12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/1

1.

üdvözli azt az átütő sikert, amit a Horizont 2020-szal (H2020) záruló, egymást követő keretprogramok révén végrehajtott európai kutatási politika aratott. A H2020 a legjelentősebb integrált kutatási program a világon, amely a tudományos kiválóságon és az innovációk felgyorsításán alapul;

2.

emlékeztet arra, hogy a H2020 a kutatás és az innováció fejlesztésének legfontosabb támogatási eszköze Európában az átfogó Európa 2020 stratégián belül, amely az Európai Kutatási Térség (EKT) megvalósulását szolgálja;

3.

ismét megerősíti az Európa 2020 stratégia helytállóságát, az ugyanis a „tudásháromszög” (kutatás – képzés – innováció) egységes megközelítését alkalmazza, miközben a tanulás megközelítésének változása és a mindenki számára elérhető képzés szintjének emelése, valamint az egyetemek és a vállalkozások közötti együttműködés előmozdítása továbbra is alapvető; javasolja az Erasmus+ programmal, valamint a régióközi együttműködésnek szentelt Interreg, ezen belül az Interreg Europe programmal való fokozott kohéziót és komplementaritást; aláhúzza, hogy az EKT megvalósítását folytatni kell, és hogy annak feltétele számos cél elérése. A tudományos kiválóság ezeknek fontos és elengedhetetlen, ám nem egyedüli dimenziója;

4.

hangsúlyozza, hogy továbbra is nagy jelentőséggel bírnak az Európai Kutatási Térség célkitűzései, illetve azok megvalósításának folytatása, különösen a transznacionális együttműködés fejlesztése, a tudás mobilitása, az egységes munkaerőpiac a kutatók és az innovációs szakemberek számára, a nemek közötti egyenlőség, illetve a tájékoztatáshoz és a tudományhoz való hozzáférés tekintetében;

5.

javasolja, hogy az európai tudásbázis felépítésére irányuló projekt támogatásának megszilárdítása érdekében térképezzék fel az európai tehetségeket és kövessék nyomon a kutatók pályafutását; meg kell valósítani a kutatók karriertervezését, lehetővé téve számukra, hogy hozzáférhessenek a kutatói pályafutásuk egyes szakaszait segítő programokhoz; erősíteni kell a kutatók bevonását a vállalati szférába;

6.

elutasítja a költségvetési vitának a keretprogramra történő korlátozását. Az értékelési módszerektől függően a kohéziós politika kutatásra és innovációra fordított részaránya 43 és 110 milliárd euro között mozog, nem számítva az egyéb ágazati politikák és a Juncker-terv főbb hozzájárulásait;

7.

kéri, hogy az innováció és a kutatás kerüljön vissza az elsődleges prioritások közé az Európa jövőjéről szóló vita keretében és a Római Nyilatkozatban (1) foglalt prioritások közé; kéri a kutatási, innovációs és képzési kérdések horizontális irányításának megerősítését az Unióban, valamint az Európai Unió által a K+I-t célzó költségvetési erőfeszítések növelését az összes politikán belül, a jelenlegi és a következő többéves pénzügyi keretben egyaránt. Ebben az összefüggésben, valamint az Európai Parlament jelentéstervezetével (2) és a K+I-programok hatásának maximalizálását vizsgáló magas szintű, független szakértői csoport jelentésével (Lamy-jelentés) (3) összhangban a keretprogram költségvetését jelentősen növelni kell, hogy a jelenlegi keretprogram növekedési ütemét fenn lehessen tartani (4). A K+I-hez nyújtandó támogatás semmiképp sem hátráltathatja a kohéziós politikát, amely továbbra is az Unió legfontosabb eszköze a gazdasági és társadalmi kohézió, illetve az uniós régiók közötti konvergencia megvalósításának finanszírozásában. A regionális fejlődés előmozdítása érdekében a kohéziós, valamint a K+I-politika intézkedési eszközeiben rejlő összes lehetőséget ki kell használni és kombinálni kell;

8.

új közös ambíciót szeretne látni, amely nemcsak az európai tudományos kiválóságra vonatkozik, hanem egész Európa tudományos kiválóságára és innovációs képességére, eközben pedig az összes régióban rejlő potenciált mozgósítja és hozzájárul kapacitásaik megerősítéséhez, nyílt és együttműködő innovációt mozdítva elő;

9.

véleménye szerint ennek a közös ambíciónak külön jelentőséget kölcsönöz a globalizáció, amelynek hatásait jobban kellene kezelnünk, nem utolsósorban helyi és regionális szinten. A globalizáció kihívásaival szembeni ellenálló képességet fokozni lehet a nagy hozzáadott értékkel bíró és fenntartható versenyképességet biztosítani képes kutatás és innováció segítségével;

10.

úgy látja, hogy népszerűsíteni kellene az európai, nemzeti és regionális finanszírozás holisztikus megközelítését, ami nélkül ez a törekvés és az európai költségvetési vita értelmetlen volna; emlékeztet annak a célkitűzésnek a fontosságára, amely szerint a GDP 3 %-át az állami és a magánszféra által folytatott K+I-re kell fordítani. Ezt a célt, mely 2015 óta 2,03 %-on stagnál, az Európa 2020 stratégia tűzte ki a tagállamok számára, és elérését számos tagállamban többek között az előirányzatok csökkenése sodorta veszélybe. Ezért kiemelten fontosnak tartja, hogy folytassák a K+I-rendszerek megerősítését, figyelembe véve az egyes tagállamok és régiók körülményeit, európai szinten jobban összehangolva a politikákat, és ösztönözve a nemzeti és regionális szinten szükséges reformokat, egyebek mellett az európai szemeszter és az intelligens szakosodási stratégiák révén;

11.

szükségesnek tartja a szinergiákról szóló vita tisztázását, és öt operatív elvet javasol, amelyeket az Unió, a tagállamok, a régiók és a városok is elfogadhatnának:

12.

emlékeztet arra, hogy a keretprogram által jelentett értéktöbblet mindenekelőtt közösségi és együttműködésen alapuló dimenziójából ered, illetve abból, hogy segíti a kutatók és innovációs ökoszisztémák hálózatba szervezését. Ennek a dimenziónak továbbra is előtérben kell maradnia az egyedi projektek támogatásával szemben;

13.

aggódik a pályázati felhívásokon elért átlagos sikerarány csökkenése miatt, az ugyanis alacsonyabb, mint az előző keretprogram esetében, és ez komolyan hátráltatja a program régiókban történő elterjesztését. A „kiválóság” megközelítéshez szükséges verseny nem vezethet kirekesztéshez és túlzott koncentrációhoz;

14.

úgy véli, hogy a keretprogram nyitottságának megőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy az egész Európát, annak területeit és polgárait elérhesse; nagyobb mértékű innovációt sürget a keretprogram eszközei terén a kiválóság, az integráció és a részvétel összekapcsolása érdekében;

15.

emlékeztet annak jelentőségére, hogy fennmaradjon az alapkutatás és a forgalomba hozatalhoz közeli kutatás közötti egyensúly, amint a szabad kutatás és a társadalom és a gazdasági szereplők által felvetett kérdésekre választ kereső kutatás közötti egyensúly is, hogy egyaránt célozzák a további innovációt és a forradalmi innovációt, hiszen mindkettő új tevékenységeket és munkahelyeket hozhat létre;

16.

megjegyzi, hogy a magas technológiai érettségi szintű projektek ma elsőbbséget élveznek, ami kiváltságos helyzetbe hozza a fokozatos innovációt azzal, hogy a kutatókat arra ösztönzi, hogy érett ötletekre koncentráljanak, amelyekkel rövid időn belül meg lehet jelenni a piacon. Ugyanakkor kiemeli, hogy az alacsonyabb technológiai érettségi szintű projektek támogatása is fontos ahhoz, hogy még több innovációt lehessen bevezetni a piacra. Hangsúlyozza az alacsonyabb technológiai érettségi szintre alapuló forradalmi innovációk jelentőségét, melyek lehetővé teszik, hogy gyorsan elő lehessen állni új termékekkel és szolgáltatásokkal a piacon. Mindenesetre a kkv-k piacra jutásának támogatását és a fenntartható munkahelyek teremtését az innovációs politika kiemelt prioritásává kell tenni. Ezt egy európai innovációs tanács feladatává kellene tenni;

17.

kéri, hogy megfelelőbben vegyék figyelembe a kiválóság és az innováció összes formáját, és emlékeztet arra, hogy a nem technológiai jellegű innováció és a társadalmi innováció igényt generál új ismeretek iránt, ami új kiválósági területeket alakíthat ki;

18.

támogatja a társadalmi innováció teljeskörű elismerését, mely újító elképzelések (termékek, szolgáltatások és modellek) révén válaszolni lehet a tágabb értelemben vett társadalmi szükségletekre;

19.

hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció nem kizárólag a vállalatokat célozza, hanem a közpolitikákat, az egészségügyet, a kultúrát és a közösségi életet is érinti, továbbá az új partnerségek, új tevékenységek és új társadalmi kapcsolatok kialakulásához hozzájáruló szociális gazdaságot és új gazdasági modelleket is. Az innováció eredményeinek hasznosítása során ezért nemcsak a piacon gazdasági értékkel bíró termék koncepcióját kell szem előtt tartani, hanem a polgárok számára társadalmi értékkel bíró szolgáltatásét is;

20.

hangsúlyozza, hogy a „kiválóság” kifejezést igen eltérő esetek leírására használják; javasolja, hogy különböztessék meg az alábbi, a keretprogram által támogatandó területeket:

21.

javasolja, hogy a projektek hatásainak értékelésében – mind az előzetes fázisban, a projektjavaslatok esetében, mind pedig az utólagos fázisban, jóváhagyott projektek esetén – vegyék figyelembe az alábbiakat:

22.

a kiválóság minden formájának előmozdítása érdekében javasolja, hogy a jövőbeli keretprogramban juttassanak kiemelt szerepet a városoknak és a régióknak:

23.

kéri két új társadalmi kihívás beépítését az európai társadalmak jövője szempontjából fontos kihívásokkal foglalkozó kiváló tudományok eredményeinek javítása érdekében:

24.

kéri, hogy a társadalmi kihívásokon belül erősítsék meg az interdiszciplinaritás és a bölcsészet- és társadalomtudományok helyét, valamint a kockázatvállalást, hogy új elképzelések és megoldások alakulhassanak ki egyebek között a biankó projektfelhívások bevezetésének köszönhetően;

25.

új, kiegészítő jellegű megközelítés kialakítását ösztönzi, amely egyrészt – a kutatások és a nagyszabású projektek sikere érdekében – küldetéseken, másrészt pedig – az intelligens városok, a környezetpolitikai kérdések vagy a tengerekkel kapcsolatos kérdések példájára – transzverzális célzottságon alapul; ezért ismételten kéri, hogy a következő keretprogram 10 %-ban határozza meg azon projektek arányát, amelyek jelentős hatással vannak a tengerkutatásra és a tengerhasznosítási célú kutatásra (5);

26.

csodálja, hogy a hatályos szabályok által biztosított számos lehetőséget nem használják ki megfelelően, és több tengely mentén javasolja ennek orvoslását:

27.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy ismertesse az értékelési elemeket, amelyek indokolják, hogy a nagyvállalkozások magas szintű finanszírozásban részesülnek a Horizont 2020 keretében, miközben K+F-kiadásaik alig emelkedtek, és javasoljon ennek megfelelően korrekciókat a következő keretprogramban;

28.

ismételten hangsúlyozza, hogy állami támogatásokkal kell segíteni a kutatási tevékenységeket; sajnálja, hogy az a tendencia, hogy a támogatásokat kölcsönökkel helyettesítik, ám elismeri, hogy a technológiailag érett, a piaci tevékenységekhez közel álló projekteknek más eszközök mellett szükségük van ezekre is;

29.

úgy véli, hogy a keretprogram célkitűzéseinek támogatására szolgáló pénzügyi eszközök kialakítása csak akkor indokolt, ha azok pénzügyi intézményekkel partnerségben fedezni tudják a magasabb kockázatokat ott, ahol a piac nem megfelelően működik, például az INNOVFIN-modell alapján; sajnálja, hogy a Juncker-tervet jelenleg korlátozottan alkalmazzák az ilyen típusú kockázat elleni védelem kiterjesztésére;

30.

felhívja a figyelmet arra, hogy javítani kell a kkv-kat célzó innovációs projektek finanszírozását, kiemelten kezelve az Ipar 4.0 programokat, mivel ez jobb módja az európai ipari szféra strukturálásának, s emellett belső technológiai keresletet is teremt, amely előmozdítja az európai fejlődést;

31.

megállapítja, hogy a tudományos kiválóság természetes módon van jelen az innovációs központokban és ökoszisztémákban. A Horizont 2020 kedvezményezettjeinek (egyetemek, kutatószervezetek, kkv-k, civil társadalmi szervezetek) többsége erőteljes helyi gyökerekkel rendelkezik, és a régió színvonala befolyásolja a tudomány színvonalát. Ezt a keretprogramban teljes mértékben el kell ismerni;

32.

emlékeztet arra, hogy a területi dimenziót szisztematikusan figyelembe kell venni a politikák kialakításakor, mivel az intelligens szakosodási stratégiák (RIS3) a tudományos szereplőket és a vállalkozásokat forrásokkal látják el, és értéket teremtenek a régiók és a polgárok számára;

33.

rámutat arra, hogy az RIS3 stratégiákat azzal a céllal fogadták el és dolgozták ki a régiók, hogy a gazdasági fejlődés érdekében a kutatásba és az innovációba strukturálják a beruházásokat, más régiókkal karöltve, és hogy a regionális és európai beruházások összeegyeztetése az intelligens szakosodással kapcsolatos strukturális projektek esetében fokozza a keretprogram hatását, elkerülve a helyi adottságokat tekintetbe nem vevő projektek finanszírozását;

34.

ismét leszögezi, hogy a keretprogramnak elő kell mozdítania a kutatási és innovációs kapacitás megerősítését a régiókban, hogy támogassa a területi szintet a kiválóság felé történő előmenetelben, különösen az intelligens szakosodás terén, és megerősítse az összes régió képességét arra, hogy részt vegyen a H2020 programban, színvonalas projekteket indítva annak keretében;

35.

hangsúlyozza, hogy a városok olyan innovációs központok, amelyek központi szerepet játszanak a kiválóság előmozdításában; kiemeli továbbá, hogy a tudománynak az innovációs központokban történő túlzott koncentrációja a teljes gazdasági és társadalmi szerkezetben továbbgyűrűző hatásokkal akadályozza a kutatást, valamint hogy mozgósítani kell a főbb helyszínektől távol eső kiválósági tartalékokat; rámutat a regionális politika e téren játszott kulcsfontosságú szerepére;

36.

az európai K+I-kiválóságot célzó új partnerséget javasol az EU, a tagállamok, a városok és a régiók között egyfajta megerősített többszintű kormányzás, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása, a nyílt innováció egy közös kultúrája és a helyi szinten indított kezdeményezések kihasználása mentén, alulról kiinduló megközelítést alkalmazva;

37.

a hozzájárulás növelését kéri a keretprogram részéről a regionális innovációs központok és ökoszisztémák megerősítéséhez, valamint azt, hogy nyújtsanak több támogatást a technológiatranszferrel foglalkozó hálózatoknak és hozzanak létre „térségi kapcsolatok” (territorial connections) néven egy új fellépést, amelynek révén a keretprogram elismeri és finanszírozza a regionális kiválósági hálózatokat az Élkezdeményezés modellje alapján;

38.

az úttörő régiókat arra kéri, hogy alakítsanak európai konzorciumokat azzal a céllal, hogy Európa-szerte forradalmi innovációkat hozzanak létre. Az együttműködési lehetőségek feltárása, az értéklánc egyes részeinek feltérképezése, valamint a legfontosabb érdekeltek és készségek intelligens szakosodás révén történő azonosítása alapvető lépést jelent az uniós szintű értéktöbblet megteremtésének folyamatában;

39.

sajnálja, hogy a futamidő felénél az EU-13 országai elégtelen mértékben vesznek részt a Horizont 2020 programban  (6) , és kiemeli a regionális és helyi szintű részvétel terén tapasztalható eltéréseket; emlékeztet arra a feladatra, hogy a keretprogramot – és nem csak a kohéziós politikát – mozgósítani kell az Unió minden régiójában a legjobb kiválósági úttörők támogatása, valamint az európai együttműködésekhez való csatlakozásuk lehetővé tétele érdekében;

40.

szeretné, ha a H2020 keretprogram „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” programját folytatnák és ebben a tekintetben kibővítenék. A kiválóság mint alapvető kritérium szem elől tévesztése nélkül konkrét megközelítés alkalmazását kéri a K+I-fejlesztés terén erősen elmaradott régiók kapcsán, amelyek az erre a programra nem jogosult országokban találhatók. Ilyen például a legkülső régiók többsége; hangsúlyozza, hogy a H2020 e program számára kevés erőforrást (1 %) mobilizált; megjegyzi, hogy nem történt jelentős változás a keretprogramhoz való hozzáférésben, és meglepődve tapasztalja, hogy azok az országok, amelyek a keretprogram fő kedvezményezettjei, ennek a programnak is fontos haszonélvezői. Megítélése szerint ez a helyzet aláássa a keretprogram legitimitását, ezért új kezdeményezéseket sürget;

41.

integrált megközelítést ajánl a kiválóság elérése felé, melyet minden ország és régió saját koordinációs terve alapján kell bevezetni annak érdekében, hogy az ország/régió fellépjen az összes szükséges reform kapcsán, mindenki számára nyitott kiválósági központokat hozzon létre, küzdjön az agyelszívás ellen, és teljes jogon részt vegyen az európai kutatási hálózatokban. Ennek a koordinációs tervnek a regionális, nemzeti és uniós alapok, köztük a Horizont 2020, valamint az európai strukturális és beruházási alapok társfinanszírozásában kell részesülnie;

42.

ennek érdekében javasolja az európai együttműködésekben való részvétel lehetőségének megerősítését:

43.

határozottan megerősíti a hálózatokban folyó együttműködés elsőbbségét a versennyel szemben a keretprogramon belül, az Unió értékeivel összhangban, valamint e hálózatok mint a projektek és a kiválóság melegágya jelentőségét;

44.

ezzel kapcsolatban kiemeli a 7. keretprogramba illesztett „Tudásrégiók” elnevezésű program helyénvalóságát, mely érdemi párbeszédet tett lehetővé a regionális politikával, a tudásháromszög helyi szereplői közötti fenntartható együttműködés kezdeményezése, a magánszektor (köztük a kkv-k) bevonása a keretprogram projektjeibe, az innovatív ökoszisztémák közötti transznacionális együttműködés támogatása, valamint a helyi és regionális szereplőknek az EKT-ba történő integrálása révén;

45.

ambiciózus politika bevezetését kéri ezeknek az együttműködési hálózatoknak a fejlesztése kapcsán:

46.

emlékeztet arra, hogy a H2020-ban számos lehetőség létezik e kezdeményezések támogatására. Értetlenül áll a juttatások és a mozgósítás alacsony szintje előtt és a koordinációs és támogatási cselekvések (CSA) intenzívebb alkalmazására szólít fel; ösztönzi a régiók által a keretprogram révén indított innovatív kezdeményezések jobb elismerését. Kéri továbbá az RIS3 stratégiákkal kapcsolatos régiók közötti együttműködés támogatásának megerősítését a H2020 és a kohéziós politika keretében egyaránt;

47.

megjegyzi, hogy a program elindítása óta fokozódott a régiók bevonása a Horizont 2020 végrehajtásába, és egyre több régió partner közös programozási eszközökben, például az ERA-NET fellépésekben, a Marie Skłodowska-Curie COFUND-fellépésekben, illetve az állami és a magánszféra közötti kutatási és innovációs partnerségekben, mint amilyen a Tiszta Égbolt kezdeményezés;

48.

kéri ezeknek a közösen kialakított fellépéseknek a fejlesztését, a végrehajtási szabályok egyszerűsítését és harmonizálását, és például a tagállamok egyetértésével a régiók részvételének megkönnyítését a közös programozási kezdeményezésekben (EUMSZ 185. cikk);

49.

kéri, hogy tegyék még egyszerűbbé a támogatások ügyintézését; egy egységes tájékoztató portált kialakítva folytassák és fokozzák a támogatások központosítását; a programokra és az eljárásokra vonatkozó információk, valamint a résztvevők portáljának támogatáskezelési platformja legyen minden uniós nyelven elérhető, megkönnyítendő a hozzáférést a résztvevők számára;

50.

támogatja a keretprogrammal kapcsolatos uniós kiegészítésre vonatkozó mechanizmusokat olyan a kiválóságot támogató helyi kezdeményezések ösztönzésére, amelyek jelentős és diverzifikált forrásokat tudnak mobilizálni;

51.

úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiákkal és azok végrehajtásával kapcsolatban szerzett tapasztalatok nagyon hasznos visszajelzést kínálnak a H2020 és a jövőbeli keretprogram irányításában, valamint a finanszírozásra jogosult témákat meghatározó munkaprogramok kidolgozásában; arra kéri az ebben a programozásban részt vevő hatóságokat, hogy jobban vonják be a régiókat ebbe a folyamatba, hogy erősödjön a koherencia a helyi kihívások vonatkozásában;

52.

alapvetően fontosnak tartja, hogy a Horizont 2020 program különböző kihívásainál a régiókra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatást már e program kidolgozása, tervezése és finanszírozási területeinek meghatározása során figyelembe vegyék, hogy a program kiválasztása minden európai régióban eredményesen hozzájárulhasson az életminőség növeléséhez;

53.

kéri a keretprogram összes rendelkezésének felülvizsgálatát a szubszidiaritás és a komplementaritás elve alapján, hogy megerősödjön az összhang a különféle szereplők között nemcsak a közös finanszírozás, hanem a szerepek újraosztása szempontjából is, eközben pedig a keretprogram fellépését olyan témákra kell koncentrálni, amelyek európai értéktöbblettel bírnak;

54.

javasolja, hogy fejlesszék tovább a kkv-eszköz finanszírozásban nem részesülő legjobb pályázói számára odaítélendő kiválósági pecsétet (seal of excellence), hogy az valódi partnerségi eszközzé váljon, amelynek irányítását az EU és a régiók közösen végzik, hogy minél jobban összehangolják fellépésüket a pályázatok benyújtása előtt és azt követően. Ezek az elvek érvényesek a kiválósági pecséttel kapcsolatos egyéb intézkedésekre, például a Marie Skłodowska-Curie-cselekvésekre és az Európai Kutatási Tanács ösztöndíjaira, valamint a szinergiák létrejöttét elősegítő minden egyéb projektre;

55.

kiemeli a régiók mint kísérleti terepek és „korai felhasználók” szerepét a közbeszerzések területén; kéri e tevékenységek szabályozási keretének rugalmasabbá tételét és az innovatív közbeszerzés támogatására vonatkozó intézkedések egyszerűsítését, melyek jelenleg kihasználatlanok és olyan szabályok által irányítottak, melyek kevésbé felelnek meg az ajánlatkérő hatóságoknak;

56.

megerősíti a 360o-os megközelítés fontosságát az innovációval kapcsolatban, ami egyaránt inkrementális és diszruptív, technológiai és nem technológiai, design és felhasználó központú innováció, szociális innováció, nyitott és együttműködésen alapuló innováció; rámutat arra, hogy a helyi csomópontok és ökoszisztémák az innovációval, az átadással és az értékteremtéssel kapcsolatos tevékenységek főszereplői; kéri az Európai Bizottságot, hogy az Európai Innovációs Tanács (EIT) létrehozása keretében vegye tekintetbe azt a szerepet, amelyet a helyi önkormányzatok játszanak ezekben a kérdésekben, és a jövőben vonja be őket az EIT feladataiba;

57.

javasolja, hogy a következő keretprogramba vezessék be a kkv-támogató eszköz új strukturálását, melynek programozási és végrehajtási feltételei az eljárások korai és későbbi szakaszaiba is bevonnák a helyi önkormányzatokat az intelligens szakosodásnak és a helyi finanszírozásnak való jobb megfelelés, illetve a rendkívül alacsony sikeraránynak tulajdonítható visszatartó hatás mérséklése érdekében;

58.

ellenez minden olyan elképzelést, mely a kohéziós politikai alapok egy részének a keretprogram tevékenységei felé történő átirányítására irányul, hogy automatikusan több projektet finanszírozzanak, vagy ezeket a „kiváló elvetéseket” támogassák; meg kívánja védeni a regionális önkormányzatok autonómiáját, továbbá elő kívánja mozdítani a közös kidolgozásra, valamint a komplementaritás és az együttműködés megerősítésére vonatkozóan javasolt megközelítést;

59.

hangsúlyozza, hogy már a projektek kialakításakor figyelembe kell venni azok átgyűrűző hatásait, valamint az eredmények terjesztésével és elsajátításával kapcsolatos kérdéseket; megállapítja, hogy a projektek ezeken a területeken jelenleg korlátozott hatásokat fejtenek ki; támogatja ezért a külön ezeknek a tevékenységeknek szentelt európai és helyi programok kidolgozását; kéri, hogy a városokat és a régiókat nagyobb mértékben vonják be a keretprogramon belüli projektek eredményeinek felhasználásába és terjesztésébe;

60.

támogatja még olyan eszközök kifejlesztését, amelyek az igazoló vizsgálattól az értékesítésig történő út támogatását célozzák, mint amilyen a „Fast Track to Innovation” program, vagy céljuk új ipari ágazatok strukturálása az INNOSUP kezdeményezés és annak „Klaszterek által ösztönzött projektek az új ipari értéklánc számára” (cluster-facilitated projects for new industrial value chain) elnevezésű cselekvése révén, és kéri ezek megerősítését;

61.

az ágazatközi megközelítések és együttműködő uniós partnerségek lehetővé tétele érdekében klasztereknek szánt támogató eszközök olyan csomagját kell kialakítani, amelyek egyedi vállalkozások helyett vállalatcsoportokat céloznak meg. Ezenkívül az uniós politikákban tükröződnie kell annak, hogy milyen szerepet játszhatnak a klaszterek a régiókon belüli és kívüli szereplők közötti hídként, valamint a kkv-k számára biztosított vállalkozástámogatás csatornáiként;

62.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje, hogy milyen hatással jártak azok a reformok, amelyeket 2013-ban vezettek be azzal a céllal, hogy szinergiák jöjjenek létre a H2020 program és az esb-alapok között;

63.

sajnálja, hogy a feltörekvő iparágak nincsenek eléggé a második pillér középpontjában, valamint hogy túl kevés támogatásban részesülnek az innovációs központoknak és ökoszisztémáknak a jövő iparágai felé forduló kiválósági hálózatai, mint amilyen az Élkezdeményezés; figyelmeztet arra, hogy tartósan nehézségekbe ütközik a nagyszabású ipari kísérleti és demonstrációs projektek finanszírozása; már most arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza a juttatások mértékét és vegyen fontolóra újabb fellépéseket ezekben a témákban;

64.

javasolja egy olyan program létrehozását, amely támogatja a demonstrációs infrastruktúrákat a kísérleti telepek, demonstrációk és kísérleti projektek közötti hálózatépítés előmozdítása érdekében, a kutatási infrastruktúrák hálózatépítési modelljét véve alapul;

65.

megjegyzi, hogy egy olyan időszakban, amikor megkérdőjeleződik és vita tárgyát képezi a haladás fogalma, a tudomány és a társadalom viszonyának az európai K+I-politika jövőjéről való gondolkodás középpontjában kell állnia, mind a kutatás irányait, a projektek végrehajtásának feltételeit, mind pedig a tudomány új társadalmi és műszaki felhasználási módjainak kifejlesztésére irányuló döntéseket illetően;

66.

javasolja ezért, hogy egyrészt javítsák a tudományba és a haladásba vetett bizalmat, másrészt pedig alakítsanak ki a fenntartható fejlődést szem előtt tartó megközelítést; ennek kapcsán kiáll az elővigyázatosság elve mellett, amely olyan óvatossági elv, amelynek értelmében a fellépéseket a kockázatok teljes tudatában kell végrehajtani;

67.

felhívja a figyelmet arra a fontos kihívásra, amelyet napjainkban a nyitott tudomány (open science) képvisel, a kutatási eredményekhez és publikációkhoz való nyílt hozzáférésnek, a nyilvánosság számára rendelkezésre álló megbízható és különböző forrásokból származó információknak, valamint a polgárokkal és az érdekelt felekkel folytatott vitának köszönhetően;

68.

úgy véli, hogy a nyitott tudomány és a célkitűzés-központú tudomány között teret kell biztosítani a tudományos, gazdasági, valamint civil társadalmi szereplők közötti párbeszédre is, hogy megvitassák és együtt megfogalmazzák a főbb új tudományos kérdéseket, valamennyiük függetlenségének tiszteletben tartása mellett;

69.

hangsúlyozza, hogy sürgősen népszerűsíteni szükséges a fiatalok és családjuk körében a tudományt, a technológiát és az azokhoz kapcsolódó összes szakmát, az ipariakat is, kiemelt hangsúlyt helyezve a nők tudományos-technológiai pályák iránti érdeklődésének felkeltésére;

70.

sajnálja, hogy a „Tudomány a társadalommal és a társadalomért” elnevezésű program alacsony szintű és szétaprózódott támogatásban részesül, így hatása gyenge; prioritások megállapítását kéri az európai értéktöbblettel bíró fellépések alapján, a részes felekkel, a tagállamokkal, a régiókkal és a városokkal valódi együttműködésben;

71.

védelmébe veszi a nyitott tudomány elvét, ugyanakkor meg kívánja őrizni a keretprogram jellegzetességeit, többek között az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése kontextusában is. Reméli, hogy a kilépés nem jelenti a keretprogram számára rendelkezésre álló források csökkenését, ugyanakkor arra számít, hogy ezzel a témával koherensen foglalkoznak majd az Egyesült Királysággal folytatandó átfogó tárgyalások során;

72.

kéri, hogy a keretprogram keretében erősítsék meg a nemzetközi együttműködést, többek között a társult partnerekkel, a feltörekvő országokkal, valamint a szomszédsági politika vagy a tengeri stratégiák, köztük a földközi-tengeri stratégia részeként is.

12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/10

1.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság szeretné bevonni a Régiók Európai Bizottságát a 2020 utáni KAP-pal kapcsolatos előretekintő eljárásba; úgy véli, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a vidéki területek komoly kihívásokkal szembesülnek, ezért elkerülhetetlenné vált a KAP reformja;

2.

hangsúlyozza, hogy a KAP-nak az eddigiekhez hasonlóan továbbra is fontos szerepet kell játszania az európai integrációban; az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkében megfogalmazott célkitűzések a jelenleg folyamatban lévő felülvizsgálat keretében is teljes mértékben érvényesek;

3.

megjegyzi, hogy a mezőgazdasági szektor a második legnagyobb foglalkoztató ágazat az EU-ban, amelyben 22 millió mezőgazdasági termelő, illetve az agrár-élelmiszeripari lánc további részeiben még 44 millió ember dolgozik, akik több mint 500 millió európait látnak el elérhető árakon kiváló minőségű élelmiszerekkel; a mezőgazdaság foglalkoztatási hatása ennél is bővebb, ha tekintetbe vesszük a mezőgazdasági gépgyártás, gépjavítás, forgalmazás, input anyag gyártás és forgalmazás területét;

4.

kéri, hogy a KAP-ot alakítsák igazságos, fenntartható, szolidáris és színvonalas mezőgazdasági politikává, amely a termelők, a régiók, a fogyasztók és a polgárok szolgálatában áll; úgy gondolja, hogy csak egy erős és közös európai mezőgazdasági és élelmiszer-politika garantálhatja az európai élelmezésbiztonságot és eredményezhet dinamikus vidéki területeket;

5.

megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termelők és az állattenyésztők a KAP főszereplői és elsődleges címzettjei. Közreműködésük nélkül nem hajthatók végre azok az intézkedések, amelyekkel a kívánt célokat el szeretnénk érni. A KAP-nak szem előtt kell tartania szerepüket és részvételüket, és különösen azt, hogy a mezőgazdasági üzemeknek gazdaságilag fenntarthatónak kell lenniük ahhoz, hogy méltó megélhetést biztosíthassanak a dinamikus és megfelelő foglalkoztatási szinttel rendelkező vidék fenntartásával;

6.

meggyőződése, hogy a jövőbeli KAP összeállításakor számítani kell az európai fogyasztókra. A KAP előnyeiről való tájékoztatás, az élelmiszer-biztonság és a környezetvédelem olyan kihívások, amelyek leküzdését az európai fogyasztóknak is magukénak kell érezniük;

7.

meggyőződése, hogy a gazdálkodás mint foglalkozás vonzóbbá tételéhez, illetve a biztonságos és magas színvonalú európai mezőgazdaság biztosításához a szabályozott piacok lehetővé tennék a mezőgazdasági termelők megfelelőbb díjazását, állami és magánszektorbeli irányítási eszközöket alkalmazva és intézkedéseket vezetve be a mezőgazdasági árak stabilizálása és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében; fontosnak tartja a mezőgazdasági termelők pozíciójának megerősítését az ágazat többi szereplőjével szemben;

8.

úgy véli, hogy a KAP gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi, területi és nemzetközi legitimitása nélkülözhetetlen ennek a politikának a fennmaradásához. Az európai agrárszektor fontos tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a versenyképesség alapját képezik. Ilyen tulajdonságok az innovációs képesség, az erős logisztika és infrastruktúra, a nagyfokú diverzitás, az agrárterület fontos természeti és kultúrtörténeti tulajdonságai, a számos családi vállalkozás és egy erősen fejlett vállalkozói szféra, a szigorú környezetvédelmi és egészségügyi szabályok következtében létrejövő termékek. E tulajdonságok mindegyikében lehetőségek rejlenek, és ezeket a tulajdonságokat egy célirányos KAP segítségével hatékonyabban ki kell aknáznunk a mezőgazdaság és a vidék további fejlesztése érdekében;

9.

meggyőződése, hogy a KAP-ot sürgősen meg kell reformálni ahhoz, hogy jobban megfeleljen a közvélemény elvárásainak és legitimálja költségvetését, mely sokak által áhított juttatás egy olyan helyzetben, amikor a költségvetési források állandók;

10.

meggyőződése, hogy a KAP sikere az egységen alapul, és hogy a jövőben nem szabad ettől a nemzeti hatáskörbe való visszahelyezés irányába eltérni, remélve, hogy a régiókat a szubszidiaritás elvével összhangban megerősítik; a KAP-nak, miközben közös politikának kell maradnia, rugalmasnak kell lennie és figyelembe kell vennie a különböző mezőgazdasági adottságokat, különösen a földközi-tengeri régiók és a legkülső régiók esetében;

11.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a fogyasztók egyre tudatosabban fordulnak az olyan helyileg előállított, minőségi, méltányos árú és az állatvédelmi előírásokat is betartó élelmiszerek felé, amelyek erős környezetvédelmi és társadalmi értékkel is bírnak, valamint munkahelyeket és hozzáadott értéket teremtenek; mindez megmutatkozik az ilyen irányú kereslet növekedésében is;

12.

úgy véli, hogy az élelmiszer-termelési módok nyomonkövethetőségét – mely a fogyasztók és a termelők biztonságának garanciája – meg kell erősíteni és fenn kell tartani;

13.

jelzi, hogy több termelési területen és alágazatban a mezőgazdasági termelők szakmája gazdaságilag nem vonzó, ami tovább rontja a mezőgazdasági üzemek megújítása szempontjából rendkívül kedvezőtlen korösszetételt (1); megítélése szerint az, hogy nagyon kevés fiatal áll mezőgazdasági termelőnek, veszélyezteti az európai családi gazdálkodás és a vidéki területek életképességének a megőrzését; alapvetően fontosnak tartja a fiatal gazdák elindulásának támogatását célzó intézkedések meghozatalát;

14.

megállapítja, hogy a KAP-ot, jelentős költségvetése ellenére, a mezőgazdasági foglalkoztatás erőteljes csökkenése kíséri (az európai mezőgazdasági üzemek száma 2007 és 2013 között 20 %-kal csökkent); megállapítja, hogy a KAP költségvetése az elmúlt harminc évben az uniós költségvetés 75 %-áról annak 40 %-ára esett vissza;

15.

hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelést a KAP-nak kell előmozdítania – ahogyan azt a szerződés előírja – biztosítva a mezőgazdasági termelők számára, hogy bevételeik elsősorban a piacból származzanak, az európai polgárok és fogyasztók számára észszerű és indokolt költségek mellett; hangsúlyozza, hogy számos tanulmány kimutatta, hogy a KAP – a területi kohézió európai célkitűzésének ellentmondva – hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés bizonyos régiókban koncentrálódjon, más régiók kárára;

16.

úgy véli, hogy a KAP-nak tükröznie kell Európa agrár-éghajlati sokszínűségét, különös tekintettel a természeti hátrányokkal küzdő övezetekre, amilyen például a dombvidéki legeltetéses mezőgazdaság vagy a hegyvidéki gazdálkodás, a földközi-tengeri medence, az északi régiók és a legkülső régiók mezőgazdasága; a KAP-nak figyelembe kell vennie a környezet és a talaj védelmével, valamint az azzal kapcsolatos szerepet, amely a vidéki közösségek és azok kulturális értékeinek megőrzésére, illetve ezen régiók társadalmi rendszerének megőrzésére irányul;

17.

emlékeztet arra is, hogy az Európai Számvevőszék figyelmeztetései ellenére az állami támogatások továbbra is igen egyenlőtlenül oszlanak meg a mezőgazdasági üzemek, illetve a tagállamok között; megállapítja, hogy a közvetlen kifizetések területalapú elosztása a mezőgazdasági területek és a közvetlen kifizetések erőteljes koncentrációjához vezettek, jóllehet ez utóbbiaknak jobban figyelembe kellene venniük a mezőgazdasági modellek sokféleségét, a jövedelem szintjét, az előállított hozzáadott értéket, a betöltött munkahelyeket, illetve gondoskodniuk kellene arról, hogy a mezőgazdaság minden régióban fennmaradjon;

18.

megállapítja, hogy sok termelő igen alacsony, a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezik, és ez ellentmond a Római Szerződés azon célkitűzésének, amely „a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítását” fogalmazza meg (39. cikk), ezért szükség van a mezőgazdasági termelők jövedelmének biztosabbá tételére (árak, közvetlen támogatások);

19.

úgy véli, hogy KAP-támogatásokat kizárólag a valóban agrártevékenységet folytató termelőknek kellene kapniuk, és nem szabadna támogatni az inaktív üzemeket, melyek elenyésző agrárjövedelmet hoznak tulajdonosaik számára;

20.

megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termelők túlságosan gyakran kényszerülnek termékeik előállítási költség alatti értékesítésére, és így bekerülnek egy költségcsökkentés-árcsökkentés spirálba;

21.

támogatja az Európai Bizottság mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoportjának 2016. novemberi következtetéseit, és kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen jogalkotási javaslatot a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére;

22.

megjegyzi, hogy az EU genetikai erőforrásainak, elsősorban a tenyészállatoknak az exportálása hozzájárul fontos őshonos fajták genetikai eróziójához, különösen harmadik országokban. Ez ellentmond az ENSZ 15. fenntartható fejlődési célkitűzésének, amely a biológiai sokféleség, és különösen az élelmezésbiztonság terén jelentős genetikai erőforrások megőrzéséről szól;

23.

úgy véli, hogy – amint arra a tejipari ágazat piacainak elszámoltathatóságára vonatkozó programról szóló RB-tanulmány is rámutatott – a piacok szabályozása sok ágazat számára hatékonyabb és kevésbé költséges, mint az utólagos válságintézkedések bevezetése, és így lehetővé tenné a KAP költségvetésének hatékonyabb felhasználását is;

24.

úgy gondolja, hogy a jövedelembiztosítási rendszerek inkább a biztosítóknak, nem pedig a termelőknek kedvezhetnek, és az árak erőteljes esése esetén költségesek lennének az adófizetők számára, ugyanakkor nem mérsékelnék az árak volatilitását; szeretné, ha megvizsgálnák és értékelnék az Egyesült Államokban kialakított biztosítási rendszert; a legkülső régiók sajátos piaci feltételekkel rendelkező konkrét esetét tanulmányozni kellene;

25.

megítélése szerint olyan világos és szilárd jogi keretre van szükség, amely a mezőgazdasági termelők és állattenyésztők számára biztosítja az ahhoz szükséges jogbiztonságot, hogy közép- és hosszú távú döntéseket tudjanak hozni a vállalkozásukkal kapcsolatban;

26.

hangsúlyozza, hogy az EU – amely a világ első számú élelmiszer-exportőre és -importőre lett – harmadik országoktól való függősége nőtt, és olyan kereskedelempolitikát dolgozott ki, amely ellentmond az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzéseinek;

27.

megjegyzi, hogy a korábban Európában termelt mezőgazdasági termékek egyre nagyobb részét importálják harmadik országokból, ahol alacsony a munkaerő költsége, így az EU-ban megtermelt áruk – az ár tekintetében – jelentős versenyhátrányba kerülnek;

28.

megjegyzi, hogy az uniós export előnyös is a gazdaság számára, amikor magas hozzáadott értékű mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekről van szó, melyek jövedelmet generálnak és munkahelyeket teremtenek az európai mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari ágazatban;

29.

megjegyzi, hogy a szövetkezetek, a termelői szervezetek és a termelői integráció bizonyos formái kulcsszerepet játszhatnak az agrár-élelmiszeripari ágazatokban, lehetővé téve a termelőknek, hogy koncentráltan összevonják a kínálatot, csökkentsék a költségeket, számos szolgáltatást nyújtsanak és erősítsék az élelmiszerláncban elfoglalt pozíciójukat;

30.

megállapítja, hogy a fölösleg európai és afrikai előállítási költségek alatti áron történő európai exportja (tejpor, csirke, paradicsom koncentrátum stb.) csökkenti az afrikai országok termelési kapacitásait, és elősegíti a vidéki lakosság elvándorlását, ami ellentétes az EU abbéli kötelezettségvállalásával, hogy a „fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia” keretében figyelembe veszi az Egyesült Nemzetek által 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési célokat; megjegyzi azt is, hogy az Európai Unió importálja a legtöbb élelmiszert a fejlődő országokból, munkahelyeket teremtve ezen országok agrár-élelmiszeripari ágazatában; megállapítja azonban, hogy az európai előállítási költségek alatti áron történő európai import (gyümölcs, zöldségek, bárány stb.) csökkenti az EU termelési kapacitásait és élelmiszerbiztonsági kockázatokat hordozhat;

31.

megjegyzi, hogy az európai mezőgazdasági árak egyre inkább a legalacsonyabb világpiaci árhoz kapcsolódnak, és így az európai termelők egyre nagyobb versenynek vannak kitéve, ugyanakkor a legszigorúbb környezetvédelmi és egészségügyi szabályoknak kell megfelelniük;

32.

kiemeli, hogy a mezőgazdasági termelési tevékenység hozzáadott értéke erőteljesen megjelent az upstream és downstream ágazatokban, a mezőgazdasági termelő pozíciója sok esetben túl gyenge lévén az agráriparéval és a kereskedőével szemben; az értékláncon belüli összhang javításának a mezőgazdasági ágazat, az agrár-élelmiszeripar és a kereskedelmi ágazat között az árrés jobb elosztását kell eredményeznie;

33.

megállapítja, hogy a vidéki területek egyre lassulnak a városi területekhez képest, és hogy ez a szakadék különösen nagy aggodalomra ad okot amiatt, hogy egyre nő, részben azért, mert a városok és a fővárosok fejlődése felgyorsult (2);

34.

sajnálatát fejezi ki a mezőgazdaság és a vadon élő állatok és növények biológiai sokféleségének egyre gyorsabb ütemű csökkenése miatt, hiszen ez veszélyezteti mezőgazdasági rendszereinket és természeti területeinket;

35.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a csak csekély mértékben fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokból eredő talajerózió és talajromlás veszélyezteti a talaj termékenységét, valamint hogy a földterületek művelés alóli egyre nagyobb mértékű kivonása miatt az európai élelmezésbiztonsághoz szükséges földterületek tűnnek el;

36.

felhívja a figyelmet a felszín alatti vízrétegek és folyók mezőgazdasági szennyezésére vagy ezek öntözés általi túl intenzív igénybevételére;

37.

hangsúlyozza, hogy a globális felmelegedésnek már jelentős mezőgazdasági kihatásai vannak, amelyek még sürgetőbbé teszik a termelési módok átalakítását;

38.

rámutat, hogy fontos a digitális innovációba beruházni, amely pozitív hatással járhat a fenntarthatóság, az élelmezésbiztonság, az erőforrás-hatékonyság, a hulladék mennyiségének csökkentése és a rövid értékesítési láncok stb. terén; kiemeli ugyanakkor, hogy a családi gazdálkodás kapcsán alaposan tanulmányozni kell az ilyen fejlesztések gazdasági és társadalmi hatásait; továbbá aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy magánvállalkozások nagy adathalmazokat („big data”) használhatnak fel, ami azt eredményezheti, hogy a mezőgazdasági üzemeket műszaki és pénzügyi felügyelet alá helyezik;

39.

megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság azon döntése miatt, hogy kilép az Európai Unióból, csökkenhetnek a KAP forrásai, és az EU piacokat veszíthet az Egyesült Királyságban; arra kéri az Egyesült Királyságot és az EU-t, hogy maradjanak szoros kereskedelmi együttműködésben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén;

40.

emlékeztet arra, hogy az EU mezőgazdasági költségvetése – amely 2014-ben az EU GDP-jének jóllehet mindössze 0,70 %-a volt – éppen csak elegendő az élelmiszerbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű közös, autentikus európai politika kialakításához, a vidékfejlesztés és a második pillér esetében azonban több területen nem érhetők még el a források szükséges mértékben, ezért az új költségvetésben figyelembe kell venni a KAP új célkitűzéseit;

41.

elutasítja a KAP első pillérével kapcsolatos társfinanszírozás gondolatát, mely megkérdőjelezné azt, hogy a KAP az EU egyetlen integrált politikája, de facto ismét nemzeti szintre helyezné a KAP-ot és hátrányos helyzetbe hozná az EU legszegényebb államainak mezőgazdasági termelőit, ahol az uniós finanszírozástól való függés aránya magasabb;

42.

megállapítja, hogy az elhízást, a cukorbetegséget stb. elősegítő bizonyos étrendek és bizonyos mezőgazdasági gyakorlatok (egyes állattenyésztésekben az antibiotikumok túlzott fogyasztása, növényvédőszer-keverékek stb.) által okozott közegészségügyi kiadások jóval magasabbak, mint a KAP költségvetése; szorgalmazza az agrár- és élelmiszer-politikák közötti szorosabb együttműködést;

43.

azt ajánlja, hogy népszerűsítsék és támogassák a mediterránhoz hasonló egészséges étrendek részét képező élelmiszerek fogyasztását a bor, a gyümölcsök, zöldségek és a méhészet támogatására irányuló, célzott programokkal, javítva a termények minőségét és hozzáadott értékét;

44.

emlékeztetve a legkülső régiók sajátosságaira és szem előtt tartva, hogy az európai mezőgazdasági modell a legkülső régiókban nem alkalmazható, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikke kifejezetten felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy külön rendelkezéseket fogadjon el annak érdekében, hogy az uniós jogszabályokat – köztük a KAP-ra vonatkozóakat – a legkülső régiókra is alkalmazhatóvá tegye. Erre tekintettel a 2020 utáni KAP-nak fenn kell tartania a legkülső régiókkal szembeni megkülönböztetett elbánást, amely az EMVA, a POSEI, az állami támogatások és más, intézményesített eszközök szükséges kiigazításában testesül meg;

