24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/1

1.

Az EGSZB nagyon nagyra értékeli azt a nélkülözhetetlen munkát, amelyet a civil társadalom végez a háború sújtotta országokból érkező és ezért a Genfi Egyezmény értelmében védelemre jogosult menekültek segítésében. E nélkül az erőfeszítés nélkül a számos európai országban kialakult tragikus helyzet humanitárius katasztrófává válhatott volna. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elkötelezett amellett, hogy közvetlenül tudósít erről, annak érdekében, hogy az európai intézmények, kormányok és más politikai szereplők kellő figyelmet fordítsanak a helyzetre.

2.

Az EGSZB jelenleg látogatásokat szervez olyan civiltársadalmi szervezetekhez, amelyek segítséget nyújtanak a menekülteknek 11 tagállamban (Magyarország, Lengyelország, Málta, Görögország, Németország, Ausztria, Szlovénia, Bulgária, Svédország, Olaszország, Horvátország) és Törökországban – azokban az országokban, amelyeket a leginkább érint a menekültáradat. Mint a szervezett civil társadalom reprezentatív testülete az európai intézmények között, e szervezetek európai szintű szószólójaként kívánunk működni.

3.

Az EGSZB szerint a jelenlegi helyzet megköveteli, hogy az EU biztonságos humanitárius folyosókat alakítson ki a háborútól sújtott és terrorizmustól fenyegetett országokból menekülők számára, mégpedig azokkal az országokkal együttműködve, amelyekben e menekültek a legnagyobb számban vannak jelen. Ezenkívül létre kell hoznunk egy Unió-szerte összehangolt eljárásokon alapuló, ténylegesen közös európai menekültügyi rendszert. Ez magában foglalja az egységes menedékjogi státust és a menekültügyi határozatok kölcsönös elismerését, közös felelősségvállalást és szolidaritást, továbbá erőfeszítéseket az áthelyezésre és áttelepítésre vonatkozóan, valamint a Dublini Rendelet felülvizsgálatát. Ezen túlmenően szolidaritáson alapuló, szilárd tehermegosztási rendszerekre is szükség van. Ennek első lépése lehetne egy állandó, igazságos és kötelező érvényű elosztási rendszer a menedékkérők összes uniós ország közötti szétosztásához. Tekintettel a rendkívüli körülményekre, a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban, a menekültek fogadásának járulékos költségeit – alapos vizsgálatot követően – nem kellene beleszámítani a tagállamok államháztartási hiányába.

4.

Az EGSZB rendkívül aggasztónak találja azt is, hogy aláássák a schengeni megállapodást és a szabad mozgás elvét, hiszen ez az egyik olyan alapvető vívmány, amelynek előnyeit az uniós polgárok élvezhetik. Fontos a schengeni országok külső határainak megfelelő biztosítása. A belső akadályok visszaállítása és falak építése azonban nem hozza közelebb egymáshoz az uniós polgárokat, és nem mozdítja elő az uniós polgárságot.

5.

Nagyon fontos az is, hogy a jelenlegi menekültmozgások hátterében álló okok kezelésére azonnali intézkedéseket dolgozzunk ki. Az EU-nak együtt kell működnie a származási és tranzitországokkal ezekben a kérdésekben; az EGSZB pedig ismételten kéri, hogy az Európai Bizottság az ilyen együttműködést emberi jogi alapon közelítse meg, ne kizárólag a biztonságot tartva szem előtt. Végezetül az EGSZB hangsúlyozza, hogy a harmadik országokkal folytatott párbeszédbe a civil társadalmat is be kell vonni.

6.

Az EGSZB, amely jelentős tapasztalatokat szerzett a migrációval kapcsolatos kérdésekben, az utóbbi időben főként az európai integrációs/migrációs fórum révén, úgy véli, hogy a menekültek társadalmainkba történő integrációja és beilleszkedése kétirányú folyamatot kell, hogy jelentsen, amelyben a szociális partnerek és más civil társadalmi szervezetek a kormányokkal és a helyi önkormányzatokkal együtt jelentős szerepet töltenek be. Kiemelten kell kezelni a munkaerőpiaci hozzáférést, konkrétabban a képzettségek elismerését és, ahol szükséges, a szakmai és nyelvi képzés biztosítását. Az Európai Uniónak számos intézkedést kellene bevezetnie a fogadó országokban és az EU-ban az álláspályázatoknak, képzéseknek és a képesítések elismerésének központosítása érdekében.

7.

Ahhoz, hogy Európa-szerte megteremtsük a szükséges társadalmi konszenzust, kulcsfontosságú, hogy teljes mértékben biztosítsuk az egyenlő bánásmódot és tiszteletben tartsuk a szociális jogokat mind az uniós polgárok, mind a menekültek esetében, különös tekintettel a legsérülékenyebb helyzetben lévőkre. A menekültek társadalmi és munkaerőpiaci beilleszkedésébe történő mielőbbi beruházás fontos ahhoz, hogy segítsük őket életük újrakezdésében, ugyanakkor hozzájárul a helyi lakossággal való esetleges konfliktusok előfordulásának minimálisra csökkentéséhez és a jövőbeli nagyobb költségek elkerüléséhez. Ennek eléréséhez alapvetően fontos a helyi közszolgáltatások megfelelő finanszírozása, valamint a menekültek és a helyi lakosság közötti civil párbeszéd.

24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/3

Előadó:

Seamus BOLAND

1.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság prioritásként fogalmazta meg, hogy alaposan egyszerűsítse a közös agrárpolitika (KAP) végrehajtását, és hogy már javasolta is, illetve a jövőben is javasolni fogja bizonyos európai bizottsági jogi aktusok egyszerűsítését, melynek köszönhetően érthetőbbé válnak uniós jogszabályok, illetve egyszerűbbé válik helyi szintű végrehajtásuk.

1.2.

Az EGSZB szerint az egyszerűsítés során mindenképpen törekedni kell a nagyobb átláthatóságra és jogbiztonságra, illetve arra, hogy csökkenjenek a gazdálkodók, egyéb kedvezményezettek, termelői szervezetek és az állami közigazgatások felesleges bürokratikus terhei és azokkal kapcsolatos költségei.

1.3.

Minél előbb sort kell keríteni a rendszerrel kapcsolatos egyszerűsítésekre. Ennek keretében elsősorban könnyítéseket kell végrehajtani a gazdálkodók számára, és ezekhez információs és képzési segítséget is mindenképpen nyújtani kell.

1.4.

Az EGSZB elismeri azokat a lépéseket, amelyeket az Európai Bizottság az új KAP végrehajtásának egyszerűsítésére tett, méghozzá úgy, hogy ehhez figyelembe vette a tagállamok észrevételeit és határozatait. A jelenlegi megközelítéssel nehezen lehet a gazdálkodók számára komolyan egyszerűsíteni a KAP-ot úgy, hogy közben ne csorbuljon a követelmények betartásával kapcsolatos szigor. Ezek a követelmények azonban nem mindig következetesek és indokoltak, ugyanis nem mindig eredményeznek valódi közjavakat és környezeti előnyöket.

1.5.

Az ellenőrzéseknek és az esetleges büntetéseknek arányban kell állniuk a kedvezményezettek számára kifizetett támogatások összegével, a szabályok be nem tartásának okaival és azzal, hogy az érintettek mennyire készek korrekciós intézkedéseket hozni. Azokat az eseteket, amikor egyértelmű, hogy szándékos csalásról van szó, normál eljárások keretében kell kezelni. Az EGSZB azt ajánlja, hogy csökkentsék azt az aránytalanságot, amely szerint a támogatás mértékét még kis jelentőségű szabályszegések esetén is jelentősen csökkentik.

1.6.

A „kizöldítési” intézkedések alkalmazásakor előre nem látható tényezőket is figyelembe kell venni. Ilyenek például az időjárási feltételek, az aszály vagy egyéb olyan körülmények, amelyek lehetetlenné teszik az intézkedések végrehajtását.

1.7.

Az olyan esetekben, mint amikor például állandó gyepterületről szól az Európai Unió Bíróságának határozata, fontos, hogy az ítélet betartatására hozott szabályokat úgy alakítsák ki, hogy azok a minimálisra csökkentsék a szabályozásokat, ne pedig tovább növeljék azokat.

1.8.

A jelenleg érvényben levő jogalkotási folyamat (tanácsi rendelet + felhatalmazáson alapuló és végrehajtási aktusok) rendkívül bonyolult és nehezen érthető az emberek számára. Ezért tanulmányt kellene készíteni arról, hogy miként lehetne egyszerűsíteni a rendszert.

1.9.

Miután átalányalapú rendszert vezettek be a közvetlen kifizetések terén, felül kellene vizsgálni a támogatási jogosultságok teljes rendszerét.

1.10.

Az időszakos legelőterület esetében attól függetlenül meg kellene tartani a szántó státust, hogy mennyi ideig használják a területet legelőként.

1.11.

Nem szabad, hogy az „aktív mezőgazdasági termelő” jelenlegi meghatározása hátrányosan érintse a termelőket, és a meghatározáshoz azt a kritériumot kellene alapul venni, hogy a termelő mezőgazdasági célokra használja-e azt a földet, amely után támogatás adható.

1.12.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a KAP egyszerűsítése nagyszabású terv, annál is inkább, mivel a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikák természetüknél fogva összetettek. Az egyszerűsítésnek összeegyeztethetőnek kell lennie az olyan átfogó politikai célkitűzésekkel, mint például:

1.13.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hibaarányokkal kapcsolatos intézkedéseket olyan módszertan alapján dolgozzák ki, amely garantálja ezek tisztességes alkalmazását.

1.14.

Fel kell tárni, hogy milyen intézkedésekkel lehetne megkönnyíteni az érintett célcsoport hozzáférését a fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszeréhez, és mielőbb be kell vezetni ezeket. Segíteni kell a fiatalokat abban, hogy mezőgazdasági tevékenységbe kezdhessenek.

1.15.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy léptessenek életbe egy szabályt arról, hogy korlátozni kell a megnövekedett bürokráciát. El lehetne fogadni például egy szabályt arról, hogy amennyiben egy új szabályozást javasolnak, meg kell szüntetni egy meglévőt.

2.1.

A KAP költségvetése – amely a 2014 és 2020 közötti időszakban 408 milliárd euro – az Unió teljes költségvetésének 38 %-át teszi ki. Az első pillér – amelynek 313 milliárd euro áll rendelkezésére – a KAP teljes kiadásainak 77 %-át teszi ki. A közvetlen kifizetések – amelyek összege 294 milliárd euro – az első pillér költségvetésének 94 %-át jelentik.

2.2.

Ez a vélemény más EGSZB-s véleményekből is merít (1).

2.3.

A KAP utolsó jelentősebb reformjáról, amely 2013-ban zárult le, együttdöntési eljárás keretében állapodtak meg. Ez azt jelenti, hogy a döntéshozatali folyamatban az Európai Parlament egyenrangú társjogalkotóként vett részt a mezőgazdasági miniszterek mellett, akiknek száma az azt megelőző komolyabb 2003-as reform óta 15-ről 28-ra emelkedett.

2.4.

Meg kell említeni, hogy a KAP egyik korábbi reformja során az Európai Bizottság benyújtott egy javaslatot a közvetlen kifizetésekről szóló rendeletre, melynek értékelése során kiderült, hogy a javaslat a bürokratikus terheket 15–20 %-kal növeli. Ezzel párhuzamosan a költségvetés csökkent.

2.5.

Az elmúlt években már számtalan módosítást bevezettek, amelyekkel nem mindig sikerült egyértelműen különbséget tenni a KAP-intézkedések egyszerűsítése és csökkentése között. Példaként említhetők a következők:

2.6.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság szerint az eszközök a következőképpen oszlanak meg az egyes vidékfejlesztési prioritások között:

3.1.

Ez a feltáró vélemény annak nyomán készül, hogy egyrészt Phil Hogan biztos részt vett az EGSZB 2015. júliusi plenáris ülésén, ahol kijelentette, hogy fő prioritása a KAP komolyabb egyszerűsítése, másrészt pedig hogy ezt követően Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke levelében felkérte az EGSZB-t, hogy készítsen feltáró véleményt a KAP egyszerűsítéséről.

3.2.

A biztos úgy véli, hogy az egyszerűsítéssel egyrészt csökken magának a KAP-nak a bonyolultsága, másrészt csökkennek azok a KAP-pal kapcsolatos megnövekedett adminisztratív terhek is, amelyek jelenleg a gazdálkodókra, az egyéb kedvezményezettekre és az irányító hatóságokra nehezednek – mindez úgy, hogy közben nem tévesztik szem elől a KAP elsődleges céljait sem.

3.3.

Az Európai Bizottság lassan a végére ér annak az értékelésnek, melynek során három vezérelv alapján vizsgál minden KAP-pal kapcsolatos észrevételt és javaslatot. Eszerint az intézkedéseknek:

3.4.

Egyértelmű, hogy csak úgy szabad bármilyen egyszerűsítési folyamatot végrehajtani, hogy az ne sodorja veszélybe a foglalkoztatást az iparágon belül.

3.5.

Vidékfejlesztési pillére révén a KAP fontos szerepet játszik a társadalmi befogadás előmozdítása, a szegénység csökkentése és a gazdasági fejlődés támogatása szempontjából, és így a teljes vidéki lakosság számára hasznos. Az EGSZB kimondottan üdvözli a 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 5. cikke (6) bekezdésének a)–c) pontjaiban szereplő prioritásokat: a munkahelyteremtést, a helyi fejlesztés előmozdítását, illetve az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőbbé tételét, használatuk előmozdítását és minőségük javítását. A KAP egyszerűsítése során tehát lépéseket kell tenni annak garantálására, hogy könnyen és bürokratikus terhek nélkül hozzáférhetővé váljanak megfelelő finanszírozási források.

3.6.

Az Európai Bizottság elindított egy folyamatot, melynek részeként átfogó módon átvilágítanak minden hatályos jogszabályt, hogy felmérjék, mely területeken lehet kiigazításokat és javításokat végrehajtani. Az Európai Bizottság már kapott észrevételeket tagállamoktól, európai parlamenti képviselőktől és gazdálkodói szervezetektől az EU minden részéről. Meg kell jegyezni, hogy az eddig beérkezett javaslatok már most is több mint 1 500 oldalt tesznek ki. A dokumentáció vizsgálata alapján a javaslatokat két nagy kategóriába lehet sorolni:

3.7.

Az EGSZB tudomásul veszi azt a listát, amelyet a Mezőgazdasági Tanács és a tanácsi elnökség készített az egyszerűsítési intézkedésekkel kapcsolatos prioritásokról. Ez a lista kiindulópontként szolgálhat az Európai Bizottság javaslataihoz.

3.8.

Az Európai Bizottság egyértelművé teszi, hogy egyrészt minden tagállamnak jelentős mozgástere van abban, hogy megválassza, hogy a KAP adminisztrálására és nyomon követésére milyen módszert akar alkalmazni, másrészt pedig hogy az egyszerűsítés ésszerű értelmezés révén érhető el. A tagállamok pedig úgy tehetik még hatékonyabbá az egyszerűsítési folyamatot, hogy megosztják egymás között a bevált gyakorlatokat.

4.1.

Általánosan elfogadott, hogy egyszerűsítésre van szükség, hogy a KAP végrehajtása soha ne legyen bonyolultabb a szükségesnél.

4.2.

Az Európai Bizottság javaslatokat kíván előterjeszteni az egy adott mezőgazdasági üzemen belül levő ökológiai jelentőségű területekre (EFA), a szomszédos EFA-kra, a hibás bejelentés esetén járó EFA kompenzációra, valamint a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerre (MePaR) vonatkozóan.

4.3.

Az Európai Bizottság felül kívánja vizsgálni, hogy milyen egyszerűsítési lehetőségek vannak a közvetlen kifizetések (különösen a kizöldítésre adottak), a vidékfejlesztés, a gyümölcs- és zöldségprogram és a minőségpolitika terén.

4.4.

Az Európai Bizottság egy olyan javaslatcsomagot is előterjeszt, amely a közvetlen kifizetésekkel kapcsolatban olyan elemekre is kiterjed, mint például a fiatal mezőgazdasági termelők, a termeléstől függő támogatás és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER). Ezeknek a változásoknak, amennyiben lehetséges, már a 2016-os igénylési évtől kezdődően vagy legkésőbb a 2017-es igénylési évtől életbe kell lépniük.

4.5.

Az állandó gyepterület kategóriára vonatkozó szabályok gondot okoznak az időszakos legelőterület szántóként, illetve állandó gyepterületként való besorolása szempontjából. Lehetővé kellene tenni, hogy akkor is meg lehessen tartani az időszakos legelőterület státust az egyébként szántó besorolású területek esetében, ha a mezőgazdasági termelő úgy dönt, hogy ezt a földterületet öt évig vagy még tovább folyamatosan legelőnek használja. Ezzel elkerülhető lenne, hogy a termelők csak azért szántsák fel a földjüket, hogy az ne legyen állandó gyepterület. Így az érintett területeket tovább használnák legelőként, ami környezeti szempontból előnyös.

4.6.

A piaci intézkedések tekintetében az Európai Bizottság az új felhatalmazáson alapuló és végrehajtási aktusok kidolgozásának terén továbbra is ambiciózus egyszerűsítési menetrendet irányoz elő, hogy összhangba hozza egymással az európai bizottsági szabályokat és a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról szóló új tanácsi rendeletet (a közös piacszervezésről szóló rendelet). Ezzel nemcsak az a cél, hogy jelentősen csökkentsék az ilyen szabályok számát és bonyolultságát, hanem hogy tényleges egyszerűsítést vezessenek be a gazdálkodók és a piaci szereplők számára.

4.7.

Az Európai Bizottság a közelmúltban az alábbi két rendelettel két időszerű módosítást is elfogadott a hatályos szabályokra vonatkozóan:

4.8.

Az Európai Bizottság be kíván terjeszteni egy sor javaslatot olyan módosításokra, amelyeket a hatályos iránymutatások keretében végre lehet hajtani. Példaként említhetők a következők:

5.1.

A KAP-reformok egyik központi eleme most a közvetlen kifizetések kizöldítése. A gazdálkodók folyamatosan próbálnak alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, de tartanak attól, hogy bizonyos intézkedések nem elég rugalmasak ahhoz, hogy kezelni tudják az időjárás vagy a piaciár-ingadozások okozta váratlan fejleményeket.

5.2.

Érthető, hogy a jövőben is lesznek be nem jelentett ellenőrzések. Ezek azonban a legjobb esetben is komoly kellemetlenséget, de rosszabb esetben akár jelentős lelki terhet is okozhatnak a gazdálkodóknak. Úgy igazságos, hogy megfelelő idővel előre jelezzék a gazdálkodóknak a lefolytatni kívánt ellenőrzéseket.

5.3.

Tekintettel arra, hogy a szabályok be nem tartása miatt kivetett bírságok szokatlanul magasak lesznek, a termelők attól tartanak, hogy nem kapnak majd segítséget, különösen megfelelő információ formájában. Ebben az esetben a tagállamoknak kell megfelelő információval ellátniuk azokat a gazdálkodókat, akiket a leginkább érintenek a változtatások. Ennek során kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a gazdálkodókra, akik hátrányos szociális és gazdasági helyzetben vannak.

5.4.

Az „aktív mezőgazdasági termelő” meghatározásának szempontjából nem kielégítő a jelenlegi szabályozási keret, és szükség lesz hozzá további széles körű adminisztratív kapacitásokra. Ennek következtében fennáll az a veszély, hogy mezőgazdasági termelést folytató gazdálkodókat kizárnak a meghatározásból, míg esetleg mezőgazdasági termelést nem végzők pedig bekerülnek a meghatározás hatálya alá.

5.5.

A gazdálkodók még mindig próbálnak dűlőre jutni a – jelenleg az első évében levő – kizöldítéssel és az abban foglalt háromféle mezőgazdasági termelési módszerrel. A növénytermesztés diverzifikálása, az állandó gyepterületek fenntartása, valamint annak biztosítása, hogy a földterület 5 %-a ökológiai jelentőségű terület legyen, jelenti a reformnak azt a három elemét, amelyeket a mezőgazdasági termelőknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy jogosultak legyenek a támogatásra.

5.6.

Elfogadhatatlan, hogy gyakran a mezőgazdasági termelőket teszik felelőssé a hivatalos szervek által elkövetett hibákért. Ezzel különösen olyan gazdálkodók megélhetését sodorják veszélybe, akiknek alacsony a jövedelmük és nagyban támaszkodnak erre a jövedelemforrásra.

5.7.

A „szankciók arányossága” a legtöbb európai szakmai szövetség egyik visszatérő témája.

5.8.

A 15 hektárnál kisebb területen gazdálkodó vagy 10 000 eurónál kisebb támogatásban részesülő termelők úgy vélik, hogy a szabályok betartását enyhe ellenőrzéssel kellene biztosítani, és csak akkor kellene szigorúbb ellenőrzéseket végezni, ha korábbról már vannak bizonyítékok súlyos szabályszegésre.

5.9.

Meg kell majd oldani az állandó gyepterülettel kapcsolatos kérdéseket, amelyeket 2014. évi határozatában az Európai Bíróság is felvetett. Az ügy számos problémás esetre rávilágított pufferzónákkal (szántó), megművelhető gyepterületekkel, termelésből ideiglenesen kivont megművelhető területekkel és mezőgazdasági-környezetvédelmi intézkedések hatálya alá tartozó megművelhető területekkel kapcsolatban. Ezeknél a termelők úgy látták, hogy fennáll annak a veszélye, hogy az ötéves időszakkal kapcsolatos meghatározás miatt az ilyen földeket hivatalosan is állandó gyepterületnek nyilvánítják.

5.10.

Ahol mezőgazdasági szervezetek egyszerűsítést, rugalmasságot és arányosságot tartanak szükségesnek, ott környezetvédő csoportok valós kockázatokat látnak. Az EGSZB szerint ez azt jelenti, hogy nem sikerült összeegyeztetni egymással a környezetvédelem javításának célját a családi gazdaságokban történő élelmiszer-termelés céljával.

5.11.

Ami a horizontális rendelkezéseket illeti, arányosabb és kockázatalapú megközelítést lehetne alkalmazni az ellenőrzések intenzitására, figyelembe véve az adott kockázatot és a szóban forgó összeget, a költséghatékonyságot és a különböző elérendő célokat és eredményeket.

5.12.

El kellene kerülni, hogy többszörös ellenőrzésekre kerüljön sor. A szabálytalanságok és különösen a kisebb szabálysértések esetén csak arányos mértékben szabadna csökkenteni a kifizetéseket, és az adminisztratív bírságoknak is arányosaknak kellene lenniük. Ezen felül:

5.13.

A sürgősen meghozandó intézkedésekre kellene helyezni a hangsúlyt. Ilyen például az iránymutatások javítása, a technikai segítségnyújtás, az együttműködés elősegítése, illetve a bevált gyakorlatok hatóságok közötti megosztása.

5.14.

A fiatal gazdák csak nehezen férnek hozzá a fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszeréhez. Az ilyen hozzáférést szükségtelenül gátló akadályok minden bizonnyal elriasztják a fiatalokat a gazdálkodástól, és ezért fel kell számolni őket. Segíteni kell a fiatalokat abban, hogy mezőgazdasági tevékenységbe kezdhessenek.

5.15.

A hatályos jogi keretben csak elegendő időt hagyva szabad bármilyen módosítást eszközölni, hogy a gazdálkodók megfelelően felkészülhessenek a vetési időszakra. A 2017-es évre vonatkozó kérelmeket érintő változtatásokat pedig már 2016 nyarán közzé kell tenni.

24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/11

Előadó:

Joost VAN IERSEL

1.1.

Európa jövője nagymértékben függ attól, hogy rendelkezésre állnak-e korszerű ismeretek és tehetséges emberek egy nyílt és tudásalapú társadalomban. Az egyetemek kiemelkedően fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Ha minden tagállam egyedül cselekszik, az eredmény sosem lesz ideális.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a nemzeti és az uniós hatáskörök megosztását és összehangolását annak érdekében, hogy létrehozzunk egy európai felsőoktatási térséget. A városi kötődésű és a vállalkozói egyetem koncepciója szintén igen hasznos lehet az európai felsőoktatás minőségének előmozdításában.

