic Trarieux emberi jogi díj 2013-as nyertese) és Aron Atabek testi és lelki egészsége miatt, és követeli, hogy biztosítsanak nekik azonnali hozzáférést a szükséges orvosi ellátáshoz, és engedélyezzék számukra látogatók rendszeres fogadását, ideértve a családtagokat, a jogi képviselőket, valamint az emberi jogokkal és a fogva tartottak jogaival foglalkozó szervezetek képviselőit is;

5.

a „100 lépéses programot” a sürgős reformok megkezdésére irányuló kísérletnek tekinti Kazahsztánban; felhívja Kazahsztánt, hogy hajtsa végre a kínzással szembeni nemzeti megelőzési mechanizmust, és nyisson vitát az új büntető törvénykönyvről;

6.

hangsúlyozza, hogy a közelmúltban aláírt megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásban előirányzott, Unióhoz fűződő mélyebb politikai és gazdasági kapcsolatoknak közös értékeken kell alapulniuk, és meg kell felelniük Kazahsztán nemzetközi kötelezettségeiből és kötelezettségvállalásaiból fakadó politikai és demokratikus reformok végrehajtása iránti aktív és konkrét elkötelezettségének;

7.

üdvözli, hogy a legutóbbi emberi jogi párbeszéd óta szabadon bocsátottak több bebörtönzött emberi jogi és munkajogi aktivistát;

8.

leszögezi, hogy a terrorizmus és a szélsőségesség elleni legitim küzdelem nem használható fel ürügyként az ellenzéki tevékenységek betiltásához, a szabad véleménynyilvánítás akadályozásához vagy a bírói kar függetlenségének korlátozásához;

9.

szorgalmazza a büntető törvénykönyv azon cikkeinek – különösen „a társadalmi, nemzeti, nemzetségi, faji, osztályalapú vagy vallási széthúzásra való felbujtásról” szóló 174. cikk – felülvizsgálatát, amelyek felhasználhatók az emberi jogi jogszabályok által védett, jogszerű magatartás bűncselekménnyé nyilvánítására;

10.

felhívja a kazah hatóságokat, hogy érvénytelenítse a bloggerekkel, köztük Jermek Narimbajevvel, Szerikzsan Mambetalinnal és Bolatbek Bljalovval szemben hozott elmarasztaló ítéleteket; sürgeti Guzal Bajdalinova szabadon bocsátását; felszólít a Szejtkazi és Aszet Matajevvel szembeni zaklatások befejezésére; ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az újságírókat érintő ügyeknek nyilvánosságot kell kapniuk, és az eljárások során nem kerülhet sor zaklatásra;

11.

felszólít Vlagyimir Kozlov ellenzéki vezető szabadon bocsátására, akit szigorú börtönkörülmények között tartanak fogva, és jelenleg ügye független és pártatlan felülvizsgálatára vár;

12.

mély aggodalmát fejezi ki a nem kormányzati szervezetekről szóló törvénnyel kapcsolatban, amely aláássa a nem kormányzati szervezetek létezését és függetlenségét Kazahsztánban; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy minden körülmények között garantálják, hogy Kazahsztánban valamennyi emberi jogi aktivista és nem kormányzati szervezet a megtorlástól való félelem nélkül, minden korlátozástól mentesen végezhesse jogszerű emberi jogi tevékenységét;

13.

üdvözli Kazahsztán azon törekvését, hogy aktív közvetítői/támogatói szerepet játsszon a szélesebb régió biztonsági kérdéseit illetően; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségeket, ideértve a jogállamisággal és a bírói kar függetlenségével kapcsolatos normákat;

14.

üdvözli az EU és Kazahsztán közötti rendszeres emberi jogi párbeszédet; hangsúlyozza az EU és a kazah hatóságok közötti emberi jogi párbeszéd fontosságát; kéri a párbeszéd további erősítését annak érdekében, hogy létrejöhessen egy olyan fórum, amely lehetővé teszi a problémák nyílt felvetését; hangsúlyozza, hogy ennek a párbeszédnek érdeminek és eredményorientáltnak kell lennie;

15.

felkéri az EU-t, és különösen az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a kazahsztáni fejleményeket, szükség esetén tájékoztassák aggályaikról a kazah hatóságokat, ajánlják fel segítségüket, és rendszeresen tegyenek jelentést a Parlamentnek; kéri az EU asztanai delegációját, hogy továbbra is játsszon aktív szerepet a helyzet nyomon követésében, és a Kazahsztánnal sorra kerülő összes vonatkozó megbeszélésen vesse fel a véleménynyilvánítás szabadságának kérdését;

16.

sürgeti a kazah hatóságokat, hogy a soron következő parlamenti választásokat megelőzően maradéktalanul hajtsák végre az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala ajánlásait, és tegyenek konkrét lépéseket a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó ajánlásainak végrehajtására; emlékezteti Kazahsztánt arra a törekvésére, hogy pályázni kíván az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságára a 2017–2018 közötti időszakban;

17.

felhívja a kazah hatóságokat, hogy kötelezzék el magukat a nemrégiben nemzetközi szinten elfogadott fenntartható fejlesztési célok mellett;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Kazahsztán kormányának és parlamentjének.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/42

—

tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2015. december 17-i (1) és 2015. január 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az EU Külügyek Tanácsának Egyiptomról szóló, 2013. augusztus 21-i és 2014. február 10-i következtetéseire,

—

tekintettel az EU–Egyiptom társulási megállapodásra,

—

tekintettel a halálbüntetésre, a kínzásra, a véleménynyilvánítás szabadságára és az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Unió és a tagállamok által Egyiptom részére nyújtott katonai támogatásról szóló, E-010476/2015. számú, írásbeli választ igénylő kérdésre adott, 2015. október 27-i válaszára,

—

tekintettel Egyiptom alkotmányára, különösen annak 52. cikkére (a kínzásról) és 93. cikkére (a nemzetközi emberi jogi normák kötelező jellegéről),

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a kínzás elleni ENSZ-egyezményre, amelyeknek Egyiptom részes fele,

—

tekintettel a Jogok és Szabadságjogok Egyiptomi Bizottságának nyilatkozatára, amely szerint 2015-ben az állami biztonsági erők 1 700 személyt tüntettek el,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a rendelkezésre álló információk szerint Giulio Regeni, a Cambridge-i Egyetem doktori iskolájának 28 éves, olasz hallgatója 2016. január 25-én, kairói otthonának elhagyása után eltűnt; mivel holttestét 2016. február 3-án Kairó külvárosában, egy út szélén találták meg;

B.

mivel az egyiptomi hatóságok kórbonctani vizsgálatot rendeltek el az előtt, hogy a holttestet hazaszállították volna Olaszországba, ahol az olasz nyomozók külön kórbonctani vizsgálatot végeztettek; mivel az eredmények közzététele még várat magára; mivel az egyiptomi hatóságok megerősítették, hogy e gyilkossággal kapcsolatban nincs titkolni valójuk, ugyanannyira érdekükben áll az igazság kiderítése, és hogy készek teljes körűen együttműködni olasz partnereikkel a folyamatban lévő vizsgálat során;

C.

mivel médiabeszámolók és Olaszország kairói nagykövete szerint Regeni holtteste alapján megállapították, hogy súlyos ütlegelésnek és többféle kínzásnak volt kitéve; mivel az olasz belügyminiszter elmondása szerint a holttest „embertelen, állati és elfogadhatatlan erőszak” jeleit mutatja;

D.

mivel Regeni a Mubarak és a Morszi utáni Egyiptom független szakszervezeteinek fejlődéséről végzett kutatást Kairóban, és kapcsolatban állt a kormány ellenzékével;

E.

mivel Giulio Regeni esete az Egyiptomban 2013 júliusa óta bekövetkezett erőszakos eltüntetések hosszú sorába illeszkedik; mivel ezen eltüntetések büntetlenül maradnak;

F.

mivel a jelenlegi egyiptomi kormány széles körű kampányt folytatott a kormány kritikusainak, többek között újságírók, emberijog-védők, valamint politikai és társadalmi mozgalmak tagjainak önkényes fogva tartása céljából; mivel az egyiptomi hatóságok szerint 2013 júliusa óta több mint 22 000 személyt tartottak fogva;

G.

mivel az an-Nadím Központ az Erőszak Áldozatainak Kezeléséért és Rehabilitációjáért nevű szervezetet a hatóságok az egészség veszélyeztetésére vonatkozó hamis állítások miatt bezárással fenyegetik; mivel a központ alapvető szerepet töltött be az erőszak és a kínzás áldozatainak kezelésében, és kulcsfontosságú volt a kínzásról, gyilkosságokról és a fogva tartás közben elkövetett legsúlyosabb visszaélésekről való tájékoztatásban;

H.

mivel Egyiptom régóta az Európai Unió stratégiai partnere; mivel az EU Egyiptommal szembeni szerepvállalásának az európai szomszédságpolitika „többért többet” elvével összhangban ösztönzőkön kell alapulnia, és a demokratikus intézmények reformja, valamint a jogállamiság és az emberi jogok terén elért eredményektől kell függenie; mivel 2013. augusztus 21-én az EU Külügyek Tanácsa megbízta az alelnököt/főképviselőt az Egyiptomnak nyújtott uniós támogatás felülvizsgálatának feladatával; mivel a Külügyek Tanácsa úgy határozott, hogy az EU Egyiptommal való együttműködését a helyszínen bekövetkezett eseményeknek megfelelően ki fogják igazítani;

I.

mivel a Külügyek Tanácsának 2013. augusztus 21-i következtetései szerint „a tagállamok továbbá arról is megállapodtak, hogy felfüggesztik a belső elnyomásra alkalmas eszközök Egyiptomba irányuló kivitelére vonatkozó engedélyeket, áttekintik a 2008/944/KKBP közös álláspont hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozó kiviteli engedélyeket, valamint felülvizsgálják az Egyiptom számára biztosított biztonsági segítségnyújtásukat”; mivel a Külügyek Tanácsa 2014 februárjában megerősítette e következtetéseket; mivel az alelnök/főképviselő az E-010476/2015. számú, írásbeli választ igénylő kérdésre adott, 2015. október 27-i válaszában megerősítette, hogy e következtetések „az Egyiptomnak nyújtandó mindennemű katonai támogatással szembeni politikai kötelezettségvállalásnak” minősülnek;

J.

mivel a 2014-ben elfogadott egyiptomi alkotmány rögzíti az alapvető jogokat és szabadságokat;

K.

mivel Egyiptomnak az országban és különösen a Sinai-félszigeten aktív, az Iszlám Állammal és más, a líbiai válságban aktívan részt vevő terrorista szervezetekkel kapcsolatban álló, különböző dzsihadista szervezetek részéről terrorizmussal kell szembenéznie; mivel a jelenlegi líbiai konfliktus közvetlen hatás gyakorol Egyiptom biztonságára; mivel a jelenlegi válság komoly aggodalmakkal tölti el az Európai Uniót, különösen Olaszországot;

1.

határozottan elítéli Giulio Regeni uniós polgár gyanús körülmények között lefolytatott kínzását és meggyilkolását, továbbá mély együttérzését és részvétét fejezi ki a családnak;

2.

felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban bocsássák az olasz hatóságok rendelkezésére valamennyi olyan dokumentumot és információt, amely Regeni ügyének gyors, átlátható és pártatlan közös kivizsgálásához szükséges, és minden tőlük telhetőt kövessenek el annak érdekben, hogy a bűncselekmény elkövetőit mielőbb bíróság elé állítsák;

3.

