13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/1

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hangsúlyozza a 2018-as év fontosságát, amely az utolsó olyan teljes év, amikor a jelenlegi Európai Bizottság, valamint a jelenlegi Európai Parlament dolgozik. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ambiciózus, mégis pragmatikus munkaprogramot dolgozzon ki, hogy megfelelően kezelni tudja a válaszút előtt álló Európai Unióban felmerülő kihívásokat. A brexittel és a globális fejleményekkel kapcsolatos bizonytalanságok miatt minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy széles körű, részvételen alapuló és strukturált vitát folytassunk Európa jövőjéről. Fontos visszatérnünk a gyökereinkhez, és emlékezni az eredeti projektre és az Európai Unió Szerződésekben rögzített alapvető értékeire és célkitűzéseire.

1.2.

Az eddig elért pozitív eredményekre kell építkeznünk. Azonban a nacionalista, protekcionista, autoriter és populista attitűdök és mozgalmak megjelenése fel kell, hogy ébressze az uniós intézmények és a tagállamok vezetőit a tekintetben, hogy meg kell vizsgálnunk, mit kell tenni a közbizalom visszanyerése és az európai projekt sikeres jövőjének biztosítása érdekében.

1.3.

Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy egy olyan erős, szilárd és kohéziós erővel rendelkező Unió létrehozására törekedjen, amely közös jövőkép és a nyilvánosság bevonásában és részvételében gyökerező pozitív értelmezési keret alapján Európa minden népe számára képes megteremteni a fenntartható növekedést, a jó minőségű munkahelyeket, a jólétet és az egyenlő esélyeket. Ahhoz, hogy választ tudjunk adni az EU előtt álló gazdasági, társadalmi és környezeti kihívásokra, égető szükség van egy olyan egységes és összetartó erővel rendelkező Unióra, amely a tagállamoknak az ügy melletti elkötelezettségére épül. A belső kohézió szintén előfeltétele annak, hogy az EU erős globális szereplőként lépjen fel olyan területeken, mint a nemzetközi kereskedelem, a biztonság, az energia, az éghajlat-politika és az emberi jogok előmozdítása.

1.4.

Az EGSZB elismeri, hogy a brexitről folyó tárgyalások miatt 2018 egy nagy próbatételt jelentő év lesz. Fontos azonban, hogy az Európai Bizottság folytassa a már elfogadott intézkedések végrehajtását, különös tekintettel az egységes piacra vonatkozó kezdeményezésekhez kapcsolódóakra. Ugyanakkor fel kell készülni az EU hosszú távú jövőjére is. Az EGSZB ezen a ponton utalni kíván az Európa jövőjéről szóló fehér könyvvel kapcsolatban kifejtett nézeteire. Az EGSZB továbbá véleményt fog nyilvánítani a kapcsolódó vitaanyagokról is, ezért ebben a hozzájárulásban ezeket a témákat csak röviden érintjük.

1.5.

Mivel szoros kapcsolat van a gazdaság, a foglalkoztatás, az emberek jóléte és a környezet között, az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a munkaprogramjába átfogó megközelítésként vezesse be a fenntartható fejlődést. Ennek értelmében az EGSZB a fenntarthatóság három „pillére” szerint fogalmazza meg hozzájárulását, amelyek a következők:

1.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ez a három pillér egyetemes, oszthatatlan, és kölcsönösen függ egymástól. Az EU-nak ambiciózus célokat kell kitűznie és olyan politikákra és kezdeményezésekre kell törekednie, amelyek a gazdasági, társadalmi és környezeti haszon szempontjából egy mindenki számára nyertes helyzetet teremtenek.

1.7.

Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy integrált módon dolgozza ki politikáit, és koherens, következetes megközelítést alkalmazzon, bevonva az Európai Bizottság valamennyi egységét, és felszámolva a szakpolitikai döntéshozatal és a szabályalkotás merev kereteit. Az EGSZB arra is kéri az Európai Bizottságot, hogy a minőségi jogalkotás elveivel összhangban folytassa az uniós jogalkotás minőségének javítását, valamint a jogszabályok egyszerűsítését és érthetővé tételét, hogy kézzelfogható előnyökhöz juttasson minden szereplőt.

1.8.

Az EGSZB továbbá megismétli azt az felhívását, hogy egy átfogó stratégiára van szükség, amelyet úgy kell kialakítani, hogy minden ide kapcsolódó uniós politikában általánosan érvényesítse az Egyesült Nemzetek 2030-ra vonatkozó menetrendjének fenntartható fejlesztési céljait, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy az EGSZB által az „Átállás egy fenntarthatóbb európai jövőre – stratégia 2050-ig” tárgyban elkészítendő vélemény alapján dolgozzon ki hosszú távú jövőképet és stratégiát a fenntarthatóságról.

1.9.

Az EGSZB kiemeli annak döntő fontosságát, hogy a civil társadalom strukturált módon részt vegyen az uniós politikák, programok és más kezdeményezések megtervezésében, végrehajtásában és nyomon követésében, mégpedig annak érdekében, hogy kézzelfogható eredményeket érjenek el, növeljék a közvéleményben az elfogadottságot, és előmozdítsák a társadalmi kohéziót. A szociális partnereknek sajátos szerepet kell játszaniuk a foglalkoztatást és a munkaerőpiacokat közvetlenül vagy közvetetten érintő politikák kidolgozásában és végrehajtásában.

1.10.

A cselekvési javaslatokat az EGSZB részletesen a 2.5. pontban mutatja be, az Európai Bizottság 2018. évi munkaprogramjával kapcsolatos fő politikai prioritásai pedig a következőképpen foglalhatók össze:

2.1.1.

Az európai szemeszter folyamatának meg kell erősítenie az Európai Bizottság koordináló szerepét annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok megfeleljenek az Európa 2020 stratégia céljainak és ajánlásainak, és végrehajtsák a hosszú távú fenntartható gazdasági növekedéshez, a jó minőségű munkahelyek létrehozásához és a társadalmi haladáshoz szükséges strukturális reformokat. E folyamat sikerének egyik kulcstényezője a szociális partnerek és a civil társadalom egyéb képviseleti szerveinek szorosabb bevonása, valamint e szervezetek nagyobb felelősségvállalása a reformprogramok megfogalmazásában és végrehajtásában, elismerve azt, hogy a szociális partnereknek kizárólagos hatásköreik, felelősségi köreik és feladataik fényében különleges szerepet kell betölteniük.

2.1.2.

Az EGSZB szimmetrikus makrogazdasági kiigazításokat szorgalmaz az euroövezetben, amelyekben mind a hiánnyal, mind pedig a többlettel rendelkező tagállamoknak részt kell vállalniuk. Ez azt is magában foglalja, hogy az euroövezet egésze összességében pozitív költségvetési irányvonallal rendelkezzen.

2.1.3.

A gazdasági és monetáris unió az európai integráció egyik alapvető eleme. Az EGSZB korábban kifejtett álláspontjaira utalva kezdeményezéseket szorgalmaz a GMU kiteljesítésére, beleértve a GMU irányításának és demokratikus kontrolljának fejlesztését, valamint a makrogazdasági párbeszéd bővítését is.

2.2.1.

A következő többéves pénzügyi kerettel az Európai Bizottságnak meg kell szabnia azt az irányt, amely egy teljesítmény- és eredményorientált megközelítés bevezetésével lehetővé teszi a pénzügyi erőforrások célzott és hatékony felhasználását, és választ ad a brexit által előidézett jövőbeni kihívásokra, valamint a fenntartható növekedés, az innováció, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió szükségességére. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keret időtartamát igazítsa az Európai Bizottság és a Parlament politikai ciklusához. Azt is szorgalmazza, hogy készítsék elő az uniós saját források új típusainak bevezetését.

2.2.2.

Az EGSZB üdvözli az ESBA (Európai Stratégiai Beruházási Alap) második szakaszát, amely arra irányul, hogy a nemzeti és regionális forrásokból származó állami tőke mellett még több magántőke bevonásával fellendítse a beruházásokat. Ennek érdekében az ESBA hatókörének a bankok mellett más pénzügyi ágazatokra is ki kell terjednie.

2.2.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai forrásokat hatékonyan és eredményesen kell felhasználni. Elsőbbséget kell adni az innovációval, vállalkozói készségekkel, készségfejlesztéssel, aktív munkaerőpiaci politikákkal, valamint a digitális, energetikai és közlekedési rendszerekkel kapcsolatos beruházásoknak, biztosítva, hogy a finanszírozást megfelelő módon a nagy társadalmi hatású projektekhez rendeljék.

2.2.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy folytatni kell a tőkepiaci unió megvalósítását a magánfinanszírozáshoz való hozzáférés javítása érdekében, különös figyelmet fordítva a kis- és középvállalkozások (kkv-k) szükségleteire. Elő kell mozdítani a saját tőke és a tőkepiaci finanszírozás nagyobb mértékű igénybevételét is.

2.2.5.

A bankunió kiteljesítésével kapcsolatban az EGSZB hangsúlyozza, hogy a további kockázatmegosztáshoz további kockázatcsökkentési javaslatoknak kell társulniuk. A bankszabályozás közelgő reformja során az Európai Bizottságnak kellő figyelmet kell fordítania a kisméretű és nem komplex szerkezetű bankok sajátos jellemzőire és lehetőségeire.

2.2.6.

Az EGSZB határozott lépéseket szorgalmaz az adócsalás, adókijátszás és agresszív adótervezés ellen. Meg kell változtatni az adórendszerek jelenleg tapasztalható torzítását, amely a vállalkozások idegen tőkével történő finanszírozásának kedvez. A hozzáadottérték-adót illetően az EGSZB megismétli azt az ajánlását, miszerint a jelenlegi átmeneti rendszerből el kell mozdulni az európai egységes piacra szabott végleges héa-rendszer felé.

2.3.1.

Az EGSZB rámutat a digitális egységes piac fontosságára, amely a társadalom egészét érinti. A digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázásának legkritikusabb feltételei közé tartoznak a digitális készségek, a támogató üzleti környezet és a fogyasztói bizalom. Mivel az adat hozzáadott gazdasági értéket teremtő termelési tényező és nyersanyag, rendkívül fontos a hozzáférhetőség és az adatok szabad áramlása. Ugyanakkor biztosítani kell a személyes és üzleti adatok megfelelő védelmét, különös figyelmet fordítva az egyes vállalkozások által előállított adatokra. Az EGSZB továbbá sürgeti az Európai Bizottságot, hogy folytassa a kiberbiztonsági képességek és együttműködés javítására irányuló munkáját. Az EGSZB emellett szorgalmazza a digitális területen – például az OECD keretében – folytatandó nemzetközi együttműködést is.

2.3.2.

Folytatni kell a digitális infrastruktúra fejlesztését, ideértve a széles sávú és vezeték nélküli kapcsolatokat, a digitális energetikai és közlekedési rendszereket, valamint az „intelligens” épületeket és közösségeket is. Ennek megfelelően az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szektorban is ösztönözni kell a digitalizáció alkalmazását. Az adminisztratív eljárások gördülékenyebbé tétele érdekében elő kell segíteni a digitalizáció teljes körű kiaknázását. Különös hangsúlyt kell helyezni a távoli területek lefedettségére és arra, hogy mindenki számára biztosítsák a minimális digitális hozzáférést, javítva ezzel a társadalom veszélyeztetett csoportjainak integrációját is.

2.3.3.

Az EGSZB már kezdetektől fogva eltökélten támogatta az energiaunióra irányuló kezdeményezést. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa az energiaunióra irányuló stratégia végrehajtását, hogy létrejöjjenek a megfelelő energetikai infrastruktúrák és a zökkenőmentesen működő energiapiacok, amelyek biztosítják a biztonságos, megfizethető és éghajlatbarát energia rendelkezésre állását a lakosság és a vállalkozások számára. Az EGSZB rámutat az uniós, nemzeti és helyi szinten a civil társadalom teljes körű bevonásával folytatott energiaügyi párbeszéd fontosságára. Az EGSZB rendszeresen véleményt nyilvánít az energiaunió helyzetéről és az egyes kezdeményezésekről.

2.3.4.

A közlekedés szorosan összefügg az energiaunióval. Mivel a közlekedés az egyik alapvető támogató eszköze az egész társadalom tevékenységeinek, kiemelt helyet kell kapnia az Európai Bizottság munkaprogramjában. Az intézkedéseknek elsődlegesen arra kell irányulniuk, hogy hozzáférhető, zökkenőmentesen működő, biztonságos, megfizethető és éghajlatbarát mobilitási lehetőségeket és közlekedést biztosítsanak az embereknek és vállalkozásoknak. Mindez jelentős állami és magánberuházásokat követel meg a közlekedési rendszerekbe, és szükségessé teszi a közösségi közlekedés fejlesztését. A közlekedéshez kapcsolódó energetikai és éghajlati kérdéseket, valamint az új technológiák bevezetését nem szabad a közlekedési piac kérdéseitől elszigetelten kezelni.

2.3.5.

Figyelembe véve az általános gazdasági érdekű szolgáltatások horizontális jelentőségét, az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy javítsa az általános érdekű szolgáltatások nyújtásának állami ellentételezésére vonatkozó szabályokat és azok alkalmazását annak érdekében, hogy ezáltal iránymutatásokat adjon és létrehozza a bevált gyakorlatok gyűjteményét.

2.3.6.

Az EGSZB elismeri, hogy a városoknak és a vidéki térségeknek is van szerepük a gazdasági, társadalmi és területi fejlődésben és kohézióban. A városok szerepének kiemelt kezelése során az EU-nak folytatnia kell a jól körülhatárolt és megfelelően végrehajtott városfejlesztési menetrenddel kapcsolatos munkát. Az Európai Bizottság új integrált területfejlesztési megközelítése keretében ki kell aknázni a vidéki és hegyvidéki térségekben és a szigetekben rejlő fontos lehetőségeket.

2.4.1.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el egy átfogó iparfejlesztési megközelítést és stratégiát. Kiemelt figyelmet kell fordítani a globális megatrendek által előidézett lehetőségekre és kihívásokra is, mint amilyen a digitalizáció és a dolgok internete terén végbemenő gyors fejlődés, a gyártó és szolgáltató ágazatok összefonódása, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdaságra való átállás.

2.4.2.

Ki kell aknázni a szolgáltatási ágazatban, például a kiskereskedelemben rejlő növekedési lehetőségeket is, ugyanakkor meg kell védeni a fogyasztói és munkavállalói jogokat és el kell ismerni, hogy még mindig vannak akadályok az egységes piacon.

2.4.3.

Az innovációs politika, ideértve a szociális innovációt is, döntő fontosságú a gazdasági versenyképesség és megújulás, valamint a társadalmi hasznon elérése szempontjából. Az EGSZB szupranacionális hálózatok és az egyetemeket, vállalkozásokat és a civil szervezeteket átfogó hálózatok támogatását szorgalmazza a Horizont 2020 keretében. Az EGSZB javasolja a finanszírozásra és az állami támogatásra vonatkozó adminisztratív szabályok egyszerűsítését is.

2.4.4.

Egy uniós szintű Ipar 4.0 és Társadalom 4.0 stratégiára van szükség, amely a technológiákra és platformokra, szabványokra és referencia-architektúrákra, a regionális innovációs központok hálózataira, továbbá valamennyi szinten a készségekre összpontosít.

2.4.5.

A globális megatrendek által az egyes ágazatokban, például az gépjárműgyártásban és a szén- és acéliparban előidézett kihívásokat illetően az EGSZB azt kéri, hogy megfelelően kezeljék a strukturális változásokat, mégpedig úgy, hogy egy igazságos és alkalmas átállási keretrendszert hoznak létre, és párbeszédet folytatnak a szociális partnerekkel az ágazatspecifikus problémákról. Másrészről meg kell ragadni a például az űr- és védelmi iparban megjelenő lehetőségeket, és előnyt kell kovácsolni belőlük, miközben általánosságban kedvező feltételeket kell biztosítani az ipari ágazatok fejlődésének, jó munkafeltételek mellett.

2.4.6.

Külön erőfeszítéseket kell fordítani a kis- és középvállalkozások finanszírozásának, innovációjának és nemzetközi piacokra történő kilépésének fokozására, és teljeskörűen végre kell hajtani az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagot. A kkv-politikákat a különböző vállalkozástípusok – például a családi vállalkozások, a hagyományos kis- és mikrovállalkozások, az induló innovatív vállalkozások és a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások, köztük a szociális vállalkozások – eltérő szükségleteire kell szabni. Az EGSZB azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy kezdeményezzen konzultációt a kkv-k fogalommeghatározásáról.

2.4.7.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy átfogóan szemléljék a termelési és fogyasztási szerkezetben bekövetkező új tendenciákat, mint például az együttműködésen alapuló, körforgásos, megosztásalapú és funkcionális gazdasági modelleket, illetve az olyan fejlesztési irányokat, mint amilyen a szociális gazdaság. Intézkedéseket kell hozni az ilyen új és sokféle modell bevezetésének elősegítése érdekében, ugyanakkor a polgárok és a fogyasztók védelme, valamint a munkavállalói jogok biztosítása érdekében garantálni kell az egyenlő versenyfeltételeket és az alkalmazandó megfelelő jogszabályok betartását.

2.4.8.

A szociális gazdaság által betöltött sajátos szerepet figyelembe véve az EGSZB megismétli azt a kérését, hogy az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló, 2015. decemberi tanácsi következtetésekkel összhangban indítsanak el egy átfogó cselekvési tervet a szociális gazdasággal kapcsolatban.

2.4.9.

Továbbra is a többfunkciós jellegnek, a gazdálkodási modellek diverzifikációjának és a fenntarthatóságnak kell prioritást képeznie, amikor a következő többéves pénzügyi keret részeként foglalkozni fognak a közös agrárpolitika (KAP) finanszírozási, korszerűsítési és egyszerűsítési kérdéseivel. Nagyobb erőfeszítésekre van szükség továbbá az agrárszektorral kapcsolatos kutatás és digitalizáció terén.

2.4.10.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy egy integráltabb agrár- és élelmiszer-politika felé induljon el, figyelembe véve azt is, hogy el kell mozdulni a körforgásos gazdaság irányába, és jelentősen csökkenteni kell az élelmiszerpazarlást. Az Európai Bizottságnak jogszabályt kell elfogadnia az élelmiszer-ellátási láncban tapasztalható tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolása érdekében is.

2.4.11.

Az ipari ágazatok és a mezőgazdaság megfelelő fejlődésének és megújulásának lehetővé tétele érdekében a politikai és szabályozási keretnek stabil és kiszámítható beruházási és működési környezetet kell biztosítania, és a minőségi jogalkotás elveit kell követnie, a polgárok jóllétét szolgálva.

2.5.1.

Az EGSZB szorgalmazza az olyan partnerekkel folytatott aktív és méltányos kereskedelmi tárgyalásokat, mint például Japán, a Déli Közös Piac (Mercosur) vagy az ASEAN, valamint a már megkötött megállapodások gördülékeny végrehajtását. Ennek kapcsán figyelembe kellene venni azokat a kérdéseket is, amelyeket az EGSZB korábbi véleményeiben már felvetett. Az Európai Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményének végrehajtása során az EGSZB fontosnak tartja, hogy kiegyensúlyozott és átlátható módon, a vállalkozások és polgárok számára előnyöket teremtve zárják le a tárgyalásokat, miközben védelmezik a környezetvédelmi, szociális, munkaügyi, fogyasztóvédelmi és egyéb normákat, valamint a közszolgáltatásokat. Mindent egybevéve az EGSZB kiemeli annak fontosságát, hogy a kereskedelmi megállapodások letárgyalása, végrehajtása és nyomon követése során már a kezdetektől fogva biztosított legyen az átláthatóság és a civil társadalom részvétele.

2.5.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy az ISDS-t felváltó új rendszer bevezetésével több szempontból javul a beruházó és állam közötti vitarendezés, de arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket annak érdekében, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer valóban független nemzetközi bírói testületként működhessen.

2.5.3.

A kétoldalú kereskedelmi tárgyalások folytatása nem gyengítheti az Európai Uniónak a WTO és egy szilárd többoldalú globális megállapodás melletti elkötelezettségét. Az EGSZB elvárja a WTO 2017. évi miniszteri konferenciájának aktív nyomon követését az olyan területeken, mint például a mezőgazdaság vagy az e-kereskedelem. Emellett sürgősen fel kell mérni a civil társadalom nézőpontjából a kockázatokat és a lehetőségeket, annak meghatározása érdekében, hogy miként lehet előrelépni a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról (TiSA) és a környezeti termékekről szóló megállapodásról (EGA) folyó többoldalú tárgyalásokban. Az EGSZB kéri az uniós piacvédelmi politika reformjának gyors elfogadását és végrehajtását is.

2.5.4.

Az EGSZB fontosnak tartja a kereskedelempolitika, valamint az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlesztési céljainak, az éghajlat-változás kezeléséről szóló Párizsi Megállapodásnak és az uniós fejlesztéspolitikának az összeegyeztetését. Ennek érdekében törekedni kell arra, hogy a kereskedelmi megállapodásokban a kereskedelem és a fenntartható fejlődés tekintetében ambiciózus fejezetek kapjanak helyet, amelyek mechanizmusokat írnak elő a civil társadalom által ellátott szoros felügyeletre.

2.5.5.

Az EGSZB szorgalmazza továbbá azt is, hogy a civil társadalom felügyelje a megállapodások valamennyi aspektusát, beleértve azokat is, amelyek rendelkezései nem írják elő kifejezetten a civil társadalom részvétele mellett egy közös felügyeleti szerv létrehozását. Az EGSZB szakértelme egyedülálló előnyöket teremt e munka szempontjából.

2.5.6.

Szorgalmazza továbbá, hogy vitassák meg a civil társadalommal a javasolt többoldalú beruházási bíróság hatásvizsgálatát és gyakorlati megvalósítását.

3.1.1.

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottságnak a szociális jogok európai pilléréről szóló közleményét, az EPSR kihirdetésére vonatkozó javaslatot, valamint az ahhoz kapcsolódó jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseket. Az EGSZB jelenleg is dolgozik ezen a javaslatcsomagon, és megfelelő időben véleményt fog nyilvánítani ezekről.

3.1.2.

Az EGSZB a szociális jogok európai pilléréről megfogalmazott korábbi véleményére (1) hivatkozik, amelyben rámutatott a pillér jogi és nem jogi eszközök kombinációjával történő létrehozásának általános célkitűzéseire például a munka jövőjével, a tisztességes munkafeltételekkel, a foglalkoztatással, a meglévő uniós szociális vívmányok végrehajtásával és a szociális befektetésekkel kapcsolatos területeken. Leszögezte, hogy a pillért valamennyi tagállamra alkalmazni kell, elismerve, hogy az euroövezetnek sajátos eszközökre/mechanizmusokra lehet szüksége. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az európai szemeszternek és a nemzeti reformprogramoknak kell képezniük a pillér végrehajtásának és nyomon követésének fő eszközeit, és konkrét referenciaértékek meghatározását kérte az európai szemeszteren belül.

3.1.3.

A munkaerőpiaci keretfeltételeknek támogatniuk kell az új és változatosabb szakmai életpályákat. A munka világában a munkaerő-beszerzés és a munkavégzés különböző formáira van szükség. Ennek érdekében megfelelő foglalkoztatásvédelmi jogszabályi környezetről kell gondoskodni, hogy mindenfajta munkaszerződés esetében biztosítsuk a tisztességes munkakörülmények keretét és ösztönözzük a munkaerő-felvételt.

3.1.4.

Az EGSZB szerint a készségek és kompetenciák iránti változó keresletre mindenekelőtt a munkahelyi oktatási rendszer, a szakoktatás és -képzés, az egész életen át tartó tanulás, valamint a készségfejlesztés és az átképzés javításával kell reagálni. A befogadó munkaerőpiac megteremtése érdekében ki kell dolgozni a munkahelyek közötti, illetve a munkanélküliségből és az oktatásból a munka világába való zökkenőmentes átmenetet megkönnyítő módszereket is.

3.1.5.

Abból kiindulva, hogy az EU jövője nagyban függ attól, hogy a fiatalabb generációk mennyire bíznak az uniós projektben, az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak többet kellene tennie annak érdekében, hogy eredményesen lehessen kezelni a fiatalkori munkanélküliség és a fiatalokat érintő társadalmi kirekesztés főbb kiváltó okait.

3.1.6.

Az inkluzív növekedés és a társadalmi kohézió javítása érdekében az EGSZB intézkedéseket sürget annak érdekében, hogy megvalósuljanak a szükséges szociális beruházások, azaz az emberekbe, valamint a szociális infrastruktúrába és szolgáltatásokba történő befektetések. Tovább kell vizsgálni, hogy miként lehetne összekapcsolni a 2. Juncker-tervet a szociális beruházási csomag célkitűzéseivel, akár az Európai Stratégiai Beruházási Alapon keresztül is. Ezenfelül az EGSZB olyan európai szociális beruházási csomagot szorgalmazott, amely támogatná a társadalmi reformokat és a szociális beruházásokat, és segítene egy megújult gazdasági, társadalmi és területi konvergencia megvalósításában. Az éves növekedési jelentésnek is hangsúlyoznia kell a szociális beruházásokat.

3.1.7.

Az Európai Szociális Alapnak a jövőben is az európai strukturális és beruházási alapok kulcselemének kell maradnia, és kiemelt figyelmet kell fordítania a lakosság veszélyeztetett csoportjainak (pl. a fiatalok, bevándorlók és menekültek, fogyatékossággal élő személyek) képzésére és munkaerőpiaci integrációjára. Még jobban rendszerszintre kell emelni és inkluzívabbá kell tenni az új Erasmus eljárások konszolidálását és ismételt bevezetését. Az EGSZB ismételten szorgalmazza, hogy kínáljanak lehetőségeket a fiatalok számára ahhoz, hogy profitálhassanak az európai csereprogramokból.

3.1.8.

Az EGSZB – miközben elismeri, hogy a szegénység csökkentése elsődlegesen tagállami hatáskör – rámutat a következőkre: a szegénység csökkentésével rendszerszinten kell foglalkozni az európai szemeszter folyamata keretében; továbbra is támogatni kell az olyan „referencia-költségvetésekre” vonatkozó tudományos kutatásokat, amelyek lehetővé teszik a méltóságteljes életet; összehasonlítható közös mutatókra van szükség például a szegénységre és az egyenlőtlenségre vonatkozóan, továbbá kötelezően el kell végezni a nemzeti reformprogramokban és az országspecifikus ajánlásokban javasolt valamennyi reformterv szociális hatásvizsgálatát. Az EGSZB azt is támogatja, hogy a FEAD és az ESZA végrehajtásával kapcsolatban eddig összegyűlt tapasztalatok alapján hozzanak létre egy integrált európai alapot a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez. Ezen túlmenően az Európa 2020 stratégiát össze kell kapcsolni a 2030-ra vonatkozó menetrend végrehajtásával.

3.2.1.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az alapvető uniós értékek és elvek betartását valamennyi tagállamban, és erősítse meg a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető jogok és az emberi jogok védelmére, illetve az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés garantálására szolgáló eljárásokat.

3.2.2.

A fogyasztóvédelmi politika szoros kapcsolatban van a közérdekkel, és ezáltal befolyásolhatja az emberek uniós integrációs folyamat melletti elkötelezettségét. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a fogyasztói jogok érvényesítését és tiszteletben tartását a REFIT-folyamatban, a digitális világban, valamint a termékek és szolgáltatások biztonságossága tekintetében. Az Európai Bizottságnak meg kell erősítenie az energiaszegénység és a fogyasztási szegénység felszámolására irányuló intézkedéseket, és javítania kell valamennyi európai hozzáférését az élelmiszerekhez és a szolgáltatásokhoz. Az Európai Bizottságnak a fogyasztók tájékoztatással, oktatással, részvétellel és szervezkedéssel kapcsolatos jogait is elő kell mozdítania, hogy érdekeik képviseltetve legyenek, amikor az őket érintő szabályokat megalkotják.

3.2.3.

Az Európai Bizottságnak teljeskörűen felül kell vizsgálnia az EU fogyasztóvédelmi politikájának mint horizontális uniós polgársági politikának a legfontosabb jogi és nem jogi eszközeit, és új cselekvési tervet kell benyújtania a fogyasztók védelmére az elkövetkező tíz évben.

3.2.4.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg minden megfelelő intézkedést a munkaerőpiacon, az oktatásban és a döntéshozatalban tapasztalható nemi alapú megkülönböztetés, valamint a nemi alapú erőszak elleni fellépés érdekében. Az EGSZB azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy fogadjon el egy, a kisebbségek és veszélyeztetett csoportok védelmére vonatkozó menetrendet, amely előmozdítja az alapvető jogok és a megkülönböztetésmentesség teljes körű tiszteletben tartását. Az Európai Bizottságnak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy újraindítsa az egyenlő bánásmód elvének érvényesítéséről szóló irányelv folyamatát, és foglalkozzon a kiszolgáltatott helyzetű gyermekek, nők és idősek körülményeivel, valamint a kiszolgáltatottság új formáival.

3.2.5.

Az Európai Bizottságnak az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által kiadott ajánlásokkal összhangban korszerűsítenie kell az európai fogyatékosságügyi stratégiát, külső politikáiban és programjaiban pedig érvényesítenie kell a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt, ideértve egy minden tagállamban elismert uniós fogyatékossági kártya bevezetését is. Meg kell kezdeni a fogyatékossággal élők jogainak 2020–2030-as időszakra vonatkozó európai menetrendjével kapcsolatos előkészületeket is, 2021-et pedig a fogyatékossággal élők jogainak európai évévé kell nyilvánítani.

3.2.6.

A digitális egységes piac kezdeményezéseiben általánosan érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a hozzáférhetőséget mindenki számára biztosítani kell. Ezért az Európai Bizottságnak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy lezárja a többi intézménnyel az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagról folytatott tárgyalásokat. Az utasjogokat is meg kell erősíteni, különös figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyekre.

3.2.7.

Az EGSZB emellett arra is biztatja az Európai Bizottságot, hogy valamennyi szinten támogassa az oktatási intézményekben azokat a tevékenységeket, amelyek abban segítenek a diákoknak, hogy meg tudják különböztetni egymástól a hamis híreket és a megalapozott tényeket.

3.3.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy támogatni és integrálni kell a menekülteket és menedékkérőket. Kiáll a közös európai menekültügyi rendszer tényleges reformja mellett, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat, és egy valóban közös rendszert hoz létre valamennyi tagállam számára. Azt javasolja, hogy a valós szükségletek kielégítése érdekében történjen előrelépés az áttelepítés és a menekülteknek kiadott humanitárius vízumok terén. Felszólítja az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon a menekültek tagállamok közötti elosztásáról szóló megállapodás végrehajtását.

3.3.2.

Szorgalmazza továbbá, hogy az emberi jogok és a nemzetközi jog tiszteletben tartása szempontjából vizsgálják felül az olyan harmadik országokkal kötött partnerségi megállapodásokat, amelyek a migrációs áramlás származási és tranzitországai, és alakítsanak ki pénzügyi eszközöket a migráció kiváltó okainak kezelésére.

3.3.3.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság a meglévő irányelvek értékelésén keresztül foglalkozik a migráció jogszerű csatornáival, ugyanakkor a munkaerő-migráció hosszabb távú irányítását, a legális mobilitás aktualizált csatornáinak megtervezését, valamint a munkaerőpiaci lehetőségekkel kapcsolatos információcserét tartja szükségesnek. Európa demográfiai szerkezetét figyelembe véve az EGSZB rámutat arra, hogy a menekültek és migránsok munkaerőpiaci beilleszkedésével kapcsolatos kihívásokból lehetőséget kell kovácsolni. A képzésbe és a megfelelő támogató rendszerekbe való beruházásnak kulcsszerepe lesz a munkaerőpiaci integráció előmozdításában, hogy segítsük a migránsokat a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásában, hasznosítva az érintettek készségeit, vállalkozó szellemét és dinamizmusát, és elismerve a sokszínűség és a különböző kultúrák értékét társadalmunkban.