1.3.

A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy az elért eredmények dacára továbbra is sok akadály és korlátozás áll a hatékony uniós közreműködés útjában. A kulturális különbségek, az egyéni érdekek, a pénzügyi források hiánya és a demográfiai fejlemények gyakran megnehezítik, hogy naprakész válaszokat adjunk az olyan dinamikus kihívásokra, mint a globalizáció, az új technológiák és a mobilitás.

1.4.

Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az uniós intézmények ösztönözzék és felgyorsítsák az európai felsőoktatás modernizálásának folyamatát az oktatás, illetve a kutatás és az innováció tekintetében egyaránt. Az egyetemek önálló küldetéssel rendelkeznek, mely a közérdeket szolgálja. A szubszidiaritás és az egyetemek változatossága nem teszi lehetővé a „mindent egy kaptafára” megközelítést. Az uniós szintű stratégiai iránymutatás és támogatás azonban határozottan segítheti a keretfeltételek javítását.

1.5.

Kulcsfontosságú, hogy az Európai Bizottság ösztönözze és elősegítse azt a folyamatot, melynek révén az európai egyetemek a növekedés, a társadalmi kohézió és a társadalmi jólét fontos motorjaivá alakulnak.

1.6.

A nemzeti reformprogramokban és az országspecifikus ajánlásokban kifejezetten hivatkozni kellene a felsőoktatás korszerűsítésére.

1.7.

Az EU-nak nyilvánvalóvá kell tennie a felsőoktatás iránti elkötelezettségét az Európa 2020 stratégia (beleértve a szemesztert), az Erasmus+, a Horizont 2020 és a regionális és kohéziós alapok révén, illetve azáltal, hogy megkönnyíti a határokon átnyúló mobilitást a hallgatók és az oktatók számára.

1.8.

Azokat a vitákat és projekteket, amelyeket az egyes országokon és egyetemeken belül, illetve azok között tartanak, illetve indítanak, uniós szintű stratégiai megbeszéléseknek kellene kiegészíteni az európai egyetemek színvonalának növelése érdekében. A bevált gyakorlatokat szisztematikusan terjeszteni kell.

1.9.

Az EGSZB ismét hangsúlyozza, hogy a korszerűsítés elengedhetetlen előfeltételeként a felsőoktatási intézményeknek valódi autonómiát, elszámoltathatóságot és átláthatóságot kell kialakítaniuk (1). Ezek az előfeltételek nem valósíthatók meg megfelelő és kellő mértékű finanszírozás nélkül.

1.10.

A mélyreható társadalmi és gazdasági változások idején az egyetemek átalakítása egy hosszú távú és munkaigényes folyamat. Az egyetemeknek a társadalom igényeire nyitott hozzáállást kell kialakítaniuk, és a folyamatba más érdekelt feleket is be kell vonni.

1.11.

Az EGSZB üdvözli a városi kötődésű egyetem, illetve a „hármas spirál” és a „négyes spirál” modell koncepcióját (2). A hangsúly a felsőoktatás megnyitásán, a hozzáférés kiszélesítésén, a regionális kontextuson, minden (potenciális) érdekelt gondolatainak a programokba történő integrálásán, valamint a kutatás és az oktatás közötti intelligens, naprakész kapcsolaton van.

1.12.

A városi kötődésű egyetemnek számos közös vonása van a vállalkozói egyetemmel. Az önálló küldetésre helyezi a hangsúlyt, és nyitott a munkaerőpiac, valamint az oktatási tantervek, a kutatás és az innováció társadalmi hasznosulása irányában. Az érdekelteket tömörítő platformok (3) nagyon hasznosak lehetnek a követelmények közös meghatározásában. Az egyetemek és a különféle társadalmi csoportok közötti PPP-struktúrák szintén előnyösek lehetnek.

1.13.

Az oktatás szintje és az azt követő munkavállalásra való megfelelő felkészültség továbbra is prioritás kell, hogy maradjon, az (elit) egyetem szakosodásától függetlenül. Az oktatásban szintén jutalmazni kell a kiválóságot.

1.14.

Az Európai Bizottságnak ösztönző szerepet kellene játszania az egyetemek, oktatók és hallgatók közötti, egymást kölcsönösen gazdagító, határokon átnyúló projektekben, valamint a világra való nyitottság előmozdításában; továbbá az olyan eszközök fejlesztésében, mint adott esetben a hallgatóknak és más érdekelteknek szóló U-Multirank.

2.1.

Az európai egyetemek közötti jelentős különbségeket a rendkívül eltérő hagyományok és kulturális hátterek magyarázzák (4). 1999-ben a bolognai folyamattal a tantervek korszerűsítése irányába mutató sikeres tendencia vette kezdetét.

2.2.

2008 óta a pénzügyi és gazdasági válság arra kényszerítette az egyetemeket, hogy még alaposabban felülvizsgálják a tevékenységeiket, új finanszírozási forrásokat keressenek, és a megfelelő ár-érték arányra törekedjenek, ami megnövelte a versenyt a szűkösen rendelkezésre álló forrásokért. A megfelelő finanszírozás hiánya valós problémát jelent számos egyetem számára, és akadályozza a korszerűsítés menetrendjét.

2.3.

A mélyreható és dinamikus átalakulás, amelyen most a társadalom keresztülmegy a globalizáció és az új technológiák következményeként, rányomja bélyegét az egyetemekre. A fenntartható gazdasági fellendülés középpontjában a felsőoktatás, a kutatás és az innováció áll, ugyanakkor a pénzügyi korlátok és az átalakítási folyamat egyaránt jelentős hiányosságokra mutatnak rá.

2.4.

Az egyik alapvető aspektus az autonómia, az elszámoltathatóság és az átláthatóság hiánya. Lényegbevágó eltérések vannak a tagállamok között (5).

2.5.

A bevált gyakorlatok azt mutatják, hogy a struktúrák és a tantervek felülvizsgálata, valamint a nagyobb fokú nyitottság és együttműködés javítja a színvonalat és az eredményeket.

2.6.

A felsőoktatásnak ma minden tehetséges ember számára elérhetőnek kell lennie. A hozzáférés és a társadalmi-gazdasági háttér közötti növekvő korreláció veszélyezteti a méltányosság elvét. Ezenfelül számos országban a felsőoktatás egyáltalán nem garantál biztos munkahelyet. A válság alatt a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok egyáltalán nem voltak biztonságban a munkanélküliség tekintetében.

2.7.

A demográfiai trendek hátrányosan érintik az (egyre) ritkábban lakott és kevésbé versenyképes területeket. Ez a változás gyakran súlyos következményekkel jár a tanárok és a hallgatók odavonzása, illetve az odavonzott tanárok és hallgatók színvonala szempontjából. Egyes országok az agyelszívás problémájával szembesülnek. Néhány országban új magánegyetemek megfelelő minőségbiztosítás híján nem kielégítő eredményeket produkálnak. A helyzetet tovább súlyosbítja a hagyományos felsőoktatás finanszírozásának hiánya.

2.8.

Az egyetemek és a társadalom közötti szorosabb kapcsolatok iránti igény mindenhol vitákat táplál a társadalomban játszott szerepükről, valamint az egyéb érdekelt felekkel, például a vállalkozásokkal, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal való szövetségekről.

2.9.

Sokszor fájdalmas következményekkel járó eltérés van a kínálat és a kereslet, azaz a diplomások készségei és a munkaerő-piaci igények között. A vállalkozások szakemberhiányról panaszkodnak, különösen a műszaki szakmák és az ikt terén. A globális tudásalap gyors változása következtében most minden eddiginél fontosabb, hogy a diplomások a 21. századnak megfelelő készségekkel rendelkezzenek ahhoz, hogy rendszeresen frissíthessék ismereteiket.

2.10.

Ezen túlmenően az új technológiák és a digitalizáció a meglévő módszertanok kiigazítására és finomítására kényszeríti a felsőoktatást. Az oktatás és a tanulás új formáit vezetik be, köztük a hallgatóközpontú tanulást és az online tanfolyamokat. Az egyetemi kampuszok azonban a maguk fizikai valóságában továbbra is kulcsfontosságú szerepet töltenek be a helyi és regionális közösségekben mint az oktatás, a kutatás és a hálózatépítés színterei.

2.11.

Az egyetemi hallgatók és oktatók is egyre mobilabbakká válnak világszerte. A felsőbb szegmensekben folyik a „harc a tehetségekért”, de az általános tendencia szélesebb körre terjed ki. Az európai egyetemek színvonala és vonzereje kulcsfontosságú tényezők a külföldi diákok vonzásában, hozzájárulnak az oktatáshoz és a kutatáshoz, illetve hosszú távra szóló hálózatokat generálnak.

2.12.

A jobb eredmények elérése iránti törekvésükben az (elit) egyetemek sokszor a kutatást tartják a legfontosabb feladatuknak, és a pénzügyi szabályozás ezt támogatja. A kutatásra helyezett elsődleges hangsúly kezdi aláásni az optimális egyensúlyt és interakciót a kutatás és az oktatás között.

3.1.

Az egyetemeknek – az uniós ökoszisztéma szerves részeként – tudományos központokká való fejlesztése a társadalomban vitákat táplál a felsőoktatás legfontosabb jellemzőiről, amelyeken a mindennapi gyakorlatnak kell alapulnia.

3.2.

Bár léteznek különböző megközelítések, közös tendenciának látszik a felsőoktatás megnyitása a köz- és magánszféra szereplői, valamint a hallgatók véleménye és érdekei irányába, valamint olyan kérdések felé is, mint a kutatás és az oktatás egymást gazdagítása, a szorosabb együttműködés és a nemzetköziesítés.

3.3.

Az egyetemek többsége számára ez egy hosszú távú és munkaigényes folyamat. Nem könnyű a nagy, hagyományos intézmények számára, hogy változtassanak magatartásukon. Ráadásul sok országban a vezetők, valamint az oktatók és a kutatók kinevezésére vonatkozó jelenlegi (politikai) eljárások akadályozzák a változást. Az ilyen esetekben ritka, hogy az egyetemek, illetve azok egyes részlegei független szemléletet kövessenek. Az EGSZB úgy véli, hogy a felsőoktatás megnyitása és a nyitott mentalitás kiemelt prioritás kell, hogy legyen az egész kontinensen.

3.4.

A kiváló színvonalú kutatás, valamint az egyre jobban és magasabb szinten képzett munkaerő elengedhetetlen a gazdaság ellenálló képességének fokozása érdekében. A válság károsan hatott a tudásközpontokra, pedig elemzések bizonyítják, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a kiemelkedő kutatás és oktatás, illetve a gazdasági teljesítmény között.

3.5.

Az egyetemek már nem a társadalom felső rétegeit célozzák. Számuk és méretük drámaian megnőtt. A kép egyre változatosabbá vált: manapság több kategória létezik, így például a kutatóegyetemek mellett az alkalmazott tudományok egyetemei, a regionális felsőoktatás a nemzeti és nemzetközi egyetemek mellett, valamint több a fakultás, különösen a gazdasági és műszaki területeken stb.

3.6.

A felsőoktatáshoz való hozzáférés kiszélesítése joggal politikai prioritás szerte a kontinensen. Az EU-ban a következő nemzedék 40 %-ának egyetemi diplomát kell tudnia szerezni. Ezenkívül a tantervek, a tanulási eszközök (a modern média alkalmazása a vegyes tanulás során stb.), a kutatás és az oktatás közötti kapcsolat, valamint az egyéb olyan szempontok, mint a nemzetközivé válás és a közérdek semmilyen analógiát sem mutatnak a múlttal. Az irányítási módszereket ennek megfelelően ki kell igazítani.

3.7.

A független, elszámoltatható és átlátható egyetemek számára lehetővé kell tenni, hogy a lehető legszabadabban mozogjanak egy olyan jogi kereten belül, amely ösztönzi az alulról ható erőket és a versenyt, mivel ezek nagymértékben hozzájárulnak a szélesebb körű részvételhez és az intelligens szakosodáshoz.

3.8.

A nyitott hozzáállás, mely magában foglalja az egyéb érdekelt felek pontosabb tájékoztatását, minden bizonnyal elősegíti, hogy az egyetemek a növekedés, a versenyképesség és a társadalmi kohézió motorjai legyenek.

3.9.

A helyi és regionális közösségek gazdasági életképessége szempontjából a városi kötődésű és a vállalkozói egyetem koncepciói nagyon hasznosak lehetnek. Ezek a fogalmak ambíciót és szoros együttműködést feltételeznek az egyetemek, az érdekelt felek és a hatóságok között.

4.1.

Az EGSZB üdvözli a városi kötődésű egyetem koncepcióját (6), mely túlmutat az oktatáson, a tudományos kutatáson és a szaktudáson. A városi kötődésű egyetem aktívan bevonja a nyilvánosságot és a környező társadalmat – valamennyi szinten. Minden egyetem társadalmi dimenzióval egészítheti ki tevékenységét azáltal, hogy kettős szerepet tölt be: egyfelől intellektuális adóállomás a közösség számára, másfelől vevőállomás, amely máshonnan származó kiváló ötleteket saját feltételeihez adaptál.

4.2.

Ilyen folyamatok szerte Európában zajlanak – keresletvezérelt kutatás, problémaorientált tanulás, illetve az egyetemek és a helyi közösségek, iskolák, kórházak, vállalkozások stb. közötti együttműködés révén, azonban további jelentős kapacitásépítésre van szükség (7).

4.3.

Regionális szinten az egyetemek egyfajta holisztikus megközelítést támogathatnak és az érintett felek összefogásának élére állhatnak annak érdekében, hogy megoldást találjanak a közös kihívásokra. Egy jól kialakított városi kötődésű egyetem emellett fontos szerepet játszhat a nehézségekkel küzdő régiók teljesítményének előmozdításában.

4.4.

A modell formája egyetemenként változik majd. Azokon az egyetemeken kívül, amelyek gyenge gazdasági teljesítményű és/vagy demográfiai nehézségekkel küzdő, kevésbé tehetős térségekhez kapcsolódnak, a kritériumok, amelyek alapján „városi kötődésűként” definiálnak egy egyetemet, sokkal szélesebb körben érvényesek. Napjainkban a világszínvonalú európai egyetemeket és az azzá válni vágyókat is – helyesen – egyre inkább vonzza a polgári szerepvállalás.

4.5.

A városi kötődésű egyetem modellt kínál azon egyetemek számára, amelyek túl kívánnak lépni az elavult gazdálkodási módszereken vagy a hagyományos megközelítéseken. Ez különösen azokban az esetekben fontos, amikor fiatal tehetségektől azt várják, hogy hozzájáruljanak a nemzeti vagy regionális gazdasághoz. A megfelelő érdekelt felekkel való szorosabb együttműködésnek olyan eszköznek kell lennie, amely valamennyi régióban a nyitottság és a korszerűsítés motorja.

4.6.

A tanácsi soros elnökségek – helyesen – hasonló megközelítést fogadtak el a lundi és a római nyilatkozatban (8): a kutatás középpontjában korunk legfontosabb kihívásainak kell állniuk, meghaladva a merev tematikus megközelítéseket és bevonva az érdekelt feleket mind a köz-, mind pedig a magánszférából. Az Európai Kutatási Térség és az Innovatív Unió kialakításakor a felelős kutatás és innováció az a központi cél, amely valamennyi vonatkozó politikára és tevékenységre kiterjed. Ezek az elvek a „Horizont 2020” keretében is kiemelt területként szerepelnek.

4.7.

A „hármas spirál” modell mellett – mely az egyetemek, a magánszektor, a kormány közötti együttműködést foglalja magában – létezik egy „négyes spirál” modell is, amely a helyi közösségekhez és a civil társadalomhoz is kapcsolódik. Erős helyi szellemiség és céltudatosság jellemzi, az érdekeltek és a szélesebb közönség felé átlátható és elszámoltatható, ami új lehetőséget kínál a civil társadalom számára a részvételre.

4.8.

Az egyik különleges figyelmet igénylő csoport: a volt diákok. Európában többet lehetne tenni azért, hogy elkötelezettebbé tegyük őket aziránt, hogy segítsenek javítani az egyetemek eredményességén és arculatán. Európa itt követhetné az általános amerikai gyakorlatot.

4.9.

A volt diákokat az egyetemi közösség szerves részének kellene tekinteni. Közvetítő szerepet játszhatnak egy adott egyetem számára regionális, nemzeti és nemzetközi szinten, valamint húzóerők lehetnek a tantervek megvitatásában, ami különösen hasznos a dinamikus változások korában. Közreműködhetnek a kutatás és az oktatás, valamint a kutatás és a piac közötti egyensúlyról szóló vitákban. Konkrét cél lehet a volt diákok coachként történő felhasználása a friss diplomások számára, különösen az első generációs hallgatók között, a külföldi háttérrel rendelkezőket is ideértve.

4.10.

A volt hallgatók nagyobb mobilitása sikeres nemzetközi hálózatokat generál, amelyek egyaránt előnyösek lehetnek az adott egyetemek és az ipar számára.

5.1.

A „városi kötődésű egyetemnek” számos közös eleme van a vállalkozói egyetemmel. Az egyetemek nem vállalatok: önálló küldetésük van a köz érdekében, ez pedig az oktatás, a (legmagasabb szintű) kutatás, valamint a tudás hasznosítása a társadalom egésze számára. A vállalkozói egyetem feladata kettős: az intézmény vezetése és kezelése, valamint a hallgatók vállalkozói készségének és kezdeményezőkészségének előmozdítása.

5.2.

Rendkívül fontos a tantervek hozzáigazítása a munkaerő-piaci igényekhez, valamint a kutatás és az innováció társadalmi relevanciája. A magánszektorral folytatott kommunikáció és együttműködés nemzeti/regionális szinten elengedhetetlen a társadalom előtt kirajzolódó kihívásoknak való megfeleléshez.

5.3.

A „minden információt megtartunk magunknak” mentalitással ma már nem megyünk semmire. A technológiai fejlődés és a társadalmi kihívások folyamatos kiigazítást követelnek meg. A keresleti oldal egyre bonyolultabb; inter- és transzdiszciplináris készségeket és az új fejleményekre való nyitottságot igényel. A szakmai kompetenciák mellett ez a készségek fejlesztését is szükségessé teszi. Az érdekelt felek platformjai az egyetemekkel összekapcsolódva nagyon hasznosak lehetnek az előírások közös meghatározásában. Az oktatókat megfelelően fel kell készíteni erre a dinamikus környezetre. A vállalkozói készségeket (9) is tanítani kell a felsőoktatásban az Európai Unió egész területén.

5.4.

Az egyetemeket és társadalmi csoportosulásokat, például üzleti köröket és az egészségügyi ágazatot összefogó PPP-struktúrák szintén előnyösek lehetnek.

5.5.

Az egyetemek számára értékes projekt lenne az „oktatási értékláncok” létrehozása az üzleti szektorokkal való együttműködésben. Ennek két főbb célja van:

5.6.

Az egyes tagállamokban alkalmazott teljesíménymegállapodások szintén előmozdíthatják az egyetemek specializációját, előnyösen hathatnak profiljukra és arculatukra. Lehet széles körű nemzetközi vonatkozásuk, vagy összpontosíthatnak regionális kérdésekre, egyaránt javítják a kitűzött célt és a színvonalat mind a programok, mind pedig a diákok számára. E cél elérése érdekében mindkét oldalról (kormányok és felsőoktatás) nagyon fontos a következetes szerepvállalás.

5.7.

Az innovációnak nemcsak a kutatásra és az oktatásra, hanem az irányításra is hatnia kell. A sikeres alulról felfelé építkező fejlődés jó példája a HEInnovate független online önértékelő eszköz, melyet az Európai Bizottság fejlesztett ki (10). Az eszköz szélesebb körű alkalmazását ösztönözni kell.

5.8.

Nemzetközi szinten meghirdetett egyetemi programok, egymással versengő online tanfolyamok sokasága, a kínálat széles skálája áll azon hallgatók rendelkezésére, akik növelni akarják mobilitásukat. Az összehasonlíthatóság és az átláthatóság várhatóan elősegíti a versenyt és a konvergenciát a teljesítmény szempontjából. Az átláthatósági eszközök, mint például a U-Multirank az EU-ban jelentős potenciállal rendelkeznek, és az egyetemeknek át kell gondolniuk, hogy hogyan tudják hatékonyabban felhasználni ezt a fajta eszközt.

5.9.

Minden tehetséges embernek egyenlő esélyt kell biztosítani ahhoz, hogy felsőfokú képesítést szerezhessen. A tandíjas rendszerek egyre inkább terjedőben vannak, ennek eredményeként a hallgatók kritikusabban szemlélik azt az oktatást, amelyben részesülnek. A tandíjak bevezetéséből eredő bárminemű társadalmi szelekciót ki kell azonban zárni. A (társadalmi-gazdasági háttéren alapuló) diáktámogatás mindenki számára egyenlő hozzáférést kell, hogy biztosítson a megfelelő oktatáshoz. Ezenkívül a tandíjas rendszert nem szabad helytelenül felhasználni a fennálló állami finanszírozás helyettesítésére.

5.10.

A demográfiai fejlemények szintén további erőfeszítéseket tesznek szükségessé ahhoz, hogy nőjön a diplomások száma az érintett régiókban, különösen ezen régiók ellenálló képességének és jövőbeni életképességének előmozdítása céljából.

5.11.

Ahol a hallgatók és a vállalkozások egyaránt érintettek, a felsőoktatásnak és a kutatásnak szoros kapcsolatban kell lennie egymással. Ezzel szemben a finanszírozási modellek a kutatásból származó eredményeket hajlamosak előnyben részesíteni, aminek következtében ma egyre kevesebb egyetemi tanár végez tényleges oktatási tevékenységet.

5.12.

Az egyetemeknek kellő mértékben figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy az esetek túlnyomó többségében az alap- és mesterfokozattal, sőt doktori fokozattal rendelkező diplomások foglalkoztatása a társadalomban és az üzleti életben történik, az egyetemeken kívüli szférában. Következésképpen az oktatási standardokat és az adott munkára való megfelelő felkészültséget továbbra is prioritásként kell kezelni, az (elit) egyetem specializálódásától függetlenül. E tekintetben az Egyesült Államok egy olyan példa, amelyet Európának nem kellene követnie (11). Európának ezzel szemben a kiválóságra és az esélyegyenlőségre egyszerre kellene törekednie.

5.13.

A digitalizáció egy olyan paradigmaváltás, amely alapvető hatással van a felsőoktatásra a tanítás és a (vegyes (12)) tanulás, a tanárok és a diákok szakismerete, valamint az irányítási struktúrák tekintetében. Minden szinten nagyobb lendületre és rugalmasságra lesz szükség. E tekintetben a felsőoktatás és a magánszektor közötti szorosabb együttműködés szintén jótékony hatású, sőt, szinte elengedhetetlen.

6.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy a fent említett témák mindegyike – a felsőoktatás modernizálásával egyetemben – egyre fontosabb helyet foglal el az EU napirendjén. Kívánatos lenne egy olyan közös megközelítés kialakítása, amely biztosítja az Európai Felsőoktatási Térség és az Európai Kutatási Térség megteremtésének sikeres véghezvitelét.

6.2.

A nyitott és átlátható egyetemek, melyeket jól meghatározott európai orientációs stratégia egészít ki, rendkívül kedvezőek lesznek az egységes piac és a globális színtéren a válságnak ellenállni képes európai társadalom modernizálása szempontjából. A hallgatók, kutatók és a tudás szabad mozgása ehhez elengedhetetlen.

6.3.

Az uniós szerepvállalás a felsőoktatás területén egy sor egymást követő keretprogrammal kezdődött a tudományos kutatás előmozdítása céljával. Időközben még tovább bővült az EU felsőoktatással kapcsolatos szerepvállalása. A Stabilitási és Növekedési Paktum kiemeli, hogy fenn kell tartani a növekedést ösztönző kiadásokat, különösen a felsőoktatás terén.

