AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

30.7.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/1

A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben hozott bankmentő intézkedésekre való, 2013. augusztus 1. utáni alkalmazásáról („A Bankokról szóló közlemény”)

(EGT-vonatkozású szöveg)

2013/C 216/01

1. BEVEZETÉS

A pénzügyi válság kezdete óta a Bizottság hat közleményt fogadott el (a továbbiakban: válsággal kapcsolatos közlemények) (1). Ezek a közlemények részletes iránymutatást tartalmaztak a válság idején a pénzügyi szektor számára az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint nyújtott állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó feltételekkel kapcsolatban.

A válsággal kapcsolatos közlemények a pénzügyi stabilitás érdekében átfogó keretet teremtenek a pénzügyi szektor támogatására irányuló összehangolt fellépésre, miközben minimalizálják a bankok és a tagállamok közötti verseny torzulását az egységes piacon. E közlemények meghatározzák az állami támogatáshoz jutás feltételeit és azokat a követelményeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az adott támogatás a Szerződésben meghatározott állami támogatási elvek alapján összeegyeztethetőnek minősüljön a belső piaccal. A válsággal kapcsolatos közlemények révén a Bizottság a válság fejleményeihez való alkalmazkodás érdekében rendszeresen aktualizálta a pénzügyi szektornak nyújtott állami támogatásra vonatkozó szabályokat. A legutóbbi fejlemények miatt a közleményeket újra aktualizálni kell.

Jogalap

A válsággal kapcsolatos közlemények, illetve az alkalmazási körükbe tartozó támogatási intézkedésekről és programokról szóló egyedi határozatok elfogadásának jogalapja az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja volt, amely kivételes esetben lehetővé teszi a valamely tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetése érdekében történő támogatásnyújtást.

A válság kezdete óta jelentős intézkedéseket hoztak a pénzügyi szektor nehézségeinek enyhítése érdekében. A válság fejleményei szükségessé tették a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására vonatkozó állami támogatási keret néhány rendelkezésének kiigazítását, ugyanakkor nem szűnt meg a jelentős állami támogatáshoz jutás lehetősége kivételes esetben. A költségvetési és monetáris eszközök széles tárházának rendkívüli alkalmazása ellenére – ami lehetővé tette a válság súlyosbodásának megakadályozását – a gazdasági élénkülés továbbra is nagyon erőtlen és egyenetlen az Európai Unióban. Néhány tagállam pénzügyi szektora további kihívásokkal szembesül a közép-, illetve hosszú távú finanszírozás rendelkezésre állása és az eszközök minősége tekintetében: ezek okait a gazdasági recesszióban, valamint az államadósság és a magánszektor hitelállományának csökkentésében kell keresni. Továbbra is feszültség tapasztalható a pénzügyi piacokon, és fennáll a kedvezőtlen hatások szélesebb körű tovagyűrűzésének kockázata.

Az állampapírok piacán tartósan fennálló feszültségek hatásosan illusztrálják a pénzügyi piacok folyamatos volatilitását. Az uniós pénzügyi szektor egymásrautaltságának és kölcsönös függőségének magas szintje fenntartja az átterjedésre vonatkozó piaci aggodalmakat. A pénzügyi piacok magas volatilitása és a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság, valamint a tagállamok gazdaságában bekövetkező komoly zavar folyamatosan fennálló kockázata indokolttá teszi, hogy biztonsági hálóként fenntartsuk annak lehetőségét a tagállamok számára, hogy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjára hivatkozva a válsággal összefüggésben támogatási intézkedésekhez folyamodjanak a pénzügyi szektorban.

A pénzügyi piacokon állandósult feszültség és a kedvezőtlen hatások szélesebb körű tovagyűrűzésének kockázata miatt a Bizottság úgy véli, hogy a pénzügyi szektornak nyújtandó állami támogatás tekintetében továbbra is teljesülnek az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése b) pontja alkalmazására vonatkozó feltételek. Ezen eltérés azonban csak valóban kivételes körülmények, az általános pénzügyi stabilitást veszélyeztető válsághelyzet fennállása esetén alkalmazható,

A pénzügyi stabilitás mint átfogó cél

A válságra adott válaszában és a válsággal kapcsolatos közlemények alapján a Bizottság átfogó célja a pénzügyi stabilitás fenntartása, valamint az állami támogatás, illetve a bankok és a tagállamok közötti verseny torzulásának minimális szinten tartása. A pénzügyi stabilitás fenntartása egyrészt azt jelenti, hogy meg kell előzni, hogy a például valamely hitelintézet összeomlása által kiváltott negatív hatások átgyűrűzzenek a bankrendszer többi részébe, másrészt azt is, hogy a bankrendszer továbbra is megfelelően hitelezze a reálgazdaságot. A pénzügyi stabilitás továbbra is központi jelentőséggel bír a Bizottság számára az e közlemény alapján a pénzügyi szektornak nyújtott állami támogatások értékelésénél. Ennek során a Bizottság figyelembe veszi, hogy a válság egy akut és rendszerszintű stresszhelyzetből alapvető gazdasági nehézségek jellemezte helyzetté alakult át az Unió egy részén, ami ennek megfelelően a belső piac egységére nézve fokozott kockázatokat rejt.

Az átfogó cél nem csak abban a lehetőségben tükröződik, hogy a bajban lévő bankok a pénzügyi stabilitáshoz szükséges állami támogatáshoz juthatnak, hanem a szerkezetátalakítási tervek értékelésének módjában is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a pénzügyi stabilitást nem lehet egészséges pénzügyi szektor nélkül biztosítani. A tőkebevonásra vonatkozó terveket ezért szoros együttműködésben kell vizsgálni az illetékes felügyeleti hatósággal annak érdekében, hogy az életképességet ésszerű időn belül szilárdan és tartósan visszaállítsák; ellenkező esetben a csődhelyzetbe jutott intézményt szabályosan fel kell számolni.

Az állami támogatási szabályok konkrét esetekre történő alkalmazása során a Bizottság mindamellett figyelembe veszi a makrogazdasági környezetet, amely egyaránt hatással van a bank életképességére, valamint az adott tagállam reálgazdaságának azon szükségletére, hogy továbbra is hozzájuthasson egészséges bankoktól származó hitelekhez. A Bizottság a bankok szerkezetátalakítási terveinek értékelésekor továbbra is figyelembe veszi az egyes intézmény és a tagállam sajátosságait: amennyiben az állami támogatás iránti szükséglet nem a túlzott kockázatvállalásból, hanem az államadósság-válságból adódik (2), a Bizottság a bankok hosszú távú életképességét arányosan fogja értékelni, és értékelésében tükrözni fogja annak szükségességét, hogy egyenlő versenyfeltételek maradjanak érvényben az egységes piacon, különös tekintettel a teherviselés unióbeli alakulására.

10.

Amennyiben ezenkívül a tagállami pénzügyi szektor nagy részének átalakítására van szükség, a Bizottság a rendszerszintű válaszadás érdekében összehangolt megközelítésre törekszik az egyes bankok szerkezetátalakítási terveinek vizsgálatakor. A Bizottság ezt a megközelítést különösen a gazdasági kiigazítási programot végrehajtó tagállamokkal szemben alkalmazza. A Bizottságnak ezért – például a piaci struktúra tekintetében – kiemelt figyelmet kell fordítania az egyes intézmények szerkezetátalakításának szektorszintű aggregált hatásaira, valamint a gazdaság egészére gyakorolt hatásokra, nevezetesen a reálgazdaságnak – szilárd és fenntartható alapon – történő megfelelő hitelnyújtás vonatkozásában.

11.

A teherviselés, valamint a verseny torzulásának mérséklését célzó intézkedések vizsgálatakor a Bizottság emellett felméri a javasolt intézkedések – ezen belül az elidegenítések – megvalósíthatóságát és a piac szerkezetére gyakorolt hatását, valamint a piacra lépés korlátait. A Bizottságnak ugyanakkor biztosítania kell, hogy egy adott ügyre vagy tagállamra kidolgozott megoldás összhangban legyen azzal a céllal, hogy megakadályozzák a tagállamok közötti nagy aszimmetriák kialakulását, ezek ugyanis még jobban szétforgácsolnák az egységes piacot, és pénzügyi instabilitást okoznának, akadályozva ezzel a gazdasági élénkülést az Unión belül.

A szabályozási keret fejlődése és a válsággal kapcsolatos közlemények felülvizsgálatának szükségessége

12.

A válság kezdete óta az Unió számos intézményi és szabályozási változtatást hajtott végre, amelyek a pénzügyi szektor stressztűrő képességének erősítését, a megelőzés javítását, valamint a bankválságok kezelését és megoldását célozták. Az Európai Tanács további kezdeményezésekről állapodott meg annak érdekében, hogy bankunió létrehozása révén megszilárdítsák a gazdasági és monetáris unió alapjait. Ennek kezdeti lépései az egységes felügyeleti mechanizmus, és az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő valamely tagállamban letelepedett, hitelintézetek egységes szanálási mechanizmusa. A tagállamok stabilitási mechanizmus felállításáról is megállapodtak, amely szükség esetén pénzügyi forrásokat nyújt a tagoknak és bankjaiknak.

13.

Ezeket az intézkedéseket csak fokozatosan lehet bevezetni, például azért, hogy egy jogszabály hatályba léphessen vagy bankszanálási alapot lehessen létrehozni. Néhány ilyen intézkedés továbbra is az euroövezetre korlátozódik. Az Unión belüli gazdasági fellendülés egyre inkább eltérő üteme, az államadósság és a magánszektor adósságállománya csökkentésének és konszolidálásának szükségessége, valamint a pénzügyi szektor sebezhető pontjai tartós feszültségekhez vezettek a pénzügyi piacokon, és az egységes piac torzulásait növelve rontották az egységességet. Az egységes piac ezért védelemre szorul, akár az állami támogatási rendszer szigorítása révén is. A válsággal kapcsolatos közlemények módosítása segíthet a hitelintézetek helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat (3) szerinti jövőbeli rendszerre történő zökkenőmentes átállásban azzal, hogy nagyobb átláthatóságot biztosít a piacoknak. A válsággal kapcsolatos módosított közlemények hatékonyabb szerkezetátalakítást és javított teherviselést is tudnak biztosítani valamennyi, állami támogatásban részesülő bank számára az egységes piac egészén.

14.

A pénzügyi szektornak nyújtott állami támogatások ellenőrzése időnként átfedésbe kerül a tagállamok felügyeleti hatóságainak feladatkörével. Bizonyos esetekben például a felügyeleti hatóságok kérhetik a vállalatirányítás és a javadalmazási gyakorlat módosítását, ami gyakran szerepel az állami támogatásban részesülő bankok szerkezetátalakítási terveiben is. Az ilyen esetekben, jóllehet a Bizottság állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó kizárólagos jogköre teljes mértékben fennáll, fontos a Bizottság és az illetékes felügyeleti hatóság közötti együttműködés. Az Unió – és különösen az euroövezet – változó szabályozási és felügyeleti környezete miatt a Bizottság a különböző szerepek és felelősségi körök közötti zökkenőmentes összjáték biztosítása érdekében szorosan együtt fog működni – ahogyan ezt már ma is teszi – a felügyeleti hatóságokkal.

Teherviselés

15.

A válsággal kapcsolatos közlemények egyértelműen megfogalmazzák, hogy még a válság ideje alatt is alkalmazni kell az állami támogatás ellenőrzésének általános elveit. A bankok és a tagállamok közötti verseny torzulásának korlátozása, valamint az erkölcsi kockázat kiküszöbölése érdekében a támogatást a szükséges minimumra kell korlátozni, a támogatás kedvezményezettjének pedig megfelelő mértékben hozzá kell járulnia a szerkezetátalakítási költségekhez. A banknak és a tulajdonosoknak a lehetséges mértékig saját forrásból kell finanszírozniuk az átalakítást (4). Az állami támogatást olyan feltételekkel kell nyújtani, amelyek a banki befektetők megfelelő teherviselését tükrözik.

16.

A válság kezdete óta a bankoknak nyújtott támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatakor a Bizottság az egyes bankok által kapott támogatási összeggel arányos, legalább minimális szintű teherviselést írt elő, különösen a veszteségek rendelkezésre álló tőkéből való fedezésével és az állami beavatkozások utáni megfelelő ellentételezés fizetésével. A forráskiáramlás megelőzése érdekében a Bizottság emellett szabályokat vezetett be a hibrideszközök visszavásárlására, valamint a kamatszelvények és osztalékok fizetésének tilalmára vonatkozóan. A Bizottság azonban nem állapított meg előzetes határértékeket a saját hozzájárulásokra vagy bármely más további követelményekre vonatkozóan (5).

17.	A válság első szakaszaiban a tagállamok az előzetes teherviselés tekintetében általában nem lépték túl az állami támogatási szabályok szerinti minimumkövetelményeket, a hitelezőket pedig – pénzügyi stabilitási okokból – nem kérték fel a hitelintézetek megmentéséhez való hozzájárulásra.

18.

Az államadósság-válság azonban egyértelművé tette, hogy egy ilyen politika hosszú távon nem tudja biztosítani a pénzügyi stabilitást, különösen nem az olyan tagállamokban, ahol a bankmentések költsége jelentősen gyengítette a költségvetés helyzetét. Néhány tagállamnak azonban túl kellett lépnie az állami támogatási szabályok minimumkövetelményein, és új szabályozási keret bevezetésével szigorúbb előzetes teherviselési követelményeket érvényesíteni. Ez a fejlemény eltérésekhez vezetett a tagállamok teherviselési gyakorlatában: vannak olyan országok, amelyek az állami támogatási szabályok minimumkövetelményeihez tartották magukat, és olyanok, amelyek ezeket a követelményeket túllépve a befektetőktől vagy a hitelezőktől vártak el belső feltőkésítést. A teherviselés eltérő tagállami megközelítése eltérő finanszírozási költségeket eredményezett a bankoknál, az adott tagállam költségvetési erejét jelző, belső feltőkésítés vélt valószínűségétől függően. Ezek a különbségek fenyegetik az egységes piac integritását, és veszélyeztetik az állami támogatás ellenőrzése révén védendő egyenlő versenyfeltételeket.

19.

Az előzőek fényében a teherviselésre vonatkozó minimumkövetelmények szintjét növelni kellene. Mielőtt egy bank bármilyen szerkezetátalakítási támogatásban – feltőkésítés vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedés – részesül, ki kell meríteni valamennyi tőkeképzési lehetőséget, többek között az alárendelt kölcsön átalakítását is, feltéve hogy az alapvető jogok nem sérülnek, és nem forog veszélyben a pénzügyi stabilitás. Amennyiben egy bank szervezetlen felszámolásának megakadályozásához szerkezetátalakítási támogatásra van szükség, a támogatás minimálisra csökkentése érdekében a bank kezdeti fizetőképességétől függetlenül tiszteletben kellene tartani az említett teherviselési intézkedéseket. Egy bank szerkezetátalakítási támogatásban való részesítése előtt ezért a tagállamnak biztosítania kell, hogy a bank részvényesei és az alárendelt hitelezők megállapodjanak a kért hozzájárulásról, vagy megteremtsék a szükséges jogi keretet a hozzájárulások megszerzéséhez.

20.