súlyos aggodalommal állapítja meg, hogy Giulio Regeni esete nem elszigetelt incidens, hanem az elmúlt években Egyiptom-szerte folytatott kínzások, fogva tartás során bekövetkezett halálesetek és erőszakos eltüntetések sorába illeszkedik, ami egyértelműen sérti az EU–Egyiptom társulási megállapodás 2. cikkét, amely kimondja, hogy az EU és Egyiptom közötti kapcsolatok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített demokratikus alapelvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásán alapulnak, amelyek a megállapodás lényegi elemét képezik; ezért felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy vessék fel az egyiptomi hatóságoknál az erőszakos eltüntetések és kínzások bevett gyakorlatának kérdését, és gyakoroljanak rájuk nyomást az egyiptomi biztonsági ágazat és az igazságszolgáltatás tényleges átalakítása érdekében;

4.

komoly aggodalmának ad hangot az an-Nadím Központ az Erőszak Áldozatainak Kezeléséért és Rehabilitációjáért nevű szervezet erőszakos bezáratásának közvetlen veszélye miatt; kéri a bezárást elrendelő közigazgatási határozat azonnali visszavonását;

5.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Jogok és Szabadságjogok Egyiptomi Bizottságát folyamatos zaklatás éri az egyiptomi „Vessünk véget az erőszakos eltüntetéseknek” elnevezésű kampányban betöltött nyilvánvaló szerepe miatt;

6.

emlékezteti az egyiptomi hatóságokat nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségeikre, és felszólítja őket arra, hogy biztosítsanak prioritást az emberi jogok védelmének és előmozdításának, és biztosítsák az emberi jogok megsértéseinek elszámoltathatóságát; ismételten kéri minden olyan személy haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátását, akiket kizárólag a véleménynyilvánítás szabadságához és a békés gyülekezéshez fűződő joguk gyakorlása miatt tartanak fogva és ítéltek el, emberijog-védőket, médiaszakembereket és bloggereket is ideértve; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy a nemzetközi normákkal összhangban biztosítsák a tisztességes eljáráshoz való jogot;

7.

felszólítja az egyiptomi kormányt, hogy biztosítsa a helyi és nemzetközi civil szervezetek és a független szakszervezetek szabad, a kormány beavatkozásától és megfélemlítéstől mentes működését az országban; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy vonják vissza a számos vezető egyiptomi emberijog-védőre kirótt utazási tilalmat;

8.

elvárja, hogy a 2014. január 14–15-én elfogadott új alkotmány és különösen annak 52., 73. és 93. cikke komoly előrelépést jelentsen az ország demokráciába való átmenetében;

9.

tudomásul veszi az új nemzetgyűlés megalakulását, és kéri, hogy sürgősséggel vizsgálja felül a tiltakozásokra vonatkozó, korlátozó jellegű 2013. novemberi törvényt, amelyet a békés ellenállás minden formájának megtorlására használtak, valamint az 1914. évi gyülekezési törvényt; kéri továbbá az egyiptomi alkotmányt sértve elfogadott minden egyéb korlátozó jellegű jogszabály felülvizsgálatát, ideértve a terrorcselekményekről szóló törvényt és a terrorista szervezetekről szóló törvényt, amelyeket a kollektív biztonság javítása helyett visszaélésszerűen belső elnyomásra lehet használni; hangsúlyozza, hogy kész az ország hatóságaival együttműködve megvizsgálni egy, az egyiptomi parlamentre vonatkozó kapacitásépítési program kidolgozásának lehetőségét;

10.

kitart amellett, hogy kizárólag a vélemények és életmódok sokféleségét tiszteletben tartó, ténylegesen pluralista társadalom létrehozása biztosíthatja Egyiptom hosszú távú stabilitását és biztonságát, és felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy kötelezzék el magukat a megbékélést célzó párbeszéd mellett, amely egy inkluzív politikai folyamatban egyesíti az összes erőszakmentes erőt – többek között a nem erőszakos iszlamistákat – a politikába és a gazdaságba vetett bizalom helyreállítása érdekében;

11.

hangsúlyozza, hogy az EU nagy jelentőséget tulajdonít az Egyiptommal mint fontos szomszéddal és partnerrel való együttműködésnek és Egyiptom a térségen belüli stabilitás biztonságában betöltött szerepének; osztozik az egyiptomi lakosságnak az országuk és térségük előtt álló gazdasági, politikai és biztonsági kihívásokkal kapcsolatos aggodalmaiban; elítéli az egyiptomi civilek és katonaság ellen irányuló terrortámadásokat;

12.

kéri, hogy az EU – különösen az alelnök/főképviselő és az Unió kairói képviselete – biztosítsa a rendszeres találkozókat az emberijog-védőkkel és egyéb, egyet nem értésüknek hangot adó személyekkel annak érdekében, hogy támogassa a veszélyben lévő és a fogva tartott személyeket, valamint hogy elejétől végéig kísérje figyelemmel tárgyalásaikat;

13.

nyomatékosan felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben a Külügyek Tanácsának a katonai technológia és felszerelés exportjáról és a biztonsági együttműködéséről szóló, 2013. augusztusi következtetéseit; kéri, hogy a megfigyelési felszerelések exportját függesszék fel abban az esetben, ha bizonyítható, hogy e felszereléseket az emberi jogok megsértésére használnák; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be az uniós tagállamok által Egyiptommal folytatott katonai és biztonsági együttműködés jelenlegi helyzetéről, valamint az Európai Parlamenttel alapos konzultációt folytatva dolgozzon ki menetrendet, amely vázolja az egyiptomi hatóságok által az emberi jogi helyzet jelentős javítása és egy átfogó igazságügyi reform megvalósítása céljából meghozandó konkrét lépéseket, mielőtt a Külügyek Tanács 2013. augusztusi következtetéseinek újraértékelésére sor kerülhetne;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének és kormányának, valamint az az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/45

—

tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2015. július 9-i (1) és 2015. december 17-i (2) állásfoglalásra,

—

tekintettel az Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek, az Európai Unió és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének a KDK-ban egy befogadó politikai párbeszéd szükségességéről, valamint e szervezeteknek a melletti elkötelezettségéről szóló, 2016. február 16-i közös sajtónyilatkozatára, hogy támogatják a kongói feleket a demokrácia országon belüli megszilárdításában kifejtett erőfeszítéseikben,

—

tekintettel a nemzeti párbeszéd KDK-ban történt elindítását követően az Unió 2015. november 19-én kiadott helyi közleményére,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének a KDK-ban kialakult helyzetről szóló 2015. november 9-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az Uniónak a KDK-ban kialakult emberi jogi helyzetről kiadott 2015. október 21-i helyi közleményére,

—

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a KDK Választási Bizottsága elnökének lemondásáról szóló, 2015. október 12-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a KDK-ról szóló határozataira, különösen a KDK szankciórendszerének és a szakértői csoportok megbízatásának megújításáról szóló 2198. (2015) számú, valamint a 2211. (2013) számú határozatára, amely megújította az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójának (MONUSCO) megbízatását,

—

tekintettel az afrikai Nagy tavak-régióval foglalkozó nemzetközi küldöttek és képviselők csoportja által a KDK-ban lezajlott választásokról szóló, 2015. szeptember 2-án kiadott közös sajtónyilatkozatra,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2015. július 27-i éves jelentésére az emberi jogok kongói demokratikus köztársasági helyzetéről és az ENSZ Közös Emberi Jogi Hivatalának (UNJHRO) a KDK-ban folytatott tevékenységéről,

—

tekintettel Federica Mogherini, az Unió alelnöke/külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által a KDK-ban az új választási törvény elfogadását követően 2015. január 25-én tett nyilatkozatra,

—

tekintettel az ENSZ szakértői csoportjának a KDK-ról szóló, 2015. január 12-i jelentésére,

—

tekintettel a 2013. decemberi nairobi nyilatkozatra,

—

tekintettel a KDK és a Nagy-tavak régió békéje és biztonsága érdekében folytatandó együttműködésről szóló keretmegállapodásra, amelyet 2013. februárban Addisz-Abebában írtak alá,

—

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. júniusi afrikai chartájára,

—

tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

—

tekintettel a 2006. február 18.-i kongói alkotmányra,

—

tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a 2016. novemberre tervezett következő elnöki és parlamenti választások újabb lehetőséget jelenthetnek egy demokratikus átmenetel felé;

B.

mivel a KDK elnökének megbízatását az alkotmány két ciklusra korlátozza;

C.

mivel a 2001 óta hatalmon lévő Joseph Kabila elnököt a politikai ellenzék azzal vádolja, hogy adminisztratív és technikai eszközök felhasználásával megpróbálta a választásokat elodázni, és mandátumának lejártát követően is hatalmon maradni, továbbá még nyilvánosan is ki kell jelentenie, hogy mandátumának lejártakor le fog mondani; mivel ennek következtében országszerte fokozódott a politikai feszültség, a nyugtalanság és az erőszak;

D.

mivel kétségek merültek fel a Független Nemzeti Választási Bizottság (CENI) függetlenségével és a pártatlanságával kapcsolatban;

E.

mivel 2015. január óta a kongói biztonsági és hírszerzési tisztviselők szigorúan léptek fel békés aktivisták, politikai vezetők és más olyan személyek ellen, akik ellenzik az arra irányuló kísérleteket, hogy Kabila elnök úgy módosíthassa az alkotmányt, hogy az alkotmányosan két ciklusra korlátozott megbízatásán túl is hatalmon maradhasson; mivel az emberi jogi csoportok folyamatosan az emberi jogok, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának romló helyzetéről, beleértve a békés tüntetőkkel szemben alkalmazott túlzott erőszakról, valamint a politikai indíttatású perek növekvő számáról adnak jelentést; mivel a MONUSCO a választásokhoz kapcsolódóan az elmúlt év során több mint 260 emberi jogi visszaélést vett nyilvántartásba, elsősorban a politikai ellenfelekhez, a civil társadalomhoz és az újságírókhoz kapcsolódóan; mivel a KDK-ban az UNJHRO arról tájékoztatott, hogy 2016 eleje óta több mint 400 emberi jogi jogsértést, többek között 52 letartóztatást dokumentált;

F.

mivel Kabila elnök 2015. júniusban nemzeti párbeszéd indítását jelentette be; mivel egy ilyen párbeszéd hivatalos előkészületei még nem kezdődtek meg, mivel a két fő ellenzéki csoport úgy döntött, hogy ebben nem vesz részt, mivel úgy ítélik meg, hogy pusztán halogató taktikáról van szó;

G.

mivel 2015. szeptemberben hét magas rangú személyiséget zártak ki a KDK-t kormányzó koalícióból, mivel alárták azt a levelet, amelyben arra sürgetik Joseph Kabila elnököt, hogy tartsa tiszteletben az alkotmányt és hivatali idejének lejárta után ne ragaszkodjon a hatalomhoz; mivel ugyanabban a hónapban heves összecsapások törtek ki Kinshasában, ahol egy alkotmányellenes harmadik ciklusra irányuló kísérletet ellenző nagygyűlés résztvevőit brutálisan megtámadták;

H.

mivel az önkényesen fogva tartottak között vannak a Filimbi (Síp) mozgalom emberi jogi aktivistái, Fred Bauma és Yves Makwambala is, akiket azért tartóztattak le, mert részt vettek egy workshopon, amelynek célja a kongói fiatalok arra irányuló ösztönzése volt, hogy békés és felelősségteljes módon gyakorolják állampolgári kötelességeiket, és akiket már 11 hónapja tartanak fogva, és szabadon bocsátásukat már az Európai Parlament is kérte a fent említett, 2015. július 9-i állásfoglalásában;