6.4.

Az Európa 2020 stratégia öt fő célkitűzése közül kettő közvetlenül a felsőoktatáshoz kapcsolódik: beruházás a kutatás-fejlesztésbe és az innovációba, illetve az oktatásba. Ezekkel a célkitűzésekkel több biztos is foglalkozik. A 2014-es országspecifikus ajánlásokból az derült ki, hogy a tagállamok mintegy fele komoly problémákkal küzd a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiánya és a munkaerő-piaci relevancia miatt, valamint annak következtében, hogy nincs együttműködés a felsőoktatás, az üzleti világ, illetve más érdekelt felek között.

6.5.

Az országspecifikus ajánlások rámutatnak arra, hogy foglalkozni kell a foglalkoztathatósággal, valamint a magánszektor és a hallgatók/diplomások mint leendő munkavállalók (vagy munkaadók) igényeivel, illetve a versenyképességgel, mégpedig a felsőoktatás, a kutatóintézetek és a vállalkozások közötti még hatékonyabb együttműködés révén. Az EGSZB sürgeti, hogy az Európai Bizottság és a Tanács hatékonyabban ellenőrizze az országspecifikus ajánlások nyomon követését és az eredményeket nyíltan vitassa meg.

6.6.

Bár a felsőoktatásnak függetlennek és elszámoltathatónak kell lennie, a tagállamokban vannak olyan politikai erők, amelyek nagyobb szabályozást követelnek, pedig ez az autonómia csökkenéséhez vezetne. Ezekben az esetekben a szubszidiaritás elvét hívják segítségül, és így meggátolják a felsőoktatási rendszerek összehangolását Európában. Ez a hallgatók és az egész társadalom érdekeit is sértené.

6.7.

Az EU-ban és azon kívül egyaránt hasznosítani kellene a magasabb szintű és általánosabb képesítéseket. Ehhez a határokon átnyúló termékeny interakciókra lenne szükség az egyetemek, az oktatók és a hallgatók kötött, valamint a világ felé történő nyitottságra is. A Tanács, a tagállamok és az Európai Bizottság kifejezett kötelezettségvállalása a felsőoktatás teljesítményének javulását kell, hogy eredményezze a nemzeti és az uniós komptenenciák jobb megosztásának és finomhangolásának köszönhetően.

6.8.

Az EGSZB folyamatosan hangsúlyozza az uniós kutatási és innovációs programok alapvető fontosságát. A határokon átnyúló kutatások elősegítik a beruházások megtérülését, az uniós programok elsősorban a kulcsfontosságú technológiákra és stratégiai jelentőségű témákra irányítják a figyelmet, a több országot érintő finanszírozás jobb eredményekhez vezet, az európai tudományos szövetségek pedig valódi lendületet jelentenek az európai versenyképesség számára. Ehhez az új tudást szélesebb körben kell megosztani, például nyílt hozzáférés révén.

6.9.

A hetedik keretprogram és 2014 óta a „Horizont 2020” keretében az Európai Kutatási Tanács piaci finanszírozás révén sikeresen támogatja a magas színvonalú kutatást. Ennek ellenére a kutatók, az oktatók és a hallgatók határokon átnyúló mobilitását még mindig strukturális akadályok gátolják.

6.10.

A felsőoktatás és a kutatás teljesítménye egyre több értékelés tárgya, és egyre átláthatóbbá válik az egész világon. Az egyetemek globális környezetben működnek együtt és versenyeznek egymással, közös kutatási projekteken dolgoznak, a kiválóságot tartják szem előtt, és egyre több hallgatót és oktatót toboroznak az EU-n kívülről. Ez kulcsfontosságú kérdés, de a nemzeti szabályozás és az ösztönzés elmaradása akadályozhatja az ezen a területen végbemenő haladást. A nemzetközi mérések azt bizonyítják, hogy az Európa legjobbjai és a többiek közötti szakadék egyre nő.

6.11.

Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy Európa minden részéről kiváló kutatókat lehessen bevonni a közös projektekbe. A kiválósági pontokat össze kell kapcsolni kontinens-szerte, és azoknak részt kell venniük Európa színvonalas kutatási projektjeiben.

6.12.

Az egyetemi oktatók és a hallgatók mobilitása Európában korlátozott, mivel a határokon átnyúló mozgást még mindig mesterségesen akadályozzák. Sürgősen meg kell oldani az egyenlő munkafeltételek biztosítását a kutatók és az egyetemi oktatók számára, valamint a tanulmányok és a diplomák nagyobb fokú konvergenciáját Európában.

6.13.

Javítani kell a nem megfelelő statisztikákon, és azokat jobban kell hasznosítani a mobilitás mértékének mérésére és egyáltalán a mobilitás támogatására.

6.14.

Hasznos az egyetemek megnyitása és fejlesztése, csakúgy mint az egyre nemzetközibbé válás révén megvalósuló kulturális diverzifikáció. Emellett a hallgatókat a naprakész közösségi média, az átláthatósági eszközök, például a „U-Multirank”, valamint az egyetemek specializációja támogatásával arra ösztönzik, hogy konkrét döntéseket hozzanak. Uniós szintű pragmatikus megoldások a segítségükre lehetnek.

6.15.

A szorosabb együttműködés azok között, akik erre hajlandóak, megmutathatja az előrevezető utat. Ennek egyik példája a Benelux államok között nemrégiben aláírt megállapodás az oklevelek automatikus kölcsönös elismeréséről, mely határozott előrelépést jelent (13). Ez az egyetemi diplomák és a különböző tudományos fokozatok kölcsönös elismerésére irányuló tendencia elősegíti majd az egyetemek közötti akadályok csökkentését és a nyílt eszmecserék megteremtését.

6.16.

Fontos a megfelelő minőségbiztosítási rendszerek nemzetközivé tétele, és alkalmazásuknak egyértelmű európai összefüggésbe helyezése, ami magában foglalja az akkreditációs határozatok elismerését. Minden kezdeményezést ösztönözni kell e téren (14). A kölcsönös elismerés folyamatának fokozatosan el kell vezetnie az egész Európára kiterjedő akkreditáláshoz és különösen az oktatás minőségének javításához az alulteljesítő egyetemeken.

6.17.

Az ilyen gyakorlatok egész Európában kedvező hatással lennének mind a mobilitás, mind pedig a foglalkoztathatóság szempontjából. Egyetlen diploma bevezetése több egyetem számára sokkal vonzóbbá tenné az egyetemek közötti közös programokat. Fontolóra kellene venni a testvérkapcsolatok támogatását. Az adminisztratív és pedagógiai gyakorlatok közvetlen cseréje javíthatja a színvonalat.

6.18.

A nemzetköziesítés alapfeltétele a közös nyelvek használata. A (kettőnél több) nyelv ismerete kulturális és gazdasági szempontból kívánatos. Korunk közvetítőnyelve az angol lehet. A nyelvi készségek fejlesztése terén elért haladás túlságosan lassú. Fontolóra kellene venni egy idegen nyelv elsajátításának kötelezővé tételét a diákok számára.

6.19.

Az Erasmus+ program nagy sikernek bizonyult, óriási előrelépést jelent a mobilitás elősegítésében, és a vállalkozások is jól fogadták. Nagyon jó összhangban van az Európai Bizottságnak a növekedést és a foglalkoztatást szem előtt tartó vezérelvével. A program finanszírozásának meg kell felelnie a növekvő keresletnek. A diákcserék mindenféle jogi korlátozását pedig meg kell szüntetni.

6.20.

Az európai strukturális és beruházási alapok – nagyon helyesen – külön hangsúlyt fektetnek az innováció és a növekedés tényezőire, köztük a kutatásra is. Az Európai Bizottságnak vezető szerepet kell játszania a regionális projektekben való egyetemi részvétel javításában.

6.21.

Általános szabályként az egyetemek függetlenek a helyi és regionális önkormányzatoktól, jóllehet akadnak jelentős kivételek, melyeket ki kell emelni. Szintén nagyon fontos hozzájárulást jelent az európai strukturális és beruházási alapok programja, mely a RIS3 (15) révén kapcsolja a kutatást az uniós regionális programokhoz, előmozdítva az innovációt ösztönző környezet megteremtését.

6.22.

Az egyetemeknek tisztában kell lenniük a RIS3-mal és annak különböző szinteken történő alkalmazásával. Az elkötelezett regionális önkormányzatokkal együtt aktív szerepet kellene játszaniuk a programban.

6.23.

Sajnos az egyetemek irányítási okok miatt még mindig keveset használják az európai strukturális és beruházási alapok által finanszírozott programot. Az uniós programok (európai strukturális és beruházási alapok, Horizont 2020 és Erasmus+) között szinergiákat kell keresni, az egymásnak ellentmondó feltételek azonban akadályozzák ezt a folyamatot.

24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/20

Előadó:

Antonello PEZZINI

Társelőadó:

Zbigniew KOTOWSKI

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy mind az egyes európai mérnökök és technikusok, mind pedig nemzeti és európai szövetségeik alapvető erőforrást képviselnek az európai újraiparosítási folyamatban, mivel hozzájárulnak a kutatások innovatív piaci alkalmazásokká történő átalakításának felgyorsításához.

1.2.

Az EU gazdasági fejlődése egyre jobban összekapcsolódik az újraiparosítás folyamatával, amelyet a magas hozzáadott értékű, innovatív termékek tervezésének, gyártásának és forgalmazásának új, fenntartható modelljére történő átállást célzó stratégiával azonosítanak, melynek során új, magas színvonalú technológiákat, anyagokat és szolgáltatásokat alkalmaznak az egyre növekvő mértékben digitalizált világban.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy erőteljesebben kellene hangsúlyozni a mérnökök és technikusok kulcsszerepét ebben a folyamatban, amely arra irányul, hogy megoldást találjanak az európai társadalomnak az újraiparosítás kihívásai által okozott problémáira, és kéri, hogy a szakma jövőjével kapcsolatban indítsanak el egy részvételen alapuló, előretekintő eljárást.

1.4.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy mozdítsák elő az európai vállalkozási és innovációs kultúrát olyan konkrét intézkedésekkel, amelyekkel a civilizáció és a jólét alapjait megteremtő mérnöki és technikusi szakma új lendületet kaphat.

1.5.

Az EGSZB támogatja egy összehangolt európai keretrendszer létrehozását a szakma előmozdítása érdekében, melynek a következő témakörökre kellene kiterjednie:

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a műszaki tudományok terén a hatékony kölcsönös elismerési rendszer kialakításának előfeltételét a magas színvonalú műszaki képzés és képesítési rendszer jelenti. Ha biztosítani kívánjuk, hogy minden egyes tagállam továbbra is bizalommal tekintsen az ismereteken alapuló, kölcsönös szakmai mobilitásra, akkor fenn kell tartani a magas színvonalú oktatási és szakképzési normákat, többek között egy – a nemzeti és európai szakmai szövetségek aktív támogatásával megvalósuló és az önkéntes európai szakmai kártyával (1) kapcsolatos tapasztalatokon alapuló – opcionális uniós „29. rendszer” bevezetése révén.

1.6.1.

A társadalmi fejlődés jelenlegi iránya számos különféle új munkalehetőséget teremt a műszaki területeken kívül, melyeket a média és a társadalmi népszerűség vágya vonzóvá tesz a gyors és nagy presztízzsel járó karriert kereső fiatalok körében. Ebből a szempontból a mérnöki pálya hagyományos pályának minősül, mely nem kínál könnyű és gyors karrierlehetőségeket. Ezért a mérnöki szakok nem lesznek vonzóak a jövő nemzedékek szemében, ami komolyan veszélyezteti Európa újraiparosításának sikerét és az európai ipar versenyképességét. Ez nagy kihívást jelent a mai oktatási rendszerek számára, és az következik belőle, hogy az alapfokú oktatást határozottan a matematika, a fizika és a műszaki ismeretek, valamint e tárgyak vonzóvá tétele felé kell terelni, felkeltve az új generációk érdeklődését. Hasonlóképpen a duális képzés elve és az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatok (Németország, Svájc és Ausztria) különös figyelmet érdemelnek azon tagállamok részéről, ahol ilyen rendszer nem létezik.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy létre kell hozni egy egységes európai mérnöki piacot, és közös, többdimenziós megközelítést kell kidolgozni az egész európai térségre kiterjedő mérnöki mobilitás fokozására, tekintettel a kölcsönös elismerés fontosságára, különösen az önálló, szabad foglalkozású mérnökök esetében.

1.8.

Az EGSZB azt javasolja, hogy – az eljárások felgyorsítása, egyszerűsítése és korszerűsítése érdekében, továbbá a rendszerek és a hálózatok közötti interoperabilitás biztosítása céljából – a mérnöki ágazat kapjon jelentős szerepet az európai szabványosítási politikában.

1.9.

Az EGSZB azt ajánlja a mérnököket foglalkoztató szervezeteknek, hogy a szakmai képesítések európai keretrendszere alapján dolgozzanak ki elektronikus képzési modulokat, melyek megfelelnek a fiatalabb generációk igényeinek, továbbá olyan irányítási és értékelési modelleket, amelyek figyelembe veszik a fiatal mérnökök adottságait, és vonzó karrierlehetőségeket és munkakörnyezet kínálnak.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szakmai és érdekképviseleti szervezeteknek több konvergenciapontot kellene találniuk, hogy egységes hajtóerőként jelenjenek meg az EU-n belül és kívül egyaránt, és tagjaik számára – közös európai paraméterek alapján – biztosíthassák az egész életen át tartó tanulást.

1.11.

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy tegyen konkrét lépéseket a szabad foglalkozások európai fórumának létrehozására, amely széles körű képviseletet biztosítana a mérnöki szövetségek és a szakmai szervezetek számára (2), és kéri, hogy hozzanak létre egy európai mérnöki portált, amely a következő kérdések megvitatására nyújtana lehetőséget: felelősség, szellemi tulajdon, adózás és nyugdíjügyek, továbbképzések, bevált gyakorlatok stb.

1.12.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság – a mérnökök és technikusok nemzeti szervezeteinek tapasztalatai alapján – dolgozza ki a helyes mérnöki gyakorlatok európai kódexét, valamint biztosítsa ezen szakemberek számára az innovatív projektek jogi és pénzügyi előfeltételeit, különös tekintettel a kkv-kra, valamint a K+F területén tevékenykedőkre.

1.13.

Az EGSZB szerint a szakmának mindinkább a gazdasági, a társadalmi és a környezeti fenntarthatósághoz kapcsolódó, összetett problémák kezelése felé kellene fordulnia, és egyre jobban előnyben kellene részesítenie a fejlett, multidiszciplináris megközelítést és a gyártási rendszerek, valamint az új „Ipar 4.0” rendszerek közötti megfelelő interoperabilitást.

1.14.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék kellően figyelembe az Európai Tanács 2014. március 20–21-i következtetéseit, amelyben felkérte őket, hogy – az ipar fokozott bevonásával – kezeljék prioritásként a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (vagyis az ún. STEM készségek) terén fellépő hiányt.

2.1.

Az európai mérnöki tevékenység az újításra történő – Leonardo da Vinci zsenialitásában kifejeződő – törekvésben gyökeredzik, ami tükrözi az európai társadalom nyitottságát az újra, valamint a polgári szerepvállalást, a jó kormányzást és a kemény munkát elismerő kulturális környezetet.

2.2.

Ahogy az Európai Parlament is kiemelte: „A válság keményen sújtotta az európai gazdaságokat. Az EU-nak globális növekedési stratégiára van szüksége ezeknek a nehézségeknek a leküzdéséhez” (3).

2.3.

Az EU újraiparosítására irányuló stratégia középpontjában az innovációs beruházások állnak, ahol a mérnök meghatározó szerepet játszik, különösen a gyorsan növekedő ágazatokban.

2.4.

A digitális technológiák, a kommunikációs rendszerek és az intelligens hálózatok, a nano-biotechnológiák, a fenntartható ipari technológiák, a 3D-nyomtatók és az ágazatközi szinten hasznosítható tiszta technológiák közötti konvergencia jelentős mértékben – és a globalizáció miatt exponenciális sebességgel – megváltoztatja a gazdaság és a társadalom működését.

2.5.

Az EU jövője összekapcsolódik az újraiparosítás folyamatával, amelyet mindenekelőtt a magas hozzáadott értékű termékek tervezésének, gyártásának és forgalmazásának új, fenntartható modelljére történő átállást célzó stratégiával azonosítanak, melynek során új technológiákat, anyagokat és szolgáltatásokat alkalmaznak az egyre növekvő mértékben digitalizált világban.

2.6.

Az EGSZB meggyőződése, hogy az Európa 2020 stratégiában meghatározott célok nehezen érhetők el, ha nem áll rendelkezésre megfelelő mértékben a szükséges tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkező műszaki és tudományos humán erőforrás. Ezért is van szükség a mérnökök és technikusok szakmai szervezetei és szövetségei szerepének az érvényesítésére tagállami és európai szinten egyaránt.

2.7.

Európában a technikai kompetenciák nagy része a mérnöki ágazatban található, amely körülbelül 130 000 vállalatot foglal magában; ezek több mint 10 millió magasan képzett és kompetens munkavállalót foglalkoztatnak, és évente kb. 1 840 milliárd eurónyi értéket termelnek, ami a teljes uniós export körülbelül egyharmadát jelenti. A mérnökök és a technikusok ezenkívül a gazdaság minden ágazatában fontos szerepet játszanak (4).

2.8.

Az európai politikában olyan új, intelligens megközelítés kidolgozására van szükség, amely új szerepet biztosít a műszaki szakembereknek. Egyre nagyobb szükség van az intelligens átalakulási folyamatok kezelésére a régiókban, amit kifejezetten kér az új európai menetrend.

2.9.

E célkitűzések elérése érdekében az EU-nak javítania kell a munkavállalók készségeit. Különösen a mérnöki ismeretek terén fog növekedni a kereslet mind a köz-, mind a magánszférában. A közszférának nagyobb mértékű műszaki kompetenciára lesz szüksége ahhoz, hogy megfeleljen az energiaszolgáltatás, a közlekedés, az egészségügy, az oktatás, a hulladékgazdálkodás, a szén-dioxid-kibocsátás, a tárgyak internete és a körforgásos gazdaság kihívásainak – az új közbeszerzési irányelvvel összhangban – vállalati hálózatokban történő együttműködéssel vagy klaszterekben folyó munkával és új szoftverek alkalmazásával.

2.10.

Ha a munkahelyeken hasznosítani kívánja a szakmai fejlődés eredményeit, akkor a magánszektornak is meg kell erősítenie a mérnöki készségeket. A fogyasztói magatartás elemzése azt mutatja, hogy folyamatosan nő az intelligens termékek és szolgáltatások iránti kereslet.

2.11.

A műszaki ismereteket és tapasztalatokat folyamatosan frissíteni kell, hogy válaszolhassanak az új ipari eljárások jelentette kihívásokra. Az ágazat humán és társadalmi tőkéjének optimális és rugalmas hasznosításához új tanulási formákra és módszerekre, illetve új típusú képzésre van szükség. A szakmai, műszaki és tudományos szolgáltatások terén tevékenykedő szabad foglalkozásúak számára új foglalkoztatási formákat kell bevezetni Európában.

2.12.

A nemzeti, európai és globális munkaerőpiacokon tapasztalható nagyobb mobilitás a mérnöki területen rendelkezésre álló vonzó európai munkaerő jobb kihasználásához vezet. A fakultatív uniós szabályozási rendszer, a „29. rendszer” választási lehetőségének a biztosításával elősegíthető lenne az európai szakmai kártya terjedése, ami megkönnyítené a szakosodott mérnökök számára a szakmai tapasztalatszerzést a különböző európai országokban.

2.13.

Ahhoz, hogy felkeltsük a potenciális mérnökhallgatók érdeklődését a mérnöki munka iránt, nagyobb együttműködésre van szükség az ipar és az egyetemek, a munkaadók és az alap- és középfokú állami, illetve magániskolák, valamint a K+F között. Ez a vállalatok szociális felelősségvállalásának a gyakorlatba történő alkalmazását jelentené, továbbá elősegítené a megfelelő képzést.

2.14.

A vállalkozók bevonása, valamint az új, összetettebb kérdések felvetése egyértelművé teszi a fiatalok számára, hogy a matematika, az információtechnológia, a fizika és a kémia elengedhetetlen a társadalom problémáinak a megoldásához, és mind az orvostudomány és az egészségügy, mind pedig a közlekedés, a környezetszennyezés elleni küzdelem, valamint az energiatakarékosság terén az új, innovatív megoldások kulcsát jelenti.

2.15.

Az ilyen típusú együttműködéseknek helyi szinten kell létrejönniük, ugyanakkor a tapasztalatokat és a bevált gyakorlatokat meg kell osztani európai szinten. Ez hozzájárulhatna a mérnökök számára új munkahelyek és karrierlehetőségek kialakulásához, és a fiatal generációk számára élőbbé és relevánsabbá tehetné ezeket a területeket.

2.16.

Ugyanakkor – figyelembe véve a diszciplinák pluralitása, illetve a gyakorlati alkalmazások multidiszciplinaritása terén végbemenő párhuzamos fejlődést – biztosítani kell a minőséget és a hatékonyságot olyan oktatási utak bevezetésével, amelyek integrálják – mind a középfokú oktatásban, mind az egyetemeken – más tantárgyak, így például a szociálpszichológia, a humán erőforrás csapatban történő kezelése, a kreatív folyamatok elősegítése, a nanotechnológia, az orvosbiológiai technológia, a technikatörténet, a gazdaságföldrajz stb. oktatását.

2.17.

Az oktatási programok akkreditációs folyamatával biztosítható, hogy ezek a foglalkozások megfeleljenek a normáknak. A minőségbiztosítás tartalmazza a referenciák és az értékelési normák meghatározását az európai és a tagállami képesítési keretrendszerekkel összhangban.

2.18.

A külső akkreditáció és a belső minőségbiztosítás két nagyon fontos tényező a mérnökképzés minőségének a fenntartásában.

3.1.1.

Az EGSZB ezzel párhuzamosan szükségesnek tartja egy európai keretrendszer létrehozását a szakma előmozdítása érdekében, a következő elemek mentén:

3.2.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy egy hatékony kölcsönös elismerési rendszer bevezetésének alapfeltétele a magas színvonalú műszaki képzés és képesítési rendszer: az oktatási normák szintjének a mobilitás elősegítését célzó csökkentése ronthatná a műszaki kihívásokat hatékonyan kezelni képes, tudásalapú Unióba vetett bizalmat.

3.2.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy szükség van egy közös, többdimenziós megközelítés kidolgozására – az európai szakmai kártya (6) bevezetését megelőzné az oktatási útirányok nagyobb mértékű összehangolása –, valamint egy az önkéntes, uniós szakmai kártyához szükséges, párhuzamos, fakultatív szabályozási keret elfogadására és egy a formális és nem formális képesítések validálására kidolgozott közös képzési keretrendszer bevezetése.

3.2.3.

Az EGSZB konkrét intézkedéseket javasol a mérnöki és technikusi szakma fellendítése végett, mivel az ezeken a területeken dolgozók kulcsszerepet játszanak a kutatási eredmények piaci alkalmazásokká történő fejlesztésében, valamint a társadalmi problémák megoldásában. Az EGSZB az Erasmus fiatal vállalkozóknak (EYE) nevű kezdeményezésnek és a mikrohitel-mechanizmusoknak kimondottan a mérnökökre irányuló megerősítését kéri; továbbá az „EU kreatív mérnöke” díj elindítását szorgalmazza a szakma nagyobb ismertsége, valamint a kiemelkedő műszaki ötletek és projektek ösztönzése érdekében.

3.3.1.

Tekintettel a technológiai fejlődés ütemére, az EGSZB fontosnak tartja, hogy Európa támogassa az iparral partnerségben kialakított képzési modulokat a magas szintű egyedi készségek megszerzése érdekében, csakúgy mint az együttműködő tanulást, valamint a learning by doing projektek révén történő tanulást a személyek közötti kommunikáció javítása érdekében, továbbá az online digitális technológiai modelleket és kommunikációs hálózatokat az információ összegyűjtése és értékelése céljából.