3.3.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy 2018 mint a kulturális örökség európai éve egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy minden szereplőt mozgósítsunk a populizmussal és nacionalizmussal szemben, és egy pozitív értelmezési keretet népszerűsítsünk Európa jövőjével kapcsolatban. Ehhez kapcsolódva jobban tudatosítani lehetne azt is, hogy a menekültek és migránsok viszonylatában a kultúrák közötti kölcsönös megértésre van szükség.

3.4.1.

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy folytassa azon intézkedések végrehajtását, amelyek az európaiakat hivatottak védeni a biztonsági fenyegetésekkel, például a terrorizmussal, a szervezett bűnözéssel és a számítástechnikai bűnözéssel szemben, ideértve a külső határok hatékony védelmét is.

3.4.2.

Emellett szükségesnek tartja a védelmi együttműködés megerősítését is. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Védelmi Unió létrehozását, és üdvözli az európai védelmi cselekvési tervet.

3.4.3.

Az USA kiszámíthatatlan politikája nyomán felmerülő kihívásokat és a növekvő protekcionizmus és unilateralizmus kockázatát figyelembe véve az EGSZB arra ösztönzi az EU-t, hogy globális stratégiájával összhangban folytassa munkáját, az Egyesült Nemzetek keretében támogassa a többoldalú kapcsolatokat, és tevőlegesen dolgozzon a konfliktusok megelőzésén és a nemzetközi válságok megoldásán. Az EGSZB szerint emellett szorosabban össze kell hangolni a tagállamok között a célkitűzéseket, politikákat és erőforrásokat, hogy az EU eredményesebb szereplő lehessen a globális színtéren.

3.4.4.

Az uniós fejlesztési együttműködés alapját a 2030-ra vonatkozó menetrend végrehajtásának kell képeznie. Ahhoz hogy vezető szerepet mutasson, az EU-nak önkéntesen felül kell vizsgálnia a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos belső és külső tevékenységeit az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumán.

3.4.5.

Az EGSZB támogatja, hogy az európai szomszédságpolitika keretében a munkaerőpiac jobb felmérése érdekében alakítsanak ki egy platformot a szociális partnerekkel folytatott párbeszédhez, és felszólítja az uniós tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közös európai megközelítést a szociális biztonsági rendszereknek az EU és a déli szomszédos országok közötti összehangolására. A szomszédságpolitikának rá kell világítania az instabilitás és a szegénység, valamint az egyenlőtlenség és a lehetőségek hiánya közötti kapcsolatra, ami növelheti a radikalizálódással szembeni sebezhetőséget, és akadályozhatja a demokratizálódás folyamatát.

3.4.6.

Az EGSZB hangsúlyozza a külső gazdasági kapcsolatok és a nemzetközi diplomácia jelentőségét a stabilitás és biztonság megvédésében és növelésében. Egyben arra ösztönzi az EU-t, hogy teljeskörűen használja ki azt a szerepet, amelyet a kultúra tölthet be a nemzetközi kapcsolatokban.

4.1.

A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet integrált, következetes módon kell végrehajtani, kihasználva minden lehetőséget a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontok összeegyeztetésére. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az innováció előmozdításán, az úttörő kezdeményezések és azok kibontakozásának támogatásán, valamint a támogató szabályozási környezet megteremtésén keresztül ösztönözze a piaci alapú tevékenységeket, nem feledkezve meg ezzel kapcsolatban a távoli és a vidéki térségekről sem. Rámutat emellett a körforgásos gazdaság és más „új gazdasági modellek” közötti kapcsolatokra.

4.2.

Kellő figyelmet kell fordítani a „hagyományos” környezetvédelmi politikák és jogszabályok végrehajtására is, amelyek a hulladékgazdálkodást, valamint a levegő, a víz, a talaj és a biodiverzitás védelmét ölelik fel. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az európai környezetvédelmi felülvizsgálat keretében folytassa ezt a munkát.

4.3.

A 2030-ra vonatkozó éghajlati célokat lehetőség szerint költséghatékonyan kell megvalósítani. Az EGSZB ezért arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy készítsen átfogó értékelést az alacsony szén-dioxid-kibocsátás elérését szolgáló jelenlegi szakpolitikai eszközökről, és gondoskodjon arról, hogy a megfelelő eszközöket használják leghatékonyabb módon.

4.4.

Az Európai Bizottságnak az éghajlati igazságosság, azaz többek között az egyenlőség, az emberi jogok és a szegénység szempontjából is meg kell vizsgálnia az éghajlatvédelmi kérdéseket.

4.5.

A klímadiplomácia továbbra is az EU egyik fontos küldetése az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Rá kell venni az összes nagy kibocsátót, hogy kötelezze el magát olyan éghajlati célok elérése mellett, amelyek legalább annyira ambiciózusak, mint az EU céljai. Az EGSZB arra is ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy törekedjen egy globális szén-dioxid-árazás kialakítására, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az Európai Unión kívüli versenytársakkal szemben.

4.6.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen elő egy stratégiát az éghajlat- és környezetvédelmi „kéznyomának”, azaz a pozitív globális hatásának javítására. Mindez megköveteli egy olyan környezet megteremtését, amely támogatja az innovációt és a beruházásokat, és kedvező kereskedelmi feltételeket biztosít az éghajlatvédelmi megoldások és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek exportja számára. Az Európai Unió így tud eredményesen hozzájárulni az éghajlatváltozás és a környezeti kihívások elleni küzdelemhez, és ezáltal jóval nagyobb hatást tud kifejteni, mint ha csak a saját határain belül tevékenykedne.

5.1.

Az EGSZB hangsúlyozza a civil társadalom alapvető szerepét a szakpolitikák kialakításában, végrehajtásában és nyomon követésében, azok mindegyik szakaszában, illetve minden, köztük helyi szinten is. Ez a kultúra megváltozását és a civil társadalom értékének uniós és tagállami szintű elismerését követeli meg, amit már az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikke is rögzít, amely előírja, hogy az uniós intézményeknek elő kell mozdítaniuk és elő kell segíteniük a horizontális és vertikális civil párbeszédet, átfogó konzultációkat kell folytatniuk, és le kell fektetniük az európai polgári kezdeményezések alapjait. Ezek egymást kiegészítő folyamatok, amelyekre az EGSZB-vel folytatott egyeztetés és a szociális párbeszéd sérelme nélkül kerül sor.

5.2.

Az EGSZB szorosan figyelemmel kíséri a strukturált párbeszédeket, illetve a konzultációs fórumokat (pl. a körforgásos gazdaság érdekelt feleit tömörítő platformot, az európai migrációs fórumot), és tevőleges szerepet vállal azokban, és ennek során egyesíti és bevonja a civil társadalmi szervezeteket, valamint az uniós intézmények és a tagállamok egyéb szereplőit. Az EGSZB támogatást kér a „Platform a változásért” létrehozására irányuló kezdeményezéseihez (nemek közötti egyenlőség a közlekedési ágazatban), továbbá a polgári részvétel intézményesített fórumához (amely a polgári kezdeményezés keretében valósulna meg). Ezeknek a REFIT-hez hasonló platformoknak a létrehozásakor az Európai Bizottságnak gondolnia kellene arra is, hogy – a Szerződések által az EGSZB-nek biztosított mandátum alapján – az EGSZB is képviselve legyen ezekben, és ennek keretében pedig biztosítania kellene, hogy ez a képviselet tükrözze, hogy az EGSZB három csoportból áll össze.

5.3.

A fent említett kezdeményezéseket kiegészítő folyamatként az Európai Bizottság nemrégiben egy külön internetes portált hozott létre „Contribute to law-making” („Szóljon hozzá a jogalkotáshoz”) címmel, hogy összegyűjtse a nyilvánosságban megfogalmazódó véleményeket, és így bevonja mind a szervezeteket, mind pedig a magánszemélyeket. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság tegyen különbséget a civil szervezetektől és a magánszemélyektől érkező hozzászólások között. Ennek érdekében az Európai Bizottságnak az EGSZB-vel együttműködve az átláthatósági nyilvántartás alapján fel kell térképeznie az érdekelt feleket, hogy reprezentatív és földrajzilag kiegyensúlyozott célcsoportokat jelöljön ki. Az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról is, hogy kvantitatív és kvalitatív szempontokból is súlyozza a válaszokat. Emellett az Európai Bizottságnak folyamatosan dolgoznia kell azon, hogy a résztvevők oldaláról javuljon az átláthatóság, a hozzáférhetőség, a visszajelzés és az elszámoltathatóság.

5.4.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy stratégiaibb szemléletet dolgozzon ki ezekkel a gyakorlatokkal kapcsolatban, és helyezze azokat egy strukturáltabb intézményi és képviseleti alapra, kihasználva az európai, tagállami és regionális szinten már létező konzultatív képviseleti szervek erőforrásait. Ennek érdekében az Európai Bizottságnak szorosan együtt kell működnie az EGSZB-vel, és ki kell kérnie annak feltáró véleményét arról, hogy miként lehet hatékonyabban és állandó jelleggel megszervezni a civil párbeszédet, aminek eredményeként az Európai Bizottságnak egy konkrét közleményt kellene elfogadnia.

5.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy – összhangban azzal, hogy az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans is bejelentette az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet felülvizsgálatát – javítani kell az európai polgári kezdeményezés hatékonyságát, és új módszereket kell feltárni – például a digitális eszközök alkalmazását – a fiatalok és különösen a veszélyeztetett csoportokból származó emberek szerepvállalásának növelése érdekében.

5.6.

Végezetül az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság figyelembe vette az EGSZB 2017. évi munkaprogramhoz tett hozzájárulásának számos elemét. Vannak azonban olyan kérdések is, amelyek nem kerültek be a munkaprogramba, ezért ezeket megismételtük ebben a dokumentumban. Az Európai Bizottság 2018. évi munkaprogramjának végrehajtását illetően az EGSZB készen áll arra, hogy előadja véleményét, és az elkövetkező év során részt vegyen a konkrét kezdeményezésekkel kapcsolatos munkában.

13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/11

1.

Az európai társadalom és polgárok hiteles, legitim és ellenállóképes Uniót szorgalmaznak. Az EU-t már több mint egy évtizede politikai, gazdasági és társadalmi sokkhatások érik, ami borúlátóvá teszi a polgárokat és bizonytalanságot szül körükben. Az Uniónak átfogó stratégiákra van szüksége polgárai jólétének előmozdításához, a nagyszabású és fenntartható beruházások, a kreativitás és a vállalkozás ösztönzéséhez és ahhoz, hogy kezelni tudja a gazdagok és a szegények közti egyre növekvő szakadékot, a szegénységet, illetve a vagyoni egyenlőtlenséget. A nemrég beindult gazdasági fellendülés semmi esetre sem lehet kifogás a tétlenségre. Éppen ellenkezőleg: az EGSZB egy átgondolt és közös előrehaladásról történő megállapodást sürget annak érdekében, hogy megerősítsük a bizalmat, és szorgalmazza, hogy a polgárokat szolgáló kézzelfogható eredményekre és az Európában rejlő hatalmas lehetőségekre összpontosítsunk.

2.

Nem szabad hiú reményeket táplálni. Mindenekelőtt egy olyan Unió megvalósítását kell célul kitűzni, amely képes minden téren egyenlő esélyeket biztosítani mindenki számára. A gazdasági, társadalmi és környezeti tényezők szorosan összefüggenek. A kontinenst mindenképpen alkalmassá kell tenni arra, hogy alkalmazkodjon a világszerte végbemenő mélyreható átalakulási folyamatokhoz és éles versenyhez, és a globalizációt az uniós értékeknek megfelelően alakítsa.

3.

A már túl sokak által kijátszott és ma is bevetett „Brüsszel a hibás” kártyát ki kell venni a játékból. Az uniós intézmények és a különféle tagállami és uniós szintű érdekelt felek, köztük a szociális partnerek és a civil szervezetek közös kötelezettségvállalása nélkül mindez nem valósulhat meg. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az uniós döntések legitimitása végeredményben a demokratikus folyamat minőségétől függ.

4.

Az előttünk álló úton csak akkor jutunk előbbre, ha tetteink a közös célnak ugyanabból a tudatából táplálkoznak, amely az alapító atyák meggyőződését jellemezte, majd később az összes jelentős előrelépésben tükröződött. Az EU-nak a rendelkezésére álló összes jogalkotási eszközt, iránymutatást, forrást és együttműködést mozgósítania kell ahhoz, hogy a céljai közt szereplő valamennyi téren előrelépést érhessen el. Ehhez a Lisszaboni Szerződés mutatja az utat.

5.

Az EGSZB szerint az adott forgatókönyvek (2) közti választás nem célravezető módja annak, hogy a közös cél tudatát ösztönözzük, vagy kijelöljük a jövőben követendő utat. Először is az EU nem tiszta lappal kezd. Ezért fontos volna, hogy az Európai Bizottság az Unió történetének – vívmányainak és hiányosságainak – mélyreható elemzésére alapozza a javaslatait, mivel az értékes információkkal szolgál a jövőre nézve. A tagállamok Római Nyilatkozatban foglalt kötelezettségvállalásai pozitív és szilárd kiindulópontot jelentenek (3). Az öt forgatókönyv a tagállamoknak szól és az intézményi változásokra összpontosít, így az uniós polgárokat közvetlenül nem érinti. Ezenkívül mesterkéltnek is tűnnek.

6.

Az EGSZB úgy véli, hogy az 1. forgatókönyv – mely szerinte nem több egy helyben toporgásnál – szóba sem jöhet. Az 5. forgatókönyv sokak számára vonzónak tűnik, de jelenleg nem reális. A 2. forgatókönyv, mely kizárólag a közös piacra koncentrál, túlságosan szűkre szabott. A 4. forgatókönyv a 27 tagállam közti megállapodást igényel, ami megbéníthatja az EU-t és a kifelé mutató tendenciákat erősítheti, veszélyeztetve az Unió céljait és értékeit. A 3. forgatókönyvben foglalt, differenciált integrációt célzó mechanizmusok – például a megerősített együttműködés – hasznosak lehetnek ahhoz, hogy feloldják az egyes területeket megbénító akadályokat, és hogy előmozdítsák az uniós integrációs folyamat kedvező irányú fejlődését. Az ilyen mechanizmusok ugyanakkor nem annyira célt, mint inkább eszközt jelentenek egyes szakpolitikai célok eléréséhez. Bár ezek ajánlatosak a szükséges uniós jogszabályok előtti akadályok elhárítására, az EGSZB ugyanilyen fontosnak tartja az Unión belüli konvergencia előmozdítását, valamint a széttagoltság és a megosztottság leküzdését. Ezért az élenjárók, illetve „katalizátorországok” közti megállapodásnak mindig nyitva kell állnia azok előtt, akik készek részt venni benne, és a közös cél tudatának mindig jelen kell lennie.

7.

A körvonalazódó „à la carte” Európa vagy a kifelé mutató tendenciák elkerülése érdekében a stratégiai témákat közös perspektívába kell helyezni. Az EGSZB olyan fejlesztési irányt ajánl, melyben meg vannak határozva az ahhoz szükséges feltételek, hogy a politikai hatalom megosztása megfelelőbb legyen. Mindez elsősorban politikai akarat függvénye, ezért központi kérdésként kell szerepelnie a jövőről folytatott érdemi vitában.

8.

A nemzeti és az uniós szint hagyományos szembeállítását meg kell szüntetni. A közös kihívások és az Európa-szerte egymással összefüggő realitások mind megerősítik, hogy a küldetésnek is közösnek kell lennie. Emellett el kell ismerni a nemzeti állampolgársággal párhuzamosan létező uniós polgárságot. A politikák kialakítása során valamennyi társadalmi réteget figyelembe kell venni és be kell vonni. Közös célokat kell kitűzni, és a döntések és politikák hatásait nemzeti, regionális és helyi szinten is szisztematikusan értékelni kell ahhoz, hogy elnyerjük a polgárok támogatását.

9.

Az Európai Parlamentnek (EP) központi szerepet kell betöltenie annak meghatározásában, hogy Európa milyen irányt vegyen a jövőben. Emellett alapvető szükség van a nemzeti parlamentek szerepvállalásának és az Európai Parlamenttel való együttműködésének ösztönzésére.

10.

A központi célok elérése érdekében a tagállamoknak meg kell állapodniuk

11.

Bármelyik opciót is választják is Európa jövőjével kapcsolatban, az EGSZB összetartó és koherens Európai Uniót szeretne. Számos jelenlegi politika az integráció elmélyítését szolgálja, és ezt a hosszú távú folyamatot az EGSZB teljes mértékben támogatja. Az EGSZB az utóbbi időben szinte mindegyik politikáról részletesen kifejtette meglátásait és a jövőre vonatkozó javaslatait.

12.

A számos gazdasági és társadalmi dimenzióval rendelkező egységes piac a fenntartható fejlődési modell keretében az európai integráció létfontosságú kötőanyaga. Valóban egyenlő versenyfeltételeket kellene biztosítania. Ugyanígy a GMU-t is döntő előrelépésnek tekintették, az elismerésre méltó fejlődés ellenére azonban felépítése továbbra is ingatag. A GMU az Unió jövőbeli fejlődésének egyik alapeleme, ezért elmélyítése létfontosságú. Az EGSZB a politikai unió fokozatos kialakítását támogatja különféle makro- és mikrogazdasági intézkedésekkel és előírásokkal, valamint erős szociális dimenzióval. A GMU kiteljesítése valódi gazdasági kormányzást kíván, ezen belül a pénzügyi ágazat uniós irányítását, átgondolt reformokat az érintett tagállamokban, valamint közös megközelítéseket a munkaerőpiaci politikákra vonatkozóan. A jobb irányításnak még szilárdabb alapot kell biztosítania a konvergencia erősítéséhez és az euróövezetbeli szolidaritáshoz. Az EU-ban működő, kiváló munkát végző közigazgatási szervek támogathatják ezt. Az euróövezetnek más területeken is szorosabb együttműködést kellene kezdenie.

13.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy egységesebb irányításra, mélyebb integrációra és a tagállamok teljes körű elkötelezettségére van szükség az alábbi területeken:

14.

Az EGSZB véleménye szerint a szociális és oktatási kérdésekkel is szisztematikusabban foglalkozni kell uniós szinten, hogy meggyőző megoldásokat találjunk. A szociális biztonság és az oktatás esetében legtöbbször a szubszidiaritás elve érvényesül, ezért a nemzeti jogszabályok hatáskörébe tartoznak, és a döntéshozatali folyamatokban gyakran a szociális partnerek is aktívan részt vesznek. A szociális ügyek területén az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztással jobban kellene élni. Tekintettel arra, hogy a digitális forradalom, a munkaerőpiacok strukturális problémái és a globalizáció miatt a munkaerőpiacokon fokozódnak a feszültségek, az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU-nak látványosan szerepet kell vállalnia bizonyos szociális és munkaügyi feltételek közelítésének ösztönzésében, valamint a színvonalas munkahelyteremtés, a tisztességes mobilitás és a polgárok határozott elkötelezettségének előmozdításában. Kiemelt hangsúlyt kell helyezni a fiatalokra és a fiatalokat sújtó munkanélküliségre. A szociális partnerek és általában a civil társadalom, valamint a szociális párbeszéd szerepe kiemelten fontos.

15.

Az EU-ban erősebb gazdasági és társadalmi konvergenciára van szükség. Mindemellett figyelembe kell venni a tagállamok gazdasága, kultúrája és hagyományos szociális rendszerei közti különbségeket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Uniónak nemcsak külső szemlélőnek kellene lennie, hanem pontosan meghatározott felelősséget kellene vállalnia. A szociális partnereknek (és más érdekelteknek) érdemi konzultációkat kell tartaniuk egymással, mielőtt meghatároznák a közösen követendő utat. Ezenkívül az EGSZB rámutat annak fontosságára, hogy a tagállamok valóban végrehajtsák az szociális ügyekre vonatkozó uniós irányelveket.

16.

A szubszidiaritás elve az oktatás területén is érvényesül. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy Európa társadalmi és gazdasági jövője és a polgárok szerepvállalása szorosan összefügg azzal, hogy minden szinten naprakész oktatási és képzési rendszerek működnek-e. Az ifjabb generáció jövője erősen függ az oktatástól. A készségek a fiatalok és az idősebb nemzedékek számára is kulcsfontosságúak. Ezért az EU-nak aktívan részt kell vennie a már megkezdődött modernizációs folyamatban. Az oktatásnak az Európáról szóló tájékoztatásban is fontos szerep jut: az EGSZB hangsúlyozza, hogy az általános és középiskolák tanulóinak megfelelő tájékoztatást és oktatást kell nyújtani az EU-ról, ezen belül az európai értékekről és polgárságról.

17.

A schengeni térségben vissza kell állítani a személyek szabad mozgását. Ez egyben a közös határok hatékonyabb ellenőrzését is jelenti. Ezzel párhuzamosan a sajnos egyre erősödő, az emberölés mellett a kiberbűnözés eszközeivel is élő nemzetközi terrorizmus komoly bizonytalanságot vált ki a polgárok körében, és fel kell venni vele a harcot. A rendőrség és az igazságügyi hatóságok közti együttműködésre nagyobb szükség van, mint valaha.

18.

Ezek a területek közvetlenül kapcsolódnak a külpolitikához, illetve az Európa szomszédságában folyó polgárháborúk és megbukó államok súlyos problémájához, csakúgy mint az ebből eredő migrációs hullámokhoz, melyek jelenleg minden más európai kérdést háttérbe szorítanak. Az EGSZB határozottan támogat egy olyan közös migrációs politikát, amely a nemzetközi jognak megfelelően védelmet nyújt a menekülteknek, továbbá kiáll egy közös menekültügyi rendszer, az illegális migráció és az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló fellépések, valamint az EU-ba vezető legális utak előmozdítása mellett. Ezzel összefüggésben az EU-nak működő partnerségeket kell létrehoznia a szomszédos országokkal, mindenekelőtt újra útjára kell indítania egy valódi euromediterrán politikát.

19.

Az 1945 óta eltelt időszakban Európa még nem szembesült ilyen mértékben azzal, hogy magának kell megoldania a problémáit. A NATO-n belüli és az Egyesült Államokkal való kapcsolatok, valamint az Unió szomszédságában felmerülő problémák eredményes, közös európai kezelése mind az uniós közös kül- és biztonságpolitika sürgős elmélyítését igényli, mivel a külső és belső biztonság garantálása is szükségszerűen ettől függ.

13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/15

Előadó:

Milena ANGELOVA

1.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy elismerték a kkv-k központi szerepét az uniós gazdaságpolitikákban. Üdvözli, hogy az elmúlt tíz évben számos jogszabály került elfogadásra, és jelentős finanszírozást különítettek el a kkv-k támogatására. Az EGSZB egyetért ugyanakkor a kkv-k közösségének azzal a gyakran kifejtett véleményével, mely szerint továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók a kkv-kkal kapcsolatos politikák kialakítását és végrehajtását illetően, ami nagymértékben gyengíti a támogatási intézkedések hatását.

1.2.

Az EGSZB legújabb tanulmányai (1) rámutattak arra, hogy a kkv-kkal kapcsolatos uniós politikák és a jelenlegi támogatási mechanizmusok a nagyszámú európai kkv-t homogén csoportként kezelik, és sajnálatos módon nem tesznek különbséget a kkv-k definíciója alá tartozó vállalkozások számos alcsoportjának különböző szükségletei között. Csak igen ritkán alkalmaznak igényekre szabott támogatási mechanizmusokat. A kkv-kkal kapcsolatos uniós szakpolitikák „egyenmegoldások” révén történő kidolgozása súlyos probléma, amely megakadályozza a politikák kkv-kra gyakorolt kívánt hatásának teljes érvényesülését (2). Ezért a kkv-k fogalommeghatározásának jelentőségéről szóló közelgő nyilvános konzultáció mellett határozottan szükség van a kkv-kkal kapcsolatos politikák jobb marketingjére, valamint a kkv-k egyedi szükségleteinek célirányosabb kezelésére.

1.3.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy továbbra is bürokratikus megközelítés és az igazgatási szabályok bonyolultsága jellemzi a kkv-kkal kapcsolatos uniós politikákat és a jelenlegi támogatási mechanizmusokat annak ellenére, hogy uniós szinten folyamatosan törekednek az adminisztratív terhek minimalizálására. Az uniós kkv-k gyakran úgy érzik, hogy az illetékes tisztviselők nincsenek tisztában azzal, hogy vállalkozásaik valójában hogyan működnek. Úgy tűnik, hogy az uniós támogatási mechanizmusok többsége nem alkalmas a kkv-k gyors, egyértelmű és hatékony megoldások iránti sürgős igényének kielégítésére.

1.4.

Az EGSZB-t aggasztja, hogy a kkv-k többsége – túlnyomórészt a kis- és mikrovállalkozások – a kommunikációs szakadék miatt nem tud e támogatási eszközök és hálózatok létezéséről. Ezt a problémát megoldhatja a figyelemfelkeltésre irányuló erőfeszítések fokozása, annak további támogatása, hogy több kkv tudjon hozzáférni a megfelelő információkhoz, a kkv-kkal való együttműködésre szakosodott helyi közvetítők nemzeti és regionális szintű hivatalos szerveinek (munkáltatói és kkv-szervezetek, kereskedelmi kamarák) nagyobb mértékű bevonása, továbbá olyan támogatás nyújtása, amely felhasználóbarátabb, és jobban igazodik a vállalkozások igényeihez. A rendelkezésre álló eszközök többségének kialakítása és tartalma túlságosan összetett, nem átlátható és bürokratikus jellegű ahhoz, hogy megfeleljen a kkv-k igényeinek. E probléma megoldása érdekében az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető legjobban aknázzák ki az európai szemeszter nyújtotta lehetőségeket, rendszeresen és mindenütt alkalmazzák a partnerség elvét (3), és európai, nemzeti és regionális szinten kötelezően vonják be a kkv-k támogatásával foglalkozó szervezeteket a kkv-kkal kapcsolatos politikák és támogatási intézkedések tervezésébe, végrehajtásába és nyomon követésébe. Az országspecifikus ajánlásoknak következetesen kiemelt figyelmet kellene fordítaniuk a kkv-kkal kapcsolatos támogatási politikákra azok megfelelő kialakításának, eredményes végrehajtásának és az eredmények minőségi és mennyiségi értékelésének érdekében.

1.5.

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy a kkv-kkal kapcsolatos uniós politikák előrehaladásának nyomon követése továbbra is megosztott képet mutat. Míg a kkv-k üzleti tevékenységeit átfogóan rögzítik, az uniós támogatási intézkedések e tevékenységekre gyakorolt hatása, valamint az, hogy a kkv-k fejlődésében beálló változások milyen mértékben tulajdoníthatók ezen intézkedéseknek, nem kerül rögzítésre. A rendelkezésre álló információk nagyrészt mennyiségi jellegűek, és nem engednek bepillantást a minőségi tényezőkbe, ezért nem teszik lehetővé a szakpolitikák és a támogatási eszközök hatékonyságának és eredményességének megfelelő értékelését (4).

1.6.

Korábbi véleményeivel összhangban az EGSZB aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtása még közel sem zárult le (5). A különböző területeken elért eredmények egyenetlenek, a legrosszabb eredmények a vállalkozói készség, az egységes piac és a finanszírozáshoz való hozzáférés terén születtek. A készségek, az innováció és a közbeszerzések terén pedig 2008 óta romlott a helyzet (6). Nyilvánvaló, hogy a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy meghozzák a megfelelő intézkedéseket, és a kkv-kat érintő szakpolitikák és jogszabályok tervezésekor és végrehajtásakor figyelembe vegyék az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagot.

1.7.

1.7.1.

A kkv-kkal kapcsolatos uniós politikákban el kell ismerni az európai kkv-k heterogenitását és sokféleségét. E politikáknak fel kell tárniuk a mikrovállalkozások, a családi és „hagyományos” vállalkozások, a szociális vállalkozások, a szabadfoglalkozásúak, az önfoglalkoztatók és valamennyi más, igen eltérő jogi formával és tevékenységi modellel rendelkező alcsoport egyedi igényeit annak érdekében, hogy a növekedésüket elősegítő, megfelelő szakpolitikai intézkedéscsomagot lehessen kialakítani.

1.7.2.

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság mérje fel, hogy a kkv-k jelenleg alkalmazott meghatározása megfelel-e sokféleségüknek, ágazati dinamikájuknak, sajátos jellemzőiknek és az elmúlt évtizedben tapasztalható diverzitásuknak (7). Az EGSZB a kkv-kkal kapcsolatban látható, összehangolt és következetes horizontális politika kidolgozását sürgeti, amely egy többéves cselekvési terven alapul.

1.7.3.

A kkv-k támogatására szolgáló uniós eszközöket a vállalkozások számára érthetően kell megfogalmazni annak érdekében, hogy teljesíteni tudják a növekedés és foglalkoztatás ösztönzésére irányuló feladatukat. Bebizonyosodott, hogy a támogatási mechanizmusok túlzottan bonyolultak, és ennek kezeléséhez a kkv-k szükségleteit legjobban ismerő kkv-szervezetek segítségét és tanácsát kell kérni, hogy a kkv-kkal kapcsolatos uniós politikák a vállalkozások nyelvét beszéljék. E tekintetben a kkv-k jelenleg a nemzeti szociális partnerekre támaszkodnak, akik jelentős, pozitív szerepet játszanak a kkv-k arra vonatkozó nézeteinek tolmácsolásában, hogy miként lehetne javítani az őket támogató politikákat, és sürgetik, hogy a szociális partnerek aktívabban vegyenek részt a nemzeti reformprogramokban. Szerepüket ezért – a kkv-szövetségek, kereskedelmi és iparkamarák, valamint a kkv-kat képviselő egyéb közvetítő szervezetek szerepével együtt – erősíteni kellene.

1.7.4.

A kkv-kkal kapcsolatos uniós politikákban több erőfeszítésnek kell arra irányulnia, hogy a kkv-k – és különösen legsebezhetőbb alcsoportjaik, például az egyéni vállalkozók és mikrovállalkozások, az alacsony innovációs potenciállal rendelkező hagyományos vállalkozások, a távoli régiókban működő vállalkozások stb. (8) – megfelelő tájékoztatást kapjanak a rendelkezésre álló támogatásról. A kulcsfontosságú támogató hálózatokat fenn kell tartani és népszerűsíteni kell, valamint a kkv-k számára felhasználóbarátabbá és átfogóbbá kell tenni őket. Az Európai Bizottságnak gondosan mérlegelnie kell azt a lehetőséget, hogy a meglévő támogatási hálózatokat összehangolja egy olyan közös egyablakos rendszer keretében, amely figyelembe veszi az egyes tagállamok helyzetét.

1.7.5.

Kiemelkedő fontosságú, hogy nemzeti és regionális szinten a kkv-k problémáival foglalkozó szociális partnerek és állami és magánszektorbeli szereplők részvételével több érdekeltet tömörítő partnerségeket – kkv-platformokat – hozzunk létre. A kkv-k szükségleteit legjobban ismerő kkv-szervezetekkel folytatott együttműködés megerősítése – különösen nemzeti és regionális szinten – elengedhetetlen a kkv-k és az uniós támogatási mechanizmusok között fennálló kommunikációs szakadék megszüntetése érdekében. Emellett új és hatékony csatornát is biztosíthat a kkv-k elérésére azáltal, hogy keretében a munkáltatói szervezetek helyi képviseletei, a kereskedelmi és iparkamarák, a kkv-szövetségek és a szakmai/ágazati szervezetek fő közvetítőként segítik elő a meglévő támogatási eszközök népszerűsítését és rendelkezésre bocsátását.