45.

azt javasolja, hogy a jövőbeli, 2020 utáni európai mezőgazdasági politika az alábbi, széles körű egyetértésre számot tartó célok köré szerveződjön:

46.

megjegyzi, hogy a KAP igen összetett, ezért az egyéni vállalkozóknak és a gazdálkodóknak gyakran nehézkes, sőt kockázatos a támogatások megpályázása. Egyszerűsítésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a KAP továbbra is elfogadott és vonzó maradjon. Kívánatos tehát az eljárás egyszerűsítése és felgyorsítása, különösen a kis összegű műveletek esetén, észszerűsítve az adminisztratív terheket is;

47.

szeretné, ha a KAP költségvetése az európai mezőgazdaság, a vidéki térségek és közösségeik szükségleteinek megfelelően magas szinten maradna, és lehetővé tenné a társadalmi igények kielégítését, összhangban az uniós szerződésekben megfogalmazott elvekkel, illetve az Európai Unió egyetlen integrált politikájaként betöltött szerepével;

48.

megjegyzi, hogy a mezőgazdaság képes választ adni az éghajlathoz, energiához, élelmiszertermeléshez vagy biodiverzitáshoz kapcsolódó, fent említett kihívások többségére. Ehhez azonban pénzügyileg támogatni kell a műszaki kezdeményezéseket és a vállalkozói vagy kooperatív jellegű innovatív megközelítéseket az átállás felgyorsítása érdekében;

49.

felhívja a figyelmet arra, hogy a közvetlen és területalapú kifizetések esetében elsősorban a kisebb és családi gazdaságokra kell a forrásokat összpontosítani, míg az összeghatár felső korlátozása által érintett nagy gazdaságok számára a pénzügyi megoldásokat kell előnyben részesíteni;

50.

kéri az Európai Bizottságot, hogy részletesen értékelje a jelenlegi KAP eredményeit abból a szempontból, hogy azok mennyire felelnek meg az európai szerződésekben az agrárjövedelmek és a piacok stabilitása terén kitűzött céloknak;

51.

ajánlatosnak tartja a mezőgazdasági áringadozás elleni küzdelmet, és javasolja, hogy piaci alapon nyújtsanak a termelőknek jövedelmi perspektívákat, és tegyék az élelmiszerláncokat tisztességesebbé (3);

52.

kéri, hogy tartsák fenn az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikke alapján a legkülső régiók mezőgazdaságának járó bánásmódot a POSEI rendszer révén, amelyet maga az Európai Bizottság is hangsúlyoz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett 2016. december 15-i, COM(2016) 797. számú jelentésében;

53.

kéri, hogy növeljék a meredek lejtőkön vagy hegyvidéken, valamint a hátrányos helyzetű, alacsony terméshozamú területeken, illetve a legkülső régiókban folytatott szőlőtermesztésre, olajbogyó-termesztésre és állattartásra, valamint a legelők és hegyi kaszálók biodiverzitásának növeléséhez hozzájáruló gazdálkodási formákra vonatkozó támogatást;

54.

kéri, hogy az EU mint a világ első élelmiszer-importőre és -exportőre minden tekintélyét vesse latba annak érdekében, hogy a mezőgazdasági világkereskedelem szabályai (WTO, 1994) az igazságosabb és szolidárisabb kereskedelmi kapcsolatok irányába mozduljanak el; megjegyzi, hogy az áringadozás folyamatos kihívást jelent az európai mezőgazdaság számára, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vegyen fontolóra olyan intézkedéseket, amelyekkel csökkentheti a világpiacnak való fokozott kitettségből eredő kockázatokat;

55.

véleménye szerint az inkább a piacra, mint a támogatásokra alapuló mezőgazdasági jövedelem megközelítése erősítheti a mezőgazdasági termelők szakmájának gazdasági elismertségét, ezáltal pedig vonzerejét; ezért javasolja, hogy az EU agrárpiacainak szabályozásával törekedjen az élelmiszerhiány vagy élelmiszer-túltermelés megelőzésére és a mezőgazdasági árak megfelelő szinten való stabilizálására;

56.

javasolja éves elővigyázatossági megtakarítások bevezetését, amelyek maradványai átvihetők lennének a következő évre (4);

57.

kéri az EU-t, hogy a kereskedelmi megállapodásokban és a harmadik országokkal kialakított kétoldalú partnerségekben biztosítson egyenlő versenyfeltételeket; ehhez úgy látja, hogy a mezőgazdasági és élelmiszertermékeket nem szabad az átlagos európai előállítási költségek alatti áron exportálni, mint ahogy meg kell védeni az európai termelést a termelési kapacitását rontó, illetve az európai termelési normáknak meg nem felelő, túl alacsony áron behozott termékektől is;

58.

kiemeli a regionális és helyi rövid ellátási láncok jelentőségét, egyrészt mert környezeti szempontból fenntarthatóbbak, mivel kevesebb közlekedési eszközből származó szennyezést generálnak, másrészt mert egy olyan mezőgazdaságot mozdítanak elő, amely a helyi minőséget, a hagyományt, valamint a gazdasági és kulturális örökséget helyezi előtérbe;

59.

kéri az EU-t, hogy a harmadik országokkal kötött kétoldalú „szabadkereskedelmi” vagy gazdasági „partnerségi” megállapodások mezőgazdasági vonatkozásait megfelelő forrásokkal rendelkező megállapodásokkal vizsgálja felül, amelyek előnyben részesítik a főként a helyi és regionális piacokat és rövid ellátási láncokat középpontba helyező munkaerő-igényes családi gazdaságokat; kéri emellett az EU-t, hogy kellően vegye figyelembe mezőgazdasági szektorának érdekeit a kereskedelmi megállapodásokban, hogy minimalizálni lehessen az európai termelésre jelentett veszélyt, mégpedig oly módon, hogy összeállítja azoknak a termékeknek a listáját, amelyek adott esetben túlzott nyomásnak lehetnek kitéve; kéri továbbá, hogy azokat a termékeket, amelyek esetében a liberalizáció problémákat okozhat, egyedi és differenciált módon kezeljék a kereskedelmi megállapodásokban;

60.

javasolja az európai versenyjogi szabályok felülvizsgálatát oly módon, hogy azok tegyék lehetővé az ágazat összes szereplője számára – a fogyasztókat és a közhatóságokat is ideértve –, hogy maguk határozhassanak a hozzáadott érték és az árrés igazságos elosztásáról a teljes értéklánc mentén, valamint tegyék lehetővé a mezőgazdasági termelők számára, hogy méltányosabb pozícióra tegyenek szert az élelmiszer-ellátási láncon belül, és megerősítsék pozíciójukat a piacon;

61.

kéri a közétkeztetésben a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó európai jogszabályok felülvizsgálatát oly módon, hogy azok tartalmazzanak egy a helyi élelmiszeripari termékek vendéglátásban való előnyben részesítésére vonatkozó záradékot, továbbá arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy nagyobb mértékben osszák meg egymással bevált gyakorlataikat a helyi jellegű étkezés és az ökológiai mezőgazdasági termelés helyi piacának támogatása, valamint a kisipari feldolgozás érdekében, mely munkahelyeket teremt a vidéken;

62.

kéri, hogy az európai költségvetés és az EBB által finanszírozott mezőgazdasági és vidékfejlesztési kutatások a következő témakörökre irányuljanak:

63.

kéri, hogy a hektáralapú közvetlen kifizetések helyett mezőgazdasági dolgozónként (azaz aktív gazdálkodónként) járó, maximalizált hektáralapú közvetlen kifizetésekre térjenek át, a következők érdekében:

64.

kéri a környezetbarátabbá tétel keretében az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös gyakorlatok fokozatos megerősítését a következők révén:

65.

a mezőgazdasági alkalmazottak jogainak tiszteletben tartása érdekében azt javasolja, hogy csökkentsék az azoknak a mezőgazdasági üzemeknek odaítélt jövőbeli közvetlen kifizetéseket, amelyek nem tartják be az adott tagállamban hatályos szociális normákat;

66.

kéri a KAP második pillérének megerősítését és a vidékfejlesztéshez rendelt költségvetések növelését; kiáll továbbá a szubszidiaritás fokozott alkalmazása mellett, hogy a tagállamok az első pillértől a második pillérhez irányíthassanak forrásokat;

67.

felhívja a figyelmet arra, hogy a KAP céljainak helyi és térségi eléréséhez nagymértékben hozzájárult a CLLD és a LEADER megközelítés alkalmazása, ezért ajánlja, hogy a KAP végrehajtását célzó tagállami és regionális programok esetében akár 20 %-kal részesedjen a második pillér végrehajtásából;

68.

megismétli, hogy a tagállamoknak és a régióknak nagyobb hatalmat kell kapniuk a mezőgazdasági földterületek szabályozására és e tekintetben korlátozások megállapítására, különösen a nagyarányú földszerzés és koncentráció Európában megfigyelhető jelenségének kezelésére, ami korlátozza a fiatal gazdák lehetőségeit az indulásnál (5);

69.

sürgeti, hogy – az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) megerősítése révén – az alapok egy megfelelő részét különítsék el a vidéki területek fejlesztésére, hogy garantálják az ilyen területek harmonikus és integrált fejlődését, ideértve a helyi infrastruktúra biztosítását, a kkv-k támogatását, a falvak rehabilitációját és a szélesebb körű gazdasági diverzifikációt;

70.

azt javasolja az EU-nak, hogy fordítson kiemelt figyelmet a legkülső régiókra, ahol a mezőgazdasági ágazat létfontosságú a munkahelyek létrehozásához és a jólét megteremtéséhez, továbbá az agrár-élelmiszeripar fejlesztéséhez, a kutatás és az innováció előmozdításához, a színvonalas rendezett területek megőrzéséhez és népszerűsítéséhez, illetve az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez;

71.

azt javasolja, hogy a második pillérhez tartozó forrásokat elsősorban a közvetkezőkre irányítsák:

72.

javasolja a válaszlépéseken alapuló megközelítésről a megállapodásokon alapuló megközelítésre való átállást meghatározott típusú vállalkozások, ágazatok és területek között; néhány célkitűzésből kiindulva (minőség, termelékenység, fenntarthatóság) javasolja az ezt célzó és a foglalkoztatásra nézve kedvező hatást kifejteni képes innovációs projektek támogatását;

73.

javasolja, hogy az EU – az első pillér keretében elegendő mértékben rendelkezésre álló források fenntartása mellett – növelje a vidékfejlesztésnek nyújtott pénzügyi támogatást, amely az előző programozási időszakhoz képest jelentős mértékben csökkent;

74.

jelentős és határozott támogatást javasol a családi gazdaságok fenntartására irányuló fenntartható beruházásokhoz, különös tekintettel a termelésre, a forgalmazásra és a diverzifikációra;

75.

vidékfejlesztési stratégia elfogadását javasolja, hogy az összes európai szakpolitika határozottabban hozzájárulhasson a vidéki területeken megvalósuló innovációhoz és együttműködéshez, valamint e területek fejlesztéséhez, a területi kohézió célkitűzéseivel összhangban (6);

76.

javasolja, hogy egyszerűsítsék a nem mezőgazdasági jellegű vidékfejlesztést finanszírozó különféle alapok integrációját, hogy támogassák:

77.

síkra szállna a mezőgazdasági és erdőterületek szélesebb körű potenciáljának kiaknázása mellett is, gondolva itt elsősorban a városkörnyéki területek olyan gazdasági, ökológiai, éghajlatvédelmi, energetikai és szabadidős célokból történő kihasználására, mint a helyi élelmiszer- és energiatermelés és a vidéki turizmus. Ez szükségessé teszi, hogy a KAP ne csak a mezőgazdasági vállalkozókra irányuljon. A LEADER-kezdeményezések lehetőséget nyújtanak az együttműködésre és az innovációra a vidéki és városkörnyéki szereplők számára, és ezt a jövőben is biztosítaniuk kell;

78.

kéri a strukturális alapok részletes értékelését a Cork 2.0 Nyilatkozat (7) által ajánlott „vidéki teszt” bevezetése révén, támogatva a vidéki térségek fejlesztését és integrált stratégiákat dolgozva ki arra, hogy a közlekedési és a széles sávú összeköttetések javításával megerősítsék az ilyen területek helyzetét, ügyelve közben a környezetvédelemre is;

79.

hangsúlyozza, hogy egy kiegyensúlyozott területfejlesztés keretében gondoskodni kell a vidéki és városkörnyéki területek, valamint a hátrányos helyzetű területek (pl. hegyvidéki, határ menti régiók vagy más, természeti vagy demográfiai kihívásokkal küzdő régiók) megfelelő támogatásáról, mert csak így lehet odavonzani a növekedésbe, a társadalmi beilleszkedésbe, a környezeti fenntarthatóságba és a foglalkoztatásba történő, szükséges beruházásokat;

80.

kéri a városi és vidéki térségek kapcsolatának javítását, lehetővé téve a kisebb városok és vidéki települések teljes körű bevonását, hogy az uniós politikák ne bátorítsanak versenyjellegű kapcsolatokat a városi, a part menti és a vidéki dimenziók között;

81.

üdvözli az Európai Bizottság „intelligens falvakat” célzó kezdeményezését, valamint a Parlament hozzájárulását a folyamat sikeréhez, és annak az „intelligens vidéki térségekre” való kiterjesztését javasolja, továbbá kéri, hogy a Régiók Bizottsága minél nagyobb szerepet kaphasson kezdeményezéshez tartozó helyi és regionális tevékenységekkel kapcsolatos keretek kialakításáról szóló egyeztetésekben;

82.

hangsúlyozza, hogy tovább kell folytatni a strukturális alapok működési szabályainak a közös stratégiai keret által történő harmonizációját a vidékfejlesztés programozásának és irányításának elősegítése és az integrált, területi megközelítések támogatása érdekében (8);

83.

javasolja a „vezető alap” megközelítés erősítését, hogy egységessé lehessen tenni a több alapból finanszírozott projektek irányítását;

84.

vita kezdeményezését javasolja a nem mezőgazdasági jellegű vidékfejlesztéshez kapcsolódó különböző alapok egymáshoz történő közelítéséről.

12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/20

1.

örömmel fogadja az Európai Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy aktív és konstruktív módon hozzájárul a 2030-as program stratégiai céljaihoz, megalapozva egy sor alapvető, egymással összefüggő, az egész világra kiterjedő kihívás kezelését;

2.

megállapítja, hogy a programdokumentum, melyet az Európai Bizottság 2016. november 22-én fogadott el közlemény formájában, igen ambiciózus, széles körű stratégiát javasol, és ennek középpontjába a fenntartható fejlődést helyezi;

3.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság össze szeretné kapcsolni a programot az Európa 2020 stratégiával és ennek keretében az európai strukturális és beruházási alapokkal; tekintettel a referenciakeretek összetettségére és sokféleségére hangsúlyozza a szakpolitikai koherencia, az egyszerűsítés és egy következetes irányítási keret szükségességét;

4.

hangsúlyozza, hogy az eredmények eléréséhez létfontosságú, hogy valamennyi kormányzati szintet bevonják a döntéshozatali folyamatokba, és ezen belül főként a regionális és helyi szintet (helyi és regionális önkormányzatok);

5.

megállapítja, hogy mivel az Európai Unió (EU) politikáinak be kell tartaniuk a szubszidiaritás elvét, a fenntarthatósági célok közvetlenül érintik a szubnacionális kormányzati szintek felelősségi körét, hatásköreit és feladatait;

6.

megismétli, hogy a területi intézmények – régiók, tartományok, megyék, körzetek, nagyvárosi területek, kisvárosok, települések – valódi politikai döntéshozók, és az ő feladatuk, hogy meghatározzák a legmegfelelőbb kormányzási szinteket és módszereket arra, hogy az EU és az ENSZ széles körű célkitűzéseit összekapcsolják a helyi közösségek céljaival;

7.

emlékeztet arra, hogy a 17 cél közül kettőnek, a 10. és 11. célkitűzésnek a végrehajtásához alapvető feladatokat látnak el a helyi önkormányzatok. Az első a régiók közötti különbségek csökkentésére irányul, a második alapvető funkciókat tölt be a várostervezés, a közlekedés, a társadalmi jólét és a fenntartható életmód terén;

8.

ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a közlemény nem foglalkozik azzal, hogy a fenntartható fejlődési célok megvalósításában elért haladást ne csak az ENSZ szintjén, illetve európai és nemzeti szinten, hanem szubnacionális szinten is mérjék; ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az elért haladás mérésére szolgáló mutatók továbbfejlesztésekor tartsa szem előtt ezt a dimenziót is, és vonja be a helyi szintű szaktudást és a meglévő hálózatokat;

9.

megállapítja, hogy mindehhez hozzáadódnak még azok a prioritások, melyek a horizontálisan más stratégiai célkitűzéseket is érintő hatáskörök integrált gyakorlásából adódnak – mint a városfejlesztési menetrend, a társadalmi befogadás, az uniós energia- és éghajlat-politika, a kibocsátáscsökkentés, a katasztrófakockázat-csökkentés, a környezetvédelmi politika és a körforgásos gazdaság, a mobilitás, az intelligens szakosodás, az intelligens városok (intelligens vidék) – melyek a pozsonyi csúcstalálkozó témáját képezték, valamint a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége;

10.

javasolja, hogy a többéves pénzügyi keret félidei felülvizsgálatát használják fel arra, hogy a 2030-as programot összekapcsolják az Európa 2020 stratégiával, valamint felülvizsgálják a legfőbb iránymutatásokat, hogy mielőbb hozzáigazítsák őket az új fenntartható fejlődési célokhoz;

11.

méltányolja a közleményt kísérő, Key European action supporting the 2030 Agenda and the Sustainable Development Goals című munkadokumentumban (SWD (2016) 390 final) felvázolt erőfeszítéseket. A dokumentum javasolja, hogy az Európa 2020 stratégiát építsék be a 2030-as program célkitűzéseibe, kiemelve a három pillér, a 7 kiemelt kezdeményezés, az Európa 2020 prioritásaira visszavezethető 5 célkitűzés, valamint a kohéziós alapokra vonatkozóan javasolt 11 célkitűzés közötti kapcsolatokat;

12.

emlékeztet arra, hogy a fenntartható jövőről szóló közleményben javasolt valamennyi célkitűzés teljesítéséhez mindenképpen szükséges, hogy azok területi szinten is megvalósuljanak; ezért javasolja, hogy a 2030-as program célkitűzéseit igazítsák a helyi szinthez, mivel ez jelenti az egyetlen módját annak, hogy konkrét és tartós hatást lehessen gyakorolni az emberek életére;

13.

egyetért azzal, hogy a különféle kormányzati szintek összetettsége miatt irányításra és ellenőrzésre van szükség, ami a politikák és kezdeményezések intézményi keretek között történő értékelésével (hatásvizsgálattal) gazdagíthatja a döntéshozatali folyamatot;

14.

úgy véli, hogy a Juncker vezette Európai Bizottság prioritásai és a fenntartható fejlődési célok a helyi és regionális önkormányzati rendszer szempontjából jelentős területeken összefonódnak. Ez leginkább a foglalkoztatással kapcsolatos prioritásra igaz, mivel az érinti a 4. fenntartható fejlődési cél (képzés és oktatás) alá tartozó feladatokat, amelyek terén a helyi és regionális önkormányzatok rendszere fontos hatáskörökkel rendelkezik, elsősorban a fenntartható Európa felé való átmenet költségeit illetően;

15.

reméli, hogy az Európai Bizottság beruházási terve a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozó materiális és immateriális infrastruktúrákat (szociális védelem, információs hálózatok, mobilitási, energia- és telekommunikációs hálózatok, hulladékártalmatlanítás, integrált vízgazdálkodás stb.) is érint, amelyek sok esetben megfelelnek több – többek között a 8., 9., 12. és 13. – fenntartható fejlődési célnak;

16.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság programjának 3. prioritása – Ellenállóképes energiaunió és jövőbe mutató éghajlat-politika – is összefonódik több fenntartható fejlődési céllal a helyi és regionális önkormányzati rendszer érdekeinek területén. Ugyanez igaz az 5., a 7. és a 13. fenntartható fejlődési cél esetében, ahol a helyi önkormányzatok egyszerre jelentik a célcsoportját és a főszereplőit is azoknak a politikáknak, amelyek az éghajlatváltozás visszaszorítását, a fenntartható és mindenki számára elérhető energiaellátást, valamint azon szociális jogok védelmét célozzák, amelyek biztosításához lényegesek a helyi szinten nyújtott szolgáltatások;

17.

megállapítja, hogy a jogérvényesülés és az alapvető jogok kölcsönös bizalmon alapuló térségének kialakítását célként kitűző 7. prioritás magában foglal a nemek közötti egyenlőség megvalósítására irányuló politikákat, amelyek terén a helyi és regionális önkormányzatok jelentős szerepet tölthetnek be az 5. fenntartható fejlődési célnak megfelelően, és összhangban azzal, hogy a polgárok európai intézményekbe vetett bizalmát helyre kell állítani;

18.

újfent hangsúlyozza, hogy a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség a fenntartható fejlődés egyik alapvető szempontja, és arra kéri az uniós intézményeket, hogy ez a szempont legyen a fenntartható fejlődést célzó jövőbeli európai intézkedések egyik legfontosabb kiindulópontja (1);

19.

úgy véli, hogy a 8. prioritás arra irányul, hogy szembenézzenek a történelmi és globális jelentőségű migrációval, és teljes egészében megfelel az 1. és a 10. fenntartható fejlődési célnak, átfogóan érintve a rendkívüli migrációs áramlások kezelésének szükségessége miatt gyakran nagy nyomásnak kitett helyi és regionális önkormányzatok rendszerének hatásköreit;

20.

megállapítja, hogy a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében bevezetett intézkedések esetében fennáll annak kockázata, hogy – a kohéziós politikai intézkedésektől eltérően – nem mindig illeszthetők be egy integrált politikai keretbe; emiatt alapvetően fontos olyan prioritások meghatározása, amelyek figyelembe veszik a legsürgetőbb igényeket, és egy dinamikus megközelítés keretében törekszenek hosszú távon teljesíteni az összes célkitűzést: ezért figyelembe kell venni az RB azon javaslatát, mely szerint jóvá kell hagyni egy „magatartási kódexet” a helyi és regionális önkormányzatok bevonását illetően;

21.

hangsúlyozza, hogy a célkitűzések megkövetelik a jelenlegi és a jövőbeli generációk igényei közötti, illetve a különböző kormányzási szintek szükségletei közötti egyensúly megteremtését, amely létfontosságú az átmenettel járó, a helyi és regionális önkormányzatokra súlyos terhet rovó költségek csökkentéséhez. A fenntarthatatlan költségek veszélybe sodorhatják a szóban forgó intézkedések nyilvános támogatottságát és hatékony végrehajtását, és ezáltal különösen az válhat kérdésessé, hogy a perifériára szorult területek (belső területek) képesek lesznek-e hozzájárulni a globális fenntarthatósághoz, valamint általánosabban a fenntartható fejlődési célok tartósságához;

22.

felhívja a figyelmet arra, hogy a közlemény által említett európai intézkedések (2020) és a 2030-as program között időbeli eltolódás van, és reméli, hogy sor kerül kiegészítő gazdasági és pénzügyi támogató eszközök előkészítésére is amellett, hogy a teljes érintett időszakra újra meghatározzák a program céljaival kompatibilis célkitűzéseket;

23.

sajnálja, hogy a közlemény nem tartalmazza a 17 fenntartható fejlesztési cél végrehajtási szakaszában esetlegesen felmerülő kockázatok elemzését, amely pedig nagyon hasznos lehetne ahhoz, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára megfelelő eszközöket biztosítsunk az e célokhoz kapcsolódó politikák megvalósítása során felmerülő problémák megoldásához. Elengedhetetlenül fontos eszköz az összes mutató helyi szinthez történő igazítása, hogy lehetővé váljon az eltérések folyamatos nyomon követése, többek között a GDP-n túli alternatív mutatóknak is köszönhetően. Ezek például olyan minőségi mutatók, amelyek mind a fejlődés kiegyensúlyozottságát, mind a régiók szociális előrelépését is képesek mérni;

24.

hangsúlyozza, hogy a célok azon részének eléréséhez, amelyet a regionális és helyi önkormányzatokra bíznak, megfelelő forrásokat kell biztosítani. Ezek a források biztosíthatóak mind egyedi nemzeti transzferek, mind fokozott helyi szintű pénzügyi elszámoltathatóság révén;

25.