3.3.2.

Az uniós szabályozás támogatásával globális szabványokat kellene kidolgozni a nem formális tanulás útján megszerzett vezetői és kockázatvállalási képességek validálására (7).

3.3.3.

A fiatal generációk új kompetenciáinak érvényesítése: a „C” generáció a termelési, szervezeti, kommunikációs és vezetői struktúrák új elrendezését igényli.

3.4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a mérnökök és a többi műszaki szakma kulcsszerepének hangsúlyozottabban és kiemeltebben kellene megjelennie az európai társadalom újraiparosításból fakadó problémái kezelésében; ezért kéri, hogy a fejlesztés és az adminisztráció szereplői, a politikai döntéshozók és az érintettek bevonásával indítsanak el egy részvételen alapuló, előretekintő eljárást azoknak a profiloknak a meghatározására és kiemelésére, amelyekre a szakmának a jövőben szüksége lesz a problémamegoldás terén, illetve az új technológiák elsajátításának és alkalmazásának a sebessége miatt.

3.4.2.

E tekintetben a mérnököknek különleges szerepet kellene kapniuk abban, hogy az újraiparosítás folyamata gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható maradjon, illetve, hogy fokozatosan át lehessen állni a körforgásos gazdaságra, amely tartalmazza az újrafeldolgozást és az újrafogyasztást (8).

3.5.1.

Az EGSZB szerint az európai mérnökök és technikusok kulcsfontosságú erőforrást képviselnek az újraiparosítás folyamatában, mivel elősegítik a kutatási eredmények innovatív piaci alkalmazásokká válását, továbbá megoldják a fenntartható, szilárd, versenyképes szociális piacgazdaságra történő átállás összetett problémáit: ennek az erőforrásnak támogatást kell kapnia olyan innovatív megoldások formájában, amelyek nemcsak a gazdaságosságot, hanem a minőséget is díjazzák, és ösztönzést kell nyernie a hálózatokban és klaszterekben történő együttműködésekből, a következő uniós szakpolitikákon és programokon keresztül:

4.1.

Az EU-nak jelentős kihívásokkal kell szembenéznie, amelyek számos nehézség elé állítják az európai mérnököket is:

4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a mérnökök új, „C” generációjának magasabb szintű formális és nem formális készségeket és kompetenciákat kell megszereznie, mivel az egyszerű problémamegoldást az autonóm digitális rendszerekre bízzák, továbbá multidiszciplináris képességeket és flexibilitást kell kifejleszteniük a komplex kérdések megoldásához.

4.3.

A mérnököket foglalkoztató szervezeteknek a szakmai képesítések európai keretrendszere alapján olyan digitális képzési modulokat és rendszereket, valamint olyan irányítási modelleket kell kidolgozniuk, melyek megfelelnek a fiatal mérnökök adottságainak, továbbá erősítik a vállalati értékekkel és célokkal való azonosulást és vonzó karrierlehetőségeket és munkakörnyezet kínálnak.

4.4.

Az EGSZB szerint a mérnökök reprezentatív szervezeteinek és szakmai testületeinek több konvergenciapontot kellene találniuk, hogy egységes hajtóerőként jelenjenek meg – az EU-n belül és kívül egyaránt – az egységes európai mérnöki piac létrehozása érdekében.

4.5.

Az EGSZB azt javasolja, hogy tegyenek gyakorlati lépéseket a szabad foglalkozások európai fórumának a létrehozása érdekében, melyben a független mérnökök és a mérnöki kkv-k szakmai szervezetei és testületei (9) széles körű képviseletet kapnának; javasolja továbbá az európai mérnöki portál felállítását, amely interaktív teret biztosítana az olyan problémák megvitatására, mint például a felelősség kezelése, a szellemi tulajdon védelme, valamint az adó- és nyugdíjrendszerek.

24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/27

Előadó:

Egbert BIERMANN

Társelőadó:

Tautvydas MISIŪNAS

1.1.

Az EGSZB támogatja az európai iparpolitika kialakítására irányuló lépéseket, különös tekintettel azokra, amelyek az európai versenyképességet erősítő kulcsfontosságú alaptechnológiákat hivatottak előmozdítani. Amennyiben Európa egységes álláspontot képvisel nemzetközi szinten, azzal erősödik szerepe a globális párbeszédben. Ehhez nagy segítséget jelent a nanoanyagokból és a nanotechnológiából eredő innovációs képesség – különösen a vegyipar terén.

1.2.

Egy, a nanotechnológia támogatására szolgáló kezdeményezéssel segíteni lehet a közös európai iparpolitika továbbfejlesztését. A kutatás és a fejlesztés olyan összetett feladat, hogy azt az egyes vállalatok vagy intézmények egymaguk nem tudják biztosítani. Ehhez átfogó együttműködésre van szükség az egyetemek, a tudományos intézetek, a vállalkozások és az inkubátorházak között. Mindehhez jó kiindulópontot jelentenek a többek között a vegyipari és a gyógyszeripari ágazatban létrejött kutatási központok. Mindemellett biztosítani kell a kkv-k bevonását.

1.3.

A nanotechnológia terén európai kiválósági klaszterek (nanoklaszterek) további fejlesztésére van szükség. A technológiaátadás, a digitális és a személyes együttműködés előmozdítása, a hatékonyabb kockázatelemzés, a speciális életciklus-elemzés, illetve a nanotermékek biztonságának szavatolása érdekében hálózatba kell kapcsolódniuk egymással a gazdasági élet, a tudomány, a politika és társadalom illetékes szereplőinek.

A nanotechnológia területén – különösen a kkv-k számára – egyszerűsíteni kell és rugalmasabbá kell tenni a Horizont 2020 kutatási keretprogram pénzügyi eszközeit. Állandósítani kell az állami finanszírozást, illetve ösztönözni kell a magánforrások bevonását is.

1.4.

Ahhoz, hogy a multidiszciplináris nanotechnológia jobban beépülhessen az oktatási és a szakképzési rendszerbe, szükség lenne a vegyipar, a biológia, a mérnöki, az orvosi, illetve a társadalomtudományok terén jártas tudósok és szakemberek bevonására. A vállalkozásoknak pedig célzott képzési és továbbképzési intézkedésekkel kell reagálniuk az alkalmazottaikkal szemben támasztott, egyre növekvő képzettségbeli követelményekre. A munkavállalókat is be kell vonni, szem előtt tartva tapasztalataikat és szakértelmüket.

1.5.

Továbbra is támogatni kell az uniós szabványosítási folyamatot. A törvények betartásának szempontjából nagyon fontos szerepük van a különböző szabványoknak – különösen, ha a munkavállalók biztonságának garantálásához kockázatelemzésre van szükség. Ezért a tanúsítással rendelkező referenciaanyagokhoz olyan eszközöket kell kidolgozni, amelyekkel ellenőrizhetőek a nanoanyagok tulajdonságait mérő eljárások.

1.6.

A fogyasztókat átfogóan tájékoztatni kell a nanoanyagokról. A társadalmon belül elengedhetetlen e kulcsfontosságú alaptechnológiák elfogadottságának előmozdítása. Rendszeres párbeszédre van szükség a fogyasztóvédelmi és a környezetvédelmi szervezetek, a gazdaság és a politika között. Ehhez európai szintű információs platformokat és az elfogadottság növelésére irányuló eszközöket kell kidolgozni.

1.7.

Az EGSZB azt várja az Európai Bizottságtól, hogy hozzon létre egy nanoanyagokkal foglalkozó megfigyelőközpontot, amely felméri és értékeli ezen anyagok fejlődési folyamatát és alkalmazási módjait, hasznosítását (újrafeldolgozását) és ártalmatlanítását. Emellett figyelemmel kellene kísérnie, illetve értékelnie kellene a foglalkoztatásra és a munkaerőpiacra gyakorolt hatásokat is, azt is meghatározva, hogy azokból milyen politikai, gazdasági és szociális következtetéseket érdemes levonni. Még 2020 előtt elő kellene terjeszteni egy olyan jelentést a nanoanyagok és a nanotechnológia aktuális európai helyzetéről, amelyben 2030-ig szóló lehetséges fejlesztési irányvonalakat is felvázolnak.

2.1.

Az Európai Bizottság számos kezdeményezést indított és indít továbbra is az innováció és a kulcsfontosságú alaptechnológiák előmozdítására irányulóan, a versenyképesség fokozása érdekében. Példaként említhetőek a kulcsfontosságú alaptechnológiák közös stratégiájáról szóló európai bizottsági közlemények (2009, 2012), valamint a kutatásról és az innovációról szóló 2014. évi közlemény. Az EGSZB több véleményében (1) is különösen méltatta a nanotechnológiát.

2.2.

A Juncker-terv 2014. évi elfogadásával az uniós iparpolitika, és ezáltal az innovatív technológiák előmozdítása is kiemelt jelentőségűvé vált. Az előtérbe helyezett technológiák rögzítése világossá teszi, hogy a versenyképes európai iparpolitikának stratégiailag a jövőorientált technológiákra és anyagokra kell fókuszálnia. Ez különösen érvényes a vegyipari és a gyógyszeripari ágazatra.

2.3.

Az európai vegyipari és gyógyszeripari ágazat az innováció motorjaként szolgál más ágazatok számára. Az új termékek fejlesztésénél kulcsszerepet játszik a nanotechnológia. Ez növeli a versenyképességet, és hozzájárul a fenntartható iparfejlesztéshez.

2.4.

A nanoanyagok már ma is megtalálhatóak számos hétköznapi termékben (például a sportruházatban, kozmetikumokban és bevonatokban). Emellett innovációs lehetőségek nyílnak meg más termékek és eljárások vonatkozásában (például az energia- és környezettechnika, az orvostechnológia, az optika, a chipfejlesztés és -gyártás, az adatvédelmi technológia, az építőipar, valamint a lakkok és festékek, illetve a gyógyszerek és az orvostechnológia terén).

2.5.

Apró méretük miatt a nanoanyagok új optikai, mágneses, mechanikai, kémiai és biológiai tulajdonságokat vehetnek fel. Segítségükkel innovatív termékek fejleszthetők ki, új funkciókkal és különleges tulajdonságokkal.

2.6.

Egy, az Európai Bizottság által elfogadott ajánlás értelmében a „nanoanyag” olyan anyag, amelynek fő alkotóelemei 1 ezermilliomod és 100 ezermilliomod méter közötti méretűek. Ez a fogalommeghatározás jelentős lépés, mivel világosan leírja, hogy mely anyagokat kell nanoanyagnak tekinteni, és lehetőséget nyújt a legmegfelelőbb tesztelési módszer kiválasztására (2).

2.7.

A nanotechnológia jelentős növekedési potenciált rejt magában. Szakértők számításai szerint 2006 és 2021 között az érintett piac nagysága évi 8 milliárd amerikai dollárról 119 milliárdra nő (3).

3.1.

A vegyiparon belül a nanotechnológia rendkívül széles skálája lelhető fel. Utalni kell arra, hogy sok minden, ami ma a „nano” fogalomkörébe tartozik, nem új dolog, még ha a „nanotechnológia” újszerűen hangzik is. Így például a középkorban készült színes templomablakok arany nanorészecskéket tartalmaznak. A mai értelemben vett nanotechnológiában valójában az az új, hogy ma jobban ismerjük annak működését.

3.2.

A nanotechnológiának számos alkalmazási területe van az orvostudományon belül. Az a kívánság, hogy a hatóanyagokat célzottan a beteg szövethez juttassák, egyidős a gyógyszergyártással, és abból ered, hogy számos hatóanyagnak erős mellékhatásai vannak. Ezeket a mellékhatásokat gyakran az okozza, hogy a hatóanyagok nem specifikusan oszlanak el a testben. A nanoskálájú hatóanyagszállítási rendszerek fejlődése lehetővé teszi a hatóanyagok beteg szövetben történő célzott felhalmozását és ezáltal a mellékhatások csökkentését.

3.3.

Az élettudományok területén léteznek konkrét nanofejlesztések, ideértve például a teszteknél alkalmazott „biochipeket”, amelyek segítségével korai szakaszban fel lehet ismerni és kezelni lehet az olyan betegségeket, mint az Alzheimer-kór, a rák, a sclerosis multiplex vagy a reumás ízületi gyulladás (5). A nanorészecskéken alapuló kontrasztanyagok célzottan megkötik a beteg sejteket, és lényegesen gyorsabb és jobb diagnosztikát tesznek lehetővé. A nanogélek gyorsítják a porcok regenerálódását. A vér-agy gáton átjutni képes nanorészecskék hozzájárulnak például az agydaganatok célzott kezeléséhez (6).

3.4.

A műanyag membránokban mintegy 20 nanométer méretű pórusok gondoskodnak arról, hogy ki lehessen szűrni a vízből a csírákat, a baktériumokat és a vírusokat. Az úgynevezett ultrafiltrációt az ivóvíztisztításnál és a technológiai víz – azaz az ipari termelési folyamatokból származó víz – tisztításánál egyaránt alkalmazzák.

3.5.

A nanotechnológia már a közeljövőben jelentősen növelni fogja a napelemek hatásfokát. Az új felületbevonatoknak köszönhetően nagymértékben fokozni lehet az energiatermelést és az energiahatékonyságot.

3.6.

Az úgynevezett nanocsövek, szén nanocsövek vagy grafének a műanyagokhoz, fémekhez vagy más anyagokhoz hozzáadva új tulajdonságokat kölcsönözhetnek az anyagoknak. Így például javítják az elektromos vezetőképességet, növelik a mechanikus terhelhetőséget és elősegítik a könnyűépítést.

3.7.

A nanotechnológiával a szélerőművek használata is hatékonyabbá tehető. Az új építőanyagok könnyebb szélerőműveket eredményeznek, ami által csökkennek az áram előállítási költségei, emellett optimalizálható a szélerőművek építése.

3.8.

A világ energiafogyasztásának mintegy 20 %-át világításra használjuk. Mivel a nanokutatás olyan energiatakarékos lámpákat helyez kilátásba, amelyekhez sokkal kevesebb elektromos energia szükséges, több mint harmadával csökkenteni lehet majd ezt a fajta energiafelhasználást. A lítiumion-akkumulátorok révén pedig, amelyek szintén a nanotechnológiának köszönhetőek, az elektromos autók is gazdaságossá válhatnak.

3.9.

A beton az egyik legszélesebb körben használt építőanyag. A nanoalapú kalciumos kristályrészecskéknek köszönhetően egyrészt rendkívül gyorsan és jobb minőségben, másrészt alacsonyabb energiafelhasználás mellett állíthatók elő kész betonelemek.

3.10.

Az autóipar már ma is alkalmaz különleges tulajdonságokkal rendelkező nanobevonatokat. Ugyanez igaz más járművek, például a repülőgépek és a hajók esetében is.

4.1.

A világpiaci versennyel kapcsolatos tényezők állandóan változóban vannak. Bizonyos dolgok tervszerűen változnak, mások viszont előre nem látható módon. A fejlesztések folyamatos biztosításához politikai programok készülnek. Így született 2010-ben az Európa 2020 stratégia is, melynek célja a fenntartható és inkluzív növekedés és ehhez az Európán átívelő intézkedések fokozott összehangolása. Az elképzelések szerint ezzel lehet megnyerni „az innovációkért folyó élénk harcot”. Konkrétan a kutatásról és a fejlesztésről, a szabadalmak levédéséről, illetve termelési helyszínekről és munkahelyekről van szó.

4.2.

A vegyipar az EU egyik legsikeresebb iparága, 2013. évi 527 milliárd eurós bevételével a második legnagyobb termelővé vált. Ezen erősség ellenére azonban a jelenlegi helyzet aggodalomra adhat okot. Egy gyors konjunkturális trendfordulót követően a termelés 2011 eleje óta stagnál. Az EU hosszabb ideje csökkenő arányban részesedik a világ termeléséből és a globális kivitelből (7).

4.3.

Az uniós vegyipar 2012-ben mintegy 9 milliárd eurót fordított kutatásra. Ezek a kiadások 2010 óta ebben a nagyságrendben stagnálnak. Ezzel szemben például az USA-ban és Kínában, de Japánban és Szaúd-Arábiában is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nanotechnológiára irányuló kutatásnak és fejlesztésnek, így ezen a területen tovább fog erősödni a verseny.

5.1.

A környezetkímélő gazdálkodás fontos versenytényező az európai iparpolitikában. Ez egyformán vonatkozik a belső piaci és a világpiaci orientációra.

5.2.

Sokrétű anyagtulajdonságaiknak köszönhetően a nanoanyagok előtermékként, köztes termékként és végtermékként is hozzájárulnak az energiaátalakítás hatékonyságának javításához és az energiafogyasztás csökkentéséhez. A nanotechnológia lehetőséget kínál a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére (8), ezáltal hozzájárul az éghajlatvédelemhez.

5.3.

A németországi Hessen tartomány közzétett egy tanulmányt, amely rámutat arra, milyen innovációs potenciál rejlik a nanotechnológiában a környezetvédelem szempontjából (9), például a víz kezelése és tisztítása, a hulladék keletkezésének megelőzése, az energiahatékonyság és a levegőtisztaság terén. Ebből adódóan jobb rendelésállománnyal lehet számolni, különösen a kkv-k esetében. A vegyipar alapkutatásokat és -fejlesztéseket végez ehhez, illetve a vonatkozó elő- és végtermékeket illetően.

5.4.

A környezetvédelmi dimenziót a fenntarthatóság koncepciójának részeként be kell építeni a vállalkozások, így a kkv-k stratégiájába is. Az alkalmazottakat tevékenyen be kell vonni ezekbe a folyamatokba.

5.5.

Az elővigyázatosság elve a jelenlegi európai környezetpolitika és egészségpolitika alapvető eleme. Ennek értelmében eredendően minimalizálni kell a környezetet, illetve az emberi egészséget megterhelő, illetve veszélyeztető tényezőket. Mindazonáltal az elővigyázatossági intézkedések megvalósításánál – különösen a kkv-k védelmében – ügyelni kell a költségek, a haszon és a terhek arányosságára.

6.1.

A vegyiparon belüli nanotechnológia világszerte jelentős foglalkoztatási lehetőségeket kínál. A nanotechnológiához kapcsolódó álláshelyek száma a becslések szerint már ma is 300 000 és 400 000 (10) közé tehető az Európai Unióban.

6.2.

A növekedés mellett azonban meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen kockázatok adódhatnak a munkahelyek leépítéséből, a termelési helyszínek áthelyezéséből vagy a képzettségbeli kínálat folyamatos változásából.

6.3.

A munkahelyek száma az egyik dolog, a munkahelyek minősége a másik. A különféle vállalatok „nanoterületein” – nem csak a vegyiparban – rendszerint jól fizetett munkahelyek jönnek létre, képzett munkavállalók számára (11).

6.4.

Ennek következtében a vállalatoknál nagy igény mutatkozik a képzésre és a továbbképzésre. Az együttműködésnek új formái alakulnak ki. Ezen a téren a szociális partnerség maga is innovációs tényezővé válik azáltal, hogy folyamatos párbeszédre van szükség például a munkaszervezéssel, az egészségvédelemmel és a továbbképzéssel kapcsolatban. A német vegyiparban ehhez kapcsolódóan nagyon széles körű szociális partnerségi megállapodások léteznek (12).

7.1.

Az Európai Bizottság már ma is évente 20 és 30 millió euro közötti összeget költ a nanobiztonsággal kapcsolatos kutatásra. Ehhez hozzájön még a tagállamok által erre fordított évi mintegy 70 millió euro (13). Ez megfelelő és elégséges keretet biztosít.

7.2.

Átfogó programot kell összehangolni európai szinten a hosszú távú állami és magánkutatás területén, hogy bővíteni lehessen az ismereteket a nanoanyagokkal, tulajdonságaikkal, valamint az alkalmazottak és a fogyasztók, illetve a környezet tekintetében kínálkozó lehetőségekkel és felmerülő kockázatokkal kapcsolatban.

7.3.

A kockázatkezelés keretében sok vegyipari vállalat különféle intézkedéseket hozott a fenntartható munkavédelem és termékbiztonság felelős megvalósítása érdekében. Ez sokszor a világszerte elterjedt, „Responsible Care” (Felelős Gondoskodás) elnevezésű vegyipari kezdeményezés keretében zajlik (14). Hasonló kezdeményezések más ágazatokban is léteznek.

7.4.

A kutatástól elkezdve egészen az ártalmatlanításig felelősségteljesen kell kezelni a terméket. A vállalatok már a fejlesztési szakaszban megvizsgálják, hogy miként gyártható le, illetve használható biztonságosan az új termékük. A piacra dobásig le kell zárni az ilyen vizsgálatokat és iránymutatásokat kell kidolgozni a biztonságos használathoz. Emellett a cégeknek olyan információkkal is szolgálniuk kell, hogy miként lehet szakszerűen ártalmatlanítani az adott terméket.

7.5.

A nanoanyagok biztonságával kapcsolatos megállapításaiban az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy tudományos kutatások tanúsága szerint a nanoanyagok alapvetően „rendes vegyi anyagoknak” számítanak (15). A nanoanyagok tulajdonságaival kapcsolatos ismeretek folyamatosan bővülnek. A jelenleg rendelkezésre álló kockázatértékelési módszerek alkalmazhatóak.

7.6.

Az Európai Bizottság véleménye szerint a REACH (16) biztosítja a legmegfelelőbb kereteket a nanoanyagokkal kapcsolatos kockázatok kezeléséhez. A nanoanyagok vonatkozásában a REACH-rendelet mellékleteiben és az Európai Vegyianyag-ügynökség REACH-iránymutatásaiban tisztázni és pontosítani kell bizonyos kérdéseket – magában a rendelet szövegében azonban erre nincs szükség (17).

7.7.

A gyógyszeriparban a nanoanyagok feldolgozásánál központi szerepet játszik a helyes gyártási gyakorlat („Good Manufacturing Practice”, GMP). Ezalatt a gyógyszerek és a hatóanyagok gyártási folyamatával kapcsolatos minőségbiztosításra vonatkozó irányelvek értendők.

7.8.

A fogyasztókat természetesen tájékoztatni kell. Jó példával szolgálnak erre a nagy vegyipari vállalatok nanotechnológiával kapcsolatos párbeszédei (18), amelyek a tájékoztatást, az elfogadottság előmozdítását, valamint a veszélyek azonosítását célozzák. A nanoanyagokkal kapcsolatos információk elérhetőbbé tétele érdekében az Európai Bizottság 2013 végén internetes platformot indított (19). Ezen hivatkozások találhatók minden rendelkezésre álló információforrásra, beleértve a nemzeti és az ágazati nyilvántartásokat is.

8.1.

A kedvező kutatási és innovációs környezet alapvető versenytényező. Ez egyaránt vonatkozik a termék- és folyamatinnovációra és a szociális újításokra. A nanotechnológia jelentőségét az EU prioritásaiban, valamint kutatási és regionális támogatási programjaiban is jobban el kellene ismerni és fokozottabban kellene támogatni.

8.2.

Az Unión belül kulcsszerepet kell kapnia a kutatásnak és a fejlesztésnek. Ezzel összefüggésben fontos az induló vállalkozások, a már működő vállalatok, az egyetemek, valamint az alkalmazásorientált és az alapkutatásra fókuszáló kutatási intézmények európai szintű hálózatba szervezése, együttműködése és klaszterekbe való tömörülése. Napjainkban ezáltal hatékony innovációs potenciál hozható létre. Az együttműködés optimalizálása érdekében a kulcsfontosságú földrajzi pontokon központok alakulnak, vállalkozásokon átívelően.

8.3.

Egy olyan rendkívül innovatív eljárásnál, mint a nanotechnológia, kulcsszerepet játszik a képzés és a továbbképzés. A szakképzett munkaerő és a diplomások együttes alkalmazása ott jár a leginkább innovációs hatásokkal, ahol – kiegészítő személyzeti és szervezetpolitikai intézkedések, például csapatmunka, munkaköri rotáció, valamint a döntések átruházása révén – támogatják a különböző típusú képzettséggel rendelkezők közötti tudásmegosztást. Az innovációkért folytatott világszintű verseny magában rejti a képzett munkaerőért való versengést is. Ezért a politikai és a gazdasági döntéshozóknak megfelelő ösztönzőrendszereket kell kidolgozniuk.