1.7.6.

A kkv-k számára legkedvezőbb eredmények akkor születnek, ha a helyi önkormányzatok együttműködnek a kkv-szervezetekkel a szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása során. A jelenlegi gyakorlat, mely szerint a fő közvetítők a bankok, nem a legjobb megoldás. A bankoknak pénzügyi közvetítői szerepet kell betölteniük, de minden más tekintetben (szakpolitikák kidolgozása, tájékoztatás, népszerűsítés stb.) a kkv-kat képviselő szervezetek alkalmasabbak erre a feladatra. Ezért az EGSZB olyan intézkedések kidolgozására kéri az Európai Bizottságot, amelyek támogatják a kkv-k szervezeteit a kkv-kkal kapcsolatos szakpolitikák végrehajtásában és a kkv-k szempontjából fontos információk terjesztésében, ideértve a részükre nyújtott pénzügyi támogatást is.

1.7.7.

Az EGSZB kéri az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag és a benne foglalt két alapelv – „gondolkozz először kicsiben” és az egyszeri adatszolgáltatás elve – jogilag kötelező erejűvé tételét. Ugyanakkor az egyszeri adatszolgáltatás elve nem szabad, hogy sértse a fogadó országoknak az üzleti tevékenység folytatásához szükséges jogi és szakmai követelmények ellenőrzéséhez való jogát. A partnerség elvét minden olyan jogalkotási eljárásra ki kell terjeszteni, amely közvetlen vagy közvetett hatással van a kkv-kra. A gyakorlatban pedig erősen ajánlott uniós és tagállami szinten megrendezni a kkv-platformok éves találkozóit.

2.1.

Szükség van a kkv-kat támogató uniós szakpolitikákra (9), mert a világ más részein működő kkv-kkal ellentétben az európai kkv-knak mind nemzeti, mind pedig európai szinten meg kell felelniük a jogszabályoknak. Erről gyakran képviseleti szervezeteik tényleges megkérdezése nélkül döntenek, ami ellentétben áll a „gondolkozz először kicsiben” megközelítéssel. Ennek következtében az üzleti tevékenység lényegesen több erőfeszítést és költséget igényel annak ellenére, hogy korlátozott emberi és technikai erőforrások állnak a kkv-k rendelkezésére.

2.2.

Az Európai Bizottság 2008-ban bevezette a „gondolkozz először kicsiben” és az egyszeri adatszolgáltatás elvét, ami meghatározó lépés volt a 23 millió európai kkv versenyképességének előmozdításában és üzleti környezetük javításában (10). Az EGSZB határozottan támogatta ezt az erőfeszítést (11), ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy ha az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag nem lesz jogilag kötelező erejű és minden kormányzati szint – EU, a tagállamok és a régiók – által kötelezően alkalmazandó, a csomag csupán politikai szándéknyilatkozat marad.

2.3.

Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtását 2011-ben értékelték és aktualizálták (12), de a valós hatásával kapcsolatos következtetések inkább negatívak voltak, és további erőfeszítéseket sürgettek (13). Az EGSZB többször is javaslatot tett a kkv-kkal kapcsolatos politikák hatékonyságának javítására (14). Jelenleg az összes uniós szakpolitika érinti a kkv-kat, ezért valóban horizontális, látható, összehangolt és következetes politikára van szükség, amelyet hatékony és eredményes módon kell végrehajtani (15).

2.4.

A kkv-kkal kapcsolatos politikák nem veszik figyelembe a kkv-k különböző kategóriáinak eltérő szükségleteit. E politikák hatékonyabb kidolgozása és végrehajtása érdekében jelentős tájékoztatási erőfeszítésre van szükség, hogy pontosabban meg lehessen különböztetni a célcsoport tagjait, és a kínált megoldásokat az ő konkrét szükségleteikhez lehessen hozzáigazítani. A szegmentációs kritériumok a méreten kívül (például általában véve minél kisebb egy adott vállalkozás, annál nehezebben fér hozzá finanszírozási forrásokhoz és annál nagyobb szüksége van tanácsadásra, coachingra és mentorálásra) alapulhatnak többek között a telephely földrajzi jellemzőin (nagy vagy kisebb városok, távoli vidéki területek), az életciklus aktuális szakaszán (induló vagy növekvő innovatív vállalkozás) és az ágazaton (ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, idegenforgalom stb.) is.

2.5.

Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálatának előkészítése során már jelentős lépések történtek. A REFIT program vállalta, hogy elvégzi az uniós jogi keret sürgetően szükséges javítását és az adminisztratív akadályok csökkentését. Az évek során a hatályos uniós jogszabályok száma elérte a 19 875-öt (16). Ebből 1 527 tartalmaz kkv-kra vonatkozó rendelkezéseket, főleg az alábbi területeken: állami támogatás (343), verseny (293), belső piac (217), kutatás és technológiafejlesztés (133) és költségvetés (117).

2.6.

Az EGSZB legújabb tanulmányai szerint az elindított kezdeményezések magas száma ellenére a kkv-kkal kapcsolatos uniós politikák alapos felülvizsgálatára van szükség a támogatási intézkedések sokféleségének növelése, a vonatkozó szabályok egyszerűsítése, illetve a kkv-kkal és kkv-szervezetekkel való kommunikáció és együttműködés optimalizálása érdekében, hogy így hatékonyan lehessen kezelni a kkv-k sokféleségét és különféle szükségleteit. Jelentősen nő a régiók és területek szerepe az uniós, különösen a kkv-kkal kapcsolatos politikák és jogszabályok végrehajtásában (17).

3.1.

A kkv-k egyre komolyabb kihívásokkal szembesülnek, például az alábbi területeken:

3.2.

A kkv-k rendkívül heterogén és sokszínű csoportot alkotnak. Különbséget lehet tenni közöttük méretük, életciklusuk aktuális szakasza, elhelyezkedésük, tulajdonformájuk, tevékenységi ágazatuk stb. alapján, továbbá támogatás iránti igényeik rendkívül sokfélék annak függvényében, hogy az adott kkv mely alcsoportba tartozik. Az egyéni vállalkozók (a kkv-k közel 50 %-a) különleges elbánást igénylő csoportot jelentenek, amely szinte kimaradt a támogatási intézkedések alkalmazási köréből. E legkiszolgáltatottabb kkv-k fejlődésének elősegítése érdekében megfelelően kell kezelni a színlelt önfoglalkoztatás kérdését is.

3.3.

E háttérismeretek birtokában az ösztönző politikákat csupán a támogatott vállalkozások mérete alapján kidolgozni elavult és túlságosan általános jellegű megközelítésnek bizonyulhat, amely nem képes figyelembe venni a kkv-k különböző csoportjainak eltérő szükségleteit. Korábbi véleményeiben az EGSZB mindig hangsúlyozta, hogy célzottabb és pontosabban meghatározott szakpolitikákat kell kidolgozni az európai kkv-k támogatására (18), továbbá, hogy újra meg kell vizsgálni a kkv-k fogalommeghatározását annak érdekében, hogy az jobban tükrözze a kkv-k sokféleségét és a tagállamok közötti különbségeket (19). Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy indítson konzultációt a kkv-k fogalommeghatározásáról. Ennek egy arra vonatkozó értékelést is tartalmaznia kellene, hogy a meghatározást hogyan alkalmazzák a mikro-, kis- és középvállalkozásokra irányuló szakpolitikai intézkedések végrehajtása során.

3.4.1.

A kkv-k támogatására irányuló eszközöket annak alapján kell értékelni, hogy milyen tényleges hatást gyakorolnak a kkv-k helyzetének javítására és különösen, hogy megfelelnek-e a kisvállalkozói intézkedéscsomagban rögzített elveknek. Az EGSZB úgy véli, hogy minőségi és mélyreható értékelést kell végezni az uniós pénzeszközök felhasználásának hatékonyságáról és eredményességéről, továbbá a tagállamoknak több erőfeszítést kell tenniük a „gondolkozz először kicsiben” és az egyszeri adatszolgáltatás elvének nemzeti és regionális szintű alkalmazása terén, amelyet minden szinten kötelezővé kellene tenni (20).

3.4.2.

A „gondolkozz először kicsiben” elv és az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban foglalt elvek nem szerepelnek kifejezetten a Juncker-tervben. Bizonyos mértékben helyet kaptak a Horizont 2020 keretprogramban és a COSME programban, azonban hatékonyabb gyakorlati végrehajtásukra lenne szükség. Az EGSZB arra kéri az uniós politikai döntéshozókat, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag elveinek alkalmazását minden olyan uniós jogalkotási szövegben mérlegeljék, amely közvetlen vagy közvetett hatást gyakorolhat a kkv-ra.

3.4.3.

Az utóbbi években a válság miatt csökkentek a hitelfelvétel, valamint az építkezések és a lakásbérlés költségei. Ez a körülmény, valamint néhány új célzott eszköz jó lehetőségeket nyújt az induló innovatív vállalkozások számára, de továbbra is kevés támogatás áll rendelkezésre a vállalkozások növekedéséhez. Ezzel kapcsolatban az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság új kezdeményezését, amellyel ezt a problémát igyekszik megoldani (21).

3.4.4.

Bár továbbra is a bankhitelek képezik a kkv-k finanszírozásának fő forrását, sok kkv számára továbbra sem egyszerű a banki finanszírozáshoz való hozzáférés a gyenge banki mérlegek miatt, bizonyos országokban az EKB monetáris politikájának hiányzó transzmissziója miatt, valamint a garanciákra vonatkozó követelményekből fakadó viszonylag komoly akadályok miatt. Egyre fontosabb szerepet tölt be a magántőkealapok, a kockázati tőke, a kötvények és tőkeinstrumentumok szakosodott piaci szegmensekben való kibocsátása és a közösségi finanszírozás segítségével történő piaci alapú finanszírozás, de a legtöbb kkv még nem rendelkezik kellő felkészültséggel e lehetőségek kihasználásához (22). Megfelelő útmutatásra van szükségük az időzítéssel kapcsolatban, továbbá részletes információkra és támogatásra ahhoz, hogy feltérképezhessék e lehetőségeket. Az EGSZB felmérése szerint a kkv-k rendkívül nagy része nem tud az európai strukturális és beruházási alapok által kínált támogatási lehetőségekről, valamint arról, hogy egy uniós alapok által támogatott beruházási alap révén is finanszírozáshoz juthatnak.

3.4.5.

Egy helyszíni felmérés arra mutatott rá, hogy a támogatási eszközök fő céljai és prioritásai nem mindig felelnek meg a kkv-k elsődleges szükségleteinek (23). Ennek egyik oka az, hogy nem ismerik el a tagállamok között még mindig fennálló jelentős különbségeket. Például az új piacokhoz való hozzáférés elsősorban a dél-európai kkv-k számára jelenti a legnagyobb kihívást, míg a piacokhoz – köztük a nemzetközi piacokhoz – való hozzáférés javításához az észak-európai vállalkozások kapják a legtöbb támogatást. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a kkv-k szükségletei nemzeti szinten nagyban eltérnek, ami felveti azt a kérdést, hogy a páneurópai eszközöket esetleg részletesebben kellene kidolgozni. Ezt a nézetet teljes mértékben támogatja az európai kkv-król szóló 2014–15. évi éves jelentés (24), amely szerint a legrosszabb eredményeket főként a dél-európai országokban mérték. Ezekben az országokban rendkívül alacsony a sikeres projektek aránya, ideértve a Horizont 2020 keretprogram kkv-kkal kapcsolatos elemét is (25).

3.4.6.

A kkv-megbízott szerepével szemben támasztott magas elvárások mostanáig sajnos nem teljesültek. A kkv-k képviselői közül kevesen tudják, hogy országukban ki tölti be ezt a szerepet. A legtöbb kkv úgy véli, hogy a kkv-megbízottnak csupán protokolláris és formális feladatai vannak, és nem járul hozzá a kkv-k előmozdítására irányuló tényleges intézkedésekhez. Míg e hálózat fő feladata az, hogy kapcsolattartóként lépjen fel az Európai Bizottság és a nemzeti szervek között, valamint hatékonyan érvényre juttassa a kkv-k érdekeit a nemzeti szerveken belül és a nemzeti jogszabályokban, addig a kkv-k azt várják, hogy a kkv-szervezetekkel együttműködve tényleges tanácsadást és tájékoztatást kapjanak az uniós szakpolitikákkal kapcsolatban.

3.4.7.

A vállalkozói készség ösztönzése összekapcsolódik az alábbiakhoz szükséges megfelelő feltételek megteremtésével: az olyan induló innovatív és új vállalkozások részesedésének növelése, amelyek megmaradnak és sikert érnek el, az új vállalkozások versenyképességének javítása, valamint gyorsabb és hatékonyabb növekedésének elősegítése, továbbá a fizetésképtelenségi eljárások javítása és a vállalkozások átadásának fejlesztése és erősítése (26). Habár már sok előrelépés történt az uniós nyilvántartásba vételi technológia és eljárás egyértelműbbé tétele terén, a második és harmadik célkitűzés elérése terén még sok a teendő. A becslések szerint valamennyi tagállamban a „második esély” elve tekintetében várható a leggyengébb teljesítmény, még az Európai Bizottság sem ítél oda szerződéseket a kudarcot vallott vállalkozóknak.

3.4.8.

Ehhez jön még, hogy a felszámolási eljárások (fizetésképtelenség és végelszámolás esetén) és az átszervezési és öröklési eljárások több országban – tisztán eljárási szempontból – túlságosan bonyolultak. Az EGSZB hangsúlyozza a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabály egyszerűsítésének és harmonizációjának szükségességét (27).

3.4.9.

A nyilvános meghallgatás és az új keletű EGSZB-tanulmányok fontos megállapításokat tettek továbbá az uniós kkv-k számára prioritást jelentő valamennyi területen tapasztalt legfőbb kihívásokkal kapcsolatban:

—

a REFIT program keretében korlátozott a kkv-kkal kapcsolatos mentesítési/egyszerűsítési kezdeményezések száma,

—

a kkv-k elavult fogalommeghatározása továbbra sem kap figyelmet,

—

a kkv-tesztet a tagállamok csak részben és egyenetlenül alkalmazzák, mivel még nem kötelező,

—

a hatásvizsgálatokkal és az ütemtervekkel kapcsolatos nyilvános konzultációkat megnehezíti a bürokratikus intézményi megközelítés, továbbá az, hogy nem állnak rendelkezésre az EU összes nyelvén,

—

minden kkv szerint komoly probléma a korrupció és a nem hatékony államigazgatás, és ezek negatív hatást gyakorolnak üzleti tevékenységükre,

—

bizonyos tagállamokban továbbra is a vállalkozások erejét csökkentő tendencia a közigazgatás és a nagyobb ügyfelek késedelmes fizetése, annak ellenére, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelv (28) felülvizsgálata szigorúbb követelményeket vezetett be.

—

a vállalkozói készség nincs következetesen beépítve a tagállamok nemzeti oktatási rendszereinek többségébe,

—

a tanárok vállalkozói készségekkel kapcsolatos képzése csak elszórtan, és jellemzően konkrét projektek kapcsán fordul elő – ezen a téren csak kevés európai léptékű kezdeményezés létezik (29),

—

bár a vállalkozói készségre összpontosító ifjúsági programok sikeresek, fennáll az a veszély, hogy eltérnek eredeti céljuktól, vagyis a vállalkozói készség ösztönzésétől,

—

a népszerűsítő kampányok – például a „kkv-k európai hete” – kevéssé ösztönzik a résztvevőket arra, hogy valóban megfontolják saját vállalkozás indítását,

—

a vállalkozásindítás költségei még mindig a meghatározott referenciaérték háromszorosát teszik ki.

—

az egységes piac még nem teljes, ami korlátozza a kkv-k hozzáférését a piacokhoz, ideértve a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást is,

—

az igazgatási eljárások bonyolultak és a szállítási költségek export/import esetében magasak,

—

a kkv-k nemzetközivé válását célzó támogatási rendszerek nincsenek hozzáigazítva az igényekhez,

—

a szabványok és a szellemi tulajdonjogok továbbra sem vonzóak a kkv-k számára, főleg azért, mert ezek előnyeiről nem kapnak megfelelő tájékoztatást, a költségek magasak és a szabályok túl bonyolultak.

—

a jellemzően alkalmazott finanszírozási modell a bankhitelekre épül, ezt követik – nagy lemaradással – a vissza nem térítendő támogatások és a pénzügyi eszközök támogatása,

—

a vissza nem térítendő támogatások nem piaci alapúak és nem a kkv-k konkrét alcsoportjaira irányulnak, továbbá szakpolitikai irányuk ritkán felel meg a kkv-k igényeinek,

—

a pénzügyi eszközök inkább alkalmasak a kkv-k működő tőke iránti azonnali igényeinek kielégítésére. Sajnos a kkv-k csupán kis része jól tájékozott e téren, ezen eszközök testre szabott alkalmazása továbbra is ritka, rendelkezésre bocsátásuk nagyban függ a finanszírozást nyújtó intézmények, a közvetítők és a végső kedvezményezettek közötti eredményes együttműködéstől, továbbá tényleges hatásukról nem állnak rendelkezésre adatok és elemzések; nagyobb komplementaritást és szinergiákat kell biztosítani a meglévő eszközök és szereplők között regionális, nemzeti és nemzetek feletti szinten, ideértve a hatékonyabb pénzügyi eszközök – például viszontgaranciák – ösztönzését,

—

az innovatív, nem hiteljellegű finanszírozási eszközök, mint például a magántőke, a kockázati tőke stb. rendelkezésre bocsátásának terén elért jelentős előrehaladás ellenére ezek a csatornák még viszonylag alulfejlettek a kkv-k többségében (30),

—

a kkv-k számottevő része visszariad attól, hogy pályázzon az európai programok pénzügyi eszközeire, mivel „túl bonyolultnak tűnik finanszírozáshoz jutni”.

—

habár a Horizont 2020 keretprogram célzott finanszírozást különít el a kkv-k számára, ez nem oldja meg az összes kkv innovációs célú kockázatfinanszírozással kapcsolatos problémáit, és a legújabb tagállamok sajnálatosan kevés projektet indítottak,

—

a megterhelő és tisztességtelen támogathatósági és pályázati szabályok miatt a kkv-k továbbra is túl kevés érdeklődést mutatnak a program iránt,

—

a jelenlegi szabályok eltántoríthatják a kkv-kat az innovációs projektek végrehajtására létrejövő életképes konzorciumokban való részvételtől,

—

a kkv-k számára továbbra is viszonylag magas költséget jelent az Európai Bizottság által kidolgozott önkéntes alapú eszközök (31) használatát célzó pályázatokban való részvétel, ezért csak korlátozott számú vállalkozás tudja használni őket.

—

a tájékoztatás minősége továbbra sem felel meg az elvárásoknak,

—

a szerkezete, tartalma és kialakítása nem igazán felhasználóbarát,

—

a tájékoztatást gyakran bürokratikus megközelítés jellemzi,

—

gyakoriak a nyelvi akadályok, mivel a tájékoztatás nagyrészt csak angol nyelven történik.

3.5.1.

A következetesség megköveteli, hogy a kkv-k ösztönzésére irányuló politikák figyelembe vegyék a kkv-k sokféleségét azáltal, hogy mikroadatokat gyűjtenek és mikrogazdasági szintű elemzéseket végeznek. Csak így lehet jobban megérteni a kkv-k sajátosságainak megfelelő különböző szükségleteiket.

3.5.2.

Európa bank- és tőkepiacai továbbra is széttöredezettek. A tőkepiaci unió projektje, amelyet e probléma orvoslására indítottak el, csak akkor valósítható meg, ha összhangban van más, a kkv-k támogatására irányuló szakpolitikákkal. A legtöbb kkv korlátozott ismeretei és tájékozottsága a különböző pénzügyi eszközökkel kapcsolatban korlátozná a tőkepiaci unió fejlődését. Ezért a kkv-k támogatásának magában kell foglalnia a finanszírozás hosszú távú, fenntartható megközelítésének bevezetését, valamint a különböző eszközök, a komplementaritás megvalósítására kínálkozó lehetőségek és a különböző eszközökkel járó előnyök és kockázatok megismertetését.

3.5.3.

A kkv-k tulajdonosai, menedzsmentje és alkalmazottai közötti kapcsolatok általában szorosabbak, mint a nagyvállalatok esetében, így a szociális párbeszéddel mindenki nyer, mert segítségével jó minőségű munkahellyel rendelkező, elkötelezett és aktív munkaerő biztosítható. Ahhoz, hogy az összes érdekelt félnek előnye származzon ebből a helyzetből és hogy több társadalmi tőke halmozódjon fel a kkv-kon belül, rendszeres támogatást kell nyújtani a kkv-k számára, hogy tudatára ébredjenek a szociális párbeszéd, az egészség és a biztonság, a munkakörülmények, a munkaszervezés innovatív formái, a munkaalapú tanulás és a készségfejlesztés fontosságának. E törekvésben kulcsszerepet töltenek be a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek.

—

el kell kerülni a túlszabályozást az uniós jogszabályok érthetőbb fordítása révén, olyan rendszerek létrehozásával, amelyekkel megoldható a jogviták és e szövegek félreértelmezésének problémája, valamint kkv-barát dokumentumok és egy olyan vademecum kidolgozásával, amely összefoglalja és elmagyarázza a kkv-knak a lényeges információkat,

—

a kkv-tesztet kötelezővé kell tenni az új jogalkotási javaslatok számára, és hatékony végrehajtását minden tagállamnak és az Európai Bizottság szolgálatainak is biztosítania kell (32),

—

biztosítani kell a kkv-k és szervezeteik strukturált keretek között történő hatékonyabb bevonását az új jogszabályok hatásainak vizsgálatába azzal, hogy formátumukat és tartalmukat egyszerűsítik, valamint az információkat az EU minden hivatalos nyelvén rendelkezésre kell bocsátani, és értékelni kell a különböző kkv-csoportokra gyakorolt hatást,

—

az uniós politikákra vonatkozó uniós jogszabályokkal kapcsolatban rendszeresen teljes célravezetőségi vizsgálatot kell végezni,

—

a nemzeti és regionális kkv-szervezeteket hatékonyabban (kötelező jelleggel) be kell vonni partnerként a kkv-kra vonatkozó új jogszabályokról folyó intézményközi vitákba,

—

biztosítani kell az eredményeknek a REFIT program keretében történő hatékony nyomon követését a kkv-kra háruló terhek enyhítése tekintetében.

—

támogatni kell az uniós, nemzeti és regionális kkv-szervezetek által a vállalkozások számára nyújtott tájékoztatási, képzési és coaching/mentorálási szolgáltatásokat,

—

bővíteni kell a meglévő eszközök körét, amelyekkel erősíteni lehet a fiatalok vállalkozói készségét, és biztosítani kell, hogy a támogatási programok a fő vállalkozói készségek fejlesztésére összpontosítsanak,

—

a vállalkozói készséget a tanterv részévé kell tenni az oktatás minden szintjén (33),

—

tovább kell egyszerűsíteni és csökkenteni a vállalkozásindítási eljárások költségeit, meg kell könnyíteni a finanszírozáshoz való hozzáférést, és több embert kell arra ösztönözni, hogy fejlesszék vállalkozói erőfeszítéseiket,

—

egyszerű és érthető vállalkozásátadási és felszámolási eljárásokat és a második esélyre vonatkozó lehetőségeket kell biztosítani.

—

a munkavállalók és a fogyasztók jogainak korlátozása nélkül optimalizálni kell az egységes piac működését a túlszabályozás, a nem megfelelés és más olyan tagállami gyakorlatok elkerülése érdekében, amelyek torzítják a versenyt,

—

növelni kell a nemzetközivé válás támogatására szolgáló létező hálózat láthatóságát azzal, hogy fejlesztjük a kkv-szervezetekkel nemzeti és regionális szinten folytatott együttműködést,

—

eszközöket kell biztosítani a kkv-k számára ahhoz, hogy részt vehessenek külföldi bemutatókon, szakmai konferenciákon és vásárokon,

—

ösztönözni kell a kkv-k regionális és nemzeti ágazati klasztereinek létrehozását a garantált minőség tanúsításával,

—

tovább kell csökkenteni a szabványok és szellemi tulajdonjogok kkv-k számára felmerülő költségeit, és ösztönözni kell ezeknek a versenyképességre gyakorolt pozitív hatásait.

—

a formalitásokat, nyomon követéseket és ellenőrzéseket a legszükségesebbekre kell csökkenteni: az egyszeri adatszolgáltatás elvének kötelező végrehajtása, elektronikus formanyomtatványok használata, a csekély összegű támogatás alkalmazásának egyszerűsítése,

—

a szükségletek gondos felmérése alapján támogatásalapú kkv-programokat kell kidolgozni azon káros gyakorlat elkerülése érdekében, hogy a projekteket csak a vissza nem térítendő támogatás szerzése érdekében, üzletfejlesztési stratégia nélkül hajtsák végre,

—

meg kell erősíteni az EBA, a pénzügyi közvetítők és a kkv-szervezetek közötti együttműködést, hogy olyan rendkívül hatékony pénzügyi eszközöket lehessen kialakítani, amelyek megfelelnek a kkv-k működő tőkével, hitelekkel és biztosítékokkal kapcsolatos igényeinek, és az elért hatást mennyiségi mutatók segítségével értékelik,

—

teljes mértékben diverzifikált portfóliót kell létrehozni a testre szabott és innovatív támogatási intézkedések tekintetében a kkv-k heterogén csoportjának hatékony megszólítása érdekében (34),

—

támogatni kell azokat a kkv-kat, amelyek készen állnak arra, hogy kötvényeket és tőkeinstrumentumokat bocsássanak ki szakosodott piaci szegmensekben,

—

a COSME hitelgarancia-eszközét el kell látni a célok eléréséhez szükséges forrásokkal, figyelembe véve a brexit pénzügyi hatásait,

—

meg kell vizsgálni az innovatív, nem hitelezés-jellegű finanszírozási csatornák megerősítésének lehetőségeit, ilyen például a magántőke, a kockázati tőke, az üzleti angyalok és a közösségi finanszírozás, valamint a fedezetet nyújtó intézmények által nyújtott támogatás hatékony használata.

—

eszközöket kell biztosítani a kkv-k kockázati tőkéhez való innovációs célú hozzáférésének javítására,

—

támogatni kell a kkv-k és a kutatási és oktatási intézmények közötti együttműködést és elő kell segíteni az információcserét közöttük,

—

kedvező körülményeket kell teremteni az olyan életképes konzorciumok létrehozásához, amelyekben a kkv-k és piaci alapú innovatív ötleteik töltik be a központi szerepet,

—

coaching és mentorálás révén támogatni kell a kkv-k versenyképességét a kapacitásépítés és technikai segítségnyújtás biztosítása, a bevált gyakorlatok terjesztése és a kkv-szervezetek közötti együttműködés ösztönzése érdekében.

—

az uniós, nemzeti és regionális kkv-szervezeteket – mint központi szereplőket – ösztönözni kell, méghozzá egyfelől olyan stratégiák bevezetésével, amelyekkel fejleszthetik kapacitásukat, másfelől pedig uniós, nemzeti és regionális szinten a többszintű és többtényezős kormányzás elvének érvényesítésével és jogalkotási folyamatban történő alkalmazásával,

—

meg kell fontolni egy a kkv-k támogatására irányuló összes kezdeményezést összegyűjtő egységes portál létrehozását, amelynek kialakítása egyszerű és felhasználóbarát – gondoskodva a gazdag e-tartalomról, a korlátozott számú átirányításról és az érthető nyelvhasználatról.

—

a szakképzési rendszereket hozzá kell igazítani a munkaerőpiacok követelményeihez; olyan rendszereket kell létrehozni, amelyek nyomon követik és előrejelzik a munkaerőpiaci szükségleteket,

—

növelni kell a tagállamok számára a kkv-k gyakornoki rendszerekben való részvételének ösztönzéséhez nyújtott támogatást,

—

támogatni kell a rövid távú képzési programokat; ösztönözni kell a munkáltatói szervezetek és az oktatási intézmények közötti együttműködést.

13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/25

Előadó:

Antonello PEZZINI

Társelőadó:

Hannes LEO

1.1.

Az európai gazdaság egyre inkább a kreativitásra és az innovációra épül. A fokozott szellemitulajdonjog-igényű iparágak az Európai Unióban az uniós GDP 39 %-át teszik ki, és a foglalkoztatás 26 %-ért felelősek (1). Az EGSZB véleménye szerint a vállalkozások számára biztosítani kell egy sor olyan feltételt, amely elősegíti az innovációt, a beruházást és a foglalkoztatást.

1.2.

Az ENSZ (2) és az OECD becslései szerint a hamisított termékek a világkereskedelem 5–7 %-át (ENSZ), illetve 2,5 %-át (OECD) teszik ki. Az Európában található hamisított termékek nagy részét az Unión kívül gyártják, de előállításuk a tagállamokban is növekszik. Az internet nagymértékben leegyszerűsítette és bővítette a hamisított termékek online értékesítésének lehetőségeit, miközben a büntetőeljárás alá vonás kockázata továbbra is nagyon alacsony.

1.3.

A hamisítási iparág egyaránt kihasználja a vámellenőrzések hatékonyságában mutatkozó különbségeket az egységes piac kulcsfontosságú belépési pontjain, valamint az uniós jogszabályok és szabványok tagállami szintű végrehajtásának szétaprózottságát és változatosságát, megkönnyítve ezzel a fogyasztók egészségét, a közvédelmet és közbiztonságot, illetve a vállalkozások versenyképességét veszélyeztető termékek EU-ba történő bejutását.

1.4.

Következésképpen egy teljes mértékben működőképes és interoperatív vámuniónak biztosítania kell a Vámkódex által bevezetett új rendszer hatékony működését, védve a vállalkozásokat a tisztességtelen versennyel szemben, különös tekintettel a hamisított és kalóztermékek globális iparágára. Ez nemcsak a vállalkozások érdekeit szolgálja, hanem közvetlenül kihat a globális egészségre, biztonságra és védelemre, valamint a gazdasági növekedésre.

1.5.

Az EGSZB véleménye szerint, tekintettel arra, hogy a hamisítás kétféle típusát különböztethetjük meg – „hamisítás” mint a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése, azaz a tisztességtelen verseny tiszta formája, amely nem jelent veszélyt a biztonságra és a közegészségügyre nézve, valamint a „hamisítás bűncselekménye”, azaz bűncselekmény a Medicrime-egyezmény (3) meghatározásának értelmében –, a hamisítás és a kalózkodás felszámolását kulcsfontosságú uniós prioritássá kell tenni nemcsak azért, hogy biztosított legyen a protekcionizmustól mentes, szabad világkereskedelem egészséges növekedése, hanem azért is, mert a szervezett bűnözés egyre professzionálisabbá válik a hamisított és kalóztermékek kereskedelmében, és kockázatokat hordoz a fogyasztókra nézve. Ez megfelelő büntetőjogi eljárásokat is magában foglalhatna, amelyek visszatartanak az ilyen „hamisítási bűncselekmények” elkövetésétől.

1.6.

Annak érdekében, hogy mérséklődjön a piacon megtalálható hamisított és kalóztermékek növekvő mennyiségének negatív hatása, többoldalú intézkedéseket kell hozni ágazati, nemzeti, európai szinten, fellépve az alábbiakkal szemben:

1.7.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy valamennyi állami és magánszereplő részéről közös erőfeszítésekre van szükség egy összehangolt intézkedésekből álló közös stratégia meghatározása és végrehajtása érdekében, amelynek célja e jelenség megelőzése, feltárása és leküzdése, és amelyet megfelelő közös technikai és jogalkotási keret támogat.