úgy véli, hogy egyrészt elő kell mozdítani az olyan platformokat és kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik a jó gyakorlatok megosztását a helyi és regionális önkormányzatok között, másrészt pedig fel kell használni a nemzetközi szervezetek által már jelenleg is biztosított ilyen platformokat – pl. az UNDP Live – Sustainable Development Knowledge Platformja –, elkerülve azt, hogy a programot a politikák újbóli központosítására használják fel. Ehhez érdeklődéssel várjuk az Európai Bizottság által beharangozott, az érdekeltek széles körére kiterjedő platform elindítását, melynek célja a programban szereplő univerzális elemek regionális szintre való átültetése, valamint elsősorban a jó gyakorlatok megosztásának elősegítése és a legdinamikusabb európai régiók által elért előrelépések megosztása; arra számít, hogy e platform munkájában megfelelő módon részt vehet a helyi és regionális önkormányzatokat képviselő közgyűlésként betöltött intézményi szerepének keretében;

26.

elismeri, hogy az Európai Unión belül az életkilátások javulása a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítésén túl függ az EU-n kívüli területek jólététől és biztonságától is. Ezzel kapcsolatban a fejlesztésre vonatkozó új konszenzusról szóló közleményben foglalt új iránymutatásokkal összhangban meg kell erősíteni a decentralizált együttműködési intézkedéseket, és elő kell segíteni a harmadik országok fejlődését, lehetővé téve a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére álló, a fejlődést szolgáló információs és vitaplatformok használatát: az ARLEM-et, a CORLEAP-et, a kétévenkénti decentralizált együttműködési konferenciát, valamint a decentralizált együttműködés atlaszát, melyek lehetővé teszik a partnerországok találkozását, párbeszédét és a jó gyakorlatok megosztását;

27.

egyetért az Európai Bizottság kedvező álláspontjával a 2016-ban az Amszterdami Paktummal elfogadott uniós városfejlesztési menetrendet illetően, amelynek megvalósítására a helyi és regionális önkormányzatokkal együtt kerül sor, és kiterjed a fenntartható fejlődés minden aspektusára, valamint hozzájárul a globális „új városfejlesztési program” végrehajtásához is;

28.

szükségesnek tartja, hogy a fenntartható városfejlesztési, valamint a horizontális és vertikális együttműködési stratégiák – egy részvételen alapuló irányítási rendszer keretében – tekintettel legyenek a városok különbözőségére, a szociális innováció jelentőségére és a jövőorientált tervezésre, egy integrált és koordinált megközelítés révén, különösen a városi életminőség javítására irányuló célkitűzéshez kapcsolódó, jelentős kihívásokkal szemben;

29.

ajánlatosnak tartja, hogy a 2030-as program, illetve a benne foglalt célkitűzések elemzése összhangban álljon az európai fejlődési modellel, amelynek középpontjában a főként kis- és középvállalkozásokból álló helyi termelési rendszerek (klaszterek) állnak. Ennek értelmében reméli, hogy a fejlesztési modellek különös figyelmet fordítanak a kisebb méretű városokra is, mivel az alulfejlettség csapdája a túlságosan koncentrált területi fejlesztés következtében is kialakulhat, ami pedig további marginalizációs és népességcsökkenési folyamatokat okozhat;

30.

kedvezően értékeli, hogy a dokumentum szerint a fenntartható fejlődés – társadalmi, környezeti és gazdasági – dimenziói jelentik azokat a pilléreket, amelyekkel az Európai Bizottság politikai iránymutatásainak összhangban kell lenniük ahhoz, hogy megoldást nyújtsanak a fenntartható fejlődési célokhoz és a 2014 és 2020 közötti pénzügyi keretben meghatározott 13 ágazati politikához. Ugyanakkor úgy véli, hogy az új globális kihívások leküzdése érdekében a területi dimenzió hozzáadásával kell megerősíteni a helyi fejlesztést;

31.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak szerepet kell biztosítani a szakpolitikák terén, tekintettel a polgárokhoz való közelségükre és arra, hogy hozzá tudnak járulni az európai intézmények és az integrációs projekt melletti elkötelezettség újjáélesztéséhez. A többszintű kormányzás jelenti az optimális megoldást a fenntartható jövő építésére irányuló politikák, illetve az Európai Bizottság 10 prioritására, a kohéziós alapok 11 tematikus célkitűzésére és a 2030-as program 17 fenntartható fejlesztési céljára összpontosító politikák számára.

32.

ismételten kijelenti, hogy a fenntartható fejlődés és a szegénység elleni küzdelem összetett problémáinak megoldására nem a központilag irányított, felülről építkező szakpolitikák és programok jelentik a legjobb módszert, hanem a helyi és regionális önkormányzatokra kell átruházni a jelentős szociális kérdésekre adandó korrekt válaszokhoz szükséges felelősségi kört és autonómiát;

33.

emlékeztet arra, hogy meg kell erősíteni az EU Alapjogi Chartájában rögzített politikákat egy fenntartható szociálpolitikai tervezéssel, amelyben az összes kormányzási szint részt vesz, mivel csak ily módon lehet biztosítani mindenki számára az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést és megoldásokat találni a demográfiai változások okozta újabb elvárásokra a tevékeny és egészséges időskort elősegítő helyi politikák révén;

34.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottságnak olyan szakpolitikákat kell kidolgoznia, melyek célja egyfelől, hogy a városokban és a peremterületeken lakók életkörülményeinek javítása révén segítsék a népesség egészségének megőrzését, mivel ez kiemelten fontos a társadalmi befogadás érdekében, másfelől pedig, hogy a fogyatékkal élők számára is biztosítsák a hozzáférést a közszolgáltatásokhoz, a szabadidős tevékenységekhez és a sporthoz, és általánosan – tehát az idősekre és a migránsokra, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett csoportokra való tekintettel is – támogassák az egészségmegőrzést, és a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat is hasonló cselekvésre ösztönzi;

35.

úgy véli, hogy a szociális gazdaságban rejlő lehetőségek a munkahelyteremtésben, valamint a fiatalok és a nők munkanélkülisége elleni küzdelemben bontakoznak ki. Ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy a menetrend felhívja a figyelmet a vállalati társadalmi felelősségvállalásra (CSR) és arra, hogy fel kell keltenünk a fiatalok érdeklődését a vállalkozói tevékenység iránt. Az új stratégiának emellett – horizontális megközelítéssel – ki kell térnie a fenntarthatóság különféle dimenzióira és a kreativitásnak köszönhető új kilátásokra;

36.

elengedhetetlennek tartja, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendbe a kultúrát is beépítsük, világosan kiemelve annak szerepét a fenntartható fejlődésben és a munkahelyteremtésben: a kultúra a közös európai eszmék kialakítására törekszik annak érdekében, hogy világszerte terjessze a demokrácia, a társadalmi igazságosság és a szolidaritás céljait és elveit. A kultúra hatékonyan előmozdítja az inkluzív fejlesztési stratégiákat, mivel erősen kihat a fenntartható fejlődési célokra, javítja az oktatási rendszereket, szembeszáll a társadalmi kirekesztéssel és a szegénységgel, felszámolja az egyenlőtlenségek okait, egyenlő esélyeket teremt, és megszünteti a nemzedékek közötti és demográfiai különbségeket;

37.

megjegyzi, hogy az olyan nyilvánvalóan globális témák, mint az éghajlatváltozás, a CO2-kibocsátás csökkentése, az energiatakarékosság, a megújuló forrásokból történő energiatermelés, a biodiverzitás megőrzése, az erőforrások kiaknázásának csökkentése, az integrált közlekedés és a körforgásos gazdaság, valójában a helyi politikáktól és intézkedésektől függnek. Ezért úgy véli, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a környezeti szempontból fenntartható termelésre;

38.

az érintett ágazatok sokféleségére való tekintettel úgy gondolja, hogy integrált és kooperatív megközelítést kell alkalmazni a többszintű kormányzás és a környezeti kérdésekben érintett szereplők között. E tekintetben a kohézió – a fenntartható fejlődést állítva a szakpolitikák kidolgozásának középpontjába – hidat képez a gazdasági hatékonyság, a társadalmi kohézió, a kulturális fejlesztés és a környezeti egyensúly között.

39.

egyetért azzal, hogy az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás egyre nagyobb nyomást gyakorol a tengeri ökoszisztémákra. Ezért figyelmet kell fordítani a biztonságos, tiszta és fenntarthatóan kezelt óceánok érdekében hozott európai bizottsági intézkedésekre, és továbbra is támogatni kell a kék növekedési menetrend végrehajtását, amely az Európa óceánjaiban és tengereiben rejlő lehetőségek munkahelyteremtési, gazdasági értékteremtési és fenntarthatósági célú kiaknázására irányul. Továbbá újfent rámutat arra, hogy a kék gazdaságban megvalósított innováció segít biztosítani az értékes tengeri erőforrások hatékony és fenntartható felhasználását (2);

40.

ajánlja, hogy minden intézmény kötelezze el magát amellett, hogy a minimumra csökkenti az élelmiszer-pazarlást és újrahasznosítja a hulladékot, ami a zöld gazdaság szélesebb kontextusában fellendíti a beruházásokat és a foglalkoztatást. Az EU-nak határozottan támogatnia kell az arra irányuló törekvést, hogy magunk mögött hagyjuk a lineáris gazdasági modellt, és megerősítsük a körforgásos gazdaságot, ahogy azt az RB már több véleményében is kifejtette (Úton a körforgásos gazdaság felé: a hulladékokról szóló uniós jogszabályok felülvizsgálata, A hulladékokról szóló irányelveket módosító jogalkotási javaslatok és A körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv);

41.

úgy véli, hogy az új versenytényezők – többek között a végtelen mennyiségű adat korlátlan számú felhasználóval való összekapcsolását lehetővé tévő hálózatok – által meghatározott fejlődési modellek egyértelmű ellentmondást jeleznek a vállalatoknak a piacra jutási idő lerövidítésére vonatkozó igénye, a konszenzus kialakításához szükséges idő hossza, illetve a bürokratikus eljárások időtartama között. A helyi és regionális önkormányzatok jelentik a megfelelő szintet ahhoz, hogy felgyorsítsák és a piaci igényekhez igazítsák a politikai döntéshozatal ütemét;

42.

kéri a fejlesztési modellek tényleges támogatását, különösképpen a szellemi hálózatokét, amelyek – végtelen mennyiségű adathoz való hozzáférés elősegítése révén – meghatározzák a helyi versenyképesség új tényezőit és az új termelési modellekre való átállást;

43.

úgy véli, hogy halaszthatatlan a strukturális politikák végrehajtását szolgáló stratégiák kidolgozása, melyek révén a fejlesztési pillérek közé kerülhet a termelési modell radikális változása is, elősegítve ezzel – többek között ösztönzőkön keresztül – a fenntartható termelési módokat mindaddig, amíg az innovációk révén lehetővé válik a körforgásos gazdaságra való átállás. Nyilvánvaló, hogy ezek a politikák, amellett, hogy hozzájárulnak a globalizációs folyamatok okozta új, komoly problémák megoldásához, egyértelmű választ adnak a környezetet és a munkát egymással szembeállító társadalmi elvárások megoldásához;

44.

elismeri, hogy a globalizáció – melyet mindenekelőtt a személyek, áruk és adatok jobb mobilitása idéz elő – kiélezi a nemzetközi versenyt, nemcsak a vállalkozások, de az egyes térségek között is. Ezért az európai gazdaság fellendítéséhez határozott fellépésre van szükség a területi versenyképességi tényezőkkel – így a társadalmi és intézményi tőkével, az infrastruktúrával, az innovációval – kapcsolatban;

45.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a köz-magán társulások közötti kapcsolatokban, mivel jól rálátnak arra a sokféle fejlesztési módszerre, melyek elő tudják mozdítani az adott térségben rejlő saját erőforrások kiaknázására irányuló beruházásokat;

46.

sajnálja, hogy az Európai Bizottság által elfogadott közlemény nem tartalmazza a „területi tőke” fogalmát, amelyet az OECD dolgozott ki 2001-ben, és az Európai Bizottság 2005-ben kezdett alkalmazni. Ezzel kapcsolatban fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez a fogalom olyan helyi eszközök – természeti, humán, mesterséges, szervezési, kapcsolati és kognitív eszközök – együttesét jelenti, amelyekből egy terület versenyképessége összeáll;

47.

megjegyzi, hogy a válság és a globalizációs hatások jelentős befolyással voltak a területi kohéziót szavatoló kapcsolatokra, és törésekhez vezettek (város-vidék, központ-periféria), illetve megváltoztatták a társadalmi szerkezet dinamikáját. Ennek fényében a területi politika régi modelljeit – melyeket funkcionalista megközelítés jellemzett: a területet egyszerűen térnek tekintették – neo-institucionalista modellekre kellene váltani, melyek értelmében a terület inkább egy kollektív szereplő szerepét tölti be;

48.

elismeri, hogy az Amszterdami Paktum egyre inkább az érdeklődés középpontjába helyezi a „városfejlesztési” politikát – amely a társadalmi kohézió és a gazdasági fejlődés előmozdítására irányuló intézkedések végrehajtását szolgálja – abban a meggyőződésben, hogy a városok kedvezhetnek az innovatív folyamatoknak;

49.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet töltenek be a városi környezet, a vidéki területek és a közös örökség védelmében és fejlesztésében, továbbá proaktív magatartással és az alábbi lépések megtételére vállalt kötelezettségvállalással képesek hozzájárulni ahhoz, ami a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben „transformed world” (megváltozott világ) néven szerepel:

50.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok olyan intézmények, melyek képesek a részvételi demokrácia különféle formáinak fejlesztésére, különösen oly módon, hogy a helyi szintű gazdasági fejlődésre vonatkozó integrált stratégiák kidolgozásának és végrehajtásának megalapozásaképpen gondoskodnak a nők, fiatalok, idősek és a kisebbségek bevonásáról;

51.

alulról felfelé építkező megközelítés alkalmazását és megfelelő jogi keret meghatározását ajánlja, melyhez elegendő forrást különítenek el. Egy ilyen új rendszert csak a különböző uniós országokban megvalósuló egyre nagyobb mértékű decentralizáción keresztül lehet sikeresen létrehozni. A nemzeti kormányok feladata:

52.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti kormányzati szinteknek – lehetőleg egy alulról felfelé építkező megközelítés révén – be kell vonniuk a helyi és regionális önkormányzatokat a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló területi cselekvési tervek kidolgozásába a „no one left behind” (a hátramaradottak felzárkóztatása) és a költséghatékonyság elve alapján, figyelembe véve az erősségeket és a gyengeségeket.

53.

meggyőződése, hogy a globális politikákban és megállapodásokban csak akkor lehet maradéktalanul kiaknázni a helyi szintű erőfeszítéseket és tapasztalatokat, ha a regionális és helyi önkormányzatok a strukturált párbeszéd alkotóelemét képezik, és szerves részei a kormányzásnak – nem csupán érintett felek. A regionális és helyi önkormányzatok megfelelő információkon alapuló hozzájárulásainak szervezésére és nyújtására irányuló erőfeszítéseit a döntéshozatali folyamat részeként kell elismerni, akár az alábbi intézkedések révén is:

54.

európai és nemzeti szinten biztosítani kell a fenntartható fejlesztési politikák előzetes és utólagos értékeléséhez szükséges forrásokat. Ehhez erőfeszítéseket kell tenni az összes – az EU, a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok által végrehajtott – szakpolitika koordinációjának javítása érdekében;

55.

kéri, hogy az Európai Bizottság még inkább stratégiai és funkcionális módon alkalmazza a nemzeti reformprogramokat – melyek formálisan már beépültek a Kohéziós Alap programtervezésébe –, funkcionálisan használva a fenntartható fejlesztés támogatása érdekében elfogadott eszközöket. Így az európai szemeszter kontextusában nemcsak a nemzeti szinten tervezett és kiemelt, fenntartható fejlődési célú reformokat lehetne összegyűjteni, hanem a regionális és helyi dimenzióval rendelkezőket is;

56.

azt javasolja, hogy az európai és nemzetközi kormányzati szintek oly módon irányítsák az összetett nemzetközi kapcsolatrendszert, hogy eközben felügyeljék a regionális tűzfészkeket, kísérjék figyelemmel a még a múlt századból származó intézményi és termelési struktúrák átalakítását és szerkezetváltását, és biztosítsanak a helyi szereplőknek megfelelő hatásköröket ahhoz, hogy a földrajzi-gazdasági egyensúly gyenge pontjaiból olyan fejlesztési lehetőségeket kovácsoljanak, melyek a világpiacon újra versenyképessé teszik a helyi termelési rendszereket.

12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/27

1.

felismeri, hogy ez az uniós közlemény a tágabb értelemben vett uniós politikai reform fontos része. Az a hozzáadott értéke, hogy konkrét intézkedéseket javasol a Tanács 2014. évi stratégiai iránymutatásainak kiegészítésére, amelyekben az európai vezetők megállapodtak arról, hogy a következő években kijelölnek egy utat a jövőbeni bel- és igazságügyi politika fejlesztése számára, ideértve a bevándorlást és a menekültügyet is;

2.

tekintettel erre a kényes és stratégiailag fontos területre úgy véli, hogy az Európai Unió tagállamainak és intézményeinek továbbra is dolgozniuk kellene azon, hogy meghatározzanak egyfelől egy stratégiát a régió számára az Európai Unió és a szóban forgó régió közötti kapcsolatok keretében, másfelől pedig – ennek nyomán – egy valódi migrációs politikát, és vállalják e politika végrehajtásának felelősségét az európai népek érdekében, figyelembe véve a tagállamok és a származási országok jellegzetességeit és a migránsok jogait is a nemzetközi és az európai egyezményeknek megfelelően;

3.

elismeri, hogy a migrációs és a fejlesztési politika szorosan összekapcsolódik egymással. A nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szintű együttműködés létfontosságú ahhoz, hogy valósággá váljon a közös európai migrációs politika, és végre lehessen hajtani az európai migrációs stratégiát;

4.

támogatja a migrációkezelés holisztikus megközelítésének elfogadását, ami lehetővé teszi a migrációs mozgások decentralizáltabb és hatékonyabb kezelését. A decentralizált kezelés garantálni fogja az egyenlő bánásmódot és az azonos jogokat;

5.

rendkívül fontosnak tartja, hogy csökkentsék az európai kontinensre való átkelés során a tengerbe veszettek számát, illetve folytassák és fokozzák a bajba jutottak megmentésére tett erőfeszítéseket. Mély megrendülésének ad hangot a több száz már elvesztett emberélet miatt, és nagyra értékel minden olyan országot és szervezetet, amely igyekszik megelőzni ezt az emberi tragédiát (1). Megismétli, hogy az Európába irányuló migráció további biztonságos és hozzáférhető törvényes útjainak – mint a humanitárius vízumok, az áttelepítések és a kibővített családegyesítés – megteremtése azoknak az erőfeszítéseknek a részét kell, hogy képezze, melyek célja egy átfogó és humánus migrációs politika megalkotása;

6.

üdvözli a mostani közös közleményben szereplő további intézkedéseket, amelyek a közép-mediterrán migrációs útvonallal kapcsolatos kezdeményezések megerősítésére szolgálnak, Líbiát és annak környékét is ideszámítva. Tekintettel arra, hogy milyen sokan vesztik életüket a tengeren és a közép-mediterrán migrációs útvonalon, az áramlások kezelése és az életmentés továbbra is kiemelkedően fontos;

7.

úgy véli, hogy a többszintű kormányzás az optimális eredmények elérésének előfeltétele. Ennek keretében elengedhetetlen, hogy az uniós, nemzeti és szubnacionális szintű hatóságok szoros együttműködésben dolgozzanak a tranzitországok helyi és regionális önkormányzataival, a civil társadalommal, a migránsszövetségekkel és a befogadó országok helyi közösségeivel, és nyitottak legyenek észrevételeikre;

8.

kiemeli, hogy ezeknek az intézkedéseknek a sikeréhez szoros együttműködésre van szükség a közép-mediterrán útvonalon elhelyezkedő országok releváns partnereivel, emellett az uniós intézményeknek és a tagállamoknak összehangolt erőfeszítéseket kell tenniük és együtt kell működniük olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM). Figyelmeztet, hogy a javasolt intézkedések egy része csak akkor hajtható végre sikeresen, ha a helyszínen fennálló körülmények ezt lehetővé teszik. Ezeket az intézkedéseket kiegészítő jellegűnek kell tekinteni az Unió és a tagállamok által az európai migrációs stratégia és a migrációs partnerségi program keretében már végrehajtás alatt álló jelentős számú kezdeményezés mellett (2);

9.

elismerését fejezi ki Olaszország, Málta, Görögország, Ciprus, Franciaország, Spanyolország és Portugália erőfeszítéseiért, amelyek már összekapcsolták az Eurosur nemzeti határőrizeti koordinációs központját a Seahorse földközi-tengeri hálózattal;

10.

felismeri, hogy a közép-mediterrán útvonal vált az Európába törekvő migránsok és menekültek domináns útvonalává. 2016-ban több mint 180 000 migránst észleltek a közép-mediterrán útvonalon, akik túlnyomó többsége Olaszországban érte el a kontinenst. Az ezen az útvonalon közlekedőknek csaknem 90 %-a Líbiából indul el, ahol az instabil politikai és gazdasági helyzet lehetőséget biztosít az embercsempészek számára tevékenységeik kibővítésére. Sürgősen szükségesnek tartja az átkelések számának csökkentését és annak megakadályozását, hogy csónakok és hajók illegálisan útnak induljanak az EU felé. Kiemeli a megelőző intézkedések jelentőségét minden kormányzati szinten;

11.

megjegyzi, hogy a csempészek és emberkereskedők a tevékenységeikkel és az általuk elkövetett emberi jogi jogsértésekkel maguk is hozzájárulnak Líbia instabilitásához, és fokozzák a migránsok kiszolgáltatottságát. A líbiai kormányzási és biztonsági kihívások tartós megoldásának kialakítása változatlanul kulcsfontosságú prioritást jelent az EU, az uniós tagállamok és a nemzetközi partnerek számára, hiszen ez a jelenlegi helyzet fenntartható kezelésének egyik előfeltétele;

12.

megállapítja, hogy a líbiai migránsok többsége harmadik ország állampolgára, és legnagyobb részben a szubszaharai afrikai országokból származnak. Ezért, ha hatékonyan akarjuk megközelíteni a problémát, akkor a Líbiától délre fekvő országokban is fel kell lépni;

13.

kiemeli a közleményben bejelentett intézkedések hozzáadott értékét. A következőkről van szó: a líbiai parti őrség képzési programjainak kibővítése, fenntartható finanszírozási források biztosítása a jövőbeni képzési igények fedezésére, határozott lépések megtétele az embercsempészek és az emberkereskedők elleni küzdelem fokozása érdekében, illetve ösztönzők biztosítása Tunézia, Algéria és Egyiptom részvételére a Seahorse földközi-tengeri hálózatban, a szubregionális szint bevonása érdekében. Hangsúlyozza, hogy ezeknek a tevékenységeknek a keretében mindig prioritásnak kell tekinteni az alapvető emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának helyreállítását a migránsok és a helyi lakosság javára;

14.

megismétli, hogy szükség van a líbiai hatóságokkal való komoly együttműködésre annak biztosítása érdekében, hogy javuljanak a körülmények a migránsok befogadóállomásain, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott személyekre és a kiskorúakra, biztosítva egyfelől a szoros együttműködést a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával (UNHCR), másfelől pedig azt, hogy ez a két szervezet hatékonyan felügyelni tudja a normák betartását;

15.