8.4.

A kutatás irányainak rugalmasabb kezelésével, valamint a bürokratikus követelmények csökkentésével biztosítható lenne a versenyképesség. A gyógyszerek, az orvostechnológia, a felületbevonatok, a környezetvédelmi technológiák nagy jelentőséggel bírnak az európai export és a belső piac szempontjából. E tekintetben különösen az egyes régiókra koncentráló belső piaci orientáció kínál számos lehetőséget a kkv-k számára.

8.5.

A munkával mint tényezővel járó költségeknél nem csupán a felmerülő bérköltségeket kell tekintetbe venni. Az elemzéseknél figyelembe kell venni a felmerülő adminisztratív költségeket is (például az ellenőrzés és a minőségbiztosítás költségeit).

8.6.

Az energiaigényes vegyiparban fontos versenytényező az energia költsége. A versenyképes árak és az Unión belüli stabil energiaellátás elengedhetetlenek a versenyképességhez, különösen a kkv-k esetében.

24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/33

Előadó:

Reine-Claude MADER

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság különféle kezdeményezéseit, amelyek célja a gazdasági szereplők (vállalkozások, fogyasztók, munkavállalók) érdekeit védő tisztességes verseny előmozdítása.

1.2.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által a versenyszabályok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében végrehajtott intézkedéseket, közelebbről az olyan, versenyellenes gyakorlatokkal szembeni fellépéseket, mint az erőfölénnyel való visszaélés, amely gátolja az EU és különösen a növekedésben és a foglalkoztatásban kiemelten fontos szerepet játszó kkv-k és a társadalmi kohéziót erősítő szociális gazdasági vállalkozások gazdasági fejlődését.

1.3.

Az EGSZB sajnálja azonban, hogy az Európai Bizottság még most sem hozott létre valódi bírósági kollektív kereseti mechanizmust, amellyel megfelelőképpen érvényesíteni lehetne a versenyellenes gyakorlatok áldozatainak kártérítéshez való jogait.

1.4.

Helyesli viszont az Európai Bizottság arra irányuló tevékenységét, hogy a szabályok ismertek és átláthatóak legyenek, hiszen ez stabilizálja a vállalkozásokat és következésképp a piacot is. Ennek vonatkozásában emlékeztetni kíván arra, hogy a kiskereskedelmi ágazat gyakorlatait folyamatosan figyelemmel kell kísérni.

1.5.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság lendületet adott a nemzeti versenyhatóságokkal folytatott együttműködésnek; ezek a hatóságok döntő szerepet játszanak különösen a megelőzés és a versenyjoggal kapcsolatos tudatosságnövelő programok kidolgozása terén. Véleménye szerint ehhez a hatóságok számára biztosítani kell a szükséges eszközöket.

1.6.

A kereskedelem globalizálódása miatt az említett együttműködést nemzetközi szintre is ki kell terjeszteni, hogy Európa ne legyen a tisztességtelen verseny szenvedő alanya.

1.7.

Az EGSZB kívánatosnak tartja a különféle európai szervek (az EP, az EGSZB és a Régiók Bizottsága) közötti párbeszéd megalapozását, illetve megerősítését.

1.8.

Az EGSZB támogatja az állami támogatásokra vonatkozó és az innovatív vállalkozások támogatását célzó szabályok kiigazításait, különös tekintettel a digitális ágazatra, amelyben a gazdasági fejlődés és a munkahelyteremtés tekintetében hatalmas lehetőségek rejlenek a fogyasztók és a vállalkozások javára.

1.9.

Az EGSZB ugyan tudatában van annak, hogy az Európai Bizottság csak korlátozottan tud fellépni az adóoptimalizációt illetően, mégis arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hatáskörein belül folytassa erőfeszítéseit az adóügyi és szociális torzulások orvoslása, visszaszorítása, illetve felszámolása érdekében, ügyelve arra, hogy mindez ne eredményezzen lefelé húzó tendenciát.

1.10.

Az EGSZB véleménye szerint fokozott figyelmet kell fordítani az energiapiacra. Támogatja egy európai energiaunió létrehozását annak érdekében, hogy az Unió egész területén biztosított legyen az ellátás biztonsága és a megfizethető energiaszolgáltatás.

1.11.

Emellett fontosnak tartja az olyan intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak az energiamegtakarításhoz, az energiahatékonyság javításához és a megújuló energia fejlesztéséhez.

1.12.

Úgy véli, hogy az energiapiac megnyitásának a tényleges tárgyalási pozícióval nem rendelkező lakossági fogyasztók javát kell szolgálnia.

1.13.

Az EGSZB véleménye szerint mindent meg kell tenni a digitális technológiához való szabad hozzáférés és ezáltal a régiók gazdasági fejlődésének biztosítása érdekében. Ez a célkitűzés indokolttá teszi, hogy a magánberuházások és az állami támogatások kiegészítsék egymást.

1.14.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is fordítson kiemelt figyelmet a pénzügyi szolgáltatások kínálatára annak érdekében, hogy a reálgazdaság finanszírozáshoz juthasson, a fogyasztók pedig továbbra is a legkedvezőbb feltételek mellett élvezhessék az általuk igénybe vett szolgáltatásokat.

1.15.

Végezetül az EGSZB emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen az alkalmazott szakpolitikai intézkedések nyomon követése és értékelése.

2.1.

A vizsgált éves jelentés középpontjában alapvetően a digitális egységes piac, az energiapolitika és a pénzügyi szolgáltatások állnak, emellett az európai ipar versenyképességének növelését, az állami támogatások ellenőrzését, a versenykultúra Unión belüli és Unión kívüli támogatását és a más intézményekkel folytatott párbeszédet érintő kérdésekkel is foglalkozik.

2.2.

Az EGSZB a digitális gazdaságot olyan tényezőként emeli ki, amely ösztönözheti az innovációt és a növekedést az energiaágazatban, valamint a közlekedés, a közszolgáltatások, az egészségügy és az oktatás területén. Ebből a célból minden versenyjogi eszközt felhasználtak az infrastruktúra és azon belül az úgynevezett „új generációs” széles sávú hálózatok fejlesztésének és korszerűsítésének állami támogatásokon keresztüli támogatása érdekében, biztosítva a technológiasemlegesség elvének érvényesülését.

2.3.

Az intelligens mobileszközök piaca rendkívül gyorsan változik, amint azt az összefonódás vizsgálatának első szakaszát követően a WhatsApp Facebook általi felvásárlása is mutatta, amit az Európai Bizottság a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK rendelet (1) alkalmazásában feltételek nélkül engedélyezett (2).

2.4.

A 2014. évben ismét megállapítható volt, hogy a versenyszabályok digitális ágazatra való alkalmazását jól jellemzi a szellemi tulajdonhoz kötődő jogokkal való bonyolult kapcsolat és az e jogok tiszteletben tartásával kialakítandó egyensúly szükségessége, egyfelől szabadalmakhoz kapcsolódóan, amint azt a Samsung- és a Motorola-ügyben hozott határozatok is mutatták (3), másfelől a szerzői jog tekintetében, amint azt az Európai Bizottság által több egyesült államokbeli filmstúdió és európai fizetős televíziós szolgáltató ellen indított hivatalos eljárás is szemléltette a Határokon átnyúló hozzáférés a fizetős televíziós tartalomhoz ügyben (4).

2.5.

A jelentés ezt követően szól az energiaágazatról, rámutatva az európai energiapolitika reformjának szükségességére. Az Európai Bizottság támogatni kívánja az infrastrukturális beruházásokat azáltal, hogy meghatározza az állami támogatások keretrendszerét és egyszerűsíti azok végrehajtását: az új általános csoportmentességi rendelet értelmében ugyanis bizonyos feltételek mellett a továbbiakban nincs szükség az Európai Bizottság előzetes jóváhagyására (5) az energetikai infrastruktúrákra irányuló támogatás, az épületek energiahatékonysági projektjeihez nyújtott támogatás, a megújuló forrásból származó energia előállításához nyújtott működési támogatás, valamint a szennyezett telephelyek mentesítéséhez, illetve az újrafeldolgozáshoz nyújtott támogatás esetében.

2.6.

A nukleáris energiához nyújtott támogatások ugyanakkor nem szerepelnek az új iránymutatásokban. Emiatt azokat az Európai Bizottság szolgálatai az EUMSZ 107. cikke alapján jelenleg is vizsgálják, amint az az új, Hinkley Pointban tervezett új atomerőmű építésének és üzemeltetésének támogatására irányuló egyesült királyságbeli tervek esetében is történt (6).

2.7.

Mindemellett a versenypolitika annak eszközéül is szolgált, hogy a gazdasági szereplők által elkövetett visszaélések, illetve összejátszások elleni fellépéssel el lehessen érni az energiaárak csökkenését, például az EPEX Spot és a Nord Pool Spot (NPS) (7) esetében, a piaci erőfölényével visszaélő romániai OPCOM-nál (8) és a Bolgár Energiaholdingnál (BEH) (9), illetve a közép- és kelet-európai upstream gázellátást illetően a Gazprom vonatkozásában (10).

2.8.

A versenypolitika 2014-ben is igyekezett tovább fokozni a pénzügyi ágazat átláthatóságát és támogatni a banki tevékenység szabályozásának és felügyeletének javítását.

2.9.

Ezért az Európai Bizottság ellenőrizte a Görögországban, Cipruson, Portugáliában, Írországban és Spanyolországban nyújtott állami támogatásokat, ügyelve arra, hogy a fejlesztési bankok ne torzítsák a versenyt (11).

2.10.

Emellett az Európai Bizottság két alkalommal eljárt az RBS és a JP Morgan bankokkal szemben, egyrészt egy jogellenes kétoldalú kartell miatt, amely a svájci frank irányadó LIBOR kamatlábának befolyásolását célozta, másrészt az UBS és a Crédit Suisse bevonásával létrejött kartell miatt, amely az Európai Gazdasági Térségben kihasználta a svájcifrank-kamatderivatívák árfolyam-különbözeteit (12). Az Európai Bizottság a bankokra összesen 32,3 millió eurós bírságot vetett ki (13).

2.11.

Mindemellett az Európai Bizottság továbbra is eljár a többoldalú bankközi díjakhoz kapcsolódó, a Visa Europe, a Visa Inc., a Visa International és a MasterCard által folytatott versenyellenes kereskedelmi gyakorlatokkal szemben: egyrészt kötelező erejűvé nyilvánította a Visa Europe által felajánlott kötelezettségvállalásokat, másrészt folytatja a Visa Inc. és a Visa International ellen a nemzetközi bankközi díjak ügyében indított eljárást.

2.12.

A jelentés ezenkívül beszámol arról, hogy milyen erőfeszítéseket tett az Európai Bizottság az európai vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképességének előmozdítása érdekében, megkönnyítve finanszírozáshoz jutásukat a fejlődési szakaszban (14), valamint támogatva a kutatást és az innovációt a támogatásokra vonatkozó új, csoportmentességet biztosító keretrendszernek köszönhetően (15).

2.13.

Elsődlegesen a kkv-kat célozza a de minimis közlemény felülvizsgálata is, amely útmutatást ad annak értékeléséhez, hogy megállapodásaik az EUMSZ vállalkozások közötti jogellenes megállapodásokat tiltó 101. cikkének hatálya alá tartoznak-e (16).

2.14.

Az Európai Bizottság 2014-ben különös éberséggel járt el azzal kapcsolatban is, hogy bizonyos vállalkozások az adóalapjuk csökkentése érdekében kihasználják bizonyos tagállamok eltérő adórendszereit. Így hivatalos vizsgálatot indított az írországi Apple, a hollandiai Starbucks és a luxemburgi Fiat Finance & Trade ügyében.

2.15.

Az elmúlt évben meghatározó volt, hogy tíz éve kezdődött meg az 1/2003/EK rendelet alkalmazása és került sor az összefonódás-ellenőrzési rendelet felülvizsgálatára (17). A jelentés ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy üdvözlendő lenne, ha előrelépések történnének a versenyhatóságok függetlenségének és e hatóságok jogellenes gyakorlatokkal szembeni eljárást és szankciókat lehetővé tévő eszköztárának tekintetében. Emellett rámutat arra, hogy tovább kell egyszerűsíteni az összefonódások ellenőrzését.

2.16.

Az Európai Bizottság még beszámol arról, hogy a versenypolitika egyik fő eredményeként a tárgyévben elfogadták az antitrösztszabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló irányelvet, amely 2014-ben hatályba is lépett. Az irányelvnek köszönhetően az európai polgárok és vállalatok könnyebben juthatnak majd érdemi kártérítéshez az antitrösztszabályok megsértéséből eredő, például a kartellek és a piaci erőfölénnyel való visszaélés okozta károkért.

3.1.

Az EGSZB támogatja a digitális ágazat fejlesztésének politikáját, valamint az innováció és a növekedés ösztönzése érdekében tett kezdeményezéseket. Véleménye szerint az EU egész területén biztosítani kell a széles sávú hozzáférést, amihez szükség lehet állami támogatások igénybevételére, kiegészítő uniós finanszírozások mellett. Ennek vonatkozásában hasznosak lehetnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak a széles sávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról szóló iránymutatások (18).

3.2.

Az Unió egész területén elérhető széles sávú hálózat kiépítése nélkül nem létezhet digitális piac. Az Európai Bizottság célkitűzései ehhez képest szerényebbek, tekintettel arra, hogy a magánszektorbeli szereplők számára egyes térségek, különösen a vidéki övezetek nem vonzóak, ezek gazdasági fejlődése így támogatásra szorul.

3.3.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot a versenyszabályok megsértésének szankcionálására irányuló törekvésében: véleménye szerint a szankciók összegének visszatartó erejűnek kell lennie, ismételt elkövetés esetén pedig a szankciókat súlyosbítani kell. Ezenkívül a versenyellenes magatartások megelőzése érdekében a versenypolitikát meg kell értetni, többek között a vállalkozások körében.

3.4.

Az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan megállapítja, hogy az intelligens mobileszközök használóinak száma egyre nő. Ezen a téren kulcsfontosságú az innováció, ugyanakkor a gazdasági szereplők számára közismert és átlátható „játékszabályokat” kell kidolgozni. Úgy véli, hogy a nagy nemzetközi konszernek – hogy csak a Google-t említsük – széles körű elterjedtsége magában hordozza az erőfölénnyel való visszaélés veszélyét, és hogy az új szereplők piacra lépésének lehetővé tétele érdekében be kell tartatni a hatályos szabályokat.

3.5.

Mindemellett véleménye szerint a szabadalmak jogosultjainak tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes feltételekkel kell hasznosítási megállapodásokat kínálniuk.

3.6.

Az EGSZB támogatja a szerzői joggal kapcsolatos jogalkotási keret digitális kornak megfelelő kiigazítását (19), hiszen amint azt az Európai Bizottság nagyon helyesen hangsúlyozza, e keretnek alkalmazkodni kell a korhoz.

3.7.

Az energiapiacok működésének tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy közös energiapolitika nélkül nincs gazdasági fejlődés. Ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság európai energiaunió létrehozására törekszik.

3.8.

Meglátása szerint az energiaunió kedvező lesz a vállalkozások és a fogyasztók számára, akik ebből kifolyólag a méltányos árak és az ellátásbiztonság előnyeit is élvezhetik majd.

3.9.

Az EGSZB helyesli, hogy az Európai Bizottság éber figyelemmel követi az energiapiacot, hogy azon valódi verseny érvényesüljön, valamint a nem szabályozott piacokon felmerülő versenykorlátozó tényezők kiiktatása céljából hozott intézkedéseket. Kívánatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság tegyen meg mindent a gazdasági következményekkel járó rendellenes működés megelőzése érdekében.

3.10.

Különösen fontosnak tartja továbbá azokat az intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak az energiamegtakarításhoz, az energiahatékonyság fokozásához, valamint a megújuló energia és a bioenergia fejlesztéséhez.

3.11.

Az EGSZB szeretné, ha a pénzügyi ágazat egésze etikusabbá és átláthatóbbá válna, és maga is támogatná a növekedést.

3.12.

Üdvözli, hogy az állami támogatások ellenőrzése biztosította a pénzügyi nehézségekre adott következetes szakpolitikai válaszokat, elősegítve a versenytorzulások korlátozását és egyúttal a szükséges minimumra csökkentve az adófizetők pénzének felhasználását. Rámutat arra, hogy az állami támogatások ellenőrzése – az ellenőrzési mechanizmusok megerősítése és bevezetése keretében – elősegítette az egységes piacon belüli versenytorzulások korlátozását.

3.13.

Külön említést érdemel az Európai Bizottságnak a bankkártya-használati költségek csökkentésére irányuló fellépése, amely az egységes piacon zajló műveletek költségének 30–40 %-os csökkenését eredményezte.

3.14.

A gazdasági növekedés ösztönzésével kapcsolatos célkitűzés feltétlenül szükséges, és azt segíthetné a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások keretrendszerében foglalt, az innovációhoz nyújtott támogatásokkal kapcsolatos politika is.

3.15.

Korábbi véleményeiben az EGSZB üdvözölte az állami támogatások korszerűsítésére irányuló európai bizottsági kezdeményezést, és úgy vélte, hogy az új iránymutatás (20) jobban megfelel a tagállamok szükségleteinek és a piaci realitásoknak. Meglátása szerint az átláthatóság fokozása lehetővé teszi az állami támogatások odaítélésének jobb megértését. Az Európai Bizottság által gyakorolt felügyelettel biztosítani lehet, hogy a támogatások odaítélése megfeleljen a megállapított szabályoknak. Végezetül az értékelés által a tagállamok meggyőződhetnek az odaítélt támogatások megfelelő felhasználásáról.

3.16.

A célkitűzés megvalósítását segítheti az az európai bizottsági közlemény, amely az európai projektek végrehajtásának támogatásához szükséges feltételekről szól, valamint ezzel együtt az Európai Stratégiai Beruházási Alap létrehozásának bejelentése.

3.17.

Az EGSZB üdvözli továbbá annak felismerését, hogy a nehézségekkel küzdő, de életképes vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához állami támogatásokat kell nyújtani. Támogatja a jogellenes megállapodások (kartellek) felszámolására irányuló fellépéseket, mivel azok különösen a munkahelyeket teremtő kkv-k fejlődésének ártanak, valamint hatással vannak a foglalkoztatásra és az árakra.

3.18.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az adórendszerek eltérései miatt egyes nagyvállalatok továbbra is adóoptimalizációhoz folyamodnak. Üdvözli, hogy az Európai Bizottság a hatáskörein belül erőfeszítéseket tesz a piactorzító adóztatásból eredő adókikerülés orvoslása, visszaszorítása és felszámolása érdekében.

3.19.

Különösen fontosak az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítései, hogy biztosítva legyen a nemzeti versenyhatóságokkal való és a nemzeti versenyhatóságok közötti konvergencia.

3.20.

Az EGSZB figyelemmel fogja kísérni „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című, a már meglévő eszközök tökéletesítését célzó fehér könyv nyomán tett intézkedéseket.

3.21.

A kereskedelem globalizálódására való tekintettel az EGSZB támogatja az OECD, a Nemzetközi Versenyügyi Hálózat és az UNCTAD közötti többoldalú együttműködés fejlesztését, valamint az együttműködési és a technikai segítségnyújtási programokat.

3.22.

A Versenypolitikai Főigazgatóság Európai Parlamenttel, az EGSZB-vel és a Régiók Bizottságával folytatott párbeszédének biztosítania kell, hogy a végrehajtott politikáról folytatott intézményközi vita átlátható legyen.

3.23.

A párbeszédre irányuló szándékot annál is inkább fenn kell tartani, mivel Juncker elnök Margrethe Vestager biztoshoz intézett megbízólevelében hangsúlyt helyezett erre a politikai partnerségre.

3.24.

Az Európai Bizottsággal ellentétben az EGSZB nem véli úgy, hogy a 2014. november 26-i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) és a versenyszabályok megsértésének eseteire vonatkozó kollektív konfliktuskezelési mechanizmusok közös elveiről szóló ajánlás alkalmas lenne arra, hogy megfelelőképpen biztosítsa az ilyen szabálysértések által érintett áldozatok jogainak kollektív jogorvoslatát.

4.1.1.

Az Európai Bizottság szerint a digitális stratégia hatékonyságának kulcsa a szabványmeghatározási eljárások javítása és az átjárhatóság fokozása. Az azonban még meghatározásra vár, hogy mi tekintendő „jobb” szabványmeghatározási eljárásnak.

4.1.2.

A Motorola-ügy (22) – az okostelefonokkal kapcsolatos szabadalmak miatt folytatott „háború” egyik epizódja – az ágazatban tevékenykedő vállalkozások által követendő iránymutatások jó példája lehet. Ebben az ügyben az Európai Bizottság azt a határozatot hozta, hogy a GPRS-szabványba foglalt alapvető szabadalmak jogosultjaként a Motorola visszaélt erőfölényével, amikor egy német bíróságon tiltó végzés iránti kérelmet nyújtott be az Apple vállalattal szemben. Ezek az alapvető szabadalmak azért „alapvetőek”, mert elengedhetetlenek a GSM-szabvány alkalmazásához. Mivel azok a vállalkozások, amelyek alapvető szabadalmak jogosultjai, adott esetben jelentős piaci erővel rendelkeznek, a szabványügyi szervezetek gyakran megkívánják tőlük annak vállalását, hogy tisztességes, észszerű és megkülönböztetéstől mentes („fair, reasonable and non-discriminatory”, FRAND) feltételek mellett engedélyezzék alapvető szabadalmaik felhasználását annak érdekében, hogy minden piaci szereplő hozzáférhessen az említett szabványhoz.

4.1.3.

A szóban forgó ügyben – mivel nem lehetett hozzáférni az említett alapvető szabadalomhoz, amelynek a Motorola a jogosultja – a versenytárs (jelen esetben az Apple) nem tudott bizonyos kategóriájú okostelefonokat gyártani és fogalmazni.

4.1.4.

A szabadalom megsértése esetén a szabadalom jogosultja legitim módon nyújthat be tiltó végzés iránti kérelmet valamely nemzeti bíróságon, ez azonban visszaélésnek is bizonyulhat, amennyiben az alapvető szabadalom jogosultja erőfölénnyel rendelkezik a piacon, és kötelezettséget vállalt a hozzáférés FRAND-feltételek melletti biztosítására, a tiltó végzés által érintett versenytárs pedig FRAND-feltételek mellett szabadalmi licenciáért folyamodik. Ennek ellenére az Európai Bizottság nem vetett ki bírságot a Motorolára, mivel az Európai Unió bíróságainak nincs ítélkezési gyakorlata az alapvető szabadalmak alapján benyújtott ideiglenes intézkedés EUMSZ 102. cikke szerinti jogszerűsége tekintetében, és mivel a nemzeti bíróságok is eltérő következtetésekre jutottak; ugyanakkor felszólította a Motorolát a visszaélésszerű magatartás megszüntetésére.

4.1.5.

Egy hasonló ügyben az Európai Bizottság elfogadta a Samsung által felajánlott kötelezettségvállalásokat, amelyek értelmében a Samsung az EGT területén nem kér tiltó intézkedést az okostelefonokat és táblagépeket érintő alapvető szabadalom alapján azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek vállalják egy, az engedélyezésekre vonatkozó egyedi keretszabályozás betartását.

4.1.6.

Ezek az ügyek jól mutatják, hogy milyen nehéz megteremteni a verseny, a szabadalmi jog és az innováció közötti kényes egyensúlyt, amelynek célja végső soron az, hogy a fogyasztó észszerű áron juthasson hozzá a technológiai termékekhez, és az interoperábilis termékek lehető legnagyobb választéka álljon rendelkezésre.