I.

mivel Kongó fő ellenzéki pártjainak vezetői, nem kormányzati szervezetei és a demokráciáért síkra szálló ifjúsági mozgalmai felszólították a kongóiakat, hogy 2016. február 16-án ne menjenek munkába és iskolába, hanem maradjanak otthon a „Ville Morte” („halott város”) napján, megemlékezve a demokráciáért rendezett 1992. február 16-i felvonuláson megölt emberekrről, valamint tiltakozva az elnökválasztás megszervezésének elhúzódása és az ellen, hogy a kormány állítólag figyelmen kívül hagyja az alkotmányt;

J.

mivel 2016. február 16-án vagy a körül nyolc fiatal aktivistát és legalább 30 politikai ellenzéki szimpatizánst vettek őrizetbe az országos sztrájkkal kapcsolatosan, míg más aktivisták ismeretlen telefonszámokról fenyegető üzeneteket kaptak, és Willy Makiashi foglalkoztatási miniszter megtiltotta a közalkalmazottak sztrájkban való részvételét; mivel a LUCHA mozgalom hat tagját hat hónapos börtönbüntetésre ítélték; mivel a „halott város” napját megfigyelő kereskedők és tisztviselők boltjait lezárták vagy őket fegyelmi szankciókban részesítették;

K.

mivel az Afrikai Unió, az ENSZ, az EU és a Frankofónia Nemzetközi Szervezete közösen hangsúlyozták a párbeszéd, valamint annak fontosságát, hogy a demokráciát és a jogállamiságot tiszteletben tartó politikai szereplők között megállapodás szülessen, és felszólították valamennyi kongói politikai szereplőt, hogy teljes mértékben működjenek együtt a nemzetközi közösség által kijelölt közvetítőkkel;

L.

mivel a helyzetet tovább rontja a büntetlenség folytatódása és megszilárdulása a KDK-ban; mivel a több mint 30 külföldi és hazai fegyveres csoport által okozott erőszak miatt a biztonsági helyzet az országban, különösen az ország keleti részén tovább romlik, és folyamatosan érkeznek jelentések az emberi jogok és a nemzetközi jog megsértéséről, többek között polgári személyek elleni támadásokról, a szexuális és nemi alapú erőszak széles körű elterjedéséről, valamint a gyermekek fegyveres csoportok általi rendszeres besorozásáról és bántalmazásáról, illetve törvénytelen kivégzésekről;

M.

mivel KDK-ban a közelmúltban romlott a média szabadsága; mivel a kormányzati tisztviselők médiaorgánumok bezárása révén (kifejezetten azokat megcélozva, amelyek a tüntetésekről tudósítottak) megakadályozták a szólásszabadság érvényesülését, a szöveges üzenetek küldését és az internet működését; mivel 2016 februárjában a kormány két magán televíziós csatornát zárt le Lubumbashiban; mivel az „újságírók veszélyben” szervezet (a „riporterek határok nélkül” partnerszervezete) 2015. novemberi legutóbbi éves jelentésében 72 olyan esetet sorolt fel, amelyben újságírókat és médiaközvetítőket támadtak meg a KDK-ban, és rámutatott, hogy a sajtószabadság megsértése eseteinek 60 %-át katonai vagy biztonsági ügynökök, a nemzeti hírszerző ügynökség (ANR) vagy a rendőrség követi el; mivel a Radio France International adásainak felfüggesztése egybeesett a „halott város” napi tüntetéssel;

N.

mivel a KDK-val foglalkozó, 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti indikatív program, amely a 11. Európai Fejlesztési Alapból 620 millió euró összegű finanszírozásban részesül, előtérbe helyezi a kormányzás és a jogállamiság megerősítését, beleértve az igazságszolgáltatás, a rendőrség és a hadsereg megreformálását;

1.

felszólítja a KDK hatóságait, hogy határozottan vállalják az alkotmánynak való megfelelést, biztosítsák a választások késedelem nélküli megtartását 2016 végéig, teljes mértékű összhangban a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartával, valamint garantálják egy átlátható, hiteles és inkluzív választásokhoz vezető környezet kialakítását; hangsúlyozza, hogy a választások sikeres megtartása döntő fontosságú az ország hosszú távú stabilitása és fejlődése szempontjából;

2.

mélységes aggodalmának ad hangot a KDK egyre romló biztonsági és emberi jogi helyzete miatt, és különösen a soron következő választási ciklust megelőzően az egyre erősebb politikai erőszakról, a szigorú megszorításokról, illetve az emberijog-védőkkel, a politikai ellenzékkel és az újságírókkal szemben alkalmazott megfélemlítésről beszámoló folyamatos jelentések miatt; hangsúlyozza a kormány felelősségét azért, hogy megakadályozza a jelenlegi politikai válság elmélyülését vagy az erőszak eszkalálódását, és hogy tiszteletben tartsa, védje és előmozdítsa a polgári és politikai jogokat a polgárai számára;

3.

határozottan elítéli a békés, fegyvertelen tüntetőkkel szembeni bármiféle erőszak alkalmazását; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadsága egy dinamikus politikai és demokratikus élet alapját képezi; határozottan elítéli a demokratikus tér egyre növekvő korlátozásait és az ellenzék, a civil társadalom és a média célzott elnyomását; felszólít valamennyi politikai fogoly, többek között Yves Makwambala, Fred Bauma és más Filimbi- és LUCHA-aktivisták és támogatók, valamint Christopher Ngoyi emberijog-védő azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására;

4.

úgy véli, hogy a büntetlenség elleni küzdelem a béke KDK-beli helyreállításának előfeltétele; kéri, hogy a KDK kormánya a nemzetközi partnerekkel közösen indítson teljes körű, alapos és átlátható vizsgálatot a választásokhoz kapcsolódó tiltakozások során elkövetett emberi jogi jogsértések ügyében azzal a céllal, hogy minden jogellenes cselekmény vagy a jogoktól vagy szabadságoktól való megfosztás minden esete azonosításra kerüljön; kéri, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy az emberi jogi visszaélések, a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények, a nők elleni szexuális erőszak elkövetőit és a gyermekkatonák besorozásáért felelős személyeket feljelentsék, azonosítsák, büntetőeljárás alá vonják és a nemzeti és nemzetközi büntetőjoggal összhangban megbüntessék;

5.

felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják fel az összes szakpolitikai eszközt, köztük a 2011. évi uniós választási megfigyelő misszió végső jelentésében és az azt nyomon követő 2014. évi misszió jelentésében megfogalmazott ajánlásokat, és hogy a legmagasabb szinten gyakoroljanak politikai nyomást a Kongói Demokratikus Köztársaságban a választási erőszak elterjedésének és a Nagy-tavak régió további destabilizálódásának megelőzése érdekében;

6.

tudomásul veszi, hogy az EU és a nemzetközi közösség kész arra, hogy támogassa a kongói választási folyamatot, ha közzétételre kerül egy érvényes választási naptár, és ha betartják az alkotmányos rendelkezéseket; úgy véli, hogy e támogatásnak a szavazók nyilvántartásba vételére, a képzésre és a választások biztonságára kell összpontosítania; kitart amellett, hogy a KDK-beli választási folyamathoz biztosított uniós támogatás természetét és összegét a 2011. és 2014. évi választási megfigyelő missziók ajánlásainak végrehajtása terén elért eredményektől kell függővé tenni, különös tekintettel a CENI függetlenségének garanciáira, a választói névjegyzék felülvizsgálatára, a költségvetési követelményekre és az alkotmányos időkeretek betartására;

7.

felszólítja a kongói hatóságokat a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai charta mielőbbi megerősítésére;

8.

kiemeli, az Afrikai Unió központi szerepét a közép-afrikai politikai válság megelőzésében, és felszólítja az Afrikai Unió tagállamait – különösen Dél-Afrikát –, hogy lépjenek fel a Kongói Demokratikus Köztársaság alkotmányának való megfelelés érdekében; sürgeti az Uniót, hogy e cél elérése érdekében vesse latba valamennyi diplomáciai és gazdasági eszközét, ideértve a gazdasági partnerségi megállapodások küszöbön álló aláírását is;

9.

emlékeztet arra, hogy az ellenzék, a független civil társadalom és a választási szakértők CENI-ben való teljes körű részvétele fontos tényező a választási folyamat legitimitásának megteremtésében; emlékeztet arra, hogy a CENI-nek független intézménynek kell lennie; hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak a CENI rendelkezésére kell bocsátaniuk az átfogó és átlátható folyamat lehetővé tételéhez szükséges pénzügyi erőforrásokat;

10.

felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy folytasson intenzívebb párbeszédet a KDK hatóságaival a Cotonoui Megállapodás 8. cikke alapján, a választási folyamat végleges tisztázása érdekében; emlékeztet a KDK által a Cotonoui Megállapodás keretében tett azon kötelezettségvállalásra, hogy tiszteletben tartja a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogi alapelveket, köztük a véleménynyilvánítás és a média szabadságát, a jó kormányzást és a politikai tisztségek átláthatóságát; sürgeti a KDK kormányát, hogy a Cotonoui Megállapodás 11. cikkének b) bekezdésével, 96. és 97. cikkével összhangban szerezzen érvényt e rendelkezéseknek, ennek hiányában pedig arra kéri a Bizottságot, hogy a Cotonoui Megállapodás 8., 9. és 96. cikke alapján indítsa meg a vonatkozó eljárást;

11.

felhívja az EU-t, hogy a további erőszak megelőzésének elősegítése érdekében vegye fontolóra, hogy célzott szankciókat alkalmaz – többek között utazási tilalmat és vagyoni eszközök befagyasztását – azokra nézve, akik felelősek a Kongói Demokratikus Köztársaságban történt erőszakos fellépésekért;

12.

sürgeti az Unió küldöttségét, hogy kövesse nyomon a fejleményeket, és minden megfelelő eszközt – többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét – használjon fel az emberijog-védők és a demokráciapárti mozgalmak támogatására;

13.

kéri, hogy ismét nevezzenek ki a KDK-beli emberi jogi helyzettel foglalkozó ENSZ-előadót;

14.

emlékeztet arra, hogy a béke és a biztonság a sikeres választások előfeltételét képezik; tudomásul veszi ezzel összefüggésben a MONUSCO megbízatásának megújítását, és arra szólít fel, hogy a választásokkal összefüggésben erősítsék meg hatásköreit a polgári védelem területén;

15.

ismételten mély aggodalmának ad hangot a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló riasztó humanitárius helyzet miatt, amit különösen az ország keleti térségében zajló heves fegyveres konfliktusok okoznak; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is nyújtsanak segítséget a Kongói Demokratikus Köztársaság népének a leginkább veszélyeztetett népességcsoportok életkörülményeinek javítása, valamint a lakóhely elhagyására kényszerülés, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a járványok és a természeti katasztrófák következményeinek leküzdése érdekében;

16.

elítéli a szexuális erőszak eseteinek folyamatos előfordulását Kongó keleti részén; megjegyzi, hogy a kongói hatóságok 20 tárgyalást tartottak az elmúlt hónapokban a Kongó keleti részén elkövetett szexuális erőszakkal kapcsolatos esetekben, és 19 katonatisztet ítéltek el, de úgy véli, hogy még sokkal többet kell tenni; határozottan arra ösztönzi a kongói hatóságokat, hogy folytassák a büntetlenség elleni küzdelmüket a szexuális erőszak eseteinek kivizsgálása és az elkövetők bíróság elé állítása révén;

17.