üdvözli a líbiai településekkel folytatott munka és együttműködés fokozását, az alternatív megélhetési lehetőségek előmozdítása, valamint a migránsokat befogadó helyi közösségek rezilienciájának fokozása és a technikai együttműködés érdekében, amelynek célja, hogy a líbiai települések fejlesztési stratégiákat alakíthassanak ki térségeik számára, és javíthassák a lakosság támogatását célzó szolgáltatásokat;

16.

hangsúlyozza, hogy közép- és hosszú távú együttműködési stratégiára van szükség a líbiai helyi és országos hatóságok szerveinek a területgazdálkodási kapacitásaik fejlesztésében történő támogatása érdekében;

17.

ösztönzi a Líbia és déli szomszédjai közötti határ menti együttműködés, a párbeszéd és az információcsere előmozdítását, beleértve az Afrika–Frontex hírszerző közösségben rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználását;

18.

megjegyzi, hogy miközben közös fellépéseket vállalunk Líbiával, a minimálisra kell csökkentenünk annak kockázatát, hogy kialakulnak más útvonalak a szomszédos országokban. Üdvözli azt az átfogó regionális megközelítési módot, amelynek keretében fokozzuk az együttműködést Egyiptommal, Tunéziával és Algériával, elmélyítve a migrációval kapcsolatos párbeszédet és operatív együttműködést ezekkel az országokkal. Ezeknek az országoknak további segítségre van szükségük egy működőképes saját menekültügyi rendszer kialakítása és a nemzetközi védelemre szorulók támogatása terén;

19.

kiemeli az egymással kölcsönhatásban álló problémákra irányuló különféle uniós programokat és projekteket a régióban, és úgy véli, hogy a fent említett célok elérése érdekében mindenképpen össze kell hangolnunk ezeket a kezdeményezéseket, mert csak így lehetnek hatékonyak;

20.

megjegyzi, hogy az Uniónak az irreguláris migrációra adott eddigi közös válasza államközpontú biztonsági megközelítési módok formájában valósult meg, amelyek elsősorban az embercsempészet gyakorlatai ellen irányultak az állami hatóságokkal folytatott együttműködés útján;

21.

kéri, hogy fokozottan figyeljenek oda a különféle helyi politikai és gazdasági szereplőkre, amelyek szerepet vállalnak az irreguláris migrációban. Az érintett szereplők között vannak közlekedési vállalatok, amelyek elősegítik a migránsok irreguláris mozgásait, helyi lakosok, akik élelmet és szállást kínálnak, hogy így biztosítsák a saját megélhetésüket, helyi biztonsági erők, amelyek megvesztegetéssel és az utakon beszedett adókkal növelik bevételüket, politikai elitek, amelyek az irreguláris migráció megkönnyítésével megszerzett pénzügyi erőforrásaikat politikai előnyök és befolyás megvásárlására használják fel, fegyveres csoportok, amelyek emberek csempészésével és kizsákmányolásával tesznek szert vagyonokra, és így erősítik saját pozíciójukat stb. Csak akkor tudjuk hatékonyan kezelni a migrációt, ha átlátjuk ezeket a különféle szereplőket, illetve viszonyukat a helyi kormányzatokhoz, és megértjük a stabilitás és a konfliktusok dinamikáját. Garantálni kell ezenkívül az említett szereplők részvételét az országuk stabilizációját és jövőjét biztosító stratégiákról szóló vitákban;

22.

ezért üdvözli azt a javaslatot, hogy meg kell erősíteni a helyi önkormányzatok jelenlegi szociális és gazdasági támogatását a migrációs útvonalak mentén, bevonva ezeket az önkormányzatokat olyan stratégiák végrehajtásába, amelyek jobb életkörülményeket biztosítanak a helyi népesség számára, és így javítják a jövővel kapcsolatos kilátásaikat hazájukban;

23.

hangsúlyozza, hogy a megfelelő módon megtervezett migrációs politikák hosszabb távon hozzájárulhatnak másfajta megélhetési források biztosításához és az intézmények magasabb színvonalához, és ezáltal belülről kezelhetik a migráció néhány okát. Egy ilyen jellegű, hatékony politika kialakításához a jelenlegi migrációs politikának be kell látnia, hogy a transz-szaharai irreguláris migráció hátterében kormányzati és stabilitási problémák állnak;

24.

megismétli, hogy az irreguláris migráció útvonalai sok olyan országot kereszteznek a régióban, ahol az állami hatóságok gyengék vagy nem is léteznek. Líbia nyilvánvalóan ezek közé tartozik. Több jelentés is kimutatta, hogy a tiltott embercsempészetből és emberkereskedelemből származó bevételek olyan irreguláris fegyveres erőket erősítenek, amelyek de facto hatóságokként működnek ebben a térségben, és így lehetővé teszik a számukra, hogy meghiúsítsák az átfogóbb konfliktusrendezési folyamatokat. Még azokban az esetekben is, amikor még léteznek hivatalos állami hatóságok, az ezekkel a szereplőkkel való együttműködés az irreguláris migráció elleni küzdelemben lényegében egy politikai vállalkozás, amely végül akár az állammal szövetkező embercsempészek és irreguláris fegyveres erők érdekeit szolgálhatja. Ilyen széttöredezett hatalom mellett nem léteznek semleges tárgyaló partnerek;

25.

hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófák a migráció és a lakóhelyelhagyás kiváltó okai lehetnek. Sürgeti továbbá, hogy ruházzanak be a katasztrófakockázatokkal szembeni ellenálló képesség fejlesztésébe mint a migráció alapvető okainak kezelésére irányuló, megelőző jellegű intézkedésbe;

26.

bátorítja a líbiai hatóságok szisztematikus bevonására irányuló további erőfeszítéseket. A hangsúlyt a határigazgatásra, az irreguláris migráció elleni küzdelemre és a Líbiában tartózkodó migránsok emberi jogainak tiszteletben tartására és szükségleteinek kielégítésére kell helyezni, többek között úgy, hogy – a civil társadalommal együttműködve – alternatívákat dolgoznak ki a migránsok fogva tartására, amit csak végső intézkedésként szabadna alkalmazni és csak olyan körülmények között, amelyek megfelelnek a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normáknak. A képzésnek és az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos logisztikai támogatásnak fontos szerepet kell kapniuk az Unió által támogatott kapacitásépítési programokban;

27.

javasolja az UNHCR bevonásával az arra irányuló gyakorlati lépések megvalósíthatóságának vizsgálatát, hogy a nemzetközi védelemre szorulókat Líbiából uniós tagállamokba és más nemzetközi partnerországokba telepítsék át;

28.

kéri annak a kísérleti kezdeményezésnek a megerősítését, amelynek célja a belföldi lakóhelyelhagyás és a migránsok átutazása által érintett térségekben élő közösségek stabilizálása például olyan stratégiák meghatározásában történő együttműködés révén, amelyek célja, hogy az országot a népek számára élhető területként népszerűsítsék, például munkalehetőségek teremtésével a védelemre szoruló személyek számára. A kezdeményezés annál inkább is hasznos lenne, mivel megkönnyítené az újonnan érkezők befogadását az adott közösségbe és egyebek mellett javítaná a lakosságot támogató közszolgáltatásokat és közműveket;

29.

támogatja, hogy fejlesszük tovább a támogatott önkéntes visszatérést Líbiából a származási országba, ha a helyi viszonyok ezt lehetővé teszik. Ezen a téren mindenképpen szükség van a koordinációra a nemzetközi partnerekkel, különösen a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM);

30.

üdvözli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat elismerték fontos szereplőként a migrációs kérdések megoldásában, a migráció kezelésében, az életmentésben és a bűnözés elleni küzdelemben;

31.

megismétli, hogy a városok vezető szerepet töltenek be a globális migráció színpadán, és őket is érintik legközelebbről annak negatív következményei. A helyi önkormányzatok közvetlenül felelősek a bevándorlók életkörülményeiért, sikereiért és a velük kapcsolatos kihívásokért. A helyi önkormányzatok akkor is sikeresek lehetnek, ha sok nemzeti kormányzat bajba kerül, vagy akár kudarcot is vall (3);

32.

kiemeli a származási, tranzit- és célországok helyi önkormányzatainak a migrációs politikában betöltött szerepét, különösen az integráció és a társadalmi kohézió kapcsán. A helyi önkormányzatok egyértelműen a migrációs kihívások kezelésének frontvonalában állnak, ha figyelembe vesszük megbízatásukat, a „terepen” való jelenlétüket, valamint az egyre sokszínűbb társadalmak mindennapi realitásainak kezelésében szerzett tapasztalataikat. A migráció kérdése azonban közös felelősség, mellyel valamennyi szinten – európai, nemzeti, regionális és helyi szinten is – foglalkozni kell. Ugyanakkor azonban az is fontos, hogy figyelembe vegyük a migránsok lehető legjobb, tartós befogadásának – és ezáltal a sikeres integrációnak – helyi és regionális feltételeit is;

33.

úgy véli, hogy az EU-nak ki kellene használnia a – mind a földközi-tengeri, mind az atlanti térségben – déli tengeri határát képező régiók lehetőségeit és tapasztalatait, mivel azok kiemelten fontos hidat képeznek a harmadik országokkal való kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakításához;

34.

hangsúlyozza, hogy különösen Líbiában meg kell erősíteni a helyi önkormányzatokat, az Európai Tanács tagjainak a migráció külső vonatkozásairól szóló máltai nyilatkozatával összhangban (4), és ezért támogatja az olyan projekteket, mint a nicosiai kezdeményezés; sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot és az Európai Bizottságot, hogy az RB-vel és a helyi vagy regionális önkormányzatok szövetségeivel együttműködve vizsgálják meg hasonló projektek lehetőségeit egyéb országokban;

35.

elismeri, hogy a nicosiai kezdeményezés hozzáadott értéket képvisel, mivel egy líbiai önkormányzatokat támogató kapacitásépítési projektnek is tekinthető, amelyet az európai helyi és regionális hatóságokkal partnerségben és az Európai Bizottság pénzügyi hozzájárulásával hajtanak végre. Mindazonáltal arról sem feledkezik meg, hogy ezt a kezdeményezést meg kell erősíteni annak érdekében, hogy fellépései eredményesebbek lehessenek és jobb eredményekkel járjanak, szem előtt tartva, hogy ébernek kell lennünk, ha a legitimitás kérdése kapcsán Líbiában kialakult bonyolult helyzetről van szó, és továbbra is körültekintően követnünk kell minden politikai vonatkozást;

36.

felismeri, hogy a közép-mediterrán útvonal mentén a helyi önkormányzatok kapacitása nem igazán fejlett. Ez a kihívás még bonyolultabbá válik, ha megpróbálunk reagálni a különféle szükségletekre, különösen egy gazdasági szempontból törékeny környezetben. A helyi önkormányzatoknak rendelkezniük kell eszközökkel a migránsok különféle csoportjai legsürgetőbb szükségleteinek felméréséhez, különös tekintettel a kísérő nélküli gyermekekre és serdülőkre, valamint a nőkre;

37.

hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a gyermekvédelemre. A közép-mediterrán útvonalon soha nem halt még meg annyi menekült és migráns, mint az utóbbi három hónap során. A becslések szerint 190 gyermek is volt köztük. Csatlakozunk az UNICEF felhívásához, amelyben arra kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy vállaljanak kötelezettséget a menekült és migráns, különösen a kísérő nélküli gyermekek védelmére a kizsákmányolással, erőszakkal és gyermekkereskedelemmel szemben, és erősítsék meg a líbiai gyermekvédelmi programokat;

38.

egyértelművé teszi, hogy a helyi önkormányzatok kapacitásfejlesztéséhez nyújtott uniós támogatás nemcsak a helyi önkormányzatok technikai képességeinek növelését jelenti, hanem az alapvető szükségletek és szolgáltatások hatékony biztosítását is. A gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a szociális szolgáltatások és a közjavak decentralizált kezelése optimális „ár-érték arányról” gondoskodik a fejlesztési intézkedések tervezése és végrehajtása során;

39.

javasolja a decentralizáció és a helyi kormányzati programok támogatását, a szegénység csökkentését célzó nemzeti stratégiákkal összhangban;

40.

kitart amellett, hogy a nemzetközi védelemre jogosult migránsoknak nyújtott szolgáltatásokat és védelmet, valamint a társadalmi befogadásuk előmozdítását illetően további figyelmet érdemel a nemzeti migrációs politikák és a helyi kezdeményezések közötti koherencia és kölcsönhatás. A helyi önkormányzatoknak minimális követelményként felhatalmazással és erőforrásokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy megfelelő módon válaszolhassanak a joghatóságuk alatt álló településeken élő migránsok szükségleteire. Az lenne a legjobb, ha olyan átfogó politikai környezetben tevékenykedhetnének, amely kedvez az inkluzív megközelítésnek ott, ahol adottak az előfeltételek;

41.

megjegyzi, hogy Líbia politikai és társadalmi zűrzavarban él immár hat éve, ami az „arab tavasz” eseményeinek közvetlen következménye. Az általános válság, amellyel Líbia 2014 óta küzd, hatalmas káoszhoz és az életkörülmények meredek romlásához vezetett az egész országban. Az állam szinte teljes hiánya és a települési tanácsok rendelkezésére álló erősen korlátozott eszközök miatt az intézmények nagyon gyengék, ami jelentősen akadályozza a stabilitást és a fejlődést. Ugyanakkor az ország a decentralizált kormányzati rendszer létrehozására irányuló reformok mellett döntött. Líbia 2012-ben jóváhagyta az 59. számú (az önkormányzatiságról szóló) törvényt, és ez – az országban uralkodó bizonytalanság ellenére – még mindig referenciapontot jelent az összes líbiai párt számára, politikai hovatartozásuktól függetlenül;

42.

hangsúlyozza, hogy a líbiai városokban sok fiatal azért keveredik bele a „migrációs üzletbe”, mert ez rendkívül jövedelmező bevételi forrást jelent. Különösen nehéz integrálni azokat a fiatalokat, akik részt vettek fegyveres konfliktusokban és a milíciák tevékenységeiben. A hagyományos társadalmi szerveződések (törzsek, családok, iskolák és intézmények) nehezen boldogulnak a fiatalokkal. Tombol a kábítószer-használat és a bűnözés. A specifikus ifjúsági politikák hiánya még jobban megnehezíti a fiatalok helyzetét;

43.

hangsúlyozza, hogy a települési önkormányzatok fontos szerepet tölthetnek be, nemcsak Líbiában, hanem a földközi-tengeri útvonal mentén fekvő más országokban is. Mivel intézményi és jogi szereplőként felelősséget viselnek a helyi ügyekért, felszólítjuk őket, hogy vállaljanak jelentős szerepet a helyzet stabilizálásában. A helyi gazdasági fejlődés, a biztonsági szereplőkkel való koordináció és a hatékony ifjúság- és migrációs politika jelentheti azokat a pilléreket, amelyekre ez a szerep épülhet. A helyi önkormányzatoknak azonban jelentős segítségre van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek vállalni ezeket a felelősségeket;

44.

támogatja az arra irányuló programokat, hogy járuljunk hozzá a helyi önkormányzatok megerősítéséhez, autonómiájához és hatékonyságához Líbiában és más országokban a közép-mediterrán útvonal mentén azáltal, hogy az önkormányzatiság három dimenziójára összpontosítunk, melyek a következők: irányítás, szolgáltatások és részvétel. Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy javuljanak a magasan képzett fiatalok helyi gazdasági kilátásai, társadalmi élete és politikai részvétele az adott országon belüli vidéki térségekben és városokban, hogy kevesebb olyan tényező legyen, amely radikalizálódáshoz és migrációhoz vezet;

45.

hangsúlyozza, hogy annak ellenére lehetséges a helyi szintű kormányzás javításának ösztönzése, hogy a helyi önkormányzatok jelenleg gyakorlatilag kapacitáshiánnyal küzdenek, és a helyi szintű kormányzás támogatásának alapvető szükségessége mellett száll síkra, mivel ez mindenképpen előmozdítaná a stabilizálódást, és létrehozná a jövőbeni újjáépítés feltételeit, ami a migráció hatékony és fenntartható kezelésének egyik előfeltétele Líbiában;

46.

hangsúlyozza a nők részvételének és a fiatalok szerepvállalásának jelentőségét. Ez továbbra is alapvetően fontos a különféle támogatási tevékenységekben, különösen az aktív civil szervezetek (CSO) és független politikusok bevonásával;

47.

fontosnak tartja a migráció, a lakóhelyelhagyás és a zavargások különböző formái negatív hatásainak csökkentésére kitűzött célok hozzáadott értékét, amelyet úgy lehet elérni, hogy növeljük a vidéki térségek gazdasági vonzerejét, és olyan tevékenységeket támogatunk, melyek segítik az önkormányzatokat új feladatkörük ellátásában, a decentralizációs intézkedésekkel összhangban;

48.

elismeri, hogy a tragédia a származási országban kezdődik, nem a tengeren. Ilyen módon arra sarkallja az Uniót, hogy járuljon hozzá a helyi gazdasági fejlődéshez a közép-mediterrán útvonal mentén fekvő országokban azáltal, hogy támogatja az önkormányzatokat a helyi fejlesztésekben betöltött szerepükben, illetve lehetővé teszi a fiatalok és a nők részvételét a helyi ügyekben és a társadalmi-gazdasági tevékenységekben;

49.

felkínálja további támogatását az Unió migrációs politikájának megtervezéséhez és végrehajtásához, a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) ismereteire és tapasztalataira építve.

12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/32

1.

üdvözli az óceánpolitikai irányításról szóló közös közleményt, melyet 2016. november 10-én fogadott el az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője;

2.

támogatja a javasolt intézkedéseket, melyek célja, hogy az óceánok biztonságosak, védettek és tiszták legyenek, és fenntarthatóan gazdálkodjunk velük;

3.

egyetért azzal a törekvéssel, hogy az Európai Uniónak erős globális szerepet biztosítsunk, hogy olyan menetrendet tudjon kidolgozni az óceánpolitikai irányítás javítására, amely egy ágazatokon átívelő, szabályalapú nemzetközi megközelítésen alapul; egy ilyen uniós kezdeményezés végső célja a tengerhez kapcsolódó tevékenységek szociális, gazdasági és környezeti feltételeire vonatkozó nemzetközi szabvány létrehozása lesz, vagyis olyan egyenlő versenyfeltételek kialakítása, melyek az óceánok megfelelő fenntarthatóságát és az azokon tevékenykedő európai szereplők megerősítését és versenyképességét is szolgálják;

4.

teljes mértékben támogatja a Tanács nemrégiben elfogadott következtetéseit (1), amelyek egy koherensebb megközelítés alkalmazását sürgetik az óceánpolitikai irányítás belső és külső szempontjai között, ideértve az uniós, tagállami és regionális stratégiák közötti szinergiákat is;

5.

felhívja a figyelmet korábbi véleményeire, többek között az „Úton a[z …] integrált tengerpolitika felé” című európai bizottsági közlemény (2), a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás (3), az óceánenergiában rejlő lehetőségek fejlesztése (4) és a tengeri környezet jobb védelme (5) tárgyában;

6.

fontosnak tartja, hogy az Európai Unió vezető szerepet játsszon a tengerpolitikai irányításban, hogy a világ legátfogóbb szakpolitikai és szabályozási rendszerét biztosíthassa Európa partjai és tengerei számára. Olyan rendszerről kell gondoskodni, amely elismeri a helyi és regionális önkormányzatok, a part menti települések, valamint a gazdasági és társadalmi szereplők szerepét annak érdekében, hogy a gazdasági, környezeti, éghajlati és társadalmi szempontok kellő figyelmet kapjanak egy átfogó és többszintű irányítási módszer keretében;

7.

úgy véli azonban, hogy az óceánpolitikai irányításra igaz lehet az a közmondás, hogy „közös lónak túros a háta”. Miközben számos megállapodás van érvényben – általános globális vagy tengerhez kapcsolódó megállapodások, mint például az UNCLOS, illetve szakirányú megállapodások, különösen az IMO keretében –, jelentős széttagoltság figyelhető meg. Ennek megfelelően az EU szerepe abban áll, hogy jó példával járjon elöl, és ösztönzőket kínáljon arra, hogy a nem uniós partnerek átvegyék az uniós tengerpolitikában érvényesülő szigorú normákat. Ilyen ösztönzőket, köztük a kapacitásépítést adott esetben be lehetne építeni azokba a kereskedelmi és fejlesztési programokra vonatkozó nemzetközi megállapodásokba, amelyekről az EU harmadik országokkal tárgyal;

8.

megjegyzi, hogy az EU és a tagállamok párhuzamos hatáskörrel rendelkeznek a nemzetközi kapcsolatok terén, ezen belül a tengerpolitikai kérdésekben. Ehhez erőteljes koordinációra van szükség a kormányzati szintek között, és biztosítani kell, hogy a nemzetközi fórumokon képviselt uniós és nemzeti álláspontokat területi hatásvizsgálatnak vessék alá, így gondoskodva az illetékes helyi és regionális önkormányzatok érdekeinek maradéktalan érvényesítéséről;

9.

hangsúlyozza, hogy sok óceánpolitikai irányítással kapcsolatos kérdés mindenképpen érinti a helyi szintet. Gondolhatunk itt az erőforrások kitermelésére, a part menti régiókban jelentkező gazdasági előnyökre, a halászközösségekre és a kikötőkre, illetve ezek környezeti hatására Európa tengerpartjain és tengereiben. A más világtájak óceánjaira vonatkozó környezeti és éghajlat-politikák és gazdasági döntések az uniós helyi és regionális önkormányzatokat is érintik. Ezért elengedhetetlenek a jelentős beruházások a tengeri területrendezésbe és a helyi/regionális szintű kormányzás támogatásába;

10.

hangsúlyozza, hogy a tengerpolitika közvetlenül kapcsolódik a part menti övezetek gazdasági, környezetvédelmi vagy területrendezési szakpolitikáihoz. Az, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hogyan irányítják part menti területeik szakpolitikáit, közvetlenül kihat a nyílt tengeri politikákra is. Az olyan kérdések esetében, mint pl. a szélerőműparkok, az offshore tevékenység gyakran könnyű megoldásnak számít a part menti területeken ellenállásba ütköző tevékenységekre;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok sok olyan kérdés kezelésében rendelkeznek hatáskörrel és kedvező tapasztalatokkal – gondolhatunk itt a halászatra, a kagylóhalászatra és az akvakultúrára; támogatásokra (pl. a nem hatékony flották számára), különféle gazdasági és környezetvédelmi intézkedésekre (pl. tengeri hulladék) vagy ellenőrzésekre (pl. járműellenőrzés) –, amelyek pozitív vagy negatív hatást gyakorolnak más térségekre az EU-n kívül. Ezek gyakran a kikötői hatóságokhoz is kötődnek;

12.

emlékeztet az RB (6) és az OECD (7) által az óceánokkal és a kék gazdasággal kapcsolatban nemrégiben végzett kutatómunkára; újfent hangsúlyozza, hogy a „minőségi jogalkotás” menetrendjével összhangban szükség van előzetes hatásvizsgálatok elvégzésére, ideértve a területi hatásokat is, hogy azonosíthassák az ágazatokból származó potenciális veszélyeket, az új jogszabályok bevezetését megelőzően meghatározhassák a lehetséges mérséklő intézkedéseket és a várható társadalmi-gazdasági következményeket, új kitermelési technológiákat engedélyezhessenek, illetve új tengeri védett területeket jelölhessenek ki;

13.

emlékeztet az ENSZ új fenntartható fejlesztési céljaira, melyeket az EU és az ENSZ minden tagállama aláírt. Az óceánpolitikai irányítás a víz alatti életre vonatkozó, 14. fenntartható fejlesztési célhoz és az éghajlati cselekvésre vonatkozó, 13. célhoz, de a fenntartható városokra és közösségekre vonatkozó, 11. célhoz is kapcsolódik. Az RB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló tervét, hogy ezeket a célokat különféle uniós szakpolitikai intézkedésekben tükrözze (8), mivel ez jó alap lehetne egy olyan, nemzetközi szintű közös álláspont kialakításához, amely túlmutat a fenntartható óceánpolitikai irányítás ágazati megoldásain;

14.