4.1.7.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság ennek érdekében tett erőfeszítéseit, és kéri annak szem előtt tartását, hogy a versenyszabályok alkalmazása ne önmagában véve a versenyt, hanem a végső soron a fogyasztó érdekeit szolgáló versenyt célozza.

4.1.8.

Az EGSZB támogatja azt az elképzelést, hogy az Unión belüli digitális szakadékok elkerülése érdekében a magánberuházásokat állami beruházásokkal kell kiegészíteni, feltéve, hogy az állami támogatások nem gátolják a magánberuházásokat. Az Európai Bizottság e kérdéskörre való odafigyelésének jele lehet az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a széles sávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról szóló uniós iránymutatás (23), amely az első véglegesen elfogadott dokumentum az állami támogatások korszerűsítésének keretében.

4.1.9.

Az EGSZB ugyanakkor nem tartja eléggé ambiciózusnak az Európai Bizottság azon törekvését, hogy 2020-ra a szolgáltatások tekintetében teljeskörűen megvalósuljon a széles sávú (30 Mbps) lefedettség és az európaiak 50 %-a szupergyors széles sávú (100 Mbps) szolgáltatásokat vegyen igénybe.

4.2.1.

Európa energiafüggetlenségének biztosítása és az integrált energiapiac megteremtésének elősegítése elsőrendű kérdés az energiához való hozzáférés, az energiaszigetek megszüntetése és az energiaellátás biztonsága szempontjából. Tényleges politikai akaratnak kell ösztönöznie az Uniót e célkitűzés megvalósítására és a felhasznált energiafajtáknak a megújuló energiát előnyben részesítő diverzifikálására. Ezt a politikai ösztönző szerepet a Juncker elnök által szorgalmazott európai energiaunió (24) bizonyosan be fogja tölteni.

4.2.2.

Az EGSZB véleménye szerint a harmadik energiacsomagot mielőbb végre kell hajtani, különösen mivel a határokon átnyúló kereskedelemre vonatkozó szabályok továbbra is széttagoltak.

4.2.3.

Az EGSZB rámutat arra, hogy további késlekedés nélkül végre kell hajtani az infrastrukturális beruházások akadályainak megszüntetéséhez szükséges strukturális reformokat, különös tekintettel a határokon átnyúló jellegű reformokra.

4.2.4.

Az EGSZB számára nem kétséges, hogy a versenyszabályok előmozdítása hozzájárul a nemzeti energiapiacok megnyitásához, amint azt az Európai Bizottság jelentésében említett Villamosenergia-tőzsdék ügy és OPCOM/Román villamosenergia-tőzsde ügy is mutatja (25). Ezek esetében az Európai Bizottság egyfelől az EUMSZ 101. cikke alapján bírságot vetett ki két olyan tőzsdére, amelyek megegyeztek arról, hogy nem versengenek egymással, és felosztották maguk között a területet, másfelől az EUMSZ 102. cikke alapján megbírságolta az OPCOM román villamosenergia-tőzsdét, mivel az megkülönböztetést alkalmazott más tagállamok villamosenergia-kereskedőivel szemben.

4.2.5.

Ugyanakkor kérdések merülnek fel azzal a megállapítással kapcsolatban, amely szerint, noha a nagykereskedelmi energiaárak a verseny élénkülésének köszönhetően csökkentek, ez gyakran nem eredményezett általános árcsökkenést a végfogyasztók szintjén (26).

4.2.6.

Ezzel összefüggésben az EGSZB támogatja azt a vizsgálatot, amelyet az Európai Bizottság az EUMSZ 102. cikke alapján folytat a Gazprom közép- és kelet-európai gázellátási ágazaton belüli erőfölényével való visszaélés miatt (27).

4.3.1.

2014-ben folytatódott a bankok szabályozásának és felügyeletének mélyreható felülvizsgálata. A javasolt szabályok különösen a pénzügyi piacok átláthatóságának fokozását célozzák.

4.3.2.

Az Európai Bizottság arra is ügyelt, hogy az állami támogatásokkal kisegített pénzügyi vállalkozások szerkezetátalakításon menjenek keresztül vagy vonuljanak ki a piacról, emellett kiemelt figyelmet fordított az említett pénzügyi vállalkozások közötti verseny torzulásának kockázatára (28).

4.3.3.

Az EGSZB érdeklődéssel követte nyomon az Európai Bizottság által a versenyellenes kereskedelmi gyakorlatokról végzett vizsgálatokat, és üdvözli az Európai Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok által elfogadott, ún. bankközi díjakat szankcionáló határozatokat.

4.3.4.

Az EGSZB üdvözölte az Európai Unió Bíróságának a MasterCard-ügyben hozott ítéletét (29), amely alátámasztotta az Európai Bizottság által végzett elemzést. A fogyasztók által a bankkártyás fizetés során lerótt bankközi díjak valóban egyre magasabbak, számosabbak és áttekinthetetlenebbek lettek.

4.3.5.

Ezenkívül ezek a kereskedelmi gyakorlatok akadályozták az olyan, banki szereplőktől eltérő gazdasági szereplők fizetési piacra való belépését, amelyek a fogyasztók számára – például okostelefonjukon keresztül – egyéb, biztonságos és mobil elektronikus fizetési módokat kínálhatnak.

4.3.6.

A MasterCard-ügy különlegessége abban is áll, hogy a többoldalú bankközi díjak megállapításának mechanizmusa hatás általi, nem pedig cél általi korlátozásnak minősült.

4.3.7.

Az EGSZB üdvözli, hogy a Bíróság – csakúgy, mint a Törvényszék – megállapította, hogy a többoldalú bankközi díjak nem tényszerűen szükségesek a MasterCard-rendszer működéséhez.

4.4.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy a kkv-k figyelmet kapnak, hiszen a növekedés fontos szereplői és fontos szerepet játszanak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában. Támogatja az Európai Bizottság azon határozatait, amelyek tevékenységük finanszírozásának támogatását és a szabályoknak a kkv-k egyedi igényeihez való hozzáigazítását célozzák.

4.4.2.

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy ezek a szakpolitikák nyitottságot mutatnak a szellemi foglalkozások tekintetében, és elismeri az európai szakemberek meghatározó szerepét a fejlődésben. Az ő tudásuk jelenti ugyanis azt a nélkülözhetetlen hozzájárulást, amely a polgárok és a vállalkozások bonyolult problémáinak megoldásához szükséges az egyes ágazatokban. Az EGSZB ezenkívül azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy folytassa, sőt, ha lehet, mélyítse el az ezen a területen tett erőfeszítéseit.

4.4.3.

Így például a kockázatfinanszírozási célú befektetések előmozdítása érdekében nyújtott állami támogatási intézkedésekre vonatkozó iránymutatás (30) lehetővé teheti a tagállamok számára a kkv-k finanszírozáshoz jutásának megkönnyítését azok kezdeti szakaszában. Emellett a jelek szerint az iránymutatás úgy került kidolgozásra, hogy jobban tükrözze a piaci realitásokat.

4.4.4.

Ezenkívül támogatja az Európai Bizottság fellépését az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, amely akadályozhatja a kkv-k létrejöttét és fejlődését, és befolyásolhatja tevékenységüket.

4.4.5.

A 2014. évi de minimis közlemény (31) védett zónát biztosít azon megállapodások tekintetében, amelyek nem gyakorolnak érzékelhető hatást a versenyre, mivel olyan vállalkozások hajtják végre őket, amelyek piaci részesedése nem halad meg egy bizonyos mértéket. Emellett az Európai Bizottság iránymutatást is közzétett a kkv-k számára. Az EGSZB véleménye szerint ugyanakkor a kkv-k tájékoztatását szolgáló, helyi szinten végrehajtott intézkedésekre is szükség lenne.

4.5.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti minőségi együttműködést. Véleménye szerint ezzel megvalósulhat a piac megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen interakció.

4.5.2.

Támogat minden olyan intézkedést, amely a nemzeti versenyhatóságok együttműködéséhez szükséges; ehhez azonban a hatóságoknak erőforrásokkal kell rendelkezniük és függetleneknek kell lenniük.

4.5.3.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak egy valódi európai versenypolitikai térség létrehozására irányuló kezdeményezéseit, ehhez azonban harmonizálni kell a nemzeti jogrendszerek alapvető szabályait, mivel ez biztonságossá teszi az egységes piacon belüli gazdasági tevékenységet.

4.5.4.

Úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak átfogó jogi eszköztárral kell rendelkezniük, amellyel elvégezhetők a szükséges ellenőrzések és kiszabhatók a hatékony és arányos bírságok.

4.5.5.

Az engedékenységi programokat, amelyek a kartellekkel szembeni küzdelemben már bizonyítottak, szintén általánossá kell tenni valamennyi tagállamban.

4.5.6.

Az OECD-vel, a Nemzetközi Versenyügyi Hálózattal és az UNCTAD-dal folytatott többoldalú együttműködést folytatni kell, és az Európai Bizottságnak törekednie kell arra, hogy abban vezető szerepet játsszon.

4.5.7.

Végezetül az EGSZB rámutat, hogy a technikai segítségnyújtásnak hangsúlyosabban jelen kell lennie a tagjelölt országokkal folytatott csatlakozási tárgyalásokon.

24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/42

Előadó:

Petru Sorin DANDEA

Társelőadó:

Paulo BARROS VALE

1.1.

Az utóbbi években a tagállamoknak, de az Európai Bizottságnak is az agresszív adótervezés jelentette az egyik fő aggodalmat. Az Európai Bizottság által a méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer bevezetésével kapcsolatban előterjesztett cselekvési terv alapvető lépés e káros jelenség visszaszorítása érdekében tett erőfeszítések terén. Az EGSZB üdvözli a terv közzétételét, és támogatásáról biztosítja az Európai Bizottságot e jelenség elleni küzdelmében, mivel a jelenlegi helyzet hozzájárul a tagállamok adóalapjának eróziójához és tisztességtelen versenyre ösztönöz.

1.2.

Mint már korábban leszögezte (1), az EGSZB támogatja a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) bevezetését, mely kötelező lenne minden, határon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozás számára. Ha a KKTA fakultatív lenne, az rontaná az intézkedés hatékonyságát, mivel azok a társaságok, amelyek adócsökkentési célból végeznek nyereségátcsoportosítást, nem alkalmaznák azt.

1.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság fontolják meg azt a lehetőséget, hogy a KKTA-t a későbbiekben valamennyi vállalkozásra kiterjesszék annak érdekében, hogy ne legyen két párhuzamos adórendszer. A KKTA-rendszernek az összes vállalkozásra való kiterjesztése előtt azonban alapos hatásvizsgálatot kell végezni, főként a rendszernek a helyi szinten működő mikro- és kisvállalkozásokra gyakorolt hatását illetően.

1.4.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság az irányelvjavaslat kidolgozása során ügyeljen arra, hogy a közös rendszer alapjául szolgáló definíciók és fogalmak egyértelműek legyenek. A világos fogalommeghatározások ugyanis elengedhetetlenek annak biztosításához, hogy az átültetési folyamat zökkenőmentes legyen, és ne jöjjenek létre olyan jelentősebb, tagállamok közötti eltérések, amelyek erőteljesen ronthatnák a jogszabály hatékonyságát.

1.5.

Az EGSZB leszögezi, hogy a veszteségek határon átnyúló kompenzálását szolgáló mechanizmus, melyet az Európai Bizottság a konszolidációs rendszer elfogadásáig kíván bevezetni, nem sértheti a tagállamok azon jogát, hogy megadóztassák a területükön gyakorolt tevékenységekből származó nyereséget.

1.6.

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság a vizsgált közlemény mellékleteként közzétette a nem együttműködő adójogrendszerek jegyzékét. Emlékeztet továbbá arra a korábbi véleményeiben megfogalmazott javaslatára, mely szerint az uniós szabályozásnak szankciókat is kilátásba kellene helyeznie azon vállalkozásokkal szemben, amelyek továbbra is adóparadicsomokon keresztül intézik üzleti ügyeiket, és így nem fizetnek adót azon tagállamokban, ahol a tevékenységüket folytatják.

1.7.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a KKTA-irányelv elfogadását és a konszolidációs mechanizmus bevezetését követően az Európai Bizottság végezze el az új szabályok hatásvizsgálatát. Ha ebből az derül ki, hogy az alacsonyabb adókulcsot alkalmazó tagállamokba történő nyereségátcsoportosítás nem hagyott alább, akkor az EGSZB további célzott intézkedések foganatosítását javasolja.

1.8.

Az EGSZB sürgeti továbbá az Európai Bizottságot, hogy a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform megbízatásának felülvizsgálata keretében fontolja meg, hogy a platform tagjai közé felveszi az európai szociális partnerek képviselőit, akik nagyban segíthetik a platform munkáját.

2.1.

2015. június 17-én az Európai Bizottság közleményt (2) adott ki, melyben cselekvési tervet vázol fel egy méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer Európai Unióban történő bevezetéséről. A közlemény az Európai Bizottság által márciusban ismertetett, az átlátható adóztatást célzó intézkedéssorozat része, melyben szintén helyet kapott egy irányelvtervezet az előzetes adómegállapítási határozatokkal kapcsolatos kötelező automatikus információcseréről.

2.2.

A terv az alábbi négy célkitűzésre épül, melyek célja az uniós társasági adózás új megközelítésének előmozdítása: az adózás és a gazdasági tevékenység helyszíne közötti kapcsolat visszaállítása; annak biztosítása, hogy a tagállamok joghatóságukon belül valós képet kapjanak a vállalati tevékenységekről; a vállalatok számára versenyképes és növekedésbarát adózási feltételek biztosítása az EU-ban, egy ellenállóképesebb vállalati szférát eredményezve ezáltal, összhangban az európai szemeszter ajánlásaival; valamint az egységes piac védelme és a társasági adózással összefüggő külső kérdésekre vonatkozó határozott uniós megközelítés elfogadásának biztosítása, ideértve az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni küzdelmet célzó OECD-projekt végrehajtására vonatkozó intézkedéseit is.

2.3.

A cselekvési terv egy sor intézkedést ismertet e célok teljesítésének elősegítésére. Ezek közé tartozik egy közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) bevezetése, a tényleges adózásnak a nyereség keletkezési helyén történő biztosítása, további intézkedések a vállalkozások adózási környezetének javítása érdekében, további előrelépés az adózás átláthatóságának területén, valamint az adóügyi koordináció meglévő európai eszközeinek jobb kiaknázása.

2.4.

Az Európai Bizottság emellett foglalkozni kíván a tagállamok által a szabadalmakért adott adókedvezmények kérdésével is. Gondoskodni kíván arról, hogy ezek ne torzítsák a belső piacot, és az érintett tagállamokat új megközelítés felé kívánja terelni. Ha azt tapasztalja, hogy a tagállamok nem szisztematikusan alkalmazzák ezeket, kötelező érvényű jogszabályokat fog alkotni.

2.5.

Az Európai Bizottság folytatja a nemzetközi partnerekkel folytatott együttműködését, és hangsúlyozottan fontosnak tartja az OECD adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó cselekvési tervének végrehajtását, mely a várakozások szerint méltányos versenyfeltételeket teremt a multinacionális vállalatok adózása tekintetében, méghozzá a fejlődő országokban is.

3.1.

Az Európai Bizottság tervének célja a nyereségátcsoportosítás kártékony jelenségének leküzdése, melyet a határokon átnyúló tevékenységeket végző vállalatok alkalmaznak előszeretettel. Profitjukat olyan országba vagy területre viszik, ahol az adókulcs alacsony vagy nulla. Így hozzájárulnak a tagállamok adóalapjának eróziójához, amelyek így más adók és illetékek emelésére kényszerülnek, minek következtében növekszik az adófizetők – természetes személyek, kkv-k – adóterhe. Az EGSZB üdvözli a cselekvési terv közzétételét, és támogatásáról biztosítja az Európai Bizottságot az említett jelenség elleni küzdelemben.

3.2.

Az Európai Bizottság vizsgált tervének legfontosabb javaslata egy közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) bevezetése, mely kötelező lenne. 2011-es irányelvjavaslatában a KKTA még fakultatív volt. Az EGSZB akkor is közzétett egy véleményt a KKTA-ra vonatkozó alapvető javaslatokkal (3), melyeket ma is érvényesnek tart.

3.3.

Az Európai Bizottság szükségesnek tartja a KKTA kötelezővé tételét, mivel ha fakultatív lenne, az agresszív adótervezés gyakorlatával élő nemzetközi vállalatok nem vezetnék be. Az EGSZB egyetért azzal a javaslattal, hogy a KKTA kötelező legyen, és azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy vizsgálja meg, hogy a jövőben ki lehetne-e terjeszteni azt minden vállalatra, annak érdekében, hogy a tagállamok ne alkalmazzanak két különböző adóalapot.

3.4.

A tagállamokkal folytatott konzultációkra való tekintettel az Európai Bizottság azt javasolja, hogy először csak a közös adóalapot teremtsék meg, a konszolidációra pedig csak később kerüljön sor. Mivel az agresszív adótervezés az egész egységes piacon komoly veszélyt jelent a versenyre, és jelentős bevételkiesést okoz a tagállamoknak, az EGSZB azt ajánlja, hogy a bevezetési ütemtervet tegyék szorosabbá.

3.5.

Az irányelvjavaslat közzétételét jövőre tervezik. Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a javaslat kidolgozása során ügyeljen arra, hogy a közös rendszer alapjául szolgáló definíciók és fogalmak egyértelműek legyenek. A világos fogalommeghatározások ugyanis elengedhetetlenek annak biztosításához, hogy az átültetési folyamat zökkenőmentes legyen, és ne jöjjenek létre olyan jelentősebb, tagállamok közötti eltérések, amelyek erőteljesen ronthatnák a jogszabály hatékonyságát.

3.6.

Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy mindaddig, amíg sor nem kerül a konszolidációra, az irányelvjavaslat tartalmazzon egy a veszteségek határon átnyúló kompenzálásával kapcsolatos elemet. Mivel a konszolidáció jelenti a KKTA legfőbb gazdasági előnyét, jó lett volna, ha azt kezdettől fogva bevezetik. Figyelembe véve azonban, hogy ebben a kérdésben milyen nehéz politikai megállapodást elérni, az EGSZB támogatja a javasolt mechanizmust. Az Európai Parlament és a tagállamok arra vonatkozó kéréseire való tekintettel, hogy a nyereséget ott lehessen megadóztatni, ahol keletkezett, az EGSZB úgy véli, hogy ez a kompenzációs mechanizmus indokolatlanul nem sértheti az érintett tagállamok azon jogát, hogy megadóztassák a területükön gyakorolt tevékenységekből származó nyereséget.

3.7.

Az Európai Bizottság elemzéseiből az derül ki, hogy határokon átnyúló tevékenységeket végző vállalatok a profitjukat esetenként olyan tagállamba viszik, ahol az adókulcs alacsonyabb. A vállalatokra vonatkozó hatályos jogszabályok rendelkezései kedveznek ennek a jelenségnek (4). Ha a vállalkozások a konszolidáció bevezetését követően sem hagynak fel ezzel a gyakorlattal az egységes piacon, akkor az EGSZB szerint további célzott intézkedéseket kell foganatosítani.

4.1.

A határon átnyúló tevékenységeket végző vállalatok által kifejlesztett agresszív adótervezés százmilliárd eurós nagyságrendű veszteséget okoz a tagállamok költségvetésében. Az EGSZB egyetért a KKTA bevezetésével, és úgy véli, hogy annak általános normává kellene válnia az uniós nyereségadózás terén. Így egyszerűsíteni lehetne a társaságiadó-rendszert, és el lehetne kerülni, hogy a tagállamoknak a határon átnyúló tevékenységet végző vállalatokra a KKTA-t, a többi vállalatra pedig egy másik rendszert kelljen alkalmazniuk.

4.2.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a KKTA-irányelv elfogadását és a konszolidációs mechanizmus bevezetését követően az Európai Bizottság végezze el az új szabályok hatásvizsgálatát. Ha ebből az derül ki, hogy az alacsonyabb adókulcsot alkalmazó tagállamokba történő nyereségátcsoportosítás nem hagyott alább, akkor az EGSZB azt ajánlja, hogy hozzanak további, megfelelő jogi intézkedéseket annak érdekében, hogy a határon átnyúló tevékenységeket végző vállalatokat eltántorítsák attól, hogy profitjukat továbbra is olyan tagállamba vigyék, ahol az adókulcs alacsonyabb

4.3.

Az Európai Bizottság szerint jobban szabályozni kellene a vállalatok „állandó telephelyének” fogalmát. Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállam területén gyakorolt tevékenységből származó nyereség helyben történő megadóztatása az egyetlen módja annak, hogy a vállalatokat megfosszuk annak lehetőségétől, hogy bizonyos körülmények között kijátsszák az ottani adófizetési kötelezettséget. Az OECD adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó projektjének elfogadása jelentősen visszaszoríthatná azokat az eseteket, amikor a vállalatoknak hatályos uniós jogszabályok rendelkezéseire hivatkozva sikerül elkerülniük a nyereségadó befizetését.

4.4.

A konszolidáció az a művelet, melyben egy vállalat az Unió egész területén elkönyvelt nyereségeit és veszteségeit összevonhatja. Az EGSZB elismeri, hogy ha elfogadják, ez jelenti majd a KKTA legfontosabb eszközét azon bonyolult transzferárképzési módszerek elleni küzdelemben, melyekhez az Unió területén transznacionális műveleteket végző vállalatok folyamodnak adójuk csökkentése érdekében. Azt ajánlja azonban az Európai Bizottságnak, hogy vegye figyelembe a tagállamok ahhoz való jogának megőrzését, hogy a területükön működő vállalatok tevékenységéből származó nyereséget megadóztassák.

4.5.

Az Európai Bizottság közleményének melléklete tartalmazza az adóügyekben nem együttműködő államok és területek jegyzékét. Az EGSZB úgy véli, hogy ez csak az első lépés a nem együttműködő adójogrendszerek – ismertebb nevükön adóparadicsomok – elleni küzdelemben. Emlékeztet továbbá arra a korábbi véleményeiben (5) megfogalmazott javaslatára, mely szerint az uniós szabályozásnak szankciókat is kilátásba kellene helyeznie azon vállalkozásokkal szemben, amelyek továbbra is adóparadicsomokból intézik üzleti ügyeiket, és így nem fizetnek adót azon tagállamokban, ahol a tevékenységüket folytatják.

4.6.

Az Európai Bizottság elismeri azon csoportok fontos szerepét, melyek gondoskodtak a tagállamokkal való adóügyi együttműködésről. Ilyen például „a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás)” és a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform. Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy vizsgálják meg, hogy a kódex rendelkezéseit be lehetne-e építeni az uniós jogszabályokba, ezáltal kötelezővé téve azokat.

4.7.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform megbízatásának felülvizsgálata keretében egyrészt 2016 utánra is hosszabbítsa meg a platform mandátumát, másrészt fontolja meg, hogy a platform tagjai közé felveszi az európai szociális partnerek képviselőit, akik nagyban segíthetik a platform munkáját.

4.8.

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy mind európai, mind pedig nemzeti szinten folytassák a meglévő jogi keret egyszerűsítését és harmonizációját. Ez európai szinten ösztönözheti a beruházásokat, megteremtve a fenntartható növekedéshez és az új munkahelyek teremtéséhez szükséges feltételeket.

24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/46

Előadó:

Stefano MALLIA

Társelőadó:

Cristian PÎRVULESCU

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság „Európai migrációs stratégiáját”, amely véleménye szerint annak újkeletű megértését szimbolizálja, hogy a migrációval európai szinten kell foglalkozni. Egyben arra biztatja a tagállamokat, hogy közösen támogassák a stratégia megvalósítását.

1.2.

Az EU előtt álló közvetlen kihívás abban áll, hogy úrrá legyen a jelenlegi kaotikus helyzeten, és biztosítsa a nemzetközi védelmet kérő emberekkel való megfelelő bánásmódot. Az EGSZB támogatja a „hotspotok” azonnali létrehozását a migránsok nagy tömegű beáramlásával szembesülő országok támogatása érdekében, és nyomatékosan kéri, hogy biztosítsák számukra a szükséges forrásokat és támogatást.