A versenytorzulást korlátozó intézkedések alkalmazása a teherviselés mértékétől függ, valamint annak figyelembevételével történik, hogy a megsegített bankok fokozódó mértékben viselik a terheket az Unió területén. Azonos körülmények mellett a fokozott teherviselés ezért csökkenti a versenytorzulásokat korlátozó intézkedések szükségességét. A verseny torzulását korlátozó intézkedéseket mindenképpen oly módon kell kialakítani, hogy minél inkább közelítsenek ahhoz a piaci helyzethez, amely akkor alakult volna ki, ha a támogatás kedvezményezettje támogatás hiányában távozott volna a piacról.

Eredményes szerkezetátalakítási eljárás és a szabályozási keret további modernizációja

21.

Miközben a pénzügyi piacok folyamatos zavarának kezelése érdekében fenn kell tartani a bankoknak nyújtott támogatásokat, bizonyos eljárások és feltételek azonban javításra és továbbfejlesztésre szorulnak. Arra is szükség van, hogy folytatódjék a jogi keret piaci folyamatokkal való összehangolásának folyamata, amely 2010 júniusában kezdődött a kezességvállalási díj felemelésével (6), és a 2010. évi meghosszabbítási közleménnyel (7) folytatódott.

22.

A bankokról szóló 2008. évi közlemény lehetővé tette a tagállamok számára, hogy az ad hoc intézkedések megtartása mellett mentőprogramokat vezessenek be. A válság mértéke és az uniós pénzügyi szektorban tapasztalható általános bizalomvesztés, valamint a bankközi források ehhez társuló elapadása miatt a Bizottság úgy döntött, hogy a pénzügyi rendszer stabilitásának megóvása érdekében hozott minden szükséges tagállami intézkedést – beleértve a megmentési intézkedéseket és a feltőkésítési programokat – jóvá fog hagyni. A kezességvállalás, feltőkésítés és értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában nyújtott megmentési támogatás ideiglenes elfogadása eredményesen csökkentette a pánikot, és helyreállította a piaci bizalmat.

23.

A megváltozott piaci feltételek mellett azonban csökkent a kizárólag olyan előzetes értékelés alapján nyújtott strukturális mentőintézkedések iránti igény, amely értékelés azon a feltételezésen alapul, hogy gyakorlatilag minden bank megmentésre szorul, és emiatt későbbre halasztja a szerkezetátalakítási terv alapos értékelését. Az ilyen hozzáállás ugyan segített megakadályozni a teljes pénzügyi szektor helyrehozhatatlan összeomlását, gyakran késleltette azonban az egyes kedvezményezettek szerkezetátalakítási erőfeszítéseit is. A bankok problémáinak késői megoldása bizonyos esetekben végül az adófizetőknek került több pénzbe. Ez a közlemény bevezeti azt az elvet, hogy a feltőkésítés és az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések engedélyezésére csak a bank szerkezetátalakítási tervének jóváhagyását követően kerülhet sor. Ez a hozzáállás garantálja, hogy a támogatás összegét jobban határozzák meg, a bank problémáinak okát korábban megállapítják és orvosolják, továbbá biztosított a pénzügyi stabilitás. Továbbra is rendelkezésre állnak majd kezességvállalási programok annak érdekében, hogy likviditást bocsássanak a bankok rendelkezésére. Az ilyen programok azonban csak olyan bankok számára biztosíthatnak likviditást, amelyek az illetékes felügyeleti hatóság (8) meghatározása szerint nem szenvednek tőkehiányban.

24.

Ez a közlemény a bankoknak a válsággal összefüggésben 2013. augusztus 1-jétől nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségi paramétereinek szükséges módosításait határozza meg. A közlemény többek között:

a)	a bankokról szóló 2008. évi közlemény helyébe lép, és iránymutatást ad a likviditási támogatás összeegyeztethetőségi kritériumairól;

b)	módosítja és kiegészíti a feltőkésítési közleményt és az értékvesztett eszközökről szóló közleményt;

c)	kiegészíti a szerkezetátalakítási közleményt azzal, hogy részletesebb iránymutatást ad a részvényesek és az alárendelt hitelezők teherviseléséről;

d)	bevezeti azt az elvet, hogy a szerkezetátalakítási terv előzetes engedélyezése nélkül nem lehet feltőkésítési vagy eszközvédő intézkedést nyújtani, valamint eljárást javasol az ilyen intézkedések állandó engedélyezésére;

e)	iránymutatást ad a felszámolási támogatás összeegyeztethetőségi feltételeiről.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

25.

A Bizottság az ebben a közleményben és a válsággal kapcsolatos közleményekben (9) meghatározott elveket a hitelintézetekre (10) (más néven bankok) fogja alkalmazni. A hitelintézeteket magas fokú egymásrautaltság jellemzi olyan értelemben, hogy egy hitelintézet szervezetlen felszámolása nagyon kedvezőtlen hatással lehet a pénzügyi rendszer egészére. A hitelintézeteket érzékenyen érintik a hirtelen bekövetkező bizalomvesztések, amelyek komoly következményekkel járhatnak a likviditásukra és fizetőképességükre. Egyetlen nagy intézet nehéz helyzete rendszerszintű problémákhoz vezethet a pénzügyi szektorban, ami viszont nagyon kedvezőtlen hatással lehet a gazdaság egészére is – például a hitelintézetek reálgazdaságnak történő hitelnyújtási szerepe miatt –, és ezáltal veszélybe sodródhat a pénzügyi stabilitás.

26.

A Bizottság az ebben a közleményben és a válsággal kapcsolatos közleményekben meghatározott elveket adott esetben a szükséges módon változtatva alkalmazza a 73/239/EGK irányelv 6. cikke (11), a 2002/83/EK irányelv 4. cikke (12) vagy a 98/78/EK irányelv 1. cikkének b) pontja (13) szerinti biztosítókra is.

27.	A valamely tagállamban bejegyzett, ott jelentős tevékenységet folytató intézeteknek és leányvállalataiknak nyújtott minden támogatást a Bizottság e közlemény alapján fog vizsgálni.

3. FELTŐKÉSÍTÉS ÉS ÉRTÉKVESZTETT ESZKÖZÖKKEL KAPCSOLATOS INTÉZKEDÉSEK

28.

Feltőkésítésre és az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedésekre, ezen belül eszközgarancia nyújtására jellemzően tőkehiány fedezése céljából kerül sor. E közlemény alkalmazásában a tőkehiány uniós, euroövezeti vagy nemzeti szinten lefolytatott tőkekövetelményi vizsgálat, stresszteszt, eszközminőség-ellenőrzés vagy hasonló vizsgálat során megállapított, adott esetben az illetékes felügyeleti hatóság által is megerősített tőkehiányra utal. Az ilyen állami támogatás általában állandó, és nem szüntethető meg könnyen.

29.

Az ilyen intézkedések gyakorlati visszafordíthatatlansága és a nyújtó tagállamra gyakorolt költségvetési hatások miatt, valamint a Bizottság válság alatti döntési módszerei alapján a Bizottság főszabályként csak egyszer engedélyezheti az intézkedést, miután az érintett tagállam bebizonyította, hogy minden lehetséges intézkedést meghoztak a támogatás szükséges minimumra történő csökkentése érdekében. A tagállamokat ezért a szerkezetátalakítási terv benyújtása előtt vagy annak részeként tőkebevonási terv bemutatására kérik fel. A tőkebevonási tervnek mindenképpen tartalmaznia kell a bank tőkebevonási intézkedéseit, valamint esetlegesen a bank részvényeseire és alárendelt hitelezőire vonatkozó teherviselési intézkedéseket.

30.

A tőkebevonási tervnek a bank eszközminőségének átfogó elemzésével és a tőkemegfelelés előretekintő értékelésével együtt lehetővé kell tennie a tagállam, a Bizottság és az illetékes felügyeleti hatóság számára, hogy pontosan meghatározzák a bank állami támogatásból fedezendő (fennmaradó) tőkehiányát. Minden, állami támogatásból fedezendő tőkehiány esetében szerkezetátalakítási tervet kell benyújtani.

31.

A szerkezetátalakítási támogatást tartalmazó szerkezetátalakítási terv értékelésére továbbra is a szerkezetátalakítási közlemény alapján kerül majd sor a tőkebevonásra és a teherviselésre vonatkozó követelmények kivételével, amelyeket a 32–34. pont alapján a tőkebevonási tervben kell szerepeltetni, és a szerkezetátalakítási terv előtt vagy annak részeként kell benyújtani.

3.1. A tőkehiány problémájának kezelése – a szerkezetátalakítási támogatás prenotifikációja és bejelentése

32.

Amint felmerül annak a valószínűsége, hogy a tőkehiány állami támogatási kérelemhez vezet, minden intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy minimalizálják a tőkehiány orvoslásának tagállamra háruló költségeit. Ennek érdekében a Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy prenotifikáció céljából vegyék fel a kapcsolatot a Bizottsággal. Az önkéntes prenotifikáció során a Bizottság segítséget nyújt a szerkezetátalakítási támogatás összeegyeztethetőségének biztosításában és különösen abban, hogyan lehet a teherviselési követelményeket az állami támogatási szabályokkal összhangban érvényesíteni. A prenotifikáció alapja a tagállam és a bank által kidolgozott, az illetékes felügyeleti hatóság által támogatott tőkebevonási terv lesz. A terv:

a)	felsorolja a bank által végrehajtandó tőkebevonási intézkedéseket és a részvényesekre, valamint az alárendelt hitelezőkre vonatkozó esetleges teherviselési intézkedéseket;

b)	biztosítékokat tartalmaz, hogy megakadályozzák a források bankból történő kiáramlását, amely például úgy fordulhat elő, hogy a bank más vállalkozásban részesedést szerez, vagy osztalékot, illetve kamatszelvény után kamatot fizet.

33.	A tagállam mellékeli az illetékes felügyeleti hatóság által jóváhagyott, a tőkehiány megállapításához használt részletes módszertant és inputadatokat. A módszertant üzleti szegmens alapon kell bemutatni.

34.

A tőkebevonási terv benyújtását, valamint a banki eszközminőség-elemzés és a jövőbeli tőkemegfelelés értékelési eredményeinek beillesztését követően a tagállamnak meg kell határoznia az állami támogatásból fedezendő fennmaradó tőkehiányt. A Bizottság lehetőséget nyújt a tagállamnak, hogy a támogatás bejelentése előtt megvitassák a szerkezetátalakítási tervet. A szerkezetátalakítási tervre vonatkozó megállapodás létrejötte után a tagállam hivatalosan bejelentheti a szerkezetátalakítási tervet. Bármilyen feltőkésítési vagy értékvesztett eszközzel kapcsolatos intézkedést a Bizottság csak a szerkezetátalakítási tervről szóló megállapodás létrejötte után engedélyez szerkezetátalakítási támogatásként.

3.1.1. A bank tőkebevonási intézkedései

35.

Az illetékes felügyeleti hatóság által jóváhagyott tőkebevonási tervben a kedvezményezettnek fel kell sorolnia, és maximális mértékig a bank életképességének veszélyeztetése nélkül végre kell hajtania valamennyi megvalósítható tőkebevonási intézkedést. Ezek az intézkedések különösen az alábbiakra terjednek ki:

a)	meglévő részvényeseknek történő kibocsátás;

b)	hitelviszonyt megtestesítő alárendelt értékpapírok saját tőkévé történő önkéntes átalakítása kockázatalapú ösztönző alapján;

c)	teljes mértékben tőkeképzésre irányuló forrásmenedzsment-tevékenységek, amennyiben a tőkehiányt nem lehet teljes egészében orvosolni, és ezért állami támogatásra van szükség;

d)	eszközök és portfóliók tőkeképzési célú eladása;

e)	portfólió-értékpapírosítás az alaptevékenységeken kívüli tevékenységekből történő tőkeképzés érdekében;

f)	tartalékképzés;

g)	a tőkeszükségletet csökkentő egyéb intézkedések.

36.

Amennyiben a tőkebevonási tervben felsorolt intézkedések a terv szerint nem hajthatók végre a terv benyújtásától számított hat hónapon belül, akkor a Bizottság konzultál az illetékes felügyeleti hatósággal annak felmérésére, hogy a javasolt intézkedéseket tőkebevonási intézkedéseknek kell-e tekinteni.

37.

Ösztönözni kell a bankok vezetőit arra, hogy konjunktúra idején mélyreható szerkezetátalakítást hajtsanak végre, ily módon csökkentve az állami támogatás igénybevételének szükségességét. Ennek megfelelően, amennyiben az állami támogatás igénybevételét megfelelő módon és időben hozott vezetői fellépéssel ésszerűen el lehetett volna kerülni, a szerkezetátalakításához vagy szabályos felszámolásához állami támogatást igénybe vevő szervezetnek le kellene váltania a bank vezérigazgatóját, valamint adott esetben az igazgatótanács többi tagját.

38.

Ugyanezen okból az ilyen szervezeteknek szigorú javadalmazási szabályozást kellene alkalmazniuk a felső vezetőkre. Ez a felső vezetők javadalmazásának korlátozását teszi szükségessé olyan ösztönzőkkel kombinálva, amelyek biztosítják, hogy a bank végrehajtja a fenntartható, hosszú távú céljaihoz vezető szerkezetátalakítási tervét. Így a feltőkésítési vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedés formájában állami támogatásban részesülő banknak megfelelő mértékben korlátoznia kell az alkalmazottak, az igazgatótanácsi tagok és a felső vezetők összjavadalmazását. Az összjavadalmazás korlátozásának ki kell terjednie a javadalmazás valamennyi állandó és változó összetevőjére, valamint a nyugdíjakra, továbbá összhangban kell lennie a negyedik uniós tőkekövetelmény-irányelv 93. és 94. cikkével (14).

Az ilyen személyek összjavadalmazása ezért nem haladhatja meg a kedvezményezett székhelyéül (15) szolgáló tagállamban érvényes átlagbér tizenötszörösét, illetve a kedvezményezett bankban dolgozó alkalmazottak átlagbérének tízszeresét.

A javadalmazásra vonatkozó korlátozásokat a szerkezetátalakítási időszak végéig vagy addig az időpontig kell alkalmazni, ameddig a bank vissza nem fizette az állami támogatást (amelyik előbb bekövetkezik).

39.	Az a bank, amely feltőkésítés vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában állami támogatásban részesül, nem fizethet a jogszabályban vagy szerződésben előírt mértéken felüli végkielégítést.

3.1.2. A részvényesek és az alárendelt hitelezők teherviselése

40.	Az állami támogatás erkölcsi kockázatot okozhat, és alááshatja a piaci fegyelmet. Az erkölcsi kockázat csökkentése érdekében a támogatást csak a létező befektetők megfelelő teherviselése mellett kellene nyújtani.

41.

A megfelelő teherviselés rendszerint azt jelenti, hogy a veszteségeket először saját tőkéből, valamint a hibridtőke-tulajdonosoktól és az alárendelt hitelezőktől származó hozzájárulásokból fedezik. A hibridtőke-tulajdonosoknak és az alárendelt hitelezőknek a lehető legmesszebbmenőkig hozzá kell járulniuk a tőkehiány csökkentéséhez. Az ilyen hozzájárulások elsődleges alapvető tőkévé alakítás (16) vagy az instrumentumok tőkeösszege leírásának formáját ölthetik. Mindenesetre a kedvezményezettől az ilyen értékpapírok tulajdonosaihoz történő forráskiáramlást a jogilag lehetséges mértékben meg kell akadályozni.

42.	A (különösen a biztosított betéttel, nem biztosított betéttel, kötvényekkel és más elsőhelyi adóssággal rendelkező) elsőhelyi hitelezőktől a Bizottság nem követeli meg az állami támogatási szabályok szerinti kötelező teherviselést, sem tőkévé történő átalakítás, sem instrumentumleírás formájában.