úgy véli, hogy az óceáni eredetű javak és áruk harmadik országokból az EU belső piacára való behozatalát függővé kellene tenni attól, hogy a szóban forgó országok fokozatosan a magasabb színvonalú uniós normáknak való megfelelésre törekednek-e, például a visszadobások tilalmának tekintetében;

15.

véleménye szerint a 14 intézkedésre lebontott három kiemelt terület, melyet a közös közlemény ismertet, megfelelő alapot biztosít további óceánpolitikai irányítással kapcsolatos intézkedések meghozatalához uniós és nemzetközi szinten egyaránt. A közlemény főként a tengerpolitika nemzetközi vonatkozásaival foglalkozik, de – a kompetenciák, a közvetlen területi hatások, a szakosodás foka és az óceántól való függőség tekintetében – helyi és regionális szempontok is szerepet játszanak;

16.

a nemzetközi óceánpolitikai irányítási keretben meglévő hézagok megszüntetésére vonatkozó, a jogi keret javítását és az egyenlő versenyfeltételek biztosítását célzó, 1. intézkedés kapcsán megjegyzi, hogy nemzetközi szinten már most is széles körű jogi keret van érvényben, amely kitér a tengeri korlátozásokra, a navigációra, a szigetcsoport-státuszra, a tranziteljárásokra, a kizárólagos gazdasági övezetekre, a kontinentális talapzattal kapcsolatos jogrendszerre, a mélytengerfenéki bányászatra, a kitermelési eljárásokra, a tengeri környezet védelmére, a tudományos kutatásra és a vitarendezésre. Ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy az óceánpolitikai irányítás kialakításához figyelembe kell vennünk a meglévő adminisztratív határokat, illetve az európai helyi és regionális közösségek kulturális és hagyománybeli jellegzetességeit;

17.

úgy véli, hogy a halászati szabályozással, a tengeri területrendezéssel és a makroregionális stratégiákkal kapcsolatos kérdésekben az uniós szakpolitikák már szilárdak. Néhány tagállamban a földhasználati tervek fontos szakpolitikai eszköznek számítanak a föld- és vízfelületekre vonatkozó helyi területrendezéshez. A part menti területek és a felségvizek rendezéséért már ma is a helyi és regionális önkormányzatok felelősek. Fontos, hogy az Európai Bizottság által javasolt igazgatási eljárások és jogi keretek ne érintsék hátrányosan a stratégiai földhasználati terveket. Uniós szinten és (főként) globálisan a legnagyobb kihívást az ellenőrzés és a határozott végrehajtás hiánya jelenti. Ezért az EU – jó példával járva elöl – kitűnő helyzetben van ahhoz, hogy kölcsönös kötelezettségeket javasoljon és ösztönzőket kínáljon, amikor harmadik felekkel és szervezetekkel új nemzetközi szabályokról tárgyal. Ez a szabályok érvényesítésére irányuló nemzetközi kezdeményezés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy minden ország, régió és gazdasági szereplő számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítsunk;

18.

a 2. intézkedés kapcsán egyetért azzal, hogy a regionális halászati gazdálkodás és együttműködés előmozdítása – a kulcsfontosságú óceáni területeken a regionális irányítási hiányosságok pótlása céljából – javítani fogja az uniós halászat pozícióját, másoknak pedig segíteni fog abban, hogy teljesítsék az EU-n belül érvényes szigorú normákat;

19.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság tengerfenéki bányászattal kapcsolatos iránymutatása eltereli a figyelmet az EU erőforrás-hatékonysági terveiről, annál is inkább, mivel a természeti erőforrások kiaknázásának technológiáját még nem tesztelték, így az potenciálisan károsíthatja a természetes környezetet. Az RB a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság égisze alatt folytatott tagállami tárgyalások koordinációját sürgeti;

20.

ezzel összefüggésben ajánlja, hogy az EU vezessen rá és ösztönözzön más országokat és szervezeteket is arra, hogy bevezessék a sárga és piros lapok európai rendszerét, és globális szinten ezzel a módszerrel szálljanak szembe a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal, ideértve a feketelisták és exporttilalmak alkalmazását nemteljesítés esetén. Az RB kéri, hogy gyorsítsák fel a fogási tanúsítványok kezelésére szolgáló elektronikus eszközzel kapcsolatos jelenlegi tervek megvalósítását. Az ilyen intézkedések fellendítenék azoknak a régióknak az iparát, amelyek szigorúan betartják az előírásokat;

21.

úgy véli, hogy a 3. intézkedés – melynek célja a nemzetközi szervezetek közötti koordináció és együttműködés javítása és óceáni partnerségek indítása az óceángazdálkodás érdekében – előnyös lesz a regionális tengeri csomópontok számára, mivel növeli nemzetközi ismertségüket;

22.

úgy véli, hogy a helyi és regionális versenyképességi és kiválósági központok – különösen a határozott tengeri dimenzióval rendelkező területeken, köztük a legkülső régiókban – kulcsszerepet tölthetnek be. Ezeket a központokat pénzügyi támogatásban kell részesíteni, hogy nemzetközi kutatócsoportokat és technológiatranszfer-platformokat működtethessenek az óceánpolitikai irányítással kapcsolatos uniós tevékenységek támogatása érdekében;

23.

ellenzi azt az elképzelést, hogy a nulláról hozzunk létre új nemzetközi szabályokat és szervezeteket. Az RB egyetért az Európai Bizottsággal a tekintetben, hogy észszerűbb, ha a jelenlegi irányítási és végrehajtási rendszert fejlesztjük tovább oly módon, hogy a nem hatékony elemekre és a nemzetközi koordináció erősítésére összpontosítunk. Ebből a szempontból fontos, hogy mielőtt egy konkrét keretben (például az olajkitermelés terén) új intézkedéseket vezetnénk be, megfelelően felmérjük az egyéb szakpolitikai területeken és ágazatokban (például a halászatban) várható dominóhatást;

24.

a biológiai sokféleségnek a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken történő irányítása kapcsán azt ajánlja, hogy az EU javítsa a koordinációt az EMSA-val (9) és az EFCA-val, és az európai régiókat szorosan vonja be a szomszédos európai régiókkal megvalósítandó koordinációs intézkedésekbe és konzultációkba;

25.

úgy véli, hogy az óceánpolitikai irányítás az EU többszintű kormányzásának a része, ezért a kapacitásépítéshez, a felügyelethez, a végrehajtáshoz, az elrettentéshez és a hatályos jogi kereteket megsértő bármely entitás vádeljárásának lefolytatásához egybe kell gyűjteni a nemzeti és uniós forrásokat. Ehhez nélkülözhetetlen az illetékes helyi és regionális önkormányzatok bevonása a kapacitásépítést célzó 4. intézkedés keretében, mivel ez – több technikai és adminisztratív szempontot tekintve – közvetlenül segíti majd a tengerparti és tengeri régiókat;

26.

hangsúlyozza, hogy a tengerek és óceánok biztonságának és védelmének biztosítására irányuló, 5. intézkedés létfontosságú a tengerészek, a vállalkozások és a kikötőüzemeltetők számára, és kulcseleme a kényszermunka és az emberkereskedelem elleni küzdelemnek. Fontos, hogy továbbra is – a tengerek és kikötők biztonsága és védelme vonatkozásában a legátfogóbb jogi kerettel rendelkező – EU legyen a vezető joghatóság ezen a területen, és arra használja fel jelentős nemzetközi súlyát, hogy kölcsönös szabályozásokat ösztönözzön a világ más részein;

27.

úgy véli, hogy a nemzeti hatóságok és a Frontex, EMSA és EFCA közötti együttműködésnek egy közös tengerfelügyeleti kapacitást kell eredményeznie, ahol is adott esetben az EU bocsátja rendelkezésre a felügyelet hatékony érvényre juttatásához szükséges legkorszerűbb hajókat és technológiát;

28.

a 6. intézkedést elengedhetetlennek tartja az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodás (COP21) végrehajtásához, annak érdekében, hogy enyhítsük az éghajlatváltozás óceánokra, tengerpartokra és ökoszisztémákra gyakorolt káros hatását, illetve kezelni tudjuk a globális felmelegedésből és az óceánok vízszintjének emelkedéséből következő költségeket. A globális éghajlatvédelmi célok teljesítéséhez helyi alkalmazkodási intézkedésekre van szükség, mivel az éghajlati hatások többsége helyi jellegű. Ezért, ahogy azt az RB nemrégiben megállapította (10), a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak azoknak a nemzeti, uniós és nemzetközi alkalmazkodási kereteknek a kidolgozásában és végrehajtásában, melyek az éghajlatváltozás óceánokban jelentkező következményeivel foglalkoznak. Ehhez külön kapacitást és pénzügyi támogatást kell biztosítani minden régiónak, köztük – az Atlanti- és az Indiai-óceánon, illetve a Karib-tengeren való stratégiai elhelyezkedésükre való tekintettel – a legkülső régióknak. A Párizsi Megállapodás végrehajtásához ezenfelül elengedhetetlen, hogy a tengerpolitika az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedésekre is kiterjedjen. Ugyanennyire fontos azonban az is, hogy a meglévő fosszilis tüzelőanyagok nagy részét a föld alatt hagyjuk. Az RB ennek jegyében úgy gondolja, hogy a következetesség érdekében a 6. intézkedést olyan fellépésekkel is erősíteni kellene, amelyekkel az európai tengerek sérülékeny övezeteiben meg tudjuk gátolni az új olajfúrásokat;

29.

hangsúlyozza, hogy a 7. intézkedés – amelynek célja a jogellenes halászat elleni küzdelem és az óceánban található élelmiszerforrásokkal való fenntartható gazdálkodás erősítése világszerte – közvetlenül segíti az uniós halászati ágazatot. Idetartozik a meglévő regionális halászati gazdálkodási szervezetek megerősítése és teljes körű működőképességük biztosítása. Ehhez elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság jobb felhatalmazást kapjon arra, hogy tárgyaljon, és támogassa ezeket a szervezeteket;

30.

a 8. intézkedéssel összhangban egyetért azzal, hogy fokozatosan meg kell szüntetni azokat a halászati támogatásokat, melyek károsak a környezetre az EU-ban és a harmadik országokban. Megfelelő ösztönzőket és enyhítő intézkedéseket kell meghatározni az olyan közösségek életképességének biztosítására, melyek erősen függnek a halászattól akár az EU-ban, akár máshol;

31.

úgy véli, hogy a tengeri hulladék és a „műanyagtenger” elleni küzdelmet szolgáló, 9. intézkedés a javaslat egyik legfontosabb kezdeményezésének tekinthető, amely közvetlenül segíti az idegenforgalmat és a halászatot. Ha az ember a napjainkra jellemző tempóban szennyezi tovább műanyaggal a környezetet, akkor 2050-re a tengerben több lesz a műanyag, mint a hal. A helyi és regionális önkormányzatok hulladékmegelőzéssel és hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatáskörei döntően fontos hozzájárulást jelenthetnek. A helyi önkormányzatok fontos szerepet töltenek be abból a szempontból, hogy hasznosítani tudják a begyűjtött műanyag égetéséből nyert energiát. Jelenleg az EU-ban a hulladék 28 %-át még mindig hulladéklerakókban helyezik el. Ahhoz, hogy hathatós legyen a megelőzést szolgáló uniós környezetvédelmi keret, ezen belül adott esetben a mikroműanyagok uniós tilalma, megfelelő helyi és regionális szintű végrehajtásra van szükség, és folytatni kell a tisztább technológiákra irányuló beruházásokat, így testre szabott helyi és regionális politikákat kell kidolgozni a tengeri hulladék megelőzésére. Ennek részeként további lépéseket kell tennünk egy közös rendszer felé nemcsak a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményeket illetően, hanem az ilyen hulladékok és maradványok díjaival kapcsolatban is. Európa régiói és helyi önkormányzatai a tengeri hulladékok és a műanyagok legnagyobb kibocsátói közé tartoznak, egyúttal azonban szembesülniük kell az Unión kívülről érkező hulladékkal is, következésképpen elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés;

32.

üdvözli a tengerszennyezés és különösen a tengeri hulladék elleni küzdelemre irányuló európai bizottsági kezdeményezést, de megjegyzi, hogy ez csak egy első lépés a tisztább óceánok felé, és az EU a tagállamokkal karöltve jó példával járhat elöl, ha közös tervet dolgoz ki arra, hogy a tengerből adott esetben eltávolítsák a káros anyagokat, például a lőszereket, vegyszereket és nukleáris anyagokat. Ezért az RB fontosnak tartja olyan kísérleti projektek elindítását, melyek erősíthetik és szemléltethetik az európai készségeket, technológiákat és a béke melletti elkötelezettséget. Ezek a projektek technológiaexport és olyan szaktudás forrásai lehetnek, amellyel a harmadik országokat és szervezeteket ösztönözni lehet arra, hogy hasonló szakpolitikákat vezessenek be;

33.

úgy véli, hogy egy ilyen óceánszennyezéssel kapcsolatos közös terv érzékelhető előnyökkel járhat a tengeri régiók és közösségek számára, nemcsak közvetlenül – know-how, szaktudás, fokozott polgári védelem, valamint keresési, mentési és helyreállítási kapacitás formájában –, de tágabb értelemben is, oly módon, hogy növekszik az idegenforgalomból és a halászatból származó bevétel, szélesebb körben fejlődik a gazdaság, tisztább lesz a környezet és egészségügyi előnyök is várhatók – nemcsak az európai part menti területeken, hanem a szomszédos régiókban és az óceánok teljes ökoszisztémájában;

34.

megjegyzi, hogy a tengeri területrendezés globális szinten történő előmozdításával, ezen belül az UNESCO Kormányközi Oceanográfiai Bizottsága (IOC-UNESCO) tengeri területrendezésre vonatkozó esetleges nemzetközi iránymutatásaival foglalkozó, 10. intézkedés összhangban van korábbi RB-véleményekkel, melyek felhívták a figyelmet a tengeri területrendezéssel kapcsolatos korszerű uniós szakpolitikákra és a helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulására. Jó lehetőséget kínál arra is, hogy az uniós vállalkozások világszerte gondoskodjanak kapcsolódó szolgáltatásokról és termékekről;

35.

ezzel összefüggésben egyetért a 11. intézkedéssel, melynek célja a tengeri és parti területek 10 %-ának megőrzésére és a védett tengeri területek hatékony kezelésének és védelmük érvényesítésének előmozdítására vonatkozó globális cél elérése, valóságos „óceánparkokat” hozva létre. Hasonló ausztráliai projektekről készült aktuális tanulmányok sok idegenforgalmi és halászati előnyről számolnak be a szomszédos régiókban. Ezzel összefüggésben az RB fontosnak tartja, hogy a tengeri védett területek azonosításába és kezelésébe vonják be a helyi szereplőket, biztosítva számukra az ehhez szükséges eszközöket. A védett tengeri területek alulfinanszírozása, csakúgy mint a tudományos adatok korlátozott rendelkezésre állása ugyanis jelentősen akadályozhatja a fenntartható gazdasági fejlődést, gondolva itt például a tengeri energiára és a kikötőkre;

36.

a 12. intézkedés kapcsán úgy véli, hogy az óceánok megfigyelésére, valamint a nemzeti halászati adatokra és az óceánokkal kapcsolatos adatok és beszámolók felhasználására vonatkozó koherens uniós stratégia fel fogja lendíteni az adatszolgáltatást és a megfigyelést. Ezzel összefüggésben integrálni kell és átjárhatóvá kell tenni az óceánok és a tengerfenék feltérképezésére irányuló, már működő uniós és nemzetközi platformokat, amilyen például az EMODNET és az óceánmegfigyeléssel foglalkozó Kopernikusz program. Ösztönözni kell az olyan kezdeményezéseket, mint az IPBES (globális platform és kormányközi testület, amelyhez minden ENSZ-tagállam csatlakozhat, hogy a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos döntéshozatalban megerősítsék a kapcsolatot a tudomány, a szakpolitikák és a helyi ismeretanyag között), ezek részeként pedig támogatást érdemel az olyan új eszközök fejlesztése is, mint például a Nordic IPBES, az EU MAES (amely az ökoszisztémák és az ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezésével és értékelésével foglalkozik) és az ESMERALDA (amely az ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezését segíti elő szakpolitikai és a döntéshozatali célokból);

37.

úgy véli, hogy a különféle meglévő és jövőbeli adatbázisok ötvözésének köszönhetően olyan interdiszciplináris tengerészeti ismeret- és adatanyag áll össze, amely sok különféle területen alkalmazható – így például a környezetvédelem, a halászat és akvakultúra, a katasztrófasegélyezés, a gyorsreagálási és mentőszolgáltatások, a határellenőrzés és migrációellenőrzés, valamint a közlekedés terén. Az RB nem tartja szükségesnek újabb adatbankok létrehozását, inkább a már meglévő adatbankokat lehetne úgy összehangolni, hogy a tagállamok hasznára válhassanak;

38.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy kompatibilis, redundáns és egymást átfedő adatbázisokkal rendelkezzünk, amelyek segítségével összegyűjthetjük a tengerekkel kapcsolatos tudást és feltérképezhetjük az óceánt, több szinergiára van szükség nemcsak a különféle uniós és illetékes tagállami intézmények között, hanem más tagállamok és nemzetközi szervezetek vonatkozásában is, mivel a közös, transzóceáni megoldások kidolgozásához közös adatok kell hogy jelentsék a kiindulási pontot;

39.

szorgalmazza, hogy a tengerekkel kapcsolatos tudás összegyűjtése ne csak az állami szektor törekvése legyen. A magánszektor, a halászattal és tengerfuvarozással foglalkozó cégek, illetve a hajógépészeti, távközlési, biotechnológiai, valamint tengeri olaj- és földgázkitermelési vállalatok is kulcsszerepet játszhatnak a saját tevékenységük gyakorlása során szerzett környezeti adatok összegyűjtésében és megosztásában. Az EU-nak és más nemzetközi szervezeteknek ösztönzést és segítséget kellene adniuk ehhez a munkához, hogy az ne jelentsen felesleges többletterhet;

40.

megismétli azt a kérését az Európai Bizottság felé, hogy népszerűsítse a köz- és magánszféra közötti partnerségek kék gazdaságban való használatára vonatkozó legjobb gyakorlatokat (11). E támogatás során figyelembe kellene venni a kis- és középvállalkozásokban rejlő potenciált és az illetékes nemzeti hatóságok némelyikének korlátozott adminisztratív kapacitását is;

41.

felhívja a figyelmet az óceánjaink előtt álló kihívások gyakran aszimmetrikus területi hatásaira, amelyek miatt fontos, hogy a tengerekre vonatkozó, több szakpolitikai területet érintő adatokat könnyen hozzáférhető és használható módon rendelkezésre bocsássuk a helyi és regionális önkormányzatok számára;

42.

a kék növekedésről szóló, korábbi RB-véleményekkel (12) összhangban több befektetést szorgalmaz a „kék” tudományba és innovációba (13. intézkedés), és ennek kapcsán kiemeli, mennyire fontos a tengerészek szakképzése és készségfejlesztése, amelyhez a tananyagot a tengeri ágazatokkal szoros együttműködésben kell kidolgozni;

43.

támogatja nemzetközi óceánkutatási, innovációs és tudományos partnerségek kialakítását, melyek célja a tengerkutatásba és innovációba beruházó régiók fellendítése (14. intézkedés). Ennek kapcsán az uniós szakpolitikákat és programokat – amilyen például a Horizont 2020, valamint az ETHA, a LIFE, a CEF és az ERFA – fel lehet használni óceánkutatási és innovációs partnerségek kialakítására, harmadik országokkal is;

44.

elismeri, hogy e területen fontos szerepet tölthet be a „kék növekedés” stratégiája, és felszólít helyi és regionális szintű kezdeményezések előmozdítására, a jó gyakorlatok és sikeres projektek terjesztésére és más régiókban való alkalmazásukra, különösen a tengeri és parti tevékenységek terén folytatott kutatásra és innovációra összpontosítva;

45.

úgy véli, hogy az óceánpolitikai irányítás nagyon aszimmetrikus módon érinti a helyi és regionális önkormányzatokat, amelyek gyakran nincsenek megfelelően felvértezve ahhoz, hogy megbirkózzanak az ebből a helyzetből adódó kihívásokkal. A szabályozási keretek módosítása, a halászat vagy a természeti erőforrások kiaknázása a világ más részein ugyanakkor közvetlen gazdasági vagy társadalmi hatást gyakorolhat az európai partvidéki közösségekre és azokra a területekre, melyek jelentősen függnek az óceánnal kapcsolatos tevékenységektől;

46.

úgy véli azonban, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatoknak proaktív szerepet kellene játszaniuk a túlhalászást és tengerszennyezést megelőző, fenntartható szakpolitikák érvényesítésében, amivel előmozdíthatnák az uniós többszintű kormányzást, és arra biztatnák az EU-t és a tagállamokat – melyek joghatósága alá tartozik a világ óceánjainak 10 %-a –, hogy jó példával járjanak elöl az óceánokkal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon;

47.

a hatályos intézményközi megállapodással és a minőségi jogalkotásra vonatkozó csomaggal összhangban kéri, hogy az Európai Bizottság, a Tanács, az Európai Parlament és az RB közös szervezésében váljon rendszeressé az óceánpolitikai irányításról szóló strukturált párbeszéd, hogy közösen dolgozhassunk ki új tengerpolitikai kezdeményezéseket, aktív közreműködésre számítva az érintett uniós partvidéki és tengeri régiók és közösségek – különösen a szigetek, az elszigetelt és legkülső régiók – képviselőinek vagy közvetlen meghatalmazottjainak részéről, ideértve adott esetben a különféle uniós tengerpolitikai makroregionális stratégiák keretében működő érdekképviseleti fórumokat és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek képviselőit is.

12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/38

1.

Az uniós polgárok több mint egyharmada Európa határ menti régióiban él és dolgozik. Ezek a határok közvetlen és közvetett hatást gyakorolnak életükre. Eddig a határokon átnyúló együttműködés bizonyult a leghatékonyabb eszköznek a határok akadályozó hatásának és elválasztó szerepének megszüntetésében, a határ menti területek integrálásában és a határ menti területeken élő polgárok életminőségének javításában.

2.

Az európai területi együttműködés fontos szerepet tölt be a határok által okozott akadályok felszámolásában és a határokon átnyúló együttműködés ösztönzésében. A 2014–2020 közötti időszakban több mint 10 milliárd eurót fektetnek a régiók közötti együttműködésbe, ebből körülbelül 6,6 milliárd eurót a határ menti régiók kapnak.

3.

Az Interreg „A” projektek számos kézzelfogható eredményt értek el az EU különböző területein élő európai polgárok számára. A határokon átnyúló együttműködési programok (1) egyik fontos és sikeres eszközét az emberek közötti és kisméretű projektek jelentik, amelyek célja az egymással határos régiók közelítése és az emberek közötti helyi kapcsolatok kezdeményezése.

4.