1.3.

Az EGSZB szerint a jelenlegi helyzet megköveteli, hogy az EU egy uniószerte összehangolt eljárásokon alapuló, ténylegesen közös európai menekültügyi rendszert hozzon létre. Ez magában foglalja az egységes menedékjogi státust és a menekültügyi határozatok kölcsönös elismerését, közös felelősségvállalást és erőfeszítéseket az áthelyezésre és áttelepítésre vonatkozóan, valamint a dublini rendelet felülvizsgálatát. Egy szolidáris és szilárd tehermegosztási rendszerre van szükség, mindenekelőtt pedig egy állandó, igazságos és kötelező érvényű elosztási kulcsra a menedékkérők összes uniós ország közötti szétosztásához. Ezen túlmenően hosszú távú megoldásokat kell keresni a tartós vagy a jövőben újra bekövetkező tömeges migráció esetére.

1.4.

Európa idősödő népességgel rendelkezik és szakemberhiánnyal néz szembe, ezt pedig a migráció révén lehet kezelni. Az EU-nak azonban hatékonyabb migrációs politikával kell rendelkeznie. Az EU-nak olyan átfogó, a legális migrációra és az újonnan érkezők fogadására irányuló migrációs politikát kell kidolgoznia, amely átlátható, kiszámítható és igazságos. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem a bevándorlás az egyetlen válasz a munkaerőpiaci hiányokra és a demográfiai kihívásokra, és a tagállamok fontolóra vehetnek más, alkalmasabb megoldásokat is.

1.5.

A migránsok és menekültek integrációja igen jelentős kihívás, amellyel az EU-nak és tagállamainak szilárd integrációs rendszerek kiépítése révén kell szembenézniük. Az EGSZB úgy véli, hogy az integráció elmaradásának költségei jelentősen meghaladják az integráció költségeit. Az EGSZB, mely régóta elkötelezett az európai integrációs/migrációs fórum mellett, úgy véli, hogy az integrációnak kétirányú folyamatot kell jelentenie, amelyben a szociális partnerek, a helyi önkormányzatok és a civil társadalom is jelentős szerepet tölt be. Kiemelten kell kezelni a munkaerőpiaci hozzáférést, konkrétabban a képzettségek elismerését és a szakmai és nyelvi képzést. Külön figyelmet érdemel a nők integrációja.

1.6.

Az EU-nak biztosítania kell külső határait. A jelenlegi összetett biztonsági helyzetet tekintve inkább európai, mint tagállami erőfeszítésekre van szükség, ez pedig magában foglalhatja az e téren gyakorolt egyes tagállami hatáskörök megosztását.

1.7.

Valamennyi uniós külpolitikai intézkedést egyszerűsíteni kell, és arra kell összpontosítani, hogy segítsenek a származási országoknak a megfelelő szintű biztonság, stabilitás és jólét elérésében. Az EGSZB tudatában van annak, hogy ez egy óriási nehézségekkel járó, hosszú távú célkitűzés.

1.8.

Meg kell erősíteni az együttműködést a visszafogadás terén, hogy mielőbb hatékonyan végre lehessen hajtani a visszatérési irányelvet.

1.9.

A civil társadalom létfontosságú szerepet tölt be a migrációs válság kezelésében, például azáltal, hogy elsőként adja meg a szükséges segítséget a migránsok érkezésekor, valamint hogy ezt követően tevékenységeket szervez a migránsok társadalmi és munkaerőpiaci integrációja érdekében. Létfontosságú, hogy a kormányok, helyi önkormányzatok és civil társadalmi szervezetek együttműködjenek egy olyan kulturális és társadalmi konszenzus kialakítása érdekében az európai nemzetek közt, mely szerint fontos és hasznos a migránsok társadalmi és munkaerőpiaci integrációjába való befektetés.

1.10.

Az EGSZB ezért arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy növeljék a tagállami ngo-k és civil társadalmi szervezetek finanszírozását és anyagi támogatását.

1.11.

A megfelelő pénzügyi eszközöket közös erőfeszítéssel, az államközösség egészének részvételével kell előteremteni. Ennek kapcsán egyértelművé kell tenni, hogy a menedékkérők és menekültek befogadásával és integrációjával összefüggő tagállami kiadások nem tartós, strukturális kiadások, ezért a strukturális költségvetési deficitek kiszámolásába sem kell beszámítani őket. A szükséges eszközök előteremtése nem mehet a szociális célokra már előirányzott eszközök kárára az EU-ban. Másként előfordulhat, hogy a lakosság egy része nem fogadja el az intézkedéseket.

2.1.

Az Európai Bizottság 2015. május 13-án tette közzé „Európai migrációs stratégia” című közleményét. A közleményt és a hozzá kapcsolódó végrehajtási javaslatokat ezt követően június és október között különböző tanácsi formációk keretében vitatták meg. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság közleményét, és úgy véli, hogy az kellőképpen átfogó és a lényegre összpontosít.

2.2.

A stratégiában javasolt kezdeményezések végrehajtása folyamatban van, a tagállamok többsége pedig fokozatosan ráébred, hogy csak a szolidaritás és a közös felelősségvállalás elvén nyugvó együttes fellépés vezethet a migráció jelentette kihívás eredményes kezeléséhez. Az eredményes fellépéshez több forrást kell mozgósítani az uniós költségvetésből, illetve növelni kell a tagállami hozzájárulásokat. Ennek kapcsán egyértelművé kell tenni, hogy a menedékkérők és menekültek befogadásával és integrációjával összefüggő tagállami kiadások nem tartós, strukturális kiadások, ezért a strukturális költségvetési deficitek kiszámolásába sem kell beszámítani őket.

2.3.

A finanszírozást tekintve az EU háromszorosára növelte a Frontex közös műveletei, a Poszeidón és a Tritón számára rendelkezésre álló forrásokat. Ezzel a növeléssel egyidejűleg több tagállam eszközöket (hajókat és repülőgépeket) bocsát rendelkezésre. Az Európai Bizottság ezenkívül 1,8 milliárd eurót különített el az uniós költségvetésből egy vészhelyzeti alap létrehozására, amelynek célja a stabilitás megteremtése Afrikában és az onnan kiinduló irreguláris migráció kiváltó okainak kezelése, 60 millió eurót mozgósított sürgősségi finanszírozásként a leginkább érintett tagállamok számára, 50 millió eurós áttelepítési rendszert javasolt, valamint 30 millió eurót szabadított fel egy regionális fejlesztési és védelmi programra.

2.4.

Az EU vezetői megnövelt forrásokat ígértek a Frontexnek, az Europolnak és az EASO-nak az EU külső határainak megerősítéséhez, különös hangsúlyt helyezve a migránsok azonosítását, regisztrációját és a tőlük való ujjlenyomatvételt szolgáló „hotspotokra”. Uniós pénzügyi támogatás szükséges azonban annak biztosításához, hogy a hotspotok hatékonyan működjenek és elérjék céljukat.

2.5.

A júliusi és a szeptemberi tanácsülések során megállapodtak 160 000 migráns Görögországból és Olaszországból való áthelyezéséről, valamint további 22 000 nemzetközi védelemre szoruló személy áttelepítéséről. E döntések sikeres végrehajtása, amely most kezdeti szakaszában van, kulcsfontosságú a migrációs politikával kapcsolatos valamennyi jövőbeli uniós intézkedés sikerére nézve.

2.6.

2015. szeptember 23-án az Európai Bizottság 40 jogsértést megállapító határozatot fogadott el számos tagállamra vonatkozóan a Közös Európai Menekültügyi Rendszert létrehozó jogszabályok elégtelen átültetése miatt. Az EGSZB üdvözli ezt a határozatot, de komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ilyen mechanizmushoz kellett folyamodni ahhoz, hogy a tagállamokat rá lehessen bírni az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtására e kulcsfontosságú területen.

2.7.

Nemzetközi fronton számos határozat vezethet az általános helyzet javulásához. Ilyen lehet a menekültek azonnali segélyezésére fordított uniós költségvetési források növelése, a párbeszéd és az együttműködés fokozása olyan nem uniós országokkal, mint Libanon, Jordánia és Törökország, illetve a nyugat-balkáni tagjelölt országok, továbbá a humanitárius segélyek növelése 2016-ban és az Afrikára irányuló vészhelyzeti alap létrehozása. A szükséges eszközök előteremtése nem mehet a szociális célokra már előirányzott eszközök kárára az EU-ban. Másként előfordulhat, hogy a lakosság egy része nem fogadja el az intézkedéseket. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Tanács 2015. szeptember 23-án támogatta a Törökországgal közös cselekvési tervet, amely egy közös felelősségen, kölcsönös kötelezettségvállalásokon és azok megvalósításán nyugvó, átfogó együttműködési stratégia részét képezi.

3.1.1.

Az intelligens határellenőrzés rendszere üdvözlendő és igencsak esedékes. Az erősebb és intelligensebb határokkal kapcsolatban a legfőbb kihívás annak biztosítása, hogy a migránsok emberi jogai ne sérüljenek. Ezenkívül nem szabad aláásni a visszaküldés tilalmának elvét, akkor sem, ha ez nagy kihívásnak bizonyulhat, mivel a menekültek és a gazdasági migránsok közötti különbségtétel nem mindig világos és egyértelmű. Az intelligens határellenőrzés során teljes körűen tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat és szabadságokat.

3.1.2.

A schengeni megállapodás az EU egyik pillére, és több mint szimbolikus jelentőséggel bír az európai integrációt illetően. Ez az egyik legkézzelfoghatóbb jog, amellyel az európai polgárok rendelkeznek, ténylegesen megtapasztalva a határok nélküli Európát. Az EGSZB azt szeretné, ha a schengeni rendszer működése minél gyorsabban visszatérne normális állapotába, és nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy minden lehetséges lépést tegyenek meg a rendszer végleges összeomlásának elkerülése érdekében.

3.1.3.

Mindeddig 160 000 menekült EU-n belüli áthelyezéséről sikerült megállapodni. E megállapodás gyors végrehajtása számos olyan tapasztalatot eredményezne, amely hasznos lenne hosszú távú megoldások kidolgozásához a tartós vagy a jövőben újra bekövetkező tömeges bevándorlás esetére. Az EGSZB úgy véli, hogy ambiciózusabban kell fellépni. A globális népvándorlás az elkövetkező években nem fog csökkenni.

3.1.4.

Valamennyi tagállamnak érdeke, hogy megvalósuljon egy szolidáris és szilárd megoldásrendszer bevezetése arra az esetre, ha a jövőben folytatódik a tömeges migráció. Azonnali intézkedésként létre kell hozni egy állandó, igazságos és kötelező érvényű tehermegosztási rendszert, melynek keretében a menedékkérőket szétosztják az összes uniós ország között. Ezt egy állandó elosztási kulccsal kell alátámasztani, amely számos olyan tényező figyelembevételén alapul, mint az egyes országok gazdaságának és területének mérete, a GDP, a munkalehetőségek és hiányszakmák, etnikai közösségek és kisebbségek jelenléte a fogadó országban. Ezt az elosztási kulcsot rendszeres időközönként felül kell vizsgálni. A menedékkérők preferenciáit is figyelembe kell venni, amennyiben azok az integrációt megkönnyítő megfontolásokkal kapcsolatosak (pl. nyelvismeret, családtagok az adott országban stb.). Ez remélhetőleg véget vet majd a hosszadalmas, széthúzás jellemezte tanácsüléseknek, amelyek rontották Európa imázsát.

3.1.5.

Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot, hogy hozzák működésbe az uniós polgári védelmi mechanizmust, valamint mozgósítsák a migrációkezelést támogató csoportokat és a gyorsreagálású határvédelmi csapatokat, hogy segítsék a tagállamokat a vészhelyzetek kezelésében.

3.1.6.

Az EGSZB üdvözli a Frontex, az EASO és az Europol uniós finanszírozásának 2015-ös növelését is, valamint azt, hogy – a leginkább érintett országok megsegítésére – 2016-ban 600 millió euróval növelik a három ügynökség finanszírozását. Ezeket az erőfeszítéseket hatékony visszatérési politikával kell kiegészíteni. Azoknak, akikről bebizonyosodik, hogy nem szorulnak védelemre, jelenleg csak mintegy 38 %-a tért vissza hazájába.

3.1.7.

A fejlődő országoknak szóló segélyeket az EU-nak egyre inkább a belső reformokhoz kell kötnie, valamint támogatnia kell a hatékony együttműködést a migrációval kapcsolatos kérdésekben, különösen a legális migrációt (ideértve az ideiglenes migrációt/vízumokat) és a visszatérési politikát illetően. Ugyanakkor fontos. hogy a tagállamok tiszteletben tartsák azzal kapcsolatos kötelezettségvállalásukat, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7 %-át fejlesztési támogatásokra különítik el.

3.1.8.

Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot, mely szerint fokozni kell a diplomáciai erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a származási és a tranzitországokat együttműködésre lehessen bírni a kihívás kezelése érdekében. Erre legelőször a 2015. november 11–12-én Vallettában tartott migrációs csúcstalálkozón nyílt lehetőség.

3.1.9.

Ennek kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az EU-nak legalább annyira meg is kell hallgatnia partnereit, mint amennyire szólnia kell hozzájuk, valamint hogy tényleges partnerekként kell kezelnie őket. Még mindig jelentős félreértések és nézetkülönbségek vannak az EU és afrikai, valamint közel-keleti partnerei között, mind az elérendő célokat, mind a célok elérési módjait illetően.

3.1.10.

Az EGSZB üdvözli az EU-nak azt a kötelezettségvállalását, hogy szorosabban együttműködik olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az UNHCR, UNDP, IOM és a nemzetközi Vöröskereszt. Megállapítja azonban, hogy számos uniós tagállam nem teljesíti kötelességeit, az egyik sarkalatos pont pedig az Élelmezési Világprogram támogatásának sajnálatos helyzete.

3.1.11.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát is, mely szerint 2016-ban 300 millió euróval növelni kell a humanitárius segélyeket a menekültek alapvető szükségleteinek kielégítése érdekében.

3.1.12.

Az EGSZB támogatja a menekültügyi határozatok kölcsönös elismerésének elvét. Az EUMSZ 78. cikkének megfelelően az EU-nak közös politikát kellene kidolgoznia a nemzetközi védelemre vonatkozóan, melynek része „az Unió egészén belül érvényes, egységes … jogállás”. Ha nem létezik ilyen, egy uniós ügynökség által megadott, az egész EU-ban érvényes státus, akkor az egyetlen lehetőség a tagállami határozatok kölcsönös elismerése.

3.1.13.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság vállalkozását arra, hogy 2016. márciusig javaslatokat terjeszt elő a dublini rendelet reformjára. Támogatja az Európai Bizottság amelletti elkötelezettségét is, hogy ezzel párhuzamosan egy új csomagot terjeszt elő a legális migrációval kapcsolatban, melynek része lesz a kék kártyáról szóló felülvizsgált irányelv.

3.1.14.

Az EU külső határai védelmének közös erőfeszítést kell jelentenie, amelynek keretében a tagállamok egyesítik fizikai és intellektuális erőforrásaikat.

3.1.15.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja a hotspotok haladéktalan létrehozását. Ezeket azonban elegendő személyzettel és a hatékony működéshez szükséges minden forrással el kell látni. Olyan helyeken, mint Olaszország és Görögország, ahova naponta több ezer migráns érkezik, csak a pénzügyi és fizikai erőforrások jelentős egyesítésével lehet megelőzni a teljes káoszt.

3.1.16.

Az EGSZB osztja az UNHCR azzal kapcsolatos komoly aggodalmait, hogy a hotspotokon milyen regisztrációs és kiválasztási eljárást alkalmaznak, amikor a bevándorlók az EU külső határaira érkeznek.

3.2.1.

Az EU csak akkor tudja kezelhető arányúvá csökkenteni a migrációs áramlatokat, ha ésszerű módon elkötelezi magát a származási országokat érintő számos probléma megoldása mellett. A stabilitás, béke és jólét hosszú távú céljának eléréshez példa nélküli erőfeszítésekre lesz szükség, nemcsak Európa, hanem az egész nemzetközi közösség részéről is. Az EU-nak a nemzetközi erőfeszítések fokozására kell törekednie, főként az ENSZ-en keresztül.

3.2.2.

Ezért ki kell terjeszteni az EU intézményi jelenlétét a legfőbb származási és tranzitországokban, átmeneti vagy állandó létesítményként speciális migrációs központokat létrehozva a menedékjog iránti kérelmek feldolgozására. Nagyobb figyelem és támogatás szükséges az olyan országokban, mint Algéria, Marokkó, Mali, Líbia, Libanon és Törökország.

3.2.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a stratégia egyik legfőbb célja egy olyan uniós migrációs politika elindítása, amely lehetővé teszi a legális migrációt, ugyanakkor ösztönzi a migránsok hatékony integrációját. Az EGSZB várakozással tekint az első jogalkotási és politikai javaslatok elé ezeken a területeken, és készen áll arra, hogy támogassa az ilyen javaslatok kidolgozására irányuló európai bizottsági erőfeszítéseket.

3.2.4.

Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és aktívan hajtsák végre az 1951-es genfi egyezményt, és a nyomás ellenére se csökkentsék a menekülteknek nyújtott védelem és szolgáltatások szintjét.

3.2.5.

Az EGSZB támogat egy egyszerűsített, közös eljárásokon alapuló közös menekültügyi politikát. Az ilyen politikának a menekült státus és az ahhoz kapcsolódó jogok közös definícióján is kell alapulnia, hogy elkerülhető legyen, hogy a menekültek a „legjobb bánásmódot” keresve válogassanak az országok között.

3.2.6.

A származási országra vonatkozó információk rendszerét tovább kell fejleszteni. Az ugyanabból az országból származó és feltehetően hasonló helyzetben lévő polgárok menedékjog iránti kérelme gyakran különböző eredménnyel jár. A jelenlegi rendszernek elég rugalmasnak és megbízhatónak kell lennie ahhoz, hogy valós időben fel tudja térképezni és dolgozni a származási országokban bekövetkező fejleményeket. Folyamatosan fejleszteni kell az együttműködést a tagállamok nemzetbiztonsági szolgálatai között, mivel e szolgálatok fontos információforrások.

3.2.7.

Nagyobb prioritást kell élveznie a legális migráció és vízumpolitika megszervezésének, a folyamat digitalizációjának, a képesítések elismerésének és az oktatási célú mobilitás lehetővé tételének.

3.2.8.

Az EU-nak nagyobb mértékben kell részt vennie a visszatérések kezelésében és a reintegrációs intézkedések támogatásában. A Pakisztánba és Bangladesbe való visszatérésre irányuló kísérleti projekt korlátozott jelentőségű a jelenlegi vészhelyzet szempontjából. Az EGSZB nyomatékosan ajánlja hasonló projektek tervezését és végrehajtását, megfelelő finanszírozással és intézményi támogatással.

3.2.9.

A tranzitországok határellenőrzéseinek megerősítése, a tengeri járőrözés fokozása és a csempészek hajóinak megsemmisítése segíthet, de nem kizárólagos módjai a probléma fenntartható kezelésének. Az EU jó úton jár, ha olyan átfogó megközelítést alkalmaz, amelynek keretében jobban felhasználhatók különböző eszközei és jelentős erőforrásai.

3.3.1.

A civil társadalom létfontosságú szerepet tölt be a migrációs válság kezelésében. A civil társadalmi szereplők jelentős segítséget tudnak nyújtani azzal, hogy a migránsok érkezésekor elsőként végzik a szükséges teendőket. A civil társadalomnak azonban esetleg még fontosabb szerepet is kell játszania, amikor a migránsok társadalmi integrációjához szükséges hosszú távú erőfeszítésekről van szó. A civil társadalom a menekültek fogadásának és letelepülésének minden szakaszában kulcsfontosságú, személyes válaszokat tud adni.

3.3.2.

Az EGSZB elismeréssel szól a menedékkérőknek önkéntesen segítő civil társadalmi csoportok és egyes emberek által tanúsított szolidaritásról. Ez a spontán pozitív reakció azonban nem elégséges méretű ahhoz, hogy hatékonyan lehessen kezelni vele az előttünk álló kihívásokat. Az EGSZB arra kéri az uniós tagállamokat, hogy ismerjék el és értékeljék azt a szerepet, amelyet a civil társadalom tölt be, azáltal, hogy növelik a nemzeti ngo-knak és a civil társadalomnak juttatott támogatásaikat a strukturáltabb és hatékony reakció biztosítása érdekében. A tagállami kormányok különös felelősséggel rendelkeznek aziránt, hogy feltérképezzék a területükön tevékenykedő civil társadalmi csoportokat és kapcsolatot tartsanak velük, valamint hogy kapacitásaik bővítéséhez növeljék a nekik juttatott támogatást.

3.3.3.

Ezenkívül az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a tagállamok a strukturális alapokkal kapcsolatos partnerségi megállapodásaik keretében több eszközt kapjanak, és így az ESZA-ból és az ERFA-ból nagyobb mértékben tudjanak eszközöket átcsoportosítani a migrációs áramlatok és az integrációs erőfeszítések kezelésére. A helyi szinten tevékenykedő ngo-knak és szervezeteknek kell az ilyen alapokból elsőként részesülniük. Ezeket a jelenleg a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból nyújtott eszközökön felül kell folyósítani.

3.3.4.

Az EGSZB felhívja a figyelmet az európai migrációs fórumra, amely a 2009-ben az EGSZB és az Európai Bizottság által létrehozott európai integrációs fórum munkáját folytatja. A fórum az európai intézmények és a civil társadalom közötti párbeszédnek biztosít platformot a bevándorlás, menekültügy és a migránsok integrációja terén.

4.1.

Az EGSZB szerint fontos és rendkívül nagy jelentőségű az EU-ba való legális migráció átlátható, kiszámítható és igazságos rendszerének létrehozása. Európa népessége idősödik és évente csak mintegy 0,2 %-kal nő, ami jóval alacsonyabb, mint a reprodukciós szint. Becslések szerint Európában 2050-re mintegy 30 millióval kevesebb munkaképes korú ember lesz, és ha nem teszünk valamit gyorsan, a legtöbb uniós tagállamban továbbra is rohamosan növekszik a függőségi ráta, csökken a termelékenység, vállalatok szűnnek meg és jelentősen megnövekednek majd a (különösen az idősödő népességre irányuló) szolgáltatások fenntartásának költségei.

4.2.

A szolidaritáson nyugvó kollektív, szervezett fellépés révén az EU a jelenlegi helyzetet olyan lehetőséggé alakíthatja, amely visszafordíthatja a jelenlegi demográfiai tendenciákat és azok társadalmi-gazdasági hatásait. A migránsok munkaerőpiaci integrációja gazdasági növekedéshez vezet és elősegíti függetlenségüket. Másrészt az integrációt elhanyagoló politikák a közszolgáltatásokra hárítják a migránsok támogatásának terhét és jelentős következményekkel járó társadalmi feszültségekhez vezethetnek.

4.3.

Az EGSZB megállapítja, hogy az integráció nagymértékben függ a munkaerőpiaci integrációtól. Számos tényező kapcsolódik azonban a bevándorlásnak a munkaerőpiacra gyakorolt hatásaihoz, melyeket meg kell vizsgálni. Ilyen a bevándorlók hatása a bérszintre, a munkahelyek rendelkezésre állása, az adórendszerre gyakorolt nyomás (egészségügy és oktatás) és a multikulturalizmus hatásai.

4.4.

Az EGSZB már kidolgozott egy feltáró véleményt (1), amely a 2010-es zaragozai miniszteri konferencia (2) előkészítésének alapjául szolgált, amelyen egy fontos nyilatkozatot fogadtak el a migránsok munkaerőpiaci integrációjáról, valamint az európai és tagállami hatóságok és a szociális partnerek előtt álló kihívásokról.

4.5.