43.

Amennyiben a tőkehiányos bank tőkemegfelelőségi mutatója az uniós szabályozási minimumérték felett marad, a banknak normál esetben képesnek kell lennie arra, hogy tőkehelyzetét önállóan helyreállítsa, mindenekelőtt a 35. pontban leírt tőkebevonási intézkedések révén. Amennyiben nincs más lehetőség – például felügyeleti, korai intervenciós vagy más korrigáló intézkedés – az illetékes felügyeleti vagy szanálási hatóság által megállapított hiány megszüntetésére, akkor főszabályként az alárendelt kölcsönöket saját tőkévé kell alakítani.

44.

Az olyan esetekben, amikor a bank már nem teljesíti a szabályozási tőkekövetelményeket, az alárendelt kölcsönt az állami támogatás nyújtása előtt át kell alakítani vagy le kell írni. Állami támogatás nem nyújtható azelőtt, hogy a saját tőkét, a hibridtőkét és az alárendelt kölcsönöket teljes mértékben felhasználták volna a veszteségek ellentételezésére.

45.

A 43. és 44. pont követelmények teljesülésétől abban az esetben tekinthetnek el, ha az ilyen intézkedések végrehajtása veszélyeztetné a pénzügyi stabilitást vagy aránytalan eredményekhez vezetne. Az ilyen kivétel olyan esetekre vonatkozhat, amelyeknél a kapott támogatási összeg kicsi a bank kockázattal súlyozott eszközeihez képest, továbbá a tőkehiány jelentősen csökkent, különösen a 35. pontban ismertetett tőkebevonási intézkedések révén. Az aránytalan eredményeket vagy a pénzügyi stabilitás kockázatát úgy is el lehet kerülni, hogy a tőkehiány elleni intézkedések sorrendjét újragondolják.

46.	A 43. és 44. pont végrehajtásakor a „hitelezői kompenzáció” (no creditor worse off) (17) elvének kell érvényesülnie. Az alárendelt hitelezők tehát gazdasági értelemben nem kaphatnak kevesebbet annál, mint amennyit az eszközük állami támogatás nélkül ért volna.

3.1.3. A pénzeszközök kiáramlásának megakadályozása szerkezetátalakítási határozatot megelőzően

47.

A pénzeszközök kiáramlását a lehető legkorábbi szakaszban meg kell akadályozni annak érdekében, hogy a támogatást a legszükségesebb minimumra szorítsák. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a banknak minden szükséges intézkedést meg kellene hoznia a pénzeszközei megtartása érdekében attól a pillanattól kezdve, hogy a tőkeszükséglet ismertté válik vagy ismertté kellett volna válnia. Attól a pillanattól kezdve, hogy az intézmények meghatározták vagy meg kellett volna határozniuk tőkeszükségletüket:

a)	nem fizethetnek osztalékot a részvények után és kamatot a hibrid tőkeinstrumentumokra (vagy bármilyen más instrumentumra, amelyre a kamatfizetés mérlegelés szerint adható);

b)	a szerkezetátalakítási időszak alatt nem vásárolhatják vissza saját részvényeiket és nem hívhatnak le hibridtőke-instrumentumokat a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül; valamint

nem vásárolhatnak vissza hibridtőke-instrumentumokat, kivéve ha az ilyen intézkedés más intézkedésekkel együtt lehetővé teszi az intézmény számára, hogy maradéktalanul ellentételezze tőkehiányát, továbbá a visszavásárlás piacközeli szinten történik (18), és a piaci árnál legfeljebb 10 %-kal drágábban; bármilyen visszavásárlás előzetesen engedélyeztetni kell a Bizottsággal;

d)	nem hajthat végre semmilyen tőkekezelési ügyletet a Bizottság előzetes engedélye nélkül;

e)	nem folytathat agresszív kereskedelmi gyakorlatot; valamint

nem tehet szert vállalati részesedésre, legyen az eszköz vagy részvényátruházás. Ez a követelmény az alábbiakra nem vonatkozik: i. azokra a felvásárlásokra, amelyek a szabályos banki tevékenység során a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokkal szembeni követelések kezelésével kapcsolatban valósulnak meg; ii. a vállalkozásokban történő részesedésszerzésre, amennyiben a vásárlási ár nem haladja meg az intézmény adott pillanatban rendelkezésre álló legutolsó mérlegfőösszegének 0,01 %-át, és a vásárlásokért kifizetett összes vételi ár a szerkezetátalakítási időszak végéig nem haladja meg az adott pillanatban rendelkezésre álló legutolsó mérlegfőösszeg 0,025 %-át; iii. valamely vállalkozásnak a Bizottság jóváhagyását követő megszerzésére, amennyiben az rendkívüli helyzetben szükséges a pénzügyi stabilitás helyreállításához vagy a hatékony verseny biztosításához;

g)	tartózkodnia kell az állami támogatás igénybevételének reklámozásától és bármilyen agresszív kereskedelmi stratégia folytatásától, amire a tagállam támogatása nélkül nem került volna sor.

48.

Mivel biztosítani kell, hogy a támogatást a szükséges minimumra korlátozzák, amennyiben a bank olyan intézkedéseket hoz, amelyek nincsenek összhangban a 47. pontban felsorolt követelményekkel abban az időben, amikor a többlettőkeigény egy jól irányított vállalkozás számára nyilvánvaló lett volna, a Bizottság a verseny torzulását korlátozó intézkedések meghozatala érdekében megnöveli a támogatási összeget a kiáramlott pénzeszközöknek megfelelő összeggel.

3.1.4. A fennmaradó tőkehiány szerkezetátalakítási támogatásból történő fedezése

49.

Amennyiben a tőkebevonási és teherviselési intézkedések végrehajtása után fennmarad a tőkehiány, akkor lehetőség van arra, hogy azt állami feltőkésítésből, értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedésekből vagy a kettő kombinációjából fedezzék. Az ilyen támogatás összeegyeztethetősége érdekében a válsággal kapcsolatos közlemények vonatkozó szakaszainak megfelelő szerkezetátalakítási tervet kell benyújtani a Bizottsághoz.

3.2. Megmentési támogatás feltőkésítés és értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedés formájában

50.

Amint a Bizottság elkezdi alkalmazni az ebben a közleményben meghatározott elveket, a tagállamoknak a feltőkésítési vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések meghozatala előtt szerkezetátalakítási tervet kell benyújtaniuk a Bizottságnak, és azt jóvá kell hagyatniuk. A Bizottság azonban kivételesen engedélyezheti, hogy a tagállam a szerkezetátalakítási terv jóváhagyása előtt ideiglenes alapon megmentési támogatást nyújtson abban az esetben, ha erre a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez van szükség. Amennyiben a tagállam a pénzügyi stabilitásra hivatkozik, a Bizottság előzetes elemzést kér az illetékes felügyeleti hatóságtól, amelyben a hatóság megerősíti, hogy olyan mértékű tényleges (és nem csupán előrelátható) tőkehiány áll fenn, ami az intézkedések meghozatala nélkül arra kényszerítené a felügyeleti szervet, hogy azonnal visszavonja az intézmény működési engedélyét. Minden ilyen elemzésnek emellett alá kell támasztania, hogy a pénzügyi stabilitást veszélyeztető rendkívüli kockázatot nem lehet megszüntetni kellően rövid határidőn belül magántőkével vagy bármilyen más, kevésbé versenytorzító ideiglenes intézkedéssel, például állami kezességvállalással.

51.

Az 50. pont hatálya alá tartozó bármilyen megmentési intézkedést be kell jelenteni a Bizottságnak. Ahhoz, hogy a Bizottság ideiglenesen jóváhagyjon egy ilyen intézkedést, annak meg kell felelnie a feltőkésítési közleményben, a 2011. évi meghosszabbítási közleményben és adott esetben az értékvesztett eszközökről szóló közleményben meghatározott javadalmazási és teherviselési szabályoknak.

52.

A feltőkésítési és az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések nem akadályozhatják a teherviselésre vonatkozóan ebben a közleményben meghatározott követelmények teljesítését. Ebből következően az előírt teherviselési intézkedéseket a megmentési támogatás részeként kell végrehajtani, vagy olyan feltőkésítési vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedéseket kell kigondolni, amelyek lehetővé teszik a teherviselési intézkedések utólagos végrehajtását. Ilyen utólagos végrehajtás például az olyan feltőkésítés, amely a rangsorban megelőzi a meglévő tőkét és a hitelviszonyt megtestesítő alárendelt értékpapírokat, ugyanakkor megfelel a vonatkozó szabályozási és felügyeleti keretnek.

53.

A megmentési támogatás engedélyezését követően a tagállamnak a szerkezetátalakítási közleménnyel összhangban szerkezetátalakítási tervet kell benyújtania a támogatás ideiglenesen jóváhagyásától számított két hónapon belül. A szerkezetátalakítási terv értékelése a szerkezetátalakítási közlemény alapján történik az ebben a közleményben leírt teherviselési elvek figyelembevételével.

3.3. A kisméretű intézmények feltőkésítésére és szerkezetátalakítására vonatkozó programok

54.

A kis bankoknak nyújtott támogatás általában kevésbé befolyásolja a versenyt, mint a nagyobb bankoknak nyújtott támogatás. Ezért és az arányos adminisztratív bánásmód biztosítása érdekében a kisebb bankok esetében célszerű egyszerűbb eljárást engedélyezni, ugyanakkor biztosítani kell a versenytorzulás minimalizálását. A Bizottság tehát hajlandó engedélyezni a kis intézmények feltőkésítésére és szerkezetátalakítására vonatkozó programokat, amennyiben azok célja egyértelmű, hathónapos időszakra korlátozódnak, és betartják a válsággal kapcsolatos közleményekben meghatározott elveket és az ebben a közleményben foglalt teherviselési követelményeket. Az ilyen program alkalmazását olyan bankokra kell korlátozni, amelyek mérlegfőösszege nem haladja meg a 100 millió EUR-t. A program alapján támogatásban részesülő bankok mérlegfőösszege nem haladhatja meg az érintett tagállam piacán jelen lévő bankok tulajdonában levő eszközök összességének 1,5 %-át.

55.	A Bizottság minden ilyen programot vizsgálni fog annak érdekében, hogy meggyőződjék arról, vajon a program eléri-e a célját és megfelelően hajtják-e végre. A tagállamnak ezért a program engedélyezését követően hathavonta jelentést kell benyújtania a program végrehajtásáról.

4. KEZESSÉGVÁLLALÁS ÉS A KÖZPONTI BANKI LIKVIDITÁSNYÚJTÁSON KÍVÜLI LIKVIDITÁSI TÁMOGATÁS

56.

A likviditási támogatás és a kötelezettségekre vállalt kezesség ideiglenesen stabilizálják a bank mérlegének forrásoldalát. Ezért a feltőkésítési vagy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedésektől eltérően – amelyeket az érintett tagállam által bejelentett szerkezetátalakítási tervnek és a Bizottság jóváhagyásának kell megelőznie – a Bizottság elfogadhatja, hogy a tagállam a szerkezetátalakítási terv jóváhagyása előtt ideiglenes jóváhagyással megmentési támogatásként vállaljon kezességet és nyújtson likviditási támogatást.

57.	A kezességvállalást és a likviditási támogatást egyedileg lehet bejelenteni a Bizottsághoz; ezenfelül a Bizottság legfeljebb hathónapos időtartamra engedélyezhet likviditási intézkedéseket tartalmazó programokat is.

58.

Az ilyen programokat azokra a bankokra kell korlátozni, amelyek nem szenvednek tőkehiányban. Amennyiben a tőkehiányban szenvedő bank sürgősen likviditást igényel, a Bizottságot egyedileg kell értesíteni (19). Ilyen körülmények között a Bizottság mutatis mutandis alkalmazza a 32–34. pontban leírt eljárást, amely szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervet is előír, kivéve ha a támogatást két hónapon belül visszafizetik.

59.

A bizottsági jóváhagyás elnyeréséhez a kezességvállalásnak és likviditási támogatásnak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a)	kezességet csak hitelintézetek új elsőhelyi adósságának kibocsátására lehet vállalni (az alárendelt kölcsön kizárva);

kezességvállalás csak a három hónaptól öt évig (vagy a fedezett kötvények esetén hét évig) tartó futamidejű hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra lehet adni. Három évnél hosszabb időre – a kellően indokolt esetek kivételével – csak akkor vállalható kezesség, ha az legfeljebb a teljes kezességvállalás egyharmadát teszi ki;

c)	az állami kezességvállalási díjak minimális szintjét a 2011. évi meghosszabbítási közleményben meghatározott képlet szerint kell számítani;

két hónapon belül szerkezetátalakítási tervet kell benyújtani a Bizottsághoz minden olyan hitelintézet esetében, amely új vagy megújított kötelezettségekre nyer kezességvállalást, amennyiben az új kezességvállaláskor az összes garantált kötelezettség (beleértve a vonatkozó határozat időpontja előtti kezességeket) egyaránt meghaladják az összes kötelezettségek 5 %-át, és teljes összegük meghaladja az 500 millió EUR-t.

e)	a kezességvállalást esedékesség válását előidéző hitelintézetre vonatkozóan egyedi szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervet kell benyújtani a kezességvállalás aktiválását követő két hónapon belül;

f)	A kezességvállalás és a likviditási támogatás kedvezményezettjének tartózkodnia kell az állami támogatás igénybevételének reklámozásától és minden olyan agresszív kereskedelmi stratégia folytatásától, amire a tagállam támogatása nélkül nem került volna sor.

60.

A kezességvállalás és a likviditási támogatási programok esetében az alábbi feltételeknek kell eleget tenni:

a)	a programot olyan bankokra kell korlátozni, amelyek nem szenvednek tőkehiányban, amit a felügyeleti hatóság a 28. pontban leírtak szerint igazol;

b)	a három évnél hosszabb futamidejű kezességvállalást az egyes bankok esetében vállalt teljes kezességvállalási összeg egyharmadára kell korlátozni;

c)	a tagállamoknak háromhavonta jelentést kell tenniük az alábbiakról: i. a program működéséről; ii. a garantált kötvénykibocsátásokról és iii. a ténylegesen felszámolt díjakról;

d)	a tagállamok jelentéseinek aktualizált információkat kell tartalmazniuk a program működéséről, valamint a hasonló, nem garantált hitelpapír-kibocsátások költségeire vonatkozóan (jelleg, mennyiség, minősítés, árfolyam).

61.

Kivételes esetben jóvá lehet hagyni az Európai Beruházási Bank bankok felé fennálló kitettségének fedezésére is azzal a céllal, hogy helyreállítsák a reálgazdaságnak történő hitelezést az Unió átlagához képest kifejezetten nehéz kölcsönzési feltételekkel sújtott országokban. Az ilyen intézkedések értékelésekor a Bizottság mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy az adott intézkedések nem biztosítanak-e jogosulatlan előnyt, amely például elősegítené a szóban forgó bank más üzleti tevékenységének fejlesztését. Az ilyen kezességvállalás legfeljebb hét évig tartó időszakot fedezhet. Amennyiben a Bizottság ilyen kezességvállalást hagy jóvá, a banknak nem kell szerkezetátalakítási tervet benyújtania.

5. KÖZPONTI BANKI LIKVIDITÁSNYÚJTÁS, VALAMINT A BETÉTBIZTOSÍTÁSI RENDSZEREKBŐL ÉS A BANKSZANÁLÁSI ALAPOKBÓL VÉGREHAJTOTT INTERVENCIÓ

62.