Az emberek közötti és kisméretű projektek meghatározása történhet volumenük, időtartamuk és tartalmuk alapján. A kisméretű projektek volumene általában kisebb, mint a szokásos nagy projekteké (pl. maximum volumen: 100 000 euró (2)). Emellett gyakran az időtartamuk is rövidebb, és középpontjukban a határokon átnyúló együttműködés különböző területein a helyi hatású kezdeményezések finanszírozása áll, az uniós programok fő tematikus célkitűzéseinek támogatása érdekében (ideértve a bizalomépítést, a kedvező feltételek kialakítását és egy alulról építkező megközelítést, továbbá új partnerségek kezdeményezését). Az emberek közötti projektek olyan kisméretű projektek, amelyek elsősorban a határ két oldalán élő emberek közötti kapcsolatok és interakció ösztönzését tűzik ki célul. Költségvetésük általában kisebb, és időtartamuk is rövidebb. A projekt keretében végzett tevékenységeket kisebb földrajzi területen végzik (általában eurorégiós szinten), és rendszerint a helyi viszonyokat figyelembe vevő megközelítést alkalmaznak.

5.

Emberek közötti (P2P) és kisméretű projekteket számos különböző területen hajtanak végre, idetartozik a kultúra (pl. a szomszédos nyelv megtanulása), a sport, a turisztika, az oktatás és a szakképzés, a gazdaság, a tudomány, a környezetvédelem és az ökológia, az egészségügy, a közlekedés és a szűkebb infrastruktúra (határokon átnyúló hiányosságok), a közigazgatási együttműködés, a promóciós tevékenységek stb.

6.

Az emberek közötti és kisméretű projektek a kedvezményezettek széles köre számára elérhetőek. Gondolhatunk itt többek között önkormányzatokra, nem kormányzati szervezetekre (különféle szövetségek, platformok, hálózatok, alapítványok, egyházak stb.), oktatási intézményekre (iskolák, szakképzési központok és felsőoktatási intézmények), kutatási és vállalkozástámogató intézményekre.

7.

Ezeket a projekteket a határokon átnyúló együttműködési programok számos generációja támogatta. A jelenlegi időszakban az emberek közötti és kisméretű projekteket 19 határokon átnyúló együttműködési programban (ezek körülbelül egyharmadában) főként kisebb projektalapokkal vagy hasonló eszközökkel támogatják (ezeket néha mikroprojekteknek, megbízási alapnak vagy kisméretű projektek/kezdeményezések támogatására szolgáló keretprojektnek nevezik). Ezek a kisebb projektalapok rendszerint egy olyan „ernyőprojekt” formáját öltik, amely alatt számos kisebb alprojektet hajtanak végre.

8.

A finanszírozás általában alacsony volt – a programok allokációjának 1,5 %-ától 20 %-áig terjedt (a régi uniós tagállamokban alacsonyabb, míg az új tagállamokban és a „régi” külső határok mentén sokkal nagyobb volt az igény).

9.

A határokon átnyúló együttműködési programok és az Interreg értékelésével foglalkozó független tanulmányok (3) megerősítik, hogy az Interreg „A” programok keretében a legjobb minőségi eredményeket elsősorban nem a vezérprojektekkel érték el: a sikert a régióspecifikus szükségletekkel foglalkozó, különféle, valóban határokon átnyúló projektek határozzák meg, amelyek közvetlenül bevonják a polgárokat, a helyi önkormányzatokat és a civil társadalmi szervezeteket. Az ilyen Interreg „A” programok (alprogramok) irányítása gyakran decentralizált. Az Interreg kezdete óta (1990) gyakran azok a programok kapták a legjobb értékelést, amelyeket decentralizált módon irányítottak, ezek közül több program is támogatta az emberek közötti és kisméretű projekteket.

10.

Pozitív hatásuk ellenére e projektek jelentős nehézségekkel is szembesülnek. Nincsenek rögzítve a rendeletekben, és az irányító hatóságok gyakran előnyben részesítik a nagyobb projekteket, mivel azok költséghatékonyabbak (az emberek közötti projektek igazgatási költségei magasabbak) és mérhető hatást gyakorolnak. Nehéz az ilyen jellegű projektek „puha” eredményeit hozzákötni a munkahelyekre és növekedésre összpontosító Európa 2020 stratégiával kapcsolatos mutatókhoz (hiányzik a módszertan és nincsenek megfelelő értékelési mutatók).

11.

E vélemény fő célja, hogy bizonyítékokon alapuló jegyzékben foglalja össze az ilyen jellegű projekteknek, illetve ezek decentralizált – eurorégiók és hasonló struktúrák, például európai területi együttműködési csoportosulások általi – végrehajtásának előnyeit és hozzáadott értékét; továbbá hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a projektek további egyszerűsítése tekintetében; valamint hogy konkrét javaslatokat tegyen jövőbeli határokon átnyúló együttműködési programokra, ezzel járulva hozzá a kohéziós politika 2020 utáni jövőjével kapcsolatos vitához.

12.

úgy véli, hogy az emberek közötti és kisméretű projektek általában jelentős európai hozzáadott értékkel rendelkeznek és nagyban hozzájárulnak a határokon átnyúló együttműködési programok átfogó célkitűzéseihez, mivel leküzdik a határok által állított akadályokat és integrálják a határ menti területeket és lakóikat. Az ilyen jellegű projektek tekintetében az alábbi konkrét előnyöket kell kiemelni:

13.

mindezek ellenére előnyöket lát a nagyobb méretű támogatható területekre vonatkozó partnerségek megerősítésében, ugyanakkor a lehetséges negatív hatásokkal is tisztában van: nagy területek esetében a programok nehezebben tudják figyelembe venni a terület különböző részeinek konkrét szükségleteit. Megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy inkább a nagyobb projektek részesülnek támogatásban, és ez a támogatás egyre kevésbé hozzáférhető a helyi/regionális szereplők számára;

14.

úgy véli, hogy az ilyen programok decentralizált irányítása – ami például alprogramok népszerűsítésével érhető el –, valamint a kisebb méretű és emberek közötti projektek finanszírozásának lehetővé tétele jelentené a legjobb választ erre a tendenciára, és arról is gondoskodna, hogy a programok közelebb maradjanak a polgárokhoz;

15.

kiemeli, hogy milyen előnyökkel jár, ha a kisebb projektalapokat (vagy hasonló, az emberek közötti és kisméretű projekteket finanszírozó alapokat) decentralizált módon irányítják:

16.

tisztában van azzal, hogy ez a megközelítés viszonylag magasabb közigazgatási költségekkel járhat. Hangsúlyozni kell, hogy a szokásos projektadminisztráción kívül számos egyéb tevékenységre is sor kerül (pl. tájékoztatás, előkészítési tanácsadás, végrehajtás és számvitel). A decentralizált figyelem és alulról építkező megközelítés nélkül nehéz lenne az ilyen projektek megvalósítása;

17.

megjegyzi, hogy az emberek közötti és kisméretű projektek decentralizált végrehajtásának előnyei legjobban az eurorégiók és hasonló határokon átnyúló struktúrák bevonásával érhetők el (4). Jogilag ölthetik európai területi együttműködési csoportosulások formáját is, amelyek nagyon alkalmasak erre a szerepre;

18.

azt ajánlja, hogy a sikeres végrehajtás érdekében ezek a struktúrák jelentős tapasztalattal rendelkezzenek a határokon átnyúló együttműködésben helyi és regionális szinten. Fontos, hogy a struktúrák:

19.

hangsúlyozza, hogy az emberek közötti és kisméretű projektek hozzáadott értékének és decentralizált irányításának megőrzése érdekében ezeknek a projekteknek és eljárásoknak rendkívül egyszerűeknek kell lenniük;

20.

kiemeli, hogy az RB az álláspontját Az európai strukturális és beruházási alapok egyszerűsítése a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából című véleményében ismertette (7). A határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos ajánlások – például az európai területi együttműködés eltávolítása az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazási területéről, vagy rugalmasabb megközelítés bevezetése az Európa 2020 stratégia tematikus célkitűzéseinek alkalmazása terén – még fontosabbak az emberek közötti és kisméretű projektek esetében;

21.

megállapítja, hogy az egyszerűbb eljárásoknak arányosnak kell lenniük az érintett összegekkel. Ez egyaránt érvényes a projektek irányítóira (adminisztráció, pénzügyi irányítás, ellenőrzési mechanizmusok stb.) és a célcsoportokra (az adminisztratív terhek csökkentése, célorientált előzetes információk, az „egyszeri adatszolgáltatás elvének” alkalmazása) (8). Ezeket az egyszerűbb eljárásokat a projektciklus minden szakaszában alkalmazni kell.

22.

azt javasolja, hogy az ellenőrzés, nyomon követés és auditálás során ne csak az eljárásokra, hanem inkább a tartalomra és eredményekre összpontosítsanak;

23.

felkéri a megosztott irányítás összes szintjét, hogy tegyenek lehetővé megfelelő egyszerűsített költséglehetőségeket, és éljenek is ezekkel az emberek közötti és kisméretű projektek kezelése során. A közfinanszírozás szükséges ellenőrzése ellenére az RB kéri, hogy az ilyen projektek auditálásakor ösztönözzék az egyszeri adatszolgáltatás elvének, az egyösszegű kifizetéseknek, az átalányfinanszírozásnak és az egyszerűsített költségmegállapításnak (pl. szabványosított egységköltségeknek) a használatát;

24.

úgy véli, hogy az EU jelenlegi helyzete miatt (erősödő nacionalizmus, az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból, migrációs válság, gazdasági és pénzügyi nehézségek) egyértelmű, hogy egyre nagyobb szükség van az uniós fellépés konkrét előnyeinek és hozzáadott értékének ismertetésére. A határokon átnyúló együttműködés és különösen az emberek közötti és kisméretű projektek azok közé a fellépések közé tartoznak, melyek a legegyértelműbben példázzák az ilyen konkrét előnyöket és a hozzáadott értéket a polgárok mindennapjaiban. Ezek esetében az uniós finanszírozás egyértelműen pozitív hatást gyakorol az uniós polgárok valós életére, kilátásaira és véleményére;

25.

azt javasolja, hogy az összes érintett fél tegyen erőfeszítéseket az ilyen jellegű projektek eredményeinek és előnyeinek jobb láthatósága érdekében – nem annyira a határ menti régiókban, ahol ezek egyértelműek, hanem nemzeti szinten (a tagállamokban) és európai szinten (az uniós intézményekben), ahol a kohéziós politikával kapcsolatos döntések születnek. Jelen vélemény, valamint a konkrét projektpéldákat tartalmazó brosúra célja, hogy hozzájáruljon ezekhez az erőfeszítésekhez. Az eredményekről szóló tájékoztatást elősegítheti az Európai Együttműködés Napja is;

26.

elismeri, hogy az emberek közötti és kisméretű projekteket támogató kisebb projektalapok (és hasonló eszközök) értékelésére specifikus módszertant kell alkalmazni. Az emberek közötti projektek „puha” jellege miatt egyértelmű, hogy az ilyen értékelésekhez nem megfelelőek a szokásos eredménymutatók (pl. a bizalom szintjének vagy az előítéletek leküzdésének mérésére). Úgy véli, hogy már az is pozitív eredménynek minősül, hogy a határ menti régiók polgárai és intézményei között határokon átnyúló együttműködés zajlik (hasonlóan ahhoz, ahogy az Erasmus programnak köszönhetően egyre több hallgató tanul külföldön). Elegendő kellene, hogy legyen a részt vevő polgárok és az együttműködő partnerek száma. A kisméretű projektek hozzájárulnak az adott beruházási prioritás mutatóihoz, azonban még ezeknek, a nem tisztán emberek közötti projekteknek az esetében is figyelembe kell venni a határokon átnyúló együttműködésben aktívan részt vevő együttműködő partnerek és polgárok számát, mivel ez építi a partnerek kapacitását arra, hogy a jövőben továbbfejlesszék az együttműködést. Kiterjeszti az EU által támogatott fellépések hatókörét a helyi viszonyokat figyelembe vevő és a polgárokra összpontosító megközelítéssel, akik elkötelezetté válnak az európai eszme helyi szintű terjesztése iránt. A határokon átnyúló együttműködési projekteken dolgozó munkacsoportok tagjai által szerzett szakmai és interkulturális kompetenciák gyakran értékesebbek, mint önmagában a projekt eredménye (kis léptékű beruházás);

27.

ajánlja, hogy az emberek közötti és kisméretű projekteket – a határokon átnyúló együttműködési programok legitim eszközeként – foglalják bele a határokon átnyúló együttműködéshez nyújtott uniós támogatást szabályozó rendeletekbe, és kéri az Európai Bizottságot, hogy a rendeletek következő generációjára vonatkozó javaslatban dolgozza ki a megfelelő rendelkezéseket;

28.

ajánlja továbbá, hogy az Európai Bizottság ösztönözze az emberek közötti és kisméretű projektek bevonását a határokon átnyúló együttműködési programokba, különösen ahol helyi és regionális szinten van kereslet ilyen projektek iránt. Elegendő pénzeszközt kell elkülöníteni az alulról építkező kereslet kielégítésére. Különös figyelmet kell fordítani azokra a határokra, amelyeket érinti az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból (9). Itt megoldásokat kell keresni az Egyesült Királyság helyi és regionális önkormányzataival és más partnerekkel való együttműködés folytatására;

29.

kiemeli, hogy az ilyen projektek előnyeit decentralizált irányítás mellett lehet a legjobban kiaknázni, méghozzá kisebb projektalapok vagy bármilyen hasonló eszköz segítségével, vagy pedig helyi irányítóbizottságok közvetlen irányításával. Alapvető fontosságú, hogy minden határ menti régió szabadon használhassa az évek során bevált eszközeit és eljárásait, ezzel biztosítva a finanszírozás folytonosságát azzal az átfogó céllal, hogy a programok közelebb maradjanak a polgárokhoz;

30.

ajánlja, hogy az eurorégiók vagy hasonló struktúrák és az európai területi együttműködési csoportosulások jelentsék a keretet az emberek közötti és kisméretű projektek decentralizált végrehajtásának garantálásához, biztosítva folytonosságukat és figyelembe véve a bizonyítottan hasznos struktúráknak (pl. az „ernyőprojektek” kedvezményezettjeinek) már meglévő szerepét. Az olyan határ menti területeken, ahol nincsenek ilyen struktúrák, ösztönözni kell létrehozásukat, vagy más megfelelő megoldásokat kell keresni, amelyek a lehető legjobban tiszteletben tartják a fenti alapelveket;

31.

hangsúlyozza, hogy az emberek közötti és kisméretű projektek hozzáadott értékének és előnyeinek megőrzése érdekében a projekteknek és irányításuknak minél egyszerűbbnek kell maradniuk. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tartalomra, mint az eljárásokra, és előnyben kell részesíteni az egyszerűsített költséglehetőségeket;

32.

kiemeli, hogy az emberek közötti projektek gyakran összefogják a partnereket az állami vagy részben állami szolgáltatások keretében, és enyhítik a szervezetek közötti eltérő szabályozás és finanszírozás hatását a különböző tagállamokban. Az ideiglenes projektfinanszírozáson túl azonban az is fontos, hogy az emberek közötti projekteket, ha sikeresek, folytatni lehessen strukturális finanszírozás révén. A következő programozási időszakban több erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy a nemzeti jogalkotókkal megismertessük a határok mentén szerzett tapasztalatokat. A tagállamoknak határ menti területekre vonatkozó megállapodásokat kellene kötniük a nemzeti szabályozásból és finanszírozásból eredő hatások csökkentése érdekében;

33.

arra kéri a tagállamokat, az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy vegyék figyelembe ezeket a konkrét ajánlásokat, és hozzák meg a végrehajtásukhoz szükséges intézkedéseket akkor, amikor előkészítik a határokon átnyúló együttműködési programok következő generációjára vonatkozó jogalkotási javaslatokat, kidolgozzák ezeket a programokat, és sikeresen végrehajtják őket. Ezzel biztosítható, hogy Európa határ menti régióinak polgárai határozottan érezzék az európai integráció előnyeit.

12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/43

1.

üdvözli az „Európa új éllovasai: az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezés” című európai bizottsági közleményt mint a kisvállalkozói intézkedéscsomag továbbfejlesztését és kiterjesztését. Arra kéri ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy tegye naprakésszé a kisvállalkozói intézkedéscsomagot, és őrizze meg annak homogenitását;

2.

osztja azt a közleményben kifejezett aggodalmat, hogy a belső piac – ezen belül a digitális belső piac – tartós túlzott szétaprózódása negatívan hat az induló és a növekvő innovatív vállalkozások növekedési potenciáljára;

3.

megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja az innovatív vállalkozások fejlődését szolgáló intézkedéseket és azoknak az akadályoknak a felszámolását, melyek korlátozzák fejlődési lehetőségeiket;

4.

felhívja a figyelmet arra, hogy az induló és a növekvő innovatív vállalkozások gyakran alkalmaznak rugalmas foglalkoztatási formákat, például távmunkát, rugalmas munkaidőt, munkaerő-kölcsönzést, munkaszerződést és megosztott munkaköröket/munkahelyeket. Ha ezeket a foglalkoztatási formákat valódi lehetőségként ismertetik a munkavállalókkal, akkor azok kedvező hatással lehetnek a munka és a családi élet közötti egyensúlyra, és segíthetik a tartós munkanélküliség problémájának kezelését;

5.

kiemeli, hogy az európai, tagállami, regionális és helyi közhivatalok partnerségi együttműködése rendkívül fontos az olyan körülmények kialakításához, melyek segítik az induló innovatív vállalkozások tevékenységi körének bővítését;

6.

kéri az Európai Bizottságot, hogy saját kezdeményezések révén arra ösztönözze a tagállamokat, hogy a gazdaságtudományi és más irányú képzések minden szintjén nagyobb figyelmet fordítsanak a kreativitás, a vállalkozói szellem, a gazdaság és a pénzügyek kérdéskörére;

7.

hangsúlyozza, hogy a régiók és városok teljesítménye fontos szerepet játszik az innováción alapuló világgazdaság fejlődésében, mivel a régiók és a városok rugalmasan tudnak alkalmazkodni a változó piaci, technológiai és kulturális körülményekhez;

8.

úgy véli, hogy a különösen nagy lendülettel növekedő innovátorok támogatása más piaci szereplőkre is kihat. A körforgásos gazdaságra, a szociális gazdaságra és a megosztásalapú gazdaságra (1) irányuló jelenlegi erőfeszítésekkel párhuzamosan a támogató intézkedések és a jogszabályi könnyítések a szinergiáknak köszönhetően egész társadalmak fejlődését elő fogják mozdítani;

9.

hangsúlyozza, hogy döntően fontosak lesznek azok az intézkedések, melyek az ágazati stratégiák szorosabb kapcsolódásához vezetnek, és olyan szálakat építenek ki a tudomány világa, a gazdaság és a közhatóságok között minden szinten, ami közös célok megvalósítását teszi lehetővé;

10.

hangsúlyozza, hogy az európai induló innovatív vállalkozások terjeszkedését elsősorban az uniós tagállamokban hatályos jogszabályok különbözősége és állandó változása akadályozza (2);

11.

kéri, hogy az Európai Bizottság törekedjen az induló innovatív vállalkozások („start-up”) és a növekvő innovatív vállalkozások („scale-up”) egyértelmű meghatározásainak kidolgozására, illetve a kkv-kra vonatkozó jogszabályok további egyszerűsítésére;

12.

támogatja a Horizont 2020 program keretében létrehozott elemzési módszert (a szakmai ajánlások igénybevételének lehetőségét illetően), valamint A Klaszterek és az Ipari Szerkezetváltás Európai Megfigyelőközpontjának tevékenységét;

13.

javasolja, hogy az eszköztárat és az intézkedéseket három próbaciklus után vizsgálják felül, hogy az induló innovatív vállalkozásokra és növekvő innovatív vállalkozásokra vonatkozó áttekintéseket ne csak összegyűjtsék, hanem a vizsgálatokat minőségi szempontokkal is kiegészítsék, melyek megkönnyítik a jelentkező problémák meghatározását;

14.

üdvözli, hogy a COSME program intézkedései – az egységes piaci stratégiához tartozó európai bizottsági prioritásokkal összhangban – jórészt az induló és a növekvő innovatív vállalkozások támogatására irányulnak;

15.

aggodalmát fejezi ki az adórendszerek szétaprózottságának megszüntetésére irányuló munka lassú üteme miatt, különös tekintettel a 28 uniós tagállamban működő hozzáadottértékadó-rendszerekre. A szétaprózottság megnehezíti a kkv-k, különösen az induló innovatív vállalkozások fejlődését és határon átnyúló kereskedelmét;

16.

javasolja, hogy az Európai Bizottság bocsásson rendelkezésre további eszközöket, melyekkel az induló innovatív vállalkozásokat lehet támogatni a szellemi tulajdonjog védelmét szolgáló stratégiák kidolgozásában, később pedig végrehajtásában;

17.

tudatában van annak a problémának, hogy a tagállamokban nem hatékonyak és túlságosan hosszúak a vállalkozások fizetésképtelensége esetében folytatott eljárások, ami sok becsületes, de túlzottan eladósodott vállalkozást megfoszt a második esélytől;

18.

üdvözli az európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot a megelőző szerkezetátalakítás kereteiről, a második esélyről, a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről és a 2012/30/EU irányelv módosításáról (2016. november 22., COM(2016) 723). Az eszköz célja, hogy felszámolja a tagállamonként eltérő szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi keretekből adódó és a tőke szabad áramlását gátló legfontosabb akadályokat; aggályosnak találja azonban, hogy a javaslat a pénzügyi szempontokra korlátozódik, a vállalkozásokban foglalkoztatott munkavállalókat egy bankhoz vagy más tőketulajdonoshoz hasonlóan hitelezőkként kezeli, miközben a vállalat fellendítését kizárólag részvényesei pénzügyi átszervezésének tekinti;

19.

meggyőzőnek tartja az Európai Bizottság érvelését a javasolt jogszabályi megoldások uniós szintű végrehajtásából adódó többletértékkel kapcsolatban, ezért elismeri, hogy az irányelvjavaslat összhangban van a szubszidiaritás elvével. Ugyanebből az okból úgy látja, hogy az irányelvjavaslat az arányosság elvével is összhangban van;

20.

aggodalmát fejezi ki ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó tagállami jogrendszerek harmonizációs lehetőségének hiánya miatt ez a jogi eszköz nem fog számottevően hozzájárulni ahhoz, hogy több induló innovatív vállalkozás legyen képes 2-3 évnél hosszabb ideig megmaradni a piacon;

21.

emlékeztet arra, hogy 2015. május 20-án az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a különböző tagállamok között alkalmazandó fizetésképtelenségi eljárásról szóló 2015/848/EU rendeletet, és támogatja azt a megközelítést, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárásokat már nem csupán a felszámolás szempontjából kell megítélni, hanem mint eszközt annak biztosítására, hogy a vállalat erőforrásait – köztük a munkavállalói munkavállaláshoz való jogát – megőrizzék, és amennyire lehetséges, biztosítsák a vállalat fennmaradását. Üdvözli továbbá, hogy 2019 júniusáig létrehozzák a „fizetésképtelenségi nyilvántartások” összekapcsolt digitális rendszerét az egyes tagállamokban, mely díjmentesen hozzáférhető az európai igazságügyi portálon keresztül. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy további támogatásra van szükség a bírák szakirányú felkészítéséhez és az eljárás keretében kijelölt vagyonfelügyelők professzionálisabbá tételéhez;

22.