1.8.

Az EGSZB véleménye szerint ugyanakkor a kezdeményezés elsődlegesen a leginkább érintett iparágakat és szolgáltatókat felölelő uniós magánszektor – valamint a jogosultak és a kkv-k bevonásával az egész értéklánc – feladata, míg az Európai Bizottságnak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozó keretszabályozást kell naprakésszé tennie, hogy korszerűsítse a hatályos jogszabályokat, és módosítsa a jelenleg az EU-ban és annak tagállamaiban rendelkezésre álló büntetőjogi opciókat. Nekik együttesen kell erőteljes közös ösztönzést kialakítaniuk a forrástól az ellátási lánc egészén át, kölcsönösen átjárható mechanizmusokat határozva meg a nemzetközi együttműködéshez és a beszállítók/ügyfelek nyomon követéséhez, minimalizálva ezáltal a hamisítás ellátási láncon belüli kockázatát.

1.9.

Az EGSZB véleménye szerint a magánszektor erőteljesebb közös fellépése alapvető fontosságú ahhoz, hogy hatékony partnerségek jöjjenek létre a webhelyszolgáltatókkal, a tartalom-előállítókkal, a márkatulajdonosokkal, az elektronikus fizetési rendszerek üzemeltetőivel, a hirdetőkkel/hirdetési hálózatokkal, valamint a domainnyilvántartásokkal, illetve biztosítsuk a közös fellépésre vonatkozó, olyan önkéntes megállapodások kidolgozását, amely képesek gyorsan igazodni a hirtelen piaci változásokhoz.

1.10.

Ennek magánszektor általi erőteljes előmozdítását állami intézkedésekkel kell megtámogatni, ideértve például a következőket:

1.11.

Az EGSZB véleménye szerint finanszírozni kellene egy európai hamisításellenes kampányt, beleértve egy európai hamisítás elleni napot és egy külön segélyvonal felállítását, rávilágítva:

1.12.

Az EGSZB meglátása szerint elengedhetetlen a szorosabb együttműködés az Európai Bizottság különböző szervezeti egységei és a kérdésben érintett európai ügynökségek, valamint a tagállamokon belüli partnereik között. Ez az Európa-szerte folytatott együttműködés kellő erőforrásokkal történő támogatásával, valamint a valódi együttműködési kultúra kialakítására való törekvéssel valósítható meg. E cél hatékony megvalósítását segítenie kell egy megfelelő időre létrehozandó központi hamisításellenes munkacsoport felállításának.

1.13.

Az EGSZB sürgeti a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy mielőbb bírják rá az Európai Bizottságot a következőkre:

2.1.

Jelen vélemény tárgyának meghatározásához a hamisítás 608/2013/EU rendeletben rögzített koncepciója szolgáltatja a hivatkozási alapot. Ez a vélemény nem terjed ki az „elektronikus és digitális kalózkodásra”, az informatikai szoftverek, illetve az illegális fájlok szellemi tulajdonnal kapcsolatos vonatkozó jogszabályokba ütköző kereskedelmére és terjesztésére, mivel ezek szorosan kapcsolódnak a digitális menetrendhez, amelynek vonatkozásában az EGSZB külön állandó tanulmányozócsoportot állított fel.

2.2.

A hamisítás jelenségének számszerűsítése bonyolult feladat, mivel a rendelkezésre álló adatok – mint az illegális tevékenységek minden más területén is – túlzottan is csak becsléseken és megközelítőleges számokon alapulnak, tekintve, hogy a hamisítási csatornák túlnyomórészt bűnszervezetek ellenőrzése alatt állnak, amelyek ravaszul felismerték az ilyen típusú illegális tevékenységben rejlő hatalmas potenciált az elfogás minimális kockázatához képest.

2.3.

Az elmúlt években olyan mértékben megsokszorozódott a hamisítás által érintett árutípusok száma, hogy mára nincs olyan termék, amelyet ne lehetne utánozni és értékesíteni: mindent másolnak, a ruházati kiegészítőktől a mechanikai pótalkatrészeken és szerszámokon, építőanyagokon és építőipari berendezéseken, ékszereken, lábbeliken, dizájntárgyakon, játékokon és kozmetikai cikkeken át a gyógyszerekig, és úgy tűnik, a hamis termékek ma már egy párhuzamosan létező külön ágazatot képeznek, és olyan valós versenytársnak minősülnek, amellyel szemben a vállalkozásoknak fel kell venniük a kesztyűt, és amelytől meg kell védeniük piaci részesedésüket.

2.4.

A kényelmes vásárlás gyakran azt jelenti, hogy a fogyasztók a hamisított termékeket választják, súlyos következményeket idézve elő ezáltal a vállalkozásokra, különösen a kkv-kra nézve; az e-kereskedelem és az elektronikus árverések nincsenek megfelelően szabályozva és nehezen ellenőrizhetők, és ezáltal hatékony és biztonságos módját jelentik egy széles fogyasztói bázis kialakításának és az olcsó hamisított áruk kereskedelmének.

2.5.

A hamisítás a szervezett bűnözés egyik fő segítőjévé és finanszírozójává vált. A bűnszervezetek belépése nyomán a hamisítási iparág drasztikus mértékben professzionalizálódott: szervezett bűnözők kialakították az ahhoz szükséges hálózatokat, hogy világszinten optimalizálni tudják eredményeiket.

2.6.

A hamisított áruk előállítása általában külső jelenségnek tekinthető: a vámügyi statisztikák világosan mutatják, hogy a hamisított termékek származási országainak többsége nem uniós tagállam. Kína, – noha a legmagasabb szintű kötelezettségvállalást tette a hamisítás felszámolására vonatkozóan – továbbra is az egyik legfontosabb szereplője ennek az iparágnak.

2.7.

Az internethasználat növekedése új elosztási csatornákat hozott létre a hamisított termékek számára. Ezek a csatornák az eladó részére alacsony kockázattal járnak, mivel nehéz vádat emelni az értékláncbeli közvetítők ellen. A hamisított termékek online értékesítése elleni hatékony küzdelemhez az egész értéklánc mentén szorosabb együttműködésre van szükség.

2.8.

A fokozott szellemitulajdonjog-igényű iparágak az Európai Unióban az uniós GDP 39 %-át teszik ki, és a foglalkoztatás 26 %-ért felelősek (5). Új keletű tanulmányok szerint (6) a hamisított áruk a világkereskedelem 5–7 %-át teszik ki, ami évente mintegy 600 milliárd eurót jelent, míg az OECD (7) 2013-ban az importált hamis áruk értékét a nemzetközi kereskedelem 2,5 %-ára tette, ami 338 milliárd eurónak felel meg, és becslése szerint az Unióba behozott áruk akár 5 %-a is hamisított vagy kalóztermék, ami 85 milliárd eurót jelent, nem számítva azokat, amelyeket egyazon tagállamban gyártanak és értékesítenek, valamint amelyeket az interneten és közvetett gazdasági tevékenységen keresztül vásárolnak meg.

2.9.

Egy másik, 2017-es nemzetközi statisztika szerint (8) a hamisított és kalózáruk globális kereskedelmi értéke mintegy 923 milliárd és 1,13 billió dollár közé tehető évente.

2.10.

A hamisított áruk – akár nagy tételekben történő – gyártása a tagállamokban emelkedő tendenciát mutat, mivel a hamisítók megpróbálják megkerülni az EU külső határain végzett vámellenőrzéseket.

2.11.

A hamisított és kalóztermékek forgalomba hozatala óriási kárt okoz a gazdaságnak, mivel elősegíti egy „árnyékgazdaság” kialakulását, ami megfoszt az alapvető közszolgáltatásokhoz szükséges bevételektől (9), súlyosabb terhet ró az adófizetőkre és szabályos munkahelyek megszűnéséhez vezet.

2.12.

Az Unión belül a hamisítás megközelítőleg évi 800 000 munkahely megszűnését okozza, és évente mintegy 14,3 milliárd euro adóbevétel-kiesést jelent, beleértve a héát és a jövedéki adókat (10).

2.13.

Az Európai Parlament egy sor állásfoglalást fogadott el a témában, ideértve különösen a 2015. június 9-i állásfoglalását (11), amelyben olyan megközelítés követését javasolta, amely valamennyi szereplőt egybegyűjt a hamisítás elleni küzdelemben, továbbá szorgalmazta a fogyasztók tudatosságának növelését és több információval való ellátását, új kereskedelmi modellek kidolgozását, a kkv-k védelmét szolgáló mechanizmusok javítását, a tagállami és a harmadik országokbeli érdekek egymáshoz történő közelítésének előmozdítását, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) által gyűjtött adatok jobb felhasználását.

2.14.

A Tanács 2013. március 19-én állásfoglalást fogadott el az Európai Uniónak a szellemitulajdon-jogok megsértése elleni küzdelemre irányuló 2013–2017-es vámügyi cselekvési tervéről, amely világos célokról, megfelelő forrásokról, továbbá az eredményeket és a teljesítményt mérő mutatókról rendelkezik egy alábbiakra vonatkozó, világosan meghatározott ütemterv szerint:

2.15.

2017. május 18-án a súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos, a 2018 és 2021 közötti időszakra szóló uniós prioritások meghatározásáról szóló tanácsi következtetések hangsúlyozták, hogy „hogy a bűnözési piacok egyre összetettebbek és egyre dinamikusabb jellegűek […]. […] Ezért […] különös figyelmet kell fordítani a tiltott áruk és szolgáltatások – így például a hamisított áruk – online kereskedelmére.”

3.1.

A vámstatisztikák világosan mutatják, hogy a hamisított termékek származási országainak többsége nem uniós tagállam, tekintve, hogy a hamisítási iparág kulcsszereplői nemcsak Kína és Hongkong, hanem több más ázsiai ország is, amelyek egyedi ágazatokra specializálódtak: India a gyógyszerek területére, Egyiptom az élelmiszertermékekre, Törökország pedig a parfümökre, kozmetikai cikkekre és lábbelikre, Malajzia, Belarusz, az Egyesült Arab Emírségek, Indonézia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek mellett.

3.2.

A 2014-es uniós vámstatisztikákból kiderül, hogy a hamisított textil- és ruházati termékek több mint 66 %-a az EU-n kívülről származik.

3.3.

Az Ázsiából Európába irányuló áruszállítás tranzitpontjai különösen fontos szerepet játszanak, mivel az árukonténerek szállításának központi térségeit jelentik egy 135 különböző országban található, 3 000 vámszabad területből álló hálózaton belül. Ezeket a térségeket az áruk cseréjére, dokumentálására és a konténerek tartalmának újracímkézésére használják.

3.4.

Mindemellett figyelembe kell venni azt is, hogy az Unión belül jelentős mértékben nő a hamisított és kalóztermékek belső gyártása, amely tevékenység az Europol szerint egyre jövedelmezőbbé válik a szervezett bűnözők számára, és amely sokkal alacsonyabb kockázatokkal jár és összekapcsolódik másfajta bűncselekményekkel, köztük a csalással, az okmányhamisítással, az adókijátszással és az emberkereskedelemmel.

3.5.

A hamisított és kalózárukat gyártó létesítmények Unión belülre helyezésével, a szállítás költségeinek és az elfogás kockázatának ebből adódó csökkenésével, valamint a megfelelő erőforrásokkal rendelkező, jól szervezett bűnözői hálózatok fejlődésével úgy tűnik, új modell van kialakulóban: a Marokkóban, az Uniótól mindössze 15 km-re fekvő Tanger-Med vámszabad terület várható bővítése további lehetőségeket kínálhat a bűnözői hálózatok számára ahhoz, hogy nagyobb mennyiségű hamisított árut hozzanak forgalomba az európai piacon.

3.6.

2011 és 2013 között a hamisítási tevékenységek leginkább az alábbi országok vállalkozásait érintették: Egyesült Államok (20 %), Olaszország (15 %), Franciaország és Svájc (12 %), Japán és Németország (8 %), az Egyesült Királyság és Luxemburg. Nem szabad alábecsülni a hamisítási tevékenységek miatt szükségessé váló új tervezési/innovációs megoldásokhoz kapcsolódó közvetett veszteségeket és többletköltségeket sem.

4.1.

Az EGSZB nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be intézkedések az alábbiakra irányulóan:

4.2.

A hamisítás elleni jogszabályok és kezdeményezések uniós szintű erősítése érdekében az EGSZB új uniós keretet sürget a 2018–2021-es időszakra, ideértve egy teljes mértékben finanszírozott és koordinált cselekvési tervet. Ehhez többek között a következő intézkedések tartoznak:

5.1.

Az EGSZB véleménye szerint elengedhetetlen az Európai Bizottság különböző szervezeti egységei és a témában érintett európai ügynökségek közötti szorosabb koordináció biztosítása. Ez megvalósítható egy közvetlenül az Európai Bizottság elnöke alá tartozó munkacsoport felállításával, amely együtt tud működni a magánszektor vonatkozó szegmenseivel, a nemzetközi szervekkel és az illetékes tagállami hatóságokkal.

5.2.

Ez a hamisítás elleni munkacsoport évente átfogó jelentést terjesztene elő a technológiai, strukturális és szabályozási téren különösen nemzetközi szinten elért előrehaladásról.

5.3.

Az Európai Bizottságnak és az európai ügynökségeknek, különösen az EUIPO-nak, az Europolnak és az OLAF-nak, valamint a hamisítás felszámolásában érintett nem kormányzati szervezeteknek évenkénti nemzetközi konferenciák megrendezése révén meg kell erősíteniük a nemzetközi szintű koordinációt.

13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/32

Előadó:

José Manuel ROCHE RAMO

Társelőadó:

Estelle BRENTNALL

1.1.

Az uniós cukorrépaipar történetének egyik legnagyobb változására készül: a termelési kvóták 2017. október 1-jével történő megszüntetésére. A kvóták megszüntetése többféle lehetőséget nyújt az uniós répacukorgyártók számára, mindenekelőtt azt, hogy több élelmiszercélú cukrot állítsanak elő, és hogy korlátozás nélkül exportálhassanak. Annak érdekében, hogy ki tudja használni ezeket az újonnan megnyíló lehetőségeket, az uniós cukorrépaipar keményen dolgozott versenyképessége javításán. Ugyanakkor a termelési kvóták megszüntetése további kockázatokkal és bizonytalanságokkal járhat, és nyomás alá helyezheti az ágazatot. A verseny erősödni fog, így lenyomja az árakat mind a termesztők, mind a feldolgozók szempontjából, míg az izoglükóz piaci részesedése várhatóan növekedni fog. A kevésbé versenyképes uniós répacukorgyártóknak és cukorrépa-termelőknek kíméletlenebb és változékonyabb piaci környezetben kell majd megküzdeniük a túlélésért. Ez súlyos következményekkel járhat a dolgozókra, a vállalkozásokra, a gazdálkodókra és a vidéki közösségekre nézve. Létfontosságú, hogy a politikai döntéshozók szorosan figyelemmel kísérjék az ágazat jövőjét.

1.2.

A cukor magántárolásához nyújtott segély marad az egyetlen konkrét eszköz, amelynek révén az uniós cukorrépaipar a termelési kvóták megszüntetése után támogatáshoz juthat. Abban az esetben azonban, ha az uniós cukorrépa-ágazatban piaci krízis következne be, nem világos, hogy milyen feltételek mellett kerülhet sor a fenti támogatás juttatására. Pontosítani kell a magántárolási támogatás aktiválásának feltételeit, hogy a rendszer be tudja tölteni a rendeltetését. Az Európai Bizottság megfontolhatná egy olyan objektív árküszöb meghatározását, amelynek elérése esetén elindul a magántárolási támogatás aktiválásával kapcsolatos döntéshozatali folyamat. Ezáltal a folyamat kevésbé lenne szubjektív, és a válság idején gyorsabban és egységesebb módon lehetne biztosítani a segítséget. Meg kell vizsgálni lehetőségként az olyan általános válságkezelési rendelkezéseket is, mint amilyenek például az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 222. cikkében szerepelnek. Az EGSZB üdvözli a cukorpiaci megfigyelőközpont felállítását, hangsúlyozva, hogy annak összetétele kiegyensúlyozott kell hogy legyen, illetve hogy piaci nehézségek esetén időben össze kell hívni azt.

1.3.

A közös mezőgazdasági politikának tartalmaznia kell olyan piaci eszközöket, amelyek támogatják a folyamatos cukorgyártást az uniós tagállamokban. Az uniós cukorrépaipar döntő módon járul hozzá a munkahelyteremtéshez és a gazdasági tevékenységhez, valamint az élelmiszer- és italgyártás versenyképességéhez. Jelenleg a közös mezőgazdasági politika alapján a tagállamok termeléstől függő támogatást nyújthatnak az olyan ágazatoknak vagy régióknak, ahol gazdasági, társadalmi vagy környezetvédelmi szempontból kiemelt fontosságúként meghatározott gazdálkodási típusok vagy mezőgazdasági ágazatok bizonyos nehézségekkel küzdenek. Ebbe a körbe tartozik a sérülékeny helyzetű térségekben zajló cukorrépa-termesztés is. A termeléstől függő támogatásokat az ilyen régiókban elsősorban arra kell fordítani, hogy csökkentsük a répacukorgyártás visszaesésének és/vagy megszűnésének kockázatát, s ezzel elkerülhető legyen a vidék elnéptelenedése és megőrizhessük a biológiai sokféleséget. Tekintettel a fokozott kiszámíthatatlanságra, a gazdálkodóknak nyújtott közvetlen támogatás mellett jobb hozzáférést kell számukra biztosítani a válságkezelési eszközökhöz. A feldolgozók és a gazdálkodók egymásrautaltsága indokolja azt a specifikus szerződéses keretrendszert, amely az ágazatban tevékenykedő termelők és feldolgozók kapcsolatát szabályozza.

1.4.

Amennyiben 2017. október 1-jét követően kedvezőtlenül alakulna az uniós cukorpiac, elbocsátásokra kerülhet sor. Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a különböző strukturális és beruházási alapok (esba) mennyire alkalmasak arra, hogy támogassák a regionális vagy helyi foglalkoztatást, különös tekintettel a lehetséges üzembezárások által érintett dolgozókra és gazdálkodókra. Lehetséges, hogy bizonyos alapok esetében a bevezetésre vonatkozó kritériumok terén kivételeket kell tenni.

1.5.

2017. október 1-jétől az uniós répacukorgyártók kötelesek lesznek tájékoztatást adni fő termékük eladási áráról, valamint a saját elsődleges inputjuk vételi áráról. A piaci átláthatóságnak ehhez a fokához nem párosul hasonló átláthatóság az ellátási lánc alacsonyabb szintjein és az izoglükózgyártóknál. Az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia a mezőgazdasági piacokkal foglalkozó munkacsoport azon ajánlásait, hogy a piaci átláthatóságot kiterjesszék a cukorpiac további szereplőire, hogy pontosabb képet lehessen kapni arról, hogy a hozzáadott érték hogyan oszlik meg az ellátási lánc mentén. A piaci átláthatóságnak azonban nem szabad hátrányosan hatnia az érintett vállalkozások versenyképességére, legyen szó cukor- vagy izoglükózgyártókról vagy éppen a cukor felhasználóiról.

1.6.

A kvóták megszüntetése után a megnövekedett cukorexport kritikus fontosságú lesz az uniós cukoripar számára. Az Európai Bizottságnak elő kell segítenie az uniós cukorexportot, és fel kell lépnie a harmadik országbeli importőrök által önkényesen alkalmazott piacvédelmi eszközök ellen. Az Európai Bizottságnak az EU szabadkereskedelmi tárgyalásai keretében körültekintőnek kell lennie a kereskedelem liberalizációjára való törekvésében. Mind a WTO-n belül, mind pedig a kétoldalú kereskedelmi tárgyalások során határozottabban kell fellépnie a világ nagy cukorgyártóinak és -exportőreinek kereskedelemtorzító támogatási politikáival szemben.

1.7.

A cukorrépa más felhasználási lehetőségeinek (pl. bioetanol, állati takarmány, bioműanyag vagy biológiai anyagokból nyert vegyszerek) támogatása alapvetően fontos lesz az ágazat jövőbeli versenyképességéhez. Az Európai Bizottságnak fenn kellene tartania a bioüzemanyagokra vonatkozó 7 %-os felső határt, ami beszámítható a közlekedésben felhasznált megújuló energiára vonatkozó 10 %-os célba. A megújulóenergia-irányelv (2009/28/EK irányelv) IX. mellékletét, amely a melaszt a bioüzemanyagok korszerű alapanyagaként határozza meg, változatlanul kellene hagyni. Az Európai Bizottságnak és az Európai Beruházási Banknak dolgoznia kellene azon, hogy ösztönözze és szélesítse az innovációt a biológiai anyagokból nyert egyéb társtermékek területén. Ez egy uniós innovációs alap és alacsony kamatra nyújtott kölcsönprogram formájában történhet.

2.1.

Az Európai Unió a világ vezető répacukorgyártója. 2011–2012 és 2015–2016 között minden évben átlagosan 17,2 millió tonna cukrot gyártott. A cukorgyártó vállalatok évente körülbelül 107 millió tonna cukorrépát vásárolnak fel 137 000 európai termelőtől. A cukorrépa nagy részéből cukor készül, de jelentős az a mennyiség is, amelynek feldolgozásával más termékeket, például takarmányt, megújuló etanolt és biotermékeket állítanak elő. Ezek a termékek fontos szerepet játszhatnak, mivel túlkínálat esetén felhasználási alternatívát jelentenek.

2.2.

A répacukorgyárak nagy része olyan vidéki területeken található, ahol jellemzően alacsony szintű az ipari tevékenység. Mivel az ipar területén kevés az alternatíva, gazdasági szempontból gyakran ezek a gyárak jelentik az adott régió gerincét. Az uniós cukoripari ágazathoz közvetlenül majdnem 28 000 munkahely kötődik, amelyek nagy része a legversenyképesebb cukorrépa-termelő régiókban található. E pozíciók betöltéséhez általában viszonylag magas képzettség szükséges, és a cukoripari dolgozók fizetése magasabb, mint a legtöbb mezőgazdasági dolgozóé. A közvetlen foglalkoztatás mellett az iparág által generált gazdasági tevékenység közvetett módon további 150 000 munkahelyet teremt, például a közlekedésben, a logisztikában és az építőiparban.

2.3.

Ha egyszer egy cukortermelő létesítmény bezár, nagyon kivételes esetekben lehetséges újraindítani a cukorgyártást. Ennek az az oka, hogy egy cukorgyár felépítése magas, jellemzően több százmillió eurós tőkeköltségekkel jár. Az esetek többségében egyetlen létesítmény bezárása egy alapvető fontosságú ipari tevékenység végleges elvesztését, így közvetlen és közvetett munkahelyek százainak megszűnését jelenti. Az iparban történő alternatív foglalkoztatás keresése a lakosság elvándorlásához és a vidéki területek elnéptelenedéséhez vezethet.

2.4.

Hasonló a helyzet a termelők esetében. A cukorrépát az azt feldolgozó gyárak földrajzi közelségében kell termeszteni. Ezt a cukorrépa szállításának viszonylag magas költsége indokolja – egy tonna cukor előállításához hat-hét tonna cukorrépa szükséges. Ha egy cukorrépát feldolgozó gyár megszűnik, a termelők elveszítik a cukorrépa egyik felvevőjét. Hacsak nincs egy másik gyár gazdaságossági szempontból elfogadható távolságban, kénytelenek átállni másik terményre. Ez lényeges negatív hatást gyakorol az érintett gazdálkodók pénzügyi befektetéseinek megtérülésére, akik közül sokan komoly beruházásokat eszközöltek speciális – például a cukorrépa betakarítására szolgáló – berendezések beszerzésére, amelyek más terményekhez nem használhatók. Emellett ha a gazdálkodók hirtelen nagy számban térnek át más terményre, az jelentős nyomás alá helyezheti a helyi mezőgazdasági piacokat.

2.5.

A répacukorgyártás környezetvédelmi szempontból fenntartható. A cukorrépát mindig vetésforgóban termesztették más szántóföldi növényekkel. A vetésforgó segít megőrizni a talaj termékenységét, valamint csökkenti a talajban lévő kórokozók és kártevők szintjét, ennek köszönhetően kevesebb növényvédő szer használatára van szükség. A bevált gyakorlatok fejlesztése és megosztása széles körben elterjedt az EU cukorrépa-termelő régióiban. Az ágazatban bátorítják a mulcs használatát és a kevésbé intenzív talajművelést, a talaj termékenységének elősegítése és az erózió megelőzése érdekében. A kombinált hő- és villamos energiát termelő létesítmények használata, a hővisszanyerés és a víztakarékosság révén a gyárakban minimálisra csökkent az energiafelhasználás.

3.1.

Az uniós cukorágazat komoly beruházásokat valósított meg a műszaki fejlesztések és a költségcsökkentés, továbbá a humán tőke, a kutatás, az oktatás és a képzés terén. Az utóbbi 26 évben az EU-ban a kvótacukorra vonatkozó átlagos termelési költség mindössze évi 0,4 százalékkal nőtt, míg az inflációs ráta évi 2,2 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi több mint két évtizedben a költségek az inflációhoz képest folyamatosan csökkentek (1). Ezek a megtakarítások segítettek abban, hogy a cukrot is felhasználó uniós élelmiszer- és italágazat versenyképesebb legyen.

3.1.1.

Az utóbbi években a cukorrépa hozama jelentősen javult a technikai és a vetőmagválasztékkal kapcsolatos fejlesztések együttesének köszönhetően, amelynek hátterében az ágazat, a termelők, a kutatási és fejlesztési terület, valamint a vetőmag-kereskedelem együttműködése áll. Az utóbbi 26 évben a cukorrépa átlagos hozama (tonna cukor/hektár) évi 2,4 százalékkal javult, és ez a tendencia várhatóan a 2017 utáni időszakban is folytatódni fog. Az uniós cukorhozamok jelenleg magasabbak, mint a világ leginkább versenyképes régiói közé számító Ausztráliáé vagy Brazília középső és déli régiójáé. A világ tíz legnagyobb cukortermeléssel foglalkozó vállalatából négy az EU-ban működik (2).

3.2.

A versenyképesség terén szerzett előny részben az ágazat jelentős szerkezeti átalakításának köszönhető, amelyre 2006 és 2009 között került sor. A 2006-os reformot követően az uniós répacukoriparban működő gyáraknak majdnem a felét bezárták, ami 4,5 millió tonna termelési kapacitás és 24 000 közvetlen munkahely elvesztését és 165 000 mezőgazdasági termelő mint beszállító kiesését eredményezte (3). Bár jelentős társadalmi költséggel járt, ez az átalakulás lehetővé tette, hogy az uniós cukorrépa-ágazat gazdaságilag fenntartható maradjon. A 2008-2009-es gazdasági év óta a foglakoztatás szintje és a gyárak száma viszonylag stabil maradt.

3.3.

A cukorfeldolgozók és a munkavállalók közötti erős kapcsolatot az európai és nemzeti szinten hosszú időre visszatekintő szociális párbeszéd tartja fenn. Az uniós cukoripari szociális párbeszéd 1968 óta létezik, és kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy a nehéz időkben – például a 2006-os uniós cukorpolitikai reformot követően – biztosítsa a társadalmilag elfogadható átmenetet. Azáltal, hogy az érintettekben erősíti a tulajdonosi szemléletet, a szociális párbeszéd hozzájárul az ipar versenyképességéhez.

3.4.

2017-től a versenyképesség további javulása várható, mivel a gyártók valószínűleg a gyárak teljes kapacitáson való üzemeltetésével próbálják meg csökkenteni az állandó költségeket. Ez azzal járhat, hogy elhúzódik a cukorrépa feldolgozásának időszaka, ami a betakarítással és a cukorrépa téli tárolásával kapcsolatos bizonytalanságok miatt nagyobb kockázatot jelent a feldolgozókra és a termelőkre nézve egyaránt.

3.5.

A pazarlás elkerülése érdekében az uniós cukorfeldolgozók a cukorrépát teljes egészében felhasználják, és a cukor mellett egy sor más terméket is előállítanak: például a cukorrépa megtisztítása után maradt köveket és talajt eladják az építőiparnak; a cukorrépa rostos anyagát (cukorrépapép) és a melaszt kivonják, és állati takarmány gyártásához dolgozzák fel; végül a cukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszt és egyéb szirupokat fel lehet használni megújuló etanol előállításához. A cukorgyártók egyre szélesebb körére jellemző, hogy diverzifikálják termelésüket olyan alapanyagok tekintetében, amelyeket többek között a műanyagipar, a textilgyártás, a gyógyszeripar és a vegyipar használ fel bioalapú termékekhez.

4.1.

A cukorrépa termelői és feldolgozói kölcsönösen egymásra vannak utalva. A gazdálkodók függnek a cukorgyártó vállalatoktól, amelyek biztosítják az állandó tőkét és a tapasztalatot a cukornak a cukorrépából történő kivonásához, a feldolgozók pedig függnek a velük leszerződött gazdálkodóktól, akik ellátják őket a terménnyel. A cukorrépa szállítási költségének minimálisra csökkentése érdekében a gazdálkodóknak az általuk ellátott cukorgyár földrajzi közelségében kell lenniük. Emellett a legnagyobb cukorgyártó vállalatok közül sok szövetkezeti formában működik, így az ellátást biztosító gazdálkodók közvetlenül érdekeltek az iparágban.

4.1.1.

A feldolgozók és a gazdálkodók egymásrautaltsága egy speciális szerződéses keretrendszert tesz szükségessé, amely egyensúlyt teremt a két fél jogai és kötelességei között. A cukorrépa-termelők és a feldolgozók közötti szerződéses viszonyról 2017 után az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 125. cikke és X. melléklete rendelkezik. Ezeket a szabályokat nemrég egy felhatalmazáson alapuló rendelet egészítette ki, amely lehetővé teszi, hogy önkéntes alapon továbbra is szerepelhessenek értékmegosztási záradékok a cukorrépával kapcsolatos szerződésekben (4). A cukorgyártók nagy része nemrég olyan szerződéseket kötött a cukorrépa-termelőkkel 2017–2018-ra és az azt követő időszakra vonatkozóan, amelyek bizonyos formában összekötik a cukorrépa árát és a cukor piaci árát.

4.1.2.

A répacukorgyártókat már régóta kötelezik arra, hogy havi szinten jelentést adjanak az árakról, a termelésről és a készletekről, és ez a kötelezettség fenn fog maradni a kvóták eltörlése utáni időszakban is. 2017. október 1-jétől a cukorrépa áráról is jelentést kell adni az Európai Bizottságnak, és évente közzé kell tenni. A piaci átláthatóságnak ehhez a fokához, amely a cukorfeldolgozó ágazatot jellemzi, nem párosul hasonló átláthatóság az ellátási lánc alacsonyabb szintjein és az izoglükózgyártóknál. Az adatok arra utalnak, hogy a cukorellátási láncban gyenge az ártranszmisszió (5), és hogy érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen lehetőségek vannak az átláthatóság növelésére az uniós répacukor felhasználóit illetően.

4.2.