A központi bankok monetáris politikával kapcsolatos szokásos tevékenységei – mint a nyíltpiaci műveletek és a jegybanki rendelkezésre állás – nem tartoznak az állami támogatási szabályok hatálya alá. Hitelintézetnek nyújtott célzott támogatás (ismertebb nevén: rendkívüli likviditási támogatás) támogatásnak minősülhet, kivéve ha az alábbi kumulatív feltételek teljesülnek (20):

a)	a hitelintézet átmenetileg nem likvid, de fizetőképes a likviditási támogatás időpontjában, amelyre rendkívüli körülmények között kerül sor, és nem számít nagyobb támogatási csomag részének;

b)	az eszközt teljes egészében biztosíték fedezi, amelyre annak minőségétől és piaci értékétől függő haircutot alkalmaznak;

c)	a központi bank a kedvezményezettre büntetőkamatot vet ki;

d)	az intézkedést a központi bank kezdeményezésére hajtják végre, és semmilyen állami viszontgaranciában nem részesül.

63.

A betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelvben (21) előírt tagállami kötelezettségekkel összhangban a betétbiztosítási alapokból végrehajtott, a betétesek kifizetését szolgáló beavatkozások nem minősülnek állami támogatásnak (22). Az ilyen vagy ehhez hasonló alapok hitelintézeti szerkezetátalakításra való felhasználása azonban állami támogatásnak minősülhet. A szóban forgó alapok esetleg a magánszektorból származnak, azonban támogatásnak minősülhetnek, mivel állami kontroll körébe kerülnek és az alapok alkalmazására vonatkozó döntés az államnak tudható be (23). Az ilyen beavatkozások formájában történő állami támogatás összeegyeztethetőségét a Bizottság e közlemény alapján fogja vizsgálni.

64.	A bankszanálási alapból történő beavatkozás formájában nyújtott állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésére e közlemény alapján kerül sor.

6. KÜLÖNLEGES MEGFONTOLÁSOK A FELSZÁMOLÁSI TÁMOGATÁSSAL KAPCSOLATBAN

6.1. Általános elvek

65.

A tagállamoknak ösztönözniük kell az életképtelen gazdasági szereplők piacról történő kilépését, ugyanakkor lehetővé kell tenniük, hogy a kilépési folyamat szervezetten, a pénzügyi stabilitás megóvásával menjen végbe. A nehéz helyzetben lévő hitelintézet szabályos felszámolását mindig mérlegelni kell akkor, ha nem állítható helyre az intézmény hosszú távú életképessége.

66.

A Bizottság elismeri, hogy egy hitelintézet normál fizetésképtelenségi eljárással történő felszámolása nem mindig megvalósítható – a hitelintézetek sajátosságai miatt és amiatt, hogy hiányoznak a hitelintézetek szanálását a pénzügyi stabilitás fenyegetése nélkül lehetővé tevő mechanizmusok. Ezért a csődhelyzetben lévő hitelintézet felszámolását segítő állami intézkedéseket összeegyeztethető támogatásnak lehet tekinteni, amennyiben a 44. pontban részletezett követelmény teljesül.

67.

A szabályos felszámolás célja a nehéz helyzetben lévő hitelintézet tevékenységének korlátozott időtartamra történő felfüggesztése. Ez a cél azzal jár, hogy nem lehet új külső tevékenységet indítani. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy a fennálló kötelezettségeket teljesítsék, amennyiben ezzel csökkennek a felszámolási költségek. A felszámolás során emellett a lehetőségekhez mérten törekedni kell arra, hogy az üzleti tevékenység vagy eszközök részeit versenyeljárás során értékesítsék. A szabályos felszámolási eljárással szembeni követelmény, hogy az eszközök bármilyen eladása hozzájáruljon a felszámolási költségekhez.

68.	A tagállamok számos eszközt választhatnak a nehéz helyzetben lévő hitelintézetek felszámolására. Az ilyen felszámolás érdekében végrehajtott minden állami támogatásnak meg kell felelnie a 69–82. pontban meghatározottaknak.

6.2. A felszámolási támogatás engedélyezésének feltételei

69.	A tagállamoknak tervet kell benyújtaniuk a hitelintézet szabályos felszámolására.

70.	A hitelintézetek működési zavarait megoldani hivatott támogatási intézkedések belső piaccal történő összeegyeztethetőségének értékelésekor a Bizottság a szerkezetátalakítási közlemény 2., 3. és 4. szakaszában a szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozóan ismertetett eljárást követi.

71.	A szabályos felszámolás sajátos természete a 72–78. pontban ismertetett megfontolásokat teszi szükségessé.

6.2.1. A felszámolási költségek korlátozása

72.

A tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy a támogatás lehetővé teszi a hitelintézet számára a hatékony és szabályos felszámolást, miközben a kitűzött cél érdekében a támogatás összegét a hitelintézet tevékenységének a felszámolás időtartamára történő fenntartásához szükséges minimumra korlátozza az ebben a közleményben szereplő teherviselési követelmények betartása mellett.

6.2.2. A versenytorzulás korlátozása

73.	Az indokolatlan versenytorzulás elkerülése érdekében a felszámolási szakaszt a felszámolás szabályos lefolytatásához feltétlenül szükséges időtartamra kell korlátozni.

74.

A kedvezményezett hitelintézet működésének folytatása idején nem versenyezhet aktívan a piacon, és nem folytathat új tevékenységet. Tevékenységének a meglévő ügyfeleivel függőben lévő ügyek folytatására és lezárására kell korlátozódnia. Bármilyen, a meglévő ügyfelekkel kapcsolatos új tevékenységnek a meglévő szerződések feltételeinek megváltoztatására, illetve a meglévő kölcsönök átstrukturálására kell korlátozódnia, amennyiben az ilyen változások javítanak az adott eszköz nettó jelenértékén.

75.	A felszámolandó hitelintézet árpolitikáját úgy kell kialakítani, hogy az az ügyfeleket vonzóbb alternatívák felkutatására ösztönözze.

76.

Abban az esetben, ha banki engedélyre van szükség, például egy fekete bank vagy kizárólag egy adott hitelintézet szabályos felszámolása céljából létrehozott ideiglenes intézmény (hídbank) számára, az engedélynek szigorúan a felszámoláshoz szükséges tevékenységekre kell korlátozódnia. A banki engedélyt az illetékes felügyeleti hatóságnak a lehető leghamarabb vissza kell vonnia.

6.2.3. Teherviselés

77.

A szabályos felszámolás összefüggésében figyelmet kell fordítani az erkölcsi kockázat minimalizálására, különösen azzal, hogy nem nyújtanak kiegészítő támogatást a részvényeseknek és az alárendelt hitelezőknek. A részvényesek és az alárendelt hitelezők követeléseit ezért nem lehet a folytatódó gazdasági tevékenységre átvinni.

78.	A 3.1.2. és a 3.1.3. pont betartása értelemszerűen történik.

6.3. A hitelintézet eladása a szabályos felszámolási eljárás idején

79.

A hitelintézet szabályos felszámolási eljárás alatt történő eladása állami támogatást jelenthet a vásárlónak, kivéve ha az eladást egy nyílt és feltételek nélküli versenyeljárás révén szervezik meg és az eszközöket a legmagasabb árat kínáló ajánlattevőnek adják el. Az ilyen versenyeljárás adott esetben lehetővé teszi, hogy az intézmény részeit különböző ajánlattevőknek adják el.

80.

Annak meghatározásakor, hogy a hitelintézetet vagy a hitelintézet egy részét megvásárló részesült-e állami támogatásban, a Bizottság vizsgálja, hogy:

a)	az eladási folyamat, nyílt, feltételek nélküli és diszkrimináció mentes-e;

b)	az értékesítésre piaci feltételek szerint kerül-e sor;

c)	a hitelintézet vagy a kormány (a választott szerkezettől függően) a lehető legmagasabban rögzíti-e az érintett eszközök és kötelezettségek eladási árát.

81.	Amikor a Bizottság megállapítja, hogy a vásárló támogatásban részesült, a Bizottság a szóban forgó támogatás összeegyeztethetőségét külön fogja értékelni.

82.

Amennyiben a támogatást az eladandó gazdasági tevékenységre nyújtották (és nem az adott tevékenység megvásárlójának), a támogatás összeegyeztethetősége külön vizsgálat tárgyát képezi majd e közlemény fényében. Amennyiben a felszámolási eljárás egy jelentős piaci részesedéssel bíró gazdasági tevékenység eladását tartalmazza, a Bizottság felméri a versenytorzulást korlátozó intézkedések iránti szükségletet, amelyet a szóban forgó gazdasági tevékenységnek nyújtott támogatás váltott ki, és megvizsgálja az intézmény eladás utáni életképességét. Az életképesség értékelésekor a Bizottság kellő figyelmet fog fordítani a vásárlónak a megszerzett üzlet méretéhez és erejéhez viszonyított méretére és erejére.

6.4. A szabályos felszámolási programok engedélyezésének feltételei

83.	A stresszhelyzetben lévő hitelintézeteket segítő tagállami programokból támogatás biztosítható a stresszhelyzetben lévő hitelintézetek szabályos felszámolására a negatív hatások ágazatra és a gazdaság egészére történő átterjedésének egyidejű korlátozásával.

84.

A Bizottság úgy véli, hogy a korlátozott méretű hitelintézeteknek (24) szánt felszámolási támogatási programokat jóvá lehet hagyni, amennyiben azokat úgy tervezték meg, hogy garantálják a 44. pontban leírt követelmények betartását, a részvényesek és az alárendelt hitelezők közreműködésével történő teherviselést, továbbá megszüntessék az erkölcsi kockázatot és eloszlassák a többi versenyaggályt.

85.

Az ilyen programok összeegyeztethetőségének értékelésére a 3. pontban meghatározott feltételek fényében kerül sor. A program Bizottsághoz történő bejelentésekor a tagállamnak ezért részletes információkat kell szolgáltatnia az eljárásról és a kedvezményezett intézmények javára történő beavatkozás feltételeiről.

86.

A versenytorzulás mértéke a kedvezményezett intézmény jellege és piaci helyzete függvényében változhat: az esetek egyedi értékelésére lehet szükség annak biztosítása érdekében, hogy a folyamat ne vezessen indokolatlan versenytorzuláshoz. Az összesen több mint 3 000 millió EUR értékű eszközzel rendelkező hitelintézetek javára jóváhagyott program szerinti támogatási intézkedéseket egyesével kell bejelenteni jóváhagyásra.

6.5. Nyomon követés

87.	A tagállamoknak rendszeresen, legalább évente jelentést kell készíteniük a 6.4. szakasz szerinti program működéséről. Ezeknek a jelentéseknek tartalmazniuk kell a 6.4. szakasz értelmében felszámolás alatt álló hitelintézetekre vonatkozó információkat is.

88.

A tagállamoknak minden egyes, felszámolás alatt lévő bank felszámolási eljárásának alakulásáról (legalább évente) rendszeres jelentést, a felszámolási eljárás végén pedig zárójelentést kell benyújtaniuk annak érdekében, hogy a Bizottság nyomon tudja követni a szabályos felszámolási eljárást és annak versenyre gyakorolt hatását. Bizonyos esetekben ellenőrző megbízottat vagy elidegenítésért felelős vagyonkezelőt nevezhetnek ki, illetve akár mind a kettőt is, hogy biztosítsák a támogatás engedélyezését lehetővé tevő feltételek és kötelezettségek teljesülését.

7. AZ ALKALMAZÁS KEZDETE ÉS IDŐTARTAMA

89.	A Bizottság az ebben a közleményben meghatározott elveket 2013. augusztus 1-jétől fogja alkalmazni.

90.	A Bizottsághoz a 2013. augusztus 1-jét megelőzően beérkezett bejelentéseket a bejelentés időpontjában hatályos követelmények alapján bírálja el.

91.

A Bizottság ezen iránymutatás alapján fogja vizsgálni minden, az engedélye nélkül – tehát a Szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével – nyújtott támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, amennyiben a támogatást részben vagy teljesen az iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követően nyújtották.

92.	Az összes többi esetben a Bizottság az állami támogatás nyújtásakor hatályban lévő, válsággal kapcsolatos közlemények alapján végez majd vizsgálatot.

93.	A Bizottság indokolt esetben felül fogja vizsgálni ezt a közleményt, mindenekelőtt, hogy lépést tartson a piaci feltételekben vagy a szabályozási környezetben bekövetkezett változásokkal, amelyek hatással lehetnek a közleményben meghatározott szabályokra.

94.	A bankokról szóló 2008. évi közleményt a Bizottság 2013. július 31-i hatállyal visszavonja.

95.	Az értékvesztett eszközökről szóló közlemény 5. mellékletének 47. pontját a Bizottság visszavonja.

96.

A szerkezetátalakítási közlemény az alábbiak szerint módosul:

A 4. pontban az első mondat helyébe a következő szöveg lép: „Amennyiben egy pénzintézet állami támogatásban részesül, a tagállamnak szerkezetátalakítási tervet kell benyújtania annak alátámasztására, hogy az egyes bankok hosszú távon állami támogatás nélkül is (ismét) életképesek lesznek.”

A 4. pontra vonatkozó 4. lábjegyzetet törölni kell.

A 7. pontban a harmadik francia bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép: „A Bizottság – a pénzügyi szektor általános helyzetét szem előtt tartva – a tagállamok és a kedvezményezett bankok közötti megfelelő teherviselés alapelvét alkalmazza.”

A Bizottság visszavonja a 8. pontot.

A 21. pontra vonatkozó 1. lábjegyzetben az első mondat helyébe a következő szöveg lép: „Lásd a bankokról szóló 2013. évi közlemény 6. szakaszát.”

A 25. pont helyébe a következő szöveg lép: „A megfelelő mértékű teherviseléstől való bármely előzetes eltérést, amelyet a pénzügyi stabilitás követelménye miatt a szerkezetátalakítási terv jóváhagyása előtt kivételesen engedélyeztek, kompenzálni kell a szerkezetátalakítás későbbi szakaszában, például visszakövetelési rendelkezés formájában és/vagy nagyobb mértékű szerkezetátalakítás révén, ideértve a versenytorzulást korlátozó kiegészítő intézkedéseket.”

(1) Közlemény – Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása (a továbbiakban: a bankokról szóló 2008. évi közlemény) (HL C 270., 2008.10.25., 8. o.); Közlemény – A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok (a továbbiakban: feltőkésítési közlemény) (HL C 10., 2009.1.15., 2. o.); A Bizottság közleménye az értékvesztett eszközök közösségi bankszektorban történő kezeléséről (a továbbiakban: az értékvesztett eszközökről szóló közlemény) (HL C 72., 2009.3.26., 1. o.), Közlemény – A pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján (a továbbiakban: szerkezetátalakítási közlemény) (HL C 195., 2009.8.19., 9. o.); A Bizottság közleménye a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre vonatkozó állami támogatási szabályok 2011. január 1-jétől történő alkalmazásáról (a továbbiakban: 2010. évi meghosszabbítási közlemény) (HL C 329., 2010.12.7., 7. o.) és A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre 2012. január 1-jétől való alkalmazásáról (a továbbiakban:2011. évi meghosszabbítási közlemény) (HL C 356., 2011.12.6., 7. o.).

(2) Lásd a 2011. évi meghosszabbítási közlemény 14. pontját.

(3) Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról, 2012. június 6., COM(2012) 0280 final.

(4) Lásd pl. a szerkezetátalakítási közlemény 22. pontját.