üdvözli, hogy a kongói hatóságok elhatározták a 2013. szeptember 25. óta megrekedt örökbefogadási ügyek felülvizsgálatát; tudomásul veszi a kongói minisztériumközi bizottság munkáját az örökbefogadott gyermekek számára szórványosan kiadott kilépési engedélyekkel kapcsolatban; felszólítja a minisztériumközi bizottságot, hogy továbbra is nyugodt körülmények között folytassa gondos és következetes munkáját; felszólítja az Unió küldöttségét és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék nyomon a helyzetet;

18.

felszólítja az Afrikai Uniót és az EU-t, hogy a további destabilizáció megelőzése érdekében biztosítsák az állandó politikai párbeszédet a Nagy-tavak régió országai között;

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/50

—

tekintettel az „Úton a prosperáló, adatközpontú gazdaság felé” című, 2014. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0442),

—

tekintettel az „Úton a prosperáló, adatközpontú gazdaság felé” című közleményről a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000021/2016 – B8-0116/2016),

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikkére,

—

tekintettel az Európában a számítási felhőben rejlő potenciál felszabadításáról szóló, 2013. december 10-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló, 2015. május 6-i bizottsági közleményre (COM(2015)0192),

—

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a nagy adathalmazok (Big Data) piacának növekedési rátája 2017-ig hatszorosan meg fogja haladni a teljes ikt-piac növekedési rátáját, és az International Data Corporation Big Data technológiára és szolgáltatásokra vonatkozó 2013–2017-es globális előrejelzése szerint összesen eléri majd az 50 milliárd eurót, ami a Big Data Value elnevezésű, köz- és magánszféra közötti partnerség szerint 2017-ig 3,75 millió új munkahelyet eredményez majd;

B.

mivel az adatok volumene soha nem látott mértékben növekszik, aminek következtében 2020-ra 16 trillió gigabájtnyi adat lesz, ami az adat-előállítás tekintetében éves szinten 236 %-os növekedést jelent;

C.

mivel a nagy adathalmazok által generált ismereteken alapuló döntések a termelékenység és versenyképesség jelentős növekedését eredményezhetik, és mivel az adatközpontú gazdaságból származó előnyök 2020-ig további 1,9 %-os GDP-növekedést eredményeznek;

D.

mivel a nagy adathalmazok fejlesztése az új digitális piac szerves részét képezi, és arra hivatott, hogy az adatvédelemmel kapcsolatos uniós jogi keretnek megfelelően biztosítsa az innovatív és versenyképes üzleti modellek fejlesztését, ugyanis a nagy adathalmazok jelentős kockázatokkal és kihívásokkal járhatnak, különösen az alapvető jogok vonatkozásában (ideértve a magánélet tiszteletben tartását és az adatvédelmet);

E.

mivel a jövőbeli sikeres adatközpontú gazdaság lehetőséget jelenthet a növekedés és a foglalkoztatottság tekintetében, többek között az új üzleti modellek és szolgáltatások kialakulásának, valamint a termelékenység fokozásának lehetővé tételével; mivel a gazdasági növekedéshez szükséges megfelelő keret létrehozása érdekében el kell érni a megfelelő egyensúlyt, hogy miközben hatékony ellenőrzéssel, értékeléssel és megfelelő válaszokkal, szükség esetén pedig jogalkotási eszközökkel védelmezik és támogatják a fogyasztók jogait, fenn lehessen tartani a bizalmat;

F.

mivel a nagy adathalmazok lehetőségeket biztosítanak a fogyasztók (például a kényelem, a hatékonyság és a megtakarítások terén), a vállalkozások (ipar 4.0), valamint a kormányok (e-kormányzás) számára, illetve a lakhatás (intelligens városok), a tudomány, az orvostudomány (mobilegészségügy), a katasztrófareagálás és a bűnüldözés vonatkozásában;

1.

arra számít, hogy az adatközpontú gazdaság nemzeti és európai szintű előnyei hatással lesznek a társadalomra és az értékláncban elhelyezkedő vállalkozások valamennyi típusára; úgy véli, hogy az adatközpontú gazdaság létrehozása a digitális egységes piaci stratégia központi eleme, és nagyra értékeli, hogy segítségével Európa visszanyerheti versenyképességét a fejlett ágazatokban, valamint felgyorsulhat Európa gazdasági fellendülése, növekedésre irányuló beruházásai, illetve a valamennyi ágazatot érintő innováció, és ezeket csak akkor lehet megvalósítani, ha létezik az a megfelelő üzleti környezet és léteznek azok az eszközök, amelyek a digitális átalakulás aktiválásához szükségesek, valamint ha ezek a technológiák megfelelnek az adatvédelemre vonatkozó uniós jogi keretnek, hogy kezelni lehessen a velük járó kockázatokat és kihívásokat, különös tekintettel az alapvető jogokra, valamint a magánélet védelmére és az adatvédelemre;

2.

hangsúlyozza, hogy az adatközpontú gazdaság fejlett készségeket igényel, és az elkövetkező években várhatóan jelentős számú munkahelyet hoz létre Európában;

3.

elismeri az adatoknak az európai gazdaság valamennyi ágazatában és az európai kutatás minden területén való integrált használatához köthető társadalmi és gazdasági előnyöket, és hangsúlyozza az összegyűjtött adatok értékével és használatával kapcsolatos átláthatóság, valamint az adatkezelési szabályok és az adatgyűjtés és -feldolgozás módjának fontosságát; hangsúlyozza, hogy az egyéneknek aktualizált, tényleges hozzáférési joggal kell rendelkezniük az adatfeldolgozással kapcsolatos tájékoztatáshoz; hangsúlyozza, hogy e tekintetben pontos statisztikákat kell készíteni a polgárok, a vállalkozások és a közigazgatás tájékozottságának szintjéről; hangsúlyozza, hogy a gazdaság digitalizálása a nagy adathalmazok területén megvalósuló fejlődés fontos hajtóereje, és ezért horizontális megközelítést igényel, hogy az adatgazdaság növekedhessen;

4.

úgy véli, hogy az adatok értékes eszközt jelentenek a vállalkozások számára, amelyek értéke a vállalkozás tulajdonában lévő adatok nyílt hozzáférésű adatokkal való integrálását lehetővé tevő innovatív és intelligens módszerek révén jelentősen növelhető; olyan kezdeményezések elindítását kéri, amelyek célja a kkv-k figyelmének felhívása adataik értékére, valamint arra, hogy hogyan lehet azokat új üzleti modellek kifejlesztésére felhasználni a növekedés ösztönzése, valamint annak érdekében, hogy a kkv-k kiemelt szerepet játsszanak a nagy adathalmazok vonatkozásában;

5.

hangsúlyozza, hogy bizonyos fajta adatok – különösen a személyes adatok – feldolgozása az uniós adatvédelmi jog hatálya alá tartozik; sürgeti e tekintetben az adatvédelmi csomag gyors elfogadását;

6.

rámutat arra, hogy az adatvédelem, valamint az adatok integrált felhasználásából adódó lehetőségek nem egymást kölcsönösen kizáró tényezők, mivel a lehetőségek intelligens kihasználása biztosíthatja az adatvédelemmel való összeegyeztethetőséget; úgy véli, hogy mind a közpolitikában, mind az üzleti modellekben az e technológiák iránti bizalmat kell a középpontba állítani, mivel a bizalom hiánya nagymértékben árthat a digitális ágazatban a növekedésnek és az innovációnak; úgy véli, hogy alapvetően szükséges az adatvédelem jövőbeli kihívásoknak megfelelő, egységes jogi keretének megteremtése a növekedés és az innováció ösztönzése céljából, és elismeri az internet nyílt és globális jellegét; elismeri, hogy az adatvédelmi jog technológiasemleges, és már teljes mértékben alkalmazandó a nagy adathalmazokkal kapcsolatos uniós tevékenységekre, és ezért annak teljes mértékben meg kell felelni; sürgeti, hogy a közpolitika foglalja magába az alapértelmezett és beépített adatvédelmet az adat-előállítási és elemzési ciklusban, ugyanakkor ragadjon meg minden lehetőséget a nagy adathalmazokban rejlő potenciál fejlesztésére;

7.

kulcsfontosságúnak tartja egy szabályozási keret kialakítását az adatközpontú gazdaság előtt álló gazdasági, technológiai, társadalmi és kulturális kihívások – így az adatokhoz, különösen a nyilvános adatokhoz való hozzáférés, az adatok ellenőrzése és tulajdonjoga – kezelése érdekében; úgy véli, hogy a biztonság és az adatvédelem az adatvezérelt ipari növekedés legfőbb alapja; hangsúlyozza, hogy a nagy adathalmazok, az adatvédelem, az adatok biztonsága és a nyílt adatok közötti szinergiák megtalálása az új digitális kezdet alapja Európában; kéri a következő kihívások kezelését: az adatok tulajdonjoga, tulajdonlása, kezelése, az adatokhoz való hozzáférés, az adatbiztonság, az interoperabilitás, az adatkorlátozás és adattárolás, az adatok uniós országokban való felhasználásának és újrafelhasználásának korlátozása, a szellemi tőkét, a hozzáférhetőséget és az infrastruktúrát érintő innovációt megakasztó tényezők, az átlátható szállítási szabályok, a határokon átnyúló mechanizmusok, valamint adott esetben a nyílt adatok létrehozása, terjesztése, az azokhoz való hozzáférés és azok rendelkezésre állása a közigazgatások és a szolgáltatók számára;

8.

megjegyzi, hogy az adatközpontú gazdaság sikere egy szélesebb körű, ikt-ökoszisztéma függvénye, amely magában foglalja a dolgok internetét az adatok beszerzéséhez, a nagysebességű, szélessávú hálózatokat továbbításukhoz, a felhőalapú számítástechnikát a feldolgozásukhoz, a képzett munkavállalókat, valamint az adatokhoz való hozzáférést és az interoperabilitást; rámutat arra, hogy ez az ágazat a felhőalapú számítástechnika fejlesztésével, a szuper-számítástechnikával és a nagysebességű szélessávú internettel kapcsolatos hatalmas befektetéseket igényel, amelyek a sikeres digitális gazdaság előfeltételeit képezik; kéri a magán- és az állami szektort egyaránt célzó, jobb szabályozási keret és környezet kialakítását; emlékeztet arra, hogy a hálózati infrastruktúrába történő magánszektorbeli beruházásoknak továbbra is fontos szerepet kell játszaniuk; ezzel összefüggésben bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy pozitív szabályozási keret segítségével ösztönözzék a hálózati infrastruktúrába történő beruházásokat, valamint a létező programok, például a Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) és a Kohéziós Alap révén továbbra is támogassák a széles sávú infrastruktúrát, de kizárólag ott, ahol piaci hiányosságokat azonosítottak;

9.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a digitális szakadék, a nem elégséges befektetések, valamint a műszaki szabványosítás és a jövőbeli kihívásoknak megfelelni képes adatvédelmi jogszabályok hiánya azt eredményezheti, hogy Európa műszaki és gazdasági tekintetben lemarad az adatközpontú gazdaság fejlesztésében;

10.

elismeri az ikt-ágazatban a versenyképesség fellendítéséhez az interoperabilitás és a szabványok, valamint a Bizottság által a szabványalkotó testületek megbízása kapcsán játszott proaktív szerep fontosságát; arra kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a nagy adathalmazokra vonatkozó olyan stratégiát, amely azonosítja az európai Big Data ágazat szabványügyi hiányosságait, többek között a kkv-k és a kulcsfontosságú európai ágazatok tekintetében; támogatja a piacvezérelt, önkéntes, technológiai szempontból semleges, átlátható, nemzetközileg kompatibilis és a piac szempontjából releváns szabványok kialakítását;

11.