üdvözli az Európai Parlament 2017. április 5-i jogalkotási állásfoglalását a pénzpiaci alapokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013) 0615), valamint a pénzpiaci alapok új kategóriájának (PPA) javasolt létrehozását: az alacsony volatilitású nettó eszközértékű PPA-t, amelyet kifejezetten a reálgazdaságban működő kisvállalkozások számára terveztek;

23.

arra kéri a nemzeti, regionális és helyi szintű közhatóságokat, hogy kezdeményezzék az alábbi tevékenységeket, és vállaljanak aktív szerepet megvalósításukban:

24.

szükségesnek tartja a kis- és középvállalkozások innovatív induló tevékenységeinek megkönnyítését az európai egységes piacon, elsősorban olyan megfelelő küszöbértékek meghatározásával, amelyek tagállami szinten mentességet biztosítanak számukra az átszervezési és regisztrációs kötelezettségek alól;

25.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság tegye meg a startup-vízum és egy követelményjegyzék bevezetésének megalapozásához szükséges lépéseket, így téve lehetővé a harmadik országokból származó képzett szellemi tőke vagy pénzügyi tőke biztonságos és előnyös fogadását, ami elősegíthetné az Európai Unió gazdaságának fejlődését;

26.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa a közbeszerzéshez való hozzáférést az induló és a növekvő innovatív vállalkozások számára, és hangsúlyozza, hogy szoros figyelemmel kell kísérni a közbeszerzésekről szóló 2014/24 irányelv tagállami átültetését és végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok teljes mértékben kihasználják a kkv-k közbeszerzéshez való hozzáférésének javítására vonatkozó meglévő rendelkezések adta lehetőségeket;

27.

a közvetítők feladata az lenne, hogy hálózatba szervezzék az innovatív közbeszerzésben érdekelt ügyfeleket, és ezeket a hálózatokat összekapcsolják innovatív vállalkozásokkal, amelyeknek pedig segítséget nyújtanak a kockázatfinanszírozáshoz való hozzáférésben;

28.

méltányolja a Horizont 2020 programra vonatkozó módosítási javaslatokat, melyek az alulról építkező és az ágazatközi megközelítést támogatják, és társadalmi szempontból áttörő jellegű, komoly növekedési potenciállal rendelkező innovációkat ösztönöznek;

29.

üdvözli az Enterprise Europe Network (EEN) további megerősítését a tanácsadói szolgáltatás oly módon történő kibővítése révén, hogy a vállalkozások növekedésével foglalkozó tanácsadók adnak tájékoztatást a vonatkozó tagállami és európai szabályokról, a finanszírozási lehetőségekről, a partnerségekről és a határokon átnyúló közbeszerzésekhez való hozzáférésről;

30.

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az EEN regionális irodái szoros együttműködési kapcsolatokat építsenek ki a helyi üzleti inkubátorokkal, akcelerátorokkal és tudományos-technológiai parkokkal való együttműködésre, mivel ezek az intézmények szoros napi kapcsolatban vannak az induló innovatív vállalkozásokkal, így jól ismerik valós problémáikat és igényeiket;

31.

hangsúlyozza, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek célja, hogy kapcsolat épüljön a klaszterek és a helyi és regionális vállalkozói ökoszisztémák között – különösen a befektetők és a nagyvállalatok közötti partnerkeresés és a helyi döntéshozók hálózatépítése terén – nem elég intenzívebbé tenni, ahogy azt az Európai Bizottság bejelentette, hanem ki is kell őket bővíteni az induló innovatív vállalkozások és a potenciális technológiai és nem technológiai innovatív megoldásokat rendelkezésre bocsátó tudományos intézmények összekapcsolásával;

32.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vezessen be intézkedéseket olyan innovatív üzleti inkubátorházak létrehozásának támogatására, amelyek segítik a vállalkozókat a vállalkozások indulásakor, és ott vannak mellettük ebben a kezdeti szakaszban, támogatva őket vállalatvezetési képességeik kibontakoztatásában, az alternatív finanszírozási forrásokhoz való hozzájutásban, vezető cégekkel való szerződéskötésben (elevator pitch), a vállalkozás nemzetközivé tételében stb.;

33.

felhívja a figyelmet az egyre mélyebb technológiai szakadékra a városi régiók és a kevésbé fejlett vagy periferikus fekvésű régiók között. Ezzel összefüggésben javasolja, hogy az Európai Bizottság tegyen lépéseket annak érdekében, hogy az élenjáró régiók kapcsolatokat alakítsanak ki azokkal a régiókkal, amelyek gazdasága az agrárágazatra támaszkodik;

34.

bár még mindig sok a tennivaló, gratulál azokhoz az eredményekhez, amelyeket a vállalkozások terén sikerült elérni a kevésbé fejlett régiókban, és javasolja, hogy az Európai Bizottság továbbra is támogassa azokat a jelenlegi kezdeményezéseket, amelyek ezekben a régiókban a vállalkozói szellem erősítését célozzák, és vegye fontolóra más intézkedések bevezetését, például egy külön eszköz létrehozását a különböző projektek összekötésére;

35.

rendkívül fontosnak tartja további intézkedések kidolgozását azoknak a szereplőknek a megerősítése és összekapcsolása érdekében, akik a hagyományos gazdasági ágazatokban – így például a kézműiparban vagy a kulturális és kreatív ágazatokban –, a vidéki és periferikus fekvésű régiókban és a városkörnyéki területeken ösztönzik a vállalkozói tevékenységet;

36.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló elképzelését, hogy létrehozzon egy európai platformot az induló innovatív vállalkozások potenciális partnerekkel való összekapcsolására (a már működő köz- és magánplatformokkal párhuzamosan). Ez az eszköz megerősítené a vállalkozói ökoszisztémák és klaszterek hálózatainak kiépülését Európában;

37.

üdvözli az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos tevékenységének tervezett irányát (lásd a következő kezdeményezéseket: a „digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalíció”, a „készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködés terve”, a nagy adathalmazokat kezelő eszköz);

38.

támogatja azt a kezdeményezést, hogy az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” programot terjesszék ki az inkubátorokra és a nemzetközi piacokon aktív vállalkozókra is;

39.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a rendkívül átfogó problémakörről szóló közlemény túlságosan felületesen foglalkozik a tervezett intézkedésekkel, és csak szelektív módon vizsgálja a jövőbeli intézkedéseket – így például hiányoznak az információk a digitális innovációs központok programjáról, és csak mellékesen – tevékenységének módját meg nem határozva – kerül megemlítésre az Európai Innovációs Tanács létrehozása;

40.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre részletesebb információkat ennek a Tanácsnak a tervezett hatásköréről és jogszabályi megbízatásáról;

41.

úgy véli, hogy az Európai Innovációs Tanács munkájának színvonalát döntően az határozza meg, hogy gondoskodunk-e a vállalkozások és környezetük, a tudományos világ és a közhatóságok megfelelő képviseletéről ebben a testületben;

42.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, mennyiben lehet támogatni az önkormányzatokat abban, hogy az üzleti élet tapasztalt képviselőiből felállítsanak olyan testületeket, melyek az adott önkormányzat területén segítenék a vállalkozói tevékenység és az induló és a növekvő innovatív vállalkozások fejlődését;

43.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok, a tudomány világa és maguk a vállalkozások (azaz az úgynevezett „hármas spirál”) mind napjainkban, mind a jövőben fontos szerepet töltenek be a vállalkozói szellem népszerűsítésében, a tudományok és az innováció kultúrájának az európai régiókat átfogó terjesztésében, illetve az erős regionális vállalkozói ökoszisztémák kiépítésében;

44.

kéri, hogy az Európai Bizottság vonja be a regionális és helyi önkormányzatokat az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokra vonatkozó valamennyi tagállami rendelkezés és gyakorlat tervezett felülvizsgálatába. Érdemes kihasználni azt, hogy a helyi és regionális önkormányzatok állnak a legközelebb a helyi vállalkozókhoz, és nagyon jól ismerik a helyi vállalkozói környezetet;

45.

úgy véli, hogy a digitális egységes piaccal új dimenzió nyílik a verseny előtt, és minden régiónak más olyan európai régiókkal kell versenyeznie, melyek azonos jogalapokra támaszkodnak. Így tehát az olyan induló vállalkozások, melyeknek eddig nem voltak különösebb esélyeik, most lehetőséget kapnak arra, hogy megjelenjenek a nemzetközi színtéren, és hozzáférjenek új, határon átnyúló piacokhoz;

46.

kiemeli, hogy az induló és a növekvő innovatív vállalkozások innovatív és atipikus megoldásokat alkalmaznak, ezért tevékenységük hatását csak korlátozott mértékben lehet előre látni. Ez viszont megnehezíti a klasszikus programok keretében nyújtott finanszírozáshoz való hozzáférést;

47.

ajánlja, hogy az Európai Bizottság lazítsa fel a finanszírozási rendszert, hogy az rugalmasabban közelítse meg az innovatív ötleteket, és arra ösztönözze az európai finanszírozási eszközök elosztásáért felelős szereplőket, hogy figyelmesebben válasszák ki a szakértőket;

48.

üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó elképzelését, hogy létrehozzon egy páneurópai kockázatitőke-alapot, amely mérsékelheti a kockázatitőke-alapok piacának szétaprózottságát az EU-ban;

49.

javasolja, hogy vizsgálják meg, miként lehetne mozgósítani a helyi kockázati tőkét az önkormányzatokban;

50.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság ösztönözze a különféle finanszírozási források közötti differenciálást. A kockázati tőkealapok, a magántőke és az üzleti angyalok ugyanis még kevéssé fejlettek Európában;

51.

határozottan üdvözli a COSME és – azzal a megkötéssel, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköztől vagy a Horizont 2020 programtól nem vesznek el forrásokat – az ESBA költségvetésének növelésére vonatkozó javaslatot, mivel ez kiegészítő forrásokat szabadít fel a kkv-k számára az indulás és a növekedés szakaszaira. Különösen hasznos lenne előmozdítani a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások közötti integrációt és partnerséget;

52.

üdvözli azokat az európai bizottsági intézkedéseket, melyek célja, hogy további kockázatitőke-finanszírozási ösztönzőket hozzanak létre, például olyan konstrukciókkal, amelyek lehetővé tennék, hogy magántulajdonú vagy önkormányzati tulajdonú beruházási alapok állami garanciában részesüljenek, amikor hitelt vesznek fel, mivel ez elősegítheti, hogy növekedjen az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokra irányuló tőkebefektetések és adósságalapú befektetések száma;

53.

szorgalmazza, hogy uniós szinten dolgozzanak ki egy olyan programot az induló és a növekvő innovatív vállalkozások nem pénzügyi támogatására, amely megkönnyíti az új piacok feltárását, és elősegíti új munkahelyek létrehozását, illetve az innovációk továbbfejlesztését az EU-ban;

54.

úgy véli, hogy az innovatív vállalkozásokba történő magánberuházásokat ösztönző és bevonzó pénzügyi és adóügyi támogató intézkedések segítségével meg kell erősíteni a strukturált európai beruházási ökoszisztémát, hogy így az ilyen vállalkozások optimális gazdasági és pénzügyi feltételek mellett fejlődhessenek és növekedhessenek, illetve magas szintű versenyképességre tehessenek szert. Ehhez nagyon fontos az alternatív finanszírozási eszközök (kockázati tőke, nyereségrészesedésre jogosító hitel, garanciák stb.) megerősítése. Ezzel kapcsolatban az is fontos, hogy valóban egyszerűsítsék a strukturális alapok által társfinanszírozott pénzügyi eszközök alkalmazását;

55.

felhívja a figyelmet az induló innovatív vállalkozások által kidolgozott innovatív megoldások alternatív finanszírozási forrásának tekinthető közösségi finanszírozási platformok intenzív fejlődésére;

56.

arra kéri az Európai Bizottságot, vizsgálja meg, hogy az európai társadalom számára milyen esélyeket és kockázatokat rejt magában a közösségi finanszírozás, különös tekintettel azokra a hatásokra, melyek közvetlenül érintik azokat a befektetőket, akik esetleg nem rendelkeznek egyenlő hozzáféréssel az információkhoz, és kevésbé vannak felkészülve ilyen jellegű tranzakciókra, mint a professzionális befektetők;

57.

megjegyzi, hogy az EU-ban aktív közösségi finanszírozási platformok működését szabályozó, megfelelően felépített jogi keret lehetővé tenné a szóban forgó finanszírozási forrásban rejlő potenciál maradéktalan kiaknázását. Fontos, hogy a befektetői érdekek védelmének biztosítását szolgáló normák e jogi keret szerves részét képezzék;

58.

támogatja a Startup Europe megerősítését, illetve az ikt-ágazatra és az internetes vállalkozásokra történő kiterjesztését. Ezzel összefüggésben további egyszerűsítések mellett száll síkra, hogy egyre könnyebben és hatékonyabban lehessen tanácsot adni azoknak az induló vállalkozásoknak, amelyek hozzá szeretnének férni az európai programok kínálta számos lehetőséghez;

59.

szorgalmazza, hogy az alulról építkező tevékenységeknek és a társadalom kreativitásának ösztönzése érdekében az Európai Bizottság fogadjon el egy olyan stratégiát, amely a társadalmi irányultságú és az életminőséget befolyásoló innovatív vállalkozói kezdeményezéseket célozza meg, és az eddig is kiemelten fontosként kezelt területekre – így például az ezüstgazdaságra, a szociális vállalkozásra és a hármas spirál modelljére – épít;

60.

felhívja a figyelmet az induló és a növekvő innovatív vállalkozások nagyvállalatokkal való együttműködésében rejlő lehetőségekre. Élni kell azoknak az uniós régióknak a bevált módszereivel, amelyekben az együttműködés szinergiákat hoz létre a különböző méretű és más-más ágazathoz tartozó vállalkozások között;

61.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság ígéretet tett a Szociális Innovációs Kihívások Platformjának létrehozására;

62.

felhívja a figyelmet arra, hogy többletértéket jelenthetne, ha ezt a platformot összekötnék a közbeszerzési rendszerrel, ami hatással lehetne a szociális vállalkozások növekedési lendületére. Fontos azonban, hogy ez a rendszer rugalmasabb legyen, mert csak így lehet a problémát kreatívan, azaz a végső felhasználók számára a lehető legjobban – nem pedig a strukturális mutatók szempontjából előre látható módon – megoldani.

12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/51

1.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k Európa növekedési és munkahelyteremtési motorjaiként egyszerű, világos, következetes és jogilag stabil szabályozási és gazdasági környezetet igényelnek, amely megfelelő szintű köz- és magánszférabeli beruházási kapacitásokra támaszkodik;

2.

rámutat, hogy a bürokrácia aránytalanul nagy hatással van a kkv-kra, mivel például az adózás vagy a beszámolási kötelezettségek területén jelentkező megfelelési költségek aránytalanul nagyobb terhet jelentenek a kkv-k, mint a nagyobb vállalatok számára;

3.

ezért erőteljesen hangsúlyozza, hogy az európai szabályozási környezetet az új vállalkozások létrehozását, valamint a növekedést gátló akadályok minden szinten történő kezelésével kkv-barátabbá kell tenni;

4.

elismeri a 2008-as európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (1), annak 2011-es felülvizsgálata (2), valamint a 2013-as „Vállalkozás 2020” cselekvési terv (3) révén elért eredményeket;

5.

megismétli, hogy támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy a belső piaci stratégia keretében könnyítsen a héa-nyilvántartási és beszámolási kötelezettségeken, amit az egységes piac továbbfejlesztéséről szóló véleményében már kifejtett (4); sajnálja azonban, hogy a helyi és regionális képviselőkkel nem folytattak hivatalos konzultációt annak biztosítása érdekében, hogy teljes körűen figyelembe vegyék az őket aggasztó szempontokat – pl. a határokon átnyúló régiókban működő kkv-k igényeit;

6.

kiemeli, hogy továbbra is következetes, látható és aktualizált, eredmény- és végrehajtás-orientált európai kkv-politikára van szükség, amely korábbi kezdeményezésekre támaszkodva azokat erősíti, és minden igazgatási szinten és szakpolitikai intézkedésben általánosan érvényesíti a „gondolkozz előbb kicsiben” elvét;

7.

ezért megismétli arra irányuló felhívását, hogy vizsgálják felül és erősítsék meg a kisvállalkozói intézkedéscsomagot, valamint a régióknak és városoknak e csomag elveinek végrehajtásában betöltött szerepét; ismét kifejezésre juttatja az iránti elkötelezettségét, hogy az „európai vállalkozói régiók” (EVR) rendszerén keresztül segíti elő a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtását;

8.

megjegyzi, hogy a kkv-követek hálózata tölti be a fő kapcsolattartó szerepet az Európai Bizottság és a nemzeti döntéshozók között; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hivatalosan és szisztematikusan vonja be ebbe a hálózatba a regionális és helyi kkv-követeket;

9.

elismeri, hogy az EU-n belüli szabályozási környezet alapvetően vállalkozásbarát; hangsúlyozza azonban, hogy az új vállalkozások létrehozásához szükséges idő, költségek és az eljárások száma terén továbbra is vannak különbségek; felszólítja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett és a célszerűség vizsgálata után igazítsák hozzá saját szabályaikat a legjobban teljesítők szabályaihoz; rámutat, hogy a helyes gyakorlatok – például a 36 percen belüli vállalkozásindítást lehetővé tévő Iniciativa Lisboa – e tekintetben inspirációul szolgálhatnak;

10.

kiemeli a klaszterek azon szerepét, hogy segítik a kisvállalkozások növekedését piacvizsgálatok és -elemzések, innovációösztönzés és képesítés révén, valamint ajánlja az ilyen típusú tevékenységek koncentrált támogatását, például a COSME-hoz hasonló programokon keresztül;

11.

hangsúlyozza az „Intelligens szabályozás – intelligens növekedés” című, Seggaubergben (Stájerország) megrendezett ECON-szeminárium és a polgárokkal azt követően folytatott párbeszéd eredményeit, amelyekből kitűnik, hogy új és innovatív megközelítésekkel elért, konkrét eredményekre van szükség;

12.

hangsúlyozza a „gondolkozz előbb kicsiben” elv uniós szakpolitikákon és a teljes döntéshozatali folyamaton belüli általános érvényesítésének fontosságát; felhív a hatásvizsgálati kritériumoknak a kkv-k számára még kedvezőbben történő súlyozására, valamint a szabályok területi hatásának még szisztematikusabb átgondolására;

13.

kiemeli, hogy a különböző uniós szakpolitikák egymást átfedő, illetve egymásnak ellentmondó szabályai – regionális politikai, állami támogatásokra vonatkozó, közbeszerzési, környezetvédelmi szabályok, a klasztertámogatási, a verseny-, valamint a megfelelési szabályok közötti feszültség – aránytalanul nagy mértékben érintik a kkv-kat;

14.

aggodalmát fejezi ki azon fennakadások miatt, amelyek az uniós ágazati politikák terén alkalmazott inkoherens követelmények és ellentmondó fogalommeghatározások – például a közbeszerzés, a regionális és versenypolitika kapcsán alkalmazott különféle szabálycsoportok (5), vagy az innováció fogalmának a regionális és versenypolitikában eltérően használt meghatározása (6) – következtében alakulnak ki;

15.

meg van győződve arról, hogy a jelentéstételi követelmények által a kkv-kra rótt terhet nem lehet egyetlen jogszabály egyszerűsítésével kezelni; ezért sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak a kkv-kat terhelő valamennyi jelentéstételi követelmény átfogó vizsgálatán alapuló, holisztikus megközelítést;

16.

javasolja a kkv-k terheinek csökkentését célzó megoldási lehetőségek feltárását, például egy olyan küszöb meghatározását, amely alatt a cégeknek kevesebb információt kell bejelenteniük, a kötelezően kitöltendő kérdőívek számának korlátozását, valamint új kérdőívek bevezetésének elkerülését például azzal, hogy a statisztikai információkat a már meglévő kérdőívekbe foglalnák bele;

17.

üdvözli, hogy az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak új generációjában immár külön fejezetek foglalkoznak a kkv-kkal, megkönnyítendő – különösen a kkv-k számára – a másik piacra való bejutást, éspedig egyebek mellett a fokozott jogbiztonság, a nem vámjellegű akadályok csökkentése vagy felszámolása, a legjobb ajánlattevőnek való odaítélés kritériumainak kiterjesztése, illetve a szellemi és ipari tulajdonjog védelmének megerősítése révén. Egyúttal felhívja a figyelmet a TTIP-ről szóló, 2015. február 12-i véleményére;

18.

üdvözli a minőségi jogalkotási program és a REFIT-program során, valamint a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás keretében a kkv-k terheinek csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket;

19.

ismét kifejezi aggodalmát, amelyet már a REFIT-programról szóló véleményében (7) is kifejtett, miszerint a helyi és regionális szint demokratikusan megválasztott képviselői és intézményi képviseletük, az RB – a Lisszaboni Szerződés által rájuk ruházott súly és megbízatás ellenére – nem szerepelnek a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban;

20.

üdvözli a minőségi jogalkotás elveinek a szakpolitikai cikluson belüli érvényesítését és a hatásvizsgálatoknak az Európai Parlamentre és a Tanácsra való kiterjesztését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban a Tanács és a Parlament nem kötelezi el magát arra vonatkozóan, hogy szisztematikusan hatásvizsgálatokat végezzen;

21.

hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamat későbbi szakaszaiban vagy az uniós irányelvek tagállamok általi átültetése során bevezetett módosításoknak vagy kiegészítő szabályoknak kéz a kézben kell járniuk a hatásvizsgálatok lefolytatására irányuló elkötelezettséggel a túlszabályozás (az ún. gold-plating jelenség) elkerülése és annak biztosítása érdekében, hogy egy adott szabály REFIT-elemei ne híguljanak fel;

22.

elismeri, hogy a jogalkotási javaslatok előkészítése során az érdekelt felekkel folytatott konzultációnak jelentős szerepe van; megjegyzi azonban, hogy a konzultációk megtörténte után a közreműködőkben kétségek maradhatnak a tekintetben, hogy mennyiben veszik figyelembe az általuk képviselt nézőpontot; javasolja, hogy a hatásvizsgálati testületek munkájában vegyenek részt helyi és regionális képviselők is, ezzel is lehetővé téve az európai bizottsági javaslatok további vizsgálatát;

23.

hangsúlyozza, hogy az RB REFIT-platformon belül betöltött intézményi szerepét nem szabad összetéveszteni más érdekeltekével; ezért úgy véli, hogy az RB-szakbizottságok képviselőinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az illetékességi körükbe tartozó ügyiratokat érintő platformüléseken való részvétellel támogassák a platform munkájában résztvevő RB-képviselőt;

24.

elkötelezi magát amellett, hogy saját munkáján belül általánosan érvényre juttatja a minőségi jogalkotás elveit oly módon, hogy a kkv-kat érintő témákban megfogalmazott véleményei kidolgozásakor a megfelelő szakbizottság szakértelmére támaszkodik;

25.

megjegyzi, hogy a REFIT-platform munkája elsősorban az uniós jogszabályalkotás azon konkrét kérdéseire összpontosít, amelyek valamely jogszabály egészének alapvető módosítása nélkül javíthatók; úgy véli, hogy ezt a szűk fókuszt ki kellene egészíteni egy olyan ambiciózusabb megközelítéssel, amelynek célja az uniós szabályozási keretek középtávú strukturális javítása;

26.

úgy véli, hogy a kkv-kra vonatkozó intelligens szabályozásban megfogalmazott egyes prioritások megmutatkoznak a kkv-k közbeszerzésekhez való hozzáférésében, valamint a héa- és egyéb adószabályokban; emellett úgy látja, hogy a kkv-k egységes piachoz és finanszírozáshoz való hozzáférése, valamint az európai strukturális és beruházási alapok által a kkv-knak nyújtott támogatások terén egyértelműen cselekedni kell, továbbá megfelelőbb egyensúlyt kell kialakítani egyrészről a kkv-k igényei, másrészről a munkavállalók védelme, illetve a fogyasztó- és környezetvédelem között;

27.

üdvözli az európai közbeszerzési jog egyszerűsítését, amelyet az új közbeszerzési irányelvekkel és az egységes európai közbeszerzési dokumentummal vezettek be (8); felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyszerűsített európai közbeszerzési jogszabályrendszer teljes körű végrehajtását és helyes alkalmazását;

28.