(5) Ugyanott, 24. pont.

(6) Lásd a Versenypolitikai Főigazgatóság 2010. április 30-i szolgálati munkadokumentumát: The application of state aid rules to government guarantee schemes covering bank debt to be issued after 30 June 2010 (Az állami támogatási szabályoknak a 2010. június 30. után kibocsátott banki hitelpapírokra vonatkozó állami kezességvállalási programokra történő alkalmazásáról).

(7) Az említett közlemény a támogatás összegétől függetlenül szerkezetátalakítási terv benyújtását írja elő minden – tőke- vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában – állami támogatásban részesülő banknak.

(8) Illetékes felügyeleti hatóság minden olyan illetékes nemzeti hatóság, amelyet a részt vevő tagállamok a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (átdolgozott szöveg (HL L 177., 2006.6.30., 1. o.) összhangban jelöltek ki. Felügyeleti hatóság továbbá az EKB az Európai Központi Banknak az egységes felügyeleti mechanizmusban résztvevő tagállamok hitelintézeteinek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat 1. cikke szerint ráruházott felügyeleti feladatok ellátása során.

(9) Lásd a 1. lábjegyzetet.

(10) A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott szöveg) 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározás alapján.

(11) A Tanács 1973. július 24-i 73/239/EGK első irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 228., 1973.8.16., 3. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. november 5-i 2002/83/EK irányelve az életbiztosításról (HL L 345., 2002.12.19., 1. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 1998. október 27-i 98/78/EK irányelve a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről (HL L 330., 1998.12.5., 1. o.).

(14) Az Európai Parlament és Tanács irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, valamint a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(15) Az OECD honlapján közzétett, a legutolsó rendelkezésre álló év változatlan árain számított éves átlagos munkabér (Average Annual Wages) cím alatt, http://stats.oecd.org/Index.aspx

(16) A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikkének meghatározása szerint (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(17) Ezt el lehet érni például egy holdingtársaság létrehozásával. A bank tulajdonjoga a holdingtársaság eszközoldalán lenne bejegyezve, miközben az állami támogatási beavatkozást megelőzően a banknál lévő saját tőke, hibridtőke és alárendelt kölcsön a holdingtársaság forrásoldalát alkotják ugyanazzal a veszteségviselési rangsorral, mint amely a beavatkozást megelőzően a banknál fennállt.

(18) Például ha a visszavásárlás a piaci árhoz (vagy piac hiányában a közelítési értékhez) viszonyítva két számjegyű százalékponttal leszámítolt névértéken történik nyereség képzése érdekében, vagy ha a visszavásárlás olyan csere részét képezi, amelynek révén a hitelintézet a hiányát csökkentő, jobb minőségű tőkéhez jut.

(19) Azok a bankok, amelyek e közlemény hatálybalépésének időpontjában már jóváhagyott megmentési támogatást kaptak, de még nem kapták meg a végleges jóváhagyást a szerkezetátalakítási támogatásra, a likviditási program keretében juthatnak támogatáshoz egyedi bejelentés nélkül.

(20) Az ilyen esetekben az intézkedéseket a későbbiekben a szerkezetátalakítási terv részeként értékelik.

(21) A Tanács és az Európai Parlament 94/19/EK irányelve a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 135., 1994.5.31., 5. o.).

(22) Lásd ennek analógiájára a T-351/02. sz. Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (EBHT 2006., II-1047. o.), valamint a C-460/07. sz. Puffer ügyben hozott ítélet (EBHT 2009., I-3251. o.) 70. pontját.

(23) Lásd a dán felszámolási programot (HL C 312., 2010.11.17., 5. o.).

(24) Lásd például az N 407/10. sz. állami támogatást (dán bankfelszámolási program) (HL C 312., 2010.11.17., 7. o.).

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

30.7.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/22

A Bizottság határozatának összefoglalója

(2013. február 27.)

egy vállalati összefonódásnak a belső piaccal és az EGT-megállapodással való összeegyeztethetetlenségéről

(Ügyszám COMP/M.6663 – Ryanair/Aer Lingus III)

(az értesítés a C(2013) 1106. final számú dokumentummal történt)

(csak az angol nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

2013/C 216/07

A Bizottság 2013. február 27-én a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdése értelmében határozatot hozott egy összefonódási ügyben. A határozat teljes szövegének nyilvános változata az ügy hiteles nyelvén megtalálható a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján, az alábbi címen:

http://ec.europa.eu/comm/competition/index_en.html

I. A FELEK

(1)

A Ryanair elsősorban Európán belüli, nem átszálló rendszerű, menetrend szerinti légiforgalmi szolgáltatásokat nyújtó diszkont légitársaság. A vállalat 294 légi járműből álló flottával és 51 európai légibázissal rendelkezik; utóbbiak közül a jelentősebbek London–Stansted, Brüsszel–Charleroi, Milánó–Bergamo és Dublin. Az IATA 2012. évi nyári menetrendi időszakában a Ryanair 62 rövid távú útvonalon működtetett Dublinból induló járatokat.

(2)

Az Aer Lingus írországi székhelyű légitársaság. Elsősorban nem átszálló rendszerű, menetrend szerinti légiforgalmi szolgáltatásokat nyújt. Az Aer Lingus elsődleges bázisa a dublini repülőtér, menetrend szerinti járatai főként innen indulnak. A 2012. évi nyári menetrendi időszakban az Air Lingus (beleértve az Aer Arannt) 66 rövid távú útvonalon üzemeltetett Dublinból induló járatokat. Az Aer Lingus nem tagja semmilyen légitársaság-szövetségnek, és működésének alapja az a semlegességet biztosító „nyílt hálózati felépítés”, melynek révén különböző szövetségekkel alakíthat ki partneri kapcsolatokat, és így a nem átszálló rendszerű szállításon felül fő csomópontokon keresztül kínál összeköttetéseket nemzetközi célállomásokra.

(3)	A Ryanair az Aer Lingus kibocsátott részvénytőkéje teljes értékének 29,82 %-os kisebbségi részesedésével rendelkezik, így a Ryanair az Aer Lingus legjelentősebb részvényese. Az ír kormány (a pénzügyminiszter) hozzávetőlegesen 25,1 %-os részesedése a második legjelentősebb.

II. A MŰVELET

(4)

2012. július 24-én az Európai Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. cikke szerint bejelentést kapott a Ryanair Holdings plc (a továbbiakban: Ryanair, Írország) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás a 2012. június 19-én meghirdetett nyilvános vételi ajánlat útján teljes irányítást szerez az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az Aer Lingus Group plc (a továbbiakban: Aer Lingus, Írország) felett (a továbbiakban: ügylet).

III. ÖSSZEFOGLALÁS

(5)

A piaci vizsgálat első szakaszát követően a Bizottság megállapította, hogy az ügylet az összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozik, és komoly kételyei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az ügylet összeegyeztethető-e a belső piaccal és az EGT-megállapodással. Ebből adódóan a Bizottság 2012. augusztus 29-én az összefonódás-ellenőrzési rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban eljárást kezdeményezett.

(6)

A piaci vizsgálat második szakasza több piac vonatkozásában is megerősítette a versennyel kapcsolatos aggályokat, melynek eredményeképpen 2012. november 13-án kifogásközlést bocsátottak ki. A felek lehetőséget kaptak a kifogásközléssel kapcsolatos álláspontjuk írásos ismertetésére. A Bizottság 2012. december 14-én tényállást közlő levelet küldött, melyre a Ryanair 2012. december 20-án válaszolt.

(7)

A Ryanair az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében 2012. október 17-én benyújtotta kötelezettségvállalásainak első hivatalos csomagját. A Bizottság határozata értelmében a piaci teszt nem volt indokolt, mivel a 2012. október 17-i kötelezettségvállalások nem terjedtek ki a kifogásközlés előzetes megállapításai szerint a hatékony versenyt jelentősen akadályozó ügyletben érintett valamennyi útvonalra.

(8)

A Ryanair 2012. december 7-én benyújtotta kötelezettségvállalásainak felülvizsgált változatát. E kötelezettségvállalások benyújtását követően a Bizottság piaci tesztet kezdeményezett. A piaci teszt eredményeinek fényében a Ryanair 2013. január 15-én módosított kötelezettségvállalásokat nyújtott be. Tekintettel a második piaci teszt eredményeire, a Ryanair 2013. február 1-jén ismételten felülvizsgált kötelezettségvállalásokat nyújtott be (a továbbiakban: végleges kötelezettségvállalások). A Bizottság kezdeményezte a harmadik piaci tesztet.

(9)	A piac vizsgálata rámutatott, hogy a Ryanair által ajánlott végleges kötelezettségvállalások nem alkalmasak a hatékony verseny jelentős akadályainak ellensúlyozására.

(10)	A Bizottság ezért 2013. február 27-én az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében határozatot fogadott el, melyben az ügyletet a belső piaccal és az EGT-megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánította (a továbbiakban: határozat).

IV. INDOKOLÁS

A. Az érintett termékpiacok

(11)

A Ryanair és az Aer Lingus egyaránt menetrend szerinti légi személyszállítási szolgáltatásokat nyújt az Európai Gazdasági Térségen belül (EGT), és a két társaság működése 46, Írországból induló vagy oda érkező útvonalon átfedést mutat. Az ügylet a légi személyszállítási szolgáltatások piacán kívül egyéb piacot nem érint.

1. Kiindulási pont/célállomás szerinti várospárokon alapuló hagyományos megközelítés

(12)	A Bizottság döntéshozatali gyakorlatának megfelelően kiindulási pont/célállomás szerinti várospárok (a továbbiakban: O&D) alapján értékelte az ügyletet, ami keresleti helyettesíthetőséget mutatott. Ennek megfelelően valamennyi kiindulási pont/célállomás kombinációt külön piacnak tekintettek.

(13)

A szóban forgó ügyben a Bizottság ezenfelül figyelembe vette, hogy az átszálló utasok nem az O&D utasok piacának részét képezik, továbbá tekintettel a különböző O&D-k közötti korlátozott szintű kínálati helyettesíthetőségre, nem lett volna helyénvaló, ha az Írországból induló, illetve oda érkező rövid távú légi járatokra átfogó piacot határoznak meg, és hasonlóképpen tekintettel arra, hogy az utasok túlnyomó többsége számára egy Írországból induló, adott célállomásra érkező légi járat nem helyettesíthető egy eltérő célállomású légi járattal, az „úti célra érzéketlen ügyfelek” piacának meghatározása sem lett volna helyénvaló.

2. A repülőterek helyettesíthetősége

(14)

Korábbi döntéshozatali gyakorlatának megfelelően a Bizottság a légi személyszállítási szolgáltatások releváns O&D piacainak meghatározásához megvizsgálta, hogy az átfedést mutató vonzáskörzettel rendelkező repülőterekről induló vagy oda érkező járatok az utasok szempontjából egymással helyettesíthetőnek tekinthetők-e.

(15)

A repülőterek helyettesíthetőségének értékelése során a Bizottság az alábbi kvalitatív és kvantitatív bizonyítékokra támaszkodott: i. a bizottsági jogalkalmazási gyakorlat, különös tekintettel a 2007. évi határozatra, melynek keretében részletesen vizsgálták az Írországból induló és oda érkező járatokkal kapcsolatos repülőtéri helyettesíthetőséget; ii. elsődleges mutatóként a 100 km-es repülőtéri vonzáskörzet, illetve az érintett városközponttól való egy órányi autóút-távolság annak meghatározására, hogy a vizsgált repülőterek ténylegesen helyettesítők lehetnek-e; iii. a piaci vizsgálat eredménye; iv. az Aer Lingus és a Ryanair árfigyelő gyakorlata; v. a Ryanair-szolgáltatások marketingje; vi. a piacmeghatározással kapcsolatos bizottsági megállapításokat alátámasztó kvantitatív árkorreláció-elemzés. A Bizottság a bizonyítékok csoportosítására épülő módszer alapján vonta le a következtetéseit.

(16)

A szóban forgó ügyben a különböző repülőterekről nyújtott menetrend szerinti légiforgalmi szolgáltatások helyettesíthetősége három okból volt lényeges: i. a felek tevékenységei közötti esetleges átfedés meghatározása végett; ii. az egyéb repülőterek igénybevételével működő légitársaságok tekintetében a versenyhelyzet korlátozásainak értékelése végett; valamint iii. az érintett további repülőterek piacralépési lehetőségeinek felmérése végett.

(17)	A Ryanair és az Air Lingus tevékenysége 16 útvonalon (2) mutatott átfedést: ezek esetében a két légitársaság két megegyező repülőtér között üzemeltet járatokat, és egyéb releváns repülőtér hiányában nem merült fel a repülőterek helyettesíthetősége.

(18)

A Ryanair és az Aer Lingus további 10 útvonalon (3) ugyanazon repülőtereket veszi igénybe annak ellenére, hogy a kiindulási pont vagy a célállomás szerinti városban több repülőtér is található (repülőtérpár szerinti megközelítés). Néhány útvonalon az egyik fél vagy egyéb légitársaságok a másik repülőteret egyaránt igénybe vették. Az említett útvonalak tekintetében lényeges szempont volt a repülőtéri helyettesíthetőség, különösen a felek potenciális versenytársai piacralépési terveinek értékelését illetően. Ugyanakkor a Bizottság nem azonosított olyan piacralépési/bővítési terveket, amelyek valószínűsíthető, kellő időben és megfelelő módon történő piacra lépést/bővítést eredményezve eloszlatnák az érintett útvonalak tekintetében megállapított, versennyel kapcsolatos aggályokat, ezért nem volt szükség a szóban forgó repülőterek helyettesíthetőségével kapcsolatos végleges következtetések levonására a dublini, corki és shannoni kiindulási pontú útvonalak esetében.

(19)

A Ryanair és az Aer Lingus 19 (várospár alapú) útvonalon (4) üzemeltet járatokat Írország és eltérő célállomások között. Az említett útvonalak tekintetében lényeges szempont volt a repülőtéri helyettesíthetőség, különösen a felek közötti esetleges átfedések megállapítása végett. A határozat értékelése szerint az Aer Lingus és a Ryanair 17 különböző repülőtér (5) és Dublin, Cork, Shannon vagy Knock között repülő utasainak jelentős hányada esetében felmerül a helyettesíthetőség kérdése.

(20)

Egyetlen további útvonal – Dublin–Bristol/Cardiff/Exeter – esetében a repülőterek helyettesíthetősége csak abból a szempontból volt releváns, hogy bizonyosságot szerezzenek arról, hogy a felek az Exeterből Dublinba közlekedő járatok esetében versenyhelyzet-korlátozásokkal állnak szemben (mivel a felek ugyanazon célállomásra érkeznek (Bristol), a helyettesíthetőség kérdése az átfedés szempontjából nem volt releváns).