úgy véli, hogy az ISA2 program lehetőséget ad a közigazgatáson belül, valamint a közigazgatás és a vállalkozások, illetve polgárok között alkalmazott nagy adathalmazok kezelésére vonatkozó interoperabilitási szabványok kidolgozására;

12.

üdvözli az adatok szabad áramlásáról szóló kezdeményezés kidolgozására irányuló bizottsági javaslatot; üdvözli az európai „szabad adatáramlási” kezdeményezés bejelentését, amelynek meg kell szüntetnie az adatok egységes piaca előtt álló meglévő akadályokat; kéri, hogy a Bizottság végezzen az adatközpontú gazdaság létrehozásával kapcsolatos széles körű és átlátható felülvizsgálatot azzal a céllal, hogy előre jelezze a szükséges technológiákkal kapcsolatos igényeket, és megszüntesse Európában az innováció előtt álló akadályokat; kéri, hogy ez a kezdeményezés kezelje a következő kihívásokat: az adatbiztonság, az interoperabilitás, az adatok tulajdonjoga, az adatkorlátozás és adattárolás, az adatok Európában történő felhasználásának és újrafelhasználásának korlátozása, az átlátható szállítási szabályok, a határokon átnyúló mechanizmusok, valamint a nyílt adatoknak a közigazgatások, a vállalkozások és a civil társadalom közötti cseréje;

13.

megjegyzi, hogy a nagy adathalmazok sikere egy szélesebb körű, ikt-ökoszisztéma függvénye, amely magában foglalja a dolgok internetét az adatok beszerzéséhez, a szélessávú hálózatokat továbbításukhoz és a felhőalapú számítástechnikát feldolgozásukhoz;

14.

úgy véli, hogy az Uniónak meg kell könnyítenie a támogatások kiosztására vonatkozó eljárásokat, és növelnie kell a finanszírozás mértékét az olyan kutatások és innovációk vonatkozásában, amelyek a polgárok, a társadalom és a gazdaság számára igazoltan hozzáadott értéket biztosító területeken az adatok integrált felhasználásával, a digitális innovációval és a piacfejlesztéssel kapcsolatosak, valamint ténylegesen ösztönöznie kell az innovatív termékek és szolgáltatások piacra jutását; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a tagállamok és az Unió számára létre kell hozni egy stabil finanszírozási kerettel rendelkező, közös, közép- és hosszú távú európai ütemtervet az e-kutatás felé történő előrelépés lehetővé tétele érdekében; úgy véli, hogy az ingyenes szoftverek fontos szerepet játszhatnak e célok elérésében;

15.

elismeri a Bizottságnak az adatközpontú gazdaság fejlesztésén alapuló, köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozására irányuló kezdeményezéseit, mivel a köz- és magánszféra közötti együttműködés kulcsfontosságú a szükséges technológiák fejlesztése előtti akadályok azonosítása szempontjából; elismeri, hogy a Bizottság és az európai adatágazat kötelezettséget vállalt arra, hogy 2,5 milliárd eurót fektet be egy köz- és magánszféra közötti partnerségbe, hogy megerősítse az adatágazatot, valamint hogy Európa a digitális gazdaságban rejlő lehetőségek maximális kihasználása révén az adatágazatban folyó globális verseny élvonalába kerüljön; rámutat, hogy a nyílt adatportálokhoz és a kutatási célú e-infrastruktúrához való hozzáférés csökkentheti azokat a hátrányokat, amelyekkel a távoli régiókban tevékenykedő kutatók és kkv-k szembesülhetnek;

16.

üdvözli az innovációs terek létrehozását, ahol az üzleti vállalkozások és készségek már meglévő koncentrációja van jelen, illetve tovább növelhető, ami lehetővé teszi az adatokkal kapcsolatos technológiákkal való kísérletezést innovatív klaszterekben, amelyek ökoszisztémákat és ágazatokon átnyúló ipari platform-projekteket hoznak létre a reálgazdaság és a digitális gazdaság hálózatba szervezése céljából; hangsúlyozza, hogy ezeknek a tereknek üzleti inkubátorházként kell működniük, ahol az üzleti vállalkozások megtanulják, hogyan váltsák az adatok felhasználását üzleti lehetőségekre, és amelyek támogatják az innovatív induló vállalkozásokat és a kkv-k növekedését és nemzetközivé válását; ezzel összefüggésben kéri a vállalkozások és a felsőoktatási intézmények, illetve kutatóközpontok közötti partnerségek megerősítését a nagy adathalmazokkal kapcsolatos innováció fejlődésének előmozdítása érdekében; e tekintetben felhívja a figyelmet a digitális munkahelyekkel foglalkozó nagykoalícióhoz és az e-készségek európai hetéhez hasonló kezdeményezésekbe történő beruházásra;

17.

bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki modern, a jövőbeli kihívásoknak megfelelő szabályozási keretet, amely ösztönzi és előmozdítja a digitális, összekapcsolt gazdaságra vonatkozó, jövőbeli előírásokhoz szükséges hálózati infrastruktúrába történő beruházásokat, valamint hogy fogadjanak el olyan szakpolitikákat, amelyek lehetővé teszik a dolgok internetének zökkenőmentes működését, és biztosítsanak megfelelő adatkapacitást és sebességet, kiterjesztve a mobil technológiát és ösztönözve az IPv6 bevezetését;

18.

hangsúlyozza, hogy nagyobb fokú koordinációra van szükség ahhoz, hogy a nyitottságot alkalmazni lehessen a szabványok, valamint a rendszerek és együttműködési platformok interoperabilitása tekintetében;

19.

kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el olyan politikákat, amelyek felszámolják az innovatív ágazatokban a túlzott akadályokat, valamint ösztönözze a kutatásba és fejlesztésbe, valamint az európai szabványosításba történő beruházásokat, és kezelje a szabványba foglalt alapvető szabadalmak megsértésének jelenlegi problémáját; szükségesnek tartja az ilyen alapvető szabadalmak fejlesztését szolgáló kutatási és innovációs tevékenységekbe befektetők és az azok hasznát élvezők közötti megfelelő egyensúly biztosítását; hangsúlyozza, hogy a szabványba foglalt alapvető szabadalmak a szabványosítás fontos elemei, és jelentős számú, az ikt-ágazatban tevékenykedő európai vállalkozás esetében az üzleti modell alkotórészét képezik; intézkedésekre szólít fel egy jó minőségű szabványosítási rendszer megőrzése érdekében, amely vonzó lehet a legjobb technológiai hozzájárulások számára, képes interoperábilis és innovatív digitális szolgáltatásokat és alkalmazásokat biztosítani, és lehetővé teszi, hogy tisztességes, ésszerű és megkülönböztetésmentes (FRAND) feltételek mellett szabadalmi licencmegállapodások szülessenek; szükségesnek tartja az arra irányuló további erőfeszítéseket, hogy a fogyatékkal élő személyek számára megkönnyítsék a hozzáférést és felszámolják a digitális akadályokat;

20.

úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a legnagyobb hasznot lehessen húzni a nagy adathalmazok területén megvalósuló innovációból, a Horizont 2020 keretprogramban megfogalmazott „felelős innováció” elve alapján kell azonosítani, különösen a kkv-k tekintetében, a piacra jutás felgyorsítására nyíló lehetőségeket;

21.

kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az infrastruktúrába való beruházást és a felhőalapú szolgáltatások időtálló fejlesztését Európában azáltal, hogy javítja az egyes felek kötelezettségeivel és feladataival kapcsolatos jogbiztonságot, garantálva a közös biztonsági és adatvédelmi intézkedések teljesítését, lehetővé téve az adatok határokon való átlépését, valamint ösztönözve a megfelelő üzleti környezet kialakítását egy hatékony, nyílt és globális piac létrejötte érdekében;

22.

úgy véli, hogy a nagy adathalmazok alkalmasak arra, hogy fellendítsék a gazdasági termelékenységet, valamint javítsák a fogyasztói és kormányzati szolgáltatásokat; elismeri, hogy a nagy adathalmazok több üzleti lehetőség megjelenését és az ismeretek és a tőke fokozott rendelkezésre állását eredményezik majd, amennyiben a kormányok és az érdekelt felek konstruktívan együttműködnek egymással; hangsúlyozza azonban, hogy a jelenlegi széttöredezett egységes piac aláássa az adatközpontú gazdaság, a nagy adathalmazok, a felhőalapú számítástechnika, a dolgok internete és az egyéb adatközpontú technológiák fejlődését;

23.

úgy véli, hogy az adatközpontú gazdaság fejlődése előtti legfőbb technológiai akadályok közt említhető az interoperabilitás és egy olyan közös interfészkeret hiánya, amely megkönnyítené a szenzorok és gépek adatkommunikációját, valamint a virtuális és a valós világ közti kommunikációt, továbbá a nyílt adatok elégtelen rendelkezésre állása, illetve a vállalkozók számára az innovációhoz és a növekedéshez szükséges piaci feltételek hiánya; kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a megosztott kutatást a fenti problémák kezelése érdekében;

24.

kéri a Bizottságot, hogy segítse elő és ösztönözze a közös interfész-keret létrehozására irányuló közös kutatást a párhuzamos szabványok számának csökkentése és a technikai és szemantikus interoperabilitás biztosítása érdekében a fogyasztók és a vállalkozások igényei által vezérelt szabványalkotási folyamat követése céljából;

25.

üdvözli az európai „szabad adatáramlási” kezdeményezés bejelentését, amelynek meg kell szüntetnie az adatok egységes piaca előtt álló meglévő akadályokat;

26.

kéri egy olyan időtálló, technológiai szempontból semleges szabályozási környezet kialakítását, amely igazodik az ágazat változó jellegéhez, technológiasemleges, ösztönzi az induló vállalkozások alapítását és új szereplők piacra lépését, egyenlő versenyfeltételeket teremt és tisztességes versenyt biztosít anélkül, hogy túlzott szabályozási terhet róna az érintettekre, továbbá biztosítja az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó szabályok teljes mértékű tiszteletben tartását; e tekintetben üdvözli a Bizottságnak az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv felülvizsgálatára irányuló szándékát; megjegyzi, hogy a szabályozási intézkedéseket a piacnak kell vezérelnie; úgy véli, hogy az egyenlő feltételeknek olyan helyet kell jelenteniük, ahol valamennyi – kis és nagy – üzemeltetőnek lehetősége van arra, hogy beruházzon, újítson és versenyezzen, a választék és a megfizethetőség szempontjából az európai végfelhasználók javát szolgálva;

27.

megállapítja, hogy a hozzáadott értéket képviselő információs szolgáltatások és termékek fejlesztéséhez jó minőségű nyersanyagként fontosak a nyílt adatok; hangsúlyozza, hogy a közintézmények és a Copernicushoz és a Galileóhoz hasonló programok keretében futó, államilag finanszírozott európai kutatási programok által létrehozott adatokat nyitott hozzáférési modell keretében hozzáférhetővé kell tenni az európai polgárok számára, valamint, a szolgáltatások minőségének javítása céljából hozzáférést kell biztosítani a közigazgatások és a magánvállalkozások számára is, a hatályos szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartása mellett;

28.

megjegyzi, hogy a versenyképesebb és innovatívabb adatközpontú gazdaság érdekében több adatnak kell rendelkezésre állnia, valamint hogy arra kell ösztönözni az internetes platformokat, hogy adatkészleteiket tegyék közzé nyílt adatként, anonimizált és összesített formában, az adatvédelmi szabályoknak megfelelően;

29.

úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az adatok anonimmá tétele és álnevesítése vonatkozásában, ami az adatokkal kapcsolatos kreatív innováció előfeltétele és egyben jelentős lépés az induló vállalkozások és a kkv-k előtt álló piacra jutási akadályok csökkentésében; úgy véli, hogy az adatkinyerési technológiák, ezen belül a szöveg- és adatbányászat fontos tényezői lesznek a hozzáadott érték nyílt adathalmazokból való kinyerésének; rámutat ugyanakkor arra, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a személyes adatok és a másfajta adatok feldolgozása között, és olyan technológiai megoldásokat kell létrehozni, amelyek beépített módon növelik az adatvédelmet;

30.

hangsúlyozza, hogy az európai adatvédelmi jogszabályokban lefektetett valamennyi elvet – méltányosság, jogszerűség, célhoz kötöttség, az adatfeldolgozás jogalapja, hozzájárulás, arányosság, pontosság és korlátozott idejű adatmegőrzés – maradéktalanul figyelembe kell venni a felhőalapú szolgáltatások nyújtói által végzett személyesadat-feldolgozás során; ebben az összefüggésben emlékeztet az európai adatvédelmi biztos „Adatvédelem és versenyképesség a nagy adathalmazok korában” című véleményére;

31.

elismeri, hogy erős szolgáltatói bázist kell kiépíteni, elő kell mozdítani az adatok integrált felhasználásának a gazdaság és a társadalom javát szolgáló előnyeit és eszközeit, valamint ösztönözni kell a kkv-k nagy adathalmazokkal kapcsolatos technológiákba vetett bizalmát; elismeri, hogy a különböző gazdasági ágazatokban a hatékonyság javítása érdekében támogatni kell a Big Data szolgáltatások széles körű alkalmazását, valamint hogy támogatni kell az új szolgáltatókat; kéri olyan egyablakos ügyintézési pontok létrehozását, amelyek segítenek a kkv-knak a saját tulajdonú és a közületi adatok jobb felhasználásában, az uniós adatvédelmi jogszabályok betartása mellett;

32.

sajnálattal állapítja meg, hogy számos üzleti ötlet és lehetőség méretgazdaságossági okból nem valósul meg, vagy Európán kívül valósul meg, ami mögött olyan akadályok állnak, mint az adminisztratív terhek és a finanszírozáshoz való hozzáférés, amelyek negatívan befolyásolják Európa versenyképességét; kéri, hogy a magántőke megszerzését a megfelelő ösztönzők nyújtásával segítsék elő, többek között a különböző nemzeti, közigazgatási, szabályozási és adózási előírások jelentette kihívások kezelésére irányuló erőfeszítések révén; kéri az olyan köz- és magánintézményeket összefogó ökoszisztémák fejlődésének ösztönzését, amelyek technológiát és infrastruktúrát biztosítanak az alkalmazási ötletekkel előálló, induló vállalkozások számára;

33.

emlékeztet arra, hogy a vállalkozások csupán 1,7 %-a használja ki teljes körűen a fejlett digitális technológiákat, azon előnyök ellenére, amelyeket a digitális eszközök valamennyi gazdasági ágazatban biztosíthatnak; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak digitális vállalkozási stratégiát;

34.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre európai digitális gazdasági csomópontokat, amelyek a nagy adathalmazok és egyéb adatkezelési technológiák vállalkozók, kkv-k és innovatív vállalatok általi használatát is magukban foglalják, és amelyekben kutatók is részt vesznek, továbbá amelyek a tágabb értelemben vett gazdaságra is kiterjednek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő innovációs terek és klaszterek létrehozását a szükséges készségek kifejlesztésének segítése és a szellemi tőke terén való versenyelőny megteremtése céljából, valamint a nagy adathalmazokban rejlő távlati lehetőségek és korlátok jobb megértése céljából;

35.

kéri, hogy az Unió és tagállamai tegyenek nagyobb, összehangolt erőfeszítéseket az iskolákban és oktatási létesítményekben annak érdekében, hogy az ikt vonzó szakmai területté váljon, különösen a nők és lányok számára, és úgy véli, hogy ezen erőfeszítéseknek olyan intézkedéseket is magukban kell foglalniuk, amelyek célja a vállalkozói szellem fokozása és a vállalkozások nagy adathalmazok területén történő elindításának megkönnyítése új, induló vállalkozások alapítása révén, ezáltal további foglalkoztatási lehetőségeket teremtve; emlékeztet annak fontosságára, hogy a szakemberek képzése és csapatépítés tekintetében multidiszciplináris megközelítésmód érvényesüljön;

36.

olyan kezdeményezések elindítását és finanszírozási modellek ajánlását kéri, amelyek ösztönzik az egész életen át tartó tanulást, és valamennyi polgár, többek közt az idősek számára kialakított, célzott intézkedéseket, valamint amelyek megkönnyítik a szakemberek számára az oktatáshoz való hozzáférést az ikt-val és az adatfeldolgozással kapcsolatos készségeik bővítése céljából, a digitális készségekkel rendelkező szakemberek számának növelése érdekében; kéri, hogy a folyamatos továbbképzésben kapjon fontosabb helyet a vállalkozások digitális átalakítása, valamint hogy alakítsanak ki digitális vezetői programokat; hangsúlyozza, hogy meg kell könnyíteni a szakképzett munkaerő Unión belüli mozgását, és intézkedéseket kell hozni a szakképzett munkaerő hiányának orvoslására, ezen belül pedig egyedi intézkedéseket kell hozni a tehetségek odavonzására;

37.

támogatja az olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a programozás és az adatkezeléssel kapcsolatos tantárgyak beemelése a nemzeti tantervekbe; hangsúlyozza, hogy a szabad szoftverek több szempontból is előnyösek az oktatásban, és szorgalmazza, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet annak biztosítására, hogy az új tantervek motiválják a gyermekeket tehetségük felfedezésére és az adattudományokban és a programozásban való részvételre;

38.

úgy véli, hogy az Uniónak és tagállamainak fokozniuk kell az annak megelőzésére irányuló erőfeszítéseiket, hogy a magas végzettségű és képzett szakemberek más, Európán kívüli régiókba vándoroljanak el;

39.

felszólít a „front-end” eszközök fejlesztésének támogatására, hogy a kkv-kben az alkalmi végfelhasználók új, adatvezérelt üzleti modelleket dolgozhassanak ki;

40.

olyan kezdeményezések ösztönzésére szólít fel, amelyek növelik a digitális technológiák előnyeivel és értékeivel kapcsolatos tájékozottságot, illetve nyilvános vitát generálnak erről tagállami, európai és nemzetközi szinten, különösen azon csoportok körében, akiknek nincs még hozzáférésük a digitális technológiákhoz, vagy akik kevés ismerettel rendelkeznek ezekről; olyan kezdeményezésekre szólít fel, amelyek megerősítik a polgárok helyzetét adataik felhasználását és értékét illetően, különösen új, innovatív szolgáltatások fejlesztésével összefüggésben, valamint növelik a nagy adathalmazok által a társadalom számára kínált előnyökkel és értékekkel kapcsolatos tudatosságot;

41.

rámutat, hogy a nagy adathalmazok elemzése jelentősen felgyorsíthatja a nyílt kormányzati adatok használatán és a közszféra információi újrafelhasználásán alapuló innovatív közszolgáltatások fejlesztését; ezért üdvözli a digitális infrastruktúrák és az integrált adatfelhasználás által kínált lehetőségeket a polgárok részvételének az e-kormányzás és e-demokrácia különböző formái révén történő növelésére;

42.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az e-kormányzást célzó intézkedéseket; különösen elismeri a dolgok internete értékét, és felhívja a Bizottságot, hogy egyeztesse össze a digitális egységes piac keretét az Európa 2020 stratégia meglévő céljaival; hangsúlyozza, hogy teljes mértékben ki kell használni a közös gazdaságból és a civil társadalom és a polgárok inkluzív részvételéből származó előnyöket;

43.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/57

—

tekintettel az Eritreáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2002. február 7-i (1), 2004. november 18-i (2) és 2011. szeptember 15-i (3), az országban tapasztalt emberi jogi helyzetről, többek között Dawit Isaak ügyéről szóló állásfoglalására,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 751 (1992), 1882 (2009), 1907 (2009), 2023 (2011) és 2244 (2015) számú határozatára, amely 2016. november 15-ig meghosszabbította az Eritreával szembeni fegyverembargót, valamint a Szomáliát és Eritreát megfigyelő csoport 2015. október 19-i jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója, Sheila B. Keetharuth által az Emberi Jogi Tanácsnak 2015. június 19-én benyújtott jelentésre,

—

tekintettel a 2005-ben és 2010-ben felülvizsgált, Eritrea által is aláírt AKCS–EU partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás),

—

tekintettel az Eritreával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, a 2010. július 26-i 2010/414/KKBP (4) és a 2012. október 15-i 2012/632/KKBP (5) tanácsi határozattal módosított, 2010. március 1-jei 2010/127/KKBP tanácsi határozatra (6);

—

tekintettel az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága ellenőrzéssel foglalkozó A. munkacsoportjának 2015. november 11-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének az eritreai politikai foglyokról szóló, 2014. szeptember 18-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az EKSZ által az Európai Unió és Eritrea közötti partnerségről kiadott 2015. évi jelentésre,

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért létrehozott ENSZ-szervezet (UN Women) által 2014 júniusában közzétett, Eritrea állam kormányáról szóló országjelentésre,

—

tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében az Eritreával foglalkozó, 2016. február 3-i nemzeti indikatív programra,

—

tekintettel az ENSZ tényfeltáró bizottsága által az emberi jogok eritreai helyzetéről a média előtt tett 2015. június 8-i nyilatkozatra,

—

tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményre,

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek az eritreai emberi jogi helyzetről szóló, 2011. november 23-i és 2013. június 25-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az emberi jogi jogsértések dokumentált eseteinek tükrében az Eritreának nyújtott uniós fejlesztési támogatásról folytatott 2015. május 27-i vitájára,

—

tekintettel az 1997-ben elfogadott eritreai alkotmányra, amely biztosítja a polgári szabadságjogokat, ideértve a vallásszabadságot is,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszermunkáról szóló 29. sz., a kényszermunka felszámolásáról szóló 105. sz. és az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezményére,

—

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai chartájára,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Unió azóta támogatja Eritreát, hogy 1993-ban függetlenné vált Etiópiától; mivel az ország függetlenné válását követően a demokráciára és a jogállamiságra vonatkozóan tett kezdeti ígéretet az eritreai kormány a honvédelemre és a katonai szolgálatra hivatkozva megszegte; mivel az 1997-re tervezett elnökválasztást soha nem tartották meg, és mivel az ugyanebben az évben ratifikált alkotmányt soha nem alkalmazták; mivel a 2009. évi regionális választások még mindig váratnak magukra; mivel a kormány már a nemzetgyűlés 2002. évi feloszlatása előtt is rendeleti kormányzást folytatott;

B.

mivel Eritrea Etiópiától való 1993-as függetlenné válása várakozásokat keltett a nemzetközi közösségben és az eritreai emberekben arra vonatkozóan, hogy a függetlenség segíteni fog az embereknek, hogy olyan országot építsenek, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat, és amelyben nincs elnyomás; mivel ez nem történt meg, hanem még nagyobb lett az elnyomás és az emberi jogokat még több esetben megsértik;

C.