Az uniós cukorpiacon nádcukor-finomítók is tevékenykednek. A nádcukor-finomítók nem cukorrépát dolgoznak fel, hanem nyers nádcukrot importálnak és finomítanak. Az EU engedélyezi, hogy a „Mindent, csak fegyvert ne” (EBA) program keretében korlátlanul, vámmentesen lehessen cukrot importálni a legelmaradottabb országokból, valamint azon afrikai, karib-térségi és csendes-óceáni országokból, amelyek gazdasági partnerségi megállapodást kötöttek az EU-val. A nyers cukornád finomításával foglalkozó uniós vállalkozók élvezik a közép-amerikai országokkal, Kolumbiával, Peruval, Ecuadorral, valamint a Dél-afrikai Köztársasággal megkötött bilaterális megállapodások keretében számukra biztosított vámmentes piaci hozzáférés előnyeit, ami jelenleg összesen évi 420 000 tonnát jelent. A finomításra éves szinten rendelkezésre álló, a csökkentett vámtételű CXL kvóta alá tartozó nyerscukor mennyisége több mint 700 000 tonna, ami Brazília, Ausztrália, Kuba és a többi harmadik ország között oszlik meg („Erga Omnes”); 2017/2018-ra pedig mintegy 800 000 tonnában van meghatározva ez a mennyiség. Mind a nemrég lezárult, mind a még folyamatban lévő szabadkereskedelmi tárgyalásokon az EU további hozzáférést kínál harmadik országok számára az uniós cukorpiachoz.

5.1.

Az élelmiszercélú cukor és izoglükóz termelését az EU-ban 1968 óta termelési kvóták korlátozták. A termelési kvóták 2017. október 1-jével, azaz a 2017–2018-as uniós gazdasági év első napjával megszűnnek. Onnantól fogva az uniós cukor- és izoglükózgyártók korlátok nélkül állíthatnak elő élelmiszercélú cukrot és izoglükózt. Megszűnik a jelenleg érvényben lévő exportkorlátozás is (6). Ennek következtében 2017. október 1-jétől az EU cukoripari ágazatának szereplői szabadon, korlátok nélkül exportálhatnak cukrot.

5.2.

A cukortermelés a 2017–2018-as évben várhatóan növekedni fog. A várakozások szerint ez a termelési növekedés strukturális okok miatt fog bekövetkezni. Emellett arra lehet számítani, hogy az izoglükóz részesedése növekedni fog az uniós édesítőszerek piacán, az izoglükózgyártók ugyanis „idővel” 2–3 millió tonna izoglükózt akarnak gyártani, melynek nagy részét valószínűleg az üdítőital-gyártásban fogják felhasználni (7). Ehhez képest az uniós cukorfogyasztás enyhén csökken.

5.3.

A megnövekedett hazai cukortermelés és az izoglükóz nagyobb piaci részesedése hátrányosan érintheti az uniós fehércukor-árakat a kvóták eltörlése utáni időszakban. Az Európai Bizottság a mezőgazdasági piacok 2016–2026-ra vonatkozó, középtávú kilátásaiban azt vetíti elő, hogy az uniós fehércukor-árak a kvóták eltörlése utáni időszak nagy részében elmaradnak a referenciaküszöbként meghatározott 404 euro/tonna ártól, azaz a cukorgyártás és cukorrépa-termelés átlagos költségeitől.

5.3.1.

Az árbejelentési rendszer 2006-os bevezetése óta az uniós fehércukor-árak 2015-ben érték el a legalacsonyabb szintet (8). Ez a helyzet súlyosan hatott az uniós cukorgyártók jelentett pénzügyi eredményére; sokan közülük nem tudtak nyereséget elérni a 2015–2016-os pénzügyi évben. Az olaszországi cukorgyártók különösen nagy nyomás alá kerültek, és az egyik gyártó úgy döntött, hogy a 2015/16-os gazdasági évben felfüggeszti a termelést. Görögország egyetlen cukorgyártója szintén komoly nehézségekkel küzd.

5.4.

2017. október 1-jétől az uniós cukorgyártók korlátozás nélkül exportálhatnak. Ez lehetőséget nyújthat a bevételek növelésére, ami kompenzálhatja az EU-n belüli alacsonyabb cukorárakat. A világ cukorfogyasztása várhatóan évi 1,5–2 százalékkal nőni fog (évi kb. 2–3 millió tonnával), így ez elegendő keresletet jelent az EU cukorexportjának növekedéséhez.

5.4.1.

Ugyanakkor az uniós cukorexport csak akkor tud növekedni, ha sikerül megfelelő mértékben piacra lépni harmadik országokban. Szabadkereskedelmi tárgyalásai során az Európai Bizottságnak törekednie kellene arra, hogy a nettó cukorimportáló országok megnyissák cukorpiacaikat. Ehhez csökkenteni kell/meg kell szüntetni a vámokat és vámkontingenseket kell nyitni. A Bizottságnak folytatnia kell a magas cukortartalmú uniós termékek exportvámjainak felszámolását, és szigorú származási szabályokat kell szorgalmaznia az ilyen termékekhez, hogy az uniós cukortermelők profitálhassanak a megnövekedett exportból.

5.4.2.

Az uniós cukorexportot időnként megnehezíti, hogy harmadik országok kereskedelemvédelmi eszközöket alkalmaznak. Az Európai Bizottságnak minden tőle telhetőt el kell követnie, hogy fellépjen az ilyen intézkedések ellen azt követően, hogy 2017. október 1-jétől az ágazat deregulálttá válik, az ágazatnak pedig meg kell adnia a szükséges támogatást az elfogadott eljárásokhoz.

5.5.

Mind a nemrég lezárult, mind a még folyamatban lévő szabadkereskedelmi tárgyalásokon az EU hozzáférést kínál harmadik országok számára az uniós cukorpiachoz. A piaci nyitás leszoríthatja és fokozott kiszámíthatatlanságnak teheti ki az uniós fehércukor-árakat. A jelenlegi világpiac a feleslegek nagyfokú kiszámíthatatlanságnak kitett dömpingpiaca, ahol a vételár gyakran nem éri el az átlagos termelési költséget, még a leghatékonyabb globális ipari vállalatok esetében sem. Ennek nagyrészt az az oka, hogy egyes nagy cukorgyártók és -exportőrök (például Brazília és Thaiföld) kereskedelemtorzító támogatási intézkedéseket alkalmaznak. Ennek eredményeként az EU répacukoripara hátrányba kerül a harmadik országok cukorgyártóival folytatott versenyben. Az Európai Bizottságnak a szabadkereskedelmi tárgyalások során érzékeny témaként kell kezelnie a cukrot, és fenn kell tartania az uniós cukorilletékeket. A jelenleg a Mercosurral folyó tárgyalások komoly kockázatot jelentenek az ágazat számára, mivel Brazília a világ meghatározó cukorgyártója és -exportőre. Az Európai Bizottságnak fel kell készülnie arra, hogy kiálljon a legnagyobb cukoripari támogatások odaítélőivel szemben a WTO vitarendezési testületében és a kereskedelmi tárgyalások során.

13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/37

Előadó:

Sofia BJÖRNSSON

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a Cork 2.0 Nyilatkozatot (a továbbiakban: a nyilatkozat) és az annak elfogadásához vezető 2016. szeptemberi konferenciát. A nyilatkozat határozott, folyamatos támogatást biztosít egy uniós szintű vidékfejlesztési politika számára.

1.2.

Nyilvánvaló, hogy az EU vidéki térségei nem homogének, és hogy a helyzet tagállamonként és a tagállamokon belül is eltérő. Az EGSZB úgy véli, hogy e különbségek miatt célzott és stratégiai megközelítésre van szükség a rendelkezésre álló uniós alapok felhasználásakor. Ennek alapját a tagállamok és régióik által kijelölt prioritásoknak és mindenekelőtt a vidéki térségekben élők saját kezdeményezéseinek kell képezniük. A politikai döntések és stratégiák vidéki térségekre gyakorolt hatásainak kötelező vizsgálata ezenkívül lehetőséget teremt arra is, hogy figyelembe vegyük a vidéki területek sajátosságait.

1.3.

A vidékfejlesztés olyan horizontális kérdés, amely gyakorlatilag minden szakpolitikai területet érint. A vidék- és regionális fejlesztés tekintetében összehangoltabb politikát kell megvalósítani, és ehhez biztos alapokon nyugvó költségvetésre van szükség az esb-alapok (európai strukturális és beruházási alapok) számára. Az EGSZB megjegyzi, hogy az esb-alapok közül az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) a legfontosabb a vidékfejlesztés tekintetében, és hangsúlyozza, hogy növelnie kellene a más esb-alapoknak, például az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak (ERFA) és az Európai Szociális Alapnak (ESZA) a részesedését.

1.4.

Számos kiindulópont létezik a szakpolitika egyszerűsítésére. Az ESZGB az esb-alapokra vonatkozó előírások egyszerűsítését nemcsak uniós szinten, hanem a szakpolitika tagállami és regionális végrehajtásában is szükségesnek tartja. A jelenlegi rendszer annyira bonyolult, hogy egyes potenciális pályázók inkább nem is nem nyújtják be pályázataikat.

1.5.

Európa számos részén, különösen a vidéki térségekben még mindig nincsenek megbízható széles sávú megoldások az internetes kommunikáció terén. Az EGSZB számára ez nem elfogadható. A vidéki térségekben élőknek biztonságukhoz és életminőségükhöz széles sávú rendszerekre van szükségük (pl. működőképes telefonos összeköttetések biztosításához). A széles sávú hozzáférés olyan tényező lehet, amely befolyásolja, hogy mindenekelőtt a fiatalok mennyiben döntenek a maradás vagy a költözés mellett. A vállalkozások és vállalkozók számára a széles számú csatlakozás egyszerűen nélkülözhetetlen.

1.6.

A földhöz való szoros kötődése miatt az agrárszektor különlegesen fontos szerepet játszik a vidéki térségekben. A mezőgazdasági termelés egyrészt elengedhetetlen alkotóeleme a vidéki területeknek, mivel a társadalmat fenntartható módon előállított élelmiszerekkel látja el, másrészt pedig a vidékfejlesztés mozgatórugója. Ezért az ESZGZB számára természetes, hogy az EMVA keretében rendelkezésre álló források többsége mezőgazdasági tevékenységekre van elkülönítve. A fiatal gazdák számára biztosított kedvező feltételek a mezőgazdasági termelés hosszú távú fenntarthatóságának zálogát jelentik.

1.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődéshez olyan környezetre van szükség, amely kedvez az innovációnak.

1.8.

Az EGSZB rámutat arra, hogy az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési célja, valamint annak alárendelt céljai, továbbá a Párizsi Megállapodás (COP 21) átfogó célkitűzéseket tartalmaznak, amelyek valamennyi uniós szakpolitikát érintik, így a vidékfejlesztési politikát is. A vidéki területeken működő regionális és helyi önkormányzatoknak aktívan be kell kapcsolódniuk ezeknek a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak a teljesítésébe.

2.1.

Az Európai Bizottság 1996-ban konferenciát szervezett az írországi Corkban. E konferencia lezárásaként született a Corki Nyilatkozat, amely lerakta a közös agrárpolitika (KAP) második pillérjének és a vidékfejlesztési programoknak az alapjait. 2016 őszén az Európai Bizottság újabb konferenciát szervezett Corkban, amelynek lezárásaként elfogadták a Cork 2.0 Nyilatkozatot. A nyilatkozatot széles körű egyetértéssel fogadták el egy konferencián, amelyet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság szervezett.

2.2.

Az uniós tagállamok többségéből érkező, mintegy 340 résztvevő a civil társadalmat, valamint a nemzeti, regionális és uniós szintű hatóságokat képviselte; ideértve az EGSZB tagjait is. A záró ülésen a nyilatkozatot, amelyet a résztvevők hallgatólagosan támogattak, „Jobb életminőség a vidéki területeken” címen terjesztették elő.

2.3.

A nyilatkozat kiindulópontja az uniós mezőgazdasági és vidékfejlesztési politika, de bizonyos mértékben tágabb megközelítést alkalmaz, és utal az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira (2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend) (1) és a Párizsi Megállapodásra (COP 21) (2).

2.4.

A dokumentum először kifejti a nyilatkozathoz vezető okokat, majd tíz szakpolitikai irányvonalat azonosít:

2.5.

A nyilatkozat átfogóan közelíti meg a vidékfejlesztést, és erőssége éppen hatályában és tartalmában rejlik, mivel az egész Unióra kiterjedően felöleli az életképes és fenntartható vidéki környezet valamennyi szükséges elemét. Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy a dokumentum hatálya egyúttal a gyenge pontja is, mivel bonyolult és nem sok teret hagy az uniós szintű célzott megközelítésnek. Tekintettel a vidéki térségeket érintő jelentős kihívásokra, az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy valódi eredmények eléréséhez fontos a rendelkezésre álló források célzott felhasználása. Ennek alapját az adott tagállam vagy az adott régió által kijelölt prioritások képezik, de mindenekelőtt a vidéki térségekben élők saját kezdeményezései.

2.6.

A Cork 2.0 tartalma nagyon hasonló az 1996. évi nyilatkozatéhoz, azzal a különbséggel, hogy az előbbi kiegészül az éghajlattal kapcsolatos témákkal és a digitalizációval.

2.7.

Az EGSZB úgy gondolja, hogy fontos szerepe van a nyilatkozat megvalósításában, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a jövőben tegyen közzé jelentéseket a végrehajtás terén elért haladásról.

2.8.

Valamennyi uniós országnak van nemzeti vagy regionális vidékfejlesztési programja, amelyet részben az EMVA forrásaiból, részben pedig nemzeti (állami vagy a magán-) forrásokból finanszíroznak. E programok olyan intézkedéseket foglalnak magukban, amelyek a fenntartható fejlődést háromféle szempontból (környezeti, társadalmi, gazdasági) támogatják. E programokat az adott tagállam vagy régió dolgozza ki, és az Európai Bizottság hagyja jóvá.

2.9.

Az EMVA az esb-alapok (európai strukturális és beruházási alapok) egyike a Kohéziós Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) mellett. Az esb-alapok gyakorlati végrehajtásának tekintetében közös keretszabályok (3) irányadók. Emellett minden ország a szakpolitikák végrehajtási prioritásait meghatározó, közös partnerségi megállapodásokat kötött az alapok tekintetében. Ez része annak a folyamatnak, amely az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek végrehajtására irányul. Ezért tehát szoros a kapcsolat az alapok között, és összehangolásukra stratégiát határoztak meg.

2.10.

Az EMVA vidéki hálózatokat biztosít, részben uniós szinten, az Európai Vidékfejlesztési Hálózattal együtt, részben pedig nemzeti és regionális szinten. A hálózatok platformot teremtenek a találkozásra és a tapasztalatcserére, tevékenységeik pedig javítják a vidékfejlesztési programok tényleges végrehajtását és célkitűzéseinek elérését.

2.11.

A Régiók Bizottsága tanulmányt rendelt meg arról, hogy az esb-alapokat milyen mértékben használják fel vidékfejlesztésre (4). Nem meglepő, hogy az EMVA az az alap, amely a legtöbb forrást biztosítja, és amelyet erre a célra fordítanak. A többi alap részesedése viszonylag csekély. Mivel a vidékfejlesztés horizontális kérdés, és fontos az uniós kohézió szempontjából, az EGSZB szerint erőfeszítéseket kell tenni e részesedés növelésére.

2.12.

Az esb-alapok voltak és lesznek továbbra is a két Corki Nyilatkozatban foglalt szándék végrehajtásának elsődleges uniós szintű eszközei. Az EU következő finanszírozási időszaka 2021-ben kezdődik, és az ezen időszakra irányadó politika kidolgozása határozza majd meg, hogy a Cork 2.0 mögötti szándékot mennyire sikerül megvalósítani. Az EGSZB megállapítja továbbá, hogy a nyilatkozat és a politikai célok megvalósításához biztos alapokon nyugvó költségvetésre van szükség az esb-alapok számára.

3.1.

A nyilatkozat 1. pontja kimondja, hogy a vidéki térségek szempontjait figyelembe vevő mechanizmussal kell gondoskodni arról, hogy a vidéki területek potenciálja tükröződjön az uniós szakpolitikákban és stratégiákban. A vidékfejlesztési és agrárpolitikának építenie kell a vidéki területek identitására és dinamizmusára, amihez több ágazaton átívelő szemléletmódot kell bevezetni; ezenkívül figyelembe kell venniük a fenntarthatóság, a társadalmi befogadás és a helyi fejlődés értékét is.

3.2.

A vidéki térségek szempontjainak figyelembevétele azt jelenti, hogy objektíven és következetesen számításba veszik a vidéki térségekre jellemző egyedi körülményeket, és azokra figyelmet fordítanak. Ezzel az eszközzel azonosítani lehetne a politikai döntések vidéki térségekre gyakorolt hatását, hogy elkerülhetőek legyenek a vidéket e döntések nyomán érő hátrányos következmények.

3.3.

A vidéki térségek szempontjainak figyelembevételére vonatkozó vizsgálatot például Finnországban, az Egyesült Királyságban és Kanada is végeznek. Ez az eszköz lehet kötelező vagy választható. Észak-Írországban egy ilyen vizsgálat 2016 óta jogszabályi követelmény. Az egyes nemzeti rendszerek hasonlóak.

3.4.

Ahhoz, hogy hatékony legyen, egy ilyen vizsgálatnak kötelező érvényűnek kell lennie. A döntéshozók számára szilárd alapot kell biztosítania a döntéshozatalhoz. Értelmetlen a vidéki térségek szempontjainak olyan, csak jelentésekben és megállapításokban kimerülő figyelembevétele, amely nem érinti a meghozott döntéseket.

3.5.

El kell ismerni, hogy az EU-ban és a tagállamokban nem csak egy vidék van, hanem számos különböző vidéki térség, amelyekben eltérőek a lehetőségek és a körülmények. Ha azt akarjuk, hogy a vidékfejlesztés jó eredményeket érjen el, ennek tükröződnie kell a vidéki térségek szempontjainak figyelembevételében és a szakpolitikákban mind uniós, mind pedig tagállami szinten. Maga a vidék lakossága is szerepet játszik a helyi identitás kialakításában és fejlődésének formálásában, valamint az arról folytatott vitákban és meghozott döntésekben, hogy milyen mértékben kell megőrizni a tájjelleget.

3.6.

A nyilatkozat 8. pontja kimondja, hogy a LEADER sikerére és az alapjául szolgáló, alulról építkező megközelítésre kell építeni. Az EGSZB számos dokumentumban kifejtette álláspontját az uniós kohéziós politikáról, az annak keretében létesített partnerségekről, a LEADER-módszerről és a közösségvezérelt helyi fejlesztés új megközelítéséről.

3.7.

Az EGSZB támogatta a 2004-ben az Európai Bizottság kohézióról szóló harmadik eredményjelentésében megfogalmazott elemzést, amely szerint a cél a kiegyensúlyozottabb fejlődés elősegítése a meglévő különbségek csökkentésével, a területi egyenlőtlenségek kialakulásának megelőzésével, valamint a regionális politika és az ágazati politikák összehangolásával (5).

3.8.

Az EGSZB megjegyzi ugyanakkor, hogy ezt a célkitűzést nem sikerült teljesíteni, és hogy egy erősebben integrált vidékfejlesztési és regionális fejlesztési politikára van szükség.

3.9.

Az EGSZB üdvözölte a partnerség elvét mint az esb-alapok programjai előmozdításának hatékony módját. A partnerség elve a hagyományos gazdasági és társadalmi szereplők részvételén túl a civil társadalmi szervezetek, a környezetvédelmi partnerek, a nem kormányzati szervezetek és a nemek közötti egyenlőség elősegítéséért felelős szervezetek részvételét is jelenti.

3.10.

A LEADER-módszer kipróbált fejlesztési eszköz, amely lehetővé teszi a közszféra és a civil társadalom részvételét a helyi partnerségekben. Az EGSZB még 2011-ben megjegyezte, hogy a módszer számára az összes esb-alap finanszírozási forrásait hozzáférhetővé kellene tenni. A LEADER pozitív tényező volt a városi–vidéki összeköttetések javításában is (6). A módszer városi környezetben is alkalmazható, ami az EGSZB nézete szerint nem szabad, hogy a vidékfejlesztés kárára történjen.

3.11.

A 2014–2020-as programozási időszakban a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD, Community-Led Local Development) a LEADER-módszeren belül új eszközként bukkant fel, amelyet együttesen lehet finanszírozni a négy esb-alapból. A helyi fejlesztést leginkább azok tudják előrevinni, akik az adott területen élnek és dolgoznak, és azt jól ismerik.

3.12.

Az EMVA-források legalább 5 %-át közösségvezérelt, helyi fejlesztésre irányuló intézkedésekre kell fordítani. Felépítésének módja, azaz, hogy az alapok egyikének felhasználáskor négy különböző szabályrendszert kell betartani, korlátozza az egyszerű és észszerű felhasználás lehetőségeit. A következő programozási időszakra tekintettel az Európai Bizottságnak olyan javaslatokat kellene előterjesztenie, amelyek az eljárás jelentős egyszerűsítésére és arra irányulnak, hogy az alapokból származó pénzügyi források tekintetében minimális arányt határozzanak meg a módszer számára, annak érdekében, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztésben mint a vidéki és városi térségek eszközében rejlő összes lehetőséget ki lehessen aknázni.

3.13.

Az olyan tényezők, mint például a munkahelyek és a szolgáltatások befolyásolják, hogy az emberek mennyire szeretnének vidéki térségben élni vagy oda költözni, illetve, hogy ezt megtehetik-e. Az EU-ban általános tendencia az elvándorlás a vidéki térségekből, ami ördögi kört teremt, és csökkenti a közösségi célkitűzések vagy az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai elérésének valószínűségét. A demográfiai tendenciák a jövő egyik kihívását jelenthetik, és mind a fiatalok, mind pedig az idősebbek számára biztosítani kell a jó életminőség feltételeit.

3.14.

Az alapvető köz- és üzleti szolgáltatásokhoz, köztük iskolákhoz, egészségügyi ellátáshoz, postaszolgáltatáshoz, élelmiszerboltokhoz, tömegközlekedéshez stb. való hozzáférés eltérhet a városi és vidéki térségekben. Ez meghatározó tényező lehet az emberek arra vonatkozó választásában, hogy hol szeretnének, illetve hol van lehetőségük élni. A gyermekes családok esetében például a jól működő gyermekgondozási rendszer befolyásolhatja, hogy a szülők milyen mértékben tudnak munkát vállalni. Az EU egyes részein a szolgáltatásokhoz való hozzáférés általánosságban rosszabb a vidéki térségekben, mint a városokban. A területrendezés folyamatában tekintettel kell lenni erre a problémára, hogy a vidéki területek életszínvonalát ne érje hátrány.

3.15.

Több uniós országra jellemző, hogy a vidéki térségekben magasabb a munkanélküliség, mint a városokban. Azonban e téren jelentős különbségek léteznek, ahogyan ez az Eurostat statisztikai adataiból (7) is kiderül. Egyes vállalkozások arról számolnak be, hogy nehezen találnak szakképzett munkaerőt a vidéki térségekben. Ebből következik, hogy a kereslet és a kínálat sokszor szembetűnően nem találkozik egyik irányban sem. A tanulni vágyó fiatalok olyan helyekre igyekeznek, ahol egyetem vagy főiskola van, és nem térnek vissza.

3.16.

A bevándorlók – és különösen családjaik – befogadásának kezelése most és a jövőben is kihívást jelent a vidéki területeken élők számára. Támogatni kellene az egymást kölcsönös megbecsülésére és tiszteletére való törekvést és ennek megőrzését. A vidéki területek jó életkörülményeket biztosíthatnak a bevándorló családok számára. A jelentős arányú bevándorlás – pl. menekültek – és munkavállalási célú migráció által jellemzett országokban adott esetben nehezen lehet munkát találni, a migráció ugyanakkor esélyt is teremthet a munkaerő-felvételre.

3.17.

A munkalehetőségekkel, továbbá az oktatással és képzéssel főként a nyilatkozat 3. és 7. pontja foglalkozik. A szolgáltatások kérdésével a nyilatkozat közvetettebb módon foglalkozik. Az EGSZB úgy látja, hogy a közösségi kezdeményezéseknek közvetlen és közvetett kihatásaik is vannak a fejlesztésre, különösen említhetők itt a vállalkozások előmozdítására irányuló erőfeszítések révén megteremtett munkalehetőségek. A szolgáltatásokhoz való hozzáférés inkább az adott tagállam hatáskörébe tartozik, jóllehet az esb-alapok ösztönözhetik a szolgáltatásnyújtást.

3.18.

A mezőgazdasági földterületek és az erdők az unió szárazföldi területének körülbelül 85 %-át teszik ki, az egyes országok és régiók között azonban nagy az eltérés. A művelés alá vont vidéki területek teremtik meg az élelmiszer-, takarmány-, energia- és rosttermelés feltételeit, és egyben a közjavak, például a gazdag állat- és növényvilág megőrzésének és megteremtésének is fontos forrásai. A táj olyan tényező, amely megkülönbözteti a vidéki térségeket a városiaktól, és így az uniós vidéki területek különleges eleme; az agrárszektor szintén nagyon fontos szerepet játszik a vidéki térségekben, mivel szorosan kapcsolódik a földterülethez. A vidéki környezet megőrzésével és a természeti erőforrások kezelésével kapcsolatos kérdéseket a nyilatkozat 4. és 5. pontja tárgyalja. A fenntartható gazdálkodás és használat feltételei döntő fontosságúak a tájban, a vízminőségben és a biológiai sokféleségben rejlő „belső értékek” szempontjából.

3.19.

A nyilatkozat főként közvetett módon foglalkozik a mezőgazdasági termeléssel: a dokumentum azt sugallja, hogy a mezőgazdasági termelést (élelmiszer-termelést) bizonyos mértékig természetesnek vesszük. Amint az már említettük, a környezet és a természeti erőforrások megóvásával és kezelésével kapcsolatos kérdéseket a nyilatkozat konkrétabban tárgyalja. Az EGSZB utal arra, hogy a mezőgazdaság elengedhetetlen alkotóeleme a vidéki területeknek, mivel egyrészt a társadalmat fenntartható módon előállított élelmiszerekkel látja el, másrészt pedig a vidékfejlesztés mozgatórugója. Az agrár- és erdészeti szektorban dolgozók a vidéki lakosság jelentős hányadát adják, munkalehetőségeket teremtenek, és a szolgáltatások iránti kereslet alapjait jelentik. Itt fontos tényező, hogy az új gazdálkodóknak és különösen a fiatal gazdálkodóknak legyen lehetőségük a vállalkozás átvételére és továbbadására. A gazdálkodóknak csak csekély hányada fiatal, ezért erőfeszítéseket kell tenni a generációs megújulás elősegítésére.

3.20.

A fenntartható mezőgazdasági termeléshez a fenntartható fejlődés három (gazdasági, társadalmi és környezeti) dimenziójának egyensúlya szükséges. A gazdasági dimenzió egyes esetekben kritikus lehet a gazdálkodás szempontjából. A fajokban gazdag rétek és legelők mérete például fokozatosan csökken, ahogy a legeltetés egyre kevésbé nyereséges, ami viszont káros a biológiai sokféleségre nézve. Ez egyértelműen mutatja, hogy ha a mezőgazdasági üzemek gazdaságilag nem életképesek, annak hatása a közvetlen környezetre sem marad el, és hogy a mezőgazdasági termelőknek ellentételezést kell kapniuk környezetvédelmi szolgáltatásaikért.

3.21.

Az EGSZB úgy véli, hogy az agrárszektor a vidékfejlesztés olyan területe, amely elsődlegesen az EMVA feladatkörébe tartozik, és ennek így is kellene maradnia. Az EMVA keretében rendelkezésre álló források többsége nagyon helyesen mezőgazdasági tevékenységekre van elkülönítve, például környezetvédelmi ellentételezés, készségfejlesztés, a hátrányos természeti adottságú területeknek nyújtott támogatás, valamint beruházási támogatás formájában. Az EMVA egyéb területei – például energia, széles sávú rendszerek vagy az innováció támogatása – tágabb értelemben kedvező hatást gyakorolnak a vidéki területekre. Ugyanakkor, mivel a mezőgazdaság ugyanolyan üzleti tevékenység, mint bármelyik másik, e célcsoportot nem lenne szabad kizárni a többi európai strukturális és beruházási alap forrásaiból.

3.22.

Napjaink gazdálkodói és erdészeti vállalkozásai egyszerre tekinthetők a táj kialakítóinak és a korábbi generációk által kihasznált táj kezelőinek is. Sokak számára a művelés alá vont táj a jobb életminőség kulcsfontosságú szempontja. A táj szabadidős, kültéri tevékenységek és az idegenforgalmi ágazat tekintetében vett jelentőségét nem szabad alábecsülni. A tájban és földben mint erőforrásban rejlő érték sokféleképpen biztosíthat üzleti és megélhetési lehetőségeket.

3.23.

A kiegyensúlyozottabb területfejlesztésnek ki kell terjednie a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerekre való átállásra is (8). A holisztikus megközelítés kialakítása alapvető az élelmiszerrendszerek vonatkozásában, hogy kezelni lehessen az élelmiszer-termeléssel és -fogyasztással összefüggő gazdasági, környezeti és társadalmi kihívásokat, és biztosítani lehessen a kezdeményezések felelősségteljes végrehajtását több szinten és több ágazatban. E kezdeményezések között szerepelhet például a rövidebb szállítói láncok előmozdítása, amelynek célja a vidékfejlesztés ösztönzése azzal, hogy az egészséges, friss étrendhez való hozzáférést népszerűsítik a fogyasztók körében (9). Ez kedvező a helyi gazdaságokra és a helyi mezőgazdasági termelésre nézve is.

3.24.

Az innováció vidékfejlesztésben betöltött szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az innováció segít új ötletek végrehajtásában és kidolgozásában. Az innovatív megoldások teremtik meg a fenntartható társadalom feltételeit, például, hogy a vidék hozzájáruljon egy körforgásos, bioalapú gazdasághoz, az éghajlatváltozással kapcsolatos intelligens megoldásokhoz és a kevesebb ráfordítást használó termeléshez. A tudás átadása és a tudáshoz való hozzáférés az innovatív ötletek megvalósításának kulcsfontosságú tényezői.

3.25.

Az új technológiák és az új, innovatív termelési formák jó alapot kínálnak a mezőgazdasági termelés fokozottabb fenntarthatóságához és ennek következtében az állatok jóllétének javításához és ahhoz is, hogy kisebb ráfordítással – pl.: kevesebb növényi tápanyaggal és növényvédő szerrel – többet termelhessünk. Az új technológiák alkalmazásához és az innovációhoz kiterjedt beruházásokra van szükség, ami magas kockázatokkal járhat az egyes mezőgazdasági vállalkozók számára. Gyakran egy vállalkozó nem tudja egyedül vállalni ezt a kockázatot. A társadalom által igényelt technológiák és módszerek ösztönzésére például a vidékfejlesztési programból származó beruházási támogatások jelenthetnék az egyik lehetőséget. A mezőgazdasági technológia fejlődése és a rendelkezésre álló munkahelyek száma között belső ellentmondás adódhat, mivel a fokozott gépesítés és a strukturális változások sok esetben a foglalkoztatás visszaesését eredményezhetik, ez a tendencia ugyanakkor gazdaságilag stabilabb munkahelyekhez is vezethet.

3.26.

Az innovációt szolgáló stratégiáknak, illetve az innováció megvalósításának az azonosított szükségleteken, és nem annyira a rendelkezésre álló forrásokon kellene alapulniuk. A nyilatkozat 7. pontja rámutat arra, hogy szükség van a tudás és a műszaki és társadalmi innováció fellendítésére, továbbá az érdekelteknek együtt kell működniük az információ felhasználásában és megosztásában. Az olyan közösségi kezdeményezések, mint amilyen az európai innovációs partnerség, pl. az EIP-Agri, hasznosak lehetnek, mivel alulról építkező megközelítésüknek köszönhetően elősegítik a hálózatépítést, a kommunikációt és az információcserét a különböző szintű szereplők között, különösen az üzleti gyakorlatban. A vidéki területeken megvalósuló innováció mélyrehatóbb támogatásához „innovációs közvetítőket” lehetne bevonni.