A tanulmányok azt mutatják, hogy egészében véve a migránsok nagyobb mértékben járulnak hozzá a gazdasághoz, mint amennyit elvesznek tőle, az adórendszerre gyakorolt hatásuk minimális, valamint hogy segítenek Európának a demográfiai deficit kezelésében és a gazdasági növekedés ösztönzésében. A migráció hatásai azonban nem ugyanolyan módon érintik Európa valamennyi régióját, és gondosan kell értékelni helyi szinten kifejtett következményeiket. Emellett jelentős különbség van a migránsok szabályos, egy politika végrehajtásának részeként történő beutazása, valamint a migránsok ezreinek hirtelen beáramlása között. Ez utóbbi nehezen kezelhető helyzet, és erősen megterheli a helyi, regionális és nemzeti struktúrákat, amint az az utóbbi hetekben is történt.

4.6.

A migránsok munkaerőpiaci integrációja számos olyan tényezőtől függ, mint a munkanélküliség szintje a fogadó országban, a migránsok ismeretei és képzettségi szintje, a belépést megelőző felkészülés a nyelvi készségeket és a formális képzést illetően, valamint a fogadó országban a bevándorlók, köztük a menekültek munkaerőpiaci integrációjának megkönnyítésére létrehozott szervezetek, struktúrák. A civil társadalom ezeken a területeken játszhat jelentős szerepet.

4.7.

Vannak azonban más tényezők is, amelyek akadályozzák a gyors integrációt: ilyenek a képesítések elismerésének hiánya, bürokratikus akadályok, az átláthatóság hiánya, a közvélemény körében élő téves nézetek a migránsokról, kizsákmányolás, valamint az elavult törvényekből és az uniós jogszabályok lassú végrehajtásából vagy végre nem hajtásából következő jogi akadályok.

4.8.

A szakszervezeteknek és a munkaadói szövetségeknek kulcsfontosságú szerepet kell betölteniük a bevándorlók munkaerőpiaci integrációja jelentette kihívás kezelésében. Az EGSZB azt ajánlja, hogy teljes mértékben vonják be a szociális partnereket az integrációs politika és az azzal kapcsolatos intézkedések kidolgozásába, alakításába, végrehajtásába és nyomon követésébe helyi, regionális, nemzeti és európai szinten.

4.9.

A kormányoknak, helyi és regionális önkormányzatoknak és a szociális partnereknek együtt kell működniük, hogy társadalmi konszenzus szülessen a migránsok gazdasági és társadalmi integrációjának módját illetően, mindenekelőtt a különböző hátrányos helyzetű csoportok közötti konfliktusok elkerülése érdekében.

4.10.

A civil társadalom jelentősen hozzájárul a migránsok oktatáshoz, képzéshez és munkavállaláshoz való hozzáféréséhez, valamint az oktatási ágazatban, a munkaerőpiacon és a társadalom egészében tapasztalható diszkrimináció elleni küzdelemhez.

24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/53

Előadó:

Cristian PÎRVULESCU

1.1.

Az Unió-beli menekültválság eljutott ahhoz a ponthoz, amikor az EU alapelvei – az emberi jogok védelme és a demokrácia – megkérdőjeleződnek. A nehézségek ellenére az EGSZB határozottan úgy véli, hogy ezeket az elveket tiszteletben kell tartani, és a gyakorlatban is megfelelően érvényesíteni kell.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy ha széles körű erőfeszítéseket teszünk az európai alapértékek és az EU intézményi eredményeinek védelme érdekében, azzal háttérbe szoríthatjuk egyes kormányok önálló fellépésre való hajlamát, illetve a migrációról és a menekültekről egyre több polgárban kialakult negatív elképzeléseket. Ebben a rendkívüli helyzetben több Európára, több demokráciára és több szolidaritásra van szükségünk.

1.3.

A jelenlegi menekültválság azért következhetett be – annak ellenére, hogy az események előre láthatóak voltak –, mert összehangolt európai politikai fellépés hiányában nem alakult ki idejében egy egységes menekültügyi politika. Ennek kapcsán az EGSZB sürgeti az Európai Tanácsot, az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy hajtsák végre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (2) bekezdését és 78. cikkét, amelyek lefektetik az EU részéről kiépítendő valódi menekültügyi politika feltételeit.

1.4.

Az EGSZB mindig is hangsúlyozta, hogy szolidaritásra, felelősségvállalásra és közös fellépésre van szükség, illetve hogy az alapjogokat kell a középpontba helyezni.

1.5.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a menekültválságra adandó közös válasz elérésére irányuló erőfeszítéseit, így többek közt a nyugat-balkáni útvonalon érkező menekülthullámokkal foglalkozó vezetői találkozót is.

1.6.

Az áthelyezési válságmechanizmus a szolidaritáson és felelősségvállaláson alapuló együttműködés egyik konkrét példája. Az EGSZB azonban a koherencia és a hatékonyság érdekében szeretné, ha ez az áthelyezési mechanizmus és más hasonló kezdeményezések egy átfogó stratégia részét képeznék. Különösen egy szolidáris és tartós tehermegosztási rendszerre van szükség, mindenekelőtt pedig egy állandó, igazságos és kötelező érvényű elosztási kulcsra a menedékkérők összes uniós ország közötti szétosztásához.

1.7.

Az Európai Bizottságnak és a többi uniós intézménynek aktívan támogatnia kell a tagállamok kormányait annak érdekében, hogy azok megfelelő feltételeket és integrációs kilátásokat biztosíthassanak az áthelyezett menedékkérők számára. Ennek kapcsán egyértelművé kell tenni többek között, hogy a menedékkérők és menekültek befogadásával és integrációjával összefüggő tagállami kiadások nem tartós, strukturális kiadások, ezért a strukturális költségvetési deficitek kiszámolásába sem kell beszámítani őket.

2.1.

A jelenlegi menekültválság egyszerre jelent jogi és – mivel a jelenség példátlan méreteket ölt –, közigazgatási kihívást. Az EU elérkezett arra a pontra, amikor alapelvei – az emberi jogok védelme és a demokrácia – megkérdőjeleződnek. A tagállamoknak a nemzetközi egyezmények teljes végrehajtására irányuló hajlandóságát hátrányosan befolyásolja a gazdaság globalizációja révén kialakult fokozott mértékű nemzetközi mobilitás. Az EGSZB úgy véli, hogy ha széles körű erőfeszítéseket teszünk az európai alapértékek és az EU intézményi eredményeinek védelme érdekében, azzal háttérbe szoríthatjuk egyes kormányok önálló fellépésre való hajlamát, illetve a migrációról és a menekültekről egyre több polgárban kialakult negatív elképzeléseket. Ebben a rendkívüli helyzetben több Európára, több demokráciára és több szolidaritásra van szükségünk.

2.2.

Az európai menekültügyi rendszer nagy nyomás alatt áll, ami több különböző válságból ered. Ezek közül némelyek a kétezres évek nemzetközi politikájának következményei, némelyek pedig a gazdasági és pénzügyi válság folyományaként jelentek meg. A legutóbbi ilyen válságok – például az úgynevezett „arab tavasz”, a Líbiában kialakult politikai instabilitás vagy a szíriai polgárháború – egyenes következményeként a menekültek száma jelentősen megnőtt.

2.3.

Az Európa Tanács 47 tagállamának kötelezően alkalmaznia kell az emberi jogi rendelkezéseket, gondoskodva arról, hogy az emberi jogok európai egyezménye 3. cikkének (1) értelmében minden ember védelemben részesüljön. Ezzel szemben a menekültek jogállásáról szóló 1951-es egyezmény csak az emberek bizonyos – az 1. cikkben meghatározott – kategóriái számára biztosít védelmet, és ezt a védelmet könnyebben el is lehet veszíteni. Az egyezmény mindemellett abból indul ki, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek egyúttal bizonyos jogokat is élveznek. Egyes tagállamokban, például Romániában, az alkotmányos rendelkezések alapján a nemzetközi szerződések magasabb rendűnek tekintendők a nemzeti jogszabályoknál. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 18. cikke (2), amely az EUSZ 6. cikke alapján kötelezően alkalmazandóvá vált, rögzíti a nemzetközi védelemre szoruló emberek jogát.

2.4.

A dublini rendszer révén a menedékjogi kérelmek feldolgozásának terhe aránytalan mértékben a „frontvonalbeli” államok (Málta, Olaszország, Ciprus, Görögország, Spanyolország és újabban Magyarország) vállára került. E feltételek mellett egyes tagállamok számára a gyakorlatban egyre nehezebbé válik a visszaküldés tilalmának, valamint az emberi jogok európai egyezményében, az Alapjogi Chartában és az ebből eredő irányelvekben rögzített elveknek a betartása. A nehézségek ellenére az EGSZB határozottan úgy véli, hogy ezeket az elveket tiszteletben kell tartani, és a gyakorlatban is megfelelően érvényesíteni kell.

2.5.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (2) bekezdése és 78. cikke lefekteti az EU részéről kiépítendő valódi menekültügyi politika feltételeit. Az említett cikkek fényében a hangsúly nem minimumszabályok megfogalmazásán, hanem egy egységes eljárásokból felépülő közös rendszer kialakításán van. A jelenlegi menekültválság azért következhetett be – annak ellenére, hogy az események előre láthatóak voltak –, mert összehangolt európai politikai fellépés hiányában nem alakult ki idejében egy egységes menekültügyi politika. Ennek kapcsán az EGSZB sürgeti az Európai Tanácsot, az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet az említett cikkek végrehajtására.

2.6.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a menekültválságra adandó közös válasz elérésére irányuló erőfeszítéseit, így többek közt a nyugat-balkáni útvonalon folyó menekültmozgásokkal foglalkozó vezetői találkozót is. A találkozón uniós és nem uniós országok állam- és kormányfői vettek részt azzal a céllal, hogy három területen: az elhelyezés biztosítása, a migrációs áramlatok együttes kezelése és a határigazgatás terén jobban összehangolják a régióban teendő lépéseket (3).

2.7.

Az EGSZB reméli, hogy az áthelyezési válságmechanizmus hozzásegíti majd az EU-t ahhoz, hogy közös megegyezés alapján elmozdulhasson egy olyan rendszer felé, amely elég teherbíró és elég rugalmas ahhoz, hogy megfeleljen a migrációból adódó különféle kihívásoknak.

2.8.

Az EGSZB mindig is hangsúlyozta, hogy szolidaritásra, felelősségvállalásra és közös fellépésre van szükség, illetve hogy az alapjogokat kell a középpontba helyezni. Emellett azt is következetesen kiemelte, hogy komoly erőfeszítéseket kell tenni a migránsok és a menekültek integrációjának elősegítésére.

2.9.

Az áthelyezési válságmechanizmus a szolidaritáson és felelősségvállaláson alapuló együttműködés egyik konkrét példája. Az EGSZB azonban a koherencia és a hatékonyság érekében szeretné, ha ez a mechanizmus és más hasonló kezdeményezések egy átfogó stratégia részét képeznék. Különösen egy szolidáris és tartós tehermegosztási rendszerre van szükség, mindenekelőtt pedig egy állandó, igazságos és kötelező érvényű elosztási kulcsra a menedékkérők összes uniós ország közötti szétosztásához. Az Európai Bizottság által kidolgozott európai migrációs stratégia pozitív lépés ebbe az irányba.

3.1.

Ha valamely tagállam nem vesz részt a mechanizmusban, ki kell fejtenie ennek okait. Amennyiben ezek elsősorban pénzügyi természetűek, vagy abból fakadnak, hogy az adott állam nincs felkészülve a menedékkérők fogadására, úgy lehetőséget kell biztosítani bizonyos mértékű előzetes pénzügyi támogatásra.

3.2.

Az EU még mindig nem nyújt elegendő támogatást a menekültválság és a migránsok beilleszkedése területén működő civil szervezetek számára. A bürokratikus szabályok és eljárások akadályozzák e szervezeteket abban, hogy eredményesen működhessenek a terepen.

3.3.

Annak meghatározásához, hogy válság áll-e fenn, az Európai Bizottság megvizsgálná, hogy olyan-e a helyzet, hogy azt egy „jól felkészült menekültügyi rendszerrel” rendelkező tagállam sem tudja kezelni. De hogyan határozható ez meg? Milyen kritériumok alapján mondható egy menekültügyi rendszer „jól felkészültnek”? A javaslat említ néhány kritériumot, amelyet az Európai Bizottság megvizsgálhatna, de ezek rugalmasak, és csak „egyebek mellett” figyelembeveendőként kerülnek említésre.

3.4.

A javaslat nem részletezi kellőképpen, miként kellene közös nevezőre hozni az áthelyezés kiinduló tagállamai, az áthelyezési céltagállamok, illetve a kérelmezők preferenciáit. Nem világos, hogy hogyan fog ez működni a gyakorlatban.

3.5.

Ajánlatos, hogy a kérelmezők számára az áthelyezés kiinduló tagállamainak hatóságai, illetve az áthelyezési céltagállamok összekötő tisztviselői minden fontos információt megadjanak, illetve tanácsadást biztosítsanak.

3.6.

Nem világos, hogy az áthelyezési célállam milyen ösztönzést kap arra, hogy megfelelően fogadja és integrálja az áthelyezett kérelmezőket. Az infrastruktúra állapota, a szolgáltatások – például az orvosi és oktatási szolgáltatások – rendelkezésre állása vagy a pénzügyi juttatások mind befolyásolják majd a kérelmet benyújtók hajlandóságát arra, hogy beleegyezzenek egy adott országba történő áthelyezésükbe. Az Európai Bizottságnak és a többi uniós intézménynek aktívan támogatnia kell a tagállamok kormányait annak érdekében, hogy azok megfelelő feltételeket és kilátásokat biztosíthassanak az áthelyezett menedékkérők integrációjához.

3.7.

A javaslatnak e tekintetben konkrétabbnak kell lennie, és vázolnia kell egy eljárást a tagállamok menekültügyi infrastruktúrájának és szolgáltatásainak értékelésére és fejlesztésük ösztönzésére.

3.8.

A rendszernek bizonyos mértékig tekintetbe kell vennie a menedékkérőknek a kívánt áthelyezési céltagállamra vonatkozó preferenciáit. Ezeknek a preferenciáknak a sikeres integráció világos és igazolható kilátásaihoz kell kapcsolódniuk (már ott élő családtagok, nyelvismeret, illetve az adott országhoz fűződő korábbi kapcsolatok, például tanulmányok vagy üzleti tevékenység révén).

3.9.

A „kulturális kötelékek”-et olyan tényezőként említik, amelyet egy-egy személy valamely tagállamba való esetleges áthelyezésekor figyelembe kell venni. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt a kritériumot nem szabad a menedékkérők vallásuk alapján történő elutasításának alátámasztására felhasználni.

3.10.

A javaslat nem szól arról, hogy a rendszer miként fog működni olyan országok vonatkozásában, mint Szerbia és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, amelyeknek egyértelmű kilátásaik vannak a csatlakozásra, és jelenleg a migránsok és menedékkérők jelentős beáramlását tapasztalják.

24.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/57

Előadó:

Antonello PEZZINI

1.1.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy Európa számára alapvetően fontos a fenntartható újraiparosítás, mely versenyképes, valamint új és jobb munkahelyeket teremtő növekedéssel párosul, továbbá hogy az Unió CO2-kibocsátáskereskedelmi rendszerének az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a világgazdaság dekarbonizációjára vonatkozó európai politika kiemelkedően fontos eszközeként kell e keretbe illeszkednie.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének – az uniós energiakibocsátás csökkentésének eszközeként – jeleznie kell a szén-dioxid-kibocsátás árát, valamint pozitívan kell befolyásolnia az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő fenntartható beruházásokat.

1.3.

Az EGSZB véleménye szerint a versenyképes és fenntartható feldolgozóipar érdekében minden főbb érdekelt fél számára stabilabbá, rugalmasabbá és nyitottabbá kell tenni a globális szén-dioxid-piacot, részletes és összehangolt keretek között.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak szigorúan az Európai Tanács által 2014. október 23–24-én elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai keret szerint meghatározott megbízatás szerint kell eljárnia, főként az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformjának keretében kidolgozandó kibocsátásáthelyezési rendelkezésekre vonatkozó világos útmutatásait illetően.

1.5.

Az EGSZB véleménye szerint megfelelő átmeneti mechanizmusokat kell biztosítani az európai iparágak versenyképességének védelme, a befektetések elvándorlásának megelőzése és annak elkerülése érdekében, hogy az európai iparágaknak a hasonló szintű éghajlati szabályozóeszközökkel nem rendelkező országok által okozott tisztességtelen versennyel kelljen szembenéznie.

1.6.

Az EGSZB egy megfelelő szabályozási keret kialakítását javasolja – főként a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásának szintjét, a kibocsátásáthelyezés elfogadhatóságát, a referenciaértékek felülvizsgálatát és a villamosenergia-árakból fakadó költségek ellensúlyozását illetően –, amelynek segítségével teljes mértékben biztosítható a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása és a közvetett költségek maradéktalan ellensúlyozása valamennyi tagállamban, a kibocsátásáthelyezés kockázatának nagymértékben kitett ágazatok leghatékonyabb ipari létesítményei 10 %-ának szintjén.

1.7.

Az EGSZB a reform elemei közül az alábbiakat javasolja:

1.8.

Az EGSZB végül azt javasolja, hogy biztosítsák az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatára vonatkozó új szabályozás és az azzal kölcsönhatásban álló, párhuzamos és kiegészítő szabályozás közötti lehető legnagyobb mértékű következetességet, teljes szinergiát, az előírások közötti átfedések minimálisra csökkentését és a túlzott mértékű bürokráciából fakadó akadályok felszámolását.

1.9.

Az EGSZB véleménye szerint megfelelő keretet kell biztosítani a nemzetközi jóváírások kereskedelme számára, amelyeknek – többoldalú és kétoldalú nemzetközi megállapodások segítségével – fontos szerepet kell játszaniuk az európai kibocsátások csökkentésére irányuló szélesebb körű célkitűzések elérésében.

1.10.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy ezzel kapcsolatban saját kezdeményezésű vélemény készüljön a 2015 végén megrendezendő párizsi konferenciát követően.

2.1.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (Emission Trading System, a továbbiakban: EU ETS) 2005. január 1-jén lépett működésbe, és az Unió egyik legfontosabb éghajlat-politikai eszközének számít, mivel lehetőséget kínál az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.

2.2.

Létrejötte óta e rendszernek az volt a célja, hogy referenciapontot határozzon meg a szén-dioxid-kibocsátás számára, ami lehetővé teszi a kibocsátás csökkentését az európai gazdaság összes olyan ágazatában, amelyek az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának mintegy feléért felelősek.

2.3.

Az EGSZB az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerét mindig is kulcsfontosságú eszköznek tekintette az EU ipari kibocsátásának csökkentését célzó uniós éghajlat- és energiapolitikán belül, és valódi megreformálását kérte, amelynek célja az EU éghajlatváltozással kapcsolatos, 2030-as célkitűzéseinek elérése az ipari versenyképesség megőrzése és a beruházásáthelyezések elkerülése mellett.

2.4.

Az Európai Tanács 2014. március 21-én konkrét intézkedéseket sürgetett a globális versenynek kitett ágazatok számára az uniós éghajlat-politikákból eredő közvetlen vagy közvetett költségek maradéktalan ellensúlyozására, ameddig egy nemzetközi éghajlat-változási megállapodás globális szinten egyenlő játékteret nem biztosít.

2.4.1.

Az EGSZB ugyanakkor maradéktalanul egyetért az Európai Számvevőszék megállapításaival, melyek szerint az EU ETS végrehajtása jelentős elégtelenségeket mutat, és számos ajánlást fogalmaz meg a rendszer integritásának és végrehajtásának javítása érdekében, kiemelve az ipari hatékonyság fontosságát, amellyel biztosítható az európai gazdaság teljes versenyképessége.

2.5.

Az Európai Tanács 2014. október 23–24-én meghatározta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai keretet. Az Európai Tanács továbbá következtetéseket is elfogadott, ezen belül jóváhagyott néhány fontos célkitűzést:

2.5.1.

A Környezetvédelmi Tanács által 2015. március 6-án hivatalosan jóváhagyott, az üvegházhatású gázok belső kibocsátásának legalább 40 %-os csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzés képezi az éghajlatváltozásról szóló új átfogó megállapodásról folyó tárgyalásokhoz való uniós hozzájárulás alapját.

2.5.2.

A Tanács a keret mindezen elemét rendszeresen felülvizsgálja, és stratégiai iránymutatást nyújt az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó és az azon kívül eső ágazatokról, az energiahálózatok összekapcsolásáról és az energiahatékonyságról.

2.5.3.

Az eszközöknek és az intézkedéseknek egy átfogó és technológiai szempontból semleges megközelítésre kell irányulniuk, amelynek célja a kibocsátáscsökkentés és az energiahatékonyság előmozdítása.

2.6.

2015. május 13-án a Tanács és az Európai Parlament megállapodásra jutott az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformjáról, és egy piaci stabilizációs tartalékról is határozott:

2.7.

Az uniós energiastratégia keretében és az éghajlatváltozásról szóló párizsi konferencia előkészületeinek jegyében az Európai Bizottság javaslatot tett egy intézkedéscsomagra, amelynek célja többek között a Tanács útmutatásai alapján felülvizsgálni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert oly módon, hogy az európai gazdaság újraiparosítása és a termelésáthelyezés veszélyének nagyobb mértékben kitett ipari ágazatok nemzetközi versenyképessége továbbra is prioritás maradjon.

2.8.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatának intézkedései az energiapolitikán kívül más közösségi politikákat is érintenek.

2.9.

Az EGSZB tanulmányt kezdeményezett az uniós környezetvédelmi eszközök alkalmazásának köszönhetően finanszírozott intézkedések hatásáról (2). Ez a tanulmány kiemeli, hogy milyen fontos a piaci alapú eszközök által generált bevétel hatékony felhasználása a zöld gazdaság előmozdításának megfelelő környezetvédelmi fejlesztések megvalósítása szempontjából, az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből keletkező bevételek hatékony felhasználásához hasonlóan, melyek különösen fontos lehetőséget jelentenek ezeknek a fejlesztéseknek a finanszírozására, illetve a szén-dioxid-kibocsátástól mentes gazdaságra való ipari és foglalkoztatási áttérésre.

3.1.

A 2003/87/EK EU ETS-irányelv módosítását célzó európai bizottsági kezdeményezés arra irányul, hogy több, egymáshoz kapcsolódó javaslat révén fokozzák a megengedett kibocsátások éves csökkentésének mértékét oly módon, hogy az Európai Gazdasági Térség (EGT) egész területén évente kiadott kibocsátási egységek szintje 2021-től egy magasabb, 2,2 %-os lineáris tényező szerint csökkenjen annak érdekében, hogy 2030-ra megvalósuljon a 2005-ös szinthez képest 43 %-os csökkenés.

3.2.

A javaslat különböző finanszírozási mechanizmusokat tartalmaz azoknak a gazdasági szereplőknek a támogatására, akiknek küzdeniük kell a kibocsátásáthelyezés ellen és akiknek fontos problémát jelent az innováció, illetve a létesítményeik korszerűsítéséhez és az energiahatékonysághoz szükséges beruházások, melyekkel hozzá tudnak járulni a kibocsátáscsökkentéshez.

4.1.

Az Európai Unión kívül, az egész világon egyre több kibocsátáskereskedelmi rendszer működik, és több országban léteznek már nemzeti vagy nemzeti szint alatti rendszerek.

4.2.

Az Egyesült Államokban Barack Obama elnök hirdette ki a Clean Power Plan (CPP) szabályait, amelyek minden állam számára kijelölik, hogy 2030-ra milyen mértékben kell csökkenteniük az – elsősorban szenet és gázt felhasználó – erőművek szén-dioxid-kibocsátását.

4.2.1.

Kaliforniában a 2012-ben bevezetett fix összkvótás kereskedési program működik. Connecticut, Delaware, Maine, Maryland, Massachusetts, New Hampshire, New York, Rhode Island és Vermont államban az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos regionális kezdeményezés (Regional Greenhouse Gas Initiative – RGGI) van érvényben.