(21)

A határozat megállapítja, hogy az alábbiakban felsorolt repülőterek minősülnek helyettesíthetőnek abban az esetben, ha Dublin, Cork, Shannon vagy Knock a kiindulási pont vagy a célállomás, ugyanakkor nem von le végleges következtetéseket arról, hogy a Dublin és Cork közötti nem átszálló rendszerű, menetrend szerinti légiforgalmi szolgáltatások relevánsak-e, illetve hogy egyes repülőtérpárok (6) ugyanazon piachoz tartoznak-e, mivel ezek a kérdések nem voltak hatással a verseny értékelésére:

Barcelona El Prat, Girona és Reus	A londoni repülőterek (Heathrow, Gatwick, Stansted, Luton és City)	Stockholm Arlanda és Skavsta
Bilbao és Santander	Manchester és Liverpool (Cork és Shannon esetében)	Toulouse és Carcassonne
Birmingham és East Midlands (Knock esetében)	Milánó Linate, Malpensa és Bergamo	Velence és Treviso
Brüsszel és Charleroi	München és Memmingen	Bécs és Pozsony
Glasgow és Prestwick	Párizs CDG, Beauvais és Orly	Varsó és Modlin
Frankfurt és Hahn	Róma Fiumicino és Ciampino

3. A közvetlen és közvetett járatok piaca

(22)

A Bizottság korábbi döntéshozatali gyakorlata szerint a közvetett járatok közvetlen járatokkal való helyettesíthetőségének szintje elsősorban a repülőút időtartamától függ. Általános szabály, hogy minél hosszabb a repülőút, annál valószínűbb a közvetett járatok közvetlen járatokra gyakorolt versenypiaci nyomásának hatása.

(23)

Abból adódóan, hogy a jelen esetben az átfedést mutató útvonalak rövid távúak (azaz a repülőút nem haladja meg a 6 órát) vagy közepes távolságúak (a 3 órát meghaladó olyan repülőutak, amelyek esetében közvetlen járattal az oda- és visszaút rendszerint nem biztosított egy napon belül), a Bizottság megítélése szerint valószínűsíthető, hogy a közvetett járatok nem gyakorolnak versenypiaci nyomást a közvetlen járatokra. A határozat azonban nem von le végleges következtetéseket arról, hogy a közvetett járatok ugyanazon piachoz tartoznak-e, mivel a megállapítás végeredményben nem lenne hatással a verseny értékelésének eredményére.

4. Az utasok különböző csoportjai

(24)

A Bizottság 2007. évi határozatban azt a következtetést vonta le, hogy nem helyénvaló a különböző utaskategóriák tekintetében külön piacokat meghatározni; ezt különösen az a megállapítás is alátámasztotta, miszerint a két légitársaság azzal, hogy kizárólag rövid távú útvonalakon kínált csak odaútra szóló, korlátozott feltételek mellett igénybe vehető jegyeket, nem tett különbséget utastípusok között. A Ryanair és az Aer Lingus, valamint a piaci vizsgálatba bevont válaszadók döntő többsége a szóban forgó ügyben alátámasztotta ezeket a következtetéseket.

(25)	A Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy nem helyénvaló külön piacokat meghatározni a különböző utaskategóriák tekintetében – legyenek azok időérzékenyek vagy sem, üzleti célból utazók vagy turisták, a foglalást jóval az indulás előtt bonyolítók vagy sem.

5. A charterszolgáltatások és a menetrend szerinti járatok helyettesíthetősége

(26)

A Ryanair érvelése szerint a charterjáratok – különösen az üdülőhelyeket célzó útvonalakon – jelentős versenynyomást jelentenek a felek szolgáltatásaira nézve. A Ryanair emellett arra is rámutatott, hogy az írországi chartervállalkozások tevékenységében jelentkező visszaesés közvetlenül a Ryanair számos charter jellegű útvonalat célzó terjeszkedésének tudható be.

(27)

Korábbi döntéshozatali gyakorlatának megfelelően a Bizottság három fajta chartertevékenységet különböztetett meg:

Szervezett utazások értékesítése. A szervezett utazásokban foglalt férőhely-értékesítéseket nem lehetett helyettesíthetőnek tekinteni az érintett útvonalakon közlekedő menetrend szerinti Ryanair- és Aer Lingus-járatokra értékesített férőhelyekkel. Ezt a megállapítást a piaci vizsgálatba bevont válaszadók többsége is megerősítette. Az utasok többsége ugyanis csak férőhelyet vásárol, szervezett utazást nem.

ii.

Férőhely-értékesítések utazásszervezőknek. Keresleti szempontból ez a piac a magánszemélyeknek értékesített férőhelyek beszerzési piacának minősül, így eltérő versenyfeltételek jellemzik. Ebből adódóan a Bizottság megerősítette az előző határozatában levont következtetéseket, miszerint a férőhelyek utazásszervezőknek történő nagybani értékesítése nem a végső vásárlóknak nyújtott menetrend szerinti légiforgalmi szolgáltatásokkal megegyező piachoz tartozik.

iii.

Charter férőhelyek értékesítése végső vásárlóknak. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ugyanazon az O&D útvonalon a charter légitársaságok végső vásárlóknak történő értékesítése hasonló a menetrend szerinti légi személyszállítási szolgáltatások értékesítéséhez. Néhány piaci vizsgálatba bevont válaszadó ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a charterjáratok a menetrend szerinti járatokkal szemben alacsonyabb minőséget kínálnak, egyrészt a végső vásárlók számára korlátozott számban értékesíthető férőhelyek, másrészt korlátozott láthatóságuk okán (a járatsűrűségen és a viteldíjon felül). A határozat szerint mindazonáltal nincs szükség végleges következtetésekre, mivel a megállapítás végeredményben nem lenne hatással a verseny értékelésének eredményére.

B. A verseny értékelése

1. Általános keret

(28)

A Bizottság elemezte a piaci körülményekben 2007 óta bekövetkezett változásokat. A változások a következőképpen foglalhatók össze: i. pénzügyi és gazdasági válság, mely 2008 óta több tagállamot, köztük Írországot is érinti; ii. a légi közlekedési ágazat további konszolidációja; iii. a dublini repülőteret igénybe vevő, menetrend szerinti járatokat indító légitársaságok számának visszaesése; iv. azon útvonalak számának a 2007. évi határozat óta bekövetkezett növekedése, amelyeken a Ryanair és az Aer Lingus egymással versenyez, valamint a fokozott összefonódás; v. a Dublinból induló charter-légitársaságok tevékenységének csökkenése; vi. a dublini repülőtér új infrastruktúrájának kialakítása.

2. Az Aer Arann-nak biztosított elbánás

(29)

A Bizottság megítélése szerint az Aer Arann a Ryanair versenytársa, ám az Aer Lingusnak nem. Az Aer Arann franchise-megállapodás révén szorosan kapcsolódik az Aer Lingushoz, és nagyban függ attól. A verseny értékelése során ezért az Aer Arann (Aer Lingus Regional elnevezés alatt működő) piaci részesedéseit az Aer Lingusnak írták jóvá.

3. A piaci részesedés és az összefonódás mértéke

(30)	A tevékenységeik közötti átfedés jellemezte 46 útvonal közül a felek valamennyi tekintetében igen magas piaci részesedésre tennének szert.

(31)

Az ügylet a következő 28 útvonalon hozna létre monopóliumot: Dublin–Alicante/Murcia; Dublin–Berlin; Dublin–Bilbao/Santander; Dublin–Birmingham/East Midlands; Dublin–Brüsszel/Charleroi; Dublin–Budapest; Dublin–Edinburgh/Glasgow; Dublin–Fuerteventura; Dublin–Glasgow/Prestwick; Dublin–Manchester/Liverpool/Leeds; Dublin–Marseille; Dublin–Milánó/Bergamo; Dublin–Nizza; Dublin–Róma; Dublin–Tenerife; Dublin–Toulouse/Carcassonne; Dublin–Velence/Treviso; Dublin–Bécs/Pozsony; Dublin–Varsó/Modlin; Cork–Alicante; Cork–Faro; Cork–London; Cork–Manchester/Liverpool; Cork–Tenerife; Knock–Birmingham/East Midlands; Knock–London; Shannon–Manchester/Liverpool; és Shannon–London.

(32)	Az összefonódással létrejövő vállalkozás 18 egymást átfedő útvonalon egyéb légitársaságok mellett működne.

(33)	A szóban forgó légitársaságok a 18 útvonal közül 11 esetben charter-légitársaságok. A felek együttes piaci részesedése az összes ilyen útvonal esetében meghaladná a 80 %-ot.

(34)	A felek versenytársai a fent említett 18 útvonal közül 6 esetében menetrend szerinti járatokat működtető légitársaságok, a felekétől eltérő üzleti modellel. A Ryanair és az Aer Lingus együttes piaci részesedése az említett 6 útvonal esetében meghaladná az 50 %-ot.

(35)	Egyetlen további útvonal – Dublin–Bristol/Cardiff/Exeter – esetében, a Dublin és Exeter közötti járatokat beleszámítva az érintett piacba, a felek versenytársa a menetrend szerinti járatokat indító Flybe regionális légitársaság, amely 5–10 %-os piaci részesedéssel bír (7).

4. A Ryanair és az Aer Lingus közötti verseny szorossága

(36)	A bizottsági vizsgálat rámutatott, hogy a Ryanair és az Aer Lingus valamennyi átfedést mutató útvonalon szoros versenyben áll.

(37)	Az egymást átfedő útvonalak többségén (a 46 közül 28 esetében) kizárólag a Ryanair és az Aer Lingus működtet járatokat. Ezeken az útvonalakon a Ryanair és az Aer Lingus természetszerűleg egymás legszorosabb versenytársai.

(38)

Azokon az útvonalakon, amelyeken a Ryanairnek és az Aer Lingusnak további versenytársai vannak, a felek legtöbbször messze a legjelentősebb versenypiaci szereplők, amit többek között az is alátámászt, hogy a versenytársak és a felek piaci részesedése jelentősen eltér egymástól. Azokon az útvonalakon, amelyeken charter-légitársaság is működik, a felek legnagyobb versenytársakként szintén egymás legjelentősebb versenytársai.

(39)

Emellett a Ryanair és az Aer Lingus hasonló üzleti modellel rendelkezik, ami azonban eltér legtöbb versenytársukétól. A Ryanair és az Aer Lingus (elsősorban) nem átszálló rendszerű szolgáltatásokat nyújt, amelyek különböznek a hálózati légifuvarozók átszállási csomópontokra irányuló szolgáltatásaitól. Mindkét fél ténylegesen csak odaútra szóló árképzést alkalmaz, a rövid távú útvonalakat egyetlen utasosztállyal kialakított utastérrel működteti, és a hálózati légifuvarozóktól eltérően foglalásai többségét weboldalán, és nem utazási ügynökök közvetítésével bonyolítja. Versenytársaikkal ellentétben a felek márkája igen magas elismertségnek örvend Írországban, és mindketten jelentős írországi légibázisokat tartanak fenn, különösen a dublini repülőtéren.

(40)	A Bizottság regressziós analízise megerősítette a Ryanair és az Aer Lingus közötti jelentős versenypiaci kölcsönhatások meglétét.

(41)

A határozat következtetései szerint az Aer Lingus és a Ryanair az összes átfedést mutató útvonalon igen szoros versenyben áll, és gyakorta egymás legkomolyabb versenytársai. Az ügylet ebből adódóan megszüntetné a két légitársaság közötti rendkívül szoros versenytársi viszonyt, és az ügylet hiányában egymásra gyakorolt versenypiaci nyomást. Az utasok választási lehetőségei jelentősen csökkennének, továbbá nem valószínű, hogy a versenytársak képesek lennének kellő nyomást gyakorolni az összefonódással létrejövő vállalkozás piaci magatartására, különösen az árképzés tekintetében.

5. A piacra lépés és annak korlátai

(42)	A Bizottság vizsgálata megerősítette, hogy a piacra lépésnek jelentős korlátai vannak, amelyek megnehezítenék az új piaci szereplők megjelenését azokon az útvonalakon, amelyeken a felek tevékenysége fedi egymást.

(43)

A Ryanair és az Aer Lingus szilárd írországi piaci pozíciójával és különösen az alábbi tényezőkkel kapcsolatos piacralépési korlátok az alábbiak:

i.	a felek stabil piaci pozíciója Dublinban, Corkban és Shannonban, amely a légibázisaiknak köszönhető;

ii.

az összefonódással létrejövő vállalkozás Írországban a két legjelentősebb márkát tudhatná magáénak, így egy új belépőnek jelentős időre és befektetésre lenne szüksége ahhoz, hogy a saját márkáját ismertebbé tegye. Az összefonódással létrejövő vállalkozás a bejelentett kettős márkanévhasználatnak köszönhetően két különböző piaci szegmensben rendelkezne erős piaci pozícióval (a legalacsonyabb viteldíjakat kínáló fapados szegmensben, valamint a magasabb szintű szolgáltatásokat nyújtó szegmensben). Ezek a piacralépési korlátok hasonlóképp relevánsak azon útvonalak esetében, melyek kiindulási pontja vagy célállomása Dublin, Shannon, Cork és Knock;

iii.	új belépő esetén az összefonódással létrejövő vállalkozás esetleges agresszív válaszlépései. Ezek a piacralépési korlátok hasonlóképp relevánsak azon útvonalak esetében, melyek kiindulási pontja vagy célállomása Dublin, Shannon, Cork és Knock;

iv.	az a tény, hogy az új belépők nehezebben juthatnak kora reggeli, csúcsidőn belüli indulási résidőhöz és parkolási lehetőséghez a dublini repülőtéren. Emellett egyes célállomásokon a korlátozott fogadókapacitás tovább fokozná a piacra lépés amúgy is jelentős korlátait;

v.	a dublini repülőtéren alkalmazott repülőtéri díjak és illetékek vélhetően elriasztják az új belépőket a Dublinból induló vagy oda érkező útvonalak üzemeltetésétől;

vi.	az írországi piac számos versenytárs számára nem minősül vonzónak, továbbá az írországi gazdasági visszaesés (mely több tagállamot, köztük Spanyolországot szintén érintette) a 2007-es helyzethez viszonyítva tovább csökkentette a piac vonzerejét;

vii.	végül a felek abban a helyzetben vannak, hogy az írországi repülőtereken hatással lehetnek a döntéshozatalra, köztük a résidőkiosztásra (Dublinban), az üzemeltetésre, és a repülőtéri infrastruktúra használatára és fejlesztésére a dublini, corki és shannoni repülőtereken.

(44)	A piacra jutás jelentős korlátairól levont következtetést az a tény is megerősíti, hogy az utóbbi években az egymást átfedő útvonalakon (a Ryanairen és az Aer Linguson kívül más légitársaságok részéről) korlátozott mértékű volt a piacra lépés.

6. A piacra lépés/bővítés módjai

(45)

A piaci vizsgálat eredményei szerint valamely vállalkozás csak akkor léphet fel eredményes versenytársként az összefonódással létrejövő vállalkozással szemben a dublini, corki és shannoni repülőtéren, ha az említett repülőterek mindegyikén légibázist alakít ki. Anélkül, hogy ezeket az állandó költségeket számos útvonal üzemeltetése révén megosztanák, nehézségekbe ütközne a Ryanairhez és az Aer Lingushoz hasonló szintű költséghatékonyság megvalósítása. Ezenfelül a légibázis a kellő tevékenységi szint és az annak megfelelő piaci jelenlét és márkaismertség mellett a kora reggeli indulási és késő esti érkezési időpontokkal kedvező menetrendi alternatívákra ad lehetőséget.

(46)

A határozat azt a következtetést vonja le, hogy a légitársaságok szempontjából alapvető jelentőséggel bír egy írországi (és különösen dublini) légibázis, melynek révén biztosítható az írországi piac megfelelő lefedettsége és az összefonódással létrejövő vállalkozásra gyakorolt kellő versenypiaci nyomás.

7. A meglévő és potenciális versenytársak piacralépési tervei

(47)	A Bizottság megvizsgálta, hogy a potenciális versenytársak terveznek-e olyan egyéni vagy csoportos piacra lépést vagy bővítést, amely kellőképpen ellensúlyozná az ügylet versenykorlátozó hatását az aggodalomra okot adó útvonalakon.