3.27.

Mai világunkban a különlegesen nagy sebességű, széles sávú rendszerhez való hozzáférés az infrastruktúra elengedhetetlen szempontja és egy jól működő társadalom előfeltétele mind a városi, mind pedig a vidéki térségekben, és így a munkaerő rendelkezésre állására és a foglalkoztatáshoz való hozzáférésre is hatást gyakorol. A tendencia az, hogy egyre több mindent intézünk az interneten. Európa számos részén, különösen a vidéki térségekben azonban még mindig nincsenek megbízható széles sávú megoldások. Az EGSZB számára ez nem elfogadható. A vidéki térségekben élőknek széles sávú rendszerekre van szükségük biztonságukhoz (pl. teljes mértékben működőképes telefonszolgáltatás) és életminőségükhöz (pl. teljes mértékben működőképes televíziós szolgáltatás). A széles sávú hozzáférés olyan tényező lehet, amely befolyásolja, hogy mindenekelőtt a fiatalok mennyiben döntenek a maradás vagy a költözés mellett. A vállalkozások számára a széles számú csatlakozás feltétlenül szükséges, mivel a legtöbb esetben nem folytatható üzleti tevékenység működőképes széles sávú kapcsolat nélkül. Példaként hozhatók fel a fizetési megoldások egyre inkább készpénzmentes társadalmunkban, a könyvvitel, az e-kereskedelem vagy például a vevőkkel folytatott kommunikáció. A mezőgazdasági vállalkozás például az egyik olyan terület, ahol az ikt újszerű technikai megoldásaival egyre nagyobb jelentőségre tesz szert.

3.28.

A digitalizáció szükségessége és az általa kínált lehetőségek kiemelt hangsúlyt kapnak a nyilatkozatban. Az EGSZB úgy látja, hogy ott, ahol a piaci erők nem elegendőek a széles sávú rendszer bővítésének előmozdításához – a vidéki térségekben gyakran ez a helyzet –, teret kell biztosítani a támogatások számára. Az EGSZB szerint az ERFA kellene, hogy legyen az infrastrukturális támogatások elsődleges forrása, ugyanakkor a kisebb, célirányosabb projekteket az EMVA-ból kellene finanszírozni. Ebben segítséget nyújt az Európai Beruházási Bank és az Európai Stratégiai Beruházási Alap, például innovatív pénzügyi eszközök alkalmazásával.

3.29.

A vidéki térségek fontos szerepet töltenek be a körforgásos gazdaságban. A körforgásos gazdaságot a Cork 2.0 Nyilatkozat 6. pontja említi, amely az éghajlat-politikai fellépés ösztönzésével foglalkozik. A körforgásos gazdaságnak más pozitív szempontjai is vannak, amelyre az EGSZB A körforgásos gazdaságra vonatkozó csomag  (10) című véleményében is kitér. A város és a vidék között fenntartható ciklust kell kialakítani, nem csak az erőforrások tekintetében, hanem hogy megerősítsék a mezőgazdaságot és mérsékeljék az input behozatalát. A vidéki térségekben így hatalmas potenciál rejlik, amelynek révén hozzájárulhatnak a körforgásos társadalomhoz, részben azáltal, hogy a hulladékot erőforrásként tudják hasznosítani, például műtrágyaként és talajjavítóként, részben pedig azáltal, hogy megújuló energiát és biológiai anyagokat állítanak elő.

3.30.

A fosszilis tüzelőanyagok használatának mérséklése és a megújuló energia kiaknázása az éghajlat szempontjából releváns kibocsátások csökkentésének egyik vonatkozása. A vidéki térségek ebben is kimagasló részt vállalhatnak, nem utolsó sorban nap-, szél-, és vízenergia, illetve bioenergia előállításával. A megújulóenergia-termelés ugyanakkor erősen kihathat a helyi lakosságra és a környezetre, ezért fontos a fenntartható fejlődés valamennyi elemét figyelembe venni.

3.31.

Ami az éghajlatváltozást illeti, egyfelől mérsékelnünk kell annak hatásait, másfelől alkalmazkodnunk kell hozzájuk. A nagy kiterjedésű mezőgazdasági és erdős területeinek köszönhetően a vidéki térségek nagymértékben viselkedhetnek szénelnyelőként, ezáltal csökkenthetik az éghajlat szempontjából releváns kibocsátásokat, azzal együtt, hogy maga a termelés is együtt jár ilyen kibocsátásokkal. Az elérhető legjobb technológiát kell használni a termelésben a kibocsátások minimalizálására. A készségeket minden szinten fejleszteni kell, a gazdálkodóktól a döntéshozókig. Ehhez beruházási lehetőségeket kell társítani.

3.32.

Összességében elmondható, hogy a vidéki térségek nagymértékben hozzájárulhatnak a fenntartható társadalomhoz, ezáltal mind az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaihoz (2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend), mind a Párizsi Megállapodáshoz (COP 21), amint azt a Cork 2.0 Nyilatkozat is világossá tette. A kihívások ugyanakkor jelentősek, ezért szó szerinti és átvitt értelemben is be kell fektetnünk ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni velük.

3.33.

Az uniós alapokból nyújtott támogatással kapcsolatos viták gyakran kiemelik e támogatás bonyolultságát, mind a kedvezményezettek, mind pedig a hatóságok szempontjából. A bonyolultság problémájával a nyilatkozat 9. pontja foglalkozik. Az ESZGB a szakpolitika egyszerűsített végrehajtását nemcsak uniós, hanem tagállami és regionális szinten is szükségesnek tartja. A jelenlegi rendszer annyira bonyolult, hogy egyes potenciális pályázók inkább nem is nem nyújtják be pályázataikat, ezért az összetettség akadályozza a szakpolitika végrehajtását és céljainak megvalósítását. Bizonyos kérelemtípusokat elvben nem lehet helyesen kitölteni tanácsadó segítsége nélkül. Az egyén jogbiztonságát kell a középpontba helyezni.

3.34.

A jelenlegi 2014–2020-as időszak tekintetében az esb-alapokra vonatkozó adminisztratív szabályokat egyetlen rendeletbe foglalták (11). Elviekben ez pozitív lépés volt, mivel a nagyobb összhang hatékonysági előnyökkel járhat, különösen a hatósági jogkör gyakorlásában, míg a magánszemély kedvezményezettek számára ez a haszon valószínűleg kisebb lesz, nem utolsó sorban azért, mert általában nem kérelmeznek támogatást több különböző alapból. Az előnyök növelhetők lennének a közösségvezérelt helyi fejlesztés tekintetében azokban az országokban, ahol a helyi fejlesztést több alapból támogatják. A közös rendelkezésekről szóló rendelet hatása olyan kérdés, amely további vizsgálatot érdemelhet.

3.35.

A jelenlegi, EMVA-hoz köthető vidékfejlesztési politikát vidékfejlesztési programokon keresztül hajtják végre, amelyekben meghatározzák a prioritásokat és a célzott területeket. Ezzel olyan rendszer jött létre, amelyben a programhoz rendelt költségvetés meglehetősen szétdarabolt, minthogy az intézkedéseknek, célzott területeknek és prioritásoknak megvan a saját költségvetési tételük. A programok átláthatósága nem teljes, a rendszer pedig több adminisztrációval jár a hatóságok számára, amely ennek fejében több erőforrást von el a programok végrehajtásától, így csökken a célkitűzések megvalósításának valószínűsége.

3.36.

A nyilatkozat 10. pontja a teljesítmény és az elszámoltathatóság javítása mellett érvel. Ez az Európai Bizottság költségvetési eljárásának is vezérelve – 2015-ben az Európai Bizottság útnak indította az eredményközpontú uniós költségvetés kezdeményezést. A polgárok és az adófizetők számára hozzáférést kell biztosítani a szakpolitikák eredményeivel és a szakpolitikai célkitűzések elérésének mértékével kapcsolatos információkhoz.

13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/45

Előadó:

Milena ANGELOVA

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) nagyra értékeli az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról (ÁGÉSZ) szóló csomag végrehajtását, amely jogbiztonságot teremt a közszolgáltatást nyújtó vállalatok számára. A csomag megfelelő egyensúlyt teremt az általános gazdasági érdekű szolgáltatások elősegítésének és támogatásának szükségessége, valamint a verseny lehetséges torzulásainak megelőzésére irányuló célkitűzés között. Ugyanakkor a regionális és helyi szintű érintettek és különösen az állami tulajdonban álló ÁGÉSZ-szolgáltatók (ezt „Az Európai Bizottság általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtására adott állami támogatásokról szóló határozatának végrehajtásával kapcsolatban készült tagállami jelentések vizsgálata” című tanulmány tárta fel) aggályaiknak adnak hangot a jelenlegi szabályozás kulcskérdései kapcsán, mert a szabályok szükségtelen akadályokat vagy jogi bizonytalanságot teremtenek. Ezért az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy hozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a hatályos szabályok és gyakorlati alkalmazásuk javítása, iránymutatások nyújtása, valamint a bevált gyakorlatok gyűjteményének összeállítása érdekében, és adott esetben vizsgálja meg a csomag korszerűsítésének és módosításának szükségességét.

1.2.

Az ÁGÉSZ-csomag végrehajtásáról beküldött tagállami jelentések első két hullámának áttekintése után az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy ezek a jelentések nem foglalkoznak a kompatibilitási követelmények lényegi kérdésével, amelyet a keretszabály mélységeiben tárgyal.

1.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a legtöbb esetben a biztonság hiánya vagy a követelmények teljesítésével kapcsolatos jelentős költségek olyan akadályokat támasztanak, amelyek indokolatlanul akadályozzák a hatóságokat az ÁGÉSZ-politika teljes körű végrehajtásában. Ezek az akadályok súlyosan érintik a regionális és a helyi hatóságokat, mivel az állami támogatásokról a tagállamok és az Európai Bizottság között folytatott párbeszédet a központi kormányzat folytatja le, míg más közigazgatási szintek nem rendelkeznek közvetlen hozzáféréssel ehhez a folyamathoz.

1.4.

Az, hogy (a fenti tanulmány szerint) csak egy maroknyi regionális és helyi szintű ÁGÉSZ-ről érkezett jelentés, azt mutatja, hogy az Európai Bizottsághoz vezető közvetlen csatornák hiánya akadályozza a közszolgáltatások finanszírozását, ami miatt a megfelelő hatóságok jobban vonakodnak a határozat teljes alkalmazásától és a végrehajtással kapcsolatos kételyek tisztázásától.

1.5.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a határozat korszerűsítésének és hatóköre kibővítésének lehetőségeit, a következő elemek kezelése érdekében:

1.5.1.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság szüntesse meg a mentességi küszöböt és az összes ÁGÉSZ-t illessze be a határozatba, az éves kompenzációs összegtől függetlenül. A jelenlegi végrehajtás gondos tanulmányozása azt igazolja, hogy ez csökkenti az adminisztrációs költségeket és azt a bonyolultságot, amellyel ezeknek a hatóságoknak egyébként szembe kellene nézniük, különösen helyi szinten, a verseny bármilyen torzítása nélkül.

1.5.2.

A munkaerőpiacra és a folyamatosan kihívásokat támasztó strukturális munkaerőhiányra való tekintettel az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a határozat hatókörének kiszélesítési lehetőségét olyan támogatható szolgáltatások mérlegelése révén, amelyek az emberek ismereteinek és szakképzettségének javítását célozzák, és így segítik őket munkaerőpiaci kilátásaik javításában.

1.5.3.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg és esetlegesen módosítsa a határozat adott szövegrészeit, elsősorban a következők kapcsán: a megadott ellentételezés kompatibilitásának megállapításához szükséges összes információ nyilvántartásának időtartama; annak tisztázása, hogy a megbízások határideje semmiféle lényegi hatást nem gyakorolhat a közszolgálati feladatot ellátó szolgáltatók jogosultságának megújítására vagy meghosszabbítására; egy könnyen elérhető módszer meghatározása az észszerű nyereség kiszámításához; annak további tisztázása, hogy miként kezeljék a termelési hatékonyságból származó előnyök vállalatokon belüli megosztásának követelményeit; rugalmasabb megközelítési mód biztosítása az éves átlagos ellentételezés 10 %-át meg nem haladó kisebb túllépések tekintetében, hogy azok mentesüljenek a paraméterek frissítésének kötelezettsége alól.

1.6.

Az EGSZB úgy látja, hogy szükség van a keretszabályban szereplő kompatibilitási feltételek további tisztázására a következők kapcsán:

1.7.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Parlament és a Tanács nem fogadta el azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra irányadó elveket és feltételeket, különösen a gazdaság és a pénzügyek területén. Ezért annak vizsgálatára kéri az Európai Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy milyen módon teljesíthető az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikkében foglalt megbízatás a tagállamok hatáskörének és az ebben a cikkben említett szerződésbe foglalt szabályoknak a sérelme nélkül.

2.1.

2017. évi cselekvési tervében az EGSZB hangsúlyozta az általános gazdasági érdekű szolgáltatások mint európai gazdasági és szociális modellünk nélkülözhetetlen elemének fontosságát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikkében meghatározottak szerint.

2.2.

A 14. cikk felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy saját hatáskörükben gondoskodjanak arról, hogy „ezek a szolgáltatások olyan – így különösen gazdasági és pénzügyi – elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését”. A Szerződés továbbá úgy rendelkezik, hogy „ezeket az elveket és feltételeket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, a tagállamok arra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, hogy a Szerződésekkel összhangban gondoskodjanak e szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve finanszírozásáról”. Ezt a rendelkezést mindmáig nem ültették át konkrét jogalkotási kezdeményezésekbe. Ugyanakkor az Európai Bizottság – az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján – mélyreható szabályokat dolgozott ki az ÁGÉSZ-re vonatkozó állami támogatásokról.

2.3.

A Szerződés állami támogatásokkal kapcsolatos szabályaival, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikkének (2) bekezdésével való kompatibilitási feltételek vitatott kérdéskört alkotnak már azóta, hogy az Elsőfokú Bíróság 1997-ben úgy határozott (1), hogy a közszolgáltatási feladatokat ellátó vállalatoknak nyújtott ellentételezést állami támogatásnak kell tekinteni. Mindaddig az volt az általánosan elfogadott konszenzus, hogy az ÁGÉSZ-szekkel kapcsolatos, szigorúbb kötelezettségekből fakadó többletköltségek ellentételezése semmiféle előnyt nem jelent. A Bíróság 2001-ben megváltoztatta az álláspontját (2), és úgy vélte, hogy az ellentételezést csak akkor szabad állami támogatásnak tekinteni, ha ez túllépi a kijelölt szolgáltatóra háruló többletköltségeket. Végül a 2003. évi Altmark-ítélet (3) megfogalmazta azt a kritériumot, hogy minden ellentételezési rendszernek az állami támogatásokról szóló szabályok hatókörén kívül kell esnie.

2.4.

Az Európai Bizottság állapítja meg az ÁGÉSZ állami támogatási szabályokkal való kompatibilitását, szorosan követve a három bevezető Altmark-kritériumot. Ehhez a következőkre van szükség:

2.5.

Az Európai Bizottság 2005-ben elfogadta a „Monti-Kroes-csomagot”, amelyet 2011-ben frissítettek (az „Almunia-csomag”) az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozásának legfontosabb szabályaival: a csomagban szerepel egy európai bizottsági közlemény (4) (a továbbiakban „a keretszabály”), amely meghatározza az ÁGÉSZ-ekre vonatkozó kompatibilitási szabályokat, és egy bizottsági határozat (5), amely mentesíti a bejelentési rendszerek alól azokat, amelyek kisebb valószínűséggel torzítják a versenyt a korlátozott finanszírozás miatt (a határozat 2. cikke (1) bekezdésének (a) pontja 15 millió euróban állapítja meg az éves küszöböt), vagy azért, mert társadalmi szükségleteket kielégítő tevékenységekre irányulnak (azaz: kórházak; egészségügy és tartós ápolás-gondozás; gyermekgondozás; munkaerőpiaci hozzáférés és reintegráció; szociális lakhatás; sérülékeny társadalmi csoportok gondozása és társadalmi befogadása; és alacsony utasforgalmú szigetek, repülőterek és kikötők tengeri összeköttetései). Az Európai Bizottság bejelentette, hogy tervezi ezeknek a szabályoknak a felülvizsgálatát a hatálybalépést követő öt év eltelte után.

2.6.

Európai programjának részeként az EGSZB-nek az a célkitűzése ezzel a saját kezdeményezésű véleménnyel, hogy az ÁGÉSZ-csomag végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok részletes áttekintésével hozzájáruljon a közelgő európai bizottsági felülvizsgálathoz. Ebből a célból az EGSZB tanulmányt készíttetett az ÁGÉSZ-szabályok állami ellentételezéssel kapcsolatos alkalmazásáról („Az Európai Bizottság általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtására adott állami támogatásokról szóló határozatának végrehajtásával kapcsolatban készült tagállami jelentések vizsgálata”).

2.7.

Az ÁGÉSZ-ellentételezések ritkán érintik a versenyt, mivel azokat a többletköltségeket fedezik, amelyek a közszolgáltatás nyújtása során a kijelölt szolgáltatók számára felmerülnek. Így tehát az állami támogatásokkal kapcsolatos bejelentések terhének előírása túlbuzgó lépésnek tűnik, és ez csak azokban az esetekben indokolt, ha a többi résztvevő egyébként vitathatatlan kárt szenvedhet. Ezzel ellentétben a piaci feltételeket súlyosan aláásó magatartás, például harmadik országokból származó dömping, vagy az indokolt szintnél alacsonyabb rögzített árak alkalmazása esetén a közösségi fellépés kiegyensúlyozatlan. Így tehát a határozat hatókörének kiterjesztése, amely mentesíti az ÁGÉSZ-t a bejelentési kötelezettség alól, fokozott jogbiztonsággal és a végrehajtási szabályok nagyobb rugalmasságával párosítva nélkülözhetetlennek tűnik, ha gondoskodni akarunk arról, hogy a Szerződés rendelkezései elősegítsék ezen alapvető szolgáltatások megfelelő módon történő teljesítését.

3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a csomag megfelelő egyensúlyt teremt az ÁGÉSZ-ek elősegítésének és támogatásának szükségessége, valamint a verseny lehetséges torzulásainak megelőzésére irányuló célkitűzés között. A bejelentés alóli mentesség csökkenti az adminisztrációs költségeket és azt a bonyolultságot, amellyel ezeknek a hatóságoknak egyébként szembe kellene nézniük, különösen helyi szinten. Mivel azokra az ÁGÉSZ-ekre, amelyek a határozat alapján nem jogosultak, szigorúbb szabályok vonatkoznak, csak a verseny szempontjából különleges aggályokat felvető eseteknek nem kell annak hatálya alá tartozniuk, azzal a céllal összhangban, hogy az erőforrásokat az Unió szintjén az állami támogatások vizsgálatára összpontosítsuk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az Európai Bizottság az általa megvizsgált ÁGÉSZ-rendszerek túlnyomó többségét törli. A 2012. évi határozat és a keretszabály bevezetése óta csak három ÁGÉSZ-eset vezetett részletes vizsgálati eljáráshoz az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése alapján. Két eset a postai szolgáltatásokra vonatkozott (SA.35608. számú állami támogatás a Görög Posta (ELTA) számára, SA.37977. számú állami támogatás a Spanyol Posta számára), egy másik pedig egy kórházi rendszerre (SA.19864. számú állami támogatás a brüsszeli régióban működő IRIS-kórházak finanszírozásához), egy bírósági ítélet alapján, amely megsemmisítette az Európai Bizottság egyik elszámolási határozatát, ugyanis a bonyolultsága miatt hivatalos vizsgálatra volt szükség. Az Európai Bizottság által megvizsgált összes esetben kulcsszerepet játszanak a versenytársak által benyújtott panaszok, és ez gondoskodik a határozat teljes betartásáról, az ÁGÉSZ-rendszerek szisztematikus bejelentésének szükségessége nélkül. Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat és az Európai Bizottság gyakorlata elegendő iránymutatással szolgál az érintettek számára annak felméréséhez, hogy képesek-e biztonságosan alkalmazni a határozatot a teljes bizonyosság elérése érdekében, az ÁGÉSZ-rendszerek bejelentésének szükségessége nélkül. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság szüntesse meg a mentességi küszöböt és az összes ÁGÉSZ-t illessze be a határozatba, az éves kompenzációs összegtől függetlenül, az utasszállítás ellentételezési rendszereinek példáját követve (6).

3.2.

A küszöbnek az érintett támogatások volumene szerint történő meghatározása és ezen keresztül a bejelentés kiváltása fontos lehet az uniós szintű vizsgálatoknál, különösen azokban az esetekben, amikor a támogatás megadása nem átlátható módozatokat érint, ilyenek például az adókedvezmények, a felelősség alóli mentesítések, a kedvezményes kamatozású kölcsönök és az állami garanciák. Ezenkívül a határozat úgy rendelkezik, hogy bizonyos tevékenységek versenyjogi szempontok miatti vizsgálatot tehetnek szükségessé, és így lehetővé teszi kötelező bejelentés előírását az ilyen esetek kezeléséhez. Mindenesetre a határozat 2. cikke (1) bekezdésének (a) pontjában jelenleg szereplő küszöb ilyen rendkívül alacsony szinten tartása túlzottan megterhelő a hatóságok számára, és semmiféle látható előnyt nem kínál a verseny kikényszerítéséhez. Ezért az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a bejelentési követelményt korlátozza a támogatás olyan formáira vagy azokra a konkrét tevékenységekre, amelyekben a potenciális torzulások szorosabb felügyeletet indokolhatnak az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében.

3.3.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a határozat hatóköre kiszélesítésének lehetőségét a támogatható szolgáltatások bevonása céljából, hogy javítsuk az emberek tudását és szakképzettségét, és így segítséget nyújtsunk nekik munkaerőpiaci kilátásaik javításához. Ezenkívül tisztázni kell a magánbefektetéseket érintő homályos pontokat, ahol a további iránymutatás örvendetes lenne.

3.4.

A határozatnak gondoskodnia kell a magasabb szintű közösségi jogszabályokkal való teljes kompatibilitásról, és kerülnie kell a regionális és a helyi hatóságok szükségtelen megterhelését. Különösen a 8. cikk megköveteli, hogy a tagállamok a megbízási időszak során és az időszak vége után még legalább tíz évig megőrizzék az összes olyan információt, amely szükséges a megadott ellentételezés kompatibilitásának megállapításához. Ez a szabály ellentétes az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet 17. cikkével, amely úgy rendelkezik, hogy egy tízéves időszak lejárta után már semmilyen kiutalt támogatást nem lehet visszafizettetni, így az Európai Bizottság nem is vonja ezeket összeegyeztethetőségi vizsgálat alá, ahogyan ezt a szokásos gyakorlat mutatja. Az információk tíz évnél hosszabb ideig történő megőrzése, amelynek semmiféle célja nincs az állami támogatások ellenőrzése szempontjából, szükségtelen terhet helyez a hatóságokra, és sérti az arányosság és a megfelelő közigazgatás Szerződésbe foglalt elvét.

3.5.

A határozat 2. cikkének (2) bekezdése a legfeljebb tíz évre szóló megbízásokra vonatkozik, azoknak az ÁGÉSZ-eknek a kivételével, amelyek jelentős beruházásokat igényelnek, és amelyek hosszabb időszakot tehetnek indokolttá. Jóllehet az Európai Bizottságnak a keretszabály alapján alkalmazott gyakorlata általában úgy értelmezi ezt a szabályt, mint amely megakadályozza az említett határidőt meghaladó megbízásokat, a határozat megszövegezéséből az is következhet, hogy azok a vállalkozások, amelyek ennél hosszabb időn keresztül nyújtanak közszolgáltatásokat, nem tartoznak a határozat hatálya alá. Ezért az EGSZB kéri az Európai Bizottságtól annak tisztázását, hogy a megbízások határideje nem gyakorolhat semmiféle lényeges hatást azok megújítására vagy meghosszabbítására, vagy a közszolgálati feladatot ellátó szolgáltatók jogosultságára. Ez egy különösen érzékeny természetű kérdés az állami tulajdonban álló és a hatóságaiktól megbízást elnyerő szolgáltatók esetében, mivel ezeknek kizárólagos célja a kérdéses közszolgáltatás nyújtása.

3.6.

Az 5. cikk (5), (7) és (8) bekezdésének, amelyek az észszerű nyereséget szabályozzák, meg kell határozniuk egy könnyen elérhető módszert ennek kiszámításához. A jelenlegi megközelítés, hasonlóan a keretszabályban szereplő módszerhez, olyan módszereket tartalmaz, mint a belső megtérülési ráta, amely túlságosan bonyolultnak bizonyult a helyi ÁGÉSZ-ek számára, és ezért eltántorítja őket attól, hogy használják ezeket az ellentételezés kiszámításához. A jövedelmezőségi referenciaértékek meghatározásához költséges tanácsadási szolgáltatásokat kell igénybe venni, amelyek a legtöbb ÁGÉSZ számára elérhetetlenek. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságtól ennek a kérdésnek a tisztázását, mivel az Európai Bizottság gyakorlata támogatja a kapcsolódó ágazatok jövedelmezőségével történő közvetlen összehasonlítást, a rendelkezésre álló, széles körben reprezentatívnak elismert hivatalos vagy magánjellegű adatforrások alapján.

3.7.

Az 5. cikk (6) bekezdésében figyelembe vesznek hatékonysági ösztönzőket, jóllehet ezekről semmiféle meghatározás nem létezik, ezért további tisztázást igényelnek, különösen a termelési hatékonyságból származó előnyöknek a vállalatok, a tagállamok és/vagy a felhasználók közötti megosztására vonatkozó követelmény kezelése tekintetében. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság oszlassa el az ezen követelmény értelmezésével kapcsolatos összes kétséget.

3.8.

A határozat 6. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a túlzott ellentételezésnek ki kell váltania a paraméterek jövőre vonatkozó frissítését. Az éves átlagos összeg 10 %-át meg nem haladó ellentételezés ennek ellenére átvihető a következő időszakra. A teljes körű konzisztencia amellett szólna, hogy ez utóbbi esetben nem kell frissíteni a paramétereket az újraértékelés elkerülése érdekében, amely jogi bizonytalanságot vonna maga után a kijelölt szolgáltatókra nézve olyan esetekben, amelyek nem érintik a versenyt. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság gondoskodjon rugalmasabb megközelítési módról az éves átlagos ellentételezés 10 %-át meg nem haladó kisebb túllépések tekintetében, hogy azok mentesüljenek a paraméterek frissítésének kötelezettsége alól.

3.9.

El kell kerülni a helyi és a regionális hatóságok, és ezen keresztül az ezeken a szinteken nyújtott általános gazdasági érdekű szolgáltatások mindennemű hátrányos megkülönböztetését. Jelenleg a helyi és a regionális hatóságoknak a tagállami hivatalos csatornán keresztül kell benyújtaniuk kérdéseiket, válaszaikat és kételyeiket, mivel csak a tagállamok folytathatnak hivatalos párbeszédet az Európai Bizottsággal az állami támogatások nyújtásáról. Így tehát a helyi és a regionális hatóságok által kiadott információkat, amelyekről tájékoztatni akarják az Európai Bizottságot, az érintett tagállamnak kell kezelnie. Ezért az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre jobban strukturált párbeszédet a helyi és a regionális hatóságokkal az állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásokról és kérdésekről. Az állami támogatásokról szóló szabályokat és követelményeket a regionális és helyi hatóságok különleges szükségleteihez és a rendelkezésükre álló eszközökhöz is hozzá kell igazítani, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon a méltányos és egyenlő bánásmód.

4.1.

A keretszabály részletesen meghatározza a kompatibilitás biztosításának különféle követelményeit, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikkének (2) bekezdése, valamint az azt értelmező ítélkezési gyakorlat szerint. Miközben átfogó módon kifejti az Európai Bizottság által alkalmazott kritériumokat, gyakran túlzottan óvatos magatartást tanúsít, amivel szükségtelen problémákat okoz és bizonyos mértékű jogi bizonytalanságot hoz létre. Az Európai Bizottság gyakorlata azt mutatja, hogy ezeket a bizonytalanságokat sok területen sikerült leküzdeni a keretszabály pragmatikus értelmezésének gyakorlatával. Az ezen megoldásokra történő konkrét hivatkozások növelnék a jogbiztonságot és hatékonyan megerősítenék az egyenlő bánásmódot, miközben fenntartanák azt az alapelvet, hogy az egyes eseteket a saját érdemeik szerint kell megítélni. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság pontosabban határozza meg a követelmények kielégítésének a gyakorlatban már ma is széles körben alkalmazott alternatív lehetőségeit. Ez a tisztázás sok kételyt eloszlatna, amelyekkel a hatóságoknak és a szolgáltatóknak ma szembe kell nézniük.

4.2.

A Szerződés értelmében a közszolgálati feladatok ellátásának átruházása és meghatározása a tagállamok alapvető hatáskörébe tartozik. Így tehát a keretszabály 13. pontjában szereplő, azon feltételekre vonatkozó utalások, amelyeket az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak és a szolgáltatóknak teljesíteniük kell, csak hasznos útmutatásként szolgálnak. Ezeknek a hivatkozásoknak a beillesztése azonban jogi aggályokat vethet fel a tagállami jogkörök potenciális korlátozásai tekintetében. Ugyanis a közérdek alapján a tagállamok dönthetnek „a jó minőség, magas fokú biztonság, megfizethetőség, egyenlő bánásmód, az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok előmozdítása” normáiról, amelyeknek az egyes nélkülözhetetlen szolgáltatásoknak meg kell felelniük, a lefedett piactól és a rájuk bízott feladatoktól függetlenül. A tagállamok ennek megfelelően arról is jogosultak dönteni, hogy ezeknek a szabványoknak a biztosításához szükség van-e ÁGÉSZ-ekre/közszolgáltatásra. Jóllehet a piaci feltételek rendkívüli mértékben relevánsak, mégsem bírálhatják felül és nem kurtíthatják meg a hatóságok képességeit a közérdek védelmének területén. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság ebből a szempontból arra korlátozza tevékenységét, hogy hivatkozik saját iránymutató közleményére, amely az Európai Bizottság értékelési hatáskörét a nyilvánvaló hibák potenciális meglétének ellenőrzésére korlátozza, ami végeredményben az Európai Bíróság jogkörébe tartozik.

4.3.

A keretszabály 14. pontja indokolatlan feltételekhez köti a tagállamok hatáskör-átruházási jogkörét annak megkövetelésével, hogy folytassanak nyilvános konzultációkat a felhasználók és a szolgáltatók érdekeinek figyelembevétele érdekében, és így beavatkoznak olyan nemzeti hatáskörökbe, amelyek az Európai Bizottság illetékességi területén kívül esnek. Miközben a hatóságok mindig megfelelő módon figyelembe veszik az érintettek érdekeit, arra kötelezni őket, hogy indokolják meg a feladatátruházás szükségességét, folytassanak le nyilvános konzultációkat, vagy hogy vezessenek be alternatív eszközöket, nehezen egyeztethető össze a Szerződés rendelkezéseivel és alapelveivel. Az Európai Bizottság gyakorlata azt mutatja, hogy csak korlátozottan veszi figyelembe ezt a szabályt, különösen akkor, ha a tagállamok akadályokba ütköznek ennek végrehajtása során. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság fogalmazza át ezt a pontot azon kötelező előírások elkerülése érdekében, amelyek beleavatkozhatnak a tagállami jogalkotási eljárásokba és ezáltal indokolatlan problémákat idézhetnek elő.