mivel az ENSZ különleges előadójának jelentése megállapította, hogy Eritrea emberi jogi helyzete a legrosszabbak közé tartozik a világon, mindennaposak az emberi jogi jogsértések, és az elmúlt években nem volt tapasztalható javulás; mivel sok fiatal elmenekült az országból az elnyomó kormányzat és a gyakran egészen fiatal korban kezdődő kötelező sorkatonai szolgálat elől, mivel a 18 hónapos sorkatonai szolgálati időt gyakran figyelmen kívül hagyják, és a legtöbb eritreainak meghatározatlan ideig kell szolgálnia, és mivel az ilyen elhúzódó sorkötelezettség akadályozza az ország potenciális gazdasági növekedését; mivel nincs értelme a sorkatonai szolgálat fejében fizetett zsold emelésének, tekintettel arra, hogy a nemzeti valuta, a nakfa leértékelése és a bankokra vonatkozó korlátozások az országban jelenleg tapasztalható hiányhoz vezettek; mivel sok sorkatonát kényszermunkára fognak és polgári feladatokat végeztetnek velük; a sorkatonai szolgálatot teljesítők többsége olyan rabszolgahelyzetben marad, ahol ellenőrzés alatt tartják a munkáját, álláspályázatait és a családi élettel kapcsolatos lehetőségeit; mivel nem biztosítják a szabad vallásgyakorlást, a lelkiismereti szabadságot, sem a tömegtájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadságát;

D.

mivel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó tényfeltáró bizottsága szerint a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a kínzás (ideértve a szexuális kínzást és a szexrabszolgaságot is), a rabszolgaságként és kényszermunkaként alkalmazott sorkatonai szolgálat és a határon bevezetett, „ölési célzatú lövések” politikája emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek;

E.

mivel a Human Rights Watch hangsúlyozza, hogy Eritreában nincs vallásszabadság; mivel a kormány súlyosan zaklatja azokat az állampolgárokat, akik a négy államilag elismerttől eltérő vallást gyakorolnak; mivel a kormány még elismert vallások esetében is beavatkozik az emberek vallásgyakorlásába;

F.

mivel a homoszexuális cselekmények Eritreában jogellenesek, és a kormány nem hajlandó végrehajtani a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyeket védő, megkülönböztetés elleni jogszabályokat;

G.

mivel az eritreai társadalom minden területén jelen van a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és erőszak; mivel a nők a szexuális erőszak szélsőségesen magas kockázatának vannak kitéve nemcsak a katonák között és a katonai kiképzőtáborokban, hanem a tágabb társadalomban is, ahol büntetlenséget biztosító környezetben követik el a nőkkel szembeni erőszakot; mivel a becslések szerint Eritreában a lányok 89 %-a átesett a női nemi szervek megcsonkításával járó beavatkozáson; mivel 2007 márciusában a kormány kihirdette, hogy bűncselekménynek nyilvánítja és tiltja a női nemi szervek megcsonkítását, valamint a fenti évben támogatta a beavatkozás visszaszorítását célzó oktatási programokat; mivel a nők elveszíthetik jogosultságukat az élelmiszerjegyekre és a földhöz való hozzáférésre;

H.

mivel nagyszámú eritreait tartóztatnak le tarthatatlan indokokkal, például azért, mert független nézeteket hangoztat vagy világos indokok nélkül, és meghatározatlan ideig tartják őket őrizetben; mivel az őrizetbe vett személyeket – köztük gyermekeket – rendkívül rossz körülmények között tartják fogva, ami egyes esetekben kínzásnak és az orvosi ellátás megtagadásának minősül; mivel a fogva tartott nőket gyakran férfi őrök felügyelik, ami növeli a szexuális és a nemi alapú erőszak veszélyét; mivel a Freedom House Index (2015. évi jelentés) szerint Eritrea továbbra is a legelnyomottabb médiakörnyezettel rendelkező országok között van, és a lehető legalacsonyabb pontszámot kapta, amivel az összes országnál rosszabb helyezést ért el, valamint egyike a világ azon országainak, ahol a legalacsonyabb – mindössze 1 % – az internethez hozzáférők aránya;

I.

mivel az EKSZ szóvivője 2014. szeptember 18-án, Brüsszelben kiadott nyilatkozatában aggodalmának adott hangot amiatt, hogy 2001. szeptember 18. óta fogva tartanak egy parlamenti képviselőkből és a Népfront a Demokráciáért és az Igazságért (PFDJ) párt prominens tagjaiból álló 11 fős csoportot vádemelés, ítélet, vagy annak lehetősége nélkül, hogy védőügyvéddel beszélhessenek, valamint amiatt, hogy 2001. szeptember 23. óta törvénytelenül fogva tartanak 10 független újságírót, köztük Dawit Isaak svéd állampolgárt, az egyetlen európai lelkiismereti foglyot; mivel Abune Antonios pátriárkát 2006 januárja óta teljesen elkülönítve házi őrizetben tartják;

J.

mivel Eritreában nem létezik sajtószabadság tekintettel arra, hogy a független médiát betiltották, és a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadságra vonatkozó globális indexe szerint Eritrea a 170–180 értékelt ország rangsorában nyolcadik éve az utolsó helyet foglalja el;

K.

mivel Eritrea a 2015-es humán fejlettségi mutató alapján 188 ország közül a 186. helyen áll az UNDP emberiség fejlődésről szóló 2015. évi jelentése szerint;

L.

mivel az ENSZ emberi jogok eritreai helyzetével foglalkozó különleges előadója szerint három olyan kulcsfontosságú terület van, amely aggodalomra ad okot: a gazdasági, szociális és kulturális jogokhoz való hozzáférés, ideértve a megfelelő lakhatáshoz való jogot; embercsempészet és emberkereskedelem; és az, hogy az országot havonta elhagyó több mint 5 000 személy között egyre több a kísérő nélküli kiskorú;

M.

mivel 2015. június 26-án több száz eritreai tüntetett az Afrikai Unió székháza előtt azt követelve, hogy a regionális szervezet szorgalmazzon demokratikus reformokat a hazájukban; mivel a tüntetők diktatúrával vádolták meg a hosszú ideje hatalmon lévő Isaias Afewerki eritreai elnököt, és sürgették, hogy az Afrikai Unió tegyen lépéseket;

N.

mivel az ENSZ 2015 novemberében az Afrika szarván kialakuló súlyos aszályra figyelmeztetett a jelenlegi El Niño jelenség következtében; mivel az ENSZ 2015 decemberében kijelentette, hogy ez a valaha tapasztalt legsúlyosabb aszály a térségben, amely a terményhozamot 50–90 %-kal csökkenti; mivel ennek következtében Eritrea azon országok közé tartozik, amelyeknek komoly kihívásokkal kell majd szembenézniük a lakosságuk élelmezésbiztonságát illetően;

O.

mivel az aszály jelentette valóságnak teljesen ellentmondva az eritreai elnök elutasította az élelmiszerválságtól való félelmeket, és azt mondta, hogy „az országnak a mezőgazdasági termelés csökkenése ellenére nem kell semmilyen válsággal számolnia”;

P.

mivel az Unió a fejlesztési segélyek és támogatások terén Eritrea fontos támogatója;

Q.

mivel az eritreai kormány 2011-ben egyoldalúan felfüggesztette a segélyeket, és nem ismeri el nyilvánosan együttműködését és partnerségét az EU-val; mivel Eritrea nem mozdítja elő annak lehetőségét, hogy az európai parlamenti képviselők szabadon és ellenőrzések nélkül meglátogathassák Eritreát;

R.

mivel megélhetési lehetőségeik elvesztése miatt a nők és a gyermekek az ország elhagyására kényszerülnek; mivel 2015-ben a hazájukból menekülő eritreaiak alkották az Európába vezető veszélyes utazást megkockáztató negyedik legnagyobb számú csoportot (a szírek, irakiak és afgánok után), akik kegyetlen embercsempészek kezei közé kerülve megpróbálják a veszélyes földközi-tengeri átkelést; mivel ezért az eritreai helyzet közvetlenül érinti Európát, mivel ha az országban tiszteletben tartanák és támogatnák az emberi jogokat és az emberek félelem nélkül élhetnének, akkor az eritreaiak visszatérhetnének hazájukba;

S.

mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint több mint 400 000 eritreai – a teljes népesség 9 %-a – menekült el az országból; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága becslése szerint havonta körülbelül 5 000 eritreai hagyja el az országot, ami nagymértékben a nem szűnő súlyos emberi jogi jogsértéseknek tudható be; mivel 2015-ben az eritreai menedékjogi ügyek 69 %-ában megadták a menedékstátuszt az Unióban, míg a kérelmezők további 27 %-a kiegészítő védelmet kapott, ami jelzi az Eritreában tapasztalható üldöztetés súlyosságát;

T.

mivel a Sínai-félszigeten váltságdíj reményében elkövetett emberkereskedelem és súlyos kínzások vezettek számos elrabolt eritreai menekült megöléséhez és eltűnéséhez, miközben a súlyosan traumatizált túlélők nem kaptak semmiféle gondoskodást és támogatást; mivel a teljes büntetlenség légköre uralkodik, és a felelősöket nem állították bíróság elé; mivel különös figyelmet kell fordítani az emberkereskedelem áldozatául esett, kísérő nélküli gyermekekre, lévén, hogy különösen kiszolgáltatott helyzetük miatt speciális segítségre és támogatásra van szükségük;

U.

mivel 2016. február 22-én a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) biztonsági programja (SSP) Addisz-Abebában (Etiópia) hivatalosan elindította „Az Afrika szarva–földközi-tengeri térség középső része útvonalon folytatott embercsempészet és emberkereskedelem” című vizsgálati jelentést;

V.

mivel Eritrea támogatja a kartúmi folyamatot (az EU és az Afrikai Unió 2014. november 28-án azzal a céllal indított kezdeményezését, hogy kezeljék a migráció és az emberkereskedelem kérdését), amely magában foglalja konkrét projektek végrehajtását, ideértve a kapacitásépítést az igazságszolgáltatás és a tájékoztatás terén;

W.

mivel az EU először 2010 márciusában vetett ki szankciókat Eritreára az ENSZ BT 1907(2009). számú határozatának végrehajtása céljából, és mivel e szankciók fegyverembargót, valamint a békét és a nemzeti megbékélést fenyegető személyekre nézve utazási korlátozásokat és eszközbefagyasztásokat is magukban foglaltak;

X.

mivel az EU elemi érdeke, hogy Eritreában stabilizálódjon a helyzet, mivel a jelenlegi állapotok arra kényszerítik a lakosság jelentős részét, hogy elmeneküljön, és több ezer ember veszíti életét bűncselekmények, többek között a migránscsempészés és az emberkereskedelem következtében;

Y.

mivel a rezsim az eritreai diaszpórára is kiterjesztette totalitárius uralmát, az ott élőktől a szerzett bevételeikre kivetett 2 %-os adók kikényszerítése, utánuk való kémkedés és az Eritreában maradt családtagok állítólagos jogsértések ürügyén történő célzott támadása révén; mivel 2016. január 28-án Aszmarában Eritrea nemzeti fejlesztési minisztere és az EU küldöttségvezetője aláírta a 11. Európai Fejlesztési Alap szerinti nemzeti indikatív programot, amelynek értéke az elkövetkező öt évben 200 millió euró; mivel a fellépéseknek a megújuló energiára, a kormányzásra és az államháztartási gazdálkodásra kell összpontosítaniuk, elsősorban az energiaágazatban;

Z.