(48)

A szóban forgó ügyben ugyanakkor a versenytárs piacra lépésének 32 olyan átfedést mutató útvonalra kellene kiterjednie, amelyeken a Ryanair mind a kiindulási ponton, mind a célállomáson rendelkezik légibázissal. Az adott körülmények között a piacra lépés valószínűleg még nehezebb lenne. Ezenfelül a versenytársak többsége azt az álláspontot képviseli, hogy az ügyletet követően a piacra lépés puszta lehetősége nem jelentene korlátozást az összefonódással létrejövő vállalkozás számára.

(49)	A határozat következtetései értelmében az egyetlen útvonalat érintő piacra lépés, vagy a légitársaságok bázishelyükkel megegyező kiindulási ponttal vagy célállomással üzemeltetett, néhány útvonalat érintő együttes piacra lépése nem ellensúlyozná kellőképpen az ügylet versenykorlátozó hatásait.

8. A tényleges verseny (8)

(50)

A határozat értelmében az ügylet vélhetően jelentősen akadályozná a hatékony versenyt – különösen az összefonódással létrejövő vállalkozás ügyletet követő monopóliuma révén kialakuló domináns piaci pozíció eredményeként – az alábbi 28 útvonalon: Dublin–Alicante/Murcia; Dublin–Berlin; Dublin–Bilbao/Santander; Dublin–Birmingham/East Midlands; Dublin–Brüsszel; Dublin–Budapest; Dublin–Edinburgh/Glasgow; Dublin–Fuerteventura; Dublin–Glasgow International/Prestwick; Dublin–Manchester/Liverpool/Leeds; Dublin–Marseille; Dublin–Milánó; Dublin–Nizza; Dublin–Róma; Dublin–Tenerife; Dublin–Toulouse/Carcassonne; Dublin–Velence/Treviso; Dublin–Bécs/Pozsony; Dublin–Varsó/Modlin; Cork–Alicante; Cork–Faro; Cork–London; Cork–Manchester/Liverpool; Cork–Tenerife; Knock–Birmingham/East Midlands; Knock–London; Shannon–Manchester/Liverpool és Shannon–London.

(51)

A határozat értelmében az ügylet a felek kialakuló domináns piaci pozíciója eredményeként vélhetően jelentősen akadályozná a hatékony versenyt az alábbi 7 útvonalon, amelyeken más, menetrend szerinti járatokat üzemeltető légitársaságok is működnek: Dublin–Bristol/Cardiff/Exeter (a piac pontos meghatározásától függetlenül); Dublin–Frankfurt; Dublin–London; Dublin–Madrid; Dublin–München; Dublin–Párizs és Dublin–Stockholm. Emellett az ügylet vélhetően megszüntetné a Ryanair és az Aer Lingus közötti rendkívül szoros versenytársi viszonyt, ami az ügyletet megelőzően az érintett útvonalakon egymásra gyakorolt lényeges versenypiaci nyomást is kiküszöbölné. Az utasok választási lehetőségei ezért jelentősen csökkennének, továbbá nem valószínű, hogy az érintett útvonalakon tevékenykedő versenytársak képesek lennének kellő nyomást gyakorolni az összefonódással létrejövő vállalkozás piaci magatartására, különösen az érintett útvonalakra érvényes árképzés tekintetében.

(52)

A határozat értelmében az ügylet különösen a felek kialakuló domináns piaci pozíciója eredményeként vélhetően jelentősen akadályozná a hatékony versenyt az alábbi 11 útvonalon, amelyeken más charter-légitársaságok is működnek: Dublin–Barcelona, Dublin–Faro, Dublin–Gran Canaria, Dublin–Ibiza, Dublin–Lanzarote, Dublin–Malaga, Dublin–Palma, Cork–Barcelona, Cork–Lanzarote; Cork–Malaga és Cork–Palma. Emellett az ügylet vélhetően megszüntetné a Ryanair és az Aer Lingus közötti rendkívül szoros versenytársi viszonyt, ami az ügyletet megelőzően az érintett útvonalakon egymásra gyakorolt lényeges versenypiaci nyomást is kiküszöbölné. Az utasok választási lehetőségei ezért jelentősen csökkennének, továbbá nem valószínű, hogy a charter-légitársaságok kellő nyomást tudnának gyakorolni az összefonódással létrejövő vállalkozás piaci magatartására, különösen az érintett útvonalakra érvényes árképzés tekintetében.

9. Potenciális verseny

(53)

A Ryanair és az Aer Lingus által jelenleg üzemeltetett, Dublinból, Shannonból és Corkból induló járatok közötti verseny – mely repülőtereken mindkét társaság rendelkezik légibázissal – nem vizsgálható az egyéb versenyszempontoktól elkülönítve. Az elkülönítésen alapuló elemzés arra engedne következtetni, hogy az érintett termékpiacok teljes mértékben függetlenek egymástól. Mindkét légitársaság kellően rugalmas ahhoz, hogy az említett repülőtereken kialakított meglévő légibázisairól áthelyezzen járatokat, vagy további járatokat indítson a bázisaikról üzemeltetett más járatok versenystruktúrájában bekövetkezett változásokra reagálva. Ebből adódóan dinamikus elemzésre van szükség, mely vizsgálja, hogy az egyik légitársaság legszorosabb és legjelentősebb versenytársának megszűnése milyen mértékben korlátozná a potenciális versenyt, amely az ügylet hiányában piaci nyomást gyakorolt volna a Ryanairre és az Aer Lingusra.

(54)	A Bizottság elemzése rámutatott, hogy az egymással folytatott dinamikus verseny, valamint az egyéb légitársaságok piacra lépésének a felekre gyakorolt igen korlátozott hatása következtében a Ryanair és az Aer Lingus potenciális versenypiaci nyomást gyakorolnak egymásra.

(55)

A Bizottság körültekintő eljárás során azt a következtetést vonta le, hogy az ügylet – különösen a domináns piaci pozíció kialakulásának, illetve megerősítésének eredményeként – valószínűleg jelentősen akadályozná a hatékony versenyt azáltal, hogy a legvalószínűbb potenciális belépőt kizárná az alábbi 6 útvonalról: i. A Ryanair potenciális versenynek kitett útvonalai: Dublin–Bologna, Dublin–Bordeaux, Cork–Párizs/Beauvais, Cork–München/Memmingen, Cork–Birmingham; ii. Az Aer Lingus potenciális versenynek kitett útvonala: Dublin–Newcastle.

C. Hatékonyságjavulás

(56)

A Ryanair állítása szerint az ügylet jelentős hatékonyságjavulást eredményezne, mely az összes ügyfelük számára előnyökkel járna. A Ryanair költségmegtakarítási tapasztalatát alkalmazva javulna az Aer Lingus hatékonysága, csökkennének költségei és viteldíjai, ugyanakkor az elsődleges repülőtereken fokozódna a többi légitársasággal szembeni versenyképessége.

(57)

A Ryanair nem bocsátott rendelkezésre olyan releváns információkat, amelyek alátámasztották volna a hatékonyságjavulás ellenőrizhető, összefonódás-specifikus és ügyfelekre átruházott jellegét, továbbá a Bizottság sem talált ellenőrizhető bizonyítékot arra, hogy a Ryanairnek módjában áll csökkenteni az Aer Lingus költségeit anélkül, hogy ellensúlyozásul az ügyfelek érdekeit szolgáló egyéb költségelemeket is csökkentse. Mindemellett a Ryanair által felhozott, hatékonyságjavító lépések közül vélhetően számos nem összefonódás-specifikus (köztük a létszámcsökkentés, az üzemanyag és a forgalmazás költségei).

(58)

A hivatkozott hatékonyságjavulás ezért nem teljesíti együttesen a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatásban megállapított három feltételt. Ezenfelül, tekintettel a rendkívül nagyarányú együttes piaci részesedésre, valamint a valószínűsíthető, kellő időben és megfelelő módon történő piacra lépés hiányára, az ügyfelek vélhetőleg nem részesülnének megfelelően az állítólagos hatékonysági előnyökből.

D. Kötelezettségvállalások

1. A végleges kötelezettségvállalások leírása

1.1. Az Aer Lingus tevékenységeinek átruházása 43, átfedést mutató útvonalon a Flybe javára

(59)

A Ryanair felajánlotta, hogy a Flybe-re ruház át egy új és önálló vállalkozást (a továbbiakban: leválasztandó üzleti tevékenység; ennek későbbi lehetséges elnevezése „Flybe Ireland” lesz), amely javára több eszközt – köztük 100 millió EUR készpénzt, legalább 9 Airbus A 320 lízinget, indulási résidőket (a kiindulási pontban és a célállomáson), személyzetet és az „Aer Lingus” védjegy 3 évre szóló jogdíjmentes, nem kizárólagos, nem továbbadható és nem átruházható licencét – adna át. A védjegyet és a „Flybe” márkát együttesen használnák.

(60)	A Ryanair kötelezettséget vállal arra, hogy a Flybe-vel konzultálva az első évre üzleti tervet dolgoz ki a leválasztandó üzleti tevékenység számára, amely tükrözi az adózás előtti tervezett éves nyereség közösen kialakított összegét.

(61)

A Flybe közösen kialakított menetrend szerint 43 útvonalon üzemeltetne járatokat, legalább 6 IATA menetrendi időszakon keresztül. Feltéve, hogy a leválasztandó üzleti tevékenység menetrend szerinti járatainak heti bontásban összesített sűrűsége menetrendi időszakonként az összes Írországból induló és oda érkező útvonalon változatlan marad, a Flybe-nek kizárólag az alábbiak vonatkozásában kellene járatokat indítania: i. a Flybe útvonalainak 90 %-a az első 6 IATA menetrendi időszak közül a harmadikat és a negyediket érintően; és ii. a Flybe útvonalainak 85 %-a az első 6 IATA menetrendi időszak közül az ötödiket és a hatodikat érintően.

(62)	Résidő-visszaélések esetén a büntetőmechanizmus alapját egy sávos rendszer képezné, amely mérlegeli az útvonal jelentőségét, és amely révén a büntetések fokozatosan csökkennek az első 6 IATA menetrendi időszak alatt.

(63)	Az első 6 IATA menetrendi időszak során a Flybe légibázist alakítana ki a dublini repülőtéren, és az üzemeltetés érdekében egy légi jármű bázisa a corki repülőtér lenne.

(64)

Az első 3 IATA menetrendi időszak során az Aer Lingus webhelyének nyitóoldalát megfelezve mind az Aer Lingus, mind a leválasztandó üzleti tevékenység kereskedelmi nevét és logóját feltüntetnék, ezeket hiperhivatkozással kapcsolnák a két vállalkozás foglalási oldalához. Az első 3 IATA menetrendi időszak elteltével az Aer Lingus webhelyének felső részén bannert helyeznének el, amely a leválasztandó üzleti tevékenység webhelyére mutató internetes linket tartalmazna.

(65)	Az Aer Arann által üzemeltetett hat útvonal tekintetében a tervek szerint a Flybe eleget tesz annak a kötelezettségének, hogy járatokat indítson ezeken az útvonalakon, átvállalva az Aer Arann-nal kötött franchise-megállapodást vagy új megállapodást kötve.

1.2. Résidők átruházása 3, átfedést mutató, londoni célállomású útvonalon az IAG (British Airways) javára

(66)

A Ryanair az első 6 IATA menetrendi időszak alatt kötelezettséget vállalna arra, hogy a Dublin–London, Cork–London és Shannon–London útvonalakon az Airbus A319 típusú vagy azzal egyenértékű légi járművel járatokat üzemeltető IAG saját résidejeit a Ryanair által átruházott résidőkkel kombinálva használhatja:

az IAG és a Ryanair a Gatwick repülőtérre vonatkozó bérleti megállapodást vagy egy Heathrow–Gatwick átruházási megállapodást kötne attól függően, hogy teljesül-e az úgynevezett Heathrow-ra vonatkozó átruházási feltétel, és ha igen, mikor; ez tartalmazná a Ryanair és az IAG elkötelezettségét amellett, hogy a Heathrow–Gatwick átruházási megállapodás hatálybalépése nem sértené az Aer Lingus alapszabályának 10. cikkét (vagy az annak helyébe lépő rendelkezést) vagy bármely más alkalmazandó jogszabályt, illetve rendelkezést;

ii.

a Gatwick repülőtérre vonatkozó bérleti megállapodás hatálybalépése esetén az IAG i. hetente 68 járatot üzemeltetne a Dublin–London Gatwick útvonalon, 13-at a Cork–London Gatwick útvonalon és 7-et a Shannon–London Gatwick útvonalon a Ryanair résidőpárjait használva; és ii. hetente további 2 járatot üzemeltetne a Dublin–London Gatwick útvonalon, egyet a Cork–London Gatwick útvonalon és 7-et a Shannon–London Gatwick útvonalon az IAG rendelkezésre álló vagy megszerzendő résidőpárjait használva;

iii.	a gatwicki résidők használatán felül az IAG hetente 7 járatot üzemeltetne a Dublin–London Heathrow útvonalon a Ryanairtől lízingelt résidőket használva. A felülvizsgált IAG-megállapodás értelmében az IAG a Heathrow repülőtérre vonatkozóan is kötne bérleti megállapodást;

iv.

amennyiben teljesül a Heathrow-ra vonatkozó átruházási feltétel, az IAG-nak jogában állna felmondani a Gatwick repülőtérre vonatkozó bérleti szerződést (és hatálybalépése esetén a Heathrow repülőtérre vonatkozó bérleti szerződést), és érvényre juttatni a Heathrow–Gatwick átruházási megállapodást (IAG vételi opció). Az IAG átruházná (a fentiekben meghatározott) Dublin–Gatwick útvonal üzemeltetéséhez kapcsolódó gatwicki résidejeit, és további 7 gatwicki résidőt az Aer Lingus tulajdonát képező London Heathrow repülőtéri résidőkért cserébe, amelyeket az IAG vehetne igénybe: a) hetente 70 járat üzemeltetése a Dublin–Heathrow útvonalon, b) 14 a Cork–Heathrow útvonalon és c) 14 a Shannon–Heathrow útvonalon. A felülvizsgált IAG-megállapodás egyrészt tartalmazna egy a Heathrow repülőtérre vonatkozó új bérleti megállapodást, másrészt módosítaná a Ryanair gatwicki résidejeinek számát, amelyekre a heathrowi résidejeiért cserébe tenne szert.

1.3. További résidők átruházása a London–Írország útvonalakon

(67)

A résidő-átruházási eljárás értelmében a Ryanair 6 IATA menetrendi időszakon át kötelezettséget vállal arra, hogy saját maga vagy az Aer Lingus bármely érdekelt légitársaság számára kellő mennyiségű résidőt ruház át annak érdekében, hogy a szóban forgó légitársaságok saját légi járműveikkel rendszeres járatokat üzemeltessenek a Dublin–London, Cork–London és/vagy Shannon–London útvonalon, feltéve, hogy az átruházandó résidők száma nem haladja meg az érintett útvonalra vonatkozó átfedés különbségét.

1.4. Potenciális verseny

(68)	Az első 6 IATA menetrendi időszak során és azt követően is a Ryanair kötelezettséget vállal arra, hogy saját maga vagy az Aer Lingus bármely érdekelt légitársaság számára olyan útvonalakat érintő résidőket ruház át, amelyeken potenciális verseny alakulhat ki.