4.4.

A keretszabály 19. pontjában szereplő követelmény, amely szerint a megbízásoknak meg kell felelniük az Unió közbeszerzési szabályainak, nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a másodlagos jog ezen a területen alapos felülvizsgálaton esett át a 2014. évi közbeszerzési csomagot követően. Az 1. cikk (2) bekezdése értelmében a közbeszerzési irányelv csak az ajánlatkérő szervek általi beszerzésekre vonatkozik, és nem írhat elő kötelező rendszert az ÁGÉSZ-ekre nézve, mivel azok egy vállalkozás által a hatóság nevében elvégzett feladatokra vonatkoznak. Így tehát a közbeszerzési jog bármely követelménye ellentétes lenne a vonatkozó irányelvvel. A 2014. évi közbeszerzési csomag emellett első ízben szabályozza a koncessziók kérdését. De rendkívül félrevezető lenne azt a következtetést levonni, hogy az ÁGÉSZ-ek ezen rendszer alá tartoznak: a koncessziók azt vonják maguk után, hogy a vállalkozásokra hárul minden kockázat az odaítélés után, éles ellentétben az ÁGÉSZ-ekkel, ahol a hatóságok fedezik a szolgáltatás működtetése során felmerülő többletköltségeket és ilyen módon minimumra csökkentik a kockázatot. Ez a rendszer csak akkor alkalmazható, ha a hatóságok úgy döntenek, hogy koncessziós alapon kezelik az ÁGÉSZ-eket, de ezekben az esetekben nincs támogatás, mert a kijelölt szolgáltató viseli az összes kockázatot. Így sem a közbeszerzési, sem pedig a koncessziós szabályok nem vonatkoznának az ÁGÉSZ-ekre. Jogi nyelven fogalmazva: a keretszabály csak felszólíthatja a tagállamokat arra, hogy a szolgáltatók – és különösen a magánszolgáltatók – kiválasztása során adott esetben alkalmazzák az átláthatóság és az egyenlő bánásmód alapelvét, de ehhez a felhíváshoz nem kapcsolódhat jogi kötelezettség. Ezért az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozza át a keretszabály 19. pontját, és ebben megfelelő módon vegye figyelembe a közbeszerzésekre és a koncessziókra vonatkozó új jogi előírásokat.

4.5.

Jóllehet a keretszabály 22. pontja úgy rendelkezik, hogy az ellentételezés a várt vagy a ténylegesen felmerülő költségekre és bevételekre épülhet, az Európai Bizottság gyakorlata túl gyakran megköveteli az ellentételezés összegének előzetes megállapítását. Az ilyen számítási módszer, amely megakadályozza, hogy a hatóságok utólag állapítsák meg az ellentételezés összegét a tényleges nettó költségek alapján, indokolatlan beavatkozásnak tűnik, ami megoldhatatlan problémákhoz vezethet, mivel ha az előzetesen megállapított összegek nem fedezik a nettó költségeket, akkor a szolgáltató rendszeres alulfinanszírozással szembesülhet. Továbbá ha a hatóság további támogatást nyújt ennek a hiánynak az áthidalására, akkor elvben potenciális bírságokkal számolhat, mert megsérti a felhatalmazó határozatban lefektetett feltételeket. Az Európai Bizottság gyakorlata általában figyelmen kívül hagyja ezt a következetlenséget, azoknak az eseteknek a kivételével, amikor egy igényjogosult felveti ezt a kérdést. Jóllehet helyénvalónak tűnik előzetesen meghatározni az ellentételezés kiszámításának módját, az ebből következő, becslésszerű összegeknek semmiféle kötelező jellegük nem lehet. A nettó költségeket csak akkor lehet kiszámítani és csak akkor kerülhet sor a megfelelő ellentételezésre, miután már rendelkezésre állnak az éves eredmények. Ezért az EGSZB felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a második Altmark-kritériummal való teljes konzisztenciáról és annak teljes betartásáról azáltal, hogy az előzetes módszereket összekapcsolja a nettó költségek utólagos kiszámításának teljes körű alkalmazásával, kivéve akkor, ha a hatóság előnyben részesíti a megbízás időpontjában kifizetett egyösszegű ellentételezés megállapítását.

4.6.

Az ellentételezés kiszámítására alkalmazott nettó elkerülhető költség módszere arra a feltételezésre épül, hogy közszolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségek hiányában a kijelölt szolgáltató ronthatja tevékenységeinek színvonalát a bevételek maximalizálása érdekében. A hagyományos nettó elkerülhető költség (NAC) módszer azt jelentené, hogy a szolgáltató megszünteti az összes veszteséges tevékenységét. Az ezen állami támogatás nélküli forgatókönyv, valamint a szolgáltató által ténylegesen elért eredmények közötti különbség határozza meg az ellentételezés összegét. Az Európai Bizottság a közelmúltban támogatta a jövedelmezőségi költség (PC) megközelítési módot, ahol az állami támogatás nélküli forgatókönyvben megszüntetnék azokat a tevékenységeket, amelyek miatt a vállalkozás nem tudja maximalizálni az eredményeit. Így az ellentételezés nemcsak az ÁGÉSZ többletköltségeit fedezi, hanem a kevésbé hatékony tevékenységek költségeit is, még akkor is, ha egyébként nyereségesek. Az ellentételezési kifizetések megnyirbálása érdekében az Európai Bizottság megköveteli, hogy a vállalkozó által élvezett piaci és nem anyagi előnyöket vonják le az ellentételezésből. A jövedelmezőségi költség megközelítés előnyben részesítése tényleges eltérésekhez vezet egy közös alapelv végrehajtása során, így tehát veszélyezteti a jogbiztonságot. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság mindkét megközelítési módot hagyja jóvá, és nyújtson további iránymutatásokat ezekről a keretszabályban, mivel ez jelenleg szinte semmiféle utalást nem tartalmaz az állami támogatás nélküli releváns alternatív forgatókönyvek létrehozásáról.

4.7.

A költségfelosztási módszer tűnik a legmegfelelőbbnek a legtöbb ÁGÉSZ esetében, mivel a számítás a közszolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének költségei, valamint a kapcsolódó bevételek közötti különbségre épül. Ennek ellenére azoknak a tagállamoknak, amelyek használni akarják ezt a módszert, meg kell indokolniuk, miért vetik el a nettó elkerülhető költség (NAC) módszert, amelyet egyébként kötelezőnek tekintenek. Mivel a NAC módszer összetett és költséges elemzéssel jár együtt, és gyakran külső tanácsadási szolgáltatásokat kell igény bevenni, az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság ismerje el teljes mértékben érvényesként a költségfelosztási módszert a nettó elkerülhető költség módszerrel egyenlő alapon, kivéve az olyan speciális tevékenységek esetében, mint a postai szolgáltatások, ahol a harmadik postai irányelvnek megfelelően ez a módszer maradna kötelező.

4.8.

A keretszabály bevételekkel foglalkozó 32. pontja helyesen tartalmazza a speciális vagy kizárólagos jogok alkalmazásával termelt túlzott nyereséget. Ám a közelmúlt gyakorlatában ez magában foglalta az egyetemes szolgáltatásból szerzett nyereséget, még akkor is, ha nem ezeknek a jogoknak a gyakorlásából származott, és ez félrevezető értékelésekhez vezetett. Hangsúlyoznunk kell, hogy az egyetemes lefedettség hátránnyal is jár, mivel a kijelölt szolgáltató köteles szolgáltatást nyújtani adott területen, a felmerülő költségektől függetlenül. Így tehát, ha a szolgáltatónak a jövedelmezőség szempontjai alapján kell nyújtania a szolgáltatást, akkor megsértik a Szerződés alapelveit, ha ebből a többletből kötelező jelleggel finanszírozni kell más, veszteséges közszolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségeket. Ezért az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság tisztázza ezt a pontot és különböztesse meg az előnnyel járó speciális vagy kizárólagos jogokat, amelyeknek nyereségét figyelembe kell venni a közszolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségek finanszírozásában és az egyetemes lefedettséget, amely a kijelölt szolgáltató számára hátrányokkal is jár.

4.9.

A keretszabályban említett észszerű nyereség felvet bizonyos kérdéseket, amelyek további tisztázásra szorulnak. Jóllehet a keretszabály támogatja a belső megtérülési ráta használatát, mégis elismeri ezen módszer alkalmazásának elkerülhetetlen bonyolultságát. Tehát a gyakorlatban az Európai Bizottság összehasonlítja az azonos vagy a kapcsolódó ágazatokban tevékenykedő vállalatokat, amelyek szabványos jövedelmezőségi kritériumokat használnak, például a ROE-t vagy a ROS-t. Ám a biztonság ebben a kérdésben tapasztalható hiánya mégis gyakran eltérő eredményekhez vezet. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság ismerje el az összes szabványos és jól megalapozott jövedelmezőségi kritériumot, ahelyett hogy bármelyiknek a használatát kötelezően előírná. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy még jobban pontosítsa a jövedelmezőségi szabványokat és engedélyezze különféle szabványok használatát ahelyett, hogy egyetlen konkrét szabványt írnának elő a tagállamok számára.

4.10.

A keretszabály 39–46. pontjában szereplő hatékonysági követelmény komoly akadálynak bizonyult az érintettek és a hatóságok számára egyaránt. Miközben a keretszabály semmiféle támpontot nem kínál a hatékonysági ösztönzők kiszámítási módjára vonatkozóan, az Európai Bizottság gyakorlata nagyon eltérő felméréseket is lehetővé tesz, és ezzel veszélyezteti a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód alapelvét. Az EGSZB ezért kéri, hogy az Európai Bizottság pontosítsa tovább az ezen ösztönzők alternatív kiszámítási módjait, amelyeknek használata nem lehet kötelező azok bonyolultsága miatt.

13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/52

1.1.

A személyek mobilitásának és az áruszállításnak a digitalizációja és robotizációja számos potenciális előnyt biztosít a társadalom számára, például fokozott akadálymentességet és kényelmet az utasoknak, logisztikai hatékonyságot és termelékenységet, a forgalom biztonságának a javulását és kevesebb kibocsátást. Ugyanakkor aggályok merültek fel a biztonsággal, a magánélettel, a munkával és a környezettel kapcsolatosan.

1.2.

Noha a technológia végtelen lehetőségeket kínál, a fejlesztés nem hagyatkozhat pusztán a technológiára, hanem hozzáadott értéket kell teremtenie a társadalom számára. Politikai vitára van tehát szükség, és emellett a közlekedéstervezési folyamatokba megfelelően be kell vonni a civil társadalmat.

1.3.

A digitális közlekedés megvalósításához megoldásokat kell találni a meglévő szűk keresztmetszetekre, illetve a teljes TEN-T hálózatban integrált beruházásokra van szükség a közlekedési, energetikai és távközlési rendszereket illetően, ideértve az 5G kifejlesztését is. Az olyan uniós finanszírozási eszközöknek, mint amilyen az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az Európai Stratégiai Beruházási Alap és a Horizont 2020 keretprogram, támogatniuk kell ezeket a törekvéseket.

1.4.

A közlekedés digitalizációja és robotizációja új üzleti lehetőségeket teremt a gyártó és a szolgáltató iparágakban – a kkv-k számára is –, az EU számára pedig versenyelőnyt biztosító terület lehet. Az EGSZB ennek érdekében ösztönző és támogató üzleti környezet megteremtését kéri: nyitottságot szorgalmaz az új üzleti modellek irányába, és azt kéri, hogy fejlesszék még jobban az európai digitális platformokat.

1.5.

A közlekedés digitalizációja és robotizációja mélyreható változásokkal jár majd a munka jellegét és a szükséges készségeket illetően. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell ezekkel a strukturális változásokkal, mégpedig úgy, hogy megerősítjük a tisztességes és gördülékeny átmenetet, kezeljük a készséghiányt és megfelelően nyomon követjük az előrelépéseket. A szociális párbeszéd, továbbá a munkavállalók tájékoztatása és a velük való konzultáció kulcsfontosságú az átmenet folyamatában. A tagállamoknak – az új készségek iránti kereslet kielégítése érdekében – oktatási rendszereiket is ki kell igazítaniuk.

1.6.

A közlekedés digitalizációjához és robotizációjához fontos az adatok megfelelő rendelkezésre állása, hozzáférhetősége és szabad áramlása. Ugyanakkor gondoskodni kell a megfelelő adatvédelemről is. A kiberbiztonsági képességek fokozása és a felelősségi problémák kezelése szintén szükséges az új fejleményekre való reagáláshoz.

1.7.

Az EGSZB hangsúlyozza a digitális közlekedés intermodális jellegét, amely az uniós közlekedési stratégia alapköve. Más szakpolitikai területekhez – konkrétan a digitális egységes piaccal, az energiával, az ipari fejlesztésekkel, az innovációval és a készségekkel kapcsolatos területekhez – is szorosan kapcsolódik. Mivel az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésével kapcsolatos célok és követelmények a digitális közlekedés fejlesztésének egyik fő mozgatórugóját jelentik, szoros kapcsolat áll fenn a környezeti fenntarthatóság kérdéskörével is.

2.1.

A digitalizáció a gazdaság és a társadalom valamennyi területére kiterjed; ezek közül gyakran emelik ki példa gyanánt a közlekedést. Ez a saját kezdeményezésű vélemény a közlekedés digitalizációjának és robotizációjának fejleményeit és következményeit kívánja megvizsgálni a társadalom egésze, azaz a vállalkozások, a munkavállalók, a fogyasztók és általánosságban a polgárok szempontjából, továbbá az EGSZB azzal kapcsolatos nézeteit fogalmazza meg, hogy ezek a fejlemények hogyan vehetők figyelembe az uniós döntéshozatalban ahhoz, hogy megfelelően ki lehessen használni a lehetőségeket és kezelni a kockázatokat.

2.2.

Már most is sok minden folyamatban van a piacokon, továbbá a különböző szakpolitikai területeken – nemzeti és uniós szinten is. Az EGSZB is foglalkozott már ezzel a témával, például az autóipar jövőjéről (1), az együttműködő, intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiájáról (2), valamint a mesterséges intelligenciáról (3) szóló véleményében.

2.3.

A közlekedés digitalizációja különféle formákat ölt. A gépjárművek, a légi járművek és a hajók már jelenleg is sokféle módon alkalmaznak digitális információkat, többek között a személygépjármű-vezetést, a vasúti járművek forgalomirányítását, a légi közlekedést és a hajók üzemeltetését támogató technológiák és szolgáltatások keretében. Az utasokkal és az árukkal kapcsolatos információk digitalizációja is a mindennapi alkalmazás egy másik területe. Harmadrészt pedig elterjedt a robotok alkalmazása a teherlogisztika területén, a terminálműveletekben.

2.4.

A további automatizáció és a robotizáció új távlatokat nyit az áru- és az utasszállítás, valamint a nyomon követés és a felügyelet különböző formái előtt. A virtuális robotok, vagyis a szoftverrobotok e területen kulcsszerepet játszanak, mivel lehetővé teszik a különféle információs rendszerek kibővített használatát és összekapcsolását, lehetővé téve, hogy egyetlen interoperábilis egységként működjenek.

2.5.

A közlekedés automatizációja a szállítási eszközöknek a személyekkel, továbbá az infrastruktúrával és más külső rendszerekkel való interakciójával kapcsolatos fejlesztésre is kiterjed. E fejlődés utolsó lépcsőjét a vezető és személyzet nélküli gépjárművek, hajók és légtéri rendszerek jelentik, amelyek teljesen önjáróak.

2.6.

Jelenleg számos személygépjármű-gyártó fejleszt és tesztel a gyakorlatban vezető nélküli személygépjárműveket. Sok városban már bevezették a vezető nélküli metrókat, és tesztelik a vezető nélküli autóbuszokat és kamionkonvojokat. Gyors ütemben növekszik a pilóta nélküli repülőgéprendszerek vagy drónok használata, de fejlesztenek már távirányítású és önjáró hajókat is. A járművek, a légi járművek és a hajók mellett újfajta infrastrukturális megoldásokat és forgalomirányítási rendszereket is vizsgálnak.

2.7.

Habár folyamatosan az önjáró és a személyzet nélküli közlekedés irányába haladunk, az alapstruktúrák főszereplői még mindig az emberek. A legérzékelhetőbb következmények akkor derülnek ki, amikor a teljesen önjáró és személyzet nélküli közlekedés megvalósul. Igen eltérőek az előrejelzések arról, hogy ez mikor történik meg. Ugyanakkor fontos felkészülni a jövőre, és idejében meghozni a szükséges döntéseket.

2.8.

A digitalizáció révén az utasok és a közlekedés más felhasználói digitális platformoknak köszönhetően élvezhetik a „mobilitás mint szolgáltatás” újfajta koncepcióját (MaaS).

2.9.

A MaaS koncepció jelenlegi fejlesztésének célja a piaci keresletre való megfelelőbb reagálás, a közlekedési láncok helyfoglalási, vásárlási és fizetési rendszereinek kombinálása, továbbá a menetrendekre, az időjárásra és a forgalmi helyzetre, illetve a rendelkezésre álló közlekedési kapacitásra és megoldásokra vonatkozó, valós idejű információk biztosítása útján. A „mobilitás mint szolgáltatás” tehát a felhasználók digitalizált közlekedési interfésze. Célja ugyanakkor a közlekedési kapacitások felhasználásának optimalizálása.

2.10.

A digitális és az automatizált közlekedés fejlesztéséhez az olyan technológiák gyors fejlődése jelenti a kulcsot, mint a nagy adathalmazok, a felhőalapú számítástechnika, az 5G mobilhálózatok, a szenzorok, a robotika és a mesterséges intelligencia – különösen tanulási kapacitásaiknak, például a gépi tanulásnak és a mély tanulásnak köszönhetően.

2.11.

Nyilvánvaló azonban, hogy nem érhetünk el sikereket, ha az előrelépés során pusztán a technológiára hagyatkozunk. A fejlődésnek ideális esetben társadalmi igényekre kell alapulnia. A polgárok ugyanakkor gyakran nehezen ismerik fel az új fejlesztések kínálta lehetőségeket.

3.1.

A digitális fejlesztés megteremti az intermodalitás feltételeit, és ezáltal hozzájárul a közlekedésben a rendszeralapú megközelítéshez. Ennek köszönhetően a közlekedési rendszer a hagyományos infrastruktúra mellett több új elemmel is gazdagodik.

3.2.

A rendszer alapjai ugyanakkor továbbra is a közutak, a vasutak, a kikötők és a repülőterek. Az említett alapelemek mellett fejlett digitális infrastruktúrára is szükség van, amelynek térképészeti és helymeghatározó rendszerek, különféle adatgeneráló szenzorok, adatfeldolgozó hardverek és szoftverek, továbbá az adatterjesztést szolgáló mobil- és széles sávú kapcsolatok a részei. A digitális infrastruktúrához automatizált közlekedésszervezési és forgalomirányítási rendszerek is tartoznak.

3.3.

Mivel a digitális és a digitalizált infrastruktúrának egyaránt szüksége van villamos energiára, és tekintettel az intelligens villamosenergia-hálózatok és az elektromos járművek közötti interakcióra, a villamosenergia-infrastruktúra is kulcsfontosságú eleme a közlekedési rendszernek. Végül pedig új szolgáltatásokra és infrastruktúrára van szükség a közlekedési információkhoz, illetve a mobilitási szolgáltatások helyfoglalási és fizetési szolgáltatásaihoz való hozzáférés érdekében. A rendszert tehát a fizikai infrastruktúrától a fizikai közlekedési szolgáltatásokig különféle digitális elemek kötik össze.

3.4.

A gyors fejlődés ellenére még mindig különféle szűk keresztmetszetek akadályozzák a digitális közlekedési rendszerek irányába történő előrelépést; ezeket tehát fel kell számolni. Ilyen például az adatok elégtelen rendelkezésre állása és hozzáférhetősége, a gyors internetkapcsolatok hiánya, továbbá a szenzorokkal és a valós idejű helymeghatározással kapcsolatos technikai korlátok.

3.5.

Az EGSZB azt kéri, hogy ruházzanak be olyan technológiába és infrastruktúrába, amely alapul szolgálhat a digitális közlekedéshez. Elsősorban forgalomirányítási és -ellenőrzési rendszerekről van szó: a SESAR („Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatási program) és az ERTMS (Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer) olyan projektek, amelyek már kifejlett stádiumban vannak, de nincs hozzájuk elegendő pénzügyi forrás. A VTMIS (hajóforgalom-irányítási és információs rendszer) és a C-ITS még tovább fejlesztendő. Emellett 5G-s kapcsolatot kell biztosítani a TEN-T törzshálózat mentén. Az olyan uniós finanszírozási eszközöknek, mint amilyen az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az Európai Stratégiai Beruházási Alap és a Horizont 2020 keretprogram, kiemelten kell kezelniük ezeket a projekteket.

3.6.

A digitális rendszerek interoperabilitása a határon átnyúló összeköttetések belföldi és nemzetközi szintű kialakításához is szükséges. Az EU-nak e területen úttörő és normateremtő szerepre kell törekednie.

3.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a digitalizáció nem helyettesíti az alapvető közlekedési infrastruktúrát érintő beruházásokat, bár optimalizálja a meglévő kapacitás felhasználását. Emellett az átmeneti időszakban a részben automatizált és a teljesen önjáró gépjárművek és hajók együtt mozognak, amit a közúti és a tengeri infrastruktúra szempontjából figyelembe kell venni. A drónok alkalmazása miatt a légi közlekedésben is új kihívások merülnek fel.

3.8.

Az EGSZB ösztönzi a drónok közlekedésszervezési rendszereinek és közös szabályainak kialakítását uniós és – az ICAO keretében – nemzetközi szinten. Az IMO-n belül pedig olyan szabályokat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a távirányítású és az önjáró hajózás fejlesztését és bevezetését, a kikötőkben is.

4.1.

A digitalizáció és a robotizáció fokozza a teherszállítás és a logisztika hatékonyságát, termelékenységét és biztonságosságát. Az automatizáció és a robotika, a polgárok mobilitásával kapcsolatos szolgáltatások, a hatékonyabb logisztikai megoldások és a teljes közlekedési rendszer digitalizációja tekintetében új üzleti lehetőségek nyílnak a gyártó és a szolgáltató iparágakban is. Ez egyaránt igaz a nagyvállalatokra és a kis- és középvállalkozásokra, többek között az induló innovatív vállalkozásokra is.

4.2.

Ha figyelembe vesszük, hogy az uniós vállalkozások a digitális közlekedéshez kapcsolódó számos területen vezető szereppel bírnak, ez mindenképpen versenyelőnyt biztosító terület lehet. Mivel a digitális és az önjáró közlekedés fejlesztése terén sok minden alakul az EU-n kívül, az EU-nak fokoznia kell az innováció, az infrastruktúra és az egységes piac megvalósítása terén tett erőfeszítéseit, és ennek érdekében az új működési feltételekhez kell igazítania a jogi keretet.

4.3.

Nyitottságra is szükség van digitális platformokra épülő, újfajta üzleti modellek kifejlesztéséhez és bevezetéséhez. Annak érdekében, hogy európai platformok jöjjenek létre, kedvező és támogató feltételeket kell teremteni, és biztosítani kell, hogy a szabályozási keret egyenlő versenyfeltételeket garantáljon a vállalkozások számára.

4.4.

A közlekedés digitalizációjának és robotizációjának alapja – más ágazatokhoz hasonlóan – elsősorban az adatgazdálkodás. Az adatokat üzleti szempontból a hozzáadott érték megteremtését szolgáló termelési tényezőnek, illetve feldolgozandó és finomítandó nyersanyagnak lehet tekinteni. Ehhez elengedhetetlen az adatok szabad áramlása. Az EGSZB ezért olyan hatékony megoldásokra szólít fel, amelyek kiküszöbölik az adatok hozzáférhetőségével, interoperabilitásával és továbbításával kapcsolatos problémákat, ugyanakkor gondoskodnak az adatok és a magánélet megfelelő védelméről.

4.5.

Az EGSZB szerint fontos valamennyi felhasználó előtt megnyitni a közlekedéssel és az infrastruktúrával kapcsolatos, az állami szektor által generált adathalmazt, és elősegíteni az ezekhez való hozzáférésüket. Emellett a nem személyes – különösen a szenzorok és az intelligens eszközök által generált – adatok kezelését is egyértelműsíteni és szabályozni kell. Az adatok hozzáférhetőségének és újbóli felhasználásának kérdéseit vizsgálva érdemes megjegyezni, hogy általánosságban nem maguk az adatok jelentenek versenyelőnyt, inkább az adatfinomítás eszközei, innovációs erőforrásai és piaci helyzete.

4.6.

A digitális és az önjáró közlekedéssel kapcsolatos tapasztalatok megteremtéséhez és megszerzéséhez elő kell segíteni az új technológiákkal és koncepciókkal való kísérletezést és azok kísérleti bevezetését. Ehhez működő innovációs és üzleti ökorendszerekre, megfelelő kísérleti laboratóriumokra és támogató szabályozási keretre van szükség. Az EGSZB olyan megközelítés elfogadására szólítja fel a hatóságokat, amely a fejlesztést akadályozó, részletes szabályok és követelmények alkalmazása helyett az innovációt ösztönzi.

5.1.

A közlekedés digitalizációjának és robotizációjának a munkára gyakorolt hatásai nyilvánvalóan megegyeznek a más területeken kifejtett hatásokkal. Új koncepciók és eljárások folytán munkahelyek szűnhetnek meg, ugyanakkor új termékek és szolgáltatások új munkahelyeket teremthetnek.

5.2.

A legfontosabb változásokra magában a közlekedési és logisztikai ágazatban kerülhet sor, azonban a foglalkoztatásra gyakorolt hatások a kapcsolódó gyártó ágazatokban, továbbá az ellátási láncokban és a regionális klaszterekben is megfigyelhetők.

5.3.

A személyzet nélküli közlekedés bevezetésével csökkenni fog a közlekedés munkaerő-kereslete. Ugyanezek a következményei a terminálműveletekben a robotok fizikai munkavégzésre történő, egyre elterjedtebb alkalmazásának. Egyes munkahelyek ellenőrzési és nyomonkövetési feladatokkal helyettesíthetők, idővel azonban e feladatok szerepe is csökken. Ugyanakkor más ágazatokban új munkahelyek teremthetők, konkrétan az információs és kommunikációs technológiákhoz, a digitális szolgáltatásokhoz, az elektronikához és a robotikához kapcsolódó ágazatokban. Ráadásul a fizikai munka és a rutinfeladatok csökkenése mellett fokozódik a problémamegoldó és kreatív feladatok jelentősége.

5.4.

A feladatok változása jelentős változással jár a készségek iránti piaci keresletre nézve is. Egyre fokozódik az igény a magasan képzett kiberszakemberek, konkrétan a szoftverfejlesztők iránt. Másrészt egyre nő az igény a robotok alkalmazásához, illetve az ember és robot közötti együttműködésre alapuló rendszerekben való részvételhez kapcsolódó gyakorlati készségek iránt. Növekedni fog továbbá a kompetenciák széles körével rendelkező szakemberek jelentősége.

5.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy – a tisztességes és gördülékeny átmenet biztosítását, a kedvezőtlen szociális hatások csökkentését és a készséghiányra való reagálást célzó stratégiáknak, valamint az előrelépések megfelelő nyomon követésének az ötvözésével – megfelelően foglalkozni kell ezekkel a strukturális változásokkal. A szociális párbeszéd, továbbá a munkavállalók tájékoztatása és a velük való konzultáció kulcsfontosságú az átmenet folyamatában.

5.6.

Azonnali és hosszú távú képzési és oktatási igények egyaránt felmerülnek. A tagállamok meghatározó szereppel bírnak az új készségek iránti keresletre való reagálásban, oktatási rendszereik kiigazítása útján. A bevált módszereket pedig európai szinten meg kell osztani. Erőteljesen kell összpontosítani a természettudományokra, a technológiára, a műszaki tudományokra és a matematikára, figyelembe véve ugyanakkor, hogy az új megoldások létrehozása iránti igény széles körű kompetenciákat tesz szükségessé, amihez bölcsészet- és társadalomtudományi oktatás is szükséges.

6.1.

Úgy tűnik, hogy a polgárok sokszor nincsenek tudatában a digitalizáció és a robotizáció által például a mobilitás akadálymentessége és kényelme szempontjából kínált különféle lehetőségeknek, miközben a biztonságot és a magánélet védelmét érzik a legfőbb problémának. Az érvek és ellenérvek terén több ismeretre és kommunikációra van szükség, helyi szinten pedig, különösen a nagyvárosi térségekben, megfelelően be kell vonni a civil társadalmat a közlekedéstervezési folyamatokba.

6.2.

A fejlett automatizálás – az emberi hibák csökkenésének köszönhetően – nyilvánvalóan fokozza a közlekedésbiztonságot. Ezzel szemben újfajta biztonsági kockázatok merülhetnek fel a szenzorok korlátozott alakfelismerési képessége, az eszközök esetleges meghibásodása, az internetkapcsolat zavarai és újfajta emberi hibák, például a szoftverhibák előfordulása miatt. A nettó hatást azonban egyértelműen pozitívnak értékelhetjük.

6.3.

Mivel a kiberbiztonsággal kapcsolatban egyre több aggály merül fel, ez a közlekedésbiztonság egyik alapvető fontosságú összetevője lesz. A kiberbiztonság kérdése a gépjárművekre, a légi járművekre és a hajókra, továbbá az ezeket támogató, üzemeltető és irányító infrastruktúrára is kiterjed.

6.4.

A személyzet nélküli és az önjáró közlekedés bevezetése és alkalmazása a közlekedési szabályok problémáját is felveti, különösen az etikai vonatkozásúakét. Mivel a közlekedés határon átnyúló tevékenység, a közlekedési szabályokat a belső piacon harmonizálni kell, a további, nemzetközi szintű harmonizáció céljából.

6.5.

A teljesen önjáró közlekedés újfajta felelősségi kérdéseket is felvet. Ez a biztosítási rendszerek alakulásában is tükröződik. A legfőbb kihívást balesetek előfordulása esetén a felelősség ténybeli megállapítása jelenti, tekintettel a digitális rendszerek szerepére és különféle szereplők – konkrétan a gépjárművek gyártói és tulajdonosai, továbbá az infrastruktúra-üzemeltetők – érintettségére. Ehhez nagyobb mennyiségű adat tárolására lehet szükség a baleset körülményeinek a megállapítása érdekében. Az EGSZB kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a lehetséges adatgyűjtési kereteket és követelményeket a felelősség vonatkozásában, szem előtt tartva a magánélet védelmének szempontját is.

6.6.

A magánéletet és a fokozódó adatigényt illetően az embereket aggasztja, ha folyamatosan megfigyelik őket. Az alakfelismerés alkalmazása magánélettel kapcsolatos aggályokat is felvet. A személyes adatok védelmét illetően 2018-tól alkalmazandó az általános adatvédelmi rendelet, amely az egész EU-ban egységes szabálykészletet kíván biztosítani. Az EGSZB korábbi véleményeiben már felhívta a figyelmet a magánélet védelmének és az adatvédelemnek a fontosságára, és hangsúlyozza, hogy adatokat csak a rendszer üzemeltetése céljából szabad felhasználni, azok más célból nem tárolhatók.

7.1.

A közlekedés éghajlati és környezeti hatásai számos tényezőtől függnek. A gépjárművek, a légi járművek és a hajók energiahatékonyságának javítása a kibocsátáscsökkentés egyik fő eszköze. Az energiahatékonyság általában velejárója az üzemeltetési és az irányítási rendszerek automatizálásának.