mivel 2015. november 13-án az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága felkérte az EKSZ-t, hogy vegye figyelembe az EFA-bizottság számára Eritrea nemzeti indikatívprogram-tervezetéről küldött következtetéseket, amelyek utaltak az emberi jogok eritreai rezsim általi megsértéseinek kiterjedtségére és súlyosságára, valamint arra, hogy a fejlesztési együttműködés szempontjából a rezsim nem megbízható partner, mindent áthat a korrupció, az ország közpénzügyeit illetően szinte teljes az átláthatatlanság, és fennáll a kockázat, hogy visszaélnek az EFA migráció kezelésére szánt pénzeszközeivel; mivel a Fejlesztési Bizottság felkérte az EFA-bizottságot, hogy a helyzet további megvitatásáig ne fogadja el a nemzeti indikatív programot; mivel a Parlament álláspontját figyelmen kívül hagyták;

AA.

mivel a PFDJ a nagykövetségeken keresztül ellenőrzi és felügyeli a menekültek közösségeit és a diaszpórákat, és a nagykövetségek részt vesznek a diaszpórákra kivetett adók és „önkéntes” hozzájárulások zsarolással való kikényszerítésében azáltal, hogy ezekért cserébe állítják ki a személyazonossági iratokat, útleveleket, születési anyakönyvi kivonatokat és a menekültek számára alapvetően szükséges dokumentumokat; mivel e gyakorlatok megsértik a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezményt; mivel a PFDJ ifjúsági szervezetének vezetői Hollandiában az aszmarai politikai vezetés támogatásával jogi kampányokat indítottak holland tudósok és média- és kormányzati intézmények ellen, feltehetően a rendszert bíráló személyek elhallgattatására; mivel az ENSZ emberi jogok eritreai helyzetével foglalkozó különleges előadóját is megfenyegették;

1.

nagy aggodalommal figyeli az emberi jogok továbbra is katasztrofális helyzetét, továbbá a jogállamiság és a sajtószabadság teljes hiányát Eritreában;

2.

hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell biztosítani az igazságszolgáltatás hiányosságai orvoslásának, a demokratikus kormányzásnak és a jogállamiság visszaállításának az önkényes és teljes elkülönítéssel történő fogva tartástól, a kínzástól és más emberi jogi jogsértésektől – melyek némelyike emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet – való félelmen alapuló tekintélyelvű hatalomgyakorlás felszámolásával;

3.

sürgeti Eritrea kormányát, hogy a kötelező 18 hónapos sorkatonai szolgálati időt letöltött besorozottak leszerelésével vessen véget a határozatlan idejű sorkatonai szolgálat rendszerének, és ténylegesen vessen véget annak a gyakorlatnak, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat időszakát követően kényszermunkára vezénylik ezeket az embereket, adjon továbbá lehetőséget a katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadására, és vessen véget annak a kötelező gyakorlatnak, hogy a diákok utolsó tanévüket katonai kiképzőtáborban töltik; felszólítja Eritrea kormányát, hogy ne engedélyezze 18 éven aluliak katonai kiképzését, valamint a rendes behívási életkoron túl a lakosságból senkit ne hívjanak be katonai szolgálatra; megállapítja, hogy az eritreai hatóságok 2016 februárjában kijelentették, hogy az uniós megállapodás következtében nem fognak változtatni a katonai szolgálat rendszerén Eritreában;

4.

úgy véli, hogy az EFA-bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a Fejlesztési Bizottság azon javaslatát, hogy ne fogadják el a nemzeti indikatív programot, hanem folytassanak további eszmecserét; úgy véli, hogy az eritreai nemzeti indikatív programnak a Parlament ellenzése dacára történő elfogadása demokratikus deficitről tanúskodik, és jelentős mértékben aláássa a Parlament szerepét az uniós fejlesztési célkitűzések tényleges végrehajtásának biztosítása tekintetében; kéri ezzel összefüggésben, hogy a Parlament kapjon ellenőrzési jogköröket az EFA-val kapcsolatban, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 295. cikke értelmében kötendő, kötelező jellegű intézményközi megállapodás révén; hangsúlyozza, hogy a Fejlesztési Bizottság programozási dokumentumtervezetekkel kapcsolatos következtetéseit a Bizottságnak automatikusan továbbítania kellene a tagállamok állandó képviseleteihez;

5.

tudomásul veszi, hogy a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében a következő öt év folyamán 200 millió eurós összeget különítenek el a nemzeti indikatív program számára annak érdekében, hogy előmozdítsák a szegénység elleni küzdelmet és a társadalmi-gazdasági fejlődést, kezeljék a migrációt kiváltó gazdasági és politikai okokat, és finanszírozzanak a megújuló energiával, az energiahatékonysággal és a gazdasági kormányzással kapcsolatos projekteket; emlékeztet arra, hogy ez a keret kiegészíti az együttműködés egyéb területeit, például a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét (EIDHR);

6.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az eritreai kormány ne részesüljön az elkülönített támogatásból, hanem azt szigorúan az eritreai emberek fejlődésre, demokráciára, emberi jogokra, jó kormányzásra és biztonságra, valamint a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságra vonatkozó igényeinek kielégítésére fordítsák; sürgeti az EU-t, hogy biztosítsa a közelmúltban jóváhagyott segélyek feltételhez kötött folyósítását, valamint garantálja azt, hogy a nemzeti indikatív program valóban támogassa Eritreát az energiapolitikai fordulat terén annak érdekében, hogy mindenki számára elérhető legyen az energia, még a jelenleg villamosenergia-ellátás nélküli vidéki területeken is; úgy véli továbbá, hogy a nemzeti indikatív program kormányzással kapcsolatos elemének elsősorban az ENSZ által készített időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben megfogalmazott ajánlások végrehajtására kell összpontosítania;

7.

emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorú mindenekelőtt potenciálisan veszélyben lévő gyermek, és hogy esetükben a tagállamokat és az Európai Uniót elsősorban a gyermekek védelmének és nem a bevándorlási politikának kell vezérelnie, hogy tiszteletben tartsák a gyermek legfőbb érdekeinek alapelvét; emlékeztet arra, hogy kivétel nélkül minden 18. életévét be nem töltött személy gyermeknek, így kiskorúnak tekintendő; rámutat, hogy a kísérő nélküli kiskorúak, különösen a lányok, kétszer olyan súlyos nehézségekkel és problémákkal nézhetnek szembe, mint más kiskorúak;

8.

felhívja a nemzetközi közösséget és Eritrea fejlesztési partnereit, hogy avatkozzanak be és gyakoroljanak nyomást az eritreai kormányra annak érdekében, hogy tegye lehetővé a veszélyeztetett közösségek számára nyújtott külföldi segélyek célba jutását, mielőtt a válság még súlyosabbá válna; sürgeti az EU-t, hogy sürgősen foganatosítson hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy Eritrea népe nagyobb erővel szállhasson szembe az El Niñóval az élelmiszer-biztonság, a vízhez és az egészséges körülményekhez való hozzájutás biztosítása céljából;

9.

továbbra is komolyan aggódik az országban tapasztalható emberi jogi helyzet miatt; ismét felszólítja az eritreai hatóságokat, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon a parlamenti képviselőket, az újságírókat (köztük Dawit Isaak svéd állampolgárt, akiről 2005 óta nem érkezett semmilyen hír), a politikai foglyokat és a lelkiismereti indokaik miatt fogva tartott személyeket;

10.

ösztönzi a Bizottságot, hogy kérjen egyértelmű garanciákat az eritreai kormánytól arra vonatkozóan, hogy végre fogja hajtani a demokratikus reformokat és biztosítani fogja az emberi jogok tiszteletben tartását, többek között az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékeléssel foglalkozó munkacsoport 18. ülésén megfogalmazott ajánlásainak végrehajtásával, melyeket 2014. február 7-én fogadott el; felszólítja a kormányt, hogy tegye lehetővé az országba való belépést az ENSZ és az Afrikai Unió független szakértői – köztük az ENSZ különleges előadója – számára, valamint tegye lehetővé az emberi jogok eritreai helyzetével foglalkozó tényfeltáró bizottság számára felhatalmazása maradéktalan gyakorlását, illetve működjön vele együtt, ideértve a közpénzek helyzetéhez kapcsolódó kérdéseket is;

11.

emlékeztet arra, hogy a vallásszabadság alapvető jog, és határozottan elítéli a valláson alapuló erőszak vagy megkülönböztetés bármely formáját;

12.

üdvözli az eritreai kormány által a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelem érdekében hozott intézkedéseket; felszólítja a kormányt, hogy általánosan fokozza a nők jogainak előmozdítását és védelmét, többek között hozzon a káros gyakorlatok – mint például a gyermekházasságok, a korai és a kényszerházasságok – elleni küzdelemre irányuló további intézkedéseket, továbbá vessen véget a büntetlenségnek szexuális erőszak esetén; felszólítja Eritrea kormányát, hogy tartsa tiszteletben az egyedülálló nők által vezetett háztartásokat és gondoskodjon ezek támogatásáról és védelméről;

13.

elítéli az eritreai kormány által alkalmazott „diaszpóraadót”, amelyet kényszerítés és egyéb jogellenes eszközök révén gyűjtenek be a külföldön tartózkodó eritreaiaktól, és amelynek bevételeit az ENSZ határozatainak megsértésével a szomszédos államokban működő fegyveres csoportok finanszírozására használják fel, destabilizálva ezzel a régiót; sürgeti a kormányt, hogy törölje el a sorkatonai szolgálatot elkerülők, az Eritreából elmenekülni szándékozók és az eritreai kivándoroltakra a kormány által kivetett 2 %-os jövedelemadót meg nem fizetők családtagjait – mint „társtetteseket” – sújtó rendszabályokat;

14.

követeli, hogy Eritrea írja alá és haladéktalanul érvényesítse a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt, valamint teljes körűen tegyen eleget a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából és az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájából fakadó, mindkét esetben a kínzás tilalmát is magukban foglaló kötelezettségeinek; aggodalommal állapítja meg, hogy a kormányzati ellenőrzés erőteljesen korlátozza a köz- és magánszereplőket, beleértve a vállalatokat is; megállapítja, hogy az államháztartás mint olyan nemléte – beleértve a nemzeti költségvetés hiányát – lehetetlenné teszi a költségvetés ellenőrzését, és a pénzügyi források átirányíthatósága – lévén hogy a központi bankot a kormány irányítja – ösztönözheti a katonai célú beszerzéseket, ezzel hozzájárulva a terrorizmushoz és a régió destabilizálódásához;

15.

sürget minden Eritreában beruházó nemzetközi társaságot, hogy az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartásával járjon el és ne okozzon kárt;

16.

sürgeti az uniós tagállamokat, hogy vizsgálják ki a nagykövetségeket és a PFDJ és különböző szárnyszervezetei – többek között az ifjúsági szárny – szerepét, és tiltsák be az egyesülés és a tevékenységek minden olyan formáját, amely közvetlenül támogatja az ellenőrzés és felügyelet gyakorlását Európában, aláássa a demokratikus elveket és a jogállamiságot, illetve megfélemlítési és zsarolási mintákat hoz létre; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a diaszpórára kivetett adó ellen, és vizsgálják ki az eritreai kormányhoz kapcsolódó külföldi egyesületek által beszedett bármely egyéb „hozzájáruláshoz” kapcsolódó pénzügyi tranzakciókat, és maradéktalanul védjék meg valamennyi eritreai menekült menedékjogait Európában;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, az Afrikai Unió Tanácsának, a Kelet-afrikai Közösségnek, az ENSZ főtitkárának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az eritreai hatóságoknak.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 50/64

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodásra (1),