2. A végleges kötelezettségvállalások értékelése

2.1. A Flybe nem bizonyult megfelelő vevőnek

(69)	A Bizottság megítélése szerint a Flybe nem minősül a leválasztandó üzleti tevékenységet aktív versenypiaci tényezővé alakító, megfelelő vevőnek.

(70)

A Bizottság mindenekelőtt figyelembe vette, hogy a Flybe Ireland vállalkozás részeként átruházandó eszközök pontos meghatározása hiányában nem állt rendelkezésre elegendő olyan bizonyíték, amelyek alapján azt a következtetést vonhatta volna le, hogy a leválasztandó üzleti tevékenység rendelkezik az életképes és versenyképes vállalkozáshoz szükséges eszközökkel.

(71)

Ezen túlmenően, a Flybe üzleti modelljével kapcsolatosan a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy jóllehet az Írország és az Egyesült Királyság közötti járatok üzemeltetése az igénybe vett légi járművektől függően illeszkedik a Flybe jelenlegi üzleti modelljébe, az ettől eltérő – különösen az üdülőhelyeket célzó, jelentősebb szektorhosszúságú – útvonalak nem illeszkednének a Flybe jelenlegi üzleti modelljébe. A Bizottság ezzel egyidejűleg megjegyzi, hogy a Flybe nem rendelkezik tapasztalattal az Airbus A320 repülőgépek üzemeltetése terén, így nehézséget jelentene számára annak a piacnak a megértése, amelyen üzleti tevékenységet folytat.

(72)

Mindemellett a Bizottság megítélése szerint azon elképzelés, miszerint a Ryanair egy egyéves üzleti tervet készítene a Flybe Ireland számára, illetve az, hogy az összefonódással létrejövő vállalkozás és a leválasztandó üzleti tevékenység közötti tartós kapcsolat kialakításának perspektívája nélkül közreműködne a leválasztandó üzleti tevékenység költségalapjának szerkezetátalakításában, nem tűnt összeegyeztethetőnek a független versenytársak koncepciójával.

(73)

Tekintettel arra, hogy a Flybe új piacokon való működéssel kapcsolatos korábbi tapasztalatai meglehetősen eltérnek a Flybe Ireland tervezett felvásárlásától, továbbá figyelembe véve, hogy a Flybe egyrészt az írországi piacon, másrészt az Aer Lingustól eltérően a Ryanairrel folytatott verseny terén csupán korlátozott tapasztalattal rendelkezik, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek az elemek nem támasztják alá kellőképpen azon következtetést, miszerint a Flybe bizonyítottan megfelelő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a Flybe Irelandot mint az összefonódással létrejövő vállalkozással szemben fellépő életképes és versenyképes versenytényezőt fenntartsa és továbbfejlessze.

(74)	Ezenfelül a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a Flybe nem rendelkezik azokkal a pénzügyi forrásokkal, amelyek révén a Flybe Ireland az összefonódással létrejövő vállalkozással szemben fellépő életképes és versenyképes versenytényezőként fenntartható és továbbfejleszthető lenne.

(75)

Tekintetbe véve az összefonódással létrejövő vállalkozással szembeni versenyképességét az ügyletet követően, a Bizottság megállapítása értelmében a Flybe Ireland vonatkozásában javasolt védjegylicenc, internetes reklám és tőkeinjekció ellenére kétséges, hogy a Flybe – különösen az írországi utasok körében – létre tud-e hozni egy kellően elismert márkát, amely hatékony nyomást gyakorolna az összefonódással létrejövő vállalkozásra, és ezáltal eloszlatná a Bizottság által azonosított, versennyel kapcsolatos aggályokat. Emellett a Flybe Ireland azon képességét, hogy az összefonódással létrejövő vállalkozásra hatékony nyomást gyakoroljon, és így eloszlassa a Bizottság által azonosított, versennyel kapcsolatos aggályokat, valószínűleg befolyásolnák a javaslat szerinti korlátozott bázisműveletek, illetve az átruházott járatok száma és a vonatkozó kapacitás mértéke. A Bizottság megítélése szerint továbbá nem valószínű, hogy a Flybe Ireland bevétele és költségalapja lehetővé tenné a nyereséges működést az említett 43 útvonalon.

(76)	A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Flybe nem rendelkezik azokkal a szükséges ösztönzőkkel, amelyek révén a 43 Flybe-útvonal többségén tartósan üzemeltethetne járatokat.

(77)

A Bizottság ezenfelül azt is megállapította, hogy nem valószínű a Flybe-vel szemben vállalt kötelezettségek kellő időben történő teljesítése a franchise-megállapodás tekintetében. A Bizottságnak emellett nem állt módjában kétséget kizáróan meggyőződni arról, hogy a javasolt, majd ténylegesen teljesített kötelezettségvállalások teljes mértékben és egyértelműen eloszlatnák-e az Aer Arann útvonalai tekintetében a határozatban megállapított, versennyel kapcsolatos aggályokat.

(78)	Végezetül a kötelezettségvállalások nem minősültek egyértelműnek, és kétségek merültek fel a kellő időben történő végrehajtásukkal kapcsolatban.

2.2. A három londoni útvonallal kapcsolatos bizonytalanságok – IAG

(79)

A Bizottságnak nem állt módjában kellőképpen meggyőződni arról, hogy a három londoni útvonalat érintő végleges kötelezettségvállalásokból adódó új kereskedelmi struktúrák megfelelően működőképesek és tartósak, és így biztosítják, hogy a három érintett londoni útvonalon nincs jelentős akadálya a hatékony versenynek a minimális időszak alatt és azt követően.

(80)

Függetlenül attól, hogy a Gatwick repülőtérre vonatkozó bérleti szerződés, illetve a Heathrow–Gatwick átruházási megállapodás hatályba lép-e, az érintett útvonalakon vélhetően csökken az általános kapacitás, és az összefonódással létrejövő vállalkozás megtartja domináns piaci pozícióját a három londoni útvonal (Dublin, Cork és Shannon) járatsűrűsége és kapacitása tekintetében. Az IAG mindemellett eltérő – elsősorban az üzleti célból utazókra és az átszálló utasokra összpontosító – üzleti modellel rendelkezik (amely a Heathrow–Gatwick átruházási megállapodás hatálybalépése esetén releváns). Ebből adódóan a Bizottság megítélése szerint az IAG az ügyletet követően nem gyakorolna kellő nyomást az összefonódással létrejövő vállalkozásra a minimális időszak során.

(81)

A Bizottság álláspontja értelmében igen valószínű, hogy az IAG beszüntetné a Gatwickről induló érintett három járatát, továbbá a minimális időszak lejártával a szóban forgó három útvonalon jelentősen csökkentené a Heathrow repülőtérről induló járatai üzemeltetését. A Bizottság a piaci vizsgálat során nem azonosított az érintett útvonalak tekintetében valószínűsíthető, kellő időben és megfelelő módon történő piacra lépést eredményező terveket.

(82)	Végezetül a kötelezettségvállalások komplexitása, az azok között tapasztalható következetlenségek, az RM-formanyomtatvány, az IAG-megállapodás, valamint a vitarendezési mechanizmus kétségbe vonják a kötelezettségvállalások kellő időben történő teljesítését.

2.3. Következtetés

(83)

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – beleértve a piaci teszt eredményeit – a Bizottság megítélése szerint a végleges kötelezettségvállalások valószínűleg nem eredményeznék olyan új versenytársak piacra lépését, amelyek potenciális versenypiaci nyomást gyakorolhatnának az összefonódással létrejövő vállalkozásra.

(84)

A végleges kötelezettségvállalások alapján a Bizottságnak nem állt módjában kellő bizonyossággal levonni azt a következtetést, hogy azok kellő időben történő teljesítése lehetséges, továbbá hogy megfelelően működőképesek és tartósak, illetve biztosítják, hogy a hatékony verseny szóban forgó kötelezettségvállalások révén megszüntetendő akadályai a közeljövőben vélhetőleg nem lépnek fel.

(85)	A Bizottságnak emellett nem állt módjában kétséget kizáróan meggyőződni arról, hogy a ténylegesen teljesített végleges kötelezettségvállalások teljes mértékben és egyértelműen eloszlatnák-e a határozatban megállapított, versennyel kapcsolatos aggályokat.

(86)	Ebből adódóan azt a következtetést vonta le, hogy a Ryanair által felajánlott kötelezettségvállalások nem bizonyultak alkalmasnak arra, hogy ellensúlyozzák a hatékony verseny azonosított, jelentős akadályait, így az ügylet nem összeegyeztethető a belső piaccal.

V. KÖVETKEZTETÉS

(87)	A fenti okokból kifolyólag a határozat következtetése szerint a tervezett összefonódás jelentős mértékben akadályozná a hatékony versenyt a belső piacon vagy annak jelentős részén.

(88)	Következésképpen a Bizottság az összefonódást a belső piaccal és az EGT-megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánította.

(1) HL L 24., 2004.1.29., 1. o. (az „összefonódás-ellenőrzési rendelet”). 2009. december 1-jétől kezdve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) változásokat vezetett be, pl. a „Közösség” szó helyett az „Unió”, a „közös piac” kifejezés helyett a „belső piac” használandó. E határozat az EUMSZ terminológiáját követi.

(2) Dublin–Berlin, Dublin–Budapest, Dublin–Faro, Dublin–Fuerteventura, Dublin–Gran Canaria, Dublin–Ibiza, Dublin–Lanzarote, Dublin–Madrid, Dublin–Malaga, Dublin–Marseille, Dublin–Nizza, Dublin–Palma, Cork–Malaga, Cork–Faro, Cork–Lanzarote, Cork–Palma.

(3) Dublin-Barcelona El Prat/Girona/Reus, Dublin–Alicante/Murcia, Dublin-Tenerife South/Tenerife North, Dublin–Manchester/Liverpool/Leeds Bradford, Dublin–London Heathrow/Gatwick/Luton/Stansted/City/Southend, Cork-London Heathrow/Gatwick/Stansted, Dublin-Birmingham/East Midlands, Dublin-Edinburgh/Glasgow, Cork-Alicante/Murcia, Cork-Tenerife South/Tenerife North.

(4) Dublin–Bilbao/Santander, Dublin–Brüsszel/Charleroi, Dublin–Milánó Malpensa/Milánó Linate/Bergamo, Dublin–Frankfurt/Frankfurt Hahn, Dublin–Róma Ciampino/Róma Fiumicino, Dublin–Bécs/Pozsony, Dublin–Párizs CDG/Párizs Beauvais/Orly, Dublin–Toulouse/Carcassonne, Dublin–Glasgow/Prestwik, Dublin–Velence/Treviso, Dublin–München/Memmingen, Dublin–Varsó/Varsó-Modlin, Dublin–Stockholm Arlanda/Skavsta, Cork–Barcelona El Prat/Girona/Reus, Cork–Manchester/Liverpool/Leeds Bradford, Knock–Birmingham/East Midlands, Knock–London Heathrow/Gatwick/Luton/Stansted/City/Southend, Shannon–Manchester/Liverpool/Leeds Bradford, Shannon–London Heathrow/Gatwick/Luton/Stansted/City/Southend.

(5) A repülőterek helyettesíthetősége 19 útvonalat tekintve releváns, ugyanakkor a repülőtérpárok száma 17. Ezek a következők: Barcelona El Prat, Girona és Reus; Bilbao és Santander; a londoni repülőterek (Heathrow, Gatwick, Stansted, Luton and City); Stockholm Arlanda és Skavsta; Manchester, Liverpool és Leeds Bradford (Cork és Shannon esetében); Toulouse és Carcassonne; Birmingham és East Midlands (Knock esetében); Milánó Linate, Malpensa és Bergamo; Velence és Treviso; Brüsszel és Charleroi; München és Memmingen; Bécs és Pozsony; Glasgow és Prestwick; Párizs CDG, Beauvais és Orly; Varsó és Modlin; Frankfurt és Hahn; Róma Fiumicino és Ciampino.

(6) London Southend és a londoni repülőterek, Edinburgh és Glasgow, Manchester, Liverpool, Leeds Bradford (Dublin esetében), Birmingham és East Midlands (Dublin esetében), Bristol/Cardiff/Exeter, Alicante és Murcia, Tenerife North/South.

(7) Az útvonal ugyanakkor monopólium lenne, ha a piac kizárólag a dublini és a bristoli repülőtér között nyújtott légiforgalmi szolgáltatásokat foglalná magában.

(8) A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felek által az ügylet bejelentését követően beszüntetett járatok nem ügyletspecifikusak, és a verseny értékelése szempontjából nem minősülnek a felek egymást átfedő útvonalainak. Ezek a következők: Dublin–Krakkó, Dublin–Verona és Dublin–Vilnius.

		ISSN 1977-0979 doi:10.3000/19770979.C_2013.216.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 216

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	56. évfolyam 2013. július 30.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Bizottság
2013/C 216/01	A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben hozott bankmentő intézkedésekre való, 2013. augusztus 1. utáni alkalmazásáról (A Bankokról szóló közlemény) ( 1 )	1

2013/C 216/02	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.6946 – BayWa/Bohnhorst Agrarhandel) ( 1 )	16

2013/C 216/03	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.6980 – Cinven/CeramTec) ( 1 )	16

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2013/C 216/04	Euroátváltási árfolyamok	17

2013/C 216/05	Az összefonódásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság 2013. február 18-i ülésén megfogalmazott véleménye a COMP/M.6663 – Ryanair/Aer Lingus III ügyhöz kapcsolódó határozattervezetről – Előadó: Észtország	18

2013/C 216/06	A meghallgatási tisztviselő zárójelentése – Ryanair/Aer Lingus III (COMP/M.6663)	20

2013/C 216/07	A Bizottság határozatának összefoglalója (2013. február 27.) egy vállalati összefonódásnak a belső piaccal és az EGT-megállapodással való összeegyeztethetetlenségéről (Ügyszám COMP/M.6663 – Ryanair/Aer Lingus III) (az értesítés a C(2013) 1106. final számú dokumentummal történt) ( 1 )	22

	A TAGÁLLAMOKTÓL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
2013/C 216/08	Reorganizációs intézkedések – A Diethnisz Enoszisz biztosító intézetre vonatkozó reorganizációs intézkedésekről szóló határozat (Közzététel a biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 19. cikke szerint)	31

	V Hirdetmények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2013/C 216/09	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.7001 – Carlyle/Klenk Holz) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	32

2013/C 216/10	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.6922 – Triton/Logstor) ( 1 )	33

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3270
JPY	Japán yen	129,91
DKK	Dán korona	7,4560
GBP	Angol font	0,86340
SEK	Svéd korona	8,5812
CHF	Svájci frank	1,2330
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	7,8605
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,914
HUF	Magyar forint	297,88
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,7024
PLN	Lengyel zloty	4,2294
RON	Román lej	4,4010
TRY	Török líra	2,5535
AUD	Ausztrál dollár	1,4364
CAD	Kanadai dollár	1,3636
HKD	Hongkongi dollár	10,2938
NZD	Új-zélandi dollár	1,6444
SGD	Szingapúri dollár	1,6818
KRW	Dél-Koreai won	1 476,78
ZAR	Dél-Afrikai rand	13,0362
CNY	Kínai renminbi	8,1377
HRK	Horvát kuna	7,5055
IDR	Indonéz rúpia	13 627,27
MYR	Maláj ringgit	4,2809
PHP	Fülöp-szigeteki peso	57,468
RUB	Orosz rubel	43,5560
THB	Thaiföldi baht	41,363
BRL	Brazil real	2,9945
MXN	Mexikói peso	16,8476
INR	Indiai rúpia	78,8500