7.2.

A kibocsátáscsökkentés további kulcsfontosságú eszköze a fosszilis üzemanyagok karbonszegény üzemanyagokkal, villamos energiával vagy hidrogénnel való helyettesítése. Az elektromos járművek alkalmazása és az intelligens villamosenergia-hálózatok kiépítése szorosan, bár külön folyamat keretében kötődik a közlekedés automatizálásához.

7.3.

A forgalom folyamatosságát növelő intézkedések szintén jelentős szereppel bírnak a kibocsátáscsökkentésben. A digitalizáció és az automatizáció lehetővé teszi a gördülékeny közlekedést és a hatékony multimodális közlekedési láncokat. Ez nagyobb hatékonyságot jelent a közlekedés terén, illetve nagyobb energiahatékonyságot, alacsonyabb üzemanyag-fogyasztást és kevesebb kibocsátást. E tekintetben szintén rendkívül fontos a magas színvonalú infrastruktúra és a gördülékeny határátlépés. Emellett a földhasználat-tervezés és a várostervezés is hatással van az igényekre és a forgalom áramlására.

7.4.

A környezeti hatások nem pusztán magához a közlekedéshez kapcsolódnak, hanem a gépjárművek, a légi járművek és a hajók életciklusához is, azok gyártásától szétszerelésükig. A gyártás visszatelepítése és a körforgásos gazdaság megközelítésének alkalmazása szintén hozzájárul az életciklushatások mérséklődéséhez.

7.5.

Az önjáró közlekedés – az utasok nagyobb kényelme miatt – a magántulajdonban lévő személygépjárművek szélesebb körű használatát eredményezheti. Másrészről a közös autóhasználat és a közösségi közlekedés a magántulajdonban lévő autók számának csökkenéséhez kellene hogy vezessen. A mobilitás jövőjében tehát döntő szerepet játszanak a fogyasztói preferenciák. Ezekre pedig hatással lehet, ha olyan, azonnal hozzáférhető utazástervező eszközöket bocsátunk rendelkezésre, amelyek az embereket környezetbarátabb megoldások választására ösztönzik. A fogyasztói magatartás befolyásolásában szerepe lehet a megfelelően ösztönző árképzési politikáknak is.

13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/58

Előadó:

Miguel Ángel CABRA DE LUNA

1.1.

A szociális gazdaság fontos szereplő, amely valamennyi külső dimenzióval rendelkező uniós politika – kül- és biztonságpolitika, kereskedelem- és szomszédságpolitika, valamint az éghajlatváltozással, a fejlesztési együttműködéssel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politika – célkitűzéseinek elérését segíti. Az uniós és tagállami szintű megfelelő szabályozási környezet hiányában azonban az ágazat nem képes kiaknázni a benne rejlő összes lehetőséget, illetve a lehető legnagyobb hatást elérni.

1.2.

A mind fejlett, mind fejlődő harmadik országokkal való együttműködést célzó Partnerségi Eszköz (1) ugyanakkor lehetőséget kínálhat az Európai Unió (EU) szociális gazdaságának a nemzetközivé válásra azzal, hogy ösztönzi a versenyképességet, az innovációt és a kutatást.

1.3.

Az EU – amint azt az EU 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendje és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének elfogadása is tükrözi – kulcsfontosságú szerepet tölt be a szegénység felszámolására irányuló küzdelemben és a gazdasági és társadalmi fejlődés világszinten történő előmozdításában.

1.4.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli, hogy az EU 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendjében a Tanács nagy jelentőséget tulajdonít a szociális gazdaságnak „a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés előmozdításában”, ami új távlatokat nyit a szociális gazdaság külső dimenziójának fellendítéséhez (a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrend 43. pontja). Az EGSZB ugyanakkor sajnálja, hogy a szociális gazdaság nem szerepel az Európai Bizottság fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusra vonatkozó javaslatában.

1.5.

A különböző EU-n kívüli országokban megfigyelhető vállalati sikerekből megállapítható, hogy a szociális gazdaságnak és a hozzá tartozó különféle vállalkozási formáknak Afrika, Amerika és Ázsia széles térségeiben kiemelkedő szerepe van a mindennapi életben és a termelési tevékenységekben, és jelentősen hozzájárul több millió ember élet- és munkakörülményeinek javulásához.

1.6.

A szociális gazdaság említett régiókban jelen lévő különféle vállalkozási formái közül kiemelkedik többek között a szövetkezetek és a biztosító egyesületek vezető szerepe, amelyek nagy számban és aktívan működnek a mezőgazdasági termelés, a finanszírozás és a mikrofinanszírozás, valamint a tisztavízellátás, a lakhatás, a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációja, az informális munkavégzésnek a szociális gazdaság kollektív vállalkozási kezdeményezései révén történő visszaszorítása, a fiatalok munkaerőpiaci integrációja és a nők társadalmi szerepvállalása növelésének területén, amelynek egyre jelentősebb szerepe van a szövetkezetek és a biztosító egyesületek termelési tevékenységében.

1.7.

A szövetkezetek, a kölcsönösségen alapuló egyesületek és a szociális gazdaság más hasonló, szövetkezeti alapú vállalkozásai mellett kiemelkedik az NGO-k (nem kormányzati szervezetek) néven ismert nonprofit szervezetek, egyesületek és alapítványok fontos szerepe is, amelyek a szociális gazdaság szerves részét képezik a szociális fellépés jelentette harmadik szektorban, és szociális ellátási, egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatásokat nyújtanak, továbbá a szociális gazdaság körébe tartozó vállalkozási kezdeményezéseket mozdítanak elő a helyi lakosság körében.

1.8.

Az Európai Bizottság elismerte, hogy a szociális vállalkozások fontos szerepet tölthetnek be a körforgásos gazdaság fejlesztésében, melyhez kulcsfontosságú hozzájárulást (2) nyújthatnak. Európában számos helyes gyakorlat található ezen a területen, ahol a szociális vállalkozások fontos szerepet játszhatnak az európai külső beruházási tervben szereplő afrikai megújulóenergia-beruházások megvalósításában. A szociális vállalkozások nagymértékben kiveszik a részüket a fenntartható gazdasági növekedésből, csökkentve a növekedés káros környezeti hatásait.

1.9.

A hagyományos pénzügyi eszközök – az etikus bankok tevékenységétől eltekintve – nem működőképesek a szociális vállalkozások esetében, amelyek testre szabott eszközöket igényelnek. Az EGSZB ezért sajnálatosnak tartja, hogy a szociális vállalkozásokat – a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában játszott vitathatatlanul fontos szerepük és társadalmi-gazdasági jelenlétük ellenére – a nemzetközivé válást támogató és az EU-n kívüli vállalkozást ösztönző, valamint az uniós fejlesztési együttműködési programok nem említik szisztematikusan a kifejezetten elismert szereplők között. Az európai külső beruházási terv és az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) sem határoz meg konkrét finanszírozási keretet a szociális vállalkozások és szervezetek számára.

1.10.

A Cotonoui Megállapodás megújítása például több mint 100 afrikai, karibi és csendes-óceáni országot (AKCS-államok) és összesen 1,5 milliárd lakost érint majd. A Cotonoui Megállapodás megújítása 2020-ra várható, a tárgyalásoknak pedig legkésőbb 2018 augusztusában kell megkezdődniük. Meglepő, hogy az említett közlemény – amely az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjén és az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiáján alapul – a nem állami szereplők között nem említi a szociális gazdaság szereplőit, amelyek „a civil társadalom, a gazdasági és szociális partnerek, valamint a magánszektor képviselői” általános megnevezés alá vannak besorolva (a közlemény 4.3.3. pontja).

1.11.

A kereskedelmi politika az EU külső tevékenységének egyik pillére. Az EU és a világ más országai vagy régiói között létrejött különböző (kereskedelmi, társulási, gazdasági partnerségi) megállapodásokban – az e megállapodások által létrehozott konzultatív vegyes bizottságokon és belső tanácsadó csoportokon keresztül – a szervezett civil társadalom is részt vesz. Az EGSZB azt javasolja, hogy a megállapodások jelentős részében már egyébként is részt vevő szociális gazdaság jelenléte váljék bevett gyakorlattá, és a szociális gazdaság legyen állandó szereplője minden megállapodásnak.

1.12.

Az EGSZB véleményében (3) foglaltaknak megfelelően mind az EFFA-nak, mind az EBB-nek együtt kell működnie egy, a szociális vállalkozások és szervezetek igényeihez szabott pénzügyi ökoszisztéma kialakításában. Ezenkívül az európai külső beruházási terv technikai segítségnyújtási és fejlesztési együttműködési programjai során a digitális együttműködési platformok ösztönzését is fontolóra kell venni. A digitális gazdaság új cselekvési és fejlődési lehetőségeket kínál a szociális vállalkozások és szervezetek számára. A közösségi gazdaság pedig lehetőséget kínál olyan nonprofit platformok (platform cooperativism) és a szociális gazdaság külső dimenziója számára nagy jelentőséggel bíró tevékenységek kialakítására, mint a közösségi termelés, a közösségi finanszírozás (crowdfunding vagy peer-to-peer lending), az együttműködésen alapuló irányítás, illetve az együttműködésen alapuló tanulás. Az utóbbi esetben a megosztásalapú platformokon keresztül történő tanulás fontos lehetőséget kínálhat a szomszédos államok és a déli országok szociális gazdasági vállalkozóinak helyszíni képzéséhez, és ezáltal erősebb strukturáló humán tőkét biztosíthat ezekben az országokban.

1.13.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoportjának (GECES) arra vonatkozó ajánlását, hogy erősítsék meg a szociális vállalkozások szerepét az EU külső politikájában. Ennek megfelelően az Európai Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) össze kell hangolnia szakpolitikáit és kezdeményezéseit annak érdekében, hogy:

1.14.

Az Európai Bizottságnak és a szociális gazdaság szereplőinek ösztönözniük kell a G20-at és a G7-et, hogy vegyenek részt a szociális gazdaságot támogató olyan egyedi politikák előmozdításában (a G20 integrált vállalkozási keretében foglaltaknak megfelelően), amelyek tükrözik e szervezetek másoktól eltérő értékeit és alapelveit, illetve létjogosultságukat (a GECES 12. ajánlása).

1.15.

A gazdasági diplomácián keresztül támogatni kell a szociális gazdaság szerepét a nemzetközi fórumokban (UNTFSSE, ILGSSE, G20, G7, ILO stb.) és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való együttműködést.

1.16.

Az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy a kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások során a szociális vállalkozásokat ne érje hátrány más vállalatokkal szemben, felszámolva a nem vámjellegű akadályokat, melyek gyakorlatilag e diszkrimináció hátterében állnak.

1.17.

Az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköznek (ENI) és más pénzügyi eszközöknek is szisztematikusan hozzá kell járulniuk a szociális gazdaság ösztönzéséhez, mind a tagjelölt országok csatlakozási tárgyalásai során, mind pedig a kedvezményeket biztosító megállapodásokat élvező más szomszédos országokban.

1.18.

Az Európai Bizottságnak meg kell szilárdítania vezető szerepét mind a nemzetközi együttműködésben, mind pedig a szociális vállalkozások ösztönzésében, és továbbra is ki kell állnia amellett, hogy kulcsfontosságú magánszektorbeli szereplőkként ismerjék el e vállalkozásokat a fenntartható fejlesztési célok elérése szempontjából, illetve az EU külpolitikai menetrendje keretében. Ennek érdekében össze kell hangolni az Európai Bizottság és az EKSZ különböző szervezeti egységeinek tevékenységeit, továbbá közös cselekvési programokat kell kidolgozni a más nemzetközi pénzügyi intézményekkel – így a Világbankkal, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), az Afrikai Fejlesztési Bankkal, az Ázsiai Fejlesztési Bankkal és más magán- és köztulajdonban lévő szervezetetekkel – kialakítandó fejlesztési együttműködésre, többoldalú, többek között helyi beruházási lehetőségek feltárása érdekében, ösztönözve az ilyen jellegű finanszírozási módok működését. A szociális vállalkozásokat és szervezeteket sürgősen, hatékonyan és széles körűen be kell vonni az EU „gazdasági diplomáciájába”. Az Európai Bizottságnak meg kell erősítenie a szociális gazdaság területét érintő együttműködési kapcsolatokat a nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, ILO, OECD stb.).

1.19.

Az Európai Bizottságnak a harmadik országok piacaihoz való hozzáférést célzó kezdeményezésekbe, valamennyi fejlesztési együttműködési programba és a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásába kifejezetten bele kell foglalnia a szociális gazdaság ágazatát mint uniós vállalati szereplőt, és egyedi mutatókat és célkitűzéseket kell meghatároznia a szövetkezetek és a szociális gazdaság más hasonló vállalkozásainak vonatkozásában. Fontos tehát, hogy az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a nem állami szereplők között a szociális gazdaságot is kifejezetten belefoglalja a Cotonoui Megállapodásba, és külön finanszírozási keretet határozzon meg a szociális vállalkozások és szervezetek számára az európai külső beruházási terven és az EFFA-n belül.

1.20.

A fenntartható fejlesztési célok nyomon követésének és felülvizsgálatának javítása érdekében rendszeres jelentést kell készíteni a kormányzatok, valamint más hatóságok és a szociális gazdaság, ezen belül a szövetkezetek közti partnerségi politikákról, mivel ezek a szervezetek létfontosságúak a fenntartható fejlesztési célok teljesítéséhez. Mindemellett a tagállamokat ösztönözni kellene arra, hogy adatokat és statisztikákat készítsenek.

1.21.

Az Európai Bizottságnak elő kellene segítenie, hogy a szociális gazdaság szereplői is részt vegyenek abban az európai és afrikai magánszektorral folytatandó strukturált párbeszédben, melynek kialakítására az afrikai fenntartható vállalatok platformjának keretében törekedni fog.

1.22.

Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell a körforgásos gazdasághoz kapcsolódó szociális vállalkozások kiemelt támogatását, melyek Európában jelentős sikereket mutattak fel, és az Európán kívüli országokban is döntő szerepük lehet a fenntartható növekedésben azzal, hogy számos helyi munkahelyet teremtenek fiatalok és nők számára.

1.23.

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk, hogy a szociális gazdaság reprezentatív – európai, nemzeti és partnerországokbeli – szervezetei, továbbá az országok észak-déli és dél-déli integrációját szolgáló nemzetközi szervezetei is részt vegyenek külső vállalkozási és a fejlesztési együttműködésre irányuló fellépéseikben, és támogatniuk kell az ezzel kapcsolatos tanácsadást és koordinációt. Az EGSZB ismételten sürgeti (4) egy fenntartható fejlődéssel foglalkozó európai civil társadalmi fórum létrehozását, amelynek feladata a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásának előmozdítása és nyomon követése lenne, és amelyben a Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az európai szociális gazdaság reprezentatív szervezetei és a civil társadalom többi szereplője kulcsfontosságú szereplőként venne részt.

1.24.

Az Európai Bizottság technikai segítségnyújtási és fejlesztési programjainak keretében a szociális gazdaság reprezentatív szervezeteire és hálózataira a szomszédos és fejlődő országokban zajló beruházási és együttműködési programok végrehajtásában részt vevő közvetítőkként és stratégiai szereplőkként kell tekinteni, és támogatni kell a kormányokat a szociális vállalkozások és szervezetek számára kedvező intézményi környezet előmozdítása érdekében. A dél-mediterrán térségnek és a Balkánnak mindenképpen prioritást kell élveznie.

1.25.

Az Európai Bizottságnak és az EKSZ-nek a harmadik országokban elő kell mozdítania a szociális vállalkozások különböző kategóriáinak azonosítását és egy olyan megfelelő jogi keret kialakítását, amely lehetővé teszi a szociális gazdasághoz tartozó valamennyi szociális vállalkozás megjelenítését. A folyamat összetettségénél és közép-/hosszú távú jellegénél fogva különös hangsúlyt kell fektetni a szövetkezetekre és a biztosító egyesületekre, amelyek az egész világon megtalálható és meghatározott jogi keretben működő szereplők, amelyek valamennyi termelési ágban meghatározó szerepet játszanak, és a szociális gazdaság egészét ösztönző érték- és irányítási rendszerrel rendelkeznek, így annak gerincének tekinthetők.

1.26.

Az ebben a véleményben megfogalmazott célok elérése érdekében az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy minél előbb teljesítse azt a kötelezettségvállalását, hogy saját szolgálatain belül erősíti a szociális gazdaságra fordított figyelmet és ennek érdekében belső tájékoztatókat küld az érintett főigazgatóságok és a harmadik országokban működő uniós delegációk részére.

2.1.

Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája az EU biztonságát és az Európától keletre és délre, Közép-Afrika irányában elhelyezkedő államok és társadalmak ellenálló képességét növelő beruházásokat tekinti két fő prioritásának. Az említett prioritások és az európai szomszédságpolitika (ENP) végrehajtása során a szociális gazdaság fontos feladatokat láthat el az inkluzív fejlesztési és fenntartható fejlődési folyamatok fellendítése terén.

2.2.

A kelet- és dél-európai országokkal kialakított ENP és annak finanszírozási eszköze, az ENI – az EU által a 2014 és 2020 közötti időszakban előirányzott 15,4 milliárd euróval – kulcselemnek számít az általa lefedett 16 (6 keleti és 10 dél-mediterrán) országgal fenntartott kapcsolatok ösztönzésében.

2.3.

Az európai külső beruházási terv az EFFA-n keresztül 2016 és 2020 között 44–88 milliárd euro összegű beruházást mozdít elő Afrikában és az EU szomszédos országaiban, melynek keretében közigazgatási szervek és magánbefektetők tekintendők a beruházási projektek elfogadható partnereinek.

2.4.

A nemzetközi kereskedelem a versenyképesebb és zöldebb EU megvalósítását célzó új Európa 2020 stratégia egyik pillére. Figyelembe véve, hogy a jövőbeli globális növekedés 90 %-a Európán kívül várható, az Unió által előmozdított szabad kereskedelmi és beruházási megállapodások hozzájárulhatnak az Unió dinamikusabb gazdasági növekedéséhez. Az EU-nak gondoskodnia kellene arról, hogy a kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások során a szociális vállalkozásokat ne érje hátrány más vállalatokkal szemben, felszámolva a nem vámjellegű akadályokat, melyek gyakorlatilag e diszkrimináció hátterében állnak. A szociális gazdaságnak – mind a szomszédos kelet- és dél-európai országokban, mind a világ többi részén – a szóban forgó megállapodások révén elő kell mozdítania vállalkozásai nemzetközivé válását.

2.5.

Az EU fontos szerepet játszik a szegénység elleni küzdelemben és a gazdasági és társadalmi fejlődés világszinten történő ösztönzésében. Az EU és tagállamai által ajánlott hivatalos fejlesztési támogatás összege 2015-re 68 milliárd euróra emelkedett (5), és meghaladja a világ többi donorja által nyújtott fejlesztési támogatás 50 %-át.

2.6.

2015. május 26-i ülésén a Tanács elfogadta a 2015 utáni időszakra vonatkozó új menetrenddel (Új globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után) kapcsolatos uniós álláspontot. Az EU az említett, a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendet megvédte az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptemberi ülésén, ahol elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet. Az említett, a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendben a Tanács kiemeli, hogy „a mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint a szociális gazdaságban működő vállalkozások fontos szerepet töltenek be a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés előmozdításában” (43. pont).

3.1.

A szociális vállalkozások és szervezetek sokféle szereplőt foglalnak magukban, melyek identitásának van egy közös magja: szabad és önkéntes részvételen alapuló szervezetekre jellemző magatartási elvekkel és értékekkel bírnak, demokratikus és részvételen alapuló irányítási rendszerrel működnek, valamint a civil társadalom tagjai hozták őket létre azon elsődleges cél érdekében, hogy a szolidaritás kritériumainak megfelelő választ és megoldást kínáljanak az egyének és társadalmi csoportjaik szükségleteire, nem pedig azért, hogy a tőkebefektetők nyereségszerzését szolgálják (6). Kézzelfogható példaként meg lehet említeni, hogy az UNESCO a német szövetkezeteket elismerte az emberiség szellemi kulturális örökségének részeként.

3.2.

A szakirodalom és a saját elsődleges szereplőik mellett az EU intézményei is jól körülhatárolják a szociális gazdaságot alkotó szereplőket. Ki kell emelni az Európai Parlament szociális gazdaságról szóló 2009. január 25-i állásfoglalását (2008/2250(INI)), az Európai Bizottság Manual for Drawing Up the Satellite Accounts of Companies in the Social Economy: Cooperatives and Mutual Societies [Kézikönyv a szociális vállalkozások szatellitszámláinak elkészítéséről: szövetkezetek és biztosító egyesületek] (2006) című dokumentumát, az EGSZB véleményeit (7) és az EGSZB „A szociális gazdaság az Európai Unióban” című jelentését (8). Valamennyi forrás megegyezik abban, hogy a szociális gazdaság ágazatát olyan, különböző vállalkozások és szervezetek alkotják, amelyek „a tőke helyett az embereket előtérbe helyező szervezetek, amelyek különböző szervezeti formákat ölthetnek, lehetnek például szövetkezetek, biztosító egyesületek, alapítványok és társulások, illetve léteznek újabb formáik is” (Az Európai Unió Tanácsának 2015. december 7-i következtetései – „Az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdítása”) (9).

4.1.

A szociális gazdaság nagyon fontos szerepet tölthet be az EU külső tevékenységében. A szociális gazdaság története nemcsak Európában, hanem számos déli szomszédos országban és Afrika jelentős területein is sikerekben gazdag. Erre mutatott rá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a szövetkezetek támogatásáról szóló, 2002. június 20-i 193. számú ajánlásában, amelyben a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik alappillérének tekinti azokat, és úgy ítéli meg, hogy értékeiknek és irányítási rendszereiknek köszönhetően előmozdítják az egész népesség legteljesebb körű részvételét a fejlődésben, megerősítve a stabilitást, a bizalmat és a társadalmi kohéziót.

4.2.

Az Európai Bizottság és a Tanács számos alkalommal kifejtette a szövetkezeteknek és a szociális gazdaságnak az EU külső tevékenységében betöltött fontos szerepét. Ennek megfelelően az Európai Bizottság 2012. szeptember 12-i közleménye („A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban”) hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek a civil társadalom fontos szereplői, „amelyek különösen aktívak a vállalkozói szellem és a munkahelyteremtés ösztönzésében azáltal, hogy mozgósítják a helyi közösségeket”. A Tanács a maga részéről a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendben fontos szerepet tulajdonít a szociális gazdaságnak a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés előmozdításában (a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrend 43. pontja).

4.3.

Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája az EU biztonságát és az Európától keletre és délre, Közép-Afrika irányában elhelyezkedő államok és társadalmak ellenálló képességét növelő beruházásokat tekinti két fő prioritásának.

4.4.

Az európai szomszédságpolitika kulcsfontosságú szerepet játszik az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájában meghatározott prioritások megvalósításában. A stratégia szerint az Európától keletre és délre, Közép-Afrika felé elhelyezkedő államok és társadalmak ellenálló képességét növelő beruházásokat tekinti a külső tevékenység egyik prioritásának, az európai szomszédságpolitikán belüli és kívüli országok vonatkozásában egyaránt.

4.5.

Az Unió környezetében fekvő államok ellenálló képességének megszilárdítása – amely az EU külső tevékenységének prioritása – kizárólag erős, összetartó és ellenállóképes társadalmak révén valósulhat meg. A szociális gazdaság – amely egyes emberek által az emberek számára létrehozott vállalkozásokon alapul – a civil társadalom élettel teli megnyilvánulása. A szociális vállalkozások olyan, kollektív vállalkozásra irányuló polgári kezdeményezések eredményeként jönnek létre, amelyek gazdasági és társadalmi célokat egyesítenek egy olyan közös projektben, amely felelőssé és döntéshozóvá teszi az embereket a saját sorsukat illetően, és lehetővé teszi számukra, hogy javítsák életkörülményeiket, és bízzanak a jövőben. Amint arra az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája rámutat, ez a legjobb garancia az államok ellenálló képességének megszilárdítására Kelet- és Dél-Európában, továbbá más, az európai szomszédságpolitikán belüli és kívüli országokban. Egyben ez a legjobb biztosíték arra, hogy az EU külső tevékenysége által megvalósítandó öt nagy prioritás közül az első, közös otthonunk, Európa biztonsága fenntartható és hosszú távon sikeres legyen, és hogy ezáltal el lehessen kerülni a radikalizálódási folyamatokat.

4.6.

Végül a szociális gazdaság külső dimenziója rendkívül hasznosnak bizonyulhat jogokat biztosító munkahelyek teremtéséhez azokban az országokban, amelyekben nagy a feketegazdaság aránya, illetve amelyek éppen egy másik gazdasági modellre térnek át. Hasznos szerepet játszhat továbbá a vállalkozások bezárásának elkerülésében azáltal, hogy a szövetkezetek jogi és szervezeti formájában átveszi az érintett munkavállalókat.

5.1.

A kereskedelmi politika az EU külső tevékenységének egyik pillére. Az EU és a világ más országai vagy régiói között létrejött különböző (kereskedelmi, társulási, gazdasági partnerségi) megállapodásokban – az e megállapodások által létrehozott konzultatív vegyes bizottságokon és belső tanácsadó csoportokon keresztül – a szervezett civil társadalom is részt vesz. Az EGSZB azt javasolja, hogy a megállapodások jelentős részében már egyébként is részt vevő szociális gazdaság jelenléte váljék bevett gyakorlattá, és a szociális gazdaság legyen állandó eleme minden megállapodásnak, valamint hogy az említett megállapodások fenntartható fejlődésről szóló fejezetein belül használják ki a szociális gazdaságnak az e gazdaságra jellemző értékekkel és jellemzőkkel bíró vállalkozások létrehozásában szerzett tapasztalatát. Továbbá azt ajánlja, hogy a szociális gazdaság szervezetei rendszeresen kapjanak helyet a civil társadalom azon belső tanácsadó csoportjaiban, amelyeket a szóban forgó fejezetek alapján hoznak létre, illetve azokban az üzleti küldöttségekben, amelyeket az Európai Bizottság nevez ki harmadik országokba.

5.2.

A szociális gazdaság jelenléte a konzultatív vegyes bizottságokon és belső tanácsadó csoportokon belül segíthet bővíteni a szociális gazdasággal kapcsolatos ismereteket, valamint szorosabbra fűzni a különböző régiók közötti kötelékeket és együttműködést. Ezt láthatjuk például az EU szociális gazdasága és a Latin-Amerikában, illetve a Földközi-tenger déli partvidékén működő partnerei közötti kapcsolatban.

5.3.

Az európai szomszédságpolitika az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközön keresztül a 2014 és 2016 közötti időszakban 15,4 milliárd eurót különít el a célkitűzései elérésére. Az európai külső beruházási terv (10), amely globális keretet biztosít az Afrikában és az EU szomszédos országaiban végrehajtott beruházások növeléséhez, megfelelő eszköz lehet az ilyen térségekben a szociális gazdaság támogatásához.

5.4.

2017 novemberében tartják az 5. Afrika–EU csúcsot, melyen újrafogalmazzák és mélyrehatóbbá teszik majd az Afrika–EU partnerséget (11). Az Európai Bizottságnak elő kellene segítenie, hogy a szociális gazdaság szereplői is részt vegyenek abban az európai és afrikai magánszektorral folytatandó strukturált párbeszédben, amelyet az afrikai fenntartható vállalatok platformjának keretében kíván ösztönözni.

5.5.

Az Európai Bizottság elismerte, hogy a szociális vállalkozások fontos szerepet tölthetnek be a körforgásos gazdaság fejlesztésében, melyhez kulcsfontosságú hozzájárulást (12) nyújthatnak. Ezen a téren sok bevált európai gyakorlat van már, különösen a megújuló energiaforrások kapcsán.

5.6.

Jellemzőiknél és értékeiknél fogva a szociális vállalkozások fontos szerepet tölthetnek be az európai külső beruházási tervben előirányzott, megújuló energiákkal kapcsolatos afrikai beruházások kapcsán: versenyelőnyök adódhatnak például az erőforrások és a nyersanyagok jobb felhasználásából/kezeléséből, illetve az adott területhez való kötődésből, ami így új munkahelyek létrejöttét teszi lehetővé a szociális területen, különösen a fiatalokat és a nőket célozva meg. A körkörös gazdasághoz kötődő szociális vállalkozásoknak nyújtott kedvezményes támogatás révén fenntarthatóbb lesz a gazdasági növekedés, az erőforrások jobb felhasználásával, illetve a kitermelés és a szennyezés csökkentésével pedig kisebb lesz e gazdasági növekedés káros környezeti hatása.

5.7.

A mind fejlett, mind fejlődő harmadik országokkal való együttműködést célzó Partnerségi Eszköz (13) lehetőséget kínálhat az uniós szociális gazdaságnak a nemzetközivé válásra azzal, hogy ösztönzi a versenyképességet, az innovációt és a kutatást.

5.8.

Amint arra több alkalommal is rámutattunk, a pénzügyi piac logikája nem a szociális vállalkozások és szervezetek fejlesztésének támogatását szolgálja. A hagyományos finanszírozási eszközök nem működőképesek a szociális vállalkozások és szervezetek esetében, amelyek testre szabott eszközöket igényelnek. A szociális vállalkozásokban és szervezetekben rejlő valódi potenciált ezért csak akkor lehet kiaknázni, ha a finanszírozáshoz jutás egy testre szabott és teljes mértékben integrált ökoszisztéma részévé válik (14).

5.9.

Az Európai Bizottság szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoportja (GECES) is kinyilvánította annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság „harmadik országokban, azok kormányaival együtt, egyedi közvetlen és közvetett finanszírozást nyújtson a szociális gazdaság szervezeteinek, köztük az ezen ágazatban működő vállalkozásoknak, és támogassa a szociális pénzügyi szervezeteket” (a GECES „A szociális gazdaság és az ágazatban működő vállalkozások jövője” című jelentésének 13. ajánlása).

5.10.

Ennek értelmében az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköznek (ENI) és más pénzügyi eszközöknek is szisztematikusan hozzá kell járulniuk a szociális gazdaság ösztönzéséhez, mind a tagjelölt országok csatlakozási tárgyalásai során, mind pedig a kedvezményeket biztosító megállapodásokat élvező más szomszédos országokban.

5.11.

Az Európai Bizottság a közelmúltban kezdeményezett külső intézkedéseket: például az Európai Bizottság és a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség között létrejött, a szövetkezeti ágazat nemzetközi szinten történő előmozdítására irányuló partnerségi keretmegállapodás révén egy 8 millió eurós pénzügyi kerettel rendelkező program 2016 és 2020 közötti végrehajtását. Ugyanakkor mind az európai szomszédságpolitika, mind a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégia elmulasztja az EU külső politikáiban és programjaiban részt vevő vállalati szereplőként kifejezetten megemlíteni a szociális vállalkozásokat, és semmilyen egyedi finanszírozási keretet nem biztosít a szociális vállalkozásoknak – sem az európai külső beruházási terv és az EFFA számára előirányzott jelentős források között, sem pedig az európai vállalatok nemzetközivé válását célzó intézkedések keretében.

5.12.

Az Európai Bizottságnak és a szociális gazdaság szereplőinek ösztönözniük kell a G20-at és a G7-et, hogy (a G-20 integrált vállalkozási keretében foglaltaknak megfelelően) vegyenek részt az inkluzív szociális vállalkozásokat támogató olyan egyedi politikák előmozdításában, amelyek jobban tükrözik e szervezetek másoktól eltérő értékeit és alapelveit, illetve létjogosultságukat (ahogy azt 12. ajánlásában a GECES is javasolja).